Irodalom | Tanulmányok, esszék » Ady Endre, Góg és Magóg fia vagyok én, Harc a nagyúrral, A Sion-hegy alatt c. műveinek elemzése

Ady Endre, Góg és Magóg fia vagyok én, Harc a nagyúrral, A Sionhegy alatt c. műveinek elemzése Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én 1. Milyen a vers egészének hangvétele? Miről árulkodik ez? 2. Kivel azonosítja a költő a két pogány fejedelem, Góg és Magóg népét? Vajon miért? 3. Az első és a második versszak kezdő sorában lévő mondatok nagyon hasonlítanak egymáshoz Milyen gondolatot hangsúlyoz a mondatpárhuzam? 4. Az első és a második versszak is egy kérdéssel zárul (Ezek is párhuzamos szerkezetűek) Milyen költői magatartásra vonatkoznak ezek a kérdések? 5. A második versszakban két földrajzi név szerepel Milyen viszonyban vannak ezek egymással? Mit jelképeznek a vers jelképrendszerébe belehelyezve őket? 6. Milyen magatartást jelképez a versben Vazul? 7. Mire következtethetünk abból, hogy a versben ilyen sok utalás olvasható a magyar nép történetére? Mely korszakokra emlékeztetnek ezek az utalások? Vajon van-e

ennek is valamilyen többletjelentése a vers értelmezése szempontjából? 8. Melyek azok a sorok, amelyek az újat vállaló költő megpróbáltatásaira, szenvedéseire utalnak? 9. Vállalja-e a költő ezeket a megpróbáltatásokat? Melyik versszak ad választ erre a kérdésre? 10. Melyik szó háromszori ismétlése hangsúlyozza itt a költő elszántságát? 11. Melyik melléknév fordul elő a legtöbbször az egész versben? Emlékszel? Mi a kötet címe, amelyet ezzel a verssel nyitott meg a költő? Nem véletlen ez az egybeesés! A vers hangvétele lázadó. Erről tanúskodnak a szimbolikus tartalmú történelmi személyeknek és helyeknek az említése. Például: Góg és Magóg, Verecke, Dévény, Vazul, Pusztaszer. A költő az igék használatával is nyomatékossá teszi lázadását, nyugtalanságát. Például: döngetek, rivall, betörnöm, tiporjatok, elátkozza. A lázadás kifejező eszköze az ellentét is, ami végigvonul a versen, ezek a „hiába és

„mégis” szavak. Góg és Magóg népét a magyar néppel azonosítja. Úgy érzi, hogy hazája épp oly elzárt, elmaradott, mint a két pogány fejedelem népe. Az első és a második versszak párhuzamos szerkezetű. Hasonló a kezdősoruk. Ady visszatekint történelmi gyökereihez, és ezzel magyarságát hangsúlyozza. „Góg és Magóg fia vagyok én”, „Verecke híres útján jöttem én.” Nyomatékosság teszi mondanivalóját a sorok végi „ én”-nel. Mindkét versszak kérdéssel zárul, ez is a párhuzamvonás eszköze. A sorkezdés is azonos: „szabad-e sírni ” „szabad-e Dévénynél betörnöm” Egy sajátos költői magatartást állít előtérbe ezekkel a kérdésekkel, a küldetéses ember szerepét vállalja magára. A második versszakban szerepel két történelmi hely, Verecke és Dévény, ami szimbolikus jelentésű. Verecke az ősi, keleti gyökerek, Dévény pedig a modern nyugati kultúrához való kapcsolódás jelképe. (A

honfoglalók a Verecke-hágón jöttek be, Dévény a történelmi Magyarország nyugati kapuja.) A két név nemcsak szimbolikus, de ellentétet is hordoz. Ady vállalja a lázadó szerepét: „Legyek az új, az énekes Vazul”. A versben nagyon sok az utalás a magyar nép történetére. Ezzel is nyomatékot ad magyarságának, ősi magyar voltának. Az utolsó sorban Pusztaszer, mint az elmaradottság, a konzervatív szemlélet jelképe jelenik meg. Ez ellen lázad Ady és vállalja az újért a küzdelmet és a megpróbáltatásokat: „Fülembe forró ólmot öntsenek.” „Tiporjatok reám, durván, gazul”. Szenvedéseire utalnak az utolsó versszak sorai: „sírva, kínban, mit se várva”. A költő elszántságát az ismétléssel hangsúlyozza. Háromszor ismétli a mégis szót: „mégis csak száll mégis győztes mégis új és magyar”. Az új szó a vers kulcsszava. Ismétlődése nyomatékot ad a mondanivalónak Az új a megújulásra, a költészet

megújítására utal. Ady Endre: Harc a Nagyúrral 1. Milyen a hangulata ennek a költeménynek? Mitől? 2. A vers alapélménye ismét egy vízió, egy képzeletbeli jelenet Gondold át: Ady mely más versei alapultak ugyancsak egy vízión? Milyen volt azoknak a verseknek a hangulata? 3. Kik a szereplői ennek a képzeletbeli jelenetnek? 4. Ki lehet ez a "disznófejű Nagyúr"? Milyennek képzeled el őt? Keress erre utalásokat a vers szövegében! 5. Keresd meg azokat a szavakat, amelyek a jelenet helyszínére utalnak? Hogyan értelmezhető ez a helyszín? 6. A költő a küzdelem idejére is utal Mely sorokban? 7. Milyen hatást vált ki a helynek és az időnek ez a fajta megjelölése? 8. Hogyan tagolható szerkezetileg a költemény? Jelöld meg a szövegben ezeket a szerkezeti határokat! 9. Mit tartalmaz az első szerkezeti egység? 10. Melyik szó háromszori ismétlődése jelzi az első versszakban, hogy létfontosságú a költő számára a disznófejű

nagyúr legyőzése? 11. Az első versszakban egy mondat is kétszer hangzik el Mit érzékeltet ennek a mondatnak az ismétlése? 12. Milyen eszközökkel próbálja megnyerni a költő az ellenfelét? 13. Hogyan értelmezhető a "meglékeltem a fejemet" mondat? Miért nevet ezen a disznófejű nagyúr? 14. A harmadik versszak lefojtott feszültségét sajátos nyelvi eszközökkel növeli a költő Melyek ezek az eszközök? 15. A következő négy versszak mindegyike idézőjel között olvasható Ki szól ezekben a versszakokban? 16. Melyik - a drámai művekből ismert - beszédformára emlékeztet ez a négy strófa? 17. Milyen a hangneme ezeknek a soroknak? 18. Milyen személynévmás ragozott alakja fordul elő a leggyakrabban ebben a monológban? Mit érzékeltet ez? 19. Ennek a személynévmásnak egy ellentéte is ott van ezekben a sorokban Mit fejez ki ez az ellentét? 20. Mire kell a költőnek az "arany"? 21. Milyen képekkel fejezi ki Ady a művészi

önmegvalósítás vágyát, az elhivatottság érzését? 22. Mit jelképez itt a tenger? 23. Ez a monológ kétfajta értékrend ellentétét is kifejezi Melyek ezek? 24. Érdemes megfigyelnie az utolsó három versszak igéit Emeld ki ezeket? 25. Jelentésük alapján milyen két csoportra oszthatók ezek az igék? 26. A 9 versszak kelti a legdrámaibb hatást Milyen költői eszközzel? 27. Hogyan végződik a versben leírt küzdelem? 28. Milyen nyelvi eszköz érzékelteti a pénzért való küzdelem végeláthatatlanságát? 29. (Érdekes, hogy a „disznófejű Nagyúr” nem szólal meg a versben Vajon mit mondana? Olvasd el A nagy Pénztárnok című verset! Abból megtudhatod.) A vers balladaszerű sodró hangulatú, lázas feszültségtől lüktető. Ezt a hatást éri el a gyors történésekkel – igék nagy számban vannak jelen – a szaggatott előadásmóddal, a drámai párbeszédszerű monológokkal és a tragédiát sejtető befejezéssel. Az ismétlések nagy

száma is fokozza a hatást A vers alapélménye egy vízió. A költő harcol egy nem emberi szörnnyel, a disznófejű Nagyúrral. A Nagyúr az embert megcsúfoló, elpusztítani akaró hatalom szimbóluma. A „disznófejű Nagyúr” ábrázolása is drámai, szinte sokkoló. Vigyorgó, szőrös, sertéstestű, undok legyőzhetetlen szörnyként ábrázolja. A jelenet helyszíne sejtelmes, megfoghatatlan. A „zúgó Élet partján” folyik a küzdelem, tehát az élet és halál között. Az időpont is vészjósló. Alkonyat van, vagyis a nappal és éj választóvonala: „Ketten voltunk alkonyodott”. A hely és az idő megjelölése is tehát szimbolikus. Öt részre tagolódik a költemény. Az első szerkezeti egység az első versszak. A sok szóismétlés a félelem, a riadtság, a fenyegetettség érzését sugallják A kiszolgáltatott helyzetben lévő költő lelki rettegését tükrözi a „megöl” szó háromszori ismétlése és a kapkodó mondatok

rövidsége. Ez jelzi, hogy a költő számára létfontosságú a disznófejű Nagyúr legyőzése. A fenyegetettség ellenében megfogalmazódik az ellenszegülés, a harc vállalása: „Éreztem, megöl, ha hagyom”, „Éreztem, megöl, ha hagyom”. A kétszeri ismétlés erős nyomatékot ad és az eltökéltséget mutatja. A második szerkezeti egység (második és harmadik versszak) a küzdelem körülményeinek bemutatása: „A zúgó Élet partján voltunk, Ketten voltunk, alkonyodott” A költő először hízeleg a szörnynek, felajánlja neki tehetségét, majd a hasztalan hízelgés után könyörgésre vált: „simogattam”, „meglékeltem a fejemet”, „térdre hulltam”. A „meglékeltem a fejemet” különös képi mondanivaló. A tudást a tehetség jelenti, amit felajánl a nagyúrnak. De ő: „Agyamba nézett és nevetett” Semmirevalónak tartja a tudást, hiszen mindennek mértéke számára csak az arany. A lefojtott feszültséget a

harmadik versszakban sajátos nyelvi eszközökkel növeli a költő különféle alkalmazásával: „Vad vágyak vad kalandorának”, „A zúgó Élet partján voltunk, Ketten voltunk,”, „Add az aranyod, aranyod”. A harmadik szerkezeti egység a negyediktől a hetedik versszakig tart. Mind a négy versszak idézőjel között olvasható. A lírai én drámai monológja hangzik ezekben a sorokban. A múló pillanathoz kötött, szenvedő, vágyódó, érző ember rimánkodik, szenvedélyesen érvel az aranyért: „Az én szivem mégis áldott: Az Élet marta fel, a Vágy. Arany kell. Mennem kell tovább” Megszólal a hívó messzeség, a titkokat, az idegen szépségeket, az új, a boldogságot rejtő és ígérő teljes élet. A végtelen tenger csodáit csak az érzékeny ember képes értékelni, reá vár minden: „Az egész élet bennem zihál, minden, ami új, felém üget.” Az emberi értékekkel mozdulatlanul, érzéketlenül, némán és süketen áll

szemben a disznófejű Nagyúr: „Neked minden álmod süket”. Feljajdul a kérés: „Hasítsd ki hát aranyszügyed”. Szenvedélyes drámai a hajlama a monológnak. Vágyódás, vágyakozás fogalmazódik meg benne. Leggyakrabban az „én” személyes névmás ragozott alakja fordul elő, ez is a belső monológot teszi még hatásosabbá, érzékelteti a mondanivaló „súlyosságát”. A költő „engem, nekem”, „én, énreám”, „bennem, felém” belső érzéseire irányítja a figyelmet. A monológ lezárásaként fordul elő a „nekem” személyes névmás ellentéteként a „neked”, ami egyben megfogalmazza a mély ellentétet is: „Neked minden álmod süket”. A költőnek az arany a mindenható hatalom. Az élet minden szépsége felé csak rajta keresztül vezet az út. Az élet a modern világban a pénzért való küzdelem nagy cs. vé vált Ez volt Ady pénz motívuma A tenger a végtelennek, a világ megismerésének a jelképe. Az

érzékeny ember megismerési vágya azonban szemben áll az elnyomó hatalommal. A költő nemes célokra használná az aranyat, míg az érzéketlen „Nagyúr” a hatalom miatt: „Az aranyon ült, az aranyon”. A negyedik szerkezeti egység a nyolcadik versszak. Reménytelen a kérés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy, nem vezet eredményre a megalázkodás. Az utolsó szerkezeti egység - a kilencedik versszaktól a tizedik versszakig – a költemény drámai csúcspontja. A könyörgés vad küzdelembe csap át A reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség harcba szál a közönnyel. De hiába a nagy összecsapás: „Rengett a part”, „Téptem, cibáltam. Mindhiába” Felhangzik a kilátástalanság, reményvesztés szava: „Mindhiába”. De a küzdelem a reménytelen helyzet ellenére is tovább folyik az élt végéig: „Ezer este múlt ezer estre”. Ady Endre: A Sion-hegy alatt 1. A vers ismét egy sajátos víziót fogalmaz meg Mi

ennek a különös látomásnak a témája? 2. Milyen hangulata van a műben elbeszélt találkozásnak? Mi kelti ezt a hangulati hatást? 3. Keresd meg azokat a sorokat, amelyek ezt a különös Istent jellemzik! 4. Hogyan viselkedik az "öregúr"? Milyen utalásokból következtethetünk a kilétére? 5. A találkozás időpontja is beleillik ebbe a hangulatba Milyen napszakban találkoznak? 6. Melyek azok az utalások, amelyek az egyházi ünnepeket és szertartásokat juttatják eszünkbe? 7. Milyen többletjelentéssel bír "piros betűkkel foltozott" kifejezés? Hogyan és hol folytatódik az általa elindított gondolatsor? Mit mondanak ezek a kifejezések a hitünkről? 8. A költő szólongatja a furcsa kis öregembert Mit keres az emlékeiben, és mit mond neki? 9. Mit fejeznek ki ezek a mondatok? 10. Mit válaszol az öregúr? 11. Hogyan értelmezhető az Ady által leírt találkozás kudarca? A versben az Isten-hit motívuma tűnik fel. A költemény

az Illés szekerén kötet istenes verseinek címadó verse lett. A versben sajátos vízió fogalmazódik meg Különös látomása van a költőnek, találkozik Istennel. E találkozásnak balladaszerű, sejtelmes, kísérteties a hangulata. Ezt a hatást kelti a nyomasztó atmoszféra, a találkozó körülményei. Már a kezdő sorok is ezt sugallják: „Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt”. Ez a hangulat végigvonul az egész költeményen: „Nyirkos, vak, őszi hajnalon”, „Paskolta, verte a ködöt”. Ady lelkiállapotát tükrözik a lefestett képek. Párhuzam van a helyszín és a belső életérzés között: „rongyolt lelkemben”, „bekönnyezte az arcomat”, „jajgatva törtem az eszem”. A vers témája egy különös találkozás egy különös Istennel: „Tépetten, fázva fújt, szalad, Az én Uram, a rég feledett”, „Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg

Úr.” Az „öreg Úr” viselkedése is sejtelmes. Isten úgy jelenik meg, mint egy hétköznapi ember, megfoghatatlan, elérhetetlen „szent” is: „Éreztem az Isten szagot”, „Az én Uram”. Először úgy tűnik, hogy elérhető, emberi: „Megvárt ott, a Sion-hegy alján”, „Harangozott és simogatott”, „Jó volt, kegyes volt az öreg”, „Ráncos rém kezét megcsókoltam”. Ám amikor kérdéseket intéz hozzá a költő, nem ad választ rá: ugyanakkor „Ő nézett reám szomorún S harangozott, harangozott”, „Ő várt, várt s aztán fölszaladt”. Kilétére utalnak az utolsó sorok is: „Minden lépése zsoltár ütem: Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt.” A találkozás időpontja beillik a vers balladaszerű hangulatába: „Nyirkos, vak őszi hajnalon”. Egyházi ünnepre és szertartásra is találunk utalást a költeményben: „Róratéra harangozott”. A „piros betűkkel foltozott”

kifejezés is többletjelentéssel bír. A költő szólongatja a kis öregembert: „Hogy hívnak téged, szép öreg Úr, Kihez mondottam sok imát?”, „Csak tudnék egy gyermeki imát?”, „Csak nagyszerű nevedet tudnám”. Keresi gyermekkori emlékeit, s vágyik arra a hitre és teljességre, amit gyermekként élt meg, s amit felnőttként elvesztett. Lelke mélyén kétely, viszonzatlanság van, belső lelki szükséglete lenne a hit. Az öreg úr nem válaszol, a tényleges találkozás nem jött létre: „Ő várt, várt s aztán fölszaladt”. A találkozás kudarcát az egész vers hangulatából már sejthettük. A cím is utalás sikertelenségre, reményvesztettségre (A Sion-hegy alatt). A záró sorok a magánnyal, kétségekkel és kétségbeeséssel való magára maradásról vallanak: „Minden lépése zsoltár-ütem: Halotti zsoltár.” A halotti jelzőnek is nagy szerepe van. A végső lemondást, kilátástalanságot sugallja. Bánatos,

szomorú hangulatú az utolsó kép is: „S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt”