Irodalom | Középiskola » Vécsei Bernadett - Csokonai Vitéz Mihály rokokó stílusú versei

Vécsei Bernadett - Csokonai Vitéz Mihály rokokó stílusú versei A TÉTEL Csokonai költészete rendkívül széles skálán mozgott, de a különböző stílusirányokat nem egymás mellett, hanem szépen egymás után éltek nála, és ez teszi poétikáját rendkívül egyedivé és bájossá. A barokk hagyományaiból indult ki majd, alkotott a klasszicizmus, a rokokó és a szentimentalizmus műfajában. Rendkívül precíz művész volt. Egyszerre született őstehetség és tudományokban jártas tudós költő. A rokokó franciaeredetű szó jelentése: kagyló Német, francia és olasz főúri udvarokban keletkeztek A rokokó a barokknak egy kései, monumentális változata, változatos ritmika és báj jellemzi. Központi témája a boldog és viszonzottnak érzett szerelem Életfelfogása: könnyed, némileg könnyelmű Jellemző vonásai: I. Gyakori motívuma a virágoskert, amikor a költő a virágok szépségét írja le vagy valamit hasonlít hozzá mint például a

Reményhez című versben. Itt fontos szerepet játszanak az érzékszervek: a látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás II. Mitológiai elemek is fontosak (Vénus, Ámor, amorettek) Az estve A vers Rousseau nyomán a természet romlatlanságát állítja szembe az emberi társadalom romlottságával. Műfaja filozófiai óda versformája páros rímű tizenkettes. Szerkezete 3 részre tagolódik: 1. Piktúra (az este bemutatása) 2. Sentenita (elmélkedés, bölcselkedés) 3. Befejezés Bemutatja az estét, az alkonyt különböző rokokó vonásokkal: A természet gyönyörűségét és romlatlanságát állítja szemben az emberi társadalom romlottságával. Megjelennek benne a rokokó elemei: I Színhatások:: aranyos (felhők), pirult (horizont), halvány (sugár), rezgő (fény) II. Hanghatások haldokló, csendes, bömböl (medve), suhogó, hangicsál (pacsirta), madárkák nótája, fülemüle sírása III Szaglás: mennyei (illat) IV. Tapintás: lankadt, balzsam,

szellők, fuvallat V Kicsinyítő képző: cseppecske, madárkák VI Mitológiai eszközök: gráciák (=báj, kellem istennői), zefír A sebzett költő ebbe az ideálvilágba menekült a gondok elől. A sententia elmélkedést, bölcselkedést jelent. Itt Rousseau gondolatát vezeti végig, miszerint a magántulajdon kialakulásáért az ember a felelős. (mikor az ember bekerített magának egy földdarabot, és azt mondta rá, h Ez az enyém) A magántulajdon az oka a szegények és gazdagok, a társadalmi különbségek, a háború és a királyság kialakulásának. Ezeket kárhoztatja, valamint bírálja a földesurakat (=kevély), a zsugori polgárokat (=fösvény). A korabeli társadalom bűneit, hiányait is felsorolja. Hazai vonatkozásokat is említ, pl: az adók, a dézsma, a porció, a közös használatú földek, vizek, erdők bekerítése. A befejezésben megemlíti, hogy a természet menedék az ember számára, és ez az egyetlen dolog, amiben ingyen

gyönyörködhet. A természet szerint minden ember egyenlő Tartózkodó kérelem Szerelmére, Lillára átköltött dal a Tartózkodó kérelem is. A mű játékos, vidám Kettős hangszerelésű a ritmikája, mivel sorait lehet egyszerre ütemhangsúlyosan és időmértékesen is ritmizálni. Verslába ionicus a minore A vers alapja egy metafora: „a szerelem tűz”. A költő boldogan játszik ezzel a képpel A rokokó elemek közül megmutatkozik az enyelgő szerelem, valamint Csokonai orvosságot remél sebére, és igenlő válaszáért csókokat ígér. A mitológiai elemek közül megtalálható az ambrózia. A boldogság 1797-ben íródott. Ez az anakreóni dal két részből, egy 14 soros leírásból és egy 3 soros tanulságból áll. Az első részben a boldogság pillanatát ragadja meg, s ennek központjában Lilla áll. A másodikban a tájat, környezetet írja le. Rokokó vonásként megjelenik a virágok látványa, a jázmin illata, a nyáresti hűvös szellő

simogatása, a friss eper íze. (mind az öt érzékszerv) A három soros tanulság két kérdéssel zárul. A válasz nélkül maradt kérdések azt jelzik, hogy ez az állapot, boldogság örökké tartó és időtlen. A Reményhez Ez a vers a Lilla-ciklus utolsó verse. Elbúcsúzik benne a jókedvtől, reménytől, szerelemtől, költészettől és Lillától is. Ritmusa trochaikus lejtésű, a keresztrímek 4 soronként váltják egymást. Szerkezete két nagy részből áll: az 1-4 szakasz érzelmi párhuzamot, a körbezárt 2. és 3 strófa hangulati ellentétet tükröz. A költő a Reményhez szól, őt szólítja meg, de a tulajdonságait is bemutatja (Istenasszony, égi tünemény, csalfa, szép szavak, sima száj). Nem alakul ki párbeszéd, tehát monológ A második versszakban a tavaszi virágoskert pompájával jellemzi életének bizakodó, álmokkal teli korszakát. (nárcisz, rózsa, fák, források, fűszerek) A következő szakasz álmainak összeomlását, a

reményeitől megfosztott lélek sivárságát a kert téli pusztulásával is ábrázolja. A természet kihalt, szomorú, szürke, élettelen és sivár A befejező versszak az elsőnek a folytatása, a reménytelenség kiteljesedése a halálvággyal: élete értelmetlen Lilla nélkül. A vers két nagy ellentétre épül: öröm-bánat, reményreménytelenség, tavasz-tél, boldog-viszonzatlan szerelem A tihanyi Ekhóhoz A költő a füredi parton ül, ám itt a visszhang feleletként, csattanóként ismétli meg az előző sort. A strófaszerkezete bonyolult Műfaja elégia Az 1-2.versszakban a költő saját élethelyzetét mutatja meg Azt kéri a nimfától, hogy kiáltsa világgá panaszait. Megfogalmazásának eszközeit a szentimentalizmusból meríti: a két strófa a boldogtalanság és a boldogság, a kitaszítottság és a vigasztaló társaság ellentéteit feszíti egymással szemben. A 3-6 versszakban a Nimfa lakhelyét szólítja meg. Panaszáradatának oka nem Lilla,

mivel a szerelmi csalódás volt az utolsó csepp, ami tudatosította veszteségeit. A 7-10. versszakban levonja a végső következtetést, miszerint a magányba kíván menekülni Csak egy emberektől távoli világban valósíthatja meg a felvilágosodás emberideálját. Rousseau példájára hivatkozik, vagyis a természetben kiteljesedhet, és teljes életet élhet. B TÉTEL Anakreón és a dal A rokokó érzéséhez kapcsolódnak Anakreón modorában írt költemények (21 db). Ezek rövid terjedelmű alkotások. és valamennyi versformája az anakreóni sor Ezeket Csokonai 1802-ben rendezte sajtó alá. Ilyen pl Csokonai a boldogság című verse, mely vidám, könnyű és az élet élvezéséről szól. Anakreón a pillanat boldogságának, az élet élvezésének, a bor mámorának és a szerelem gyönyörének és a tudománynak a költője. Költészetét a játékosság, a könnyedség és a melankolikus bölcselkedés jellemzi. Ez a témája az Engem a szerelem

kezdetű töredékes dalának is. Anakreón azért gyűlöli a háborút és a lélekölő viadalt, mivel ezek az élet szépségétől fosztja meg az embereket. (Gyűlölöm azt, ki telt kupa mellett bort iszogatván Háborút emleget s lélekölő viadalt, Kedvelem azt ki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák Szép adományairól zengve szeretni tanít ) Memoriter: Főldiekkel játszó, Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Bíztatóm valál: Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál Kertem nárcisokkal Végig űltetéd: Csörgő patakokkal Fáim életetéd: Rám ezer virággal szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt, Gondolataim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek

még: Lilla szívég kértem: S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak: Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak: Tavaszom, vígságom Téli búra vált, Régi jó világom Méltatlanra szállt Óh! Csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet: Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzeletek! Kedv! Remények! Lilák! Isten véletek!