Szociológia | Szociológiatörténet » Forgó Márta - A magyar társadalom az 1956-os forradalom előtt

Forgó Márta - A magyar társadalom az 1956-os forradalom előtt A magyar társadalom az 1956-os forradalom előtt. Előzmények és megtorlás 1956 a szak és szépirodalomban. Előzmények: Sztálin halála (1953.) után a szovjet pártvezetés Rákosit az ország katasztrofális helyzetével szembesítette. Így Rákosinak le kellett mondani a főtitkári vagy a kormányfői tisztségéről. A szovjetek Rákosit akarták pártvezérnek, Nagy Imrét miniszterelnöknek Rákosi nyilvános önkritikát gyakorolt – programbeszédében a szocialista rendszer „új szakaszának” kezdetét hirdette meg: az ipari fejlesztés ütemét mérsékelték, lazítottak az adózáson, felszámolták az internáló táborokat, béremelések, árcsökkentések történtek. Megkezdték a koncepciós perek felülvizsgálatát A rehabilitáció azonban csak szűk réteget érintett, nem érintette közel 25 000 ember ügyét. Eközben Rákosi Moszkvában Nagy Imre politikai lejáratásán

munkálkodott. Ez lassan eredményre vezetett Nagy Imrét kizárták a Politikai Bizottságból, a központi vezetőségből és leváltottak a kormányfői posztról. 1955 tavaszára Rákosi és Gerő sztálinista irányzata kerekedett felül: megszigorították a beszolgáltatást, újabb TSZ-szervezést kezdtek. Rákosi 1956 májusában ismerte be saját felelősségét a koncepciós perekben, ezt követően szovjet kezdeményezésre felmentették első titkári tisztsége alól. Helyére Gerő Ernő került, helyettese Kádár János lett. Az egyetemeken fokozott politizálás volt. Gyújtóbombaként hatott a koncepciós perek nevesebb áldozatainak október 6-i temetése, ahol százezrek jelentek meg Pesten és vidéken egyre radikálisabb hangnemű gyűléseket tartottak. Október 22-én a műszaki egyetemisták 10 pontban fogalmazták meg követeléseiket Ehhez, hasonló követelésekkel csatlakozott a Petőfi Kör is. Forradalom: október 23-án fegyveres csapatok elfoglalták

a rádiót és megostromolták a Szabad Nép Székházát. A tömegdemonstráció résztvevői és a pártvezetés számára is Nagy Imre tűnt elfogadhatónak, a követeléseik viszont meghaladták az ő elképzeléseit, ezért megjelent a Parlament erkélyén, hogy tárgyalásos rendezést javasoljon. Gerő este kioktató rádióbeszédet tartott és segítséget kért a szovjet csapatoktól. A rádiónál támadt összetűzésben az ÁVH-sok már fegyvert használtak. A szovjet katonák megváltoztatták a helyzet politikai arculatát Az addigi tömegmegmozdulás a szovjetek ellen fegyveres felkeléssé radikalizálódott. Gerő a szovjet csapatok behívásáról szóló nyilatkozatot Nagy Imrével akarta aláíratni, de ő ezt megtagadta. Ezzel a Gerő-féle vezetés 24 óra alatt hajszolta bele az országot egy belső reformmozgalomból a szabadságharcba A bomló pártvezetés újabb véres atrocitást provokált: a kormányzati negyed védelmére kirendelt ÁVH-sok és szovjet

fegyveresek véres mészárlást kezdtek a tömegben október 25-én. Másfél órával ezután Gerőt leváltották és Kádár lett az új első-titkár. A következő napokban a vidéki városokban is véres incidensek történtek. Ez az egész országra kiterjedő sztrájkot eredményezett. Gerő és néhány társa Moszkvába menekült Kádár október 28-án feloszlatta az MDP-t és megkezdte az MSZMP kialakítását. Nagy Imre határozottabbá vált; a kormány felét leváltotta, feloszlatták az ÁVH-t, rádióbeszédben az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomnak minősítette, általános tűzszünetet rendelt el, a parasztságot támogató agrárpolitikát ígért. Közölte, hogy megállapodás született a szovjet katonák távozásának megkezdéséről, elismerte a forradalmi bizottságokat Ezek számára viszont már a többpártrendszer és az ország semlegessége volt a cél. Újabb szovjet csapatok érkeztek az országba – ennek bejelentését Nagy Imre

azzal próbálta ellensúlyozni, hogy jelezte, tárgyal a Varsói Szerződésből való kilépésről, és másnap a rádióban bejelentette az ország semlegességét. Kádár is rádióbeszédet mondott, de nem ejtett egy szót sem a semlegességről, sem a Varsói Szerződésből való kilépésről. Ez felvételről hangzott el, mivel Kádár közben eltűnt. November 2-a a várakozások napja volt. Elhallgattak a fegyverek, a munkástanácsok a termelés beindításáról tárgyaltak Sajnos az események közben a világsajtó inkább a kirobbant Szuezi-háborúval foglalkozott November 3-án tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatkivonulásokról, de a tárgyalásra érkező kormánytagokat a KGB letartóztatta az ÁVH-sok segítségével A szovjet egységek beszivárgó felvonulása október végén megkezdődött. November 4-én Budapest elleni általános támadásba fordult át, amit Nagy Imre rádióban tudatott az országgal és a világ közvéleményével. Nagy Imre és

társa a Jugoszláv nagykövetségre menekült Eközben a szolnoki rádióban közlemény hangzott el a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról Kádár Jánossal az élen. November 11 után már csak szórványos utóvédharcok voltak. Kádárt és csapatát november 7-én harckocsikon szállították a Parlamentbe, és november 11-én nyilvánították megszűntnek a Nagy Imre féle kormányt A szovjet katonák november 21-én meghiúsították az Országos Munkástanács megalakulását és november 22-én elhurcolták Nagy Imrét és társait. A mozgalom ezt követően fokozatosan elerőtlenedett Következmények: betiltották a forradalmi bizottságokat és a munkástanácsokat, vezetőiket elhurcolták, a szabadon bocsátásukért tüntetőkre sortüzet vezényeltek. Feloszlatták az Író Szövetséget, felfüggesztették az Újságíró Szövetség működését. A felszámolt internálótáborokat újból beindították, életre hívták a munkásőrséget

Télen indult a nagyszabású emigrációs hullám A papság ellen újabb elnyomó hullám indult, papok százait hurcolták el A megtorlás törvényesítésére életre hívták a népbíróságokat Nagy Imre és társai peréhez a döntő lökést az 1957. márciusi moszkvai egyeztetések adták Az alku lényege: Hruscsovék továbbra is Moszkvában tartják Rákosit, ennek fejében Kádár kötelezettséget vállal a forradalom vezetőinek perbeli felelősségre vonására. A per 1958 február-június között zajlott, zárt ajtók mögött, ahol Nagy Imrét és társát halálra ítélték. 1957. elejétől különböző engedményeket tettek: béremelés, gyorsított állami lakásépítések, munkaszünetté nyilvánították a karácsonyt és a húsvét hétfőt. A fiatalság intézményei politikai felügyeletére 1957. tavaszán létrehozták a KISZ-t Az 1958. novemberi versenytársak nélküli választásokkal a pártvezetés legitimálta a hatalmi rendszert, decemberben a

kollektivizálás gyorsításáról határoztak, de már nem kényszerítő eszközökkel, hanem agitátorok segítségével. Pozitívum, hogy valóban működőképes gazdaságok létrehozására törekedtek Ebben a korszakban kezdtek megjelenni a modern amerikai és francia regények, de csak olyanok, amelyek nem sértették az ideológiát. Magyar írók azonban nem publikáltak