Szociológia | Tanulmányok, esszék » A hajléktalanok problémája társadalmunkban

1 SZOCIOLÓGIA A hajléktalanok problémája társadalmunkban Dr. Táll Éva részére Humán erőforrás menedzser szak A/1. csoport Budapest, 2001. április 24 2 Sokáig gondolkoztam azon, hogy dolgozatom témájául melyik társadalmi problémát válasszam. Nem volt könynyű dolgom, mert sajnos túl sok ilyen probléma van mind Magyarországon, mind a világ többi országában (az etnikumok helyzete, a szegénység, a munkanélküliség, az alkoholizmus, a drogok, az öngyilkosságok, a népesség fogyása és a társadalom elöregedése stb.) Végül úgy döntöttem, hogy a hajléktalanokról írok, mert az emberek többségének negatív előítélete van társadalmunknak e rétegéről, és segítség helyett inkább hátat fordítanak nekik. Ha felmérésekben, vagy akár kisebb társaságokban szóba kerül a hajléktalanság problémája, sokan úgy vélekednek, hogy ezek az emberek a saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe. Pedig az alkoholizmus, a

drogfogyasztás, a munkanélküliség mind visszavezethetők akár gyermekkori sérelmekre vagy felnőttkori, családi tragédiákra, melyet akár a politikai rendszerváltás is előidézhetett. A hajléktalan szó alatt olyan személyeket értünk, akik nem rendelkeznek saját lakással, rendszeres jövedelemmel, ezért megélhetésük nem biztosított, nem tudják megfizetni az albérletet, és a családjukkal megromlott kapcsolat, válás vagy szeretteik elvesztése miatt kerültek az utcára. Egy fokkal jobb a helyzet, ha az embernek van ugyan lakása, de nem rendelkezik elég keresettel, és nem jogosult szociális segély igénybe vételére, akkor őt többszörösen hátrányos helyzetűnek nevezzük 3 A hajléktalanság problémája minden társadalom problémája. New Yorkban például a fedél nélkül élő emberek elfoglalták a város alatt elhelyezkedő csőalagutat, főként a téli meleg miatt. Párizsban nyáron a Szajna partjára telepednek tömegesen,

nálunk pedig a parkokat, aluljárókat és a fűtés idején pincéket, lépcsőházakat, irodaépületek szellőzőnyílásait foglalják el. A hajléktalanok számáról pontos adatot nem tudunk, ezt az eredményt a 2001 évi Népszámlálástól reméljük, mert a szociális munkások és különböző segélyszervezetek dolgozói megpróbálták embereket is megszámlálni. az utcán élő Több felmérés szerint Bu- dapesten harmincezer, negyvenezer, de lehet, hogy ötvenezer hajléktalan van, és a menhelyek és hajléktalanszállók száma olyan kevés, hogy minden ötödik nincstelen az utcán alszik. Van olyan közülük, aki nem mer szállón aludni, mert még a koldulásból összeszedett kevés pénzét vagy ruháit is ellopják tőle éjszaka. Mások pedig a tél közeledtével kisebb-nagyobb betöréseket, lopásokat követnek el, mert a fagynál még a börtön bezártságát is jobbnak találják. Magyarországon a rendszerváltáskor növekedett

meg rohamosan a hajléktalanok száma. Az ipari termelés hanyatlásakor megszűntek a munkásszállók, ezáltal a vidékről évtizedekig a fővárosba menekülő és dolgozó polgárok súlyos egzisztenciális problémába kerültek. Az alacsony jövedelmű segédmunkások közül, aki tehette albérletbe költözött. Akinek erre nem volt lehető- 4 sége visszament vidékre, illetve akinek már nem volt hová visszamennie, az utcára került. A rendszerváltást követően a lakásépítések is leálltak, így az építőiparban dolgozó segédmunkások tömege maradt mun- ka nélkül. A válások miatt bekövetkezett lakás nélkül maradó egyének száma is igen magas. A magyar jog szerint a házastársak közös vagyonaként szereplő lakás annak a félnek a tulajdonában marad, akinél a gyermeket elhelyezik. Így a másik félnek, általában a férjnek mennie kell. Egy darabig albérletbe költözik, azonban a magas tartásdíj fizetése miatt

előbb-utóbb eladósodik, nem tudja fizetni az albérleti díjat, nincstelenné válik, így már semmit sem kell fizetnie. A hajléktalanok egészségügyi ellátása is nehéz probléma. Mivel nincs társadalombiztosításuk, nem jogosultak kórházi ellátásra, és a gyógyszerek magas árát sem tudják megfizetni. Ezáltal járványokat terjesztenek Elsősorban az újból terjedő magyar halált (morbus hungaricus) a TBC-t terjesztik, de egyre jobban terjed körükben az AIDS is. A PLUSS Egyesület tíz évvel ezelőtt alakult, és fő feladatuk a HIV fertőzöttek szociális és anyagi támogatása, de napjainkban már az Egyesület tagságának húsz százalékát hajléktalan emberek teszik ki. A szociális munkások is gyakran találkoznak a társadalom peremére szorult embereknél olyan egészségügyi problémákkal, amelyek azonnali orvosi ellátást igényelnének, miközben a normál egészségügyi rendszer igyekszik minél előbb megszaba- 5 dulni

a hajléktalan, gyakran deviáns betegektől. A HIV pozitív és az AIDS beteg hajléktalanok azonban a szokásosnál is több nehézséggel szembesítik a velük foglalkozó szociális munkásokat. A 90-es években jelentek meg az első olyan hajléktalan AIDS betegek, akik nem a fertőzöttségük miatt kerültek az utcára, hanem már hajléktalanként váltak fertőzötté. Ezek az emberek általában nagyon keveset tudnak az AIDS-ről, legfeljebb annyit, hogy valami nagyon fertőző halálos betegségről van szó, amit nem lehet gyógyítani. 1989 óta 21 AIDS beteg hajléktalan került a PLUSS Egyesület látókörébe, közülük nyolcan már meghaltak, tizenhárman hajléktalanszállón, alkalmi ismerősöknél, hajléktalanok búvóhelyén húzzák meg magukat, kitéve társaikat annak a veszélynek, hogy esetleg ők is megfertőződhetnek. A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint a hajléktalanok a téli időszakban több mint nyolcezer szálláshelyet

vehetnek igénybe (ez riasztóan kevés a fent említett harmincezres vagy ötvenezres számhoz képest). Az ország kilencvenegy településén működtetnek hajléktalanszállót, s Budapesten mintegy négyezer férőhely található. Negyvenkét városban a nappali melegedőkben összesen háromezer hajléktalant tudnak fo- gadni, november közepétől pedig újabb kétszáz ember ellátására nyílik lehetőség. Budapesten tíz, a vidéki városokban pedig hat helyen működtetnek ingyenkonyhát. Az otthontalanok egészségügyi ellátá- 6 sát húsz háziorvosi körzet végzi, és Budapesten három mozgó hajléktalanmentőt működtetnek. A Szociális és Családügyi Minisztérium évi 1,7 Milliárd forintot fordít a hajléktalanok ellátására, ebből egymilliárd jut az intézmények működési költségeire, 440 millió fejlesztésre, 330 millió pedig egy foglalkoztatási modellkísérlet beindítására. A téli krízisellátásra 70 millió forintot

fordít a Minisztérium Közép-Európában elsőként Magyarországon indulhatott be az a hajléktalanok munkavállalását segítő program, amelynek számára célja, hogy létesítsenek mintegy védett háromszáz hajléktalan munkahelyeket. A 2001. tavaszán indult modellkísérletben tizenkilenc szervezet és intézmény vesz részt. A Fővárosi Szociális Központ és Intézményei (FSZKI) összesen 1313 férőhellyel rendelkeznek, a téli időszakban további 115 Menhely Alapítvány ággyal olyan bővíthetik számukat. hajléktalanokon is A segít, akik rendelkeznek keresettel, és képesek fizetni a szállásért. Az Alapítvány öt éve bérel munkásszállókon helyeket, és a térítési díj kétharmadát kifizeti a programban résztvevő hajléktalanok után. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Miskolcon anya-gyermek otthont működtet negyven férőhellyel. A lelki problémák megoldásának segítésére – nemcsak hajléktalanok

részére - az országban harminchat ingyenes lelki telefonszolgálat működik, közülük nyolc éjjel-nappal hívható. A szolgáltatók „felosztották” 7 egymás között az országot, így nincsen ellátatlan terület. A Hajléktalanok a Hajléktalanokért Egyesület 1997. decemberében alakult meg, tartósan alkohol-absztinens hajléktalanok kezdeményezésére. Az Egyesület önsegítő csoportként működik, összefogva és támogató szerveze- tet biztosítva azoknak a hajléktalanoknak, akik szembenéztek a hajléktalansághoz vezető okok közül a legsúlyosabbal, az alkoholbetegséggel. Célkitűzésük: a társadalom perifériájára szorult hajléktalan emberek segítése, ezek erkölcsi és anyagi támogatása, és tagjaik érdekvédelme. Az Egyesület támogatja az alkoholizmusban, drogban és más szenvedélybetegségben szenvedők gyógyulási szándékát, csoportterápia, mentálhigiéniás és életmódbeli tanácsadás

biztosításával, szükség esetén egészségügyi vagy rehabilitációs intézménybe juttatásával. Végső céljuk a gyógyult szenvedélybetegek társadalmi integrálódásának segítése és támogatása, és ezzel egyidejűleg a társadalomban meglévő előítéletek visszailleszkedés csökkentése. lényeges A társadalomba elemének tartják, való hogy tagjaik kezdeményezni merjék megromlott családi kapcsolataik helyreállítását, vagy új élet kezdését családi vagy közösségi szinten beilleszkedve a társadalomba. Pár évvel ezelőtt Angliából indult útnak egy alapítványi mozgalom, hogy a hajléktalanok koldulás helyett 8 az utcán lapokat árusítsanak. A Flaszter nevű utcalap nemzetközi programját a The British Know How Fund támogatja. Magyarországon a Nonprofit Alapítvány adja ki heti rendszerességgel. A mozgalom lényege az, hogy a 136 Ft-os vételárból 66 Forint az árusítónál marad. A hajléktalanok aluljárókban és

az út szélén árusítják a lapot. Magyarországon kívül a Kelet-Európai régióban Romániában, Lengyelországban és Csehországban is lehetőségük van az ott élő hajléktalanoknak a lapot árusítani. A Flaszteren kívül megjelenik még nálunk a Fedél nélkül című újság, annyi különbséggel, hogy ez utóbbinak nincs megszabott vételára, mind az árusítónál marad, és fénymásolás útján terjesztik. A hajléktalanok nagy része a szemétből kotorja ki napi élelmét, más részük koldulásból él. A jó lelkű polgárok nem szívesen adnak pénzt, ha látják, hogy azt a koldulók többsége alkoholra költi. Előfordult, hogy a szendvicset visszautasították, de az is, hogy az iskolák környékén kukáznak a kidobott uzsonnákra vadászva. A közvéleményre károsan hat még a szomszédos országokból beáramló koldusmaffiák jelenléte, ezért sem adakoznak az emberek szívesen. Összefoglalva, az utcán vegetáló hajléktalanok

és a koldulók tömegének csökkentése két irányból lehetséges: egyrészt az emberek hozzáállását, szemléletét kell megváltoztatni, rávilágítva erre a társadalmi problémára, és felszólítani őket a civilszerveze- 9 tek támogatására. Másrészt szükséges a kormány fokozottabb támogatása a költségvetésből, vagyis az adófizetők pénzéből A hajléktalanság problémája mindaddig nem oldódik meg, míg az emberek hátat fordítanak az elesetteknek. Úgy gondolom, hogy a megoldás elsősorban a mindenkori Kormány szociális érzékenységén múlik, valamint a Kormánynak segíteni kellene az alulról jövő mozgalmakat is. Én a következőkben látom a hajléktalanok alapvető problémáit, mind az ő szempontjukból, mind a társadalom szempontjából:  Havi rendszeres jövedelmük (ha van egyáltalán), nem fedezi a minimális megélhetési költségeket sem  A hajléktalanok között halmozottan fordulnak elő

alkoholisták, súlyos személyiségzavarban szenvedők, önálló életvezetésre képtelen emberek, akik mind szociális ellátásra és orvosi segítségre szorulnának  A kilencvenes évek második felében egyre gyakrabban kerültek elő azok a hajléktalanok, akik soha nem éltek önálló életet, mindig valamilyen gondoskodott róluk. (állami gondozás, munkásszállók) közösség 10  A fedél és ellátás nélkül élő hajléktalanok fokozott járványveszélyt jelentenek súlyos, fertőző betegségek szempontjából  Sokan még azokat az ellátásokat, szolgáltató rendszereket sem veszik igénybe, amelyek rendelkezésre állnak, pusztán alulinformáltság miatt. Itt fontos szerepet tölthetnek be, és részben már működnek is, a szeretetszolgálatok és karitatív szervezetek.  A polgári mozgalmaknak munkájuk mellett hatniuk kellene arra is, hogy a Kormány és a politika rendeletekkel és támogatásokkal többet tegyen ennek

az egyre súlyosbodó szociális problémának a megoldása érdekében