Nyelvtanulás | Magyar » A magyar nyelv történetének fő szakaszai

Ősmagyar kor NYELVEMLÉKTELEN KOR Előmagyar kor A magyar nyelv történetének fő szakaszai Az uráli egység korszaka Kr.e 4000-ig A finnugor egység korszaka Kr.e 2000-ig Az ugor egység korszaka Kr.e 1000-500ig Az Urál vidéki őshaza kora Kr.e 500-tól az V. -századig Az ugor nyelvközösség felbomlása A vándorlás korszaka Az V. szd-tól a honfoglalásig Hangrendszerünk változása, vegyes hangrendű szavak megjelenése Szókészletünk gazdagodása jövevényszókkal (iráni, török, szláv) Nyelvtani rendszerünk gazdagodása (igei személyragok, módjelek, birtokos személyjelek, középfok jele, tárgyrag) A mondatszerkesztés gazdagodása, bonyolultabb szerkezetű mondatok Ómagyar kor A honfoglalástól 1526-ig Hangrendszerünk és nyelvtani rendszerünk további gazdagodása: négyféle múlt idő, összetett jövő idő, tárgyas és alanyi igeragozás használata, újabb névutók és kötőszók megjelenése, a határozott névelő

használata Szókészletünk gazdagodása szláv és német jövevényszókkal NYELVEMLÉKES KOR Az írásbeliség megjelenése, első szórvány- és szövegemlékeink: TA, HB, ÓMS Középmagyar kor 1526-1772 Kódexirodalom (latin nyelven) A reformáció és a könyvnyomtatás pozitív hatása nyelvünk fejlődésére Első Bibliafordítások (Károli Gáspár, 1590) első magyar nyelvtanok, szótárak és stilisztikák A magyar nyelv egységesülése, a korábbinál kisebb változások a hang- és szókészletben, nyelvtani rendszerünkben Újmagyar kor 1772-től napjainkig Nyelvművelő mozgalmak (pl. nyelvújítás), ezek hatása a szókészlet gazdagodására Az egységes magyar köznyelv és irodalmi nyelv kialakulása A helyesírási normarendszer kialakulása A nyelvtudomány létrejötte a XIX. században Nyelvemlékeink 1. Szórványemlékek: idegen nyelvű szövegben előforduló magyar szavak (főleg, tulajdonnevek, személynevek Pl  Bíborbanszületett

Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról c. műve: a görög szövegben kb. 50 magyar szó (950-951)  A veszprémvölgyi apácák görög és latin nyelvű adománylevelében magyar helységnevek  Anonymus Gesta Hungarorum c. latin nyelvű munkájában (1200 körül) magyar személy- és helynevek  Az első magyar nyelvű mondattöredék A tihanyi apátság alapítólevelében (1055): „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Itt a –ra határozórag még névutóként áll a főnevek után.) 2. Szövegemlékek: már összefüggő, magyarul írt szövegek  Halotti beszéd és könyörgés (12. szd vége): a latin nyelvű Pray-kódexben vendégszövegként jelent meg, 32 sorból álló temetési beszéd és ima, egy latin nyelvű sírbeszéd szabad fordítása. Gazdag retorikai elemekben  Ómagyar Mária-siralom (13. szd): a Leuveni-kódexben maradt fenn, feltehetőleg több latin nyelvű Mária-himnusz alapján készült, szabad átköltésben. 37

soros vers, 132 magyar szót tartalmaz.  Jókai-kódex (14. szd vége): Assisi Szent Ferenc életéről szól (Csak másolatban maradt ránk A legrégibb magyar nyelvű kódex))  Margit-legenda (1510): másolat, Ráskay Lea domonkos-rendi apáca munkája. 3. A fenti szórvány- és szövegemlékek alapján követhető későbbi nyelvi változások:  A szóvégi magánhangzók lekopása, ezzel egyidejűleg az utolsó szótag magánhangzójának megnyúlása (pl. utu – út, törü – tőr))  A kettőshangzók helyett később hosszú magánhangzók megjelenése (pl.: keseröü – keserű, jou – jó, zsidou – zsidó, sirou – síró)  A magánhangzók nyíltabbá válása: u > o > a, ü > ö, i >é (pl. pur – por, homou - hamu, szova – szava, kínzatul – kínzatol, türvéntelen – törvénytelen, ozuk – azok, lilkiért lelkéért)  Az igeragozásban többfajta múlt idő helyett ma már egyfajta múlt időt használunk. o elbeszélő múlt

(pl. mondoá, munda – mondá, engedé, evék), o régmúlt (odutta volá – adta vala) o folyamatos múlt (szokosztja volá – szakítja vala)  A határozói viszony névutóval való kifejezése, ezekből lettek később a határozóragok (pl. utu rea – útra, nyugulma beli - nyugalmába)  Egyes szavak mára már eltűntek (pl. isa, junhum, jorgossun)