Nyelvtanulás | Magyar » A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal Fogalma: információk cseréje vagy közlése valamilyen jelrendszer segítségével. I. Típusai: 1. Felek szerinti csoportosítás:  egyirányú kommunikáció: nincs lehetőség szerepcserére  kétirányú kommunikáció: van lehetőség szerepcserére 2. A kommunikáló partnerek tér és időbeli helyzete szerinti csoportosítás:  közvetlen kommunikáció: a résztvevők azonos térben és időben  közvetett kommunikáció: a résztvevők nem azonos térben és/vagy időben 3. Nyelvi jelek szerinti csoportosítás:  nyelvi jelekkel (beszéd, írás)  nem nyelvi jelekkel (testbeszéd, a nyelv zenei eszközei) II. • • • • • • • • A kommunikáció tényezői Feladó (beszélő, kódoló): az üzenet megfogalmazója és továbbítója Címzett (hallgató, dekódoló): az üzenet befogadója és értelmezője Kód (nyelv): mindkét fél számára

ismert nyelv (jelrendszer) Üzenet: az az információ, amit F közölni akar C-vel. Csatorna: az a közeg, amelynek a segítségével az üzenet eljut F-től C-ig (levegő, telefonvonal, számítógépes hálózat, újság, könyv, rádió stb.) Zaj: bármi, ami megzavarhatja, nehezítheti a kommunikációt (külső vagy belső tényezők, nyelvi tényezők) Beszédhelyzet: az a konkrét szituáció, amelyben az üzenet elhangzik. Összetevői: kik, hol, mikor, miről, milyen céllal kommunikálnak. Valóság: F és C csak akkor érti meg egymást, ha rendelkeznek közös előismerettel, azzal a valóságrészlettel kapcsolatban, amiről kommunikálnak. III. A kommunikáció célja (kommunikációs szerepek vagy funkciók): Kommunikációs funkció: egy adott üzenet megfogalmazásának célja. 1. Tájékoztató (referenciális) funkció: információ tárgyilagos közlése vagy kérése, általában kijelentő, esetleg kérdő mondat. 2. Kifejező (emotív) funkció: a feladó

érzelmeinek kifejezése, általában felkiáltó, óhajtó mondat. Pl: Álmos vagyok! Gyakori az indulatszó: Hű, de álmos vagyok! 3. Felhívó (konatív) funkció: az üzenet célja a címzett befolyásolása (kérés, kívánság, felszólítás). Általában felszólító mondat 4. Kapcsolatteremtő- kapcsolattartó- kapcsolatzáró funkció (fatikus funkció): Kapcsolatteremtés pl.: üdvözlési formák, bizonyos gesztusok, mimika Kapcsolattartás pl.: visszakérdezések, szemkontaktus tartása, bizonyos gesztusok, többes szám első személy Kapcsolatzárás pl.: elköszönés, kézfogás 5. Értelmező (metanyelvi) funkció: a nyelvről való beszéd Pl: Ez a mondat 6 szóból áll /Mit jelent az, hogy empiriokriticizmus? 6. Cselekvő (performatív) funkció: a szavak kimondása egyúttal egy cselekvés végrehajtása is. Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket /Megígérem, hogy nem fogok késni többé. /Megengedem, hogy megfogd a kezem 7. Esztétikai

(poétikai, művészi) funkció: a nyelv használata a művészetben Lényege a stíluseszközök alkalmazása. A különböző kommunikációs szerepek keveredhetnek egy adott közlésben, nem lehet őket mereven elkülöníteni. Pl: Géza, keresd meg már végre azt az átkozott dugóhúzót! Kapcsolatteremtő, felhívó és kifejező funkciójú mondat. A kommunikációs funkció a konkrét beszédhelyzet függvénye is lehet: Pl. a Hideg van mondat egy olyan beszédhelyzetben, ahol a beszélgetésben résztvevők télen, egy utcán mennek, azt jelenti, hogy alacsony a hőmérséklet. Egy másik beszédhelyzetben, ahol a beszélgetésben résztvevők egy nyitott ablakú szobában vannak télen, azt jelenti, hogy alacsony a hőmérséklet, ezért csukd be az ablakot. Egy harmadik beszédhelyzetben, ahol a beszélgetésben résztvevők egy csukott ablakú szobában vannak nyáron, azt jelentheti, hogy alacsony a hőmérséklet, ezért nyisd ki az ablakot