Szociológia | Tanulmányok, esszék » Balogh Róbert - Nyelv és kultúra

Nyelv és kultúra Cigány gyerekek helyzete a társadalomban, magyarországi cigányság nyelvi helyzete, roma tánc és zene. Készítette: Balogh Róbert Előadás 2005. október 24 Bevezetés Egy kisebbség integrációja szempontjából előnyös, ha társadalomszerkezete azonos vagy közel azonos a többségével. Ebben az esetben spontán módon alakulhatnak kapcsolatok a hasonló szociális státuszú csoportok között, sőt adott a feltétel az etnikai határoktól független csoportképződmények kialakulásához is. Az adaptáció folyamatában egy kisebbség mindig a kéznél lévő értékeket veszi át elsősorban. Ha van ereje azokat a saját normáihoz igazítani, ezáltal kulturális értékeit, vagy azok egy részét átmenteni, megvalósulhat az integráció. Ha ezt nem tudja megtenni, az asszimiláció a szükségszerű végkifejlet. A roma népcsoport, bár évszázadok óta itt él Európában, nem vált a részesévé az itt zajló meghatározó

folyamatoknak. “Kimaradt a történelemből”, aminek oka egy elementáris kulturális másság. A legtöbb, ami egy ilyen helyzetben történhet, hogy kizárólagosan funkcionális – elsősorban gazdasági – kapcsolatok épülnek az ehhez nélkülözhetetlen, ugyancsak funkcionális információcsere kíséretében. Ezek a kapcsolatok azonban érintetlenül hagyják az alapértékeket, a közösségszerveződés struktúráit, hiszen a párbeszéd szigorúan az aktuális műveletekre szorítkozik. Ha valamilyen oknál fogva ez nem lehetséges – például a többség elzárkózik, vagy megpróbálja a saját képére formálni a kisebbséget –, a kisebbség két utat választhat: távozik vagy a többség törvényein kívül álló eszközökkel védi meg érdekeit, aminek szükségszerű következményei az etnikumközi konfliktusok. Ha ezek kezelésére nincs az érintett feleknek eszköze vagy szándéka, az eredmény tragikus is lehet. A cigányság európai

történetében erre szép számmal találunk példákat. Néha az is előfordul, ogy a két közösségnek sikerül valamilyen közös értékre bukkannia. Ilyenkor az eltérő társadalomszerkezetek ellenére is beindulhat egy, az előzőnél tartalmasabb párbeszéd, s érzelemmotivált kapcsolatok szövődhetnek. A mi esetünkben a zene, a roma kultúra domináns eleme lett az a közös érték, amely lehetővé tette, katalizálta a kiterjedtebb kapcsolatok épülését. De hiába befolyásolta pozitívan ez a tendencia a romaság egészének megítélését, haszonélvezői kizárólag a zenészek és az ő közvetlen környezetükben élők voltak. A többségi értékelés kiemelte őket a változatlanul negatívan megítélt cigány tömegből. Az ily módon kialakult kettős értékítélet feszültségeket generált a roma közösségen belül, erőteljes belső szegregáció ment végbe, amely különösen az etnikai határok mentén jelentős, fölerősítve például

a magyar cigányok (romungrók) és az oláh cigányok közötti polarizálódási tendenciát. A roma közösségszerveződés alakulása az ideérkezéstől napjainkig Mielőtt a téma tárgyalását elkezdenénk, rögzítenünk kell egy alaptételt: a többségi társadalmakban érvényes kategóriák nem, vagy csak igen korlátozott mértékben alkalmazhatók a romavilág kutatására, minősítésére. Elsősorban önmagát csapja be az, aki a saját szempontjai szerint próbál megítélni egy más kultúrában, más szempontok szerint létezőt. Ma már világos, hogy alapvetően ez a kategóriahasználat felelős korunk torz cigányképének kialakulásáért, illetve a felmerülő problémák megoldására tett kísérletek előrekódolt kudarcaiért. Nyilvánvaló, hogy a roma kisebbség által megtestesített jelenség egyedülálló Európában. Ez egy olyan kisebbségi lét, amely az idők kezdetétől minden bizonnyal az idők végezetéig tart, tehát tökéletesen

predesztinált, és ez az, ami kötelezővé teszi a sajátos kategóriahasználatot. Ha a romakérdést stratégiai kérdésként kívánjuk kezelni, akkor a váltás e területen – nevezzük talán paradigmaváltásnak – alapkövetelmény. Angus Fraser A cigányok című könyvében szól a 15. században Európában “kalandozó” roma csoportokról, amelyeknek a szerző leírása alapján jól felismerhető közösségi struktúrái feltűnő módon hasonlítanak a Magyarországon e század közepéig létezett, illetve más országokban valószínűleg ma is létező, a társadalmak peremén kívül élő roma csoportokra jellemző szerveződési formákhoz. Vagyis úgy tűnik, az eltelt fél évezred alatt nem változtak a romák körében a közösségszerveződés szempontjai. Az alapelv az volt, hogy egy-egy csoport nagysága nem haladhatja meg azt a mértéket, amely a személyes kapcsolatok révén még átfogható. Ezen az alapon létrejött egy horizontális

társadalomszerveződési modell, amely nem igényelt intézményeket, bürokráciát, elutasította a hatalmat és a társadalmi funkciójú agresszió minden formáját. Két kérdés vetődik fel ennek kapcsán Az első, hogy ez a döntő jelentőségű motívum eleve adott volt-e, vagy az európai viszonyok ellenhatásaként kialakult evolúciós fejlemény. A másik: miért maradt változatlan, miért nem “fejlődött”, módosult egyfél évezreden át – más régiókban esetleg még tovább – ez az Európában anakronizmusnak számító társadalomszerkezet? Az első kérdésre mindaddig nem tudunk válaszolni, amíg nem ismerjük a világ más tájain élő romák helyzetét. Ugyanakkor fel kell tételeznünk a folyamat adaptivitását, tekintve, hogy Európa nem volt hajlandó befogadni a romákat. A részleges, illetve teljes kívülállás állapota csak ebben a formában volt fenntartható. Az agresszió legkisebb mértékű vállalása is a roma kultúra teljes

eltűnését eredményezte volna. A második kérdésre viszont valószínűleg Széphalmi Ágnes docens, pszichológus megállapítása a válasz, miszerint “ha egy kultúra valamilyen permanens külső hatás eredményeképpen nem tud a saját programja szerint, illetve más kultúrákkal kooperációban fejlődni, megmerevedik vagy eltorzul.” Mindkét kérdés szempontjából figyelemreméltó egyrészt a Marosvásárhely környékén élő Gábor cigányok esete, akik szigorúan csak annyi tanulást engedélyeznek gyermekeiknek, amennyi a már belakott gazdasági fülke megtartásához szükséges. Ez egy olyan evolúciós elemnek tekinthető, amely egy, a hatalom számára minél inkább elfogadható életforma kialakítását célozza meg, rendkívül szigorú, már-már az aszkézis határát súroló rendszabályok révén. A másik figyelemreméltó példa a zenész roma közösségeké, ahol zajlottak, illetve zajlanak bizonyos felszín alatti, perspektívát sejtető

folyamatok. Amikor a romák Európába érkeztek, nemigen kínálkozott megélhetési lehetőség a számukra, hiszen a középkor végén itt már kialakult vagy alakulóban lévő államszervezetek voltak a hozzájuk kapcsolódó hatalmi viszonyokkal, intézményekkel, tulajdonszerkezettel, erőszakszervezetekkel, illetve a mindebből természetszerűen következő háborúkkal. Egy vertikális társadalomszerveződési modell állt szemben egy horizontálissal: semmiféleintegrációról vagy asszimilációról nem lehetett szó ebben a helyzetben. A cigányok Indiában, őshazájukban vándorzenéléssel és kézműiparral foglalkoztak. A vándorzenélést az a tény támasztja alá, hogy a perzsa király 10000 lurit (cigányt) kért az indiai Shankal királytól a nép mulattatására. Ezek a cigányok nem mentek visszaIndiába, hanem továbbvándoroltak Európa felé. A XIII. században egyes zenész cigányokat úgy emlegetnek, mint tatár kémeket Beatrix

királynénak 1489-ben Csepel szigetén cigányok muzsikáltak. II. Lajos király lóversenyeinek szünetében, 1525-ben ugyancsak cigányok muzsikáltak Az anatóliai (török) seregben is cigányokat alkalmaztak zenésznek. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem táborában is muzsikálnak cigányok Czinka (cigány) Panna apjának bandája buzdította, lelkesítette a fejedelem seregét. A Rákóczi-induló alapdallamát is tőlük származtatják. Rákóczi seregeiben találhatók cigány katonák, kik kovácsokként, zenészekként is dolgoznak. Ők patkolják, ők gyógyítják a lovakat, s fegyvert kovácsolnak, hadiszereket gyártanak, puskaművesek. A cigánykovácsok egyúttal zenészek is voltak. Czinka Panna férje bőgős és kovács is volt Egy-egy felkelő seregnél általában huszonnégy zenészt alkalmaztak. Ezek a zenekarok felerészben fúvós, felerészben vonós hangszerekkel dolgoztak. Természetesen néhány tárogató is volt Lévai György nevű cigány

kovács 1804-ben engedélyt kér a szolgabírótól, hogy muzsikálhasson. 1810-ben a kecskeméti piacon a cigányok a Rákóczi-nótát játszották. A lakosság úgy tűzbe jött, hogy az ott állomásozó osztrák vasasezredet kiverte a városból. 1848-ban Görgey az ütközetek után rendezett tiszti mulatságot cigányzene mellett. Minden csapatparancsnok saját zenekart szervezett. A fémműves mesterség is ősi foglalkozás a cigányoknál, s Európában tovább folytatták ezt a mesterséget. II. Ulászló menlevelet ad Tamás cigány vajdának, mert hadiszereket gyártanak Mátyás király 1476-ban kelt levelében megparancsolja, hogy a szebeni cigányokat neháborgassák, mert neki fegyvert gyártanak. A brassói fegyvertárakban 1505-1525-ben cigányok kovácsolnak fegyvert. A cigánykovácsok lópatkolók, hadiszekérgyártók, fegyverkovácsok, puskaművesek, majd a későbbiek folyamán szegkovácsok, fúrósok, rézművesek, lakatosok, kolompárok, üstfoltozók,

edényfoltozók, késesek, rostások, stb. lettek A cigány foglalkozások vándorfoglalkozások. A hagyományos vándorfoglalkozások Magyarországon is és Nyugat-Európában is átalakulóban vannak. Ezek a mesterségek - kovácsok, arany-rézművesek, fémmegmunkálók, fafaragók - nem adnak megfelelő megélhetést. Ezért előtérbe lépett a kereskedelem. Nyugat-Európában szőnyegekkel, régiségekkel kereskednek, bútorokat faragnak. Zenész, festő, grafikus, hangszerkészítő foglalkozású is található köztük. A cigányok kovács és ércművesmesterségét Betaillard elemezte, s a cigányoknak tulajdonítja a bronz Európába való behozatalát. Harf 1496-ban görögországi feljegyzéseiben ír a cigányok foglalkozásáról, hogy kovácsok. Thurzó Gábor is ércműves cigányokat említ 1616-ban kelt menlevelében A cigányok között katonákat is lehetett találni. Lippai Balázs volt Bocskai hadvezére, 1604-ben halt meg. Thököly ezredese

Horváth Ferenc volt, 1690-ben halt meg I. A magyarországi cigányok kultúrájában a tánc mindig is fontos elem volt. Az elmúlt évszázadok során számos táncot vettek át környezetüktől, illetve vett át tőlük környezetük. Az elmúlt évtizedekben a tánc az önkifejezés egyik legfontosabb eszközévé vált. Ez annak is köszönhető, hogy a zene és a tánc fejlődésének állt útjában legkevésbé a mindenkori politika. A zenész romák társadalmában töretlenül gyakorolhatták a saját kulturális kompetenciájuk körébe tartozó tevékenységet, amely ráadásul a többség által is nagyra becsült értéket közvetített; amikor a kiegyezést követően megindult Magyarországon a polgárosodás, színre lépett a képzett, hivatásos cigányzenész, s a magyar cigányzene hamarosan világhírűvé vált. A 20. század hatvanas-hetvenes éveiben pedig, a stagnálásnak egy rövid időszaka után, az eddig döntően a magyar zenei folklórhoz kötődő

harmóniavilág átalakult: azok a szűkített és moll hangzások váltak dominánssá, amelyekről a roma zene mindenütt a világon felismerhető. A magyar cigányzene a szó legszorosabb értelmében önálló életre kelt. A formai elemeket tekintve ugyan magyar népzene volt ez is, tartalma azonban már a roma lélek mélyéről fakadt, s ettől intenzívebbé, tartalmasabbá váltak a csoporton belüli, személyközi kapcsolatok is, erősödött az összetartozás érzése. A cigányzenét mint szolgáltatást fokozottan igénylő idegenforgalmi konjunktúra jótékonyan hatott a roma identitástudatra. A folklóregyüttesek sorra alakultak meg a hetvenes-nyolcvanas években Budapesten és vidéken egyaránt. – KALYIJAG Az Együttes Észak-Kelet-Magyarország területéről származó Roma fiatal jogászokból, népművelőkből, és munkászenészekből, 1978- augusztus végén alakult meg. Megalakulásuknak több tényezője is volt. Egyrészt azért vált

szükségessé,hogy az igazi autentikus Roma kultúrát közhírré tétessék, másrészt, hogy a köztudatban elterjedt negatívumokat anyanyelvük ápolásával legyőzzék, hiszen a zene nyelvén mindenki érthető, és mindenkit lehet szeretni. Több kommunikációt lehet pozitívan közvetíteni, ha ez a Kalyi Jag zene eljut az ember értő szelleméhez. Az első időszakban sokat lépett fel munkásszállásokon, ifjúsági klubokban, táborokban és művelődési házakban. Nagy sikereket hoztak a cigány nyelven előadott dalok, a cigány folklór legeredetibb, legautentikusabb műfaja. Az Együttes neve tomboló tűzként járta végig az országot. Az első együttes volt az országban és Európában is, akik roma anyanyelven énekelték saját folklórjukat. 1979-ben a Parlament a "Népművészet Ifjú Mesterei" címmel tüntette ki az Együttest. Ezt a címet évente csak a legkiválóbb előadó művészek kaphatják meg. 1980-tól az Együttes hivatásosan és

tudatosan foglalkozik az autentikus cigány népzenével. Az Országos Rendező Iroda ebben az évben adott az Együttesnek működési engedélyt. 100 Tagú Budapest Cigányzenekar A 100 Tagú Budapest Cigányzenekar Országos Kulturális Egyesület non-profitjelleggel 1985ben alakult. A világon egyedülálló koncert cigányzenekar megalakulásának egyik fő célja az volt, hogy a cigányzenét eddig sosem hallott új zenei művészi magaslatra emelje, s ezáltal olyan új hangzásvilágot valósítson meg a színpadokon és a koncerttermekben, amely színpadképi látványban is felülmúlhatatlan élményt varázsol a hallgatónak. A zenekar művészetével a cigányság (mint etnikum) zenei kultúrájának egyetemességét kívánja hirdetni szerte a világban. A művészek közül 21 fő kapta meg a Magyar Köztársaság Arany, Ezüst és Bronz érdemkereszt kitüntetéseket a Köztársaság elnökétől. Ando Drom Budapesti Cigány Folklór Együttes Az Ando Drom

Együttes autentikus és kortárs cigány zenét játszik. Az együttes vezetője Zsigó Jenő cigány család gondozóként egy rákospalotai gyerek klubban teremtett lehetőséget arra, hogy a magyarországi cigányság különböző népcsoportjaihoz tartozó gyerekek közösen éljék meg a saját kultúrájukat. A gyerek közösségben az általános iskolában többnyire sikertelen gyermekek sikeresek voltak. Önkifejezésük leggyakoribb eszköze a zene és a tánc volt, megismertették egymással a különböző cigány népcsoportok szokásait, dalaikat, táncaikat. Az együttes egyedülálló hangzásának egyik forrása ma is az, hogy más-más énekés tánckultúrájú együttes tagok dolgoznak együtt A zenekar sikerei bizonyítják ennek az útnak a járhatóságát és szépségét. A gyerekközösségből 1984-ben alakult meg az Ando Dromnak (Úton) elnevezett együttes, amikor egy hazai fesztiválon hatalmas sikert arattak Parno Graszt Az együttes 1987-ben alakult

Magyarország legfejletlenebb és egyben legautentikusabb megyéjében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A zenekar magját 7 muzsikus alkotja, a bővebb, 17 tagú felállásban 3 generáció 10 táncosa is részt vesz - a legfiatalabb 10, a legidősebb 72 éves. Ha valaki vendégként térbe kis falujukba esküvőkor, keresztelőkor, temetéskor, bál idején vagy egyéb más ünnepen, azt veheti észre, hogy a falu teljes lakossága tagja a zenekarnak. A hangszerek kézről kézre járnak, és mindenki mesterien táncol Talán éppen ezen élő tradíciók szelleme teszi koncertjeiket örömünneppé. Nem csak folklórt játszanak, hanem folklórt teremtettek, miközben rögzítették legutóbbi lemezüket. Néhány dal a stúdióban született. A Parno Graszt jelentése Fehér Ló Ternipe A Ternipe együttes 1989-ben alakult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és budapesti fiatalokból. Az együttes tagjai roma anyanyelvű fiatalok, akik törekszenek arra, hogy népzenéjük és

népdalaik tiszta forrásként kerüljenek be a köztudatba. Megalakulásuknak több tényezője volt: Részben azért vált szükségessé, hogy az igazi autentikus roma kultúrát közhírré tegyék, és a köztudatban elterjedt előítéleteket anyanyelvük ápolásával és kultúrájuk megőrzésével legyőzzék. Az együttes célja, hogy a még fellelhető cigány néphagyományokat, ezen belül a hangszeres és nem hangszeres népzenét felgyűjtve és feldolgozva azt közkinccsé tegyék. Az első időszakban sokat léptek fel ifjúsági klubokban, táborokban, művelődési házakban. Ezáltal egyre népszerűbbek lettek, és sorozatos meghívásokat kaptak bel- és külföldön egyaránt. Az együttes hangzásvilága sajátos, hiszen a kvintek és tercek olyan eladásmódot hoznak a folklórba, amellyel eddig csak a balkáni és a távol-keleti kultúrákban találkozhattunk. Dalaik mindenkihez szólnak, hiszen valamennyi szerelemről, bánatról és vigasságról

szól. – A Roma zenében három dialektus létezik: 1. Lóki Gilji vagyis a balladisztikus (Rubato) hangvételű lassú hallgató 2. Róvjaki Gilji azaz a botoló-tánc alá való nóta, melyet 4/4-es vagy 3/4-es ritmusban adnak elő 3. Khelimaski Gilji táncos nóta, amikor a szóló- vagy páros-táncot 2/4-es ritmusokban és gyettre táncolják A zenészek mellett megjelentek a versmondók, akik már nemcsak nem cigány, hanem cigány költők verseit is szavalták. Hasonlóan robbant be a köztudatba számos táncos tehetség, így például a tragikusan korán elhunyt Balog Béla. Gyorstánc Nagyon fontos a gyorstánc, melyet táncolnak párban és szólóban egyaránt. Szólóbanlegtöbbször férfiak táncolják, mely arra is szolgál, hogy bemutassák tudásukat a közösség többi tagjának (folklóreseményeken természetesen a nézőközönségnek). Nők kivételes alkalmakkor táncolnak szólóban a hagyományosnak mondott roma közösségekben. Tudnunk

kell azonban, hogy egyre több népzenei-néptánc esemény van szerte az országban, ahol amatőr és hivatásos művészek, csoportok lépnek fel. Sokszor a közönség igényére is reagálva ezen alkalmakkor már egyre gyakoribb, hogy a nők (vagy fiatal lányok) is szólót táncolnak. Alkalmasint a tánc terepe a férfiak közötti versenynek, mely során a jelen lévő férfiak figyelik egymást, s rendkívüli pontossággal megpróbálják utánozni egymást, illetve olyan figurát bemutatni, melyet más táncos biztosan nem tud. A táncos férfiak helyüket kézfogással adják át egymásnak, jelezve ezzel is a verseny békés hangulatát. Elfordul, hogy táncos férfi a környezetben lévő fiatal lány tetszését akarja elnyerni. „Ilyenkor először magában táncol – mondja egy megfigyelő –, hátha elnyeri a menyecske tetszését. Mindenki őt biztatja, majd egy laza mozdulattal elfordul a sej (lány) irányába, aki úgy tesz, mintha meglepődne. Végül egy

határozott lábdobbantással táncba hívja. A lánynak ilyenkor illik táncba mennie, ellenkező esetben a férfi megszégyenül.” Páros tánc A páros tánc két szereplője legtöbbször egy férfi és egy nő. Kivételt képeznek a botolótáncok A férfi és a nő a páros tánc során folyamatosan egymást figyelik, ám nem a szemükkel, hanem mozdulataikkal „beszélgetnek” egymással. A páros táncok szertartása szerint a férfi mintha támadna, a nő pedig mintha állná azt. Tánc közben a felek sosem érnek egymáshoz. Szabály, hogy a nő megpróbál a férfi háta mögé kerülni, ez a megcsalást, becsapást jelképezi, a férfi pedig magabiztossággal megpróbálja ezt kivédeni, mintegy kordában tartja partnerét. Páros tánc közben a nő kicsiket lép, gyakran azonban igen bonyolult, páros ritmusú lépések váltakoznak táncában, mindebből a kívülálló mindössze annyit lát, hogy a lány „toporog”, mivel mindezt szemlesütve teszi. A

táncoló nő viselkedése egészen más az erdélyi csingerálás során. A kutatók szerint ez termékenységi tánc: nem véletlen tehát az, hogy a felek sokkal nagyobb szabadsággal, sokszor többször érnek egymáshoz: egymás kezét megfogják, átfordulnak, összekapaszkodva pörögnek. A cigányok táncdallamaikat szájbőgő szólammal és ütőhangszeres effektusokkal: dobolással, tapssal, kanállal, kannával kísérik. Alapritmusuk az úgynevezett esztam, amelyben a hangsúlyok mindig a második nyolcadra kerülnek. Ebben a műfajban figyelhetek meg leginkább az erdélyi zenekarok, de különösen a hegedűjáték hatása. A táncdalok szövege általában vidám, csipkelődő. Az énekes itt is kiszól a dalból, a táncosokat biztatja, hol néhány szóval, hol ritmikus kiáltásokkal. Botoló A botolónóták az úgynevezett botolótáncok kizárólagos zenei kíséretét szolgáltatják. Az ötvenes évek kiváló néptánckutatói, Martin György, Pesovár

Ernő fedezték fel e táncot Szatmárban, Beregben és a Nyírség keleti részén. Noha e régi, kelet-európai, fegyveres-botos táncot a vidék magyar pásztoraitól is gyűjtötték, legrégibb típusait a cigányok őrizték meg. Két típusa: a két férfi által táncolt párbajszerű és az egy férfi és egy nő által táncolt páros forma. A botolótánc leginkább két férfi küzdelmének eljátszását jelenti egy lányért vagy asszonyért, mely során szimbolikusan, botokkal a kezükben csapnak össze. E tánc jelentősége a közösség felé az, hogy melyik táncos a legférfiasabb, a legügyesebb, ki kezeli legmívesebben a botot. Verbunkos A környező országok népei rengeteg elemet vettek át egymástól úgy táncaikban, mint népzenéjükben. Igaz ez természetesen a romákra is A romák Magyarországon az egyedüli őrzői a hajdani verbunkos táncoknak. A kelet-magyarországi romák táncában a magyar verbunkos számos eleme felismerhető. Nyilvánvaló,

hogy nem létezhet tehát százszázalékosan eredeti vagy ahogyan mondani szokás autentikus elem egy-egy kultúrában, mivel az egyes népcsoportok egymással érintkezve folyamatosan vesznek át kulturális elemeket. A zenekutatók felhívják a figyelmünket arra az általános tévedésre a cigányokkal kapcsolatban, miszerint a hagyományosnak mondott életmódot folytatók zenekultúrája a legősibb. Ez több okból sem igaz Az egyik ok, hogy sokan kényszerből vándorolnak napjainkban is (Görögországban, Bulgáriában), mert valamilyen oknál fogva nem tudnak olyan foglalkozást találni, amely révén lakásszerzéshez való megtakarításhoz jutnának. A másik ok a tömegkommunikáció ma már mindenhová eljutó hatása. A görögországi sátrak szinte üresek, de televízió, rádió, magnó mindenhol van. Kücsek és horó A kücseket (összefogódzás nélküli finom, erotikus csípőmozgásokban gazdag tánc) szóló, páros és csoportos formában is

táncolják. Ezenkívül a balkáni körtáncok közül a horót ismerik, melynek zenéjét azonban nem lassú dalnak, hanem táncdalnak nevezik. II. A roma értelmiség megszületése A roma kisebbség integrációjának sarkalatos kérdése az értelmiség léte vagy nemléte. A feladat tehát e kérdés megfejtése: miképpen teremhető meg egy kellően széles bázisú, és kellően felkészült roma értelmiség. Ugyanakkor látni kell, hogy ez a kérdés csak az összefüggések rendszerében elemezhető a siker reményében. Mindenek előtt az vizsgálandó, hogy ebben a sajátos helyzetben melyek azok a döntő mozzanatok, amelyek alapvetően érintik az adott kérdéskört. A horizontális társadalomszerveződés mint adaptív tendencia az itt lehetségesnél szélesebb perspektívájú vizsgálódást igényel, de meg kell említenünk, mert döntő – sőt lehet, hogy a legdöntőbb – jelentőségű, mindenre kiható motívum a roma kultúrában. Ezzel magyarázható

az a sokféleség, amely a roma közösségen belül mára kialakult, és amely leginkább a nyelvek, nyelvjárások nagyfokú szóródásával érzékeltethető. (Brit kutatók három fő nyelvi csoportot határoztak meg: örmény, szír, és európai roma nyelvek csoportját. az európai csoporton belül eddig körülbelül hatvan nyelvet, nyelvjárást regisztráltak. Magyarországon legkevesebb ötről tudunk) A másik döntő jelentőségű mozzanat, hogy Magyarországon a XX. század közepén lezárult a horizontális társadalomszerveződéssel jellemezhető, a kisközösségek számára bizonyos autonómiát biztosító állapot. Az addig stabil struktúrák nagyon rövid idő alatt, hozzávetőleg egy emberöltőn belül felbomlottak, és beindult egy rendkívül gyors asszimilációs folyamat. Ekkor született meg a roma származású értelmiségi típusa, aki számára természetszerűen a többségi társadalom intézményi struktúráiba való integrálódás volt az

egyedül járható út, ami önmagában nem lenne baj. A baj az, hogy elszakadása a saját közösségétől szükségszerű volt Ebből a körből került ki a rendszerváltás idején a politizáló roma értelmiség, amelynek kudarca egyrészt ezért volt elkerülhetetlen, hiszen már nemigen tudott kapcsolatot fenntartani a saját közösségével, másrészt pedig azért, mert a számára felajánlott demokratikus intézmények használatára mentálisan nem volt felkészülve. Ezért nem valósulhatott meg az egyébként kívánatos politikai párbeszéd többség és kisebbség között. A magyarországi roma kisebbség jelen helyzete átmeneti. A hagyományos társadalomszerveződési modell a hozzá kapcsolódó életformával, világnézettel, kulturális értékekkel gyakorlatilag a múlté, az esetleg megoldást ígérő asszimilációs-integrációs folyamat elakadt, új struktúrák kialakulása pedig még el sem kezdődött. Nyilvánvaló, hogy ebben a

helyzetben súlyponti szerepe van az oktatásnak. Csak a roma tanulókat érintő pedagógiai gyakorlat megújításával érhető el (nem nyolc éven át tartó felzárkóztatással!), hogy ezek a gyerekek is képességeiknek megfelelő színvonalon végezzékel a különböző iskolákat. Ezzel elérhető lenne egy, a mainál jóval népesebb polgárialkalmazotti középréteg megszületése, ami által mérséklődne a két világ távolsága, s amely a következő fázisban már természetes úton termelné ki a saját értelmiségét. A kulturális értékek megőrzése szempontjából fontos lenne a saját kultúra által inspirált, és társadalmi szükségletet kielégítő tevékenységek gyakorlásának elősegítése, az anyanyelv ápolása, oktatásának kiterjesztése. Az utcán sétálva már nem fordíthatjuk el a fejünket, ha kéregető gyerekek állnak előttünk. Nem hunyhatunk szemet a mosdatlan arcokon, a koszos kezek láttán, amelyekkel az iskola padjaiban

találkozunk. A legtöbb ilyen állapotban lévő gyermek - cigány, akik roskadoznak a terhek súlyától. A törvények, egyezmények nagyon szépen megfogalmazzák a kötelességeket, jogokat. Az ENSZ 1989-ben elfogadta a Gyermekek Jogairól szóló egyezményt. AZ első és a tizedik pont így hangzik: " A gyermeknek fajra, színre, vallásra, állampolgárságra és nemre való tekintet nélkül joga van az egyenlőséghez. A gyermeknek joga van arra, hogy diszkriminációtól mentesen, szeretetben, békében és a tolerancia szellemében nevelkedjen fel." Egyre több szélsőséges megmozdulásról hallani, ezek tagadhatatlanul újfasiszta szerveződésűek, amelyek nagyon gyorsan terjednek el a tudatlan ifjúság körében, akik még nem látják át az összefüggéseket. A magyar társadalom 2/3-ad része szimpatizál ezekkel a fiatalokkal. Sokan azt hiszik, hogy a magyar társadalom tanult már a múltból, és tudja, hogy nem ellenségeket kell

keresni, hanem barátot. De ezt sajnos kétségbe lehet vonni, mivel sajnos ismét megnőtt a cigányság elleni fellépések száma. " Mentől közelebb ismerjük életmódjukat és gondolkozásuknak a sajátosságait, amelyek a nem cigány környezettől elválasztják őket, annál inkább megérjük cselekedeteiket és magatartásuk indokait, annál inkább megszűnnek a velük szemben táplált előítéletek." /Vekerdi József 1974/ Nagyjából a népvándorlások vége felé az V. és Xszázad között elindult Észak Indiából egy indoeuropai népcsoport. Lassan vonultak Nyugat felé Századokat töltöttek Perzsiában, Örményországban, Törökországban és a Balkánon. A XV Század közepén érkeztek KözépEurópába Itt beleütköztek az akkor már szilárd szervezetű feudális államokba Szétszóródtak Mesék és legendák fűződnek az érkezésükhöz, vándorlásukhoz. Később elkomorodik a történet. Franciaországban vérdíjat tűztek ki minden

cigány fejére. Lengyelországban száműzték azt, aki a házába cigányt fogadott. I. Frigyes porosz király rendelete 1725-ből: " Minden cigány, legyen férfi vagy nő, aki már 18 éves és a porosz állam területén találtatik, kegyelem nélkül felakasztandó." Németország 1772: a cigány férfiakat le kell lőni, nőket megvesszőzni és a homlokukat tüzes vassal megbélyegezni. Angliában kb. 18 ezer cigányt akasztottak fel, rájuk még a templomi menedékjog sem volt érvényes. Kirekesztettségüket valószínűleg több ok együttes hatása váltotta ki. Egyes kutatók szerint Európában török kémeknek nézték. Ennek mond ellent rögtön, hogy hazánkban a törökellenes harcokban a hírszolgáltatás gerincét képezték. A XVIII.sz közepétől a cigányok sorsában gyors és óriási változás állt be, azokéban, akik Magyarországon kívül éltek. A török hatalom megállíthatatlanul hanyatlott, így a kémkedés tárgya valótlanná vált.

Államérdek lett az abszolutista uralkodók számára a cigányok integrálása, gazdasági és kulturális felemelése. Ezt a meggondolást erősítette az üldözés eredménytelensége - nem tudták kiirtani őket. Magyarországon Mária Terézia és II. József átfogó munkát végzett A korábbi üldözésekben közrejátszott a lakosságtól elütő bőrük színe, nyelvük, sajátos szokásaik. A kialakult feudális államok rendjében "rossz példa" volt a vándorló cigánycsoport a röghöz kötött jobbágyok előtt. Az ország déli, és délkeleti megyéibe cigányok áramlottak A cigányok nem ragadtak meg, hanem otthagyva a Bánátban kapott földet / 1761, 1763 / továbbvándoroltak. A királynő alapelve az volt, hogy a természet szerint minden ember egyenlő, és egyforma. Az egyenlőség, egyenlő teherviselést, sőt az államszervezethez való egyformán engedelmes hozzáidomulást is jelentette. A cigányok számára ez konkrétan a vándor

életmód tilalmával járt. II. József megtiltja a cigány nyelv használatát, kiadja hogy a cigányok mezőgazdasággal foglalkozzanak, templomba járjanak, alávessék magukat a helyi közigazgatásnak és bíráskodásnak. E két uralkodó elvétette a cigányoktól a gyermekeiket, s megtiltották nekik az egymás közötti házasodást. Ezek a rendeletek egyes komolytalan mozzanatai, következetlenségei, sőt az antihumánus intézkedések csak még tovább rontotta az addig sem rózsázs helyzetüket. Tudomásul vette és vetette a cigányokért való felelősséget - mind erkölcsileg, mind gyakorlatban. Ekkor atársadalom megbecsült és elfogadott tagjaiként éltek, azon a Magyarországon, ahol az állandó népességmozgás és a nyelvi - etnikai sokféleség megszokott dolog volt. A XX. századra megváltozott e nyugodt élet , a hitleri Németország kegyetlen hajszát indított ellenük. Mint "alsóbbrendű faj"-hoz tartozókat tízezerszámra hurcolták és

pusztították el őket különböző koncentrációs táborokban. Egyedül Lengyelországból kb 40000 embert szállítottak el, és öltek meg. 1945 után megváltozott Magyarország gazdasági és politikai rendszere. Ez természetesen kihatott a cigányság életére is. Az alkotmány fajra, nemre való tekintet nélkül minden magyar állampolgár számára egyenlő jogot biztosít a munkához, tanuláshoz, a közügyekbe való beleszóláshoz. 1945-ben a földosztással megkezdődött a falusi társadalom átalakulása, a cigányok viszont kimaradtak a földosztásból, noha közvetlenül 1945 előtt mintegy a negyedrészük mezőgazdasági napszámból tartotta el magát és körülbelül 80%-uk a falvak peremén lakott. A hagyományos cigány foglakozások is egyre kevesebb embernek biztosítottak megélhetést. Nem volt szükség ló- és sertéskereskedőkre, csökkent a vályogvetők, teknőkészítők, fémmunkások munkája iránti igény is. A 60-as évek végén a

férfiak nagy része az építőiparban helyezkedett el, de jelentős részük az erdőgazdaságokban, kisebb számban a városgazdálkodásnál, közlekedésben, vendéglátóiparban és a kereskedelemben talált munkát. A mezőgazdaságban alkalmi, ill időszaki munkát találtak. A cigány nyelv A nyelv őrzi a több száz éves hagyományokat, amelynek eredetén a nyelvészek, tudósok ma is vitatkoznak. A szakemberek legnagyobb része egyetért abban, hogy származást tekintve a cigány nyelv a legközelebbi rokonságban az ind és iráni hatások alatt fejlődött dard nyelvcsoport nyelveivel van. E nyelveket Afganisztán, Irán, Pakisztán, és Északnyugat-India vidékein beszélik. Több ezer esztendős fejlődése során persze a cigány nyelv is igen nagy változásokon ment át. A cigányok szétszóródtak a világon, minden csoport annak a népnek a nyelvéből vett át, amelynek országában éltek. A Magyarországon élő cigányok a magyar nyelvből, így a

Spanyolhonban élők a spanyol nyelvből vettek át szavakat. De ha a cigány anyanyelvű beszélők, bármelyik variációját használják is a nyelvnek, az esetek túlnyomó többségében, akadálytalanul megértik egymást. Bármekkora is a különféle európai országokban beszélt cigány nyelvjárások száma, alapvető nyelvi változatba csoportosíthatók. E meggondolás alapján kell beszélnünk a Paibano cigány változatról, melyet Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, valamint Oroszország egyes részein beszélnek, Spanyolország és Latin Amerikában Kalo változatról. Lettországban és Litvániában a Xaladitkáról kell említést tenni. Németországban, Ausztriában Lotfickáról, Magyarországon, Balkán - félszigeten, valamint Észak-Amerikában az Oláh cigányokról kell beszélni. Szokások A rokoni kapcsolatok rendszerének alapja a cigányságnál sem más, mint a családmag, a kiscsalád vagyis egy házaspár a házasságból

megszületett gyerekekkel együtt. A cigány házasságkötéssel kapcsolatban el kell oszlatni azt a közkeletű félreértést, hogy az anyakönyvezető által nem törvényesített cigány házasságkötések eredményeképpen rövid életű házassági kapcsolatok jönnek létre, és az sem igaz, hogy a cigányok sűrűn, válogatás nélkül cserélik partnereiket. A hagyományos /vagyis állami vagy egyházi / intézmények megkerülésével kötött cigány házasságok létrejöttének két útja van. Az egyik a biav - a nem cigány etnikumok mintájára a vőlegény megveszi magának a menyasszonyt. A másik mód a szöktetés / nashadype /. Erre akkor kerül általában sor, ha a vőlegény nem tudná megfizetni a menyasszony árát, vagy valamelyiknek már érvényes házassági kapcsolata áll fenn, vagy a szülők tiltják. Volt amikor már kicsi korukban egymásnak szánták a fiatalokat a szülők, és úgy is nőttek fel. A felnőttek úgy intézték, hogy minél

többet találkozhassanak, hogy megszerethessék egymást a fiatalok. A fiúgyerekeket már kiskorában megtanították a ló szeretetérem, keménységre, a lányokat pedig a hűségre, és az életrevalóságra. A különböző fajta cigányoknál különféle szokások alakultak ki. Például a lókereskedőnél; ha a lóval kapcsolatban az egyik fél becsapta a másikat. Mondjuk az eladó nem mondta meg, hogy kehes a ló. Akkor utólag összeültek az öregek, és kötelezték az eladót az értékkülönbözet visszafizetésére. Az öregek tanácsában a vajda szava volt a végső és megmásíthatatlan. Vajda a legbölcsebb és legokosabb férfi lehetett. Testvérszeretőbbek voltak a cigányok, mint most. A cigányoknál szokás hangosan beszélni, gesztikulálni. Szokás, hogy ha valakit baj ér, a többiek segítsék, rejtsék, ápolják, kiálljanak mellette, érte. Társasságban a férfi csak kalapban jelenhetett meg. Se kalapot, se ostort, se asszonyt nem szokás

kölcsönadni! Ha egy férfi énekelni kezdett, az asszonyának kísérnie kellett, tercelni, vagy felvinni a nóta végét. Van egy igen egyedi szokás. A cigányok nem istenre átkozzák meg magukat, hanem a szülőkre vagy a családnak arra a tagjára, aki a legkedvesebb volt a számukra. Most is ez járja! Ha valaki nem tűrően el akarja fogadtatni az igazát, akkor csak ennyit mond: PE MURO DAD COLAXARAV! / Apámra esküszöm! / Akkor az már biztos, hogy aki ezt mondta, annak igaza van. A cigány gyermekek oktatása Magyarországon A felemelkedésnek, szocializációnak egyik legfontosabb tényezője az oktatás. Ezzel legelőször 1695-ben Szőnyi Nagy István foglalkozott, aki olyan módszer kidolgozásával foglalatoskodott, amelynek alkalmazásával a cigány gyermekek is könnyen megtanulhattak volna írni - olvasni. De hosszú évtizedeknek kellett eltelniük még ahhoz is, hogy az iskoláztatás szélesedjék. 150 év múlva halhatott egy ország egy kísérletről,

amely azt célozta, hogy betűvetésre tanítsák az apró cigány gyerekeket. Hám János szatmári érsek 1857-ben alapított egy cigány iskolát, amely azonban rövid működés után tanuló nélkül maradt.1870-ben Eötvös József vallás és közoktatás miniszter körlevéllel fordult a tankerületek vezetőihez, hogy felhívja figyelmüket a cigány tankötelesek beiskolázására. Egyben véleményüket is kérte arra vonatkozólag, miképpen lehet a gyakorlatban megoldani ezt a problémát. A XIX Század végén József Főherceg cigány összeírást végeztetett, melynek hatására K. Nagy Sándor, Kórody Miklós bebizonyítja, hogy a cigány gyerekek is értelmesek, beiskolázhatók és taníthatók. Csóky Gusztáv Pankotán megszervezte az ország első egész napos cigány iskoláját, ahol kiterjedt arra is a figyelem, hogy a tisztálkodás, étkeztetés ne legyen probléma. Az 1950-es években terelődött a figyelem ismét a cigány gyerekek oktatására. 1961-ben

célul tűzték ki a tankötelesek maradéktalan felderítését, és a rendszeres iskolába járást. Több írás jelent meg a cél elérését gátoló nehézségekről, és egyre több vizsgálat foglalkozott ekkor már az úgynevezett hátrányos helyzettel De mit is takar a veszélyeztetettség és a hátrányos helyzet fogalom? Hátrányos helyzet, veszélyeztetettség Gáti Ferenc szerint:" .hátrányos helyzetű tanulóknak minősülnek azok, akiket különböző környezeti tényezők gátolnak adottságukhoz mért fejlődési lehetőségükben, elsősorban és döntően tanulmányi, ill. képzési szempontból " A veszélyeztetett gyermek esetében viszont a kategorizáció vezető szempontja: a társadalmi beilleszkedésnek, a személyiség fejlődés zavaraiból fakadó különös nehézsége. Huszár István szerint: " Hátrányos helyzetben azok a személyek ill. családok vannak, akiknek szükségkielégítési lehetőségei, életkörülményei, s

lehetséges életmódja a társadalom nagy részénél lényegesen kedvezőtlenebb." Megnyilvánulási formáit a következőkben határozza meg: * alacsony jövedelem és fogyasztási szint * rossz lakáskörülmények, és lakókörnyezet * alacsony iskolai végzettség és műveltségi színvonal * nehéz, egészségre ártalmas munkakörülmények és a gyermeki felnevelkedés veszélyezettsége. Rátay-Tusnády azokat a gyermekeket sorolta e kategóriába, akik részben vagy egészben nélkülözik a személyiség fejlődésükhöz szükséges alapfeltételeket, vagy esetleg azok eltorzult formákban biztosítottak számukra. A veszélyezettség állapotát szerintem ez a definíció tisztázza. Az a gyermek vagy fiatal, aki családjában vagy közvetlen környezetében ismétlődő fizikai vagy lelki bántalmazásnak, zaklatásnak és erőszaknak van kitéve, valamint fejlődésében családja vagy környezetének felelőtlen, erkölcstelen életvitele károsan

befolyásolja. Mindez bármely társadalmi rétegben előfordul, azonban nagyobb számban kerülnek ki a képzetlen, a hiányos iskolai végzettségű alakalmi segédmunkások köréből. A gyermekvédelem is e meghatározás alapján dönt. Hátrányos helyzetűnek mondja azokat a gyerekeket, akiket különböző környezeti tényezők időszakosan vagy folyamatosan gátolnak abban, hogy adottságaiknak megfelelően fejlődjön személyiségük. Ezek a tényezők lehetnek pl.: * kedvezőtlen lakáskörülmények * a szülők alacsony műveltsége * anyagi és kereseti viszonyok * egészségi problémák A hátrányos körülmények között élő gyermek képességeinek fejlődése elmarad társaitól, hacsak egy tényező okozza a hátrányos helyzetet de a tényezők halmozottan is jelentkezhetnek. Ez azonban nem feltétlenül jelent veszélyeztetettséget, ha a család légköre vagy a gyermek személyisége ellensúlyozni tudja. Vannak olyan hátrányt okozó

tényezők, amelyek csak a cigány gyerekeknél vannak, vagy az ő életükben még jellemzőbb mint a nem cigány családokban. A hátrányos helyzet okai a cigány gyerekeknél 1. A nevelés és oktatás feladatainak tervezésénél figyelembe kell venni a létrejött sajátos cigány szubkultúrát, azt hogy a gondolkodás az ízlés, az erkölcsszemlélet, szokásrendszer a hazai cigányságon belül nagyjából azonos, de erőteljesen eltér a nem cigány lakosságétól. 2. A hátrány jobbára már a szülés előtt, a méhen belüli időszakban kialakul A legkézzelfoghatóbb jelenség e vonatkozásban az, hogy a cigány újszülöttek testsúlya 3-400 grammal alacsonyabb a nem cigányokénál. 3. A táplálkozás hiányossága a fehérjék fogyasztásának alacsony mértéke a mentális fejlettséget is kedvezőtlenül befolyásolja. 4. A cigány gyerekek közül kevesen járnak óvodába Legtöbb nem cigány gyereknél a szülők is tudatosan készülnek az iskolára,

megadják a gyermeküknek a támogatást, a segítséget. A cigány gyerekek viszont semmiféle támogatásra nem számíthatnak, jó ha a szülők nem gátolják az iskolába járást. A taneszközök hiányossága is nehezíti a munkát 5. Többségük csak biológiai gondozásban részesül az iskoláskort megelőzően 6. Általában a falu, város szélén vannak a cigánytelepek, a bejárás komoly terheket ró a cigány gyerekekre. A szülők nagy hányada még ma is analfabéta A lakáskörülmények szívszorítóak, a mindennapi berendezési tárgyak is hiányoznak, újság, könyv, rádió, TV ritka. Ezt a listát az 1975-ös vizsgálat eredményeként kapták a pedagógusok. De a helyzet szinte semmit sem változott. Ugyanezekkel a problémákkal küzdünk ma is, 25 év elteltével Fontos, hogy szociális, tudati, nyelvi és morális tekintetben különböző rétegekre, csoportokra oszlanak. A magyarországi cigányság nyelvi helyzete az oktatás szempontjából A

cigány tanulók iskolai sikertelensége régóta súlyos és akut probléma a magyar közoktatásnak. Ezt a tényt - a hétköznapok tapasztalatai mellett - több kutatás eredmény is alátámasztja. Ezekből kiderül, hogy a cigány tanulók között jóval magasabb a bukásarány, mint a nem cigány társaik esetében, mindössze 1% körül mozog az érettségit adó intézményekbe járó cigány fiatalok aránya, és a jóval ez alatt van a körükben a felsőoktatásban tanulók száma. A cigány gyermekek hátrányos helyzetének vizsgálata több tényező egyidejű figyelembe vételét teszi szükségessé elsősorban szociális, kulturális téren. A nyelvész szempontja csak egy a lehetséges magyarázatok közül, de nem elhanyagolható, ugyanis amikor pedagógusokat kérdeznek arról, hogy mit tartanak legnagyobb problémának cigány tanítványaik oktatásában, az első helyre nagyon sok esetben a nyelvi készségek kerülnek, megemlítve a szókincset, az

éretlenséget, amikor a tankönyv szövegét vagy a tanár magyarázatát kellene értelmezni. A magyarországi cigány lakosság nyelvi megoszlását nem ismerők számára kézenfekvőnek tűnhet az a magyarázat, hogy a cigány gyerekek nem magyar anyanyelvűek. Mielőtt azonban elfogadnánk ezt a választ, érdemes egy pillantást vetni a magyarországi cigányság nagyobb nyelvi csoportjaira. A hazai cigányság döntő része - mintegy 2/3-a - ma már nyelvileg és részben kulturálisan asszimilálódott, magyar anyanyelvű állampolgár, közülük csak néhányan beszélnek valamilyen cigány dialektust. Ők a romugrók, vagy kárpáti/magyar cigányok Kisebb részük / kb. 21% / beszéli az indiai eredetű cigány / cigányul: romani / nyelvet, pontosabban annak oláh cigány dialektusát. Ők az oláh cigányok, akik nevüket a román nyelvterületen való hossza tartózkodás eredményeként használják. Nagyrészt a múlt század közepétől vándoroltak el onnan. Az

oláh cigány dialektusnak több aldialektusa létezik, ezek egyben foglalkozási csoportokat is jelölnek. Magyarországon a lovári csoport a legnagyobb Szólni kell még egy külön nyelvi és etnikai csoportról, az ún. Beásokról / 8% / Anyanyelvük nem a cigány, hanem a románnak egy archaikus, nyelvújítás előtti dialektusa. Ők az oláh cigányokkal egyidőben hagyták el a román nyelvterületet. Az adatokból látszik, hogy legfeljebb a cigányság egyharmadánál jöhet számításba a kétnyelvűség, esetleg a cigány/Beás egynyelvűség, ugyanis a kétnyelvű közösségekből kikerülő gyerekek relatív nyelvtudása széles skálán mozog: a cigány/Beás egynyelvűségtől egészen addig, hogy a magyar válik domináns nyelvvé. Sőt - bár a szakirodalom általában kétnyelvűként kezeli ezt a két csoportot - a nagyfokú nyelvi asszimiláció miatt ezeken belül is elindultak olyan folyamatok - elsősorban a nyitottabb közösségekben- , amelyek

felerősíthetik a magyar egynyelvűvé válás tendenciáját. Erről sajnos semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre, a becslések inkább az alapján próbálják meghatározni a nyelvi hovatartozások mértékét, hogy a cigánylakta települések vagy településrészek mennyire alkotnak zárt közösséget. Még mindig vannak olyan falvak, ahol a gyerekek először vagy beásul tanulnak meg beszélni, és egészen az iskolába kerülésig ez a domináns nyelvük. Ez a tény felveti az anyanyelvi oktatás kérdését. A rendszerváltás után a ugyanazok a politikai és kulturális jogok illetik meg a cigányságot is, mint a többi nemzetiséget. Ilyen jog az anyanyelven való oktatás, ennek intézményes megvalósítását azonban több tényező akadályozza: Ilyen tényező a sztenderizált, modernizált cigány köznyelv hiánya, amellyel kapcsolatban két szélsőséges álláspontot érdemes megemlíteni. Vekerdi József a nemzeti nyelvek és kultúrák

látószögből vizsgálta a cigány nyelvet és kultúrát. Megállapítása szerint: 1. a cigány nyelv szóállománya rendkívül csekély, így az össztársadalmi kultúra fogalom világának közlésére a cigány nyelv nem alkalmas. 2. A szegényes nyelv / ezen belül pl az elvont szavak használatának a hiánya / alacsony színvonalú gondolkodást determinál, ez az egyik összetevője az Indiából hozott és történelmileg hagyományozott jellegzetes cigány gondolkodásmódnak. 3. A cigány nyelvi eljárások alkalmatlanok a cigány gyerekek személyiségfejlesztésére, különösen intellektuális vonatkozásban. Személyiségük kibontakoztatása érdekében a gyermeket magyarul kell megtanítani. 4. Felesleges, sőt káros lenne az otthon beszélt nyelvnek bármilyen formában teret engedni az iskolában. Voltaképpen tudomást venni sem szükséges e nyelvről az oktatás során 5. A cigány nyelv dialektális széttagoltsága rendkívül erős, ennélfogva

kilátástalan minden olyan törekvés, amely egy cigány irodalmi nyelv kialakítására irányul. Vekerdi József egy nagyon fontos dolgot figyelmen kívül hagyott: cigányságunk kétnyelvű csoportjai egy nagyon gyakori, az egész világon elterjedt kétnyelvűség-típust képviselnek, amikor a két nyelv között funkcionális megosztottság van, vagyis eltér a két nyelv használati köre. Az egyik a csoporton belüli, intim családias kommunikáció eszköze, a másik pedig formálisabb, hivatalosabb kommunikációé elsősorban az iskolában, munkahelyeken, hivatalokban. Ez az ún diglosszia-típusú kétnyelvűség Európában sem ritka, amikor különböző etnikai csoportok saját nyelvüket a közösségen belüli kommunikáció céljára tartják fenn, míg a " magaskultúra " nyelveként a nemzeti nyelvet használják. Helytelen tehát a cigány nyelven az " össztársadalmi kultúra fogalomvilágának közlésére " való alkalmasságot számon

kérni, hiszen történelmileg kialakult funkciója egészen más. Vekerdi ugyancsak eltúlozta a cigány nyelv dialektális széttagoltságát. A másik végletet a cigány értelmiségiek azon csoportja képviseli, akik viszont túlbecsülik a cigány nyelv aktuális kommunikációs lehetőségeit. Példaként szokták emlegetni az olyan bonyolult nyelvezetű szövegek átültetését cigányra, mint Nietzsche Zarathusrája, a Kommunista Kiáltvány és egyéb műfordítások / a kis herceg, József Attila versek /. Ezek a szövegek azonban rengeteg olyan újonnan alkotott szót tartalmaznak, amelyek nem épültek be a cigány közösség kollektív nyelvi tudatába, tehát nem váltak a nyelv részévé. Ezek a fordítások nem lehetnek bizonyítékai a cigány nyelv fejlett eszköztárának. A magyarországi cigányság nyelvi problémái elsősorban nem a kétnyelvűségre vezethetők vissza, sokkal inkább kulturális különbségekre, szociokultúrális hátrányra.

Sokan összemossák a szociális helyzetből és kétnyelvűségből adódó nyelvi hátrányt, pedig ezek mind okaiban, mind következményeiben eltérnek egymástól. A differenciáltalan problémaleírás oka sokszor az, hogy a hátrányos helyzetű tanuló gyakran kétnyelvű is. A megkülönböztetésre azonban feltétlenül szükség van, már csak a fejlesztő programok hatékonysága érdekében is. Alapkövetelményként fogalmazható meg, hogy a roma értelmiség számarányának nagyságrendekkel kell növekednie. A kérdés az, hogy ez miképpen érhető el: célzott elitképzéssel, vagy a kisebbség egészét érintő reformokkal. Az elitképzés már rövid távon hasznosulhat, veszélye viszont az, hogy az így felnövekvő, még mindig nagyon kis számú jelölt várhatóan szembesül mindazokkal a konfliktushelyzetekkel, problémákkal, amelyek már a meglévő roma értelmiséget sújtják. A másik ok, amiért ez a szisztéma nem ajánlható mint

kizárólagos megoldási lehetőség, hogy egy folyamatban lévő kirekesztődési folyamatot próbál meg korrigálni abban az életszakaszban, amikor ez már majdnem teljesen lezárult. E probléma elemzését adja Bábosik István egyetemi tanár a Romapedagógia című tanulmánygyűjteményben közölt, a roma tanulók spontán kirekesztődését bemutató tanulmánya. A kirekesztődési folyamatnak tehát egy sokkal korábbi életszakaszban kell útját állni. Szakmai körökben igen elterjedt az a vélemény, hogy a roma gyermekek biológiailag gyorsabban, szellemileg lassabban érnek az európai átlagnál. Feltehetőleg ezért minősítik oly gyakran szellemi fogyatékosnak, gyógypedagógiai esetnek a roma tanulókat, s utasítják őket az úgynevezett “kisegítő iskolákba”. A Romapedagógia című tanulmánygyűjteményben publikált új kutatási eredmények azonban azt bizonyítják, hogy ezeknek a gyerekeknek a szellemi struktúrái nem fejletlenebbek, hanem

mások. A sablonra építő iskola viszont nem tud mit kezdeni a mássággal. Részben ez magyarázza a szegregált iskolai intézmények létrejöttét, no meg, gyaníthatóan, a “normatív támogatási rendszer”, és legalább annyira a kirekesztő szándék is. Bibliográfia ( Kósáné Ormai Vera: Beilleszkedési nehézségek és az iskola Tankönyvkiadó, BP., 1989 ( Dr. György Júlia: A "nehezen nevelhető" gyermek Medicina, BP, 1978 ( Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok Maecenas, 1988. ( Faludi András: Cigányok. Kossuth Könyvkiadó , BP., 1964 ( Gulyás Sándor: Cigánygyerekek hátrányai és esélyei Tankönyvkiadó, BP., 1967 ( Szegő László: Honnan jöttek - merre tartanak? Kozmosz könyvek 1983 ( Békési József: Cigányok a Körös mentén 1985 ( Hutterer Miklós: A nyelvi struktúra változásának problémája a nyelvszociológia tükrében Általános nyelvészeti tanulmányok 5.kötet BP, Akadémia Kiadó 1967, 169-187 old (c) Tomai

Éva: Adalékok a cigány gyermekek társadalmi beilleszkedésének kédéséhez Magyar Tudomány, 1977. 7-8 Szám 537-546 old (c) Balázs Mihály: Cigány tanulók az iskolában Köznevelés, 1978. 22szám 3-6 old (c) Réger Zita: A lovari-magyar kétnyelvű cigány gyermekek az iskoláskor elején. Valóság, 1974. 1szám, 50-62old (c) Tomai Éva: Cigány tanulók szókincsének és szocializációs fejlettségének vizsgálata Magyar Pedagógia , 1978. 2szám 267-274 old ( Főiskolai jegyzet, Szociolingvisztika 2000. Ligeti György, Cigány népismereti tankönyv Konsept-H Kiadó