Irodalom | Középiskola » Mezei József - Eszmék és történelmi korok megvalósulása Az ember tragédiája című műben

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 6 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:141

Feltöltve:2010. szeptember 10.

Méret:170 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

ΤÉΤΕL Eszmék és történelmi korok megvalósulása Madách Az ember tragédiája című drámai költeményében I.) - A kiegyezés kora beli társadalom bemutatása Az 1849-es bukás és az 1867-es kiegyezés közt kettősség alakult ki a magyar irodalomban. A kétségbeesés és a csalódás mellett felcsendültek a reménykedés, az élni akarás, a bizakodás hangjai is. Az alkotók hallgatásba burkolóztak, elveszítették illúzióikat (Megszépített valóság) Arany, Vörösmarty elsiratta a szabadságharcot, Jókai közéleti szerepet vállalt. 1867-ben létrejött a kiegyezés. Közös ügyek: pénzügy, külügy, hadügy Ez a megegyezés lehetővé tette az ország gazdasági, kulturális fejlődését. 1859 és 1861 között a szellemi-irodalmi élet megélénkült. A régi hatalom és a gazdagság illúzióit megőrző köznemesi rétegből alakult ki a gentry. - A kulturális élet fejlődése, új írói törekvések A kor egyik legjobb realista műve: Arany

László – A délibábok hőse című verses regénye. Hőse Hűbelebalázs, aki csak álmodozni tud, dolgozni, kitartó munkára képtelen. A novella lett ennek a korszaknak a vezető műfaja. A gentry-Magyarország bírálata Mikszáth Kálmán munkásságában jelentkezik. Kisepikai műfajok kerülnek előtérbe: Karcolat, Tárca, Novella A megváltozott társadalmi viszonyok új témákat, új élményeket hoztak. A népnemzeti irány képviselője Gyulai Pál. A kor költői eszménye az elszigetelt, a tömegből kiszakadt magányos óriás. Ekkor alkottak: Kemény Zsigmond, Madách Imre, Vajda János Irodalomtörténeti korszakok: 1840-1867: romantika és realizmus, 1867 után: polgári vagy kritikai realizmus. - Madách Imre élete 1823. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován Édesanyja Majthényi Anna jóvoltából anyagi függetlenséget élvez.1837-től a pesti egyetemre került Itt jogot és bölcsészetet tanult. 1840: szülővárosában helyi

szónok A MTA tagja, a Kisfaludy Társaság 1862-től választja meg. Művei: Civilizátor című vígjáték a Bach-rendszerről és a Lantvirágok című szerelmes versek gyűjteménye. Feleségéhez, Fráter Erzsébethez szól a Vadrózsák ciklus Az ember tragédiáját 1859. február 17-én kezdte el és 1860 március 26-án fejezte be Arany János igen „jeles mű”-nek tartotta. 1864 október 5-én halt meg Alsósztregován II.) A mű keletkezése (1859-1860) A) Forrásai, világirodalmi előzményei - a XIX. századi természettudományok fejlődése lelki- világnézeti válság a determinizmus eszméje: e tanítás szerint a társadalom meghatározott törvények szerint fejlődik, s a fejlődés egy bizonyos ponton megáll. (determinált: meghatározott) - a társadalmi haladás tagadása hit én hinni akarás Madách ismeri az angol utópista szocialisták (Mórus Tamás: Utópia – elképzelt társadalom) és a francia kispolgári szocialisták műveit (Saint

Simone, Fourier, Owen). B) A drámai költemény alapkérdése és műfajának jellemzése Mi az emberi élet értelme? Létezik-e a világban haladás, fejlődés vagy egy bizonyos pont után minden az ellentétébe csap át? Az élet és a halál filozófiai kérdéseinek felvetése. Ezek alapján szokták a művet „emberiség költemény”-nek nevezni. Az ember tragédiája drámai költeménye. E meghatározáson beül nem a dráma, hanem a költemény a hangsúlyos. Nem a drámai konfliktusokat részesíti előnyben, hanem az epikus elemeket. Romantikus műfaj C) A triádaszerűség bemutatása, a hármas szerepfelosztás, a szereplők jellemzése A mű 15 színből áll. Az első három és az utolsó szín ún keresztszínek vagy biblikus színek A közbülső színek a történeti színek. A színeken belül és az egyes színek között is ún triádaszerűség figyelhető meg 3 szereplő található minden színben Az egyes történelmi korok is hármas beosztásúak.

(ókor: Egyiptom, Athén, Róma; középkor: Konstantinápoly, Prága, Párizs stb.) Hármas elv érvényesül az egyes színek eszmeiségében is: tézis (tétel), antitézis (a tétel cáfolata), szintézis (összegzés), amely előrevetít minden szín végén egy újabb eszmét. Így kapcsolódik össze az egyes történelmi korok története. A szereplők jellemzése: Lucifer: (fényt hozó) A tagadás szellemét képviseli. Tudja, milyen az ember, ezért siettetni próbálja elbukását. Feltárja előtte a lehetőségeket, felkínálja a tudást, mindezt azért teszi, hogy elpusztítsa Isten legfőbb teremtményét. Ádám: (ember) A hit és a hinni akarás jellemzi. A világon létező első ember Próbákat áll ki, kételkedik, de mert nem magára, legyőzi kételyeit. Éva: (első nő) A természetet testesíti meg. Ő a sejtett, a titokzatos, a szépség, az egyensúly, a harmónia megteremtője, bizonyíték arra, hogy mindaz megtörtént, amit Ádám elfogadott vagy

elutasított. D) A keretszínek bemutatása, értelmezése A világ keletkezését, az ember megjelenését a Földön Madách a Biblia, a keresztény vallás alapján képzeli el. A 15 részből álló költemény első három színe (I A mennyekben, II A Paradicsomban, III. A Paradicsomon kívül) és az utolsó szín (XV színtere azonos a harmadikéval) keretbe foglalja a közbeeső tizenegyet, s ezért keretszíneknek, biblikus színeknek nevezzük őket. A Tragédia keretszínei külön „drámai” egységet alkotnak Ezek cselekményét röviden így lehetne összefoglalni: Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen, tagadja a megteremtett világ jogosultságát, s legfőbb művében, az emberben akarja az Urat vereséggel sújtani: az embert akarja megsemmisíteni, kiiktatni a teremtésből. Az emberre bocsátott álom segítségével célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, s Lucifer végül is elbukik. E) A

történelmi színek elemzése, az egyes színekben megjelenő eszmék, azok magyarázata, elbukása 1) ÓKOR: a) Egyiptom: A hatalom eszméje Ádám ifjú fáraó, minden dicsőség, hatalom az övé, „s a kéj, mit ember elviselni bír”. Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti, nem küzdött meg érte. Halhatatlanságát akarja megvalósítani. A rabszolgák piramist építenek neki Azt reméli, ezzel legyőzheti a rá mért isteni büntetést, a halandóságot. Lelkében mégis „mondhatatlan űrt” érez Nem boldogságra, hanem inkább dicsőségre vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát. Erre Éva teszi érzékennyé „Millijók egy miatt” Értelmetlennek találja, amit „millijók vesztével és millijók jajával” érhet el. A szín végén megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember egyenlő. Ádám kiábrándult a nagyravágyásból. b) Athén: Az önfeláldozást az öntudatlan

nép elveti A szabadság eszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszítja Ádámot a csalódásba, kiábrándulásba. A nép jogilag szabad, de lelkileg mégsem az Ádám keserűen látja be: „ mi dőre a szabadság”. Megjelenik a nagy ember és a gyáva, ingatag, a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést. Első kudarca után megtagad minden eszmét és erényt Az emberek nem elég okosak ahhoz, hogy élni tudjanak a szabadságukkal. c) Róma: Minden eszmény tagadása A bukás előtti időszak bemutatása. Egy életformának, az élvezetekbe menekülésnek a csődjét ábrázolja. Éltető eszme híján a közösség széthullott, lezüllött Ádám nem találja meg a boldogságot, mert „a szépség s kéj eszményképe mindig elérhetetlen varázsként leng előtte”. A meglévő világot elutasítják. Új eszme tűnik fel: szeretet és testvériség, mely a kereszténység

eszméje. Ádám új világot akar teremteni, „melynek világa a lovag-erény lesz; Költészete a oltár oldalán; A felmagasztalt női ideál”. Nincs tisztesség és hűség Pusztít a lepra és a pestis Rablás, gyilkolás jellemzi a népet. „Ma néked, holnap nékem, édesem”: mindenkit érhet baj, csalódás. 2) KÖZÉPKOR: a) Konstantinápoly: A kereszténység eszméjének eltorzulása Ádám, mint Tankréd, egy keresztes lovagként szerepel. A rablás és a fosztogatás kerül előtérbe. A polgárok attól tartanak, hogy Ádám is eretnek, tehát a kereszténység ellen lázadók egyike. Egyetlen „i” betű (homoiusion: hasonló lényegű és homousion: egylényegű) miatt eretnekek ezrét küldik tűzhalálba. Eltorzult, visszájára fordul a „szent tan”, a testvériségeszme Éva a „felmagasztalt női ideál”, aki kolostorban él Ádám ismét vereséget szenved a nagy és szent eszmékért vívott harcban. Nem akar többé semmiért sem lelkesedni,

kiábrándult és pihenni akar. b) Prága I.: A tudás értéktelensége A középkor alkonyának világában vagyunk. Eszménytelen és eszme nélküli, közömbös világ Ádám cselekvő történelmi hősből csupán szemlélő lesz. A nyugalmat, a világgal való nem törődés békéjét egy tudós alakjában reméli megtalálni. Ő Kepler, a nagy felfedező, csillagász Tudományát csak addig tudja titkolni, míg időjóslatokat, horoszkópokat nem kényszerül készíteni. Éva egyénisége itt a legösszetettebb: gyengédség, kacérság, lelkifurdalás változatai egyesülnek benne. „Csodás kevercse rossz s nemesnek”, mégis vonzza Ádámot Ádám nem találta a pihenést, a romlott kor betört magányába. Olyan jövőről álmodik, mely szembe mer nézni „az elavult lomokkal; nem retten vissza a nagy eszközöktől”. Kiábrándítja a rideg közöny. c) Párizs: Álom a középkorban, mely az újkort idézi Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom

napjaiban, s legelső szavai: „Egyenlőség, testvériség, szabadság!” A korábban már megszületett eszmék most együttesen öltenek testet. Ádám újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatában. Évának itt kettős szerepe van: büszke márki-nő és durva forradalmárnő. Megjelenik a nagy egyéniség és a tömeg ellentéte. Ádám ismét elbukik, mégis lelkesülten ébred fel álmából Ez az egyetlen szín, melyen nem a csalódás, kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Ez a szín álom az álomban. d) Prága II.: Az igazi tudás a tapasztaláson múlik A fellelkesült Ádám – Kepler – hittel, bizalommal tekint a jövőbe: „S fejlődni látom szent eszméimet; Tisztúlva mindig, méltóságosan”. A középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságról elmélkedik. Saját ars poeticájának a romantika programját hirdeti meg a költő. A tudás csak akkor hatalom, ha tudunk

vele bánni 3) ÚJKOR: a) London: A szabadverseny az új polgári társadalmat hozza létre Ádám már nem aktív, középponti hős, hanem szerep nélküli szemlélő. Ennek a színnek nincs kerek története. Össze nem függő jelenete, epizódok füzére Megszólal a csalódás hangja: „Jerünk tehát, mit is nézzük tovább hogyan silányul állattá az ember”. (Szereplők: bábjátékos, kisleány, anya, leány, ékszerárus, polgárlány, kocsmáros, munkások, koldus, katona, mesterlegény, kéjhölgy, zenész, árusok, ifjú, cigányasszony, tanulók, gyárosok, nyegle, lovel, tömeg, elítélt.) A jelenben Madách csak a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását látja. Minden áruvá vált „Kutyának harca ez egy konc felett” Éva szerepe itt is összetett. Az érdek vezérli, de megőrzött némi tisztaságot is Ádám látja e világnak elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét. A szereplők most „összeműködnek” egy

nagy haláltáncban, ahol Éván kívül mindenki meghal. Éva dicsőülten felemelkedik, hogy a Földre mosolya hozzon gyönyört. A szerelem, a költészet és az ifjúság diadalmaskodott a halál törvénye felett. Ádám a szín végén egy olyan világba, társadalomba vágyik, melyet „a tudomány eszmél magának; És melynek rendén értelem virraszt”. Bizakodással folytatja történelmi útját. 4) FANTASZTIKUS VILÁG: a) Falanszter: Az emberi emberteleníti el a világot értékek helyett a természettudományok valósága Ez a szín már a jövőbe mutat, egy olyan világba, melyet Madách elképzelt. Az utolsó 3 álomjelente, utópia. Új kérdés merül fel A determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám eleinte lelkesedik Szeretné felfedezni azt az új eszmét, mely „nemesb célhoz vezérelendi végre” a világot. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben. Kialakul egy elembertelenedett társadalom,

ahol az embereknek nincsen szabad akarata. Kiürült, szívszorítóan rideg, boldogtalan, érzéketlen világ ez, s mindenkinek rossz Teljes egyenlőség van, megszűnt az egyéniség. Ádám újara csalódott Egymás iránt érzett szerelmüket Évával betegségnek tartják. Ádám el akar szakadni a Földtől, „magas körökbe” kívánkozik, puszta szellemi lénnyé szeretne válni. b) Az űr: Materialista szemlélet, mely szerint Ádámot anyagi mivolta is a Földhöz köti Ádám Lucifer segítségével az űrben repül. Ki akarja tépni magát az emberi sors földi megkötöttségéből: a természeti végzet elől a térbe menekül. Elvágyódik a Föld köréből, de vissza is sírja azt, fáj tőle elszakadnia. „Győzött hát a vén hazugság” – Lucifer gondolja, hogy sikerült megsemmisítenie az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled A küzdelmet választja a vereségek ellenére is. „A cél voltaképp mi is? A cél, megszünte a dicső

csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga”. A nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha nem hozza meg a rémélt eredményt. dámot csak ezután éri a legszörnyűbb csalósás. c) Az eszkimó-világ: Az állattá korcsosult embert csak az életben maradás vezérli Az ember nem tudja legyőzni a természeti végzetet. Az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Fő vonásai a félelem és az éhség Barbár világ, ahol a szomszédok megölik egymást. Kevesebb ember kéne hogy legyen és több fóka Ádám, mint „egészen megtört aggastyán”. Az hiszi, itt vége az életnek, már nem születnek új eszmék Az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya csak. (Lucifer szerint) Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból. Az álom véget ér d) A paradicsomon kívül: Az élet folytonosságát nincs joga Ádámnak megszakítani Ádám

felébred álmaiból. Szabad akaratra hivatkozik, tapasztalatai birtokában tőle függ, hogy útját, azaz az emberi történelmet hogyan alakítsa. Öngyilkos akar lenni Lucifer lefegyverző ellenérvei hallatán. A kétségbeesés szirtfokáról Éva anyasága szólítja vissza az életbe Az élet folytatása Ádám számára erkölcsi paranccsá vált. Elszakad Lucifertől, s az Úr kegyeibe fogadja. Kezd reménykedni, hogy megélt álmai hazugok Ádámban sok kérdés merül fel, melyekre szeretne feleletet kapni, mert a „bizonytalanság pokol”. Nem kap egyértelmű, világos választ az Úrtól. „Küzdj’ és bízva bízzál!; Végtelen a tér, mely munkára hív” A mű befejezése mégsem tragikus színezetű. Ádám minden kudarca ellenére újra kezdi a küzdelmet F) Ádám, Éva és Lucifer jellemzése: Ádám, mint drámai hős összetett alak, aki egyszerűen mutatja meg általános és egyedi vonásait. Szerepbe öltözik Játszó és kommentáló hős Az

emberiség ősatyja Nem csak kérdezni tud, de meg is látja a kérdéses dolgokat, elemzi, megismeri, megítéli azokat, dönteni és cselekedni képes. Felnőtté öntudatosuló hős A tragikum Ádámban van Az Úr alkotta emberi tulajdonságai (szenvedélye, álmai, ereje, gyarlósága) ennek a tragikumnak a forrása. Önmagával küzd és önmagáért. Ádám gondolkodása (meditációja) teremt kapcsolatot a kudarc és újrakezdés között. Élni csak gondolkodva, a jelenségek elemzésével lehet Éva, az öröm, a sejtett, a homály, a vágy, a szépség, az otthon, az anyaság megvalósítója és a férfi tükre, biztonsága, érzékeny képmása. Ádám tettének tanúja, igazolója Bizonyság arra, hogy amit a férfi cselekedett, nem volt álom, képzelet. Ádám számára a cselekvés, akarat ürügye, az élet értelme és célja. Ezt a szerepét azzal valósítja meg, hogy biztosítja az élet folytonosságát. Lucifer tudja, milyen az ember, ezért képes bűnre

csábítani, megtéveszteni. Ádám látomásainak, próbáinak, emberré, hőssé születésének idejére narrátorrá lesz. Előre ismeri az emberi vágyakat, a cselekvés, az érzés eredményét, hibáit, néha el is mondja Ádámnak a következményeket, mert siettetni szeretné a kiábrándulás útján. Keserűen veszi tudomásul, hogy nem valósíthatta meg tervét: az ember legyőzését. G) A mű mondanivalójának kifejtése A bukásból felemelkedő, a küzdelmet újra vállaló ember példa minden kor számára. Az Úr szavai szerint „Mondtam ember: küzdj, és bízva bízzál!” II.) Madách jelentősége, egyéb művei Madách mondanivalója mindig a nagy összefüggésekre, az elvontabb lényegre irányul. Egyidős Petőfivel, kortársa a fiatalabb reformnemzedéknek, átéli az emberré emelkedés, az értelmi nemesedés lelki programját. Mindig a „kezdetek”-kel indul, és elbeszéli a maga időrendjében, amit előtte minden kor író filozófusa elbeszélt

és elrendezett a saját időrendjében. (Dante: Isteni színjáték; Milton: Elveszett Paradicsom; Goethe: Faust; Byron, Shelley). A humánum ősi forrásánál, a görög műveltségben keresi az élet mélységiben rejlő, értelmes szépet. A kor igazi esztétája és kritikusa Egyéb művei: Mózes, Civilizátor, Lantvirágok. (Mezei József)