Gazdasági Ismeretek | Logisztika » Logisztika tételek, 2003

1. A logisztika értelmezésének irányzatai: A német nyelvű: A logisztika alkalmas arra, hogy a teljes újratermelési folyamat rendszerét áttekintse, tervezze, szervezze, irányítsa és ellenőrizze. Ezért a logisztika nem más, mint a rendszerelmélet alkalmazása az anyagáramlás területén. 1. Inkább az üzemi szintre való koncentrálása jellemző 3 területen vizsgálják: Metodika területén: folyamatok, anyagáramlatok tervezése 2. Funkcionális területen: az ellátás, termelés és az elosztás alrendszereinek sajátosságai 3. Szervezési területen: feladatok megoldása, logisztikai szervezetek létrehozása A logisztikus tevékenységet olyan ellátószolgálatnak tekintik, amelynek meg kell oldania a gazdasági rendszereken belüli és azok közötti szinkronizált anyagáramlást. Angol nyelvű szakirodalom: A mikrogazdaságok közötti anyagáramlásra, a piaci és az üzleti folyamatokra (marketing logistics, business logistics), ezek szervezésére

(management logistics) helyezi a hangsúlyt. A logisztikai nyersanyagok, félkésztermékek és késztermékek hatékony áramlásának tervezését, megvalósítását és ellenőrzését szolgáló tevékenységek integrációja. Ugyanakkor a nemét nyelvterületi meghatározás továbbra is alapnak tekintik. A magyar szakirodalom: A ’80-as évek elejétől egyre intenzívebben foglalkozik logisztikai kérdésekkel. De ekkor még térbeli elosztás, a fizikai disztribúció elemeit, rendszereit elemezték, még csak utalások voltak a logisztikára. A hazai logisztikai meghatározására a német és az angol felfogás ötvözése jellemző: A logisztika a szállításon, a raktározáson (tehát az RST folyamatokon) kívüli (pl. a csomagolással vagy a telephely-megválasztással kapcsolatos) tevékenységeket is magába foglalja. 2. Az ellátás-termelés-elosztás kapcsolatrendszerének a logisztikában A termékek életciklusa az elmúlt 15-20 évben rohamosan csökkent,

egyre gyorsabban fejlesztettek ki újabb és újabb termékfajtákat. (Különösen a gépkocsik, háztartási gépek területén) Az ellátás (beszerzés) – termelés – elosztás (érékesítés) kapcsolatrendszere, illetve ezek átfutási ideje, az előzőek miatt egyre meghatározóbb lett: (15/1.1 ábra) A termelési átfutási idő rövidítését az adott terméket előállító vállalat saját technikai, technológiai, szervezési fejlesztéssel meg tudja oldani. Technológiai oldalról a gépesítés, szervezési oldalról a just in time (JIT) – elv alkalmazása a termelési folyamaton belül a műveletek olyan térbeli illesztését teszi lehetővé, amellyel a folyamaton belüli várakozások, készletek minimálisra vagy nullára csökkennek. A termelési folyamatok fejlesztésével diszharmónia alakul ki az ellátás – termelés – elosztás hármas egységén belül az ugrásszerűen lerövidült termelési időhöz ennek többszörösét kitevő ellátási,

elosztási idők kapcsolódnak Az ellátás és az elosztás idejének lerövidítése, a készletek e területen való csökkentése vagy megszüntetése azonban összetett feladatot jelent, amelyben a vállalatoknak, valamint a közvetítő környezetként közreműködő közlekedésnek is partnernek kell lennie. Az ellátási, 1 elosztási részfolyamatok idejének, és a készletek mennyiségének csökkentéséhez a termelési folyamat területén bevált technikai, technológiai, szervezési módszereket ki kellett terjeszteni az előbbiek területére is. 3. A JIT elvű ellátás – termelés - elosztás és hatása Lényege: a teljes folyamat minden szakaszában a feladatokat un. Aktuális elhívások alapján oldják meg. A napi termelési, szállítási programokat úgy készítik el, hogy a „termeld ma azt, amire holnap szükség van” vagy a „termeld ma azt, amit tegnap felhasználtál” elv megvalósuljon. minden igénylő a szükséges ütemnek megfelelően

kapja az anyagot, tehát elméletileg lehetséges a készletek nélküli folyamat kialakítása. Alkalmazásának feltétele: - a fogyasztói igények naprakész ismerete, - a gyártás ehhez való alkalmazkodási lehetőségének megteremtése, - a korszerű termelésszervezési és szállításszervezési módszerek alkalmazása, - a számítógépes hálózati rendszerek kiépítése. Hatása: lehetővé teszi a rendelésre termelés megvalósítását és ezzel egyrészt a keresleti és kínálati piac teljes összefonódását segíti elő, másrészt s minimálisra vagy nullára csökkenthetők adott viszonylatban az elosztási folyamatban képződő készletek. 4. A rendelésre való termelés elve, hatása Csak akkor valósítható meg, ha a termék a megrendeléstől számítva, elfogadható időn belül a felhasználóhoz, fogyasztóhoz jut. A rendelésre való gyártás és a JIT-elv alkalmazásának következményeként az ipari termékek rendelési ciklusideje

(rendelésfeldolgozás, gyártás, fogyasztóhoz való szállítás ideje) a fejlett ipari országokban 10 év alatt átlagosan ötödére csökkent. Ebben az esetben a piaci pozíciók csak akkor stabilizálhatók, ha a termelési folyamat gyorsan, naprakészen tud a megrendelők igényeihez alkalmazkodni. Ez a szükségszerűség vezetett el a termelési folyamatok további korszerűsítéséhez. számítógéppel integrált rugalma gyártórendszerek kialakítása magával hozta az ellátás -elosztás további fejlesztési igényét (szinergikus effektus) Az ellátóknak alkalmazkodniuk kell a gyártási folyamatban programozott termékek szelektív igényeihez, valamint biztosítaniuk kell a CIM (számítógéppel integrált rugalmas gyártórendszerek) rendszerek által még inkább megkövetelt JIT-elv következetes alkalmazását. A megrendelés- és feladatorientált gyártás tehát alapvetően új szemléleteket igényel az ellátási és az elosztási oldalon egyaránt,

és az optimális, készlet nélküli, vagy minimális készlettel támogatott folyamat csak számítógéppel integrált logisztikai rendszerrel (CIL) valósítható meg. 2 5. Az áruszállítás helye és szerepe az ellátás – termelés – elosztás folyamatában A gazdasági rendszerek az ellátási – elosztási rendszereken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ebbe a kapcsolatban a közlekedés – elsősorban árufuvarozási szolgáltatásaival – közvetítő tényezőként lép be. (18/ 12 ábra) A logisztikai értékalkotás központjában álló dimenziók, mint a „téráthidalás”, és az „időáthidalás” a teljes folyamatban integráltan jelennek meg, mert a szállítással megvalósított téráthidalás egyidejűleg tárolással való időáthidalásként is értelmezhető (mozgótárolás). Úgy kell megtervezni és úgy kell működtetni, hogy az alapanyag-ellátástól a késztermék fogyasztóig való eljuttatásáig terjedő anyag-áramlási

folyamatokban lehetőség szerint ne keletkezzenek torlódások. A rugalmas gyártórendszerek csak akkor tudnak optimálisan működni, ha hozzájuk egy ugyancsak rugalmas szállítórendszer is kapcsolódik. A rugalmas szállítórendszerek megfelelő technikai, technológiai és informatikai háttérrel, a rugalmas gyártórendszerekhez illeszkedő felkészültséggel teremtik meg az ellátók és a felhasználók közötti kapcsolatot. A számítógéppel integrált rugalmas gyártórendszerek pedig szigorú követelményeket támasztanak a távolsági szállítás pontosságával, megbízhatóságával, rugalmasságával, továbbá a rakományokat megelőző és követő információk hozzáférésével kapcsolatban, megkövetelik olyan járművek alkalmazását, amelyekről automatikusan lerakhatók és közvetlenül a gyártósorra továbbíthatók a rakományok. 6. A logisztika feladata, célja Feladata: az anyagok és információk rendszereken belüli és rendszerek

közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése, valamint a vizsgált rendszerben adódó feladatok megoldásához és tartós végrehajtásához szükséges tárgyi feltételek megteremtése. Az anyagok: nyersanyagok, alapanyagok, alkatrészek, félkésztermékek, késztermékek, fogyasztási cikkek, stb. Az információk az anyagra és az anyagáramlásban közreműködő elemekre vonatkoznak. Az információáramlás az anyagáramláshoz illeszkedik: időben megelőzve, kísérve és/vagy követve azt. Célja: A 6 M elve, amely több tényező figyelembevételével a folyamatoptimalizálásra törekszik: 3 a megfelelő anyag (áru) a megfelelő időpontban a megfelelő helyre a megfelelő mennyiségben a megfelelő mínőségben és a megfelelő költséggel eljuttatható legyen. 7. A logisztika területei A logisztika a gazdasági rendszerek, gazdálkodó szervezetek folyamatainak összhangját teremti meg, és ezzel teszi gazdaságosabbá a

rendszer működését. A logisztika általános integráló, összhangteremtő szerepe (22/1.5 ábra) A modell alapján kialakított gazdasági rendszer, gazdálkodó szervezet lehet: ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat, mező- vagy erdőgazdasági stb. Ezek szerint különböztetheti meg többek között vállalati, kórházi, banki logisztika, amikor is az általános feladatokat és célkitűzéseket az adott rendszerre (annak ellátására, hatékony működésére) kel értelmezni. 4 8. A logisztikai rendszerek összetevői, eszközei, létesítményei, szervezetei Logisztikai rendszer: egy, vagy több ellátó (forrás) és felhasználó vagy fogyasztó (nyelő) közötti anyag- és információáramlás megvalósításban közreműködő eszközök, létesítmények és szervezetek értendők. Logisztikai eszköz: egy adott logisztikai rendszeren belüli anyag és információáramlást megvalósító eszközök, gépek és berendezések halmaza tekinthetők.

Fontosabb eszközök: vasút, közúti és vízi járművek, szakaszos és folyamatos működésű szállítógépek, rakodógépek, raktári tároló eszközök és kiszolgáló berendezések. Az információáramlás eszközei között az adatátviteli és adatfeldolgozó eszközöket (hardver) és az ezeket működtető eljárásokat (szoftver) kell megemlíteni. Logisztikai létesítmények: egy adott logisztikai rendszeren belüli anyag és információáramlásban érintett épületek, területek, utak és szállítópályák. A létesítmények közül meghatározó szerepük van a raktárépületeknek és a tárolóterületeknek, amelyek szinte valamennyi logisztikai rendszer részét képezik. Logisztikai szervezet: a logisztikai célkitűzésekkel (lásd 6M elv) összhangban és más vállalati szervezetekkel együttműködve – az anyag- és információáramlást tervezi, szervezi, irányítja és ellenőrzi, valamint a gazdasági rendszer működtetéséhez szükséges

további feltételek megteremtésében működik közre. Egyre fontosabb szerepet játszik a logisztikai management, amely a tervezés, a szervezés, az irányítás és az ellenőrzés (a logisztikai controlling) teljes folyamatában a célirányos és hatékony munkavégzésre inspirál. 9. A logisztika és a rendszerelmélet A logisztikára alapvetően a rendszerelméleti szemléletmód a jellemző. Rendszer fogalma: valamely cél elérése, vagy valamely feladat megoldására tudatosan kiválasztott, meghatározott funkciójú elemeknek, valamint az ezek között fennálló kapcsolatoknak a rendezett halmazából álló együttes. Az elemek a vizsgált rendszer részei, amelyek pontosan meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek. A kapcsolatok az elemek közötti összefüggések. A kapcsolatok leírása révén kép nyerhető az elemek egymás közötti hatásairól és a köztük, valamint a rendszeren belüli környezetünk közötti egymásrahatásról. A rendszer

környezete mindazt magába foglalja, ami a meghatározott rendszeren kívül található, de annak működésével összefüggésben van. A környezet a bemeneti (input) jellemzőkön (kapcsolatokon) keresztül gyakorol befolyást a rendszerre, és ennek hatására változnak meg a rendszer kimeneti (output) jellemzői. Két, vagy több rendszer összekapcsolásával magasabb rendű rendszerek állíthatók elő. Ilyen értelemben a rendszerszintek hierarchiájáról lehet beszélni. Az alacsonyabb rendű rendszerek a magasabb rendű rendszer vizsgálatakor részrendszerként, alrendszerként vagy aktív elemként kezelhetők. 5 A rendszerelmélet szerint a rendszer megismeréséhez nem elegendő az egyes elemek ismerte, hanem az elemek közötti kapcsolatokat, összefüggéseket is fel kell tárni. Ennek megfelelően a rendszer minden elemét, rész- és alrendszerét a többi rész- és alrendszerrel való kapcsolatainak, illeszkedésének figyelembevételével vizsgálja. A

rendszerszemlélet tehát röviden a komplex összefüggésekben való gondolkodásmóddal jellemezhető. Meglevő logisztikai rendszerek elemzésekor: - lehetővé teszi a különböző logisztikai rendszerek egységes fogalmakkal való leírását. - olyan összefüggések, kapcsolatok feltárását teszi lehetővé, amelyek különben csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lettek volna felismerhetők. Új rendszerek kifejlesztésekor: A rendszerelméleten alapuló döntési modellek alkalmazása lehetővé teszi a „sziget”megoldások elkerülését, és a rendszer egésze szempontjából kielégíthető vagy optimális lehetőségek megkeresését. 10. A logisztikai szolgáltatási színvonal jellemzői A logisztikai rendszerek teljesítményei tulajdonképpen különböző logisztikai (pl. szállítási) szolgáltatások, ezért a költségek minimalizálása mellett a másik fő cél többnyire a szolgáltatási színvonal növelése. A szolgáltatás színvonalának

növelésével, azonban rendszerint növekednek a logisztikai rendszer működésének költségei, de ugyanakkor csökkenek a szolgáltatások hiányosságai miatti többletköltségek. Az optimális szolgáltatási színvonalnak az tekinthető, ahol a két költségfüggvény összege minimális. (32old/21 ábra) A logisztikai színvonal meghatározó tényezők: A szállítási idő, A szolgáltatás megbízhatósága A szolgáltatás rugalmassága A szolgáltatás minősége A szállítási idő: a megrendelés vételétől az árunak a megrendelőhöz való szállításáig, eljuttatásáig tart. A rövid szállítási idő fontos, mivel kisebb mennyiségű készletek tárolását és rövid távú diszpozíciót tesz lehetővé. Több részidőből tevődik össze: pl rendelésfeldolgozási, 6 a komissiózási, a csomagolási, a szállításelőkészítési, a rakodási és a tényeleges szállítási időből. A szolgáltatás megbízhatósága annak a valószínűségét

fejezi ki, pl. szállítási szolgáltatás esetén, hogy a vállalt szállítási időt, határidőt betartották e. Ezt befolyásolják a szállítási munkafolyamatok megbízhatósága (határidőre való készenlét), és a szállítási készség. A szállítási készség azt fejezi ki, hogy a megrendelt árut leszállítják-e, milyen mértékben fordulnak elő kielégítetlen igények. A szolgáltatás rugalmassága: a logisztikai rendszer milyen mértékben képes a megrendelői igények változásaihoz való alkalmazkodásra. (pl rendelési igények, tétel nagysága, rendelés időpontja stb.) A szolgáltatás minősége: pl. a megrendelői igények kielégítésének pontosságával (kívánt árufajta, a kívánt mennyiségben, kifogástalan minőségi állapotban való leszállítása) jellemezhető. Ha a kívánt árufajta nem leszállítható, csak a megrendelő előzetes hozzájárulásával célszerű helyette egy másik árufajtát leszállítani. 11. A logisztikai

rendszerek főbb csoportjai A logisztikai rendszerek keresztmetszeti funkciót töltenek be, általában több szervezési, technológiai vagy jogi szempontból különálló alrendszert kapcsolnak össze. Feladatuk: az egyes alrendszerek közötti integrált anyag- és információáramlás megvalósítása. Főbb csoportjaik a makro-, a mikro- és a metalogisztikai rendszerek. LOGISZTIKAI ALRENDSZEREK Makrologisztika Vállalati Ipari Mikrologisztikai Katona Kereskedelmi váll. Logisztikai váll. Metalogisztikai Egyéb szervezet Szolgáltató váll Egyéb szolgáltató váll. Fuvaroztató vállalat kooperációja Logisztikai vállalatok kooperációja Logisztikai és fuvarozó váll.-ok kooperációja A makrologisztikai rendszerek: egy ország, vagy egy gazdasági körzet határain belül helyezkednek el. A mikrologisztikai rendszerek: egyes gazdasági rendszerek, gazdálkodó szervezetek (pl. magánvállalkozások) logisztikai rendszerei. Főbb csoportjai: vállalati,

katonai, egyéb szervezetek (kórházak, bankok) logisztikai rendszerei. A metalogisztikai rendszerek a makro- és mikrologisztikai rendszerek szintjei között helyezkednek el, az ellátási (beszerzési) vagy az elosztási (értékesítési) láncban működő 7 rendszerek (pl. termelő, kiskereskedelmi, nagykereskedelmi, közlekedési, illetve szállítmányozó vállalatok) logisztikai alrendszereinek együttműködéseként jönnek létre. A metalogisztikai rendszerekben több egymástól gazdaságilag, jogilag független szervezet működik közre az anyagáramlás megvalósításában. Közöttük aszerint tehető különbség, hogy milyen vállalatok kooperálnak a logisztikai feladatok megoldásában: - Különböző fuvarozási vállaltok közötti kooperáció (pl. egy közös áruelosztási rendszer létrehozásához) - Logisztikai vállalatok közötti kooperáció (pl.: a különböző feladatokra specializálódott szállítmányozó vállalatok. - Logisztikai

vállalat és fuvarozó vállalat közötti kooperáció (pl. iparvállalat megbíz egy logisztikai vállalatot termékeinek szállításával) A vállalati logisztikai rendszerek a vállalatok jellegétől, funkciójától függően: • Iparvállalati • Kereskedelmi vállalati • Szolgáltató vállalati (alapvetően eltérhetnek egymástól, attól függően, hogy logisztikai funkciójuk vállalatról, vagy egyéb szolgáltató, pl. javító, vállalatról van szó) A vállalaton belüli és a vállalatok közötti anyagáramlás különböző: anyagmozgató, raktározási és áruszállítási alrendszerek együttműködésének eredményeként jön létre. 12. A vállalati logisztikai rendszerek feladatai Feladata: • A vállalat és a beszerzési, valamint az értékesítési piacok közötti, • továbbá a vállalaton belüli anyagáramlás • és a hozzá tartozó információáramlás megtervezése, megszervezése, irányítása és ellenőrzése. Azt feltételezve,

hogy az értékesítési lehetőségek determinálják a vállalatok tevékenységét az értékesítés (elosztás) felöl kiinduló információáramlásnak kell kiváltania a tulajdonképpeni anyagáramlást. Ehhez kapcsolódik az a második információáram, amely ahhoz szükséges, hogy az anyagáramot a beszerzési piactól (a beszállítóktól) a termelésen át az értékesítési piacig (a felhasználókig) követni lehessen. Az átfogó vállalati logisztikai koncepció a vállalati koncepció a vállalat alapfunkciókat: a beszerzést, a termelést, az értékesítést, és az ezekkel kapcsolatok innovációt (kutatásfejlesztés) integrálja. Az átfogó szemlélet olyan szervezet kialakítását segíti, amely biztosítja a termelés zavartalanságát, csökkenti az átfutási időket, a készleteket és lehető teszi a vevők, igényeinek rugalmas kiszolgálását. A vállalati rendszer kapcsolódása a környezetéhez (39 old/2.5 ábra) 8 13. A vállalati

logisztikai rendszerek főbb részterületei A vállalati logisztika főbb területei a vállalati anyagáramlás főbb szakaszainak megfelelően: • az ellátási (beszerzési logisztika) • a termelés logisztika • az elosztási (értékesítési) logisztika • a hulladékkezelési logisztika Az ellátási logisztika: a vállalat számára a termeléshez szükséges alap-, segéd-, üzemanyagok és alkatrészek a 6M elvnek megfelelő beszerzése. Főbb feladatai: Anyagellátási stratégiák megválasztása A beszállítóktól a termelés előtti kapcsolódási helyekig terjedő anyagáramlás és az ehhez kapcsolódó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése. A termelési (gyártási) logisztika: az alapanyag-raktáraktól a késztermék raktárig terjedő anyagáramlását tervezi, szervezi, irányítja és ellenőrzi. Főbb feladatai: • technológiai folyamatok műveletei (munkahelyek) közötti mozgatási, tárolási feladatok, • a

technológiai helyek kiszolgálása, ami kiterjed a munkahelyi tárolásra és a technológiai, berendezésre való feladásra, levételre • a technológiai folyamatok közötti mozgatás, tárolás, • a termelésközi készletekkel való gazdálkodás. Az elosztási logisztika: a vállalatnál előállított késztermékek a 6M elvnek megfelelően a felhasználók rendelkezésére álljanak. Feladata: a késztermékek a raktártól a különböző értékesítési csatornákon át a felhasználóig, a fogyasztóig terjedő áramlás és a hozzá tartozó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése. A hulladékkezelési logisztika: fordított irányban az értékesítési piactól a beszerzése piac irányában vizsgálja az üres egységrakomány-képező és csomagolóeszközök, az elhasznált termékek, valamint a hulladékok áramlását. Környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok miatt a keletkező hulladék minél nagyobb arányú

újrahasznosítására kell törekedni. Ez történhet ugyanannál a vállalatnál, vagy más újrahasznosításra szakosodott vállalatnál. 9 14. A vállalati logisztikai rendszerek irányítási szintjei Piramis alakban lehet ábrázolni (42 old/2.8 ábra): Felső stratégiai szint: a hosszú távú logisztikai célkitűzéseket határozza meg az egész vállalat, illetve egyes részlegei számára. Feladatai közé tartozik: • a vállalati logisztikai stratégiák megválasztása, • logisztikai rendszerek tervezésének és fejlesztésének megválasztása, • a logisztikai controlling megszervezése, irányítása, • a vállalati logisztikai szervezet kialakítása, • az üzemi telephely-megválasztással kapcsolatos döntések meghozása. A középső, taktikai szint: a stratégiai szinten kitűzött célok elérési módjának középtávú megtervezése és irányítása. A) az ellátási logisztika területén - a termeléshez szükséges anyagok alkatrészekkel

kapcsolatos megrendelése tervezése irányítása - a beszállítások megszervezése - az alapanyag-raktári készletgazdálkodás B) a termelési logisztika területén: a termelés anyagellátásának megszervezése, tervezése, a termelés közbeni anyagáramlás tervezése, szervezés, irányítása, a termelésközi készletgazdálkodás C) az elosztási valamint a hulladékkezelési logisztika területén - a rendelések teljesítésének tervezése, szervezése, irányítása - a késztermék raktári készletgazdálkodás - a kiszállítások megszervezése, járattervezés - a hulladékgyűjtés, illetve készletezés tervezése, irányítása, különös tekintettel az újrahasznosítás lehetőségeire Az operatív szint: a logisztikai folyamatok végrehajtásának irányítása, ellenőrzése. A) az ellátási logisztika területén: árubeszállítás, áruátvétel, járműkirakás, egységrakomány képzés, bontás, anyagok, alkatrészek tárolása B) a termelési

logisztika területén: a gyártó részlegek közti, a munkahelyek közötti, műveletközi anyagáramlás, anyagmozgatás, anyagkezelés C) az elosztási logisztika területén: késztermékek tárolása, komissiózás, csomagolás, egységrakomány-képzés, járműmegrakás, késztermékek kiszállítása, a hulladékgyűjtéssel és újrahasznosítással kapcsolatos szállítási, raktározási feladatok elvégzése. 10 15. Az áruszállítási rendszerek feladatai Fő feladata: alap-, segéd, az üzemanyagok, a félkész-, késztermékek, valamint a hulladékok (röviden áruk) helyváltoztatása a kitermelés, a termelés, a felhasználás és a hulladékfeldolgozás helye között; azaz az un. Külső szállítás a különböző vállalatok, vagy a vállalat különböző telephelyei között. A vállalatok szempontjából vizsgálva az áruszállítási rendszerek a vállalatok külső anyagáramlási kapcsolatait hozzák létre. A térbeli különbségek áthidalását

lehetővé tevő külső szállításhoz kapcsolódóan rendszerint rakodási (be-, ki-, és átrakodási), tárolási, csomagolási, egységrakományképzési feladatokat is meg kell oldani. A vállalatok az ellátási-elosztási rendszereken keresztül kapcsolódnak egymáshoz, alkotnak logisztikai láncot. Az áruszállítási rendszerek megbízható, stabil működése nélkül nem valósítható meg zökkenőmentesen az átfogó áruáramlás, mivel a termelők a JIT-elvű készletszegény, rugalmas ellátás-termelési-elosztási stratégiák megvalósítására, valamint a gyártási mélység csökkentésére törekszenek. A korszerű áruszállítási és kommunikációs rendszerek lehetővé teszik a vállalatok számára külső kapcsolataik kiszélesítését, pl.: bizonyos anyagok, alkatrészek távolabbi telephelyű, belföldi vállalatoktól való, vagy esetleg külföldről történő beszerzése. 16. Az áruszállítással kapcsolatos igények változása A gazdaság

szerkezetének átalakulása (a piacgazdaságra való áttérés) következtében hazánkban is fokozatosan megváltoznak az áruszállítással kapcsolatos igények. A változásokat előidéző főbb tényezők: 1. a beszerzési és értékesítési piacok globalizálódása, 2. a termékféleségek számának növekedése, 3. rendelésre orientált gyártás, 4. gyártási mélység csökkentése 5. JIT-elvű ellátási és termelési stratégiák bevezetése, 6. kisvállalkozók számának növekedése Mindezek miatt: - Csökken a szállításigényes tömegáruk aránya, - Csökken a küldemények nagysága, de nő a gyakorisága - Növekszenek a szállítás minőségével szembeni elvárások - Nő a szállítások kívüli logisztikai tevékenységek iránti kereslet, mivel inkább a termelésre koncentrálnak, a piaci verseny miatt Az áruszállítási feladatok főbb jellemzőit meghatározó tényezők: - szállítandó áruk jellemzői, - árumennyiségek nagysága, -

szállítási távolság - szállítások rendszeressége - szállítások időtartamával kapcsolatos kötöttségek Az áruszállítást a vállalatok saját járműveiken végzik, vagy fuvarozó, illetve szállítmányozó vállalatot bíznak meg a szállítási feladatok végrehajtásával. A saját járművekkel való szállítás akkor éri meg: • a szállítások szorosan kapcsolódnak a technológiai folyamatokhoz, • speciális járművek alkalmazására van szükség • azonos jellegű szállítási feladatok rendszeresen, nagy gyakorisággal ismétlődnek 11 • a saját járműpark gazdaságosan üzemeltethetők. A fuvarozók: más tulajdonát képező árukat jutatnak el fuvardíj ellenében – szerződéses jogviszony keretében – a feladási helytől a rendeltetési helyre (MÁV, HUNGAROCAMION). A szállítmányozó (speditőr) a saját nevében a megbízója számlájára vásárolja meg a fuvarozási és az áru továbbításához szükséges egyéb

szolgáltatásokat. Arra vállalkozik, hogy az árutovábbítást a mindenkori piaci helyzetnek megfelelően minél hatékonyabban megszervezze. Maga a fuvarozás nem tartozik szorosan a szállítmányozói tevékenységbe, de a szállítmányozók is rendelkezhetnek saját járművekkel, és így a fuvarozási tevékenységet is – részben, vagy egészben – elvégezhetik. 17. A szállítási láncok jellemzése Közvetlen és összetett szállítás: Egymással összehangolt rakodási, szállítási és estenként tárolási (röviden RST) folyamatok mennek végbe, annak érdekében, hogy a feladó és a címzett közötti áruáramlás megvalósuljon. Közvetlen és összetett szállítás különböztethető meg Közvetlen: egy szállítójárművel azonos szállítópályán végzik a szállítást, az áru átrakásának igénye nélkül. Összetett szállítás esetében több szállítójárművel, szállítópályákon végzik a szállítást, rendszerint több

közlekedési ágazat működik együtt szállítási feladat végrehajtásában (szállítási lánc alakul ki): a) hagyományos megoldású esetben közvetlenül az árukat rakják át egyik szállítójárműből a másikba, b) kombinált szállítás esetében az árut tartalmazó konténereket, vagy más szállítójárműveket rakják át egyik szállítójárműből a másikba. Az összetett szállítást végző szállítási láncok rendszerint 3 tagúak. Nemzetközi szállításoknál több (4 vagy 5) szállítási láncok is előfordulnak: Pl. közúti vasúti szállítás tengeri szállítás közúti fuvarozás Integrált szállítási láncok: A korszerű termelésszervezési eljárások, anyagmozgatási és szállítmányozási módszerek, valamint információs és kommunikációs technikák bevezetésével integrált6logisztikai lánccá kapcsolható össze a téráthidalás, valamint a tárolás. A kombinált áruszállítási rendszerek bevezetése jó

lehetőséget nyújt az integrált szállítási (logisztikai) láncok kialakítására. Az integrált szállítási láncokban résztvevő partnerek hatékony, rugalmas együttműködése csak automatizált információcserével valósítható meg. Forgalomszervezési megoldások: Az áruk helyváltoztatását megvalósító elemek, az áruszállító járművek, a mindenkori szállítási igényektől függően: • közvetlen: a feladási és rendeltetési között, ha a feladott küldeményeket ugyanabban a járműben továbbítják, és a szállítás közben a jármű rakománya sem változik (közben nem adnak fel-, illetve le küldeményeket) • vonali forgalom esetén ugyancsak változatlan marad a szállítójármű a szállítás teljes időtartama alatt, de bizonyos közbenső állomásokon (kikötőkben, pályaudvarokon) újabb küldeményeket adhatnak fel, illetve egyes küldeményeket leadhatnak. • Gyűjtő forgalomban szállítás közben csak újabb küldeményeket

adnak fel 12 elosztó forgalomban közlekedtethetők: csak küldeményeket adnak le. Ebben a szállítás kezdő és végpontja gyakran azonos. Forgalomszervezési megoldások szemléltetése (196 old. 53 ábra) • 18. Közlekedési munkamegosztás a szállításban Az európai áruszállításban a közúti közlekedési alágazat dominál kb. 75%-os részesedéssel A vasúti áruszállítás részaránya kb. 17%-os, a vízi közlekedés jelentős szállítási piacokat vesztett el a közúttal szemben. A közúti szállítások volumene évente átlag 3-6%-kal nőtt Magyarországon is csökken a vasút áruszállítási teljesítménye és részaránya is. A közúti áruszállítás részaránya erőteljesen növekedett. Kezdetben a nagy szervezetek bonyolították le, és csak a ’80-as évek második évtizedétől vált mérhetővé a magánfuvarozók teljesítménye. A vízi közlekedés részaránya 1980 és 90 között növekedett ugyan, de a hajózás

teljesítményaránya erőteljesen csökkent, így egyre kevésbé kihasználtak a dunai-vízi út által biztosított olcsóbb és környezetet kevésbé terhelő szállítási lehetőségek. A légi közlekedés áruszállítási teljesítményei kicsik, de az előrejelzések szerint növekedés várható. A csővezetékes szállítás volumenében csökkent, de az egyéb közlekedési ágazatokénál kisebb mértékben, így részaránya növekedett. A magyar közlekedéspolitikai koncepciókban megfogalmazott célkitűzések: A vasúti teljesítmény részesedése ne csökkenjen, a közúti áruszállítás teljesítménye ne növekedjen, a kombinált szállítások részaránya közelítse a 3-4%-ot. 19. Az egységrakományos szállítás jellemzése A kisebb méretű és tömegű árukat nagyobb méretű és tömegű, géppel kezelhető egységrakományokká összefogva célszerű szállítani. A szállítási lánc részfolyamatainak zökkenőmentes összekapcsolását,

összehangolását, a rakodási, szállítási és tárolási költségek minimalizálását teszik lehetővé. Olyan egységrakomány-képző eszközöket célszerű alkalmazni, amelyek a szállítási lánc teljes folyamatában optimálisan beilleszthetők az anyag- és információáramlás folyamatába. Törekedni kell: Termelési egység = raktározási egység = szállítási egység = értékesítési egység egyenlőség megvalósítására. Fő előnyei: - Lehetővé teszi az árukezelési, rakodási munkák gépesítését, - Az árukezelési, rakodási munkák számának csökkentését - Integrált szállítási láncok kialakítását - Az árukezelési, rakodási idők csökkentését - A szállított áruk fokozottabb védelmét - Csomagolási költség-megtakarítások - Helytakarékos, gépesített tárolási technológiák alkalmazását Hátrányai: - Az egységrakomány-képző eszközök magas költségráfordítást igényelnek - Üres egységrakomány-képző

eszközök visszaszállítása többlet szállítási ráfordítást jelent 13 - Az egységrakomány-képző eszközök saját tömege, illetve térfogata miatt esetenként kisebb lehet az adott járműben, illetve tárolótérben elhelyezhető nettó térfogat 20. Az egységrakomány-képző eszközök főbb csoportjai Lehetnek: - Általános célúak (sok fajta áru szállítására alkalmasak - Speciális célúak (egy meghatározott árucsoport vagy egy fajta áru szállítására alkalmasak) 1. szállítóládák, rekeszek (pl gyümölcsöknek) 2. sík rakodólapok, leginkább szabályos alakú sík felfekvési felületű mozgatási egységek (pl. ládák, kartondobozok) A hazai áruforgalomban elterjedt változat az európai normáknak megfelelő nagyságúak. 3. Konténerek jellemzői: - szállítási segédeszközök - különböző fajtájú áruk befogadására alkalmasak - védik az árukat, a csomagolásukat is csökkentve - nem lehetnek járműként kialakítva,

legfeljebb olyan görgőik lehetnek, amelyek az egyik szállítójárműről a másikra való átrakásukat megkönnyítik - el vannak látva a mozgatásukat elősegítő görgőkkel - űrtartalmuk legalább 1 m3 - Méreteik szempontjából lehetnek: kiskonténerek (1-3 m3), közepes konténerek (nagyobb 3 m3-nél és 6 m-nél rövidebbek), nagy konténerek (3 m3-nél nagyobb és 6 m-nél hosszabbak) - A bennük továbbítandó árutól függően lehetnek: univerzálisak, vagy speciálisak Az egységrakomány-képző eszközök és a szállítójárművek rakfelületének, illetve rakterének optimális kihasználása érdekében különös gondot kell fordítani a csomag- és az a jármű-raktér méretek összhangjára. Ennek elérése érdekében rakodási terveket célszerű készíteni, erre már tervezői szoftverek is rendelkezésre állnak. 21. A kombinált szállítási rendszerek főbb csoportjai A kombinált szállítás esetén egy szerződés keretében két vagy több

közlekedési ágazat vesz részt egy adott szállítási feladat megoldásában, az áru egy szállítási egységben jut el a feladótól a címzettig. A fel- és elfuvarozást a közúti közlekedési alágazat, míg a távolsági szállítást a vasúti vagy vízi közlekedési alágazatok végzik. A csatlakozási helyeken nem közvetlenül az árut rakják át, hanem az árut tartalmazó zárt konténert, vagy magát a szállítójárművet. Ennek megfelelően 2 fő csoportba sorolhatók: A) konténeres szállítási rendszerek esetében: Két vagy több közlekedési alágazat együttműködésével bonyolítják le a feladó és a címzett közötti konténerforgalmat B) tágabb értelemben vett huckepack szállítási rendszerek esetében: Az egyik közlekedési alágazat szállítójárművein továbbítják a másik közlekedési alágazat szállítójárműveit. 14 A kombinált szállítási rendszerek (227old/5.32 ábra): A kombinált szállítási módszer fő

előnye: - a optimális közlekedési megosztás megvalósítása - integrált szállítási (logisztikai) láncok kialakítását teszi lehetővé Azonban a kombinált fuvarozás – a közúti szállítással való árversenyben – csak kb. 500-700 km-nél nagyobb szállítási távolságok esetében tud előnyt szerezni. Mivel a kombinált szállítás csak viszonylag nagy szállítási távolságok esetében gazdaságos, hazai viszonylatban elsősorban a tranzit, valamint az export-import áruforgalom lebonyolítására vehető számításba. 22. Nagykonténerek, vasúti, közúti, vízi szállítása A konténeres szállítás valamennyi közlekedési alágazattal megvalósítható. A helyi, körzeti szállítást rendszerint közúton végzik, a távolsági szállítás pedig vasúton vagy vízi úton történik. A leggyakrabban a közúti/vasúti és a közúti / vasúti és közúti / vasúti / nyílt tengeri kombinációk fordulnak elő. A légi áruszállításban

általában nem alkalmazhatók a földi szállításnál használt konténerek, ezért a repülőtéri átrakóhelyeken az áruk átrakására van szükség. A vasúti szállítás esetén a konténerek belföldi forgalmát vagy maga a vasúttársaság szervezi (mint Magyarországon a MÁV), vagy külön erre szakosodott vállalat. Az utóbbiak a nemzetközi konténerforgalmat lebonyolító Intercontainer Társaság ügynökeiként tevékenykednek. A nagykonténerek szállítójárművei: Vasúti szállítása: Az általános rendeltetésű vasúti kocsik közül az alacsony oldalfalú pőrekocsik, vagy a normál pőrekocsik használhatók. 15 A konténerszállító vasúti kocsik kétféle kivitelben készülhetnek: 1. zárt konténervonatokhoz könnyűszerkezetű különleges vasúti kocsik, amelyek a konténerterminálok között, rendezés nélkül közlekednek 2. normál tehervagonokhoz olyan lökéscsillapító berendezéssel ellátott vasúti kocsik, amelyek a konténerre

2g-nél nagyobb lassulást nem adnak át sem a kocsitovábbítás, sem a rendezés során Közúti szállítás: Egyaránt használhatók a normál rakfelületű és a speciális alvázszerkezetű közúti járművek is. A konténereket az alvázához kell kapcsolni, forgóreteszek alkalmazásával. A konténerek közúti szállítására legjobban a nyerges szerelvények, egy-, két- és háromtengelyű változatai alkalmazhatók. Követelmény, hogy a pótkocsikat könnyen el lehessen választani a nyergesvontatótól. Az oldalrakodó berendezéssel felszerelt közúti járművek fő rendeltetése a konténerek szállítása, de alkalmasak a konténerek le-, fel- és átrakására és esetenként kétrétegű halmozásra is. Egyes típusaik egyoldalas, mások kétoldalas működtetésűek A konténert vagy kézi működtetésű speciális függesztékkel az alsó sarokelemekhez, vagy szpéderrel a felső sarokelemekhez csatlakoztatva fogják meg. Belvízi hajózás: Hagyományos

szállítójárművei (hajók, uszályok) általában alkalmasak a konténerek szállítására. Tengerhajózás: A tengeri hajózás konténerszállító járművei 100-5000 TEU befogadóképességek. A rakodási technológia szempontjából a konténerszállító hajók: • Függőleges rakodási rendszerűek • Vízszintes rakodási rendszerűek • Függőleges és vízszintes rakodást kombináló rendszerűek lehetnek. Nagykonténerek rakodása A konténerek szállításához kapcsolódó rakodási, mozgatási feladatok: a) konténerterminálokon: • konténerek közvetlen átrakása a különböző közlekedési szállítójárművei között • közvetett átrakás esetén a konténerek tárolótérre helyezése • konténerek átcsoportosítása a tároló téren b) a fuvaroztatók telephelyein: • konténerek le-, illetve felrakása a járművekre • tárolótéri konténermozgatás alágazataok A konténermozgató, -rakodó gépek közös sajátossága, hogy

önműködő konténermegfogó keretekkel (szpéderekkel) vannak ellátva. A termináli átrakási feladatok megoldására általában sínpályához kötött konténerbakdarukat, teleszkópgémes mobil rakodógépeket vagy egyéb speciális konténerrakodó gépeket használnak. A fuvarozók telephelyein felmerülő rakodási feladatokat célszerűen elláthatják a konténerek be-, illetve kiszállítását végző oldalrakodó berendezéssel ellátott gépkocsik. A kikötőkben a vízszintes rakodási rendszerű hajókba a konténereket általában a farrészen, esetleg az orrszerkezetben, illetve a hajók oldalán kialakított rakodónyílásokon át lehet berakni. Az ACTS-rendszer (Abroll-Container Transportsystem): 16 A nagykonténerek rakodását általában emeléses módszerrel végzik. Kivételt képez az ACTS rendszer, amelynél gördítéses módszerrel rakják át a konténereket. Speciális, görgőkkel ellátott konténerek a tehergépkocsikról a vasúti

járművekre tolhatók. A vasúti jármű olyan pőrekocsi, amelyeknek rakfelületére 3 sínpárt illesztenek. A sínpárok a kocsi hossztengelyétől mért 30o-ban kifordíthatók. Ugyancsak sínpár helyezkedik el a közúti járművökön is 23. A cargo 2000 szállítási rendszer Egy új, közepes nagyságú szállítótartály a „logistikbox” használatán alapul, amelyet integrált közúti/vasúti szállítási láncban továbbítanak a feladótól a címzettig. A távolsági szállításra gyorstehervonatokat alkalmaznak. A helyi forgalomban a gyűjtést és az elosztást közúton, gépkocsikkal végzik. Automatizált tároló- ás átrakóhelyek szavatolják a zökkenőmentes rendszerátmeneteket. Átfogó irányítási és információs rendszer gondoskodik a súrlódásmentes folyamatokról a szállítási láncban. A logostickboxban a teljes jármű- vagy nagykonténer-rakományt ki nem tevő 4-6 rakodólapnyi mennyiségű küldeményeket szállítják. A logisickbox

szállítási koncepciót úgy alakították ki, hogy kompatibilis legyen a csereszekrényes kombinált szállítással. Ez azt jelenti, hogy a logistikboxok szállításakor is, mind a vasútnál, mind a közúti szállítmányozóknál felhasználhatók a kombinált szállítás meglevő egységes berendezései, eszközei és átrakóhelyei. A logistikboxokat a távolsági szállításban a csereszekrényekkel azonos 7,15 m hosszúságú hordozókereten szállítják a kombinált szállítás vonatain. A vasút-közút közötti átrakóhelyen a logistikboxokkal megrakott hordozókereteket átrakják a hagyományos csereszekrényeket hordozó járművekre. 24. A huckpack rendszerű közúti-vasúti kombinált szállítás A huckpack szállítási rendszer alapváltozata először az USA-ban terjedt el, mivel itt a vasúti rakszerelvény méretei lehetővé teszik, hogy a normál kialakítású vasúti kocsikon normál kialakítású tehergépkocsik szállíthatók legyenek. A kisebb

vasúti rakszerelvény miatt Európában ez nem lehetséges, ezért olyan megoldásokat kellett kifejleszteni, amelyek a vasúti és közúti járművek együttes magasságának csökkenéséhez vezettek. A Ro-La rendszer (Rollende Landstrasse = Gördülő országút) lényege, hogy a tehergépkocsik homlokrakodókon át felhajtanak a kis átmérőjű kerekekkel ellátott, alacsony rakfelületű vasúti kocsikra. A célállomáson a közúti járművek hasonló módon „saját keréken” gördülnek le a szerelvényről. A vasúti szállítás közben a gépkocsivezetők a szerelvényhez kapcsolt hálókocsiban utaznak (un. kísérő forgalom) A rendszer előnye: - nem igényli a közúti járművek különleges kialakítását, - egyszerű és gyors a fel- és lehajtás. Hátránya: - Különleges vasúti kocsik nagy beszerzési költsége, - Kis kerékátmérő miatt kedvezőtlen futástulajdonsága, - Nyerges vontatók nagy holttömege. A csereszekrény a közúti jármű

levehető felépítménye, fém oldalfalú egyrakomány-képező eszköz, ami normál pőrekocsin vagy konténerszállító vasúti kocsin szállítható. 17 Jellegzetessége: A kirakás helyén támasztólábakra állítható, és a gépkocsi kihajthat a csereszekrény alól. A kombiterminálokon a csereszekrényeket általában speciális megfogókerettel felszerelt sínpályához kötött darukkal vagy mobil rakodógépekkel helyezik a vasúti kocsikra. Előnye: lényegesen kisebb a saját tömegük mint a konténereknek Hátránya: sem a szállítás, sem a tárolás közben nem halmozhatók. Daruzható nyerges félpótkocsik: Ugyancsak rakodáshoz használt megfogókeretekkel felszerelt, sínpályákhoz kötött darukkal vagy mobil rakodógépekkel rakodhatók. Vasúti szállításukhoz un zsebes vasúti kocsikat alkalmaznak (ezek jellegzetessége, hogy a forgózsámolyok közötti padlórész süllyesztett kialakítású). A félpótkocsikat oly módon helyezik a vasúti

kocsiba, hogy futóművük a zsebbe kerüljön. Nem daruzható nyerges félpótkocsik: Csak horizontálisan, homlok- vagy oldalirányú rágördítéssel vagy rátolással rakodhatók. Vasúti szállításukhoz általában un. lengőhidas vasúti kocsikat alkalmaznak A huckpacs rendszerű közúti-vasúti kombinált szállítás A forgalom jellege A kombinált forgalom megnevezése Kísért Ro-La Szállítási egységek 1)Tehergékocsik (pótkocsikkal vagy nélküle) 2) Nyerges szerelvények Vasúti kocsik Járműátmenet/ rakodás módja Kis átmérőjű kerekekkel elátott, alacsony rakfelületű vasúti kocsik Roll on - Roll off közúti járművek homlokrakodókon ár fel-, és lehajtanak a vasúti kocsikra (-ról) normál Csereszekrényes pőrekocsik vagy csereszekrények (cserefelépítményes) konténerszállító vasúti kocsik Kíséret nélkül Load on - Load Off speciális megfogókerettel felszerelt rakodógépekkel darukkal Félpótkocsis darzható Daruzható

nyerges félpótkocsik zsebes vasúti kocsik Load on - Load Off speciális megfogókerettel felszerelt rakodógépek darukkal Félpótkocsis nem darzható Nem daruzható nyerges félpótkocsik lengőhidas nyerges félpótkocsik Roll on - Roll off a félpótkocsikat homlokrakodókon át feltolják a vasúti kocsikra 18 25. A közúti-tengeri kombinált szállítás A Ro-Ro rendszerű közúti-vízi kombinált szállítás lényege, hogy a közúti járművek saját kerekeiken felgördülnek a vízi járművek (kompok, uszályok, hajók) rakfelületére, illetve a vízi szállítási út végpontján hasonló módon legördülnek azokról. A Ro-Ro hajóknál a hajó hátsó vagy mellső részén, esetleg az oldalán elhelyezett felhajtó rámpákon át gördülnek a közúti járművek a hajótér belsejébe. A nagyobb hajókon a járművek több fedélzeten is elhelyezhetők. Az egyes fedélzetek közötti közlekedést ferde rámpák, illetve liftek biztosítják. A Ro-Ro

hajók elsősorban a rövid távú tengeri forgalomban közlekednek. Tipikus Ro-Ro forgalmi területek, pl a Földközi tenger, az Északi tenger, a Keleti tenger, az Ír tenger és a Karib tenger. 26. A közúti-folyami kombinált szállítás A közúti-folyamat kombinált esetén folyami Ro-Ro hajókon vagy uszályokon továbbítják a közúti járműveket. A folyami és tengeri Ro-Ro hajók szigorú elkülönülése mára már oldódik, mivel megjelentek a folyami és tengeri közlekedésre egyaránt alkalmas Ro-Ro hajók. Amíg a Ro-Ro rendszerű szállításnak a tengereken való elterjedését a kikötői várakozási és rakodási idők megrövidítése iránti törekvés indokolta, addig a belvizi utakon a fenti szempontok mellett a fő cél a közutak tehermentesítése, valamint energia-megtakarítások elérése volt. A folyami Ro-Ro szállítás főbb előnyei a hagyományos vízi áruszállítással szemben: - A kikötői állásidő csak töredéke a hagyományos

hajókénak - Nincs szükség az áruk átrakására költséges rakodóberendezésekre - Járművei kisvízi időszakban is korlátozás is üzemelhetnek - Nincs szükség külön kikötők építésére, mivel a gördülő járművek fel- illetve lehajtására a komplejárók is felhasználható Hátrányai: - A kifejezetten Ro-Ro üzemre épített vízi járművek beszerzési költsége nagy - A tényleges hajóhordképesség-kihasználás a hagyományosé alatt marad a szállított nagy holt tömege miatt A Duna mentén, Budapesten, Angyalföldön kiépült a Ro-Ro terminál. 27. A szállítmányozás szerepe az áruszállításban A szállítmányozó olyan bizományos, aki szolgáltatások közvetítésével foglalkozik, miközben tevékenysége maga is szolgáltatás. A szállítmányozó általában a kereskedő – az eladó vagy a vevő – megbízásából lép be a kereskedelmi ügylet lebonyolításába azzal a céllal, hogy az ügylet tárgyát képező árut

biztonságosan és gazdaságosan eljuttassa a feladási helyről a leadási helyre. A szállítmányozónak ma már az áru szállításával kapcsolatos szinte valamennyi tevékenységre vállalkoznak, beleértve a raktározást, a csomagolást, a komissiózást, a terítést és az áru ellenértékének beszedését is. Ugyanakkor a komplexitás mellett fennmaradt és erősödött a területek szerinti szakosodás: 19 • Útvonal szerinti szakosodás: főképpen a tengeri árufuvarozásra jellemző • Áru szerinti szakosodás: fuvarozásra kerülő áruk széles skálája • Közlekedési alágazatok szerinti szakosodás: a nemzetközi kereskedelem, a munkamegosztás fejlődése váltotta ki. A szállítmányozóra, mint vállalkozási formára a kötelmi jog szigorú szabályokat ír elő: • A szállítmányozónak a fuvarozó, vagy más alvállalkozó megválasztásában, az útirány kijelölésében és egyéb kötelezettségei teljesítésében, mindenkor a

gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia és a megbízó érdekeit képviselnie. • A szállítmányozó köteles a megbízó utasításait figyelembe venni, ha azonban azok veszélyeztetik a fenti elvek érvényesülését, köteles erre a megbízó figyelmét felhívni. Ha az utasítás a megbízó a figyelmeztetés ellenére írásban megismétli, akkor a szállítmányozó köteles azt a megbízó kockázatára végrehajtani. A szállítmányozási ügylet lebonyolításába bekapcsolt alvállalkozókért a megbízóval szemben a szállítmányozó közvetlenül felelős, kivéve, ha valamelyik alvállalkozó igénybevételére a megbízó adott utasítást. A szállítmányozási megbízásnak minden lényeges információt tartalmaznia kell, ami az áru leszállításához szükséges. Ezek az információk: • Az áruval kapcsolatos információk: az áru megnevezése, jellege, csomagolási módja, a csomagok tömege, térfogata,

az áru értéke, halmozhatósága stb. • A fuvarozással kapcsolatos információk: a feladás helye, ideje, a rendeltetési hely, esetleges útvonaligény megadása, átrakással, határátmenettel kapcsolatos rendelkezések és rendkívül fontos a fuvarozási határidő • Kereskedelmi információk: a legfontosabb a kereskedelmi szerződésben meghatározott paritás, valamint az áru kiszolgáltatásához szükséges okmányok pontos ismerete. Paritás: valamilyen földrajzi pontot jelent, és két fajta értelmezésében használják. - Teljesítési hely paritás: a földrajzi pont, ameddig az árut eljuttatva az alapkereskedelmi szerződés teljesítettnek tekinthető. - Fuvarparitás: a meghatározott földrajzi pontig a feladó, attól kezdve a címzett viseli a fuvarozással kapcsolatos költségeket. Attól függően, hogy a két paritási pont fizikailag azonos vagy nem, beszélhetünk egypontos, illetve kétpontos paritásokról. A szállítmányozók tehát

többnyire a termelők, a kereskedők és a fuvarozók közötti kapcsolatot hozzák létre, bekapcsolásukra azonban nem minden esetben kerül sor. A logisztikai feladatok megjelenése a szállítmányozásban: - az áruszállítás logisztikai elvek (6M-elv) szerinti szervezése, - a fuvaroztatók keresletének és a fuvarozók kínálatának összehangolása, - komplex logisztikai szolgáltatások nyújtása, kedvező áron és jó minőségben, - a különleges igények kielégítése lehetőségeinek felkutatása, realizálása 20 28. Az automatikus termék és rakomány azonosításai rendszerek fő fajtái Az automatikus azonosítás egyszerűsített formában azt jelenti, hogy valamilyen jelhordozót gépi úton azonosítanak és az adatokat automatikusan a számítógépbe továbbítják. Az alkalmazott technológiától függően az adat lehet egyszerűen egy azonosítási kód, vagy az azonosítandó tárgyról részletesebb információt is hordozhat. Az egységes

számkód rendszer kialakítását viszonylag gyorsan követte a vonalkódok megjelenése. A hatvanas-hetvenes években két irányban indultak el: 1. vonalkód technika, amely a termékek számkombinációból álló azonosítóját vékony és vastag vonalakból összetett jelsorrá alakítja át. A vonalkódok érzékelésére olyan elektronikus szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyeknél ezek a vonalkódok egyszerűen és közvetlenül (gépi úton) leolvashatók, majd számítógépbe továbbíthatók további adatfeldolgozás céljából. 2. Az OCR (optikai jelfelismerés) a vonalkóddal szinte egyidőben jelent meg Az emberi szemmel olvasható számok és betűk közvetlen gépi azonosítását. A jelenlegi gyakorlatban elterjedt kódolási eljárások adathordozója szerint: • Mechanikus: lyukkód, szegecskód, bütyökkód • Mágneses: mágneses tintával írt jelek (MICR), mágneskártyák, mágneses szegecsek • Optikai: optikailag olvasható jelek (OCR), a vonalkód,

színkód • Elektronikus: a rádiófrekvenciás mozgó adattárolás (MDS), kamera alakfelismerés, kódolt chip kártya Az automatikus azonosítási rendszerek: • vonalkód-technika • optikailag olvasható jelek eljárásai (OCR) • mágnesesen olvasható jelek (MICR-technika) • mágneskártyás technika • nagyfrekvencia adó-vevőn alapuló azonosítás (MDS-technika) • kamrás alakfelismerő rendszerek A logisztikai rendszerekben a leggyakoribb azonosítási típus az optikai elven alapuló érzékelés, ami az alacsony költségvonzattal jellemezhető, ugyanakkor az olvasás sebessége és biztonsága viszonylag magas. 29. A vonalkód-technika főbb jellemző AZ automatikus adatbevitel legelterjedtebb módja a vonalkódos termékazonosítás. A hordozott információt párhuzamosa vonalak és üres helyek sorozatává alakítja a rendszer. Az alkalmazott kódolási eljárás a választott szimbólumrendszer szerint változik (a szimbólumrendszerek szabványosított

számokat, betűket, különféle karakter- készleteket különféle sűrűséggel jelölnek). A legtöbb vonalkódjelet közvetlenül a csomagolóeszközökre nyomtatják, a kísérő dokumentumra ragasztják, illetve öntapadós matricával rögzítik. A nemzetközi termékazonosítási gyakorlatban számos vonalkód típus fejlesztettek ki. A vonalkód-szabványok közös jellemzője, hogy az azonosítási kód karaktersorozatának első karaktere határozza meg a vonalkód típusát. A vonalkódok által hordozott információk a kiértékelő rendszerekbe karakter-sorozatként (string-ként) kerülnek be. A vonalkód olvasó berendezésekben működő programok a vonalkódot úgy kezelik, hogy a vonalkód olvasó eszközt, mint periferikus elemet meghívják 21 és az olvasó eszközből származó stringet feldolgozzák. A string legfeljebb 256 karakter hosszúságú lehet. 30. A hazai gyakorlatban alkalmazott vonalkód-szabályok Magyarországon a legáltalánosabban

elterjedt EAN (Europaische Artikelnumerierung) kódot szabványosították. Ez a kódrendszer lehetővé teszi a belső kódolási rendszer sokoldalú kialakítását, és ezáltal a logisztikai rendszer különböző területein való felhasználását. A vonalkód mindig számpárokat ábrázol, a számpár első tagját vonalak, a másodikat a közök ábrázolják. A két szám elemei egymás közé vannak csúsztatva Az értéket hordozó vonalkódjeleken kívül kezdő és záró széljelek teszik teljessé a vonalkódot. A kezdő széljel balról jobbra: keskeny vonal – keskenyköz – keskeny vonal – keskenyköz; a záró széljel: széles vonal – keskeny köz – keskeny köz. A biztonságos gépi olvashatóság érdekében a vonalkódok nyomtatásakor szigorú követelményeke kell kielégíteni. Ezek a követelmények: • a vonalak és közök kontrasztjára, valamint a • nyomtatási tűrésekre, és ezzel összefüggésben a film tűrésére vonatkoznak. 31. A

vonalkód fizikai és technikai felépítése A vonalkód a következő részekből tevődik össze: • kezdő széljel • hasznos jelek • záró széljel • a széljelek melletti nyomatlan terület • emberi szemmel olvasható számok A vonalkódjel 7 modulból épül fel, amelyek két világos és két sötét sávot tartalmaznak. Az un. jobbra rendezett jel mindig világos sávval (közzel) indul és sötét sávval (vonallal) zárul, míg az balra rendezett jel esetén a helyzet fordított. A jobbra rendezett jel, ha a sötét modulok száma 2 vagy 4, akkor páros, amennyiben 3 vagy 5, akkor páratlan paritású. Összesen tehát 3 jelkészlet áll a felhasználók rendelkezésére. A szokásos 13 számjegy az előző felépítés szerint 12 vonalkódjellel is kifejezhető. Annak érdekében, hogy a jelképzés minél egyszerűbb legyen, az országazonosító első számjegyének meghatározására használják a paritás által kódolt számjegyet, amely gyakorlatilag

sohasem változik. A vonalkód: (292old/6.22 ábra) 22 32. A vonalkód elhelyezése a gyűjtőcsomagoláson AZ EAN nemzetközi előírásai három lehetőséget adnak. Ezek közül hazánkban a 14 jegyű EAN-DUN számot és ennek kettő az ötből átfedéses, un ITF vonalkódos ábrázolást rendszeresítették. Az EAN-DUN kódszám a termék EAN számának a gyűjtőcsomagolást meghatározó számmal való kiegészítésével képezhető. Felépítése: • az első számjegy a szállítási vagy gyűjtőcsomagolást azonosító szám • a következő 12 számjegy a gyűjtőcsomagolásban lévő fogyasztói csomagolások EAN-13 száma ellenőrző szám nélkül • a 14. számjegy ellenőrző szám, amely eltér a gyűjtőcsomagolásban levő termék EAN-13, illetve EAN-8 ellenőrző számától. Az ITF vonalkód hasznos jelei keskeny és széles elemekből épülnek fel. Minden számot öt mezőből álló kombináció ábrázol, ezekből kettő széles, három keskeny. A

kódszámok – mivel nem kötődnek számonként a vonalakhoz – nem írhatók közvetlenül az általuk kifejezett vonal alá, mint az EAN vonalkód esetében. A nemzetközi előírások szabályozzák a csomagolási kód elhelyezését a gyűjtőcsomagoláson: • a vonalkód matricáját vízszintesen, a csomagolás oldallapjának jobb alsó sarkában kell elhelyezni • a matrica jobb széle a csomagolás jobb szélétől legalább 19 mm-re legyen • a matrica alsó széle az oldallap alsó szélétől 19(+- 3) mm-re legyen • a vonalkód utolsó jele az oldallap szélétől legalább 69 mm-re legyen • a vonalkód alsó élének 32 (+- 3) mm-re kell lennie az oldallap alsó szélétől. A kódot célszerű a csomagolás mind a négy oldalán elhelyezni; ha csak két oldalon lehet, akkor két szomszédos oldalt kell választani. 33. Az elosztási rendszerekkel szemben támasztott főbb követelmények Az elosztási rendszerek feladata: Az áruk elosztásának tervezése,

szervezése, irányítása és ellenőrzése a termelő üzem készáru raktárától a felhasználókig. A célja: Olyan áru- és a hozzá tartozó információáram létrehozása, amely a felhasználók igényeinek legjobb kielégítését biztosítja. Az elosztási feladatok kérdései: • Hol, kinek és milyen szolgáltatással kell az árucikket biztosítani? • Melyik termékből, milyen mennyiséget kell, melyik útvonalon, milyen szállítóeszközzel szállítani és mely raktában tárolni? Funkciói: • A térbeli különbségek kiegyenlítése (szállítási a termelőhelyek és a vevők telephelyei között) • Mennyiségi kiegyenlítés (a vállalat által előállított termékeket fel kell osztani a vevők által igényelt mennyiségekre) 23 • Időbeli kiegyenlítés (át kell hidalni a kereslet fellépése és az annak kielégítéséhez szükséges tevékenységek elvégzése közötti ütemkülönbséget) • Termékfajta szerinti kiegyenlítés •

Biztonsági készletek tárolása A szállítási szolgáltatások jellemzői: • Nagyfokú pontosság, megbízhatóság • Az igényekhez igazodó szállítási gyakoriság • Messzemenő rugalmasság az igények kielégítésekor • Kis károsodási és veszteség-kockázat Szolgáltatások színvonal jellemzői: • Szállítási idő (egy megrendelési periódus hossza, a szállító által történő átvétele, az áru beérkezése közötti időtartam) • Szállítási gyakoriság (a lehetséges szállítások száma egy meghatározott időszakban) • Szállítási készség (időszakban szállítható áruk és az összes megrendelt áruk mennyiségének viszonya) • Szállítási megbízhatóság (a megígért mennyiség a megállapodás szerinti határidőre leszállításra kerül) • Szállítási minőség: leszállított áruk mennyisége viszonyítva az összes megrendelt árumennyiséghez • Szállítási rugalmasság: az ügyfél speciális igényeinek

teljesítése a megadott idő és mennyiségi korlátok betartásával 34. Az elosztási rendszerek összetevői Az elosztási rendszerek elemekből (feladó-, fogadóhelyek, raktárak) és az elemek közötti kapcsolatokból (pl. szállítópályák, információs csatornák) állnak Részt vevő szerveztek: - termékelőállító üzem értékesítési és elosztási logisztikai részlegei - az értékesítő, önálló nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, vállalkozók, bizományosok - az elosztás segítői: szállító- és raktározó vállalatok / ügynökségek, amelyek az értékesítési feladatok ellátásban segítenek - a felhasználók Az akvizíciós elosztási rendszerek célja az áruk feletti rendelkezési jog gazdasági- jogi átvétele. A logisztikai (fizikai) elosztási rendszerek a szállítás és raktározás révén teszik lehetővé a térbeli és időbeli különbségek áthidalását. A kereskedelmi lépcsők száma szerint mindkét rendszer esetében

különbséget kell tenni a közvetlen és a közvetett elosztás között. KÖZVETLEN: Termelő KÖZVETETT: - Egylépcsős: Termelő Kiskereskedő 24 Fogyasztó Fogyasztó - Többlépcsős: Termelő 1) Kétlépcsős: Nagykereskedő Kiskereskedő Fogyasztó 2) Háromlépcsős TermelőSzaknagykereskedőNagyker.KiskerFogyasztó 35. Az elosztási struktúrák kialakításának változatai, megválasztásuk szempontjai A termék előállítás helye (forrás) és a felhasználó közötti szállítás közben különböző raktárakban tárolhatók az áruk. Az elosztási rendszerek vertikális struktúráját a raktározási lépcsők száma, horizontális struktúráját a raktárak – raktározási lépcsőnkénti – száma és telephelye határozza meg. Az elosztási rendszerbe bekapcsolt raktárak: Raktár-fajta Telephelymegválasztása Termelő-üzemi termelésorientált Központi raktár Termelés és szállítás orientált Körzeti (regionális)

Kiszállítási raktár Szállítás és piac orientált piacorientált Tárolt cikkelem választék A termelési program szerint Igen nagy Az egy cikk elemből tárolandó mennyiség Nagy / közepes Automatizálási lehetőség nagy Nagy Igen nagy Közepes Közepes Közepes Kicsi Kicsi Kicsi A raktárral szemben támasztott fő követelmény Megfelelő tárolási kapacitás Megfelelő tárolási kapacitás, nagy be- és kitárolási teljesítmény Nagy be- és kitárolási teljesítmény Szállítási szolgáltatások nyújtása a vevők számára Termelőüzemi raktárak: csak kiegyenlítő szerepük van a termelés és a kiszállítás között. Központi raktárak: egy vállalat teljes termékválasztékát tárolják Körzeti (regionális) raktár: az ország egy adott körzeten belül – amely több fogyasztói körzetből áll – a termelés és az értékesítési piac közötti térbeli és időbeli kiegyenlítés Kiszállítási raktár: raktári hierarchia

utolsó lépcsőjét képezik, egy adott fogyasztói körzethez vannak decentralizáltan hozzárendelve. Feladatuk a tárolt árumennyiség felosztása, kiszállítása a vevők igényei szerint. A vertikális elosztási struktúra: Hosszú távra szóló döntés. Minél több a raktározási lépcsők száma, általában annál nagyobbak a raktározási költségek. Ha a vevők száma korlátozott, és azok mindenkor viszonylag nagy mennyiségeket igényelnek, kedvezőbb a centralizált készletezés. Ezzel szemben, ha az igen széles vevői kör csak viszonylag kis mennyiségeket rendel célszerű lehet decentralizált raktárak létesítése, mivel a viszonylag kis árumennyiségek nagy távolságra való gyakori kiszállítása esetén magas szállítási költségek és túl hosszú szállítási idő adódnak. Ha a felhasználó JIT-elv szerinti beszállítást igényel: a termelőüzemet arra készteti, hogy a felhasználó üzem közelében alakítson ki raktárakat. A

raktározási és szállítási költségek között fordított a viszony. A raktári készletek, a raktárak számának csökkentése esetén az ugyanakkora szállítási készség biztosítása érdekében gyakoribb szállításokra van szükség, ami a szállítási költségek növekedését eredményezi. Ezért a JIT elvű beszállítás bevezetése is csak akkor célszerű, ha a készletek és átfutási idők csökkenéséből elérhető költségmegtakarítások nagyobbak, mint a szállítási gyakoriságok növekedése miatti szállítási költségnövekedés. 25 A horizontális elosztási struktúra: A raktározási lépcsőnként (szintenként) szükséges raktárak számát és a raktárak telephelyét kell meghatározni. Ennek során a raktárakat fogyasztói körzetekhez kell rendelni Az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: - Az elosztandó termék fajtája, mennyisége - Az értékesítési körzet nagysága - A rendelési mennyiségek, a vevők rendelési

szokásai, a vevők által igényelt szállítási színvonal - A raktározási, készletezési és szállítási költségek 36. A csomagolás műszaki és marketing jellegű feladatai A csomagolás alapvető műszaki feladatai: I. a termék megóvása a külső hatásoktól: A külső hatások lehetnek: - Jellegét tekintve: mechanikai (ejtés, ütés, rázás), klimatikus (napsugárzás, légnyomás) és biológiai (állati és növényi kártevők) - Időtartamukat illetően: állandóak (halmaznyomás, léghőmérséklet), rendszeresen ismétlődőek (pl. napsugárzás) vagy esetiek (mint az ejtés, a csapadék) - Következményeik szempontjából: fizikai (repedés, törés) és/vagy vegyi (oxidáció, bomlás stb.) változásokat előidézők II. Veszélyes áruk esetében a környezetet kell megóvni az áruktól: - A közvetlen érintkezéstől (pl. maró anyagok esetében) - A közvetítő közeg útján érvényesülő hatásoktól (pl. szaganyagok terjedése a levegőben) -

A közvetítő közeg nélküli károsodástól (mint a nukleáris anyagok sugárfertőzése) Marketing jellegű feladatok: - Felhívja a figyelmet a termékre (a forma, a szín, a grafika célszerű megválasztásával) - Lehetőleg teljes körű, de mindenképpen valós tájékoztatást ad a tartalomról (ár, mennyiség, gyártó, használati jelzők stb.) - Elősegíti a termék kezelését és felhasználását (jó foghatóság, tárolhatóság, célszerű adagnagyság stb.) - Emlékképet alakít ki a felhasználóban 37. A csomagolás logisztikai feladatai A csomagolás egyik rendeltetése a termelés és a felhasználás közötti tér- és időbeli különbségek áthidalása. A csomagolási szakembereknek ebben a körben a következő teendőik vannak: • A mozgatási és tárolási folyamatokhoz illeszkedő csomagolási formák megválasztása (sima felületű vagy forgóelemmel ellátott csomagolóeszköz, önhordó vagy több termékegység terheléséből származó

nyomóerő elviselésére alkalmas szerkezet, hagyományos szállítási csomagolás vagy egységrakomány-képző eszköz alkalmazása) • Olyan egységek képzése, amelyek a legkevesebb kezelési, bontási, újabb egységképzési műveletet igénylik 26 • A csomagoláson lévő vagy általa kifejezett adatok olyan formában való megjelenítése, hogy azok a logisztikai információs folyamatokat segítsék, esetleg maguk legyenek az információhordozók (lsd. vonalkód) 38. A csomagolás külső megjelenési formái: Fogyasztói csomagolás: A leghosszabban tartózkodik a logisztikai láncban, egészen a végső felhasználóig kíséri a terméket. Önmagában általában szállításra alkalmatlan Elsősorban marketing-munka elősegítésében van kiemelkedő szerepe, az áruvédelmi feladatok mellett. Gyűjtő csomagolás: Meghatározott mennyiségű azonos termék vagy fogyasztói csomagolás ideiglenes védőburkolata. Kifejezett célja az elosztási logisztika

támogatása Szállítási csomagolás: Az elosztási logisztika igazi eszköze. Döntően műszaki jellegű feladati közé tartozik meghatározott mennyiségű termék esetén a tartalom környezetet károsító hatásainak megakadályozása. A logisztikai műveltekkel kapcsolatos információhordozó szerepe: szöveggel, ábrával, vonalkódokkal adja meg a termékre, a tömegre, a kezelésre és az esetleges veszélyességre vonatkozó alapvető tudnivalókat. Egységrakomány: A legnagyobb kezelési egységet jelenti. Eszköze lehet: sajátosan kiképzett szállítási csomagolóeszköz, vagy szállítási segédeszköz (pl. szállító, tárlóláda, raklap)Feladatai: a szállítási csomagoláshoz hasonlóak. Tartalma lehet közvetlenül termék, fogyasztói, gyűjtő, szállítási csomagolás, esetleg az utóbbiak bármely összetételű csoportosítása. Az információk elhelyezésére felhasználható maga az egységrakomány-képző eszköz, vagy amikor nem zárt, illetve

átlátszó burkolat fedi, a csomagolás Összetett csomagolóeszközök: Az azonos jellegű igénybevételek szélesebb csoportjával szembeni hatékony védelemhez terjedtek el az un. termékre szabott társított csomagolóanyagok és –eszközök Különböző anyagokból és részekből állnak. 39. A hulladékkezelési logisztika feladatai A termelési folyamat szennyeződések egyik ismert formája a hulladék, amit tulajdonosa nem tud, vagy nem akar felhasználni. A hulladékok anyagi természetük alapján: • homogén (pl. oldószerek) • heterogén, nem minden részben azonos tulajdonságú (szilárd háztartási szemét) • diszperz, vagyis valamilyen közegben apró részecskéket szétosztva tartalmazó (pl. iszap) Fajtájuk szerint lehetnek: • Azonos jellegű (ha az összetevő anyagok lényeges fizikai, vagy kémiai tulajdonságok alapján hasonlóak és együtt kezelhetők) 27 Eltérő jellegű (amikor a közös kezelésre nincs mód, így külön

szállítandók, tárolandók) Típusukat tekintve: • Termelési • Települési (háztartási, kerti, intézményi stb.) • Különleges kezelést igénylő, veszélyes hulladékok • A keletkező hulladék mennyisége: A hulladékmennyiség meghatározására 2 lehetséges mód van: - minden termékre külön-külön számítás, ami gyakorlatilag csak az ipari hulladékkezelési logisztika tervezésénél alkalmazható, de ott is csak kevés termékfajta nagysorozatgyártása esetén - reprezentatív vizsgálatok alapján az eredmények az összmennyiségre vetítésével. Ez a módszer a kommunális és a nagy termékválasztékú ipari hulladékkezeléshez alkalmazható Magyarországon az alapanyagoknak közel 40%-a termelési hulladék és melléktermék, amelyeknek több mint felét újrahasznosítják. Ugyanakkor a hasznosított hulladékok értéke alig haladja meg a hazai társadalmi össztermék 5%-át. A hulladékkezeléssel kapcsolatos előírások: A

hulladékkezelésnek a jogi, műszaki szabályozás szempontjából is több sajátossága van. Jogszabályokat illetően megkülönböztethetők: - kifejezetten a hulladékok kezelésével foglalkozó un. elsődleges rendeletek (pl: a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzésével és az ártalmatlanításukkal kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozó kormányrendelet) - a hulladékokkal kapcsolatos kérdéseket is meghatározó un. másodlagos rendeletek (pl a hulladékok hazai és nemzetközi forgalmazásával foglalkozó, illetve a növényvédő szerek csomagolóeszközeinek kezelését előíró kormányrendelet) Műszaki szabályozás tekintetében megkülönböztethető: - a szabályok, amelyek nem kifejezetten hulladékkezelési célzatúak, de ilyen jellegű elemeik is vannak (pl. Köztisztasági Szabályzat) - nemzeti szabályok a fogalmakra, szennyezési határértékekre, hulladék tárolására - műszaki irányelvek pl. a hulladékelemzési A

hulladékkezelési logisztika fő feladatai időrendi sorrendben: Gyűjtés Osztályozás Visszaszállítás Újrahasznosítás, illetve megsemmisítés Nyilvántartás és ügyvitel 40. Az Áruforgalmi központok (ÁFK-k) feladatai, funkciói Az ÁFK-k regionálisan működő, a szolgáltatások széles skáláját nyújtó ellátó-elosztó központok. Az ÁFK-k esetében különböző közlekedési, szállítmányozó. Logisztikai és más szolgáltató vállalatok működnek együtt egy közlekedési szempontból kedvező telepen. Fő feladataik: • a közlekedési alágazatok összekapcsolása • a termelőtől a fogyasztóig terjedő szállítási láncok szervezése, megvalósítása • a termelésidegen logisztikai feladatok átvétele a termelőtől és a felhasználótól (pl. üzemen belüli szállítás, késztermék raktározás) • az együttműködő partnerek számára szükséges infrastruktúra fenntartása 28 • megfelelő információs és

kommunikációs rendszer kiépítése E feladatok ÁFK-kba való integrálása a termelők, a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok, a szállítók és szállítmányozó vállalatok, a felhasználók hatékony együttműködését tételezi fel. Ez a termelő szempontjából, pl azt jelenti, hogy az elosztásellátással kapcsolatos feladatokat saját vállalatuktól kihelyezzék 41. Az ÁFK-k logisztikai szolgáltatásai Az általuk nyújtott szolgáltatások 3 csoportba sorolhatók: 1) logisztikai alapszolgáltatások: - szállítás előkészítés - szállítás - raktározás - rakodás - informatikai szolgáltatások (diszpozíció, kommunikáció, technikai szolg.) - finishing (befejező jellegű) szolgáltatások (szerelés, konfekcionálás, csomagolás, cimkézés stb.) 2) logisztikai kiegészítő szolgáltatások - járművek bérbe adása, javítása, karbantartása, szervizelése - vámkezelésben való közreműködés - tanácsadás (szállításban,

csomagolásban stb.) - biztosítás - oktatás 3) egyéb szolgáltatások a postai, a banki, az éttermi, a szállodai, az üzemorvosi, a biztonsági (vagyonvédelmi), a reklám, a csomagküldő, a kiállításszervezési és –rendezési szolgáltatások stb. 42. Az ÁFK-k és gazdasági környezetük közötti kapcsolat Létesítése csak fejlett gazdasági környezetben indokolt, ugyanis csak itt biztosítható a hatékony működésükhöz szükséges áruforgalom és a központ megfelelő szintű kihasználhatósága. Ugyanakkor körzetének további fejlődését vonja maga után Az ÁFK központok létesítésének pozitív hatásai részletezve: a) a körzetre általában gyakorolt hatások: - a régió általános gazdasági fellendülése - az áruellátás javulása - közlekedés kedvezőtlen környezeti hatásainak csökkenése b) körzet közlekedésére kiható hatások: - elősegíti a közlekedési alágazatok közötti optimális munkamegosztás kialakulását, a

kombinált szállítás elterjedését. - Jobban kihasználható a meglévő közlekedési infrastruktúra - Csökkenthető a belvárosok áruszállítási forgalma c) a településekre kifejtett közvetlen hatások: - Nő az önkormányzat adóbevétele - Új munkaalkalmakat jelent a település lakosai számára 29 d) a vonzáskörzetében lévő vállalatokra kifejtett hatások: - Gyors, pontos, megbízható, rugalmas, kedvező áruszállítási kínálat áll rendelkezésükre - Egy helyen vehetnek igénybe különböző logisztikai alap-, kiegészítő, illetve egyéb szolgáltatásokat, így a termelésre koncentrálhatnak, csökkenthetik termékeik árát, ami növelheti versenyképességüket. - Növelhető, illetve javítható a vállalatok logisztikai teljesítménye - Csökkenthető a vállalatoknál tárolt készletek mennyisége, így csökkenthetők a készletezéssel kapcsolatos költségek és felszabaduló területek e) fuvarozó vállalatokra kifejtett hatások,

- Gazdaságosan gépesíthetők, illetve automatizálhatók az anyagmozgatási, rakodási folyamatok - Jobban kihasználhatók a szállítási kapacitások, elkerülhetők a gazdaságtalan szállítások - Kis- és közepes szállítási vállalatok is bekapcsolódhatnak az integrált szállítási láncok lebonyolításába. 43. Az ÁFK-k főbb típusai A szolgáltatások nyújtására az ÁFK-ba általában a következő vállalatok kihelyezett részlegei települnek: A) a logisztikai szolgáltatások nyújtására: közlekedési vállalatok, szállítmányozó vállalatok, raktározási vállalatok, csomagoló, kiszerelő vállalatok B) a kiegészítő logisztikai szolgáltatások nyújtására: - szállítójárműveket, anyagmozgató segédeszközöket (rakodólapokat, konténereket) javító, karbantartó szervizelő vállalatok - szállítójárműveket, anyagmozgató gépeket, szállítási segédeszközöket bérbeadó, lízingelő vállalatok - üzemanyagtöltő-állomás -

vámkirendeltség - tanácsadó irodák - biztosító kirendeltségek - gépjárművezető, anyagmozgató gépkezelő oktató intézmények C) egyéb szolgáltatások nyújtására: postahivatal, bankfiók, vendéglátóipari vállalatok Az ÁFK-kat általában az előzőekben felsorolt szolgáltató vállalatok, vállalkozók, intézmények, illetve azok ide kihelyezett részlegei üzemeltetik. Az ÁFK létesítését elvileg egy vagy több beruházó is finanszírozhatja. Az üzemeltetők közösen használják az ÁFK egyes területeit (pl. közúthálózat), létesítményeit (pl porta), illetve infrastruktúráját (pl közműhálózat), ezért célszerű, ha ezek üzemeltetésére, fenntartására a beruházók és/vagy az üzemeltetők egy csoportja közös vállalatot hoz létre. Az ÁFKV által nyújtott létesítményi szolgáltatások lehetnek pl.: közmű és távközlési infrastruktúra üzemeltetése; közösen használt területek, épületek, igazgatási épületek.

Porta fenntartása; számítógépes adatátvitellel és kommunikációval kapcsolatos technikai szolgáltatások. Az ÁFKV által nyújtott szolgáltatások 4 típusesete: I.) típuseset csak létesítményi szolgáltatásokat nyújt a többi üzemeltető számára, ugyanakkor a külső üzletfelekkel nincs közvetlen kapcsolata. II.) típuseset A létesítményi szolgáltatás mellett rakodást és telephelyen belüli szállítást is végez a többi üzemeltető számára. Egy vagy több fokozatban alakítható ki Úgy 30 hozzák létra, hogy minden szállítási művelet az AFKV irányítása alatt üzemelő gépek és eszközök végeznek. Ebben az esetben tehát sem a közlekedési, sem a szállítmányozó vállalatok nem rendelkeznek saját rakodó és belső anyagmozgatást végző gépparkkal. III.) típuseset Az ÁFKV tevékenysége kibővül a raktározási szolgáltatásokkal és esetenként ezekkel összefüggésben végzett „finishing” logisztikai

szolgáltatásokkal. Ekkor az ÁFK területéről eltűnik a raktározási vállalat. Az ÁFKV által üzemeltett raktárak kielégítik a fuvarozó, szállítmányozó, csomagoló, egyéb ipari vállalatok és külső raktározási igényeit is. IV.) típuseset Az ÁFKV tevékenysége tovább bővül a helyi (gyűjtési, térítési) közúti szállítással. Az ÁFKV üzemelteti a rakodógépeket, a raktárakat és ezen túlmenően saját közúti járműparkkal is rendelkezik, amellyel a külsőm üzletfelek számára helyi (gyűjtési, terítési) körzeti szállítást végez. Anyagáramlási kapcsolatok a főbb típusesetekben: Az ÁFK-k I. és II típuseseteinek főbb anyagáramlási kapcsolatait közúti és vasúti szállítás jellemzi. (hagyományos, kombinált) A kombinált forgalommal kapcsolatos átrakási, tárolási tevékenységet a kombiterminál végzi. Az ÁFK III és IV típusesteiben – mivel ezekben az esetekben az ÁFKV működteti az áruelosztó, -gyűjtő

raktárakat is – az anyagáramlás egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik. 44. AZ ÁFK-k magyarországi telepítésével kapcsolatos elképzelések Az országos gazdaság – és közlekedésstatisztikai adatok elemzése alapján, Magyarország területén kilenc olyan körzet jelölhető ki, melyek előzetesen számításba vehetők a logisztikai/áruforgalmi központok létesítése szempontjából. A kijelölt körzetek: • Területén egy vagy több nagyváros található • Az országos átlagnál fejlettebb, illetve fejlődő gazdasággal és jelentős külső szállítási kapcsolatokkal rendelkeznek. • Területén találhatók az ország legfontosabb közlekedési csomópontjai • Megvannak a szükséges infrastrukturális feltételek A kijelölt körzetekben található a nemzetközi huckepack – és nagykonténer – forgalom számára megnyitott, illetve megnyitni tervezett hazai állomások zöme. Az országnak ezek a körzetei azok, ahol a legnagyobb a belföldi

és a nemzetközi darabáru-forgalom és a legnagyobb a logisztikai szolgáltatások iránti igény. A vizsgálandó körzeteket abból a szempontból célszerű sorba rendezni, hogy milyen mértékben elégítik ki a logisztikai/áruforgalmi központok létesítésével kapcsolatos követelményeket. A rangsornál figyelembe kell venni: 1. a szállított áruk mennyisége, ezer t/év 2. vasútvonalakkal való ellátottság km/100 km2 3. közutakkal való ellátottság km/100 km2 4. népsűrűség fő/km2 5. foglalkoztatottak szám a lakónépességhez képest 6. iparban foglalkoztattak száma az összes foglalkoztatotthoz képest 7. saját ipari termelés értékesítése Mrd Ft/év 31 8. a körzet földrajzi elhelyezkedése, a dunai hajózáshoz való kapcsolódás lehetősége szempontjából 9. a körzet földrajzi elhelyezkedése az EU országokkal való közlekedési kapcsolatok kialakítási lehetősége szempontjából 10. globális, átfogó értékelési tényező a

körzet minősítése, a gazdasági stabilitás és fejlesztés, valamint a mobilizáció termelési, logisztikai és infrastrukturális erőforrások figyelembevételével A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy Magyarországon 4-5 körzetben – már a ’90-es évek közepétől – indokolt logisztikai/ áruforgalmi központot létesíteni, illetve működtetni. Ezzel lehetőség nyílna arra, hogy időben be lehessen kapcsolódni az ÁFK-k európai hálózatába. 32