Filozófia | Felsőoktatás » Alkímista szimbólumok

Alkímista szimbólumok A Nagy Mű létrehozása A különféle alkímiai szövegeket összegyűjtő Musaeum Hermeticum 1625-ben jelent meg először. A mű második kiadásából (1678, Frankfurt) származik a mellékelt metszet: a Nagy Mű létrehozását jelképezi – az alkimista mikrokozmosz ának és az Úr makrokozmosz ának találkozását. A felső részben, a tertragrammatonban találjuk az Úr nevét, körülötte bolygók, csillagok, angyalok. A metszet alsó része a földi világ ábrázolása: balra a nappal, a világosság, jobbra az éjszaka, a sötétség. A bal oldali férfialak Ádám, jobb kezében a Nap, az arany jelképe Jobbra áll Éva, egyik kezében a Holdat, az ezüst szimbólumát, másikban szőlőfürtöt, a termékenység jelképét tartva. Mindketten az alkímiai műveleteket – mint egészet – jelképezik, kezük ezért lánccal a mikrokozmoszhoz kapcsolódik. Középen Hermész kertje; a fákon a hét fém jelével Az elemek közül a tüzet és

a levegőt balra lent a főnixmadár, a vizet és a földet pedig jobbra a sas jelképezi. Középen kéttestű, egyfejű oroszlán: a két kén vagy a kvintesszencia fúziójának jelképe. Mintha rajtuk állna az alkimista, aki a világosságot és a sötétséget köti össze Közvetlenül a feje fölött fa áll az arany jelével – mintha a fejéből nőtt volna ki – ez köti össze a mikrokozmoszt a makrokozmosszal; a kettő között az alkimista a kapocs. A kép a leírtaknál sokkal gazdagabb jelentéstartalmat hordoz, de talán ennyiből is látható, hogy az ábrázolás célja ugyanaz, mint a korabeli szövegeké. Ezekben a szavak sosem szokásos jelentésükben álltak; a rejtélyes és szimbolikus beszédmód valamiféle mögöttes értelmet próbált közvetíteni. Az alkimisták nemcsak a képeket, de a szavakat is allegorikus értelemben használták. Filalétesz például így definiálja a higanyt: A higany a házunk kapujában áll, a higany a balzsamunk, a

mézünk, olajunk, vizeletünk, májusi harmatunk, anyánk, tojásunk, titkos tűzhelyünk, kemencénk, igaz tüzünk, mérges sárkányunk, ellenmérgünk, erős borunk, zöld oroszlánunk; a higany Hermész madara, Hermogenész lúdja, kétélű kard az élet fáját őrző kerub kezében; igazi, tikos edényünk és a bölcsek kertje, ahol a Nap kél és nyugszik. A leírásban nyoma sincs a kémiának, gazdag azonban filozófiai, vallási és misztikus utalásokban. Ez érthető, hiszen a tizenhatodik és tizenhetedik században az alkímia szöges ellentétben állt Arisztotelésszel és a Szentírás korabeli értelmezésével. Az alkímia nyelve szándékoltan anti-skolasztikus, anti-arisztoteliánus volt, gyakran fordultak régi és elfelejtett nyelvekhez, például a hieroglifikus egyiptomihoz. (M. Beretta: The Enlightment of Matter, Science History Publications, 1993) A Nap és az árnyék A Föld áll az Univerzum középpontjában. Körülötte kering a Nap, szemben vele

a Hold és egy sötét árnyék. A mellékelt szöveg szerint "a Nap és árnyéka teszi teljessé a Művet" További részleteket is megtudhatunk: A Nap, a Mennybolt fényes fáklyája, nem hat át a sűrű testeken, ezért látunk árnyékot a tőle elforduló részeken. Bár az árnyék a legjelentéktelenebb dolgok egyike, a csillagászok számára sokszor bizonyult hasznosnak. A Nap és az árnyék igazi értéke azonban a Filozófus számára a legnagyobb ajándék, mert az aranycsinálás művészetének módját mutatja meg. Az árnyék hangsúlyozása arra utal, hogy a tizenhetedik századi közhiedelem szerint a bölcsek köve csak tekervényes, obskurus úton érhető el. A Nap és az Árnyék ugyanakkor az arany és az ezüst örökkön visszatérő házasságát jelzi. Michael Maier: Atalanta fugiens (Oppenheim, 1618), idézi (M. Beretta: The Enlightment of Matter, Science History Publications, 1993) Kleopátra rajza Az alkimisták között nők is akadtak;

Kleopátra álnevét a zaklatások elkerülésére választotta. Könyvében – amely a negyedik század környékén látott napvilágot – az aranycsinálás módját írja le; ezt mutatja a mellékelt ábra. A gyűrűkben görög szöveg áll: Egy minden, miatta minden, és általa minden, és Ô a mindenség. A Kígyó az Egy; két jele van: a jó és a rossz. A kör közepén az arany, az ezüst és a higany alkimista jele áll, alatta laboratóriumi eszközök, retorták rajza. A világosságra és sötétségre osztott Kígyó a farkába harap: az örök visszatérés jelképe. A Kígyótól jobbra Kleopátra kétkarú desztillációs retortát ábrázolt, alatta a kozmikus tűzhellyel. Jobbra fent a hét- és nyolcágú csillagok az Urat és a higanyt jelképezik. Nem maradt fenn írásos emléke annak, hogy Kleopátra kísérlete sikeres lett volna. (M. Beretta: The Enlightment of Matter, Science History Publications, 1993)