Történelem | Középiskola » A Rákosi-korszak gazdasága

Rákosi- korszak gazdasága 1. A kommunista diktatúra kiépülése 1949-53 a) FGKP szétzilálása: Az 1945-ös választások után a politikai küzdelmek nem csendesedtek. A kommunista párt nagy erőkkel látott hozzá az FGKP felszámolására. Utcára vitték a munkásokat: „Földet vissza nem adunk!” Munkásököl vasököl, odacsap, ahova köll!” jelszavakkal. 1946 márciusában az MKP, az SZDP, a NPP, és a Szakszervezeti Tanács megalakította a Baloldali Blokkot. Ezzel egy időben fogadta el a Nemzetgyűlés a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló törvényt. A Kisgazdák szétzilálásának politikáját szalámitaktikának nevezzük. Az FKGP soraiból kizártak 20 jobboldali képviselőt. A hivatalok éléről B-listázással elmozdították a kisgazda képviselőket Majd néhány politikusuk ellen az ÁVO indított eljárást Péter Gábor vezetésével. Majd Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása vált célul. A miniszterelnök 1947

májusában Svájcba utazott szabadságra, itt kapta a hírt, hogy személyi titkárát (Kovács Béla) összeesküvés vádjával letartóztatták. A miniszterelnök lemondott Az országban így választásokat kellett kiírni – kék cédulás választás. De a kommunisták így sem tudták megnyerni a választást A miniszterelnök Dinnyés Lajos lett. b) A többpártrendszer felszámolása: - a legerősebb ellenzéki pártot választási csalásra hivatkozva betiltották - az SZDP-t 1948. június 12-én beolvasztották a kommunista pártba, s létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (Elnöke: Szakasits Árpád, a főtitkára: Rákosi Mátyás) A tényleges irányítás Rákosi kezében maradt. 1949. február 1-én újjászervezték a népfrontot, s a választásokon megszerezte a szavazatok 96,27%-át. Kiépült a kommunista diktatúra, mely Rákosi Mátyás személyi kultuszával azonosítható. 2. Gazdaságpolitika a) Az államosítások: Az 1947-es fordulatot a gazdaságban 3

esemény is előrevetítette: • a gazdaság széleskörű államosításának programja • Marshall-terv elutasítása • KGST megalakulása, s csatlakozás a szervezethez A magántulajdon felszámolásának első lépése 1946 júniusában a szénbányák államosítása volt. 1946 végén a legnagyobb nehézipari üzemek állami tulajdonba vétele. 1947-ben a nagybankok és az általuk ellenőrzött cégek következtek. 1948 március 25-én Gerő Ernő a Vasas Szakszervezet Székházában jelentette be a 100 munkásnál többet foglalkoztató cégek állami tulajdonba vételét. 1949-ben a 10 munkásnál többet alkalmazó iparvállalatokat államosították Az államosítással egyidejűleg létrehozták az Országos Tervhivatalt és a Népgazdasági Tanácsot, a központilag irányított tervgazdálkodás szervezeteit. b) A gazdaság szovjet modellje: 1949-re végbement a mezőgazdaság kivételével minden gazdasági ágazatban a termelési eszközök állami tulajdonba

vétele. A nyugati érdekeltségű cégek kisajátítása nem egyszer a vezetők szabotázs címén történő perbe fogásávaltörtént. A piaci szabályozást felváltó állami gazdaságirányítás is megvalósult. Az első ötéves terv (1950-54): erőteljes, fokozott ütemű iparfejlesztési programot írt elő. • a beruházások 50%-át az iparba tervezték • a mezőgazdaságba mindössze 14%-át • az iparon belül a nehéziparba irányult a beruházások 90%-a, amely a mg, a könnyűipar és az élelmiszeripar • elhanyagolásához vezetett. • Magyarországot a szén és acél országává akarták tenni (Gerő hirdette meg) --- az ország adottságait tekintve irreális célkitűzésnek bizonyult, és beláthatatlan következményekkel járt. Az ipari termelés 1938-hoz képest háromszoros lett, az ipar évi növekedése 1949-53 között 20% körül mozgott. Hatalmas nehézipari központok jöttek létre: Diósgyőr, Ózd, Dunaújváros, Várpalota, Leninváros,

ám a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásában súlyos gondok jelentkeztek. A kibontakozó regionális kis-hidegháborúban Rákosi Magyarországot frontországnak képzelte el. A nagyüzemi munkásságot a sztahanovista munkaversennyel a végsőkig kihasználták, hiába végzett megfeszített munkát, az óriási eredményekről szóló propaganda ellenére azt tapasztalta, hogy nincs az üzletekben elég hús, zöldség, gyümölcs, és nem kapni alapvető háztartási és ruházati cikkeket sem. A szükségletek helyett a terv, a minőség helyett a mennyiségi szemlélet uralkodott a termelésbe, aminek következtében az egyébként áruhiányos gazdaságban eladhatatlan, selejtes termékek tömege halmozódott fel. Az eredmény lesújtó volt: 1951-ben a kormány a jegyrendszer bevezetésére kényszerült. C) A mezőgazdaság kollektivizálása: 1948 novemberében Rákosi az MDP ülésén elmondott beszédében már nem hagyott kétséget afelől, hogy

végrehajtják a kollektivizálást. A termelőszövetkezetek létrehozásának legfőbb akadályát a parasztgazdák jelentették, az ellenük folyó harc a magángazdaságok megadóztatásával, a kötelező terménybeszolgáltatással és a kuláklisták felállításával folyt. -BEGYŰJTÉSI RENDSZER: (köznyelvben padláslesöprés) meghatározott mennyiségű termény és állat beadását tette kötelezővé igen alacsony áron. 1952-re már nem maradt a parasztnak saját fogyasztásra és vetésre gabonája. Azokra, akik nem teljesítették a beszolgáltatást, súlyos büntetés várt, ami elől a téeszbe lépés jelentett menedéket. -KULÁKSÁG FELSZÁMOLÁSA: (kulák= Hivatalosan 25 holdnál nagyobb birtokkal és mezőgazdasági gépekkel rendelkező parasztok. A kulák azonban politikai kategória volt, osztályellenség. Kulák végül az lett, akik felvettek a listára Emelték az adóikat, elkobozták gépeiket, állataikat, internálótáborokba (Recsk, Hortobágy),

börtönökbe zárták őket.) Termelőszövetkezet száma Tagok száma (ezer fő) 1948: 468 1949: 1367 1950: 2185 1951: 4625 1952: 5110 1953: 5224 Az 1950-es évek elején erőszakolt kolhozosítás valóban jelentősen átalakította az agrártermelés struktúráját, valamint a társadalom szociológiai jellemzőit. A szövetkezesítés első fél évtizede alatt alig több mint egynegyedével tudta csökkenteni a paraszti magángazdaságok számát. 1949-51 között jelentősen megnőtt a tsz-tagok száma, de az országot még mindig a magángazdálkodók látták el élelemmel