Történelem | Középiskola » Az I. világháború befejezése és a versailles-i békerendszer

Az I. világháború befejezése és a versailles-i békerendszer Az 1917-es év az I. világháború katonai-politikai erőviszonyaiban főleg az USA belépésével és az oroszországi változásokkal fordulatot hozott. Az 1917 november 7-én hatalomra került szovjet-orosz, bolsevik vezetés kilépett a háborúból, és békekötésre szólította fel a hadviselő feleket. 1917 végén Németország annak reményében, hogy megszabadulhat a kétfrontos háborútól, bejelentette a szojet-kormány által felajánlott béketárgyalásokra való készséget. A decemberben megkezdett tárgyalásokon azonban Trockij szovjet külügyi népbiztos ( miniszteri hatáskörű tisztség ) kormánya utasítása ellenére megtagadta a súlyos területi igényeket tartalmazó német követelések teljesítését. Ezt követően 1918 februárjában a központi hatalmak hadserege hatalmas lendületű támadást indított, amelyet a szovjet fél csak Pétervár előtt tudott megállítani. A

támadást követő, 1918 március 3-án Breszt-Litovszkban aláírt békeszerződés hatalmas területeket juttatott a központi hatalmaknak. ( Lemondott a Baltikumról, Ukrajnáról és Belorussziáról ) Az antant erőfölénye azonban ennek ellenére nyáron már megmutatkozott. A júliustól felvonuló amerikai haderővel megerősödve a nyugati fronton offenzívát kezdtek a német állások ellen, s augusztus 8-án Amiens-nél megsemmisítő vereséget mértek a németekre. A nyár végétől a többi fronton is általános antant támadás bontakozott ki, mely a központi hatalmak összeomlásához vezetett: szeptember 29-én Bulgária, október 30-án Törökország kapitulált, november 3-án a Monarchia. November 11-én Compiégne-nél a német küldöttség aláírta a fegyverszüneti egyezményt. A katonai összeomlással párhuzamosan forradalmi válság robbant ki Németországban, s a széthullóban lévő Osztrák-Magyar Monarchia területén. November 9-én Berlinben

kikiáltották a köztársaságot, II Vilmos Hollandiába emigrált, a Hohenzollern-dinasztia uralma véget ért. A fegyveres akciók végeztével, 1919. január 18-án nyílt meg a Párizs-környéki békekonferencia-sorozat. ( 1919 január 18 - 1920 január 21 ) ----> Döntően az európai kérdésekkel foglalkozott, a tengeri és az ázsiai kérdésekben a washingtoni konferencia döntött. A konferencián 32 állam képviseltette magát, az antant szövetséges hatalmai mellett részt vettek: * a brit domíniumok, India * új államok: Lengyelország, Csehszlovákia * háborút nem viselő államok, melyek megszakították a kapcsolatot a központi hatalmakkal * Románia, mely veresége és az 1918. májusi különbéke után 1918 őszén ismét hadba szállt Hiányzott a Szovjet-Oroszország, a vesztes államokat sem hívták meg, hivatalosan nem fejthették ki nézeteiket. Feladata nem csak az volt, hogy békét kössön a legyőzött államokkal, hanem az is, hogy a háború

után felbolygatott nemzetközi viszonyokat rendezze. A rendezés elvét - amelyet végül is figyelmen kívül hagytak - Wilson amerikai elnök január 18-án a kongresszushoz írt levelének 14 pontja tartalmazza, amelyben egy új alapokon nyugvó Európát és világot képzeltek el. ( Többek között a békecélok nyílt megtárgyalását, a megszállt területek kiürítését, Lengyelország megteremtését, a Monarchia népeinek önálló fejlődési lehetőségét tartotta szükségesnek. ) A konferencia légkörét a győztes antant hatalamak könyörtelensége, a megtorlás és a bosszúvágy szelleme hatotta át. A legyőzött központi hatalmak területekkel, jóvátétellel kellett fizetniük. Annyira megalázták és megbüntették őket, hogy a békekötéseket követően várható volt a revans és a revíziós törekvések kialakulása. A konferencián az 5 győztes nagyhatalom: Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, az USA és Olaszország vezető politikusai

döntöttek a vesztesek sorsáról. Főleg a négyek véleménye volt döntő: Lloyd George brit, Clemanceau francia, Orlandó olasz miniszterelnöké és Wilson elnöké. Elhatározták a Nemzetek Szövetségének létrehozását, amely a két világháború között Genfben működött. Alapító okmányában leszögezték, hogy a tagállamok kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, az államok közötti viták békés rendezésére, a nemzetek együttműködésének elősegítésére. A béke visszaadta a franciáknak Elzász-Lotaringiát, a Rajna-vidéket 50 km-es körzetben demilitarizált övezetnek minősítette. Az önálló Lengyelország létrehozása mellett döntöttek a balti államok ( Észtország, Lettország, Litvánia ) megerősítéséről, Danzigot ( lengyel nevén Gdansk ) nem ítélték Lengyelországnak, hanem szabad városként a Nemzetek szövetségének vagy más néven Népszövetségnek a védnöksége alá helyezték. Rendelkeztek a

német hadsereg jelentős leszereléséről, megtiltották az általános hadkötelezettséget, hatalmas jóvátétel - 20 milliárd aranymárka - azonnali fizetésére kötelezték a németeket. Németország gyarmatai mint népszövetségi mandátumok a győztesekhez kerültek. A Duna-medence új arculatát osztrák ( Saint-Germain, 1919. szeptember 10 ) és a magyar ( Trianon, 1920. június 4 ) békeszerződésben határozta meg Ezek alapján rajzolódtak ki az új Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Románia és részben Lengyelország határai. A német, illetve az osztrák békeszerződés megtiltotta Németország és Ausztria egyesülését, az ún. Anschlußt. A Duna-medencében végül két állam került ki minimális nemzeti kisebbséggel: Ausztria és Magyarország. A Monarchia helyén létrejött úgynevezett utódállamokkal " kisebbségvédelmi szerződést " írattak alá, amelyben kötelezték magukat, hogy

tiszteletben tartják a területükön élő kisebbségek jogait. A gyakorlatban aztán mindez sohasem érvényesült. Németországnak ezen kívül le kellett mondania egykori gyarmatairól, Törökországnak közel-keleti területeiről. Az egykori török vilajetek közül Irak, Mezopotámia, Palesztina angol, Szíria francia uralom alá került. A Balkán-félsziget változásait a bolgár ( Neuilly, 1919. november 29 ) és a török ( Sevres, 1920 augusztus 10. ) békeszerződés rögzítette VITÁK A legtöbb nézeteltérést és vitát a német, és vele kapcsolatban a lengyel, osztrák, továbbá az olasz és szovjet-orosz, valamint a Tanácsköztársaság idején Magyarország váltotta ki. Vita volt a titkos szerződésekben foglaltak végrehajtásárló: Olaszország esetében nem teljesítették az ígérteket, Románia ellenben megkapta az ígért területeket. A területi kérdésekben felvonultatott érvrendszerek: * Nemzetiségi ( etnikai ) elv * jogi elvek *

gazdasági, infrastrukturális érdekek * történeti elv * biztonsági ( stratégiai, geopolitikai ) elvek Deklaráltan a nemzetiségi elv volt a vezérlő szempont ( wilsoni elv ). A gyakorlatban azonban a különböző elvek közül mindig az adott kérdésnek, ill. a győztesek érdekeinek megfelelőt alkalmazták, akár a nemzetiségi elv teljes háttérbeszorításával. A békemű Összeségében több káros és baljós elemet tartalmazott, mint hasznosat és megnyugtatót. + elemek A békék indoklási rendszerében, ideológiájában felhasználtak több új, modern elemet: népek egyenlősége, nemzeti önrendelkezés, demokrácia támogatása, általános leszerelés, a békét szavatoló Nemzetek Szövetségének gondolata - elemek A nemzeti elvet csak látszólag fogadták el A hadisarcot jóvátételnek nevezték A veszteseknél létrejött új demokráciákat felelőssé tették az előző rendszerek tetteiért A győztesek a teljes háborús felelősséget

áthárították a vesztesekre A gazdasági jellegű intézkedések magukban hurcolták a pénzügyi -és kereskedelmi ellehetetlenítését kapcsolatok A győztesek sem voltak elégedettek. Csalódott volt Olaszország, Franciaország pedig nem volt megelégedve a békekötésekkel. ( Foch marsall: " nem békét, hanem egy hosszú fegyverszünetet kötöttek. " ) A legyőzöttek a nekik szabott nagyon súlyos feltételeket diktátumként kezelték, és csak ultimatív nyomásra fogadták el -----> azonnal megszületett a revans és a revízió vágya