Történelem | Középiskola » Az erdélyi fejedelemség létrejötte (1541-1571)

1 AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG LÉTREJÖTTE (1541-1571) 1571-től kezdődik meg a fejedelemség története és 3 szakaszra bontható utána: 1. A Báthoryak vagy az ellentmondások kora 2. Erdély aranykora (Bocskai, Bethlen és a Rákócziak) 3. 1690-1848 között 1541 és 1571 között is három szakaszra szokás osztani Erdély történetét, attól függően, hogy kinek a vezetése alatt állt: 1. szakasz: Fráter György (1541-1551) - elkezdett magának tisztségeket, címeket (pl. egyházi) gyűjteni - 1541 nyarától lelkiismeret furdalás gyötri, ugyanis nagy szerepe volt Buda törökök általi elfoglalásában - 1541: gyalui egyezmény  felajánlja a keleti országrészt Ferdinándnak - 1549: nyírbátori egyezmény  megint megegyeztek a két ország egyesítéséről, Fráter irányít mindent, Ferdinánd kilátásba helyezi neki a bíborosi kalapot; Castaldo az egyezmény végrehajtását célozza (5-6 ezer fős sereget kap) - 1551: szászsebesi egyezmény  mi

legyen Izabellával? Házasságot és két sziléziai hercegséget (Oppeln, Ratibor) jelölnek ki neki, lemondatta a királynőt a trónról Izabella nem fogadta el a szászsebesi egyezményt, még a házasságból is kiábrándult, elhagyta az országot fiával. Az 1552-es török fellépés nem Erdély ellen irányult, hanem Ferdinánd ellen, Fráter álnokságának, cselszövésének köszönhetően. 1552 dec 17-én meghalt Fráter György A keleti országrész egy ideig megszűnik létezni, Castaldo még ott maradt. 1553-ban minden visszatér a vajdaság intézményéhez, két vajdát neveznek ki. 2. szakasz: Vajdaság (1551-1561) - két vajdát neveznek ki: Dobó István és Kendi Ferencet  Kendi: mindig vaj van a fejükön, akiket ki szoktak végezni - Izabellát külhoni követek elkezdik keresni és hívják vissz az országba, ő 1556-ban tér vissza 2 - Dobó Szamosújváron abbahagyta a harcot a török ellen - 1556. nov: kolozsvári országgyűlés  a hatalmat

Izabellára ruházzák, mert nem akarnak gyermekkirályt (János Zsigmond 16 éves ekkor)  a királynő joga a követküldés és a korlátlan birtokadományozás  a keleti rész független a Habsburgoktól  az egyházi javak szekularizációja – eladományozhatók az egyházi birtokok  felfüggeszti a kincstartói tisztséget  a királyi tanácsba idegeneket is beültethetett – pl. Nisovsky Szaniszló tanácsadó - a ’60-as évek elején az udvar változásokat akart elérni - a székelyek fellázadnak (1562) – Heraliden Jakab 3 részről támadja meg az országot 3. szakasz: Báthori István (1561-1571) - Báthori leveri az 1562-es székely lázadást, komolyan megromlik a székelyekkel a viszonya - Szatmárt foglalta vissza Báthori - Bécsbe megy tárgyalni és marasztalják  1565. március13: szatmári egyezmény  a fejedelemség élén álló személy nem viselhet királyi címet, csak fejedelmi címet és hűségesküt tesz a királynak; rendezik a

területi kérdéseket; még feleséget is adnak J. Zsigmondnak - Szulejmán 1556-ban 7X jön az országba  Szigetvár elesik; másodszor is fiává fogadja J. Zsigmondot; kapott egy ahtnámét. Megegyezés a Habsburgokkal = hűségeskü Megegyezés a törökkel= athnámé A török 1541. augusztus 29-én kardcsapás nélkül elfoglalta Budát Lippára küldte Izabellát és György barátot és rájuk bízta Erdély és a tiszántúli területek kormányzását. Szembeszállni a törökkel csak annak volt érdemes, aki meg is tudta magát védeni. Fráter Györgyöt, még ha marta is a bűntudat, nem tudott fellépni a padisah ellen. 1541-ben Prágában Ferdinánd hatalmas méretű adót szavaztatott meg a török elleni háborúra, amit a speyeri birodalmi gyűlés is megszavazott; a császár és a német fejedelmek valóban támogatták őt. Ekkor ismét felébredt a remény 1541. december 29-én Gyalun megegyezés született a Ferdinándot képviselő Serédy Gáspár és az

Izabella nevében tárgyaló György barát, Petrovics Péter és Statileo János erdélyi püspök között. Kimondta Magyarország egyesítését Ferdinánd alatt, s intézkedett a Szapolyai család 3 kártérítéséről (Izabella és fia csak Szepes várát és tartozékait kapja lemondása jutalmául). Csak akkor fogják ezt betartani, ha Ferdinándnak sikerül kiűzni a törököt. 1541-42-ban György barát közvetlen hatalma csak a Tiszántúlnak a Marostól Debrecenig tartó részein érvényesült. Ő volt a legnagyobb földbirtokos, Lippa-Somlyó vára adott neki erőt. 1541-ben polgárháború tört ki, Maylád István és Balassa Imre önállósította magát a Királyhágón túli területeken, s hadakoztak Bornemissza Boldizsár, később Bebek Imre ellen (Szapolyai pártiak). 1541. október 18-án Debrecenben gyűlt össze az országgyűlés, amelyen a tiszántúli megyék, a székelyek, a szászok és az erdélyi magyarok hivatalosan is esküt tettek Szapolyaiház

mellett. 1542. január 20-án tartott marosvásárhelyi országgyűlésen Fráter lett Erdély helytartója A rendek hűséget fogadtak neki, és tudomásul vették a szultáni hatalmat. A politikai behódolással egy időben végleg kiformálódott Erdélyben az uralkodói hatalom gazdasági alapja is (nagyobb várak: Déva, Görgény; püspökségek: Gyulafehérvár, Gyalu, Diód, Almás). Talán csak 3-4 igazán nagy uradalom maradt magánkézen (Küköllő Bornemissza; Csicsó – Petru Rares) Nehezen ment a Tiszántúl hódoltatása, itt a nagyurak sokáig ingadoztak, hogy kit is támogassanak: Ferdinándot vagy Szapolyaiakat. 1543 végére a Tiszántúlt gyakorlatilag elvágták a királyi Magyarország területétől. 1544 augusztusában a tordai országgyűlésen megjelentek a megyék képviselői, s egyenrangú felekként részt kaptak a törvényalkotásból. Ez a részvétel ettől kezdve állandósult, kialakult Erdély és Magyarország keleti részei között a szerves

államjogi kapcsolat (Partium). Ferdinánd hatalma csökkent a tiszántúli megyékben, V. Károly nem akart a török ellen vonulni, békét akart. Ezt megtudták Erdélyben a és a tordai diétán (1545) megvonták Ferdinánd királytól azokaz a jogokat, amelyeket eddig mint az ország királyának meghagytak: birtokadományozás és a legfelsőbb igazságszolgáltatás. Ezzel a határozattal kezdődött el valójában a különálló erdélyi állam kiépítésének első szakasza. Az új államnak nem volt neve, uralkodójának rangja bizonytalan A legfőbb ismérvek azonban megvoltak: fizetett a töröknek adót, cserébe támogatást is kap; teljes függetlenséget élvez a magyar királytól, de elvileg elismeri főségét; önálló rendi gyűlése van; teljes függetlenséget élvező saját kormányzata van. Elvileg Izabella az ország vezetője, de az ő hatalma elhalványul Fráter Györgyé mellett. A barát saját nevében intézte a pénzügyeket, az ig. szolg-t, a

közig-t 1540-41-ben felbomlott a 4 királyi kancellária, Izabella hivatalnokai, ítélőmesterei Ferdinándhoz mentek. Fráter az alapoktól kezdte felépíteni az államapparátust. A kialakuló erdélyi állam voltaképpen nem az erdélyi, hanem a kelet-magyarországi főurak s a Szapolyai –párt államaként született meg. A főurak csatlakozása nagyban hozzájárult Izabella és Fráter uralmának megszilárdításához. A tiszántúli, kelet-felvidéki arisztokraták saját birtokaikon mindvégig kiskirályként uralkodtak, ez függetlenséget biztosított számukra, de vágytak az egységes Magyarország helyreállítására. A Királyhágón túli területeket máshogy reagáltak, őket, a szegény nagybirtokos székelységet kirekesztette a hatalomból, hűségük mindig ingatag maradt. Fráter György arra a következtetésre jutott, hogy ideje véget vetni az egyoldalú török politikának, mert nem hoz semmi jót Erdélynek. Ha a török megint elkezdi zsarolni

Erdélyt, akkor csak a Habsburgoktól lehet segítséget kérni. Az erdélyi és a magyar javaslatok süket fülekre találtak a császári udvarnál, pedig I. Ferenc meghalt (V Károly császár francia nagy ellensége), így lehetőség nyílt arra, hogy csak a törökre korlátozódjon a Habsburgok hatalma. Békére vágyott a Habsburg birodalom. Fráter ragaszkodott ahhoz, hogy az udvar gondoskodjon Erdély török elleni védelméről. 1549 szeptember 8-án megkötötték a nyírbátori egyezményt, amelyben lefektették Mo. és Erdély egyesítésének módozatait. A Habsburgokat Salm gróf, az erdélyieket Fráter képviselte Kimondták az ország egyesítését Ferdinánd jogara alatt; Izabella és J. Zsigmond két hercegséget kap kártérítésül (Oppeln, Ratibor). Újabb kikötés volt: Erdélyt Ferdinánd nevében Fráter kormányozza. Ez az egész egyezség titkos volt, a szultán nem tudhatta Fráter és Izabella között komoly konfliktus alakult ki, mert a barát

eladta Erdélyt a Habsburgoknak. Fráter csak a székelyeket tudta megfékezni Fráter kezében volt a kezdeményezőképesség, a politikai tapasztalat, a gazdasági erőforrások nagy része – Izabelláé volt a jog és az uralkodói hatalom. E kettős hatalom a rengeteg viszálykodás ellenére is életerősnek bizonyult. 1551. májusában Ferdinánd segítséget küldött Fráter megsegítésére, Castaldo tábornok 5-6 ezer fős sereggel indult útnak. Izabella segítségére siető Balassa Menyhért és Petrovics Péter csapatait könny szerrel szétverte a Castaldo-sereg. A királynő megadta magát 1551 július 19-én aláírták a szászsebesi egyezményt, amelyben lemondott a királynő jogairól, elhagyta fiával az országot (1556-ban tértek vissza). A szultán megtámadta Erdélyt, Castaldo csapatai visszaverték őket. Castaldo semmilyen eszköztől nem riadt vissza, gyilkosságot követett el az áruló Fráteren. 5 1552. évben a Szulejmán újabb hadjáratot

indított Erdély ellen: elveszett Veszprém, Lippa, Lugos, Hollókő, Szolnok, Karánsebes, Drégely vára. A három nemzet külön-külön kezdett támogatásokat Castaldoval és a királlyal. 1552-53 telén Ferdinánd királyi rendelettel megvonta az erdélyi rendeknek azt a jogát, hogy önmagukban összehívhassák összes tartományuk országgyűlését. Castaldo s a Ferdinánd által vajdává tett ecsedi Báthori András hiába tiltakozott: az 1552 nyarán az országgyűlés elhatározta, hogy tovább fizeti a szultánnak az adót. Báthori lemondatta magát, helyette lett két új vajda: Kendy Ferenc és Dobó István. 1556 januárjában megtartott tordai országgyűlésen a fő napirendi pont az elszakadás kimondása volt és, hogy visszahívják Izabellát és fiát az országba. Ferdinánd levélben megüzente a szultánnak, hogy Erdélyt visszaadja J. Zsigmondnak Későn érkezett, Szulejmán már támadást is indított: ostrom alá vette Szigetvárat és a legtöbb

várat bevették. A legderekasabban Szamosújvár védte magát Dobó vezénylete alatt, de ő is behódolt. Az erdélyi állam kialakulásának göröngyös útján az 1556-os és hozott kedvező fordulatot, mikor az erdélyi rendek visszahívták Izabellát és János Zsigmondot az országba. Ha ezt nem teszik meg és várnak I. Ferdinánd segítségére, alighanem pusztulásra ítélik államuknak Fráter György idején hozott kezdeményezéseit. A Habsburgok képtelenek a távoli tartomány feletti tartós uralom gyakorlására. Szulejmán elsődleges céljai közé nem tartozott Erdély megszállása, mert a nyugati hadjáratokat erőltette. Izabella kormányzóságát (1556-1559) 1 az 1556. évi kolozsvári országgyűlés hagyta jóvá; a megoldatlan ügyeket saját tanácsával elintézhette, Petrovics Péter és Csáky Mihály szavaira különösen odafigyelt. Az országgyűléssel való együttműködés 1558 nyarán megszűnt, Izabella ezután szigorú egyeduralommal

kormányzott. Ennek egyik magyarázatát az 1558-as rendi szervezkedésben látjuk, mikor Bebek Ferenc, Kendy Antal és Kendy Ferenc összeesküvést szervezett a királynő ellen, mert sem Magyarországon, sem Erdélyben nem volt elfogadott a „nőuralom”. Az összeesküvőket felkoncolták 1559 szeptember 15-én halt meg János Zsigmond alkatából adódóan nem volt egy katonás alkat, bölcsész beállítottságú, rajongott a zenéért. Mivel kifinomult jelleme nélkülözte a határozottságot és a döntéshozatalt legbizalmasabb tanácsosára Bekes Gáspárra támaszkodott. Bekes ellett a szintén kiváló 1 Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség. Tudomány-Egyetem kiadó 6 katona és diplomata, Somlyói Báthori István segítette az uralkodót. Az 1562-es székely felkelést Báthori leverte. A közszékelyek a székely szabadság – megadóztatásuk – miatt lázongtak. 1564-ben újult erővel lángolt föl a harc Északkelet-Magyarországon. I Ferdinánd

halálát követően előbb János Zsigmond támadott, de mivel a Habsburg-ellenes támadás készületlenül érte, 1565-ben békét ajánlott fel I. Mikásnak 1565 március 13-án a szatmári béketervben (egyezmény), amelynek megerősítésére Báthori István Bécsbe indult, János Zsigmond fölajánlotta, hogy erdélyi uralma elismerésére lemond a királyi címről és hűségesküt is tesz. Közben Bekes Gáspár a Portára sietett, s kieszközölte a szultán segítségét. János Zsigmond a békepontok megváltoztatása miatt futárt küldött Bécsbe. A császár azt gondolta csak szórakoznak vele, így 2 évre börtönbe záratta Báthorit. A török támadás hírére pedig a titkos szatmári egyezményt Miksa elküldte a Portára, hogy lejárassa János Zsigmondot. János Zsigmond bizonygatta „ártatlanságát”, 1566. június 29-én személyesen jelent meg a szultán zimonyi táborában, ahol Nagy Szulejmán másodjára is fiává fogadta őt. 1570. augusztus

16-án Speyerben Bekes János Zsigmond békét kötött I Miksával Lemondott a választott magyar királyi címről, helyette felvette az „Erdély és Magyarország részeinek fejedelme” titulust. Elismerte, hogy a reá bízott területek Magyarország elválaszthatatlan „tagját” képezik. A szerződés tisztázta Erdély és a Részek közjogi helyzetét, és kijelölte a fejedelmi uradalom határait. 1571. március 14-én meghalt János Zsigmond, utód nélkül természetesen Halála előtt feladta a leckét az erdélyi országgyűlésnek: végrehajtsák-e a speyeri szerződést, avagy más utat válasszanak? 1559-ben, a trónörökös Miksa főherceg királlyá választásakor fordult elő utoljára, hogy a magyar országgyűlésre meghívták az Erdélyhez tartozó Részek nemességét. Báthori István lengyel királysága idején az erdélyi ügyeket legfelsőbb szinten a Krakkóba telepített „erdélyi kancellária” intézte (tagjai: Berzeviczy Márton, majd

Forgách Ferenc, Báthori Kristóf, Kovacsóczy Farkas, Ghiczy János)