Politika, Politológia | Liberalizmus » Czika Tihamér - Az FDP és az európai liberalizmus jövője

Czika Tihamér - Az FDP és az európai liberalizmus jövője Klasszikus liberális párt klasszikus 15 százalékot szerzett Németországban. Konzervatív koalícióban ők adják Európa első felvállaltan meleg külügyminiszterét. Julis ennél is többet akar. A hétvégén lezajlott német szövetségi választások egyértelmű győztese a német liberálisokat összefogó Freie Demokratische Partei (FDP), amely 1948-ban kezdődött történelme legnagyobb eredményét érte el 14,6 százalékkal, amellyel 93 képviselőt juttatott a német parlament alsó házába, a Budestagba. A párt Az eredmény több szempontból is komoly teljesítménynek számít. Először is ha csupán a számokat nézzük, a közel 15% egy liberális pártnál manapság jó eredménynek számít bárhol a világon, tekintve a tipikus liberális szavazók társadalmi rétegeinek kis méretét. Még jobban így van ez az FDP esetében, amely eddigi legjobbját, 13,4 százalékot az 1961-es

választásokon érte el. Másodszor: kiemelkedő teljesítménynek számít azért is, mert olyan pénzügyi és gazdasági válság közepén született, amelyet a közvélemény alapvetően a liberális piacgazdaság krízisének tekint. Nem a legjobb periódus ez liberális pártoknak sehol, hisz legtöbb országban ezek a pártok kezdetektől fogva az üzletbarát, szabad piacot támogató tábort gazdagítják. Kitűnő eredmény ez azért is, mert az FDP 11 éve nem volt kormányon, ellenzékből pedig nem mindig sikerült erős hangként szerepelnie. Most már biztosnak tűnik, hogy a 34 százalékot elérő Angela Merkel által vezetett kereszténydemokrata CDU/CSU pártszövetség oldalán a liberálisok visszatérnek a kormányrúdhoz. Nemcsak, hogy visszatérnek, de minden bizonnyal fő kezdeményezők lesznek, hisz míg Helmut Kohl idejében, az utolsó fekete-sárga koalíció idején a kereszténydemokraták négyszer-ötször annyi mandátummal rendelkeztek, mint

a liberálisok, most ez az arány nagyjából 2 az 1-hez. A Guido Westerwelle vezette párt, ha jól játssza ki a királycsináló kártyáját, alapjaiban meghatározhatja a következő 4 évben Németország és Európa politikai irányát. Westervelle maga várhatóan a külügyminiszteri posztot kapja, hisz a német politikai szokásjog szerint ez a pozíció mindig a kisebbik koalíciós partnernek jár. A figura Különleges politikus Guido Westervelle. Stílusával friss levegőt hozott a német politikába, különösen a fiatal szavazók körében növelte pártja támogatását. A 47 éves ügyvéd Németország első felvállaltan meleg pártelnöke. Nem mindennapi eseményt választott ahhoz sem, hogy homoszexuális orientáltságát bejelentse, hisz először 2004-ben Angela Merkel kancellár 50 éves születésnapi buliján állt sajtó elé partnerével, Michael Mronz sportmenedzserrel az oldalán. Westervelle korábban megjelent a német Big Brother házban is, és

a 2005-ös választások előtt felfestette cipője talpára a 18-as számot, mint kitűzött százalékeredményt. Michael és Guido Külügyminiszter-jelölti bemutatkozása sem volt unalmas, hisz már az első sajtótájékoztatón megmondta a BBC tudósítójának, hogy ne várja el tőle, hogy Németország területén angolul feleljen neki. Hozzátette: kávé mellett szívesen elbeszélget vele angolul, de hadd tartsa meg a sajtótájékoztatóit legalább itthon az országa nyelvén. Arra a kérdésre, hogy mint külügyminiszter nem lát-e hátrányt abban, hogy melegként olyan országok vezetőivel kell tárgyalnia, amelyek nem a homoszexualitás elfogadásáról híresek, azt válaszolta, hogy az csak a németek dolga, hogy kit küldenek külföldre országuk képviseletére, és ezt a döntést a saját belső politikai és morális standardjaik szabják meg. A program Az FDP az európai liberális gondolkodás mai archetípusának a hordozója. Szerinte az

államnak nem az a dolga a jelenlegi krízisben, hogy közpénzből államosítsa a pénzügyi szektort, hanem hogy visszaállítsa a bizalmat benne pontosabb, jobb, de nem feltétlenül nagyobb mértékű szabályozással. Fontosnak tartják, hogy 2020-ra Németország mint az európai zöld-energia fejlesztés vezető állama energiaszükségletének 30 százalékát megújuló energiaforrásokból állítsa elő, de mindemellett atomenergia pártiak, is és tisztában vannak azzal, hogy szénerőműveket még sokáig használni kell, tekintve az egyre növekvő energiaigényt. Az FDP adókat csökkentene, eltörölné a minimálbér intézményét, és a munkaerőpiaci szerződésbontást is megkönnyítené. Szerinte a szociális hálót nem annak terhei megnövelésével lehet erősíteni, hanem a munkaadók, vállalatok adóügyi ösztönzésével. Klasszikus gazdasági liberalizmus ez, amely mindenképp nagy kihívások előtt áll a jelenlegi gazdasági helyzetben, hisz

szakértők szerint adócsökkentésre az államháztartás helyzete miatt csekély a játéktér Németországban. Mint minden európai liberális, az FDP is teljes gőzzel EU integrációpárti, az Unió hatáskörei bővítése mellett teszi le a voksot. Fontosnak tartja, hogy az a bevándorló, aki Németországba kerül, esélyt kapjon egy jobb életre, de egyértelműen elvárják, hogy megtanuljon rendesen németül, és tiszteletben tartsa a német társadalom emberjogi és társadalmi értékkultúráját. Külön kihangsúlyozzák, hogy ezt konzervatívabb erkölcsű vallási közösségekre is értik (pl. muszlimok). Guido és a német értékek Erőteljesen kutatáspártiak minden területen, nyíltan támogatják az őssejtkutatást mint az orvostudomány legtöbbet ígérő új ágát, de pontosan megszabnák, hogy mely pontig lehetne elmenni az embrionális kutatásban. Az oktatás fejlesztése az egyik legfontosabb célkitűzésük, ezen belül legfontosabbnak a

minden német állampolgár által egyformán elérhető minőségi oktatást tartják. Kivonnák az USA rakétakilövő támaszpontjait Németország területéről. Pacifizmusuk külpolitikájukat is teljesen meghatározza, szinte már baloldali buzgósággal hirdetik a békét, fegyveres konfliktusok helyett a tárgyalások szükségességét. De ki az a Julis? Nemcsak ezekért figyelnek majd rájuk Európa liberálisai. Az FDP-nek van ugyanis egy igen aktív, belső politikák irányvonalát hagyományosan erőteljesen befolyásoló fiatal szervezete is, a Junge Liberale, népszerűbb nevén a Julis. Korábban is látszott, hogy az, ami Julisprogramként indult, idővel a „nagy” FDP programjává vált A Julis nem köntörfalaz. Legalizálná a könnyűdrogokat, örökbefogadási és adóügyi jogokat adna a regisztrált partneri kapcsolatban élő meleg pároknak, akiket ezáltal jogilag egyenlő szintre helyezné a házasságban élőkkel. (Németország 2001-ben

vezette be a homoszexuálisok számára is a regisztrált partneri kapcsolat intézményét). Az utóbbi célban támogatná őket a nemrég lezajlott választásokon ugyancsak megerősödött Die Linke (exkommunisták) és a Zöld Párt is, hisz mindkettő nyilvánvalóvá tette, támogatja a melegházasságot. A Julis ugyanakkor megszüntetné az államilag kezelt egyházadót, az egyházak finanszírozását csakis az állampolgárok direkt adományaival oldaná meg. Állami pénzből finanszírozná azonban a szélsőjobboldali ideológiák ellen szervezett felvilágosítást, oktatáspolitikát, közmunkát. A Julis egy másik fő célkitűzése a személyes adatok fokozott védelme (még a terrorizmus ellenes harc kikényszerítette felhasználás esetében is), a magánélet tiszteletben tartása (a térfigyelő kamerák eltüntetése a közterületekről), illetve az internet és a személyes számítógép-használat bármilyen cenzúrájának, felügyeletének a

megszüntetése. A 17 FDP zászló alatt bejutott Julis-képviselő várhatóan mindent meg fog tenni, hogy ezekből minél több pártjuk és azon keresztül a kormány hivatalos politikájává váljon. Az FDP következő négy évi szereplése kísérlet arra, hogy mennyire tud alkalmazkodni, mennyire tudja megállni a helyét a poszt-neoliberális gazdaságpolitika világában egy liberális politikai mozgalom. A kérdés ugyanaz mind az FDP programja, mind annak jövőjét mutató Julis programja esetében: mit és mennyit sikerül átvinni Merkel kancellárasszonyon és konzervatív pártján ezekből a célokból? Ezen keresztül pedig, tekintve egy német kormánypárt és egy német külügyminiszter európai szintű befolyását, hová fejlődik az európai liberalizmus? Érdemes odafigyelni a következő négy év németországi eseményeire. A történelem többször bebizonyította, 1989-cel kezdődőden talán még sűrűbben, mint valaha, hogy ami Németországban

történik, az előbb-utóbb az egész kontinensre kihat. Ránk is