Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Révbéri Kornélia - Mennyiben valósult meg napjainkra a munkaerő szabad mozgása az Európiai Unióban

http://www.doksihu Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali Tagozat EU Kapcsolatok Szakirány Mennyiben valósult meg napjainkra a munkaerő szabad mozgása az Európiai Unióban, különös tekintettel Magyarország lehetőségeire és az általános akadályozó tényezőkre? Készítette: Révbéri Kornélia Budapest, 2005 http://www.doksihu Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék . 2 Előszó . 4 Bevezetés . 6 I. A kezdetek kezdete, avagy az Egységes Európai Piac kialakulása 7 1.1 A négy alapvető szabadság az Európai Unióban 9 1.1a Az áruk szabad mozgása 10 1.1b A tőke szabad mozgása 11 1.1c A szolgáltatások szabad mozgása 11 1.1d A személyek szabad mozgása 12 1.2 A személyek szabad mozgása a gyakorlatban 12 1.3 A munkaerő szabad mozgása 14 1.4 Az EK Szerződés 39 cikkelye - a bevándorolt munkavállalók 16 1.5 A családtagok jogai 16 II. Az EU bővítése a munkavállalók szabad

mozgásának tükrében 17 2.1 Átmeneti rendelkezések a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóan 17 2.1a Az átmeneti rendelkezések időbeli hatályai 18 2.1b Technikai kérdések 19 2.2 A Csatlakozási Szerződés „status quo záradékának” tartalma 20 2.3 A Csatlakozási Szerződés „védelmi záradéka” 20 2.4 Magyarország garanciális feltételei az átmeneti szabályozás elfogadására 21 2.5 A magyarországi állampolgárok jelenlegi munkavállalási lehetőségei az EU-ban 22 III. Migrációs hajlandóság Magyarországon 24 3.1 A tagállamok történelmi, gazdásági és kulturális különbözőségei 24 3.2 A migrációs folyamatot befolyásoló faktorok 26 3.3 A munkaerő-elvándorlás folyamatának forrásai 26 3.4 A magyar lakosság tájékozottságának mértéke az Európai Unióról, Önértékelés 28 3.5 Tájékozottsági felmérés EU kvízkérdések alapján 30 3.6 A magyar lakosság Csatlakozással kapcsolatos tájékozottsága 31

3.7 Az EU-val kapcsolatos információk lehetséges forrásai Magyarországon 34 3.8 A magyar lakosság európai migrációs potenciálja és szándéka 37 IV. Magyarország munkaerőpiacát befolyásoló tényezők az EU csatlakozást követően 39 4.1 Magyarország jelenlegi belső munkerő-piaci helyzete 39 2 http://www.doksihu 4.2 A fiatalok és a friss diplomások helyzete Magyarországon 44 4.3 A nők foglalkoztatási helyzete Magyarországon 48 4.4 Az egészségügyi dolgozók munkaerő-piaci helyzete Magyarországon 49 4.5 A magyar állampolgárok által preferált EU tagországok 52 Összefoglalás . 55 Melléklet 1.: Eurobarometer, 2004 tavasza, Közvélemény-térképek 58 Melléklet 2.: Kétoldalú megállapodások 62 Irodalomjegyzék . 64 3 http://www.doksihu Előszó: 2004. május 1-én kilenc országgal egyidőben hazánk is csatlakozott az Európai Unióhoz Ezáltal Magyarország számára is új lehetőségek nyíltak meg. Ilyen lehetőség például

az, hogy az Európai Unió immár hazánk előtt is megnyitotta a munkaerőpiacát. A szabad mozgás az EU-ban a személyek, illetve a munkaerő szabad mozgásán ismerszik meg talán a leginkább. Ez az a pont, ahol az állampolgárok a leginkább érzik azt, hogy a csatlakozás közvetlen, személyes előnyt jelent számukra, és azt, hogy ezzel a lehetőségeik szinte korlátlanok. De valóban ennyire egyszerű lenne ez az egész? Nincsenek lényegi korlátozások, akadályozó tényezők? Van egyáltalán igény Magyarországon a külföldi munkavállalásra? Tisztában vannak-e a Magyarországon élő emberek a lehetőségeikkel, jogaikkal és a későbbi kötelezettségeikkel a szabad munkaerő áramlása kapcsán? Milyen a pályakezdő fiatalok viszonya a témához? Számíthatnak-e arra, hogy diplomáikat, szakképzettségeiket egyenértékűnek ismerik majd el a tagországokban? Mennyiben valósult meg tehát napjainkra a munkaerő szabad mozgása az Európai Unióban?

Melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a folyamatot? Gátló szerepet játszanak-e az egyes országok közötti gazdasági, kulturális és mentalitásbeli különbségek? A szakdolgozatomban többek között ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni, mert azt gondolom, hogy a téma igen aktuális és számos buktatót, nehézséget rejt magában. A dolgozatot, hat fő részre osztottam: A téma indításaként a bevezetésben, ismertetem munkám motivációját, problémarendszerét és célját. Ezt követően egy általános történelmi áttekintést adok majd az Egységes Európai Piac kialakulásáról, illetve a személyek és a munkaerő szabad mozgásának kialakulásáról és rendszeréről az Európai Unióban. 4 http://www.doksihu A harmadik fejezetben az Európai Unió bővítéséről beszélek majd, és ezen belül a személyek szabad mozgására vonatkozó átmeneti intézkedésekre térek majd ki. A továbbiakban kifejtem az átmeneti intézkedések

időbeli hatályait, illetve az azokkal kapcsolatos technikai kérdéseket. Ezt követően a Csatlakozási Szerződés “status quo” záradékának és a “védelmi záradék” tartalmának ismertetésére térek ki, s ebben a fejezetben végül Magyarország garanciális feltételeiről és a magyarországi állampolgárok jelenlegi munkavállalási lehetőségeiről beszélek majd. A következőkben a magyarországi migrációs hajlandóságot vizsgálom. Ebben a részben azt gondolom, hogy mindenképpen beszélni kell a tagállamok történelmi, gazdasági és kulturális különbözőségeiről, hiszen ezek a tényezők több szempontból meghatározóak lehetnek. Emellett többek között megvitatom majd, azt, hogy a magyar állampolgárok vajon mennyire tájékozottak a témával kapcsolatban, és azt, hogy általánosságban milyen igényeket támasztanak saját munkavállalásukkal kapcsolatban. Itt szeretnék külön kitérni a pályakezdő fiatalok témához való

hozzáállására, illetve a lehetőségeikre. Ezt a részt a hitelesség és pontosság érdekében satisztikai felmérésekkel, grafikonokkal és táblázatokkal kívánom alátámasztani. Fontosnak tartom, továbbá, hogy megvizsgáljam Magyarország jelenlegi munkaerő-piaci helyzetét, valamint annak potenciális alakulását. Ebben a fejezetben beszélni fogok, tehát a foglalkoztatás, a munkanélküliség és a bérek szintjéről Magyarországon, a fiatalok, a nők, és az egészségügyben dolgozók helyzetéről, valamint arról, hogy az előzőekből következően milyen más EU országokat preferál a magyar népesség. A befejezésben tömören összefoglalom a szakdolgozat főbb elemeit, és egyben választ adok majd az előszóban feltett lényegi kérdésekre. Végül pedig levonom a lehetséges következtetéseket mindezekből. 5 http://www.doksihu Bevezetés A reggeli csúcsidőben a zsúfolt metrón állva két korombeli fiatal beszélgetésének akarva,

akaratlanul elcsíptem kulcsmondatait: „Nem baj, ha semmilyen állást nem találok, majd, kimegyek Franciaországba, vagy akárhová dolgozni. Most, hogy már EU-tagok vagyunk, úgyis bármit megtehetünk, nincs szükségünk munkavállalási engedélyekre.” Ezt követően még hosszasan fejtegették a témát, én pedig eltűnődtem kicsit. A fiatalok beszélgetéséből, ugyanis túlnyomórészt, téves információkat, irreális reményeket, emellett pedig sok nyitva hagyott kérdést szűrhettem le. Nem értettem, miért nem tudják a válaszokat a kimondatlan, ám a levegőben motoszkáló kérdésekre, és miért riogatják magukat abban az egyértelműen téves hitbe, hogy minden egyszerű Manapság minden az Unióról szól, minden az EU-tól harsog. Vagy mégsem? Vagy csak nem megfelelő színvonalon? -merülnek fel bennem sorra a kérdések. Tovább töprengve a történteken, az a korántsem elhanyagolható dilemma is megfogalmazódott bennem, hogy vajon

miként lehetséges az, hogy ilyen fiatalon az emberek annyira elégedetlenek legyenek a hazai helyzetükkel, hogy a külföldi munkavállalást tervezgessék anélkül, hogy valódi próbatételek lennének a hátuk mögött. A barátoktól, ismerősöktől, magazinműsorokból hallott rossz példák arra ösztönzik a fiatalokat, hogy próbálkozás nélkül belenyugodjanak „sanyarú” sorsukba. Nem értettem, hiszen társadalmunkban korántsem a pályakezdők helyzete a legreménytelenebb. Ekkor merült fel bennem az a kérdés: vajon közülük és általában véve az emberek közül mennyien tervezhetik, azt, hogy külföldön vállalnak inkább munkát? Mennyien vannak egyátalán tisztában az Európai Unió történetével, alapjaival és körülményeivel? Mennyire informáltak vajon a szabad munkaerő áramlásról az integráción belül, illetve mennyire ismerhetik Magyarország jelenlegi lehetőségeit ezen a téren? Végül kíváncsivá váltam azzal

kapcsolatban is, hogy melyek azok a tényezők, amelyek gondolkozásra késztetik az embereket a külföldi munkavállalás vonatkozásában. Az Európai Unió tizenöt „régebbi” tagállamának (a továbbiakban EU-15-ök), illetve bizonyos érdekcsoportjainak közvéleménye úgy gondolta, hogy a 2004. május 1-ei csatlakozással a közép-kelet-európai emberek tömegei kerekednek majd fel, hogy külföldön telepedhessenek le és vállalhassanak munkát. 6 http://www.doksihu A szakdolgozatomban leírtak azonban többek között azt bizonyítják, hogy az EU-nak az ezen migrációs dömpingtől való félelmei egyáltalán nem voltak megalapozottak, illetve a jövőben sem lesznek azok. Kutatómunkám célja elsődlegesen tehát nem lehet más, minthogy Magyarország viszonylatában elemezzem, hogy milyen mértékben valósult meg napjainkra a munkaerő szabad áramlása az EU-ban, valamint, hogy bemutassam azt, hogy a népességből potenciálisan milyen arányban tervezik,

hogy az elkövetkezendőkben külföldön vállalnak munkát. A továbbiakban fontosnak tartottam annak elemzését is, hogy milyen demográfiai csoportok azok, akik a leginkább hajlamosak a külföldi munkavállalásra. Ebben a kérdésben igen meglepő eredmények születtek, így időt és fáradságot nem kímélve kutatni kezdtem ezen eredmények okát is. Mindehhez a Magyar Gallup Intézet tájékozottsági és információforrásfelméréseit hívtam segítségül Kutatásom eredményétől függetlenül szeretnék rámutatni arra a tényre is, miszerint az Európai Unió „öregei” pontosan a migrációs dömpingtől való félelmük miatt vezettek be átmeneti intézkedéseket a munkaerőpiacuk megnyitásával kapcsolatosan az „újonnan csatlakozott” országok előtt. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a lakosság feltételezéseivel és várakozásaival ellentétben, a munkaerő szabad mozgását valójában az EU-15-ök legtöbb országa még egy jó

darabig korlátozza majd az „újonnan csatlakozott” államok számára. Nem titkolt szándékom az sem, hogy kifejtsem ezen átmeneti intézkedések pontos részleteit annak érdekében, hogy tisztán láthassuk az Európai Unión belüli szabad munkavállalás jelenlegi kiteljesülésének mértékét általában véve, valamint Magyarország lehetőségeinek és korlátainak tekintetében. Végül de nem utolsó sorban pedig nagyon fontosnak tartom a magyarországi munkanélküliség, a foglalkoztatás és a bérek mértékének elemzését, illetve a magyarországi fiatalok, a nők és az egészségügyben dolgozók helyzetének bemutatását is, hiszen ezen faktorok elemzése nagyon fontos aktuális problémákat vet fel a jelenlegi Magyarországon. Potenciálisan ezek a problémák vezethetnek, ugyanis ahhoz, hogy a jövő generációi fontolóra vegyék a külföldi munkavállalás egyre inkább megnyíló lehetőségeit. Kutatásaim eredményeként az egyik fő problémának

az Európai Uniót illető kérdésekben a társadalmon belüli tájékozottság hiánya bizonyult. Ezért őszintén remélem, hogy mindazon diáktársaim, akiknek a jövőben esetleg a kezébe kerül a szakdolgozatom az iskolai könyvtárlátogatások során, hasznos, aktuális és információdús anyagot olvashatnak majd e témát illetően. Szeretném ugyanis a lehető legnagyobb mértében kiküszöbölni az alapvető tévedéseket, valamint választ adni az esetlegesen felmerülő kérdésekre a munkaerő szabad mozgásával kapcsolatban az Európai Unióban. 7 http://www.doksihu I. A kezdetek kezdete, avagy az Egységes Európai Piac kialakulása Kezdésként elengedhetetlennek tartom felvázolni a szabad munkaerő-áramlás kialakulásának körülményeit. Az Egységes Európai Piac létrejötte egyfajta mérföldkőnek számított az Európai Közösség, valamint az Európai Unió fejlődésének történetében, hiszen annak intézménye hozta létre a “négy

alapvető szabadságot”, azaz az áruk, a tőke, a szolgáltatások illtetve a személyek szabad áramlását az Európai Unióban. De lássuk, hogyan is valósulhatott meg ez az egész Az Európai Unió létrehozása előtt, az 1980-as évek folyamán az Európai Közösségben a legjelentősebb tapasztalhattuk. fejlődést Az az egységes Egységes piac Európai Piac létrehozásának létrehozásának kampányát az folyamatában egykori francia pénzügyminiszter, Jacques Delors vezette, aki 1985-ben az Európai Bizottság elnöke lett. A Bizottság egy hétéves teljesítési időszakot javasolt arra, hogy a tagállamok közötti majdnem az összes fennmaradt kereskedelmi korlátot megszüntessék. Az Egységes Európai Piac megteremtését 1993. december 31-ére tűzték ki Ez az Európai Közösségen belül felgyorsult reformokat jelentett, illetve a tagállamok között megnövekedett együttműködést és integrációt. Végeredményben pedig az Európai

Unió megalakulásához vezetett Az egységes piac elérésére szabott határidő megerősítette az Európai Közösséget abban, hogy fokozottabb erővel kell fellépnie annak érdekében, hogy időre megoldhasson minden témát, amely a kereskedelmi korlátok kiküszöbölése körül forgott. Az 1985 decemberében bevezetett, és 1987 júliusára mind az akkori tizenkét tag által elfogadott Egységes Európai Okmány létre hozta a belső piac alapjait, és egyben az első fő változásokat az Európai Közösség struktúrájában, az 1957-ben létre jött Római Szerződés óta. A változtatások között szerepelt a minősített többség rendszere, amely segített felgyorsítani az egységes piac bevezetésének folyamatát. Az Egységes Európai Okmány más fontos változásokat is létre hozott. Felállították az Elsőfokú Bíróság intézményét annak céljából, hogy egyének, szervezetek és vállalatok fellebbezhessenek oda az Európai Közösség ítéletei

ellen. Továbbá az Okmányban minden tagállam megfogadta, hogy, az Európai Monetáris Rendszert modellként használva, harmonizálja majd a gazdasági és monetáris politikáját is. 1 1 European Union, Microsoft Encarta Encyclopedia, 1993-1999 Microsoft Corporation, 2000. 8 http://www.doksihu A Monetáris Unió létrehozására egy háromlépcsős tervet javasoltak, a Bizottság pedig ugyanekkor indítványozta egy szociális charta létrehozását az emberi jogokról. Az Európai Unióról szóló szerződést 1991-ben tárgyalták meg az Európai Közösség összes országának képviselői. A végleges szerződést 1992 február 7-én írta alá az Európa Unió Tanácsa, a ratifikálásárára pedig 1993 októberében került sor. Az Európai Unió november 1én jött létre, a szerződés hatálybalépésekor 2 Az európai szupranacionális szervezet megalapításának fő oka a gazdasági integráció növelése és a tagállamok közötti együttműködés

megerősítése volt. Az Unió 1995-ben három újabb országot felvett tagjai közé, kilenc évvel később, 2004. május 1-én pedig egy igen nagyszabású bővítést vitt véghez nyolc közép-kelet-európai állam, illetve Málta és Ciprus csatlakoztatásávál. Így mára az Európai Unió huszonöt tagországot tudhat magáénak A Maastrichti Szerződés kimondja, hogy minden tagállam minden polgára megkapja az európai polgárságot. A vám és immigrácis egyezmények száma növekedett, a határellenőrzéseken pedig lazítottak annak érdekében, hogy az európai polgárok minél nagyobb szabadságot kaphassanak a más tagországokban való letelepedéshez, munkához és tanuláshoz. Ez hatalmas előrelépést jelentett, hiszen ezen tényezők megvalósulása érezteti talán leginkább az egyénnel, azt, hogy nincsenek fizikai korlátai az Európai Unión belül. Ezen tényezők megvalósulása hat ki leginkább az egyénre az integrációban, és ezek azok a

tényezők, amelyeket talán leginkább várnak az emberek a Csatlakozástól, még akkor is, ha valójában nem tervezik a letelepedést egy külföldi tagállamban. Az emberek legtöbbször akkor elégedettebbek, ha érzékelhetik személyes szabadságukat az adott rendszeren belül, hiszen ez bármilyen élethelyzeti változás, bármilyen gond esetén alternatívákat biztosíthat számukra. 1.1 A négy alapvető szabadság az Európai Unióban Az Európai Unió célja az volt, hogy a világ egyik vezető versenyképességű és az egyik legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdaságává váljon. Egy olyan gazdasággá, amely képes a gazdasági növekedés fenntartására, egy nagyobb szociális kohézió megteremtésére, illetve nagyobb számú és jobb minőségű munkahely biztosítására. A négy alapvető szabadság az Egységes Európai Piac fő pillérei közé sorolhatóak. Ezek az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A tagállamok

közötti integráció mélyülésével, fokozatosan érte/éri el ezek megvalósulását az Európai Unió. 2 European Union, Microsoft Encarta Encyclopedia, 1993-1999 Microsoft Corporation, 2000. 9 http://www.doksihu Az áruk szabad mozgását a szabad kereskedelmi övezeten és a vámunión keresztül, a szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását a közös piacon keresztül és a tőke szabad mozgását a gazdasági és monetáris unión keresztül. Ahogy azt az EK szerződés 2. cikkelye kimondja: “The Community shall have as its task, by establishing a common market and an economic and monetary union” the following goals where set out in the timetable for the Single European Market: (a) the prohibition, as between Member States, of customs duties and quantitative restrictions on the import and export of goods, and of all other measures having equivalent effect; (c) an internal market characterised by the abolition, as between Member States, of obstacles to the

free movement of goods, persons, services and capital;” A cikkely kimondja tehát, hogy az Európai Közösség a közös piac illetve a gazdasági és monetáris unió létrehozásakor, feladatának kell, hogy tekintse azon következőleg felsorolt célok elérését, amelyeket az Egységes Európai Piac megteremtésének napirendjében határoztak meg: (a) az áruk tagállamok közötti importjára és exportjára kivetett vámtarifák és számszerűsíthető korlátozások, és minden más ezekkel egyenlő hatású intézkedések tilalma,.valamint; (c) egy olyan, tagállamok közötti belső piac megteremtése, amelyet az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának akadályt emelő tényezőinek eltörlése jellemez. Nézzük meg, tehát, hogy mit is jelent nagy vonalakban az Európai Unió “négy alapvető szabadságának elve”: 1.1a A áruk szabad mozgása Talán az áruk szabad mozgása, azaz a termékek szabad kereskedelme, a legalapvetőbb

összetevője az egységes piacnak, sőt –túlzás nélkül állítva- az egész Európai Unió működésének is. Hiszen az egységes piac működésének elve szerint az EU egész területe egy, a nemzeti piacokhoz hasonlóan működő, egységes gazdasági térség. Az áruk szabad mozgása vámokkal, különböző terhekkel és mindennemű mennyiségi korlátozással kapcsolatos intézkedéseket foglal magában. Többek között az EK szerződés 23-as és 28-as cikkelye foglalkozik ezzel a témával. (A mennyiségi korlátozások mellett egyéb diszkriminatív akadályok az import és exportkorlátozások, az árak megkötése, a hazai termékek támogatása vagy előnyben részesítése és az import akadályozása voltak.) 10 http://www.doksihu Tulajdonképpen a vámunió felállítása és a mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja az áruk szabad mozgását az EU-n belül. 1.1b A tőke szabad mozgása A tőke szabad mozgását az európai integráció

területén az Európai Gazdasági és Monetáris Unió, az egységes európai pénznem létrehozása, valamint a Maastrichti Szerződés intézkedései teszik lehetővé. Bár a kezdetekben a közösségi jog még nem tiltotta általánosságban a tőke mozgásának mindennemű korlátozását a tagállamok között, illetve a tagállamok és a külső országok között, az EK Szerződés 56. cikkelye már tartalmazza ezeket a tilalmakat, lehetővé téve nem csupán a tőke, hanem lényegében a tőke és a fizetések szabad mozgását is. Nagyon fontos, azonban még azt is megjegyeznem, hogy a tőke kategóriájába a tőkepiac klasszikus elemei mellett az ingatlan- és a földtulajdon is beleértendő. Így valósulhat meg csupán a szabad mozgás minden értelemben véve. 1.1c A szolgáltatások szabad mozgása Az EK Szerződés 49-55-ig tartó cikkelyei és az 59-66-ig tartó cikkelyei biztosítják a szolgáltatások szabad mozgását. Ennek célja, hogy megszüntessen minden,

az Európai Közösségen belüli, korlátozást egy adott tagállam olyan polgáraira vonatkozóan, akik egy másik tagállamban telepedtek le és szolgáltatásokat nyújtanak, valamint azokra a személyekre vonatkozóan, akik élnek ezekkel a szolgáltatásokkal. Ezáltal tehát védi az egy ideiglenes időszakban folytatott gazdasági tevékenységet egy olyan tagállamban, amelybe vagy a szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatással élő személy nem telepedett le. Ha egy személy vagy egy vállalkozás egy állandó bázist tart fenn egy tagállamban, még akkor is, ha az csupán egy iroda, akkor a letelepedés szabadságának törvénye vonatkozik rá. Ebben az esetben a döntési faktor mindig a gazdasági tevékenység ideiglenes vagy állandó jellege. A Szerződésliberalizáló rendelkezéseket alkalmaz a szolgáltatást nyújtókra, az ipari jellegű tevékenységekre, a kereskedelmi tevékenységekre, az iparos és kézműves tevékenységekre és a szakmai

tevékenységekre. Nagyon indokolt esetekben, azonban, egy adott állam korlátozásokkal élhet a közérdeki, a közbiztonságügyi, a közszolgálati és a közegészségügyi szférában való szolgáltatások liberalizálásával kapcsolatban. 11 http://www.doksihu 1.1d A személyek szabad mozgása A személyek szabad mozgását az EK Szerződés 48-as cikkelye biztosítja. Kezdetben az alkalmazottakra és a szolgáltatást nyújtókra alkalmazták specifikus és közösségi intézkedésekkel, azonban csupán arra, hogy a gazdasági tevékenység lehetőségét garantálják más tagállamokban. Később kiterjesztették a cikkely alkalmazhatósági körét olyan személyekre is, akik nem folytatnak gazdasági tevékenységet (például a nyugdíjasok, diákok stb.) A cikkely gazdasági, szociális és politikai nézőpontokat tartalmaz, amelyek fedik egy munkaajánlat elvállalására való jogot egy másik tagállamban, a szabad mozgás jogát a tagállamok területén az

előző jog céljai okán, bármely tagállamban való tartózkodás jogát munkavállalás céljából, az adott tagállam foglalkoztatási szabályainak megfelelően, végül pedig bármely tagállam területén való maradás jogát az alkalmazás végeztével is, amennyiben bizonyos feltételek kielégítésre kerülnek. Tehát az EK Szerződés 48-as cikkelye a mozgás szabadságát biztosítja illetve, a diszkrimináció-mentességet nemzetiségi alapon. A személyek szabad mozgása nagyon sokban kapcsolódik a Schengeni Egyezményhez, amely a vízum nélküli be- és kilépést, a belső határellenőrzés eltörlését, illetve a külső határellenőrzés megerősítését biztosítja a tagállamok között. Az EK Szerződés 52. cikkelye szünteti meg a korlátozásokat az egyének és a vállalatok azon jogára, hogy állandó, vagy kitelepített üzleti egységeket tartsanak fenn egy másik tagállamban, ezzel biztosítva a vállalatok letelepítéséhez való jogot. Tehát

azt, hogy az európai polgárok önalkalmazott személyként kezdhessenek el, vagy folytathassanak tevékenységet, illetve, hogy vállalkozásokat vezethessenek, vagy indíthassanak be – különösképpen cégeket, vállalatokat. 1.2 A személyek szabad mozgása a gyakorlatban A személyek szabad mozgása alapelv megvalósulását tehát először az Egységes Európai Okmányban tűzték ki célul. A belső piac létrejöttének időpontjától kezdve (1993), az EU tagállamainak állampolgárai, majd 1994-től, illetve Liechtenstein esetében 1995-től az Európai Gazdasági Térség (Norvégia, Izland és Liechtenstein) országainak állampolgárai is jogosultakká váltak arra, hogy az EU területén szabadon utazzanak, mindennemű határátlépési formalitás betartásának kötelezettsége nélkül. 12 http://www.doksihu Ahogyan azonban azt már említettem, a helyzet nem ennyire egyszerű. A személyek szabad mozgására vonatkozó korlátokat csak fokozatosan

bontották, illetve bontják le az Európai Unión belül. A nehézségek már a “személy” fogalmának értelmezésénél kezdődnek a közösségen belül. Ez a szó, ugyanis, ebben az esetben sajátos jelentéssel bír A jogosultságok szintjén valójában minden EU-polgár beletartozik a “személy” fogalmába, a mozgás gyakorlati kivitelezése tekintetében azonban a csoportok szerinti megközelítés elve érvényesül. Nem lehet általában “személyek”-ről és az ő jogaikról beszélni, csak a meghatározott személyi kategóriákra vonatkozó szabályokat lehet bemutatni, amelyek fedhetik egymást, de különbözőek is lehetnek. Ennek megfelelően kezdetben csak a közösségi munkavállalók (közösségi munkavállaló az, aki az EU-n vagy az EGT-n belül, de nem az állampolgársága szerinti országban végez munkát) és családtagjaik, később pedig már a közösségi vállalkozók (közösségi vállalkozó az, aki az EU-n vagy az EGT-n belül, de nem

az állampolgársága szerinti országban folytat vállalkozói tevékenységet) és családtagjaik is beletartoztak a “személyek” fogalomba. Viszonylag későn ugyan, a 90-es évektől kezdődően már a diákok, a nyugdíjasok, a magukat önerőből eltartók és családtagjaik is bekerültek a “szabadon mozgó személy” kategóriába. Aki munkavállaló vagy vállalkozó akar lenni egy másik EU-tagállamban, illetve diákként egy másik tagállamban akar tanulni, továbbá aki sosem dolgozott, de van pénze áttelepülni (ők a magukat saját anyagi eszközeikből eltartó személyek), vagy nyugdíjas éveit szeretné egy másik tagállamban eltölteni, ezt megteheti. A szabad mozgás jogosultságának az egyik eleme valósult meg minden kategória számára egyformán: ez a formalitások nélküli határátlépés. Mára már mindenki (EU-polgár és nem EU-polgár, aki jogszerűen átlépte az EU külső határát) szabadon mozoghat a megyehatárként felfogható

tagállami határokon, mert a Schengeni Egyezmény biztosítja az EU belső határainak ellenőrzés nélküli átlépését. (Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az uniós polgárok és a harmadik állambeli polgárok megkülönböztetett kezelése jelenleg is fennáll.) Nincsen tehát vízumkényszer, és nincsen várakozási idő. A tagállamok azonban fenntartják az ellenőrzést azokon a határokon, amelyek az utazóközönség számára általában elérhetők, így pl. a repülőtereken, határ menti kikötőkben, vasútállomásokon és közúti határátkelőhelyeken. 13 http://www.doksihu Nem ritka ilyen határokon az EU-polgárok igazoltatása sem, hiszen személyazonosságuk igazolására az EU-polgárok is kötelezhetőek - akárcsak a saját állampolgárok. Ilyenkor azonban elég az útlevél vagy személyi igazolvány bemutatása. Ezek az ellenőrzések pedig összhangban állnak az állami szuverenitás közjogi alapelvével, amely biztosítja, hogy az államok a

területükön bekövetkező migrációs változásokat ellenőrizzék. A “szabad mozgás” fogalmát azonban más aspektusból is értelmezhetjük, amely további kritériumként jelenik meg a határokon való áthaladáshoz képest: arról szól, hogy a fent említett különböző csoportok (közösségi munkavállalók, vállalkozók, diákok, nyugdíjasok stb.) milyen feltételek fennállása esetén telepedhetnek le hosszabb időre is egy tagállamban Ezen a szinten már vannak különbségek a különböző kategóriákba tartozó személyekre vonatkozó szabályok között. A közösségi munkavállaló és vállalkozó esetén a “szabad mozgás” egyben jogot testesít meg a más EU- vagy EGT-tagállamban való munkavégzésre, a diákok esetében jogot jelent a más tagállamban való tanulásra, a nyugdíjasok és magukat önerőből eltartók esetén pedig a “szabad mozgás” egyben jog a más EU- vagy EGTtagállamban való letelepedésre. Mindezek a jogok a

huzamos ott-tartózkodás jogát is magukban foglalják. Minden esetben járulékos jogként jelenik meg - a “szabad mozgás” jog részeként - a szociális rendszer ellátásainak igénybevétele is. A családtagok pedig minden esetben az érintettekkel mehetnek, és meghatározott körben az adott tagállamban munkát is vállalhatnak, illetve vállalkozhatnak 1.3 A munkaerő szabad mozgása Két fő okot említhetünk a munkaerő, illetve a munkavállalók szabad mozgásának szükségességére az Európai Unióban: az egyik az összgazdasági szempont, a másik pedig a lehető legteljesebb egyéni jólét elérése. Az EU nem más, mint egy újabb integrációs kísérlet Európában a fejlettségi szintjükben és kultúrájukban különböző európai államok közös értékrend alapján történő összefogására, mégpedig közös szervek és szabályok irányítása alatt. Kezdetben egy politikai integráció létrehozása volt a cél, az “alapító atyák” a

politika által vezérelt integrációban gondolkodtak. Konszenzus azonban csak akkor vált elérhetővé, amikor a tagállamok beletörődtek abba, hogy a gazdasági integráción keresztül fogják megvalósítani az európai egységet. 14 http://www.doksihu A különböző gazdaságilag aktív csoportoknak - munkavállalók és vállalkozók - az Európai Közösség által biztosított jogosultságok gazdasági célkitűzésekhez kapcsolódnak. Ezért hozták létre az egységes piacot, ahol szabadon áramolhatnak a nemzetgazdaságok működtetéséhez elengedhetetlen faktorok: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és természetesen a személyek, ezen belül pedig a munkaerő. A munkaerő szabad áramlása biztosításának egy másik oldala pedig az egyéni jóléthez kapcsolódik. Európa jóléti államaiban egyre inkább előtérbe kerül az a felfogás, hogy a munka nem csupán az anyagi források biztosítását szolgálja, hanem az önkifejezés és önmegvalósítás

formáját is jelenti. A szabad munkaerő-áramlás következtében gyakorolható szabad munkahely-változtatás egyik ösztönző ereje ezért a munkában is a megújulás, az új feladatok keresése. Az érem másik oldala is fontos azonban, mégpedig a gazdasági körülmények által kikényszeríttet ún. gazdasági migráció Általánosan elmondható, hogy egyre szélesebb körű ismeretekre van szükség a munkakörök többségének ellátásához. Sokan azonban nem tudnak megfelelni a fokozatosan növekvő elvárásoknak, nem elég rugalmasak a folyamatos alkalmazkodáshoz, a továbbképzésekhez. Számukra a “szabad mozgás” lényege épp az a lehetőség, hogy meglévő képzettségükkel egymás után különböző állásokat keressenek az EU különböző tagállamaiban. A személyek szabad mozgása a Közösségi Jog által biztosított egyik alapvető szabadság. Az egyén számára talán ez az egyik legfontosabb jog a Közösségi Jog hatálya alatt, és igen

fontos eleme az Európai Polgárságnak. Ez a szabadság a munkavállalók számára az Európai Közösség 1957-es megalapítása óta létezik, és az EK Szerződés 39. cikkelye foglalkozik vele A cikkely kimondja, hogy az Európai Unióban a munkavállalóknak joguk van: -állást keresni egy másik tagállamban -dolgozni egy másik tagállamban -a másik tagállamban lakni ebből a célból -a másik tagállamban maradni és -egyenlő bánásmódban részesülni a munkához jutással, a munkafeltételekkel és minden más olyan kedvezménnyel kapcsolatban, amely segíthet megkönnyíteni a munkavállaló integrációját, az otthont adó tagországban. 15 http://www.doksihu A személyek szabad mozgásának fogalmát és jelentését, beleértve természetesen a “munkavállaló” fogalmát is, továbbították az Unión belül, és azt az Európai Bíróság esetjoga fejlesztette tovább. Részletes információ az esetjogról a Bizottság egy 2000-es közleményében

található a következő internetes címen: A munkavállalók szabad mozgására vonatkozó Közösségi szabályok az Európai Gazdasági Térség tagállamaira (Norvégia, Lichtenstein és Izland) egyaránt vonatkozik. A munkavállalók szabad mozgásához való jogot a társadalombiztosítási sémák koordinációjának rendszere és a diplomák kölcsönös elismerésének biztosítására létrehozott rendszer egészít ki. 1.4 Az EK Szerződés 39 cikkelye - a bevándorolt munkavállalók Az EK Szerződés 39. cikkelye az ún bevándorlott munkavállalókra vonatkozik, mint például egy tagállam olyan állampolgárai, akik elhagyják hazájukat, és egy másik tagállamban vállalnak munkát. A cikkely azokra a személyekre nem vonatkozik, akik sohasem hagyták el a hazájukat, de azokra igen, akik a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása után visszatértek hazájukba. A 39 cikkely munkavállalókra vonatkozik Nem érinti az egyéni vállalkozó személyek, a

diákok, a nyugdíjasok vagy a nem aktív személyek jogait. Ezen személyek jogaival, ugyanis, a Közösségi Jog más intézkedései foglalkoznak. Az Európai Bíróság tolmácsoltában a “munkavállaló” fogalma azt a személyt takarja, aki (i)olyan hiteles és hatékony munkát vállal (ii) valaki más irányítása alatt (iii) amiért fizetést kap. Az Európai Bíróság esetjogát követően a 39 cikkely a hivatásos sportolókra is vonatkozik. Mindenképpen meg kell jegyezni azt a tényt, hogy a munkavállalók szabad mozgására az otthont adó tagállam közszolgálati szférájában (közpolitikai, közbiztonságügyi és közegészségügyi szinteken) számos korlátozás létezik. 1.5 A családtagok jogai A munkavállaló családtagjaira is kiterjesztettek bizonyos jogokat. Rendelkeznek, nevezetesen, azzal a joggal, hogy az otthont adó tagállamban együtt élhessenek a munkavállalóval, és joguk van az azonos bánásmódban való részesüléshez is,

például az oktatás és a társadalmi juttatások területén. Ezen felül a család egyes tagjait megilleti a munkavállalás joga is. 16 http://www.doksihu II.Az Európai Unió bővítése a munkavállalók szabad mozgásának tükrében 2004 május 1-én, a Csatlakozási Szerződés ratifikálását követően, megvalósult az Európai Unió ötödik bővítése, amely az eddigi legnagyobb szabású bővítés volt az integráció történetében. Ez azt jelentette, hogy hat év folyamatos tárgyalás után, az eddigi 15 tagállamból (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Irország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) álló Unió, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Cseh Köztársaság, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta és Ciprus csatlakozásával 25 tagállamúvá vált. A fent említett tíz ország azért

csatlakozhatott az Unióhoz, mert megfeleltek az integráció politikai kritérium-rendszerének, amely a stabil demokratikus berendezkedést, illetve az emberi jogok és a törvény tiszteletét fedi. Ez a bővítés egy egyedülálló eredmény az Európai Unió történetében, hiszen kulturális és történelmi szinten ‘egységet jelent a sokféleségben’ (‘Unity in Diversity’), különböző kultúrák, hagyományok, örökségek és nyelvek cseréjét, míg gazdasági szinten várható együttműködést, stabilitást és felvirágzást. Az EU az immár 450 milliós népességével a világ legkiterjedtebb belső piacát képviseli, ezzel pedig a világkereskedelem mintegy 19%-át. 2.1 Átmeneti rendelkezések a munkavállalók szabad mozgására vonatkozóan 2004. május 1-től tehát elméletileg az összes újonnan csatlakozott tagállamra is vonatkozik a négy alapszabadság elve az Európai Unió határain belül. A gyakorlatban viszont a helyzet sajnos egy kicsit

máshogy fest. Az Európai Unió keleti bővítése, ugyanis, egyfajta félelmet váltott ki az EU-15-ök tagállamainak közvéleményéből, illetve bizonyos érdekcsoportjaiból. Ez a félelem abból eredt, hogy a kibővített Unió munkaerőpiacán lényeges jövedelemkülönbségek léteznek, és ebből kifolyólag az EU-15-ök országai egy, a munkaerő szabad áramlásából adódó, migrációs dömping lehetőségét vetítették a jövőbe. Így a meg növekedett területű Unióban, a koppenhágai döntés értelmében a csatlakozást követő első években a tizenöt ‘régebbi’ tagállam úgy nevezett ‘átmeneti rendelkezéseket’ alkalmaz az ‘új’ tagállamokkal szemben. Fontos kiemelni azonban, hogy a Csatlakozási Szerződésben lefektetett rendelkezések kizárólag az állampolgárok munkavállalási célú mozgását szabályozzák, és tagállamonként eltérőek lehetnek. 17 http://www.doksihu Az átmeneti rendelkezések nem érintik,

tehát, a szolgáltatások szabad áramlását (ebben az esetben csak kisebb megszorítás létezik), a letelepedéshez való jogot, a nyugdíjasokat, a turistákat, a diákokat stb. Az átmeneti rendelkezések a tíz csatlakozott államból nyolcra vonatkoznak (köztük hazánkra is), ugyan is Ciprus esetében nem korlátozzák a munkavállalók szabad mozgását, Málta esetében pedig ez csak a védelmi záradékban van érvényben. 2.1a Az átmeneti rendelkezések időbeli hatályai Az átmeneti időszak, mely alatt korlátozható az újonnan csatlakozott államok munkavállalóinak szabad mozgása az EU-ban, maximum hét évig tarthat. Lássuk, hogyan alakulhat ez a hét év. A csatlakozást követő első két évben a tizenöt ‘régi tagállam’ munkaerőpiacára való bejutás ezen tagállamok nemzeti törvényhozásától és politikájától függ. (Ezen kívül meghatározóak lehetnek az ‘új’ és a ‘korábbi tagállamok’ között esetlegesen megkötött

kétoldalú megállapodások.) Tehát amíg a tizenöt tagállam nemzeti intézkedései vannak érvényben, addig az újonnan csatlakozott országok többségének állampolgárai a legtöbb esetben kizárólag munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak a ‘régi’ tagállamok területén. Az első két év végén, 2006-ban, az Európai Bizottságjelentést készít majd, melynek alapján a Miniszterek Tanácsa áttekinti az átmeneti intézkedések működését. Ezen kívül a tizenöt tagállamnak döntenie kell, hogy továbbra is a nemzeti szabályokat szeretné érvényesíteni az új tagállamok munkavállalóival szemben, vagy pedig áttérne a Közösségi törvénykezésre a témával kapcsolatban. Ha a nemzeti törvényhozás alkalmazását szeretné fenntartani, akkor ezt még maximum három évig megteheti, ha pedig a Közösségi törvények alkalmazása mellett dönt, akkor a szabad munkaerő áramlás a gyakorlatban is megvalósulhat immár az ‘új’ tagok

számára is. A csatlakozás utáni ötödik évben, 2009-re, az átmeneti intézkedések elvileg érvényüket vesztik, azonban, ha bármely ‘régi’ tagállam kijelenti, hogy komoly problémákkal küzd a saját munkaerőpiacán, vagy, hogy ettől tart, akkor kérvényezheti a bizottságnál, hogy további két évig alkalmazhassa a nemzeti intézkedéseket. Ezen két év lejártát követően, tehát 2011-ben, a tizenöt tagállam már semmilyenfajta kifogással nem élhet, tehát a munkaerőpiacra való belépés feltételéül nem szabhatja meg a 18 http://www.doksihu munkavállalási engedély meglétét az ‘új’ tagállamok számára. (Kiállíthat munkavállalási engedélyeket, de kizárólag abban az esetben, ha azok statisztikai és ellenőrzési célokat szolgálnak.) Ekkora már teljes mértékben meg kell, hogy valósuljon a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unióban. 2.1b Technikai kérdések Abban az esetben, ha az újonnan csatlakozott országok

valamely állampolgára már a csatlakozás napján törvényesen dolgozik az EU-15-ök valamely tagállamában, és 12 hónapra vagy annál hosszabb időre érvényes munkavállalási engedélye vagy meghatalmazása van, akkor ezen ország munkaerőpiacára közvetlenül beléphet. Azonban ez a belépés nem automatikus azon EU-15 tagállamok munkaerőpiacaira, melyek az átmeneti intézkedések ideje alatt nemzeti intézkedéseket alkalmaznak. Egy újonnan csatlakozott tagállamból érkező, és a csatlakozás napján egy EU-15 tagállam munkaerőpiacán minimum tizenkét hónapra törvényesen regisztrált munkavállaló családtagjai azonnali belépéssel rendelkeznek az adott ország munkaerőpiacára. Ha a családtagok a csatlakozást követően utaznak a munkavállaló után, akkor csak tizennyolchónapos tartózkodás után, vagy a csatlakozás utáni harmadik évben juthatnak be az adott tagállam munkaerőpiacára, attól függően, hogy melyik eset áll fenn hamarabb.

(„Családtag” alatt az Európai Unió a munkavállaló házastársát, és huszonegyedik életévüket még be nem töltött, vagy eltartott gyermekeiket érti.) Az Európai Unióban a nemzetiségi alapokon történő megkülönböztetés tilos. A munkábaállás tekintetében az EU-15-ök kötelesek az ‘új’ tagállamokból érkező munkavállalókat egy harmadik ország munkavállalójához képest előnybe helyezni. Ahogyan azt már az előzőekben említettem, a közszféra bizonyos állásai, előfordulhat, hogy a befogadó állam állampolgárai számára vannak fenntárva. Az Unióban létezik egy Közösségi rendszer, amely Közösség területén mozgó személyek társadalombiztosítási rendszereit hangolja össze (lásd: 1408/71. és 574/72 sz Rendeletek) Ez a Közösségi rendszer a csatlakozás napján lépett életbe, így minden európai állampolgárról, annak az országnak a társadalombiztosítási rendszere gondoskodik, amilyekben éppen dolgozik. 19

http://www.doksihu 2.2 A Csatlakozási Szerződés „status quo záradékának” tartalma A Csatlakozási Szerződés „status quo záradéka” azt a tényt foglalja magában, hogy az EU-15ök nem támaszthatnak szigorúbb feltételeket az újonnan csatlakozott tagállamokból érkezett munkavállalók elé saját munkaerőpiacaikra való belépéskor, mint a 2003. április 16-i Csatlakozási Szerződésben foglaltak. Tehát ha az EU-15-ök olyan fejkvótát állítottak fel az ’új’ tagállamokból érkezett munkavállalók számát illetően, amelyet nem tartalmaz a 2003-as vagy egy korábbi megállapodás, akkor az adott ország nem mehet e kvóta alá. 2.3 A Csatlakozási Szerződés „védelmi záradéka” Abban az esetben, ha az EU-15-ök valamely tagállamában a Közösségi jog értelmében már életbe lépett a munkaerő szabad mozgásának elve (tehát ha a tagállam már nem a nemzeti intézkedéseket alkalmazza), az adott tagállam csak is abban az esetben

kérvényezheti újbóli korlátozások bevezetését, ha munkaerőpiacán komoly problémák jelentkeznek, vagy ha annak veszélye áll fenn. Ilyen esetben a korlátozás idejéről és mértékéről az Európai Bizottság dönt A tagállamok kérhetik a Tanácstól a Bizottsági döntés hatályon kívül helyezését, vagy módosítását, ehhez azonban minősített többség szükséges. Ausztria és Németország esetében különleges „védelmi záradékok” érvényesek. Ezek értelmében a két ország korlátozhatja az „új tagállamokban” működő cégek tevékenységét, beleértve a munkavállalók ideiglenes áramlását. Ez azonban csak bizonyos szektorok esetében igaz (például az építőipar vagy az ipari tisztítás esetében), és csak akkor hívhatóak életre, ha komoly nehézségek merülnek fel a kérdéses szolgáltatói szektorban, és csak az idő alatt, amíg Németország és Ausztria az átmeneti intézkedések égisze alatt a nemzeti

intézkedéseket alkalmazza. Ha az az eset áll fönn, hogy az EU-15-ök közül bármelyik úgy dönt, hogy a továbbiakban is a nemzeti intézkedéseket alkalmazza a Közösségi jog által lehetővé tett szabad munkaerőáramlás helyett, akkor az „új tagállamok” -amennyiben saját munkaerőpiacaikon problémák merülnek fel- a „védelmi záradék” igénybevételével szigoríthatnak a többi „új tagállamból” érkező munkavállaló befogadásának feltételein. Az EU-15-ök állampolgárainak jogukban áll egyik tagállam munkaerőpiacáról a másikra menni munkavállalás céljából. 20 http://www.doksihu Azonban ha az EU-15-ök valamely tagállama az „új tagállamok” munkavállalóival szemben megkötéseket alkalmaz, akkor az „új tagállamok” is egyenlő mértékű megszorításokat léptethetnek életbe az adott „régi tagállamból” érkező munkavállalókkal szemben. A „védelmi záradékokat” valamennyi Csatlakozási Szerződés

tartalmazza, bár eddig még soha nem volt arra példa, hogy életre hívták volna azokat. 2.4 Magyarország garanciális feltételei az átmeneti szabályozás elfogadására Magyarország az alábbi garanciális feltételekkel fogadta el a korlátozások fenntartására módot adó átmeneti szabályozást:  A 2004. május 1-ét követően alkalmazandó szabályozás a magyar munkaerő piacra jutási feltételeinek lényeges javítását eredményezi az EU-15-ök tagállamaiban;  A csatlakozást követően a tagállamok úgynevezett "közösségi preferenciát" alkalmaznak a magyar munkavállalók javára a nem EU-tagállamból érkező munkavállalókkal szemben (vagyis előnyben részesítési kötelezettségük van más nem EU tagállambeli állampolgárral szemben pl. egy magyar és egy török egyidejű jelentkezésekor);  A tárgyalások lezárásig valamennyi tagország tájékoztatást ad az alkalmazni kívánt konkrét nemzeti szabályozásról;

 Magyarországnak elméleti lehetősége, hogy viszonosság alapján hasonló korlátozásokat alkalmazzon az átmeneti időszak alatt a korlátozásokat fenntartó tagállamok munkavállalóival szemben és bizonyos feltételekkel munkaerő-piaci védintézkedést az újonnan csatlakozó tagállamokkal. (Tehát ha egy EU-15-ökbeli tagállam a csatlakozást követően a magyar állampolgárokkal szemben az átmeneti időszakban korlátozásokat alkalmaz, akkor Magyarország legfeljebb ugyanolyan mértékű korlátozásokat szintén alkalmazhat ezen tagállam állampolgáraival szemben. A reciprocitás nemcsak az EU-15-ök, hanem az újonnan csatlakozó tagállamok vonatkozásában is jelentőéggel bír. Adott a lehetőség Magyarország számára, hogy amennyiben valamely EU-15-ök tagállam egy új tagállammal szemben az átmeneti időszakban korlátozásokat tart fenn, úgy Magyarország 21 http://www.doksihu  bármely újonnan csatlakozó tagállammal szemben

-Ciprus és Málta kivételévelalkalmazhat munkaerő-piaci védintézkedést.) 3 2.5 A magyarországi állampolgárok jelenlegi munkavállalási lehetőségei az EU-ban A magyar állampolgárok az „újonnan csatlakozott” államok közül jelenleg hétnek a területén vállalhatnak munkát munkavállalási engedély nélkül. Ez a hét tagállam a következő: Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia. Ezeknek az országoknak a munkavállalói, (beleértve természetesen Magyarországot is) és azok hozzátartozói, –akkor is ha ők egyébként nem uniós állampolgárok-, mindenféle megkötés nélkül, teljesen szabadon mozoghatnak egymás országaiban, de csak azzal a feltétellel, amíg az átmeneti időszak alatt legalább egy “régi tagállam” még korlátozásokat tart fenn bármely “új tagállammal” szemben, addig az “új tagállamok” is élhetnek egymással szemben védőintézkedésekkel.

Védintézkedés akkor foganatosítható, ha egy másik “új tagállam” állampolgárainak munkavállalása súlyos munkaerő-piaci zavart idéz elő vagy annak közvetlen veszélyét. Az unióhoz Magyarországgal egy időben csatlakozó országok közül Málta és Ciprus viszonylatában a „régi” és “új tagállamok” megnyitják munkaerőpiacukat. Az EU-15-ök országaiból három állam nem élt/nem él az átmeneti korlátozások lehetőségével. Ez a három állam Svédország, Írország valamint az Egyesült Királyság Írország annyi korlátozást visz csupán véghez, hogy a nem járulék alapú szociális járulékokat, segélyeket csak bizonyos idejű ott-tartózkodás alapján engedi igénybe venni. Az Egyesült Királyságban pedig annyi a megkötés jelenleg a munkavállalással kapcsolatban, hogy a munkavállalóknak be kell jegyeztetniük magukat, megadva munkáltatójuk nevét, a munkavégzés jellegét és helyét. Erről a brit hatóságok igazolást

állítanak ki, ezt, azonban kizárólag adminisztrációs szempontok alapján teszik, a nyomonkövethetőség érdekében. A fennmaradó 12 “régi tagországból” több, ugyan fenntartotta a munkaerő-piacikorlátozást, de könnyítéseket is bevezetett. 3 Munkavállalás az EU-ban –a viszonosság elve alapján, Figyelőnet, MTI-Eco,2004. április 14 http://www.fnhu/cikkphp?id=3&cid=78580 22 http://www.doksihu Így például Dánia könnyített eljárásban adja ki a munkavállalási engedélyt bizonyos esetekben. Ez akkor lehetséges, ha a munkafeltételeket kollektív szerződés szabályozza, vagy a munkavállaló az úgynevezett “preferált szakmák” egyikének képviselője. Egyes foglalkozásoknál Hollandia is gyorsított eljárással adja ki a munkavállalási engedélyt. Olaszország az új tagállamokból érkezőkre 20 ezer munkavállalóra vonatkozó kvótát állapított meg, ilyen létszámig szintén könnyítve, a munkaerő-piaci viszonyok

mérlegelése nélkül adják ki a munkavállalási hozzájárulást. Finnország a szezonális munkavállalást, valamint a nappali tagozatos diákok tanulás közbeni munkavállalását teszi engedélymentessé, míg Németország és Ausztria továbbra is lehetőséget ad a korábbi kétoldalú egyezményekben szereplő kvóták szerinti munkavállalásra. Nem Európai Uniós, de az Európai Gazdasági Térség egyik államaként Norvégia ugyancsak könnyített munkaerő-piaciszabályozást alkalmaz a 2004. május 1-én csatlakozott országok tekintetében. A teljes munkaidős foglalkoztatás, a norvég bértarifák és munkafeltételek esetén könnyített eljárásban adja ki a munkavállalási engedélyt. Az “újonnan csatlakozott” államok várakozással teli tekinthetnek a közel jövőbe, hiszen amennyiben az első két átmeneti év lejárta, tehát 2006. április 30-ig nem jelzi majd az adott “régi tagállam”, hogy továbbra is fenn akarja tartani a szabad

munkavállalás korlátozását, akkor automatikusan a szabad munkavállalást szavatoló közösségi jogszabályok lépnek életbe. Az “új tagállamok” állampolgárai 2004. május elsejétől ugyanakkor vízummentesen utazhatnak be az Európai Gazdasági Térség valamennyi tagállamába, abban az esetben is, ha három hónapnál tovább kívánnak ott tartózkodni. Ilyenkor elegendő a beutazás után az adott ország idegenrendészeti hatóságánál kérni a tartózkodási engedélyt, amelyet jövedelemszerzési tevékenység esetén az EGT állampolgároknak és családtagjaiknak általában öt évre adnak meg, majd automatikusan hosszabbítható. Azok a tagállamok viszont, amelyek munkavállalási engedélyhez kötik az új tagállamokból érkezők munkavállalását, eltérhetnek a tartózkodási engedély kiadására vonatkozó közösségi jogtól, feltehetően a munkavállalási engedély időtartamának megfelelően adják majd ki ezeket az engedélyeket.

23 http://www.doksihu A Foglalkoztatási Törvény módosítása (2002. évi LIII tv) már biztosítja, hogy a csatlakozás időpontjától az Európai Gazdasági Térség államainak polgárai és hozzátartozóik ugyanolyan feltételekkel vállalhassanak munkát Magyarországon, mint a magyar állampolgárok. Ugyanakkor a Magyarországnak és a vele az Európai Unióhoz azonos időpontban csatlakozó más államoknak a csatlakozásról szóló nemzetközi szerződés tartalmának megfelelően ettől az általános szabálytól eltérő szabályokat is megállapíthat. A Csatlakozási Szerződésben kikötött átmeneti intézkedések bonyolultak tehát, de ez főleg rendkívül rugalmas alkalmazásuknak tudható be. Ez megnehezíti a pontos információszolgáltatást, mivel minden egyes ’régi’ tagállamnak döntenie kell az elkövetkezőkben is arról, hogy megnyitja-e munkaerő piacát az ’új’ tagállamok állampolgárai előtt. A Bizottság által létrehozott

„EURES System” Internetes oldala megkönnyíti a tájékozódást azon európai polgárok számára, akik egy másik EU tagállamban kívánnak munkát vállalni. Végeredményben elmondható azért az, hogy a csatlakozási tárgyalásokon elfogadott formulával igazából két évre csökkent az az időszak, amikor egyes tagországokban tényleges közösségi korlátozásokra is lehet számítani, miközben szinte bizonyos, hogy az európai bizottsági jelentés a második év vége előtt pozitív lesz és a korlátozások enyhítését fogja majd szorgalmazni. III. Migrációs hajlandóság Magyarországon Ebben a fejezetben azt szeretném vizsgálni, hogy vajon megalapozott-e az EU-15-ök „migrációs inváziótól” való félelme. Erre példaként szeretném majd felvázolni azt, hogy a magyarországi lakosság milyen mértékben van tisztában az Európai Uniós munkavállalási lehetőségeivel és jogaival, és, hogy ezzel párhuzamosan hogyan alakul a magyarországi

lakosság európai migrációs szándéka. 3.1 A tagállamok történelmi, gazdásági és kulturális különbözőségei A tömeges migráció esetleges megvalósulása a közép-kelet-európai térségből az EU-15-ök tagállamaiba több okból is megkérdőjelezhető. 24 http://www.doksihu A cáfoló okok a kibővített Európai Unióban az EU-15-ök és a 2004 május 1-én csatlakozott tíz közép-kelet-európai ország közötti történelmi, gazdasági, illetve kulturális különbözőségekre vezethetőek vissza. Szem előtt kell tartanunk, ugyan is, azt a tényt, hogy a közép-kelet-európai tagállamokban a szocializmus hosszú időszaka alapvetően máshogyan alakította az adott társadalmak attitűdjét, mentalitását, kultúráját és gazdaságát, mint ahogyan az az EU-15-ök országaiban történt. Így, míg a gazdasági fejlettségbeli különbségekből, illetve a közép-kelet-európai térség gazdasági elmaradottságából származó más

gazdasági és szociális mutatók kedvezőtlen eltéréséből talán joggal lehetett volna feltételezni a csatlakozással meginduló migrációs dömpinget, a fent említett okok miatt ez nem következett volna be akkor sem, ha nem vezetik be az átmeneti intézkedéseket. Hiszen, ahogyan ezt a következőkben bemutatott kutatások is alátámasztják majd, a középkelet-európai népesség történelmi és kulturális okokból általában véve máshogyan gondolkozik, mint az EU-15-ök népessége általában véve. Az közép-kelet-európaihoz hasonló gazdasági és kulturális környezetben „felnőtt” népesség kevésbé merész, kockázatvállaló, mint családközpontú, illetve biztonság- és megszokáskedvelő. Emellett, miként azt a lábjegyzetben megnevezett tanulmány is jelzi: bár a rendszerváltás időszakát követően a közép-kelet-európai országok lakosságainak szélesebb körei kerestek jobb megélhetést az Unió tagállamaiban, a kilencvenes évek

folyamán e keletről nyugat felé meginduló munkavállalói invázió – többek között a munkavállalói migráció feltételeinek szigorodása következtében – nemcsak, hogy jelentősen lelassult, hanem vissza is fordult. 4 Így az Európai Unió területén munkát vállaló magyar migránsok számának vizsgálatakor is észrevehetjük, hogy annak a rendszerváltás utáni években tapasztalt magasabb értékének csökkenését követően, a kilencvenes évek második felében stabilizálódott, és általában a közép-kelet-európai országokra jellemző alacsonyabb értéket mutat. 5 Illés, S., Az Európai Unió tagországaival zajló migráció jellemző jegyei, http://wwwstratekhu/images/ pdf/tanulmany 2003 II 2.pdf 5 Lukács, É., Illés, S, A személyek szabad áramlásának statisztikai szempontú vizsgálata, in Lukács, É, Illés, S., (szerk), Migráció és statisztika, KSH NKI, Budapest, 2002, p13-32 4 25 http://www.doksihu 3.2 A migrációs folyamatot

befolyásoló faktorok Az a számos kutató által bebizonyított tény, hogy az EU keleti bővítése az átmeneti időszak lejártát követően sem hoz majd magával tömeges munkaerő-bevándorlást, arra enged következtetni, hogy a jövedelem különbségek migrációra gyakorolt hatása nem annyira jelentős, mint ahogyan azt az EU-15-ök közvéleménye feltételezi. A konkrét tapasztalatok azt mutatják, hogy a közép-kelet-európai munkaerő nem igazán nevezhető rugalmasnak a munkavégzés helyének szabad megválasztása tekintetében. A magyar lakosságnak az országon belüli mobilitását jellemző hiánya, illetve korlátozott fennállása kitűnő például szolgál ennek szemléltetésére. A munkavállalói migráció alakulására – a jövedelem különbségeken kívül – számos, gyakran alulértékelt, gazdasági és szociális tényező is kihatással lehet. Ehhez hasonlóak például a csatlakozó országok gazdasági fejlettsége, azok

népességszámának csökkenése, a térségben a szakképzett munkaerő hiánya, a társadalmi kötődések elvesztésétől való félelem, vagy akár a nyelvismereti akadályok. Ezen felül, a mediterrán országok EU-csatlakozását követő tapasztalatok – gondolok itt elsősorban Portugália és Spanyolország esetére, amelyek uniós csatlakozásakor is alkalmaztak a munkaerő áramlását szabályozó átmeneti korlátozásokat – ugyancsak azt a feltételezést erősítik, hogy az új EU-tagállamok munkavállalóinak az európai munkaerő-piac felé irányuló elvándorlásának mértékét nem befolyásolja számottevően az, hogy a munkaerő szabad áramlását akadályozó korlátokat a későbbiekben feloldják. Emellett bizonyos kutatások kimutatták, hogy a tíz újonnan csatlakozott országban jelentős eltérés létezik a kivándorlás gondolatával csak elméleti szinten foglalkozó tömegek nagysága és a kivándorlás érdekében valóban lépést is tevők

száma között. 6 3.3 A munkaerő-elvándorlás folyamatának forrásai A munkaerő-elvándorlás folyamatának több forrása létezik. Ezek közül a legmeghatározóbbak a földrajzi közelség, a jövedelemkülönbségek fennállása, a térséget eltérő mértékben jellemző munkanélküliség, valamint a migrációs hajlandóság. Az elkövetkezőkben a migrációs szándék eredetének felkutatására irányuló tanulmányok eredményeire támaszkodom. Borbély, Sz., EU bővítés és a munkaerő migrációja, http://www.mszoszhu/eucsatl/migraciohtml# Toc24714354 6 26 http://www.doksihu Ezek értelmében a magyar állampolgárok migrációját érintően első megközelítésben elmondható, hogy az inkább jóléti eredetű, vagyis az elvándorlók célja képességeik külföldön történő azon hasznosítása, amely megítélésük alapján bérszínvonaluk tekintetében felülmúlja hazai lehetőségeiket. 7 Ezen észrevételt a közép-kelet-európai

országok esetére kiterjesztve – szinte evidenciának tekinthető az a kijelentés, miszerint – az EU-tagállamok irányába történő elvándorlás nagymértékben származtatható a közösségi és a csatlakozó országok bérszínvonala között fennálló számottevő eltérésből. A bérszínvonal-különbségek vizsgálatakor felmerülhet az a kérdés, hogy vajon valóban elégséges-e a jóléti eredetű körülmény ahhoz, hogy az uniós csatlakozást követően megváltozhasson a közép-kelet-európai országok állampolgárainak migrációs hajlandósága? Erre a kérdésre választ az uniós bérszínvonal tekintetében létező számottevő eltérések – így az uniós átlaghoz képest leginkább elmaradott görög és portugál jövedelmek – adhatnak. Ezen értékek azt mutatják, hogy az Unió szegényebb és a gazdagabb tagállamai között sem következett be jelentős mértékű munkaerő-vándorlás. 8 A munkaerő-vándorlást az Európai Unióban

természetesen –a fent említettek mellettalapjában véve az befolyásolja, hogy a lakosság mennyire jól tájékozott, illetve tájékoztatott a lehetőségeiről és a korlátairól. Hiszen az emberek elé akkor, és csak akkor, tárul lehetőség a más tagállamban való esetleges munkavállalás mérlegelésére például, ha tisztában vannak annak lehetőségével, illetve az Európai Unió rendszerével. Röviden: ha az emberek nem tudnak valaminek a létezéséről és annak környezetéről, akkor egész egyszerűen nem is tudnak élni vele. A következőkben, tehát, azt szeretném vizsgálni, hogy vajon mennyire tájékozottak Magyarországon az emberek az Európai Unióval kapcsolatban, valamint azt, hogy milyen forrásokból merítik az ismereteiket. Ezen tények feltárásával arra törekszem, hogy közelebb kerülhessünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy többek között –az átmeneti intézkedések korlátozásán túlmenőenmiért is nem indult

meg Magyarországon sem a tömeges munkaerő-elvándorlás folyamata a kedvezőbb feltételeket nyújtó EU-15-ök országai felé. 7 Sík, E., A migrációs potenciál a mai Magyarországon, A Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportja által kiadott Európai Tükör 61.száma, Budapest, 1999 8 Arató, K., Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba, Acta Humana, n°37-38, 1999 27 http://www.doksihu 3.4 A magyar lakosság tájékozottságának mértéke az Európai Unióról - Önértékelési felmérés A Magyar Gallup Intézet által 2004 február és márciusa között végzett kutatás szerint a magyaroszági lakosságnak igen csak van pótolnivalója az Európai Unióval és a Csatlakozással kapcsolatos ismereteinek tekintetében. A kutatás egyik része egyfajta önértékelési felmérés volt, amikor is a magyarokat arról kérdezték, hogy mennyire érzik magukat tájékozottnak az EU-val kapcsolatban. A terepmunka másik

részében pedig egy általános kvíz kitöltetése után vonta le következtetéseit az Intézet. A felmérés során a magyarországi eredmények összevetésre kerültek a Magyarországgal egyidőben csatlakozott kilenc tagország eredményeivel is. Ahogyan azt az alábbi ábra is egyértelműen mutatja; a magyar lakosság azt vallja magáról, hogy átlagosan vagy inkább átlagon aluli szinten ismeri az Európai Unió intézményrendszerét, politikáit és szimbólumait. Ezen felmérés alapján a kilenc szintén csatlakozott tagállam átlagosan egy kicsivel tájékozottabbnak vallja magát az Unióval kapcsolatban, mint Magyarország polgárai. A tendencia, azonban, a megkérdezettek körében, a tíz tagállamban nagyon hasonló. A 2004-es kutatás alapján a magyar lakosság - saját önértékelése szerint- 48%-a alig rendelkezik alapvető ismeretekkel az EU-ról (1-3 ismeretszint a lenti táblázatban), és csupán 6%-a vallja magáról azt, hogy nagyon jól

ismeri az Integrációt (8-10 ismeretszint). A magyarországi átlagos ismeretségi szint az alábbi ábra alapján 3,83, míg az „újonnan csatlakozott” országok lakossága átlagosan 4,37-re becsüli saját tájékozottságát. Érdekes és hasznos információ az, ami a kutatásból az említetteken felül kiderül. Ugyanis a megkérdezett polgárok tájékozottsági szintje között is nagymértékű eltérések voltak tapasztalhatóak. Ezek a különbségek iskolai végzettség, életkorcsoportok, nemek illetve foglalkozások szerint kategorizálhatóak. Saját bevallásuk alapján, ugyanis, azok az állampolgárok bizonyultak a legtájékozottabbaknak, akik 20 éves koruk után fejezték be tanulmányaikat (5,03), akik a fiatal korosztályhoz tartoznak (4,35), nagyobb részt férfiak (4,28), valamint a menedzser foglalkozásúak csoportjába taroznak (5,65). 28 http://www.doksihu A felmérés alapján a kevésbé tájékozottak közé a csupán általános

iskolai végzettséggel rendelkezők (2,78), az ötvenöt év feletti, nyugdíjaskorúak (3,25), a nők (3,47), illetve a foglalkozásuk szerint háziasszonyok csoportjába tartozó állampolgárok (3,09) sorolhatóak. 9 10 „Kérdés: E skála segítségével kérem, mondja meg, mennyire ismeri Ön az Európai Uniót, annak politikáját, intézményeit?” 9 Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 10 Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 29 http://www.doksihu 3.5 Tájékozottsági felmérés EU kvízkérdések alapján A Magyar Gallup Intézet kutatásának második része a már fent említett kvízből áll. A kvíz kitöltését követően többek között arra a következtetésre juthatunk, hogy a magyarországi megkérdezettek a gyakorlatban egy kicsivel

több ismerettel rendelkeznek az Európai Unióról, mint ahogyan azt magukról állították. Bár hazánk a felmérés szerint átlagosan a negyedik helyen áll lakosságának az Unióval kapcsolatos átlagos tájékozottsága alapján a tíz „újonnan csatlakozott” állam viszonylatában, a számok koránt sem megnyugtatóak. Érdekes tény azonban, hogy az EU szimbólumokkal kapcsolatosan a magyar állampolgárok nagyobb ismeretanyaggal rendelkeznek, mint az összes jelenlegi tagállam átlagosan. A magyarok közül, ugyan is többen válaszolták meg helyesen az EU zászlajára, himnuszára és az Európa Napra vonatkozó kérdéseket. Ezen felmérés eredményeinek elemzése folytán láthatjuk, hogy demográfiai szempontból a kérdésekre adott helyes válaszok aránya átlagosan nem különbözik az önértékelési felmérés adataitól. A megkérdezettek közül itt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 5,17, a 25 és 30 év közötti fiatalok 4,5 , a féfiak 4,

76, a vezető beosztású személyek pedig 5,65 kérdést válaszoltak meg helyesen. A kvíz helyes megoldását illetően csekélyebb eredményeket értek el ennél a felmérésnél is az általános iskolai végzettségűek 3,2, a nyugdíjaskorúak mindössze 3,83 illetve a nők 3,63 helyes válasz megadásával. A következőkben érdemes lesz megnéznünk azt is, hogy a magyar lakosság milyen mértékű alapműveltséggel rendelkezik az Unióval kapcsolatban, valamint azt, hogy milyen mértékben tájékozott az Európai Unió 2004. május 1-i nagyszabású bővítéssel kapcsolatban. Ez azért vitathatatlanul fontos, mert sok mindent elárulhat majd az számunkra, hogy a magyarok mennyire voltak tisztában a Csatlakozásról általában, valamint Magyarország csatlakozásáról, amikor megszavazták, azt, hogy hazánk is tagja legyen az Európai Uniónak. Végül pedig azt fogom elemezni a Magyar GALLUP Intézet felmérése alapján, hogy mi eredményezheti ezt az

általánosságban igen gyenge tájékozottsági eredményt a magyar népesség körében. Tehát, azt keressük majd, hogy mit használ a magyar lakosság elsődleges információforrásként. Ha a későbbiekben egy pillantást vetünk majd az eredményre: egy pillanat alatt fény derül a titok nyitjára. 30 http://www.doksihu 11 „Kérdés: Kérem, mondja meg a következő állítások mindegyikéről, hogy Ön szerint azok igazak vagy hamisak?” 3.6 A magyar lakosság Csatlakozással kapcsolatos tájékozottsága Sajnos nem hiszem, hogy meglepő hírt közlök, amikor elmondom, hogy a Csatlakozással kapcsolatos kérdésekben a magyarok – önértékelésük szerint – szintén gyengén informáltak. Két hónappal a májusi csatlakozás előtt arra a kérdésre, hogy „Mennyire érzi magát tájékozottnak az Európai Unió májusi bővítésével kapcsolatban, tehát azzal kapcsolatban, hogy tíz új ország csatlakozik az Európai Unióhoz?” a magyarok 17 %-a azt

mondta, hogy egyáltalán nem tájékozott, és több mint minden második megkérdezett (51%) azt válaszolta, hogy nem nagyon jól tájékozott. 11 Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 31 http://www.doksihu A magyarországi válaszadóknak csak alig egy harmada, azaz 31%-a érzi úgy, hogy jól vagy nagyon jól informált ebben a kérdésben. Nagyon hasonló a helyzet arra a kérdésre adott válaszban is, hogy a magyar állampolgárok mennyire érzik magukat tájékozottnak Magyarország májusi csatlakozásával kapcsolatban. A válaszadók 65 %-a, ugyanis nem nagyon jól tájékozottnak vagy egyáltalán nem tájékozottnak vallotta magát, és a fennmaradó 35% mondta, hogy jól vagy nagyon jól tájékozott ezekben a kérdésekben. Látható, tehát: a magyar állampolgárok a magyarországi csatlakozási folyamattal kapcsolatban egy kicsivel nagyobb

tájékozottságról vallanak -4%-al-, mint a 10 ország csatlakozását illetően. A csatlakozási folyamattal kapcsolatos kérdésekben – mint az összes eddigi EU informáltsággal kapcsolatos kérdésben - leginkább a menedzserek jól vagy nagyon jól tájékozottak (67%), őket követik a magánvállalkozók (59%), legkevésbé pedig a háztartásbeliek vallják magukat jól tájékozottnak (15%). Iskolai végzettség szerint a magasan képzett válaszadók gondolták, hogy a csatlakozás egészét, illetően jól informáltak (54%), és természetesen itt is a legalacsonyabb iskolai végzettségűek tudnak a legkevesebbet a bővítésről (14%). Magyarország EU csatlakozásával kapcsolatos kérdésekben demográfiai szempontból is hasonló, vagy pontosabban egy nagyon kicsit jobb a helyzet, mint a csatlakozással egészében való informáltságnál. Leginkább a vezető beosztásúak mondják, hogy jól vagy elég jól tájékozottak (69%), és ennél a kérdésnél is a

magánvállalkozók követik őket (62%), és a háztartásban dolgozók mondják magukat a legkisebb arányban tájékozottnak (18%). Az iskolai végzettséget tekintve a tanulmányaikat 20 éves koruk után befejezők gondolják a legnagyobb arányban, hogy jól vagy nagyon jól informáltak a Magyarország uniós csatlakozásával kapcsolatban (47%), és a legkevésbé iskolázottak tudnak erről a kérdésről is a legkevesebbet (17%). Az utóbbi a legalacsonyabb ismeretszint valamennyi demográfiai csoportot tekintve. Életkori csoportok szerint a legfiatalabb válaszadók a legtájékozottabbak a magyarországi bővítéssel kapcsolatban (41%), ugyanúgy, mint a tíz ország csatlakozásával kapcsolatban (39%), de itt is, mint szinte mindegyik demográfiai csoportban a magyar folyamatokkal nagyobb arányban vannak tisztában. 32 http://www.doksihu 12 „Kérdés: Mennyire érzi magát tájékozottnak az Európai Unió májusi bővítésével kapcsolatban, tehát azzal

kapcsolatban, hogy 10 új ország csatlakozik az Európai Unióhoz? Ön úgy érzi, hogy ebben a tekintetben.? És mennyire érzi magát tájékozottnak az Európai Unió májusi bővítésével kapcsolatban, tehát azzal kapcsolatban, hogy Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz?” Annak ellenére, hogy ennél a felmérésnél sem kimondottan kecsegtetőek az eredmények, pozitívum az a tény, hogy a magyarországi folyamatokkal kapcsolatban egy kicsivel jobban tájékozott a népesség. Nem szabad elfelejtenünk, ugyanakkor azt sem a tájékozottsági felméréseknél, hogy általában a nagyobb városokban tájékozottabbak az emberek, mint a kisebb településeken élők. 12 Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 33 http://www.doksihu Pedig fontos lenne, hogy a kisebb városok és települések lakói is megfelelően tájékoztatva legyenek (mondjuk

színvonalas önkormányzati kampányok, fórumok által) az őket körülvevő eseményekről, a világ dolgairól. Ugyanis, ők is jelentős részét képezik a magyar társadalomnak, és számít a véleményük. 3.7 Az EU-val kapcsolatos információk lehetséges forrásai Magyarországon Ebben a felmérésben a megkérdezett magyar állampolgárok 92%-a nevezett meg valamilyen hírforrást, amelyből az Európai Unió politikájáról, intézményeiről tájékozódni szokott. 8% nem használ ilyen forrásokat az EU-val, az EU politikájával vagy intézményeivel kapcsolatban. Ezek az emberek főleg az idősebbek, a nyugdíjasok, ill az alacsony iskolai végzettségűek (12% és 17% között). A magyar állampolgárok a hagyományos tájékoztató eszközöket tekintik a legfontosabb információs forrásnak az EU-ról szóló tájékoztatásban. Ezúton fény derült arra, hogy a magyarok legnagyobb hányada számára (82%) a televízió az EU-val kapcsolatos információk

elsődleges forrása. Ezután a rádió és a napilapok következnek (mindkettőt 49% említi) (Mint a GALLUP intézet egy korábbi felméréséből kiderült, Magyarországon a bizalmi sorrend is ugyanez a tömegtájékoztatási eszközöket illetően: televízió, rádió, nyomtatott sajtó.) Elég sokan a barátokkal, rokonokkal folytatott beszélgetésekből (38%) és egyéb újságokból (25%) is szereznek információkat az EU-ról. A kutatásból megtudhatjuk, hogy a különböző demográfiai csoportok eltérő arányba fordulnak információért az egyes forrásokhoz az EU-val kapcsolatos kérdésekben, azonban valamennyi csoportban a televízió áll az első helyen. A nyugdíjasok, az idősebbek, a háztartásbeliek, a munkanélküliek és a vidéki kistelepülésen élők a rádiót, az összes többi csoport a napilapokat jelölte meg, mint második leggyakoribb információforrást az EU-val kapcsolatos kérdésekben. A harmadik legfontosabb információforrás az

idősebbek, a háztartásbeliek, a munkanélküliek és a faluhelyen lakók számára valamilyen napilap, a többi csoport számára a rádió, kivéve a magánvállalkozókat, akik körében a televízió és a napilapok után a baráti, rokoni beszélgetések a harmadik legfontosabb információforrás az EU-ról, megelőzve a rádiót. 34 http://www.doksihu A napilapok, és az internet EU-s hírforrásként tett szolgálata tekintetében igen nagy szórást figyelhetünk meg a demográfiai csoportok között: míg a napilapokat a vezető beosztásúak 70%-a, addig az alacsony végzettségűeknek csak a 28%-a említette, az Internetet a vezető beosztásúak és tanulók 50-45%-a, az idősebbeknek, a nyugdíjasoknak viszont csak az 1-2 %-a jelölte meg, mint használt EU-s információforrást. Amellett, hogy bebizonyosodott az, hogy a magyar népesség kiugró hányada a televíziót használja elsődleges információforrásnak, pozitív tényező az, hogy a lakosság majdnem

fele a rádióból és a nyomtatott sajtóból tájékozódik az EU-val kapcsolatos kérdésekről. 13 „Kérdés: Amikor információt keres az Európai Unióról, a politikájáról, az intézményeiről, a következő források melyikét használja? És még.? 13 Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 35 http://www.doksihu Összességében, tehát érdekes következtetéseket vonhatunk le a magyarországi lakosság Európai Unióval kapcsolatos tájékozottságát illetően. A fent bemutatott felmérések egyértelműen kimutatják, hogy a magyar állampolgárok (és hasonlóképp a többi „újonnan csatlakozott ország” állampolgárai) alapjában véve gyengén informáltak mind az Európai Unióról általában, mind pedig a Csatlakozásról. Ezekből a tényekből azt feltételezhetjük, hogy az emberek többsége relatíve kevés információval rendelkezik

Magyarország és az EU viszonyáról, ebből következően pedig saját, folyamatosan nyíló lehetőségeiről, valamint a lehetséges és létező korlátairól. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a magyar lakosság az információi 82%-át a televízióból szerzi, más médiumok és fórumok pedig csak sokkal kisebb arányban vannak jelen az emberek hétköznapjaiban, mint információforrások. Ezen alul-informáltság oka többek között abból is származhat, hogy a televízió gyakran csak felületesen foglalkozik bizonyos témákkal, és a szakmaiság, illetve az érdemi információszolgáltatás sokszor háttérbe szorul a hírek tömörsége és a „szenzáció-hajhászat” miatt. Valószínűleg azért szerez csupán ilyen csekély információt a lakosság a televízióból például az Európai Uniót illetően, mert az egyre inkább „szórakoztató” jelleget próbál képviselni. De hát a „Valóság show-k korában” mit is várhatna az ember?!

Kevés tehát a szakmai, a komoly, a társadalmat előresegítő műsor, és ez -véleményem szerint- problémát jelent. Problémát jelent azért, mert a társadalom –a felmérések szerint isa televíziót használja elsődleges információforrásnak, ennek ellenére igen kevés érdemi információhoz jut az által (nem is beszélve arról, hogy sok esetben félre is tájékoztat). Mivel Magyarország Európai Uniós csatlakozása és annak következményei (az előnyei és a hátrányai is) nagyon fontos, aktuális, és mindannyiunkat érintő tények, ezért lényegesen nagyobb számú ezekkel kapcsolatos fórumokra van szükség. Fontosnak tartom, ugyanis azt, hogy az emberek számára biztosítva legyen egy társadalmon belül a lehető legpontosabb információkhoz való jutás lehetősége, hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy mind az egyén, mind a társadalom képes legyen fejlődni. A következőkben nézzük meg, tehát, hogy az eddig vizsgált tények tükrében

hogyan alakul a magyar lakosság migrációs potenciálja és szándéka. 36 http://www.doksihu 3.8 A magyar lakosság európai migrációs potenciálja és szándéka Egy 2002. évi Tárki által végzett kutatás eredményei kimutatják, hogy általában elmondható, hogy Magyarországon a férfiak, a legfeljebb negyven évesek, a középfokú végzettségűek, az alkalmazottak, a munkanélküliek, a nem nyugdíjas inaktívak, illetve a budapestiek és nagyvárosokban lakók nagyobb arányban terveznek munkát vállalni valamelyik EU-tagállamban mint a nők, negyven év felettiek az alacsony iskolai végzettségűek, a nyugdíjasok és a falvakban élők. 14 Ezen felül, a brüsszeli Eurobarometer felmérései kimutatják, hogy a 2004-ben csatlakozott országok körében elsősorban a férfiak és a fiatalabb korosztályokhoz tartozók szeretnének főleg az EU-15-ök tagállamainak valamelyikében dolgozni. 15 A legnagyobb érdeklődés tehát a harminc évnél fiatalabb

korosztályokban mutatkozik, míg az életkor előrehaladásával csökken a külföldi munkavállalási hajlandóság. Mindent összefoglalva, a külföldi munkavállalói hajlandóság legnagyobb mértékben a minél fiatalabb korosztályból kikerülő, városi férfi lakosságot érinti. Ezen eredmények figyelembe vételével is nagymértékben leszűkül a lakosság azon köre, amely elvándorolni szándékozik. Ha közelebbről is megvizsgáljuk a lakosság e körének összetételét, érdekes megállapításra juthatunk. Eszerint a külföldön szívesen munkát vállalók általános jellemzőin túl, a magyar lakosság elvándorlásra hajlamos meghatározott csoportján belül két, ellentétes szociológiai helyzetű csoport fordul elő. Így egyidejűleg megtalálhatjuk a cigány lakosságból kikerülőket, valamint alapvető megélhetési gondokkal küszködőket, illetve az átlagnál magasabb jövedelmű, mobilabb rétegek képviselőit is. 16 Minden felmérés azt a

tényt támasztja alá, hogy Magyarországon (csakúgy, mint a többi újonnan csatlakozott közép-kelet európai országban) jelenleg egyáltalán nem nagy a külföldi munkavállalást tervezők aránya. Ennek az alapvető oka a témával kapcsolatos tájékozatlanság, ezen felül pedig a magyar lakosság általános pesszimizmusa, a „bizonytalantól”, az „idegentől” való félelem, valamint a családhoz, a barátokhoz, a hazához és a „megszokotthoz” való kötődés. (Nem beszélve arról, hogy hazánkban még a belső migráció aránya is igen kicsi.) Bernát, A., A lakosság munkavállalási szándéka EU-államokban a csatlakozás után, 2002 májusában végzett kutatás eredményei (a tanulmány a Magyar Hírlap 2002 augusztus 12-i számában megjelent), Tárki Társadalomkutató Rt., 2002, http://wwwtarkihu /common/imago/2002/tarki20020812html 14 Candidate Countries Eurobarometer 2002, Public Opinion Analysis, Európai Bizottság, Brüsszel, 2002,

europa.euint/comm/public opinion/cceb enhtm 16 Sík, E., A migrációs potenciál a mai Magyarországon, A Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportja által kiadott Európai Tükör 61.száma, Budapest, 1999 15 37 http://www.doksihu Ez a fajta gondolkodás érthető, gyökerei azonban a történelemre, illetve a szocializmus hosszú időszakára is visszavezethetőek. Éppen ezért figyelhető meg az a tendencia, hogy inkább a napjaink fiatal generációja az, amely nyitottabb a külföldi munkavállalásra. Ők, ugyanis, már más politikai rendszerben, ehhez mérten pedig már egyre inkább más értékekkel rendelkező társadalomban nőttek fel. (Ezen értékek negatív vagy pozitív mivoltán sokáig lehetne vitatkozni, azonban jelen dolgozatomnak nem ez a célja.) A családhoz, a barátokhoz való ragaszkodás természetesen ennél a generációnál is nagymértékben fenn áll, azonban az egyedülálló, gyerekkel még nem rendelkező fiatalok

(különösen a friss diplomások) egyre inkább lehetőséget látnak a külföldön történő munkavállalásnak. Körükben, ugyan is, nagyon vonzónak bizonyulnak a lényeges jövedelemkülönbségek, emellett pedig más országok felfedezése, azok kultúrájának megismerése. S amíg napjaink idősebb korosztályának igen nagy hányadánál komoly nyelvi akadályok léteznek a külföldi munavállaláshoz, a fiatal generáció körében ez a tényező sokkal kevésbé jellemző probléma. Egy 2004 elején készült felmérés alátámasztja ezeket a tényeket A kutatás eredményeképpen kiderült, ugyanis, hogy a magyar felnőttek körülbelül mindössze 10 százaléka fontolgatja azt, hogy a közel jövőben külföldön vállal majd munkát. A harminc év alattiak körében, ez az arány 42 százalékos, tehát lényegesen magasabb. Az EU-15-ök migrációs dömpingtől való félelme alaptalannak bizonyult, hiszen ez a tendencia a többi 2004. május 1-én csatlakozott

közép-kelet-európai országban is hasonló a hazánkban megfigyelhetőhöz. Ezen felül a külföldi munkavállalást fontolgatók közül nagyon kevesen tervezik azt, hogy végleg kitelepülnek az adott EU tagállamba (Magyarországon ez az arány 2 százalék). A legtöbben csupán pár évig, de legalábbis öt évnél kevesebb ideig szeretnének egy másik, a hazájukkal nem azonos tagállamban munkát vállalni. Nem szabad elfelejtenünk azonban, azt, hogy a fent említettek is csupán tervek A megvalósításukat sok minden befolyásolhatja még, de legfőképpen talán az, hogy hogyan alakulnak időközben a belső munkaerő-piaci feltételek. Nézzük tehát meg a továbbiakban azt, hogy hogyan fest Magyarország munkaerőpiaca napjainkban, az EU csatlakozást követően. 38 http://www.doksihu IV. Magyarország munkaerőpiacát befolyásoló tényezők az EU csatlakozást követően Az, hogy egy ország az Európai Unió tagállamává válik, természetesen nem csupán

a korábbi tagállamok munkaerőpiacán, gazdaságában és politikájában eredményez változásokat, hanem az adott új tagállam munkaerőpiacán, gazdaságában és politikájában is. Az viszont, hogy mennyiben képes egy állam alkalmazkodni a változásokhoz, az adott államban fennálló politikai gazdasági és munkaerő-piaci helyzettől függ. A belső munkaerő-piaci helyzettől függ az is, hogy az emberek mennyire elégedettek saját sorsukkal, helyzetükkel és lehetőségeikkel, ebből következően pedig az is, hogy van-e igényük arra, hogy más országokban vállaljanak munkát. Ezért ebben a fejezetben Magyarország jelenlegi munkaerőpiacát és annak lehetséges változásait szeretném elemezni, hiszen az, hogy az Európai Unió tagállamai megnyitják kapuikat egymás munkavállalói számára, Magyarországot is érinti. Hazánkban is szabadon vállalhatnak munkát mind az EU-15-ök polgárai, mind pedig a velünk egyidőben csatlakozó államok

munkavállalói. A kérdés már csak az, hogy ki az aki “jön” és ki az, aki “megy” majd 4.1 Magyarország jelenlegi belső munkerő -piaci helyzete A szakdolgozatom ezen részében mindenképpen beszélnem kell a foglalkoztatás és munkanélküliség, a hátrányos helyzetben lévő demográfiai csoportok, valamint a bérek és a minimálbérek helyzetének alakulásáról Magyarországon. Fontos kiemelnem azt, hogy ebben a fejezetben, első sorban a fő problémák kiemelésére koncentrálok. A már a magyarországi lakosság EU-val kapcsolatos tájékozottságával foglalkozó alfejezetben említett, Eurobarométer felmérés révén készített, 2005 februárjában nyilvánosságra hozott magyar nemzeti jelentés a magyar népesség véleményét kutatta Magyarország legfőbb problémáival kapcsolatban. A felmérés készítői azt szerették volna megtudni, hogy a magyar lakosság mely problémákat tartja a legkomolyabbaknak Magyarországon. Bár a felmérésből

kitűnik a magyar állampolgárok általános pesszimizmusa, véleményük –sajnos- fedi a valóságot. A magyar lakosság, ugyanis, 47 százalékban a munkanélküliséget, valamint 33 százalékban a gazdasági helyzetet jelölte meg, mint legfőbb probléma a jelenlegi Magyarországon. (Az EU-25-ök tagországaiban is átlagosan ez a két faktor áll a problémalista élén.) Ezt a két fő 39 http://www.doksihu tényezőt az infláció követte, mint probléma, 27 százalékos véleményarányban, ez után az egészségügyi rendszer problémája következik 24 százalékkal, végül pedig a nyugdíj 13, valamint a lakásügy 8 százalékkal. Az Európai Unió 2000-ben, Lisszabonban, célokat tűzött ki maga elé bizonyos foglalkoztatási szintek elérésére. Az EU azt határozta meg, hogy 2010-re az általános foglalkoztatási szintet 70 százalékosra, ezen belül pedig a nők foglalkoztatási szintjét több mint 60 százalékosra, az idősebb (55 és 64 év közötti)

korosztályét pedig 50 százalékosra kell növelnie. Ezek a célkitűzések az EU tagországok túlnyomó többségét komoly kihívások elé állítják majd, hiszen a jelenlegi helyzet koránt sem tükröz ezekhez hasonló számadatokat. Ha az Európai Unió teljesíti ezen célkitűzéseit, akkor az azt jelenti, hogy 2010-re körülbelül 22 millió új munkahely létesül, amely éves viszonylatban majdnem 3 millió új munkahelyet jelentene. Bár ezek a számadatok annyira magasak, hogy sok tekintetben az Unió jelenleg meg sem közelíti őket, teljesítésük nagy előrelépést jelentene sok, munkanélküliséggel küszködő tagállam helyzetében. Lássuk, tehát, hogy milyen számadatok vonatkoznak hazánkban a munkanélküliségre. Az irodalomjegyzékemben közölt 2005. január 6-i és a február 25-i Hvg cikk szerint (melyek a KSH adataira hivatkoznak) a munkanélküliségi ráta Magyarországon egy év leforgása alatt 5,5-ről 6,6 százalékra emelkedett. A 2004

novembere és a 2005 januárja közötti időszakban a foglalkoztatottak száma a magyar lakosok körében mindössze 3,89 millióra rúgott, míg 275,1 ezren voltak munka nélkül. Ezek az adatok azt tükrözik, hogy a 15 és 64 évesek között lévő lakosság körülbelül 56 százaléka volt jelen a magyar munkaerőpiacon. Az EU-15-ökben ugyanez az arány 64,4 százalékos, az EU-25-ökben pedig 62, 9 százalékos volt. Míg Magyarországon a munkanélküliségi ráta 6,6 százalék körüli, az az EU-15-ökben 7,8, az EU-25-ökben pedig 8,7 százalék. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a 10 “új tagállam” csatlakozásával az Európai Unió egészében csökkent a foglalkoztatás és nőtt a munkanélküliség aránya. Sajnos Magyarországon is nőtt a munkanélküliség aránya a 2003-as adatokhoz viszonyítva. A 2003 végéhez viszonyított adatok szerint, 2004 novemberére, 29 ezer fővel több volt a regisztrált munkanélküliek száma Magyarországon, amely adat 2005

januárjára 31 700-ra 40 http://www.doksihu növekedett. Mindezek mellett, 2005 januárjára 18 százalékra nőtt a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája is. 2003 vége óta több mint 4,3 százalékpontot növekedett a munkanélkülési ráta a fiatalok körében, tehát ezen a téren is romló tendenciát mutatnak a magyarok munkaerőpiacra jutási lehetőségei. A fönt említett adatokból következően lényegében a lakosság körülbelül 43 százaléka regisztrált munkanélküli. Elszomorító tény továbbá az, hogy a 44 százaléknyi munkanélküli népesség körülbelül 45, 8 százaléka egy éve vagy annál régebben keres állást, és hogy a munkanélküliség átlagos időtartama 16, 4 hónapra tehető. Ezen a témakörön belül további problémát jelent az a tény, hogy Magyarország úgynevezett “idősödő társadalommal” rendelkezik. Ez, a becslések szerint, azt eredményezi, hogy 2050-re a munkaképes korúak száma 7 millióról körülbelül

5,2 millióra csökken. Ennek a kialakuló helyzetnek a javítása érdekében komoly feladat lehetne napjainkban Magyarországon a hátrányos helyzetben élők munkaerő-piaci integrálása. Jelenleg, ugyanis, hazánkban 600 ezer fogyatékkal élő ember lakik, közülük, azonban, mindössze a 9 százalékuk jut munkához. Emellett elkeserítő a helyzet az 55 és 65 év közöttiek és a roma lakosság esetében is. Az 55 és a 65 év közöttiek száma hazánkban jelenleg 1,1 millió fő, közülük azonban csupán minden ötödik foglalkoztatott a magyar munkaerőpiacon. Továbbá, napjainkban hozzávetőlegesen 600 ezer roma él Magyarországon, azonban csupán 16 százalékuk számít gazdaságilag aktívnak. Ezért sokkal koncentráltabban kellene figyelmet fordítani hazánkban az aktív korúak, ezen belül az idősödő generáció, a fogyatékkal élők, valamint a roma lakosság foglalkoztatására egyaránt. Erre megoldást jelenthet a női munkavállalást

jobban lehetővé tevő, nappali intézmények fejlesztése, a munkáltatóknak adható járulékkedvezmények növelése, a diszkrimináció csökkentése, az úgynevezett “atipikus munkák”, tehát az otthonról végezhető, a távmunkák és a részmunkaidős munkák, illetve esetleg a Németországban már “bevált”, úgynevezett “1 eurós munkák” 17 lehetőségének növelése a legális munkaerőpiacon. Térjünk át egy kicsit az aktív gazdasági tevékenységet folytatók, tehát a keresettel rendelkezők helyzetére. Nézzük meg, hogy milyenek a bérviszonyai annak, aki napjainkban állással rendelkezik Magyarországon. 17 Németországban a közületi, a kulturális és a szociális szférában vezették be eddig az úgynevezett “1 eurós munkákat “ a tartósan munka nélkül lévők körében. Ez azt jelenti, hogy a nonprofit munkáltatók, a magánkertészetek, a parkok fenntartói, az épületfirkákat tisztításával foglalkozó

munkáltatók, stb. közmunkát ajánlhatnak fel a tartósan munkanélküliek számára., amelyet kötelező elfogadniuk, különben bizonyos összeget levonnak a segélyükből. Ha vállalják a közmunkát egy-két eurós órabérért, akkor az itt megkeresett többletjövedelmétől függetlenül változatlan mértékű segélyre jogosultak. 41 http://www.doksihu Egy 2004. szeptember 08-án kelt (az irodalomjegyzékben szereplő) Hvg cikk szerint Magyarország termelékenységi szintje eléri az Európai Uniós átlag 61 százalékát, míg a hazai bérek csupán körülbelül 33-34 százalékát teszik ki az uniós átlagnak. A tény tehát az, hogy a magyar munkavállalók jelenleg az uniós átlag körülbelüli harmadát keresik, és az, hogy sajnos ezen a téren a jövőben sincsenek pozitív kilátásaink a bérek arányos emelkedésének kérdésében. Becslések szerint, ugyanis, 2020-ban is csak az EU-átlag felét éik majd el a magyarországi keresetek. Az Európai

Munkáltatók Szövetségének (FedEE) “Fizetések Európában 2005” című, legfrissebb jelentésében egy éves beszámolót találhatunk 48, tehát nem csak Európai Uniós ország viszonylatában. A béreket az egy órára eső átlagérték alapján, harmincegy különféle poszton és három cégméret szerinti kategóriában vizsgálják. A TELJES FIZETÉSI RANGLISTA Pozíció Ország 1. Dánia 2. Svájc 3. Norvégia 4. Liechtenstein 5. Man-sziget (az Egyesült Királysághoz tartozik) 6. Luxembourg 7. Guernsey (az Egyesült Királysághoz tartozik) 8. Németország 9. Svédország 10. Hollandia 11. Olaszország 12. Jersey (az Egyesült Királysághoz tartozik) 13. Egyesült Királyság 14. Feröer-szigetek (Dániához tartozik) 15. Belgium 16. Finnország 17. Ausztria 18. Írország 19 Franciaország 20. Izland 21. Spanyolország 22. Gibraltár 23. San Marino 42 Pont 100 83 77 74 70 69 68 67 59 58 56 56 56 56 53 53 53 51 48 46 39 36 34 Csoport 1. 2. 3.

http://www.doksihu 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. Ciprus Andorra Görögország Szlovénia Málta Portugália Horvátország Magyarország Csehország Lengyelország Törökország Szlovákia Észtország Bosznia-Hercegovina Litvánia Macedónia Lettország Románia Oroszország Bulgária Fehéroroszország Szerbia Albánia Ukrajna Moldova 30 29 25 22 20 19 14 13 13 11 11 11 9 7 6 6 5 5 4 3 3 3 2 2 2 4. 5. Forrás: Európai Munkáltatók Szövetsége (FedEE) A fenti táblázat magáért beszél. Magyarország a 31 helyet foglalja el a listán, a 100 pontosban meghatározott, első helyen álló Dániához képest mindössze 13 ponttal. Az “újonnan csatlakozó” országok közül Csehország hazánkkal azonos helyezést ért el, és míg Lengyelország és Szlovákia az elért 11, 11 ponttal, Észtország 9 ponttal, Litvánia 6 hat ponttal, Lettország pedig 5 ponttal mögénk szorult a listán; Málta, az

elért 20 pontjával, Szlovénia a 22 pontjával és Ciprus a 30 pontjával elénk került. A 2004 május 1-én csatlakozó közép-kelet-európai országok közül tehát csak Szlovéniában kedvezőbbek a fizetések a hazánkban nyújtottaknál, azonban EU viszonylatban, ez az eredmény sokkal kevésbé kielégítő. S ha csak magyarországi viszonylatokban beszélünk, 43 http://www.doksihu akkor sajnos azt állapíthatjuk meg, hogy az emberek általában véve elégedetlenek a fizetésükkel, illetve az aktuális helyzetükkel kapcsolatban a munkaerőpiacon. Különösen alulfizetett diplomát igénylő szakma Magyarországon a tanároké és a tanítóké, valamint az orvosoké és az ápolóké. Pedig pontosan ezek a szakmák azok, amelyek igen nagy felelősséggel bírnak minden társadalomban, és amelyekre mindenkori szükség van. Hiszen az előbbi szakmában dolgozók meghatározhatják a jövő generációinak sorsát, az utóbbiban dolgozók pedig az egészségét. Az

állam felelőssége az, hogy ezeken a helyzeteken érdemben javítson, annak érdekében, hogy ezek a munkavállalók (mellettük pedig az összes többi államilag alkalmazott személy is) megbecsülve érezhessék magukat, valamint, hogy ne a mindennapi megélhetésért kelljen küszködniük az Európai Unió korában is. Végül, az említett esetek mellett, igen nehéz életkörülmények között élnek Magyarországon azok a munkavállalók is, akik minimálbérért kényszerülnek dolgozni. A magyar minimálbérek, ugyanis, szintén jóval az EU átlaga alatt helyezkednek el, és az előrejelzések szerint ez a helyzet még sokáig nem is fog változni. 2004-ben a minimálbérek összege az EU-25-ökben 121 és 1403 euró között változott. Az említett legalacsonyabb arányt Lettország, a legmagasabbat, pedig Luxemburg képviselte. Jelenleg Magyarországon az 57 ezer forintos minimálbér 237 euró körül forog, amellyel, tehát szintén nem szerepelünk fényesen, bár

természetesen azt sem várhatjuk, hogy például egy sokkal magasabb életszínvonalú tagállam minimálbérével egyenlő legyen a hazai minimálbér összege. Minden esetre megéri azért elgondolkoznunk azon, hogy az 57 ezer forintnyi havi bér hetente 14 250 forintot, naponta 2850 forintot, óránként pedig 356 forintot jelent. 18 4.2 A fiatalok és a friss diplomások helyzete Magyarországon Mint ahogyan azt már az előzőekben említettem, a friss diplomás fiatalok munkaerő-piaci, elhelyezkedési helyzete sem egyszerű Magyarországon, ez azonban általában az egész fiatal generációra jellemző. Napjainkra a felsőoktatásban tanulók száma három és félszeresére nőtt. Ez a tendencia az egyik oldalról pozitív, hiszen azt jelzi, hogy a tanulni vágyók egyre nagyobb aránya bekerülhet főiskolákra, illetve egyetemekre. Az érem másik oldala viszont az, hogy amikor ezek a fiatalok befejezik a felsőfokú tanulmányaikat, igen nehezen kapnak állást. Ennek az

elsődleges oka az lehet, hogy jelenleg a felsőoktatási intézmények egyátalán nem 18 Hol keresnek a legtöbbet Európában, Fizetési ranglista: a magyar bérek lemaradtak, 2005. március 3 http://hvg.hu/gazdasag/20050303fizetesiranglistaaspx 44 http://www.doksihu érdekeltek a munkaerő-piaci igények integrálásában. A lényeg az, hogy minél több hallgatójuk legyen, a lényeg a “diplomagyártás”. Ebből következően érezhetően nagyon nagy a verseny, hiszen nagyon nagyszámú a jelentkező akár a legkisebb cégnél, egy asszisztensi állásra is, nem beszélve a multinacionális cégek által felkínált pozíciókról. A jelentkezők többkörös szakmai interjúkra számíthatnak, amelyek eredménye több hónapig is várathat magára. (Ne felejtsük el azt sem, hogy eleve sok időbe telhet egyes esetekben, amíg behívják az embert az első személyes találkozásra.) Az interjúkon a jelentkezők igen kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen az esetek

túlnyomó többségében a leendő munkáltató leginkább a pályakezdő fizetési igényére kíváncsi, azonban ő az esetek legkevesebb számában adja ki azt az információt, hogy cége mennyit kínálna. Ez sajnos azért van így, mert a vállalatok az esetek többségében azt a személyt próbálják kiszűrni az igen nagy választékból, akinek elfogadható a szakmai kompetenciája és a lehető legkevesebb anyagi kompenzációt igényli. Ezért a munkaadók igen sok esetben kihasználják a pályakezdő fiatalokat, többek között azzal, hogy minimális összeget kínálva, asszisztensi szerepkört megjelölve, komoly és megterhelő munkát végeztetnek vele, és általában nem napi nyolc órában, hanem többen. A munkaadók tisztában vannak azzal a ténnyel, ugyanis, hogy a munkaerő mindig pótolható, utánpótlás bőven akad. Szóval a fiatal generáció ezen, említett részének tagjai még a szerencsések közé sorolhatóak, hiszen sikerült valamilyen

munkához jutniuk. A másik részük, azonban, akik tartósan nem találnak munkát maguknak, munkanélkülivé és egyre elkeseredettebbé válik. Ez a demográfiai csoport egészében, az eddig elmondottak alapján, a magyar társadalom egyik azon rétege, amely fontolgatja a külföldi munkavállalás lehetőségét. A Figyelő egyik, 2005. április 26-án kelt cikke szerint, napjainkra csökkent a közgazdászok, a jogászok, a mérnökök, a gazdasági vezetők valamint az ügyviteli-irodai alkalmazottak bérelőnye a 22-23 valamint a 25-27 éves fiatalok körében a csupán érettségivel rendelkező munkavállalók bérével szemben. Tehát ez a csoport is potenciális migrációs tényező lehet a jövőben. Mellettük ott vannak még a sorban a középiskolai és a felsőfokú végzettségű fiatalok, valamint a kétkezi munkás és a szakmunkás fiatalok. A diplomások közül azonban a legkritikusabb, így a külföldi munkavállalásra leginkább hajlamos csoportokat az

orvosok, ápolók, tanárok és tanítók képezhetik a szerény hazai körülményeik és az adott szektorokon belül fellépő súlyos problémák okán. Mindezek mellett a közép-kelet-európai és a magyar fiatalság körében bizonyos pszichológiatényezők is nehezítik a beilleszkedést a munkaerépiacokra. Ez abban merül 45 http://www.doksihu főleg ki, hogy a fiatalok egyre nagyobb része válik “sebezhetővé”, hiszen napjainkban egyre inkább jellemző az, hogy a fiatalok egyidőben töltenek be fogyasztói, dolgozói és tanulói szerepet. Ezek a szerepek pedig sokszor ütköznek egymással, ami által egyre nagyobb nyomás nehezedik korunk fiatal generációjára. Ez, az iskolapadot és munkahelyet egyszerre látogató mai fiatalság a többszörösen összetett és újradefiniált szociális szerepkészletének kialakításával van elfoglalva. Az Európa Tanács, egész Európára kiterjedő, Sebezhető Ifjúság (Vulnerable Youth) felmérése szerint a mai

európai fiatalság több tekintetben is sebezhetőbbé vált, mint a korábbi generációk voltak. Mivel a mai európai fiatal általában egyre tovább marad az iskolapadban és ezzel párhuzamosan már a középiskola alatt diákmunkásként munkába áll, a családalapítás ideje kitolódik. A demográfiailag elöregedő társadalomban a gyermekvállalás időpontja is későbbre kerül, miközben a fogyasztói szerep tizenéves korban történő megjelenése mellett a dolgozó szerepe is hamar felkerül a palettára. Ugyanakkor, bár dolgoznak és sokszor anyagilag megengedhetnék maguknak, a fiatalok nem szívesen szakadnak le a családi háztartásról. Sok esetben még akkor is szívesebben maradnak otthon, ha már önálló lakással rendelkeznek. Így a megszerzett munkajövedelmüket kényszerűségből vagy divatból, de könnyebben költik szórakozásra, a szabadidőben megvalósíthatóköltekezésre. A fiatalok körében terjedőben van a határozott idejű

munkaszerződés, a minimálbéren bejelentett munkavégzés és az egyéb gazdasági- demográfiai okokból is bőven táplálkozó önfoglalkoztatás. Ez viszont valójában nem könnyíti meg sem a fiatalok, sem az állam dolgát. Sőt, a fiatalok körében a minimálbéren bejelentett munkavégzés illetve a határozott idejű munkaszerződés folyamatos bizonytalanságérzést, nyomást és stresszt eredményez. 46 http://www.doksihu A korai munkakezdés veszélyeket is hordozhat magában. Hiszen a már a középiskolai tanulmányok alatt munkát vállaló fiatalok egyszerre találkoznak a korai munkakezdés, az önálló jövedelemből adódó fogyasztói státusz és a fogyasztóként eltölthető szabadidő jelenségeivel. Mivel a kelet-európai, és ex-szovjet országokban nevelkedett szülők nagy része csak az építőtáborban megszerzett diákkori munkaélményekkel rendelkezik, sajnos ők nem igazán képesek érdemi segítséggel szolgálni a diákévek alatt

megszerzett munkajövedelem biztonságos befektetésére vagy elköltésére. Amíg Nyugat-Európában vagy az USA-ban évtizedek óta természetes, hogy a gimnazisták munkát vállalnak, hogy később fedezni tudják a horribilis összegű egyetemi tandíjaikat, addig nálunk a tizenévesek munkavállalása többnyire csak a nyaralásra vagy a hétvégi bulira szükséges források előteremtését szolgálja. A főiskolai, egyetemi tanulmányok melletti munkavállalás, azonban már más tendenciát mutat nálunk is. A szükséges anyagiak megteremtése mellett a hallgatók nagyon sok esetben azért is vállalnak munkát, mert tudják, hogy friss diplomásként a felsőoktatásból kikerülve, a munkaadók szakmai tapasztalatot is várnak tőlük. Ez egy újabb oldalról érkező nyomás a fiatalok nagy részére, nem is beszélve arról, hogy ebben az időszakban is nagyon nehéz szerencse, vagy ismeretség nélkül valamennyire szakmábavágó munkát találni Magyarországon.

Végül pedig nagy a veszélye annak is, hogy a munkához jutott hallgató egyszerre csak “belekerül a mókuskerékbe”, legtöbb idejét az adott munkájának kénytelen áldozni, s ezzel az egyetemi vagy a főiskolai tanulmányai csak másodlagossá válnak. Mindent összefoglalva, a fiatalok munkavállalásában, folyamatban lévő tendencia Magyarországon az, hogy egyre fokozódik a verseny a minőségi munkahelyekért a diplomás és egyéb kvalifikált végzősök között. A kevésbé képzettebb, kevesebb bizonyítvánnyal rendelkezők élethelyzete folyamatosan nehezedik, míg összességében véve fokozódik a bizonytalanság és esetlegesség a munkavállalásban, a munkahelyszerzésben. Mindeközben nő az úgy nevezett “atipikus” munka és az önfoglalkoztatás szerepe Magyarországon is. Sajnos számos országban az iskolapadból a munkanélküliségbe átmenet már természetessé vált Európában, és épp úgy 47 http://www.doksihu Magyarországon is.

Azonban, mivel a munkanélküli-járadék és segélyezés egyre szigorúbb, egyre többen nem is kerülnek be az ellátottak körébe. Káosz uralkodik a szakképzés és a munkahelyi átmenet között, és bizonyos diplomákkal különösen nehéz elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Magyarországon például a bölcsész szakos hallgatók két nyelv ismerete mellett is csak pályakezdő asszisztensi, titkárnői állásokra pályázhatnak tömegével. Pozitív tényező viszont az, hogy a határozott idejű munkaszerződéssel megszerzett asszisztensi tapasztalat is megtérülhet, amikor az immáron munkatapasztalattal rendelkező fiatal, szerződésének lejártával újabb munkaalkalom után néz. A határozott időre szóló munkák és megbízások növelik a fiatal munkavállalókra ható egzisztenciális nyomást. Folyamatosan tudatában kell lenniük, annak, hogy egyik napról a másikra szerződést bonthatnak velük. Szüleik korának élethossziglan tartó biztonságot

ígérő vállalatokból felépült Európája eltűnőben van. Rendkívül nehéz és összetett problémák ezek, tökéletes megoldás természetesen itt sem létezik. Új munkahelyek teremtésével, valamint egyfajta oktatási reformmal jelentős javulás lenne elérhető. 19 4.3 A nők foglalkoztatási helyzete Magyarországon Az Európai Unió 2000-ben, Lisszabonban kitűzött céljai szerint 2010-re a nők foglalkoztatási szintje meg kell, hogy haladja a 60 százalékot az integráción belül. Ha csak a magyarországi viszonylatokat nézzük (bár egyébként is), ez a célkitűzés jelenleg egy kicsit irreálisnak tűnhet, hiszen az aktuális adat Magyarországon igen távol áll a fent említett számtól. Gondoljunk például csak abba bele, hogy hány nőt látunk a magyar Parlamentben a férfiak számához képest, vagy mondjuk a nagyobb cégek, vagy a közalkalmazotti szféra felső vezetésében. A nők száma eltörpül, példának okáért, az említett

foglalkozásokban, de lényegesen kevesebb nő foglalkoztatott Magyarországon általában véve, mint férfi. A másik probléma ebben a témakörben az, hogy a férfiak és a nők bérezése között is különbséget fedezhetünk fel ugyan olyan foglalkozások esetén is. A helyzet koránt sem tükröz egyenlőséget, mert a nők még napjainkban is hátrányos helyzetben vannak a 44 százalékos foglalkoztatási szintjükkel a férfiakhoz képest a magyar munkerőpiacon, akik 57 százalékban foglalkoztatottak. Ezen helyzet javítása érdekében egyfajta társadalmi Romlottak a fiatalok esélyei, Jelentősen megugrott a munkanélküliségi ráta, 2005. január 6 http://hvg.hu/karrier/20050106munkanelkulmoaspx 19 48 http://www.doksihu szemléletváltásra és egy családbarát jogi környezetre lenne szükség. Ezeken felül több részmunkaidős munkahely teremtésével és nagyobb számú távmunka lehetőségével lehetne talán bizonyos mértékben kiküszöbölni a

problémát. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Magyarország napjainkra idősödő társadalommá vált. A nők nagyobb arányú foglalkoztatásának, tehát azért is kell fontosabb tényezővé válnia Magyarországon, mert természetszerűen azokban az országokban születik a legtöbb gyermek, amelyek biztos munkaerőpiaci környezettel és jó szociális ellátórendszerrel rendelkeznek. Tehát az idősödő társadalom problémáinak megoldása érdekében szintén több és jobb munkahely teremtésére van szükség Magyarországon. 4.4 Az egészségügyi dolgozók munkaerő-piaci helyzete Magyarországon A szakdolgozatom ezen fejezetét is elsősorban azért tartom relevánsnak, mert az emberek külföldi munkavállalási szándékát nagymértékben befolyásolja az, hogy mennyire elfogadhatóak a hazai feltételei és munkakörülményei. Hiszen azok az emberek, akik megfelelő körülmények között, és megfelelő fizetésért dolgoznak, sokkal

kevésbé fognak elgondolkozni azon, hogy esetleg egy kedvezőbb feltételeket nyújtó országban vállaljanak munkát, mint azok akiknek nem adatnak meg a jó feltételek. Magyarországon ilyen szempontból talán a leginkább elkeserítő helyzetben az egészségügyben dolgozó emberek vannak. Hiszen az ő munkájuk egytől-egyig nagyon nagymértékű felelősségvállalást, munkabírást és elkötelezettséget követel meg. A Nyugat-Európában elérhető fizetések, a hazai egészségügyi rendszer feudális viszonyai, a munkajogot, az emberi energiákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó kizsákmányolás, illetve az itthon szinte elképzelhetetlen munkakörülmények az általános okai annak, hogy az egészségügyben dolgozók fontolgatják a külföldi munkavállalás lehetőségét. A csatlakozást követő nyolc hónap során az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalhoz - 2004 végével rendelkezésre álló adatok szerint - 719

Magyarországon élő egészségügyi dolgozó folyamodott az uniós munkavállaláshoz nélkülözhetetlen igazolások kiállításáért. A kérelmezők között döntő arányt képviselnek az orvosok; őket az ápolók, majd a fogorvosok követik. A külföldi munkavállalással kacérkodó doktorok 30 százaléka 49 http://www.doksihu még szakvizsga nélküli, 70 százalékuk azonban többéves, nem ritkán több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember. Azt a tényt azonban, hogy az orvosok tömeges európai migrációja sem indult meg ezzel, az bizonyítja, hogy ezek az adatok a legkülönfélébb munkavállalási szándékot takarhatják a hosszabb-rövidebb ideig tartó, folyamatos külföldi munkavégzéstől kezdve a szabadság heteiben vállalt külszolgálaton át a hétvégi ügyeletig. Továbbá, a fent említett adatok a hazai 40 ezres regisztrált orvostársadalom körülbelüli 1 százalékát, egy-egy intézménytől pedig átlagosan legfeljebb 1-2 főt

tükröznek. Jelenleg, tehát még nincs valós oka az azzal kapcsolatos aggodalmaknak, hogy Magyarországról “kivándorolnak” az orvosok és az ápolók. Ennek megfelelően a hazai munkaközvetítő cégeket is elkerüli az egészségügyben dolgozók, EU-15-ök által rettegett rohama. Pedig több, magát szakmai lapokban, hírlevelekben, internetes oldalakon hirdető ügynökség is foglalkozik már az orvosok, ápolók külföldre közvetítésével. Tapasztalataik általában hasonlóak: érdeklődés van, bár korántsem olyan átütő, mint arra a híresztelések alapján számítani lehetett. Az angliai állásokat közvetítő Focus Consultinghoz például eddig összesen kétszázan jelentkeztek, főként fiatal és általában egyedülálló orvosok, valamint orvos házaspárok. A legfőbb gondnak eddig a nyelvtudás hiánya bizonyult. Márpedig ez szinte mindenhova nagyon fontos szempont, bár az uniós szabályok nem tennék kötelezővé, a legtöbb helyen mégis

előírás a megfelelő szintű nyelvvizsga megléte. A jelentkezők jellemzően két - három évig akarnak kint maradni. Nem arról van szó tehát, hogy véglegesen kiköltöznének, amitől eddig az EU15-ök tartottak Hasonló tapasztalatokkal, bár szűkebb ügyfélkörrel rendelkezik az EU összes országába közvetítő Centralmed Kft is. A tömeges elvándorlásról szóló vélemények rémhírnek bizonyultak ennek a cégnek az eddigi statisztikái tükrében is. Ennek elsősorban az az oka, hogy az eleve kisszámú jelentkező nagy része a fent már említett okok miatt jelenleg egyszerűen nem alkalmas arra, hogy munkát vállaljon külföldön: mintegy 50 jelentkezőjük közül is csak 20-22 főnek van reális esélye erre. A kutatások szerint, a közel jövőben az átlagos, várhatóan 2 százalék körüli munkaerőmigrációtól az orvosok kivándorlási kedve sem fog jelentősen eltérni. Annak ellenére sem, hogy egyes felmérések szerint a hazai egészségügyi

szakemberek jóval nagyobb hányada, közel 20 százaléka gondolkodik el azon, hogy munkát vállaljon külföldön (szemben a csehországi 10, illetve a lengyelországi 4 százalékkal). A felmérések alapján, az eddig munkavállaló cégeknél jelentkezett emberek közel 80 százaléka néhány évre akar csak 50 http://www.doksihu kimenni, bízva abban, hogy addigra itthon jobbra fordulnak a dolgok. Viszont itt nem okvetlenül csak az állami egészségügy áldatlan körülményeinek javulására gondolnak; a magánklinikák fejlődésével, a máshol várólistára került, de fizetőképes betegek migrációjának beindulásával olyan lehetőségek is megnyílnak a magasan képzett, széles körű (például külföldi) tapasztalatokkal rendelkező orvosok előtt, amelyek nálunk is nagyon vonzóvá tehetik ezt a pályát. Annál inkább, mivel egy külföldi állásból az állami rendszerbe visszajönni sokszor nagyobb megpróbáltatás, mint eleve el sem menni. A

jelentkezők körülbelül csupán 15 százaléka tervezi, hogy végleg külföldön marad (de őket általában valamilyen személyes kötődés fűzi az adott országhoz, vagy kétségbeejtően rosszak a tapasztalataik az itteni helyzetről), a fennmaradó 5 százalék pedig nálunk diplomát szerzett külföldi orvos. Tekintve, hogy az utóbbi években például a norvég orvosok 30 százaléka Csehországban, Lengyelországban vagy Magyarországon szerez diplomát, ez a csoport sem lebecsülendő. Ellenben fennáll annak az esélye, hogy a napjainkban és a jövő generációinak esetében, az egyetemekről kikerülő orvosok nagyobb hányada fontolja majd meg, hogy itthon maradjon-e a szakmájában, vagy esetleg külföldön kamatoztassa-e a tanultakat. Hiszen kettő és maximum hét év múlva, az átmeneti intézkedések lehetőségének lejártával egyre csak bővülni fog a szabad munkavállalás lehetősége, végeredményben pedig kiteljesedik majd. Eltűnnek végleg a

korlátozások, és egyre természetesebbé válik majd a tagállamok közti migráció. Nem beszélve arról, hogy a fiatal generációk nyelvismerete, vállalkozó szelleme és mobilitása egyre csak növekvő tendenciát mutat. Tehát amennyiben Magyarország meg akarja tartani az orvosait, és nem akarja azt, hogy bekövetkezzen az “agyelszívás” már ismert folyamata, a jövőben igen komoly egészségügyi reformok bevezetésére lesz szüksége. Valószínűleg a kivándorlásnál is fenyegetőbb veszély, azonban az, hogy a hazai orvosi karnak 52 év az átlagéletkora, és az alapellátásban még súlyosabb a helyzet. A következő két évben körülbelül 8,5 ezer orvos éri el a nyugdíjkorhatárt, és sehol sincs az utánpótlás. Emellett a szakmának meglehetősen hosszú a „reakcióideje": körülbelül 15 év, mire az egyetemekre jelentkezőkből praktizálni kész szakorvosok lesznek. A kivándorlást ugyanakkor egy, a távozni kívánó magyar orvosok

létszámához hasonló bevándorlási kedv ellensúlyozza: külföldről 73-an jelezték a szaktárcának, hogy nálunk szeretnének munkát vállalni. Általában 51 http://www.doksihu a környező országokból származó, magyar anyanyelvű egészségügyi dolgozók érdeklődnek, de van a jelentkezők között most Angliában dolgozó, magyar származású jelölt is. 20 4.5 A magyar állampolgárok által preferált EU tagországok Bár sokkal több lehetőségünk lenne a szabad munkavállalásra a velünk egyidőben csatlakozott hét közép-kelet-európai állam esetében, a jobb életszínvonal, a kedvezőbb gazdasági körülmények természetesen inkább az EU-15-ök országai felé csábítanak. Tehát a magyarországi lakosság azon kis hányada, amely tervezi a külföldön való munkavállalást, inkább Nyugat-Európa felé menne. Ott azonban, mint ahogyan arról már korábban beszéltem, jóval korlátozottabbak a legális munkavállalási lehetőségeink

mindaddig, amíg az átmeneti intézkedések hatálya le nem jár. 2004 május 1-ével Svédország, Írország valamint Nagy Britannia nyitotta meg csupán a munkaerőpiacát hazánk előtt. Ennek megfelelően jelenleg az emberek ezekben az országokban gondolkodhatnak, amennyiben nem szeretnének a munkavállalási engedélyek kiváltásának hosszadalmas procedúrájával élni a többi EU-15 tagállamban. A három állam közül eddig egyértelműen Nagy Britannia a legnépszerűbb a magyar lakosság körében. Nagy-Britanniában a célzatosan a bővítés munkaerő-piaci hatásainak mérésére létrehozott Worker Registration Scheme (WRS) rendszerében 133 ezren regisztrálták magukat a csatlakozást követő nyolc hónapban a nyolc új tagállamból összesen. Ez a számadat azért “csalóka”, mert a 131 ezer főnek megközelítőleg a 40 százaléka már a bővítést megelőzően a szigetországban tartózkodott. A mintegy 82 ezer újonnan érkezett munkavállaló pedig

0,3 százalékát adja az ottani munkaerőpiacnak. A magyarok részaránya a nyolc ország viszonylatában is és a lakosságszámhoz viszonyítva is rendkívül alacsony, hiszen az mindössze körülbelül 3 százalék, azaz 3740 fő. Ez a szám azt jelenti, hogy Szlovénia és Észtország után hazánkból érkezett a legkevesebb munkavállaló a britekhez az “újonnan csatlakozott” közép-keleteurópai országok közül. (A legtöbb munkavállaló Lengyelországból, Litvániából és Szlovákiából érkezett Nagy-Britanniába.) 20 Egészségügyi dolgozók – irány Anglia, http://www.fnhu/cikkphp?id=24&cid=81155 52 Molnár Zsuzsanna, 2004. június 1. http://www.doksihu Havonta átlagosan 400-500 magyar regisztrálja magát munkavállalóként Nagy-Britanniában, a legtöbben azonban 2004 májusában (550-en) és októberében (560-an) adták be a regisztráció iránti kérelmüket. A tipikus közép-európai munkavállaló egyébként 18-34 év

közötti (83 százalék), egyedülálló és 80 százalékuk órabére a szigetországi minimálbér közelében van csupán (óránként 4,5-6,0 font). Legtöbbjük a vendéglátásban, adminisztrációs területen, az üzlet és menedzsment világában, a mezőgazdaságban, az egészségügyben és az építőiparban dolgozik, emellett egyre növekvőbb az igény Angliában a buszsofőrökre is. De térjünk ki most egy kicsit arra, hogy mit kell tennie annak, aki szeretne élni a szabad munkavállalási jogával az Európai Unión belül. A munkaközvetítő cégek szolgáltatásait díjmentesen tudja mindenki igénybe venni, Magyarországon, ugyanis törvény tiltja a közvetítési díj szedését. Néhány helyen mégis számos esetben előfordul, hogy valamilyen más címen - regisztrációs díj vagy adatbázisba vételi díj - igyekeznek bevételhez jutni. Általában azonban a megbízók fizetnek a közvetítőknek, így a munkavállalókat nem terheli költség. A legtöbb

esetben a kiutazást is a munkaadó cégek fizetik, így ez sem jelent költséget a munkavállalóknak. Az esetek túlnyomó többségében az Európai Unióban alapkövetelmény a kommunikációs szintű angolnyelv-tudás, amely nagyjából a középfokú nyelvvizsga szintjének felel meg. Természetesen az egészségügyi szektorban például ez nem mindig elég, itt szükség lehet szakmai nyelvtudásra is. A munkaerő-közvetítő cégek általában kivétel nélkül elvégzik a teljes körű papírmunkát, a munkavállalási engedélytől kezdve a bankszámláig. A jelentkezőnek a hivatalos irataira van szüksége – különösen fontos az útlevél megléte, emellett a személyi igazolvány és még egy hivatalos dokumentum (például anyakönyvi kivonat vagy vezetői engedély). Ezeken kívül a munkavállalónak be kell szereznie erkölcsi bizonyítványt s egy úgynevezett CRB Form-ot, amely ugyanennek a brit megfelelője. Szükség van még ezen kívül két, a formai

követelményeknek megfelelő referencialevélre, illetve angol nyelvű szakmai önéletrajzra, s a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló iratra, valamint ugyanezen okmányok hitelesített fordítására is. Nem utolsó sorban pedig egy, a háziorvos által kiadott egészségügyi nyilatkozatra. A legtöbb munkaközvetítő cég 53 http://www.doksihu segítséget nyújt a szükséges iratok beszerzésében, s sok helyen dolgoznak hivatásos fordítók is, akik a honosítási folyamatban segítenek. 21 Bár a kiutazóknak szembe kell nézni olyan nehézségekkel, mint a család és a barátok hátrahagyása, a kereseti lehetőség csábító tényező lehet a külföldi munkavállalásban. Példának okáért, Angliában egy felszolgáló vagy egy átlagos szakács havi 1000-1200 fontot kap fizetésként, ez 363 000 és 435 000 forint közötti összeget jelent. Egy menedzser vagy főszakács fizetése 1400 font körül mozog. A szakképesítés nélküli egészségügyi

gondozók bérezése, hetente körülbelül 40 óra munkáért 1000 font. Egy szakképzett nővér vagy ápoló hetente 37,5 óráért 1600 és 2250 font, vagyis 580 000 és 816 000 forint közötti fizetésre számíthat. Ehhez húsz nap szabadság és tíz nemzeti ünnep párosul, s természetesen a túlórák is kifizetésre kerülnek. A különmunkát, illetve a hétvégi vagy ünnepnapokon történő munkavégzést különösen magas bérezéssel honorálják. Azonban fontos jeleznem, hogy a munkavállalási szerződés értelmében minimum egy éves szerződést alá kell írniuk a kiutazóknak. 22 Svédországban 2004 májusa és decembere között 4224 tartózkodási engedélyt adtak ki a nyolc közép- és kelet-európai új EU-tagország állampolgárai számára a stockholmi bevándorlási hivatal nyilvántartása szerint, a fenti körből, azonban csupán 183-an voltak magyarok. A mintegy 4 ezer munkavállaló a svéd munkaerőpiac alig 1 ezrelékét teszi ki; ezekhez jön

még az a 20 ezer idénymunkás, akiknek nincs szükségük tartózkodási engedélyre. A svéd jóléti államnak pedig alig 20 ezer eurója bánja a bővítést, annak ellenére, hogy semmifajta korlátozást nem vezettek be a jóléti juttatások igénybevételére vonatkozóan. A statisztikák hiányosságait is figyelembe véve a magyarok „rohama" messze elmarad attól, amivel számos nyugat-európai ország hivatalos szervei és sajtóorgánumai riogatták a közvéleményt. Érdekes tény, hogy Svédországban a hat régebbi uniós tagországgal meglévő, Angliát még nem árasztotta el a keleti munkaerő, Figyelőnet, MTI, 2004. június 17 http://www.fnhu/cikkphp?id=3&cid=82066 22 Nyolcezer munkavállaló érkezett Angliába a bővítés óta, Figyelőnet, MTI-Eco, 2004. július 7, 21 http://www.fnhu/cikkphp?id=3&cid=83095 54 http://www.doksihu határozott idejű vendégmunkát engedélyező kétoldalú gyakornoki programok lehetőségei korábban is

kihasználatlanok voltak. Pusztán az első év tapasztalatai alapján egyáltalán nem lenne meglepő, ha bő egy esztendő múlva számos, jelenleg moratóriumot alkalmazó tagállam nem tartaná indokoltnak a korlátozások további fenntartását. Egyelőre azonban a keleti bérversenytől való félelem Németországot az álvállalkozói kiskapuk bezárására ösztönzi, Dánia szigorítja a munkavállalási engedélyek kiadását, Franciaországban pedig a szolgáltatások tervezett liberalizációja az európai alkotmányról szóló referendum kimenetelét is kétségessé tette. Összefoglalás Szakdolgozatomban azt kezdtem el kutatni, hogy mennyiben valósult meg napjainkra a munkaerő szabad mozgása az Európai Unióban, azonban elsősorban Magyarország tekintetében vizsgáltam a témát. Kifejtettem hazánk jelenlegi migrációs lehetőségeit, majd pedig azt néztem meg, hogy a magyar lakosság mennyire tud ezekről a lehetőségekről, és hogy ennek tükrében

milyen mértékben szándékozik élni azokkal. Kutatási eredményeim fényt derítettek arra, hogy az EU-15-ök migrációs dömpingtől való félelmei a közép-kelet-európai “újonnan csatlakozó” államokkal –köztük Magyarországgal is– kapcsolatban mind a jelenre, mind pedig a jövőre való tekintettel megalapozatlanok voltak. Az elsődleges problémát Magyarországon a lakosság tájékozottságának, illetve tájékoztatottságának mértéke jelenti az Európai Unióról, és általánosságban véve az Európai Uniót érintő témakörökről. Kutatásaim azt bizonyítják, hogy a társadalom alul-tájékozottságát hazánkban többek között az a tény is okozhatja, hogy a magyar emberek elsődleges információforrása a televízió. A televízió pedig napjainkra már sajnos túlnyomó mértékben inkább az öncélú “szórakoztatásról”, mintsem hogy lényegi és szakmai tájékoztatásról szól. Így tehát az a következtetés vonható le,

hogy az alultájékozottságukért legfőképp nem az emberek tehetőek felelőssé, hanem az őket a mindennapjaikban leginkább érő impulzusok, valamint a számukra biztosított sekélyes szakmai tájékoztatás. Ellenben nem szabad, megfeledkeznünk arról sem, hogy léteznek megfelelő alternatívák is az információszerzésre, az azonban, hogy melyikkel élünk, a saját döntésünkön múlik, és a saját felelősségünk. 55 http://www.doksihu Mindezek tükrében munkámból megtudhatjuk, hogy a magyarországi lakosság csupán igen csekély hányada él, és szándékozik élni az Európai Uniós csatlakozás által felkínált, többek között munkavállalási lehetőségekkel, hiszen az emberek többsége nincs is tökéletesen tisztában ezekkel. Továbbá, azon állampolgárok körében, akik szeretnének külföldön munkát vállalni, fő akadályként jelentkezik az idegen–nyelvismeretek hiánya, és ez még a jelentkezők számát is mintegy a felére

csökkenti. A Magyarországon és a közép-kelet-európai államokban élő emberek migrációs hajlandóságát hiányos tájékozottságuk mellett történelmi múltjuk, valamint a személyes szocializációjuk minősége is befolyásolhatja. Hiszen az ex-szovjet országok rendszerében felnőtt generációk általában véve kevésbé vállalkozó szelleműek és optimisták a jövőjükkel kapcsolatban, mint napjaink fiatal generációi. Ezen a tényen felül, azonban a családi és baráti kötelékek a legtöbb esetben visszahúzó tényezőként jelenhetnek meg. A kutatásomból megtudhatjuk, hogy a külföldi munkavállalásra leginkább hajlandó emberek főleg a hazánkban alulfizetett, alul becsült és a legrosszabb helyzetben lévő szektorokból kerülnek ki. Ők főleg a tanári, tanítói, orvosi és ápolói foglalkozások képviselői. Ezek mellett a vendéglátóiparban kínálkoznak kiugróan jobb lehetőségek -főleg a fiatalok számára- a külföldi

tagállamokban. Az említett foglalkozásokban elhelyezkedett munkaerőre jelen helyzet szerint van is igény külföldön. A számok szerint jelenleg leginkább Nagy-Britanniában várják a külföldi munkavállalókat. A kutatások eredményeképpen láthatjuk, hogy a valóság is ugyanezt a képet tükrözi, hiszen napjainkban az Európai Unió más tagállamaiban élő munkavállalóink közül a legnagyobb számban Nagy –Britanniában vannak jelen. A szakdolgozatomban említett felméréseket összegezve arra a következtetésre juthatunk, hogy demográfiai szempontból a magyarországi migrációs hajlandóság nagyobb arányban jellemző a legfeljebb negyven éves, de főleg a harminc év alatti férfiakra, a középfokú és felsőfokú végzettségűekre, az alkalmazottakra, a munkanélküliekre, a nem nyugdíjas inaktívakra, illetve a budapestiekre és a nagyvárosokban lakókra, mint a nőkre, a negyven év felettiekre, az alacsony iskolai végzettségűekre, a

nyugdíjasokra és a falvakban élőkre. Fontos azonban kiemelni, hogy a magyarországi lakosság azon hányada, amely külföldön szeretne munkát vállalni semmi esetre sem okozhat majd zavarokat sem az Európai Unió, 56 http://www.doksihu sem pedig saját munkaerőpiacán. Már csak azért sem, mert a felmérések szerint az “aspiránsok” legnagyobb része maximum öt évig tervezi, hogy külföldön marad. Annak érdekében, hogy megtarthassuk a belföldi munkaerő nagy részét, Magyarországon komoly reformokra lenne szükség mind a lakosság tájékoztatásában, mind pedig a lakosság belső munkaerő-piaci helyzetének javításában, különös tekintettel a munkámban említett szektorokra. Gondolok itt a színvonalas, szakmai tájékoztatásra a televízióban, valamint új munkahelyek teremtésére és a bérek az adott szolgáltatáshoz illetve a fogyasztói piac áraihoz való harmonizálására. Ezek mellett az úgynevezett atipikus munkák mennyiségének

nagymértékű növelésére is nagy hangsúlyt kellene fektetni hazánkban, hiszen a magyarországi idősödő társadalom problémájára a hazánkban élő mintegy hatszáz ezer hátrányos helyzetben élő ember és a nők fokozott munkába való bevonása jelenthet megoldást. Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy az EU 2010-re a 70 százalékos általános foglalkoztatási szint, a nőknél pedig több mint 60 százalékos foglalkoztatási szint elérését tűzte ki célul. Az idősebb –az 55 és 64 év közötti- munkavállalók 2010-re megcélzott 50 százalékos arányához képest van az Unió a legnagyobb lemaradásban: tavaly mindössze 1,4 százalékos volt a növekedés, amivel éppen, hogy 40 százalék fölé ment a foglalkoztatási szint. Az „újonnan csatlakozó” országok azonban még ettől is jelentősen el vannak maradva: az idősebbek foglalkoztatási szintje náluk átlagosan csak 30 százalékon van. Ha az Európai Unió teljesíteni akarja a

2000-ben Lisszabonban kitűzött célokat, akkor 2010-re körülbelül 22 millió új munkahelyet -éves viszonylatban majdnem 3 millió új munkahelyet- kell teremtenie. 57 http://www.doksihu Mellékletek 1. sz melléklet EUROBAROMETER FELMÉRÉS, 2004 TAVASZA AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZVÉLEMÉNYE KÖZVÉLEMÉNY-TÉRKÉPEK MAGYAR GALLUP INTÉZET 1. sz Térkép – Általános tudásszint az Európai Unióról (A kategóriák az átlagos pontokon alapulnak, 1-10-ig) Kérdés: A skálát használva mennyire érzi magát tájékozottnak az Európai Unióval, annak politikáival és intézményrendszerével kapcsolatban? Kategóriák: rögzített skála: 1 – Egyátalán semmit sem tud 10 – Sok mindent tud 58 http://www.doksihu 2. sz Térkép – Rövidtávú várakozások a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatban az adott országokban (A kategóriák %-ban vannak megadva) Kérdés: Milyen várakozásokat támaszt az elkövetkező tizenkét hónapban: jobb, rosszabb vagy

változatlan lesz a következő tizenkét hónap az Ön hazájában a foglalkoztatási helyzet viszonylatában? Kategóriák: 3 – jobb, 2 - rosszabb, 1 - változatlan 59 http://www.doksihu 3. sz Térkép - Rövidtávú várakozások a személyes elhelyezkedési helyzettel kapcsolatban (A kategóriák %-ban vannak megadva) Question: Milyen várakozásokat támaszt az elkövetkező tizenkét hónapban: jobb, rosszabb vagy változatlan lesz a következő tizenkét hónap az Ön hazájában a személyes elhelyezkedési helyzetének viszonylatában? Kategóriák: 3 – jobb, 2 - rosszabb, 1 - változatlan 60 http://www.doksihu 2. sz Melléklet – Kétoldalú megállapodások Magyarországnak a következő európai országokkal volt 2001-ben kétoldalú szerződéses alapon a fiatal munkavállalók cseréjét elősegítő szerződése: Bilaterális egyezményen alapuló munkavállalás a magyar munkavállalók számára külföldön Ország Milyen egyezmény, Foglalkoztatás

időtartama Hány fő 61 http://www.doksihu megállapodás Ausztria Németország Írország Svájc Luxemburg Szlovákia Cseh Köztársaság Hollandia Franciaország (folyamatban) Románia (folyamatban) Gyakornokcsereegyezmény Határ menti ingázók cseréje Gyakornokcsereegyezmény Vállalkozói szerződéses munkavállalásra vonatkozó egyezmény Egyezmény a kölcsönös együttműködésről Gyakornokcsereegyezmény Gyakornokcsereegyezmény Gyakornokcsereegyezmény Szezonális foglalkoztatás Gyakornokcsereegyezmény Gyakornokcsereegyezmény Gyakornokcsereegyezmény Gyakornokcsereegyezmény Szezonális foglalkoztatás Gyakornokcsereegyezmény 6-12 hónap (max. 18 hóra hosszabbítható) 6 hónap (6 hónappal hosszabbítható) 1 év (összesen 18 hónapra hosszabbítható) 2 év, 6 hónappal meghosszabbítható (de legfeljebb 3 év) mozgását engedélyezi 400/fő/év 900/fő/év 2000 fő/év 6600 fő/év Nincs rögzítve 12/fő/év 12 hó (összesen 18 hónapra

hosszabbítható) 1 év (6 hónappal hosszabbítható) 1 év (+ 1 évvel hosszabbítható) Max. 6 hónap 100 fő/év 1 év (6 hónappal hosszabbítható) Max. 24 hét 300 fő/év 1 év (6 hónappal hosszabbítható) 1 év (6 hónappal hosszabbítható) Max. 6 hónap 300 fő/év 20 fő/év 800 fő/év 200 fő/év Nincs rögzítve 700 fő/év 8000 fő/év 3620 fő/év (plusz 1000 fő folyamatban Franciaország, Románia) Határ menti ingázók 900 fő/év Vállalkozói szerződés 6600 fő/év Egyéb foglalkoztatás 212 fő/év (plusz 8000 fő folyamatban Románia) Forrás: Migráció és az Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2001. ÖSSZESEN 62 http://www.doksihu Felhasznált Irodalom Lukács, É., A munkavállalók szabad mozgása, Az Európai Unió szociális dimenziója, AduPrint, Budapest, 2000. Lukács, É., Király, M, (szerk), Migráció és az Európai Unió, AduPrint, Budapest, 2001 Lukács, É., A munkavállalás feltételei az Európai

Unióban - A személyek szabad áramlása, Európai füzetek, n°6, Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és Külügyminisztérium, Budapest, 2003. Lukács, É., Illés, S, A személyek szabad áramlásának statisztikai szempontú vizsgálata, Lukács, É., Illés, S, (szerk), Migráció és statisztika, KSH NKI, Budapest, 2002 Lukács, É., Illés, S, Szabad-e a személyek szabad áramlása?, Alföld tanulmánykötet, 2003 Nagy, K., Az Európai Foglalkoztatási Stratégia, Európai Tükör, n°1, Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Budapest, 2003. Ternyák, E., Több a külföldi munkavállaló, Világgazdaság, 2003 április 9-i száma, pp5 Arató, K., Munkaerő-vándorlás Magyarországról az Európai Unióba, Acta Humana, n°3738, 1999 Bernát, A., A lakosság munkavállalási szándéka EU-államokban a csatlakozás után, 2002 májusában végzett kutatás eredményei (a tanulmány a Magyar Hírlap 2002 augusztus 12-i

számában megjelent), Tárki Társadalomkutató Rt., 2002. http://www.tarkihu /common/imago/2002/tarki20020812.html Bonifert, D., Az EU társulási szerződés, illetve a csatlakozás munkaügyi vonatkozásainak megítélése a szociális partnerek szemszögéből, Pongrácz, László, (szerk.), Foglalkoztatást elősegítő munkaügyi kutatások, OFA kutatási évkönyv 1, OFA, Budapest, 2001. Hárs, Á., A magyarok külföldi foglalkoztatásának (legális) lehetőségei, Európai Tükör, n°6, 2000. European Union, Microsoft Encarta Encyclopedia, 1993-1999 Microsoft Corporation, 2000. Candidate Countries Eurobarometer 2002, Public Opinion Analysis, Európai Bizottság, Brüsszel, 2002, europa.euint/comm/public opinion/cceb enhtm Nemzeti Jelentés, Magyarország, Magyar Gallup Intézet, Eurobarométer 2004. 1 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/eb/eb61/nat hupdf 63 http://www.doksihu Oktalan félelmek - A csatlakozást nem követte tömeges kivándorlás

Kelet-Európából, 2005. március 11. http://hvghu/karrier/20050311kivandorlasaspx Az Európai Unió tagországaival zajló migráció jellemző jegyei, Illés, S., 2003 http://www.stratekhu/images/pdf/tanulmany 2003 II 2pdf Hol keresnek a legtöbbet Európában, Fizetési ranglista: a magyar bérek lemaradtak, 2005. március 3. http://hvghu/gazdasag/20050303fizetesiranglistaaspx Eurobarometer felmérés, Leginkább a munkanélküliségtől félnek a magyarok, 2005. február 18. http://hvghu/itthon/20050218eubarometeraspx Romlottak a fiatalok esélyei, Jelentősen megugrott a munkanélküliségi ráta, 2005. január 6 http://hvg.hu/karrier/20050106munkanelkulmoaspx Nyolcezer munkavállaló érkezett Angliába a bővítés óta, Figyelőnet, MTI-Eco, 2004. július 7., http://wwwfnhu/cikkphp?id=3&cid=83095 Egészségügyi dolgozók – irány Anglia, Molnár Zsuzsanna, 2004. június 1. http://www.fnhu/cikkphp?id=24&cid=81155 Angliát még nem árasztotta el a keleti

munkaerő, Figyelőnet, MTI, 2004. június 17 http://www.fnhu/cikkphp?id=3&cid=82066 Munkavállalás az EU-ban –a viszonosság elve alapján, Figyelőnet, MTI-Eco,2004. április 14. http://wwwfnhu/cikkphp?id=3&cid=78580 http://europa.euint/comm/public opinion/archives/cceb/2004/cceb 20041 first anxpdf "Free movement of workers - achieving the full benefits and potential" (COM(2002)694). http://europa.euint/comm/employment social/free movement/index enhtm limitations on public security, public policy and public health grounds DG Internal Market DG Justice, Freedom and Security http://europa.euint/comm/dgs/employment social/index enhtm http://europa.euint/comm/dgs/employment social/az enhtm http://europa.euint/esf http://europa.euint/comm/employment social/elm/eures/en/indexenhtm http://citizens.euint 64 http://www.doksihu http://www.iloorg/ http://www.mehhu/szcsm/eu/indexhtml http://www.europaeuint/comm/education/languages/download/surveyhtml

http://europa.euint/comm/tfan/index huhtml http://europa.euint/comm/dg10/epo/pollshtml http://europa.euint/comm/public opinion/index enhtm http://europa.euint/comm/enlargement/docs/indexhtm http://europa.euint/comm/dgs/enlargement/index enhtm http://europa.euint/comm/dgs/internal market/index enhtm http://www.oamieuint/ http://eur-op.euint/en/keypub/smrstarthtm http://europa.euint/comm/internal market/en/update/indexhtm http://europa.euint/comm/dgs/press communication/index enhtm http://www.euroguideorg/euroguide/subject-listing/employmenthtml http://www.durahu/webhid/fuzetekhtml 65