Szociológia | Felsőoktatás » A Frankfurti Iskola tevékenysége

A Frankfurti Iskola tevékenysége (1927-1965) Bevezető: a romantika korszakában (XIX. század) az ember nem ott és nem akkor akar élni, ahol van. Az ember elvágyik a polgári társadalomból A XX századra megjelenik a kritikai attitűd, mely befészkelte magát a társadalomba. A polgári társadalom a teljesítményt helyezte a származás elé. Nem tűnik el a szegénység, a kiszolgáltatottság A kapitalizmus nem hozta meg a várt eredményeket. Csalódtak a fogyasztói társadalomban A Frankfurti Iskola fő jellemzője a kritika. A társadalmi szituációból olyan dolgok jönnek létre, amelyek rangot adnak. A társadalom döntő többsége zsidó vallású volt. 1. Európai szakasz (1927-1938) Frankfurti Iskolává a köznyelv avatta őket. Frankfurt polgárosodó német város volt Az állami alkalmazottak voltak a kutatók A frankfurti kutatók létrehoztak egy intézetet Ekkor még csak kutatást akartak folytatni. Nagyon művelt emberek voltak Ismerték a kor

társadalmi elméleteit 2 ilyen elmélet van: • Marx: gazdasági alapú elmélet (materialista). Szűkös elméletnek tartották. Hiányolták belőle a szellem visszahatását a valóságra Ez az elmélet a tudatot másodlagosnak tartotta. • Freud: ösztönelmélet, szexuális ösztön, pszichoanalízis. Az egyéniségre helyezi a hangsúlyt. Elegyítették a Marxi gazdaságelméletet a Freudi ösztönelmélettel  Társadalomfilozófiai elmélet. Fogalmakat alkottak hozzá Ideológia: hipotézist állítottak fel. A polgári társadalmat nem tekintették igazságos társadalomnak A kialakuló polgári társadalom szűkíti a demokráciát Leírták, hogy ennek diktatúra lehet a következménye Az európai szakasz igazgatója Max Horkheimer (1895-1973). Gazdag közgazdász, egyetemi tanár 2. Amerikai szakasz (1938-1954) Amerikában a szociológia alkalmazott tudományként jelent meg. Az amerikai szociológia elméleti kereteket kap. Jó elméleti felkészültséggel empirikus

kutatásokat végeznek Az első információk a tudósok szájából hangzottak el. Az érdekelte őket, hogy mit jelentenek az antiszemitizmus gyökerei. Hogyan lehetséges az, hogy Európában 2 diktatúra is létrejött (Hitleri, Sztálini) A kutatások metodikája: milyen arányban vannak a másokat leigázni akaró személyek. Amerikában erős, demokratikus intézmény-rendszer alakult ki, ami nem engedte, hogy diktatúra jöjjön létre. 1951/1954.: a német kormány felülbírálta a fasiszta diktatúráról szóló törvényt  a Frankfurti Iskolát újraszervezték A diáklázadások az 1940-1950-es években bontakoztak ki. Korszerűsíteni akarták az egyetemi képzést. A kisebbségek ifjúsága deviánssá vált Nem szerették a nagy szervezeteket Túl akartak lépni a kapitalizmuson Marcuse elméletét felhasználva indultak a diákmozgalmak Az amerikai szakasz szellemi vezére Herbert Marcuse (1898-1979). Marcuse az 1968-as diákmozgalmak fő ideológusának

szerepét töltötte be. Fő műve Az egydimenziós ember  A fogyasztás iránt érdeklődő modern embert és az azt létrehozó kapitalista társadalmat bírálta. Ez az amerikai egyetemisták imakönyve Technokrata elmélet: a társadalom vezetője a műszaki réteg, vagyis a közgazdászok. Ez bosszantotta Marcusét. 3. Kozmopolita szakasz (Németország) A német szociológia elméleti jellegű. A Németországból emigrált kutatócsoportot Theodor W. Adorno (1903-1969) vezette Adorno zeneszociológiával foglalkozott. A dzsesszről, a német zenéről, Wagnerről írt könyvet. Bartók Bélának nagy rajongója volt Irt egy könyvet arról, hogy a kultúra eszközével hogyan lehet tömegeket megmozgatni Egyetemi tanár volt, és a bölcsészettudományi kar dékánja lett. Amikor győzött a hatalom, a diákvezéreket kizárták az egyetemről. A dékán is vallott a diákvezérek ellen. Jürgen Habermas (1929 - ). Inkább filozófus, mint elméleti szociológus; de a

szociológiai gondolkodást erősen befolyásolta Vitatkozott egyrészt a pozitivista szociológusokkal, másrészt a funkcionalistákkal, különösen Luhmann-nal Habermas a demokrácia irányába terelte a társadalmat. 3 nagy megmozdulást szerveztek ekkor: • Újra itthon  Weber tiszteletére tartott konferencia. • A Németországban szerzett tapasztalatokat akarták átadni. • A késő kapitalizmus viszonyait elemezték. Norbert Elias (1897-1990). Mannheim Károly (1893-1947) tanítványa és munkatársa volt. Osztrák – lengyel zsidó családból származott Fő műveit 1939-ig írta meg Fő műve: A civilizáció folyamata (1938.) Az európai társadalmak több évszázados fejlődését foglalja össze Vizsgálódásainak középpontjába az emberi viselkedés szükségszerű, egyre kiterjedtebb szabályozottságát, az ösztönszerű viselkedés fokozatos eltompítását állítja. Ezt a folyamatot mutatja be olyan viselkedési szabályok kialakulásának

példáján, mint a kés és a villa használata az étkezés közben, az anyagcserével kapcsolatos viselkedés, az orrfúvás, a köpködés, vagy például a hálóhelyiségben való viselkedés szabályai. A fejlődés folyamatának egyik jellemzőjét abban látja, hogy a külső társadalmi kényszer helyébe egyre inkább a belső kényszer lép, amely a szégyen és a feszélyezettség érzésén keresztül szabályozza a társadalom tagjainak viselkedését. Ez a mű nem aratott nagy sikert. Elias végső soron arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehet harmonikus egyensúlyt létrehozni a szükséges társadalmi szabályozottság és az egyén személyes hajlamai, a szabadság és a függetlenség vágya között