Szociológia | Tanulmányok, esszék » Balogh Róbert - A lódentől a miniszoknyáig c. könyv beszámoló

Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig c. könyv beszámoló Film és társadalomismeret szeminárium Szeminárium vezető: Csongor Anna Balogh Róbert Jónéhány kérdés, amire választ kapunk a könyv elolvasása után, egészen pontosan: mikor, mit és miért pont azt viselték a különböző társadalmi csoportok tagjai? Milyen szerepe volt a divatnak és az öltözködésnek a második világháború befejeződését követő évtizedek magyar hétköznapjaiban? Hogyan változtak az egyes emberek és társadalmi csoportok öltözködési szokásai? Miként alakult a ruházati ellátottság? Mi jellemezte a ruházati fogyasztást a szocialista korszak évtizedeiben? Az 1945-46-os hiperinflációs időszakban a háborús pusztulástól megmenekített váltak. cikkek jobb Egy-egy élelmiszerre egykori a cserélve naturális kabát, bunda, napokra, tulajdonosának és csere esetleg értékes női darabjaivá vagy hetekre családtagjainak

férfi-ruha biztosította túlélését. A ruházati termékekből mutatkozó áruhiány a negyvenes évek végén valamelyest s - mérséklődött. mint később kiderült, átmenetileg - A kiadványok, újságok valós viszonyokból kiindulva ahhoz adtak tanácsokat, miként lehet variálni a ruhatár meglevő egy-két darabját. A tanácsadó szerint a divatosan öltözködő hölgyek nemcsak a felső-, hanem az alsóruházatra is figyelmet fordítanak. A klasszikus fűzőnek ebben az időszakba gyakorlatilag már nyoma sem volt, elsősorban a kombiné és a melltartó lépett helyére, vagy ritkábban a melltartó és harisnyatartó egybeszabásával kialakított, vál pánt nélküli úgynevezett kisfűző vagy a gumis csípőszorító elterjedtebbé váltotta vált fel. a A színes fehérnemű anyagok - viseletben selyem, egyre műselyem, trikóselyen hernyóselyem, muszlin - használata. Az öltözködéssel viselkedési szokások

kapcsolatos a negyvenes társadalmi években területén még meglehetősen szigorúak voltak. elvárások az élet és minden Majd részletezően példákkal alátámasztva leírja a szépség ideált. „Nem az egyéniségnek, az egyén szépségének a hangsúlyozása volt a fontos, hanem a viselet által megjelenített idei kép és szépségideál. támasztott Azt tartották szépnek, aki az ideálkép által követelményeknek mindenben megfelelt. Régiónként eltérő módon és mértékben.” Ezután a higéniáról, azaz a fürdési, tisztálkodási szokásokról ír, hogy egyre fontosabb és egyben gyakoribb a mindennapi fürdés, főként (érthetően) nyaranként. A következő tárgyalt témája a könyvnek az öltözködés és a divat”államosítása” „A "dolgozó igényeinek kielégítésére 1948-49 után már nem volt szükség divatszalonokra, feltűnést keltő szépségre. Már korántsem a

divatkövetés volt a legfontosabb kérdés, hanem a minimális ruházati szükségletek kielégítése. A többé-kevésbé formizált öltözködés korszaka munkáserkölcs felmagassának ítéltetett öltözködésben, az praktikusság és a követelményével.”Ez tetszett. „A túlságosan az következett, jegyében. ami az átlag az egyszerűség, feltétlenül nem ruhadarabokért, a célszerűség nem azonban puritán feleslegesnek meghatározott embereknek vásárlóközönség egyenszabású Minden szembe munkavégzéshez a lelkesedett "mert ezek a modellek silány anyagból készültek, és a konfekciók; alacsony műszaki színvonala miatt rosszul szabottak voltak, arról már nem is beszélve, hogy milyen unalmasak és konzervatívak voltak.” A könyv kitér a kor női ideál elvárásaira is "A női ideál szerencsére megváltozott. légies tüneményként kígyózó modernség Nem járkálni már

kötelező a senkinek már világban. sem Az nádszálkarcsú, esett tetszik. vállú, Örülünk a gyermekkocsi fölé hajló telt fiatal asszonynak, jól felépített "stramm" nőket szeretünk látni a darun, s az sem baj, ha a SZIT-es kislány majd kicsattan a duzzadó élettől. Az "ötvenes években" az öltözködés erőltetett egységesítése is a társadalmi változásokat volt hivatott kifejezni. Politikai és ideológiai elvárássá vált, hogy a külső megjelenésben is kifejezésre jusson a régi, polgári világgal való szakítás. Ha a társadalom állított jelentős "dolgozó megfelelni, ember" akkor kifejezésre, csoportjai abban hiszen igyekeznek puritán a példaként öltözködési mintáinak nyilvánvalóan "mindenki" az egyenlőség overallt, jut munkásruhát, lódenkabátot vagy egyszerű vászonruhát hord. Ebből következően a közel egyformán megkülönböztetni

öltözködő pusztán a tömegben ruházata immár nem alapján lehet senkit, az öltözködés - látszólag - elvesztette A társadalmipozíció-jelző szerepét." Az ötvenes évek elején a választék beszűkült. A városi férfiak öltözködésében a tipikus ruhadarabok közé tartozott a zöld vagy szürke svájcisapka, a lódenkabát, nők többsége kockás flanelblúzt viselt. overall és a lódenkabát az úgynevezett pedig A midsapka kartonruhát, és szoknyát "kényszerpuritanizmus", egyhangúságát csak a a és az "jampecdivat" (csőnadrág, színes ing, mintás nyakkendő, vastag talpú cipő, szűk szoknya) próbálta megtörni, felemás sikerrel. Majd a kereskedelemről és a ruházati ellátásról ír az ötvenes években. éppen A Rákosi-korszak megvásárolható minőség,a méret- kereslet és és ruhák hétköznapjaiban minősége választékhiány és az áruhiány,

magas jelentette ára, a az rossz legnagyobb problémát. A hiányos kínálat, a meglevő, de ki nem elégíthető társadalmi a beszerzési méretekben hiányosságait. lehetőségek tartósította a korlátozottsága ruházati ellátottság Az ezt követő oldalakon megismerhetjük a falusi öltözködés helyzetét. 1956-57 fordulóján a divatban jelen is levő ideológiai kötöttségek enyhültek, a puritánság mint kötelező öltözködési ideál fokozatosan vesztett egyéniség vállalása kérdésnek. A foglalkozó kiadványok jelentőségéből, egyre kevésbé divatkövetésben visszafogottságot a szerzői tartották a nőiesség, minősült lapok és más politikai öltözködéssel továbbra is szolidan elegáns a az a körültekintő és mindig divatos megjelenés zálogának. Milyen változások hetvenes évek ruhadarabot, megemlíteni. korabeli gyorsan történtek fordulóján? a miniszoknyát

Előbb mindkettő elfogadottá meglehetősen széles kiegészítő darabként harisnyanadrág.) megjelenni A ehhez képest hatvanas évek követték. vált ifjú korszakjelző át az (Ehhez az kell váltott ki a meglehetősen felében egészen közszükségleti hölgyek hatvanas- második az középkorúakon körben a farmernadrágot divatját a két reakciókat miniszoknyához akaró a a heves A miniszoknya tagjaitól és majd vált. korosztályok öltözködésben Elsőként közvélekedésben, kibontakozó az fiatal éltesebbekig kapcsolódóan, cikké a női igazán divatosan tupí-rozott frizurát készíttettek maguknak. A miniszoknyát botránkozást divatja a hetvenes keltő követte. - évek forrónadrág Mindkettő elején (rövid, alaposan a - rövid kötött átformálta a női ideig női sort) test nyilvánosságával kapcsolatos hagyományokat és szokásokat. Az évtizedfordulót

követően lényegében ellentétes irányú fordulat következett midiviselet divatját be, a mini darabjai többek mellett is. között A a megjelentek hetvenes különböző évek a maxi- és a magyarországi irányzatok egymás mellettisége, a sokszínűség jellemezte. A nők ruhatárában a mini és a midi, a Chanel-kosztüm és a farmernadrág egyaránt megtalálható volt. S fokozatosan növekedett a népies, az egykori falusi viselet elemeit felhasználó ruhák népszerűsége is. Miként az is egyre fontosabbá vált, hogy a viselt ruhadarab valamilyen ismert márkához tartozzon. A férfiak öltözködésében a zakók, kabátok hossza és fazonja gyakorlatilag például a évente változott. "hagyományos" "Erre ballonkabát az teljes időszakra kihalása esik és az orkán betörése, majd közszükségleti cikké válása, végül lassú, de visszavonhatatlan kihalása, és a ballon visszatérése. A

divat és az öltözködés fontosságának a felértékelődését jelezte az is, hogy 1970 júniusában Ifjúsági Divatbizottság alakult, azzal a céllal, hogy elősegítse "az ifjúság korszerű, praktikus és kulturált öltözködését", a Divattervező Vállalat 1971 nyarán készült elemzése pedig azt hangsúlyozta, hogy "a szocialista szemléletet és életformát kifejező, célszerű és ízléses öltözködési formák létrehozása igen nagy felelősséggel járó, új szellemű alkotói tevékenység, melyet csak egységes alapkoncepció birtokában képesek a gyártmánytervezők megvalósítani. A folyamat körültekintést igényel, s az egész öltözködési ipar részvétele szükséges hozzá." Megfogalmazódott az igény egy olyan új divatirányítási rendszer létrehozására is, amelynek segítségével kereskedelem kiküszöbölheti a magyar a ruházati nehézségeket, ipar és összhangot teremthet a

kínálat, a kereslet és a divat között. Ezt többek között az összehangolt tervezéssel, a divatirányzatok gyors követésével, az aktuális divat hatékonyabb propagandájával, a piaci igények fogyasztók fokozott széles figyelembevételével, körű tájékoztatásával a vásárlók szerették és volna elérni. A gyakorlatban azonban a hetvenes évek folyamán ezek a törekvések csak mérsékelt eredményekkel jártak. A divatirányítás átszervezése jegyében 1975 ben - a Divattervező Vállalat utódaként - többek között azzal a céllal jött létre Magyar Divat Intézet, hogy elősegítse a világ divatjához történő felzárkózást. megfelelően Az koordináló fogyasztók között. vállalatok cégek Intézet szerv A az munkát, készítik "a ipar, azaz el. A nemzetközi a a gyakorlatnak kereskedelem divatos lényeg nem és a öltözékeket a is a tervezés, hanem a tervezést

elősegítő információk szolgáltatása." Ennek legfontosabb eszközei a divat várható változásait előrejelző divattrendek, a szakmai és a nyilvános divatbemutatók voltak; évente több száz ilyen rendezvényre került sor a hetvenes évek második konfekciógyárak arculatuk volt kezdve. felétől az a A nagyobb hatvanas-hetvenes megerősítésére önálló magyar évek törekedtek, tervezőrészlegek divatcégek fordulójától amelynek és saját szerves része működtetése, neves divattervezők - Nádor Vera, Russai Magda, Gyulai Irén, Dejés Enikő foglalkoztatása. kivitelezésű, a iparművészeti darabok Az hazai és magyar üzletekbe kiállításokon azonban a igényes vonalvezetésű nemzetközi egyaránt és divatbemutatókon, nagy sikerrel továbbra sem szereplő vagy csak elvétve jutottak el. A kínálatot továbbra is a nagy szériás, kevésbé sikkes divatbemutatók főváros és divatos

helyszínéül legelegánsabb Szálloda, konfekcióruhák ekkoriban szállodái margitszigeti - már jelentették. A rendszeresen a kezdetben Nagyszálló, a majd Gellért a Duna Intercontinental, a Hilton, a nyolcvanas évek elejétőlpe-dig a Forum vagy az Átrium rendezvényeknek a Vállalat/Magyar Divat Hyatt Clara - szolgáltak. Szalon, Intézet, a A legrangosabb Ruhaipari valamint az Tervező OKISZ Labor bemutatóit tartották. "Ezek a bemutatók társadalmi eseménynek számítottak. szereplő Külön előadást személyeknek, akik a tartottak párt és a protokoll-listán kormány tagjai, a külkereskedelmi vállalatok és textilgyárak vezetői, az MTI, a tévé és a sajtó képviselői, valamint az őket kísérő nőrokonok voltak. Ilyenkor kiválasztották a nekik legjobban tetsző ruhadarabot, amit rövid idő alatt elkészítettek a méretükre." A nagyközönségnek vidéki szállodákban,

művelődési házakban vagy igen gyakran a vásárlói érdeklődés felkeltése érdekében az áruházakban tartottak hosz-szabb-rövidebb divatbemutatókat. A hetvenes évtized elején a szubkulturális csoportokhoz nem kötődő fiatalok öltözködése is némileg átalakult. A divatlap beszámolója szerint "érdekes, hogy a mini a ruhák közül is eltűnt. Pedig a tizenévesek, ha szívesen is hordanak maxit vagy midit, a miniről - főleg nyáron - nem mondanak le. Nagy részük nem szívesen visel fodrokat, csipkéket, masnikat." Sajátos módon a farmer utáni vágyódás a divatsajtóban és az ifjúsági lapokban ekkor még nem jelent meg markánsan, holott a nyugat-európai öltözködési szokásokhoz képest némi késéssel ugyan, de ez volt a másik korjelző ruhadarab, ami jelentősen átalakította az öltözködési szokásokat. A "farmerjelenség" Magyarországon a hatvanas-hetvenes évek fordulóján bontakozott ki, s

az önként vállalt "egyformaság" az "öltöny-nyakkendő" hagyomány elutasítása mellett a markáns generációs életszemléleti különbséget, az erősödő fogyasztói orientációt is kifejezte. A farmervásárlók igényei kezdetben nehezen voltak kielégíthetők, ami fokozta az egyes darabok értékét, javította viselőjének közösségi presztízsét. Ez a helyzet a hetvenes évek második felében kezdett megváltozni. A hetvenesnyolcvanas évek fordulójára azonban a farmerruházat Magyarországon is elveszítette egyediségét, presztízsértékét, s az általános divat egyik elemeként épült be immár nemcsak a fiatal generációk, hanem gyakorlatilag valamennyi korosztály ruházkodásába. A divatkövetésben és az öltözködésben a hetvenes évek folyamán elsősorban a korosztályok meghatározóvá, kiadványokban korosztályok ami is a egyre tagjai közötti sajtóban és a erőteljesebben

szüleikkel, az különbségek különféle jelent iskolával, meg. váltak tanácsadó A fiatal általában az idősebbekkel gyakran keveredtek vitába hagyományokat figyelmen kívül hagyó, a divatváltozásokat gyorsan elsajátító és nem utolsósorban a másságot viseletükkel és is határozottan viselkedésükkel. "A kifejezni konzervatívan akaró öltözködő szülők nem sok örömmel nézik "topis" lányukat vagy fiukat." A generációs különbségek az évtized folyamán tovább erősödtek. Amíg 1970-ben farmerban és hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig öt-tíz évvel később már az lett volna pólóban, hanem a mulatságos, és öltönyben ha valaki nem nyakkendőben farmerben akart volna és részt venni egy rockkoncerten. A hatvanas évek végén megbotránkozást keltő hippiviseletet egy évtizeddel később többek között a

jólöltözöttségre nagy figyelmet fordító "digók", a szűk szárú, erősen használt farmert viselő "csövesek" és a festett, irokéz indiánokéra emlékeztető frizurát viselő "punkok" öltözködési és életmóddivatja követte. Ez az ideológia súlyának jelentős csökkenésével éppúgy összefügg, mint a hetvenes évek folyamán kibontakozó "fogyasztói igények és gondolkodásmód" értékrendet és közgondolkodást is alakító hatásával. A beat- és a rockzene térhódításával együtt járó szubkulturális divatjelenségek - a farmernadrág, a hosszú hajviselet - elfogadása hosszabb időt vett igénybe. A másság ilyen és ehhez hasonló módon történő kifejezése iránt a politika és a társadalom is a hetvenes évek folyamán vált foglalkozó toleránsabbá. szakemberek Az öltözködéssel közül a és a divattal hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján sokan úgy vélték, hogy

"napjainkban az öltözködés inspiratív inkább elemei a nem fiatalok periférikusabb musicalek és megfosztott a divatszalonokból szubkultúrájából rétegeiből. egzotikus egyenruhák és az Popfesztiválok, vidékek és érkeznek, a öltözetei, sokkal öltözködés sportklubok, rendfokozatuktól munkaruhafajták legkülönbözőbb azok az öltözékek, amelyekből a jelen, a mai divat merít." Voltak időszakokat például a szabású, és divatokat hetvenes-nyolcvanas csőfazonú évek farmernadrág, jelző a ruhadarabok, fordulóján "babos "szimatszatyor", ami a Magyar Néphadseregben az igen kendő" mint szűk vagy a rendszeresített korosztályok ifjúsági gázálarctáskából ruházatának rétegek tartozást, változott közkedvelt öltözködése valamint az gyakran át tizenéves kiegészítőjévé. azonos a a Egyes csoporthoz generációs való életszemlélet

fontosabb elemeit megjelenítő rockzenekarokhoz való kötődést is kifejezte (a Beatrice együttes rajongói például csöves farmert és babos kendőt hordtak). Részben ehhez kapcsolódva bontakozott katonás ki a hetvenes ruházkodásra öltözködés divatja hagyományos továbbra vett elsősorban az divat "női a népiesség színével Mindeközben értelemben is közepén főként - is. évek rendje, hétköznapi kérdés" a emlékeztető - öltözködés a és volt, a életben a férfiak öltözködésére sokkal kevesebb figyelmet fordítottak a korabeli divatsajtóban. A kérdéssel foglalkozó elemzések szerint "a divat összefüggés, nem ruha, nem cipő, nem kalap, hanem mindez együtt, maga a megjelenés. A divatos megjelenéshez a cipőtől a frizuráig minden hozzátartozik. Ezek összhangja kell, hogy a pillanatnyi divat szellemének különböző kiadványok próbálták segíteni

megfeleljen." általános az és A lapok részletes eligazodást a és a tanácsokkal gyorsan változó divatjelenségek között. A javaslatok már nemcsak a "dolgozó nőknek" szóltak időseknek, minden bár elvétve fiataloknak, alacsonyaknak, fiatalok - soványaknak számára a ruhatípus "jó és ilyen is akadt, középkorúaknak, vagy ízlés fazon még éppen határain viselete hanem magasaknak, teltebbeknek belül is. A gyakorlatilag megengedett volt. A középkorúak számára elsősorban már a konszolidáltabb kivitelű, egyszerűségében öltözködéssel egészséges Ugyancsak divatos foglalkozó öltözködés kiemelten ruhákat ajánlották. kiadvány hangsúlyozta közötti foglalkoztak összhang az Szinte a minden divatos és szükségességét. esztétikus megjelenés kérdéseivel, így többek között a hajszín és a viselt ruha, illetve általában a ruhák harmonikus

színösszeállításával, s ismétlődő jelleggel hívták fel a figyelmet az alkati sajátosságok fokozott figyelembevételére. A divatossághoz, a jó megjelenéshez magától értetődően az ápoltság és a személyi higiénia is hozzátartozott. "Nem lehet igazán jól öltözött egy nő, ha ápolatlan. De ha öltözetéhez megfelelő mutatósabbá ápolt arckikészítés válik test, külső melyet (izzadsággátló és és hajviselet megjelenése. rendszeres is járul, Alapvetően fontos tisztálkodással, szagtalanító szerek) még az dezodoráló használatával, s a ruhák rendszeres mosásával érhetünk el." Ezzel egyidejűleg a nőkkel kapcsolatos társadalmi vélekedés is a átalakult; erőltetett korábbi egyenjogúsításával emancipálódás ment hagyományos szempontok kevésbé időszakok végbe, szemben miközben szerepfelfogások szerint volt, központilag a politikai-ideológiai is

meghatározott, női ízlés irányítandó, egyfajta számos kiemelt természetes vonatkozásban továbbéltek. "kötelező" formálását alapon Politikai nőideál azonban "nőpolitikai" a egyre továbbra is kérdésként kezelték. A hetvenes évek második felében is a kosztüm számított a női ruhatár legfontosabb és legcélszerűbb darabjának. Jól kihasználható viseletnek tartották, ami mindenkor elegáns, a divat változásait is jól tűri, kevéssé függ az életkori és testi adottságoktól. Anyaga egyaránt lehet flanel, tweed, trevira, kötött, dzsörzé, selyem, bársony, santung, vászon. A változó időket jelezte, hogy már nemcsak a klasszikus vagy a kiskosztüm volt elfogadható, hanem a nadrág- vagy a nadrágszoknyás kosztüm is. Gyorsan és széles körben terjedő divatként regisztrálták a hetvenes évek közepén az ingruhát, elsősorban azért, mert megfelelő szabás

alkalmazása révén egyaránt divatos viselet lehet a kamaszlánynak éppen úgy, mint a nagymamának. kihasználható Előnyei házi között viselet, említették hétköznapi azt utcai is, hogy vagy jól éppen alkalmi ruha is lehet, attól függően, milyen anyagból készült. A foglalkozási ágak és csoportok szerinti különbségek néhány hagyományosan csökkentek egyenruhát ebben jelentősen az időben, mérséklődött. viselő és Az - az szakma egyenruha öltözködés kivételével presztízse módja, a is viselt ruhadarabok minősége azonban továbbra is jelezte a társadalmi és jövedelmi helyzetet. A hetvenes és öltözködését a a nyolcvanas években divathullámok egyre a városokban nagyobb élők mértékben befolyásolták, az újítások iránti befogadókészség növekedett. "A hetvenes évek újdonsága volt az egymáshoz közel álló színek és ezek hideg és meleg tónusainak együttes

alkalmazása. () A férfiak és a nők esetében egyaránt megfigyelhető a sportosabb ruhák viseletének térhódítása. Az öltözködéssel szemben támasztott elvárásokban fokozatosan előtérbe viselet került a igénye szempontokat is. kell sokféle "A alkalmazhatóság, mai nőnek figyelembe vennie az egészséges feltétlenül divatos egészségi öltözködésének kialakításában. Ennek eldöntésében nincs magára hagyva, hiszen divatlapok sokasága, a divatbemutatók, az újságok divatrovatai, a könyvek jól tájékoztatják. A nyolcvanas évek első felében a női divat színei között népszerűek voltak a mély árnyalatok és az ellentétes színek, főként a fekete és a fehér. A szabásban és a fazonban a lezserségé és a kényelemé lett a főszerep, hangsúlyosak lettek a vállak, egyenes a ruhák vonalvezetése, mely lazán, könnyedén követte a test vonalát, s a szoknyák hossza

ismét növekedett. "Oly színes a női öltözködés palettája, hogy talán erre még nem is volt példa. Négy-öt, gyakran még több stílus él együtt, a variációknak se szeri, se száma." A divatot követő férfiak öltözködésében a klasszikus, szolidan elegáns formák és ruhadarabok váltak népszerűvé. A korábban divatos "pu-fajkák, a vattakabátok, a sportszerelések helyett a jólöltözöttség, az ápoltság a fő. () Igen divatos a csíkos blézer és a vastag halszálkás vagy tweedszövetből készült sportzakó. (.) A férfiak sportos pulóverek öltözködését kavalkádját - a - a dzsekik, divattervezők sporthoz, szabadidős programokhoz ajánlják." A nyolcvanas években évek elejének divatos mellények elsősorban férfiöltönydivatjában karcsúsított valóban az szabásvonal és előző veszített népszerűségéből, s a férfias vonalak váltak uralkodóvá. Az anyagok

kockás finom és a mintázatúak, pepita szövet. és ismét A ruha divat a kisléptékű stílusához különben alkalmazkodnak a kiegészí tők is. Keskeny a divatos ingnyak, és ugyancsak keskeny a divatos nyakkendő is.” A nadrágok és ingek anyagai előtérbe között került fiatalok a a hetvenes-nyolcvanas kordbársony. szívesen hordták A színes egyfajta évek fordulóján bársonyinget a "dzseki-pótlékként" farmernadrághoz és pamutpólóhoz. A nők körében a karcsúságot fokozottabban kifejező keskeny sziluett terjedt el és vált uralkodó szépségkarakterré. A nyolcvanas évek első felének divatjában továbbra is a variálhatóság volt az egyik legfontosabb követelmény. Az évtized közepén a női divatban még inkább előtérbe kerültek a lezserség és a kényelem szempontjai. Ugyancsak ennek az időszaknak a meghatározó vonása volt a sportruházat térhódítása is. A

sportosság mellett a szubkulturális kötődés és a generációs elkülönülés szándéka befolyásolta a leginkább a fiatalok "mackókorszakát" követően öltözködési szokásait. A hatvanas fokozatosan és hetvenes igényesebb évek kivitelű szabadidőruhák kerültek forgalomba. A gyerekek továbbra öltöztetésében is meghatározónak, a vagyis a praktikum a hetvenes-nyolcvanas szempontjai kisgyermekek ruházatával években bizonyultak szemben a legfontosabb elvárás, hogy az kényelmes, ízléses, tartós és könnyen tisztítható legyen. A nyolcvanas meghatározó évek gyermek- szerepet és játszott a ifjúsági póló, öltözködésében amelyből a fiúk és lányok ruhatárában 7-8 darabot regisztráltak. A javuló kínálat ellenére a nyolcvanas presztízsnövekedéssel évek járt végén még együtt, ha mindig komoly sikerült márkás darabokat beszerezni. A nyolcvanas évek

végéig a munkahelyeken csak elvétve voltak kötelező öltözködési előírások, sokkal inkább a szokások érvényesültek. Eszerint a tisztviselőknek illett öltönyben és nyakkendőben pedig megjelenni szoknya-blúz a munkahelyükön, kombinációt vagy a tisztviselőnők szolidan elegáns ruhát viseltek. Az iskolaköpeny kötelező jellegét a nyolcvanas évek végére vesztette érvényét. A nyolcvanas évek végén a jómódú és divatos nők többsége arra törekedett, hogy minden szezonban legyen legalább egy legutolsó divat szerint készült ruhadarabja. Ugyanakkor a napi divatot nem követő megjelenésük csinos nők és is fontosnak elegáns tartották, hogy amihez általuk legyen, az a készíttetett ruhákat is megfelelőnek tartották. Elutasították ugyan a túl minőségű divatos darabokat, viselhetők voltak. A férfiak holmikat, amelyek de öltözködésében a keresték ünnepélyes a

megbízható alkalmakkor divatirányzatoknak kevésbé is volt fontos szerepük. A ruházat alkalmas volt arra is, hogy kifejezze viselőjének életkörülményeit, szokásokat ennélfogva elsajátító a késő - kelet-európai Kádár kori - magyar fogyasztói társadalom tagjainak jelentős része arra törekedett, hogy ezt a saját, de még inkább a gyermekei mindennapi megjelenésében érvényre juttassa. Kifejezze azt, hogy legalább a társadalmi átlagnak tekintett - életkörülmények alapcikkekben között él. hiányt Ezzel nem a saját szenvedő - fogyasztói azonosságtudatát is erősítette. Mindez többek között annak is köszönhető, hogy a társadalmi és gazdasági élet más területeihez viszonyítva e téren a piaci gondolkodásmód és a kereslet-kínálat szempontjai, ha korántsem akadálytalanul és zökkenőmentesen, területeihez jutottak. de képest - a társadalmi -viszonylag és korán

gazdasági és gyorsan élet más érvényre