Szociológia | Tanulmányok, esszék » Szociális intézmények menedzsmentje

Politikatudományi és Szociológiai Intézet Szociológia Tanszék Szociálpolitikai Szak Szociális intézmények menedzsmentje National Action Plan on Social Inclusion for 2004-2006 Poland Krémer Balázs Tóth Anikó Panna Szociálpolitikai szak, II. évf nappali tagozat -1- Feladatunk az volt, hogy egy szabadon választott Európai Uniós ország Nemzeti Cselekvési Tervét elemezzük. Mielőtt választottam három szempont vezérelt: 1 ne legyen több százoldalas a terv, nem tolok ki magammal  2. legyen jól áttekinthető 3 Magyarországhoz viszonylag hasonló országot válasszak (nagyságban, fejlettségben, a csatlakozási időpontban és a „klíma” is hasonló legyen (már amennyire lehet hasonló történelmi, mentalitásbeli, földrajzi adottságok), ne pl Ciprust, bár az is biztosan érdekes Mindezek alapján úgy döntöttem, hogy Lengyelországot választom, már első ránézésre megtetszett ez a terv, nagyon jól tagolt, jól felépített iromány.

Először a nemzeti cselekvési tervekről írok általában, majd a lengyel terv rövid bemutatásával kezdem. Ahogy már a címéből is kiderül Lengyelország Nemzeti Cselekvési Tervéről van szó, ami arról szól, hogy 2004-2006 között, hogyan akarják fejleszteni országukat, hogyan kívánják még jobban elősegíteni a szociális védelem fejlődését és hogyan mozdítják elő társadalmi integrációt. A hasonló magyar terv címét így fordították: Nemzeti Cselekvési Terv a társadalmi összetartozásért, ami a szavaiddal élve „nyelvi gumibugyi”, de ha jobban megnézzük, talán kiderül, hogy mit is takar ez. Aztán az ebből kiválasztott Szociálpolitikai eszközök című fejezetet ismertetem, majd végül összegzésként bemutatom, hogy az egyes intézkedéseket milyen tények (pl. demográfiai, társadalmi változások) indokolják az EU-ban, melyek a fő irányvonalak, ami mentén a jövőt elképzelik. A Nemzeti Cselekvési Terv az Európai Unió

szegénység és társadalmi kirekesztés elleni együttműködés keretében készült. Ez az együttműködés az EU 15 tagállama között 2000-ben kezdődött el, és a nyitott koordináció elvén alapul. A nyitott koordináció módszere a jogharmonizáció helyett – a tagállami kompetenciákra tekintettel – egymás gyakorlatának megismerését, a kölcsönös tanulást és a tapasztalatcserét helyezi a középpontba. A tagállamok közös célkitűzéseket fogalmaznak meg a szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérséklésére, és a közös célkitűzések megvalósítását szolgáló intézkedéseikről kétévente cselekvési tervben számolnak be az Európai Bizottságnak. A cselekvési tervek elkészítéséhez az Európai Bizottság részletes tartalmi és szerkezeti szempontokat bocsát rendelkezésre. -2- A cselekvési tervek vázát a 2000 decemberében Nizzában elfogadott közös célkitűzések alkotják. Ezek:  a foglalkoztatás

elősegítése  a forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára  a társadalmi kirekesztődés megelőzése  a legelesettebbek segítése  és minden érintett szereplő mozgósítása (ennek angol változata szintén nem sok jelentéstartalommal bír  MÚV ÓL SZTÉKHOLDER ) A cselekvési terveket az Európai Bizottság Közös Jelentésben értékeli. A tagállamok közötti összehasonlítást a közösen kialakított mutatószámok (az ún. Laekeni indikátorok) teszik lehetővé. (Magyarország – az új tagállamokkal, így Lengyelországgal együtt is – 2002-ben kapcsolódott a folyamathoz. Ennek első lépéseként készült el 2003 decemberére a társadalmi kirekesztés hazai kihívásait összegző Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum („Joint Inclusion Memorandum”- JIM  a sokat emlegetett kis jimmynk ). Ez az EU Bizottsággal közösen szövegezett dokumentum

jelentette az alapot, hogy hazánk is teljes jogú tagként vehessen részt az együttműködésben, és a többi tagállamhoz hasonlóan átgondolja, és cselekvési tervben rögzítse azokat az intézkedéseket, amelyeket a társadalmi kirekesztődés mérséklése érdekében tesz.) A Közös Memorandum aláírására 2003. december 18-án került sor Brüsszelben 1.) Trendek és kihívások Ezen belül a gazdasági a munkaerőpiaci helyzetértékelés (gazdasági fejlődés, munkaerőpiac, a legnehezebb helyzetű munkaerőpiaci csoportok, és összegzés), demográfiai trendek (háztartások és családok szerkezete, munkaképtelen, mozgássérült, fogyatékos emberek), szegénység és fő kockázati tényezők (relatív és abszolút szegénység), oktatás, képzettség (mozgássérült, fogyatékos fiatalok, felnőttképzés és élethosszig tartó tanulás), kultúra, lakások és berendezésük), egészség és egészségvédelem, a kirekesztés által leginkább

fenyegetett csoportok (hajléktalanok, roma népesség, nők helyzete, bűnelkövetők) -3- 2.) Nemzeti stratégia, irányvonalak és célkitűzések 3.) Szociálpolitikai eszközök Itt prioritásokat határoztak meg: 1.) A kirekesztés megelőzése az oktatásban, a szociális és egészségügyi területen és a gyermekek és az ifjúság egyenlő esélyeinek biztosítása a.) Az oktatásban résztvevő gyermekek arányának emelése és az oktatáshoz való hozzáférés kiegyenlítése b.) A gyermekes családok támogatása és a családi betegségek megelőzése c.) A fitalaság felkészítése a munkaerőpiacra lépésre 2.) Szociális védőháló kialakítása, a szegénység megelőzése és a szociális kirekesztés elleni küzdelem (megélhetéshez szükséges reális jövedelem meghatározása, minimális jövedelem, nyugdíjminimum, családi jövedelem, a mezőgazdaságban dolgozók bevételeinek támogatása, a női szegénység többségének ellensúlyozása)

3.) A kirekesztés által fenyegetett csoportok mozgósítása és beillesztése a társadalomba (foglalkoztatás bővítése, szociális gazdaság, szociális lakáshoz hozzájutás, idősek támogatása, a megkülönböztetett emberek törvényes védelme, a menekültek kirekesztése elleni fellépés, a nemzeti kisebbségek és a volt elítéltek integrálása a társadalomba) 4.) A szociális szolgáltatások fejlesztése és koordinációjuk (fejlesztés és reform a szociális szolgáltatásokban és azok képessé tétele a kirekesztés megakadályozására, koordináció és értékelés a szociális területen) 4.) Intézményi feltételek -A „Nemzeti Cselekvési Terv a társadalmi összetartozásért 2004-2006” megalkotása - a lengyel civil szektor rövid bemutatása - a horizentális és vertikális kooperáció intézményi feltételei -4- - a jövő kihívásai és a tervezett beavatkozások a szociális szereplők összefogására a szegénység és a

kirekesztés elleni harcban (foglalkoztatási stratégia kialakítása a nonprofit szektorban; reklámozás, képzés és ellenőrzés a nonprofit szervezetekben; a nonprofit szektort támogató rendszer kiépítése) 5.) Példák a jó gyakorlatra 1. Duett - A bebörtönzöttel visszaillesztése a társadalomba a sérült fiatalokkal való munkán keresztül 2. A különböző biológiai adottságú emberek védelme – a tevékenységekhez használatához való egyenlő hozzáférés biztosítása, mint a társadalomba való visszaillesztés, reintegrálás egy fajtája (ezt nem igazán tudtam lefordítani, valami hasonlót jelenthet  ) 3. Tájékoztatófüzet – eltűnt emberek keresése a hajléktalanok között 4. Iskolai tankönyvek könyvtári kölcsönzése gyermekeknek Engem szociálpolitikus hallgatóként ebből a tervből leginkább a szociálpolitikai eszközök című fejezet (Chapter 3.- SOCIAL POLICY INSTRUMENTS 20-43 oldal) érdekel, ezt próbálom jobban

bemutatni és értelmezni. Ahogyan már mondtam négy kiemelt terület, probléma van, amit kezelni kívánnak szociálpolitikai eszközökkel 2004-2006 között Lengyelországban. A legfontosabb cél, hogy átfogó, komplex megelőzési tevékenységet kívánnak folytatni. Ha már kialakul egy-egy probléma akkor azt nagyon korai szakaszában kezelni kívánják, megelőzve ezzel a jövőbeni kirekesztést és marganizálódást. A prevenció illetve a korai kezelése a problémáknak ahogy írják, a legolcsóbb és legpraktikusabb megoldás. Ezzel én is maximálisan egyetértek, a segélyezés nem lehet megoldás, ahogy már a Bibliában is szerepel nem halat kell adni az embereknek, hanem hálót.  Nagyon fontosnak tartják a kisgyermekes anyák, a gyermekek és a fiatalság támogatását. Ezt a gyakorlatban a gyermeknevelési támogatásokkal, az egészségi állapot folyamatos követésével, a magas színvonalú oktatás biztosításával, olyanproblémák esetén

való beavatkozás,amit a családok nem tudnak önállóan kezelni, ennek a szakmai módszereinek fejlesztésével. A második fontos terület a szociális védőháló megerősítése, szélesítése, hogy a szegénységet, illetve annak káros hatásait csökkentsék. Különösösen azok számára -5- fontos ez akik kirekesztettek és nem jutnak hozzá a megfelelő szociális szolgáltatásokhoz, ellátásokhoz. (Ezek tök jól hangzanak, de elég általános dolgok  ) A harmadik csoport a kirekesztés által fenyegetett v. már a munkaerőpiacról kirekesztett emberek visszavezetése a társadalomba. Ebben az esetben a sikeresség kulcsa az lehet, ha a munkaerőpiaci és a szociális intézmények közötti kapcsolatot erősítik. És ez a kérdés ill megoldása azért is kiemelten fontos, mert elősegíti a kirekesztett csoportokban élők (pl. hajléktalanok) szocializálását A negyedik csoportba a szociálpolitikai reformok, az intézmények reformja, és a

köztük való együttműködés fejlesztése tartozik. Ezután nézzük végig a négy részt részletesebben is: 1.) A kirekesztés megelőzése az oktatásban, a szociális és egészségügyi területen és a gyermekek és az ifjúság egyenlő esélyeinek biztosítása a.) Az oktatásban résztvevő gyermekek arányának emelése és az oktatáshoz való hozzáférés kiegyenlítése: az elkövetkező években a következő csoportokra fókuszálnak ezen a témakörön belül: sérült emberek, az olyan családok gyermekei akik képtelen gondoskodni gyermekük oktatási kötelezettségük teljesítéséről, szegény emberek, a vidéki és kisvárosi lakosság, akárcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek tagjai. - A gyermekek és a fiatalság számának növelése az oktatásban: iskola-előkészítő csoportok nagyszámú beindítását tervezik és az íráskézségük ellenőrzését, fejlesztését szakemberek bevonásával. 1999-ben egyébként végrehajtották az

oktatási rendszer reformját, a tanterveket és az oktatás szerkezetét is átalakították, sokkal rugalmasabb lett az oktatás folyamata és a félbehagyott tanulmányokat. A reform célja az volt, hogy minden gyermek számára biztosítsák a magas színvonalú oktatást, és ezt továbbra is folytatni akarják. Sok új módszert vezettek be az utóbbi években. Az oktatási törvényeket is módosították és a felsőoktatási intézmények számára lehetővé tették, hogy kis városokban is létesíthessen oktatási központokat, tagozatokat, karokat. Az oktatásban eltörölték a korhatárokat, és a felsőoktatási specializációt és a különböző szintű képzéseket is lehetővé tették. - Az oktatás színvonalának emelése: a szakképzések modernizációja - Az ösztöndíjrendszer fejlesztése: a esélyegyenlőség elősegítését segíti ez a program. Kiemelten támogatják a sérülteket lakhatását és megélhetését. 1998 óta Lengyelországban is -6-

kredit rendszer van. A szegény családból származó gyerekek, fiatalok oktatását kiemelten támogatni akarják. A regisztrált munkanélküliek oktatását is kiemelten támogatják - A legszegényebb családok gyermekeinek oktatáshoz való hozzájutásának biztosítása: Ennek segítésére dolgozták ki pl. a Layette iskola programját, ahol a szegény gyerekeknek ingyen tankönyvet, hátizsákot, iskolai felszereléseket kapnak, tornaruhát stb., továbbá ilyen még az iskolai ebéd program is (ez 1996 óta működik, az állam, a non-profit szektor és szponzorok támogatják a szegény gyerekek ingyenes étkeztetését) - a sérült gyermekek és fiatalok oktatása: a már eddig is létező Student és Pitagoras nevű programokat szeretnék továbbra is folytatni. A Nemzeti Oktatási és Sportminisztérium lépéseket tesz arra, hogy a sérültek oktatása előtt tornyosuló, a hozzáférésüket a felsőoktatáshoz gátló akadályokat, akár építészeti,

kommunikációs, információs vagy pszichológia probléma lerombolják. (itt gondolom, hogy lépcső helyett kis lejtőre, (akadálymentesítés  ) rámpára, internetre stb. gondolnak, ez se túl konkrét ) - nők egyenlősége az oktatásban: bármiféle diszkriminációt, egyenlőtlen helyzetet tiltanak, bármilyen nemű, helyzetű gyermeknek ugyanolyannak esélyeket kívánnak biztosítani az oktatásba való bekerülésre, ezt az alapelvet terjesztik is, akár könyvekkel, akár tanároknak tartott tanfolyamokkal, előadásokkal stb. b.) A gyermekes családok támogatása és a családi betegségek megelőzése Ahogy már említettem a nők képzését akarják bővíteni, egyenlőséget akarnak teremteni, a nők gazdasági aktivitását is növelni akarják. Segíteni akarnak a szülőknek, hogy a nevelői és gyermekgondozói funkciójukat a legmaximálisabban elláthassák, családi is nevelési segélyt adnak nehéz helyzetben levő családoknak. Ebben a részben az

egészségvédelem és a prevenció is fontos szerepet kap és az egyenlő hozzáférés megteremtése az egészségügyi szolgáltatásokhoz, azok minőségének javítása, . A bűnözés, káros szenvedélyek terjedését meg akarják előzni, ebben a rendőrséggel is együttműködnek. c.) A fiatalság felkészítése a munkaerőpiacra lépésre A végzős diákokat jobban fel kell készíteni a munkába állásra, arra, hogy mire számíthatnak, a következő években szakmai tanácsadó hálózatot akarnak kifejleszteni az iskolákban, a modern főleg információs technológiákat használó tanárok számát emelni fogják. Mindenki számára elérhetővé fogják tenni az információkat (a Mobile Centers of Voacational Information rendszer segítségével, ami egy éve működik, végülis technikailag felszerelt kis -7- információs központokról, autókról van szó), így akarják megelőzni a fiatalok kirekesztését a munkaerőpiacról. 2.) Szociális

védőháló kialakítása, a szegénység megelőzése és a szociális kirekesztés elleni küzdelem: megélhetéshez szükséges reális jövedelem meghatározása, minimális jövedelem meghatározása (ez 2008-ra jelentősen emelkedni fog), nyugdíjminimum, családi jövedelem, a mezőgazdaságban dolgozók bevételeinek támogatása, a női szegénység többségének ellensúlyozása. - 2004-2006: felülvizsgálják a munkából szerzett és a szociális jövedelmek arányát, a női és férfi jövedelmeket közelítése egymáshoz, együttműködés a munkaadókkal, a hatékonyság jelentős emelése a munkabíróságon a kifizetetlen bérek ügyében. - Idős korra kielégítő jövedelmet, nyugdíjat akarnak biztosítani. 1999-ben vezették be az új rendszert, amelynek két alapja van: a „pay-as-you-go”, ami szerintem azt jelenti, hogy a befizetések arányában fizetnek, az alapján, hogy mennyi tőkét halmozott fel az ember élete során, és a várható élettartama

alapján. 1., cél a nők nyugdíjának emelése a jövőben, azáltal, hogy a foglalkoztatásuk idejét megnyújtják. Azért volt eddig több a férfiak nyugdíja, mert a férfiak nyugdíjba vonulási korhatára magasabb, mint a nőké, így értelemszerűen több ideig tudnak dolgozni és felhalmozni. Lehetővé kell tenni azoknak a nőknek akik elérik a nyugdíjkorhatár minimumát de továbbra is dolgozni szeretnének, hogy ezt megtehessék. Következő lépésben közelíteni akarják a női és férfi nyugdíj-korhatárokat és rugalmasabbá kívánják tenni a nyugdíj melletti munkalehetőségeket. 2., a szociális biztonság növelése 3., a nyugdíjrendszer reformjának előkészítése 4., népszerűsíteni akarják a magánnyugdíj megtakarításokat A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi

integrációról 2005.0127 ÉS -8- Az előadásokon elhangzottak alapján BEVEZETÉS „A lisszaboni stratégia a gazdaság, a foglalkoztatás és a szociális politikák közötti pozitív kölcsönhatás elképzelésén alapul. A lisszaboni stratégia a fenntartható fejlődés olyan modelljét kívánja előmozdítani az Unióban, amely a gazdasági növekedésnek a társadalmi kohézióval és a környezet védelmének hangsúlyos összekapcsolásával valamennyi európai polgár életszínvonalát emeli. Ennek során nagy súlyt fektet az EU-szintű koordinációs mechanizmusok tökéletesítésére, hogy következetes és egymást kölcsönösen erősítő szakpolitikákat dolgozzon ki a gazdaságban, a foglalkoztatásban és a szociális szférában.” 1. SZOCIÁLIS VÉDELEM ÉS TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ: REAGÁLÁS AVÁLTOZÁSOKRA „A magas szintű szociális védelem biztosítja a tagállamok számára azokat az eszközöket, amelyek segítségével szembeszállhatnak a

nyomorral, illetve felszámolhatják és megakadályozhatják a szegénység legsúlyosabb és legembertelenebb formáinak kialakulását. A megfelelően kialakított szociális védelmi rendszerek a gazdaság fejlődéséhez is hozzájárulnak a gazdasági növekedésre nézve kedvező környezet biztosításával, amelyben az emberek és a vállalkozások bizalommal viszonyulnak a fogyasztáshoz és a befektetéshez; valamint az átalakításnak a dolgozókat érintő hatásainak enyhítésével elősegítik a szerkezeti változásokat; illetve stabilizálják a gazdasági ciklus összesített keresletét és kedvező feltételeket teremtenek a fellendüléshez. A gazdasági növekedés ugyanakkor biztosítja a szociális kohézió megszilárdításához szükséges eszközöket.” Tehát, ahogyan ezt órán is értelmeztük, nem pusztán valamiféle jótékonysági szellemiség lengi be az Uniót. A jól célzott szociálpolitikai intézkedések igenis hozzájárulnak a gazdaság

fejlődéséhez is és a kiadások jelentősen megtérülnek. Például Lengyelországban és az egész Eu-ban cél a foglalkoztatás bővítése a nők munkaerőpiacra terelgetése, a nyugdíjkorhatár kitolása Olyan demográfiai változások vannak, tendenciák az EU-ban amelyek igénylik, hogy a szakpolitikák alkalmazkodjanak: A 0-14 év közötti korcsoport csökkenése annak fontosságát hangsúlyozza, hogy gyermekbarát környezetet kell teremteni, beleértve a korai fejlesztés és alapfokú oktatás megfelelő támogatását. A 15-29 év közötti korcsoport létszámának csökkenése pedig előtérbe helyezi az iskolából a munkába való átmenet optimalizálásának fontosságát. Az 50-64 év közötti korcsoport létszámának gyors növekedése nagymértékben megnöveli az aktív öregkor jelentőségét. A 65 éven felüliek létszámának növekedése még sürgetőbbé teszi a megfelelő nyugdíjak fenntarthatóságának biztosítását. Végül pedig a 80 éven

felüliek korcsoportjának bővülése az életkorhoz kötődő egészségvédelem és hosszú távú gondozás iránti igény progresszív növekedéséhez fog vezetni. Ezeket a szempontokat abszolút beépítették a Lengyel Cselekvési tervbe és persze a többi tagállam tervébe is. -9- A demográfiai változások miatt már hiány van a munkaerőpiacon, amit próbálnak egyensúlyozni: Társadalmaink csak abban az esetben lesznek képesek learatni a potenciális előnyöket, ha megteremtik a bevándorlók és a nemzeti kisebbségek integrálódásához szükséges feltételeket a hivatalos munkaerőpiacon és ha megtanulják az interkulturális feszültségek kezelését és képesek felszámolni gazdasági és szociális integrációjuk gátjait. A demográfiai változásokat kiegészíti a kulturális értékek, a társadalmi viszonyok, a családszerkezet és a munka jellegének kiterjedt átalakulása. A szociális igények lényegesen árnyaltabbá és sokrétűbbé

váltak, miközben az életminőség, illetve a munka és a szabadidő egyensúlya iránti igény egyre hangsúlyosabb. Az egyéni választásnak egyre nagyobb a jelentősége. A sokszínűségnek - különösen a nagyvárosok központjaiban - nem lebecsülendő etnikai dimenziója is van. A nők megnövekedett aránya a foglalkoztattak körében új társadalmi igényekben tükröződik (pl. a gyermekintézmények, az idősek és rászorulók gondozásának intézményei) és a családokon belül is új alapokra helyezi a felelősségek hagyományos megosztását. Szembetűnő változások mentek végbe a családok szerkezetében, úgy az egy háztartáson belül élők számát, mind a növekvő sokféleségüket illetően, a kisebb hajlandóság az együttélésre, és gyakoribb a felbomlásuk is. Ennek következtében gyengülnek a családi kapcsolatok és szükséghelyzetükben egyre többen szorulnak alternatív támogatási formákra. Egyébként pedig a munkakörnyezet sokkal

változékonyabb és vegyesebb lett. A változó körülmények között a szociális védelmi rendszereket úgy kell alakítani, hogy megfeleljenek a jövő gazdasági és társadalmi igényeinek is. A társadalmi integrációt szolgáló szakpolitikák nemcsak a szegénység megelőzése és leküzdése szempontjából fontosak, hanem a munkaerő-kínálat növeléséhez is hozzájárulhatnak az emberek munkaképességének fejlesztése és a munka kifizetődővé tétele révén. (Tehát nem csak önzetlenségből csinálja az EU ezeket a lépéseket, hanem mindenki jól jár alapon)A fenntartható és méltányos nyugdíjakat biztosító reformoknak arra kell törekedniük, hogy a megfelelő ösztönzők révén a dolgozók minél tovább maradjanak aktívak, a munkaadók pedig felvegyék és megtartsák az idősebb dolgozókat is. A mindenki számára elérhető, minőségi és fenntartható egészségvédelmi rendszerek nemcsak a betegségek és a társadalmi kirekesztés

fenyegetése elleni küzdelemben, hanem a termelékeny munkaerő fenntartásában is életfontosságú szerepet játszanak. 2. A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ELŐMOZDÍTÁSA 2.1 A társadalmi intregráció helyzete a 25 tagállamban Az egész Unióban igen sokan élnek a szegénység a társadalmi kirekesztettség körülményei között, hiszen 2002-ben több mint 68 millió embert, vagyis az EU lakosságának 15 %-át veszélyeztette a szegénység. A szegénység veszélye lényegesen nagyobb az egy szülős munkanélküli családokban (amelyekben többnyire nő a családfő), az egyedülálló idősek (különösen a nők) és olyan családok esetében, ahol több eltartott is van. A gyermekeket gyakran erősebben érinti a szegénység: a szegénységben élő gyermekek esetében nagyobb a valószínűsége, hogy rossz lesz az egészségi állapotuk, rosszabbul tanulnak és nagyobb a veszélye, hogy munkanélküliek vagy antiszociálisak lesznek. Kimutatható összefüggés van a -

10 - szennyezett környezet és a társadalmi elutasítottság között. A szegénység és az anyagi nélkülözés gyakran kapcsolódik össze a társadalmi életben megvalósuló teljes fokú részvételre való képtelenséggel, ami a munkavállaláshoz, az oktatáshoz és képzéshez, a lakhatáshoz, a közlekedéshez vagy az egészségvédelemhez való elégtelen hozzájutásból ered. A foglalkoztatás a társadalmi integráció alapvető tényezője, nem csupán azért, mert jövedelem keletkezik belőle, hanem azért is, mert előmozdítja a társadalmi aktivitást és a személyes fejlődést, valamint a nyugdíjjárulékok halmozódása révén hozzájárul a megfelelő időskori életszínvonal fenntartásához A munkanélküli álláshoz jutás. jelentősen csökkenti annak a valószínűségét, hogy a szegénység veszélyével kelljen szembenéznie, ráadásul a munkaképes korban lévő munkanélküli vagy nem kereső még nagyobb veszélyben van, amennyiben a

családnak nincs munkából származó jövedelme. Egy jelentős csoportnak továbbra is nehézségei vannak a munkavállalásban. A tartósan munkanélküliek részaránya (kb 4 %) 1999 és 2003 között gyakorlatilag nem változott Bár néhány országnak sikerült csökkentenie a tartósan munkanélküliek részarányát, a helyzet mégis romlott, illetve egyes országokban továbbra is súlyos. Az EU-ban még mindig nem állnak rendelkezésre a szegénységre és a társadalmi kirekesztettségre vonatkozó statisztikai adatok némely erősen veszélyeztetett csoportot illetően. A nemzeti foglalkoztatási cselekvési tervek (a továbbiakban: cselekvési tervek) arra világítanak rá, hogy az emigránsok, az etnikai kisebbségek és a romák, a fogyatékkal élők, a hajléktalanok, az emberkereskedők áldozatai, a gondozóintézetekben lévők vagy onnan kikerülők, illetve a saját ellátásukat biztosító földművelők veszélyeztetettek. Ugyancsak lényeges, hogy bizonyos

városi és vidéki közösségekben és földrajzi térségekben, ahol az emberek a kirekesztettség mélyen gyökerező és nemzedékről nemzedékre átöröklődő tényezőibe ütköznek, összegződnek a hátrányok. Az új stratégia kidolgozását közvetlenül megelőző éveket a relatív szegénység csökkenésének tendenciája jellemezte és ennek során az (akkor még 15 tagú) EU átlagos szegénységi mutatója az 1995-ös 18 %-ról 2000-ben 15 %-ra csökkent. Ez a tény nagy mértékben a munkaerő-piaci helyzet jelentős javulásának köszönhető. Egyértelmű viszont ma az a kockázat, hogy a gazdasági növekedés közelmúltban elindult lassulása, amely együtt jár a munkanélküliség növekedésével és a munkaalkalmak csökkenésével, több embert fenyeget elszegényedéssel és társadalmi kirekesztéssel. Ez a kihívás még nagyobb az új tagállamokban, amelyekben a gyors gazdasági növekedés az ipar és a mezőgazdaság kiterjedt szerkezeti

átalakítására épül, ami a társadalmi kirekesztés elleni megfelelő intézkedések híján azzal a következménnyel járhat, hogy megnő a szegénység kockázatának kitett népesség száma. 2.2 A legfontosabb politikai prioritások Az alábbi hét szakpolitikai elsőbbséget lehet elkülöníteni az Unióban: 1. A munkaerő-piaci részvétel erősítése: A legtöbb tagállam ezt látja a prioritások élén, és úgy értelmezhető, mint az aktív munkaerő-piaci politika tágítása és a szociális védelem, az élethossziglan tartó tanulás és a munkaerő-piaci reformok jobb összekapcsolása, kölcsönös erősítésük érdekében. 2. A szociális védelem rendszereinek módosítása: Ez annak biztosítását jelenti, hogy a fenntartható szociális védelmi konstrukciók mindenki számára megfelelők és hozzáférhetők legyenek, a munkaképeseknek járó ellátások hatékonyan ösztönözzék a munkavállalást, valamint megfelelő biztonságot nyújtsanak az

embereknek a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. - 11 - 3. Az oktatási és képzési hátrányok leküzdése: A hangsúly a hivatalos iskolai és képzési rendszerből való lemorzsolódás megakadályozása; az iskolából a munkába való átmenet megkönnyítése, különösen az alacsony végzettségűek esetében; a hátrányos helyzetű csoportok oktatáshoz és képzéshez jutásának növelése és a hagyományos rendszerbe való integrálásuk; az egész életen át tartó tanulás előtérbe helyezése mindenki számára, beleértve az e-tanulást is. Egyre nagyobb elfogadottságra tesz szert az, hogy valamennyi életkorban többet és hatékonyabban kell befektetni az emberi erőforrásokba. 4. A gyermekszegénység felszámolása: Ez kulcsfontosságú a szegénység nemzedékek közötti öröklődésének leküzdésében. Különösen nagy figyelem övezi a hátrányos helyzetű gyermekek javát szolgáló korai beavatkozást és korai oktatást és a családok

és egyedülálló szülők jövedelempótlásának és támogatásának fokozását. Egyes országok szakpolitikáik kidolgozásában egyre erősebb hangsúlyt helyeznek a gyermekjogok előmozdítására. 5. Az elfogadható lakhatás biztosítása: Egyes tagállamokban a lakáskörülmények javítására figyelnek; mások szociális lakást biztosítanak az arra rászoruló csoportoknak. Néhány tagállam integráltabb megközelítést alakít ki a hajléktalanság kezelésére. 6. A minőségi szolgáltatásokhoz való hozzájutás javítása: Felöleli az egészségvédelmi és a hosszú távú gondozási szolgáltatásokhoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a közlekedéshez való hozzájutást, a helyi környezet jobbítását, valamint befektetéseket a megfelelő infrastruktúrába és a mindenki számára hozzáférhető informatikai és hírközlési technológiák potenciáljának hasznosítását. 7. A diszkrimináció leküzdése és a fogyatékkal élők, az etnikai

kisebbségek, illetve a bevándorlók integrációja. Az ezeket a csoportokat nagy mértékben sújtó kirekesztés elleni küzdelembe beletartozik egyaránt beletartozik az alapvető szolgáltatásokhoz és lehetőségekhez való hozzáférés növelése, a diszkriminációellenes jogalkotás megerősítése és célirányos megközelítések kidolgozása. A romák nehézségeire megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A prioritások megvalósításához a tagállamoknak helyi és regionális szinten és különösen a halmozottan hátrányos helyzetű városi és vidéki közösségekben integrált és összehangolt stratégiákat kell kidolgozniuk. Ezeknek a stratégiáknak a helyi körülményekhez kell igazítaniuk az intézkedéseket és valamennyi szereplőt számításba kell venniük. Arra is ügyelni kell, hogy a prioritásokban úgy kezeljék a nemeket, hogy azzal elősegítsék a nemek közötti egyenlőséget. A jogok, a kötelességek és felelősségek

kiegyensúlyozott fejlesztésén alapuló napirendre van szükség. 2.3 A társadalmi integráció erősítése A cselekvési tervek fejlesztése és megvalósítása során minden tagállam erőfeszítéseket tesz a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fokozására. Többek között az a határozott politikai elkötelezettség, amelyet az EU tíz új tagja tanúsít, új lendületet adott a folyamatnak és más téren pedig a nyitott koordináció módszerének alkalmazhatóságát hangsúlyozza. A tagállamok által képviselt megközelítésekben nagy eltérések lehetnek a kiinduló helyzettől, a jóléti rendszertől és a szegénység elleni stratégiák kidolgozásában szerzett tapasztalataiktól függően. A legtöbb tagállam a szakpolitikák széles skáláját illetően átfogó megközelítéseket alakított ki a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésével kapcsolatban. Folyamatos a társadalmi kirekesztés problémáinak

kezelését szolgáló - 12 - intézményi megoldások erősítése. A lényegesen integráltabb válaszlépés elérése érdekében több figyelemben részesül a különböző kormányfőhatóságok és kormányzati szintek közötti koordináció. Végezetül pedig különös figyelem övezi a legfontosabb érdekeltek (szociális partnerek, nem kormányzati szervezetek és vállalkozások) részvételének ösztönzését. Összességében a a társadalmi kirekesztés esetében a nyitott koordináció módszere ezidáig hasznos hozzájárulásnak bizonyult és megfelelő alapokat biztosít a további fellépésekhez. A társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos közösségi cselekvési program ebben a tekintetben jelentősen hozzájárult a tanulmányok, a szakértői értékelések, a transznacionális csereprogramok és az EU-szintű hálózatépítés előmozdítása terén. Az is világos azonban, hogy amennyiben el akarjuk érni a társadalmi integrációs folyamat azon

átfogó célját, hogy 2010-ig döntő befolyást gyakoroljunk a szegénység gyökeres felszámolására, nemzeti és európai uniós szinten egyaránt többre van szükség. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy: 1.)– Erősebben kapcsolódjanak a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikához: Ezeket a kapcsolatokat erősíteni kell, főként azzal, hogy nagyobb átláthatóságot érjünk el a cselekvési tervekben foglalt célok eléréséhez szükséges költségvetési források tekintetében és abban, hogy a strukturális alapokat miként használjuk fel a társadalmi integrációs célok kezeléséhez. 2.)– Erősítsék a megvalósítás képességét: ebbe beletartozik a közigazgatási és intézményi képességek erősítése – ideértve a szociális védelem rendszereit, a garantált minimálbéreket, a szociális szolgáltatásokat és a nemek közötti egyenlőség megvalósításának értékelését szolgáló eszközöket –, a

különböző kormányzati területek és szintek közötti jobb koordináció (azaz nemzeti, regionális, helyi), az érdekeltek bevonását szolgáló mechanizmusok tökéletesítése. 3.)– A legfontosabb kérdésekre összpontosítsanak és nagyratörőbb célokat tűzzenek ki: a tagállamok jelentősen erősítenék a folyamatokat, ha megjelölnék a számukra alapvetően fontos kérdéseket és ezekhez összegszerű megvalósítási célokat rendelnének. A célok elérése során elért eredményeket figyelemmel kell kísérni és azokról tájékoztatni kell a tagállamokat. Azon tagállamok, amelyek egyes területeken lemaradásban vannak, a legjobban teljesítő tagállamok teljesítményét viszonyítási alapul használhatnák. 4.) - A szakpolitika ellenőrzésének és értékelésének erősítése: A jobb teljesítés kulcsa az, ha hatékonyabb intézkedéseket vezetnek be a szakpolitika hatásainak figyelemmel kísérésére és értékelésére valamennyi résztvevő

tekintetében, beleértve a szociális partnereket is, valamint ha időszerűbb és tárgyszerűbb adatokat hoznak létre. Az EU szintjén a Bizottságnak és a Tanácsnak arra kell törekednie, hogy: 5.)– Az európai uniós szakpolitikák egészében erősítsék a társadalmi integrációs célok figyelemmel kísérése: Az EU szakpolitikáinak megtervezése és végrehajtása során alapvető a társadalmi integráció figyelembevétele, hogy támogatni tudják a társadalmi integrációt előmozdító nemzeti erőfeszítéseket. A hozzáférhető, minőségi és fenntartható rendszerek biztosítása érdekében megfontolandó a nyitott koordináció módszerének az egészségügyre és a hosszú távú gondoskodásra való kiterjesztése. 6.)– A hatékony eredmények elérése érdekében szélesebb körben kell felhasználniuk a nyitott koordináció módszerét: A bevált gyakorlat kicserélését ki kell egészíteni a jó és rossz gyakorlat átlátható

azonosításával, hogy azt a tagállamok az irányelveik kidolgozása során - 13 - haszonnal alkalmazhassák. A közös mutatóknak ebben a tekintetben kulcsszerepet kell betölteniük. 7.)– Biztosítaniuk kell, hogy a strukturális alapok továbbra is kulcsszerepet játsszanak a társadalmi beilleszkedés előmozdításában: A foglalkoztatás növelésével és a szaktudás fejlesztésével tovább kell erősíteni és teljesen ki kell használni a strukturális alapoknak – különösen az Európai Szociális Alapnak – a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezeléséhez való potenciális hozzájárulását. Az alapok jövőbeni finanszírozására vonatkozó tárgyalások sérelme nélkül ezt a kulcsszerepet figyelembe kell venni a 2007–2013 közötti majdani pénzügyi terv vitája során is. – Tovább kell fejleszteniük a közös mutatókat és tökéletesíteni kell az adatforrásokat: Annak ellenére, hogy a mutatók és a statisztikai képességek

javultak - különösen a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika, az EU-SILC elindításának köszönhetően -, még mindig vannak hiányosságok az adatok időszerűségét és tárgyszerűségét illetően, ami nehezíti az összehasonlító elemzést. Igen fontos, hogy a társadalmi kirekesztést és a szegénységet sokdimenziós jellegében kell megragadni. (itt már azért pénzről, mutatókról, ellenőrzésről van szó, nem csak a szokásos lila röfi  .) 3. NYUGDÍJAK ÉS AKTÍV ÖREGEDÉS 3.1 A nyugdíjrendszerek fenntarthatóságával és méltányosságával szembeni Kihívások A tagállamok már régóta tisztában vannak azzal, hogy mik a demográfiai elöregedés következményei a felosztó-kirovó nyugdíjrendszereikre és ma már ugyancsak ráébrednek a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekkel szembeni kihívásaikra is. Ez a helyzet hitelt érdemlő reformokat igényel, amelyek célja a méltányos jövőbeni ellátások

pénzügyileg fenntartható módon való biztosítása. A lisszaboni stratégia összefüggésében a nyugdíjakkal kapcsolatos nyitott koordinációs módszert annak érdekében fejlesztették ki, hogy előmozdítsák a három nagy közös célra, nevezetesen a méltányosságra, a pénzügyi fenntarthatóságra és a modernizálásra irányuló reformok megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseket,, amelyek révén számolni lehet a társadalomban végbemenő változásokkal. A méltányos és fenntartható nyugdíjakról szóló első együttes jelentés azt igazolta, hogy a 15 tagú EU már majdnem minden tagállama jelentős haladást ért el a nyugdíjcélú közkiadások visszafogásában. Néhány tagállam azóta további reformokat fogadott el. A nemzeti stratégiai jelentések következő fordulója során ismét értékelik az elért előrehaladás, most már a tíz újonnan csatlakozott ország tekintetében is. A közös jelentés rámutatott a fenntarthatóság

és a méltányosság elválaszthatatlanságára. A jövő nyugdíjrendszerei (továbbra is) csak akkor biztosíthatnak méltányos nyugdíjakat, ha pénzügyileg fenntarthatók és ha jól alkalmazkodnak a változó szociális környezethez, ellenben ha a nyugdíjrendszerek nem képesek méltányos jövedelmeket biztosítani a nyugdíjasoknak, akkor további költségek fognak felmerülni, például a megnövekedett szociális segélyek kiadások formájában. A nagy kihívást ekkor a méltányosságot nem veszélyeztető pénzügyi fenntarthatóság elérése fogja jelenteni. - 14 - Az együttes jelentés rámutatott, hogy az 1990-es évektől folyó és a jövőbeni kiadások megnyirbálását szolgáló nem egy reformnak az lesz az eredménye, hogy az adott nyugdíjkorhatár esetében csökkeni fog a kötelező nyugdíjak rendszerének megtérülési rátája. Ezeket a reformokat gyakran kísérték olyan intézkedések, amelyek a szegénységet az idősebbeknek nyújtott

garantált minimáljövedelmekkel kívánták megelőzni. A jövőbeni megfelelési problémák megelőzése érdekében a tagállamok ösztönözhetik a későbbi nyugdíjba vonulást és államháztartásuk konszolidálásával vagy a magánnyugdíjbiztosítások az időskorúk jövedelméhez való hozzájárulásának növelésével biztosíthatják a nyugdíjak finanszírozásához szükséges forrásokat. (Lengyelország teljes mértékben elindult ezen az úton, lásd amiket a 3. fejezet elemzésénél írtam )Az utóbbit a kollektív tárgyalások folyamatában vagy azzal lehet elérni, ha támogatják az egyéneket a nyugdíjukról való gondoskodásukhoz szükséges döntéseik meghozatalában. 3.2 A két fő megoldás: az aktív életkor meghosszabbítása és a magánnyugdíjellátások erősítése A szociális védelmi rendszerek modernizálása elősegítheti a későbbi nyugdíjbavonulást. Fontos, hogy az előírt nyugdíjkorhatár vagy az előírt szolgálati évek

betöltése előtt csak azok részesülhessenek nyugdíjellátásban, akik valóban keresőképtelenek vagy akik elfogadják nyugdíjuk méltányossági alapon történő csökkentését. A nyugdíjrendszereknek azonban egyidejűleg lehetőséget kell biztosítaniuk arra is, hogy a meghosszabbított munkavállalással magasabb nyugdíjjogosultsághoz lehessen jutni. Ebből az következik, hogy a tényleges nyugdíjkorhatár felemelése a tőkemegfelelőség és a pénzügyi fenntarthatóság összebékítésének legfontosabb eszköze. Az idős emberek egészségi állapota és foglalkoztathatósága közötti jelenlegi különbségek fényében sokkal alkalmasabb lehet a rugalmas nyugdíjkorhatár. A rugalmas nyugdíjkorhatár – a hosszabb aktív életkor és az időskorúak egészségének és foglalkoztathatóságának megőrzését célzó jobb ösztönzők mellett – a nyugdíjrendszerek korszerűsítésének fontos kérdése. A szociális védelemmel foglalkozó bizottság

tanulmánya megmutatta, hogy a munkaerőpiacról korán kivezető útvonalakat különösen a korkedvezményes nyugdíjat, munkanélküli segélyt és rokkantsági ellátásokat - a legtöbb tagállamban kritikusan felülvizsgálják (hűha mi lesz nálunk a 700ezer rokkanttal  ). Ezzel együtt több lehetőséget kínálnak a nyugdíjasoknak a magasabb jövedelmek elérésére, a nyugdíjba vonulás elhalasztása fejében adott nyugdíjemeléssel vagy a munkából származó jövedelem és a nyugdíj összekapcsolásának lehetővé tételével (fokozatos nyugdíjba vonulás vagy a nyugdíj utáni részmunkaidős foglalkoztatás).(Ezek is alakulnak Lengyelországban) Ennek ellenére a legtöbb tagállamban még mindig bőven van lehetőség a reformokra. A szociális védelemmel foglalkozó bizottság vizsgálja a magán-nyugdíjpénztárak szerepét is. A legtöbb tagállam várakozása szerint a magánnyugdíj nagyobb szerepet fog játszani a jövőben a szakmai vagy személyes

(önkéntes) nyugdíjpénztárak révén, bár az állami nyugdíjalapok néhány ország kivételével továbbra is a legfontosabb nyugdíj jellegű jövedelemforrások maradnak. Az önkéntes nyugdíjbiztosítás térhódítása sem rendszerszinten, sem az egyének szintjén nem csökkenthetik a nyugdíjrendszerek átláthatóságát. Rendszerszinten alaposabb információkra van szükség a magánnyugdíjbiztosítás szintjéről és a magán-nyugdíjbiztosítás és az államháztartás közötti kapcsolatról, különösen a magánnyugdíjak adóügyi kezelését és a magánnyugellátás és a nyugdíjasok számára adott jövedelmi garanciák kölcsönhatásait illetően. Különösen fontos az egyének tájékoztatása annak érdekében, hogy meghozhassák a jövedelmeiket és életszínvonalukat hosszú távon befolyásoló nehéz döntéseiket. - 15 - 3.3 A nyugdíjrendszerek korszerűsítése Megfelelő és méltányos nyugdíjat csak úgy lehet mindenki számára

biztosítani, ha a nyugdíjrendszerek jól illeszkednek az egyének felmerülő igényeihez. Figyelembe kell venniük az egyre változatosabb foglalkoztatási formákat és a nemek közötti nagyobb egyenlőségre való törekvést. Emellett az irányítás kérdéseire is tekintettel kell lenni, különösen arra, hogy a reformokat megalapozott információkra és szilárd konszenzusra kell építeni. A nyugdíjak és főként a szociális védelem rendszereinek korszerűsítésére úgy kell tekinteni, mint a lisszaboni stratégiában foglalt célok megvalósításának meghatározó elemére. Az elöregedés kihívására adandó válaszhoz felül kell vizsgálni a hagyományos életpályamodelleket, valamint a tanulás, a munka és a gondoskodás szakaszai közötti különbségeknek egyre inkább el kell mosódniuk. A szociális védelem rendszereinek alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz és lehetővé kell tenni, illetve ösztönözni kell, hogy az emberek minél jobban

éljenek a dinamikus gazdaság és a munkaerőpiac kínálta lehetőségekkel. 4. KÖZPONTI KÉRDÉSEK  A szociális védelem megfelelőségének javítása elengedhetetlen nemcsak a növekedés és a foglalkoztatás, de a szociális kohézió szempontjából is. A foglalkoztatottság mértéke növelésének a szociális védelem modernizálásának kiemelt mozgatójává kell válnia. Megfordítva is igaz, hogy az életpálya során felmerülő egyéni szükségletekre regálva a szociális védelem rendszerei elősegítik az új kockázatok kezelését.  A társadalmi integráció területén az eddig összegyűjtött eredmények arra utalnak, hogy mind az állhatatosság, mind az ambíció indokolt. Szükség lesz a kitartásra, mert a szegénység és a kirekesztés gyökereinek kitépéséhez 2010 után is összehangolt erőfeszítésekre lesz szükség; a törekvésre pedig azért, mert az érdekeltek az egész EUra kiterjedő kollektív cselekvése ma már teljesen

kialakult. A finanszírozásuk jövőt érintő tárgyalások sérelme nélkül a strukturális alapok – különösen az Európai Szociális Alap – támogatása a kulcs e törekvés fenntartásához.  A társadalmi integrációs alapelveknek alkalmazkodniuk kell a tagállamokban kialakuló kihívások sokféleségéhez. Ebből az következik, hogy a többoldalú megközelítéseknek prioritásuk van. Az eddig elvégzett munka több kiemelt politikai prioritás alkalmazhatóságát is megerősíti. Előtérbe helyezésük hozzájárul néhány különösen sürgető kérdés orvoslásához, mint a gyermekszegénység, a családok gondviselő képességének támogatása, a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentése, a hajléktalanság leküzdése és az etnikai kisebbségek és migránsok integrációjához vezető új utak megnyitása. - 16 -  A nyugdíjak terén az idős munkavállalók foglalkoztatásának fenntartása az egész Európai Unióban kimelten

fontos kihívásnak számít. A nyugdíjrendszerek jövőbeni megfelelőségét és pénzügyi fenntarthatóságát biztosító reformok folyamatában prioritást kell biztosítani az idősebbek foglalkoztatásának. A várható élettartam emelkedése a munkaerőpiacot elhagyók korhatárának további emelését teszi szükségessé, amivel együtt jár a korkedvezményes nyugdíjba vonulás különböző ösztönzőinek fokozatos visszavonása. A tagállamoknak fel kell mérniük a szociális védelem rendszereinek az aktív életkor és az aktív öregkor meghosszabbításában játszott szerepét.  Az EU szintjén a nyitott koordináció kiterjesztése az egészségügyi ellátásra és a hosszú távú gondoskodásra és valamennyi szociális védelmi és társadalmi integrációs folyamat 2006-os áramvonalasítását a célok megvalósításának előtérbe helyezésére és a különböző szakpolitikai szférák közötti szinergiák kifejlesztésére kell használni.

A társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos nyitott koordináció keretében tiszteletben kell tartani az összes alkérdés – integráció, nyugdíjak, egészségvédelem és hosszú távú gondoskodás – sajátosságait.  A 2005-ben lebonyolítandó értékelési folyamatnak az eredményekre kell összpontosítania a 2006 utáni újabb nyitott koordinációs forduló előkészítése érdekében. A tagállamoknak és a Bizottságnak különösen azt kell felmérniük, hogy a nemzeti stratégiákat hogyan lehet még hatékonyabbá tenni a kitűzött célok, a viszonyítási alapok és mutatók felhasználása, a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák közötti jobb kapcsolatok, a hatékony felügyelet és értékelés, valamint a strukturális alapok használata révén, beleértve az Európai Szociális Alapokat is. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti stratégiák mennyire voltak képesek bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat, a szociális partnereket

és más érdekelteket, és mennyire sikerült tudatosítaniuk, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés az egyik legégetőbb probléma.   Az emberek ismételt bevonása a munkába, a dolgozók munkahelyeinek megőrzése, a foglalkoztathatóság és a munkaerő-piaci részvétel növelése elengedhetetlen a lisszaboni stratégia versenyképességi, foglalkoztatási és társadalmi integrációs céljainak megvalósításában. A lisszaboni stratégia a kibővült Európában is nagy kihívásokkal kerül szembe, ha a munkaerőpiacokról leginkább kirekesztett rétegek helyzetét tekintjük. Az integráció ügyében folyó nyílt koordinációból és az Európai Foglakoztatási Stratégiából levonható tanulságok alapján a Bizottságnak 2005-ben konzultálnia kell a szociális partnerekkel, a tagállamokkal és az összes fontos érdekelttel arról, hogy milyen további EU-szintű cselekvésre lehet szükség ezen kihívások megválaszolására. - 17 -