Tartalmi kivonat
India Hivatalos nevén: Indiai Köztársaság Hindi nyelven Bharat vagy Bharatavarsha, szövetségi köztársaság Ázsia déli, Hindusztánifélszigetén (Elő-indiai-félsziget); a világ hetedik legnagyobb területű és második legnépesebb országa. Északnyugaton Pakisztánnal, északkeleten Kínával (Tibet), Nepállal és Bhutánnal, keleten pedig Myanmarral (Burmával) határos. Északkeleti államai három oldalról körülfogják Banglades területét. Délkeleti partjait a Bengál-öböl, a dél-nyugatiakat az Arabtenger mossa A félsziget csúcsától délkeletre fekszik Srí Lanka szigete India fővárosa ÚjDelhi Területe 3 166 414 négyzetkilométer Lakosságát 1996-ban 952 969 000 főre becsülték. Természeti viszonyok: India három nagy természetföldrajzi egységre oszlik (északról délre haladva): a Himalája és a hozzá kapcsolódó hegyvonulatokra, a Hindusztáni-alföldre, valamint a Dekkán-fennsíkra, annak peremhegységeivel és a parti síkságokkal.
A Hindusztáni-félsziget földtani szempontból kb. 50 millió éve alakult ki, amikor az ősi kontinens, a Gondvanaföld egyik darabja az Indiai-ausztráliai-kéreglemezen észak felé vándorolva nekiütközött az Eurázsiai-lemeznek, majd a további közeledés miatt benyomult alá. Így gyűrődött fel a Himalája hegységrendszere A hegységrendszer előterében az Indiaiausztráliai-lemez északi szegélye lesüllyedt, üledékgyűjtővé vált, ezt a Himalája gyors lepusztulásából származó hordalék feltöltötte, így jött létre a mai Hindusztáni-alföld. A Föld legmagasabb hegységrendszere a Himalája kb. 2500 km hosszan, 200-350 km szélességben húzódik a Nánga Parbat (8126 m, Jammu és Kashmír területén) hegycsúcstól keletre a Namcsa Barváig (7756 m, már a határ tibeti oldalán), és elzárja Indiát a Tibetifennsíktól. India északkeleti államaiban a Himalájához kapcsolódó, északkeleti-délnyugati csapású hegyvonulatok emelkednek. A
Hindusztáni-alföld nem éri el a 300 m tengerszint feletti magasságot. Elsősorban három folyórendszer töltötte fel hordalékával: nyugaton az Indus indiai mellékfolyói; a síkvidék tengelyében futó Gangesznak, India legfontosabb folyójának a rendszere; keleten pedig a Brahmaputra. Az indiaia-bangladesi határon a Gangesz deltát épít, ez még keletebbre egybeolvad a Brahmaputra deltájával. A síkvidékhez tartozik délnyugaton a Thar-sivatag is, amelynek homokjából elszigetelt hegyekben emelkednek ki a Gondvana ősi kőzetei. Az ország földtani értelemben legősibb része a 400-800 m magas, kelet felé lejtő, szelíd domborzatú Dekkán-fennsík, ahol csak néhány gerinc emelkedik 1000 m fölé. A keleti hullámos felszínű Chota Nagpur fennsíkja ásványkincsekben gazdag. A Dekkánt a tengerparti síkságtól a parttal párhuzamos Nyugati- és Keleti-Ghátok választják el. Az Indiai Köztársasághoz tartoznak még a Lakshadweep korall-szigetei és az
Andaman-tengerben fekvő, nagyobb és hegyes domborzatú Andaman- és Nicobar-szigetek. A Hindusztáni-alföld folyói a Gangesz-Brahmaputra-vízrendszerhez tartoznak. India területének 70%-áról ezek szállítják a vizeket a Bengál-öbölbe. A legnagyobb mellékfolyók ( Ghaghara, Gandak, Kosi, Yamuna, Chamba, Betwa, Ken) árvízeit a nyári monszun esőzései okozzák. A Dekkán legtöbb nagy folyója keletre, a Bengáli-öbölbe torkollik A nyugatra folyók közül a Narmada és a Tapi a legfontosabbak. Az ország északnyugati részéről az Indus mellékfolyói gyűjtik össze a vizeket. A legnagyobb közülük a Sutlej India talajai ugyan változatosak, de három talajtípus különösen jellemző. A Hindusztánialföldön öntéstalajok alakultak ki A Dekkán mélységi magmás kőzetekből felépülő felszínein vöröses-sárgás laterittalajok uralkodnak. A Malwa-fennsík különleges, fekete talaja a magas agyagtartalmú regur. India éghajlata jellegzetes trópusi
monszun-éghajlat. Három évszak változik: forró, nedves (jún.közepe-szeptvége); hűvös, száraz (okteleje-febr) és forró, száraz (bár a páratartalom magas, márc.eleje-júnközepe) A nyári monszun két irányból hozza a csapadékot: az Arabtenger, ill a Bengál-öböl felől Itt van a világ legcsapadékosabb helye: Cherrapunji (11 430mm éves átlagban). A hőmérséklet középértéke a hegylábi üdülőhelyeken januárban 13Cfok, júniusban pedig 33 Cfok. India területének mintegy háromötöde szántóterület, ennek kb. egynegyedét öntözik A növényzet a csapadékhoz igazodik. Az ország egynegyedét ugyan lombos-és trópusi örökzöld erdők alkotják, de ezek nagy része leromlott állapotú bozót. Tűlevelű erdők csak a Himalájában vannak. Gazdasági szempontból a szantálfa, a kókusz- és a bételpálma, a bambusz, a mangó, ökológiai szempontból a mangrovefajok, a fügék különösen értékesek. Az erdőkben sokféle állat él (majmok,
bengáli tigris, leopárd, hópárduc, oroszlán, gaur, antilop, pézsmaszarvas, elefánt, orrszarvú). A több mint 1200 madárfaj közül jellemző az indiai daru és az indiai túzok, valamint sokféle gém, gólya, íbisz, flamingó, páva, jégmadár, héja, keselyű, sas. Jellegzetes a csőrös krokodilféle a gaviál A csaknem 400 kigyófaj közül a királykobra és az indiai piton a legnevezetesebb. Lakosság: India jelenlegi népessége perzsák, szkíták, arabok, mongolok, törökök, afgánok és gyarmatosítók különböző arányú keveredéséből alakult ki. Észak-Indiában született meg a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus, majd sokkal később szikh vallás. Ezekhez járult az utóbbi két évezred során az iszlám és a kereszténység. Az ország nyelvi képe rendkívül változatos. A lakosság háromnegyede az indoeurópai nyelvcsalád indoárja csoportjába tartozó, a szanszkritból származó nyelveket beszéli. Ilyen a nemzeti nyelv, a hindi, rajta
kívül az asszámi, a bengáli, a gudzsaráti, a ksmíri, a maráthi, az orisszai, a pandzsábi, a szindhi és az urdu hivatalos nyelv. Az angol másodlagos hivatalos nyelv; egész Indiában közvetítő nyelvként szolgál, csakúgy, mint a hindi egyik dialektusa, a hindusztáni. India társadalmi életét évezredeken át a kasztrendszer határozta meg. A hinduk négy nagy kaszt egyikébe születettek, ezek a brahmanok (papok), ksatriják (katonák), vaisják (eredetileg parasztok, majd kereskedők) és súdrák (szolgálók). A kasztrendszernek ma is nagy szerepe van. India lakosságának legnagyobb része az ország legtermékenyebb vidékein él, ahol legalább évi 1500 mm a csapadék, és évente két termést lehet betakarítani. A családtervezés és születésszabályozás következtében mérséklődött ugyan a természetes szaporodás üteme, de ez még mindig annyira magas, hogy a gazdasági növekedés nem érződik meg a népesség nagy részének
életszínvonalában. Indiában a falusi népesség városokba áramlása lassúbb, mint a legtöbb fejlődő országban, mégis a lakosság egynegyede városokban él. India legnépesebb városai: Bombay, Calcutta, Delhi, Madras, Hyderabad, Bangalore és Ahmadabad. Gazdasági élet: Indiának fejlődő vegyes gazdasága van, amelyben az állami és a magánszektor egyaránt fontos szerepet tölt be. A mezőgazdaság még mindig a munkaképes lakosság kb. kétharmadát foglalkoztatja, de a bruttó hazai terméknek mindössze kb egyharmadát termeli meg. Bár India gazdasága 1947 óta egyenletesen fejlődött, nem ért el magas szintet, az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem az egyik legalacsonyabb a világon. A legfontosabb élelmiszernövények a rizs és a búza, valamint a kölesfélék, hüvelyesek, a kukorica és olajos magvak. Piacra gyapotot, cukornádat, kókuszdiót, fűszereket, jutát, dohányt, teát, kávét és gumit termelnek. A szarvasmarha- és a
vizibivaly-állomány együttvéve messze a legnagyobb a világon; sok kecskét, juhot és tevét is tartanak. India feldolgozóiparának főbb termékei: textilfélék, vas és acél, cement, műtrágya, egyéb vegyipari termékek, gépjárművek, hajók, kerékpárok, textilipari és egyéb gépek, elektromos és elektronikai cikkek, gyógyszerek. India legfontosabb kereskedelmi partnerei: az Amerikai Egyesült Államok, Japán, NagyBritannia, Oroszország, Németország és Szaúd-Arábia. India demokratikus szövetségi köztársaság, 25 államból és 7 szövetségi területből áll. A törvényhozás szerve a kétkamarás parlament, az Államok Házának csak 250 tagja van, a legtöbbjüket közvetett módon 6 évre választják, egyharmadukat pedig 2 évre. A Nép Háza 550 tagú; ez öt évre közvetlenül választott képviselőkből áll. Az államfőt, a köztársasági elnököt egy választó testület 5 évre választja, valódi hatalma nincs. India kulturális
öröksége az egyik legrégibb és leggazdagabb a világon. Felhasznált irodalom: Britannica Hungarica 9. kötet