Politika, Politológia | Felsőoktatás » Politológia kérdések és válaszok

Politológia kérdések és válaszok 1. A politika fogalmának értelmezése az érdek, akarat és hatalom kapcsolatrendszerében. A politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység, eszköz jellegű a hatalomhoz képest. A politikai tevékenység célja -a hatalom megszerzésén túl- valamely osztály, réteg, csoport érdekeinek érvényesítése mások érdekeivel szemben. Más megközelítésben a politika lényege a hatalomra törő akarat, melynek mintegy öncélja a hatalom megszerzése. A politikai tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalom megszerzése, ill. megtartása. A poitikum és a politikai tevékenység lényegét tehát annak hármas mozzanatában: érdek-, akarat-, és hatalmi összetevőjében ragadhatjuk meg. 2. A politika alanyainak meghatározása A modern politikai rendszerekben a politikai élet alanyait a részvétel szempontjából többféle csoportba sorolhatjuk: a. POLITIKAI NÉVTELENEK: A társadalom azon tagjai, akik

saját alapvető érdekeik felismerésére és megfogalmazására sem képesek. Ők csupán tárgyai és nem alanyai a politikának. b. A politikától elforduló PASSZÍVAK: - Csalódottak: Határozott politikai véleményük van, de cselekvően nem kapcsolódnak be a politikai életbe. - Közömbös passzívak: Legfeljebb időszakosan kapcsolódnak be a politikai életbe, esetleg elmennek szavazni minden határozottabb szándék és tudatosság nélkül. - Hedonista passzívak: Képesek eligazodni a politikai életben, határozott elképzeléseik és igényeik vannak, többnyire sikeresek is, de a politikai részvétel nem jelent számukra örömöt, élvezetet, ezért közömbösek. c. A politikailag AKTÍV, közéleti állampolgárok: Erős közéleti elkötelezettség, határozott célképzet, egyértelmű politikai világkép a jellemző. d. HIVATALOS POLITIKUSOK: Politikai aktivisták, szakértők, akik a "politikából élnek" A politika igazi szereplői ma már a

weberi értelemben vett racionálisan megszervezett politikai szervezetek, s nem az egyének. Az egyének, a politikusok jelenítik meg a politikai szervezetek tevékenységét, akaratát, érdekeit, de a főszereplők a modern pártok. 3. A politika bináris kódja A kormány-ellenzék a politikai rendszer központi értékduálja a kompetitív politikai szervezetek döntési szelekciójánál (Luhmann). A kormánypárt vezérei, képviselői, sajtója, hozzá közel álló szervezetek vezetői előtt úgy merülnek fel a mindennapi politikai döntések alternatívái fölötti állásfoglalások, világeseményekre reagálások alternatívái, hogy kormányon maradnak-e a jövőben, ha ezt vagy azt az alternatívát támogatják; növeli vagy csökkenti-e a nyilvános reagálás egy politikus részéről a jövő választásokon elérhető szavazatok számát. Ezzel szemben az ellenzéki pártok vezetői, parlamenti képviselői, sajtója stb. előtt a "továbbra is csak

ellenzékben maradni, vagy kormányra kerülni" értékduál szelektálja a lehetséges döntési alternatívákat. 1 4. A politikai rendszer strukturalista, funkcionalista felfogása A társadalom egésze által ellátott 4 fő funkció (a reprodukciós, az adaptációs, a célkitűző és az integrációs funkció) közül a politikai rendszer, mint a társadalom egyik funkcionális alrendszere, elsődleges funkcióként látja el a társadalom vezérlését, a kitűzött célok alapján való irányítását. A politikai rendszerhez a társadalom egyik funkcionális (tehát elvont és analitikus) alrendszeréhez különböző strukturális (tehát valóságos és konkrét) alrendszerek tartoznak. Mindazok a strukturális alrendszerek a politikai rendszerhez tartoznak, amelyek objektíve politikai funkciót töltenek be, vagyis a hatalom működtetésében és legitimálásában részt vesznek, függetlenül attól, hogy eredetileg, vagy fő funkciójuk szerint mire jöttek

létre. Az alrendszerek funkcionális alapon specializálódtak, de sohasem egyetlen funkciót valósítanak meg, mert mindegyik részt vesz mind a 4 fő társadalmi funkció ellátásában, tehát minden funkcionális alrendszer többfunkciós. Viszont minden funkcionális alrendszer valamelyik funkciót elsődlegesen látja el. A funkcionális alrendszerhez tartozó struktúrák ún. "áthajló" struktúrák, tehát egyidejűleg több funkcionális alrendszerhez is tartoznak, valamelyikhez azonban elsődlegesen. A család, az iskola elsődlegesen a reprodukciós alrendszerhez tartoznak, de másodlagosan kapcsolódnak a többi alrendszerhez is. 5. A politikai rendszer és környezete, kölcsönhatása A politikai rendszer környezete 2 részből áll: egyrészt a belső környezetből, mely az adott társadalom gazdasági, etnikai, kulturális, ökológiai stb. alrendszereit tartalmazza; másrészt a külső környezetből, mely a nemzetközi politikai rendszert jelenti. A

politikai rendszer környezetével adaptív kapcsolatban van, tehát a változó környezethez állandóan alkalmazkodik, miközben a politikai rendszer maga is változásokat idéz elő a környezetében. A politikai rendszer környezetéből input hatások, akciók indulnak el a politikai rendszer felé. Az inputoknak 2 fajtája van: követelések és támogatások. A politikai rendszer felől a környezetbe output hatások, akciók indulnak el, ezeknek is 2 fő fajtája van: döntések és politikai vezérlések. a. Inputok a környezetből a politikai rendszer felé: Követelések: - javakra és szolgáltatásokra irányuló követelések - magatartások szabályozására irányuló követelések - a politikai rendszerben, a politikai életben való részvételre irányuló követelések - szimbolikus követelések a politikai rendszer felé Támogatások: - anyagi támogatások - a törvényeknek és a szabályoknak való engedelmesség - részvétel a politikai életben - a

hatóságok felé irányuló tiszteletadás kinyilvánítása b. Outputok (döntések és politikai akciók) a politikai rendszer felől: - elvonások - a magatartások szabályozása - a javak és szolgáltatások, valamint a fontos státuszok elhelyezése, allokálása, elosztása - szimbolikus teljesítmények 2 6. A politikai értékek funkciói Az értékek funkciói többrétűek, együttesen érvényesülnek, de egy-egy konkrét szituációban valamelyik funkció dominánssá válhat. a. Az értékek magatartás-befolyásolók: A választott és vállalt értékkövetelmények és az elutasítottak egyaránt meghatározzák az egyén viselkedését egy konkrét szituációban. Az érdekek, a szükségletek, az érzelmek mellett az értékek a legfontosabb viselkedésszabályozók. b. Az értékek értékmérők, értékelési mérceként funkcionálnak, amelyek alapján pozitívan vagy negatívan értékelhetjük mások magatartását. A választott értékmérce és a

konkrét magatartás összevetése alapján következtethetünk az egyén, a csoport, a szervezet felelősségére, mentjük fel, ítéljük el, követelünk és ítélünk szankciót vagy dicséretet számára. c. Az értékek integrálják azokat az egyéneket, akik azonos politikai, vallási, erkölcsi stb értékeket választanak és részesítenek előnyben, egyúttal elkülönítik önmagukat az általuk vállalt értékeket elutasító, más értékeket elfogadó csoportoktól. d. Az értékeknek életminőséget meghatározó funkciójuk van Egy adott társadalomban, csoportban, szervezetben érvényesülő, domináns értékrendszer meghatározza az egyének mindennapi életének jellegét, minőségét. A diktatúra nemcsak más hatalmi szervezet és uralmi rendszer, mint a demokrácia, de más életminőség is. 7. Elsődleges és származtatott értékek a demokráciában ELSŐDLEGES POLITIKAI ÉRTÉKEK A DEMOKRÁCIÁKBAN A politikai szféra alapértékei politikailag

tételezett értékek. Mivel az érték negatív értékkategória-párjával együtt definiálható és elemezhető, ezért célszerű ezeket is feltüntetni. a. szabadságelnyomás, hatalmi önkény b. egyenlőségtársadalmi és politikai egyenlőtlenség c. demokráciadiktatúra d. igazságosságigazságtalanság e. humanizmusembertelen politika f. békeháború g. természetes emberi környezetszennyezett környezet Politikai szabadság: Lényege, hogy a társadalom egyénei, közösségei és szervezetei minden szabadságrelációban részt vehessenek a társadalmi folyamatok politikai jellegű irányításában. Az ebből való kizárás, kirekesztés, a részvétel korlátozása ellentétel a politikai szabadság tételezett értékével. A politikai szabadság legfontosabb relációi: - az egyének egymás közötti viszonya - az egyének viszonya közösségeikhez - a politikai közösségek egymás közötti kapcsolata - az egyének

és a politikai közösségek viszonya az intézményesült állami hatalom szerveihez - az egyének és a politikai közösségek viszonya saját és nem saját politikai szervezeteihez - a politikai szervezetek viszonya az intézményesült állami hatalom szervezeteivel - az államok viszonya egymáshoz 3 Egyenlőségérték: A szűken értelmezett politikai egyenlőség tartalmát úgy összegezhetjük, hogy az nem más, mint az állampolgárok, közösségeik, a politikai mozgalmak és szervezetek egyenlő joga a politikai életben való részvételre, saját érdekeik kinyilvánítására és képviseletére, a hatalmi döntések befolyásolására, ezzel egyenlő esély a hatalom gyakorlására. A társadalmi egyenlőség komplex rendszerébe tartozó egyenlőségértékek: - gazdasági-tulajdonosi egyenlőség - politikai állampolgári egyenlőség - jogi egyenlőség - kulturális egyenlőség - oktatási egyenlőség - nemzeti-etnikai egyenlőség - vallási-felekezeti

egyenlőség - államok egyenlősége Demokrácia, mint politikai érték: A demokrácia, a demokratikus politikai rendszer az egymást kölcsönösen korlátozó szabadság és egyenlőség értékkövetelményeken és garanciákon nyugszik. A demokráciát ezért úgy is definiálhatjuk, mint a szabadság és a politikai egyenlőség együttes érvényesülését biztosító hatalmi berendezkedést. Az igazságosság, mint politikai érték: A politikai igazságosság speciális értékviszony, amelynek keretében az értékelés tárgya a politikai rendszer egésze, az értékelés alanyai a társadalom politikai közösségei. A politikai igazságosság értékelési alapja, mércéje a hatalom demokratikus berendezkedése. A humanizmus értéke: Lényege az emberközpontú politika. A humanizmusban, mint politikai értékben az ember maga tételeződik értékként. A humanizmus is összetett politikai érték, amely magában foglalja, ill. amelyből levezethetők a másodlagos

értékelemek Így a személy életének, testi épségének védelme, az egészséges élethez és környezethez való jog, a kínzás és kínvallatás tilalma, a személy magánéletének tiszteletben tartása, a testi és lelki szenvedés okozásának tilalma, a családok egységének a védelme. Béke, mint politikai érték: A béke az emberiség kollektív joga az élethez, az emberiség és az emberi kultúra fennmaradásához. A béke értékének védelmét és óvását nem lehet csupán nemzetközi viszonyok keretében biztosítani. A nemzetközi politika viszonyai és tartalma a belső politikai rendszerek által meghatározottak és koordináltak, ezért a békét a demokratikusan szervezett társadalmak együtt tudják csak biztosítani. LESZÁRMAZTATOTT DEMOKRATIKUS POLITIKAI ÉRTÉKEK. A politikai szabadság és demokrácia mint alapvető politikai értékek érvényesítéséhez szükséges leszármaztatott politikai értékek: - A politikai életben való részvétel

szabadsága. - Az irányítók, a vezetők, a képviselők felválthatósága. - A nyilvános politizálás és politikai nyilvánosság. - A politikai közösségek szerveződésének biztosítása. - Az önkormányzat, mint politikai érték elválaszthatatlan a közösségek lététől. - A hatalom osztottsága. - A sokféleség tolerálása. - A politikai biztonság és a politikai megbízhatóság. - Politikai szolidaritás. - A kollektivitás és a közösségi elkötelezettség. 4 - A politikai-hatalmi stabilitás megteremtése és megőrzése. A demokratikus politikai kultúra. Autonómia és szuverenitás. Sokféleségből demokratikusan megszerveződő egység. 8. A politikai hatalom alapja Az intézményesült politikai hatalom társadalmi szükségletet elégít ki. Ez a szükséglet abból fakad, hogy az emberek közösségének életét és tevékenységét irányítani, koordinálni, szervezni kell, s ennek érdekében az irányítás funkcióját ellátó

döntéseket kell hozni, s ezeket végre kell hajtani. A politikai hatalom tehát a társadalom irányítási szükségletét elégíti ki A politikai hatalom társadalmi alapja tehát egyrészt a társadalom irányítási szükséglete, aminek kielégítésére döntések meghozatalára feljogosított személyeket és szervezeteket hatalmaznak fel; másrészt az érdektörekvések, az igények és szükségletek ütközése során keletkező konfliktusok feloldása, az érdekek és szükségleti igények kielégítési rendjének, az anyagi és a szellemi javak kielégítésének, a hatalomból való részesedés rendjének a meghatározása. 9. A legitimáció, mint folyamat; legitimáltság, mint állapot A "legitimáció" és a "legitimitás" a magyar politikai szóhasználatban jórészt a XIX. század elején kialakult "törvényes uralkodó országlása" értelmében maradt fenn. E fogalom szociológiai átértelmezése a XX. század kezdete óta

ment végbe 10. A pártok történelmi típusai, és jellemzőik  Honoráció pártok: A hivatali igénykielégítés elve tartja össze. Hivatalos politikusok parlamenti pártja, frakciókat alkotnak, és a győzelem esetére járó hivatali kinevezés reményében támogatják egymást a párthoz tartozók. Tipikus protopárt, a modern pártok előfutára.  A képviselők pártja: Más néven egyéni képviseleti párt, szemben a választók képviseleti pártjával. A megkülönböztetés a modern pártok kialakulásának idejére nyúlik vissza  Szervezett párt: Az állandósult pártszervezet, apparátus kialakulására és meglétére utal. A párt szervezete, tagsága és tevékenysége stabil és állandó, szemben a választásokra vagy egy meghatározott cél elérésére szervezett ad hoc választási vagy ad hoc mozgalmi párttal.  Tömegpárt: Tagjait a világnézeti azonosság köti össze, tagjai és apparátusa élteti, szemben az elit pártokkal. Széles

érdekképviseletre és tömegekre tekintettel politizál, racionális és hierarchikus szervezete van. Demokratikusa gépezetként működnek  Világnézeti párt: Ideológiai párt, amelynek közösen elfogadott ideológiája, világnézeti elvei vannak, s a tagok azt ismerik és elfogadják.  Programpárt: Nincs közösen elfogadott ideológiája, világnézete, csak konkrét programpontokba foglalt célkitűzései, aktuálpolitikai reflexiói és szempontjai vannak. A párt eszmei, ideológiai háttere rendkívül elvontan megfogalmazott, az aktuális politikai célkitűzések pragmatikusan alakíthatók, eszmei és ideológiai kötöttségek nélkül.  Érdekpárt: Tagjait világosan megfogalmazott közös érdek köti össze, szemben a szimpátia- és az elvpártokkal.  Baloldali, jobboldali és centrumpárt: Relatív besorolás, és a pártok egymáshoz való viszonya alapján kialakított tipológia. Csak a pártok egymásra vonatkozó reflexiós viszonyában, mint

relációs kategória és tipológia alkalmazható.  Osztálypárt: Rétegpárt, Csoportpárt, Rendi párt. Az érdekpárt differenciáltabb elnevezése és tipológiája. 5           Területi párt: Az országos párt ellentéte. Alkotmányos és forradalmi pártok: Az alkotmányos pártok elfogadják és betartják a politikai rendszer szabályait, jogi kereteit, továbbá a társadalmi berendezkedést, míg a forradalmi pártok a rendszer felszámolására és új társadalmi berendezkedés kiépítésére törekednek, bár lehet, hogy legális parlamenti pártként működnek, de általában a kormányra jutás esélye nélkül. Kormánypárt és ellenzéki párt: A választásokon elért eredményre és a kormányzati hatalomhoz való viszonyra utal. A kormánypártokon belül megkülönböztethetünk: koalíciót vezető és koalíciós partner pártokat, bár mindkettő kormányzóképes párt, de kormánykoalíció vezetésére csak

az előzőek alkalmasak. Ha egy kormányzó párt tartósan (legalább 3 választási cikluson keresztül) megszerzi a kormányzati hatalmat, és abszolút többségre támaszkodva gyakorolja azt, akkor predomináns pártrendszerről, és abban domináns kormányzó pártról beszélünk. Túl erősen polarizált versengő többpártrendszerekben alakulhat ki az ún. "felelőtlen" vagy "nem felelős ellenzéki párt", amelynek nincs esélye a kormányhatalom megszerzésére, ezért a "túllicitálás" és a felelőtlen ígérgetések politikáját követi, állandóan és indokolatlanul élesen támadja a kormányzó pártokat, hajlamos unfair eszközöket alkalmazni a politikai versengésben. Világnézeti pártokon belül megkülönböztetünk: konzervatív, liberális, szocialistaszociáldemokrata, keresztény, kommunista és fasiszta pártokat. A tipológia és elnevezés a pártok eszmei arculatára, ideológiájára utal. Parlamenti párt: Parlamenti

képviselettel rendelkező párt. Parlamenten kívüli párt, amely nem rendelkezik parlamenti képviselettel. Rugalmas és merev párt: A párton belüli fegyelemre utal. A rugalmas pártokban nincsenek merev, és szigorúan értelmezett ideológiai, eszmei, világnézeti kötöttségek és nem érvényesül a szavazási kötelezettség a parlamentben. A merev struktúrájú pártokban a szavazási előírásokat be kell tartani, a pártelőírások és a politikai állásfoglalások kötelezőek a párttagokra, a pártba be- és kilépés szabályai formalizáltak. Gyűjtő párt: Más néven versengő néppárt, "esernyő párt", "catch all party". Olyan heterogén párt, amely minden társadalmi réteg szavazóiért verseng és minden réteg érdekeinek a képviseletét felvállalja. Ennek következménye, hogy politikai programja rendkívül általános, tartózkodik az ideológiai, világnézeti elvekre hivatkozástól. A demokratikus, az oligarchikus és a

totalitárius pártok: A párton belüli döntéshozatali, akaratképzési mechanizmus alapján különböztethetjük meg őket egymástól. A totalitárius pártokon belül különülnek el a fasiszta és a bolsevik típusú pártok. Totalitáriánus, autoriter és pragmatikus uralkodó egy pártok: A totalitáriánus párt erősen kényszerítő hatalmi szervezet, az ideológiai uralom szerepe erős benne, minden külső és belő politikai csoportosulást elfojt, a rendszer központi eleme a diktátor, akinek hatalma korlátlan és kiszámíthatatlan. Az autoriter pártban kisebb az ideológiai determináció és a kényszerítés, elismernek bizonyos csoportokat, de működésüket erősen korlátozzák, a diktátor hatalma bár korlátlan, de részben előre kiszámítható. A pragmatikus "egy párt"ban az ideológiai determináció gyenge, együttműködő, nyitott a megtűrt csoportok nyomása iránt, bizonyos autonómiát is enged nekik, a diktátor folyamatos

alkudozásokba bocsátkozik a hatalmát korlátozó erőkkel, az érdekeket "beszámításos" módszerekkel figyelembe veszik. Az állampárt: Egypártrendszerekben uralkodó párt. A párt etatizálódik azáltal, hogy közvetlenül állami-közhatalmi jogosítványokat gyakorol, az állami szervek tevékenysége pedig "pártosodik". Az állampárt elveszíti párt jellegét, mivel összefonódik az állami katonai-rendőri erőszakszervezetekkel, és semmilyen más párt működését sem engedélyezi. 6 11. Pártrendszer típusok és összehasonlításuk A legfontosabb csoportosítási szempontok: - a pártok száma - a politikai rendszer koncentrált vagy dekoncentrált jellege - az intézményes és szabályozott politikai versengés megtűrése vagy tilalma - A pártok összetartó vagy széthúzó jellege - a pluralitás ereje alapján mérsékelt vagy szélsőségesen pluralizált-e a pártrendszer - az ideologikus vagy a pragmatikus politizálás az

uralkodó a pártrendszerben - nyitott és zárt pártrendszerek A pártrendszerek típusai I. A pártok száma alapján: 1. Egypártrendszerek 2. Kétpártrendszerek 3. Többpártrendszerek (ált 3-5 versengő párt) 4. Sokpártrendszerek (5-8 vagy több párt esetén) II. A párt és az állami szervek egymáshoz való viszonya alapján: 1. Államközpontú politikai rendszerek pártrendszerei (A kezdeti pártosodás idején) 2. A modern pártelvű politikai rendszerekben működő pártrendszerek (Modern versengő pártok, amelyek az állami pozíciók bizonyos körét "zsákmányolják", de az állami szervek viszonylag erős autonómiája és elszigetelése a pártoktól megmarad.) 3. A pártközpontú politikai rendszerek pártrendszerei (Általában egypártrendszerek vagy áltöbbpártrendszerek, amelyekben egyetlen párt birtokolja ténylegesen a hatalmat, az állami szervezetek autonómiája nem érvényesül.) III. A hatalom birtoklásának módja alapján: 1.

Monopolisztikus vagy totalitáriánus pártrendszerek: Egyetlen párt kizárólagos hatalma érvényesül, zárt pártrendszer, mert új pártok nem alakulhatnak, a politikai versengés kizárt. 2. Hegemonisztikus pártrendszerek: Az egypártrendszerek pragmatikus és fellazult rendszere amelyben versengő pártok ugyan nem működnek, de csökken az ideológiai uralma és dominanciája, bizonyos nyomásgyakorló csoportok, szervezetek működnek, egyfajta latens pluralizmus és érdekbeszámítás érvényesül. 3. Pluralista-versengő pártrendszerek: Nyílt és szabályozott politikai versengés folyik a hatalomért, a pártrendszer nyitott, tehát új pártok alakulnak, a kormányzati hatalomban a váltás lehetősége reális. IV. A pártrendszerek koncentráltsága alapján (többféle tipológia) DUVERGER: - Dekoncentrált, versengő többpártrendszerek. - Koncentrált, versengő kétpártrendszerek. - Koncentrált egypártrendszerek. Ezt a tipológiát tovább finomította a

pártok belső struktúrája alapján: - Merev kétpártrendszerek (szigorú elválasztottság és szavazási fegyelem érvényesül a pártokban). - Rugalmas kétpártrendszerek (ahol az elválasztottság kevésbé éles, nincs szigorú szavazási fegyelem). - Áltöbbpártrendszerek (valódi verseny nincs). - Valódi többpártrendszerek. 7 GIOVANNI SARTORI a pártrendszerek koncentráltsága és polarizáltsága alapján megkülönböztet: A. Nem versengő pártrendszerek 1. Egypártrendszerek, amelyek belső hatalmi szervezetük alapján lehetnek - totális - autoriter - pragmatikus Típus Totális Autoriter Pragmatikus Ideológiailag Jellemzőik Belső és külső A diktátor csoportokkal való jellemzője viszonyaik alapján Minden külső és Korlátlan, és előre belső kiszámíthatatlan csoportautonómiát hatalom. megszüntet. Erősen kényszerítő, erősen ideologizáltan működik, megköveteli a feszített politizálást, állandó fejlődést hirdet és

követel. Kisebb ideológiai Minden intenzitású, a kényszerítés csoportautonómiát lazább, de még ez is kizár elismer, de facto, de minden más jellegű összességében politikát, mint amit az korlátozó. uralkodó párt hirdet. A fenti jellemzők Nyitott az alcsoporgyengesége jellemzi, tok tekintetében és a ugyanakkor periférián bizonyos együttműködő vagy autonómiát is enged aggregatív jellegű is. számukra. Korlátlan, bár előre kiszámítható. A korlátozó erőkkel folyamatosan alkudozik, a megkötött alkuk korlátozzák hatalmát. Érdekbecsatornázás tekintetében Minden érdektörekvést és pluralitást elfojt, jellemzője az elnyomás mechanizmusa. Az érdekkifejezés funkcióját kizárólagosan kisajátítja, a kizárás eszközével él. Beszámításos módszerrel figyelembe vesz bizonyos érdekeket, felszívja azokat. 2. Hegemón pártrendszerek, melyek lehetnek - ideológikus (elnyomóbb típus) - pragmatikus (van némi esély a

versengő szisztémába történő átmenetre) B. Versengő pártrendszerek 1. Predomináns pártrendszerek: Valóságos, versengő többpártrendszer Független pártok harcolnak egymással a hatalomért. A kisebbségi pártok legális és legitim módon működnek. Általában nagy a pártok be- és kilépési aránya Predomináns pártrendszerről akkor beszélünk, mikor 1. stabil választási rendszer fennállása mellett; 2 legalább 3 egymást követő választás alkalmával; 3. tisztán abszolút többséget tud megszerezni egy párt; 4. és/vagy a győztes és a második legtöbb szavazatot elnyert párt eredménye között 10% vagy ennél is jelentősebb az eltérés. 2. Kétpárti rendszerek: Kétpártrendszerről akkor beszélünk, ha 1 két párt van versenyben a megszerezhető parlamenti helyek abszolút többségéért; 2. a két párt közül a nyeréskor az egyik elnyeri az elégséges parlamenti többséget; 3. a győztes párt egyedül kormányoz; 4 a hatalmi

váltásra (a két párt között) reális remény van. 3. Mérsékelten pluralista pártrendszerek: Nem kétpártú, centripetális verseny van, relatíve kis ideológiai különbség van a releváns pártok között. Koalíciós kormányzás (szemben az előzővel). 4. Szélsőségesen pluralista pártrendszerek: Jellemzői: rendszerellenes pártok jelenléte; kétoldalú ellenzék léte; egy párt vagy pártok egy csoportjának a centrumában történő elhelyezkedésével jellemezhető; ideológiai polarizáció; eredendő ideológiai mintázat megléte; nem felelős ellenzék léte; túllicitálás politikája. 8