Irodalom | Középiskola » A színház és színházi kultúra fogalmak jelentése, a színház és az előadás összefüggéseinek jellemzése

Mit jelentenek a színház, az előadás, valamint a színházi kultúra fogalmak? Jellemezze a színház és az előadás összefüggéseit! A dráma, a cselekményváz, a színház és az előadás – Richard Schechner (Esszék a színházi előadás természetéről, 1970-1976), Múzsák Kiadó, Bp. 1984 54-60 oldal) A jelenség, akár „drámának", akár „színháznak" vagy „előadásnak" hívják, a világ minden népénél előfordul, és a történészek, régészek és antropológusok által feltárt régmúltba nyúlik vissza. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a tánc, az ének, a maszk- és jelmezviselés, más emberek, állatok, vagy akár természetfölötti lények megszemélyesítése, történetek előadása, az 1. idő megjelenítése a 2 időben, valamint az egyéni vagy csoportos előkészületek, illetve próbák az emberi létforma velejárói. A dráma jóval az írás feltalálása után, a cselekményváz-alkotás egyik speciális

formájaként jött létre. A manifesztáció helyébe a kommunikáció lépett A reneszánsztól napjainkig az írásbeliség gyors elterjedésével a cselekvés és a cselekményváz közti viszony a visszájára fordult. A szöveg védelme lett a fontos: nem az, hogy miként, milyen gesztusok kíséretében mondják el. Így ahhoz vagyunk szokva, hogy figyelmünket a cselekményváz egy speciális fajtájára irányítsuk, arra, amit drámának hívnak. Akadnak azonban olyan nyugati avantgárd és nem nyugati tradicionális színházak, amelyek újra a cselekményváz tett-aspektusára, a „színházra" és az „előadásra" is irányítják figyelmüket. A „cselekményváz, dráma, színház, előadás" szavaknak egyéb jelentésük is van, és egyikőjüknek sincs semleges szinonimája. A meghatározáshoz (osztályozáshoz) négy egymásra helyezett korongként lehet elképzelni. Dráma: a legkisebb, legintenzívebb kör. Egy megírt narratív szöveg, kotta,

szövegkönyv, instrukció, tervezet vagy térkép. A dráma áttehető helyről helyre, időből időbe, függetlenül az őt hordozó személytől. Színház: esemény, amelyet az előadók egy sajátos csoportja ad elő; az, ami ténylegesen történik az előadókkal a produkció alatt. A színház konkrét és azonnali. A színház általában az előadók válasza a drámára, a cselekményváz megjelenítése. Cselekményváz: mindaz, ami az egyik időből a másikba, az egyik helyről a másikra átvihető; az esemény alapkódja. A cselekményváz átadójának ismernie kell a cselekményvázat, és képesnek kell lennie arra, hogy megtanítsa másoknak. Előadás: a legszélesebb, s 1egbizonytalanabbul meghatározható korong. A teljes esemény-együttes, melynek többsége észrevétlenül múlik el, minden, ami mind az előadókkal, mind a nézőkkel történik attól a pillanattól fogva, hogy az első néző belép az előadás felségterületére - a helyszínre,

ahol a színház működik -, egészen addig a pillanatig, amíg az utolsó néző is eltávozik. A dráma a szerző, a zeneszerző, a forgatókönyvíró birodalma, a cselekményváz a tanáré, a gurué, a sámáné, a mesteré; a színház az előadók felségterülete; az előadás a közönségé. Persze számos helyzetben a szerző guru előadó is, némely esetben pedig az előadó egyben közönség is. Az előadás és a mindennapi élet közti határ önkényes; a különböző kultúrák különbözőképpen jelzik ezeket a határokat. Az előkészületek akár az előadás előtt néhány perccel (egy improvizatív színházi akció) vagy akár néhány évvel korábban (az orokolók Hevehe-ciklus játéka) kezdődhetnek. Bárhol húzódjanak is e határok, az előadás széles körén belül vannak, ott, ahol a színház folyik; a színház középpontjában a cselekményváz áll, néha a dráma. Általában az ázsiai, óceániai és afrikai kultúrák a színházat és

az előadást, a nyugati kultúrák pedig a drámát és a cselekményvázat helyezik előtérbe. A figyelem most egyre inkább a varratokra irányul, amelyek szembetűnő módon forrasztják egybe az egyik korongot a másikkal. Sztanyiszlavszkíj odáig megy, hogy teljes egészében tagadja az előadás létét. Brecht életművének lényege a színház és a cselekményváz közti varrat felmutatása: V-effektje, elidegenítési effektusa eszköz annak feltárására, hogy a cselekményváz forgalmi rendeltetése eltér attól a színházi eseménytől, melyben megszületik. Fordította; Regős János Mit jelentenek a színház, az előadás, valamint a színházi kultúra fogalmak? Jellemezze a színház és az előadás összefüggéseit. 1. A színház fogalma: esemény, amelyet az előadók egy sajátos csoportja ad elő; az, ami ténylegesen történik az előadókkal a produkció alatt. A színház konkrét és azonnali A színház általában manifesztációja az

előadók válasza (kinyilatkoztatás, a drámára, megnyilvánulás, és/vagy cselekményváz érvényre jutás) és/vagy megjelenítése. A színház az előadók felségterülete Középpontjában a cselekményváz áll, néha a dráma (ami a cselekményváz egyik speciális fajtája) 2. Az előadás fogalma: a teljes eseményegyüttes, melynek többsége észrevétlenül múlik el, minden, ami mind az előadókkal, mind a nézőkkel történik attól a pillanattól fogva, hogy az első néző belép az előadás felségterületére – a helyszínre, ahol a színház működik -, egészen addig a pillanatig, amíg az utolsó néző is eltávozik. Az előadás a közönség felségterülete. Az előadás és a mindennapi élet közti határ önkényes 3. A színházi kultúra fogalma: a színház működésével és az ezzel kapcsolatos dolgoknak az összesség (színházi etikett, szokások, nézők, színésze, előadások története, építészettörténet, dráma-

és színháztörténet, szervezeti felépítés, gazdálkodás stb). A színházra nevelésben fontos a színházi kultúra közvetítése a gyerekeknek. 4. A színház és az előadás összefüggése: • Dráma/cselekményváz ↔ színház/előadás (ellentétes párokból álló általános modell) – kultúránként függ, hogy melyiket helyezik előtérbe (ázsiai, óceániai, afrikai kultúrák a másodikat, a nyugati-európai az elsőt helyezi előtérbe (Sztanyiszlavszkij pl. tagadja az előadás létét) • A színház az előadás egyik speciális típusa. • Elengedhetetlenek egy színházi előadás létrejöttéhez: játszó ember; a játékot figyelő, néző ember; játszótér; játékidő; játékcél. • Nem elengedhetetlen feltételek: épület, díszlet, szcenika, rendezés Előadás Színház Tanóra 1. Játszó ember (a mozgató) Színész Tanár 2. Figyelő Néző Tanuló 3. Tér Színpad A tanítás tere 4. Idő A játék ideje

(konkrét és A tanóra ideje fiktív) 5. Cél Közvetítés A tanítás célja Az 1-2. között oda-vissza csatolás van Az 1. határozza meg a másik négy tényezőt Az előadáshoz tehát ez az öt tényező kell. Előadás nélkül nincs színház, de színház nélkül van előadás. Vannak az előadást közvetlenül és közvetetten befolyásoló tényezők. Közvetlenek: rendező, díszlettervező, jelmeztervező, világosító, szcenikus, zenész, díszletes, dramaturg, súgó, kellékes, ügyelő, kellékes, sminkes, fodrász, segédrendező, drámaíró, mozgástervező, koreográfus stb. Közvetettek: a külvilág, a társadalmi környezet befolyásolja a színház működését (finanszírozás, ideológiai környezet, lakókörnyezet, színházi kultúra, a színház helye a városon belül, művelődéspolitikai hatások stb.) Belső közvetett tényezők (igazgató- átrendezi a rendezőt; gazdasági vezető, aki ha kevesebb pénzt ad, akkor már közvetlenül

befolyásolja az előadást, pénztáros, jegyszedő, öltöztető, karbantartók, díszletkészítők, varrónő stb) nem mindegy, hogy ezek hogyan dolgoznak. A szervezet persze nem statikus (pl lehet a színész rendező is egyben) Az amatőr színjátszásnál, diákszínjátszásnál is ugyanaz az öt tényező adott, de a közvetlen tényezőkből a legtöbb hiányzik. (a tanár a rendező, a dramaturg és minden más) A közvetett tényezők közt megjelenik a szülő, a takarító, a karbantartó a gazdaságis, a szakmai szervezet. Bekerülhetnek a közvetett tényezők közül a közvetettbe pl. az énektanár, az informatikus, a szülő, a rajztanár stb. Ismertesse a középkori vallásos és világi színjátszást! A középkori színjáték A középkor az európai kultúrtörténetben a Nyugat-Római Császárság bukásától (Kr. u 476-tól) kb a XIV századig számítható A korszakhatárok csupán hozzávetőlegesek, mert pl. Augustinus életműve az ókor idején

is már a középkori kultúra része, a XV. században pedig Villon művészete még a középkorhoz sorolandó, jóllehet akkor már Itáliában a reneszánsz második évszázada virágzott. A vallásos színjáték a liturgiából alakult ki a X. században Egy 1044-es kódex tartalmazza Hardwick püspök szertartáskönyvét. A nem vallásos színjáték nem öltött intézményes keretet. A népi színjátszás főképp az antik komédia elemeit hordozva él, de jelentőssé majd csak a XVI. század táján válik, nevezetesen a "commedia dellarte" és a "farce" formájában. A dráma középkori műfajváltozatai zömmel vallásosak. A "mirákulum" szentek életét, csodáit, mártírhalálát játssza el. A "misztérium" újszövetségi tárgyról, ill a bűnbeesésről szól. A "moralitás" egy-egy valláserkölcsi tételt szemléltet, egymással vitázó allegorikus alakokkal. A "passiójáték" a keresztút

középkori dramatizálása. Többféle színpadot használtak. A szimultán színpadot egy térben építették fel, azt a szereplőt, aki csak jelen volt, de nem beszélt úgy tekintették, mintha ott sem lett volna. Kialakult, hogy jobb oldalon a jók (angyalok), baloldalon a rosszak (ördögök, szörnyek) szerepeljenek. Az állványszínpad 3 szintes volt, a poklot, az édenkertet és a mennyet jelképezte egy-egy szint. Kocsiszínpadot is használtak: vagy a kocsit húzták a nézők előtt, vagy a nézők vonultak el a kocsik előtt