Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Alexis Tocqueville - A demokrácia Amerikában, kérdések és válaszok

Alexis Tocqueville- A demokrácia Amerikában 1. Mik a demokrácia előnyei és hátrányai? • Előnye, hogy a többség jólétét szolgálja. Nem mindenki prosperitását mozdítja elő, hanem a többség jólétét szolgálja. • Törvényei ált. a többség javára irányulnak, de szinte mindig fogyatékosak vagy rosszul időzítettek.-gyakran akaratlanul önmaga ellen munkálkodik Célja a tvh. Tekintetében hasznosabb az emberiség számára, mint az arisztokráciáé a magáéban • A kormányzók gyakran kevésbé becsületesebbek vagy hozzáértők, de a kormányzottak felvilágosultabbak és figyelmesebbek • A nép jogain őrködve, meggátolja a saját képviselőit abban, hogy eltérjenek a vonaltól, melyet saját érdeke szab meg. • A demokratikus magisztrátus rosszabbul él hatalmával, de rövidebb ideig birtokolja. 1. Mik a demokratikus és az arisztokratikus intézmények jellemzői és ezek összehasonlítása, valamint milyen magatartások következnek

ezekből? (Az arisztokrácia törvényei a kisebbség kezében igyekeznek monopolizálni a vagyont és a hatalmat, mivel az arisztokrácia mindig kisebbséget alkot. A demokrácia törvényei általában a többség javára irányulnak, mivel az állampolgárok zömének elhatározásából fakadnak, amely tévedhet ugyan, de önmagával ellentétes érdekei nem lehetnek.) • A tvh-ban az arisztokrácia járatosabb, nincs kitéve ráhatásoknak, céljait képes érlelni, amíg kedvező alkalom nem kínálkozik. • A demokrácia törvényei szinte mindig fogyatékosak vagy rosszul időzítettek - gyakran akaratlanul önmaga ellen munkálkodik, célja azonban hasznosabb. • Egy demokr. államban a kormányzók kevésbé becsületesek lehetnek ugyan, de a kormányzottak felvilágosultabbak és figyelmesebbek. A nép a saját ügyeivel van elfoglalva, és őrködve jogain, meggátolja a képviselőket, hogy eltérjenek az általános vonaltól, amelyet az érdeke szab meg. • A

demokratikus magisztrátus hatalmát rövidebb ideig birtokolja. • A demokráciában a közélet vezetőinek érdeke összeolvad a polgártársainak többségének érdekével. • Az arisztokrácia kormányzata alatt viszont a közéleti férfiakat osztályérdek fűti, amely a többségtől elkülönül. • De az arisztokrata magisztrátus állandó támaszra lel a trsdmban, s ugyanakkor a kormányban is van segítője. • Az a cél, amely a magisztrátusokat egyesíti, meghatározza őket és aláveti a jövő nemzedékek érdekének.leszármazottai számára készítve elő az utat Magatartások: • A demokratikus intézmények mélyén egy rejtett tendencia érvényesül, amely az embereket az általános prosperitás érdekében mozgósítja, • Az arisztokratikus intézményekben olyan titkos hajlam mutatkozik, amely a kormányzókat embertársaik nyomorúságának növelésére készteti. 2. Mi az ösztönös hazaszeretet, és a megfontolt patriotizmus társadalmi

alapja. Mi a belőle következő magatartásminta? Az ösztönös hazaszeretet egybeolvad a régi szokások kedvelésével, az ősök tiszteletével, a múltra való emlékezéssel. Vannak népek, melyek megszemélyesítették a hazát, s fejedelemben ismerték fel. Őrá vitték át azokat az érzelmeket, amelyekből a patriotizmus ered Midőn a társadalom békésen él a dolgok régi rendjében, amelyek jogosságát senki nem vitatja, akkor uralkodik ez a hazaszeretet. A megfontolt patriotizmus a felvilágosodásból születik, a törvények révén bontakozik ki és összeolvad az egyéni érdekkel. A maga területén mindenki részt vesz a társadalom kormányzásában. Úgy tekint egy prosperitásra, mint a maga művére. A köz hasznában tehát a saját javát látja. 3. Szabadság és zsarnokság jellemzése és a népek jogeszméje A jogok eszméje nem egyéb, mint az erény eszméje a politika világában. Ha az embernek vannak politikai jogai, nem támad másokéra, mert

senki nem tesz erőszakot az ő jogain. Méltatlankodás nélkül veti alá magát a legkisebb tisztviselő hatalmának. A demokrácia kormányzata a legjelentéktelenebb polgár szintjére szállítja le a politikai jogok eszméjét, mint ahogy a javak elosztása mindenki számára hozzáférhetővé teszi az általános tulajdonjog eszméjét. Az amerikaiak nem növelték a demokrácia hatalmát, inkább érvényesülésének területét szélesítették. Az állampolgárok éppen azokban az államokban élvezik legrégebben a jogaikat, ahol ma is a legjobban tudnak élni velük. Az a pillanat válságos, amikor megadják a politikai jogokat egy népnek, amely korábban nélkülözte azokat. A zsarnokság, despotizmus gyakran az összes elszenvedett bajok helyrehozójaként tűnik fel, ő az igazi jog támasza, az elnyomottak istápolója, a rend megalapozója. Az egyenlőség, ami kedvez az önkényuralom kialakulásának, de mérsékli is azt: ha egyetlen állampolgárnak sincs

nagy hatalma, akkor a zsarnokság lehetősége leszűkül. Ez az általános mértékletesség magát az uralkodót is mérsékli, s bizonyos határt szab vágyai mértéktelen csapongásának. Az uralkodó nem töri meg az akaraterőt csak ellágyítja: nem zsarnokoskodik a nemzet felett, csak elnyomja, elgyengíti azt és irányítójává a kormányt teszi. Az embereket 2, egymásnak ellentmondó szenvedély hajtja: szükségesnek érzik, hogy vezessék őket, de szabadok akarnak lenni. A központosítást és a népuralmat összekombinálják Minden ember eltűri, hogy megláncolják, ha a lánc végét nem egy ember, hanem maga a nép tartja.--) ez a demokratikus zsarnokság! 4. Min alapul a törvények ereje Amerikában? 1. A rabszolgák, cselédek és a közösség által eltartott ínségesek kivételével mindenki választó, s így közvetlenül belefolyik a törvényhozásba. 2. A törvény a nép műve, és meg is változtathatja, ha sérelmes reá 3. Mindenkinek

személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy bárki engedelmeskedjék a törvényeknek, mert aki ma nem tartozik a többséghez, az holnap már benne lehet. Bármily kellemetlen is tehát a törvény, az USA lakója önként aláveti magát neki! 4.USA-ban a szegény kormányoz, így a gazdagoknak tartaniuk kell attól, hogy hatalmát ellenük fordítja. Mivel azonban ugyanaz az ok, amely miatt a gazdag megvonja bizalmát a tvh-tól, abban is megakadályozza, hogy szembeszegüljön annak utasításaival. Valamint a csak azok lázadnak, akiknek nincs vesztenivalójuk. Így a demokrácia törvényeit szinte mindig tiszteletben tartják. 5. Szabadság és Európában? egyenlőség hogyan jelenik meg Amerikában és A demokratikus kormányzatokban a többség uralma abszolút és ellenállhatatlan! A többség erkölcsi uralma részint azon az eszmén alapul: 1. hogy az emberek egyesült csoportjában (így a tvh nagy számában is) több a felvilágosultság és bölcsesség, mint az

egyénben. Ez az egyenlőség elméletének alkalmazása az emberi értelemre. 2.a kisebbséggel szemben a többség érdekeit kell előnyben részesíteni Ezen kívül az USA-ban nem tapasztalható természetes és tartós eltérés a különböző lakosok érdekei között. • A törvényhozás engedelmeskedik a többségnek. A tvh.tagokat a nép közvetlenül, ugyanazon osztályból, egyazon módon rövid időre választja meg. • A tvh.-ra ruházták csaknem az egész kormányzást és a vgh képviselőinek nem biztosított függetlenséget a tvh.-tól • Több államban pedig a törvény a többség választásától tette függővé a bírói hatalmat. Az egyenlőség:- függetleníti egymástól az embereket - kifejleszti igényt, hogy egyéni tetteikben csakis saját akaratukat kövessék. Ez a teljes függetlenség felébreszti bennük a politikai szabadság eszméjét. Ily módon az emberek természetes úton haladnak a szabad intézmények felé. Az egyenlőség

valójában 2 tendenciát szül:- az egyik teljesen egyenesen a függetlenséghez vezet, s ugyanakkor anarchiába taszít, - a másik hosszabb, de biztos úton a szolgaságba visz. Az emberek önkéntelenül fogadják el egy olyan egyedüli és központi hatalom gondolatát, amely maga irányít minden állampolgárt. Az egyenlőség századaiban a jó kormányzat fő feltételét a törvényhozás egyöntetűségében látják. ( az arisztokratikus századokban pont ellenkezőleg. A demokratikus idők emberei igencsak nagyra tartják a társadalom előjogait, s az egyén jogait kevesebbre. • Az amerikaiak azt hiszik, hogy a társadalmi hatalomnak közvetlenül a népből kell erednie, szívesen elismerik, hogy mindent jogában áll megtennie.--) népszuverenitás dogmája • Franciaországban azt tartják, hogy a kormánynak állandóan működnie kell, mindenen rajta tartva a kezét. A társadalmi hatalom egységessége, szabályainak egyöntetűsége a napjainkban keletkezett

összes politikai rendszernek szembetűnő, jellemző vonása. - A demokratikus országokban élő emberek könnyen magukba fordulnak és különállónak tekintik magukat, mivel nincs társuk.--) individualizmus Minden ember független, ugyanakkor gyenge is, minthogy senki sem köteles segítséget nyújtani, s senki sincs joga segítséget várni felebarátjától. A demokratikus népeknél ugyanakkor sajtószabadság segítségével honfitársait segítségül tudja hívni. - Az anyagi bizonytalanságtól való rettegést, és ez természetes módon készteti az állampolgárokat arra, hogy minduntalan új jogokkal ruházzák fel a központi hatalmat, hiszen az ő szemükben ez az egyetlen hatalom, amelynek érdekében s módjában áll megvédeni őket az anarchiától, miközben önmagát is védelmezi ellene. Igy szükségletei és vágyai szüntelenül a központi hatalom felé vezérlik. Idejük sincs a köz ügyeire, a politikai életre. Egy demokratikus kormányzat tehát

létezésének puszta tényénél fogva növeli hatáskörét. A kiváltságok elleni gyűlölet a demokratikus népeket arra készteti, hogy az összes politikai jogot a fokozatosan az állam egyetlen képviselőjének kezébe koncentrálják. Az uralkodó minthogy szükségszerűen és vitathatatlanul minden állampolgár felett áll egyikőjükben sem kelt irígységet. Minden központi hatalom támogatja az egyenlőséget és az egyformaságot. A demokratikus népek gyakran gyűlölik a központi hatalom letéteményeseit: ám magát a hatalmat mindig szeretik. A szabadság szülte ösztönök küzdenek az egyenlőség sugallta hajlamokkal: bár a központi hatalom növeli köztük kiváltságait, az egyének sosem veszítik el teljes függetlenségüket. A demokratikus népeknél a központosítás fejlődését nemcsak az egyenlőség előrehaladása, hanem az egyenlőség kialakulásának mikéntje is befolyásolja! • Az európai kontinensen a szabadságnak nincs múltja,

így a nemzet régi szokásai keverednek az új szokásokkal, s az összes hatalom a középpont felé látszik törekedni, s az állam egy csapásra eléri ereje teljét, míg a magánemberek egy szempillantás alatt a gyengeség legalsó fokára zuhannak. Itt a társadalmi hatalomnak mindig erősebbnek és az egyénnek gyengébbnek kell lennie. Európában a központi hatalom jogainak kiterjesztésére törekszik, miközben az egyén alárendeltebb helyzetbe kerül. Minden egyes lépés, amely az egyenlőség megvalósításáért tesznek, az önkényuralomhoz vezeti őket. • Az amerikaiaknál a szabadságnak múltja van, de az egyenlőség viszonylag új keletű. Az itt élő embereket soha egyetlen kiváltság sem választotta el egymástól. Az állampolgárok egy olyan központi hatalom fenntartására törekednek, mely sokkal inkább arisztokratikus, mint zsarnoki: s függetlenségükhöz nemcsak azért ragaszkodnak oly erősen, mert szabadok kívánnak lenni, hanem mert

főként egyenlőek akarnak lenni. Egy demokratikus társadalomban a közhatalmak központisításának egyetlen feltétele az egyenlőség szeretete vagy annak látszata. Mindenhol egyöntetűség uralkodik, s változatosság, akár a szabadság napról napra fogyatkozik. Európában az uralkodók az állampolgárokat vagy egy részét a hivatalnokaiktól való rettegéssel tartják kezükben, vagy azzal, hogy a hivatalnokká válás reményét táplálják bennük. Az uralkodó hatalma még az egyéni függetlenségre is kiterjed. Az állam kölcsönökhöz folyamodik, így a gazdagok adósává válik, a szegények pénzével pedig szabadon rendelkezik takarékpénztárak által. A létfeltételek egyenlőbbé válásával növekszik a felhalmozódás is. Európa kormányzata tökélyre fejlesztette a közigazgatás tudományát és uralkodói napról napra mélyítik megbízottaik függő viszonyát. A kormány önmaga és a nép közé inkább egy bírói hatalom képét

helyezi, mint magát a bírói hatalmat. - Európa bírói hatalma független és kiterjedt. Céljuk a közigazgatás és az állampolgárok közt felmerülő peres ügyekben való döntés. - Meghagyják ugyan a régi bírói hatalom függetlenségét, ám igazságszolgáltatási hatáskörét leszűkítik, s mindinkább az egyéni érdekek bírájává akarják degradálni. Az egyéni függetlenség legnagyobb biztosítéka mindig is a törvényszék ereje volt. - A kormány tehát könnyebben bújik ki a kötelezettsége alól, hogy akaratát és jogait egy másik hatalom által szentesíttesse. Az egyenlőség jó néhány olyan hajlamot ébreszt az emberben, amelyek igencsak veszélyesek a szabadságra nézve, s a törvényhozónak ezekre mindig figyelnie kell. Az emberek szabadok akartak lenni, hogy egyenlővé válhassanak, s mind inkább megszilárdult az egyenlőség, annál nehezebben maradtak szabadok! Az egyenlőség, ami kedvez az önkényuralom kialakulásának, de

mérsékli is azt: ha egyetlen állampolgárnak sincs nagy hatalma, akkor a zsarnokság lehetősége leszűkül. Ez az általános mértékletesség magát az uralkodót is mérsékli, s bizonyos határt szab vágyai mértéktelen csapongásának. Az uralkodó nem töri meg az akaraterőt csak ellágyítja: nem zsarnokoskodik a nemzet felett, csak elnyomja, elgyengíti azt és irányítójává a kormányt teszi. Az embereket 2, egymásnak ellentmondó szenvedély hajtja: szükségesnek érzik, hogy vezessék őket, de szabadok akarnak lenni. A központosítást és a népuralmat összekombinálják. Minden ember eltűri, hogy megláncolják, ha a lánc végét nem egy ember, hanem maga a nép tartja.--) ez a demokratikus zsarnokság! 6. Milyen sajátosságai vannak a jogászszellemeknek Angliában, Amerikában és Franciaországban? Az amerikaiak nagy tekintéllyel ruházták fel a jogászokat, és erős befolyást engedtek nekik a kormányban, ez pedig a leghatékonyabb gátja a

demokrácia túlzásainak. Angliában a jogászok szorosan egyesültek az arisztokráciával. Franciaországban a jogászok az arisztokrácia legfélelmetesebb ellenségei. Minden szabad kormányzatban jogászokat találunk a pártok első soraiban. Franciaországban a jogászok nem tölthettek be a politikában ahhoz hasonlatos szerepet, mint amilyet a magánéletben játszottak, s ily módon a jogászok aktív előremozdítói lettek a francia forradalomnak. A jogászok egy olyan társadalomban, ahol vitathatatlanul elfoglalják az őket megillető pozíciójukat, szellemükben kifejezetten konzervatívok és antidemokratikusak lesznek. A jogászok szeretik a demokratikus kormányzatot, de nem követik annak hajlamait. A jogász összekapcsolja a népet és az arisztokráciát. A jogászszellem és a demokratikus szellem vegyüléke nélkül a a demokrácia aligha kormányozhatja hosszú ideig a társadalmat. Az angolok és az amerikaiak megőrizték a precedensre épülő

törvényhozást. Angliában és az Egyesült Államokban szükség van a jogászokra mindinkább elszakadnak a néptől, s végül különálló osztállyá lesznek. Egy angol és egy amerikai jogász esetében tehát a múlt, a régi iránti vonzódás és tisztelet szinte mindig együtt jár a szabályos és törvényes iránti szeretettel. --)konzervatívabb Az angol és amerikai jogász e képpen lemond a saját nézetéről, s inkább atyái véleményére hivatkozik. Angliában és Amerikában a törvénytudók helyzete szükségképpen nagy befolyással van a szokásaikra és nézeteikre. Az angol arisztokrácia jelentős hatalmat és tekintélyt ruház a jogászokra. Az angol vagy amerikai jogász azt kutatja, amit megvalósítottak, a francia jogász, amit tenni kellett volna- az egyik döntést akar, a másik az okkal törődik. A francia ügyvéd minden ügybe beleviszi saját eszmerendszerét. A francia írott törvények gyakran nehezen érthetők, de mindenki olvashat

bennük. ---)A francia jogász nem egyéb, mint tudós! Az angol jog változásai csupán a régi gondolatok továbbfejlesztései, kiegészítései. Angliában született meg az a jogászszellem, mely érzéketlennek tűnik a dolgok lényege iránt, s csak a betűre figyel, s mely inkább lemond az értelemről és az emberségről, mint a törvényről. Amerikában a jogászok alkotják a társadalom legfelsőbb politikai osztályát éss leginkább műveltebb részét. Így ha újítanak, csak veszíthetnek rajta, s ez fokozza a rend iránt érzett természetes vonzódásuk konzervatív jellegét. Az amerikai jogásztestület alkotja az egyedüli ellensúlyát a demokráciának, így semlegesíteni tudja a népi kormányzat eredendő bűneit. Mivel joga van a törvényeket alkotmányellenesnek nyilvánítani, a magisztrátus szüntelenül beleavatkozik a politikai ügyekbe. A jogászok alkotják azt az egyedüli felvilágosult osztályt, amelyikben bízik a nép, s ezért

hivatottak a legtöbb köztisztség betöltésére. Törvényhozói tisztséget viselnek, s közigazgatási testületek élén állnak, így nagy hatást gyakorolnak a törvény meghozatalára és végrehajtására. A törvényszékek a legszembetűnőbb fórumok, amelyekkel a jogászok rendje a demokráciára hat. (Mivel joga van a törvényeket alkotmányellenesnek nyilvánítani, az amerikai magisztrátus szüntelenül beleavatkozik a politikai ügyekbe.)