Középiskola > Műelemzések > Kosztolányi Dezső Halotti beszéd c. művének elemzése

Műve 1935-ben a Számadás lírakötetében jelent meg. Ebben a művészi korszakában költészetében előtérbe kerülnek az önmegtérésnek a lírai személyiségnek és a dolgok megnevezhetőségének, nyelvi megragadhatóságának, valamint a hagyományhoz való viszonynak a kérdései. A költő ezen korszakában keletkezett a Hajnali részegség, a Marcus Aurelius, a Szeptemberi áhítat, az Ének a semmiről című művei.

A költemény címe és első mondata az első szövegemlékünket, a Halotti beszéd és könyörgés című művet idézi. De itt a közös emberi sors helyett, az ember egyszeriségét, egyediségét és megismételhetetlenségét állítja. Az idő végtelenségére utal a „nagy időn”, a „jövőben” kifejezésekkel. Ennek az ellentét képzi a maga konkrétságával a „soha” időhatározó szó. Ugyanez az ellentét – a konkrét és az általános szembeállítása – az elhunyt életének bemutatásában is megnyilvánul. Ebben az életében „örök embernek” nevezhető a mulandóság, az ember halandósága. Többször is utal az egyediségre: „Ilyen az ember. Egyedüli példány”, „homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlen egy”. Legnagyobb hatást az ékírás metafora kelti: „ rá ékírással van karcolva ritka, / egyetlen életének ősi titka”. A modern időkre utal a záró gondolat: „Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer”. A versből azt sem tudjuk meg, hogy hol élt az elhunyt. A konkrét helyszín hiányát a „Nem leled... se itt, se Fokföldön, se Ázsiában” helyhatározókkal érzékelteti. Az sem derül ki, hogy ki az, akit temetnek, férfi volt-e vagy nő, öreg volt-e vagy fiatal. Ebből az következik, hogy az egyedi megismételhetetlen létünk, mégis általános, mert mindannyian halandóak vagyunk. A költemény alapmotívuma tehát „bármikor-bár hol-bárki” gondolata. Ennek ellentétét képezi az ember egyedisége. A költő az emberi lét megismételhetetlen és egyedi voltát a „Nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél” hasonlattal érzékelteti. A kincstár- metafora az élet értékét hangsúlyozza. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a fény-metafora is. Ez a fogalom a Boldog, szomorú dal befejező részéhez kapcsolódik, mivel itt választ kapunk arra, hogy mi az a kincs, amire vágyott. A vers befejező részében Kosztolányi a „hol volt, hol nem volt” mesei fordulatot alkalmazza. Itt az elhunyt személyét általánossá teszi, kiterjeszti a többi emberre is. Az „egyszer volt, hol nem volt…” mesekezdő mondatból az „egyszer” itt a költemény utolsó szavaként szerepel. Ez a szó itt az egyszeri életet jelenti.

A mű egészének a mondanivalója tehát, hogy mindannyian halandóak vagyunk, minden ember egyedi példány és minden emberi élet egyszeri, megismételhetetlen.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.

• Lélektani példázatosság és esztétikai tapasztalat. Kosztolányi Dezső, Boldogság / 2011, 10 oldal
  
  
• Kosztolányi Dezső / 2008, 12 oldal
  
  
• Kosztolányi Dezső élete, Boldog, szomorú dal, Halotti beszéd, Hajnali részegség, Édes Anna című műveinek elemzése / 2006, 9 oldal
  
  
• Kosztolányi Dezső élete és munkássága / 2010, 3 oldal
  
  
• Kosztolányi István - A szervezet működéséhez szükséges források megteremtése / 2006, 12 oldal
  
  

A magyar líra egyik legcsodálatosabb darabjában, Kosztolányi a gyógyíthatatlan beteg ember számvetését készíti el. Ez a prózai mű, A költő saját létét próbálja belevetíteni alteregójába. A mű azzal a motívummal kezdődik, hogy egy feltehetőleg hozzá közelálló emberrel beszélget, mindenféle hétköznapi dologról. Elindul a hétköznapi lét sivárságából, s eljut a hajnali ég...

Gogol: A köpönyeg (1842), Tolsztoj: Ivan Iljics halála (1886) és Csehov: A csinovnyik halála (1883) című mű azonos korban és helyen játszódik: a 19. század bürokratikus Oroszországában. A főszereplők foglalkozása is azonos: mindhárman hivatalnokok. Nyikolaj Vasziljevics Gogol az írók közül elsőnek látta be, mennyire paradox a történelmi Oroszország élete. A kezdő...

Esti Kornél egy Kosztolányi Dezső által kitalált személy, aki foglakozását tekintve költő. Mint tudjuk Kosztolányi is költő és író, ezért joggal gondolhatnánk, hogy Esti nem más, mint Kosztolányi. Ebben igazunk is van, részben. Esti Kornél azonban nem maga Kosztolányi, hanem egy személy, aki Kosztolányihoz hasonló körülmények közt él, hasonló cselekedetei vannak, azonban számos...