Madách Imre 1823. január 21-én született Alsósztregován. Gazdag köznemesi családból származott. Pesten tanult jogot. 1840-ben jelent meg első verseskötete Lantvirágok címmel. Fő műve, Az ember tragédiája (1859-60) tette őt ismertté az irodalmi életben.
A mű alapvetően két részre osztható, a bibliai keretszínek és történelmi színek. A keretszínekben nincs eszme, itt bontakozik az alapkonfliktus az Úr és Lucifer között, mert Lucifer szerint a teremtés alapvetően hibás. Ezt akarja bebizonyítani akkor, mikor Ádámot végigvezeti a történelmen. Azt akarja elérni, hogy Ádám öngyilkos legyen, ezért minden időszak hanyatló részébe viszi el. Az alapkérdés: ténylegesen fejlődik-e az emberiség a történelem során. Ádám elalszik, és Lucifer bemutatja neki a jövőt.
Madách szerint az emberi történelmet a nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megfogamzik, kibontakozik és eltorzultan megvalósul, ebből az ellentmondásból egy új eszme születik. Ezt a folyamatot mutatják be a történelmi színek. A történelmi színek a költemény jelenéhez képest a jövőt mutatják be. Ádámban előbb kialakul egy nagy eszme, később csalódottan elfordul az eszme megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme kiindulópontjává válik.
Ádám Egyiptomban egy ifjú fáraó, minden hatalom az ő kezében van. Mégsem boldog: sem az uralkodás, sem a hedonizmus nem elégíti ki, mert ezekért a dolgokért nem ő maga küzdött meg. Lelkében “mondhatatlan űrt” érez, de nem is boldogságra vágyik, hanem a dicsőségre. Nem szeretné. Ha a tömeg megtudná, hogy nem boldog, mert akkor nem lenne tekintélye. A trón magasából nem hallja a nép jaját. Éva ébreszti rá a rabszolgák szenvedéseire. Éva egy rabszolga nő, akinek a férje meghal, és Éva elsiratja. Közben elmondja a nép nyomorát. A nép kiszolgáltatott. Legyen szabad a nép! Itt jelenik meg először a szabadság eszméje. Itt milliók vannak egyért. Ádám rádöbben, hogy értelmetlen, amit “milljók vesztével és milljók jajával” érhet el. Megszünteti a zsarnoki hatalmat és felszabadít¬ja a népet. Olyan államot szeretne, ahol egy van milliókért. Ádám nem az egyéni boldogság elérését tűzte ki célul, hanem a nép boldogságát.
Az athéni színben a szabadság-eszme, az egyenlőség felemás megvalósulása ábrándul ki Ádám. A szabad, mégsem szabad: ki van szolgáltatva a jellemtelen demagógok kedvének. A demagógok félrevezették a tömeget, és a tömeg halálra ítéli hazája legnagyobb fiát, Miltiádészt. Ádám belátja “mi dőre a szabadság”, melyért egy életen keresztül küzdött. Ádám vállalja a halált. “Miért is éljek?”. Éva átkozza a népet. Ebben a színben jelenik meg először a nagy ember és az ingatag tömeg ellentéte. Ádám megtagad minden eszmét.
Rómában eszme hiánya miatt a közösség lezüllött: kéjencek és kéjnők durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságát. A római színben Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül Ádám. Ádám új világot akar, annak ellenére, hogy Lucifer óvja ettől.
A Konstantinápoly színtől számítjuk a Tragédiában a középkort, idáig az ókorban történek az események. Ádám győztesen érkezik meg seregeivel a keleti kereszténység fővárosába, Konstantinápolyba, itt szállást szeretne kapni. A polgárok elhúzódnak tőle, mert már tapasztalták, hogy a katonák gyakran rablómódra viselkednek a békés lakossággal. Eltorzult a testvériség-eszme. A keresztények egymást ölik. Ádám pihenni akar, pedig még nem öreg. Az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak, egyetlen “i” betű miatt eretnekek ezreit küldik halálba. “Homousion” - egylényegű, tana szerint Krisztus azonos, az Istennel “Homoiusion” - hasonló lényegű szerint nem Isten, hanem ember csupán hasonló az Istenhez.
Prágában Ádám történelmi hősből csak szemlélő lesz. Kepler nagy felfedező, híres csilla¬gász, de tudományát el kell titkolnia. Azzal gyanúsítják, hogy rokonszenvez a reformációval. Felesége hűtlen hozzá, férjét kicsinyes pénzgondokkal gyötri. Itt a nő nagyon kegyetlen és követelőző. Madách ebben a színben valószínűleg a saját házassága alapján ábrázolja a nőt és a férfi-nő közötti viszonyt. A pihenést nem találta meg Kepler. Ádám a bor segítségével olyan jövőről álmodik, mely szembe mer nézni az elnyomással és a hatalommal s “nem retten vissza a nagy eszközöktől”.
Az álomba merült Ádám Párizsban Dantonként jelenik meg a francia forradalomban, első szavai: “Egyenlőség, testvériség, szabadság!” A korábban már külön-külön megszületett eszmék most már együtt öltenek testet a párizsi színben. Ádám forradalom élére áll. A jakobinus diktatúra jelenik meg. Éva itt két különböző alakban szerepel: a büszke márkinő a női finomsága miatt tetszik Ádámnak, a felgerjedt pórnő képében megjelent Évától viszont elfordul. Ebben a színben ismét megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. A forradalom kivégezteti Dantont, mégis lelkesülten ébred álmából. Ez az egyetlen szín, ahol Ádám nem csalódik, ezért tekinthető a mű csúcspontjának. Álom az álomban.
A fellelkesült Ádám optimistán néz a jövőbe: “S fejlődni látom szent eszméimet”. Ádám hű maradt a forradalomhoz. Az ébredés második része a tanítvány-jelenet, amikor Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja őt, félredobatja vele a művészet szabályait, s ezután egy újult erővel indul el egy új világba.
A londoni szín mutatja be, a szabad versenynek a korai kapitalizmusnak a korát. Időrendben ez a szín Madách kora jelenének felel meg. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív hős, ismét átalakul szerep nélküli, szemlélővé. Ádám a Towerből örömmel figyeli a szeme elé táruló vásári nyüzsgést, ahol szabad a verseny, kapitalizmus van. Közelről azonban egyre nagyobb ellenszenvvel, fordul el tőle. A londoni színnek nincs története: egymással szorosan össze nem függő jelenetek sora. Éva változatlanul a kor asszonya. Ádámot nagyon elkeseríti, hogy mikor szegényként mutatkozott be Évának akkor elküldte magától, de amikor kiderült, hogy milyen gazdag, mennyi pénze, Éva egyből másként kezdett hozzáállni a dologhoz. A bábjátékos mutatványát ízetlen tréfának tartja. Lehangolja az ékszerárus versen¬gése, a polgárlányok párbeszéde, a kocsmáros durvasága s a három munkás vitája után robban ki belőle első ízben a nagyobb csalódás. Egyedül a diákok beszélgetését tartja érdekesnek, de Lucifer szerint ők is meg fognak romlani. Ádám szerint ez az eszme is előbb-utóbb megbukik. A szín végén egy -- Arany János Hídavatás című verséhez nagyon hasonló -- haláltánc következik be.
A falanszter szín már a jövő. A falanszter Fourier termelőegység-elmélete, ahol mindenki egyenlő, egyenruhát hordanak, és a különböző – munka és oktatási – közösségek életkor szerint vannak beosztva. Itt Madách az kora összes tudományos ismeretét felhasználta. Ádám eleinte örül az egyenlőségnek, amiről később kiderül, ez nem egyenlőség, hanem egyformaság. Itt sok mindennel kísérleteznek, embert próbálnak mesterséges úton létrehozni, amin Lucifer gúnyolódik is. A falanszterben lakó tudósok szerint a nap négyezer év múlva kihűl és ennek a pótlásával is kísérleteznek. Minden múzeumba került, ami – szerintük -- nem hasznos. Állatok közül is csak a disznó és a birka maradt meg pótolhatatlanságuk miatt. A művészet teljes egésze múzeumba került, mert nincs rá szükségük. Művészet nélkül nem tudnak kibontakozni az egyéniségek. Az embereknek nincs szabad időbeosztásuk, például a séta ideje is meg van határozva, és senkit nem szólítanak a nevét, mindenkinek van egy sorszáma. Különböző híres férfiakat büntetnek meg. Luthert a kazán túlzott fűtése miatt, Cassiust verekedésért, Plátónt a gondolkodásért, Michelangelót, pedig azért mert valami egyedit akart létrehozni. Tehát már egyénisége sem lehet az embernek. A Család intézményét is megszüntették. A párokat és a gyerekek jövőbeni foglalkozását a koponyalak szerint határozzák meg. Éva nem akarja a gyermekét a közös nevelésbe adni, Ádám szerelmes lesz Évába. Ezekért a “bűnökért” mindkettőjüket kórházba akarják vitetni. Ekkor Lucifer ismét megmenti Ádámot. Ádám újra csalódik, és el szeretne menni a földről.
Ádám Luciferrel az űrben repül. Egyre magasabbra emelkednek, de Ádám ki akarja szakítani magát az megkötöttségből: a természet végzete helyett a térbe menekül. Elvágyódik a Föld köréből, de mégis visszamenne. Dacolva a Föld szellemével is tovább száguld fölfelé, majd hirtelen megáll. Lucifer diadalmasan felkacag: “Győzött hát a vén hazugság”, és eltaszítja magától Ádámot. Úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a fia, anyaghoz kötöttségét nem tudja széttépni, s a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a Földre. Nem utasítja vissza a küzdelmet.
Ádám az egyenlítő környékére kerül vissza a Földre, mint aggastyán. Ez a környék volt régebben a Föld legmelegebb vidéke, most pedig hó és jég borítja. A tudomány nem tudta megmenteni a Földet a nap kihűlésétől. Itt éppen az egyenlőség ellentéte jelenik meg, mert az itt élő eszkimók felsőbbrendűnek gondolja Ádámot és Lucifert. Az ember gyakorlatilag állati szinten van, ahol csak a fókákért való véres küzdelem a fontos, mivel kevés a fóka. Az eszkimó Ádámot istennek gondolja és kéri, hogy legyen több fóka. Az eszkimó ezért még a felsége szolgálatait is felajánlja. Mivel az ember erre a szintre jutott és mivel itt már nem születhetnek új eszmék, Ádám megundorodik ettől a világtól és felébred.
Az utolsó színben miután Ádám felébredt, úgy gondolja csalódott, és ha ő meghal meg tudja akadályozni a jövőt, mivel ő az első emberpár férfitagja. Öngyilkos akar lenni, de Éva az utolsó pillanatban közli vele, “Anyának érzem, óh, Ádám, magam” és Ádám meggondolja magát, mert ha leugrik már nem tudja megakadályozni az emberiség jövőjét. Vállalja a küzdelmet. Megkérdezi az Úrtól: “Megy-é előbbre majdan fajzatom?”. Erre nem kap egyértelmű választ, de az Úr megnyugtatja, ő is és Éva is végig mellette fog állni. Az Úr szerint Lucifer is fontos, mert a rossz nélkül nem lehet értékelni a jót, ezért neki is kiemelten fontos szerepe van a történelemben.
“Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ez a végszó. Ádám az álma után mégis újrakezdi a küzdést és ez az optimizmus, ahol az ember túlteszi magát a kudarcokon és felemelkedik, fontos az eljövendő korok számára.
