Agrártudomány | Tanulmányok, esszék » Mezőgazdasági gépek összköltségei

Bioélelmiszer termelői kar Topolya Tantárgy: Mezőgazdasági gépek menedzsmentje Mezőgazdasági gépek összköltségei - Szemináriumi dolgozat - Költségek Az agrárpénzügyekben a költségeket, mint a szervezési és tervezési folyamatokban létrejött kiadásokat tekintjük. Más módon, a költségeket úgy határozhatjuk meg, mint szükséges kifizetést bizonyos termelésben szükséges tárgy beszerzésére. Szükséges, hogy a vezetők jó ismerjék az összköltségeket és felosztásukat, és hogy értsék azt is, hogy mely költségek fontosak a megadott pillanatban lebonyolítandó döntéshozatalnál. Költség alatt értjük a készpénz átvitelt egy bizonyos időszakban. A pénz kiadása nem előfeltétele a költség megjelenésének.  Készpénz költségek megjelennek, amikor a bemeneteket(erőforrásokat) vásároljuk a termeléshez.  Nem készpénz költségek. Ide tartoznak: a családtagok nem fizetett munkája, a tulajdontőke kamatja és az

értékcsökkenési leírás (amortizáció). A készpénzi és nem készpénzi költségek teljes összege a mezőgazdaság összköltségeit képviseli. A költségek feloszthatók, mint: állandó költségek és nem állandó (variábilis) költségek.  Az állandó (tulajdoni) költségek nincsenek összefüggésben a kimenetek nagyságával. Ide sorolhatók: a kamat és adó az ingatlan vagyonra, értékcsökkenési leírás E költségek létrejönnek magából a tényből, hogy vállalkozunk, függetlenül attól, hogy valójában termelünk is.  Nem állandó (variabilis) költségek ingadoznak közvetlenül a termékekkel. Ezeket az operatív költségeket ki lehet kerülni a bizonyos termék kimaradásával. Példa: A gabona szárításához szükséges üzemanyagi költség megjelenik csak akkor, ha a gabonát mesterséges módon szárítjuk. Rövidtávú szempontból a variabilis költségek fontosak ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy egyáltalán termelni érdemes-e,

és hogy mennyit termeljünk. A manageri döntéshozatalnál két alapvető költségi funkciót alkalmazunk:  A rövidtávú költségi funkciókat, amelyek a mindennapi üzleti döntéseket illetik és  a hosszútávú költségi funkciókat, amelyeket a hosszú távú tervezésnél használunk. A rövidtáv bizonyos időszakot értelmez, amelyben a bizonyos erőforrások állandóak. A hosszútáv elegendő hosszú időszakot az értelmez, amelyben összköltségeket variabiliseknek tekinthetjük. Átlagos állandó költségek AFC = TFC/Q Átlagos variabil költségek AVC = TVC/Q Átlagos össz költségek ATC = TC/Q 2 A termék/kimenet egységeket tekintetbe véve költségi görbék néha jelentősebbek a döntéshozatalkor, mint az összköltségeket képviselő költségi görbe. Példa: Az állattenyésztőt a fontszerinti állat súlynövekedési költségek érdeklik leginkább. Amortizáció Az értékcsökkenés a tárgyi eszközök használatbavétele óta

bekövetkezett elhasználódás, korszerűtlenné válás és gazdasági avulás pénzben kifejezett értéke. Az elszámolt értékcsökkenés összege nem haladhatja meg az adott eszköznek a pótlólagos beruházásokkal, felújításokkal növelt bruttó értékét. Az amortizáció nem csupán az eszközök avulásának, kopásának kifejezője, hanem a befektetett tőke visszanyerésének módja is. A számvitelben ugyanis az értékcsökkenést a költségek között számoljuk el, ezzel is kifejezve, hogy az eszköz értéke nem egyszerre, hanem a termelés során folyamatosan megy át az új termék értékébe. Az értékcsökkenési leírás meghatározásához különféle amortizációs módszerek állnak rendelkezésünkre. Ezek közül a legáltalánosabban használt módszerek a lineáris, a degresszív (csökkenő) és a progresszív (késleltetett) leírás. Az amortizáció a tartósan lekötött tőkéből a tárgyi eszközök fokozatos megtérülésének,

elhasználódásának folyamata. Költségének – általában egy évre vetített – elszámolását amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak nevezzük. Amortizációs leírási módok: ACRS módszer - gyorsított költségfedezési rendszer:  Lineáris módszer, évente azonos ütemű leírás (általában ez felel meg legjobban az elhasználódási folyamatnak)  Csökkenő szaldó módszer, kezdetben nagyobb, később csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak  Az évek sorszámok összegének módszere Alternatív módszer 3 Az ACRS módszer fontos, hogy választ adjunk arra, hogy melyik időcsoportnak felel meg a tekintetbe vett tulajdon (alapeszköz). Ezek az időcsoportok a következők:  3-éves tulajdon: autó, kisebb teherautók, disznók, és némely lovak.  5-éves tulajdon: a farm felszerelésének nagyobb része, gabona elválasztófalak, tenyészmarhák es fejős tehenek, iroda felszerelés, bútor.  10-éves tulajdon:

valamenyi tárgyra vonatkozik.  15-éves tulajdon: magába foglalja az össz ingatlant, amelynek a varható használati ideje hosszabb 12,5 évnél, mint például az épületek. Tárgyi eszköz fenntartása A termelés folyamatossága érdekében a különböző tárgyi eszközök üzemállapotát folyamatosan fenn kell tartani: - Tervszerű gondozás, állagmegőrzés (az elhasználódás ütemének csökkentésére: helyes kezelés, tisztítás, kenés, olajozás) - Rendszeres időközönként végzett vizsgálatok (fel lehet ismerni az elhasználódást és annak mértékét) - Javítások A karbantartási tervben szerepel a javítás időpontja, műszaki állapota, az elvégzendő munka volumene(mennyisége). A javítás maga a karbantartás A kisjavítás kisebb költséggel, egyszerűbb eszközökkel megszüntethető hibák kijavítására szolgál. A munkaigénye az átlagos javításnak 10-15%-a A közepes javítás a berendezés teljes vagy részleges szétszedésével

jár. A közepes javítás során a gép legrejtettebb hibái is felderíthetők. A cél, hogy a gép teljesítőképessége, és használhatósága megközelítse az új berendezését. A közepes javítás az általános javítás munkaszükségletének 50%-a. Az általános javítás (generáljavítás) akkor válik szükségessé, ha a gép fő alkotóelemei annyira elhasználódtak, hogy a gép pontossága és teljesítőképessége nem felel meg a termelés követelményeinek, és a javítás költségei lényegesen meghaladják a közepes javítás költségeit. A gép teljes szétszerelésével jár Az üzemfenntartás egyéb tennivalói: - váratlan hibák elhárítása 4 - tartalék alkatrészek biztosítása (gyorsabb javítás) korszerűsítés (az erkölcsi kopás elkerülésére vagy az üzembiztonság növelésének érdekében) Karbantartás A karbantartás, lehet:  üzemórák alapján,  a végzett munka mennyisége szerint (pl. nha, tkm stb)  az

elfogyasztott üzemanyag ismeretében,  vagy naptári beosztással, a lényeg az, hogy rendszeresen kell elvégezni a gépápolás, a mosás, a kenés, a beállítások és a tárolás előírásait. A karbantartás a gépek műszaki állapotának romlását csökkenti, az esetleges hibákat megelőzi, a gépek rendszeres ápolását, beszabályozását biztosítja. A felsorolt műveletek rendszeres és megfelelő minőségű elvégzése, meghatározója a gépek megbízhatóságának és élettartamának. A gépek használati folyamata és a karbantartás között szoros kölcsönhatás van. A működő gépeken elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb változások mennek végbe, és ezek következtében megváltoznak az alapvető üzemeltetési mutatók (a munkavégzés minősége, a megbízhatóság, a gazdaságosság stb.) A változások egy meghatározott értéken túl a normális működés megszűnéséhez vezetnek. Az üzemeltetési jellemzők változásának forrásai:  az

alkatrészek kopása, ami méret-, alak-, térfogat- és működésbeli változást idéz elő,  mechanikai és termokémiai hatások, amelyek szintén az előző pontban leírt következményekkel járnak,  a felületre tapadó, különböző formában jelentkező üledék- és szennyezőanyagok, amelyek akadályozzák a gép normális működését,  a kötőelemek lazulása, ami egyrészt a beszabályozott értékek elállítódásához, másrészt dinamikus igénybevételhez vezethet. Az alkatrészek kopása elkerülhetetlen folyamat, helyes üzemeltetéssel azonban a kopás mértéke jelentősen csökkenthető. A karbantartás és javítás határát nehéz egyértelműen megjelölni. A karbantartások keretében is végezhetők kisebb javítások, és egy javítás közben is végezhetünk karbantartást. Ezzel elérhetjük, hogy gépeink balesetmentesen, üzembiztosan és kedvező üzemanyag-fogyasztással dolgozzanak. A technika fejlődésével lehetővé vált a

gépek diagnosztikai vizsgálata, kialakultak a kevesebb karbantartást igénylő szerkezeti megoldások (pl.: gumiágyas csapágyazások), javult a szerkezeti anyagok minősége (pl: magasabb hő- és jobb kopásállóság), azonban a kenő és ápolóanyagok teljesítményszintje növekedett a leglátványosabban. Ezek a változások felülírják a hagyományosan kialakított és a nagyüzemekben általánosan alkalmazott karbantartási szinteket, illetve periódusidőket. A kategóriájában magasabb gépár, kenőanyagár általában magasabb technológiai szintet képvisel, ami esetenként a karbantartási periódust megnyújtja. A gazdaságos üzemeltetés érdekében a karbantartási besorolásokat az adott gépre vonatkozó gyári előírások (kenőanyag minőség, periódusidő) figyelembevételével kell kialakítani (pl. az olajcsere ciklus az alkalmazott kenőanyag teljesítményszintjétől függően a 80–100 üzemórától több száz 5 üzemóráig terjedhet). A

karbantartási periódusidők meghatározása leggyakrabban üzemóra alapján történik. Traktorok esetében szakmailag indokoltabb lenne a teljesítményarányos üzemóra használata, ami a gyakorlatban, műszer hiányában, az elfogyasztott hajtóanyag alapján történő besorolással helyettesíthető. Műszaki diagnosztika Az úgynevezett szervizszerű karbantartási rendszerben a karbantartások során kötelezően elvégzendő ellenőrzések és vizsgálatok nagyobb részét műszerek segítségével, az alkatrészek megbontása, szétszerelése nélkül végzik. Az ilyen jellegű vizsgálatokat műszaki diagnosztikai (hibamegállapító) vizsgálatoknak nevezzük. Alkalmazásának előnyei:  a műszerek jelzése alapján a hiba megelőzhető, ezért jelentős mértékben csökkenti a gépállást,  elhagyható a szerkezetek gyakori megbontása,  az időben elvégzett karbantartási munkákkal növekszik a gép élettartama. Mint minden műszaki eljárásnak, a

műszaki diagnosztika eredményes alkalmazásának is több követelménye van. Ilyen követelmény a gép tisztítása, szakszerű kezelése, tervszerű karbantartása. Ha ezek nincsenek biztosítva, akkor a diagnosztika hatékonysága is kétségessé válik. A diagnosztikai vizsgálat a felsorolt előnyök ellenére is nehezen terjed a gyakorlatban Ennek elsődleges oka, hogy eredményesen csak akkor alkalmazható, ha a következő feltételek is biztosítva vannak:  a vizsgálati sorrendnek megfelelően kialakított diagnosztikai szakműhely,  szakképzett és állandó jelleggel, diagnosztizálással foglalkozó szakmunkások,  a műszaki diagnosztika követelményeit maradéktalanul kielégítő műszerek, készülékek és berendezések,  és nem utolsó sorban haladó gondolkodású, a hasznos újdonságok alkalmazásától nem idegenkedő üzem. A diagnosztika műveleti sorrend összeállításának célja az, hogy a beállításokat és ellenőrzéseket egymás

után úgy végezzék el (pl. szelephézag beállítás, majd sűrítési végnyomás mérés), hogy a hiba kiszűrhető legyen. Ezen kívül irányt mutat arra nézve is, hogy hogyan lehet kialakítani a vizsgálatoknak legjobban megfelelő szervizműhelyt. Gépjavítás A mezőgazdasági gépek üzembiztos műszaki állapota csak folyamatos hibamegelőző karbantartással és időszakonkénti gépjavítással tartható fenn. A tervszerű hibamegelőző karbantartással elsősorban az üzembentartási időt igyekszünk meghosszabbítani. A gép vagy alkatrész javításakor pedig visszaállítjuk az eredeti (újszerű) állapotot. A jelentéktelenebb, nem sok időt igénylő felújítást (pl. tömítéscsere, menetfelújítás stb) kis, a nagyobb munkát igénylő felújítást (pl. szelepbeszabályozás, becsiszolás), amikor alkatrészcsoportokat, esetleg egy egész fődarabot újítanak fel, középjavításnak nevezzük. A kis- és középjavításokat általában a különböző

fokú karbantartásokkal együtt végzik, ezért a karbantartástól nehezen választhatók el. A gépek elhasználódásának egy bizonyos fokán az együtt dolgozó alkatrészek a kopás következtében elvesztik pontos illesztésüket. Ha ez a természetes elhasználódás az alkatrészek túlnyomó többségénél végbemegy, akkor gyakori üzemzavarok keletkeznek. Ilyenkor a gépet teljesen szét kell szerelni, és az összes alkatrész illesztését 6 helyre kell állítani, a gép törött és használhatatlan részeit pedig újakkal kicserélni. A javításnak ezt a módját nagyjavításnak nevezzük. A javítómunka jellegétől, valamint a javítási munkák szakosításának mértékétől függően különböző javítási rendszerek alakultak ki. Megkülönböztetünk:  egyedi,  részegységekre szakosított,  szalagszerű, és  fődarabcserés rendszereket. A mezőgazdasági gép termelőeszköz, vele értéket állítunk elő. Bizonyos üzemóra

teljesítése után azonban a gép üzemképessége csökken, üzemeltetése gazdaságtalanná válik. Az ilyen géppel tovább termelni nem érdemes. Ekkor két lehetőség közül választhatunk:  a gépet leselejtezzük, vagy  a gépen nagyjavítást végzünk. A döntést gazdasági számítás alapján kell meghozni. A technika gyors fejlődése a mezőgazdasági erő- és munkagépgyártás területén is oda vezetett, hogy a hagyományosan értendő nagyjavítások jelentősége az újonnan beszerzett eszközöknél csökkent. Különösen alacsonyabb éves kihasználás esetén a gép erkölcsi kopása előbb következhet be, mint a tényleges elhasználódás. Így a gyakorlatban a kis- és középjavítások (másként futó- és folyójavítások) fordulnak elő általában. A javítási rendszerek ismertetésére, valamint a gépüzemfenntartás további, eddig nem érintett elemeire (anyag- és alkatrészellátás, tárolás, korrózióvédelem és selejtezés), hely

hiányában itt nem térünk ki. Kenőanyagok A kenés célja a súrlódási ellenállás és koptatás mértékének csökkentése. Ezen az általános célon kívül a dugattyú és a hengerfal közé juttatott kenőanyagnak még az is a feladata, hogy tömörítsen, vagyis a sűrített gázok átfújását a dugattyúgyűrűk és hengerfal között csökkentse. A kenéshez kenőanyagokat, kenőolajat és kenőzsírt használunk. A kenőolajok A kenőolajok legfontosabb minőségi jellemzője a viszkozitás és a dermedéspont. A viszkozitás értéke az olaj nyúlósságát határozza meg. A nagyobb viszkozitású olajok nehezen folynak, az alacsony viszkozitásúak hígfolyósak. A viszkozitás meghatározására többféle mértékegységet vezettek be. Ezek közül legismertebb az ún. Engel-féle meghatározás Eszerint 20 Co hőmérsékletű víz 1 Engel-fok (Eo) Ehhez viszonyítják az olaj viszkozitását olyképpen, hogy szabvány méretű edényből vékony nyíláson

kifolyatnak 200cm3 olajat és megmérik az olaj és 200cm3 20Co hőmérsékletű víz kifolyási idejét. A mért idők hányadosa adja az olaj viszkozitását Az olajok viszkozitása az olaj hőmérsékletével változik. Ha az olaj felmelegszik, viszkozitása csökken, folyósabbá válik, éppen ezért a minőségi meghatározáshoz szükséges tudni, hogy a szóban forgó viszkozitási érték milyen hőmérsékletű olajra vonatkozik. A dermedéspont azt a hőfokot jelenti, amelynél az olaj megsűrűsödik és zsírszerűvé válik. Különösen téli üzemben van nagy jelentősége. 7 Kenőzsírok A mezőgazdasági gépek kenésére széles körben használják a kenőzsírokat. Ennek az az oka, hogy a csapágyak széleire rakodó zsírréteg meggátolja a por és nedvesség behatolását, így a zsírréteg megóvja a csapágyakat a nagymértékű kopástól. A gépzsír legfontosabb műszaki jellemzője a cseppenéspont. A cseppenéspont azt a hőmérsékletet jelzi,

amelyen a zsír cseppfolyóssá válik és kifolyik a csapágyházból. Az olajcsere A nyomó olajozási rendszerben az olaj állandóan kering, cirkulál. Többször felmelegszik, majd lehűl. A hő hatására az olajban olyan kémiai folyamatok mennek végbe, amelyek kenőképességét csökkentik. Hosszabb üzemidő után kenőképessége annyira csökken, hogy a motor kenését nem biztosítja. Az ilyen olajat fáradt olajnak nevezzük Az olajcserére vonatkozó utasítást, vagyis azt, hogy mennyi üzemidő alatt válik használhatatlanná az új olaj, a motorgyár írja elő. Üzemanyag és kenőanyag fogyasztási normák A tüzelőanyag mennyiségét a gázolaj kiskereskedelmi árával kell forintra átszámítani. A kenőanyagok és hidraulikaolajok együttes mennyisége a hajtóanyag mennyiségének 5%-a, kivéve a magajáró rakodógépeket, ahol 9%-a is lehet. Ezt ugyancsak a kiskereskedelmi árral kell forintra átszámítani. Magajáró betakarító, egyéb magajáró

ágazati gépek, magajáró rakodók (a rendszám nélküli targoncák és daruk is), magajáró meliorációs stb. gépek A kilowattóra gépi munka meghatározása A mezőgazdasági erőgépekkel végzett, a költségtérítés alapját képező gépi munkát területi kategória szerinti kWh átszámítási tényezők vagy a gépi munka mérőműszerek alkalmazásával lehet elszámolni. Az erőgépek költségei dízelüzemre vonatkoznak. A költségtérítés felső határértékét az előző táblázat kWh munka egyenértékre vetítve adja meg, de az elszámolásban a kWh-ra jutó költségtételek és a következő táblázatba szereplő kWh átszámítási tényezők segítségével 8 meghatározott hektárra, tonnára, tonnakilométerre, motorüzem órára stb. vetített költségtételeket is lehet alkalmazni. A kWh-ban minden kifejezett munka egyenérték meghatározható: a) az e fejezetben közölt munkaműveletek és területi kategóriák szerint meghatározott

kWh átszámítási tényezők segítségével, valamint b) az a) pontban szereplő átszámítási tényezők helyett kWh mérőműszerekkel is. Egy kWh gépi munka egyenlő 1 kW teljesítményű motor a mezőgazdaság számára hasznosítható egy órai munkájával, teljes terhelésnél. Tapasztalati számok alapján - jó műszaki állapot és megfelelő terhelés esetén - az erőgépek 1 kilogramm gázolaj elhasználásával 3,3 kWh, 1 liter gázolajjal 2,77 kWh, míg 1 kilogramm benzin elhasználásával 2,5 kWh, 1 liter benzinnel 1,85 kWh állítható elő. A kWh átszámítási tényezők alkalmazásához a gazdaságokat írásban megfelelő területi kategóriába kell besorolni. E besorolás történhet:  a gazdaság egész területére egységesen,  kerületenként, illetve üzemegységenként,  táblánként, illetve tömbönként. A területi kategória értelmezése: 9 A kWh a táblázatban megadott átszámítási tényezőkkel a gépek által ténylegesen

teljesített terület (ha), termékmennyiség (t), áruszállítás (tkm) vagy a névleges motorteljesítmény és a teljesített motorüzemóra szorzata alapján számítható ki. (A motorüzemóra az az idő, amennyit a motor jár). Az erőgépek által teljesített tényleges gépi munka (kWh) munkánkénti átszámítási tényezők nélkül is megállapítható, ha az erőgépek a szükséges adatok méréséhez műszerekkel rendelkeznek. (Ez esetben az elszámolás a műszerrel mért adatok alapján történik Az átszámítási kulcsok esetleg ellenőrzésként vehetők figyelembe.) Példák a számítások elvégzésére: a) Egy erőgép (MTZ 920.3 típusú traktor (2009), 80Le) II területi kategóriában 45ha 20cm mély szántást végez. Ennek megfelelően: 45×30,5=1373 kWh-t teljesített 1373 x 0,42=576,66liter 12,81 l/ha 576,66 x 96,00= 55.359,36 din b) Egy erőgép (MTZ 920.3 típusú traktor (2009), 80Le) III területi kategóriában kisbálázóval 500t szalmát

bálázott. Munkavégzése: 500t×6,6kWh/t=3300 kWh. 3300 x 0,42= 1386 l 1386 x 96,00= 133.056,00 din c) Ha az erőgép olyan munkát végez, amely csak motorüzemóra alapján számolható el, akkor a teljesített motorüzemórák számát megszorozzuk az erőgép névleges motorteljesítményével, majd megszorozzuk az egyéb munkára megadott kWh kulcsszámmal. Tehát, az MTZ 820.1 típusú traktor (2002), ami 80Le trágyalészippantás, kiszállítás és szórás munkaműveletét végzi közepes terheléssel, II. területi kategóriában és összesen 16 motorüzemórát teljesít, akkor a gépi munka: 16h×58,7 kW×0,32 kWh= 300,54 kWh 300,54 kWh x 0,45 l/kWh=135,24 l 135,24 l x 96,00 din/l= 12983,04din Az MTZ 920.3 típusú traktor (2009), ami 80Le trágyalé szippantás, kiszállítás és szórás munkaműveletét végzi közepes terheléssel, II. területi kategóriában és összesen 16 motorüzemórát teljesít, akkor a gépi munka: 16x58,7x0,32=300,54 kWh 300,54 kWh x

0,42 l/kWh= 126,22 l 126,22 l x 96,00 din/l = 12.117,22 din 10 Gépi munkák területi kategória szerinti kilowattóra átszámítási tényezői: 11 12 Felhasznált Irodalom  60/1992 (IV.1) Kormányrendelet, 3 melléklet: A mezőgazdasági erőgépek tüzelő és kenőanyag fogyasztási normái  Agrobisnis Managemant jegyzet  http://hu.wikipediaorg/wiki/Amortizáció  http://hu.shvoongcom/exact-sciences/1712561-az-amortizáció-elszámolási-módjaifunkciója/ 13