Arcok > Magyar politikusok > Göncz Árpád (1922 - 2015)


Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten. Apja Göncz Lajos, anyja az erdélyi származású Heimann Ilona. A Göncz család egy Zala megyei faluból, Csáktornyáról (ma Horvátország) származott, a dédapa ott volt gyógyszerész. A család emlékezetében megőrizte, hogy ő volt a zalai zászlóalj kapitánya az 1848-as szabadságharc idején. A családi hagyomány szerint a vági csatában megsebesült, majd a szabadságharc elbukása után elfogták és 9 évnyi börtönbüntetésre ítélték. [1]

A második világháború kitörése előtt a Werbőczy (ma Petőfi) Gimnáziumba járt. Ezekben az években hozták az első zsidótörvényeket Magyarországon. Elmondása szerint katolikus és kisnemesi származása miatt soha nem merült fel, hogy a közhangulat vagy bármely törvény hatására feladja kapcsolatait zsidó származású barátaival. Annak ellenére, hogy tanárjainak egy része igyekezett a diákokba verni, hogy különböznek egymástól, őket ez egyáltalán nem érdekelte. Egymás közt létrehozták a kilencek társaságát, mely 5 zsidó és 4 nem zsidó osztálytársból állt. Később, amikor az ötvenes években perbe fogták, a nyomozók megtalálták a naplójukat, amiben többször szerepeltek a Kilencek. Egy hétig próbálták vallatni a titkos társaság felől, de semmit sem mondott. [4]

Göncz Árpád 1939-ben a jogi egyetemre jelentkezett, az egyetemmel párhuzamosan az Országos Földhitelintézetben volt gyakornok. Azért ment jogásznak, mert akkoriban a jogi egyetem volt az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény, amelyet egy hozzá hasonló szegény értelmiségi családból származó diák is elvégezhetett, elviselhetetlen anyagi terhelés nélkül. 1944-ben jogi doktorátusát a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. [1][2]

1944 februárjában hívták be katonának Bélapátfalvára, mivel az egyetem miatt addig halasztást kapott. A zászlóalj azoban, ahová bevonult, vezető nélkül maradt, mivel Dálnoki Miklós Béla az oroszokhoz utazott tárgyalni - a zászlóalj pedig egyszerűen elindult hazafelé. Göncz Árpád akkor már a magyarországi ellenállás részét képező Teleki Pál Munkaközösség tagja volt, kapcsolódott a Györffy-kollégiumhoz, Bajcsy-Zsilinszkyhez és köréhez, illetve a munkásmozgalmakhoz is. A önkényesen visszavonuló zászlóaljat Várpalotára irányították, majd Németország felé indították őket, Göncz Árpád azonban otthagyva alakulatát Budapestre ment. Itt egy ideig bujkált, majd csatlakozott az ellenállás egyik szervezetéhez, a Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljához, majd annak egyik vezetője lett. Egy rajtaütés során átlőtték a combját, ezért szülei lakásának pincéjében bujkált az ostrom idején. A bevonuló oroszok rátaláltak és bezárták, de valahogy mindig sikerült megszöknie a szovjet fogságból. [1][3]

1942-től az Országos Földhitelintézet jogásza volt. 1945-ben lépett be a Független Kisgazdapártba. Először a párt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti tagozatának elnöke és a Nemzedék című hetilap felelős szerkesztője (1947-1948) lett. Később a párt parlamenti csoportjának titkára, 1946-tól a párt főtitkárának, Kovács Bélának személyi titkára volt 2 évig, ekkor már "főmunkaidőben". [1]

1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején Göncz Árpádot három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal. (A Katonapolitikai Osztály a Honvédelmi Minisztériumban működött Pálffy György vezetésével. 1949-ben besorolták az ÁVH-hoz.) [1]

Az FKgP feloszlatását követően, 1948-ban állását elvesztette, előbb segédmunkásként, majd 1949-1951 között autogénhegesztőként és csőlakatosként dolgozott az Április 4-e Gépgyárban. 1951-től 5 évet dolgozott talajvédelmi technikusként a Talajjavító Vállalatnál, majd üzemszervező agronómus és irányító tervező volt az AGROTERV-nél. 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahova négy évig járt. [1]

1956-ban, a forradalom alatt - régi kisgazdapárti kapcsolatainak köszönhetően - a Parasztszövetségben kapott munkát. Fegyveres harcban nem vett részt, de gyakran tárgyalt a parlamentben a kormánytagokkal és a felkelőkkel. November 10-én egy újságíró ismerőse tájékoztatta, hogy az indiai követség szerint az indiai kormány felajánlotta segítségét, közvetítőnek ajánlkozna a magyar kormány és a nyugatiak, illetve Moszkva között. Göncznek jutott az a feladat, hogy közreműködjön a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. Göncz Bibó Istvánt kereste fel, aki a magyar kormány nevében tervezetet írt, amely Magyarország nemzetközi helyzetére (semlegesség, orosz csapatok kivonása) és belső felépítésére (behatárolt parlamenti pluralizmus, korlátozott magántulajdon és vállalkozás, a szocialista vívmányok megtartásával) vonatkozott, és ezt átadta az indiai nagykövetnek, miután több szervezet (Kisgazdapárt, Parasztszövetség, Nemzeti Parasztpárt, Nagy-Budapesti Munkástanács, Szociáldemokrata Párt) aláírta azt. Az indiaiak átvették a tervezetet, de más nem történt. [1][3]

1957-ben segített Nagy Imre "A magyar nép védelmében" című kéziratát külföldre juttatni. Göncz letartóztatása idején, 1957-ben a Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetben dolgozott irányító tervező agronómusként. Életfogytiglani börtönre ítélték a Bibó-per másodrendű vádlottjaként a fellebbezés lehetősége nélkül - a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló kísérlet miatt -, ebből több mint hat évet töltött le. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban, majd 1963-ban szabadult amnesztiával. Szabadlábra helyezése után megpróbálta befejezni az egyetemet, de börtönbüntetése miatt kizárták az egyetemről, így nem diplomázhatott. [1][2]

1963-tól a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézetben, majd a Talajjavító Vállalatnál szakfordítóként, 1965-től műfordítóként és szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Drámaíróként ismert alkotásai: Magyar Média, Mérleg, Rácsok, Pesszimista komédia, Perszephoné; Sarusok (regény, 1974), Találkozások (novelláskötet, 1980). Több mint száz, többnyire angol és amerikai szerzők műveinek lefordítója (Doctorow, Hemingway, Golding, Wharton, Faulkner, Styron, Baldwin, Sontag, Updike, Tolkien). Legismertebb fordítása a 2001-2003 között megfilmesített trilógia: A gyűrűk ura (1985). [1]
A Magyar Írószövetség fordítói szakosztálya vezetőjének nevezték ki 1981-ben, mely tisztséget 1989-ig töltötte be. 1983-ban József Attila-díjat kapott. 1988-ben lett az Írók Szakszervezete elnökének, majd 1989 végén a Magyar Írószövetség elnökének. [1][2]

1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapító tagja volt, majd közreműködött a Szabad Demokraták Szövetségének megalapításában, amelynek 1988-89-ben ügyvivője is volt. A rendszerváltás után megrendezett első választásokon, 1990 tavaszán a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) országgyűlési képviselőjévé választották a párt budapesti listáján. [1]

Az új Országgyűlés elnökének választották meg, mely tisztséget 1990. május 2-től töltötte be. Eközben ellátta a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöki teendőit is. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke, május 2-től augusztus 3-ig ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. 1995. június 19-én az országgyűlés a következő ciklusra (5 év) is őt választotta meg köztársasági elnökké. Mandátuma 2000. augusztus 4-én járt le. [1]

1995-ben kapta meg a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat. Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet, valamint a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnökévé választották. Több egyetem díszdoktora. [2]

A 2015. október 6-án elhunyt Göncz Árpádot november 6-án helyezték végső nyugalomra az Óbudai temetőben. [2]

Forrás:

[1] http://www.historia.hu/archivum/
[2] http://hu.wikipedia.org
[3] http://www.rev.hu/sulinet56
[4] http://www.necc.hu/kamasz/index.shtm?id=21

Kapcsolódó olvasnivalók

A horvátok eredete

Érdekes módon (és ez a magyar történettudomány magyarcentrikusságát mutatja), mi magyarok ahhoz képest, hogy a horvátokkal 800 éves perszonálunió kötött minket össze, nagyon keveset foglalkozunk a történelmükkel. Pedig a horvát történelem viszonylag mentes a tudománytalan sallangoktól, legalábbis közép európai mércével mérve.

Kárpátalja bemutatkozik

Kárpátalja vagy Kárpát-Ukrajna (ukránul Закарпатська область, vagyis „Kárpátontúli terület”) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy bár lakosságának nagy részét a ruszin nemzetiségűek (kárpát-ukrán) teszik ki, a II. világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött.

Államalapításunk ünnepe

Államalapításunk ünnepén I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk. A történelem során Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Gárdonyi Géza, A láthatatlan ember

Gárdonyi 39 éves korában írta A láthatatlan ember című regényét. A mű keletkezésének idejét emlegetik a boldog békeidőként. Ez az a kor amikorra már majd egy emberöltő (53 év) telt el Világos és Arad óta. A szabadságharc és az azt követő megtorlás már alig sző ellentéteteket. Magyarország az Osztrák –Magyar Monarchia részeként nagyhatalmi státusznak örvend Európában. Ez...

Tóth Árpád főbb verseinek rövid elemzése

Tóth Árpád 1886. április 15-én született. Apja szobrász. Ügyesen festett, rajzolt, reáliskoláját kitűnően végezte, majd 1905-ben beiratkozott a pesti egyetemre, ahol a Négyessy-féle stílusgyakorlatra járt. Hét, Vasárnapi Újság, Nyugat közölte verseit. Első verseskötete, későn, 1913-ban jelent meg, de nagy elismerés fogadta (Hajnali szerenád). Hatvany Lajos segítette, majd az ő...

Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae című művének elemzése

Elöljáróban néhány tény a Metamorphosis szerzőjéről: Báró Apor Péter 1676. június 3-án született az erdélyi Altorján, s ugyanitt halt meg 1752. szeptember 22-én. Székely arisztokrata emlékiratíró, költő volt. Mivel apja, Apor János már 1676-ban meghalt, nagybátyja, a később példaképévé váló Apor István nevelte fel. 1686 körül a kolozsvári jezsuitáknál tanult, majd a...

Göncz Árpád kortársai:

- Antall József
- Bokros Lajos
- Boross Péter
- Bugár Béla
- Csurka István
- Dávid Ibolya
- Demszky Gábor
- Deutsch Tamás
- Fodor Gábor
- Gyurcsány Ferenc
- Horn Gyula
- Kóka János
- Kövér László
- Kuncze Gábor
- Lezsák Sándor
- Mádl Ferenc
- Magyar Bálint
- Markó Béla
- Medgyessy Péter
- Orbán Viktor
- Semjén Zsolt
- Sólyom László
- Torgyán József
- Tőkés László
- Varga Mihály
- Vona Gábor
- Morvai Krisztina
- Bajnai György Gordon
- Lendvai Ildikó
- Tarlós István
- Mesterházy Attila
- Schmitt Pál

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!