Pszichológia | Felsőoktatás » Önismeret, társismeret, empátia

Önismeret, társismeret, empátia 1. Önismeret: Alapkérdése: „Ki vagyok én?” „Milyen vagyok én?” Az önismeret felszíne: • Milyen adottságaim, képességeim vannak? • Milyen tudással, ismeretekkel rendelkezem? • Mi érdekel, mik a céljaim? • Milyen az akaraterőm, kitartásom? • Mennyire viselem el a kudarcokat, feszültségeket? Az önismeret mélyebb szintje: • Milyen események alakították ki jelenlegi érzéseimet? • Honnan erednek és mire irányulnak indítékaim? • Viselkedésem mennyire van összhangban szándékaimmal? • Hogyan nyilvánulnak meg vágyaim? Az önismeret társas szintje: • Hogyan tudok megfelelni az irántam támasztott követelményeknek? • Milyen vagyok különböző társadalmi szerepekben? • Milyen hatást váltok ki az emberekből? • Hogyan látnak engem mások? • Mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam? Az önismeretszerzés igen fontos forrása és

táplálója a többi ember véleménye. Hasznos eszköz még az önismeret fejlesztésére az önmegfigyelés (introspekció). énkép: a gyermekkor során, a környezet visszajelzéséből, értékeléséből alakul ki. A gyermek úgy ítéli meg, olyannak látja önmagát, ahogyan a környezete vélekedik róla. A kialakult énképnek viszonylagos állandósága van. 2. Társismeret: a másik ember megismerhetősége nagyon függ attól, hogy: • Mennyire akarjuk valóban megismerni a másik embert? • Az a másik ember mennyire engedi megismerni önmagát? Embertársainkról véleményt (első benyomást) alakítunk ki. Ebben hagy szerepet játszik az, hogy: • Hogyan néz ki az a másik ember? • Milyen dolgokat hallottunk eddig róla? (ha van ilyen) • Milyen illata van? Az emberi kapcsolatoknak 2 alapformája van: 1. személyes (intim) kapcsolat: • általában önkéntes. • kölcsönös szimpátián alapul. • közös élmények vannak. • a közlésmód általában

bizalmas, őszinte, nyílt. jellegzetes formái: barátság, szerelem, családi kapcsolatok 2. hivatalos (formális) kapcsolat: a társadalmi együttélés, a munkavégzés „kényszere” hozza létre. pl.: szomszédság, munkatársi kapcsolat Az ilyen kapcsolatokban az embereket személytelen viszony fűzi egymáshoz. A gyakorlatban azonban ezek a kapcsolatok is személyességgel telítődnek; jó ismeretségekké, később barátságokká szövődnek 3. Empátia: az a képesség, hogy a másik emberrel való közvetlen, személyes kapcsolatba beleéljük magunkat. Az empátia függ az emberek közötti kapcsolat jellegétől, az empátiát átélni akaró ember szándékától. Kialakulásához készségek, ismeretek elsajátítása és gyakorlat szükséges; nem magától jön létre. Az empátia feltétele az emberek közötti közvetlen kapcsolat. E közvetlen kapcsolat beszédben és a beszédet kísérő metakommunikációs jelekben nyilvánul meg