Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Szolcsányi Bálint - Jean Monnet Európai integrációs munkássága, eredményei és gondolatainak aktualitása a XXI. század hajnalán

http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI TAGOZAT EU-KAPCSOLATOK SZAKIRÁNY JEAN MONNET EURÓPAI INTEGRÁCIÓS MUNKÁSSÁGA, EREDMÉNYEI ÉS GONDOLATAINAK AKTUALITÁSA A XXI. SZÁZAD HAJNALÁN Készítette: Szolcsányi Bálint Budapest, 2004. http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát

illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Tartalomjegyzék Miről is szól az európai integráció? 3. oldal Európai integrációs elképzelések Monnet előtt 8. oldal Monnet megközelítésének újszerűsége 12. oldal Európai együttműködési szervezetek az ESZAK előtt 12. oldal Monnet céljai és a tapasztalatok leszűrése 15. oldal Mit sikerült elérni a „Monnet-módszerrel”? 18. oldal A Schuman-Konferencia 18. oldal A „Monnet-módszer” 20. oldal A „Monnet-módszer” eredményei 22. oldal Mit nem sikerült elérni Monnet-módszerrel? 26. oldal A Monnet-módszer korlátai 26. oldal A demokrácia kérdése 28. oldal Többsebességes Európa 36. oldal A tagállamok egyenlősége 38. oldal A Bizottság függetlensége 40. oldal Monnet gondolatainak aktualitása 43.

oldal A meghatározatlan végcél 43. oldal A közös kül- és biztonságpolitika 47. oldal Az integráció intézményrendszere 50. oldal Záró gondolatok 53. oldal Bibliográfia 55. oldal http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Miről is szól az európai integráció? Mielőtt elkezdenénk Monnet munkásságát elemezni, úgy gondolom, nem árt, ha pár gondolatot szentelünk annak a kérdésnek, hogy miről is szól az európai integráció. Pusztán gazdasági érdekek vezérlik az összefogást vagy ennél többről van szó? Mi a különbség a

szuverenitásról való lemondás és annak közös gyakorlása között? Miért járnak jól azok az államok, melyek bekapcsolódnak az egységesedési folyamatba, és milyen hátránnyal jár a kimaradás? Milyen szerepet játszhat hazánk az Európai Unióban, és milyen lesz az az EU, amelyhez csatlakozunk? Az integrációval foglalkozó elemzéseket olvasva gyakran találkozunk azon kérdés boncolgatásával, hogy vajon gazdasági vagy politikai indíttatások vezérelték-e NyugatEurópa államait, mikor azok az egységesedés útjára léptek. Azok, akik szerint elsősorban gazdasági megfontolások vezették az államokat az integráció megalakítása majd továbbfejlesztése során, azzal érvelnek, hogy az egységesülés legfőbb célja a nemzetgazdaságok összehangolása, a nagytérségi gazdálkodás lehetőségének megteremtése azáltal, hogy közös szabályok kialakításával majd alkalmazásával fokozzák Európa „egészének” hatékonyságát,

versenyképességét. Ha sorra vesszük az integráció fejlődésének fázisait, azt látjuk, hogy a szén- és acéltermelés terén kialakított közös piac megteremtését az általános vámunió, majd a többi terméket is magában foglaló közös piac kialakítása követte, ami után az egységes piac, majd a gazdasági és monetáris unió következett, nyilvánvaló tehát, hogy az integráció középpontjában gazdasági célkitűzések megvalósítása állt. A tagállamok gazdaságon kívüli politikáinak összehangolására történtek ugyan kísérletek, a belpolitikai kérdések harmonizációja kapcsán jelentős előrelépésekről is beszélhetünk, mindazonáltal a legfontosabb területek (elsősorban a kül- és biztonságpolitika, illetve a védelempolitika) továbbra is kívül maradnak a „klasszikus” integrációs kereteken, a Közösség intézményei marginális szerepet játszanak ezeken a területeken. A hatékonyabb koordináció érdekében a

Maastrichti Szerződés létrehozta ugyan a közös kül- és biztonságpolitikát, ám ennek irányítása kormányközi alapokon nyugszik, hatékonyságáról pedig jobb nem is beszélni (lásd: délszláv válság, Irak). Azok, akik amellett törnek lándzsát, hogy az integráció politikai célzattal indult, azzal érvelnek, hogy az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának hátterében a nyilvánvaló 3 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. gazdasági érdekek mellett komoly politikai megfontolások is húzódnak, mégpedig a nemzeti szuverenitás

legérzékenyebb részeivel összefüggő biztonság- és védelempolitika területéről. A politika pedig az integráció további fejlődése során is mindvégig jelen volt a közös agrárpolitika kialakításától a mindenkori bővítéseken át az euró bevezetéséig. Én magam úgy gondolom, hogy az európai integráció (míg megjelenési formájában alapvetően gazdasági jelleget ölt) hátterében állandóan kimutatható a politikai motivációk megléte. E két területet nem lehet, és éppen ezért nem is kell elválasztani egymástól Hibásnak tartom azokat az elképzeléseket, melyek kizárólag (vagy alapvetően) gazdasági megfontolásokat látnak az integráció hátterében. Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik az a felvetés, hogy érdemes-e költségvetési keretszámokon keresztül vizsgálni az európai integrációt. Ne gondoljuk, hogy hazánk az egyetlen olyan ország, ahol az integrációval kapcsolatos megszólalások jelentős része az Uniótól

kapható támogatásokkal, a befizetések és juttatások összevetésével vagy egyéb pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Szerte Európában minden tagállam és minden tagjelölt ország politikusai hajlanak arra, hogy egy szigorúan anyagi kérdéseket szem előtt tartó költség-haszon elemzést összeállítva (és kizárólag ezt alapul véve) érveljenek az Unió mellett vagy ellen. Szerintük ez egy objektív mérce, feketén-fehéren megmutatja, hasznos-e az adott országnak az integrációban való részvétel vagy az ahhoz történő csatlakozás. Szerintem azonban ez egy végletekig leegyszerűsített (már-már demagóg) álláspont, éppen amiatt, mert figyelmen kívül hagy olyan (kétségtelenül nehezebben mérhető) tényezőket, mint például a megnövekedett érdekérvényesítési képesség. Az Uniótól kapható (illetve kapott) transzferek mértéke fontos részét képezi, képezheti a tagsággal járó előnyöknek, önmagában azonban nem alkalmas azon

kérdés megválaszolására: érdemes-e egy adott államnak belépnie az Unióba? A „megnövekedett érdekérvényesítési képesség” fogalma kapcsán fontos látnunk a különbséget a szuverenitásról való lemondás és annak közös gyakorlása között. Az integráció ellenzői sokszor úgy tekintenek „Brüsszelre”, mint egy hatalmas, arc nélküli hivatalnokgárdára, mely technokrata megoldásait rákényszeríti az egyes tagállamokra. Látnunk kell azonban, hogy a közösségi döntések meghozatalában minden tagállam részt vesz, mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy ezeket a döntéseket befolyásolja. A befolyásolás lehetőségének mértéke természetesen nem egyenlő, de hiba is lenne állandóan 4 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát

illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. egyenlőségre törekedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „nagyobb” tagországok domináns pozícióba kerülnének: az integráció sajátos döntéshozatali mechanizmusának köszönhetően elmondható, hogy a „kisebb” tagállamok relatíve nagyobb befolyással rendelkeznek, mint amekkorát népességük, gazdasági vagy világpolitikai súlyuk indokolna. A szuverenitás valamilyen szinten a közös gyakorlás során is a tagállamok kezében marad, amennyiben közösségi döntések nem születhetnek meg a miniszterekből álló Tanács jóváhagyása nélkül. Ennek során természetesen előfordulhat, hogy egy-egy tagállamot leszavaznak, ebből azonban túlzás azt a következtetést levonni, hogy az adott tagállam „elvesztette” volna szuverenitását. A

kérdés megítélése természetesen függ attól is, hogyan értelmezzük a szuverenitás szót. Amennyiben olyan jelentést tulajdonítunk neki, mely szerint az állam saját maga, minden más államtól és külső körülménytől függetlenül, saját belátása szerint olyan döntéseket hoz, amilyet csak szeretne, ebben az értelemben beszélhetünk a szuverenitás elvesztéséről. Ebben az értelemben azonban a szuverenitás az integráció lététől függetlenül, réges-régen elveszett, ha ugyan létezett valaha egyáltalán. Ez a gondolat elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy miért érdemes egy államnak részt vennie az egységesedési folyamatban. Úgy gondolom, hogy az európai államok számára a legjobb út a csatlakozás, mégpedig azért, mert az Unióban megszülető döntések komoly mértékben befolyásolják a kívül maradók mozgásterét is. Nekik azonban (lévén semmilyen lehetőségük nincs a döntések befolyásolására) nem marad más, csak az

alkalmazkodás. A csatlakozással azonban a „hivatalosan” garantált befolyásolási lehetőségeknél (a tanácsi szavazatok súlyánál, az EP képviselők számánál, az Európai Bizottság tagjánál) jóval nagyobb érdekérvényesítési lehetőség is „jár”. A tagállamok ugyanis értelemszerűen nem egymástól elszigetelten vesznek részt a döntéshozatalban, hanem komoly koalícióépítési tevékenységet is folytatnak. Az integráció lehetőséget nyújt arra, hogy a tagállamok alaposan megismerjék egymás érdekeit és egymással összefogva, közösen érvényesítsék befolyásukat. Az érdekérvényesítés során nem elhanyagolható a tagállamok képviselői által kiépíthető kapcsolati háló szerepe sem. A közös munka során kialakuló munkakapcsolat megkönnyíti az együttműködést, hozzájárulhat a sikeres érdekérvényesítéshez. A befolyásolás szerepét tovább növeli az a tény, hogy a tagállamok a döntéshozatal során

együttműködésre törekszenek, nem cél egyes országok periferizálása, bármekkora szavazati súllyal rendelkezzék is az adott ország. 5 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A fent leírtak természetesen hazánkra is vonatkoznak. Magyarországnak is érdekében áll a csatlakozás, mely hozzásegít majd minket ahhoz, hogy ne csak alkalmazkodnunk „kelljen”1 az uniós jogszabályokhoz, hanem azok kidolgozásában is érdemi részt vállaljunk. De milyen EU-ba érkezünk, melyek azok a területek, ahol mi is érdemben hozzájárulhatunk a Közösség politikáinak

(ki)alakításához, milyen téren fogjuk gazdagítani az Uniót? Az első kérdésre határozott és pontos választ nem tudok adni, és meggyőzősédem, hogy más se nagyon képes erre. Ennek egyik oka az, hogy a közelmúltban nyílt meg az a kormányközi konferencia, melynek feladata az Unió alkotmányos szerződésének elfogadása, és a tárgyalássorozat végeredményétől függően akár radikális –ha nem is feltétlenül látványos2- változások is végbemehetnek az EU szerkezetében. A másik pedig az, hogy senkinek sem lehet elképzelése sem arról, hogy egy huszonöt tagállamú Európai Unió hogyan fog működni. Sokan struccpolitikát folytatnak és úgy tesznek, mintha az EU a bővítés után is alapvetően ugyanolyan maradna, mint előtte, csak nagyobb lesz3. Számomra megdöbbentő volt, ahogy a Külügyminisztérium képviselője egy 2003. október 29-én, a Közép-Európai Kulturális Intézetben rendezett beszélgetésen azt hangoztatta, hogy a

bővítés jelentőségét sokan eltúlozzák, mert valójában a ’73-as bővítés jóval nagyobb volt. Mint utóbb kiderült arra gondolt, hogy ha a mindenkori régi tagok összlakosságát a felvett tagok lakosságával elosztjuk, a ’73-as bővítés hányadosa nagyobb, mint a 2004-esé. Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy a bővítésből fakadó problémák megoldásának keresése helyett lehet ugyan bűvészkedni a számokkal, kérdés azonban, hogy érdemes-e. Pontosan még nem látszik tehát, hogyan is fog működni egy huszonöt tagállamot számláló EU, bízzunk benne, hogy Európa vezetői helyes választ fognak találni a tagok számának megnövekedése okozta kihívásokra, és az EU döntéshozatali és támogatási rendszerei valamint különböző politikái a jövőben is hatékonyan fognak működni. 1 Természetesen semmi sem kötelezi Magyarországot arra, hogy alkalmazkodjék az Unióhoz, elvileg (nemzeti szuverenitásunkat hangsúlyozva)

homlokegyenest ellenkező politikát is folytathatnánk. Saját jól felismert érdekünk, hogy csatlakozzunk, ehhez azonban a jogszabályok átvételére is szükség van. 2 Gondolok itt például annak a lehetőségére, hogy átalakítják a minősített többségi szavazás rendszerét. 3 Szerintem ez az elképzelés tükröződik a Nizzai Szerződésben is, melyet sokan akként jellemeztek, hogy „megnyitja az utat a bővítés előtt”. Papíron, elvben valóban így van 6 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A szegedi paprikán, a szatmári szilvapálinkán és a

gulyáslevesen kívül milyen további területeken gazdagíthatja Magyarország az Uniót? Meglátásom szerint hazánk komoly mértékben hozzájárulhat az EU szomszédságpolitikájának alakításához, kisebbségvédelmi normáinak kidolgozásához és az Unió sokat profitálhat a magyar tudóstársadalom meglétéből. Nemcsak lehetőségünk, hanem (peremország lévén) érdekünk is, hogy befolyásoljuk az Unió szomszédságpolitikáját. A Közösség Ukrajnával, Oroszországgal vagy a Nyugat-Balkán országaival kapcsolatos politikája érthető módon sokkal jelentősebb mértékben fogja befolyásolni hazánk helyzetét, mint Portugália vagy Luxemburg mozgásterét. A kisebbségvédelem kérdése a határon túli magyarság miatt kiemelkedő fontossággal bír Magyarország számára, fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy mielőtt más országok kisebbségvédelmi gyakorlatát értékeljük, nekünk is bőven van teendőnk e téren. Hazánk csak akkor válhat

a kisebbségvédelmi elvek hiteles szószólójává, ha jelentős előrelépést érünk el a magyarországi cigányság helyzetének javításában. Végül a tudóstársadalom és általában a magyar gondolkodásmód jelentőségéről. Nemzetközi felmérések szerint világviszonylatban a magyar tudósok a leghatékonyabbak, azaz ugyanakkora ráfordítással a hazai kutatók érik el a legtöbb eredményt (Dobszay, 2003.) Ám a társadalom egészének gondolkodásmódja is hozzájárulhat az Unió hatékonyságának növekedéséhez, az integráció sikereihez. Nem tartom kizártnak, hogy a szocializmus mellékhatásaként, de a magyar társadalom innovatív készsége számomra sokszor megdöbbentő eredményeket produkál. Meggyőződésem, hogy egész Európa profitálhatna abból, ha a magyar társadalom tagjainak kreativitását, mely jelenleg elsősorban a különböző kiskapuk felkutatására irányul4, sikerülne az élet más területeire is irányítani. 4 Kedvenc

példámat az IKEA svéd vezérigazgatója mesélte el egy rádióműsorban. Cégük vállalja, hogy a vásárlás napjától számított két héten belül bármilyen terméket visszavásárol, ha ezt kéri a vásárló, akinek igényét nem kell megindokolnia. A multinacionális cég CEO-ja Magyarországon kívül sehol nem tapasztalta, hogy emberek tömegesen vásárolnának karácsonyfatalpat december 23-án, hogy aztán 13 nap múlva visszahozzák. 7 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Európai integrációs elképzelések Monnet előtt Európa sokszínű jelenség.

Sokszínű abban az értelemben, hogy bár területe számos népnek ad otthont, a sokféle kultúrának ugyanakkor mégiscsak van egyfajta közös alapja, mely hosszú évszázadok alatt alakult ki az ókori Hellásztól a reneszánsz humanizmuson át a francia forradalomig, hogy csak néhány kiemelkedő jelentőségű mozzanatot említsünk az öreg kontinens hosszú történetéből. Egység és sokszínűség egyszerre van jelen földrészünkön Különös kihívással találjuk szembe magunkat akkor is, amikor Európa határait szeretnénk definiálni: Európa ugyanis nemcsak földrajzilag definiálható, hanem gazdaságilag, politikailag, kulturálisan is, és e különböző nézőpontok különbözőképpen definiálják Európa határait. Földrajzilag az Urál és az Atlanti-óceán, a Jeges-tenger és a Földközi-tenger közötti területet nevezik Európának. Vallási szempontból általában a kereszténységet tekintik mérvadónak, gazdaságilag a magántulajdonon

alapuló, fejlett piacgazdaságot. Politikai szempontból európainak tekintjük a fejlett demokráciával rendelkező, az emberi jogokat tisztelő, a gondoskodó állam koncepcióját többé-kevésbé magáénak valló államokat, természetesen a fent említett földrajzi határokon belül. A képet tovább színesíti a sport, ha figyelembe vesszük, hogy Izrael az UEFA tagja. E sokszínűség ellenére és a mélyen meghúzódó közös gyökerek megléte miatt időről-időre felmerül az európai integráció kérdése, leginkább olyankor, amikor a széttagoltságból fakadó hátrányok érezhetően károkat okoztak Európának. Gazdasági és politikai kényszer ugyanis egyaránt az együttműködés irányába hajtotta, hajtja Európa államait. Az elkülönült államalakulatok (monarchiák, majd később nemzetállamok) bizalmatlanok egymással szemben, a másik hatalmát irigykedve, félve szemlélik, arra törekszenek, hogy minél nagyobb befolyásra tegyenek szert

Európában, a világban. Ennek eredménye az egymás ellen viselt, tárgyi és szellemi értékeket egyaránt pusztító háborúk végeláthatatlan sora. Az egységesedés, együttműködés irányába ható gazdasági erők a nagytérségi gazdálkodás (majd a globalizáció) kialakulásával kezdtek mind erőteljesebben hatni. A vámhatároktól szabdalt Európa elszigetelt, protekcionista, egymással versengő nemzetgazdaságai óhatatlanul veszítettek világgazdasági súlyukból. 8 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Azt, hogy valamifajta összefogásra szükség

van, igen korán, már a XIV. század elején felismerték az európai gondolkodók5, akik között jogászok, politikusok, irodalmárok éppúgy akadtak, mint laikusok. A koncepciók az együttműködés számtalan formáját felvetették, az integrációnak csak fenntartásokkal nevezhető perszonáluniótól a teljes föderációig. A XIV század óta napvilágot látott koncepcióknak egy közös vonásuk mindenképpen volt: elenyésző kivételtől6 eltekintve mindegyikük megvalósíthatatlannak bizonyult. Jelen tanulmány nem vállalkozhat arra, hogy minden egyes Európa-tervet bemutasson, érdemes lehet azonban pár bekezdést szentelni különböző korszakok elképzeléseinek általános ismertetésére. Az egységes Európa eszméje koronként különböző jelleget öltött. A kezdeteket kutatva a Római Birodalomig jutunk vissza, mely egyetlen hatalmas államban egyesítette az akkor ismert világ jelentős részét. Ez a tény jelentős befolyást gyakorolt az

elkövetkező korok egységet hirdető elképzeléseire: sokáig csak és kizárólag úgy vélték megvalósíthatónak az európai összefogást, ha az államok szuverenitásuk, önállóságuk teljes egészéről lemondanak és alávetik magukat egy központi végrehajtó akaratnak (uralkodónak vagy uralkodókból álló testületnek). Ebből a megfontolásból táplálkozott az ún birodalmi eszme, vagy az univerzális monarchia elképzelése, melyek legfontosabb „képviselői” Nagy Károly, V. Károly és I Napóleon. A birodalmi eszmében természetesen nyoma sincs egyfajta kifinomult szupranacionális intézményrendszernek és szó sincs semmiféle demokratikus kontrollról. Az egység úgy születik meg, hogy egy erős uralkodó „maga alá gyűri” Európa népeit. Nem kíván kimerítő magyarázatot, hogy ezen koncepciók közül miért nem valósult meg egy sem. Az arab, majd a török fenyegetés erősödésével, illetve V. Károly világbirodalmi törekvéseire

adott reakcióként jelenik meg a keresztény köztársaság eszméje, mely az előbbinél már egy lépéssel közelebb áll az integrációhoz, amennyiben lényege a keresztény uralkodók egyenjogú összefogása. A „köztársaság” szó ne tévesszen meg senkit: nem a hatalmi ágak szétválasztásáról van szó (messze még a felvilágosodás), a köztársaság a monarchák közti egyenlőséget hivatott kifejezni. Megvalósulásának legfőbb akadálya az volt, hogy teljes mértékben nélkülözte a realitásokat, ráadásul kialakításában is csak azon uralkodók lettek volna valamelyest érdekeltek, akiket közvetlenül fenyegetett az iszlám hódítás. 5 Pierre Dubois francia királyi ügyvéd már 1305-1307 között írt művében (De recuperatione Terre Sancte – A Szentföld visszaszerzéséről) egy európai föderáció tervét vázolja fel, melyben az államfőkből álló, és a szövetséget irányító kongresszus mellett egy nemzetközi bíróság is

szerepet kap. 6 A kivételekre példa az 1397-ben létrejött és a XV. század közepéig fennálló, közös külpolitikát folytató dánnorvég-svéd együttműködés, vagy az 1386-tól Lengyelország XVIII század közepén történt felosztásáig élő Jagelló-i államszövetség, melynek tagállamai a törvényhozást és a külpolitika irányítását átengedték a közös uralkodónak. 9 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Az összeurópai egység megvalósíthatatlanságát belátva a XVII. században jelentek meg a – mai szakkifejezéssel élve-

szubregionális integrációt hirdető elképzelések, melyek Európa egy-egy részének szoros összefogását szorgalmazták. Találkozunk ezek között olyanokkal, melyek egész Európát átrendezték volna (Sully herceg 1632-es elképzelése tizenöt „egyenlően” erős államalakulatra osztotta volna Európát), más (túlnyomórészt a XIX. században kialakult) koncepciók csak államok egy-egy csoportja között alakítottak volna ki integrációt (ide tartoznak a Duna-menti népek összefogását szorgalmazó elképzelések vagy a pánszlávizmus). Sully elképzelése teljes mértékben elszakadt a valóságtól, a XIX századi szubregionális összefogásokat pedig az ébredő nacionalizmus hiúsította meg. A két világháború közötti történelem legtöbbet ígérő próbálkozása Richard Nicoulaus Coudenhove-Kalergi nevéhez fűződik, aki sok tekintetben Monnet előfutárának is tekinthető. Pályája sok tekintetben megdöbbentő hasonlóságot mutat

Monnet-éval: magánszemélyként, külön felkérés és politikai mandátum nélkül, saját kezdeményezésére szállt síkra az európai egység megteremtéséért. Monnet-hoz hasonlóan Coudenhove-Kalergi is kiemelkedően fontosnak találta az európai integráció „emberi” oldalát: hangsúlyozta, hogy elsősorban az európaiak, a polgárok akaratán múlik az egységes Európa megteremtése. Páneurópa című könyve megírása után időt és energiát nem kímélve hozzálátott, hogy az európai és amerikai politikai elitet megnyerje gondolatainak, az európai egység központi kérdésének a francianémet megbékélést tekintette. Hogy Páneurópa megteremtése mégsem az ő nevéhez fűződik, annak több oka is van: egyrészt a Párizs környéki békék elhibázott volta, másrészt az amerikai támogatás hiánya, harmadrészt a konkrét, kézzel fogható integrációs elképzelés kidolgozásának elmaradása. Összefoglalásként vizsgáljuk meg a

kérdést: miért kellett több, mint hatszáz évet várni arra, hogy Európa államai hatékonyan és tartósan összefogjanak, és milyen tényezők tették lehetővé az integráció kiépítését a XX. század közepén? Ha egy mondatban kívánunk e kérdésekre válaszolni, akkor egyrészt azt mondhatjuk, hogy a korábbi időszakokban nem voltak adottak azok a (külső és belső) feltételek, melyek segítették volna az integráció kialakulását, másrészt az elképzelések jelentős része olyan mértékben elszakadt a realitásoktól, hogy eleve kivitelezhetetlen volt. Korántsem mondható el azonban, hogy a meddő egységtörekvések feleslegesek lennének. Korábbi korok megvalósulatlan elképzeléseit tanulmányozva számos olyan elemmel találkozunk, melyek napjaink integrációjában realitássá váltak (például a közvetlenül választott szupranacionális parlament, a nemzetközi 10 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus

könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. bíróság, a tagállamok eltérő gazdasági, politikai súlyából eredő problémák megoldásának lehetőségei, stb.) Az elvetélt ötletekből, a sikertelen próbálkozásokból tanulta meg Európa, hogy bármennyire is kívánatos lenne a minél „mélyebb” integráció, föderációt (sajnos, vagy szerencsére) nem lehet egyik pillanatról a másikra létrehozni. Ha egyszerre próbálunk meg minden területen komoly előrelépést elérni, tervünk eleve kudarcra van ítélve. A múlt tapasztalata kellett annak felismeréséhez is, hogy az európai összefogás gondolata csak akkor számíthat

esélyre, ha valamilyen válsághelyzet alakul ki a kontinensen. A válság kényszerítő ereje nélkül egyetlen állam sem fogja feladni szuverenitásának legkisebb darabját sem az úgy nevezett „közös jó” érdekében. Ellenben ha a politikai elit hatalmát valamilyen veszély közvetlenül fenyegeti (legyen az arab, török, Napóleon vagy akár a saját polgárság felkelése), az ország vezetői nem haboznak szövetségre lépni egymással, összefogni egymás érdekében. Hogy aztán a veszély elmúltával újból elforduljanak egymástól, vagy éppen szembe forduljanak egymással. A sikeres európai integráció „hozzávalói” tehát a következők: közvetlenül fenyegető válsághelyzet és egy olyan tervezet, mely hatékonyan tudja kezelni a válság okait, ugyanakkor nem akar egyik napról a másikra az élet minden területét érintő, radikális változásokat bevezetni. Ahhoz pedig, hogy az együttműködés ne érjen véget a válság elmúltával, az

integráció hatékony intézményesítésére van szükség. Ezt ismerte fel Jean Monnet a XX. század közepén 11 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Monnet megközelítésének újszerűsége Európai együttműködési szervezetek az ESZAK előtt Az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) létrejötte előtt Nyugat-Európa államai több nemzetközi fórumot is kialakítottak abban a reményben, hogy hatékonyan tudjanak együttműködni. E szervezetek célja nem az integráció kialakítása volt, hogy mégis foglalkozom velük e tanulmány oldalain, az annak

köszönhető, hogy szabályaik, intézményrendszerük komoly hatást gyakorolt Monnet munkásságára, amennyiben Monnet az ESZAK megalakítása előtt tudta, milyen hibákat kell elkerülnie. Ezek közé a szervezetek közé tartozik a Népszövetség, az Európa Tanács vagy az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (Organisation for European Economic Cooperation – OEEC). E szervezetek kialakítóit többek között a tagállamok egyenlőségének elve vezérelte, melyet azáltal láttak biztosítottnak, hogy a szervezetek döntéshozó testületeiben minden tagállam vétójoggal rendelkezett. Kicsit pozitívabban megfogalmazva: a döntések egyhangúságot igényeltek. Elvileg ez nem állít semmiféle akadályt az egyes szervezetek hatékony működése elé, ha feltételezzük, hogy az államok képviselői képesek saját nemzeti érdekeik fölé emelkedve együttműködni, és hajlandóak olyan döntésekre is áldásukat adni, melyek esetleg rövid távon

hátrányosak országuk számára. A gyakorlat azonban nem igazolta az elméletet, a feltevés hamisnak bizonyult. A kormányközi alapokon nyugvó együttműködés eredményességét szűk korlátok közé szorítja az egyhangúság követelménye. A vétójog további káros következménye, hogy a tagállamokat nemigen ösztönzi arra, hogy kiinduló álláspontjukon változtassanak. Pozíciójukból, melyet az határoz meg, hogyan definiálják nemzeti érdekeiket, igen keveset hajlandók engedni, ha engednek egyáltalán: alapvetően nincs szükség koalíciók megkötésére, nem kell azzal bajlódni, hogy pár másik tagállammal összefogva közös álláspontot alakítson ki egy-egy ország, felesleges kompromisszumokba belemenni. A szervezetből tehát hiányzik a dinamika: a statikus, megmerevedett rendszerben az államok képviselőinek egyetlen feladatuk, hogy saját nemzeti érdekeiket képviseljék, tudva tudván, hogy beleegyezésük nélkül úgysem születhet

döntés. A cél tehát adott: addig módosítani a tervezetet, míg az (lehetőség szerint mindenben) meg nem felel az adott tagállam érdekeinek. Mindebből kifolyólag az eredmény is adott: minél több 12 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. ország vesz részt az „együttműködésben”, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem sikerül igazán hatékony döntéseket hozni, illetve ezeket végrehajtani. Fontos látnunk, hogy a tagállamok közösségének érdekei a legritkább esetben esnek egybe az egyes tagállamok érdekeinek eredőjével. Az egyhangúság

oda vezet, hogy a szervezet a „legkisebb közös nevezőt” jelentő döntéseket fogja meghozni, olyan álláspontot fog kialakítani, mely mindenki számára elfogadható. Ennek meghaladására nemcsak azért nincs mód, mert az jelentős idő- és energiabefektetést igényel, hanem azért sem, mert senkinek sem áll érdekében. Azokban az esetekben pedig, ahol nem sikerül ilyen határozatot kialakítani, a vétójog miatt semmilyen döntés nem születik. Ha az a célunk, hogy a közösség egészének érdekeit figyelembe vevő döntések szülessenek, olyan intézményre van szükség, mely független a tagállamoktól. Egy ilyen intézmény felállításának feltételei viszont csak akkor teremtődnek meg, ha a tagállamok bíznak egymásban és a kialakítandó intézményben, valamint ha sikerül az egyhangúság nélkül is biztosítani a tagállamok egyenlőségét. Régi, mélyen rögzült elveket kellett megkérdőjelezni, innovatív, kreatív módon kellett

megközelíteni a problémát. Mielőtt azonban rátérnénk ezekre az új megoldási módozatokra, vizsgáljuk meg közelebbről, mi is volt a probléma a korábbiakkal. Kezdjük a Népszövetséggel. Azon túlmenően, hogy döntéshozó testületének, a kilenc állam képviselőit tömörítő Tanácsnak működése egyhangúságon alapult, a végrehajtó intézmény hiánya is korlátozta a Népszövetség hatékonyságát: a szervezetnek semmilyen eszköze nem volt arra, hogy döntéseinek végrehajtására kötelezze tagállamait. A Népszövetséget intézményi gyengeségein túl bukásra ítélték a külső körülmények is, a világgazdaság és a nemzetközi politikai helyzet súlyos problémákkal terhelt állapota. Egy döntésképtelen, egy helyben topogó nemzetközi szervezet évtizedekig elvegetálhat, ha működési területe nyugalomban van7, mindez azonban nem volt igaz a Népszövetségre: az első világháború gazdasági és politikai káoszt hagyott maga

után Európában és a világ más részein is, melynek felszámolására a Népszövetség a rendszer elégtelenségei miatt képtelen volt. A Népszövetség annyiban mégiscsak hasznos volt, hogy ha megoldási javaslatokat képtelen is volt kidolgozni, legalább fórumot biztosított a problémák megvitatására, összehozta a világ vezető politikusait. 7 Vagy ha adott esetben egyáltalán nincs működési területe, mint például az ENSZ Gyámsági Bizottságának, mely létrehozatalkor rendelkezett ugyan tényleges hatáskörrel, a dekolonizáció vége óta azonban működési területe megszűnt. Ennek ellenére az intézmény továbbra is működik 13 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók

változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Az Európa Tanács jóval sikeresebbnek tekinthető, mint a Népszövetség: ellátja az általa betölteni kívánt feladatokat, megfelel saját célkitűzéseinek: jól működő, kormányközi alapokon nyugvó regionális együttműködésnek tekinthető. Nem integrációs tömb, megalakulásakor azonban ennek a lehetősége is felmerült. A második világháború utáni Nyugat-Európa országaiban különböző Európa-mozgalmak alakultak vagy erősödtek meg8, melyek az európai összefogást tűzték zászlajukra. E mozgalom tagjainak egy része a kormányközi alapon szerveződő együttműködésben látta Európa jövőjét, másik része valódi integrációt (némelyikük föderációt) szeretett volna létrehozni nemzetekfeletti (szupranacionális) intézményekkel, a szuverenitás részleges átadásával. Az jövőbeli európai

együttműködés mikéntjének kérdéseit 1948 májusában, a Hágai Kongresszuson vitatták meg az Európa-mozgalmak tagjai, ahol a kormányközi álláspont képviselői kerültek többségbe, annak ellenére, hogy a tanácskozást a föderalisták kezdeményezték ’47-es montreux-i kongresszusukon. A hágai találkozó eredményeként született meg 1949-ben az Európa Tanács, melynek sikere tevékenységi területének köszönhető. Ehhez olyan általánosan elfogadott kérdések tartoznak, mint például a demokrácia, az emberi jogok védelme, a jogállamiság, a kulturális sokszínűség fenntartása. E területeken nem állt fenn konfliktus a tagállamok között, az előbb felsorolt elveket minden állam magáénak vallotta, és érvényre juttatásuk nem ütközött nemzeti érdekeikbe. A föderalistáknak azonban csalatkozniuk kellett, hisz az Európa Tanács továbbra is kormányközi alapokon működött. Az OEEC létrehozása nem utolsó sorban az amerikai

diplomácia tevékenységének volt köszönhető, mely válaszút elé állította Nyugat-Európát: vagy létrehoznak egy olyan intézményt, melyen keresztül koordináltan tudják lehívni az amerikai támogatást, vagy nem lesz semmi a Marshall-segélyből. Ez természetesen kissé sarkított megfogalmazása a helyzetnek, de ez a leegyszerűsített kép jól megragadja az amerikai külpolitikai törekvések célját. Az OEEC célja a Marshall-segély szétosztásának koordinálásán túl a kereskedelem fejlesztése, a gazdasági növekedés ösztönzése és a stabilitás biztosítása volt. Ezt a mennyiségi korlátozások csökkentésével, egymás gazdasági helyzetének megismerésével, egy európai klíring-rendszer bevezetésével érte el. Az OEEC 1961-ben alakult át OECD-vé (Organisation for Economic Cooperation and Development), és mind a mai napig a világgazdaság 8 Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Winston Churchill Londonban megalakította a United

Europe Movement-et, Van Zeeland Belgiumban életre hívta a Gazdasági Együttműködés Európai Ligáját, 1946-ban tizenhat ország Európa-szervezeteinek részvételével létrejött a Föderalisták Európai Uniója, a baloldali pártok megalapították a Szocialisták az Európai Egyesült Államokért elnevezésű mozgalmat, Coudenhove-Kalergi kezdeményezésére pedig létrejött az Európai Parlamentáris Unió. 14 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. vezető országainak tevékenységét segítő kormányközi szervezet. Monnet céljai és a tapasztalatok leszűrése

Monnet azonban nem nemzetközi „együttműködésben” gondolkodott, legalábbis nem abban az értelemben, amelyben ezt a kifejezést általában használták, használják. Hatékony, cselekvőképes szervezetet kívánt létrehozni, mely nem „együttműködést”, hanem egységet teremt. Olyan szervezetet, mely képes arra, hogy szolidaritást teremtsen tagállamai között, miáltal azok képesek lesznek felülemelkedni saját nemzeti érdekeiken, és megpróbálnak közösen megoldást találni olyan problémákra, melyek mindegyikük számára gondot okoznak. Egy ilyen rendszer kialakításához innovatív gondolkodásra, kreativitásra volt szükség: meg kellett kérdőjelezni egy sor olyan elvet, melyek a korban maguktól értetődő igazságoknak, evidenciáknak minősültek. A tagállamok egyenlősége csak a kormányközi módszerrel biztosítható? Elengedhetetlenül szükséges-e a szupranacionalizmust mereven elutasító Egyesült Királyság részvétele az

európai integrációban, vagy el lehet kezdeni a folyamatot a „vonakodó európai” nélkül is? Franciaország minden körülmények között elutasítja az NSZK integrációját a nyugat-európai államközösségbe? Szóba sem jöhet politikai integráció NyugatEurópa államai között? Monnet az összes kérdésre nemmel válaszolt. Az általa inspirált Schuman-terv központi tényezője és legfontosabb újítása egy kormányoktól független intézmény, mely függetlensége miatt képes arra, hogy a közösség egészének érdekeit szem előtt tartva dolgozzon. Egy olyan intézmény, mely rendelkezik a kellő eszközrendszerrel, végrehajtó hatalommal ahhoz, hogy döntéseinek érvényt szerezzen. Egy hamisítatlan, igazi európai intézmény Ez az intézmény az Európai Szén és Acélközösség Főhatósága. A Főhatóság annak ellenére, hogy a Párizsi Szerződés aláírásához vezető Schuman-Konferencia során sokat vesztett erejéből, meglehetősen nagy

hatalommal rendelkező intézmény volt. A tagállamok egyenlősége tehát Monnet szerint nemcsak az egyenlő részvétellel teremthető meg, hanem az egyenlő távolmaradással is: minden tagállamnak el kell fogadnia, hogy a Főhatóság független intézmény, tagjait nem befolyásolhatja, nem oszthatja meg, nem adhat nekik utasításokat. Ahhoz, hogy ezt a tagállamok elfogadják, természetesen az kell, hogy bízzanak a Főhatóságban. Az Egyesült Királyság kapcsán Monnet mindent megtett, hogy a szigetország is az ESZAK alapító tagjai között legyen, ám mikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Anglia nem hajlandó 15 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra

való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. szuverenitásának legkisebb darabját sem közösségiesíteni, képes volt módosítani álláspontján és onnantól kezdve arra törekedett, hogy a Közösség és Nagy-Britannia között jó kapcsolat alakuljon ki. Tudván azt, hogy a külső körülmények előbb vagy utóbb arra fogják kényszeríteni Nagy-Britanniát, hogy csatlakozzon. Az Egyesült Királyság részvételénél fontosabbnak tartotta, hogy az integráció a francia-német kooperáció alapján minél előbb elinduljon. Helyesen mérte fel a helyzetet akkor is, mikor úgy vélte, hogy Franciaország Németországgal kapcsolatos politikája a nemzetközi helyzet alakulása (elsősorban a Szovjetunió által jelentett biztonságpolitikai fenyegetés) miatt fenntarthatatlan, és Párizsnak célszerűbb arra törekednie, hogy Németország nyugati integrációja oly módon történjék, hogy az ne jelentsen többet

fenyegetést Franciaországra nézve. A magát föderalistának valló Monnet természetesen elutasította azt a feltételezést, mely szerint Európában nem lehetséges politikai integráció kialakítása. Csak meg kell találni azt az utat, melyen keresztül a célkitűzés megvalósítható. Mielőtt továbblépünk és megvizsgáljuk, miben is áll az úgynevezett Monnet-módszer, vegyük számba, melyek voltak azok az elemek, melyek a módszer kialakítását segítették. Másképpen fogalmazva tekintsük át, milyen tapasztalatokra támaszkodhatott Monnet integrációs elképzeléseinek megalkotásakor. A Népszövetség pozitív és negatív példákat egyaránt szolgáltatott Monnet számára: tudta, hogy ha eredményes együttműködést szeretne kialakítani, szakítania kell az egyhangúságra való törekvéssel, be kell építenie valamifajta végrehajtó szervet az integráció intézményrendszerébe és gondoskodnia kell arról, hogy a döntések

végrehajthatók legyenek, azaz hogy szankcionálni lehessen azokat, akik figyelmen kívül hagyják a megszületett döntéseket. A Népszövetség Titkárságánál eltöltött idő megmutatta neki, hogy különböző nemzetekből származó emberek képesek együtt dolgozni, a kulturális akadályok áthidalhatók, sőt, a sokszínűség javíthatja is a munka minőségét. Ha korábban nem is, a ’48-as Hágai Kongresszuson mindenképp világossá vált számára, hogy az Egyesült Királyság nem érdekelt egy nemzetekfeletti intézményekkel is rendelkező integráció létrejövetelében. Az OEEC sikeres megalakulása és működése azt példázta, hogy mutatkozott hajlandóság Nyugat-Európa államaiban a gazdasági együttműködésre. 16 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum

szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Korábbi korok Európa-törekvései bebizonyították számára, hogy komoly válsághelyzetben nagyobb az esély arra, hogy Európa államai együttműködjenek. Erre szolgáltattak példát világháborúk alatt szerzett tapasztalatai is, mikor többek között azt is sikerült elérnie, hogy Anglia teljes politikai uniót kínáljon Franciaországnak. Még ha ezen javaslatnak elsősorban nem is az volt a célja, hogy megvalósuljon, hanem hogy megakadályozza a francia különbékét a hitleri Németországgal. Kiemelkedően fontosnak tartom Monnet munkásságának szempontjából azokat a világháborús tapasztalatokat, melyek azt példázzák, milyen jelentős eredmények érhetők el, ha az országok hajlandók komoly hatalmat adni egy általuk

felállított, közös intézménynek, még akkor is, ha e hatalom az életnek csak egy kis szegmensére (mint például a búzavásárlás vagy a tengeri szállítmányozás) korlátozódik. A korlátozott, ám valódi kompetencia fontosságának felismerése mellett Monnet világháborúk alatt folytatott koordináló tevékenysége azt is példázza, hogy konkrét gazdasági projectek végrehajtásán keresztül közösen kitűzött politikai célok is megvalósíthatóak. Coudenhove-Kalergi példája megmutatta Monnetnak, hogy a tenni akaráshoz nem kell politikai mandátum, vezető beosztás, vagy különleges kinevezés: ha valaki eltökél valamit és hajlandó érte dolgozni, akkor sok mindent elérhet. Kalergi Páneurópa-Mozgalma pedig az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért (Comité d’action pour les États-Unis de l’Europe) előképének is tekinthető. Végül természetesen nem hanyagolható el az a hatalmas nemzetközi tapasztalat sem, melyre Monnet

bankárként vagy konyakügynökként tett szert Kínától az Egyesült Államokig. 17 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Mit sikerült elérni a „Monnet-módszerrel”? A Schuman-Konferencia Mielőtt az úgynevezett „Monnet-módszer” elemzésébe belevágnánk, érdemes megvizsgálni, milyen változásokon ment keresztül a Schuman-terv az ESZAK Szerződés aláírásához vezető kormányközi konferencia során. Monnet eredeti elképzelése ugyanis számos lényeges ponton megváltozott a tárgyalások alatt. Bár Monnet meglátása szerint a Főhatóság

„sértetlenül” vészelte át az úgy nevezett Schuman-Konferenciát (Monnet 1978, p. 333), ezen álláspontja nem feltétlenül felel meg a valóságnak. A konferencia megnyitásának másnapján (1950. június 21-én) bemutatott francia szerződésvázlat a Főhatósággal kapcsolatban nem bocsátkozott részletekbe: kiemelte, hogy az intézmény szupranacionális, hogy döntéseit többségi szavazással hozza, és hogy egy nemzeti parlamenteket képviselő testületnek tartozik felelősséggel, a különböző érdekcsoportokkal pedig egy sor tanácsadó bizottságon keresztül tartotta volna a kapcsolatot. A Főhatóság közvetlenül beavatkozhatott volna a tagállamok gazdaságpolitikájába és egyes vállalatok termelési, export, ár, bér és befektetési politikájába, ráadásul hatáskörét és eszközrendszerét sem definiálták pontosan. Az ESZAK intézményrendszerében a tervezet alapján a kormányok nem jutottak szerephez, és szó sem volt valamifajta

„fellebbviteli hatóságról”, mely a Főhatóság döntéseit felülvizsgálhatta volna. Bár a kormányok készen álltak arra, hogy saját szuverenitásukat korlátozzák (jobban mondva közösen gyakorolják), biztosítékok és garanciák nélkül elfogadhatatlannak tartották az integráció kiépítését. Monnet a problémát azzal a javaslatával próbálta áthidalni, mely szerint a kormányok abban az esetben, ha kifogásolják a Főhatóság egy-egy döntését, kezdeményezhetik, hogy a testület még egyszer megvitassa a kérdést. Ez az elképzelés azonban továbbra sem találkozott a többi kormány elvárásával, melyek szigorúbb ellenőrzés alá kívánták vonni a kialakítandó nemzetekfeletti testületet. A holland delegáció szerint például a Miniszterek Tanácsának arra is lehetősége lett volna, hogy utasításokat adjon a Főhatóságnak ( Spierenburg, Poidevin 1994, p. 17) A vita középpontjában az a kérdés állt, honnan származik a

Főhatóság mandátuma. 18 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Monnet szerint a Főhatóság hatalma és jogkörei egy parlamentek által ratifikált szerződésből erednek, és így az állami szuverenitás egyedüli letéteményeseiként csak a parlamenteknek jogosultak arra, hogy az intézményt elszámoltassák, a Főhatóság csak nekik tartozik felelősséggel. A holland álláspont azonban az volt, hogy a szerződést a kormányok kötik egymással, így a Főhatóság hatalma egy kormányközi alapon megkötött szerződésből ered: a minisztereknek tehát bizonyos

kérdésekben joguk van arra, hogy utasításokat adjanak a Főhatóságnak. A szembenállást egy hónapnyi egyeztetés után sikerült áthidalni: a franciák belementek a Tanács és a Bíróság létrehozásába, a hollandok elfogadták, hogy a Tanács nem lesz fölérendelt viszonyban a Főhatósággal szemben, hanem az intézményrendszer egyik elemeként fog funkcionálni. A vita középpontjává ezek után az egyes intézmények jogkörének definiálása vált, melynek eredményeként azokon a területeken, melyek csak és kizárólag a szénnel és az acéllal függnek össze, a Főhatóság vált a döntéshozóvá, azokon a területeken, melyek más politikákra is hatással vannak, a Tanács jóváhagyása szükséges a döntéshozatalhoz. A tárgyalássorozat további fontos változtatásokat eredményezett a Főhatóság összetételének és a Közgyűlés tagjainak kiválasztásának kérdésében. A franciák és a németek eredetileg egy öt főből álló

Főhatóságot szerettek volna életre hívni, ám ezen elképzelésük heves ellenkezést váltott ki a négy másik delegáció részéről, így végül elfogadták, hogy a testületnek kilenc tagja lesz. A Közgyűlés tagjainak kijelölésekor újfent visszakozniuk kellett a franciáknak és a németeknek, akik közvetlen választás útján osztották volna el a képviselői helyeket, szemben a Benelux országok álláspontjával, akik szerint a parlamenteknek kellene delegálniuk a Közgyűlés tagjait. A konferencia résztvevői végül abban egyeztek meg, hogy minden tagállam maga dönti el, milyen módszerrel „osztja szét” a számára biztosított képviselői helyeket. A Schuman-Konferencia tehát egyrészt megmutatta, hogy Monnet túl gyorsan akart haladni: tervei nem találkoztak a realitásokkal, az ’50-es évek elején Európa államai nem állt készen arra, hogy együttműködésüket a tagállami kormányok kirekesztésével azonnal föderatív alapokra

helyezzék. Egy omnipotens, a Közösség érdekeit egyedül ismerő és képviselő Főhatóság ötlete elfogadhatatlannak bizonyult. Másrészt az is kiderült a tárgyalássorozat eredményeiből, hogy Monnet –bizonyos keretek között- kész a kompromisszumokra, hajlandó rugalmasan kezelni saját javaslatait, ha azok megvalósításához ez látszik szükségesnek. Az 19 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. európai integráció elindulása fontosabb volt számára, mint a Főhatóság „mindenhatósága”. Pragmatikus, a realitásokat (általában) jól

felismerő megközelítéséről később is tanúbizonyságot tett: annak ellenére, hogy föderalista meggyőződése minden vitán felül áll, a kormányközi alapokon működő Európai Tanács 1974-es életre hívásában Monnet úttörő szerepet vállalt. A „Monnet-módszer” A „Monnet-módszer” értékelésekor azzal a problémával találjuk szembe magunkat, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni elemzésünk tárgyát, nem egyértelmű, mit tekinthetünk „Monnet-módszernek”: a Schuman-Konferencia kezdetén bemutatott francia álláspontot, a tárgyalássorozat végeredményeként kialakult intézményrendszert, netán azt a rendszert, ami csak később, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakításával került alkalmazásra. Mindezeken túlmenően vizsgálhatjuk a „Monnet-módszert” tágabb értelemben is, ide értve a megközelítés módját vagy Monnet munkamódszereit is. Ez esetben olyan elemek is látószögünkbe kerülnek, mint például

az egyenlőség vagy a kommunikáció fontossága, a kiterjedt kapcsolati háló kiépítése és a jó személyes kapcsolatok fenntartása, Monnet demokráciával kapcsolatos elképzelései, vagy azon meglátása, mely szerint a közös problémákra létezik közös megoldás, ám ennek észrevételéhez néha át kell alakítani a kontextust, melyben a problémák felmerülnek. Ehelyütt a „Monnet-módszerrel” mint integrációelméleti fogalommal foglalkozom, megpróbálom ismertetni azokat az elemeket, melyek közösek a Schuman-Konferencia kezdetén képviselt francia álláspontban, az ESZAK és az EGK intézményrendszerében. Célom annak bemutatása, mennyiben tért el Monnet megközelítése a korábbi elképzelésektől, melyek voltak azok az elemek, melyek 650 évnyi próbálkozás után végül sikerre vitték az európai integrációt. Monnet megközelítésének ismertetőjegyei tehát a következők (Wessels, 2001 alapján): 1./ Kézzel fogható cselekedetek,

projectek a szolidaritás kialakítására 2./ A hatáskörök gyakorlásának korlátozott átengedése nemzetekfeletti intézményeknek 3./ Lépésről-lépésre kell haladni a föderáció felé 4./ Az integráció intézményei által elfoglalt politikai tér és az intézményrendszer összekapcsolása 5./ A politikai integráció gazdasági eszközökön keresztül történő megközelítése 20 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 6./ Európai föderáció mint a béke megteremtésének eszköze 7./ Francia-német együttműködés mint az egységesülési politika

motorja Az első pontban annak a felismerése tükröződik, hogy az nem viszi előrébb az európai egységfolyamatot, ha elképzeléseink csak „lógnak a levegőben”: az általános megállapítások, elképzelt intézményrendszerek nem vezetnek eredményre. Lehetőség szerint minél konkrétabb projectekkel kell előállni: ezek egyrészt indokolják (legitimizálják) az európai összefogást, másrészt megindítják és továbbviszik azt. A hatáskörök, vagy ha jobban tetszik a szuverenitás közösségiesítése kapcsán lényeges annak korlátozott volta, és kiemelkedően fontos az átruházás módszere. Az európai integrációval kapcsolatban nem tartom helyes kifejezésnek a „szuverenitás korlátozása, átadása, átruházása, stb.” kifejezéseket A valóságnak jobban megfelel a szuverenitás „közösségiesítéséről” beszélni, amennyiben a tagállamok nem „lemondanak” szuverenitásukról, hanem közösen gyakorolják azt9. Nem valósítható

meg, és éppen ezért nem is lehet cél, hogy a nemzetállami szuverenitás egésze föderális szintre kerüljön, az ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az átadott hatáskörök valódi kompetenciákat jelentsenek. Ez összefügg a harmadik ismertetőjeggyel, nevezetesen az integráció fokozatos elmélyítésével. A tagállamok csak akkor hajlandóak szuverenitásuk újabb és újabb szeletét közösségiesíteni, ha látják, hogy európai szintű együttműködésük eredményes. Ez egyfajta rugalmasságot is visz a rendszerbe: ha a tagállamok azt tapasztalják, hogy az integráció intézményrendszere nem elég hatékony, vagy ha úgy vélik, a meglévő keretek között nem tudja/tudná kezelni azokat a kérdéseket, melyek a hatáskörök újabb részének átruházásával járnak, kisebb-nagyobb módosításokat eszközölnek az integráció struktúrájában (4. pont) Jó példa erre Maastricht és Amszterdam: Maastrichtban a tagállamok úgy vélték, érdemes

gazdaság-, monetáris, kül- és belpolitikájuknak európai dimenziót adni, ám míg az első két esetben alapvetően megfelelőnek találták a meglévő intézményrendszert, kül- és belpolitikai együttműködésüket nem közösségiesítették, hanem új rendszert vezettek be azok alakítására. Az idő előrehaladtával azután Amszterdamban belpolitikai kooperációjuk jelentős részét a Közösség intézményeire bízták. 9 Ezt nevezik szakkifejezéssel „pooling”-nak. 21 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Annak felismerése, hogy a politikai unióhoz

a gazdaságon keresztül vezet az út, azon a meglátáson alapszik, hogy gazdasági kérdésekben a tagállamok nagyobb hajlandóságot mutatnak az együttműködésre. Monnet és kortársai munkásságában alapvető volt az az elképzelés, mely szerint az integráció legfőbb célja az európai béke biztosítása, napjainkban azonban ez a pont már-már feledésbe merült, nem utolsó sorban az integráció sikereinek köszönhetően. Fontos látnunk, hogy az európai integráció jóval több, mintsem az életszínvonal emelésének egyik eszköze. Hibát követ el az, aki a költségvetési keretszámokon, a lehívható támogatások mértékén keresztül közelít az Európai Unióhoz. A Párizs-Bonn, majd Párizs-Berlin „tengely” megléte, jelentősége tagadhatatlan, bár talán szerencsésebb lenne a „motor” kifejezést használni. Jelentős kérdések esetében gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy olyan dolog történjen az Unióban, amelyre Franciaország és

Németország nem adta áldását. Ezt a franciákon és a németeken kívül sokan antidemokratikusnak és elfogadhatatlannak tartják, holott rendszerint nem titkos paktumokról van szó. Az „axióma” részben azért igaz, mert e két ország sok esetben a spektrum két végén helyezkedik el, és ha ők meg tudnak állapodni valamilyen megoldásban, akkor az többé-kevésbé elfogadható az összes többi országnak is. Másrészt nem hagyhatók figyelmen kívül a politikai realitások: az integráció „ötletgazdáiról”, alapító államairól, a legnagyobb tagállamok közé tartozó országokról van szó. Ebből a szempontból szerintem jogos, hogy a legnagyobb integrációs projectek elindításához, sikeréhez e két állam hozzájárulása elengedhetetlen. A „Monnet-módszer” eredményei Mindezen elemek egyfajta „eredőjeként” áll elő az európai integráció. Monnet megközelítése sikeresnek bizonyult: munkásságának köszönhetően elindult az

európai egységesülési folyamat és látványos eredményeket ért el. Az ESZAK sikerei10 arra ösztönözték NyugatEurópa államait, hogy fejlesszék az integrációt: bár a kezdeti túlzott lelkesültség látványos bukásokat is produkált (mint például az Európai Védelmi Közösség –EVK- és ezzel együtt az Európai Politikai Közösség –EPK- kudarcát), 1957. március 25-én aláírásra kerültek az Európai Gazdasági Közösséget és az Euratomot megalapító szerződések. 10 Az érintett áruk körében az ESZAK első öt éve során a tagországok közötti kereskedelem jelentős mértékben növekedett (a széné 21, a vasérccé 25, a kohászati termékeké 157, az ócskavasé 175 százalékkal), áruk kisebb mértékben emelkedett (a hengerelt acél ára az USA-ban 34, az Egyesült Királyságban 31, a Közösségben viszont csak 10 százalékkal). 25 000 munkás részesült átképzésben, ’57 január 1-től a bánya és acélipari munkások

körében megvalósult a munkaerő szabad mozgása a tagállamok között, ’52 és ’60 között a Főhatóság 60 millió dollárral segítette 38 000 munkáslakás felépítését. (J Nagy, 2002: 39) 22 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Az ESZAK legnagyobb eredménye nem a gazdasági mutatókban megnyilvánuló előrelépés, hanem az, hogy megmutatta: Európa államai képesek együttműködni, hajlandóak az integráció kiépítésére. Létezik olyan fogalom, hogy „közös jó”, és ez el is érhető, ám ehhez a hagyományos kormányközi módszerek nem

elegendőek: szükség van a hatalomgyakorlás közösségi szintjének kiépítésére. A tagállamok többé-kevésbé megtanultak bízni egymásban és az általuk életre hívott közösségi intézményekben. Korán megmutatkozott, hogy a tagállamok felismerték az európai integráció jelentőségét, és képesek voltak nemzeti érdekeiken felülemelkedve olyan döntések meghozatalára, melyek az egész Közösség érdekét szolgálták11. Fontos erénye a Monnet-módszernek az integráció dinamikus volta: az intézményrendszer és a döntéshozatali mechanizmusok továbbfejleszthetőek, alkalomadtán mód van a szuverenitás újabb és újabb elemeinek közösségiesítésre, ám a „mélyítés” korántsem törvényszerű, sőt: visszalépések is elképzelhetők, mint azt a de Gaulle által kiprovokált luxemburgi kompromisszum és az ennek kapcsán megerősödő egyhangú döntéshozatal iránti igény is példázza. Az intézményrendszer átalakíthatóságát

jól példázza egyrészt az ESZAK és az EGK (EK) struktúrája közötti eltérés, melynek legfontosabb eleme a Főhatóság Bizottsággá „szelídtett” formája, másrészt az EGK (EK) intézményi fejlődése. Első esetben azt látjuk, hogy a tagállamok (a közös kereskedelempolitika kivételével) döntéshozóból döntéselőkészítővé alakították az intézményt, ám ez nem ártott az integráció eredményességének12. Utóbbi esetben megemlíthetjük a Bizottság hatalmának növekedését13, a Közgyűlésből Európai Parlamentté váló, és ’79 óta közvetlenül választott intézmény „sikertörténetét”14, vagy a 11 Egyetlen példaként álljon itt a német Gemeinschaftsorganisation Ruhrkohle (Georg), a Közösség legnagyobb szénipari kartelljének esete. A német kormány erős kísértést érzett az iránt, hogy a Közösség kartellekre vonatkozó előírásait valamilyen módon megpróbálja kijátszani, és olyan látszatintézkedéseket

tegyen, melyek gyakorlatilag érintetlenül hagyják a vállalatóriást. A nemzetközi nyomásnak is engedve végül belátták, hogy Németország nem profitálhat az ESZAK kudarcából, és bármennyire is hátrányos volt rövidtávon nemzeti érdekeik szempontjából, feldarabolták a Georgot. 12 Felmerülhet olyan érvelés, mely szerint a döntési jog megvonása igenis ártott az integráció hatékonyságának, hiszen ha a Hallstein vezette Bizottság szabadon dönthetett volna a Közösség saját forrásait illetően, de Gaulle nem lett volna olyan helyzetben, hogy a már említett „üres székek politikájával” fél évig hátráltassa az egységesülés fejlesztését, el kellett volna fogadnia a Bizottság állásfoglalását. A valóság azonban ennél árnyaltabb. A történelem azt mutatja, hogy a kormányok akarata ellenében még a Főhatóság sem tudott olyan döntéseket keresztülvinni, melyekre a Szerződés alapján egyértelműen joga volt. 13 Amennyiben

az integráció mélyülésével újabb és újabb területek kerültek látószögébe. 14 Az EP hatásköre minden egyes Szerződés-módosításkor növekedett, mára az esetek túlnyomó többségében megkerülhetetlen társ-döntéshozóvá vált. 23 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Tanácsban a minősített többségi szavazás mind több és több területre történő kiterjesztését, hogy új intézmények15 létrehozásáról ne is beszéljünk. Ám az európai integráció dinamikája nem szorítkozik arra a kérdésre, hogy szükség van-e újabb és újabb

területekre kiterjeszteni az együttműködést, vagy hogy hogyan alakuljon az intézmények közötti erőegyensúly. A kifinomult döntéshozatali rendszerrel sikerült egy olyan politikai entitást életre hívni, melyet állandóan változó koalíciók jellemeznek mind az egyes intézményeken belül, mind azok között. Az integráció középpontjában a közös megoldások keresése áll, melynek során a tagállamok rá vannak kényszerítve az együttműködésre: a kormányok nem engedhetik meg maguknak, hogy makacsságuk miatt elszigetelődjenek a többiektől. Elvárás, hogy aktívan és konstruktív módon vegyenek részt a közösségi döntések meghozatalában olyan kérdésekben is, melyek eredetileg nem szerepelnek prioritásaik között, hisz csak ebben az esetben számíthatnak a többi tagállam közreműködésére olyan politikák (ki)alakítása kapcsán, melyek valamilyen oknál fogva számukra bírnak kiemelkedő jelentőséggel. Az integráció

„alapító atyáinak” innovációja, kreativitása tette lehetővé, hogy sikerült egy olyan rendszert megteremteni, melyben a tagállamok alapvetően egyenlőnek, de legalábbis egyenlően fontosnak érezhetik magukat függetlenül méretüktől, gazdasági erejüktől vagy egyéb kritériumoktól16. Egyetlen tagország sem teheti meg példának okáért azt, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a luxemburgi álláspontot, mondván a miniállam a szavazatok elenyésző részével17 rendelkezik a Tanácsban: elképzelhető, hogy döntéshozatalkor pont az a luxemburgi 4 szavazat fog hiányozni a javaslat elfogadásához. Elmondható, hogy az integráció valódi szolidaritást, tényleges együttműködést teremt és nem a kis államok sarokba szorításáról szól. Ez a fajta megközelítés az államok közötti egyenlőség kialakítására való törekvés mellett annak a tagadhatatlan ténynek felismeréséből is ered, hogy Európa országai egymástól (is)

függnek. Emiatt találó Duchêne (1994) meglátása, mely szerint Monnet „az interdependecia első államférfia”. 15 Például a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank vagy az Európai Ombudsman. A megállapítás természetesen él a leegyszerűsítés eszközével. Az egyenlőség, vagy annak érzése nagyjából igaz. 17 A Nizzai Szerződés értelmében a Tanácsban leadható 345 szavazat közül Luxemburg néggyel rendelkezik, mely felfelé kerekítve 1,16 százalék. 16 24 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A döntéshozatal résztvevőiről szólva

meg kell említenünk a Monnet-módszer egy másik erényét is: olyan szereplők is szóhoz juthatnak az európai integrációban, kik korábban jóval korlátozottabb lehetőségekkel rendelkeztek érdekeik érvényesítésére. Az integráció kiépülése új dimenziókat nyitott a legkülönbözőbb érdekcsoportok (civil szervezetek, régiók, transznacionális lobbicsoportok, stb.) számára, hogy hangjukat hallassák: egyrészt azáltal, hogy olyan politikai játékteret teremt, mely megkönnyíti a különböző országokban lévő, ám valamilyen szempontból mégis ugyanahhoz az érdekközösséghez tartozó szervezetek „egymásra találását”, másrészt azáltal, hogy megnöveli a döntésben részt vevők számát: ezen szervezetek már nemcsak saját kormányukon keresztül érhetik el céljaikat, hanem lobbizhatnak az EP-nél, az Európai Bizottságnál (EB), vagy egyéb európai intézményeknél is, melyek közül korántsem elhanyagolhatóak az úgy nevezett

konzultatív bizottságok (a Régiók Bizottsága, illetve a Gazdasági és Szociális Bizottság), vagy az EP, EB, Tanács által felállított, munkájukat segítő szakértő bizottságok, melyek száma több százra tehető. Hogy mit sikerült elérni a Monnet-módszerrel, annak ékes bizonyítéka az integráció környezetére gyakorolt vonzereje: a Közösség tagállamainak száma folyamatosan bővült, a dolgok jelenlegi állása szerint 2004. május elsejével nem kevesebb, mint 25 tagállama lesz az Uniónak. 25 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Mit nem sikerült

elérni Monnet-módszerrel? A Monnet-módszer korlátai A Monnet-módszer korlátai viszonylag korán megmutatkoztak mind az ESZAK-on belül, mind azon kívül. Az ESZAK-on kívüli leglátványosabb kudarc a közös európai hadsereg felállítását célul kitűző Európai Védelmi Közösség (EVK) és vele együtt egy föderális alapon működő közös külpolitika megvalósítását szorgalmazó Európai Politikai Közösség (EPK) bukása volt, mely projectek végrehajtására nem érett meg a helyzet Európában: Az EVK megalakítását szorgalmazó Pléven-terv előterjesztésére 1950. október 24-én került sor, az EPK koncepcióját tartalmazó tervezet 1953. március 10-én került az ESZAK hat országának kormányai elé. Az EVK gondolatának felmerülését elsősorban külső körülmények ösztönözték: 1950. június 25-én kitört a Koreai háború, és ennek a ténynek fontos következményei voltak a németkérdésre. Az Egyesült Államok elvárta

Európától, hogy maga is részt vegyen saját biztonságának szavatolásában, így öt évvel a második világháború befejezése után napirendre került a német hadsereg kérdése, mivel Franciaország vagy az Egyesült Királyság által vállalható kötelezettségek nem találkoztak az amerikai elvárásokkal. Egy német nemzeti hadsereg felállítása ugyanakkor továbbra is félelmeket keltett Franciaországban, mely így azzal a javaslattal állt elő, hogy Európa biztonsága felett egy közös vezérkar alatt álló, európai haderő őrködjön. Az EVK megalakulását végül az akadályozta meg, hogy a francia nemzetgyűlés 1954. augusztus 30-án elutasította a szerződés ratifikációját Újból bebizonyosodott, hogy az integrációs törekvések sikeréhez válsághelyzetre van szükség: 1953. március 5-én meghalt Sztálin, július 27-én aláírták a Koreában fegyverszüneti megállapodást, Európa államai (köztük is elsősorban Franciaország) tehát

nem éreztek sürgető kényszert azzal kapcsolatban, hogy nemzeti szuverenitásuk oly jelentős darabját, mint amilyen a védelempolitika, közösségiesítsék. Az EPK koncepciójának alapját jelentős részben az EVK szolgáltatta (Monnet, 1978: 382, 394): A közös hadsereg ugyanis feltételezi a közös külpolitika meglétét, hisz ellenkező esetben nincs értelme közös katonai kapacitások kialakításának. Az EPK létrehozatalát szorgalmazó javaslat elképzelései szerint egy kétkamarás európai parlament alsóházának képviselő közvetlen választások útján nyerték volna el mandátumukat, míg a felsőház tagjait a 26 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a

forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. nemzeti parlamentek delegálták volna. Az öt főből álló „Végrehajtó Tanács” a kétkamarás parlamentnek tartozott volna felelősséggel, a Miniszterek Tanácsa pedig a Végrehajtó Tanács és a tagállamok kormányai közötti kapcsolattartást szolgálta volna. Ezen intézményeken kívül egy Bíróság életre hívása is szerepelt a tervek között. Az intézményrendszer tehát sokban hasonlított az ESZAK struktúrájához. Az EVK kudarcával azonban természetesen az EPK kérdése aktualitását vesztette. A Monnet-módszer, illetve az integráció kiterjeszthetőségének korlátai tehát korán megmutatkoztak. Hiába a tagállamok közötti egyenlőség, az egymás iránti bizalom növekedése, az ESZAK sikerei: a politikai realitás az, hogy a nemzetállami szuverenitásnak vannak olyan területei, melyek makacsul ellenállnak a közösségiesítésnek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szuverenitás féltve őrzött területei örökké tabutémái lennének az európai integrációnak: volt olyan időszak, mikor a Közösség elutasította a gazdasági és monetáris unió (Economic and Monetary Union –EMU) tervét is18, mely mára megvalósult19. Ma már a védelempolitika terén is beszélhetünk kézzelfogható eredményekről: 2003. március 31-én Macedóniában kezdetét vette az EU első katonai művelete, a „Concordia Hadművelet”. Az ESZAK, illetve az EGK (EK) keretein belül is találkozunk olyan elemekkel, melyeket Monnet, illetve a Monnet-módszer kudarcaiként is értékelhetünk. Ezek közé tartozik, tartoznak az integráció polgárközelivé válásának elmaradása; a demokrácia terén tapasztalható hiányosságok, beleértve az intézmények átlátható, nyitott működését is; a többsebességes Európa kialakulása; a tagállamok egyenlőségének kérdése; vagy a Főhatóság függetlenségének,

elfogultatlanságának problematikája. Vegyük tehát sorra, hogy az eredeti célkitűzésekhez képest hol maradt el a várakozásoktól az európai integráció Monnet korában, és az őt követő időszakokban, melyek azok az elemek, melyek egyelőre nem váltak valóra. A polgárközeli európai integráció kapcsán fontos megjegyezni, hogy természeténél fogva ez a célkitűzés fog a legkésőbb megvalósulni. Ahhoz ugyanis, hogy az európaiak magukénak érezzék az integrációt és annak intézményeit, hogy sajátjukként tekintsenek Európa közös ügyeire, hogy érdeklődjenek az EU iránt, hogy 18 Az 1970-ben elkészült Werner-terv szerint 1971 és 1980 között, több lépcsőben valósult volna meg a gazdasági és monetáris unió. A terv bukását a Bretton-Woods-i rendszer ’70-es évek elején bekövetkezett összeomlása okozta. 19 Bár tény, hogy szigorúan véve az EMU-nak csak az egyik fele valósult meg, valódi gazdasági unióról nem beszélhetünk

napjaink Európai Uniójában. 27 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. „EU-tudatos” polgárként viselkedjenek, hogy európai szintű referenciapontok alapján tájékozódjanak a világban, komoly identitásbeli változásnak kell végbemennie az öreg kontinens társadalmaiban. 2003-ban még a hat alapító tagország is csupán ötvenkét évnyi integrációs tapasztalattal rendelkezik, ennyi idő alatt egész egyszerűen nem alakulhat ki „európai identitás”. Ezt elvárni, ne adj’ Isten az integráción számon kérni botorság Az „európai identitás”

meglátásom szerint formálódik, alakulgat, Monnet alapvető célkitűzése („Nem államok közötti koalíciót építünk, hanem népek közötti uniót.” (Monnet, 1978: 10) a megvalósítás útján halad, de értelemszerűen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, míg „a spanyolok a mi Chartres-unkról, a britek a mi Krakkónkról, az olaszok a mi Koppenhágánkról, a németek pedig a mi Brugge-ünkről kezdenek beszélni.” (Hinteregger, 2003) Azért tartom fontosnak ezeket elmondani, mert napjaink euroszkeptikus politikusai az intézményrendszer elégtelenségében látják annak okát, hogy a polgárok nem foglalkoznak az EU-val, nem mennek el szavazni az EP-választásokon, nem érdeklődnek az Unió ügyei iránt. Szerintem viszont nem kizárólag az intézményekben van a hiba. A demokrácia kérdése A demokrácia terén sokat fejlődött az integráció, ám még mindig van számos kifogásolható elem a rendszer működésében. A fejlődést és a mai napig

megmaradt (esetleg időközben kialakult) hiányosságokat érzékeltetendő célszerű a Monnet által megalkotott rendszert összevetni a jelenlegi helyzettel. Ám mielőtt az ESZAK demokratikus voltát megvizsgáljuk, szenteljünk pár bekezdést Monnet hozzáállásának, gondolkodásmódjának bemutatására Monnet gyakran hangsúlyozza a demokrácia és egyenlőség fontosságát, és ezen elvekbe vetett hitéhez, jószándékához kétség sem fér. Problémák akkor merülnek fel, mikor ezen fogalmak Monnet általi értelmezésére kerül a sor: a demokráciát néhol már-már messianisztikus megközelítésen keresztül definiálja20, az egyenlőség fogalma pedig nála nem zárja ki, hogy egyes szereplők „egyenlőbbek” legyenek a többieknél21. Általában elmondható, hogy Monnet többre tartotta a hatékonyságot, mint a demokráciát. Mind világháborúk alatt folytatott 20 A Schuman-tervvel kapcsolatban egy helyütt azt írja emlékirataiban: „Az európai

sajtó a mi oldalunkon volt, és bár a nacionalisták és konzervatívok mindenütt ellenségesek voltak a tervvel szemben, könnyű volt számunkra, hogy ezt saját előnyükre fordítsuk azzal az érveléssel, hogy mi testesítjük meg a változás iránti vágyat, melyben népeink osztoztak.” (Monnet, 1978: 321) (Kiemelés tőlem –SzB) 21 Monnet egyenlőségről alkotott elképzelése mind gyakorlati munkája során, mind emlékirataiban gyakran kimerül a francia-német egyenlőségben, más államokat sokszor figyelmen kívül hagy. Emlékirataiban például nem mulasztja el részletesen leírni, hogyan szokott festegetni felesége, ezzel szemben az, hogy 1973-ban Dánia és Írország is csatlakozott az EGK-hoz, nem derül ki az 525 oldalas műből. 28 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum

szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. tevékenysége során, mind Franciaország modernizációjáért felelős megbízottként, majd később a Főhatóság első embereként arra törekedett, hogy egy szűk, technokrata elittel együtt dolgozva irányítsa a folyamatokat. Monnet soha nem szeretett a reflektorfénybe kerülni: inkább a háttérben maradva igyekezett befolyást gyakorolni a döntéshozókra. A Főhatóság elnökeként is fontos szerepet játszottak munkájában az informális megbeszélések, az ülés előtti szűk körű egyeztetések elsősorban Etzel-lel, a Főhatóság egyik német tagjával. Ezt természetesen nem nézte jó szemmel a Főhatóság többi tagja, akik (elsősorban Coppé és Spierenburg) azt is kifogásolták, hogy a testület elnöke túl sok

hatalmat szeretne magának, autoriter vezetési stílusát elfogadhatatlannak tartották és megítélésük szerint Monnet egy francia-német dominancián alapuló Közösséget akart létrehozni. A Schuman-Konferencián arra is volt példa, hogy Monnet kifejezetten manipulatív módon járt el: e tanulmány oldalain már megemlítettem az 1950. június 21-én bemutatásra került francia szerződés-javaslatot. Arról azonban akkor nem írtam, hogy Monnet a tervezet ismertetésekor nem vesződött azzal, hogy a javaslatot írott formában köröztesse a konferencia résztvevői között. Aki már volt olyan ülésen, melynek valamilyen tervezet megvitatása volt a célja, az tudja, hogy anélkül, hogy az előterjesztés egy írott változata előttünk legyen, gyakorlatilag lehetetlen érdemi munkát végezni. Mikor pedig július végén, augusztus elején a szerződés-tervezet egy újabb változata került megvitatásra, több delegáció úgy érezte, hogy a vita során

elhangzott érveiket nem vette figyelembe a tervezetet készítő, Monnet által vezetett csoport (Spierenburg, Poidevin, 1994: 44). Monnet tehát személyében nem tekinthető a demokrácia bajnokának. De mi a helyzet az Európai Szén és Acélközösséggel és legfontosabb intézményeivel? A legkisebb problémát a Bíróság tagjai okozzák: én még nem találkoztam olyan véleménnyel, mely a Közösség bíráit azzal vádolta volna meg, hogy nem rendelkeznek a munkájuk elvégzéséhez szükséges demokratikus legitimációval, melyet a kormányok kinevezése biztosít számukra. A Közgyűlés tagjait annyiban érhette volna kritika, hogy csak közvetett demokratikus legitimációval rendelkeznek, amennyiben nem a nép, hanem a parlamentek jelölték ki őket. Ez azonban az ESZAK idejében még nem volt probléma, egyrészt azért, mert a politikai helyzet sem érett meg arra, hogy Európa népei közvetlenül válasszanak nemzetközi testületet, másrészt pedig azért,

mert az ESZAK Közgyűlése korántsem rendelkezett olyan széles jogkörökkel, mint napjaink Európai Parlamentje. Gyakorlatilag csak a Közösség vitafórumaként szolgált, 29 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. melynek véleményét bizonyos kérdésekben köteles voltak kikérni a döntéshozók, ám annak figyelembe vételére semmi sem kényszerítette őket. Így fel sem merült, hogy a Közgyűlésnek feladatai ellátásához nagyobb demokratikus legitimációra lenne szükség. A Miniszterek Tanácsa annyiban mindenképpen demokratikus testületnek tekinthető,

hogy tagjai a tagállamok demokratikusan megválasztott miniszterei. Sokan azt kifogásolták (és kifogásolják ma is), hogy míg egy miniszter nemzeti szinten a végrehajtó hatalom tagja, addig európai szinten a törvényhozó, jogalkotó hatalom tagjává válik, ez pedig Montesquieu óta nem elfogadható Európában. Meglátásom szerint azonban az, hogy az európai integrációban a Miniszterek Tanácsa a döntéshozó testület, nem nevezhető antidemokratikusnak: a tagállamok kormányainak tagjai nemzeti parlamentek által rájuk ruházott jogkörüknél fogva kellő legitimációval rendelkeznek ahhoz, hogy országuk nevében kötelezettségeket vállaljanak. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a mindenkori csatlakozási szerződések ratifikációjával a tagállamok törvényhozó testületei áldásukat adták erre a gyakorlatra. Szélsőséges esetben feltételezhetünk egy olyan döntéshozatali rendszert, melyben minden egyes tanácsi döntés jogerőre

emelkedéséhez parlamenti ratifikációra lenne szükség. Ettől azonban az integráció döntéshozatala nem demokratikusabbá, hanem lassabbá válna: a modernkori demokrácia természetéből adódik, hogy a kormányok a parlamenti képviselők többségének támogatását tudhatják maguk mögött, minélfogva a miniszterek által elfogadott döntéseket a parlamentek is (gyakorlatilag automatikusan) jóvá hagynák. A demokratikus kontroll mértékét fokozza a kormányoktól független, közvetlenül választott Európai Parlament léte, mely mára számos esetben megkerülhetetlen társ-döntéshozóvá vált. E kérdés boncolgatásakor óhatatlanul felmerül a minősített többségi szavazás intézménye, mely lehetővé teszi egyes államok leszavazását. Egy „leszavazott állam” esetében előfordulhatna, hogy a parlament nem engedi a Tanács döntésének jogerőre emelkedését. Antidemokratikusnak tekinthető-e a minősített többségi szavazás, melynek

keretében egyes államok rákényszeríthetőek arra, hogy olyan döntéseket is végrehajtsanak, melyeket elleneztek? Semmiképpen sem, és ennek biztosítéka az integráció logikájából következik: az egységesülés nem dominancia kialakításáról, hanem együttgondolkodásról szól: a döntéshozatali folyamat során a tagállamok képviselői arra törekszenek, hogy lehetőség szerint minden állam szempontjait figyelembe véve, mindenkinek a véleményét mérlegelve hozzanak az adott problémát hatékonyan kezelő, mindenki által végrehajtható döntést. A tagállamok olyankor is konszenzus kialakítására törekszenek, amikor minősített többség is 30 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon

felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. elegendő lenne, nem utolsó sorban azért, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azon államok, melyeket leszavaztak, nem sietik el az adott döntés végrehajtását: a Közösségnek nem célja, hogy olyan határozatokat hozzon, melyeket a tagállamok egy része nem hajt végre, hisz egy ilyen helyzet kialakulása az integráció kudarcát eredményezné, ami egyetlen államnak sem áll érdekében. A minősített többség intézménye tehát a hatékony működés egy olyan biztosítéka, mely meglátásom szerint nem ellentétes a demokrácia elvével. A Tanács demokratikus működésével összefüggő kérdés a nyilvános ülések problematikája is, ezzel később, a mai helyzet bemutatásakor foglalkozom. A Főhatóság működésének demokratikus voltát a kortársak is megkérdőjelezték, főleg az ESZAK kezdeti

szakaszában. Annak ellenére, hogy Monnet emlékirataiban nem felejti el a kommunikáció és a nyitottság fontosságát hangsúlyozni (többek között Monnet, 1978: 330; 347; 354; 356; 378), elnöksége alatt a tagállamok és harmadik országok kormányai gyakran panaszkodtak arra, hogy sem közvetlenül, sem Luxemburgba akkreditált képviselőiken keresztül nem kapnak elegendő tájékoztatást az intézmény munkájáról. Ennek oka egyrészt Monnet munkastílusában keresendő22, másrészt annak tulajdonítható, hogy az integráció kezdeti szakaszában a Főhatóság sem tudta, hogyan kommunikáljon a kormányokkal. A kezdeti nehézségek elmúltával azonban a kommunikáció nem okozott problémát, és az érintett felek elegendő információval rendelkeztek. A Közösség demokratikus működését kétségbe vonó kritikák az integráció mélyülésével kezdtek el mind gyakoribbá válni. Amíg az egységesedés csak a szén- és acélipart érintette, a

tagállamok politikusai nem érezték szükségét annak, hogy az intézmények demokratikus legitimációjának kérdését kezdjék feszegetni. Manapság azonban, mikor az EU jogalkotása a fűnyírók zajszintjétől a traktorülések szélességén át az uborka görbületéig gyakorlatilag mindenre kiterjed, sokan úgy látják, hogy szükség van a demokratikus kontroll növelésére, a Monnet által kialakított rendszerben végbemenő változások, fejlesztések elmaradnak a kívánt szinttől. Milyen fejlesztések, átalakítások történtek az integráció intézményrendszerében, melyek annak demokratikusabb működését hivatottak biztosítani? A Közösség legtöbbet fejlődött intézménye az Európai Parlamentté vált Közgyűlés, melynek sikertörténetére röviden 22 Spierenburg erről így ír: „A legnagyobb kérdőjel Monnet munkamódszerei kapcsán merült fel, aki az összes adut a kezében tartotta és oly közvetlen módon ellenőrizte a folyamatokat,

hogy még diplomáciai kíséretének is csak halvány sejtelme volt arról, mi is történik éppen.” (Spierenburg, Poidevin, 1994: 69) 31 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. már kitértünk e tanulmány oldalain. Jogkörének növekedése több fontos terület mellett arra is kiterjed, hogy jóváhagyása nélkül nem nevezhetők ki a Bizottság tagjai, miáltal a döntéshozó jogkörökkel is rendelkező Főhatóságból döntéselőkészítő és végrehajtó szervvé lett Bizottság demokratikus legitimációja is növekedett. A Gazdasági és Szociális Bizottság

mellett Maastricht óta egy másik konzultatív bizottsága is van az európai integrációnak, nevezetesen a Régiók Bizottsága. Maastricht és Amszterdam óta jogi garanciák is vannak arra nézve, hogy a nemzeti parlamenteket is bevonják az uniós döntések előkészítésébe: mindkét szerződéshez csatoltak olyan jegyzőkönyveket, melyek biztosítják, hogy a tagállamok törvényhozó testületei időben megkapják a Bizottság által kidolgozott jogszabály-tervezeteket, valamint az úgy nevezett Fehér, illetve Zöld Könyveket és a kommunikációkat. Mindezen túlmenően 1989-ben létrejött a nemzeti parlamentek európaügyi bizottságainak és az Európai Parlament képviselőinek delegációit tömörítő COSAC. 1995-től kezdve az EP ötévente Európai Ombudsmant választ, akihez a polgárok közvetlenül fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Kialakulófélben van a gyakorlat, mely szerint (kevés kivételtől eltekintve) minden jogi aktus vagy tervezet

elérhető lesz az Interneten, az állampolgárok nyomon követhetik majd a javaslatok sorsának alakulását. Ezek tehát a legfontosabb változások, melyek a Közösség működését hivatottak demokratikusabbá tenni, és melyeket sokan elégtelennek tartanak. A kritikusok továbbra is úgy vélik, nem sikerült Monnet rendszerét kellő demokratikus legitimációval felruházni. A legtöbben a rendszer bonyolultságát kifogásolják, arra hivatkoznak, hogy a polgárok azért nem érdeklődnek Európa iránt, mert nem értik működését. Ezt a kifogást én nem tartom helytállónak: ha valaki hajlandó egy délutánt rászánni, megismerheti az EU működésének alapelveit, az intézmények szerepét, a döntéshozatal mechanizmusát. Az EU-val kapcsolatos információk ingyen és bérmentve hozzáférhetők az Interneten vagy az Európai Tájékoztatási Pontokon, ha valakinek a kíváncsiságát ezek nem elégítették ki, vagy nem kapta meg a választ arra, amit keresett a

könyvtárak, könyvesboltok, Európai Dokumentációk Központok hihetetlen mennyiségű információval szolgálhatnak az integrációról, de ha többé-kevésbé ismerjük az Unió tizenegy nyelvének legalább egyikét, közvetlenül is fordulhatunk az EU intézményeihez. A bonyolultságból érdektelenség fakad, az érdektelenség alacsony választási részvételben jelentkezik, ami az Európai Parlament legitimációját is kérdésessé teszi. Folytatódik az érvelés. Való igaz, az EP-választásokra egyre kevesebben mennek el szavazni, ahogy a 32 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi

jellegű alkalmazásokhoz. nemzeti parlamenti választásokon is általában csökkenő választási kedvről beszélhetünk európai viszonylatban. Ez azonban szerintem önmagában nem teszi kétségessé az intézmény legitim voltát. A lehetőség adott, ha a polgárok nem élnek vele, az nem feltétlenül az EP hibája. Összetett politikai, kulturális, szociológiai okai vannak annak, hogy Európa társadalmai nem, illetve egyre csökkenő mértékben érdeklődnek a politika iránt. A Bizottság tagjainak kijelölésekor az integráció kritikusai megintcsak a kormányok döntési jogosultságát vonják kétségbe. Mivel erről pár bekezdéssel ezelőtt már szóltam, most nem tartom szükségesnek, hogy újfent kifejtsem álláspontomat a kérdésben. A Bizottság demokratikus működésének kérdése azonban felvet bizonyos aggályokat. A kritikák a testület „én-képének” jogosságát vonják kétségbe, felvetik, hogy a Bizottság technokrata hozzáállása, azon

álláspontja, mely szerint egyedül ő rendelkezik azzal a szakismerettel, tudással és függetlenséggel, mely képessé teszi a közös érdek képviseletére, nem állja meg a helyét. A tudás objektív fogalom, nem igényel demokratikus legitimációt, a hatalom forrása ebben az esetben a teljesítmény alapú legitimáció –érvel a Bizottság. Csakhogy míg a teljesítmény alapú legitimáció bizonyos esetekben elfogadható lehet, napjainkra olyan „mély” és kiterjedt lett az európai integráció, hogy ennél többre van szükség. Különösen fontos annak figyelembe vétele, hogy az együttműködésben mind nagyobb hangsúlyt kap annak politikai dimenziója. Ebben a helyzetben a Bizottságnak azon erénye, hogy független testületként képes a mindennapi politika fölé emelkedni, magát a pártoktól, kormányoktól függetleníteni, hátránnyá változik és legitimációs problémákat teremt. Fossum és Menéndez (Fossum, Menéndez, 2002) A Bizottságnak

változtatnia kellene hozzáállásán, elvein, látáspontján annak érdekében, hogy megtalálja új helyét a fejlődő integrációban, ám ebben megakadályozza a szervezetelmélet által „kompetencia-csapdának” nevezett fogalom. A „kompetencia-csapda” lényege, hogy egy intézmény gondolkodása sikereinek köszönhetően fixálttá, rugalmatlanná válik: egy probléma sikeres megoldása megerősíti a szereplőben, hogy a kiválasztott módszer helyes volt, így mikor legközelebb hasonló problémával találja szembe magát, szintén az adott módszer alkalmazásához fog folyamodni. Ezáltal egyrészt nő a szakértelme, tapasztalata, tökéletesíti módszerét, másrészt azonban felhagy új módszerek, új megközelítési módozatok felkutatásával, és az alkalmazott módszerhez fog ragaszkodni, azt próbálja minden problémára „ráerőltetni”. Probléma akkor jelentkezik, amikor a korábbiaknál radikálisan eltérő kérdésre kell az adott

szereplőnek 33 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. választ adnia. A Bizottság Monnet-módszerhez történő ragaszkodás értelmezhető annak jeleként is, hogy a testület -sikereinek mellékhatásaként- „kompetencia-csapdába” került. Megítélésem szerint a Bizottság legitimációjának kérdésében döntő szerepet játszik, milyen szerepet szánnak a tagállamok a testületnek a jövő Európai Uniójában, és hogy egyáltalán milyen is lesz ez az Unió. Amennyiben olyan fontos politikai területek irányítását, mint a külbiztonság- és

védelempolitika is közösségiesítenék a tagállamok, szerintem elengedhetetlenül fontossá válik a Bizottság demokratikus legitimációjának növelése. E tekintetben jelenleg az egyetlen reális megoldás az lenne, ha a testület összeállításakor (vagy legalább az elnök megválasztásakor) figyelembe vennék az EP-választások eredményeit. Ez természetesen azzal járna, hogy erősödne a testület „politikai jellege”. Ám fontos politikai kérdések kezelését nem feltétlenül helyes egy politikától független testületre bízni. Fontos azt is megemlíteni, hogy a teljesítmény mint olyan a külpolitikában sokkal kevésbé érzékelhető, mint a gazdaságban, így a teljesítmény alapú legitimáció sem lenne képes megfelelő alapot biztosítani a Bizottságnak e terület irányításához, összehangolásához. Más a helyzet akkor, ha a fontos politikai kérdések közösségiesítése egyelőre várat magára. Ez esetben szerintem a Bizottság

jelenlegi legitimációja elegendő alapot nyújt a testület munkájához. A demokrácia kérdéséhez visszatérve: a Bizottság azon törekvése23, hogy döntéshozatalban (elsősorban annak kezdeti, konzultációs szakaszába), a mainál is nagyobb szerephez juttassa a civil szervezeteket, érdekcsoportokat, a döntés által érintett felek képviselőit egy lépés a helyes irányba, ám nem téveszthetjük szem elől a konzultációs folyamat átláthatatlan voltát, mely területen jelentős fejlődéseket lehet elérni a demokrácia terén. A Bizottságnak demokratikus legitimációja növelése érdekében tehát át kell gondolnia a jövő európai integrációjában betöltendő szerepét, és nyitottabbá, de minden esetre átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé kell tennie konzultációs mechanizmusait. A Tanács működésével kapcsolatban a demokrácia szószólói arra hívják fel a figyelmet, hogy az integráció döntéshozó szerve zárt ajtók mögött hozza

döntéseit. Ez tény, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Miniszterek Tanácsa ne lenne demokratikus: a kormánytagok felelnek nemzeti parlamentjeiknek, és európai szinten ott van az EP is, mely kiterjedt társ-döntéshozói jogköréből fakadóan szintén demokratikus kontrollként szolgál. Az integráció történetében kísérleteztek már a nyilvános tanácsülésekkel, kevés eredménnyel: attól ugyanis, hogy a média tudósíthatott a teremben zajló eseményekről, a demokratikus kontroll nem nőtt 34 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. (gyakorlatilag senki

sem követte figyelemmel a Tanács üléseit), az ülések hatékonysága azonban jelentős mértékben romlott, mivel a miniszterek a megoldás keresése helyett a kameráknak szónokolták, hátha mégis nézi valaki az adást. A leggyakrabban elhangzó, az intézményrendszer demokratikus működését kétségbe vonó kifogások tehát szerintem nem feltétlenül állják meg helyüket, ez azonban nem jelenti azt, hogy az integrációt ne lehetne demokratikusabbá tenni. Az előbb felsorolt területeknél lényegesen kevesebb szó esik a Közösség bizottsági rendszeréről. Ez alatt nem a Gazdasági és Szociális Bizottságot vagy a Régiók Bizottságát értem, hanem a Tanács, a Bizottság vagy az EP által létrehozott, tanácsadókból, szakértőkből álló bizottságok dzsungelét. Ezen a területen hatalmas a káosz, a rendszer teljesen átláthatatlan és ellenőrizhetetlen, holott korántsincs arról szó, hogy e testületek szerepe marginális lenne az integráció

döntéshozatali rendszerében24. A túlburjánzó bizottsági rendszer kialakulásának egyik legfőbb oka, hogy az integráció mélyülésével párhuzamosan nem került sor az európai köztisztviselők számának olyan arányú növelésére, amilyet a feladatok növekedése indokolt volna, így az európai intézmények arra kényszerültek, hogy a munka egy részét saját szervezeti kereteiken kívül végezzék, végeztessék el. A demokratikus legitimáció kérdése nemigen merült fel e rendszer kialakításakor25, mivel –hangzik az érvelés- a többségi demokrácia elvei nem alkalmazhatók európai szinten, tekintettel arra, hogy egyfajta európai identitás hiányában nem beszélhetünk sem egységes európai politikai térről, sem valamiféle európai démoszról. A legitimáció alapja az eredményesség, hatékonyság, mely Európa-szerte jólétet teremt és ezáltal biztosítja, hogy a társadalmak elfogadják a rendszer fennállását. Ennek eredményeként

egy olyan rendszerrel találjuk szembe magunkat, melyben a döntéshozatalban részt vevők jelentős része azonosíthatatlan, a vita során felmerülő különböző álláspontok mérlegelése kétséges, a rendszer feletti ellenőrzés pedig majdhogynem lehetetlen. E tulajdonságok eltérő mértékben bár, de egyaránt vonatkoznak az Európai Bizottság által létrehozott tanácsadó bizottságokra26, a tanácsi munkacsoportokra27 és az úgy nevezett comitology bizottságokra28. 23 Commission (2001) A bizottsági rendszert bemutató részben Rhinard (2002) kutatásainak eredményeire támaszkodom. 25 Jobban mondva kialakulásakor, hiszen inkább egyfajta önjáró folyamatról beszélhetünk, semmint tudatosan megtervezett, előre elhatározott stratégiával rendelkező tevékenységről. 26 E testületek független szakértőkből és a tudományos élet képviselőiből állnak, munkájuk célja, hogy a Bizottság munkáját szakmailag segítsék. 24 35

http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Az Európai Bizottság tanácsadó bizottságai általában formális szabályok nélkül működnek, ami arra is kiterjed, hogy sok esetben nincsenek lefektetett szabályok a döntéshozatal, illetve a szavazás módozataira vonatkozóan és a testületek munkájáról általában nem készül jegyzőkönyv sem. Problémát vet fel a testületek személyi összetétele is: bár „hivatalosan” (már amennyire hivatalosságról beszélhetünk e bizottságok kapcsán) az Európai Bizottság tanácsadó bizottságai független szakértőkből

állnak, a Tanács munkacsoportjaiban pedig a tagállamok képviselői vesznek részt, az gyakran előfordul (már-már természetesnek veszik), hogy ugyanazok a személyek, akik az európai bizottsági javaslat előkészítésében részt vettek, a döntéselőkészítésben is aktív szerepet vállalnak. Ehhez még annyit kell hozzátennünk, hogy ugyanezek a személyek általában valamilyen comitology bizottságnak is tagjai. A szakértők tehát először előkészítik azt a javaslatot, melynek elbírálásában később tagállami szakértőként komoly szerepet játszanak, végül pedig felügyelik annak végrehajtását. A több száz bizottság megléte első ránézésre azt sugallja, hogy a döntéshozatalt megelőzően számos véleményt meghallgatnak és figyelembe vesznek. Nos, a vélemények meghallgatásával kapcsolatban többé-kevésbe helytálló az előbbi megállapodás, a figyelembe vétel azonban megint más kérdés. Az elhangzó álláspontok

figyelembe vételének esélye arányosan nő azon tulajdonságukkal, mennyire illenek a megszokott sémába, mennyire felelnek meg az eddig alkalmazott megközelítésnek: az adott álláspont és a közérdek közötti viszony majdhogynem irreleváns. Az EU bizottsági rendszerében továbbra is megfigyelhető a Monnet technokrata megközelítésének alkalmazása, sőt az integráció mélyülésével mind befolyásosabb szerepet tölt be a túlburjánzó bizottsági rendszer, holott épp a mélyülés okozza a rendszer tarthatatlanságát és növeli meg a demokratikus legitimáció iránti igényt. Többsebességes Európa A demokrácia kérdésének vizsgálata után lépjünk tovább a következő olyan területre, melyen Monnet elképzelése nem valósult meg, ez pedig a kivételek kérdése az európai integrációban29. Monnet meggyőződése szerint nem engedhető meg, hogy az integráció 27 A Tanács munkacsoportjai tagállami képviselőkből állnak, céljuk a Tanács

döntéseinek előkészítése. A comitology bizottságokat a Tanács hozta létre azzal a céllal, hogy e grémiumok tanácsaikkal segítsék és egyben ellenőrizzék is a Bizottságot, amikor az a Tanács döntéseit végrehajtja. 29 Kivételek alatt itt nem a különböző átmeneti mentességekre, haladékokra gondolok, hanem a tartósan fennálló eltérő megkülönböztetésekre. 28 36 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. tagállamai különféle fenntartásokkal csatlakozzanak a Közösséghez, vagy vegyenek részt az egységesedésben, mert ezáltal könnyedén

értelmét vesztheti az integráció: 37 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. ha a rendszer megenged kivételeket, speciális elbánást, akkor azok óhatatlanul elterjedhetnek, minden résztvevő állam hivatkozhat arra, hogy helyzete olyannyira sajátos, hogy különleges kezelést igényel, a számos kivétel pedig a közös szabályok fellazulásához vezet, ami szétvetheti az integrációt. Ezen meglátását azonban nemcsak az integrációs törekvésekre tartotta érvényesnek, hanem általában a nemzetközi együttműködési formákra is: a felmentések,

kivételek miatt tartotta az OEEC-t kudarcnak, és ezeknek tulajdonította az első világháború során felállított „Szövetséges Bizottságok” széthullását is. Monnet célja az volt, hogy valódi szolidaritást teremtsen a tagállamok között, ez pedig elérhetetlen, ha egyes országok csak fenntartásokkal vesznek részt az egységesedésben. Különösen érvényesnek tartotta ezen megállapítását az Egyesült Királysággal kapcsolatban (Monnet, 1978: 308). A minden országban egyszerre mélyülő integráció, az egyenlő feltételek alapján történő részvétel elve az integráció mélyülésével és a tagállamok számának növekedésével átértékelődött és mind kevésbé volt tartható. Amíg csak hat ország vett részt egy olyan egységesedési folyamatban, mely a szén- és acéliparra korlátozódik, addig elvárható, hogy egyikük se essék különleges elbírálás alá. A tagállamok és az integráció által érintett területek számának

növekedésével azonban nő a Közösségre nehezedő nyomás is, hogy megengedjen kivételeket. A különleges elbánás iránti igények elbírálásakor azt kell mérlegelniük a Közösség döntéshozóinak, hogy miből származik nagyobb politikai tekintélyvesztés: abból, ha egy-egy állam számára megengedik a szabályok rugalmas értelmezését, vagy abból, ha ragaszkodnak az egyenlő elbánás elvéhez, ám emiatt az adott tagállamban jelentős mértékben csökken az integráció támogatottsága, esetleg az integrációt elutasítók kerülnek többségbe. Napjaink Európai Uniójában számos kivétellel találkozunk, ezek között vannak kisebb jelentőségűek és komolyabbak is: az, hogy Svédországban olyan tubák is forgalomba hozható, mely az Unió más országaiban nem megengedett, nyilvánvalóan nem fogja megrengetni az európai integráció építményét, más kivételek azonban komolyan megkérdőjelezik, hogy egy adott tagállam mennyire elkötelezett

híve az európai egységesedésnek vagy a tagállamok közötti szolidaritás eszméjének. Ide tartozónak vélem az Egyesült Királyság úgy nevezett visszatérítési jogosultságát30, egyes államok kimaradását a 30 A brit befizetések jelentősen meghaladják a közösségi kasszából az Egyesült Királyság számára juttatott transzferek mértékét. E két összeg közötti különbség csökkentésére vezették be a ’70-es években az úgy nevezett „visszatérítési jogosultságot”, mely a brit befizetések közel kétharmadát teszi ki. 38 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi

jellegű alkalmazásokhoz. Gazdasági és Pénzügyi Unióból vagy a Schengeni Megállapodásból, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak rugalmas kezelését31. Az Európai Unió „többsebességes” volta a közelgő bővítés után valószínűleg még hangsúlyosabbá fog válni. Számos oka van annak, hogy Monnet eredeti elképzelését nem sikerült valóra váltani, és a „többsebességes Európa” kialakulását nem feltétlenül kell kudarcként értékelni: felfogható úgy is, hogy bár a Közösség egésze még nem érett arra, hogy közösen valósítson meg különböző, az integráció mélyítését célzó programokat, egyes országok azonban igen. A rendszer pedig lehetővé teszi, hogy azok, akik készen állnak az integráció mélyítésére megtegyék ezt, nem kell megvárniuk azokat, akik egyelőre nem tartják kívánatosnak az egységesedés további területekre történő kiterjesztését. A kijelentés átfogalmazásával,

nézőpontunk megváltoztatásával természetesen ahhoz a végkövetkeztetéshez is eljuthatunk, hogy a Monnet által megálmodott rendszer csődöt mondott, és hogy milyen európai egység az, melyben a tagállamok egy része úgy dönt, hogy nem vezeti be az eurót, a többiek közül pedig sokan nem tartják magukat a közösen lefektetett szabályokhoz. A tagállamok egyenlősége A következő olyan terület, melyen kérdéses, hogy mennyire sikerült megvalósítani a Monnet által vallott elképzeléseket, a tagállamok egyenlőségének problematikája. Nem célom ehelyütt, hogy az Európai Unió mint sajátos politikai entitás keretei között megfigyelhető érdekérvényesítési lehetőségeket részletesen vizsgáljam, csak néhány olyan területre szeretnék rávilágítani, melyek esetében nyilvánvaló, hogy a tagállamok közötti egyenlőség elve nem érvényesült32. Monnet maga is túlontúl sarkítottan képzelte el az egyenlőség megvalósulását,

gyakorlatilag csak a Franciaország és Németország közötti egyenlőséget értette ez alatt mind a SchumanKonferencia során, mind később, a Főhatóság elnökeként. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy természetesen a tagállamok közötti egyenlőségre való törekvésnek megvannak a maga ésszerű határai: soha senkiben nem merült fel, hogy Luxemburg és Németország 31 A Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében az eurózóna tagállamainak államháztartási hiánya nem haladhatja meg bruttó hazai össztermékük értékének három százalékát. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyes tagállamok komoly következmények nélkül megszeghetik e szabályt, annak ellenére, hogy a „vétkesek” szankcionálására módot ad a Szerződés. 32 Fenntartva azt a korábban már említett, leegyszerűsített meglátásomat, mely szerint az európai integrációban a tagállamok alapvetően egyenlőnek, de legalábbis egyenlően fontosnak érezhetik

magukat. 39 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. érdekérvényesítési képességei között minden kérdésben egyenlőségjelet tegyen. Senki nem vitatja, hogy Németország, Franciaország vagy az Egyesült Királyság jogosan tart igényt arra, hogy az európai integráció folyamatában jelentős befolyással rendelkezzen. Bizonyos esetekben azonban szembeszökő, és meglátásom szerint az észszerű mértéket meghaladó a nagyobb országokkal szemben megnyilvánuló kivételes bánásmód. Ide tartozónak vélem, hogy a nagyobb államok gyakorlatilag tetszés

szerint alkalmazhatják a már említett Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait: Franciaország és Németország évek óta átlépik a Paktum által a GDP három százalékában rögzített államháztartási hiány mértékét, komolyabb szankciókkal ugyanakkor mégsem kell számolniuk. A szabályok betartatásáért felelős Bizottság megelégszik azzal, hogy nyilatkozatokban fejezze ki rosszallását a helyzettel kapcsolatban és elfogadja a pénzügyminiszterek ígéreteit, melyek szerint a következő évben országuk az előírásoknak megfelelően fog gazdálkodni. Ezen ígéretek azonban nem mindig kerülnek betartásra. A szabálysértők a világgazdasági dekonjunktúrára hivatkoznak, azzal érvelnek, hogy súlyos következményei lennének, ha megszorító intézkedéseket kellene foganatosítaniuk a Paktum szabályainak betartása végett. Ebben igazuk is van, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a Paktumot betartó országok álláspontja sem:

biztosra vehető, hogy előbb-utóbb beköszönt a dekonjunktúra, ezért arra fel kell készülni: konjunktúra idején úgy kell gazdálkodni, hogy az adott ország akkor is képes legyen betartani nemzetközi kötelezettségeit, amikor a külső körülmények rosszabbra fordulnak. Franciaország és Németország gyakorlatilag következmények nélküli normaszegő magatartását látva joggal érzik becsapva magukat azon országok, melyek gondosan ügyeltek a három százalékos küszöb betartására. A tagállamok közötti egyenlőség elvének súlyos megsértése volt meglátásom szerint az Európai Központi Bank (European Central Bank – ECB) elnökének személye körüli vita, illetve annak rendezése. Az ECB elnökének megválasztására az Európai Tanács 1998 májusi ülésén került sor: a tizenöt tagállam közül tizennégy azt szerette volna, ha a kinevezendő elnök (Wim Duisenberg, korábbi holland pénzügyminiszter és a holland központi bank volt

elnöke) a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően nyolc éves időszakra kerül kinevezésre, Chirac francia elnök azonban –ha már nem sikerült az általa javasolt Jean-Claude Trichet személyét elfogadtatnia- elérte, hogy olyan megállapodás szülessen, melynek értelmében Duisenberg mandátuma lejárta előtt félreáll és átadja helyét Trichet-nek. Az elért 40 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. kompromisszum nemcsak a tagállamok közötti egyenlőség elvének érvényesülését kérdőjelezi meg, hanem a közösségi szellem teljes hiányáról is

tanúskodik. Elismerve tehát, hogy a nagyobb gazdasági és világpolitikai potenciállal rendelkező, népesebb országok jogosan tartanak igényt arra, hogy meghatározó szerepet töltsenek be az egységesedési folyamat alakításában, bizonyos esetekben e szerep meglátásom szerint túllép az elfogadható mértéken. A Bizottság függetlensége Monnet rendszerének központi eleme az ESZAK független, nemzetek felett álló Főhatósága, illetve az EGK (EK) Bizottsága. A következő pár bekezdésben azt a kérdést vizsgálom, mennyire felel meg ez az intézmény Monnet eredeti elképzelésének, valóban független testülettel állunk-e szemben. Természetesen a függetlenség mint olyan meglehetősen nehezen mérhető fogalom, nemigen húzható éles határ a politikai realitások figyelembe vétele és az „elfogultság” között. Ez alatt azt értem, hogy ha adott esetben a Bizottság valamely indítványát az a vád érné, hogy abban bizonyos tagállami érdekek

a szükségesnél nagyobb hangsúlyt kapnak, a „másik oldal” válaszolhat azzal, hogy „elfogultságról, különleges elbánásról” szó sincs, az indítvány csupán a közösségi politikai realitásokat tartja szem előtt. A történelem azt mutatja, hogy fontos döntések sohasem születtek, születhettek meg anélkül, hogy a kormányok (de legalábbis a meghatározó államok kormányai) áldásukat ne adták volna rájuk. Ez a Főhatóság korában is igaz volt, még olyan területeken is, melyeken a testület a Szerződés szerint kizárólagos döntési jogkörrel rendelkezett. Ez a tény értékelhető egyrészt a Főhatóság „kudarcaként”, amennyiben nem tudott a tagállamok kormányaitól függetlenül, valódi nemzetekfeletti szervként működni, és arra kényszerült, hogy kompromisszumokat kössön egyes kormányokkal. Másrészt azonban rávilágíthat a Közösség működésének lényegére, nevezetesen az integráció arra a már említett

jellegzetességére, hogy itt valóban együtt-gondolkodásról van szó, nemcsak a tagállamok, hanem az intézmények között is. Igaz, hogy a Főhatóság saját hatáskörében is meghozhatott volna bizonyos döntéseket, mégis jobbnak látta, ha a döntéshozatal előtt konzultál a tagállamokkal, hogy mindenki által elfogadható és végrehajtható döntés szülessék. E tekintetben fontos különbséget tennünk a függetlenség és az önállóság között: a nemzetekfeletti intézménynek nem a tagállamoktól elszigetelten kell működnie, hanem azok befolyásától mentesen. Kérdés, hogy ez megvalósul-e, vagy valamifajta befolyásnak tekintjük 41 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók

változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. azt is, hogy a tagállamok jelölik ki azt a (hol tágabb, hol szűkebb) politikai mozgásteret, melyen belül a Bizottság (Főhatóság) manőverezhet(ett). A Bizottság függetlensége azonban még akkor is kérdéses, ha jogosnak ítéljük, hogy a tagállamok határozzák meg az integráció kereteit: gondoljunk csak a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak megszegésére33. Egy nemzetek felett álló, a tagállamok egyenlőségének elvét elismerő, a szerződése k őreként is funkcionáló Bizottságnak nemcsak lehetősége (ha úgy tetszik joga), hanem feladata (kötelessége) is , hogy ga normaszegést észlel, meghozza a szükséges intézkedéseket (figyelmeztesse a tagállamokat vagy az Európai Bizottság elé citálja a „vétkeseket”), különös tekintettel a „visszaesőkre”, az előírásokat évek óta be nem

tartókra. Jogi szempontból vizsgálva a kérdést a Bizottság függetlenségén nem esett csorba, hisz egyetlen tagállam képviselője sem gyakorolt nyomást a testületre, a „politikai realitások” kényszerítették az intézményt arra, hogy hallgatólagosan elismerje: lehetőség van bizonyos szabályok rugalmas értelmezésére. A Bizottság függetlenségét azonban nemcsak a testület szintjén kell vizsgálni, hanem az egyénekén is. Számít-e a biztosok (jelenleg) húsz fős testületében az, hogy ki milyen nemzetiségű, vagy a grémium tagjai képesek nemzeti érdekeiken felülemelkedve, „igazi európaiként” dolgozni? A Monnet elnöksége alatt álló Főhatóság tevékenysége során is előfordult néhányszor, hogy a testületben erőteljesen felbukkantak nemzeti álláspontok: a Közösség kartellpolitikája kapcsán a Főhatóság német és francia tagjai politikai megfontolásoktól vezérelve hajlottak arra, hogy a szabályok rugalmas

értelmezésével lehetőséget biztosítsanak országaiknak arra, hogy kibújjanak a Szerződés által rájuk háruló kötelezettségek alól, legalábbis nem küzdöttek túl nagy vehemenciával azért, hogy a Közösség által elfogadott szabályokat minél előbb betartsák. A szén- és acélipari termékekre kivetett adók csökkentésének kérdése kapcsán 1954-55 során a Főhatóság tagjai gyakorlatilag szintén nemzeti álláspontokat foglaltak el (Spierenburg, Poidevin, 1994: 134). Természetesen a Monnet-féle Főhatóság az integráció kezdeti szakaszában tevékenykedett, amikor még csak kialakulófélben voltak az intézmények közötti erőviszonyok, a szabályok 33 Azért térek vissza gyakran a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz, mert úgy gondolom, ezen a téren rendkívül jól látszik, ha egy ország megsérti a szabályokat: könnyedén számszerűsíthető adatokkal és objektív mércével állunk szemben. Az integráció egyéb területein is

megfigyelhető, hogy az egyes tagországok eltérő megítélés alá esnek (például Dánia környezetvédelmi szempontokra hivatkozva ellenezte, hogy az országban nem visszaváltható palackokba töltött italok is forgalomba kerülhessenek, ám el kellett fogadnia a közösségi szabályozást, míg Franciaország villamosenergia-piacának liberalizációja igencsak nyögvenyelősen halad előre), ám itt sokszor többé-kevésbé szubjektív elemeket is figyelembe kell venni az érveléskor. (A példánál maradva: a villamosenergia a gazdaság „stratégiainak” nevezett ágazatai közé tartozik, szemben a palackozott italokkal, és más a kereskedelem jellege is.) 42 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon

felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. alkalmazását „menet közben” kellett elsajátítaniuk az európai egységesedés építőinek. Ebből fakadóan természetesen előfordulhat, hogy a Főhatóság függetlenségének fogalma, megvalósulási formái is bizonytalanok voltak. Az idő előrehaladtával a helyzet sokat fejlődött, ma már nem jellemző, hogy a Bizottság tagjai elsősorban országuk érdekeit tartanák szem előtt munkájuk során, mindazonáltal tagadhatatlan, hogy tökéletes függetlenségről, az európai érdekek kizárólagosságáról ma sem beszélhetünk. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy biztos kinevezésével azonnal elszakadnak azok a szálak, melyek őt hazájához, kormányához, pártjához kötötték, ám hiba lenne e „szálak” jelentőségét eltúlozni. A Biztosok munkájuk ellátása során természetesen

(szocializációjukból kifolyólag is) figyelembe veszik hazájuk érdekeit, ugyanakkor nem nemzeti álláspontok képviseletére, védelmére törekszenek. Tisztában vannak a „hazai” helyzettel, többé-kevésbé ismerik kormányuk prioritásait, ezáltal jó eséllyel meg tudják jósolni, egy adott javaslat mely elemei azok, melyek nagy valószínűséggel elfogadhatatlanok lesznek „minisztereik” számára. A Bizottság elsődleges feladata Drake szerint (Drake, 2001) ebben a megközelítésben nem az, hogy európai szintű politikai vezető legyen, hanem hogy a nemzeti döntéshozókat „európaizálja”, megnyerje őket a közösségi szintű elképzeléseknek. Az egyes biztosok tehát függetlenek is meg nem is a(z őket jelölő) tagállamoktól. Saját hazájuk belpolitikai életét jövőjük szempontjából is figyelemmel kell kísérniük, akár maradnának még Brüsszelben, akár nem. Abban az esetben, ha egy biztos szívesen elvállalna valamilyen posztot a

következő Bizottságban is, nem szabad szem elől tévesztenie, hogy ha túl gyakran száll síkra a közösségi érdekek érvényesítésért a nemzeti érdekekkel szemben, akkor nem valószínű, hogy kormánya újra fogja őt jelölni. Ha viszont mandátuma lejártával folytatni szeretné belpolitikai pályafutását, alapkövetelmény, hogy ismerje a hazai helyzetet, és hogy biztosként is ápolja kapcsolatait az otthoniakkal. 43 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Monnet gondolatainak aktualitása Bár tanulmányomban több helyet foglal el annak taglalása, hogy

mit nem sikerült elérni a Monnet-módszerrel, mint a megközelítés sikereinek értékelése, ez korántsem jelenti azt, hogy a Monnet-módszer alapvetően kudarcot vallott volna. Sőt: a kudarcok jelentős részben az elgondolás ambiciózus voltának köszönhetőek, a sikerek részletes bemutatására pedig azért nem volt szükség, mert azok már-már közhelyeknek számítanak. Monnet megközelítésének eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy legnagyobb sikerének jelentőségét ma már fel sem tudjuk mérni. Úgy tűnik, mintha a dolgok természetes rendje szerint való volna, hogy Európa népei békében élnek egymással, a jugoszláv utódállamokon kívül élő európaiak elképzelni sem tudják, mennyi szenvedést és pusztítást okoz a háború. De a béke biztosításán túl a Monnet-módszerrel sikerült elérni, hogy Nyugat-Európa lassan elfelejti, milyen érzés a határon várakozni, vagy egy több országot érintő utazás befejeztével

különválogatni a schillinget, a márkát, a lírát és a különböző frankokat. Az „eredménylistát” még hosszú oldalakon keresztül lehetne folytatni, ne tévesszen meg tehát senkit, hogy a kudarcokról több szót ejtettem, mint a sikerekről. Adódik a kérdés: aktuálisak-e Monnet gondolatai a XXI. század elején, és ha igen, mennyiben? A gazdasági integráció már-már befejeztével használható-e a Monnet-módszer az integráció továbbfejlesztésére vagy radikálisan új megközelítésre van szükség? Készen áll-e Európa arra, hogy tovább mélyítse az integrációt, és ha igen, milyen irányban? Szükség van-e egyáltalán a továbblépésre? A meghatározatlan végcél Az integráció továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseknek tág teret ad az a tény, hogy az egységesülés végcélja soha nem került pontosan meghatározásra, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai egyaránt. A közelebbről meg nem határozott végkifejlet

hátránya egyfajta bizonytalanság: még mindig nem dőlt el, hogy Európa államai hogyan képzelik el hosszú távon együttműködésüket. Az biztos, hogy egy egységes piac kialakításánál többet szeretnének elérni, és abban is viszonylagos egyetértés uralkodik, hogy az együttműködésnek a gazdasági dimenzión túli terültekre is ki kellene terjednie. Mint azt már a bevezetőben is említettem, az európai integráció az ESZAK megalakulása óta folyamatosan rendelkezik 44 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. politikai dimenzióval, szó sincs arról,

hogy csak és kizárólag gazdasági motivációk hajtották volna az egységesedési folyamatot. Még csak azt sem mondanám, hogy az EMU befejeztével a súlypontok áthelyeződésére van szükség, hisz a politikai megfontolások sokszor legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak voltak, mint a gazdaságiak. Nem a súlypontok, sokkal inkább a reflektorfény kerül át a politikai kérdésekre. Továbbra is heves vita bontakozik azonban ki a kormányköziség hívei és a föderalisták között azzal kapcsolatban, hogy a jövő Európája milyen rendezőelvek szerint működjék, mely vitát még bonyolultabbá teszi, hogy jelentős eltérés működik az egyes fogalmak (például a föderáció) értelmezésében. Nem kizárt azonban, hogy a föderalista és a kormányközi iskolák képviselői közötti vita akkor is tartana, ha az integráció története során valamikor sikerült volna döntésre vinniük a kérdést és meghatározni az út végét. Nem véletlen ugyanis,

hogy a több, mint ötven évnyi integráció után még mindig nem tudni pontosan, merre is tart Európa: a föderalista és a kormányközi álláspont képviselői közötti vitában egyiknek sem sikerült döntő mértékben és sokáig a másik „fölé” kerekednie. Bizonyos időszakokban az egyik eszme hívei tudhattak maguk mögött nagyobb támogatottságot, máskor pedig a másik elképzelés kapott erőre, ám az „erőfölény” soha nem ért el akkora mértéket, hogy sikerült volna európai konszenzust teremteni a végcél kapcsán. Fontos látnunk, hogy itt jóval többről van szó, mint integrációelméleti kutatók akadémikus vitájáról: az egyes nemzeteket befolyásolja, hogyan vélekednek saját magukról, az általuk betöltendő európai és világpolitikai szerepről, milyen hagyományokkal rendelkeznek a nemzetközi együttműködések terén, mennyire fontos számukra a nemzeti szuverenitás kizárólagos gyakorlása, hogyan értékelik a

demokráciát, hogy csak pár fontos kérdést említsek. Leegyszerűsítve a helyzetet az is mondhatjuk, hogy az integráció végcélját annál nehezebb lesz meghatározni, minél többen vesznek részt benne. Bár tagadhatatlanul jár némi hátránnyal, hogy Európa nem tudja, merre tart, az uticél „lebegtetése” komoly előnyökkel is jár: mind a bővítést, mind a mélyítést megkönnyíti. A bővítés megkönnyítése alatt azt értem, hogy sok ország valószínűleg be sem nyújtotta volna felvételi kérelmét, ha a Szerződésben leszögezik, hogy az együttműködés végcélja a teljes föderáció kialakítása, arról nem is beszélve, hogy kérdéses, elindulhatott volna-e egy ilyen integráció. Tény, hogy Monnet és számos kortársa úgy gondolta, hogy az ESZAK megalakítása az első lépés megtétele egy európai föderáció kialakítása felé (Monnet, 1978: 399), ez azonban még nem jelentette azt, hogy ez a föderáció valamikor létre is fog

jönni. 45 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Arról nem is beszélve, hogy az idők során a kezdeti lelkesedés elmúltával (és nem utolsó sorban az Egyesült Királyság csatlakozásával) mind ritkábban használták a föderáció szót, melyet ma is sokszor csak „the F-word”-ként emlegetnek. Az egyes országokban mind a közvélemény, mind a politikai elit könnyebben elfogadta a csatlakozást, mivel tudta, hogy az nem feltétlenül jár a nemzeti szuverenitás „teljes és korlátlan” közösségiesítésével. Szerintem tehát a bővítések

kétségkívül nagyobb nehézségekbe ütköztek volna, ha a Szerződésben rögzítik, hogy az integráció célja a föderáció elérése. A mélyítés, tehát az együttműködés mind újabb és újabb területekre történő kiterjesztése azért vált könnyebbé a végcél megjelölése (vagy egyfajta jó előre rögzített „útiterv” megléte) nélkül, mert alkalmazkodni tudott a mindenkori realitásokhoz, figyelembe tudta venni Európa lehetőségeit. Az integráció elmélyítésének hívei meg tudták lovagolni azokat a hullámokat, melyeket a történelmi körülmények, a közvéleményben mutatkozó nagyobb összefogás iránti igény gerjesztett. A tapasztalat azt mutatja, hogy az integráció továbbvitelét nem lehet mindig és mindenkor erőltetni (lásd EVK, EPK, Werner-terv): bizonyos korszakokban nagyobb hajlandóság mutatkozik az államokban az együttműködés továbbfejlesztésére, ilyenkor lehet és kell továbblépni. Nem mindig lehet azonban

megjósolni, mikor milyen lehetőségek fognak megnyílni, nem tudni mikor milyen irányban érdemes a mélyítéssel próbálkozni. Az integráció végének homályos megfogalmazása tehát rugalmasságot és dinamizmust vitt a rendszerbe. Merre tovább, Európa? Teszik fel a kérdést mind gyakrabban az egyes tagországokban és Brüsszelben egyaránt, Európa pedig évek óta keresi a választ. Európa jövőjéről évszázadok, az integrációéról pedig gyakorlatilag megalakulása óta folyik a vita. Jelenlegi szakaszába 2000-ben érkezett, mikoris a Bizottság Futurum néven megnyitotta a vita honlapját, és tagállami szinten is számos fórum nyílt és szeminárium került megrendezésre, melyeken ki-ki elmondhatta véleményét. Természetesen Monnetnak is megvoltak a maga elképzelései azzal kapcsolatban, hogyan kellene az „új Európát” megszervezni, ám ő maga is sokszor homályosan fogalmaz. Abban következetes, hogy szükség van egyfajta politikai unió

kialakítására, ám ezen belül Monnet hol föderális Európáról (Monnet, 1978: 296, 338), hol föderális alapokon nyugvó Európáról beszél (Monnet, 1978: 295), emlékiratai végén pedig megjegyzi, hogy felesleges föderációról vagy konföderációról vitatkozni, mert az európai egységesedés precedens nélküli folyamat, és mint ilyet, nem lehet már meglévő modellekkel leírni (Monnet, 1978: 523). 46 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Monnet tehát ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint napjaink politikusai, és sajátos módon gyakorlatilag

minden elképzelhető megoldás mellett letette a voksát. A föderális Európa a továbblépést, a szuverenitás további jelentős részeinek (elsősorban a kül- és biztonságpolitikának) közösségiesítését jelenti, szövetségi kormánnyal és törvényhozással. A föderális alapokon nyugvó Európa megfogalmazás tág értelmezési lehetőségeket nyújt: egyfelől értelmezhető föderációként is, másrészt jelentheti azt is, hogy az élet jelentős területein a közös intézmények hoznak döntést, és ezek felelősek a végrehajtásért, de számos terület kívül marad hatáskörükön. Ez a második értelmezés felfogható akként is, hogy az integráció már most elérte végcélját, az együttműködés természetesen továbbfejleszthető, de a kialakult keretek radikális átalakítására nincs szükség. Monnet azon meglátása, mely szerint az európai integráció precedens nélküli jelenség és ezért nem szerencsés már meglévő modellek

keretei közé szorítani tökéletesen igaz, ugyanakkor nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi is az egységesülési folyamat vége. Újfajta megközelítéssel, kreativitással és bátorsággal kell hozzálátni az integráció további mélyítéséhez, mely legalább akkora kihívás, mint amekkora Monnet és kortársai előtt állt. A közös kül- és biztonságpolitika Annál is inkább igaz ez a megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy már Monnet idejében is felmerült annak az igénye, hogy Európa „egy hangon” szólaljon meg a nemzetközi politika színpadán. Ám a valóban közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) megteremtése még mindig várat magára, bár az annak létrehozását sürgető tényezők jó része még mindig megfigyelhető, igaz, másmilyen formában jelentkezik. Monnet korában a hidegháborús körülmények, az Egyesült Államokkal kialakítandó kapcsolatok, a nemzetközi fejlesztési együttműködés és a közös

kereskedelempolitika problematikái hívták fel a figyelmet arra, hogy a Közösség tagállamainak együtt kellene fellépniük harmadik országokkal szemben. A hidegháború véget ért, a közös kereskedelempolitikát sikerült tető alá hozni és a nemzetközi fejlesztési együttműködés terén is elért bizonyos eredményeket a harmonizáció, a KKBP hatékony működése iránti igény ugyanakkor korántsem csökkent, sőt. A hidegháború befejeztével és Európa gazdasági újjáépülésével alapvetően megváltozott a transzatlanti kapcsolatok jellege, és bár gazdaságilag, kereskedelmileg az EU az USA egyenlő súlyú partnerévé vált és hatékonyan tudja érvényesíteni érdekeit, a világpolitikában továbbra is az Egyesült Államok dominanciája (hegemóniája?) figyelhető meg. Európa ezen a téren is szeretné „felvenni a versenyt” Amerikával, ám erre egy jól működő KKBP nélkül esélye 47 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus

Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. sincs. A Közösséget frusztrálja az a tudat is, hogy katonai téren még világpolitikai szerepénél is jóval kisebb súlyt tud felmutatni, még Európában sem képes megelőzni a válságok kialakulását vagy kezelni a kialakult krízishelyzeteket. A szovjet-amerikai szembenállás vége és a globalizáció jelentőségének megnövekedése a biztonságpolitika fogalmának átértékelődéséhez vezetett, olyan új kihívások jelentek meg, melyek kezelésére európai szintű együttműködésre van szükség. Ide tartozik például az tömegpusztító fegyverek

elterjedésének problematikája, a terrorizmus új arca, az illegális bevándorlás, a „gazdag” és „szegény” országok közötti ellentétek kiéleződése és a környezetszennyezés kérdésköre. Készen áll-e Európa arra, hogy megtöltse tartalommal a közös kül- és biztonságpolitikát vagy a tagállamokban továbbra sincs meg a kellő politikai akarat, hogy szuverenitásuk e fontos részét is közösségiesítsék? Alkalmas-e egyáltalán az integráció jelenlegi intézményrendszere arra, hogy a tagállami külpolitikák koordinációjával járó feladatokat ellássa? Szükség van-e egyáltalán közös kül- és biztonságpolitikára vagy európai biztonság és védelempolitikára, és ha igen, milyen határok között? Jelenleg ülésezik az Európai Unió alkotmányos szerződésével foglalkozó kormányközi konferencia, mely szerződés tervezetében felmerül egy európai külügyminiszteri poszt megteremtésének lehetősége. A javaslat szerint a

jövőben e külügyminiszter végezné azokat a feladatokat, melyeket ma az Európai Bizottság külügyekért felelős biztosa (jelenleg Chris Patten) és a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője (Javier Solana) látnak el. Az európai külügyminiszteri poszt életre hívása valószínűleg egyike lesz a leghevesebb vitát kiváltó kérdéseknek, a jelenlegi tervezet szerintem számos ponton változni fog, a tárgyalások kezdeti szakasza során eszközölt módosítások később további mutációkon mehetnek keresztül. Hogy a vita végén milyen hatáskörökkel fog rendelkezni ez a miniszter, az egyelőre megjósolhatatlan. Annyi biztosnak látszik, hogy lesz európai külügyminiszter, ám az is valószínű, hogy „munkaköri leírásának” megértése nem lesz túl egyszerű. Nem számítok tehát arra, hogy az elfogadásra kerülő alkotmányos szerződés valamifajta áttörést hozzon a KKBP irányításának területén. Elképzelhető, hogy Európa a

mainál valamivel hatékonyabban fogja kezelni saját külügyeit, ám ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a hatékonyság növelése nem lesz nehéz, hisz bőven van mit fejlődni. A Monnet által is felvetett gondolat, mely szerint Európának egységesen kellene képviselnie érdekeit a világpolitika színpadán továbbra is megvalósításra vár, és valószínűleg hosszú 48 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. időnek kell még eltelnie addig, míg igazán közös külpolitikáról beszélhetünk. De valóban szükség van-e arra, hogy Európa jelentős

mértékben megnövelje világpolitikai súlyát? Annak tudatában, hogy már-már szentségtörést követek el, megkockázatom azt a kijelentést, hogy nem feltétlenül. A történelem azt mutatja, hogy amint egynél több nagyhatalom jelenik meg a színen, azok egy idő után óhatatlanul egymásnak esnek. Igaz ez európai és világviszonylatban egyaránt, a politikában éppúgy, mint a gazdaságban. Sokan úgy vélik, hogy Európa és az USA között fenyegető mértékben sose fog elmérgesedni a viszony, hisz közösek a kulturális gyökerek, az társadalmak által elfogadott értékek (kevés kivételtől eltekintve) megegyeznek, és ha a kapcsolatokban vannak is súrlódások vagy törések, alapvetően békés a viszony, sőt: egymás szövetségeseiről beszélünk. Európa (saját bevallása szerint) azért szeretne politikailag is megizmosodni, hogy síkra szálljon a multilateralizmus, a nemzetközi jog védelmében, helyre hozza a különböző nemzetközi szervezetek

presztízsét és növelje a nézeteltérések tárgyalások útján történő rendezésének hatékonyságát. A világpolitikában azonban a közös értékek és kulturális gyökerek fontosak lehetnek, de ha egy állam (vagy egyéb politikai entitás) rövid- vagy középtávú érdekei úgy kívánják, figyelmen kívül hagyhatók. Így volt ez az ókorban is, mikor a spártaiak szövetkeztek a perzsákkal az athéniek ellen, később a franciák paktáltak a törökökkel a Habsburgok ellen, és a közelmúltban is előfordult, hogy fejlett, demokratikus országok olyan rezsimeket támogattak, melyek enyhén szólva nem tartották tiszteletben az emberi jogokat. Az iraki háború kitörését megelőzően hallottam olyan érvelést, mely szerint Amerika és az Egyesült Királyság azért lehetnek biztosak abban, hogy Iraknak vannak tömegpusztító fegyverei, mert ők adták el neki. Gyanítom, manapság is inkább szabály, mint kivétel, hogy a fejlett nyugat diktátorokat

támogat. A közös kulturális gyökerek és a közösen vallott értékrend mint hivatkozási alap gyakorlatilag addig állja meg a helyét, míg nincs útjában gazdasági vagy politikai érdekeknek. A kérdés tárgyalásakor pedig figyelembe kell vennünk a jövő politikai nagyhatalmait is: Kínát, Indiát, Pakisztánt még kulturális kötelékek sem fűzik Európához. Az, hogy Európa jelenleg a multilateralizmus és a nemzetközi jog szószólója, nem jelenti azt, hogy akkor is az maradna, ha tényleges világpolitikai hatalommal rendelkezne. Természetes, hogy Európa a kérdések többoldalú rendezésének híve, mert szeretné, ha ő is beleszólással rendelkezhetne a világ ügyeinek intézésébe. Nem hiszem azonban azt, hogy ha a Közösség jelentős világpolitikai befolyással bírna, akkor is kiállna a multilaterális megoldások mellett. Szerintem jó példa erre a világkereskedelem: Európának esze ágában sincs, hogy kiálljon a 49 http://www.doksihu

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. kisebb gazdasági hatalommal rendelkező országok érdekeiért, vagy legalább figyelembe vegye azokat. Ugyanúgy a saját önző érdekei mozgatják a tárgyalásokon, mint más gazdasági nagyhatalmakat. A nemzetközi jogot természetesen fontosnak tartja, már amennyiben ez nem ellentétes saját érdekeivel: azt elismeri, hogy közös agrárpolitikája nem kifejezetten WTOkomform, ugyanakkor nem törekszik minden erejével arra, hogy a nemzetközi előírásoknak mielőbb maradéktalanul megfeleljen. Európa tehát korántsem az a kedélyes,

demokráciabarát, a nemzetközi jogot mindennél fontosabbnak tartó, a harmadik világ országaival törődő Közösség, mint amilyennek szeretné beállítani magát. Nem azért szeretne világpolitikai hatalomra szert tenni, hogy ezáltal az oly fontosnak tartott értékek érvényesülését elősegítse, hanem azért, hogy befolyással rendelkezzék a világ eseményei felett. Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy az Európai Közösség minden rossz megtestesítőjeként sunyi és álságos hazudozó, dominanciára törekvő elvetemült szövetség. Csupán úgy viselkedik, mint minden más állam Európának tehát el kellene kerülnie a közös kül- és biztonságpolitika kialakítását? Korántsem erről van szó. A fenti érveléssel csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, egy hatékony KKBP létrejötte nem feltétlenül fogja maga után vonni minden világok legjobbikát, és arra szerettem volna rávilágítani, hogy bár Európa a

multilateralizmus szószólója, ennek oka valószínűleg nem az, hogy a nemzetközi szolidaritás és demokrácia eszméjét érvényre juttassa, hanem hogy saját részvételét biztosítsa a világpolitikai döntések meghozatalakor. Azt is fontos látni, hogy egy jól működő, valóban közös külpolitikával számos olyan probléma megoldására nyílik majd lehetőség, melyek kezelésére Európa jelenleg képtelen, vagy legalábbis igencsak korlátozott mértékben áll módjában a kérdések kezelése. Ide tartozónak vélem nem utolsó sorban a válsághelyzetek kialakulásnak megelőzését, a válságkezelést, nem tagállam európai államok stabilitásának biztosítását vagy a globális környezetvédelmi problémák kezelését. Az integráció intézményrendszere A KKBP kapcsán tehát majdhogynem biztosra vehető, hogy annak irányításához új intézményt hoznak létre Európa vezetői. De mi a helyzet a Monnet-i intézményrendszer egyéb elemeivel?

Mennyire alkalmas a jelenlegi struktúra arra, hogy a jövő integrációját is működésben tartsa? Ha röviden akarunk válaszolni erre a kérdésre, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem: a hat tagország együttműködésére tervezett 50 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. intézményrendszer már ma is teljesítőképességének határára ért, huszonöt tagállam esetében könnyedén lebénulhat az egész integráció. Ráadásul azt is figyelembe kell vennünk, hogy a 2004-es bővítést újabbak követik majd, tehát olyan rendszert

kellene kialakítani, melynek keretei között több, mint harminc ország hatékony együttműködése biztosítható. De nemcsak a bővítés teszi túlhaladottá a mind ez idáig jól bevált intézményi struktúrát, hanem a mélyítés is. A tagállamok nem bíznak abban, hogy a Közösség szervei jelenlegi formájukban képesek lennének olyan módon kezelni kül- és belpolitikai kérdéseket, hogy az a részt vevő országoknak megfeleljen. Mindehhez hozzá kell vennünk a nemzetközi helyzet alakulását is: a mind jobban kiteljesedő globalizáció, a világpolitika és –gazdaság szereplőinek mind fokozottabb mértékű egymásrautaltsága szintén a hatékonyság fokozásának kényszerét hozza magával. A feladat nagyságát mutatja, hogy az intézményi reformok kérdése már a ’86-os Egységes Európai Okmány óta (tehát majdnem húsz éve!) szerepel az integráció napirendjén, igazi áttörést azonban mégsem sikerült elérni. Fejlődés természetesen

történt34, új intézmények születtek35, az alapok azonban gyakorlatilag érintetlenek maradtak. Ez a tény egyben arra is rávilágít, milyen hatalmas teljesítményt értek el Monnet és munkatársai az ESZAK, majd az EGK intézményrendszerének kialakításakor: az általuk végrehajtott „produkciót” mind a mai napig nem sikerült megismételni, az évtizedek alatt senkinek sem sikerült egyetlen olyan alternatívát sem kidolgoznia, melyet a tagállamok elfogadhatónak ítéltek. És ez nem véletlen: az intézményrendszer átfogó átalakításához képest ugyanis még a közös agrárpolitika radikális reformja is „sétagaloppnak” számít. Nem másról van szó, mint a hatalomgyakorlás, az érdekérvényesítés, a tagállami befolyás mértékéről, lehetőségeiről. Más szóval az integráció alapjairól. Ezek azok az alapok, melyeket sürgősen és alaposan át kellene alakítani, ha Európa meg szeretné tartani a világban jelenleg elfoglalt helyét,

arról nem is beszélve, ha növelni szeretné azt. Számomra úgy tűnik, Európa vezetőiben most sincs meg a kellő bátorság ahhoz, hogy a reformot keresztülvigyék: minden tagállam azzal a céllal száll ringbe, hogy nemzeti érdekeit védelmezze. Ez szerintem meglehetősen elhibázott hozzáállás, hiszen nemcsak hogy ring nincs, de a nemzeti érdekek sem feltétlenül azok, amelyeknek látszanak. Az európai egységesedés folyamata (a sporthasonlatnál maradva) nem egyéni sportág, hanem csapatjáték, 34 A nemzeti parlamenteket fokozottabb mértékben bevonják az európai döntéshozatalba, több területre is kiterjesztették a minősített többségi szavazást, jelentősen bővült az EP jogköre, stb. 35 Csak a legfontosabbakat említve: a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, az Európai Ombudsman. 51 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad

információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. melynek során elengedhetetlenül fontos, hogy a résztvevők bízzanak egymásban és a közösen létrehozott intézményekben. Már most látszik azonban a bizalom teljes hiánya: a „kis” államok körmükszakadtáig ragaszkodnak ahhoz, hogy „saját” biztosuk legyen, a „nagyok” az Európai Tanács (EiT) választott elnökével további kormányközi elemmel gazdagítanák az integrációt36, Spanyolország és Lengyelország mindent megtesznek azért, hogy megtartsák a Nizzában kialkudott szavazati súlyukat. A szerződésmódosítás elfogadása a tagállamok egyhangúságát igényli, és a vétójog még azt a kompromisszumkészséget is kiöli a

delegációvezetőkből, mellyel más körülmények között esetleg rendelkeznének. A nemzeti érdek fogalmával kapcsolatban pedig úgy vélem, hogy az európai integráción belüli érdekérvényesítési lehetőség csak egy része a nemzeti érdekeknek: fontosabb lenne arra törekedni, hogy a tárgyalássorozat eredményeként olyan integráció álljon elő, mely képes hatékonyan képviselni az európai érdekeket a világgazdaságban, a világpolitikában, Európán kívül és belül egyaránt. Hiába is rendelkezik bárki bármekkora befolyással az integráción belül, ha maga az Unió egy lebénult, döntésképtelen, egy helyben topogó dinoszaurusszá silányul. Ha a Monnet által kitalált intézményrendszer „szavatossági ideje” fél évszázad és számos bővítés után le is járt, egy gondolata mindenképp érvényes a mai helyzetre is: Európának egy „merész, konstruktív tettre” van szüksége (Monnet, 1978: 288). A kezdeményezésnek nem

feltétlenül kell kormánykörökből jönnie: Monnet munkássága arra is jó példát szolgáltat, hogy akkor is jelentős eredményeket érhet el valaki, ha nem rendelkezik valamilyen fontos közjogi tisztséggel. Sőt, Monnet meglátása szerint a politikai tisztség kifejezetten ellehetetleníti az újító gondolkodást, az államférfiak, politikusok látóköre eleve behatárolt, képtelenek kreatív megoldásokkal előállni, ezért van szükségük a kívülállók segítségére, tanácsaira (Monnet, 1978: 84). Az „ötletgazdák” számára az jelenti a kihívást, hogy elgondolásaiknak megnyerjék a politikai elit tagjait. Nem feltétlenül kell don quijote-i „magányos harcosokra” gondolnunk, mint amilyen például Coudenhouve-Kalergi volt. Napjainkban nagyobb sikerrel kecsegtet különböző civil szervezetekbe tömörülve, ezeken keresztül megközelíteni a döntéshozókat (ahogyan tette ezt Monnet is „akcióbizottságba” szervezve politikai pártok és

szakszervezetek képviselőit). 36 Ami önmagában nem feltétlenül baj, a veszélyt én abban látom, hogy szerintem az EiT elnöke a hatáskörök kapcsán állandóan konfliktusba kerülne az európai külügyminiszterrel. 52 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Drake (2001) kutatásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Jacques Delors által alapított Notre Europe -melyet párhuzamba állít Monnet akcióbizottságával- jelentős befolyást fejt ki Franciaország Európa-politikájának alakításában. Hiba lenne az új Európa megteremtésének (vagy ha jobban

tetszik Európa újragondolásának) felelősségét egyes egyedül a kormányokra, politikusokra hárítani, abból az európai értelmiségnek is aktív részt kell, kellene vállalnia. A kormányok fontos feladata (lett volna) e tekintetben az, hogy tevékenységükkel támogassák egy széleskörű, („társadalminak” is nevezett) vita kibontakozását: megteremtsék (vagy segítsenek megteremteni) azokat a fórumokat, melyeken keresztül a kutatók bekapcsolódhatnak az eszmecserébe, ösztönözzék a vitában való részvételt, élénkítsék a párbeszédet a politika és az értelmiség között. Erre szerintem nem, de legalábbis nem megfelelő mértékben került sor sem a tagállamokban sem a csatlakozó országokban. 53 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát

illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Záró gondolatok Európa tehát lázasan keresi a választ a Merre tovább? kérdésére. Az Európai Unió jövőjéről szóló, több éven át tartó vita lassan a vége felé közeledik, az alkotmányos szerződés tervezetének kidolgozásával megbízott Európai Konvent javaslata a kormányközi konferencia asztalára, és ezzel heves viták középpontjába került. Felmerülhet a kérdés: van-e értelme a XXI. század elején Jean Monnetval foglalkozni? A múlt helyett nem a jövőbe kellene-e tekintenünk, hogy megtaláljuk a válaszokat a történelem által feltett kérdésekre? Az egyszerűen megfogalmazott kérdésre összetett válasz adható. Egyrészt a múlt megismerésére nélkül nemigen érthetjük meg a jelenleg lejátszódó folyamatokat: látnunk

kell, honnan indult és hová érkezett Európa az egységesedés során. A folyamat reális értékeléséhez tudnunk kell, milyen belső logikája van az integrációnak, milyen rendezőelvek határozzák meg az integráció dinamikáját, ismernünk kell a múlt kihívásait és az azokra adott válaszokat. A múltban szerzett tapasztalatok hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy jobb megoldásokat találjunk a jelen kihívásaira, hogy a realitásokat megismerve számba vegyük lehetőségeinket. Az európai integráció egy folyamat, nem pedig egymástól elszigetelt európai szintű projektek láncolata. Másrészt Jean Monnet nem feltétlenül a múlt: számos elképzelése mind a mai napig aktuális, munkásságának eredményei napjainkban is kézzel fogható realitások. Az európai összefogás (egység) gondolata az idők során mit sem vesztett jelentőségéből: az ötvenes évektől napjainkig kisebb-nagyobb mértékben állandóan változott azon erők jellege és

tartalma, melyek az együttműködés irányába hajtották Európát, intenzitásuk azonban mondhatni állandó maradt, és ez minden valószínűség szerint a jövőben is így lesz. Ezen erők eredőjeként jött létre egy hosszú folyamat eredményeként napjaink Európai Uniója, és ezek az erők késztetik az öreg kontinens államait arra, hogy a jövőben is hatékonyan működjenek együtt. De hogy az „európai egység” eszméjénél kevésbé elvont fogalmakat is említsek: már Monnet is felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányközi alapokon nyugvó együttműködés természeténél fogva sem képes arra, hogy a hatékonyság egy meglehetősen alacsony szintjét meghaladja. Harmadrészt azonban el kell ismerjem, hogy a múltba nézés veszélyes is lehet, amennyiben a múlt tapasztalatait nem a jelen problémáihoz alkalmazkodva próbáljuk hasznosítani. Ha 54 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű

dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. gondolkodásunk fixálttá válik, ha görcsösen ragaszkodunk a korábban bevált módszerekhez szélsőségesen konzervatívvá –másképpen fogalmazva maradivá- válhatunk. Úgy kell tehát visszatekintenünk, hogy közben ne veszítsük szemünk elől a jelen lehetőségeit és a jövő kihívásait. Tagadhatatlan, hogy az európai integráció valóban hatalmas eredményeket ért el a Monnet-módszerrel, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az integráció továbbviteléhez alaposan át kell alakítani a rendszert. A múlt vizsgálata segítséget nyújthat abban, hogy felmérjük, melyek az integráció jelenlegi struktúrájában

azok az elemek, melyek a jövőben is használhatók lesznek, és melyek azok, melyek túlhaladottá váltak. 55 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Bibliográfia 1. Anonymus: The Schuman Declaration (A Schuman Nyilatkozat); http://wwweppedorg/Activities/docs/divers/infodoc-schuman-endoc; 2003 november 29 21:28; pp 18 2. Cheminande, J: FDR and Jean Monnet: The Battle Against British Imperial Methods Can Be Won (F.DR és Jean Monnet: A brit imperialista módszerek elleni csata megnyerhető); http://www.schillerinstituteorg/fid 97-01/002-3 monnethtml; 2003. november 29.

21:30 pp 16 3. Commission of the European Communities: White Paper on Governance; 2001; http://europa.euint/eur-lex/en/com/cnc/2001/com2001 0428en01pdf; 2003 november 29. 21:35; pp 35 4. Dell, E: The Schuman Plan and the British Abdication of Leadership in Europe (A Schuman-terv és a britek lemondása az európai vezetésről); Oxford University Press; London; 1995; pp. 320 5. Dobszay J: A szürkeállomány a legfőbb nyersanyagunk, Interjú Vizi E Szilveszterrel; HVG, XXV. évfolyam, 45 szám, 2003 november 8; pp 47-48 6. Drake, H: Visions and Utopias: The Lessons of a Commission Presidency; ECPR Workshop Sessions; Grenoble; 2001; pp. 29 7. Duchêne, F: Jean Monnet, The First Statesman of Interdependence (Jean Monnet, az interdependencia első államférfia); New York / London; 1994; pp. 384 8. Fazekas J (szerk): Az európai integráció alapszerződései 2; KJK-Kerszöv; Budapest; 2002; pp. 325 9. Fossum, J E – Menéndez, A J: ’Monnet minus’ – how the Commission got trapped

in the democratic deficit discourse („Monnet mínusz” – Hogy került a Bizottság a demokratikus deficit vitájának csapdájába); University of Oslo; Oslo; 2002; pp. 28 10. Hinteregger, G: Az új Európa (nehéz) születése; Európai Szemle, XIV évfolyam, 1-2 szám, 2003 nyár; pp. 5-28 56 http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 11. Horváth Z: Kézikönyv az Európai Unióról; Magyar Országgyűlés; Budapest; 1999; pp 323 12. J Nagy L: Az európai integráció politikai története; Maxim Könyvkiadó; Szeged; 2002; pp. 134 13. Leonard, D: Európai Unió; Geomédia

Kiadói Rt; Budapes; pp 334 14. Mezei, G: Helyreállított Európa; Osiris; Budapest, 2001; pp 343 15. Monnet, J: Memoirs (Emlékiratok); Collins; London; 1978; pp 525 16. Németh, I: Európa-tervek 1300-1945; ELTE Eötvös Kiadó; Budapest; 2001; pp 632 17. Rhinard, M: The Democratic Legitimacy of the European Union Committee System (Az Európai Unió bizottsági rendszerének demokratikus legitimációja); University of Cambirdge; Cambridge; 2001; pp. 33 18. Roy, J: Jean Monnet: People, Institutions, Laws (Jean Monnet: emberek, intézmények, törvények); http://www.euroynet/Jean%20Monnet%20homehtml; 2003 november 29 21:43; pp. 3 19. Schmidt, H: Die Selbstbehauptung Europas im neuen Jahrhundert (Európa önfenntartása az új évszázadban); 2000; http://www.weltpolitiknet/policy-forum/article/836html; 2003 november 29. 21:50; pp 11 20. Spierenburg, D – Poidevin, R: The History of the High Authority of the European Coal and Steel Community (Az Európai Szén és Acélközösség

Főhatóságának Története); Weidenfeld & Nicolson Orion Publishing Group Ltd; London; 1994; pp. 657 21. Weiler, JHH – Haltern, U: European Democracy and Its Critique (Európai demokrácia és annak kritikája); 1995; http://www.jeanmonnetprogramorg/papers/95/9501indhtml; 2003. november 29 21:57; pp 31 22. Wessels, W: Jean Monnet – Mensch und Methode Überschätzt und überholt? (Jean Monnet - Ember és módszer Túlértékelt és túlhaladott?); Institut für Höhere Studien; Bécs; 2001; pp. 17 57