Irodalom | Tanulmányok, esszék » Ady Endre élete, főbb műveinek elemzése

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 15 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:512

Feltöltve:2010. március 05.

Méret:130 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11100 Anonymus 2015. november 08.
  Lehetne részletesebb is.

Tartalmi kivonat

Ady Endre élete, főbb műveinek elemzése (1877-1919) 1. A költészetét meghatározó életrajzi körülmények:  az ősi, előkelő nemesi származás öntudata  a zilahi gimnázium szabad szellemű légköre (Kincs Gyula, tanár)  újságírói tevékenysége Nagyváradon, majd a Budapesti Naplónál  a polgári radikalizmus politikai programja  végzetes betegsége (szifilisz)  szerelme Léda (Diósyné Brüll Adél) iránt  párizsi útjai  kapcsolata a szociáldemokráciával  a Nyugat c. folyóiratban végzett tevékenysége  támadások és ellentámadások különböző folyóiratok és lapok hasábjain  anyagi, megélhetési gondok  szerelem és házasság Boncza Bertával (Csinszkával)  az első világháború, elszigeteltség  őszirózsás forradalom               nagyon bonyolult, összetett modern költő ősmagyarságnak hangoztatása (Ady  Ond vezér) tudatában mélyen magyar

volt kálvinista hitű hihetetlen tehetséges ember volt Nietzsche (felfokozott egotudat) kivételes ember, tehetségét kibontakoztatja művészi öntudat 3 fő helyszín: Budapest, Nagyvárad, Párizs emberi kapcsolatok fontossága legnagyobb barátja: Móricz Zsigmond, Bölöni György (művészettörténész) 3 legfontosabb nő:  édesanyja (Ides – édes)  Diósiné Brüll Adél (Léda)  Boncza Berta (Csinszka), felesége szeretett beceneveket adni szifilises volt, 42 évesen halt meg 2. Kötetei:  1906: Új versek  1907: Vér és arany  1908: Az Illés szekerén  1909: Szeretném, ha szeretnének  1910: Minden Titkok versei  1912: A menekülő Élet  1913: A magunk szerelme  1914: Ki látott engem?  1918: A halottak élén  1923: Az utolsó hajók 3. Jellemző témái: a) A költő feladatvállalása, ars poetica  Góg ég Magóg fia vagyok én  A magyar Messiások  Új vizeken járok  Szeretném, ha szeretnének

Magyarországon költőnek lenni vállalás, messiási feladat. És bár a költő küzdelme hiábavaló, vállalkozása szükségszerűen sikertelen, mégis vállalja küldetését. Önmaga művészi feladata:  lázad, szembehelyezkedik a korabeli költői ízléssel, közízléssel  felfokokozott művészi, költői öntudat (büszkeség)  Nietche hatása  újítási szándék  kitörési vágy a szokványosból, az elszürkültből  hagyományokhoz való ragaszkodás (nemzeti tudat) de! újítás (formálisan) Ezen versek kifejezőereje:  hangvétele: szenvedélyes, felfokozott, hetyke  jelképrendszer: Góg és Magóg (pogány, lázadók) magyarországi helyek említése (Bakony, Verecke) Góg és Magóg fia vagyok én      az Új versek kötetének nyitó verse ez a kötet „vezérverse” cím nélküli vers lázadó hangú szembekerül a „hiába” és a „mégis”: a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe

beletörődni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca Nyelvi elemek:  Góg és Magóg: a Bibliában is szereplő pogányok (népét Nagy Sándor kőfallal és érckapukkal zárta be a hegyek közé, hogy birodalmát ne zaklassák)  Verecke: honfoglalás nevezetes helye, az ősi keleti gyökerek szimbóluma a versben  Dévény: a történelmi Mo. nyugati kapujaként a modern kultúrához való kapcsolódás jelképe  Pusztaszer: az elmaradottság, a visszahúzó, konzervatív szemlélet jelképeként olvasható   Műfaja: ars poetica a vers beszélője egyszerre vallja magát: az ősi, Keletről hozott értékek örökösének („Fülembe még ősmagyar dal rivall”) és a Nyugatra tekintő új költészet megteremtőjének („mégis csak száll új szárnyakon a dal”), a magyarsághoz tartozónak és    az ország elmaradottsága ellen lázadónak a vers legfontosabb belső szervezőelve az ellentét: a költői én magatartását

egyszerre jellemzi  a lemondás, a reménytelenség és az űzöttség érzete („Hiába döngetek kaput, falat”, „Tiporjatok reám durván, gazul”) és  az eltökélt dac és küzdésvágy („mégis megkérdem”, „Mégis csak száll”, „Mégis győztes”) Ady keveri az időmértékes és az ütemhangsúlyos ritmust Ady színre lépése: önbizalom de mély magyarság tudat Ady legfontosabb magyarság-versei közé tartozik a Góg és Magóg fia vagyok én c. verse. Góg és Magóg a Bibliában szereplő Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei voltak, akiknek a népeit érckapukkal zárták el, de az ő népük döngethette a kapuit. Ady ezzel arra akar utalni, hogy a magyarság ezt sem teheti, egy elnyomott nép, amely nem tud kitörni. Jelen van ebben a versében a mégis-morál -> ellentétességet fejez ki, ami fontos jellemzője Ady verseinek. A vers ellentétességet fejez ki: akármilyen kínban is van a magyarság, mégis győztes, új és magyar.

Fontos szerepet játszik még a földrajzi szimbolika, a Kárpát-medencén keresztül:  Verecke: a hagyomány, tradíció jelképe, hiszen a Keleti-Kárpátok átjáróján jöttek be a honfoglaló magyarok. Ez szorosan összefügg a magyarság történelmével  Dévény: a Nyugat jelképe, az új időket szimbolizálja. A történelmi Magyarország határán itt ért a Duna magyar földre.  Pusztaszer: a hét honfoglaló vezér itt kötötte meg a vérszerződést, és mivel a hazafiaskodó ellenzéki koalíció előszeretettel hivatkozott az ősmagyar múltra, Ady szemében Pusztaszer az elmaradottság jelképe. A vád tehát mely szerint Ady magyarellenes lett volna, teljesen alaptalan, hiszen itt is állandóan hangsúlyozza magyarságát. A magyar Messiások      a Vér és arany kötetében jelent meg messiás: megváltó leírja, hogy nincs üdve a keresztnek (has.: Babits: Húsvét előtt)  tehát a harc a magyarságért eredménytelen, meddő,

értelmetlen fáradozás ha nincs feltámadás, lelki üdvözülés akkor elveszett minden ugyanakkor a magyar Messiások azok, akik tesznek a magyarságért valamit Új vizeken járok      az Új versek című kötetének a záró verse műfaja: ars poetica képrendszere a francia szimbolistákat idézi: hajó, szűzi Vizek, Új horizonok, kínok, titkok a vers kulcsszava: „új” (hétszer fordul elő), az eredetiséget nyilvánítja ki értékként de! az újdonság viszonylagos, hiszen a szöveg erősen kötődik a francia szimbolista hagyományhoz Ady korai költeményeinek történelmi utalásaiban a régi, az elmúlt mindig lezártnak, folytathatatlannak mutatkozik     Később a szemlélet módosul, megjelenik a hagyomány folytathatóságának gondolata is hangsúlyozza a különállását a közízléstől és a köznéptől ismétlések: minden versszak 1. sorát a 4 sorban ismétli a beszélő elutasít mindent, ami régi b) A magyar

Ugar, a feudális elmaradottság  A magyar Ugaron  A Hortobágy poétája  A Tisza-parton  Páris, az én Bakonyom A megrekedt társadalmi-gazdasági fejlődés a szellemi életet is eltompítja. Ebben a közegben a művész idegennek, megértetlennek érzi magát. Az elmaradott, kulturálatlan viszonyok között nincs életterük a kifinomult, érzékeny lelkeknek, a művész vágyai itt nem tudnak beteljesülni. A magyar Ugaron  Az Új versek kötetében jelent meg Ebben a versben az ugar, Magyarország szimbóluma, ám ez nem Adytól származik, hanem gróf Széchenyi Istvántól: az ugar olyan föld, amely jó adottságokkal bír, de elhanyagolják. A 2. vsz-ban a „szent humusz” és a „szűzi föld” a lehetőségeket testesítik meg, ám az égig-nyúló gizgazok között nem talál virágot: nem leli a megoldást a magyarság problémájára. A szűzi földön valami rág, tehát nem csak hogy hagyják pusztulni a termékeny lehetőségben gazdag földet,

vagyis a hazát, hanem rossz irányba fordítják, még rontanak a helyzeten. Ebből a versből kiolvasható a szeretet is, amit a lírai én a szomorú táj iránt érez. A gyűlölet itt a giz-gazoknak szól, az élősködőknek, de nem magának a földnek, a „szent” humusznak, a valaha virágokat termő talajnak, az ősi tájnak -> A 3. vsz-ban régmúlt virágok illatáról beszél, ő is, mint előtte sokan mások, látja, hogy a dicső múlthoz képest most milyen kilátástalan a magyarok helyzete. A 4. vsz-ban a lassú pusztulás képei jelennek meg: „lehúz, altat, befed”, és az ezt követő kacaj a helyzet szánalmas mivoltát volt hivatott jelképezni. Kettősséget sugall a vers, mert benne van a lehetőség egy boldogabb országra, ám a lehúzó erő dominál. Nem igazi tájleírás, hisz jelképes, képzeletbeli tájat ábrázol: Magyarországon ilyen növények nincsenek. De nem is a Vajda Jánosnál látott belső táj tér vissza: a költő nem az

érzelmeit vetíti a vidékre, hisz azokat szinte elrejti, épp hogy csak látni engedi. A versben leírt táj jelkép, mely sűrítve jeleníti meg a magyar nyomorúságot; vízió, melyben a hétköznapok kiábrándító benyomásai egyetlen látomássá, nyomasztó rémálommá tömörítve vetülnek a költő szeme elé. Ady ilyen típusú költeményeit épp ezért látomásos tájverseknek nevezzük A Hortobágy poétája    magáról szól birtokba akarta venni Hortobágyot Ady tehetséges érzékeny lélek A Tisza-parton                 az Új versek kötetében jelent meg a nem idevalóságot fogalmazza meg nem akarta Mo-t megváltoztatni, hiszen nem is tudta volna képrendszerét két folyómotívum köré építi ki  ismeretlen, titokzatos és egzotikus, szent Gangesz  ismerős lassan kanyargó Tisza Ady nem követi a tájleíró költészet hagyományát  a mű középpontjában a lírai én

léthelyzete, lélekállapota áll a vers meghatározó szervező elve az ellentét 1.vsz: beszélő önjellemzése 2.vsz: környezet szemlélete tér-idő értékszembesítése: Gangesz, múlt (pozitív értékek)  Tisza, jelen (negatív értékek) a lírai hős úgy gondolja, hogy legbensőbb értékei külső jelenbeli környezetében („Tisza-part”) pusztulásra vannak ítélve gémeskút: civilizálatlanság, elmaradottság szimbóluma malom alja (a gazdák őrletés közben itt vitatták meg a falu dolgait): tunya szócséplés jelképe fokos: barbárság, erőszak jelképe ellentétes kapcsolat: „vad”  „finom” „álom-bakók”  „álmodoztam” 2.vsz központi képe a korabeli Mo-ra is vonatkoztatható a költemény utolsó sorában feltett költői kérdés elkeseredettséget, indulatot, iróniát és tragikus pátoszt egyaránt kifejezhet Párizs, az én Bakonyom   a Vér és arany kötetében jelent meg Párizs menedéket jelent

számára Párizs az én Bakonyom című versében a nyomasztó fenyegetettségből szabadulva megpihen, Párizs szívén az „ember sűrűs gigászi vadonban”, de a vers őrzi a riadalmat is, hogy „bűnét” a messzelátását, hitszegését, megtorolhatja „pandúr-hada” a „szájas Dunának”. A versszak utolsó sorában használja először azt az ellentéten alapuló jelképet „Vár a Szajna s elrejt a Bakony” vagyis úgy érzi, hogy Párizs úgy rejti és védi meg őt a magyar társadalom ellentmondásaitól, mint a szegénylegényeket a Bakony. Fenyegeti a messzelátás és a merés miatt az „Irán szagú szittya sereg” vagyis az elmaradott Magyarország hivatalos véleménye esetleg rendőrsége is. Elsősorban eretnek véleményéért küldené máglyára őt a hivatalos Magyarország. Hunnia szegény legénynek, vagyis betyárjának vallja magát egy speciális alkalmi szimbólumba, amelynek logikus párja, hogy az embergyűrűs Párizs nem más, mint az

őt akár holtan is rejlő Bakonyerdő. Azt a vágyát fejti ki a 4 strófában, hogy Párizsban akar meghalni észrevétlenül egy csöndes éjen valami nagy semmiségbe beleveszni, hogy holtában szemét ne zárják le csúf kezek. Az utolsó versszak halmozott hatóigével (sikongat, zörrenhet, kiönthet) fejezi ki, hogy bármi történjék otthon, ő Párizs rejtő sűrűjében akar élni, akár meghalni is. c) Magyarság, hazafiság  Az én magyarságom  Nekünk Mohács kell  A föl-földobott kő  A Duna vallomása  A Gare de l’Esten Ady keserűen ostorozza nemzetét tehetetlensége, cselekvésképtelensége miatt, de minden keserűsége ellenére is sorsközösséget vállal a magyarsággal. Számára magyarnak lenni tragikus érzés, de megmásíthatatlan törvény is.   ambivalens, mégis magyarság  ellentétbe helyezkedik a nemzettel, mégis vállalja magyarságát észrevette Mo. lemaradottságát Az én magyarságom Nekünk Mohács kell

        Mohács Mohácsi vész: 1526 ha van Isten ne könyörüljön a magyarokon megfogalmazza, hogy szembe akar helyezkedni a hagyományokkal ez: ellenhimnusz Kölcsey: Himnusz párhuzamos felépítésű versszakok („Ha van Isten”) a történelemből csak a tragikumokat veszi észre  Himnuszban pozitív elemek is vannak „langy szivű”: közömbös, semmiért nem tud lelkesedni „siheder”: éretlen fiatalember szerkezeti felépítése: 1. vsz: magyarságról szól 2. vsz: szent galamb: bibliai motívum  Isten ne hozzon belenyugvást, békét 3. vsz: további megpróbáltatásokat kér, mert ez tart minket életben mégis magyarság! A Nekünk Mohács kell c. verse a legjobb példa arra, hogy miért támadták és hogy miért volt ez alaptalan. Itt leírja, hogy az emberek nem tesznek semmit, ám ha valakit csapás ér kénytelen összeszedni magát. Ezért írja Ady, hogy ha Isten nem küld ránk csapást, akkor „végünk,

végünk”, a magyarság iránti szeretete miatt, mert szenved attól amit lát. Szüksége van az országnak az ösztönzésre, és a prófétai hangra, a ráhatásra is. A föl-földobott kő   cím jelentése: metaforikus kifejezés: fizika szerint ugyanoda esik vissza a kő  törvényszerűen hazatér: „lehull a porba, amelyből vétetett” „mindig elvágyik s nem enekülhet” bárhova utazik, úgyis visszatér a hazájába, Mo.-ba  visszaköveteli a sorsa (élete) Adyt hazafiatlansággal vádolták d) A Léda-szerelem  Héja-nász az avaron  Lédával a bálban  Örök harc és nász  Meg akarlak tartani  Add nekem a szemeidet  Elbocsátó, szép üzenet A Léda-versekben a szerelmi érzés nem boldogság és beteljesülés, hanem a nyugtalanság, a diszharmónia. Ellentétes érzelmek nyilatkoznak meg ezekben a versekben: nagy szenvedélyek A szerelem minden mozzanata tragikus színt kap, mintha a szerelmesek mögött mindig ott

állna a halál.   szenvedély, ellentmondásosság, erotika  vadabb, erőteljesebb halálközelség dekadencia megjelenése Héja-nász az avaron            témája: szerelem múló szerelemről szól ellentmondások diszonancia: diszharmonikus viszony  ambivalens érzés egymás legyőzésének vágya szerelem, mint ambivalens érzés Ősz, Nyár átszövi az egész verset Ősz, Nyár: nagy kezdőbetű  élőlénnyé emeli számára a szerelem kín és üdvösség ambivalens hangutánzó szavak: „vijjogva, sírva”: negatív hatás, kakofonikus a szenvedés dominál / diszonancia ellentmondásosság „egymás husába beletépünk”: harc, viaskodás „felborzolt tollal”  „szerelmesen”  Diszharmonikus szerelem motívumai jelennek meg: vergődő nyugtalanság, örökös fájdalom, céltalanság. Szerelmesek szimbóluma a héjapár Látunk egy szerelmi együtlétet, de ez nem túl idilli, inkább harc

Ady és Léda násza egy csókos ütközet, útjuk a Nyárból az Őszbe tart Egyre gyorsabban mennek az Őszbe, végül megölik egymást, elpusztulnak A küzdelem a szerelem általános jellemzője        Általános sorsot példáz a vers: nemek ősi harcát, de a befejezés némi együttérzést sugall, ellenfelek a harcban, de szövetségesek a reménytelenségben Durva, nyers mozdulatok, hanghatások Lédával a bálban             bál: tánc, zene, elegáns párok  + : jól érzed magad, parfümök illata  - : izzadtság, csalódások színek hangok színes, illatos majd: elsötétül, elhallgat mert: belép egy pár, halál arcú, feketébe  halálközelség (dekadencia) nyomasztó hatást vált ki  mintha: a halál lépett volna be  látomásosság! Elalszanak a lányok a széltől Hervadt virágok: temetőben Mátka párok ↔ fekete pár A mátka párok boldogok, örülnek a szerelemnek,

fiatalok A fekete pár már öreg, mások, mint a többi Mikor őt megjelennek, mások megijednek tőlük, attól, hogy ilyen is lehet a szerelem Ők valamennyire átveszik a főszerepet, elkezdenek táncolni Sejtelmes vízió fejezik ki a boldogtalanságot, az ifjúság és a szerelem elmúlását A vers sejteti, hogy nincs igazi örömöt és megváltást jelentő szerelem, a boldogtalanság mindig a boldogság mögött áll Ady és Léda (Diósy Ödönné Brüll Adél) neve elválaszthatatlan egymástól. Legendás nagy szerelem volt az övék, kapcsolatuk mindig a közvélemény megbotránkozással fogadta. 1903-ban Nagyváradon ismerkednek meg. Léda épp párizsi útjából tért vissza Találkozásuk hatására dönt úgy Ady, hogy elhagyja Nagyváradot és ő is Párizsba megy. Léda segített rátalálni Adynak igazi költői hangjára. A vers a farsangoló Párizsban született, fő szervező elve az ellentét. Egy víg bálteremben boldog ifjú párok mulatnak, miközben

belép egy halálhozó fekete pár. A kép groteszk, hiszen a halott pár hervadt virágokat szórt szét, amitől a boldog párok szétrebbennek. Ellentétesek a színek is, az ünnepi tarkasággal szemben, a fekete pár halált idéző színei állnak. A harsány hangokkal a némaság áll szemben, kísérteties a jelenet, a különös pár a halált idézi. Örök harc és nász   Minden szerelem rejtett ellentmondása a vonzás és taszítás kettőssége A teljes egyesülés vágya és ennek lehetetlensége jelenik meg Meg akarlak tartani   Megjelenik a szerelemben való ellentét, ezen alapul a vers Csak a vágyakozás, a reménykedés adja szerelmük tüzét Elbocsátó szép üzenet    Kegyetlen szakító vers, amellyel szerelmük véget ér Igaztalan költemény, amely nemcsak egy asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is Ady minden nőben önmagát szerette, ezért a kemény szavak, amelyekkel Lédát mélyen megbántja e) A

pénz  Harc a Nagyúrral  A nagy Pénztárnok  Mi urunk: a Pénz  Vér és Arany Ady ki meri mondani azt, amit mások nem: a modern világban az élet a pénzért való küzdelem nagy csatatere. Az élet minden szépsége, a művész önmegvalósítása is csak pénzzel érhető el.     Párizsban nyüzsgő élet folyik  mi ehhez képest elmaradottak vagyunk minden a pénztől függ társadalmi jelentés: nem számít a tehetség a pénzvilágban pénzvilág ridegsége  művész művészi hajlama Harc a Nagyúrral              az Új versek kötetében jelent meg Ady a fogalmak neveit, közneveket nagy betűvel írja  az élőlények szintjére emeli „disznófejű Nagyúr”: pénz istene, ura  szimbólum: gazdagság, pénz szerkezeti felépítése: 1-3.vsz: elbeszélés, epikus rész 4-7.vsz: monológ 8-10.vsz: elbeszélés szereplői: költő, disznófejű Nagyúr „Élet partján” találkoztak 

élet-halál közötti választóvonal  élet-halál küzdelem monológ: vágyait mondja el könyörög a disznófejű Nagyúrhoz, hogy adjon neki pénzt megfogalmazza, hogy miért kér pénzt mire kell neki tenger: végtelenség érzete, végtelen lehetőségek a művész számára a művészi kiteljesedésre van szükség költő fejében: vágyak, álmok, szépségigény  pénzvilág (közömbös) idő: alkonyat: nappal-este között választóvonal  az idő végtelenné válik: „ezer este múlt ezer estre” a Nagyúr: nem ad pénzt nem válaszol, nem mond semmit ambivalencia: „sertés testét-az undokot, én simogattam. Ő remegett”  azonos alakúság eszköze: „sertés testét” Ady a bohém költő volt, sokszor máról holnapra élt. Olykor hitelek, baráti kölcsönök segítették ki a pénzszűkéből. Nem véletlen, hogy költői témává is vált nála a pénz Az alapkép a szőrösszívű, disznószerű uzsorás, ebből formája meg

Ady e különös alakot, ami az embertelenség jelképévé lett. A vers drámai menetű. A lírai hős a Nagyúr megnyerésére tesz különféle kísérleteket, hízeleg, simogatja, meglékeli fejét (álmait gondolatait, ajánlja fel), könyörög, követel, parancsol. A válasz a Nagyúr közönye Kettejük összecsapásával éri el a drámai tetőpontot Az utolsó két versszakban a harc monumentálissá nő, időtlenné válik. A nagy Pénztárnok   „a nagy Pénztárnok” kifizeti, mert itt a halál létösszegző mozzanat: a halál közelébe érve összegzi életei jeleneteit  korán történt minden Mi urunk: a Pénz  Dante: szellemi magasság  gyáva rímkutya: olyan költő, aki olcsó verseket írt, azért hogy keressen vmennyi pénzt f) Istenes, a hit  A Sion-hegy alatt  Álmom: az Isten  Menekülés az Úrhoz  Istenhez hanyatló árnyék A költő nem a hagyományos értelemben vallásos, de megvan a lelkében a hinni akarás. Mindig

fájdalmasan szól hitetlenségéről Istene nem az egyházak Istene, hanem a maga által elgondolt Isten. Leginkább akkor van rá szüksége, amikor meghasonlik önmagával és a világgal.     halálközelségben fordult Istenhez Ady Istenről alkotott képe: elérhetetlen, dicsfény övezi Ady nem imádja Istent, hanem keresi de! nem találja meg Hasonló: Balassi Bálint Sion-hegy alatt        istenes vers egyenrangú félként kezeli Istent (has.: Balassi) Sion-hegy: Sínai-hegy látomásos vers (vízió) Istennel találkozott  egy öregember, régi kopott kabátja van (harang alakú  templomra utal) templomra utal / emlékeztet: harang, hit, ima, zsoltár templom szaga: gyertya illata, virágok illata        a szöveget behálózzák a templomra utaló kifejezések piros betűkkel foltozott a kabátja  ünnepnapok pirossal vannak jelölve  ünnepnapokon szokásos nap után elmennek az emberek a templomba

 kabátja kiszakadt, elrongyolódott Ady-t 20. századi életérzés jellemez ( modernség): megrendült a hit Istenben 2 világ találkozása meg szeretne ismerkedni Istennel  elfelejtette Istent  a régi emlékekből próbál visszaemlékezni rá gyerek: tisztaságot jelképez Isten: nem felel rá  hanem: mosolyog az egyikőjük elkezd könnyezni nem ment el, hanem várt Álmom: az Isten    Ady istenes verseiben a halálközelség mindig megjelenik létösszegző motívum  az élete nem szól semmiről szeretne Istennel találkozni g) Forradalom  Dózsa György unokája  A Hadak Útja  Csák Máté földjén  Ének aratás előtt  Rohanunk a forradalomba Ady polgári radikális nézeteket vallott, és sürgette a polgári forradalmat. Később csalódott a más országokban már megvalósult polgári társadalomban, de az 1910es évek új forradalmi hulláma nyomán megújult erővel fordult a polgári forradalom eszméjéhez. 

hangvételük: fenyegető, buzdító, lelkes Dózsa György unokája         Dózsa György zendülés jelképe Metaforikus bejelentés: „Dózsa György unokája vagyok én” „bús, bocskoros nemes” – alliteráció  lüktetést ad „népért síró” – nemesek közé tartozik, mégis a népért sír  mind a kettőhöz tartozik „kaszás népemmel” – fenyegetővé válik a vers kasza – szóismétlés (2x) „sz” kakofónia  kiegyenesített kasza  fenyegető fegyver  fenyegetővé válik nyers erő – „Hé nagyurak” költői kérdés: mi lesz?  baj, számonkérés, végítélet Csák Máté földjén     Csák Máté – kényszer jelképévé válik ti megszólítás: proletárokhoz szól Isteni rangra emeli azokat, akik kiszolgálják Csák Mátéékat Éhség, lemondás  csalódás: nem forradalom, hanem háború lesz (Emlékezés egy nyári éjszakára, Krónikás ének 1918-ból) 

háborús hangvételük: szembehelyezkedik a háborúval az emberiség nevében „mag, hó alatt” magatartás: jelképes kifejezés – az elvadult világban az értékeket megőrizni, átmenteni azokra az időkre, ahol értékesíthető   Az első világháború kitörése után Ady költészetének a középpontjába a magyarság iránti aggódás került. Pokoli költői képekkel jeleníti meg az értelmetlen, az emberiséget és természetet pusztító háborút. A háborús években átértékelődött a közelmúlt: minden humánus értéket a Tegnap őriz, a Tegnap, amikor a Jövő még reménytelibb volt. A költeményekben egy új küldetéstudat fogalmazódik meg: a Holnap hősének a Tegnap értékeit kell átmenteni egy jobb világba. A költő az első pillanattól fogva gyűlöli a vérontást Különösen fájt neki, hogy a magyarság idegen érdekekért, félrevezetetten ontja vérét a háborúban. A háború elött a magyarság felé nemzetostorozó hangon

szólt, melyet most felváltott a szánakozó részvét. A nép sorsában sajátjára ismert. Ének aratás előtt        Ady kiváló újságíró volt (felkészült) De! tévedett a ’10-es évek elején a forradalom közeledtét fogalmazta meg, de világháború lett jelképes vers aratásra készülődik  a forradalom közeledte nagy készülődés: „ünnep, aratás” feszült csend: „hamu, parázs” „ökölbe szorult, rázó kezek” nem ad esélyt a békülésre „kiegyenesített kasza”  Dózsa-féle parasztfelkelés „Aratni búzát, vért, fejet”  leszámolás h) Világháború  Emlékezés egy nyár-éjszakára  Krónikás ének 1918-ból  Az eltévedt lovas  Ember az embertelenségben  Mag hó alatt Ady féltette a magyar nemzetet, a veszélybe került emberi és kulturális értékeket. Felismerte, hogy a nagyhatalmak Európa népeit belekényszerítették a vérontásba, és hogy ez a háború idegen

érdekekért folyik. Úgy érezte, hogy az elvadult világban egyetlen, amit a költő tehet: át kell mentenie a jövő számára azokat az erkölcsi értékeket, amelyeket a múltban teremtett az emberiség. Emlékezés egy nyár-éjszakára      Adynak kiváló érzéke volt a politikához felismerte, hogy – a vh. a nagy hatalmak küzdelme – a háború egy embertelen gépezet emberi hitvallást fogalmaz meg látomásos, víziós vers megpróbálja elképzelni azt a nyári éjszakát, amikor kitört az 1. vh A vers poétikai sajátosságai az expresszionista művekével rokoníthatók. Az irányzatot találóan nevezték a kiáltás, sőt a túlkiáltás művészetének: rendkívül energikus, dinamikus szövegalkotás jellemzi, s kiáltványszerű beszédhelyzetek kedvelése. A vers 1917-ben íródott, mikor kezdetét vette a háború totális jellege és a költő felismerte a modern technika mögött az embertelenséget. Emlékként idézi fel a háború

kitörésének éjszakáját. A 12szer megismételt különös szó a vers kulcsszavak, amely arra utal, hogy a háborút még hosszú évek múltán sem lehet megszokni. Az éjszaka a világ és az értékpusztulás lehetőségét hordozza magában és sugallja. A költemény az Apokalipszis angyalának látomásával indít, mely a kozmikus pusztulás. Ez hasonlít a Jelenések könyvében megírtakhoz: az angyalok harsonaszava hozta a földre a katasztrófákat. Minden összeomlott és felbomlott a világban, a párok elváltak és emberi életek értek véget.Majd a már középkorban is használt babonás, csodás előjeleket láttatja, melyből a jövendőt tudták megjósolni. A régi falusi idill szertefoszlott Az erkölcsi értékek gyökeresen megváltoztak, már az igaz ember válik bujdosóvá, míg a rabló szabadon rabol(=Radnóti: Töredék c.) Az ember a jelenben mérhetetlenül szeretetéhes és erkölcsileg kicsi, melyből a kozmikus jellegre következtethetünk. Az

emberekből újra előtör a vadság és barbárság, a kultúrát pedig levetkőzik. A Gondolat, amely megkülönböztet minket az állatoktól és emberré tesz, pedig részeg, tehát már józanul sem gondolkodik senki. Az utolsón részben már a költő kerül a középpontba, aki még évek múltán sem tud megszabadulni a borzalmas éjszaka képétől. A világot elsüllyesztő éjszaka képe különben visszatérő kép a legendákban és az irodalomban, pl. : Atlantisz Krónikás ének 1918-ból Ady Endre Krónikás ének 1918-ból című művét a tizenegyedik, A halottak élén, kötetében találhatjuk. A köteten belül a verset Az eltévedt lovas szakasz alatt találjuk Már a cím is árulkodik a mű keletkezéséről, könnyedén kikövetkeztethetjük, hogy 1918-ban írta meg Ady e művét. A verset a kuruc versek egyikének tudhatjuk be, melyek voltaképpen a magyarság-versek közeli rokonai. A Krónikás ének 1918-ból legfeltűnőbb poétikai jellegzetessége a

szándékoltan túlzó archaizálás. Már maga a verscím is egy régi műfajra, a 16 századi históriás énekre, illetve mint említettem a keletkezésre utal. Ezek a török elleni végvári harcok kegyetlenségeiről, embertelen borzalmakról adtak hírt abban az időben. S amiket emberek örökre múlttá vált szörnyűségeknek tekintenek, azok most újra felbukkannak: a 20. században, 1918-ban is krónikás éneket kell írni. A versforma is régi, 16. századi poéták használták: négyütemű, 5/6 felezésű tizenegyesek sorakoznak egymás után. Leginkább szembetűnő archaizálás a krónikás énekben az ősi bokorrímeket eltúlzó halmazrímelés: 38 sor végén tűnik fel a szürke, kopott –űlnek ragrím. Már maga a rímkezelés is tovatűnt hangulattval telítette a szöveget A nyelvi ódonságot, a biblikus latinosságot szolgálja a névelők tudatos kerülése, mindössze három fordul elő belőlük. Egyes alaktani régiségek ( hajléki, ígyen,

hív, olvasandják, kelvén), kettős igekötők (el-s visszaröpülnek) használata valamint a de szó határozószóként való alkalmazása (agyak de sérülnek) mind a régiességre utalnak. A 40 sorból álló versnek lamentáló, jeremiádszerű panaszoló, litániázó jellege van. Mindezt a párhuzamosan szerkesztett kapcsolatos mellérendelő mondatok egymásra való halmozása kölcsönzi. Ezen kívül a jaj szócska ötször való felhangzása is (indulatszó) panaszolást sejtet. A forma, a belső érzelmi tartalomhoz igazodott A fiktív krínikás első szava az ’iszonyú’ volt, s ez a hangütés jellemezte a mű egészének jellegét. A háborús iszonyat szinte vég nélküli részeletezéséből áll össze a vers szövege. Az élet negatív, tragikus irányba fordult át. Az egymás után bekövetkező átváltozások következtében a szánandó emberek elvesztették emberi arculatukat, dehumanizálódtak. A rímhalmozás monotóniáját kétszer töri meg a

kirívóan közbeékelődő kancsal rím, az ölnek. Ez az ige négyszer hangzik el a vers vége felé ezzel jelezve az elgépiesedett embertelenséget. A háború megölte az emberekben az embert. ’Szegény emberek’ ’vadakká törpültek’, sőt még az állatoknál is talán mélyebbre süllyedtek. Már a nagy, kövér varjak is megunják a hullákat, ’de az emberek meg nem csömörülnek’. Ember az embertelenségben Ady a csucsai birtokon tartózkodott és látta, mikor 1916-bana székelyeket a román csapatok elűzték és azok az egyetlen országúton próbáltak elmenekülni. Ady ezt az élményét dolgozta fel ebben a versében. A szem, szív, torok, agy a test szétesését, az ember tehetetlenségét mutatják be (metonímia: egész-rész). A háború borzalmát pedig a puskatus, a néma dzsin és az ezer rémség testesíti meg. A zavarodottság, a tehetetlenség miatt önmagáról, mint halottról beszél. De végül megjelenik az Adyra oly jellemző „mégis”

morál, mely végül még a hullát is cselekvésre készteti és megbízza az Ady számára oly fontos feladattal, a régi erkölcsi értékek megmentésével. i) A Csinszka-szerelem  Őrizem a szemed  Nézz, Drágám, kincseimre  De ha mégis? Gyengéd, szeretetteljes hangvételű költemények. Ady számára ez a szerelem menedéket jelentett a háborús világban. Másrészt a költő ekkor már súlyos beteg volt, ezért a versekben a szerelem mellett ott van a közeli halál tudata is.  harmónia, menedék keresés  szelídebb Őrizem a szemed Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette a védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. Csinszka személyisége a háttérben marad Az első strófa két párhuzamosan szerkesztett kijelentő mondatból áll. Az ismétlések, a ragrímekből adódó keresztrímek, a 4/3 osztású, tiszta ritmusú

ütemhangsúlyos sorok népdalszerű egyszerűséget, formai puritánságot hangsúlyoznak. A poétikai elemek meghatódó gyöngédségről, a megtalált boldogsághoz való ragaszkodásból, nyugalomról beszélnek. Az egymást fogó kéz s az egymásba néző szem képe biztonságérzetet áraszt: sugallja a védő, becéző, gondoskodó érzés kölcsönösségét. De a felszín idillikus nyugalma mélyén rejtve, titokban ott munkál mindnyájunk közös sorsa, a halál közelsége, közeledése is. A megismételt „vénülő” melléknév rezignációjában az öregség és a szerelem ellentétének feszültsége húzódik meg, s ez valami elégikus hangulatot lop be már az első négy sorba. A második szakaszban a megzavarodó verszene, a feltűnően erőteljes inverzió, a kozmikussá táguló kép („világok pusztulása”), a sor elejére kitett egytagú metafora („ősi vad”), a rímek eltűnése a háborús rettenetet, a riadalmat közvetíti. Csupa vibráló,

kavargó nyugtalanság ez a strófa. A lírai alanyra vonatkozó s a mondatba szervetlenül illeszkedő „ősi vad” az üldözött állat remegő, páni félelmét fejezi ki. A világméretű katasztrófa élményét csak a hazaérkezés felvillanó motívuma enyhíti némileg, bár igazi biztonságot ez sem jelent („S várok riadtan veled”): az otthoni hajlék is ideg3es várakozással telik meg. A harmadik versszak az első szó szerinti megismétlése. A grammatikai tartalom természetesen változatlan, de az érzelmi-hangulati háttér már megváltozott. Magába szívta, magába sűrítette a második szakasz riadalmát, s ezért ugyanaz a költői kép (az egymást fogó kezek s az egymásba néző szemek) már nem csupán a biztonságérzetet sugározza, hanem a kozmikus pusztulás hatására a riadt, görcsös egymásba kapaszkodást is. Ami kezdetben idillnek tűnhetett, itt megtelik a tragédia rémületével, de egyúttal sokszorosan fel is értékelődik emiatt az

egymásra találás boldogságot ígérő élménye, s ugyanakkor tudatosodik e boldogság fenyegetettsége, törékenysége is. Ez indokolja a záró strófa szorongó kérdéseit. A „miértre”, a „meddigre” azonban nincs – nem is lehetséges – válasz: a világ és az egyén sorsa egyaránt kiszámíthatatlan. De az élet felborult rendjével, az eluralkodó diszharmóniával szembeszegül itt is a harmónia akarása, a boldogság igénye, a szeretetvágy. Ezt hangsúlyozza az egymásba kulcsolódó kezek és az egymást őrző szemek harmadszor visszatérő motívuma. Nem a magnyugvás békéje tölti fel érzelmileg a vers lezárását, inkább ennek az erőltetett illúziója az emberség megóvásának tántoríthatatlan szándéka. – Az utolsó versszakban – jelezve a félrímek csendülnek össze 4. Ady szimbolizmusa: a) Egyszerűbb, könnyen "lefordítható" jelképek - pl. dal, virág, szem, tűz (A nagy Pénztárnok, Harc a Nagyúrral, A magyar

Ugaron) b) Bonyolultabb, a versek egészét áthálózó, nehezen értelmezhető jelképrendszerek, szokatlan, merész képzettársításon alapuló, bonyolult költői képek, látomások, belső víziók, a tudattalan világ képszerű megfogalmazása (pl. Az eltévedt lovas, Az ős Kaján, A fekete Zongora)