|
III. Ferdinánd Grazban született 1608. július 13-án. Apja II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király, anyja pedig Mária Anna bajor hercegnő volt. A jezsuitáknál vallási és gazdasági ismereteket tanult, s apja már fiatalon bevonta az államügyek intézésébe. 1625-ben koronázták magyar királlyá, 1627-ben pedig a cseh trónt is elfoglalhatta. Az 1630. évi birodalmi gyűlésen nem szavazták meg trónutódlását, csak 1636-ban lett római király. [1]
III. Ferdinánd parancsoló, de béketűrő személyiség volt. Hét nyelven beszélt: németül, latinul, magyarul, csehül, franciául, spanyolul és olaszul. A béke érdekében hajlandó volt teret engedni a protestánsoknak. Érdekelték a természettudományok és a művészet. 1657-ben olasz irodalmi akadémiát alapított Bécsben. Legnagyobb szenvedélye a zene volt. Maga is komponált. [1]
1634-től a császári seregek főparancsnoka lett. A harmincéves háborúban is szolgált, s itt szerzett hadsereg-szervezési tapasztalatokat. 1634. májusában részese volt Donauwörth és Regensburg elfoglalásának és a franciák felett aratott nördlingeni győzelemnek (1634. szeptember), illetve sikerült kiszorítania a svéd csapatokat Dél-Németországból. [1]
1637. február 15-én elhunyt apja, II. Ferdinánd; ekkor lett fiából a Német-római Birodalom császára. Ettől kezdve folyamatosan azon munkálkodott, hogy véget vessen az 1618 óta tartó háborúskodásnak. [1]
1647-ben fiát, Ferdinándot IV. Ferdinánd néven magyar királlyá választották és megkoronázták. [1]
A törökökkel sikerült jó kapcsolatban maradnia, és a korábban megkötött békeszerződéseket meghosszabbítania. 1640-ben újabb 22 évre békét kötött a törökökkel. Ezzel egyidejűleg megtiltotta a magyar főurak, köztük Zrínyi Miklós horvát bán portyázásait a törökök ellen, mivel ezekkel a békét veszélyeztették. Amiatt is komoly ellenzéke támadt Magyarországon, hogy a szarvasmarha-kereskedelmet külföldi bérlők kezébe adta. [1] [3]
1644-ben I. Rákóczi György támadást intézett ellene, de 1645-ben Linzben sikerült békét kötniük egymással. A béke számos pontjában megismételte az 1621-1622. évi nikolsburgi szerződés szakaszait. Rákóczi élete végéig megkapta a hét magyarországi megyét (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa), valamint még Tokajt, Regécet, Tarcalt és Ecsed várát. Ugyanakkor Szabolcs és Szatmár megyéket életükre még fiai is örökölhették. Mindezekért a fejedelem megfogadta, hogy felbontja a franciákkal és svédekkel kötött szövetségét, seregét pedig visszavonja az említett megyékbe és Erdélybe, továbbá többé nem avatkozik be a királyság ügyeibe. Mindemellett a magyar rendek számára a béke garantálta a szabad vallásgyakorlatot, valamint a rendi országgyűlés három hónapon belüli összehívását. [1] [2]
Ezzel párhuzamosan a francia és a svéd csapatok sorozatos győzelmeket arattak; Nápoly fellázadt a spanyol uralom ellen, a birodalmi Habsburgok pedig kimerültek. A francia csapatok Conde hercegének a vezetésével újra legyőzték a spanyolokat Lensnél. Ezután Franciaországban a parlament, a nemesség, és az egész francia polgárság a háború befejezését követelte, ráadásul megkezdődött a Fronde ellenállási mozgalom, amely sok belpolitikai bonyodalmat okozott. Összességében elmondhatjuk, hogy mindkét tábor békét akart. [2]
1644-ben megkezdődtek a béketárgyalások, s végül 1648-ban, a vesztfáliai békében sikerült lezárni a harmincéves háborút. [1]
A békét több részletben kötötték meg. A Habsburgok a hollandokkal és a svédekkel Ostnabrückben, a franciákkal és a birodalom protestáns fejedelmeivel Münsterben írták alá a békét. Elismerték Hollandia és Svájc függetlenségét és a Német-római Birodalomból való kiválását. Svédország megszerezte a Balti-tenger német partvidékét, Franciaország megkapta Elzászt, és megerősítették Metz és Verdun birtoklásában. Brandenburg és Bajorország is területeket nyert. A békeszerződések garantálták a szabad rajnai hajózást, tiltva minden fél számára a hajóforgalom akadályozását, vagy új adók kivetését. [2]
1654-ben IV. Ferdinánd trónörökös váratlanul meghalt, ezért III. Ferdinánd országgyűlést hívott össze a következő évben, ahol fiát, Lipót főherceget választották királlyá. [1]
1631-ben feleségül vette Mária Anna spanyol infánsnőt, III. Fülöp spanyol király leányát; a házasságból négy gyermekük született. Második felesége Habsburg Mária Leopoldina hercegnő (1632–1649) volt, akitől egy fiúgyermeke született. Harmadik feleségét, Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnőt 1651-ben vette feleségül, akitől két leánya született. [1]
III. Ferdinánd Bécsben halt meg 1657. április 2-án. [1]
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/III._Ferdin%C3%A1nd
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Harminc%C3%A9ves_h%C3%A1bor%C3%BA
[3] Officina Nova - Királyok Könyve
|
