Középiskola > Műelemzések > Mikszáth Kálmán - A Péri lányok szép hajáról

Mikszáth első két novelláskötete (Tót atyafiak, A jó palócok) 1881‐ben jelent meg. Ezek a művek hozták meg Mikszáthnak az igazi elismertséget és a hírnevet. A választott művem A jó palócok című novelláskötetének egyik darabja. A kötet történetei kissé összefüggnek, a szereplők egy falusi közösség tagjai, s néha még össze is fonódik életük.

A mű címe témamegjelölő, előre vetíti, hogy a Péri lányok hajáról fog szólni a történet. Ezzel egyben a főszereplőket is megjeleníti már a címben.

A mű meglehetősen furcsán kezdődik, hiszen a hát szóval indítja a történetet, mely igazán ritka kezdés a magyar mondatalkotásokban. A mű első pár bekezdésében egy eszmefuttatást olvashatunk a Péri lányok hajáról, mely talán falusiak véleményét fejti ki az esetről, amiről írni fog. A hajukról egy idealizált leírást kaphatunk, melyben a mennyei jelző használatával fejezi ki magát az író. A bevezetés utolsó sora már előre utal a mű tragikus befejezésére:

„..ott esett meg a nagy szégyen.”

Az elbeszélő tehát utólag, az események lefolyásának tudatában mondja el a történetet, amellyel Mikszáth vezérvonalat ad az olvasó kezébe.

Az események egy tarlón játszódik, ahol parasztok aratnak. Hamar megtudjuk a szereplők nevét, igaz, még nem teszi világossá igazán ki is a főhős.

Csató Pista felesége jelenlétét egy felkiáltással érzékelteti, de nem szólaltatja meg a szerző. Az elbeszélő leírja aprólékosan a jelenlévők cselekedeteit. Mikszáth sűrítéssel, kihagyással szinte balladisztikus légkört teremt a műnek, megpróbálva ezzel lekötni az olvasó figyelmét.

A művet nagy gonddal formálja meg az író, s költői eszközökkel színesíti művét, mint például hasonlatokkal, ismétlésekkel vagy metaforákkal.

Azzal a cselekedettel, hogy Pista ellopja Judit kendőjét egy új cselekményszálat ad a novellának. Pista egy csókért cserében adná vissza a kendőt, de Judit közönyös hozzá:

„hadd vigye el, van még ott kendő, ahol ez volt.”

Két nappal később ‐ az idő múlását csak említésszerűen megtudva ‐, Pista kikényszeríti az áhított csókot Judittól. Ekkor Pista népies szóhasználattal megállapítja, hogy románcuk életképes:

„..van ott még elég csók, ahol ez az egy termett”

Majd a fiú gondolataiban egy metaforával megállapítja sikerét:

„Ha már egyszer peregni kezd a kalász szeme, megérett egészen.”

Mikszáth ezekkel a falusias hasonlatokkal, kifejezésekkel, melyek néha ironikusak és humorosak is, megpróbálja érzékeltetni a falusi élet kultúráját a műben.

Pista találkozóra hívja a lányt a templom mögötti csalitosba. Csató Pista felesége megy azonban előbb oda és bosszúból levágja Judit aranyszőke haját. Az eseményt nem írja le a mű, de pontosan tudjuk, mert Kata szemszögéből megismerjük.

Kata este mikor felébredt, még mindkét lány (Judit és Csatóné) is mellette fekszenek, de Csatónénál látja az ollót, azonban nem gyanakodik, babonának véli a nyíró szerszám jelenlétét.

Amikor azonban Kati újra felébredt, nem látja egyiküket sem, a csalitoshoz siet, ahol szerte szét a lány levágott haját látja. Ekkor minden világos lesz neki, de Mikszáth most sem írja le, hogy mi történt, hagyja, hogy az olvasó gondolkozzon és rájöjjön a nyilvánvaló történetre. Ezzel az olvasó egy krimiben érezheti magát, ahol megkapja az esélyt hogy a kívülállóként gondolkozzék és megfejtse az ismeretlen részleteket.

Judit lázas lesz, de ismét nem tudni mitől. Az olvasóra van bízva mit gondol: talán a lelki bánattól, vagy talán mert mezítláb ment a csalitosba?

Mindenesetre Kata mindent megtesz húga gyógyulásáért, az összes pénzüket rákölti, s még saját haját is levágja, hogy eladhassa egy zsidó kereskedőnek, s a kapott pénzből orvosságot vegyen. Mikor hazatért, az öreg Péri és a haldokló Juditot találja házukban, ahol a húga már teljesen eszméletlenül fekszik. Apjuk magyarázatot kér arra hová lett lányai haja. Az öreg sajnálta a két lányt, az egyiket, aki a futástól teljesen kifáradt, s feláldozta hajkoronáját is, s a másikat, aki már teljesen elsápadt.

Bár nem írja le ezt sem Mikszáth, az öreg és a mű utolsó sorából nyilvánvalóvá válik, hogy Judit meghalt. Az apa mégis megállapítja, hogy Katát sajnálja jobban, aki hiábavalóan feláldozta szép haját húgáért. A művet e sorokkal zárja:

„Szegény Katám! A te hajad kinő még!”

Ezzel a mű legvégére derült csak ki, hogy valójában a főhős Péri Kata, akiről gyakorlatilag a cselekmény nem is szólt. Azonban ez is A jó palócok egyik alapszabálya, hogy a főhős olyan tettet hajt végre, mely az egész lényéről ad képet.

A művel Mikszáth a falusi emberek gondolatvilágát, érzelmeiket kívánja kifejezni, mely a családi szeretet állítja előtérben. Kata feláldozta haját a húgáért, de a sors mégis úgy hozzá, hogy cselekedete mind hiába való volt.

Mindent összevetve szerintem mindenki számára tanulságos történet, a testvéri önzetlenségről, a „vetélytársi” bosszúvágyról, mely napjainkban is jelen van. Ezen csak mi változtathatunk. Egy Gandhi idézettel zárnám soraimat:

“Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban”