Politika, Politológia | Európai Unió » Németh Anita - Az Európai Unió regionális politikája a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió tükrében

Adatlap

Év, oldalszám:2002, 90 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:16
Feltöltve:2011. június 14
Méret:683 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Nemzetközi gazdaságelemző szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ TÜKRÉBEN Készítette: Németh Anita Budapest, 2002 1 TARTALOMJEGYZÉK 1 A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA .4 2 AZ EURORÉGIÓK SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓBAN.5 2.1 A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS MOTÍVUMAI: EURORÉGIÓK A KEZDETEKTŐL 5 2.11 Az eurorégiók kialakulásának története Nyugat-Európában .5 2.2 A REGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉSEK UNIÓS TAPASZTALATAI .8 2.21 Jogi eszközök a határon átnyúló együttműködés megkönnyítésére .10 2.22 Különböző szintű európai uniós kezdeményezések és programok.11 2.23 Program- és stratégiai tervek készítése .14 2.24 Együttműködési struktúrák stratégiai szinten.17 2.25 Területfejlesztési tervezés .19 2.26 Gazdasági fejlődés.20 2.27 Közlekedésügy és

infrastruktúra.21 2.28 Idegenforgalom.22 2.29 Környezetvédelem.22 2.210 Oktatás, képzés és munkaerőpiac-fejlesztés .23 2.211 Egészségügyi és szociális szolgáltatások.24 2.212 Kultúra és média.24 2.213 Mezőgazdaság és vidékfejlesztés .25 2.214 A kelet- és közép-európai térségben alakult határ menti együttműködések 26 3 A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ GAZDASÁGFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA.27 3.1 ROMÁNIA ÉS JUGOSZLÁVIA SAJÁTOSSÁGAI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI JELLEMZŐI .27 3.11 Románia.27 3.12 Jugoszlávia .31 3.2 A DKMT EURORÉGIÓ ALAPCÉLJAI .34 3.3 A DKMT EURORÉGIÓ ADOTTSÁGAI.37 3.31 Célok és útvesztők, avagy a DKMT Eurorégió SWOT-analízise.39 3.311 Erősségek39 3.312 Gyengeségek40 3.313 Lehetőségek 41 3.314 Veszélyek42 3.4 A DKMT EURORÉGIÓ FEJLŐDÉSÉNEK KRONOLÓGIÁJA .42 3.41 Szervezeti és együttműködésbeli fejlődés.42 3.42 Az együttműködés elmélyülése a mindennapokban .47 3.5 A DKMT EURORÉGIÓ SZERVEZETI

FELÉPÍTÉSE .49 3.6 A STRATÉGIAI TERV KÖZIGAZGATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA, EGYÜTTMŰKÖDÉSI HÁLÓZAT KIALAKÍTÁSA .52 3.7 FORRÁSSZERZÉS A DKMT EURORÉGIÓBAN .58 3.71 Uniós források .58 3.72 Nemzeti források.61 3.8 CIVIL SZERVEZŐDÉSEK A DKMT EURORÉGIÓBAN .62 2 3.9 4 A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ JÖVŐKÉPE.68 4.1 4.2 5 A DKMT EURORÉGIÓ KOMMUNIKÁCIÓS PROGRAMJA .64 A SCHENGENI EGYEZMÉNYEK HATÁSA A DKMT EURORÉGIÓ MŰKÖDÉSÉRE .68 A DKMT EURORÉGIÓ 2002-BEN FELÁLLÍTHATÓ FEJLESZTÉSI CÉLJAI.72 ZÁRÓ GONDOLATOK .74 ÁBRA- ÉS TÁBLÁZATJEGYZÉK.76 FORRÁSJEGYZÉK.77 MELLÉKLETEK.79 3 1 A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA A határok Európában évszázadokon keresztül arra szolgáltak, hogy elválasszák egymástól a népeket. Az európai nemzetállamok létrejöttével a határ menti területek mind gazdasági, mind politikai szempontból elhanyagoltakká váltak. A határok ellenőrzésének feloldása járult hozzá ahhoz, hogy

ezek a területek újra integrálódhassanak. Az Európai Unión belül egyre növekszik a határon átnyúló együttműködések jelentősége. Ma már számos együttműködési program járul hozzá a tagállamok és a közép- és kelet-európai térség gazdasági, szociális fejlődéséhez. Ma a nagy újrarendeződések korát éljük. Magyarországon is – a többi poszt-szocialista államhoz hasonlóan – megpróbáljuk újjá formálni identitásunkat és új alapokra helyezni szomszédi és európai kapcsolatainkat. E folyamat nagy eredménye a mindössze öt éve alapított Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés, mely mára jelentős lépéseket tett az „Eurorégió” minősítés elérése felé. Három olyan közép-kelet-európai ország – Jugoszlávia, Magyarország és Románia – adja az együttműködés hátterét, mely koránt sincs könnyű helyzetben. Az 1990-es évek elején rendszerüket a nyugat-európai államformákhoz és politikai

berendezkedéshez hasonlóvá tették, valamint piacgazdaság váltotta fel a korábbi tervutasítás rendszerét. Gazdasági mutatóik és jogi szabályozásuk jelentősen eltér; speciális problémáik más-más eszközökkel orvosolandók. Azonban közös határaik környezetében számos természetrajzi, történelmi, kulturális és gazdasági hasonlóság fedezhető fel. A régió lakossága hagyományosan szorosabb kapcsolatot tart életben: érintkeznek egymással magán- és üzleti kapcsolatokban is. Adott tehát egy alulról kezdeményezett együttműködés, mely spontán fejlődésének határát elérte és külső segítségért szomjúhozik. Dolgozatom felöleli az Eurorégió múltját, jelenét és jövőjét. Feladatomnak tekintettem az európai eurorégiók „őseinek” bemutatását, a határon átnyúló együttműködések szükségességét általában éppúgy, mint a DKMT Eurorégió sikeres működésének feltételeit és lehetséges jövőbeli

feladatait. Fontosnak tartottam az együttműködést mind gazdasági, társadalmi, szervezeti, mind kulturális vonatkozásában elemezni. Az Eurorégió lehetőségeinek és működési feltételeinek átfogó ismertetésére törekedtem. Tulajdonképpen arra keresek választ, hogy a szülővárosomat, Szegedet is magában foglaló határon átnyúló együttműködés mennyire életképes, illetve szükséges. 4 2 AZ EURORÉGIÓK SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓBAN 2.1 A határon átnyúló együttműködés motívumai: eurorégiók a kezdetektől A szakirodalom régiónak nevezi azokat a területeket, melyek egy természetrajzi, kulturális övezetbe tartoznak a településfejlesztési koncepció szempontjából.1 Eurorégió alatt pedig a nemzetközi szerződések szerint határokon átnyúló, etnikailag heterogén, szociokulturálisan és gazdaságilag homogén területet értjük.2 Az Európai Unió fejlesztési alapegysége a régió, mely egyben az érdekek

feltárásának és egyeztetésének kerete. A regionális együttműködéseknek négy alaptípusa különböztethető meg: 1. határ menti információs és konzultációs fórum: szerepe informális, az INTERREG tevékenységében nem vesz részt. 2. összekapcsolt struktúrák: állami képviseletük van, külön titkársággal és munkacsoporttal rendelkeznek, szoros kapcsolatot tartanak fenn az INTERREG-gel. 3. speciális, határon átnyúló programokkal társított integrált struktúrák: a közelmúltban fejlődtek ki, közös titkárságuk és munkacsoportjaik vannak. 4. eurorégió: az együttműködés legmagasabb foka, regionális és helyi képviseletek alkotják, határ menti kompetenciával felruházott, közös bankszámla, politikai döntéshozó jogkör jellemzi, évtizedek alatt fejlődik ki. 2.11 Az eurorégiók kialakulásának története Nyugat-Európában Az elmúlt háromszáz év történelmi eseményei az országhatárokat válaszfalakká tették

– ez az ún. „sorompó jelenség” – és a katonai, a közigazgatási, a gazdasági, valamint a szociális gyakorlat tovább erősítette ezt a tendenciát. Ennek eredményeképpen a határ menti területeken élő népesség súlyos hátrányokat szenvedett, valamint félelem és egymás iránti ellenszenv alakult ki a határok ellentétes oldalán élő emberek közt. Történelmi szempontból a határ menti együttműködés eleinte azt a célt szolgálta, hogy segítsen megoldani azokat a speciális problémákat, amelyek a határok puszta létéből adódtak, vagyis feladatának tekintette – és tekinti – az infrastrukturális rendszerek összekapcsolását, a határátkelés megkönnyítését, a vendégmunkások helyzetének javítását és kulturális 1 2 LACE kézikönyv [1998] Idézte: Balogh Imre [2000] 5 együttműködések szorgalmazását. A határ menti területek integrált fejlesztésének igénye csak később merült fel. 1950-től kezdődően

Nyugat-Európában vállalkozó szellemű határterületek csoportjai határ mentén átnyúló együttműködést kezdeményeztek annak érdekében, hogy az országhatárok válaszfal jellegéből adódó periferialitás egyenlőtlenségeit és problémáit kiigazítsák. Az életszínvonal javításának és a tartós béke biztosításának igénye mozdította elő röviddel a II. világháborút követően az együttműködési tárgyalásokat Bebizonyosodott, hogy a határ menti régiók lakossága olyan problémák megoldását várja, melyek esetében leginkább a nemzeti kormányok a felelősek. Az 1957-ben ratifikált Római Szerződés még csak említést tesz arról, hogy a tagállamoknak a harmonikus fejlesztést össze kell kapcsolniuk az egyes régiók közti különbségek mérséklésével és az elmaradott régiók felzárkóztatásával. Az 1960-as években bekövetkezett világgazdasági fordulat – amikor az olaj növekvő kereslete válságba sodorta a

nyugat-európai szénbányászatot és acélipart – kényszerítette rá a tagállamokat eddigi regionális politikájuk „tervező” jellegűvé változtatására. A tagországok számának gyarapodásával a regionális különbségek mind nagyobb hatást gyakoroltak az integráció egészére. Míg korábban a szinte homogén gazdasági terek egybeszervezése jelentette a területfejlesztést, a 70-es évek közepétől az új tagállamok csatlakozásával hatalmas regionális különbségek jelentkeztek. Az eddigi „tűzoltó” jellegű regionális akciók nem bizonyultak elegendőnek, az új állapotok megkövetelték a közösségi regionális politika és intézményrendszer kidolgozását. Az együttműködési struktúra legkorábbi formái a közös érdekszférák köré szerveződött határon átnyúló közösségi szövetségek voltak, melyek később a több célú ernyőszervezetek, csúcsszervezetek megalakulásához vezettek. Az 1970-es évek kezdete óta a

régiók fokozottabban érvényesítik politikájukat az 1971-ben alapított Európai Határ Menti Régiók Szövetségének (AGEG) segítségével. A Szövetség szoros kapcsolatokat épített ki az Európa Tanáccsal, az Európai Parlamenttel, az Európai Bizottsággal és a nemzeti kormányokkal. 1974-ben összegszerűen meghatározták az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) nagyságát; ez jelentette a közösségi szintű regionális politika kialakításának első lépését. A Miniszterek Tanácsa kvótákra osztotta az Alapot a tagállamok között. Ám miután a kormányok az összeget nem saját regionális politikájuk kiegészítésére, hanem annak helyettesítésére használták, 1979-től az Európai Közösség is indított saját projekteket. Az 1980-as évek végén, 90-es évek folyamán kialakult új körülmények – az Egységes Európai Piac létrehozása, a kelet- és közép-európai országokban bekövetkezett politikai 6 változások,

valamint ezen államoknak az EU felé történő közeledése – kiszélesítették a határon átnyúló együttműködést, még átjárhatóbbá tették a határokat. Az EU regionális politikája, mindenek előtt az Interregionális Kezdeményezés keretében támogatást nyújtott a határon átnyúló fejlesztési programoknak, hogy megoldhassák az integrációt hátráltató problémákat. Határon átnyúló régiókat hoztak létre gyakorlatilag minden külső és belső EU határon. Hasonló fejlemények születtek a közép- és kelet-európai országok határ menti területein, ahogyan egész Európában továbbra is gyorsan fejlődnek. A határon átnyúló jogi problémák megoldásához az Európa Tanács az 1980-as években modelleket dolgozott ki. A Strukturális Alapok teljes reformja 1988-ban jött el. Döntés született arról, hogy az Alapok forrásait 1993-ra meg kell duplázni. Jogi alapját az Egységes Európai Okmány adta, mely a Római Szerződés 130.

cikkelyét egészítette ki a következő regionális politikai alapelvekkel: az aláíró felek kijelentették, hogy szükséges az egyes régiók közötti eltérések és a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése; ennek érdekében pedig összehangolt nemzeti, közösségi gazdaságpolitika és strukturális eszközök kialakítása megkívánt. Meghatározásra került, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap feladata a kirívó regionális aránytalanságok megszüntetése és a fejlődésben lemaradt régiók felzárkóztatása, valamint a depressziós ipari körzetek újraélesztésének elősegítése. Felismerték, hogy a közösség különböző pénzügyi forrásainak koordinálására lesz szükség a hatékony regionális politika érdekében. Ezen kívül a Miniszterek Tanácsa hat prioritást, ún. célterületet határozott meg a Strukturális Alapok és az Európai Beruházási Bank számára: 1. elmaradt területek támogatása:

olyan régiók támogatása, melyek jövedelme a közösségi átlag 75 százaléka alá esik és magas a mezőgazdaságban foglalkoztatott népesség aránya, 2. hanyatló ipari területek támogatása, 3. küzdelem a hosszú távú munkanélküliség ellen, 4. fiatalok foglalkoztatásának támogatása, 5. mezőgazdasági struktúraváltás támogatása és a falusi területek fejlesztése 6. különösen ritkán lakott régiók fejlesztése A negyedik Strukturális Alapot, a Kohéziós Alapot 1981-ben hozták létre, az újonnan csatlakozók által hozott regionális különbségek mérséklésére, az uniós átlag 90 százaléka alatti jövedelmű régiók gondjainak enyhítésére. 7 1990-ben bocsátották útjára az INTERREG Közösségi Kezdeményezést kifejezetten a belső határ menti területek integrálása érdekében, illetve a külső határ menti régiók és a közép- és kelet-európai országok ezekkel szomszédos területei együttműködésére. 1994-ben a

Bizottság jóváhagyta az INTERREG II. irányelveit, mely a külső és belső határterületekre, valamint az energiaszektorra fókuszált. Ez évben különítettek el a PHARE program keretében 150 millió ECU-t a közép- és kelet-európai országokkal határos uniós régiók határon átnyúló projektjei számára. Napjainkban a strukturális támogatások három célterületre koncentrálnak: 1. a fejlődésben elmaradt területek támogatása: olyan régióké, melyek jövedelme az utolsó három év uniós átlagjövedelmének kevesebb, mint 75 százaléka, 2. a gazdasági és szociális átalakulás területei, 3. humán erőforrás fejlesztése 2.2 A regionális együttműködések uniós tapasztalatai A határon átnyúló együttműködés filozófiája szerint az együttműködés nem azt jelenti, hogy az egyik partner nemzeti szinten egyedül tevékenykedik és utólag megpróbálja a szomszéd partnereket érdekeltté tenni, sokkal inkább jelenti a

határterületek állandó, közös kooperációját. Az Európai Határ Menti Régiók Szövetsége (AGEG) kialakította a határon átnyúló együttműködés irányelveit, ezek: a kiterjedt vertikális és horizontális partneri kapcsolat; a szubszidiaritás megvalósítása; közös, határon átnyúló fejlesztési tervek és programok előkészítése; határon átnyúló projektek megvalósítása, valamint a regionális, közös struktúrák és finanszírozási formák megalapozása. Lényeges elvárás, hogy az együttműködés naponta és rendszeresen működjön, amellett, hogy minden szinten biztosított legyen a megvalósítása, azaz országos, regionális és helyi szinten. A partneri viszony fogalma az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi szintek közötti vertikális viszonyt, valamint egyenjogú partnerek horizontális, határon átnyúló partneri viszonyát takarja. Az Európai Unió gyakorlatának egyik legfontosabb alapelve a szubszidiaritás: ez az

„alulról felfelé” elv megvalósulását jelenti, ahol a helyi és regionális résztvevők a kezdeményezők és ők vállalják a felelősséget. A szubszidiaritás gyakorlatilag a társadalmi-gazdasági szereplők alulról jövő, szabad kezdeményezéseiben, autonóm önszerveződéseiben, az adott állam törvényeivel összhangban lévő szabad megegyezésekben ölt testet, mely felelős döntéseket és együttműködést szül. 8 Egy közös, határon átnyúló fejlesztési terv megléte megteremti a résztvevők számára a keretfeltételeit annak, hogy legyőzzék az elszigetelt gondolkodást és kialakíthassanak egy közösségi perspektívát. Ezek a fennálló nemzeti és európai programokat szem előtt tartó tervek általában egy közös SWOT-analízisen alapulnak. A határ menti régiókat olyan tényezők segítségével különböztetjük meg, mint például egy adott régió homogenitásának foka, az EU strukturális politikáján belüli

fejlettségi szint és támogatási státusz, természetes földrajzi adottságok, valamint az EU jelenlegi és jövőbeli külső határai mentén való elhelyezkedés, illetve a csatlakozott államok közötti fekvés. Az 1 célterületek az EU külső és belső határai mentén fekszenek; a hiányzó határon átnyúló és hazai szállítási és közlekedési infrastruktúrák miatt az ezekre irányuló projektek prioritást élveznek. A 2. és 3. célterületek gazdaságilag fejlettek, de különleges, ipari szerkezetátalakítási és munkaerő-piaci problémákkal küzdő határ menti régiók; itt a hangsúly a „laza tevékenységeken” van. Az Unió és a közép- és kelet-európai országok közös határai mentén megvalósuló együttműködésekre jellemzői, hogy a felek részéről erős az akarat arra nézve, hogy az együttműködés informális kapcsolatok és szervezeti formák révén alakuljon tovább, mely során a nemzetállamok megőrzik

elsődleges szerepüket. A korábban politikai okok miatt hiányzó határon átnyúló együttműködések folyamatosan fejlődnek, különösen regionális és helyi szinten: rövid idő alatt számos Eurorégió és az együttműködés egyéb formái alakultak ki, ezek száma állandóan növekszik. Ugyanakkor számos esetben a szomszédos államok közötti konfliktusok, politikai keretfeltételek még mindig fékezik az együttműködéseket. Ezeknek a határ menti területeknek olyan jelentős gazdasági különbségekkel kell megküzdenie, mint az aszimmetrikus ipari és kereskedelmi gazdaságok, pénznembeli és bérben megmutatkozó egyenlőtlenségek, hiányos infrastruktúra, szűk keresztmetszetű határátkelők és környezetvédelmi problémák, ráadásul gyakran elvándorlási hullámok befolyásolják a pszichológiai-politikai légkört. A még fiatal demokráciáknak és közigazgatási struktúráknak azonban tovább kell fejlődniük. 2002-ben már számos

határon átnyúló struktúra létezik Közép- és Kelet-Európában, melyek céljukat, illetékességüket és kapacitásukat tekintve sokrétűek. Jelen ismereteink szerint az EU külső határain 26, a tagjelölt országok határai között 16, az Európai Unió jövőbeli külső határain 8, összesen mintegy 50 ilyen régió működik Eurorégiók és szövetségek formájában. Sok közülük az INTERREG és a PHARE CBC programok segítségével jött létre. 9 Magyarország több határon átnyúló struktúrának tagja, így például a Kárpátok Eurorégiónak (Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna és Románia részvételével), a Vág-DunaIpoly Eurorégiónak és az Únia-Slaná Eurorégiónak (Szlovákiával), a Duna-Dráva-Száva Eurorégiónak (Horvátországgal), az Euro-Régió Ház Kht.-nek (Romániával) és a DKMT Eurorégiónak. (A közép-európai eurorégiók részletesebben ld 3 és 5 számú melléklet) Általában a következő területen szorulnak

támogatásra a térség Eurorégiói és együttműködési szövetségei: a határon átnyúló struktúrák és titkárságok megerősítése, programok kidolgozása és megvalósítása, a finanszírozás irányítása, szektorspecifikus projektek kialakítása regionális szemináriumok, tanácsadások és információk segítségével. 2.21 Jogi eszközök a határon átnyúló együttműködés megkönnyítésére Az utóbbi években egész Közép- és Kelet-Európában gyorsan fejlődött a hatóságok és közérdekű területi testületek közötti regionális és helyi szintű együttműködés. Azonban még mindig egy sor jogi jellegű akadály hátráltatja a régiók közvetlen részvételét programok irányításában, mivel még nincs alkalmas, a határon átnyúló együttműködésre és egész Európára vonatkozóan hatályos, egységes jogi eszköz. A határon átívelő irányítást és a projektek megvalósítását rövid távon a közjog keretében lehet

elérni és csak hosszú távon a magánjogi keretek között. A legális egyezmények számtalan formában, így multi-, bi- és trilaterális szinten is működhetnek, bevonva a helyi, regionális, illetve nemzeti hatóságokat. A nemzetközi egyezmények biztosíthatnak globális kerettevékenységet a határközi és interregionális együttműködéshez. 1981-ben az Európa Tanács vázolta a határközi együttműködésre vonatkozó főbb szerződéseket a Térségi Közösségek és Hatóságok Közötti Határokon Átmutató Madridi Vázegyezményben. Ötféle modellt irányoz elő az államközi egyezményekhez és hatot helyi hatóságok közötti általános szerződésekre. 1998-ban emelkedett törvényerőre kiegészítő jegyzéke, a Madridi Konvenció, mely támogatja a határközi együttműködés hosszú távú intézményeinek felállítását. A Konvenció alapján eddig különféle célokkal és kapacitásokkal létesültek Közép- és Kelet-Európában

határközi struktúrák. A témával kapcsolatban olyan jogi eszközöket különböztethetünk meg, mint a multilaterális államközi egyezmények, keretegyezmények, bilaterális egyezmények és regionális, illetve helyi egyezmények. Az észak-európai települések közötti, határon átnyúló együttműködésről szóló, 1977ben érvénybe lépett Északi Egyezmény volt az egyik legelső államok közötti egyezmény. Az 10 olyan multilaterális államközi egyezmények pedig, mint az Európa Tanács madridi keretmegállapodása kiegészítő jegyzőkönyveivel együtt, értékesnek bizonyultak a jogrendszerekben rejlő nagy különbségek áthidalására. A multilaterális egyezmények a legfontosabb jogi eszközök közé sorolnak. A bilaterális egyezmények megkönnyítik a programok közjogi alapra történő átültetését. Az egyezmények keretében lehetőség nyílik a kizárólag nemzeti hatóságok közötti együttműködésre, mint például az

1996-ban, Magyarország és Románia között megkötött államközi szerződés esetében. Ezek lehetnek egy jó határ menti szomszédsági kapcsolatot megcélzó egyszerű szerződések, területfejlesztési egyezmények, határon átnyúló regionális támogatásról szóló regionális megállapodások, vagy a Madridi Keretegyezmény államközi alkalmazási szerződései. A regionális és helyi egyezmények szintén számos határon túli munkaközösség, szövetség megalapításához vezettek. 2.22 Különböző szintű európai uniós kezdeményezések és programok 1990 óta az Európai Unió különböző kezdeményezéseken, számtalan programon és projekten keresztül nyújt pénzügyi támogatást a határ menti együttműködések számára. Ezek közül az első az INTERREG Közösségi Kezdeményezés volt, melyet 1990-ben indítottak el és az EU határrégióira terjed ki a hatásköre. A PHARE CBC 1994-ben követte, mely a középeurópai régiókat ölelte

fel E kettő jelentős fejlődésen ment keresztül és a 2000-2006-os időszakban is támogatnak alapvető fontosságú programokat. A PHARE CREDO Programot 1996-ban dolgozták ki a „kelet-kelet” közti határ menti együttműködés ösztönzésére. 1990 óta az EU az Európai Határ Menti Területek Szövetségének (AEBR) LACE projektjeit is támogatta tanácsadói segítség formájában, azon kívül a bevált gyakorlat és a hálózatépítés tapasztalatainak cseréjét szorgalmazta a határrégiók között. Ezen kívül számos kiegészítő programot és kezdeményezést indítottak útjára az együttműködések ösztönzésére. Az 1996ban bevezetett TACIS CBC program az Orosz Föderáció, Fehér-Oroszország, Ukrajna és Moldova határ menti tevékenységeit támogatja, a 2000-ben megújított CARDS a nyugatbalkáni országokra, köztük Jugoszláviára terjed ki, a MEDA pedig a Földközi-tenger mentén fekvő országok projektjeit hivatott fedezni; ezek

ismertetése azonban nem e dolgozat témája. Az INTERREG az Európai Unió legnagyobb Közösségi Kezdeményezése, mely minden határ menti régiót támogat az EU tagállamaiban. Három generációja indult útnak Közülük időben az első, az INTERREG I. (a program 1990 és 1993 között futott) keretében a 11 Strukturális Alapok 31 operációs programot támogattak összesen 1034 millió ECU-s költségvetéssel. Az INTERREG II (1994-99) három fejlesztési irányra összpontosított: 2400 millió ECU-t kapott a II.A program keretében határ menti együttműködések fejlesztésekre, 500 millió ECU-t a II.B keretében az energiahálózat fejlesztésére, végül 2,5 millió ECU-t a II.C keretében nemzetek közötti térségi fejlesztésekre Az INTERREG III a legnagyobb Kezdeményezés az EU Strukturális Alapok keretében a 2000-2006-os időszakban, amely számára 4875 millió €-t különítettek el. Az INTERREG II programhoz hasonlóan ez is három irányt jelölt

meg: a III.A célkeresztjében az eddig is ismert határ menti együttműködés áll, a III.B az országok közti együttműködést hivatott támogatni, végül a IIIC irányvonala az interregionális együttműködés. Ez utóbbi egy új fejlesztési irány, a korábban a RECITE és az ECOS-OUVERTURE típusú programok által korábban felölelt együttműködés kiterjesztését jelenti. Az INTERREG programok legfontosabb témakörei közé tartoznak olyan területek, mint a városi, vidéki és tengerparti fejlesztés ösztönzése; a vállalkozói szellem és a kis vállalatok, helyi munkahelyteremtő kezdeményezések erősítése; a munkaerőpiac és a társadalmi beilleszkedés integrációjának ösztönzése, valamint a kutatás, a technológiai fejlődés, az oktatás, a kultúra, a kommunikáció és az egészségügy fejlesztéséhez szükséges humán erőforrás és eszközök megosztása a termelékenység növelése és állandó munkahelyek teremtése érdekében.

Ezen kívül fejlesztendő pontként tartják számon a környezetvédelem erősítését, az energiagazdálkodás hatékonyságának növelését és megújítható energiaforrások kihasználásának előmozdítását; a közlekedés, az információs és kommunikációs hálózatok és szolgáltatások fejlesztését. A jogi és az adminisztratív szféra együttműködésének előmozdítása a gazdaságfejlesztés és a társadalmi kohézió érdekében és az emberi és intézményi potenciál növelése szintén hangsúlyos elem. A PHARE CBC Kezdeményezést az Unió 150 millió ECU-s éves költségvetéssel a határ menti működés előmozdítására hozta létre az Európai Unióval határos közép- és kelet-európai térségben, majd 1999-ig kitolták működését évi 180 millió ECU-re. Működésének kezdetekor támogatásban részesültek a többéves normatív támogatási programok (MIP), az országok közötti együttműködési megállapodások és a közös

programkészítő és ellenőrző bizottságok (JPMC). 1998-ban új PHARE CBC szabályzatot fektettek le. Kiszélesítették hatósugarát a tíz közép-európai, tagságra váró ország közötti határokra és új tervező-kivitelező eszközöket vezettek be: a Közös Programkészítési Dokumentumokat (JPD), a Közös Együttműködési Bizottságokat és a Közös Kis Projekt Támogatási Alapokat. 12 A Közös Programkészítési Dokumentumok az Európai Bizottsághoz kerülnek elbírálás végett. Az INTERREG és a PHARE CBC Kezdeményezéseken belül különböző benyújtási és elbírálási procedúrák érvényesek: míg az utóbbi program esetében a pályázónak évente keresztül kell mennie a jóváhagyási eljáráson, addig az INTERREG esetében csak egy alkalommal kell a jóváhagyást megszereznie egy hétéves időszak teljes terjedelmére. A 20002006 közötti időszakban pedig a PHARE CBC program az INTERREG IIIA fejlesztési irányvonalához hasonló

módon működik. A PHARE CBC elfogadott tevékenységei közül említésre méltó az adminisztratív és intézményi akadályok könnyítése a munkaerő, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása érdekében, a biztonsági szempontok tekintetbe vételével; az infrastruktúra fejlesztése, különösen a kommunikációs eszközök és helyi víz, gáz és elektromos áramellátás vonatkozásában; a környezetvédelem, így a hulladék elhelyezése, a környezetgazdálkodás, szennyezés megelőzése, amikor a határ közelsége súlyosbítja a problémát. További, finanszírozható tevékenységek például a mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedések; intézkedések az energiagazdálkodás és a közlekedés terén, melynek célja, hogy kiegészítsék a transzeurópai hálózatot a Bizottság által elfogadott orientációknak megfelelően; az igazságszolgáltatással és a Közösségi belügyekkel kapcsolatos tevékenységek; az üzleti együttműködés,

a vállalkozás-fejlesztés, a pénzügyi együttműködés és az üzleti szektort képviselő intézmények (pl. kereskedelmi kamarák) közötti együttműködés erősítése Segítségnyújtás befektetésekhez, – hangsúlyozottan a technológia átadás és a kis- és középvállalkozások marketingjének támogatása területén – valamint képzés- és munkaerőpolitikát érintő intézkedésekhez szintén megpályázhatók PHARE CBC források. További, elfogadható tevékenységek: a helyi gazdaságfejlesztés, a turizmust is beleértve; az egészségügy területén történő együttműködés, különösen a források és eszközök megosztása a határ menti területeken; a határrégiók közötti információáramlást és kommunikációt elősegítő eszközök és források megteremtése, fejlesztése; a kulturális értékek cseréje, végül a helyi munkahelyteremtésre irányuló, oktatási és képzési kezdeményezések. A PHARE CBC 1994-es bevezetése óta

számos különbség keletkezett az INTERREG és a PHARE szabályozó rendszere között, megakadályozva ezzel a határ menti programok és tevékenységek koordinációját az Európai Unió e két támogatási programja között. A határrégiók és szövetségi szervük (AEBR) közbenjárására készült el az INTERREG Kezdeményezéshez közelebb álló, 1998-as új PHARE szabályzat, majd a 2000. évi, melyek a szubvenciók hatékonyabb felhasználásához járulnak hozzá. 13 Az 1998-ban kidolgozott PHARE CREDO céljai között szerepel a jószomszédi viszony és társadalmi stabilitás előmozdítása a határrégiókban, valamint olyan tevékenységek ösztönzése, melyek hozzájárulhatnak a gazdaság és a közösség fejlődéséhez, ezen kívül a közép-európai országokban a decentralizációs folyamat erősítése. A program indítása óta negatív benyomásokat is kialakított a résztvevőkben a bürokratikus struktúrája és menedzsmentje, kis

költségvetése és a kivitelezésben mutatkozó késedelmek, továbbá a programszerű megközelítés hiánya miatt. Ezért az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a programot kiiktatja, a PHARE CBC támogatandó régióinak kiterjesztésével. 1990-ben indították el a LACE (Linkage, Assistance and Cooperation for the European Border Regions) projekteket az INTERREG működését mintegy kiegészítendő, hogy a határ menti együttműködések európai megfigyelő rendszereként működjön. Teljes nevén az AEBR LACE az európai határrégiók közötti együttműködés és összeköttetés megteremtésére vonatkozó projekteket jelenti. A technikai támogatást nyújtó LACE-TAP keretein belül LACE Irodákat alapítottak tíz uniós határrégióban, valamint hat Info-Point-ot a közép-európai térségben. A LACE projektek legfontosabb tevékenységei közé sorol a határ menti együttműködésben résztvevők közötti hálózatok (INTERREG és PHARE CBC)

megteremtése, lehetővé téve a know-how és a tapasztalatok cseréje; web-oldal kialakítása, szemináriumok és konferenciák szervezése; gyakorlati útmutatók és kézikönyvek, magazinok, hírlevelek elkészítése, végül tanácsadói támogatás és szakértői jelentések készítése. A LACE hozta létre a Tudományos Technikai Bizottságot, az egyetemek és kutató központok szakértőinek bevonásával. 2.23 Program- és stratégiai tervek készítése Idővel az Európai Unión belül a határ menti stratégiák alkalmazása elterjedtté vált, mert jövőképet nyújt és kitűzi a célokat és a fejlesztés prioritásait. Emellett lehetővé teszik a tervezett és integrált cselekvést, mely az ad-hoc jellegű, koordinálatlan beavatkozások helyére léphet. A trend hátterét adja, hogy az Európai Unió támogatásainak kiosztása programfinanszírozási gyakorlaton alapul Egy adott régió számára különösen a stratégia közös előkészítő munkálatai

hangsúlyosak, hiszen a régió jövőjének közös meghatározása erősíti a másik nemzet iránti megértést, ösztönzi az üzleti összeköttetéseket. Egy sikeres programdokumentum csak úgy alkotható meg, ha összhangban van a nemzeti programokkal, azonban ki kell azt egészíteni 14 egy különálló megállapodással is, hogy a határ két oldalán meglévő adminisztrációs különbségek áthidalhatóak legyenek; továbbá tartalmaznia kell az Unió oda vonatkozó szabályzatának és irányelveinek részletes interpretációját. Egy önmagában álló programnak minden országhatár számára el kell készülnie, mely regionális szintű alprogramokat tartalmaz. A határ menti programok esetében előírás, hogy A stratégiakészítés folyamata Jelenlegi helyzet tartalmazniuk kell egy szisztematikus leírást és Jövőkép elemzést: így az egyenlőtlenségek, eltérések és a SWOT fejlődés lehetséges irányainak mennyiségi leírását;

Célkitűzések és prioritások szektoronkénti részletes elemzését, a versenyképesség Intézkedések és projektek és innováció, a foglalkoztatottság és a munkaerőpiac Kivitelezés bemutatását; a régió környezeti állapotának leírását; az Ellenőrzés és értékelés igénybe vehető pénzügyi források felmérését és a 1. ábra: A stratégiakészítés folyamata korábbi program-időszak főbb működési eredményeinek és az értékelés számbavételét. A „jelen helyzet” leírása egy SWOT-analízissel tehető teljessé, a teljes határrégióra vonatkozóan. Az analízis megállapításainak és az EU eszközeivel támogatható tevékenységek ismeretében azonosíthatóvá válnak a főbb stratégiai prioritások. Ezek számát érdemes korlátok közt tartani – az általánosan bevált módszer szerint a prioritások száma nem haladja meg az ötöt – és meg kell fogalmazni a kivitelezésükhöz szükséges intézkedéseket. A

pályázók jó, ha tudatában vannak annak, hogy a PHARE CBC szabályzata és az INTERREG III. irányelvei előírják a már említett Közös Programkészítési Dokumentumok kidolgozását az EU és a közép-európai országok határán, valamint ez utóbbiak egymással közös határán fekvő régiókban. Az együttműködések számos fejlődési fokozata ismeretes a közös tervezés fejlődésének tükrében: 1. A legelső és legkevésbé szerveződött fok az egyes személyek által végzett, egyes esetekre orientált tevékenységek és kezdeményezések formájában ölt testet. 2. A határon átnyúló elemzések, a fejlesztés- és stratégiaorientált együttműködés már szervezettebb magatartásra utal. 3. A szomszédos határ menti régióval kialakult rendszeres kapcsolatok: jelentős lépést jelentenek az együttműködés felé, sok esetben magukban foglalják a határon átnyúló információs hálózatok kialakulását. Ezeket kötelezettség nélküliség

jellemzi 4. A határon átnyúló stratégiák: a partnerek együttműködését jelenti, amikor közösen dolgozzák ki a régió elemzését és határozzák meg a célokat. 15 5. A határon átnyúló együttműködés legfejlettebb fokozata a saját program kialakítása és megvalósítása. A megfelelő struktúrák fejlesztéséhez számos irányelvet rendeltek. Ezek szerint határon átnyúló szintű struktúrákat csak annak érdekében szabad kialakítani, hogy megfeleljenek az együttműködés bővítése iránti igényének, tehát ne ez legyen az együttműködés első lépése. A döntési jogkörrel rendelkező struktúrák esetében a partnereknek egyenlőknek kell lenniük, lakosságtól és területtől függetlenül. Továbbá a határon átnyúló struktúrák nem jelenthetnek új közigazgatási szinteket, hanem határon átívelő érintkezési pontok szerepével bírnak a tevékenység hatékonysága érdekében. Általában még hosszú távú

célkitűzés esetén is a határon átnyúló együttműködések egyedi kezdeményezésekkel kezdődnek. Az első kapcsolatok esetében a partnerek közt prioritást élvez a bizalom kialakítása. Kialakulhat lazább együttműködés területi testületek, ipari és kereskedelmi kamarák, munkaadói szövetségek, szakszervezetek és egyéb csoportok között, melyek határon túli partnereikkel dolgoznak együtt. Egy ígéretes együttműködés kezdetén fontos, hogy az a polgárokhoz a lehető legközelebb valósuljon meg, így az együttműködésnek a már említett partneri viszonyon és a szubszidiaritáson kell alapulnia. Lényeges, hogy a saját szerveivel, de közös irodával és költségvetéssel rendelkező struktúrák ne működjenek öncélúan. Visszatérő hibának számít a közös irányítás terén, amikor az együttműködés előfeltételeként harmonizálják és hasonlóvá teszik a hatásköröket és a struktúrákat a határ mindkét oldalán. Ezek a

törekvések gyakran ellenkező hatásúnak bizonyulnak, mert egyetlen állam sem fogja a történelem során kialakult struktúráit csak a régió kedvéért megváltoztatni. Sokkal fontosabb, hogy kihasználják a már meglévő lehetőségeket: minden partner számára rendkívüli jelentőséggel bír az, ha nemzeti keretfeltételeiken belül működhetnek együtt egymással. A mindig visszatérő kulcselem a partneri viszony és a szubszidiaritás, úgy vertikálisa, mint horizontálisan: ez azt mutatja, hogy az Eurorégió nem mások hatásköreit vállalja át, illetve nem az állammal szemben tevékenykedik, hanem tiszteletben tartja a határ mindkét oldalán élő partnereket és ezek szociális, kulturális, történelmi, jogi és gazdasági adottságait és sokrétűségét. Egy hosszú távú stratégia megvalósítása működőképes határon átívelő irányítást igényel. A program folyamatosan figyelemmel kísérhető egy elnökség révén, állandó

munkacsoporton, vagy határon menti irodán keresztül. A struktúra zökkenőmentes működését technikai, adminisztratív, pénzügyi és döntéshozatalra képes eszközökkel lehet biztosítani. A 16 hiányzó szervezetek, struktúrák aggodalmat válthatnak ki európai és nemzeti szinten: vajon adhatók-e egy hiányos hátterű régiónak decentralizált hatáskörök, képesek-e a programok megvalósítására, vagy rájuk lehet-e ruházni közvetlenül pénzügyi eszközöket? 2.24 Együttműködési struktúrák stratégiai szinten Sok faktor befolyásolja a határközi struktúrák érvényesülését. A pozitív faktorokhoz sorolnak a partnerek közötti általános együttműködési kötelezettség, szerződések és programok, széles körű tapasztalatok az együttműködésben. A negatív faktorok magukban foglalhatják azon kötelezettségeket, melyeket a nemzeti törvénykezés rótt a regionális, helyi hatóságokra és az illetékesség terén jelentkező

különbségeket a szomszédos országok adminisztrációs szintjei tekintetében, közjogi korlátokat, vagy a politikai motiváció hiányát országos szinten. A programtervezés integráns megközelítési módot követel meg, melynek a LACE kézikönyv alapján három lépését különböztethetjük meg:3 az első a határ menti régió szocioökonómiai elemzése, a második egy határon átnyúló koncepció vagy fejlesztési stratégia kidolgozása, az utolsó pedig a stratégia fő témáira épülő intézkedések és projektek meghatározása, kiválasztása és kidolgozása. Az 1997-es AEBR LACE Munkadokumentum alapján összeállított Eurorégiókritériumrendszer elemei három téma – a szervezet, a munkamódszer és az együttműködés tartalma – köré csoportosulnak. A kritériumok szervezeti hátterére vonatkozó elemei felvetik a regionális és helyi hatóságok tömörülésének szükségességét a nemzeti határ mindkét oldaláról, olykor egy

parlamenti összeállítással; ahogyan határközi szervezetek állandó titkársággal és szakemberekkel, valamint adminisztratív stábbal való ellátását és a magánjoghoz igazodóan nemzetközi szerződéseken alapul, melyek a regionális hatóságokra nézve szintén szabályozó erejűek. A munkamódszert érintő megjegyzések kitérnek olyan kérdésekre, mint a fejlesztés- és stratégiaorientált együttműködés; a határközi orientáció szükségességére és arra, hogy nincs szükség új adminisztrációs szintre. A határközi kapcsolatok elméleti központjai polgárok, politikusok, intézmények, gazdasági és szociális partnerek, kulturális események szervezői kell, hogy legyenek. Különböző strukturális és hatalmi ágak közötti egyensúly-teremtés megkívánt a határ mindkét oldalán, tekintettel a pszichológiai folyamatokra. Szintén pozitívan 3 LACE kézikönyv [2000] 17 befolyásolja az együttműködések fejlődését,

ha a partnerségi együttműködés vertikálisan (európai, kormányzati, regionális, helyi szintek között, azaz felülről lefelé és fordítva) csakúgy, mint horizontálisan (határok felett) megvalósul. A hatásköri döntéseket nemzeti szinten és a határ mindkét oldalán alkalmazott eljárásokhoz igazodva kell a feleknek meghozniuk. A struktúra tulajdonképpen a polgárok, intézmények és szociális partnerek határközi szintű részvétele, mely programokban, projektekben és döntéshozói eljárásokban való részvétel mellett ölt alakot. A határközi együttműködések tartalmára vonatkozóan elvárás, hogy a közös érdeklődésre számot tartó területek meghatározása terén a felek akarata igazodjon egymáshoz és az együttműködés az élet minden területére kiterjedjen. Egyenlő hangsúlyt kell helyezni a társadalmi-kulturális és a gazdasági-infrastrukturális együttműködésre. Végül az együttműködésre vonatkozóan

tanácsadást, segédletet és koordinációt kell a feleknek biztosítaniuk az alábbi területeken: regionális fejlesztés, idegenforgalom és pihenés, gazdasági fejlesztés, mezőgazdasági fejlesztés, szállítás és közlekedés, innováció és technológia-áramlás, környezetvédelem, iskolák és nevelés, társadalmi együttműködés, kultúra és sportok, katasztrófa megelőzés, egészségügy, kommunikáció, energiagazdálkodás, szennyvizek raktározása, közbiztonság. 18 Eme struktúrák némelyike maga után vonja új szervezetek felállítását. Némely struktúrák tartósak, miközben másokat speciális, uniós programok menedzselésére hoztak létre. Az INTERREG IIIA és a PHARE CBC szabályzata ma már megkívánja közös programmenedzsment létrehozását. A határközi struktúrák jelentősen variálhatók feladatköreik, kapacitásaik és céljaik tekintetében: az Eurorégiók sokoldalúak és széles körű kapacitással rendelkeznek,

gyakran központi szerepet játszanak az INTERREG programok fejlesztésében; a munkaközösségek munkaegyezményeken alapulnak és behatárolt kapacitással rendelkeznek. 2.25 Területfejlesztési tervezés A területfejlesztési tervezés egy olyan folyamat, mely magában foglalja a teljes régió közös szocio-gazdasági elemzéseit, értékelését, a közös fejlesztési tervek előkészítését és a határon átívelő megvalósítási programok és projektek kidolgozását. Ez a horizontális tevékenység tartalmazza a regionális és régión felüli adottságok értékelését, fejlesztési tervek kidolgozását és elkészítését. A területfejlesztési tervezés terén az együttműködésnek két szintjéről beszélhetünk: állami-regionális és regionális-helyi. Sok határ menti területen vannak kormányzati vagy területrendezési munkacsoportok. Az Eurorégiókra érvényes, hogy a regionális és helyi területrendezési hatóságok gyakran nem

rendelkeznek formális hivatali jogkörrel. A gyakorlatban viszont szorosan együttműködnek az állami szinttel és saját területfejlesztési terveket dolgoznak ki. Az EU regionális politikája az 1975. évi Európai Gazdasági Közösség 235 cikkelye alapján a Tanács által hozott döntés segítségével alakult ki. Azóta a regionális politika célja hozzájárulni a közösségben előforduló legfontosabb regionális egyenlőtlenségek kezeléséhez. E cél érdekében többek között megteremtették a Regionális Fejlesztési Európai Alapot (EFRE). A regionális politika létrejöttének kezdeti szakaszában a területi kiterjedés inkább alárendelt szerepet játszott. Az Európa Tanács 1983 évi Európai Területrendezési Chartája szerint a területrendezés (regional planning) „egy társadalom gazdasági, szociális, kulturális és ökológiai politikájának térségére vonatkoztatott kifejezése.” A területrendezés és a területfejlesztés fogalmának

jelentésbeli különbségeit áthidalandó az EU 1994 óta a területfejlesztési politika kifejezést használja, melynek jelentése: „olyan politika, mely bizonyos irányelvek és irányadó elképzelések szerint támogatja a terület fejlesztését”. 19 Az EU Területrendezési Miniszterei 1994-ben informális lipcsei találkozójuk keretében az „Európa 2000+” dokumentum alapján megegyeztek a területfejlesztés főbb céljaiban. A dokumentum egyrészről a gazdasági és a szociális összetartás előmozdítását célozza meg az unióban a régiók fejlesztési szintjében megmutatkozó különbségek csökkentésén és egy kiegyensúlyozott, területi szerkezet megteremtésén keresztül; másrészről célul tűzi ki a tartós fejlesztést, amely magában foglalja a környezetkímélő, a mai erőforrásokat és a működőképességet a jövő generációi számára megóvó gazdasági fejlesztés és egy kiegyensúlyozottabb területfejlesztést a

sokrétűség megőrzése mellett, minden emberi tevékenységre vonatkozóan. Azonban az Európai Unió eddig megalkotott területfejlesztési terveinek egyike sem tudta kielégítő módon felmérni az 1989 utáni közép- és kelet-európai fejleményeket annak következményeivel együtt, ezért kiegészítő lépésként a területrendezési miniszterek megegyeztek az új területfejlesztési prioritásokban. Ezek között kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a transz-európai hálózatoknak és a városhálózatoknak. 1997-ben, Moordwijk-ban született meg az első EUREK-tervezet, vagyis az Európai Területfejlesztési Perspektíva. Ez tartalmazza a tagállamokra vonatkozó új területi-szerkezeti célokat, melyek a következők: a közösségi politikák területi jellegű orientálása, sokközpontú területfejlesztés és új kapcsolat város és vidék közt, azonos lehetőségek, körültekintő bánásmód a természettel és a kulturális örökséggel. 2.26

Gazdasági fejlődés A határ menti régiók kis- és középvállalkozásai sajátos problémákkal küzdenek, perifériális helyzetükből adódóan. Ilyen probléma az aránytalan kereskedelmi eloszlás, a fizikai és gazdasági infrastruktúra hiányosságai, a határ menti kapcsolatok, együttműködések és hálózatok fejletlensége. Ezek a hátrányok a kis- és középvállalkozásokat érintő általános problémákkal együtt akadályozzák növekedésüket és versenyképességüket. Nagy segítséget számukra a kapcsolatteremtést lehetővé tevő fórumok jelentenek, melyek alkalmat adnak közös érdekeik feltárására és a hatékony együttműködéshez szükséges feltételek megalapozására. Sok határ menti régióban van szükség még ma is új szemléletmód kialakítására és a vállalkozásokat támogató kultúra és beindításukat segítő szervezetek megteremtésére. A kutatás, az innováció és a fenntartható fejlődés kulcsszerepet kell,

hogy játsszon a gazdaság fejlődésében és megújulásában. Ma már léteznek új eszközök, melyek az 20 új technológiákon és az információs társadalmon alapulnak; ezek növelhetik a kisvállalkozások teljesítményét, miközben csökkentik a piactól való fizikai távolság hatását. Ahogyan a régiók belső adottságai, úgy a kisvállalkozások fejlesztésének lehetőségei is különbözőek. Egy régióra jellemző lehet például, hogy fejlődésének egy pólusa van, mondjuk egy központi város -, amely új vállalkozások és szolgáltatások, marketing, képzés, és egyebek fejlődésének fellegvárává lesz. Más esetben több fejlődési gócpont van, aminek következtében a vállalkozók helyzetét a piacért vívott verseny jellemzi. A gazdasági, társadalmi állapotokban mutatkozó jelentős különbségek miatt torzulás következhet be a kereskedelemben, a befektetésben, a munkaerő-áramlásban, így fennáll a feketegazdaság

kialakulásának veszélye. Összefoglalásképp megállapítható, hogy a határ menti régiók kis- és középvállalkozásainak jellemző problémái között találjuk a leszűkült piacokat és a kereskedelem torzult megoszlását, ennek okozói a határ két oldalán működő, szeparálódott kereskedelmi központok. Másrészt a határon túli rész nyelvének, közigazgatásának és versenyhelyzetének elégtelen ismerete; egy „teljes kör” hiánya az elosztásban és az ellátásban; az összeköttetések hiánya; fizikai és gazdasági infrastruktúra hiányosságai; korlátozott hozzáférés a szakmai technológiához és a kutatás-fejlesztés szolgáltatásaihoz akadályozhatják a vállalatok fejlődését. Az eltérő közigazgatási rendszerek eredménye a vállalkozási feltételek összeegyeztethetetlensége lehet. Továbbá a lehetőség hiánya, hogy olyan kapcsolatok és kölcsönhatások szülessenek, melyek egy életképes és önfenntartó

regionális gazdaság feltételeinek a megteremtéséhez szükségesek a határ menti régióban, szintén problémák forrása. Az említett tényezők mind elősegítik az illegális gazdaság kialakulását. A kis- és középvállalkozások fejlesztésének jellemző határ menti eljárásai a következők: ¬ Promóciós és reklámtevékenység, tereptanulmányok és kutatás, ¬ Speciális, tematikus szemináriumok, információs és tanácsadói szolgáltatások, ¬ Üzleti képzés, regionális befektetési alapok, kedvezmények. 2.27 Közlekedésügy és infrastruktúra A mobilitás társadalmunk kulcsfontosságú funkciói közé tartozik. Az EU közlekedési politikája stratégiai célként írja elő a hatékony közlekedési rendszerek kiépítését. Az alapvető fejlesztési pontok főleg a vasútvonalak, autópályák, repülőterek és települési hálózatok (telekommunikáció, szennyvíz, gáz és áram). Az Európai Uniónak a közép- és kelet-európai

21 államokkal alkotott és a külső határai mentén megvalósuló programokban a kormányzatok és régiók nagy szerepet tulajdonítanak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének. 2.28 Idegenforgalom Míg egyes területeknek a tömegturizmus nehézségeivel kell megküzdeniük, más, kevésbé fejlett régióknak sok lehetőségük rejlik az idegenforgalomban. Az idegenforgalom fejlesztésének fő tevékenységei arra összpontosulnak, hogy együttműködés alakuljon ki stratégiai szinten a lehetőségek felmérésére és közös tervek kidolgozására, amelyet közös idegenforgalmi termékek gyártása, valamint piaci stratégiák és kiegészítő szolgáltatások kialakítása követhet. Az idegenforgalom – ahogyan azt a Joensuu-i LACE Konferencián többször kiemelték – katalizátorként működhet a határterületek szerkezeti összehangolásában és fejlesztésében, hozzájárulhat az előrelépéshez számos területen, például a munkaerőpiacon,

az infrastruktúra és a pihenési lehetőségek terén, valamint befektetés és új vállalkozások telepítésének terén. A környezetvédelmi szempontokat azonban messzemenően figyelembe kell venni az idegenforgalmi projekteknél. A határrégiók közötti versenyt fel kell, hogy váltsa az a felismerés, hogy egy határterület közösen egyedülálló termékeket és szolgáltatásokat nyújthat. A falusi turizmusban a környezetnek, a tájnak, a tiszta levegőnek van kulcsszerepe, míg a városi turizmusban az épített környezetnek, a szolgáltatások és az infrastruktúra színvonalának. Stratégiai szintű együttműködés esetén közös tervet kell készíteni a régió által nyújtott idegenforgalmi termékekről és szolgáltatásokról, a forrásokról, a piacokról és az értékesítésről. Specifikus projekteknél a határterület, mint úticél propagálásán kívül kerékpárutak, gyalogutak, turistaútvonalak kiépítése, útjelzések hálózatának

fejlesztése, nemzeti parkok, tavak környezetének fejlesztése és a szolgáltatások közös értékesítése szükséges, valamint kiemelkedő fontosságú a lakosság számára, hogy idegen nyelveket tanuljanak. 2.29 Környezetvédelem A téma olyan fogalmakat ölel fel, mint a kutatás, tervezés, a szennyezettség ellenőrzése, környezetvédelmi tisztogatás, ésszerű energiafelhasználás, stratégiák és lehetőségek a hulladék kezelésére és az újrahasznosítási kezdeményezések. A környezetvédelmi problémák jellemzően határ mentiek, így csak határ menti alapon lehet hatékonyan kezelni őket. E régiók sikeres és fenntartható fejlődésének alapfeltétele, hogy a környezetvédelmi szempontokat 22 figyelembe vegyék a határ menti régió fejlesztéspolitikájában. Közép-Európában és az 1 célterület határ menti régióiban különösen fontos a környezet, mint közös pihenési lehetőség felismerése, valamint a gazdasági fejlődés

és a környezetvédelem között felmerülő ellentétek kezelése. Egy régió környezetének a minősége kulcsfontosságú az ott élő emberek életszínvonalában és egyre nagyobb hatással van a gazdasági tevékenységek és a foglalkoztatás elősegítésére. 2.210 Oktatás, képzés és munkaerőpiac-fejlesztés A térségnek speciális foglalkoztatási és munkaerőpiaci problémákkal kell szembenéznie az integráció szempontjából, főleg a munkaerő-veszteségre való tekintettel, amely a határok eltörlésének lesz az eredménye. Az egymással határos régióknak támogatniuk kell a humán erőforrás minőségének fejlesztését és a munkaerőpiac működésének hatékonyságát azért, hogy előmozdítsák a regionális átszervezést és fejlesztést. Az oktatás, képzés és foglalkoztatás területén fellépő sok probléma a nemzeti szakigazgatás és eljárások különbözőségeiből erednek. A munkaerő mozgásához kapcsolódó néhány probléma

megoldását a nemzeti szinten történő szabályozás jelenti – foglalkoztatási törvény, adózás, társadalombiztosítás -, míg más gondok a minősítések kölcsönös elismerésének hiányából és az információhoz jutás gyakorlati korlátjaiból erednek. A határ menti régiókban egy sor hagyományos intézkedés segítheti a humánerőforrás képzését: az információ és emberek cseréje, mint az oktatási és képzési programok része; a határ mindkét oldalán működő oktatási és képzési intézmények közötti együttműködés; vagy a kapcsolattartás elősegítése a határ két oldalán élők kölcsönös megértésének támogatása céljából; új oktatási formák, például a távoktatás bevezetése; tudás és szakismeret megteremtése, a régió endogén fejlesztéséért. A téma modern megközelítése szerint elvégzendő intézkedések: a munkaerőpiackutatással és -tervezéssel kapcsolatos közös kezdeményezések; a közös

munkaerőpiaci szerkezetek fejlesztése; közös információs rendszerek; közös oktatási és képzési kezdeményezések, kurzusok indítása; vagy kezdeményezések és szolgáltatások létrehozása a régió munkaerő toborzásának elősegítésére. A kelet- és közép-európai régió tipikus problémái közé tartozik az alkalmazkodó képesség, szakképesítésbeli és alapvető szolgáltatások hiányosságai; az ipari hanyatlás miatt bekövetkezett magas strukturális munkanélküliség; vagy a határrégiókból történő kivándorlás, főleg a fiatalok részéről. De nem feledkezhetünk meg az illegális bevándorlók, illetve 23 menekültek problémájáról, vagy a munkaerőpiac és a foglalkoztatási politikák közötti különbségekről, a kulturális és nyelvi akadályokról. 2.211 Egészségügyi és szociális szolgáltatások A gyakran ritkán lakott határ menti régiókban sokszor nehéz garantálni az alapvető egészségügyi és szociális

ellátást a szolgáltatás alacsony színvonala miatt. Az együttműködés útjában gyakran jogi akadályok állnak. Hogy a vidéki területek elszigetelődését elkerüljük, fontos a régióra vonatkoztatott specifikus két- és háromoldalú megoldásokat keresni. Alapvető követelmény az, hogy a tagok tájékoztatást adjanak egymásnak saját szociális ellátási rendszerükről és az egészségügyi rendszer lehetőségeiről, szerkezetéről, az adminisztratív eljárásokról. Az országon belüli pénzügyi korlátozások miatt a regionális szociális korlátozásokra és egészségügyi ellátásra nagy nyomás nehezedett az elmúlt években, éppen ez lehet ösztönző a regionális feltételek megteremtésére. Első lépésként meg kell vizsgálni, hogyan lehetne a kórházak, vérbankok közötti együttműködést kialakítani. Néhány határrégióban lakó számára esetenként a határ másik oldalán lévő kórház lehet a legközelebbi és a

legalkalmasabb. Jó megoldás lehet egy határ menti finanszírozási alap megteremtése a biztosító társaságok részére, hogy a szociális szolgáltatások határon átlépő használata esetén a kifizetések abból kiegyenlíthetőek legyenek. 2.212 Kultúra és média Mivel gyakran a kultúra jelenti a kapcsolatépítés első láncszemét, e téren kiemelt fontosságú az együttműködés fejlesztése. Az együttműködés leggyakoribb formái a közösségi tevékenységek, mint például a kulturális és sportesemények szervezése. Tapasztalatok azt mutatják, hogy a média komoly szerepet játszhat az együttműködési folyamat gyorsításában. Bár a kultúrapolitikát az EU tagállamai az országhatárokon belül kezelendő ügynek tekintik, az Európai Bizottság már 1977-ben kiadott egy kultúrapolitikai közleményt, 1982-ben indult meg a kultúra pénzügyi támogatása, 1992-ben pedig létrejött a Kulturális Ügyek Minisztertanácsa. A határrégiók

előretekintő társadalmi és kulturális együttműködésének célja lehet a kulturális különlegességek felhozatalának bővítése; a kínálkozó kulturális források jobb kihasználása; lehetőség biztosítása a szomszédos ország nyelvének tanulására az oktatás minden szintjén, kétnyelvű tananyagok kifejlesztése; a média együttműködése, állandó közös 24 sajtótermékek, regionális tévé- és rádióműsorok; tömegközlekedés kialakítása a kulturális érintkezés biztosítására; vagy akár kultúra és történelem projektek. 2.213 Mezőgazdaság és vidékfejlesztés A mezőgazdaság- és vidékfejlesztés területén történő együttműködés fontos szerepet tölt be a periférikus helyzetű régiókban, ahol a mezőgazdaság jelentős gazdasági ágazat, gyakran a gazdasági tevékenység fő területe. Ez együtt jár azzal, hogy a régióban biztosított munkahelyek legnagyobb hányada a mezőgazdasági szektorban van. A

mezőgazdasági munkahelyek megszűnése tehát a munkanélküliség rohamos növekedését hozza magával. A határok megnyitásával a problémák nem oldódnak meg, ezért egy sokkal inkább integrált határ menti megközelítés szükséges. Ez az újító jellegű megközelítés azért is elkerülhetetlen, hogy az ágazat strukturális és intézményi gyengeségeit legyőzhessék, pl. családi-farm vállalkozások támogatása, vagy a környezetbarát mezőgazdaság révén. Az elmúlt évtizedben drasztikusan megváltozott a földművelés a vidéki területeken. A mezőgazdaságban alkalmazott emberek és a mezőgazdasági vállalkozások száma is lecsökkent. A farmok átlagos mérete ugyanakkor nőtt Csak az elmúlt tíz évben ismerte fel Európa a mezőgazdasági és a gazdasági aktív támogatások szükségességét, hogy ily módon a gazdaság minél változatosabb és kiegyensúlyozottabb, kevésbé központosított legyen. Ennek ellenére az Európai Unión belül

is nagyon eltérőek maradtak a vidékfejlesztési nézetek. Felismerték, hogy a Strukturális Alapok nyújtotta lehetőségek nem elégségesek a speciális támogatásra szoruló régiók számára, ezért 2000-ben a LEADER Közösségi Kezdeményezés keretében új módszereket vezettek be a vidékfejlesztésben. A Közösség javaslata szerint meg kell szüntetni a közvetlen segélynyújtással végzett magas ártámogatásokat és ezt a politikát koherens vidékfejlesztési politikával kell alátámasztani. Az új piaci szabályozásokkal a teljes mezőgazdaság versenyképességét kívánják fokozni. A határ menti vidékfejlesztés olyan projektek megvalósítását feltételezi, mint a termelési technikák fejlesztése; a helyi termékek értékesítéséhez új piacok teremtése; bizonyos típusú termelés vagy szolgáltatás fejlesztése; vagy a jobb minőségű termékeket előállító családi vállalkozások preferálása a támogatások szétosztásakor, e

farmok megőrzése, termékeik feldolgozása. A mezőgazdaságban végbemenő strukturális változások ellenőrzésére van szükség; a szakképzés támogatására és a természetvédelem és a mezőgazdaság koordinációjára. 25 2.214 A kelet- és közép-európai térségben alakult határ menti együttműködések A térség államai csak akkor képesek kezelni a válsághelyzetet, mérsékelni a globalizációs romboló hatásokat (drog, devianciák, kriminalizálódás) és kibontakoztatni a modernizációs terveiket, ha külpolitikai, társadalmi és gazdasági paradigmaváltást visznek véghez és teljesen új nemzetközi és szomszédsági kapcsolatrendszert építenek ki. Ez nemzetközi szinten az európai integrációba történő bekapcsolódást, illetve a vele való együttműködést jelenti, szomszédsági kapcsolataikban regionális és interregionális együttműködést feltételez, míg állami szinten pluralista demokráciát és piacgazdaságot

követel meg. Közép- és Kelet-Európában a határon átnyúló együttműködések a határok 1989-90. évi megnyitását követően elodázva, körültekintően kezdődtek. Különösen ezeken a hosszú ideig szigorúan lezárt határokon mutatkozott meg az együttműködés szükségessége, azzal a céllal, hogy megszüntessék a határ menti területek földrajzi hátrányait, a gazdasági erő, a jövedelmek és az infrastruktúra nagy különbségeit, a határ menti kisebbségek gondjait. Ma már szinte minden közép- és kelet-európai államban számos olyan határ menti és határon átnyúló régió létezik, amelyek uniós-segélyben (PHARE CBC és TACIS CBC) részesülnek. Ezek a régiók gyorsan tanultak az Unióban megvalósult együttműködések tapasztalatából és ugyancsak együttműködést alakítottak ki az élet minden területén, helyi és regionális szinten. A közép- és kelet-európai határ menti régiók fő motívumai a következők4: ¬ A

határnak, mint elválasztó vonalnak szomszédok találkozóhelyévé történő átalakítása, ¬ A határ menti területeken élő emberek közötti kölcsönös előítéletek legyőzése, ¬ Demokrácia és működőképes regionális és települési önkormányzatok felépítése, ¬ A nemzeti periférikus helyzet és elszigeteltség megszüntetése, ¬ A gazdasági növekedés és az életszínvonal javítása, ¬ Az Európai Unióba történő gyors beilleszkedés, illetve közeledés az EU felé. A tagjelölt országok számára készített, ide vonatkozó anyag a „PHARE 2000 Szemle – Erősítő előkészületek a tagsághoz” címet viseli. A közlemény az EU új szemléletét tartalmazza, vagyis a jelölt országoknak lehetőséget kínálnak arra, hogy hasznosítsák az integrált területfejlesztési programok első generációját, valamint bevezethessék azt a közigazgatási és költségvetési rendszert, amely szükséges a Strukturális Alapok

belépés utáni sikeres hasznosításához. 4 LACE kézikönyv [2000] 26 3 A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ GAZDASÁGFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 3.1 3.11 Románia és Jugoszlávia sajátosságai és gazdaságpolitikai jellemzői Románia Az ország Közép-Európától délkeletre fekszik, alapterülete 238391 km2. Lakosainak száma 22730622 fő, fővárosa Bukarest. Államelnöke Iion Iliescu, a kormányfő Adrian Nastase. A világgazdasági dekonjuktúra közepette GDP növekedése kedvezően alakult, 2001ben 4,9 százalékkal bővült, az infláció 30,3 százalékot ért el, ipari termelése előző évhez viszonyítva 8,2 százalékkal nőtt. A regisztrált munkanélküliek aránya 8,6 százalékra mérséklődött az előző évihez képest. A lakosság 44,5 százaléka él a szegénységi küszöb alatt Románia áruexportja 2001-ben 11,4 milliárd dollárt, áruimportja 14,4 milliárd dollárt tett ki, így külkereskedelmi passzívuma 3 milliárd dollárt tett

ki. Gazdaságának szerkezete: a foglalkoztatottak 13,9 százaléka a mezőgazdaságban, 32,6 százaléka az iparban és 53,5 százaléka a szolgáltatásban dolgozik. 600 ezer főre tehető az internetet használók száma5 Fekete-tengeri kijárata kedvező feltételt teremt számára kereskedelmi kapcsolataiban. Változatos földrajzi adottságokkal rendelkezik: vízrajza gazdag, területének egyharmada hegyvidék, kiváló erdő- és mezőgazdasági, vadászati, idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik. Természeti kincsei és erőforrásai is bőségesek: kőolaj, szén, só, földgáz, színesfémek és bauxit nyerhető ki a föld mélyéből. Csak Erdélyben több, mint kétezer termálvízforrás található, többségük fogyasztásra és gyógykezelésre alkalmas. Ami a lakosságot illeti, 54 százalékuk városban él. A természetes szaporulat 1992-től vesz fel negatív értékeket. A lakosságszám csökkenésének másik oka az 1988-tól megindult kivándorlás, a két

célpont Németország és Magyarország. A lakosság nemzetiség szerinti megoszlása a következőképp alakul: 89,47 % román, 7,12 % magyar, 1,76 % roma, 1,65 % német, ukrán, szerb, rutén, horvát, török, görög és bolgár. Vallás tekintetében a lakosság 86,81 százaléka ortodox, 5,1 százaléka római katolikus és 3,52 százaléka református. Az összlakosság 53,4 százaléka aktív, tehát 15 és 60 év közötti, keresőképes lakos; míg 46,6 százaléka foglalkoztatott, azaz kereső. 5 Kopint-Datorg Rt. [2002] 27 Románia fizikai infrastruktúrája viszonylag elmaradott. Nemzeti valutája a lej (ROL) A bankrendszer 1990 óta kétszintű. A modern tőkepiac jogi keretei csak az 1994-es új értékpapír- és tőzsdetörvény jóváhagyásával jöttek létre. A bukaresti értéktőzsde 50 év szünet után 1995-ben kezdte meg működését. A gazdasági tevékenységek döntő többségükben liberalizáltak, külföldiek is beruházhatnak a gazdaság

bármely területére. A kilencvenes években korszerűsítették az adó- és pénzügyi ellenőrző rendszert, a szállítást és a hírközlést. A közigazgatás reformja még ma is folytatódik. Románia mai területét 1920-ban, a trianoni békeszerződésben szentesítették, majd a döntést 1947-ben, a párizsi békeszerződésben véglegesítették. Az ország a demokráciához vezető útra 1989-ben lépett, amikor a Ceausescudiktatúra megbukott Az új, hatalmi ágakat elkülönítő alkotmányt 1991-ben, az V Francia Köztársaság alaptörvényének mintájára dolgozták ki. A többi post-szocialista államhoz hasonlóan Románia gazdasági teljesítménye, bruttó hazai terméke is számottevően esett az 1990-es évek első felében az 1989. évihez képest, esetünkben több, mint 30 százalékkal. A román gazdaságpolitikát számtalan bírálat éri az egyidejűleg, nagy számban kitűzött prioritások, valamint a programok késedelmes és hiányos

megvalósítása miatt. Az Európai Közösséghez 1993-ban nyújtotta be társulási kérelmét, jelenleg tagjelölt partnere az Európai Uniónak. A román külkereskedelem több, mint kétharmada már az uniós országokkal realizálódik, míg egyötöde a volt szocialista országokkal. A csatlakozás fő prioritásaival összhangban törekszik a kelet- és közép-európai országokkal gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatok bővítésére. 1995-ben írta alá a NATO Békepartnerségi programját. A Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (CEFTA) 1997 óta tagja. Törvényhozása területén ma már kiemelt figyelmet fordít az EUkonformitásra Románia legjelentősebb külkereskedelmi partnerei: Németország, Olaszország, Franciaország, Törökország, Hollandia, Egyesült Királyság, Görögország, Egyiptom, USA, Kína, Szíria, Magyarország, Oroszország, Ukrajna, Dél-Korea, Ausztria, Irán. Románia legnagyobb külföldi befektetői: Daewo (autógyár

Craiova-ban), Unilever (mosószergyár Ploiesti-ben), Procter and Gamble, Brau und Grünnen (sörgyár Temesvárott), Tuborg (sörgyár Bukaresten), Kraft Jakobs Suchard (csokoládégyár Brassóban), valamint a Budapest Bank Rt. (GE csoport, Bukarestben) Magyarország román tőkeberuházások értékének tekintetében a 20. helyen áll, 1697 vegyesvállalattal; Jugoszlávia pedig a 37 helyen, 307 vegyesvállalattal. A rangsorban az első Dél-Korea, Németország, Olaszország 28 Franciaország és az USA.6 Románia legdinamikusabban fejlődő gazdasági szektorai a bank-, pénzügyi- és biztosítási szektor, a reklám, propaganda és a PR. Versenyszabályozás terén Románia a magyarországival szinte teljesen azonos, EUkonform jogszabályokkal jár el – a monopóliumellenes, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény, a dömpingellenes kormányrendelet és a közbeszerzési törvény szerint. A magyar nagykereskedelmi viszonyoktól eltérően itt szinte

teljesen hiányoznak a nagy márkaszervizek, szupermarketek. A kiskereskedelemben kialakult a magántőke túlsúlya A román kormány 1994-re szüntette meg teljesen a fogyasztói árak költségvetési támogatását. A román Nyugat régió jellemzői: a lakosságszám és a közigazgatási helységek száma alacsony az ország átlagában, viszont a városi népesség aránya a bukaresti régió után a legmagasabb. A GDP az országos átlag feletti, ahogyan a közúthálózat, vezetékes vízzel való ellátottság mutatóit tekintve is a legjobb régiók közé tartozik. A következő táblázat a magyar-román közvetlen árucsere-forgalom áruszerkezetének megoszlását és változását mutatja 1991-ről 1995-re, millió dollárban: Export Árucsoport Import 1991 1995 1991 1995 Energia 1,1 29,4 6,2 19,4 Anyag 35,2 120,1 21,5 70,1 Gép 16,9 27,4 3,3 8,5 Fogyasztási cikk 21,8 72,2 11,0 13,5 Mezőg. termék 45,4 108,3 9,5 18,6 Összesen 120,4

357,4 51,1 130,1 1. táblázat: A magyar-román közvetlen árucsere-forgalom áruszerkezetének változása 1991-ről 1995-re Látható, hogy az árucsere értékben négy év alatt közel háromszorosára nőtt. 1997 január 1. óta tagja Románia a CEFTA-nak, tehát ez évtől érvényesülnek a magyar-román árucsere-forgalomban szabadkereskedelmi feltételek. Magyarország Románia importjában 2,9 százalékkal a 8., exportját illetően 2,1 százalékkal a 12 helyet foglalja el A magyar export szempontjából Románia a 10., importunkban a 22 helyen áll 1993 óta a magyar aktívum állandósult, 1995 óta dinamikusan nő. A volt szocialista országok közül Magyarország Románia második legnagyobb kereskedelmi partnere, az Orosz Föderáció után. Az országaink közti kereskedelem egynegyedét azonban – a romániai szállítási bizonytalanságok, fizetési nehézségek, az alacsony devizatartalékok és kizárólagos forgalmazói jogot szerzett nyugati 6 Románia

Statisztikai Évkönyve [1995] és a CIA hivatalos honlapja [2002. 10 19 letöltéssel] alapján 29 cégek miatt – harmadik országbeli vállalatok bonyolítják. Hagyományos romániai importtermékeink: só, cement, vegyipari cikkek, fa, fémszerkezetek, textil, bútor, gépek és berendezések, tartós fogyasztási cikkek, mezőgazdasági eszközök; exporttermékeink: mezőgazdasági termékek, élelmiszer, iskolaszerek, gyógyszer, gépek és berendezések, bútor, ruházat, élvezeti cikkek. A magyar tőkebefektetők beruházásai 1996-ig 20,2 milliárd dollárt tettek ki Romániában, befektetésük értéke Romániában az összes külföldi befektetés értékének 1,2 százaléka. A romániai magyar tőkebefektetők 88 százaléka Erdélyt célozza meg Magyar partnerek 1706 vegyesvállalatban részesek, ezzel a romániai külföldi tőkebefektetők rangsorában a cégek számát tekintve a 10., a befektetett tőke nagysága szerint pedig a 19 helyet foglalják el. Ezek

döntő többsége magánszemély, illetve kis- és középvállalkozás Tőkenagyság tekintetében olyan cégek vezetnek, mint a Budapest Bank Rt., a MOL Rt, Gemenc Plast Rt., Szolnoktej Rt, Erdért Rt, Casinos Hungary Budapest, Pharmavit Rt, Bábolna Rt., Taurus Emergé Gumiipari Rt, Állami Pénzverde, a Kontrax-csoport, az Antenna Hungária, illetve a határon túli magyarság vállalkozás-fejlesztésében nagy szerepet játszó Cooperatio Kft. Várható tendencia a két ország közti kereskedelemben, hogy nem tud a megkívánt mértékben nőni. Ezért okolható a román gazdasági élet számtalan ellentmondása, az előre nem látható kereskedelmi buktatók, vagy a vártnál lassabban fejlődő gazdasága, de éppúgy köszönhető a lakosság alacsony vásárlóerejének, vagy a visszafogott kormányzati döntéseknek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy román részről hiányzik a magyar piacot megcélzó kereskedelemfejlesztési akció. A magyar termékek romániai

megítélése ugyanakkor kitűnő, főleg közfogyasztási cikkek esetében. A két ország közötti kereskedelemben résztvevő cégek száma növekedett. A két ország között nincs vízumkényszer, 1990-től pedig hatályát veszítette a kettős állampolgárság kizárásáról szóló államközi egyezmény. A közvéleményben sokszor élő képpel ellentétben rendezettek a katonai, kulturális, belügyi, egészségügyi és tudományos kapcsolataink, ugyanakkor elmélyítést igényelnek a környezetvédelmi és vízügyi együttműködést érintő, idegenforgalmi kapcsolatok, az állampolgárok vagyonjogi ügyeinek rendezése, a magánszemélyek átutalásai, az igazságügyi együttműködés és a turizmust érintő forint-lej elszámolás is. A két ország közötti kapcsolatok jogi kereteinek két alappillére van: az azonos nemzetközi egyezményes kapcsolati rendszer és a kétoldalú egyezmények, megállapodások. A magyar-román gazdasági kapcsolatok

legrendezetlenebb területe a munkaerőáramlás. A két ország között jelenleg, 2002-ben nincs vízumkényszer, nem „schengeni” a határ. 30 Országunk változatlanul célországa a romániai gazdasági emigrációnak: a legálisan munkát vállalók száma évente 30 ezer főre tehető, míg a feketemunkások száma 100 ezernél is több. A magyar állampolgárok – évi kétezer fő – romániai munkavégzése elsősorban a vegyesvállalatok működtetéséhez kapcsolódik. 3.12 Jugoszlávia Az ország területe 102173 km2, lakossága 10677290 fő. Az állam és egyben Szerbia fővárosa Belgrád. Nemzeti valutája az új dinár Etnikai megoszlása: 61,54 % szerb, 16,4 % albán, 5 % montenegroi, 3,3 % jugoszláv, 3,3 % magyar, 9,6 % horvát, román, muzulmán, makedón, bolgár. Legjelentősebb városai: Újvidék, Nis, Pristina, Kragujevac, Podgorica és Szabadka. Fontosabb folyói: Duna, Tisza, Száva, Drina és Ibar A Jugoszláv Szocialista Szövetségi

Köztársaság szétválását követően, 1992. április 22én kiáltották ki a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alkotmányát Jugoszlávia ma két tagköztársaságot, Szerbiát és Montenegrot foglalja magában, melyek önálló kormánnyal, külpolitikai mozgástérrel és törvényalkotási jogkörrel rendelkeznek. Maga Szerbia két autonóm tartományt foglal magában, a Vajdaságot és Koszovo-Metohija-t. Ez előbbit a Végrehajtó Tanács, utóbbit a különleges státuszú köztársasági megbízott kormányozza. Jugoszlávia az Alkotmány értelmében plurális parlamenti demokráciára és szabad piacgazdaságra épül. Miniszterelnöke Vojislav Kostunica, a kormányfő Dragisa Pesic 2001ben bruttó hazai terméke az előző évhez képest 5,5 százalékkal nőtt, az éves átlagos inflációja 88,9 százalékra volt tehető, ipari termelés-növekedés stagnált, a munkanélküliségi ráta 27,9 százalékos. A népesség 44 százaléka gazdaságilag aktív A

legjelentősebb problémát a magas munkanélküliség jelenti, szerkezete összetett: jelentős a gyáron belüli munkanélküliek és a menekültek (700 ezer fő) száma. Jugoszlávia 1,9 milliárd dollár értékben exportált termékeket 2001-ben, míg az áruimport értéke 4,8 milliárd dollár volt, így 2,9 milliárd dollár kereskedelmi deficit keletkezett. Legfőbb kereskedelmi partnerei: Németország, Olaszország, Oroszország és Franciaország; a volt tagköztársaságok közül Makedónia és Szlovénia. A foglalkoztatottak 20 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, 50 százaléka az iparban, 30 százaléka a szolgáltatásban. 2000-ben a világhálót mindössze 80 ezren használták Jugoszláviában. Ami a természeti erőforrásait illeti, az ország teljes területének egyharmada művelhető, illetve erdő borítja. Jugoszlávia kedvező mezőgazdasági termelési lehetőségekkel rendelkezik, mint az előnyös klíma, jó minőségű föld és viszonylag fejlett

gépipari háttér. Jelentős 31 elsődleges energiaforrásokkal rendelkezik, mely vízenergiára és lignitre épül. Komoly kapacitásokkal rendelkezik építőipari és fémes ásványi anyagokból. Éves széntermelése 50 millió tonna, az olajkitermelés egymillió tonna feletti (főleg észak-vajdasági területekről), földgáz termelése egymilliárd köbméter. A változatos környezet, kultúrtörténeti örökségek, rehabilitációs központok, gyógyfürdők, a természet sértetlensége, a falusi és vadászati turizmus, valamint a Duna és környezete dominál a jugoszláv idegenforgalomban. A volt szocialista országokhoz hasonlóan a kilencvenes évek közepére itt is meredeken zuhant a bruttó hazai termék értéke: az 1990. évi 2735 dollár egy főre jutó GDP 1993-ra 51 százalékkal csökkent. Belső adósságait 1993-ban a hiperinfláció eszközével próbálta megszüntetni. Az 1994-ben bevezetett pénzügyi stabilizációs program hatására

átalakult a gazdasági szektorok aránya: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a szénbányászat részesedése nőtt az ipar rovására. A gazdaság tulajdoni szerkezetében a magántulajdon aránya nő. Jugoszláviában sajátos tulajdoni forma a társadalmi tulajdon, mely az önkormányzati és a szövetkezeti tulajdon keveréke. Egyértelmű privatizációs koncepció még nem rajzolódott ki Az ország a 60-as, 70-es években a régióban megszerzett előnyét a rendszerváltást követően elvesztette, a belső konfliktusok és a nemzetközi gazdasági embargók pedig felőrölték erejét. Mivel az IMF nem rendezte Jugoszlávia tagságát 1996-ban, a nemzetközi pénzvilág bizalmatlan vele szemben hitelezési kérdésekben. Nem tudott reintegrálódni a WTO szervezetébe és nincs társulási megállapodása az Európai Unióval sem, holott a szűkös belföldi piac mellett szüksége volna exportpiacokra. Jugoszlávia termékei műszaki, minőségi követelmények

tekintetében elmaradnak az európai normáktól.7 A belső tartalékok kimerülése és a külföldi források bevonásának nehézségei egyelőre depresszióban tartják a gazdaságot. Jugoszlávia ma csak árnyéka saját, háború előtti teljesítményének. Bár a pénz- és tőkepiac 1990 óta működik, klasszikus tőzsdei tevékenységet csak az Újvidéki Mezőgazdasági Árutőzsde folytat. A bankrendszer kétszintes, azonban az átutalások lassan jutnak el végcéljukhoz. Mivel a befektetői bizalom alacsony és a bankrendszer akadozva működik, külföld felé történt eladósodása jelentős, 9 milliárd dollárt tesz ki. Az állam a lakossági és a hazai vállalati megtakarításokkal sem számolhat, mert azok a hiperinfláció óta kerülik a hazai pénzintézeteket. A lakosság fogyasztása alacsony, egyelőre biztosítani tudja saját ellátását, ennek azonban a feketegazdaság magas részaránya az ára: a GDP 40 százaléka képződik az árnyékgazdaságban.

7 Országtanulmányok külkereskedők részére [1996-97] 32 A szocialista Jugoszlávia felbomlását követően rövidesen életbe léptek a nemzetközi büntető intézkedések, melyek negatívan hatottak Magyarország és Jugoszlávia államközi kapcsolataira is. Szakmai szinten azonban folytatódott az együttműködés A jugoszláv vezetés felismerte, hogy nemzetközi reintegráció nélkül nincs gazdasági élénkülés; ez az embargó önellátó időszakát követő legnagyobb felismerés. A nemzetközi tőke terjeszkedési kényszere miatt már megjelent Jugoszláviában, egyelőre csekély volumenben: főleg nyugat-európai (Volkswagen, Alcatel, Siemens) és távol-keleti (Mitsubishi) beruházók. A jelentősebb magyar pénzintézetek, például az Eximbank az embargó felfüggesztése óta érdeklődéssel fordulnak a térség felé. Jugoszlávia külkereskedelme a törvények szintjén liberalizált, ugyanakkor az engedélyezési rendszer nehezen átlátható.

Behozatalát központilag korlátozni, míg az exportot ösztönözni hajlamos. Legfontosabb kiviteli cikkei: textil, fémek, járművek, elektronikai gépek, berendezések, vegyi anyagok és élelmiszer. Magyarország a 80-as évekig megfigyelhető mély kereskedelmi kapcsolatok visszaállítására törekszik; a termelési kooperációra már a Rába-Dinara és a Dunaferr-Gosa példa lehet. Jelenleg a dinár stabilitása az előző évek inflációs hullámaihoz mérten figyelemre méltó. Fontosabb kereskedelmi partnerei: Németország, Olaszország, Makedónia, FÁK, Franciaország, USA. Jugoszlávián belül a Vajdaság az összkivitel 22 százalékát és az összes import 25 százalékát adta 1996-ban. Országaink között jelentős tőkeáramlásról nem beszélhetünk, viszont a liberális piaci szabályozásunk miatt a jugoszláv vállalkozói szféra Magyarország felé fordult. A két ország állampolgárai szabadon utazhatnak egymás országába, így a jugoszláv

bevásárló turizmus ma is célországnak tekint bennünket. Jugoszlávia és Románia közt is él a vízummentes megállapodás. 1996-tól ismét életre kaptak országaink között a politikai és kereskedelmi kapcsolatok, bár szelíd mértékben. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kölcsönös fejlesztésének célzatával vezetőink aláírták a magyar-jugoszláv Kereskedelmi Egyezményt, mely az elszámolásokban a folyó világpiaci árak alkalmazását kötötte ki. Ezt 1997-ben a Növényvédelmi és Állategészségügyi Megállapodás, majd a Beruházásvédelmi és Kettős Adózást Elkerülő Egyezmények aláírása követte. Míg az embargót megelőzően kereskedelmi kapcsolataink intenzitását az évi 300 millió dollár forgalom jelezte, 1996-ra az érték alig felére zsugorodott. A jelentős magyar aktívum állandósult. Mindkét fél erőfeszítéseket tesz állami, kamarai, banki szinten, hogy visszaállítsák az előző évek dinamizmusát. Az

áruforgalmunkat negatívan befolyásolják a következő tényezők: Jugoszlávia instabil gazdaság- és pénzpolitikai helyzete, a fizetőképes jugoszláv kereslet hiánya, a barterformák favorizálása, az ország export árualapjának hiánya, 33 ipar- és piacvédelmi politikája, a kölcsönösen magas árszínvonal és a banki kapcsolatok nehézkessége. 1996-ban a Jugoszláviába irányuló magyar export értéke 128,5 millió dollár volt, termékeink: kőolajtermékek, műanyag, hús, érc, papír, tejtermék, zöldség, gyümölcs, jármű, elektromos energia, gépek, ipari berendezések, szén, élőállat, italok. Jugoszláv importunk értéke 29,7 millió dollár, tételei: fémek, műanyag, vegyi anyagok, üzemagyag, színesfémek, textil, elektromos gépek, üzemi gépek, elektromos energia. A magyar aktívum tehát 98,8 millió dollár volt. A nagyszámú Magyarországon bejegyzett, jugoszláv tulajdonú és vegyesvállalat ellenére a tartós kapcsolatok

hiányáról számolhatunk be, mivel a szállítások jellege még adhoc. Jugoszláviába történő szállítás esetén helyi speditőr, vagy szállítmányozó bevonása ajánlott. Az egymás vásárain, kiállításain résztvevő partnerek száma egyre nő Az Újvidéki Mezőgazdasági vásár például kiváló alkalmat teremt üzleti kapcsolatok kiépítésére. Déli szomszédunk megközelítése repülőjárat hiányában vonaton, vagy közúton lehetséges. Főbb határátkelő helyek: Hercegszántó, Tompa, Kelebia, Röszke Az 1994-ben új törvényben szabályozott vámszabad övezetekben külföldi személyek is alapíthatnak céget. Ilyen övezet például a 15 ezer négyzetméter raktárkapacitással rendelkező Újvidéki Szabadkereskedelmi és Vámövezet. Sajnos a szankciók kivetése óta megcsappant forgalma, pedig infrastruktúrája kiváló, a Dunával külön vízi út is összeköti. A vámszabadterületeken történő beruházást a jugoszláv állam

kedvezményekkel támogatja, öt évi mentességet kínál a nyereségadó fizetése alól. 3.2 A DKMT Eurorégió alapcéljai 1997. november 21-én a magyar, román és jugoszláv határ találkozásának tágabb térségében létrejött egy sajátos határ menti együttműködés. Az alulról építkező, önkormányzati típusú szerveződés tagjai a magyarországi Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, a romániai Arad, Krassó-Szörény (Caraa-Severin), Hunyad, Temes megyék, valamint a jugoszláviai Vajdaság (Voivodina). Mára a határ menti együttműködés Eurorégióvá nőtte ki magát. Ez a határ menti térség természet- és gazdaságföldrajzi szempontból egységes, ugyanakkor geo- és biztonságpolitikailag érzékeny, etnikai sokféleség jellemzi. (A 2 számú melléklet tartalmazza részletesen az egyes megyék statisztikai adatait.) Ez a többnyelvű és többkultúrájú lakosság adja a régió kiapadhatatlan civilizációs forrását. 34

Az Eurorégió elhelyezkedését és kiterjedését a következő térkép szemlélteti: 2. ábra: A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió Az Eurorégió kialakítása és működtetése az Európai Unió integráció előtti, azaz „preintegrációs” politikájának része. Általános funkciói a politikai stabilitás fenntartása, a gazdasági kohézió erősítése, az integráció negatív hatásainak kiküszöbölése és a régió gazdasági bázisai dinamikájának fenntartása. Az Eurorégió alapvető feladata azonban a régió forrásszerző képességének erősítése, valamint közreműködés a térségi fejlesztési programok kidolgozásában és megvalósításában. A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió sajátos célkitűzéseket fogalmazott meg. Ezek közül legfontosabb a régió gazdasági, társadalmi, szociális, környezetvédelmi, intézményi fejlesztésével foglalkozó EU-kompatibilis szerveződés megvalósítása, valamint a régió forrásszerző

képességének növelése a dinamikusan fejlődő térség pozíciójának elérésére. Többoldalú együttműködés megvalósítására törekszik a kölcsönös előnyök kihasználásával (komplementaritás), a felek közti partneri viszony kialakítása és a regionális politikák összehangolása mellett. Továbbá közvetlen kommunikáció és intézményesített együttműködés útján kell oldania a régi és új keletű feszültségeket, kezelnie az ellenérdekeket. A gazdaságfejlesztés elősegítése a kamarák, vállalkozásfejlesztő központok, nonprofit szervezetek bekapcsolódásával szintén kiemelkedő szempont, ahogyan a települési, testvérvárosi együttműködési tengelyek és hagyományok képezése is. Tisztelni és védeni kell a régió etnikai, kulturális, vallási tagoltságát, autonómiáját és identitását. A régió versenyképességének erősítése a természeti, gazdasági, emberi és kulturális endogén erőforrásokon

alapuló programok segítségével válik lehetségessé. A célkitűzések társadalmi vetületeként az Eurorégió a lakosság sokoldalú kapcsolatrendszerén alapuló stabil életminőség elérésére; a civil társadalom, a gazdasági szereplők és a közigazgatási 35 szervezetek mozgósítására, közös részvételük biztosítására törekszik úgy a programok kidolgozásában, mint megvalósításában, a szubszidiaritás elvével összhangban. Az Eurorégió kiteljesedését speciális adottságai biztosíthatják, illetve akadályozhatják. Kohézióját segítő elemek: a közös történelmi gyökerek, az európai folyamatokhoz való csatlakozás szándéka, a három jelentős szellemi bázis, egyetemi város (Szeged, Újvidék, Temesvár) közelsége, a mezőgazdaság kiemelt jelentősége, interkulturális sajátosságok, korábbi gazdasági kapcsolatok, a Balkáni Stabilizációs Egyezmény adta lehetőségek, hogy a sikeres régióközpont kialakításának

lehetőségét ne is említsük. Veszélyeket rejthet azonban, hogy a három állam jó eséllyel eltérő időpontban csatlakozik az Unióhoz, intézményi struktúrájuk eltérő, ahogyan gazdasági fejlettségük is jelentős differenciákat mutat fel. A 2000. évben PHARE CREDO támogatással és a résztvevő partner megyék szakembereinek összefogásával elkészült Stratégiai terv tulajdonképpen „pre-regionális programok láncolata8”, melyek útmutatásul szolgálnak a régió összes aktora számára. Egyszerre integrálja az eddigi terveket és alakítja ki a különböző kompetenciájú szereplők hálózatát, teszi mindezt az EU-kompatibilitás jegyében. A terv elkészítése és megvalósítása teszi alkalmassá a régiót arra, hogy uniós források elnyerésére pályázhasson, tapasztalatok szerint ugyanis csak olyan régiók tudnak kiemelt forrásokhoz jutni, melyek mögött jól kialakított stratégiai program állt. A DKMT Eurorégió stratégiai terve

hat alprogramban foglalja össze működésének tervezetét: 1. A DKMT Eurorégió működésének, regionális szervezetének kialakítása 2. Az Eurorégió közigazgatási együttműködési programja 3. A korábban készített fejlesztési tervek integrálása 4. Kommunikációs program 5. A társadalmi-gazdasági szereplők együttműködési hálózatainak kialakítása 6. Az Eurorégió forrásszerző képességének erősítése Ez az euroregionális törekvés a tolerancia gyakorlattá válása mellett a szomszédok egymás iránti érdeklődésének felébresztéséről, az egymás természeti, gazdasági és kulturális értékei iránti nyitottságról és az értékek megbecsüléséről, gazdagításáról szól. 8 Balogh Imre projektvezető [2000] 36 3.3 A DKMT Eurorégió adottságai A DKMT Eurorégió területének nagysága 77363 km2, lakosainak száma 5846955 fő; az érintett országok összterületének közel 18 százalékát, össznépességének 13

százalékát foglalja magában. Az Eurorégió jelentősebb városainak lélekszámát a következő ábra mutatja be: 400000 334089 350000 300000 265464 250000 183928 200000 159000 150534 136768 150000 125261 105500 96105 93253 100000 81000 85328 69743 64000 50000 Kikinda Sremska Mitrovica Zombor Pancsova Nagybecskerek Szabadka Újvidék Resica Arad Temesvár Kecskemét Szolnok Békéscsaba Szeged 0 3. ábra: A DKMT Eurorégió nagyobb városainak lakosságszáma Természetföldrajzi szempontból a térség nagyobbrészt egységes arculattal, jó minőségű, művelésre alkalmas alföldi termőföldekkel és egységes éghajlati jellemzőkkel rendelkezik. A régió déli térségében szőlőtermesztésre alkalmas dombvidékek, fenyő- és lombhullató erdők, altalaji kincsekben – mint bauxit, vasérc, színesfémek, barnaszén – gazdag hegyek találhatók. Legjelentősebb természeti erőforrásának a termőföld tekinthető, de nem

elhanyagolható a kőolaj-, földgáz-, kőszén-, ásvány- és termálvíz-készlet sem. A térséget bővizű folyók szelik át: Duna, Tisza, Maros, Körös, Olt, Zsil. A gyógyvízforrások, a természeti környezet, a történelmi és építészeti emlékek a régió idegenforgalma számára jelentenek kimeríthetetlen forrást. Gondoljunk csak az Erdélyben már az I világháború előtt kiépült számos gyógyidegenforgalmi és turisztikai helyre Az idegenforgalmi létesítmények azonban nagyrészt kihasználatlanok. A társadalmi, demográfiai jellemzők a régióban eltérőek, azonban az ország peremén fekvés, a megyék marginális helyzete mindegyikük esetében negatív befolyást gyakorol mutatóikra. A természetes szaporodás tendenciája – különösen a magyar részeken – csökkenő, az időskorúak aránya ezzel szemben nő, tehát a népesség elöregedő. Az egyes megyék, illetve tartomány lakosságának iskolázottsági szintje a jelentős oktatási

központtal rendelkezőket 37 kivéve alacsony. A régióban jelentős számú magyar, román, szerb és német kisebbség él E tények ismeretében nem meglepő, hogy a térség egyes részein a munkanélküliség szintje tartósan meghaladja az adott országos átlagot. Az egyes országokban tapasztalható riasztó tendenciák a népesség egészségügyi állapotában a régiókat sem kímélik, köszönhető ez az 1990-es években lezajló átalakulási folyamatoknak és következményeinek: a felborult jövedelmi viszonyoknak, a növekvő háztartási kiadásoknak, életmódnak, élvezeti szerek fogyasztásának, a megváltozott környezeti tényezőknek. A gazdaság szerkezetére jellemző, hogy valamennyi érintett alegységben a mezőgazdaság dominál; mind a mezőgazdaságban dolgozók, mind a szektor által előállított érték meghaladja az átlagszinteket. Szintén közös jellemvonás, hogy a néhány pontban koncentrálódó ipar korszerűtlen, textil- és

élelmiszeriparra szűkült, emellett a szerkezetváltáshoz szükséges tőke sem áramlott be: kevés befektető – különösen külföldi invesztáló – vette célba a területet, annak ellenére, hogy európai mércével mérve rendkívül alacsony a bérek színvonala. Reményt keltő a szolgáltatások fejlődésének tendenciája, de a határ menti fekvést kihasználó válfajai még váratnak magukra. A közvetlenül a határok mentén fekvő települések elmaradottsága nem teszi lehetővé a külkereskedelmi kapcsolatok külső segítség nélküli kiépülését (további adatok ld. 7 számú melléklet) A környezetvédelem problémája eltérő hangsúllyal jelenik meg az egyes térségekben: magyar oldalon a szennyvíztisztítás, csatornázottság, szilárd hulladékgazdálkodás okoz fejtörést, a román megyékben az iparközpontok környéki vízkészletek állapota és a levegő szennyezettsége hagy kívánnivalót maga után, végül a Vajdaságban a

háború után maradt környezeti károk sarkallnak cselekvésre. Az infrastrukturális hiányosságok sem könnyítik meg a befektetők régióba csalogatását, különösen a közlekedés infrastruktúrájának elmaradottsága és a csatornahálózat kiépítettsége értendő ez alatt. Gondoljunk csak a vajdasági sérült közlekedési hálózatra, vagy a transzeurópai közlekedési folyosók még el sem kezdett kiépítésére. A történelmi változások során szétszakított vasúti kapcsolatok helyreállításának igénye egyre több helyen merül fel, például Szeged – Temesvár, Körösnagyharsány – Körösszeg – Nagyvárad, Bácsalmás – Szabadka viszonylatában (ld. 6 számú melléklet) A közúthálózat sűrűsége, áteresztőképessége nem megfelelő; a határátkelők száma és kapacitása elégtelen, a közvetlen kapcsolatokat szolgáló gyalogos és kerékpáros átkelők hiányoznak. Ugyanakkor a térségben kedvező lehetőségei vannak a

nemzetközi folyami hajózásnak, realizálásuk azonban nem problémamentes: a Dunán még jugoszláv hídroncsok akadályozzák a hajózást, a Tisza nemzetközi vízi úttá nyilvánítására csak most történnek lépések, nem 38 beszélve a hiányzó műszaki és gazdasági feltételekről. Az Eurorégió nagyvárosaiban lévő, különböző színvonalú repülőterek korszerűsítést követően jelentős interregionális forgalom lebonyolítására lennének képesek. A három ország Európai Unióval való viszonya eltérő, ahogyan a rendszerváltás folyamatának is más-más stádiumában vannak. A magyar rendszerváltás gyakorlatilag befejeződött, míg Románia a folyamat közepén tart, Jugoszláviában szinte még el sem kezdődött. A délszláv konfliktus és az azt követő gazdasági blokádok hatósugara túlnyúlik Jugoszlávián. Az eddig taglaltak alapján a gazdasági kapcsolatok erőteljes fejlesztése, egy versenyképes gazdasági szerkezet

kialakítása és a befektetői kört megcélzó régiómarketing felállítása vált szükségessé. A térség földrajzi elhelyezkedése folytán az integrációs folyamatban a kelet- és közép-európai térségek felé kapu-szerep betöltésére válhat alkalmassá. Jellemzően közös feladatnak a természeti értékek védelme és a környezetbiztonság tárgykörébe tartozó határon átnyúló szennyezések kezelése bizonyult. A kilencvenes évek politikai, gazdasági, társadalmi rendszerváltása a három érintett államban eltérő módon, ütemben és mélységben bontakozott ki, azonban számos közös, az együttműködés alapjaihoz szükséges feltétel mára létrejött: a többpárti, demokratikus választásokra épülő parlamentáris és önkormányzati rendszer; piacgazdaság és pluralista tulajdonviszonyok; az aktorok önszerveződésének és érdekképviseletének kiépített rendszere, azaz kamarák, nem kormányzati szervezetek,

szakszervezetek. Igen lényeges jellemzőjük, hogy a társadalom berendezkedése többszektorúvá lett, kvázi differenciálódott. A három társadalmi-gazdasági szektor: a közhatalmi költségvetési, az üzleti és a civil szektor kialakult. 3.31 Célok és útvesztők, avagy a DKMT Eurorégió SWOT-analízise 3.311 Erősségek ¬ A fejlesztési prioritások közt kiemelt szerepe van a határon átnyúló kapcsolatok bővítésének, ¬ A kapcsolódó területek saját országukban legalább a közepesen fejlett területek közé tartoznak, ¬ Minden szereplő részéről jelentős az igény a határok okozta hátrányok mérséklése, ¬ Az együttműködés kezdeti szakaszán megteremtődött a partnerek közötti bizalom, 39 ¬ A nemzeti kisebbségek szerepe, helye minden oldal számára elfogadható módon érvényesül, ¬ A kapcsolatok fejlesztéséhez korlátozottan rendelkezésre állnak uniós források, a felhasználás intézményi rendszere

magyar-román viszonylatban működik, ¬ A térség hasonló természeti és kulturális adottságai a kooperáció táptalajául szolgálnak, ¬ A kapcsolatok legerőteljesebben a gazdasági kamarák, vállalkozások és a határvonal közvetlen közelében fekvő kistérségek között indultak fejlődésnek, ¬ Az Eurorégió térségét átszeli, illetve érinti három transzeurópai közlekedési korridor nyomvonala: a IV. (Pozsony – Bécs – Budapest – Szeged – Bukarest) és a X/a (ua. Szegedig, majd Újvidék – Belgrád – Nis) közúti-, vasúti folyosó, valamint a VII. számú Duna, (közép-kelet-európai közlekedési folyosók ld 4 számú melléklet) ¬ A közlekedési és logisztikai adottságok alkalmassá teszik a régiót a kapuszerepre, ¬ A műemlékek, természeti szépségek vonzó idegenforgalmi adottságok, ¬ Az országos szinten is kiemelkedő, térségben található felsőoktatási és tudományos központok (Szeged, Temesvár,

Újvidék) a régió szellemi bázisai, melyek között tovább fejlődik az együttműködés, ¬ Közösen fejleszthető, már beindított médiakapcsolatok működnek, ¬ A Vajdaság gyakran megkérdőjelezett szerepét megerősíti gazdaságának számos hangsúlyos pontja, mint például az Újvidéki Mezőgazdasági Árutőzsde, az újvidéki vámmentes övezetek, vagy az Újvidéki Mezőgazdasági Vásár. 3.312 Gyengeségek ¬ Az országok közötti rendezetlen politikai kapcsolatok akadályozzák az együttműködés kiteljesedését, ¬ Elégtelen a határon átnyúló regionális és helyi szintű együttműködés intézményesülése, ¬ Mindhárom oldalon jellemző a tőkehiány, a saját források hiánya, ¬ A DKMT Eurorégió nemzeti, nemzetközi és uniós elismertsége nem egyértelmű, ¬ Az államok eltérő gazdasági szerkezetéből és fejlettségéből adódó komparatív előnyök kihasználtsága minimális, 40 ¬ Jelentős az eltérés a

decentralizáció mértékében, az unió előírásaival történő harmonizációban, ¬ A rendszeres kapcsolattartás korlátozott, alacsony a térségben az egymás nyelvét, illetve az angolul beszélők száma, ¬ Elégtelen az együttműködés a mezőgazdaság, a turizmus, a gazdasági átszervezés és fejlesztés terén, ¬ A jogi és piaci szabályozók, információk ismeretének hiánya gátolja az érdemi együttműködést, ¬ Hiányzik a határon átnyúló környezeti szennyezések kezeléséhez szükséges eszközrendszer, ¬ Rendezetlenek a határon átlépő munkavállalással összefüggő munkaerő-piaci és szociális kérdések, hangsúlyozottan a schengeni határok kiterjesztését követően. 3.313 Lehetőségek ¬ A térség az Európai Unió bővítésével geo- és biztonságpolitikai adottságai okán Délkelet-Európa „kapujává” válhat, ¬ A transzeurópai közlekedési hálózat lehetőséget kínál a nyugat-európai munkamegosztásba

történő bekapcsolódásra, a régió kohéziójának erősítésére, ¬ A régió új lehetőségeket kaphat az érintett államok közti kapcsolat javulása, a balkáni stabilizáció és az újjáépítés megindulása révén, ¬ A csatlakozási folyamat előrehaladása segíti az országok közti harmonizációt, ¬ Az EU határ menti régiók fejlődését támogató pénzügyi eszközei közül több is megpályázható lesz, ¬ Az Eurorégió ismét összekapcsolhatja az idők során már sikeresen fejlődött térstruktúrákat, ¬ A magyar-román területen az előcsatlakozási alapok új kooperációs lehetőségeket nyitnak meg, ¬ Ha sikerül az azonos adottságokkal rendelkező mezőgazdasági területeket szoros kapcsolatba hozva minőségi termékeket előállítani, életképesnek bizonyulhatnak az európai versenyben, ¬ Az egyetemi központok képesek szellemi potenciáljukkal a fejlődést katalizálni, ¬ Az Eurorégióban összekapcsolódhat a

regionális fejlesztés és tudásbázis, mely a megújulás alapja lehet. 41 3.314 Veszélyek ¬ A régió nem határos közvetlenül tőkeerős, piaci mintákkal szolgáló térséggel, ¬ Eredmények hiányában a gyors fejlődésbe vetett hit kiábrándultságba csaphat át, ¬ A nem fejlődő fizikai infrastruktúra számottevően korlátozhatja az együttműködést, ¬ A politikai helyzet bizonytalansága és az euro-atlanti politikától eltérő irányzatok kedvezőtlenül hatnak a felvirágzásra, ¬ A gazdaság, benne a mezőgazdaság fejlesztése nem halad az elvárt ütemben, ¬ A csatlakozás ütemének jelentős eltérése feszültségforrás lehet, ¬ A schengeni szabályok átmeneti intézkedések nélküli bevezetése megbéníthatja a határ menti együttműködést. 3.4 3.41 A DKMT Eurorégió fejlődésének kronológiája Szervezeti és együttműködésbeli fejlődés A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió létrehozásának

körülményeiről a tárgyalások már 1992-ben elkezdődtek. Az események akkor gyorsultak fel, amikor a román törvényhozás 1996 őszén biztosította a romániai megyék számára, hogy önállóan intézhessék nemzetközi kapcsolataikat és részt vehessenek nemzetközi jellegű szervezetekben. Végül 1997 november 21-én, Szegeden került aláírásra az Eurorégiót létrehozó dokumentum, – egyelőre a Körös folyó neve nélküli elnevezéssel – a térség határon átnyúló kapcsolatai fejlesztésének eurorégiós kereteként. 1997 decemberében a Vajdaság Végrehajtó Tanácsa koordinációs testületet hozott létre a DKMT Regionális Együttműködésről szóló jegyzőkönyv megvalósításának felügyeletére. Az alapító önkormányzatok, közhatóságok elnökei a jegyzőkönyv hitelesítésével arra vállalkoztak, hogy az érintett három ország határtérségében elősegítik a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés fejlesztését,

tekintettel a kölcsönös bizalmon alapuló légkör megteremtésének fontosságára és az európai területfejlesztési normákra. Az együttműködés kiemelkedő célkitűzése, hogy szélesítse a helyi közösségek és önkormányzatok közötti kapcsolatokat a gazdaság, az oktatás, a művelődés, az egészségügy, a tudomány és a sport területén, illetve ezek együttműködését, mely a korszerű európai folyamatok keretébe való integrációhoz vezet. 42 Az 1990-es évek óta a magyar megyei önkormányzatok fokozatosan építették ki nemzetközi kapcsolatrendszerüket. A kapcsolatok formálásában a gazdasági kamarák, egyetemek, civil szervezetek is részt vesznek, de a kétoldalú, ún. testvérmegyei kapcsolatok mellett az eurorégiós kezdeményezés és az uniós csatlakozásra való felkészülés jelenti a fő irányokat külügyi téren. A mindennapokban az Eurorégió létezése gyakran kétoldalú, megyék közti kapcsolatokban realizálódik.

Elemzésünk mintapéldája lehet a régió szívében fekvő Csongrád megye, mely kiemelten intenzív kapcsolatfelvételre törekedett két határon túli szomszédjával, Temes megyével és a Vajdasággal. A két megye magyar és román partnerei 1992 őszén írták alá az együttműködési megállapodást és igen tartalmas, minden szempontból fejlődő kapcsolatot alakítottak ki. A Vajdasággal – papírforma szerint az akkori Jugoszláviával – pedig még korábban, 1990 tavaszán megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel, noha a két terület már évtizedek óta szorosan együttműködött. Az Eurorégió jelentősége nem csak az aláíró megyei testületek és az Elnökök Fórumának üléseivel, együttműködési akcióival mérhető. Ennél sokkal erősebb az a kisugárzás, mely az Eurorégió eszméjének az élet minden területére és a polgárok mindennapi kapcsolataira vonatkozóan megjelenik. Az alapítás óta eltelt pár év tapasztalataként

megállapítható, hogy változatlan intenzitású érdeklődéssel fordulnak a térség szereplői az eurorégiós együttműködés felé. 2002. július 1-jén lépett életbe a Martonyi János magyar külügyminiszter és Miroljub Labus jugoszláv miniszterelnök-helyettes által aláírt Magyar-Jugoszláv Szabadkereskedelmi Megállapodás. A 2000 őszén Jugoszláviában megkezdődött demokratizálódási folyamat kedvező feltételeket teremtett a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez. A megállapodás az Unióba történő belépésünkig jelent előnyt a szomszéd ország piacán, tekintettel arra, hogy Jugoszlávia még nem alkalmaz széles körben szabadkereskedelmi feltételeket. A megállapodás az áruforgalomra vonatkozik, összhangban van a nemzetközi kereskedelmi előírásokkal és a kedvezmények terén a két ország közt egyensúly áll fenn. Az általános feltételek kialakításakor figyelembe vették az eddig létrehozott szabadkereskedelmi

megállapodásokat, a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény keretében elfogadott “Egyetértési Nyilatkozat”-ot és azt, hogy Jugoszlávia még nem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek. Magyarország a vámok lebontásában átmeneti ideig bizonyos egyoldalú előnyöket biztosít Jugoszlávia számára, ugyanakkor a megállapodás életbe lépését követően a 43 magyar vállalatok is azonnal részesednek a kölcsönösen nyújtandó vámkedvezmények előnyeiből. Az ipari termékek döntő, 86 százalékos hányadára kölcsönös a vámmentesség. Kivételként kétféle lista került egyeztetésre: az ún. kevésbé érzékeny termékeket tartalmazó mindkét oldalon, a legérzékenyebb termékkör tekintetében csak jugoszláv részről. A “kevésbé érzékeny” ipari termékek esetében a jelenlegi vámokat három ütemben 2003 végéig szüntetjük meg, míg az ún. “legérzékenyebb” ipari termékek, mint a cement, műtrágya körében a

vámok 2005 végéig fokozatosan csökkennek nullára. Az agrárkereskedelem terén az ún. “A” és “B” listát egyeztették Az előbbi listán azon termékek szerepelnek, amelyek esetén kölcsönösen nulla százalékos vámokat alkalmaznak, mennyiségi korlátozás nélkül, például vetőmagok, szaporítóanyagok, tenyészállatok esetében. A “B” listán szereplő termékekre, köztük búza, kukorica, hús termékekre azonos, csökkentett vámok formájában biztosít a két ország egymásnak vámkedvezményeket. A vámcsökkentés mértéke a két országban érvényes legnagyobb kedvezményes vámszint közül az alacsonyabb, csökkentve 10 százalékkal. Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara égisze alatt 2001-ben alakult meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar – Jugoszláv Tagozata, s a két nemzeti kamara elnöke aláírta a két ország közötti kamarai megállapodás alapokmányát. Azóta a tagozat rendszeresen szervez üléseket,

tájékoztatókat, üzleti találkozókat és részt vesz kiállításokon, vásárokon. A Tagozat négy alapvető célt tűzött maga elé: mielőbb valósuljon meg Magyarország és Jugoszlávia között a nemrégiben aláírt szabadkereskedelmi megállapodás gyakorlati alkalmazása, – így eredményesebbé válhatnak az üzleti kapcsolatok fejlesztése érdekében tett erőfeszítések és várhatóan jelentősen növekszik majd a két ország közti áruforgalom; a jugoszláv bankrendszer kezdjen el hatékonyan működni; valamint kiemelt cél a termelési típusú együttműködések szorgalmazása és a harmadik országok piacain való közös megjelenés a meglévő közös előnyök kihasználásával. A határon túli együttműködés különleges vetülete a gazdasági kamarák közötti kooperáció, a DKMT Kamarai Együttműködés.9 Az Eurorégió legfelsőbb testülete, az Elnökök Fóruma 1998. február 12-én tartott ülésén fogadta el a kamarák csatlakozási

szándékát. A határozat értelmében a gazdasági kamarák együttműködése állandó programcsoportként az Eurorégió szervezetének részévé vált. Az 1999-ben hivatalos kereteket öltött kamarai aktivitás a vállalkozások fejlesztését tűzte ki célul, a vállalkozás, mint 9 DKMT Kamarai Együttműködés Gazdaságfejlesztési Koncepció [1999] 44 értékteremtő létforma társadalmi elismertségének növelése által. A résztvevő kamarák az alapcél megvalósulásának elősegítésére számos stratégiai célterületet neveztek meg; így a régiómarketing és a nemzetközi versenyképesség erősítését, a gazdasági kapcsolatok, a humánerőforrás, valamint a környezetvédelem fejlesztését. A Kamarai Együttműködés tehát láthatóan segíti, elérhető eszközeivel támogatja a határon túli együttműködés eurorégiós változatát. A következő, 2. számú táblázat tárja elénk az alig néhány éve működő Eurorégió

eseménydús múltját, kialakulásának állomásait: A DKMT Eurorégió kronológiája 1992 együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között 1992 együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között 1994 javaslat-tervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között 1994-97 az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek 1997. az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden nov. 21 1997. megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről dec. 1998 első soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke 1998. Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről febr. 1998. DKMT Napja, Hármashatár Találkozó, határnyitás a Hármashatárkőnél máj. 30 1999 második soros

elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke 1999. Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT márc. irodájának létrehozásáról 2000 harmadik soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke 2000. román-magyar vegyesbizottsági találkozó, a PHARE CBC határokon átívelő márc. együttműködési stratégia elfogadása a 2000-2002. időszakra 2000. DKMT Napja, Hármashatár Találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes máj. 27 megnyitása, a Stratégiai Terv elfogadása 45 2001 a negyedik soros elnök Đorđe Đukić, a Vajdasági Végrehajtó Tanács elnöke 2. táblázat: A DKMT Eurorégió fejlődésének kronológiája Az Elnökök Fóruma első ülését Szegeden, 1998. február 13-án tartotta, melyen döntés született a testület működési szabályzatáról, az 1998. évi munkatervről és a regionális együttműködés stratégiai programjának készítéséről. A második, újvidéki

ülésen megállapodtak egy magazin elindításáról Euro-Trio néven, melyet közös szerkesztés, azonos tartalom, fejléc, laptükör és országonkénti kiadás jellemez. Az Elnökök Fórumának harmadik, temesvári ülésén véglegesítették a működési szabályzatot, amely rögzíti négy munkacsoport létrehozását. A négy munkacsoport feladatköre: gazdaság, infrastruktúra, idegenforgalom; területfejlesztés, természet- és környezetvédelem; humán, civil, sport; valamint külügy, informatika, média. Időközben a regionális együttműködést alkotó területi egységek gazdasági kamarái és szakszervezeti szervei hasonló interregionális együttműködést írtak alá. Az Elnökök Fórumának döntése alapján a Duna-Maros-Tisza Regionális Együttműködés Duna-KörösMaros-Tisza Regionális Együttműködés elnevezésre módosult. Az ülésen még körvonalazódott a körzeti televízió stúdiók együttműködésének formája és

szükségessége. A negyedik, szegedi ülésen elfogadták a munkacsoportok működési szabályzatát. Döntés született arról, hogy a PHARE CREDO 1998. évi pályázatára adják be a DKMT Regionális Együttműködés stratégiai programját. A Békéscsabán tartott ülésen az Elnökök Fóruma megtárgyalta a Regionális Együttműködés továbbfejlesztésének szükségességét és lehetőségeit. A következő ülésen 1999. március 11-én, Temesváron közös bankszámla megnyitásáról és a közös tagdíj mértékéről döntöttek. Ezt követően a koszovói háború miatt megszakadt az Elnökök Fórumának rendszeres ülése, bár az informális kapcsolat megmaradt. A háború befejezését követően viszonylag könnyen sikerült a kapcsolatokat újra felvenni. Még ez évben Ópusztaszeren informális találkozóra került sor, ahol valamennyi résztvevő kinyilvánította együttműködési szándékát. 2000. évi, temesvári Elnökök Fóruma rendes ülésén

tájékoztató hangzott el az 1999-ben megkezdett közös projektek alakulásáról, a DKMT Gazdaságfejlesztési Koncepciójáról, értékelték az Euró-Trio magazint és döntöttek az Eurorégió magazin indításáról. Ezen az ülésen választották meg a 2000. év soros elnökének Ivan Dan-t, az Arad Megyei Tanács elnökét. 46 2000-ben Békéscsabán a Stratégiai Koncepció vázlatát vitatták meg a meghívott szakértők. A temesvári egyeztetés témája a Stratégiai Terv vázlatának átdolgozása, az egyes megyék fejlesztési terveinek összegyűjtése és azok szintetizálása volt. Végül az Eurorégió Elnökök Fóruma 2000. május 27-én fogadta el a szervezet Stratégiai Tervét, amelyet a Pro Professione Kht. készített Kulcsár László professzor vezetésével 3.42 Az együttműködés elmélyülése a mindennapokban10 A megállapodások, ülések és egyéb formalitások nem öncélúak; társadalmi és gazdasági vetületük, eredményük van,

melyek a lakosság számára kézzelfoghatóvá válnak. Ilyen fejlemények például a mezőgazdasági vásárok, vagy a közös színházi előadások, melyek közül a teljesség igénye nélkül következik néhány. Az Eurorégió gazdaságának stimulálására rendeztek 1998. áprilisában Eurorégió-Expot, a Temesvári és a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében, egy négy napos kiállítással egybekötve; ugyanez a cél vezérelte még ez évben a világ legnagyobb élelmiszer-kirakatának, az újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár megrendezését. 1998. januárjában Szegeden rendezett konferencián tanácskoztak és mutatták be szolgáltatásaikat a montenegroi Bar kikötő vezetői, amely – mint Magyarország dél-alföldi régiójához legközelebb eső tengeri kikötő – érdekelt abban, hogy bekapcsolódjon a magyar gazdasági és kereskedelmi életbe. Megjegyzendő, hogy a kikötő megközelítéséhez fontos lenne a Budapest –

Belgrád – Bar vasútvonal kiépítése is. Ugyanekkor magyar-román gazdasági-jogi fórumot rendeztek Békéscsabán, ahol a vezetők beszámoltak a két ország közötti konvertibilis elszámolás megvalósulásáról, a határátkelők bővítésének terveiről és a kettős adózás eltörléséről. A témához kapcsolódik még a 2001 októberében rendezett románmagyar üzleti találkozó Zsombolyán, mely szintén hozzájárult ahhoz, hogy az üzleti szféra szereplői kapcsolatokat alakítsanak ki. A térség infrastrukturális állapotát hatalmas ellentmondások jellemzik, belátásához elég, ha a felrobbantott magyarcsanádi híd égnek meredő pilléreire, azután a 2002 tavaszán elkészült gyulai határátkelő személyforgalmi részére gondolunk. Ahhoz, hogy a DKMT Eurorégió ki tudja használni a gazdasági lehetőségeit, fel tudjon zárkózni a fejlettebb régiókhoz, az első feladatok egyikeként meg kell kezdenie az infrastruktúra fejlesztését.

Közös érdek a határok átjárhatósága, az utak rendbetétele, az áruk, szolgáltatások és személyek szabad mozgását gátló akadályok lebontása. A sok hiányzó, vagy felújítandó 10 Euro-Trio [1998. június], Eurorégió [2000 június, 2001 február, június, július, 2002 május] 47 közút, híd, vasút, kikötő és repülőtér pótlása, renoválása már több helyen elkezdődött; jó példa erre a kiszombori határátkelő 2001-ben történt megnyitása, vagy a tárgyalások megindulása a Szeged – Kikinda –Temesvár vasútvonal felújításáról, a Délkelet-Európai Stabilitási Paktum támogatásával. Ellenpélda a még mindig be nem fejezett M5-ös autópálya (Szeged Magyarországon belüli súlya látja ennek kárát), vagy a bővítendő horgosi (magyar oldalon röszkei) és kelebiai (tompai) határátkelő. A tudományok, az oktatás és a kultúra terén is történtek bíztató lépések. 1998-ban, Temesváron román-magyar-jugoszláv

egyezményt írt alá tudományos együttműködéséről Temes Megye Kutatási és Interdiszciplináris Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Regionális Bizottsága és a Novi Sad-i Egyetem. Ez évben az Eurorégió irodalmi társaságainak találkozóját rendezte meg Szegeden a helyi Dugonics Társaság, azzal a céllal, hogy megismerjék egymás tevékenységét, terveit. Szegeden kétévente rendezik meg a találkozót, a közbülső években pedig az Eurorégió más-más országában találkoznak egymással. Szintén 1998-ban a Vajdasági Topolyai Művésztelep hat naiv festőművészének alkotásaiból nyílt kiállítás Szentesen. Ami pedig a színjátszást illeti, a szegedi és a szabadkai színház korábbi nagy múltú kapcsolatának felélesztését határozták el a színházak vezetői, hogy azután megrendezzék hármas színházi koprodukciójukat Egy nyári éjszaka álma címmel. 2000-ben Csorváson népzenei verseny talált otthonra Még 1997

május utolsó hétvégéjén, a magyar-román-jugoszláv hármashatár találkozásánál – az ún. triplex-nél – ideiglenesen megnyitották a határokat Óbébán (magyar oldalon Kübekháza, jugoszláv oldalon Rabe) és ünnepséget rendeztek, azóta ez hagyománnyá vált és a hétvégi határmegnyitást évente megismétlik. 1998-tól az alkalom megkapta az Eurorégió napja nevet. Természetesen más téren is történtek lépések a szorosabb együttműködés felé. 1998 februárjában, munkalátogatás keretében Temesváron, majd Szabadkán találkoztak a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság és a Temes Megyei Rendőr-főfelügyelőség vezetői, ahol megállapodtak a gazdasági bűnözés visszaszorítását szolgáló közös feladatokban. Márciusban pedig magyar-román közös békefenntartó zászlóaljat hoztak létre, melyben a hódmezővásárhelyi és az aradi gépesített lövészdandár vesz részt. Sajnos a régió különböző centrumai

között még így is csekély az együttműködés, holott a térség centrumtelepüléseinek az együttműködésbe való bevonásával nagy eredményeket mutathatnának fel. Jelenleg is viták folynak arról, hogy hol van, illetve hol legyen az Eurorégió központja, vagy hogy egyáltalán szükség van-e ilyenre. A szegediek amellet 48 érvelnek, hogy ez a város földrajzilag az Eurorégió centrumában van és Magyarország valószínűleg a térségből elsőnek fog csatlakozni az Európai Unióhoz. Ugyanakkor számos más funkció és a nagyobb lélekszám miatt Temesvár, illetve Újvidék központi szerepe mellett is erős érvek szólnak. 3.5 A DKMT Eurorégió szervezeti felépítése A már 1992-től szerveződő együttműködés lényegében a megyei önkormányzatok közötti önkéntes kooperáció szervezete, melyhez programcsoport jelleggel csatlakoztak a kilenc megye gazdasági kamarái és szakszervezeti szövetségei. Más megközelítésben az Eurorégió

egy munkaközösség típusú szerveződés, melynek szervezeti felépítését az Elnökök Fóruma irányító testület, a soros elnök, a titkárság és a munkacsoportok alkotják. Magyarország és Románia esetében 1996-tól fokozatosan kezdődtek el a programozási munkálatok, alakultak ki a közös döntési fórumok és a szakértői munkacsoportok. Az Európai Unió gyakorlatában alkalmazott – és a 2.1 pontban részletezett – tipológia szerint megalapításakor a „határ menti információs és konzultációs fórum” szerepét töltötte be, mára azonban Eurorégióvá nőtte ki magát. Ahogyan maga a világ és benne az Európai Unió, a DKMT Eurorégió is változik: hatékonyabban kell működnie, valódi és fejlődőképes formációként kell fellépnie Európában; az ad-hoc esetekkel foglalkozó munkaközösségi szintről erőteret generáló szervezetté kell válnia. Fő célja tehát, hogy olyan nemzetközi szerveződésként ismerjék el, mely

képes az adott régió gazdasági, szociális, környezetvédelmi és intézményi problémáit sikeresen kezelni. Működését tekintve az Eurorégió nem egy nemzet, vagy állam feletti intézmény, hanem az együttműködést és a tevékenységek koordinálását segítő, a határ két oldalán lévő szervezetek hatékonyságát fokozó érintkezési felület. Tevékenységének egyeznie kell a Közösségek és a Területi Hatóságok Közötti Határokon Átnyúló Együttműködésről Szóló Európai Keretszerződéssel. Lényeges: az „Eurorégió” elnevezés minden részletében tartalommal való megtöltése még várat magára, hosszú távon megvalósítandó cél a szervezeti felépítés európai modellek alapján történő átalakítása. Ennek során alapkövetelmény különböző szervezetek integrálása, ez részben már (kamarák esetében) megvalósult, részben még megoldatlan (városok esetében). Fejlődése során tagszervezeteinek arra kell

törekednie, hogy az Eurorégió alkalmas legyen a határon átnyúló kapcsolatok összefogására és irányítására. A szerveződés rendelkezik már egy szegedi székhelyű állandó titkársággal, közös pénzalap és bankszámla 49 létrehozásáról szintén született döntés. Mindazonáltal hosszú még a rendezendő tényezők listája: a magyar, román és jugoszláv intézményi decentralizáltság eltérő foka nehezíteni fogja a zavartalan működést; míg kétoldalú, magyar-román békés együttélést elősegítő egyezmény 1996. óta létezik, magyar-jugoszláv, román-jugoszláv relációban ez még várat magára, sőt, fokozódik a politikai rendszerek távolodása. Szintén megemlítendő, hogy a poszt-szocialista átalakulás folyamata magyar és román területeken jelentősen eltér, Jugoszlávia külkapcsolatai pedig az embargók óta nehezen értelmezhetőek. A felek közös terhei közül az egyik legfontosabb, hogy a területi tervezés

regionális intézményei, hatóságai nagyrészt hiányoznak, politikai vákuumot teremtve a központi és helyi kormányzati, önkormányzati szintek között. Az Eurorégió működéséhez segítséget, – más európai határ menti területekkel együtt – tanácsadói szolgáltatást és információkat kap az Európai Bizottság és az AEBR közreműködésével 1990-ben létrehozott LACE projekt keretében. Közép-, és Kelet-Európára csak 1996-ban terjedt ki a program. A PHARE CBC keretében alkalmazott LACE középpontjában az a törekvés áll, hogy megtalálják és elterjesszék a megfelelő gyakorlati eljárásokat, illetve támogassák a határ menti területek közötti kapcsolatok kiépítését. Ez a projekt nagyban hozzájárul az Európai Unió Interregionális Kezdeményezésének megvalósításához. A LACE projekt a „Gyakorlati Kézikönyv a határon átnyúló együttműködések elősegítéséhez” c. kézikönyvben öltött testet először

1995-ben, majd kibővített kiadásaiban. A DKMT regionális együttműködés egy adminisztratív típusú szervezet, melyet 1992ben kezdeményeztek, azonban hivatalosan csak 1997 novemberében alapították meg, mintegy együttműködési szervezetként a kilenc partnermegye helyi kormányzatai között. Legfőbb funkciója az anyagi források felismerésének lehetőségeit érvényesíteni, segédletet nyújtani a határközi fejlesztési programok kidolgozása és realizálása tekintetében és velük együtt segíteni a bevont régiók gazdasági, társadalmi és politikai kohéziójának erősítését. A DKMT Eurorégiót többnyire a regionális érdekeket képviselő projektek elősegítésében vonják be, így egy határközi információs és konzultációs fórum szerepét vállalta fel, ezáltal alkalmassá teszi a partner országok helyi hatóságait a határközi együttműködés színvonalának fejlesztésére, igazodván a határközi fejlesztési stratégiához.

Ezen kívül az Eurorégió célul tűzte ki azt, hogy jelentősebb részt vállal az INTERREG Kezdeményezésből. Az Eurorégió szervezetének struktúrája magában foglalja az elnöki fórumot, az elnököt, a titkárságot és a munkacsoportokat. Az elnöki fórum a partnermegyék tanácsainak kilenc képviselőjéből áll, ez a közérdeken kívül eső politikai képviselet, döntéshozó hatalmi jogkörrel. Az elnöki titulus egyéves időtartamú pozíció, rotálódás révén tölti be a három 50 résztvevő ország egy-egy képviselője. A titkárság az elnöki fórum szolgálatában áll, előkészíti azt a döntéshozatalra, adminisztratív tevékenységeket végez, melyek a szervezeti működéssel összefüggnek, kiszolgálja az elnököt és koordinálja a munkacsoportok tevékenységét. A munkacsoportok pedig az eurorégiós tevékenységi területek szakmai problémáinak megoldására és javaslatok, értékelések kidolgozására hivatottak, a fórum és

az elnökség irányításával. Az Elnökök Fóruma határozata értelmében az Eurorégió adminisztrációs központja Szeged lett, itt került felállításra a Közösségi Kezdeményezések Irodája, mely a munkaszervezet végpontjaként felel a zökkenőmentes működésért. Az Együttműködés tartalmi elemeinek végrehajtásához és magához a működtetéshez szükséges financiális hátteret a tagok által befizetett közös pénzalap – melynek kiszámítása: lakosságszám * 0,004 Euró – biztosítja. Az iroda fő feladatai közé tartozik, hogy koordinálja az Elnökök Fóruma üléseit, közreműködik a munkadokumentumok elkészítésében, állandó kapcsolatot tart a tagrégiókkal, emellett biztosítja a folyamatos információáramlást, kapcsolatokat épít más regionális együttműködésekkel és figyelemmel kíséri az Európai Unió különféle programjait, az Elnökök Fóruma döntése alapján pályázatokat készít és projektek

megvalósítását szervezi, végül kezdeményezi és bonyolítja közös rendezvények, akciók megtartását. A problémákat összegezve megállapítható, hogy jelenleg a térségben a funkcionális kapcsolatrendszer alapvetően gyenge, ráadásul a belső munkakapcsolatok is elégtelenek a projektfejlesztés, a tervezés és más tevékenységek koordinálásához, mely tulajdonképpen a határ menti együttműködési tevékenység alapjául szolgálna. Érdekes helyzetet teremt, hogy ugyan a határon átnyúló kapcsolatokat az egyes kormányok támogatják, az Eurorégió közvetlen állami támogatásban nem részesül. Az eddigi tapasztalatokból világossá vált, hogy a közös stratégiai területfejlesztésnek az állami és a magánszektor nagyobb mértékű részvételén kell alapulnia. Szintén fontos, hogy a DKMT Eurorégió erőteljesebben hangoztassa érdekeit. Elvárható, hogy az uniós sajátosságokra tekintettel rugalmasabb és kezelhetőbb

területfejlesztési programokat készítsen elő, a nemzeti kormányok pedig az állami infrastrukturális beruházások gyorsításával és célzott támogatásokkal segítsék az együttműködés fejlődését. Az Eurorégió résztvevőinek fel kell ismerniük, hogy az együttműködési rendszer nem képes egyik napról a másikra megváltoztatni marginális helyzetét, de a bővülő kapcsolatok biztató eredményeket hozhatnak. A problémák felszámolásához a meglévő jogi keretek és szervezeti infrastruktúrák korszerűsítése elengedhetetlen; ennek nyomán válhat jó eséllyel a jelenlegi együttműködési fórumból magasabb szintű, „integrált struktúrává”. Állandó munkakapcsolatot szükséges 51 fenntartani a résztvevők közt, bővíteni számukat az állami szervezetekkel, a civil és a magánszférával. Nem elcsépelt frázis: a közös munka szilárd alapja a kölcsönös bizalom 3.6 A Stratégiai Terv közigazgatási és fejlesztési

programja, együttműködési hálózat kialakítása A közép- és kelet-európai társadalmi, gazdasági változások után mind Magyarországon, mind Romániában megnyílt az út az önkormányzatok kialakítása és a közigazgatás reformja, az erősen centralizáló szovjet minta levetkőzése előtt. Egy EU-kompatibilis közigazgatási program nem kis feladatot ró az együttműködő felekre; mégis ez az egyik előfeltétele annak, hogy a tagjelöltek csatlakozzanak az Európai Unióhoz. Általánosságban elmondható, hogy az együttműködés lehetőségei a helyi közigazgatási, önkormányzati szereplők számára adottak és bizonyos elemeivel már élnek is. Az biztos, hogy a közigazgatásnak szemléletében át kell alakulnia és ellensúlyoznia kell a lakosság egy részében élő ellenszenvet a közigazgatással szemben (problémák a törvényességgel, átláthatósággal). Ahhoz, hogy a közigazgatás betölthesse az Eurorégión belüli együttműködést

javító szerepét, három síkon át kell alakulnia: törvénykezési (jogszabályalkotás racionalizálása, dereguláció, decentralizáció útján, nagyobb önkormányzási lehetőség nyújtásával a helyi autonómiák számára), szervezeti (eljárások egyszerűsítése, hierarchiák csökkentése) és kulturális síkon (a közigazgatás szereplőinek szemléletváltása, átalakítás a szolgáltatás irányába). A törvényi átalakítás szükségessége elsősorban Romániára vonatkozik, a magyar önkormányzatok autonómiája elméletileg Európa-szerte egyedülálló. Nálunk inkább az állam felől jelentkező pénzügyi megszorítások és a politikai irányvonal-függő preferencia megszüntetése lenne indokolt. A legnehezebb feladatot természetesen a közigazgatás szolgáltatás jellegének kialakítása jelenti, ugyanakkor ez lenne a polgárok számára legszembetűnőbb változás. A témában két alapfogalom tisztázása szükséges: a helyi közigazgatás

és a helyi önkormányzat között lényeges különbség van: míg a helyi közigazgatás magas fokú központosításra utal, a helyi önkormányzat az államhatalom függőleges elosztását és a helyi szervek széles körű önállóságát jelzi. A Stratégiai Terv közigazgatási programja a kapcsolódó teendőket három téma köré csoportosítja: az országok közigazgatási rendszere; a helyi közigazgatás és a lakosság kapcsolata; végül a közigazgatás személyi állományának felkészültsége és elvárása a témája. Nemzeti kompetenciáról lévén szó, a jelenleg is lényeges eltéréseket felmutató magyar és (koránt sem liberális) román közigazgatási rendszer a csatlakozás után sem fog feltétlenül 52 közelíteni egymáshoz, így ez együttműködést akadályozó tényező. A Vajdaság belpolitikai okokból nem is szerepel az alprogramban. Magyarországon 1990-ben, a politikai rendszerváltozás idején megkezdődött, de később félben

maradt a közigazgatási rendszer átalakítása. Az új, ide vonatkozó törvény széles jogkört adott a települések önkormányzatainak, ismét megjelent a megyei jogú város kategóriája.11 Magyarország 1992-ben írta alá a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának Preambulumát, mely kimondja, hogy legközvetlenebbül helyi szinten gyakorolhatják az állampolgárok a közügyekben való részvétel jogát; ennek értelmében válnak az önkormányzatok a demokrácia közfeladatokat ellátó alapintézményévé. Rövidesen látni lehetett, hogy bizonyos térségi feladatokat az egyes települések csak egymással összefogva képesek megoldani; ilyenek az infrastrukturális fejlesztés, a környezetvédelem, vagy a termelő beruházások létesítése körébe tartozó feladatok. Az előző chartán alapul – Magyarország számára is mintául szolgálva – az 1994-ben megalkotott Regionális Önkormányzat Európai Chartája. Ez öt illetékességi kört határoz

meg a regionális önkormányzatok számára, ezek: a regionális ügyek, kapcsolat a helyi közhatóságokkal, államügyekben, európai ügyekben és nemzetközi ügyekben való részvétel. A területi szerveződést és összefogást „kívülről” is kezdeményezték: Az Unióban azt a nézetet osztják, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok térben szerveződnek, ezek racionális működéséhez pedig kell egy bizonyos területnagyság. Az ideális területnagyság, az ún. NUTS II 1,5-2 millió lakost foglal magában, az Európai Unió csak ezeket hajlandó támogatni. A képviseletnek ez a formája tehát a térfelosztás statisztikai rendszerében (NUTS) történő megjelenés. Ezért 1996-ban Magyarországon területfejlesztési törvényt fogadtak el és hét régióra osztották az országot. A magyar régióknak azonban nincs legitim, választott politikai döntéshozó testületük és saját pénzügyi forrásokkal sem rendelkeznek. Romániában prefektusok

felügyelik az önkormányzatok működését, a megyék pedig koordinatív szereppel bírnak. Míg Magyarországon 19 megye és 7 régió található, Románia területét 40 megyére és 8 régióra osztották. A területi tervezésben nagy jelentőségű regionális felosztást mindkét országban uniós iránymutatásokra vezették be, nálunk 1996-ban, keleti szomszédunkban két évvel később. (Az Eurorégióban a Dél-alföldi régió megyéi és JászNagykun-Szolnok megye, valamint az 1998-ban létrehozott, román Nyugat régió négy megyéje vesz részt.) Míg nálunk hagyományosan a megyék szerepe hangsúlyosabb, Romániában a régióké. 11 Tanács István [2001] 53 Az európai demokráciákban többféle önkormányzati modellel találkozhatunk, feladataik azonban egységesen két csoportra oszthatók: a helyi közügyekre és az állam által átruházott államigazgatási feladatokra. A magyar és a román területfejlesztési rendszer összevetésekor némi

hasonlóság felfedezhető, felépítésüket az alábbi, 3.számú táblázat ismerteti: Szintek és egységek Országos szint Magyarország Románia Földművelésügyi és Nemzeti Területfejlesztési Tanács Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Területfejlesztési Országos Területfejlesztési Tanács Ügynökség Országos Területfejlesztési Központ Regionális szint Megyei szint Települési szint Regionális Területfejlesztési Regionális Fejlesztési Tanács Tanácsok Regionális Fejlesztési Ügynökségek Megyei Területfejlesztési Tanácsok Megyei tanácsok települések települések 3. táblázat: Területfejlesztési rendszerek Magyarországon és Romániában A helyi közigazgatás és a lakosság kapcsolata az egyik leglényegesebb kérdés esetünkben: az együttműködés alappillérét a közigazgatási szervezetek jelentik, nem mindegy, milyen a viszonyuk a lakossággal és viszont. Mindkét országban az önkormányzatok és a

lakosság kapcsolata többnyire feszültségekkel terhelt. Ez részben az általános gazdasági állapotokra vezethető vissza, részben az önkormányzattal, mint politikai döntéshozó testülettel szembeni bizalmatlanságra. Jellemző a lakosság közügyekkel szembeni passzivitása, alig alakult ki párbeszéd a helyi hatalom és a helyi társadalom közt. Az önkormányzatoknak általában nincs marketing stratégiájuk, illetve koncepciójuk a párbeszéd fenntartására, bár új fénysugár tűnt fel román oldalon PR irodák képében, de megemlíthető a Nyitott Társadalomért Alapítvány Bukarestben, vagy a nem kormányzati struktúrák hálózata, akár a Prodemocratia Alapítvány a fokozott kommunikációért. Magyarországon nagy szerep hárul a kérdésben a Soros György által finanszírozott alapítványoknak, a PHARE Democracy és mikroprojektjeinek, USAID alapítványoknak, az Illyés Közalapítványnak. Mindkét oldalon ajánlott bevonni az önkormányzatokat

a decentralizációt és kooperációt támogató európai uniós ECOSOUVENTURE Programba. Térjünk át a közigazgatás személyi állományára. Elsődleges fontosságú annak feltárása, hogy a köztisztviselők mennyire felkészültek az uniós feladatok ellátása mellett a helyi koordinációs feladatokra. A térség kohéziójának záloga a szereplők aktív közreműködése. A megfelelően felkészített szakapparátus hatékonyan tud kommunikálni a 54 térségi szereplőkkel, a fejlesztési programokat pontosan lebonyolítja, mindemellett naprakész információkkal rendelkezik a résztvevőkről, a mikro-, makro- és globális környezetről. A fejlesztési folyamat első lépése a személyi állomány ismereteinek, attitűdjeinek feltérképezése. Ez történhet az érintett önkormányzatokhoz kiküldött kérdőívek, szakmai (uniós) tanulmányúton, előadássorozaton, vagy képzésen résztvettek arányának felmérése, illetve továbbképzési

rendszerek vizsgálata útján. A továbbképzések szerepe vitathatatlan: a közigazgatási reform sikere a működtetők hozzáértésétől is függ, ők teszik továbbá potenciális partnerré a közigazgatást a civil szektor számára. A PHARE CBC Programok adják a képzések oroszlánrészét az Eurorégió számára, a Szegedi Tudományegyetem Európai Tanulmányok Központja, a Csongrád megyei Európai Információs Pont, vagy a román Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Nemzeti Iskolája tolmácsolásában. Az eddigi felmérések azt mutatják, hogy a még elégtelenül működő uniós továbbképzési rendszer az eleve kis számú résztvevő számára alig képes speciális ismereteket terjeszteni, egyelőre általános ismeretekre fókuszál. Számos képzettségbeli hiányosság tárult fel, így az idegen nyelvi és számítógépes ismeretek alacsony szintje, a menedzseri képességek hiánya, az uniós intézményekkel kapcsolatos tájékozatlanság,

regionális lehetőségek ismeretének hiánya. Rutintalanság jellemző a pályázatkészítés területén. Szükséges megjegyezni, hogy egy homogén, de a túlzott centralizáltságot kerülő továbbképzési rendszer kifejlesztése a tizenöt uniós tagországban is gondot jelent. Tanulmányutakat a régió szakemberei számára az Európai Régiók Gyűlése által vezényelt Centurio Program biztosít, mely lehetővé teszi egy nyugat-európai régió közigazgatásának tanulmányozását. Az Eurorégiót alkotó megyék és a tartomány fejlesztési terveik különböző szakaszában vannak. Magyar oldalon a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács a programozás előrehaladott, a román Nyugat régió kezdeti szakaszában van. A két oldalt összefogó „Magyar-Román Határ Menti Térség Fejlesztési Koncepciója és Programja” PHARE CBC program keretében készült el. A Vajdaság csak állami szinten elkészített, a Szerb Köztársaság fejlesztési tervének

fejezetét képező tervekkel rendelkezik. Bár mindegyik résztvevő törekszik megfelelni az európai fejlesztési elveknek, ritkán hangolják össze a határ két oldalán megfogalmazott célokat, illetve valósítanak meg közösen projekteket. Az Eurorégió ezért éppen azt tűzte ki célul, hogy egy széles területet összefogó együttműködést hozzon létre. Stratégiai koncepciójának az a feladata, hogy hosszú távra (15 évre) fogalmazza meg a stratégiai irányvonalakat, prioritásokat, hogy azután a hosszú távú stratégiából kiszűrjék a rövid távú, operatív programokat. 55 Az Eurorégió Stratégiai terve olyan célokat fogalmaz meg, mint a határ menti kooperációk kezdeményezése, interregionális kapcsolatrendszer kiépítése és működtetése. Közép távú célként az infrastruktúra összehangolt fejlesztése, közös szintű projektek megvalósítása, az életminőség és a kistérségek gazdasági-társadalmi kohéziójának

erősödése szerepel. Ezek után megalapozott elgondolásnak tűnnek olyan hosszú távú célok, mint az európai normáknak megfelelő közös cselekvés, fejlesztés, közös projektek előkészítése, pályáztatása, megvalósítása. A stratégiai célok alapját az európai határrégiók gazdasági és társadalmi haladásáról szerzett elemzések képezik. Megkockáztathatjuk, hogy a legfontosabb kritériumok nem elsősorban földrajzi, vagy közigazgatási tényezők, hanem a közös érdekek és gondok. Csatlakozásunk után a regionális politikából a helyi szervezetek és önkormányzatok speciális feladatokat ragadhatnak magukhoz: fejlesztési programokban vehetnek részt, pályázhatnak az Alapok forrásaira. Emellett lehetőségük nyílik arra, hogy képviseltessék magukat az EU intézményeiben, például a Maastrichti Szerződés által életre hívott egyeztető fórumon, a Régiók Bizottságában. A közösségi joganyag ide vonatkozó eleme még a határ

menti együttműködéseket szabályozó, 1982-ben hatályba lépett Madridi Keretegyezmény. Ez az állami szuverenitást tiszteletben tartva nyújt mintákat határ menti térségek együttműködésének megkönnyítéséhez. Az Eurorégió területén is verseny alakult ki a városok között. A gazdaság szerkezeti átalakulása, az új termelési módozatok elterjedése, a globalizáció mind hozzájárult a városverseny felállásához. Még az Európai Unión belül is igaz, hogy az országhatárokat átlépő tőke az egyes országokban különböző fejlődési feltételeket talál, vagyis a fejlődési tényezők helyspecifikusak.12 Egy sikeres, fejlődőképes város jellemzői közé tartozik, hogy képes a gazdasági szerkezet változtatására, szolgáltatási szektorában magas az értékhozzáadó ágazatok aránya, jellemző a magas szintű üzleti szolgáltatások (biztosítók, tanácsadók, ügyvédi irodák) jelenléte, innovációs képességgel bír.

Ezeken kívül a sikeres városban döntések születnek, erős és gyarapodó középosztály jelenléte jellemző és jelentősek a város külkapcsolatai. Az egyes megyék rendre kitűzték saját fejlesztési prioritásaikat. Csongrád megye a nemzetközi versenyképesség erősítése, a gazdasági szerkezetváltás és rugalmasság elősegítése, a külkapcsolatok és a gazdasági infrastruktúra fejlesztése, a források koncentrálása és összehangolása, valamint a térségi szerepkör erősítése mellett tette le voksát. 12 Enyedi György [2001] 56 Bács-Kiskun megye tervei közt a humánerőforrás fejlesztése, egy szociális típusú, tájkímélő vegyes mezőgazdasági termelési mód kifejlesztése, gazdasági övezetek létesítése, munkahelyteremtés, a gazdaság diverzifikálása és az idegenforgalom fejlesztése szerepel. Békés megye középtávú tervei magukban foglalják egy versenyképes gazdasági szerkezet kialakítását, közlekedési és

informatikai rendszerek fejlesztését, környezetfejlesztést és vízgazdálkodást, a belső kohézió erősítését, településhálózat-fejlesztést, valamint a regionális kohézió fejlesztését. Jász-Nagykun-Szolnok megye szintén rendelkezik kidolgozott tervekkel: itt kiemelt prioritást kap a műszaki infrastruktúra felzárkóztatása, a gazdaság stabilizálása, a megye versenyképességének erősítése, ahogyan a környezet állapotának javítása és a külső tőke térségbe vonása is. A romániai térség egyelőre nem dolgozott ki megyékre bontott terveket, ehelyett az egész Nyugat régió fejlesztését irányozta elő. A térség gazdaságfejlesztésének fő céljai magukban foglalják az infrastruktúra és az üzleti szolgáltatások fejlesztését, a kis- és középvállalkozások támogatását, a turizmus és az ipar fejlesztését. A DKMT Eurorégió Stratégiai Tervére tehát azért van szükség, hogy az Eurorégió alkalmassá váljon arra,

hogy sikerrel pályázhasson az uniós támogatások elnyerésére. Ehhez szükség van az együttműködés szervezetének, tevékenységének olyan átformálására, hogy kapcsolódhasson az Európai Unió szervezeteihez, azok gondolkodásmódjához, működési mechanizmusához. Ezek szellemében számba kell venni a DKMT Eurorégió három országában már meglévő fejlesztési terveket: részben egymáshoz kell igazítani őket, részben az Unió igényeihez alkalmazni, ha támogatást szeretnének elnyerni a megvalósításukhoz. A Stratégiai Terv nem az egyes megyék fejlesztési tervét jelenti, – ezek természetesen integrálhatók a tervbe – hanem az eurorégiós együttműködés keretében elérhető források megszerzésére irányul. A Stratégiai tervnek az is célja, hogy kialakítson egy széles személyi kört, mely a közös programok megvalósításán munkálkodik, tagjai tartják egymással a kapcsolatot és részt vesznek egy közös tanulási

folyamatban. Ugyancsak a Stratégiai Terv része, hogy ezeket a célokat egy közös kommunikációs programban megismertessék a térség lakosságával, így régiótudatot alakítsanak ki (a kommunikációs programot részletesen a 3.9 számú alfejezet ismerteti). 57 3.7 Forrásszerzés a DKMT Eurorégióban Az együttműködés résztvevői tudatában voltak annak, hogy közös céljaik eléréséhez, intézményük működtetéséhez források szükségesek. A forrásszerzés, azaz a „fund raising” kulcskérdés az együttműködés stratégiai alprogramjainak tervezésekor. Amint már említettem, a határ menti együttműködések joga kettős eredetű: forrása egyrészt az európai (uniós), másrészt az egyes tagállamok jogalkotása. Az előbbi egyértelműen szabályozza az elmaradott térségekbe juttatott támogatások elosztásának módszereit. A nemzeti kormányok az EU első számú partnerei, ebből kifolyólag szükséges kialakítaniuk nemzeti

fejlesztési projekteket. Az Alapok támogatásainak folyósítása csak akkor lehetséges, ha a fejlesztési tervek tartalmaznak markáns regionális fejlesztési koncepciókat. Maga a DKMT Eurorégió is három önálló régióból (Dél-Alföld, NyugatRománia, Vajdaság) és Szolnok megyéből áll 3.71 Uniós források Az Eurorégió rövid távon több okból is csak közvetve, a tagok által szerezhet forrásokat. Egy, a Vajdaságot is magában foglaló szervezet nem nyerhet el közösségi forrásokat, ugyanakkor tagsága indokolt, mivel a jugoszláv tartomány részvétele biztonságpolitikai jelentőséggel bír. Másrészről az együttműködésben részes országok várhatóan nem egyszerre válnak uniós taggá: legkorábban Magyarország csatlakozhat, tehát a Strukturális Alapok elsőként a magyar megyék számára válnak hozzáférhetővé. A DKMT Eurorégió csatlakozásunk után egyúttal az EU külső határán fekvő struktúra lesz. Ezen kívül a

hozzáférhető források a csatlakozást követően átstrukturálódnak; magyar oldalról az INTERREG, román oldalról pedig a jelenleg is működő előcsatlakozási és a PHARE alapok biztosítanak pénzeszközöket. Hosszú távon a forrásbevonás lehetőségeit a jugoszláv demokratikus deficit miatt magyar-román viszonylatban kell tervezni, de biztosítani kell a tartomány majdani hozzáférését. Az EU a magyar-román kétoldalú kapcsolatokat már számos forrással támogatja, illetve támogatta PHARE CBC, PHARE CREDO, ECOS-OUVENTURE és INTERREG programok keretében. Az 1990-ben aláírt Keretegyezmény jelentette a magyar PHARE program nyitányát. A kezdetben csak Lengyelország és Magyarország részvételével működő program mára valamennyi társult kelet- és közép-európai országra, sőt, Albániára, Bosznia-Hercegovinára, Macedóniára is kiterjedt. A területfejlesztési PHARE programok részeként 1995-től nyílik 58 lehetőség határ menti

programok (CBC) megvalósítására. Ezek eredetileg az EU külső határaihoz kapcsolódó térségek felzárkóztatására voltak hivatottak, majd 1996-ban kiterjesztették PHARE-PHARE országok közötti határszakaszra Magyarország és Románia viszonylatában. 1998 óta valamennyi PHARE ország igénybe veheti A PHARE CBC támogatás általában az adott projekt 75 százalékát fedezi, melynek minimális összege 2000000 €. További feltétel Közös Programozási Dokumentum (JPD) készítése a partnerországok határ menti térségére. A PHARE CBC által támogatott tevékenységek, azaz a program célstruktúrája magukban foglalják a személyek és termékek szabad áramlásának elősegítését, az infrastruktúra javítását (kommunikációs intézmények, víz, gáz, elektromos ellátás), hulladékgazdálkodást, környezetvédelmet, turizmust, vízgazdálkodást, mezőgazdasági és vidékfejlesztést, egészségügyi együttműködést,

energiagazdálkodást, a telekommunikáció, közlekedés, üzleti együttműködés, vállalkozásfejlesztés és a kamarák támogatását, befektetés-támogatást, képzést, foglalkoztatást. Az Európai Unió által megkívánt magyar-román Közös Programozási Dokumentum elkészült az 1999-2002 időtávra is. A dokumentum konkrét prioritásokat jelöl meg, úgy mint az infrastruktúra fejlesztése, a határátkelés helyzetének javítása, gazdaságfejlesztés, intézményfejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés és kulturális együttműködés. Mind a magyar, mind a román érintett gazdasági szereplők 5000000 Euróval számolhatnak és kisprojektekkel is ringbe szállhatnak. A projektek rangsoráról a Megyei Területfejlesztési Tanácsok döntenek, a végső döntés pedig Brüsszelben születik. Az eddig nyújtott támogatások hatásainak vizsgálata során a számos pozitív hatás között fény derült arra is, hogy az aktorok kezdeményező-készsége

fokozódott. A régió gazdasági szereplői 1996-tól 1998-ban kivételezett helyzetben voltak, mivel a PHARE CBC mellett a PHARE CREDO-ból is juthattak forrásokhoz. Az előbbi 1998-ban történt kiterjesztése óta a CREDO elveszítette jelentőségét. Az 1991-ben indult az ECOS-OUVENTURE Interregionális Kooperációs Program, amely az EU városai és régiói, illetve ezek közép- és kelet-európai, mediterrán és FÁK-beli megfelelői közötti kooperációs projekteket támogat a know-how transzfer, a közigazgatásfejlesztés és az uniós szakpolitikák megismertetése terén. A támogatás maximális értéke 50000 €, mely a költségek 80 százalékára terjedhet ki. Az utolsó projektek 2002-ben zárulnak Magyarország 1998-ban – a társult országok közül elsőként – a PHARE CBC és saját forrásai felhasználásával teljes jogú tagjává vált az INTERREG II.C kezdeményezésnek A tagság jelentősége abban rejlik, hogy először nyílt társult

országnak lehetősége egy belső támogatási forma felhasználásában kezdeményező partnerként részt venni. Tehát egy magyar 59 kezdeményező valamely uniós partner bevonása után a szomszédos országokból is bevonhat partnereket. A program keretében 100000-300000 € költségvetésű projektek finanszírozhatók Az INTERREG II.C-CADSES program a közép-európai, adriai, dunai és délkeleteurópai térség együttműködéseit támogatja Az egyharmad rész saját erőt igénylő kezdeményezés kooperatív területfejlesztési folyamatokat, intézmények közti hálózatépítést, multimodális közlekedési rendszerek kiépítését, informatikai együttműködést, a természeti és kulturális örökség védelmét, valamint szakmai segítségnyújtást kíván szorgalmazni. A PHARE a 2000. évtől fokozott mértékben támogatja a társadalmi és gazdasági kohézióval összefüggő fejlesztési célokat. 2006-ig, illetve a csatlakozásig terjedő

időszakban a kelet-és közép-európai országok közösségi támogatásának fő eszköze, mely a csatlakozás után alkalmazandó Strukturális Alapok 1. célterületével azonos fejlesztési területekre összpontosít. Az ösztönzött területek közé a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése, az uniós Szociális Alaphoz hasonló támogatási rendszerek kiépítése és az üzleti infrastruktúra fejlesztése tartozik. A „PHARE 2000” célterületei és a várható források összege a Dél-alföldi Tervezési Statisztikai Régióban a következő: intézményi és gazdasági infrastruktúrafejlesztés 8000000 €, ipari szerkezet-átalakítás 8000000 €, végül a területfejlesztési operatív program legsürgetőbb projektjeinek megvalósítása 5000000 € támogatással. Tényleges csatlakozásunkig az átalakuló PHARE program mellett az Előcsatlakozási Alapok finanszírozzák az intézményfejlesztési és beruházási projekteket, vagyis az ISPA és a

SAPARD program. Elnyerésük kizárólag a teljes átláthatóság, folyamatos ellenőrzés és alkalmas pénzügyi-számviteli intézmények kialakítása esetén lehetséges. Mindkét program folyósítása megszűnik a csatlakozás időpontjában. Az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) fő célja a csatlakozásra váró országok felkészítése a Strukturális Alapok támogatásainak fogadására, valamint az infrastrukturális és környezetvédelmi problémák megoldása. Az ISPA támogatások nem program-, hanem projekt-orientált támogatások, vagyis legalább 5000000 € nagyságrendű, egyedi projektek nemzeti ráfordításait egészítik ki. A Bizottsághoz benyújtott projektek közül különösen a vasúti pálya-rehabilitációs és az M3-as, M5-ös, M7-es autópályák építéséhez való hozzájárulás lehetőségét érdemes kiemelni. A SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) tíz tagjelölt ország agrár-

és vidékfejlesztésére kialakított, 2000-ben indult program. Évi összege 38000000 €. A hozzáférés feltételeként megjelölt Monitoring Bizottság és SAPARD Program Iroda felállítása Magyarországon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályi szintjén 1999-ben megtörtént. 60 Az EU keleti bővítésével az új tagok számára hozzáférhetővé válnak a Strukturális Alapok, a területi különbségeket mérséklő legjelentősebb források. A keleti bővítés hatásai még a mediterrán térség csatlakozásánál is komolyabb nehézségek elé állítják az Uniót, hiszen a DKMT Eurorégió teljes területe az elmaradott térségek kategóriájába tartozik majd. Az egy főre jutó GDP még Magyarországon is az EU-átlag 37 százaléka, ezért az egész ország az 1. célcsoportba fog tartozni, így a részünkre juttatott támogatás mértéke 20 százalékkal növekedhet. 3.72 Nemzeti források Tekintettel arra, hogy az

európai források nem értelmezhetők a felhasználó nemzeti, saját forrásai nélkül, azonosítsuk ezeket. A Vajdasággal kapcsolatban már említett forrásbevonási nehézségek miatt elsősorban magyar és román nemzeti forrásokra kell fókuszálnunk, azaz a központi, regionális, helyi és egyéb források vizsgálatára. A magyar központi források alatt a minisztériumok által kezelt, pályázatok keretében felhasznált, elkülönített pénzeszközök értendők, ezek típusainak meghatározása az aktuális költségvetési törvényben történik. Regionális és helyi forrásokon elsősorban a megyei területfejlesztési tanácsokhoz decentralizált forrásokat értjük. Ilyenek például a területi kiegyenlítést szolgáló támogatások, céljellegű decentralizált támogatások, vidék- és területfejlesztési célelőirányzatok. Az EU által is fő célkitűzésként kezelt egyenlőtlenségek mérséklése Magyarországon főként az imént felsorolt

források felhasználása révén valósul meg. Ebbe a csoportba tartozik a Vidékfejlesztési Célelőirányzat (VFC), a Területi Kiegyenlítést Szolgáló Fejlesztési Célú Támogatások (TEKI), valamint a Céljellegű Decentralizált Támogatás (CÉDA). A decentralizált források felhasználására egységes pályázati rendszer alakult ki Magyarországon, ennek köszönhetően valamennyi esetében azonos alapelvek érvényesek: egyrészről elvárás, hogy a pályázatok célrendszere harmonizáljon a megyei területfejlesztési célokkal, másrészről több térséget érintsenek és hozzájáruljanak az integrációs folyamatokhoz. A határon átnyúló kulturális rendezvényeket, üzletember találkozókat a térség gazdasági kamarái és a vállalkozási központok saját forrásaikból a továbbiakban is támogatják, ez az ún. civil kezdeményezésen alapuló finanszírozási rendszer. Szintén a forrásbevonás „egyéb” kategóriájába tartoznak a kormány

külkapcsolatok ösztönzésére vonatkozó intézményei és prioritásai, vagy az ITD Hungary által kialakított, jugoszláv-magyar kapcsolatok revitalizálását megcélzó információs szolgáltató és külképviseleti rendszerek. Szintén a 61 vajdasági gazdasági szervezetekkel való folyamatos kapcsolattartást támogatja a Corvinus Rt., a magyar középvállalatok külföldi tőkebefektetésének ösztönzése által, kockázati tőketársaság formájában. Itt említendő meg az Új Kézfogás Közalapítvány is, mely a külföldön működő magyar kis- és középvállalkozások támogatására felállított állami intézmény. Romániában még kezdeti stádiumban van a területfejlesztési politika decentralizációja. A határ menti együttműködés előmozdítására eddig nem indult jelentős nemzeti program. Az egyenlőtlenségek mérséklésére elsősorban központi költségvetési forrásokat használnak fel. Az 1996 és 2000 közötti időszak

legjelentősebb, a rurális területek fizikai infrastruktúrafejlesztését célul tűző programját a Közmunkaügyi és Területfejlesztési Minisztérium indította. A román területfejlesztés regionális és helyi pénzügyi forrásait Nemzeti és Regionális Fejlesztési Alapok biztosítják, melyek feltöltése a megyék és a városok költségvetéséből történik. 1998 óta Románia területe nyolc fejlesztési régióra tagolódik, melyek döntéshozatali kompetenciákkal rendelkeznek a forráselosztás területén is. 3.8 Civil szerveződések a DKMT Eurorégióban Mára a civil szerveződések, alapítványok szinte minden területen jelen vannak, hozzájárulnak a társadalmi gondok felismeréséhez és kezeléséhez, a kulturális sokszínűség gazdagításához, a szomszédsági kapcsolatok és integrációs folyamatok kiszélesítéséhez. Egy, a dél-alföldi civil szervezetek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy 65 százalékuknak semmilyen

támogatójuk nincs, tagdíjból és alaptevékenységükből tartják fent magukat; 20 százalékuk adományokból, a maradék pedig önkormányzati támogatásból szerez forrásokat. A civil kapcsolatrendszerek fontossága a gazdaságban, kultúrában és egyéb területeken vitathatatlan. Léteznek civil közösségek gyermekcsoportok, ifjúsági csoportok és időskorúak szintjén, gazdálkodói és vállalkozói körökben, valamint etnikai kisebbségi csoportok részére. A szocialista érában is jelenlévő civil szféra (KISOSZ, TIT) a rendszerváltást követően szabadon kibontakozhatott. A civil szervezetek, mint a társadalom kohéziójának nélkülözhetetlen előfeltételei, az érintett országokban más-más közegben végzik önsegítő tevékenységüket. Magyarországon a zömében szakmai érdekvédelmi szervezetek finanszírozási nehézségeik miatt szoros partneri viszonyt alakítottak ki az önkormányzatokkal. Romániában számos magyar és német

kisebbség által létrehozott civil szerveződés található, de felfedezhető vallási felekezetekhez való kötődés is. A magukat román állampolgároknak 62 vallók inkább politikai irányultságuk alapján csatlakoznak az egyes csoportokhoz. Források hiányában gyakran keresik külföldi partnerszervezet társaságát. Jugoszláviában a nyitottság, tolerancia és együttműködés kivívásáért küzdenek, gyakran politikai funkciókat látnak el. A határon átnyúló civil kapcsolatokat vizsgálva elénk táruló kép azt mutatja, hogy magyar-román relációban a kilencvenes évek elején intenzív civil kommunikáció indult meg. Magyar segélyakció-kezdeményezések mélyítették el a kapcsolatokat, bakancsos főiskolások járták Erdély városait, magyar történelmi emlékhelyeit, akik később a kapcsolatok intézményesítésének generálói lettek. A Tiszatáj Tradíció és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán évente megrendezett

Értelmiségi Nyári Egyetem katalizátor szerepét tölti be. Számos képzőművészeti tábor és buszkirándulás építi a diákkapcsolatokat Új színek is feltűnnek a palettán, mint az emberjogi, európai uniós felkészítő, gazdasági kapcsolatépítő és környezetvédelmi szakmai szervezetek. A vajdasági magyarságot támogató alapítványok és szakszervezetek együttműködési megállapodásai érdemesek említésre magyar-jugoszláv relációban. A DKMT Eurorégió Elnökök Fóruma és a térség civil integrációinak jóvoltából a térségben évente több nemzetközi civil rendezvény is megrendezésre kerül. Ilyen civil szerveződés a Dél-Magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége, a Temesvári Szórvány Alapítvány és a Romániai Magyar Közgazdászok Társasága. A rendezvények 1997-től követhetők nyomon a 4. számú táblázatban: Időpont 1997. nov Téma Etnikumok Fesztiválja Helyszín Temesvár Kultúra a demokratikus átalakulásban

1998. márc Állampolgárság egy demokratikus Európában Szeged 1998. jún Média. Demokrácia Nyilvánosság Temesvár 1998. júl Demokrácia és együttműködés Szeged 1998. júl Területfejlesztési euroregionális konferencia Szeged 1998. nov Civil szféra és a régiók 1998. dec Temesvári Magyar Diákszövetség Konferenciája Csakova, Temesvár Temesvár és Fesztiválja 1999. jan Romániai Magyar Civil Szervezetek Első Kolozsvár Konferenciája 1999. márc Temesvári Nyugati Egyetem Euroregionális Temesvár 63 Nemzetközi Konferenciája 1999. júl Régiónk Koszovó után 2000. máj II. Civil Fórum 2000 Szeged Kolozsvár A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben 2000. júl Európa Kapu Szeged 4. táblázat: Nemzetközi civil rendezvények a DKMT Eurorégió szervezésében 3.9 A DKMT Eurorégió kommunikációs programja Az ország euroatlanti integrációs folyamatának előrehaladtával az utóbbi években megnőtt a

vállalkozói és nonprofit szervezetek naprakész, hiteles információk iránti igénye, melyre az egyik leghatékonyabb válasz a dokumentációs központok és az információs pontok hálózatának fejlesztése. A régióban jelenleg kétféle információs hálózat lelhető fel: a lakossági igényeket az Európai Információs Pontok hivatottak kielégíteni, a vállalkozói szférát az Euro Info Centre (EIC) tájékoztatja. Román és magyar területeken is alakultak irodák. 2000. áprilisa óta minden magyarországi érintett megyében működik információs pont Felmérések szerint az érdeklődők többsége felsőfokú végzettséggel rendelkező, középkorú lakos, de egyre népszerűbb a diákok között is. Az információs pontoknak kiemelkedő szerepük van a csatlakozást megelőző tájékoztatásban, emellett az Európai Parlament képviselőinek választásáról való informálásban. Az Európai Bizottság Vállalkozások Főigazgatósága hálózatában

működő Euro Info Centre irodák a csatlakozásra váró államokban 1999-ben alakultak. Az irodák a kis- és középvállalkozások „első információs pontjaként” kívánnak funkcionálni. A DKMT Eurorégióból a Csongrád és a Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara pályázta meg sikerrel az EIC központ működtetését. Az irodák feladatkörébe tartozik az EU vállalkozáspolitikájának népszerűsítése, tanácsadás és tájékoztatás az Unió jogszabályairól, támogatási rendszeréről, közbeszerzésekről, vámokról; a Bizottság tájékoztatása az eredményekről; valamint szemináriumok, találkozók szervezése. Az információs szolgáltatás egyik új csatornája – talán a régióban a leghatékonyabb –, a három (magyar, román és szerb) nyelven megjelenő Eurorégió (korábban Euro-Trio) magazin. A folyóirat elsősorban kulturális együttműködési lehetőségekre fókuszál A kiadvány 1998-ban jelent meg először, akkor a

társszerkesztők évi négy megjelenést terveztek; azonban már 2002-ben forráshiány miatt a kiadások rendre tolódtak. A magazin 64 korlátozott számban megjelenő példányai elsősorban a vállalkozók, gazdasági szereplők által frekventált helyeken szerezhetők be. A DKMT Eurorégió szócsöve bemutatja a térség központi városait, a helyi gondokat és érdekeket, másik feladata pedig az európai területfejlesztés gondolkodásmódjának tolmácsolása (címlap ld. 8 számú melléklet) A közeljövő lényeges kérdése lesz az uniós csatlakozásra való felkészülés széles körben történő elterjesztése. A kormányzatra a csatlakozási propaganda és az interaktivitás megteremtésének feladata vár. A határon átívelő kapcsolatokra is jelentős kihatással lesz Magyarország csatlakozása, ami valószínűleg előbb következik be, mint Romániáé. Az esemény gazdasági, társadalmi változásokat generáló hatására időben fel kell

készíteni a régió lakosait, akik szükségszerűen élénkebb kapcsolatokat tartanak fenn a határ két oldalán. A felkészítésben pedig nagy szerep jut az említett információs pontoknak és központoknak. Az Eurorégió ismertségének és elfogadottságának fokozása érdekében kidolgozott kommunikációs programmal kell, hogy rendelkezzen. A program feladatai közé tartozik a térségi kezdeményezés népszerűsítése, az aktív szereplők és a lakosság tájékoztatása, a figyelem megragadása, vagyis a térségi együttműködés sikeresebbé tétele. A jövő tendenciája az, hogy a fővárossal szemben a döntések az egyes régiókba tevődnek át, ezért is fontos a regionális médiumok jelenléte. Az információáramlásra tekintettel ugyanakkor ajánlatos egyegy jelentősebb központba helyezni a regionális stúdiókat, kiadókat, mert általában az összes, régiót működtető gazdasági és kulturális intézménynek e városokban van a központja. A

három ország nem csak a gazdaság, hanem a média nyújtotta lehetőségek tekintetében sem rendelkezik azonos feltételekkel. Az Eurorégió magyar területén – az országos hatókörűek mellett – olyan médiumok látják el információkkal a publikumot, mint a Magyar Televízió Szegedi Stúdiója, a Magyar Rádió Szegedi és Szolnoki Stúdiója, valamint hat napilap, a Békés, Bács-Kiskun és a Szolnok Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Délmagyarország és a Délvilág. Vizuális médiumok tekintetében nem szenvedünk hiányt, ráadásul a tömegtájékoztatás e formája nem vádolható Budapest központúsággal. Az előbb felsorolt számos napilap azonban főleg országos hatáskörű témákkal foglalkozik, az állandó tudósítások a régióban történtekről teljesen hiányoznak. Holott éppen a megyei és helyi lapok jutnak el a megcélzott réteghez nagy biztonsággal, őket érintő kérdésekben. A helyi lapok jelentősége egy térség fejlesztésében

vitathatatlan, ingyenes terjesztésük pedig bevett gyakorlat. Érdemes lenne kihasználni az ország régiókra osztottságát és regionális lapokat megjelentetni. Ami az auditív médiumokat illeti, műsoraik színvonala, adásideje, időtartama és változatossága jó minősítést érdemelt ki. A Magyar Rádió országos adásaiban vidéki 65 műsorokat is készít, mint például a „Magyarországról jövök”, vagy a különböző környezetvédelmi műsorok. A regionális rádiók rendszere teljes; a stúdiók elérték, hogy regionális adásaikat regionális frekvenciákon sugározhassák. Ily módon a jól körülhatárolható és állandó hallgatósággal interaktív kommunikáció alakulhatott ki. Napi 16-18 órában sugározhatnak, lehetőséget kaptak önálló reklám- és szponzorációs rendszer bevezetésére. Mindössze az jelent gondot, hogy a Magyar Rádió regionális stúdiói nem konzultálnak a helyi rádiókkal, sőt, konkurenciának tekintik

azokat. A háromszintű rádiózás egysége – helyi, regionális és országos szinten – ezért nem valósul meg. A közszolgálati helyi rádiók forásszerzési gondokkal, míg a kereskedelmi jellegű helyiek a telített rádiós piacon célcsoportjuk körülhatárolásával küzdenek. Vegyük most sorra az audiovizuális médiumok táborát. Az Magyar Televízió nem szolgáltat, csak eseti jelleggel kifejezetten vidéki problémákat taglaló műsorokat. A regionális televíziózás nincs olyan szerencsés helyzetben, mint a regionális rádiózás, hiszen a stúdiók az országos csatorna frekvenciáján csíphetnek el napi néhány percet. A helyi televíziózás is nehézségekkel küzd, ennek köszönhetően korántsem telített a piac: hatalmas beruházásokat igényel technikai háttere, a szakemberhiány állandóan fennálló probléma. Az Eurorégió internetes megnyilvánulása pedig még lehetne kidolgozottabb Megállapítható, hogy a regionális kommunikáció

számtalan kiaknázatlan területtel bír. Az imént papírra vetettek tükrében látható, hogy effektíven működő regionális médiumok közé csak a regionális rádiók sorolnak. A kereskedelmi médiumok populáris okokból általában nem veszik ki részüket a kistérségi ügyekben. A regionális médiumok a regionális tudat kialakításában és a regionális intézmények megszilárdításában vállalhatnak nagy szerepet. A regionális műsorok beindítása pedig szervesen illeszthető lenne a kormányzat vidékfejlesztési elképzeléseihez. Ragadjuk meg a jugoszláv oldalt is, térképezzük fel a magyarországitól annyira különböző kommunikációs rendszerét. Itt az Európában megszokott eljárást választották, amikor a regionális televíziók számára már megalakulásuk pillanatában alanyi jogon juttattak regionális földi frekvenciát, biztosították függetlenségüket. Amellett, hogy működésüket a kormány műszaki és financiális

eszközökkel támogatja, forrásszerző tevékenységet is folytathatnak; így többnyire még az ínségesebb időkben is fenn tudtak maradni. Ezek a regionális stúdiók a régiókban élők anyanyelvén sugározhatják műsoraikat. Érdekesség, hogy a magyar partnerénél csak néhány évvel idősebb jugoszláv televízió Újvidéki Stúdiója már húsz évvel ezelőtt öt nyelven – köztük magyarul is – sugározta adásait. Ez a függetlenség jellemző a jugoszláv rádiózásra is. 66 Megfelelő törvényi háttér, médiatörvény hiányában Jugoszlávia a kereskedelmi rádiózás és televíziózás területén jelentős lemaradással küzd. Ezért törvényi alap nélkül, vállalkozásszerűen alakultak meg a független rádiók, melyek javarészt ellenzéki adásokat sugároznak. Amíg nem érdeke senkinek, hogy megszülessen a médiatörvény, nem is fog Romániában szintén médiatörvény nélkül működnek a médiumok. Duális struktúra alakult ki,

azaz létezik kereskedelmi és közszolgálati rádiózás és televíziózás. A helyi televíziók a magyar társaikhoz hasonló gondokkal küzdenek, a központi televízió adásidejébe ágyazódó műsorszerkezettel. A televíziós adások minőségét tekintve tarka kép tárul elénk, technikai okok miatt a stúdiók nehezen tudják egymás műsorait átvenni. Román-magyar közös műsorok készítésére viszont készen állnak a regionális rádióstúdiók. Hogyan működhetnének együtt a három ország médiumai a DKMT Eurorégió keretein belül? Végy egy, a régiót érintő gazdasági, kulturális eseményt Többoldalú kapcsolatokban, koprodukciók, műsorcserék, szakembercserék útján, vagy egy csiszoltabb verzióban közös sorozatok, állandó, közös műsorok, akár többnyelvű műsorgyártás formájában. Részletesen fel kell tárni a régió adottságait, az „eladhatóságot” segítő elemeket. A Szegedi Stúdió fejlett, minőségi műsorgyártásra

képes, napi 8-9 óra időtartamban, Temesvár úgyszintén alkalmas a közös munkálatokra, azonban a néhány évvel ezelőtt legmodernebb berendezésekkel felszerelt Újvidéki Stúdió elcsitult a bombázások után. Az MTV Szegedi Stúdiója 1979-től 1990-ig sokrétű kapcsolatokat tartott fenn az Újvidéki Stúdióval, később ez az együttműködés technikai kölcsönzés szintjére csökkent, napjainkra teljesen megszűnt. A Temesvári Stúdióval fordított a kapcsolat trendje: néhány éve vették fel egymással a kapcsolatot, de az elvi nyilatkozat megszületése óta számottevő esemény nem történt. Talán a továbblépés eszköze lehet, hogy mindhárom ország tagja (jelenleg Jugoszlávia nem ad jelt magáról) az Európai Regionális Televíziók Szövetségének, a CIRCOM REGIONAL-nak, valamint egyetértenek abban, hogy egy közös médiaiskola – a régió egyetemeinek hozzájárulásával – hasznosnak bizonyulna. A román és a jugoszláv szakmai és

privát publikum közös jellemzője, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentel a kereskedelmi reklámoknak, lelkesebben látogatja a kiállításokat, mint a magyar. Mindkét szomszédunkban nagy a kereskedelmi médiumok nézettsége, hallgatottsága. A publicitás költségei bár meredeken emelkednek, egyelőre alacsonyabbak, mint Magyarországon. Sajátos az egyik (nem csak magyar ajkúak által) legnézettebb műholdas adás, a Duna Televízió által kínált komplex PR-program lehetősége. A Duna TV létesített egy reklám-profilú vegyesvállalatot Kolozsvárott Duna Reklám Kft. néven, mely mára sikeres résztvevőjévé lett a román reklámpiacnak. 67 4 A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ JÖVŐKÉPE 4.1 A Schengeni Egyezmények hatása a DKMT Eurorégió működésére A Schengeni Egyezmények rendszerét (I-II) az Európai Közösségek legszorosabban együttműködő tagállamai hozták létre. A luxemburgi Schengen városában kötött megállapodást a Benelux

államok, Franciaország és Németország 1985-ben, a vám és útlevél ellenőrzésének eltörléséről a Közösség belső határán. Ennek végrehajtására hozták létre 1990ben az egyezményt, amelyhez mára Dánia, Ausztria, Finnország, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Portugália is csatlakozott. A csatlakozó közösségi tagok célja az volt, hogy a belső határok folyamatos megszüntetésével bővítsék mélyülő politikai és gazdasági együttműködésüket. Ennek értelmében fokozatosan leépítik a belső határokat, felszámolják a határellenőrzést, s ezáltal a személyek gyorsabban és szabadabban mozoghatnak az egyik államból a másikba. Az egyezmény a tagállamok egymás iránti politikai bizalmán alapul, valamint feltételezi, hogy társadalmi és jogrendszerük hasonló, s gazdasági fejlettségük is közel azonos szinten áll. A schengeni rendszer alapját egy számítógépes adatbázis képezi. Ez tárol minden

adatot, nyilvántartja a körözött bűnözőket, a lopott gépkocsikat, a vízumköteles államokat, valamint az összes lényeges adatot, mely segít megelőzni, hogy illetéktelen személyek beléphessenek az Unió területére. Az állampolgárok iránti bizalom és a belső mozgás szabadsága biztonságot jelent mind az ott élő, mind az ideiglenesen ott tartózkodó állampolgárok számára. Magyarország is kifejezésre juttatta, hogy a Schengeni Egyezmény tagja kíván lenni. Ennek során bejelentette az intézményi és technikai együttműködésre vonatkozó igényét a határellenőrzés terén, melynek modernizálására jelentős pénzügyi forrásokat fordítanak. A csatlakozási tárgyalásokon a régióból elsőként Magyarországgal kezdték el érdemben tárgyalni 2001 júliusában a bel- és igazságügyi fejezetet. A tagállamok körében elhúzódó viták után sikerült elvi megállapodásra jutni hazánk vonatkozásában a „Schengen-acquis” bizonyos

fokú kettébontásában. A kettéválasztást egyaránt elkerülhetetlenné tették technikai és politikai szempontok. Az előbbiek közül a legfontosabb, hogy az egész Egyezmény műszaki alapjának tekintett, strasbourgi központú számítógépes nyilvántartás, a Schengeni Információs Rendszer (SIS) kapacitása a jelenlegi 15 tagállammal telített és ahhoz, hogy újabb országokat is rákapcsolhassanak, a rendszer jelentős bővítésére van szükség. A SIS-2 bevezetésére leghamarabb 2005 végén kerülhet sor. 68 Mit jelent a schengeni határok csatlakozást követő kiterjesztése Magyarország és Románia területére? Az állampolgárok vízummentesen utazhatnak az uniós tagállamok területére. Ha már valahol átléptük az Unió határát, többször nem lesz ellenőrzés a belső határokon. A tagállamok megkövetelik minden beutazni szándékozó külfölditől, hogy amikor beutaznak az Unió területére, rendelkezzenek érvényes útlevéllel és

anyagi fedezettel, ami elegendő a tartózkodás idejére. Jelenleg az egyes tagállamok a magyar beutazók számára eltérő feltételeket szabtak: Ausztria a tervezett tartózkodás idejére követeli meg az érvényes útlevelet, míg Németország a beutazástól számított 3 hónapra kéri azt és bizonyos anyagi fedezetet is előír. Schengen az olyan pozitívumok, mint az útlevél, az ellenőrzés és a határon való sorban állás nélküli utazás mellett hátrányokat is hordoz magában, nem beszélve arról, hogy az új külső határok kiépítése tetemes többletkiadásokkal jár. A közösségi szabályozás azt jelenteti, hogy képletesen felosztották a világ lakosságát két részre: azokra a polgárokra, akiket ez a jogi egyezmény kedvezményez és azokra, akiktől megvédi magát az EU. Ezért nekünk valószínűleg számolnunk kell azzal, hogy a jövőben csak vízummal érkezhetnek Magyarországra azok, akik eddig szabadon jöhettek: ez a rokoni,

kulturális, gazdasági kapcsolatokat hátráltathatja, de csak abban az esetben, ha nem hozzuk meg a szükséges kompenzációs intézkedéseket. A konzulátusok létszámának növelése és a megfelelő határellenőrző rendszerek bevezetésének komoly költségvetési vonzata lesz. Az egyik lehetséges megoldást az jelentené, ha az érdekvédelmi és gazdasági szervezetek, az önkormányzatok és a kamarák segítenének ezt a gondot enyhíteni. Csak elképzelés, de az engedély kiváltásának feltétele lehetne, hogy a beutazó igazolja azt, hogy hivatalos, kulturális vagy egyéb célból kívánja a határt átlépni. Ezért az említett szervezetekre vár, hogy esetleg egy olyan kapcsolatrendszert alakítsanak ki, amelynek alapján egy meghívólevél elegendő alap lehet a vízum kiváltásához. Amennyiben fontos nekünk, hogy például az egyetemek között fennmaradjanak a határon átnyúló kapcsolatok, akkor ezért tennünk is kell valamit. Építsünk

vendégházakat, nyissunk közös projekteket futtató irodát, kössünk olyan szerződéseket, amelyek a vízumkiadás szempontjából megkönnyíthetik az érkezők útját. El kell gondolkodnunk azon, hogy mi történik a csatlakozásunk után az 1800 km-es határszakaszon: egy merev schengeni típusú berendezkedésre számíthatunk, vagy inkább egy skandináv típusú együttműködésre. Ennek kapcsán vizsgálandó az a kérdés is, hogy amennyiben 2006-ig a magyar közigazgatás képes lesz az átalakulásra és létrejönnek a nagyobb hatáskörrel, komolyabb jogosítványokkal rendelkező régiók, akkor ezek milyen 69 regionális kapcsolati rendszereket alakíthatnak ki. Magyarország uniós tagsága esetén a magyar-jugoszláv határszakasz képezi a schengeni államok egyik legjobban ellenőrzött külső határát: a jugoszláv állampolgárok nemzetiségükre való tekintet nélkül csak schengeni vízummal léphetnek be magyar területre. Talán itt újból

előtérbe kerülhet a kishatárforgalom, mely során a régióban határátlépési engedéllyel lehetővé válik a vízum nélküli beutazás. Ezen a ponton kínálhat új lehetőségeket a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió, amely szűkebb értelemben a Szabadka – Szeged – Arad tengellyel, tágabb értelemben a Baja – Zombor – Szabadka – Szeged – Arad tengellyel kapcsolódhat be területileg és funkcionálisan a Kecskemét – Békéscsaba – Szeged, illetve a Temesvár – Újvidék – Szeged háromszög térségébe. A Duna-Tisza közének déli részét, a Körösök és a Maros vidékét képező területeken lehetőség nyílhat a kommunikációs és gazdasági szerkezet egyenrangú elveken nyugvó újragondolására. Az EU négy szabadságelvének megfelelően a határon átnyúló kapcsolatok a rendszerváltó államok, így Magyarország, Románia és Jugoszlávia külkapcsolatainak is szerves részét képezik, így a három szomszédos állam régióinak

helyi összefonódása elősegítheti a regionális modernizációt, a fejlesztési innovációt és a fenntartható gazdasági és személyes kapcsolatok kibontakozását. Az egységes fejlesztés azonban egyelőre csak lehetőség, megvalósításnak számos akadálya van: jelenleg, 2002-ben Jugoszlávia nem tagja az Európai Uniónak – még az Európa Tanácsnak sem –, ezért egyes érdekcsoportok az Eurorégió súlypontját át kívánják helyezni a magyar-román határ mentére. Az ellenvélemények szerint ugyanakkor a térség oly mértékben kompakt, hogy ez a váltás sértené az Eurorégió egységét. A visszafejlődött jugoszláv gazdaság, a tőkehiány és az általános szegénység miatt a programok zömét a magyar fél költségvetése fedezi, a nagyobb költségű rendezvények megszervezésére csak a pályázati források adhatnak esélyt. A két fél közigazgatási rendszerének különbségéből eredően a területfejlesztés szervezeti felépítése

és az ágazati tervezési és egyeztetési rendszer sincs összhangban. A szimmetrikus intézményi kapcsolatok fejlesztéséhez az együttműködő felek hasonló jogkörrel és legitimitással való felruházására lenne szükség. Továbbá mind a magyar határtérség további fejlődése, mind a határon átnyúló kapcsolatok jövője elképzelhetetlen a román oldal felzárkózása nélkül. Ahhoz, hogy együttes fejlesztési tervek valósulhassanak meg, pontosan ismerni kellene a román határtérség jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetét, Románia statisztikai rendszere azonban még nem eléggé felkészült a regionális, illetőleg a kistérségi szintű részletes adatok gyűjtésére és feldolgozására. Magyarország és Románia határát csatlakozásunkat követően ideiglenes külső határnak tekinthetjük, ahol bizonyos 70 alapberuházások és a két érintett ország határvédelmi hatóságai közötti szoros együttműködés elvárt, így például

az infrastruktúrán és az eszközökön való osztozás, a közös járőrözés, illetve a ki- és beléptetés harmonizált bonyolítása. Az Európai Bizottság Magyarországról készített jelentésében vázolja, hogy Magyarország a migrációs politikájában előnyöket kíván nyújtani a határon túli magyaroknak. A jelentés felhívja a figyelmet a pozitív diszkrimináció lehetséges veszélyeire, az érintett országok lakosságának ellenérzésére a csak a magyarokat előnyökhöz juttató döntéssel szemben. Azt hangsúlyozza, hogy az esetleges kedvezmények csak a vízumkiadási gyakorlat keretében, az uniós határok ellenőrzésének biztosítása mellett képzelhetők el, de sok problémát vetnek fel, ezért végső soron elkerülendőnek tartja. A nemzeti, illetve etnikai alapon nyújtott preferenciális megkülönböztetés precedense ugyan létezik az Unió országainak gyakorlatában, de kiemeli ezek eseti jellegét. A lehetséges megoldások

közül egy egyszerűsített vízumkiadás tűnik a legelfogadhatóbbnak, melynek minden határ mellett élő népcsoportot érintenie kell az etnikai szelektálás elkerülésére. Az ezzel szembeni ellenállás azonban jelentős, mert a könnyen hamisítható utazási okmányok, a nem kellő határvizsgálati fegyelem miatt a nyugati országok aggódnak egy bevándorlási lyuk keletkezése miatt, ahol nem feltétlenül a magyarok, de más, alacsony életszínvonalon élők az Unió területére juthatnak. A magyar szervekkel szemben alapelvárás a szigorított határőrizet Felmérések szerint egy, a magyarok részére fenntartott, ingyenes vízum-kiadás tolerálható lenne az Unió részéről. Az Európai Bizottság megbízásából 2001. januárjában kvalitatív felmérést folytattak az EU jelenlegi tizenöt tagállamában és kilenc tagjelölt országban arról, hogyan jelenik meg Európa és az Európai Unió a közvélemény szemében, hogyan vélekednek róla és a

közösségi tevékenységekről és mit gondolnak a bővítésről. A tagországok közvéleménye borúlátó a jelent és a jövőt illetően: szerintük a világ túl gyorsan változik, az információáradat elbizonytalanítja őket; a gazdaság megértéséhez szükséges viszonyítási pontok megritkultak; a gazdaság egyre inkább virtualizálódik; az emberiség olyan erőkkel játszik, amelyekkel nem volna szabad (ennek figyelmeztető jelei a kergemarha-kór és a gyengített uránium-magvas lövedékek használata Jugoszláviában); értékvesztés; valamint, hogy a gazdagabb országokban is jelentős csoportok élnek szegénységben. További fájdalmas pont a közösségi értékek felhígulása; egyre több fiatal él virtuális világokban; a növekvő kábítószer-használat, bűnözés és bizonytalanság; az ellenőrizetlen bevándorlás destabilizáló hatása; a közszolgáltatások romlása; a szegények és gazdagok közti különbségek növekedése és a

fokozódó anyagiasság. 71 A válaszadók nem érzékelték, hogy a verseny életükre jó hatással lett volna, az áraknak nem csökkenését, de növekedését tapasztalják. A tagjelölt országokban hasonlóan vélekednek a megkérdezettek, azzal a különbséggel, hogy az elmúlt tíz évben a helyzet jelentős rosszabbodását érzékelik. Nincs középosztály, csak gazdagok és szegények, a növekvő bűnözés mellett a politikusok korruptságát említik. Szerintük a szakadék Nyugat- és Kelet-Európa között csak nőtt. Ezzel együtt nem kívánják vissza a szocializmust. Viszont a demokráciát és a bő áruválasztékot üdvözlik, a megnyíló új lehetőségekkel azonban a többség nem tud élni. Románia különleges helyzetben van: a megkérdezettek itt látják a legsötétebben a jelent, legfényesebben a jövőt. A közvélemény szemében Európa földrajzi meghatározásának másodlagos a jelentősége: Európát történeti és kulturális

szempontból határozzák meg. A közös kultúra és a többi ország iránti empátia a közép-európai államokban erős. A tagjelölt országok közvéleménye tájékozottabb az Európai Unióval kapcsolatban, mint a jelenlegi tagállamoké. Informáltság tekintetében többek között kiemelkednek a magyarok és a románok. A magyarok gyakorlatiasabb módon fogják fel a csatlakozás kérdését, itt a szép remények mellett komoly félelmek is megfogalmazódtak. Ezzel szemben a románok igen lelkesek Általánosságban a tagjelöltek polgárai tisztában vannak a csatlakozási folyamat összetett mivoltával és türelemmel várják a belépés idejét. Mindehez társul az a magyar részről sokszor felvetett bizonytalansági tényező, hogy mivel nem látható előre a bővítési folyamat alakulása, így az EU külső határainak pontos holléte sem eldöntött, illetve a bővítés több hullámban történő bekövetkezése esetén valószínűsíthető néhány éven

belüli, többszöri változásuk is. Mindenekelőtt az EU külső határellenőrzése, a vízumpolitikai alapelvek alkalmazása, valamint a rendőrségek közötti együttműködés kell, hogy az Unió elvárásainak megfelelően alakuljon már a taggá válás pillanatától kezdve. Mindezen területek egyes elemei értelemszerűen csak a Schengeni Egyezmény majdani hatályba helyezésétől, illetve az új és a mostani tagok közötti schengeni határok feloldásától válnak esedékessé. 4.2 A DKMT Eurorégió 2002-ben felállítható fejlesztési céljai Az Eurorégióval kapcsolatos kutatásokat elemezve készíthető egy, a jövőre vonatkozó célkitűzés-gyűjtemény: A. A közigazgatás és az uniós felkészülés régión belüli harmonizációja B. A meglévő területfejlesztési tervek integrálása 72 a. A fizikai infrastruktúra javítása i. közúthálózat fejlesztése ii. vasúti kapcsolatok bővítése iii. vízi- és légi szállítás fejlesztése

iv. logisztikai szolgáltató központok felállítása v. határátkelők korszerűsítése, keresztmetszet-bővítés b. a gazdaság diverzifikációja i. a gazdasági szerkezet átalakítása ii. versenyképesség erősítése iii. gazdasági kapcsolatok fejlesztése iv. turizmusfejlesztés v. agrár- és élelmiszeripar fejlesztése 1. együttműködésük fokozása 2. K+F, oktatás, feldolgozás és kereskedelem integrálása 3. SAPARD előcsatlakozási alap hatékonyabb felhasználása román-magyar kooperáció révén 4. biogazdálkodás támogatása c. kommunikációs és informatikai struktúrák összekapcsolása i. régiómarketing kidolgozása ii. civil kapcsolatok ösztönzése d. forrásszerző képesség erősítése i. PHARE CBC, INTERREG III és CADSES források hatékonyabb felhasználása C. Az Eurorégió intézményesülésével kapcsolatos problémák megoldása a. az alapító szerződés módosítása, működési szabályzatok b. munkacsoportok és szervezetek

fejlesztése c. az elfogadottság erősítése d. forrásteremtés, közös pénzalap, tagdíj 73 5 ZÁRÓ GONDOLATOK Ez az euroregionális törekvés, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió intézménye a tolerancia gyakorlattá válása mellett a szomszédok egymás iránti érdeklődésének felébresztéséről, az egymás természeti, gazdasági és kulturális értékei iránti nyitottságról és az értékek megbecsüléséről, gazdagításáról szól. Ez a határon átnyúló együttműködés is egyéni kezdeményezésekkel indult. A kapcsolatok kezdetén a partnerek közti bizalomépítés elsőrendű feladat. A bizalmat pedig csak fokozatosan lehet felépíteni és kiérdemelni. Megismerni a határ másik oldalán élő partnert annyit jelent, mint megismerni múltját, hagyományait, szokásait, országának politikai és jogi szervezeteit, gazdasági hátterét és a legfontosabbat: a beszélt nyelvét. A rendszeressé vált üzleti érintkezések át- meg

átszövik a gazdaság minden szegletét, megkövetelve a résztvevő országok jogrendszerének egymáshoz igazítását és az Európai Unióhoz való harmonizációját. Ugyanakkor az egyes nemzeti szintű intézkedések maguk is ösztönözhetik az együttműködés elmélyítését. Az Eurorégió fő célja tehát, hogy olyan nemzetközi szerveződésként ismerjék el, mely képes az adott régió gazdasági, szociális, környezetvédelmi és intézményi problémáit sikeresen kezelni. A magyar feleket gyakran éri a határokon túli magyarok rejtett felkarolásának vádja; holott a térség összes gazdasági, társadalmi és kulturális adottságának felkutatásáról, kamatoztatásáról és finanszírozási megoldások kiaknázásáról van szó. Az „Eurorégió” elnevezés tartalommal való teljes megtöltése még várat magára, hosszú távon megvalósítandó cél a szervezeti felépítés európai modellek alapján történő átalakítása. Dolgozatomban az

Eurorégió adottságainak és lehetőségeinek tükrében mutatok rá fejlődésének lehetséges irányára. Mivel a régió nem vizsgálható környezetétől függetlenül, fejlődésének értelmezésekor érdemes összegezni a Nyugat-Európában található eurorégiók tapasztalatait – ez dolgozatom első részének célja. Az együttműködési rendszer nem képes egyik napról a másikra megváltoztatni marginális helyzetét, de a bővülő kapcsolatok biztató eredményeket hozhatnak. Az együttműködés résztvevőinek közös érdekei és az Európai Unió szabályozásai metszetében számos elvárás rajzolódik ki a regionális szereplőkkel szemben. Így megfogalmazódik az a tény, hogy a közös stratégiai területfejlesztésnek az állami és a magánszektor nagyobb mértékű részvételén kell alapulnia; ahogyan az is fontos, hogy a DKMT Eurorégió erőteljesebben hangoztassa érdekeit. A közelmúltban kialakított stratégiai 74 terv jelentős lépés

a közös fejlesztés megindításában; enélkül az egyes fejlesztési kezdeményezések mozaikszerűen jelennének meg, nem érvényesülnének az Unió alapelvei és szempontjai, végső soron kevésbé lehetne hozzáférni az Európai Unió fejlesztési forrásaihoz. Akkor lesz igazán sikeres az együttműködés, ha következő generáció természetesnek éli meg a másik nemzetiségű fiatal társaságát és eszébe sem jut őt idegennek vélni – ez a szakdolgozat második részének üzenete. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítették anyaggyűjtési munkámat: mindenekelőtt Balogh Imrének, a Csongrád Megyei Önkormányzat Területfejlesztési Osztálya vezető főtanácsosának, – aki egyúttal a külső konzulensem is – a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarából Németh Zoltán és Kozsuchné Somogyi Katalin projekt felelősöknek, valamint a DKMT Eurorégió szegedi irodáját vezető Virág Tamásnak. Budapest, 2002. november 24 . 75

ÁBRA- ÉS TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. táblázat: A magyar-román közvetlen árucsere-forgalom áruszerkezetének változása 1991ről 1995-re 29 2. táblázat: A DKMT Eurorégió fejlődésének kronológiája46 3. táblázat: Területfejlesztési rendszerek Magyarországon és Romániában 54 4. táblázat: Nemzetközi civil rendezvények a DKMT Eurorégió szervezésében64 1. ábra: A stratégiakészítés folyamata 15 2. ábra: A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió 35 3. ábra: A DKMT Eurorégió nagyobb városainak lakosságszáma37 76 FORRÁSJEGYZÉK 1. Az európai közlekedési folyosók és hatásuk Balogh Imre Euro-Trio (főszerkesztő: Jakó Imre), 1998. február, 12 oldal 2. Balázsi Irén: Közlekedés az EU kapujában Kamarai Futár A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lapja. VII/12, 3-5 oldal 3. Balogh Imre (projektfelelős): Stratégiai terv a Duna-Körös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés számára. Pro Professione Kht, 2000 Szeged 4. Bartal Klári:

A Schengeni Egyezmény kapcsán http://www.geocitiescom/hfkhunsor/hunsor/scheegyezmenykapcsanhtm , 2002 10 02 5. Besenyei Sándor: Demokrácia és együttműködés PHARE CBC szemináriumok Bába és Tsai Kft., 1998 Szeged 6. Csongrád Megyei Elnökségi anyagok: a DKMT Regionális Együttműködésben résztvevő Kamarai Programcsoport tájékoztatója; Kamarai Regionális Gazdaságfejlesztési Koncepció Tervezet. 1998 7. Duna-Körös-Maros-Tisza Kamarai Regionális Együttműködés Gazdaságfejlesztési Koncepciója. 2000 8. Enyedi György: A sikeres város Eurorégió (társszerkesztők: Tanács István, Nicoleta Suciu, Dragana Rogavac), 2001. február, 13-17 oldal 9. Európai Határ Menti Régiók Szövetsége: Gyakorlati kézikönyv a határon átnyúló együttműködések elősegítéséhez. 2000 10. Európai Határrégiók Szövetsége: Gyakorlati útmutató a Határon Átnyúló Együttműködéshez. 1997 11. Fóris György: Mi kell a tagsághoz, mi halasztható későbbre?

http://www.durahu/hirek/2001/09/vgg20010928chtml , 2002 10 15 12. Gergely Attila: Integráció, globalizáció, regionális fejlődés 1998 13. Gui Angéla: A Schengeni Egyezmény nem csak előnyöket hordoz számunkra http://www.inaplohu/mn/200003/33html , 2002 10 23 14. Jegyzőkönyv a DKMT Regionális Együttműködésről: Együtt-Egymásért 15. Kopint-Datorg Rt: Konjuktúrajelentés 2002/1, 2001/4, 2001/1, 1998/1 77 16. Kozsuchné Somogyi Katalin: Intézményesülés az Eurorégióban Kamarai Futár A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lapja. VII/11, 11 oldal 17. Kővágó Ágnes – Soós Edit: Regionalizmus az Európai Unióban Printer-Art Kkt, 2001 Budapest 18. KSH: Külkereskedelmi statisztikai évkönyv 2001 2002, Budapest 19. Magyar-román határ menti térség fejlesztési koncepciója és programja Terra Studio Kft., 2000 20. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999 Budapest 21. Őri Ferenc: Dunának, Körösnek,

Marosnak, Tiszának egy a hangja Kamarai Futár A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lapja. VI/7-8, 5 oldal 22. Pallos András – Kónya László: Országtanulmányok külkereskedők részére 2 kiadás ITD Hungary, 1996-97. Budapest 23. Scengen: határok nélküli európai térség http://www.szolnokmteszhu/szeup/10pont3vhtm , 2002 09 28 24. Szakács László: Sztrádára vár az egész Eurorégió Eurorégió (társszerkesztők: Tanács István, Nicoleta Suciu, Dragana Rogavac), 2001. július, 40 oldal 25. Szekeres Ildikó: Hármashatár gazdasági fórum és üzleti találkozó Kamarai Futár A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lapja. VII/7-8, 3-4 oldal 26. Tanács István, Nicoleta Suciu, Dragana Rogavac: Mintaparcella Eurorégió, 1998 február, 3. oldal 27. Tanács István: Egy tanulási folyamat kezdete Eurorégió (társszerkesztők: Tanács István, Nicoleta Suciu, Dragana Rogavac), 2001. február, 4 oldal 28. Tanács István: Megyék vagy régió?

Eurorégió (társszerkesztők: Tanács István, Nicoleta Suciu, Dragana Rogavac), 2001. február, 18 oldal 29. Törzsök Éva, Dr – Dr Tóth Tamás – Cees Claessen – Borbély László: Üzleti környezet az Európai Unióban. Gutenberg Press, 1999 Budapest 30. Vajdasági Statisztikai Szektor – Temes Megyei Regionális Statisztikai Hivatal – KSH Csongrád Megyei Igazgatósága: Euroregion számokban. Innovariant Kft, 2002 Szeged 31. wwwciagov , 2002 10 12 32. wwwkshhu , 2002 10 09 33. wwwlaceaebr-agegde , 2002 10 23 78 MELLÉKLETEK 1. Fogalomszótár 2. A DKMT Eurorégió 9 altérségének statisztikai adatai 3. Közép-európai eurorégiók 2000-ben 4. Közép-Kelet-Európa közlekedési folyosói 5. Eurorégiók magyar megyék részvételével 6. A Szeged-Temesvár vasút felújításának tervei 7. A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió fontosabb városainak jellemzői 8. Az Eurorégió magazin címlapja 79 Fogalomszótár AEBR: Európai Határ Menti Területek

Szövetsége BENELUX Konvenció: államközi egyezmény, mely lehetővé teszi a közhivatalok együttműködését EAGGF: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap EEIG: Csoportosulás az Európai Gazdasági Érdekekért ERDF: Európai Regionális Fejlesztési Alap ESF: Európai Szociális Alap Európai Strukturális Alapok: az ERDF, ESF, EAGGF és a halászat számára szolgáló pénzügyi eszközök, melyeket egymás kölcsönös kiegészítésével használnak Euro Info Centre: az Európai Bizottság Vállalkozások Főigazgatósága és a közép- és kisvállalkozások közötti összekötő kapocs, mely naprakész információkat közvetít a két csoport közt. Európai Információs Pont: lakosság részére közvetít információkat uniós kérdésekben Eurorégió: a határon átnyúló együttműködést szolgáló struktúra, mely a helyi és a regionális szintek, ill. a szociális és gazdasági partnerek képviselőiből áll Tipikus szervezeti

felépítése: választott politikai tanács, felügyelő testület, határ menti titkárság, munkacsoportok. Fejlesztési program: a tagállamok több évre szóló programja, melyet az Európai Bizottság hagy jóvá, és ez alapján engedélyezi, hogy részesüljenek a Strukturális Alapokból, ez esetben a Közösségi Kezdeményezések keretében. Meghatározza a prioritásokat, a juttatások mértékét és megoszlását, a végrehajtási eljárást. Határokon átnyúló alprogramokon kell alapulnia. Határokon átnyúló együttműködés: szomszédos határterületek területi szintű működése vagy nemzetek feletti együttműködés regionális és/vagy helyi önkormányzatok/szervezetek vagy egyéb határterületeket képviselő testületek között. Helyi Önkormányzatok Európai Chartája: ajánlások gyűjteménye a demokratikus rendszerekben működő önkormányzati modellek formájában, melyet az Európai Közösség 1985-ben fogadott el. 80 INTERREG

Kezdeményezés: egyike a Közösségi Kezdeményezéseknek, az EU külső határai mentén folytatott határon átnyúló együttműködést támogatja. Inter-regionális Együttműködés: adott tárgykörökben folytatott nemzetek feletti együttműködés. Közösségi Kezdeményezések: az EU Strukturális Alapjaihoz tartozó speciális eszközök, melyeket a Bizottság javasol a tagállamoknak, hogy így támogassa az EU egészét érintő problémák megoldását. Madridi Keretegyezmény: az Európa Tanács égisze alatt létrejött nemzetközi konvenció, mely a határon átnyúló együttműködés mintaszerződéseinek ajánlott formátumát tartalmazza. Munkaközösség: rugalmas szervezeti felépítésű határon átnyúló együttműködési struktúra, mely általában a regionális önkormányzatok/szervezetek képviselőiből áll. NUTS: Területi Egységek Statisztikai Nomenklatúrája, melyben az összes tagállam szubnacionális szintje megjelenik.

Három szintje közül az első az országon belüli legnagyobb, a harmadik a legkisebb területi egységet jelenti. PHARE: Poland Hungary Assistance for Reconstruction of the Economy PHARE CBC: az EU PHARE programján belüli Kezdeményezés, mely a Közép- és KeletEurópai országok és az EU határ menti területeinek együttműködését célozza meg. Schengen-acquis: A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről az EU tagállamai az Amszterdami Szerződés egyik jegyzőkönyvében döntöttek, s ennek nyomán a Tanács 1999. május 20-i, 1999/435/EK határozata meghatározta a schengeni acquis-t. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a leendő új tagállamoknak a schengeni vívmányokat és az intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket teljes egészében el kell fogadniuk. 81 A DKMT Eurorégió 9 térségének statisztikai adatai Szempont DKMT Eurorégió Természetrajz 2000 Terület

(km2) 77461 Legmagasabb 2519 pont (m) Évi középhő- 11,9 mérséklet (0C) Napsütéses 2384 órák száma Évi csapadék 326 (mm) Közigazgatás 2000 Települések 2169 száma Városok 144 száma Népesség 2000 Összes 5810988 A régió 100,0 százalékában 75 Népsűrűség (fő/km2) Szül. várh 67 élett., ffi (év) Szül. várh 74 élett., nő (év) Eltartottsági 59,4 ráta (%) Természetes -25473 fogyás Vajdaság Arad megye Hunyad megye KrassóSzörény megye Temes megye Bács-Kiskun Békés megye megye Csongrád megye J.-NSzolnok megye 21506 641 7754 1486 7063 2519 8520 2291 8697 1380 8445 165 5631 107 4263 129 5582 134 12,7 11,2 10,6 12,1 12,4 11,8 12,1 12,4 12,0 2458 2543 2454 2454 2520 2087 2322 2339 2275 247 366 414 435 296 304 311 203 356 467 281 471 295 324 119 75 60 77 52 8 14 8 7 17 14 8 16 2013889 34,7 476373 8,2 524704 9,0 353728 6,1 689765 11,9 532465 9,2 391702 6,7 417668 7,2 410694 7,1 94

61 74 42 79 63 70 98 74 67,8 66,5 65,9 66,1 66,9 65,8 67,3 66,9 66,9 73,3 73,5 73,3 73,1 73,9 75,7 75,5 76,1 75,4 61,1 61,6 54,7 58,4 53,4 60,5 62,4 59,5 62,3 -11284 -1916 -1258 -1337 -1301 -2205 -2229 -2278 -1665 82 Szempont DKMT Eurorégió Foglalkoztatottsági ráta 2000 Mezőgazdaság 23,0 Ipar 36,6 Szolgáltatás 40,4 Munkanélküli- 14,9 ségi ráta 25 éven aluli n. a munkan. (%) Bruttó hazai termék 1999 Összesen n. a (millió Euró) Egy főre jutó n. a GDP (Euró) GDP/fő az n. a országos átlagban (%) Mezőgazdaság 2000 Egyéni vállalkozások Termőterület 5459604 (ha) Gazdaság 2000 Vállalkozások száma Kiskeresk. n. a üzletek száma Idegenforgalom 2000 Szállodák 195 száma Vendégéjsza- 3985243 kák száma Külföldi 710527 vendégéjsz. Férőhelykihasználtság Vajdaság Arad megye Hunyad megye KrassóSzörény megye Temes megye Bács-Kiskun Békés megye megye Csongrád megye J.-NSzolnok megye 11,7

46,5 41,8 23,6 36,2 26,7 37,1 8,5 30,3 38,3 31,4 18,7 45,3 26,1 28,6 10,2 35,2 30,3 34,5 5,9 8,7 40,1 51,2 9,4 9,7 37,1 53,2 12,3 7,5 35,1 57,4 7,8 8,3 40,8 50,9 12,4 60,8 n. a n. a n. a n. a 19,3 21,3 20,8 21,2 2750 n. a n. a n. a n. a 1667 1201 1620 1247 1400 n. a n. a n. a n. a 3129 3054 3865 3018 153 n. a n. a n. a n. a 70 68 86 67 1244 202 229 181 430 2457 1702 1951 1111 1757022 511587 347159 399694 702326 554325 441513 321049 424929 52654 6484 6878 3437 14067 39280 24273 35207 24761 18856 n. a n. a n. a n. a 8532 5618 6427 5761 46 15 19 17 23 24 20 14 17 807940 292250 276361 777945 531567 336251 326768 285821 350340 69401 54903 13122 11534 147592 133700 66374 75176 138725 30,1 31,1 22,0 44,3 43,0 20,1 28,0 14,9 23,0 83 Szempont DKMT Eurorégió Infrastruktúra 2000 Közutak 22915 hossza (km) Autópálya 316 hossza (km) 1000 lakosra 190 jutó szgk.

Egészségügy 2000 Orvosok 14609 száma 1000 lakosra 7,5 jutó kórházi ágy Oktatás 1999 Intézmények 5664 száma Felsőfokú 67 intézm. száma Felsőfokú okl. 15154 szerzők száma Védett területek 1999 A megye 6,7 területének arányában Területek 518590 nagysága (ha) Vajdaság Arad megye Hunyad megye KrassóSzörény megye Temes megye Bács-Kiskun Békés megye megye Csongrád megye J.-NSzolnok megye 6425 2240 3096 1940 2901 2215 1447 1350 1301 260 - - - - 56 - - - 175 170 111 96 300 250 193 225 172 4301 884 1159 576 2439 1371 954 1924 1001 6,1 7,8 9,1 7,8 10,1 7,1 7,3 8,6 7,2 1293 621 687 559 775 531 407 388 403 25 2 1 2 8 8 9 8 4 3551 332 887 445 5794 849 274 2650 372 5,1 0,1 7,2 22,0 0,4 8,9 5,1 9,0 4,4 109246 563 50535 187470 3454 75237 28876 38398 24811 Forrás: Euroregion számokban [2002] 84 Közép-európai eurorégiók 2000-ben 85 Közép-Kelet-Európa

közlekedési folyosói Eurorégiók magyar megyék részvételével 86 A Szeged-Temesvár vasút felújításának tervei 87 A Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió fontosabb városainak jellemzői 88 Az Eurorégió magazin címlapja 89 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Nemzetközi gazdaságelemző szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA A DUNA-KÖRÖS-MAROS-TISZA EURORÉGIÓ TÜKRÉBEN Készítette: Németh Anita Budapest, 2002 90