Biológia | Középiskola » Rendszertan tételsor

1. Egysejtű eukarióta élőlények jellemzése Sejtjeikben körülhatárolt, valódi sejtmag található. Nagyon valószínű, hogy az ősi egysejtű eukariótákhoz hasonló felépítésűek a ma élő ostorosmoszatok és a különböző állati egysejtűek is. 2. Gombák rendszerezése, általános jellemzése A gombák lehetnek egysejtűek (élesztőgomba) és többsejtűek (gombafonalakból álló sejtfonalas szerveződés). Spórával szaporodó heterotróf élőlények Osztályozásuk két nagy törzs szerint: nyálkagombák valódi gombák A valódi gombáknak 3 osztálya van: a.) moszatgombák (hosszú megnyúlt sejtjeik nem alkotnak szövedéket, pl. peronoszpóra, fejespenész) b.) bazídiumos gombák (bazídium: a gombafonal végén kiszélesedő sejt, amelyen a spórák termelődnek, pl. kalapos gombák, üszökgombák c.) tömlős gombák (a gombafonalak végén tömlőkben 8 spóra fejlődik, pl. vánkospenész, lisztharmat) 3. Mohák általános jellemzése,

evolúciós helyzete A mohák a zöldmoszatokból származnak. Telepes növények, a fejlettebbek már vízszállító szövettel is rendelkeznel. Spórával szaporodnak, az ivartalan és ivaros nemzedék váltja egymást Az ivarsejtek az ivarszervben fejlődnek és ostorral mozognak. Két szakaszos fejlődésük van: a petesejt mozdulatlan, az ivarsejt vízben úszva közelíti meg azt. Megtermékenyítés után a hím- és nőivarsejt egyesül és zigóta jön létre. A zigótából spóratartó fejlődik ki, spórával Ivartalan fejlődés szakaszai: sóra, előtelep, növényke. Ivaros fejlődés szakaszai: hímivarszer, nőivarszerv, ivarsejtek egyesülése, zigóta, spóratartó, spóra. Pl: csillagmoha, ezüstmoha, csillagos májmoha, lombos moha, szőrmoha. Evolúciós helyzetüket tekintve am ohák az evolúciós törzsfa egyik oldalágát képviselik, amely nem vezetett tovább a fejlettebb növények kialakulása felé. 4. Harasztok általános jellemzése és evolúciós

helyzete Evolúciós helyzetük:ők a legfejlettebb testszerveződésű hajtásos növények. A nyitva- és zárvatermők törzsébe tartoznak. Közös jellemző a szárból és levelekből álló hajtás, valamint a hajtással összefüggő gyökér. Őseik a vízpartok élő, de a vízi életmódtól részben már elszakadt ősi zöldmoszatok voltak Testfelépítésük főbb jellemzői, hogy hajtásuk valódi szövetes szerkezetű szárból és levelekből áll. Jól fejlett szállítószövettel rendelkeznek, ami a gyökérből a száron ál a levelekre is kiterjed. Életmódjukat a spórás szaporodásuk határozza meg. Többnyire nedves, árnyékos helyen élnek Két osztályuk van: a.) zsurlók osztálya (lágyszárú növények, leveleik nincsenek, csak pikkelyeik, pl. mezei zsurló) b.) páfrányok osztálya (szeldelt karélyos levelek, melynek fonákják spóratartók vannak, földalatti szára a gyöktörzs, hajtása leveles szár, ami spórával szaporodó virágtalan

növény, fejlődése ivaros és ivartalan) 5. Kétszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete Magjuk 2 sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük főgyökérrendszer Fás vagy lágyszárú növények, levelük főerezetes, a szállító szövetek körkörösek. Viráguk felépítése: csészéből és pártából állóü kettős virágtakaró A virág ivarlevelei a porzóból és a termőből állnak. A virág belső szerkezetére (termőlevelek száma, porzók száma, termők felépítése) az 5-ös, illetve 4-es szám, és ezek többszöröse jellemző. Evolóciós helyzetük: legősibb típusai a boglárkák alosztályába tartoznak. 6. Egyszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete Magjuk 1 sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük mellékgyökér-rendszer Többségükben lágyszárúak Leveleik mellékerezetesek. A virágtakaró levelei nem különülnek el csészére és pártára, lepel virágtakarót alkotnak A virágtakarón

belül porzók és termő van. A virág belső szerkezetére a 3-as szám és többszöröse jellemző 7. A férgek törzseinek összehasonlító elemzése A férgeknek 3 törzse van, úgymint: a.) laposférgek törzse b.) hengeresférgek törzse c.) gyűrűs férgek törzse A laposférgek és a hengeresférgek is kétoldali szimmetriával rendelkeznek, de míg a laposférgek egy-, a hengeresférgek kétnyílásúak. Mindkettőnek valódi szövetei, testtájai vannak, de bélcsatornája csak a hengeresférgeknek van. Mindketten bőrizom-tömlővel mozognak, és bőrlégzésük van A gyűrűs férgek új vonása a szelvényezettség, valamint, hogy keringési rendszerük van (vér). 8. Ízeltlábúak osztályainak jellemzése és összehasonlítása A ma élő állatokfajok több mint¾ része az ízeltlábúakhoz tartozik. Szelvényes testük a űrűsférgekkel gy mutat közelebbi rokonságot. Három osztályuk van a.) A rákok osztályába tartozók vízben élő állatok,

kopoltyúval lélegeznek, de egyes fajaik a szárazföldön is megélnek. Testük fej- és torszelvényei összenőttek (fejtor) 5 vagy több pár járólába van. Ragadozók és növényevők lehetnek b.) A rovarok osztályába tartozóknak 3 testtája van. A fejhez tartoznak a szemek, az érzékelő csápok, a szájszervek. A torhoz a járólábak (3 pár) és a szárnyak (2 pár) a potrohnál találhatók a légcsőnyílások. Táplálkozásuk rendkívül sokrétű c.) Pókszabásúak osztályába tartozóknak 2 fő testtája van. Az előtesten találhatók az érzékelő szervek, a szájszervek és a járólábak (4 pár). Szájszervük csáprágó Többnyire szárazföldön élnek, ragadozók, ritkán élősdiek. 9. Halak és kétéltűek osztályainak jellemzése és összehasonlítása A halak áramvonalas testalkatúak, mert vízben élnek. Bőrük nyálkás, ami véd a víz bakteriális hatásaitól Kopoltyújuk felülete nagy, és vízerekkel van tele, kopoltyúívei a víz

alatti nagy felületű áramláshoz kellnek. A vizet szájüregükből a kopoltyúlemezekbe préselik. Ikrával szaporodnak Az ikra a pete külső megtermékenyítése. A halak voltak az elsőgeringes állatok Az ún „maradványhalak” úszóhólyagjai a tüdőt helyettesítik. Lehetnek porcos és csontos felépítésűekA porcos halak ősibb kialakulásúak Teljes vázuk porcszövetből épül fel. A porc azonban nem lágy, hanem kemény Úszóhólyagjuk nincs Példa: cápák és ráják. A csontos halak belső váza csontszövetből épül fel Úszóhólyagjuk van Édesvizekben és tengerekben is élnek. Példa: hering, keszeg A kétéltűek legősibb fajai életük nagy részét a vízben töltötték Testük áramvonalas. Száraz időszakokban azonban képesek voltak mocsaras területen is élni Párosúszójuk végtaggá alakult át. Átmenetet képeznek a halas és a hüllők között Ragadozó állatok Kopoltyújuk megszűnt, helyette tüdő fejlődött ki, amely

bőrlégzéssel egészül ki. Sosem tudnak egészen elszakadni a vízi közegtől, ott szaporodnak. 10. Kétéltűek és a hüllők osztályainak jellemzése és összehasonlítása A hüllők osztályába tartoznak a legősibb szárazföldi gerincesek. Nincs szükségük vízre sem a peterakáshoz, sem az egyedfejlődés kezdeti szakaszához. A megtermékenyítés az anyaállat testében megy végbe (lágy héjú tojás). Nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek felnőtt állattá Felnőtt korukra bőrük erősen elszarusodik, ez védi őket a kiszáradástól. Tüdejük fejlett, bőrlégzésre képtelenek A hüllők az ősi kétéltűekből fejlődtek ki. Legtöbbjük ragadozó 11. A hüllők élettere, szaporodása, táplálkozási formái A hüllők élettere a százazföld. Az ősi kétéltűekből fejlődtek ki, így függetlenedtek a víztől Lágy héjú tojással szaporodnak, vízre ehhez sincs szükségük. A megtermékenyítés az anyaállat testében megy

végbe (Néhány fajuk eleventojó.) Legtöbbjük ragadozó életmódot folytat 12. Madarak általános jellemzése,evolúciós helyzete Evolúciós elődjeik az ősi hüllőktől származnak. Testüket módosult szarupikkelyek (tollak) fedik Lábukon hiányoznak a tollak, itt megmaradtak az ősi jegyek, a szarupikkelyek. Mellső végtagjuk az evolúció során szárnnyá alakult. A repülő életmódnak megfelelően fejlett tüdővel rendelkeznek, amelyhez légzsákok tartoznak. Testhőmérsékletük állandó Kemény, meszes héjú tojással szaporodnak, amelyet testük melegével költenek ki. Ivadékaikat általában hosszabb időn keresztül gondozzák Járólábuk és csőrük felépítése életmódjuknak, táplálkozásuknak megfelelő. 13. A madarak és az emlősök összehasonlítása élettani folyamataik és evolúciós szerepük szerint Bár mindketten a gerincesekhez tartoznak, az emlős állatok a legfeljettebbek. A madarakkal szemben az emlősök elevenszülők,

és testüket szőr borítja. Testhőmérsékletük hasonlóan állandó Végtagjaik, koponyájuk azonban, a maradékéval szemben, életmódjuktól függően változik. Bár néhányuk tojást rak, a döntő többség elevenszülő. A tojásrakó emlősök egyes tulajdonságaikban még a madarakra emlékeztetnek 14. Az emlősök táplálkozási, mozgási és szaporodási formái Az emlősök táplálkozási formái változatosak. Lehetnek ragadozók (pl rovarevők, mint a méhlepényes emlősök), növényevők (mint az erszényes emlősök) és ragadozók, valamint mindenevők is. Szaporodásuk az anyaméhen belül történik, az erszényes emlősök kivételével mindegyikük rendelkezik méhlepénnyel, amelyen keresztül az utód lélegzik és táplálkozik. Az utódok szülés során jönnek világra (elevenszülés) A megszületett állatok anyjuk emlőiből szopnak, amíg nem képesek önállóan táplálékot szerezni. Mozgásuk történhet lábak segítségével, vagy

uszonyokkal (vízi állatoknál)