Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Sütő Krisztina - Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem liberalizálása az Európai Unió területén és Magyarországon

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány SZOLGÁLTATÁSOK, SZOLGÁLTATÁSKERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ TERÜLETÉN ÉS MAGYARORSZÁGON, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TÁVKÖZLÉS ÉS ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLÉS SZABÁLYOZÁSÁRA Készítette: Sütő Krisztina Budapest, 2009 http://www.doksihu Tartalomjegyzék 1. Előszó 5. oldal 2. Bevezetés 6. oldal 3. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem a világban 9. oldal 3.1 Szolgáltatások, szolgáltatás definiálása 3.11 A definíció 3.12 Szolgáltatások sajátos jellemzői 9. oldal 9. oldal 10. oldal 3.2 Szolgáltatások részterületei 13. oldal 3.3 A szolgáltatáskereskedelem helyzete a világban 16. oldal 3.31 A kezdetek 16. oldal 3.32 GATT, WTO 17. oldal 3.33 Európa 20. oldal 3.34 GATS 22. oldal 3.35 A szolgáltatáskereskedelmi tárgyalások újabb fordulója

28. oldal 3.36 A Hágai miniszteri konferencia 30. oldal 4. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem az EU-ban 4.1 Az Európai Unió 32. oldal 32. oldal 4.11 Egységes Európai Okmány (1986) 32. oldal 4.12 Maastrichti Szerződés 34. oldal 4.13 Amszterdami Szerződés 35. oldal 4.14 Nizzai Szerződés 37. oldal 4.15 Lisszaboni célkitűzések 37. oldal 4.16 2007-es Lisszaboni Szerződés 41. oldal 4.17 Bolkeinstein-irányelv 42. oldal 4.18 Zöld Könyv 43. oldal 4.2 A négy szabadság 44. oldal 4.21 Az áruk szabad mozgása 44. oldal 4.22 Személyek szabad mozgása 44. oldal 4.23 Tőke szabad mozgása 45. oldal 4.24 Szolgáltatásnyújtás szabadsága 45. oldal 4.3 Áttekintés 47. oldal 3 http://www.doksihu 4.4 Mai helyzet: Európai Unió 52. oldal 4.41 Szolgáltatási Irányelv 52. oldal 4.42 „Távközlési csomag” 56. oldal 4.5 Kitekintés: Tagországok helyzete 5. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem Magyarországon 60.

oldal 62. oldal 6. Távközlési, elektronikus hírközlési szabályozások, mint a szolgáltatáskereskedelem része Magyarországon 65. oldal 6.1 1992évi LXXII Törvény 65. oldal 6.2 Uniós csatlakozásunkkal járó változások 67. oldal 6.21 Nemzeti Hírközlési Hivatal 67. oldal 6.22 2002-2004 közötti időszak bemutatása 68. oldal 6.23 2003 évi C törvény bemutatása 70. oldal 6.3 Napjainkban zajló változások 72. oldal 6.31 Új hírközlési reformcsomag 73. oldal 6.32 Roaming-díjak 75. oldal 6.4 Magyar Telekom 77. oldal 6.41 Történeti áttekintés 77. oldal 6.42 Változások 78. oldal 7. Befejezés 81. oldal Forrásjegyzék 83. oldal 4 http://www.doksihu 1. Előszó „.a rádióhullámok nem ismernek határokat, és az internetprotokollnak sincs nemzeti hovatartozása” Jose Manuel Barosso 2004 óta Magyarország is az Európai Unió tagjává vált, ezzel egy nagy utat tett meg a távközlés és elektronikus hírközlés

szabályozásának egységesítésére. Ezen szabályozások elengedhetetlenné tették országunkat a szolgáltatások és szolgáltatáskereskedelem liberalizációjának elérésében. Az idézetemben is jól tükröződik, hogy napjainkra a tagországok közötti határok elmosódtak, eltüntek minden területen, s egy belső határok nélküli Európa a jövő. Köszönetnyilvánítás: Dr. Majoros Pálnak, a belső konzulensemnek, Zlatár Györgynek, a külső konzulensemnek és a Magyar Telekom Nyrt.-nek, hogy megteremtette számomra a lehetőséget, hogy erről a témáról írjak. 5 http://www.doksihu 2. Bevezetés Dolgozatom témájául a szolgáltatáskereskedelem, áramlás illetve a szolgáltatások liberalizálásának folyamatának bemutatását választottam, különös tekintettel a távközlésre, az elektronikus hírközlésre vonatkozó liberalizációs lépésekre. Az Európai Unió történelmében a „négy szabadságjog” (tőke, munkaerő, áru,

szolgáltatás) megteremtése, s áramlásának szabaddá tétele jelentette az egyik mérföldkövet, az első lépéseket egy közös belső piac megvalósulása felé. Választásom azért esett a szolgáltatásáramlásra, mert a „négy jog” közül a másik három (tőke, áru, munkaerő) áramlása szinte teljesen megvalósult. A szabályaik, határaik, alkalmazásuk kikristályosodott, letisztázódott, de ez nem igaz a „negyedik szabadságjogra”; a szolgáltatásra –, a szolgáltatásáramlásra az Európai Unió területén. A szolgáltatások mozgásának szabadsága mind a mai napig formálódik, számos ágazata közül a távközlés, az elektronikus hírközlés az egyik olyan terület, melynek szabályozása mind a mai napig tart, köszönhető ez a technika, a technológia folyamatos és állandó fejlődésének, s az ezáltal létrejövő új szolgáltatások szélesedő termékpalettájának. A távközlés, az elektronikus hírközlés szinte az egyetlen

olyan ágazat, amelyre vonatkozó szabályok, rendeletek hatályba lépése 2009 végére esik, tehát elmondhatjuk, hogy igen „friss” témának számít. Különösen vonzóvá tette számomra ezt a témát az, hogy ennek a folyamatnak mi is részesei vagyunk úgy is mint, európai uniós állampolgárok és úgy is mint, mi akik itt élünk Magyarországon. Hiszen az eddig hozott rendeletek, törvények hasznossága, szükségszerűsége csak most érződik, a végrehajtásuk után, hiszen egy rendeletnek mindig szükség van némi átfutási időre, most kristályosodik ki hatásuk. A szolgáltatások liberalizálásának folyamata igen friss, fiatal, s épp ezért még nem kiforrott, de annál dinamikusabb, erőteljesebb. Számos törvény és határozat hatályba lépése, illetve rendeletek végrehajtásának határideje 2009-re esik. Épp ezért az általam választott témában még nem született sok szakirodalom, főképpen magyar vonatkozásban nem, hiszen

Magyarországon még elég új és épp ezért kiforratlan az Európai Unió szolgáltatásáramlásába való bekapcsolódásának, ill a szolgáltatási irányelv alkalmazása, iránymutatásának követése, melyet hazánkban csak 2006. decemberében fogadtak el, s amelynek teljesítési határideje 2009 végére esik. A szolgáltatásokra vonatkozó 6 http://www.doksihu uniós és magyar törvények, rendeletek és alkalmazásuk még mind a mai napig formálódnak, egy dolog biztos e területen az Európai Unió életében: egy egységes közös belső piac létrehozása, megvalósítása minden területen. A legfontosabb kérdések ezzel kapcsolatban, melyek megfordultak a fejemben: Hogyan illeszkedik, illeszkedett be a szolgáltatáskereskedelem az Európai Unió életébe? Hogyan sikerült a negyedik szabadságjogot szabályozni az Unió területén illetve Magyarországon? Miért volt, van szükség a szabad szolgáltatás áramlás megteremtésére, liberalizálására?

Hogyan valósul meg Magyarország és az Európai Unió ill a többi tagország között megteremtett szolgáltatáskereskedelem? Hogyan ültetik be Magyarországon a törvénykezésbe a szolgáltatási irányelvet? S egyáltalán mit takar a szolgáltatási irányelv fogalma? Remélem, hogy szakdolgozatomat olvasva mindenki választ kaphat ezekre a kérdésekre. Továbbá felmerülhet egy igen fontos kérdés: a szolgáltatások közül miért pont a távközlésre, elektronikus hírközlésre fordítottam a figyelmem, specifikáltam a dolgozatom. A válasz egyszerű: azért mert ebben élünk, mert ez a jövő. A távközlés, illetve elektronikus hírközlés technológiai fejlődésének jóvoltából a fogyasztók egyre szélesebb rétege férhet hozzá egy egyre bővülő szolgáltatás- és termékpalettához. A mobiltelefon és internet használata ma már nem kiváltság, hanem szinte létszükségletté vált, Magyarországon naponta több millió ember telefonál,

internetezik egyszerre minden nehézség nélkül akár belföldön, akár külföldön. De mindezt teszik anélkül, hogy tudnák, milyen tárgyalási sorozatnak kellett végbemennie megvalósulásához, mennyi törvény és jogszabály kell ahhoz az országok között, hogy ők szabadon, s lassan már roaming- illetve mindenféle különdíj nélkül telefonálhassanak egyik tagországból a másikba. Az átlagemberek nem tudják, hogy milyen hosszú és sok tárgyalásnak kellett végbemennie ahhoz, hogy megvalósuljon a számukra már természetesnek tekintendő jogok, mint például az adatvédelem, a fogyasztóvédelem. S akármilyen hihetetlen, de a fogyasztó, azaz mi igenis egy rendeletnek köszönhetjük, hogy elvárhatjuk azt egy szolgáltatást nyújtó cégtől, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást kapjunk kifizethető áron. Hiszen lássuk be ez a fogyasztó szempontjából egy teljesen alapvető elvárás, s nem gondol bele, hogy ez milyen folyamatoknak

köszönhetően valósulhatott meg. Az Európai Uniós előírásoknak köszönhetjük azt, hogy a hazai szolgáltatást nyújtó távközlési vállalatok nem csillagászati áron ajánlják a 7 http://www.doksihu szolgáltatásaikat, hanem megfizethetővé tették egy rendelettel, s azzal, hogy tisztességes versenyt teremtettek a piacon különféle szabályozásokkal. Az egységes belső piac megteremtésének gondolatával, illetve megteremtésére előírányzott intézkedésekkel minden tagállamban ugyanazon jogszabályok érvényesek. Érdekes bele gondolni, hogy az EU szabályoz közösségi szinten olyan kisebb volumenű dolgokat, mint a számhordozhatóság, vagy szolgáltatóváltás megkönnyítése. S valljuk be ezen intézkedések létrehozása, a fogyasztó védelme, nekünk ügyfeleknek, felhasználóknak fontos, még sem vagyunk tisztában jogainkkal, s azzal, hogy mely már érvénybe lévő rendeletek vonatkoznak ránk pozitívan. Minden nap használjuk, a

mobiltelefont s közben panaszkodunk a lassú és bonyolult ügyintézésre, az adminisztrációra, arra, hogy nem lehet egyik napról a másikra szolgáltatót váltani, miért kell roaming-díjat fizetnünk mikor EU-tagok lettünk, mikor szünik már meg; s nagyon örültünk mikor megvalósult a számhordozhatóság. S ki hinné el azt, hogy ezeket a dolgokat mind uniós szinten kell szabályozni? S vajon az emberek, a felhasználók hány százaléka van tisztában azzal, hogy az „új távközlési csomag” 2010-től lehetővé teszi számukra azt, hogy akár egy nap alatt szolgáltatót válthassanak? Láthatjuk, hogy a törvények, rendeletek jelenlegi formálódása miatt, kisebb akadályokba ütközik a jelenlegi ill múltbeli helyzetek, törvények, döntések, lépések feltárása, elemzése. Szakdolgozatomban az ok-okozati viszonyokat szeretném feltárni, s olyan kérdésekre választ adni illetve keresni, amelyek a mára kialakult képhez vezettek az Európai Unióban,

külön figyelmet szentelve Magyarországnak, s kapcsolatának az Európai Unióval. Ehhez a képhez természetesen hozzátartoznak a gazdasági, a jogi, a társadalmi, a kereskedelmi szabályozások, előírások. Dolgozatomban arra törekszem, hogy átfogó, érthető, átlátható és tiszta képet adjak a szolgáltatások liberalizálásának folyamatáról, kiemeljem jelentőségét, továbbá bemutassam azt a környezetet, a törvények, rendeletek tengerét, amelyben élünk, s amely mind a mai napig formálja nem csak a szolgáltatástnyújtó vállalatok, hanem a mi életünket is. 8 http://www.doksihu 3. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem a világban 3.1 Szolgáltatás, szolgáltatáskereskedelem definiálása Ahhoz, hogy megértsük a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának fontosságát, s jelentőségét, tisztában kell lennünk magával a szolgáltatás fogalmával. Már a definíció pontos és találó meghatározása sem volt könnyű a

történelem folyamán, sőt még napjainkban sem, hiszen folyamatosan változik, fejlődik, modernizálódik a tercier1 szektor. A szolgáltatások „bonyolultságából” és megfoghatatlanságából adódik a kereskedelmük és áramlásuk szabályozásának nehézségei. A szolgáltatások sajátos tulajdonságaiból eredően nem lehet ugyanúgy szabályozni ezt a területet, mint ahogy az az áruk esetében megtörtént. Ezek a jellemzők eltérnek az áruk jellegétől, s ezeknek a „különlegességeknek” köszönhető, hogy a kereskedelmük is különleges odafigyelést igényel. Természetesen ezek a sajátosságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a szolgáltatások kereskedelmének szabályozásával, évtizedekkel az áru kereskedelmének liberalizálása után kezdtek foglalkozni, s ahhoz is, hogy ez a folyamat mind a mai napig tart. 3.11 A definíció A szolgáltatások definícióját már sokan próbálták megfogalmazni, köztük sok neves magyar közgazdász is, de

úgy vélem talán a legprecízebben meghatároznia az Európai Unió tagállamainak sikerült az EK-Szerződésben, mely a mai napig az Európai Unió alapjául szolgál. Ezen cikk alapján sorolja be az Unió a különböző területeket a szolgáltatások közé, továbbá ez a cikk szolgál alapjául a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának, folyamatának is az Unión belül, illetve a szolgáltatási irányelv is erre épül. A nem annyira hozzáértők általában megelégszenek egy egyszerűbb megfogalmazással, amely a következőket mondja ki: A szolgáltatási szektor a gazdaságban a tercier1 nevet viseli, mely egyike a fejlett gazdaságok három legfontosabb gazdasági ágazatának. A szolgáltatás olyan, kézzel megfoghatatlan eredményű munkavégzés vagy jogosultság, mely annak 1 Tercier: harmadik, harmadlagos 9 http://www.doksihu fogadója, vagy élvezője számára értékkel bír. A szolgáltatás nyújtója valamilyen ellenértéket vár el az adott

szolgáltatásért cserébe ( Ez napjainkban általában egész egyszerűen a pénzt jelenti, mint ellenszolgáltatási díjat). Ha a szolgáltatás egy termékhez kapcsolódik, úgy általában az a bevett szokás – napjainkban ez az elfogadott - , hogy az ellenszolgáltatás már a termék árába volt beépítve. A szolgáltatások meghatározása az EK-Szerződés szerint a következőképpen hangzik: „Ahhoz, hogy egy tevékenység „szolgáltatásnak” minősüljön, önálló vállalkozói tevékenységnek kell lennie, azaz olyan szolgáltatónak kell nyújtania azt, aki (lehet természetes vagy jogi személy) nem rendelkezik munkaszerződéssel. További követelmény, hogy a tevékenységet rendszerint díjazás ellenében kell nyújtani; más szóval, a tevékenységnek gazdasági jellegűnek kell lennie. Ennek megállapítása eseti alapon történik az egyes tevékenységek tekintetében. A puszta tény, hogy a tevékenységet az állam, egy állami szerv vagy

egy nonprofit szervezet nyújtja, nem jelenti azt, hogy a tevékenység nem minősül az EK-Szerződés vagy a szolgáltatási irányelv szerinti szolgáltatásnak. Vagyis, az EB joggyakorlata értelmében „a díjazás lényeges jellemzője, hogy a szóban forgó szolgáltatás ellenszolgáltatásának minősül” . Az, hogy a díjazást a szolgáltatás igénybe vevője vagy egy harmadik fél nyújtja-e, nem releváns. „2 De ha röviden szeretnénk megfogalmazni a fentebb olvasottakat, akkor elég, ha annyit mondunk, hogy a szolgáltatások közé tartozik minden olyan, a Szerződés 50. cikkében említett önálló gazdasági tevékenység, amelyet rendszerint díjazás ellenében nyújtanak. 3.12 Szolgáltatások sajátos jellemzői Most nézzük meg, hogy milyen fentebb említett sajátos tulajdonságokkal is rendelkeznek a szolgáltatások, melyek azok a jellemzők melyek teljesen megkülönböztetik az áruktól, s ezáltal szakadékot képeznek az áruk kereskedelmének

és a szolgáltatások kereskedelmének szabályozása között. Természetesen a liberalizálás során arra törekednek, hogy a szolgáltatások áramlására vonatkozó előírások felépítése hasonlítson a már meglévő áruk áramlására vonatkozókra, ezáltal próbálván egyszerűsíteni a tagállamok, országok 2 Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 10 http://www.doksihu kereskedelmét, de mindenképpen külön figyelmet kell fordítani a különbségekre. A nemzetközi kereskedelemben a legfontosabbnak számító tulajdonságokat, melyek a szolgáltatásokra jellemzők, s melyek leginkább elkülönítik őket az áruktól, Blahó András és munkaközössége által írt Világgazdaságtan című könyv alapján állítottam össze saját megvilágításban. Ezek a következők: • Megfoghatatlanság (intangibility): Mivel a

szolgáltatásoknak nincs fizikai formájuk, nem tárgyiasultak, nem megfoghatók, így nem birtokolhatók. Ennek hátrányos következménye az, hogy mivel nem megfogható, így a fogyasztó nem veheti a kezébe, nem próbálhatja ki, nem ellenőrizheti a minőségét. Ha ezt a tulajdonságot a nemzetközi kereskedelemben szemléljük, akkor az a következménye, hogy az exportőrnek fokozottan kell figyelnie a fogyasztói kapcsolatokra, illetve a marketing eszközökre, melyekkel kommunikál. Természetesen a megfoghatatlanság sem igaz mindegyik szolgáltatásra, nem teljesül teljes egészében minden esetben, ilyen kivétel például azon szolgáltatások melyek megfogható, fizikai formában megjelenő termékhez kapcsolódnak (ilyen lehet például egy zenei CD vagy egy könyv, de akár lehet egy építészeti szolgáltatás is például egy játszótér). • Egyetemesség: Ezen tulajdonság azt a követelményt támasztja a szolgáltatással szemben, hogy mindenki számára

elérhető legyen. • Elválaszthatatlanság (inseparability): Ezen tulajdonság azt fejezi ki, hogy a szolgáltatások termelése és fogyasztása egy időben, egy helyen zajlik. E sajátosságnak a következményei megjelennek a nemzetközi kereskedelemben, hiszen az áruforgalommal ellentétben a szolgáltatást nem állíthatja elő „otthon” és értékesítheti külföldön. • Tárolhatatlanság (perishability): Ez a jellemző az előző tulajdonságból vezethető le. Mivel a szolgáltatások a fogyasztással egy időben termelődnek, így nem készletezhetők, tárolhatók. Az igénybe nem vett szolgáltatások nem tehetők el későbbre, nem tárolhatók, s ez veszteséget okozhat a szolgáltatás nyújtójának. A 11 http://www.doksihu kereskedelem szempontjából fontos ez a sajátosság, mert törekedni kell az egyenletes értékesítésre. • Egyediség (lack of homogeneity): Mindenkori létrehozása valamely személy konkrét személyes

munkájához kötődik. Ennek következménye az, hogy a szolgáltatás minősége erősen függ a személytől, például annak tapasztaltságától, tanultságától, stb. • Szállíthatóság hiánya (lack of transportability): Az eddig tárgyalt tulajdonságokból következik, hogy a szolgáltatások többsége nem szállítható, viszont ezek a korlátok fokozatosan enyhülnek a technológia fejlődésével. Természetesen, ha a szolgáltatást lehet tárgyiasítani (például egy zenei CD), akkor az már szállíthatóvá válik. Ezek alapján láthatjuk, hogy milyen jelentős különbségek lelhetők fel az áruk és szolgáltatások között, s ezek a különbségek vezetnek a szolgáltatáskereskedelem és árukereskedelem közötti különbségekhez, illetve a szabályozásuk közötti eltérésekhez. 12 http://www.doksihu 3.2 Szolgáltatások részterületei Napjainkban, ha a szolgáltatások csoportosításáról esik szó, arról, hogy milyen fajtái is

léteznek, akkor nem kaphatunk vagy adhatunk egyből egyértelmű választ. Hiszen a kérdés nem az, hogy milyen fajtái vannak a szolgáltatásoknak, hanem az, hogy mi szerint csoportosítsuk őket. A mindennapokban, ha a szolgáltatások fajtáiról kérdezzük az embereket, akkor általában azt a választ kapjuk, hogy vannak az alapszolgáltatások, mint például a közüzemi (víz, áram, gáz, stb.) és kommunális (távfűtés, meleg víz) szolgáltatások, egészségügy, oktatás és emellett vannak a kiegészítő szolgáltatások, melyek közé sorolhatjuk a postai, a banki szolgáltatásokat. De vajon tényleg ilyen egyszerűen lehet csoportosítani a szolgáltatásokat? Ha a válasz igen, akkor felmerül kérdés, hogy ebben az esetben miért olyan nehéz akár nemzetek feletti, akár Európai Uniós szinten szabályozni a szolgáltatásokat, a szolgáltatásáramlást és – kereskedelmet? Talán azért, mert nem lehet a határokat ilyen könnyen meghatározni a

különböző területek között, továbbá a tagállamok, országok különböző hagyományokkal, szokásokkal rendelkeznek, melyeket nehéz központilag összefogni. Szóval a fenti kérdésre a válasz: nem. Nem lehet ilyen egyszerűen meghúzni a határvonalat, s csoportosítani a szolgáltatásokat. Az Európai Unió úgy hidalta át ezt a problémát, hogy a következő módon határozta meg az egyes szolgáltatások jelentéstartalmát (legutoljára a Zöld Könyvben3 – Zöld Könyv az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról – véglegesítették): • Általános gazdasági érdekű szolgáltatások • Általános érdekű nem gazdasági szolgáltatások • Közszolgáltatás • Közszolgáltatási kötelezettség • Közvállalkozás • Egyetemes szolgáltatás 3 Zöld Könyv: 2003, Pontos címe: Green Paper on sevices of general interest. Az Európai Bizottság adta ki ezen dokumentumot, azért hogy egy-egy szakterület aktuális

problémaira megoldást találjon, lásd 36.oldal Forrás: http://europa.eu/legislation summaries/competition/state aid/l23013 enhtm 13 http://www.doksihu Most szeretném meghatározni a fentebb felsorolt akkor nem definiált szolgáltatások fogalmát! Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások alatt olyan gazdasági természetű szolgáltatásokat értünk, amelyeket egy adott tagállam vagy Közösség meghatározott kötelezettségként definiál. Egyetemes (univerzális) szolgáltatások az az alapvető szolgáltatásokhoz kapcsolódó kifejezés, amely biztosítja mindenki jogát az alapvető szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférésre és a szolgáltatók számára előírja a meghatározott feltételeknek megfelelő kínálatát, beleértve a területi lefedettséget és a megfizethető árat is 4. S ez a fogalom abban különbözik az eddig használt kötelező szolgáltatás fogalmától, hogy követelményként az elérhető ár alkalmazását

is megfogalmazza. Az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatásoknál a legfontosabb előrelépést az jelentette, hogy a piaci alapon szerveződő hálózatos iparágakra is értelmezendő. A hálózatos szolgáltatásokat (víz, távközlés, energia, stb) eddig a legtöbb országban állami tulajdonban lévő monopóliumok adták, de napjainkban már ezeket felváltotta a versenypiaci struktúra. Ma már a magánszektor is ígéretes befektetésnek tekinti az egyetemes szolgáltatást nyújtó vállalatokat. Megváltoztak a követelmények is, melyeket az egyetemes szolgáltatásokkal szemben támasztottak: előtérbe került a fogyasztóvédelem, a „vásárló” jogainak a védelme, a választék és minőség kérdése, az ár – érték arány megfelelőssége.5 A közszolgáltatás jelentése tagországonként eltérő lehet, eltérően értelmezhetik, kevésbé pontos a meghatározása. A kifejezés néha arra hivatkozik, hogy az adott szolgáltatást

mindenki számára kötelező biztosítani, néha azt emeli ki, hogy egy szolgáltatásnak meghatározott szerepet jelölnek ki a köz érdekében, és néha a szolgáltatást nyújtó jogalany tulajdonlására vagy státuszára vonatkozik.6 4 Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 5 Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99 o 6 Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 14 http://www.doksihu A közszolgáltatási kötelezettséget a következő módon definiálhatjuk: Olyan követelményekre

vonatkozik, amelyeket a hatóságok a szolgáltatásnyújtónak kötelezően előír, azért, hogy biztosítsák ezek által azt, hogy eleget tegyenek a közérdekű célkitűzéseknek. A közvállalkozás fogalmát a szolgáltatásnyújtó tulajdoni formájának meghatározására használják, amelyre a Szerződés szigorú semlegességet ír elő. Lényegtelen, hogy az általános érdekű szolgáltatást nyújtó szolgáltató köz- vagy magánkézben van-e, ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak rá.7 Sajnálatos módon az egyes kifejezések nem teljesen pontos meghatározása még mind a mai napig is fogalmi keveredést okozhat, ilyen eset például az, hogy a közszolgáltatást és az egyetemes szolgáltatást még mindig sokan azonos tartalmúnak értelmezik. Olyan helyzetekben, amikor a homályos megfogalmazás miatt nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mely szolgáltatás mely kategóriába tartozik, akkor az uniós esetjog alapján kell dönteni. 7

Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 15 http://www.doksihu 3.3 A szolgáltatáskereskedelem helyzete a világban 3.31 A kezdetek A XXI. századra a globalizáció és nemzetköziesedés hatására jelentős változások figyelhetők meg a világon. Az elmúlt évtizedekben a világgazdaságban tapasztalható strukturális átalakulások leginkább a szolgáltatási szektorban jelennek meg, s ennek fő oka az, hogy a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem, illetve maga a szolgáltatáskereskedelem, csak az utóbbi évtizedekben került a figyelem középpontjába.8 Az eddigi enyhe érdeklődés a tercier szektor iránt visszavezethető arra, hogy nem álltak rendelkezésre a megfelelő technikai, technológiai lehetőségek, s ezáltal szolgáltatások nemzetközi „forgalomképessége” mérsékeltebb volt, továbbá az, hogy

a szolgáltatások olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek eltérnek az áruk jellemzőitől, s amelyek ezáltal sajátossá teszik a szolgáltatások kereskedelmét is.9 Továbbá a késői érdeklődés a szolgáltatások iránt visszavezethető arra is, hogy a nemzetek nem szívesen adták ki a kezeik közül, hiszen a nemzet vérkeringését adta, azáltal, hogy nemzeti szinten szabályozhatták. Az 1990-es évek végén egyre inkább arra törekedtek, hogy minél jobban érvényesülhessen a szabadságnyújtás szabadsága, a liberalizálás minél hamarabb és jobban végbemenjen. Ekkor már a szolgáltatások egyre nagyobb részt hódítottak meg mind a foglalkoztatottak, mind a megtermelt GDP arányában. Az 1990-es évektől a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem növekedési üteme felgyorsult, s talán már azt is kijelenthetjük, hogy meghaladja az árukereskedelem bővülésének mértékét. Ezt a tendenciát az alábbi grafikon is jól mutatja: 8 Németh Petra -

Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99 o 9 Külgazdaság, 2003 (47.évf) 2.sz 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 16 http://www.doksihu 1.ábra: A világ áru- és szolgáltatáskereskedelmének alakulása 1980 és 2000 között Forrás: Külgazdaság, 2003 (47.évf) 2sz 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja Ezt a fejlődést erősítette továbbá az a tény, hogy egyre több szolgáltatás vált függetlenné a termeléstől, gyártástól, önállósodott, s az így létrejövő üzletágak ösztönzőleg hatottak, csábították a befektetőket független, specializált szolgáltatóvállalatok létrehozására. Ezt a folyamatot segítette a liberalizáció

terjedése is, s hogy az állam a közszolgáltatások egyre nagyobb részét adta ki a kezéből, s tette át a magánvállalatok, cégek hatáskörébe. A szolgáltatáskereskedelem nemzetközivé válását nehezítette az a tény, hogy a legtöbb ország kereskedelempolitikája nem tette lehetővé a szolgáltatások szabad áramlását, korlátozásokkal nehezítették a kereskedelmét. 3.32 GATT, WTO A nemzetközi kereskedelem, s így a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem összehangolását a WTO ( World Trade Organization – Kereskedelmi Világszervezet) vállalta magára. A WTO 1995-ben jött létre a 1947-ben aláírt GATT (General Agreement of Tariffs and Trade – 17 http://www.doksihu Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) utódjaként, mely 1994. december 31-ig volt hatályos. A szolgáltatáskereskedelem szabályozásának, liberalizációjának lemaradását magyarázza a két lépés között eltelt idő hosszúsága is, hiszen amíg a nemzetközi

árukereskedelem szervezett és globális szabályozása és liberalizációja elkezdődött már 1947ben (a GATT gondolatával) addig a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályrendszerének kialakítása csak a kilencvenes évek közepén, 1995-ben a WTO megalakulásával vette kezdetét. A GATT nem tért ki a szolgáltatásokra, sőt alapból megkérdőjelezte egy szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó nemzetközi egyezmény szükségességét. Ekkor még a szolgáltatások nagy részét nem tartották alkalmasnak arra, hogy kereskedelempolitikai célokra használják, más szolgáltatásokat (pl vasút, telekommunikáció, vezetékes szolgáltatás, hálózatos szolgáltatások) pedig vagy állami tulajdonban volt vagy állami szabályozás alá esőnek tekintették. Bár a pénzügyi szolgáltatásoknak már akkoriban is nagy jelentősége volt, mivel a nemzetközi áruforgalom elengedhetetlen része volt, a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem

átfogó és sok országra kiterjedő szabályozása, csak a GATT uruguayi fordulóján következett be. 10 Ekkor jött létre a WTO szervezete illetve a GATS 11, mely 1995-től lépett hatályba, s döntöttek úgy, hogy a nemzetközi kooperációt a kereskedelempolitika egészére kiterjesztik, beleértve a szolgáltatásokat is. A GATS illetve a WTO megszületéséhez az USA és Európa közös nézőpontra való jutása, megegyezése volt szükséges, majd a későbbiekben A GATS megállapodáshoz csatlakoztak a fejlődő országok is, mely lehetővé tette ezáltal a szolgáltatások liberalizálásának, a szolgáltatáskereskedelem szabad áramlásának nemzetek feletti szintre való emelését. A WTO létrejöttével egy olyan szervezet született, melyre igen fontos feladat hárult: meg kell határoznia globálisan és átfogóan a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelveit, szabályait, a liberalizáció lépéseit és módszerét, továbbá képesnek kell lennie

meghatározni s felügyelni a tagországok liberalizációjára vonatkozó kötelezettségvállalásokat. Ilyen 10 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan, 2007, Akadémia Kiadó Zrt. GATS: Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről, angol megfelelője: General Agreement on Trade of Service, 1995-ben jött létre, részletesebben lásd 18. oldal 11 18 http://www.doksihu körülmények között látott napvilágot az Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről, a GATS ( General Agreement on Trade of Service). A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizálásától az emberek sokat vártak, látták az előnyöket, de közben rettegtek is az előre nem látható veszélyektől. Ahhoz, hogy a szolgáltatáskereskedelem liberalizációja pozitív hatást eredményezzen a tagországokban fontos, hogy előfeltételként hatékony szolgáltatási szektor legyen jelen az ország piacán. A szolgáltatások áramlásának

liberalizációja versenyt teremt a tagországok szolgáltatói, vállalatai, transznacionális12 cégei között, s így megnő a verseny a szolgáltatások piacán. Ez a helyzet versenyre, fejlődésre készteti a hazai szolgáltatókat, s a versenyképes szolgáltatások, szolgáltatók jelenléte a piacon növeli a gazdaság teljesítményét, akár exportképességét is. A fogyasztó is jól jár azzal, hogy kialakul ez a szituáció ( verseny a szolgáltatások piacán), hiszen így a szolgáltatások ára csökken, viszont a minőségük és a kínálat növekszik. A WTO biztosítja a piacra lépés feltételeinek stabillá tételét, s átláthatóságát, ez a nemzetközi piacon nagyobb fokú előreláthatóságot teremt az exportőrők számára. 13 Sajnálatos módon negatív kicsengése is lehet a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának néhány országban. Ez akkor fordulhat elő, ha a hazai szolgáltatók nem bírják a versenyt Bár az erős külföldi

szolgáltatók megjelenése kedvező lehet a fogyasztóra nézve, de kedvezőtlen a hazai szolgáltatók számára, akik ezáltal kiszorulhatnak a saját hazai piacukról. Ez szituáció főleg kis és nyitott gazdaságú országok esetében fordulhat elő, olyanoknál mint például Magyarország. (például Magyar Telekom) Továbbá a külföldi szolgáltatók a hazai munkaerőpiacról kívánják kielégíteni munkaerőigényüket, s mivel igen magas követelményeket támasztanak a jelentkezőkkel szemben, így ezeket a követelményeket a hazai cég által nyújtott jövedelemnél magasabb jövedelemmel kompenzálják.14 Ezáltal elszívják az értékesebb munkaerőt a hazai szolgáltatóktól, ami azok versenyképességét rontja. További problémát jelentenek a tagországok közötti kulturális különbségek, hiszen így a szolgáltatások (gondolva itt főleg a CD-kre, DVD-re, filmes, zenei produkciókra) úgymond korlátlan beáramlása alááshatja, sértheti a

helyi kultúrát, s e kultúrákban élők érzéseit, identitását, szokásait. 12 Transznacionális: nemzetek feletti Susan George: A WTO, 2001, Napvilág Kiadó, Fordította: Philippe Breuil és Farkas Péter 14 Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99 o 13 19 http://www.doksihu Ezek alapján láthatjuk, hogy a szolgáltatáskereskedelem liberalizációja előnyöket, és veszélyeket is rejtett magában, a WTO feladata az, hogy ezeket a veszélyeket kivédje, szabályozza a nemzetközi szolgáltatás kereskedelmet. 3.33 Európa Mielőtt a GATS-ról beszélnénk meg kell említeni, hogy míg a világban a fentebb leírt módon zajlott a szolgáltatások kereskedelmének liberalizációja, addig Európában, az Európai integráció keretében is történtek különálló, önálló, csak

az „Unió” területére kiterjedő intézkedések, lépések a szolgáltatáskereskedelem liberalizálása érdekében. Ezt a folyamatot itt, csak nagy vonalakban vázlatosan szeretném leírni, hiszen a későbbiekben különálló fejezetként foglalkozom az Európai Unióval, s intézkedéseivel a szolgáltatások területén. Az európai integráció vonatkozásában már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó 1957ben aláírt Római Szerződés is a szolgáltatásáramlás nemzetközi illetve regionális liberalizációját célozta meg a „négy szabadság”, köztük a szolgáltatások szabad áramlásának megteremtésével. Célul tűzte ki az áru, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának megvalósítását. Ez utóbbi megvalósítása azonban nem ment könnyen, nem volt zökkenőmentes, s a vámunió kialakításához képest csak jelentős késéssel kezdett körvonalazódni. Eleinte nem történt semmilyen jelentősebb lépés, s

eredmény a szolgáltatások szabad áramlásának megteremtésének érdekében, az 1968-ra létrehozott vámunió valójában csak az áruk szabad áramlását biztosította, bár azt sem teljes mértékben. A nagy áttörést az 1986-as Egységes Európai Okmány hozta, melynek hatására sor került a legfontosabb szektorális liberalizációs lépésekre, s így 1993-ra a szolgáltatások szabad áramlását gátló korlátok, akadályok nagy része eltűnt, de a liberalizáció a mai napig sem teljes körű. Lényegében megteremtődött a szabad verseny az addig lezárt ágazatokban, s ez a változás a legfőképpen a banki és biztosítási szférában, a telekommunikáció és közlekedés területén volt megfigyelhető. 20 http://www.doksihu A következő jelentős előrelépés az Európai Tanács lisszaboni ülésén15 (2000) történt, majd a Zöld Könyv létrehozásával kísérelte meg a Bizottság az egyes szolgáltatások jelentés tartalmának

megfogalmazását. Napjainkban az Európai Unió a szolgáltatási irányelv megteremtésével és bevezetésével próbálja meg liberalizálni, s összhangba hozni az Unió területén a tagországok közötti szolgáltatáskereskedelmet. Az irányelvtől a szolgáltatásokra, a szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó tagországonkénti különböző törvénykezés, szabályozás egységesítését várják, s ezáltal megteremtődhet az egységes szolgáltatáskereskedelem. Természetesen az Európai Unió is aktívan részt vesz a WTO tárgyalásokon, a nemzetközi kereskedelem liberalizációjában, a kereskedelempolitikai szerepvállalása igen jelentős. Az EU tagországai is tagjai a WTO-nak. A korábbi évtizedekben a GATT tárgyalásai folyamán az EU által betöltött szerep egyértelmű volt. Hagyományosan az általános liberalizációs normák (vámcsökkentések, a szolgáltatási piac liberalizációja) egyik legfontosabb támogatójaként és a kölcsönös

fegyelmet (például TRIPs16, TRIMs17, a kereskedelempolitika és a versenyszabályok közötti szorosabb kapcsolat stb.) kialakító és megerősítő szereplőként lépett fel, vitázva és együttműködve elsősorban az Egyesült Államokkal és néhány más, markáns véleményt képviselő országgal.18 A Doha-i fordulón19 azonban a WTO és az EU álláspontja között ellentét lépett fel a szolgáltatások kereskedelmének szabályozása területén, szemléletmódjuk összeütközött. Az unió a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálását tartotta az elsődleges feladatnak – hiszen az uniós belső piacán érvényesülő szolgáltatásnyújtás szabadsága is csak bizonyos korlátok között valósult meg – a WTO pedig ezzel szemben igen merev álláspontot képviselt, főleg a szolgáltatást nyújtó személyek szabad mozgásával kapcsolatban. Ez az ellentét azért jelent problémát, mert ha a szabad kereskedelem egyenlőtlen feltételek

között valósul meg, akkor számos kedvezőtlen mellékhatás léphet fel a nemzetközi kereskedelemben, 15 Részletesebben kifejtve a 31. oldalon TRIPs: Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásai, Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights, az 1994-es GATT egyezmény keretében jött létre a szellemi tulajdonjogok védelmének érdekében 17 TRIMs: Kereskedelmi vonatkozású beruházási szabályok, Trade Related Investment Measures, a WTO egyezmény keretében a beruházások szabályozására létrehozott dokumentum 18 Köz-gazdaság folyóirat 2008/2, szakcikk: Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikája: Dilemmák és válaszok 19 Doha forduló a WTO egyik tárgyalássorozata, melyet 2001-ben, részletesebb leírás a 23. oldalon 16 21 http://www.doksihu gazdaságban, amelyek meggátolják az egységes szabad liberalizált szolgáltatáskereskedelem kialakulását. Az Európai Unió számára kihívást jelent, hogy a belső filozófiáját

összhangba hozza a külső, a WTO-n belüli lépéseivel, s amikor ez a harmónia megvalósul, akkor lesz hatékony és sikeres az EU kereskedelempolitikája, valamint valósul meg a nemzetek feletti közös kereskedelempolitika. 3.34 GATS A GATS létrejöttével (1995-ös hatályba lépésével) megteremtődött a szolgáltatáskereskedelem globális és átfogó szabályozása, meghatározásra kerültek a szolgáltatáskereskedelem alapelvei, főszabályai, illetve a tagországok kötelezettségei. Szerkezetében és jellegében hasonlít a GATT-hoz, amely az áruk kereskedelmét szabályozza. A GATS a WTO három fő területének egyike lett a GATT (áruk kereskedelme) és a TRIPs (szellemi termékek kereskedelme) mellett. A szolgáltatáskereskedelem szabályozása három fő részből áll: • Alapelvek • Az egyes szektorok követelményeivel foglalkozó megállapodások és függelékek • Egyes tagországok kötelezettségvállalásai A GATS legfőbb

célkitűzése, hogy a szolgáltatások kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálása megvalósuljon. A szolgáltatásokat 12 kategóriába sorolja, s ezáltál létrehoz egy átláthatóbb, szervezetteb rendszert a szolgáltatások útvesztőjében. A kategóriák létrehozásával már könnyebben lehetett szabályozni a nemzetközi szolgáltatáskereskedelmet. A GATS több célt, s alapelvet fogalmazott meg, mellyel az egységes szabályozás megvalósulhat. Ezeket a köbetkezőkben pontokba szedve, jól átláthatóan szeretném bemutatni Blahó András és munkaközössége által írt Világgazdaság című könyve alapján saját megvílágításban. 22 http://www.doksihu • A szolgáltatáskereskedelem bővítése A kereskedelem bővítése lehetővé teszi a belőle származó haszon kihasználást, a gazdasági fejlődést. • Liberalizáció A liberalizáció célja azon korlátok csökkentése, eltörlése, amelyek akadályozzák a

szolgáltatások külső piacra való lépését, továbbá segíti a szabályok kiterjesztését minél több szolgáltatásra. • A szolgáltatáskereskedelem elvei és szabályai kereteinek létrehozása Az egyik legfőbb és legfontosabb célja a GATS-nak az, hogy az árukereskedelemhez hasonlóan meghatározzák és kidolgozzák a szolgáltatáskereskedelem keretrendszerét, a működtetésének felépítését. A szolgáltatáskereskedelmet is olyan biztos alapokra akarták helyezni, mint az árukereskedelmet, ezzel is könnyítve a szabályozást, s megteremtve a stabil működési alapokat, alapelveket. • Jogok és kötelezettségek egyensúlyának megteremtése Az egyensúly megteremtése igen kényes téma illetve kérdés, hiszen fontos, hogy egyik tagország se érezze úgy, hogy az általa nyújtott engedmények nem állnak egyensúlyban a kapott előnyökkel. Figyelni kell arra, hogy mindegyik tagország mérlege egyensúlyban legyen, s senki ne érezze magát

negatívan diszkriminálva. Erre a kényes egyensúlyra főleg a fejlődő országok és a legkevésbé fejlődő országok esetében kell odafigyelni. • A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelveinek meghatározása A GATS egyik legfontosabb feladata az, hogy az árukereskedelemhez hasonlóan a szolgáltatáskereskedelem esetében is megfogalmazzák az alapelveket. A meghatározás közben figyelni kell arra is, hogy ezek az alapelvek a WTO általános alapelveire épüljenek és összhangban legyenek az árukereskedelemmel kapcsolatosan meghatározott alapelvekkel, de sajátos jellegükből és újszerűségükből fakadóan nem lehetnek azonosak azokkal.20 Most a GATS-ra hárult az a feladat, amit a GATT évtizedekkel ezelőtt az árukereskedelem esetén már megoldott, azaz meghatározta az 20 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó alapján 23 http://www.doksihu alapelveket, melyek az egész rendszer, az egész

árukereskedelemre vonatkozó politika alapjait. • Valamennyi szolgáltatás lefedése A GATS rendeltetésszerű működéséhez fontos, hogy a megfogalmazott alpelvek, szabályok és kötelezettségvállalalás kiterjedjen valamennyi szolgáltatásra, azaz egyik szolgáltatás sem vonható ki fennhatósága, hatásköre alól.21 Itt szeretném megjegyezni, hogy mint mindenhol itt is akadnak kivételek, kivételt tesz a GATS a közszolgáltatások területén, mert azok nem piaci feltételek mellett működnek. A későbbiekben, a Doha-fordulón ez a „kivételezés” azonban komoly feszültségeket fog okozni, hiszen a szolgáltatások és piaci feltételek változásának köszönhetően a WTO a közszolgáltatókra is ki akarja terjeszti fennhatóságát, míg egyes országok – főleg az Európai Unió – épp ellenkezőleg gondolta, ők kiakarták vonni alóla. • A legnagyobb kedvezményes elbánás (LNKE) alkalmazása minden szolgáltatásra Az LNKE a

diszkriminációmentesség elvének részét képezi, az egyik legalapvetőbb kereskedelempolitikai alapelv. A WTO alapelve, s így a GATS-nak is alapelve a legnagyobb kedvezményes elbánás alkalmazása minden szolgáltatásra. Ezen elv átvételével a GATS igyekszik az árukereskedelem területén elért liberalizációt a szolgáltatáskereskedelemre is kiterjeszteni. Viszont ezen alapelv alól is akadnak kivételek: A GATS megalkotásakor érvényben lévő bi- vagy multilaterális megállapodások, egyezmények, s így a GATS megengedi, hogy a tagországok bizonyos feltételek mellett kivonhatják egyes szolgáltatási szektoraikat a LNKE alól. • Nemzeti elbánás elve A diszkriminációmentesség elvének részét képezi a nemzeti elbánás elve is. A nemzeti elbánás elvének alkalmazása általában magasabb fokú liberalizációt eredményez. • Az elismerés joga Ahhoz, hogy a liberalizáció jól működjön, s sikeres legyen ez a folyamat fontos, hogy a

tagországok kölcsönösen elismerjék egymás különféle jogait, előírásait, szabályait, s 21 Külgazdaság, 2003 (47.évf) 2sz szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi 24 http://www.doksihu tiszteletben tartsák a másik jogait, kötelezettségeit. Természetesen ez a jog olyan szabályokra, előírásokra vonatkozik, amelyek a szolgáltatások nyújtását, áramlását szabályozzák, befolyásolják, korlátozzák. • Átláthatóság Ez az elv lehetővé teszi a tagországok számára a szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó jogszabályok nyomon követését.22 A nemzetközi áruforgalommal ellentétben, amelynek csupán egy megjelenési formája létezik, a termékek egyszerűen átlépik a nemzetközi határt, addig a szolgáltatások se nem szállíthatók, se nem tárolhatók, s megjelenési formájuk is többféle lehet, exportálásuk akadályokba ütközik. Így a GATS meghatározott

szolgáltatási (szolgáltatásexportálási) módozatokat: 1. Határon átlépő szolgáltatások (cross-border supply) Egy adott Tag területéről valamely másik Tag területére exportált szolgáltatások, csak maga a szolgáltatás keresztezi a nemzetközi határokat a szolgáltató jelenléte nélkül. 2. Külföldön igénybe vett szolgáltatások (consumption abroad) Egy adott Tag területén valamely másik Tag szolgáltatatásfogyasztói számára. A fogyasztó az állandó tartózkodási helyéül szolgáló országon kívül vesz igénybe szolgáltatásokat, azaz a fogyasztónak külföldre kell utaznia. 3. Helyben létrehozott, vállalaton keresztüli export Egy adott Tag szolgáltatója által valamely másik Tag területén lévő üzleti jelenlétén keresztül. Ide tartozik minden olyan szolgáltatás, amelyet külföldi illetőségű cégek nyújtanak egy adott országban, függetlenül a jelenlét konkrét formájától. 4. Importőr országban nyújtott egyéni

szolgáltatás Egy adott Tag szolgáltatója által valamely másik Tag területén természetes személyek jelenlétén keresztül valósul meg. 23 22 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó alapján 25 http://www.doksihu Láthatjuk, hogy a GATS mindenre kiterjedően akarta szabályozni a szolgáltatáskereskedelmet. A céljuk az, hogy olyan szinten tudják felügyeletük alá vonni a szolgáltatások kereskedelmét, mint amilyet sikerült az évtizedek során elérni az áruk kereskedelménél. Viszont a szolgáltatások sajátos jellegéből adódóan a szolgáltatások kereskedelmének liberalizálásának folyamata nem követheti azt az utat amit az áruk kereskedelménél már bejártak, így nem volt lehetséges változtatások nélkül alkalmazni a GATT lépéseit, rendelkezéseit a szolgáltatások tekintetében. Azt mondhatjuk, hogy bár a GATT Uruguay-i fordulóján24 vállalt liberalizáció meglehetősen alacsony

szinten valósult meg, de mégis az Uruguay-i forduló volt a „kezdet” a szolgáltatáskereskedelem szabályozása terén. A forduló során azonban a szolgáltatások egészen széles területe maradt kiaknázatlanul és szabályozatlanul. Vagy azért mert a tagországok kötelezettségvállalásai még nem voltak elég liberalizáltak, vagy pedig azért mert az adott szolgáltatási szektor kérdése túl bonyolult és összetett volt, egy ilyen fordulóhoz. Hiszen ekkor egy széles ágazati lefedettségű tárgyalássorozatról volt szó, mely általánosan akarta meghatározni a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásat, s az arra vonatkozó szabályozásokat. Ami számunkra igen fontos az Uruguay-i fordulón során az, hogy az alapvető távközlési szolgáltatások tárgyalásának szándékosan kevés teret hagytak, mert ez a kérdés is a szerteágazó szolgáltatási szektorok közé tartozott, továbbá a technika, technológia folyamatos fejlődése is mindig

megújuló szabályozást von maga után. Végül az alapvető szolgáltatásokra vonatkozó tárgyalásokat 1997-ben zárták le, s megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket is hozott: 60 ország tette lehetővé a nemzetközi versenyt e téren, s irányelveket fogalmaztak meg, melyek főleg arra terjedtek ki, hogy megakadályozzák a domináns vállalatok erőfölénnyel való visszaélését, s amelyek szabályozták a nemzetközi versenyt e téren. Tehát ezek alapján elmondhatjuk, hogy a GATS égisze alatt meginduló liberalizáció eddig „érintetlen” területeket, szektorokat tárt fel, vont be hatálya alá. Igyekeztek a meglévő jogi keretek között eredményeket elérni, lebontani a korlátokat, a kereskedelmi akadályokat, 23 Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan 2007, Akadémia Kiadó és http://en.wikipediaorg/wiki/General Agreement on Trade in Services 24 Az Uruguay-i forduló, (1986-1993) 26 http://www.doksihu megalkotni a

szükséges kereskedelempolitikai eszközöket.25 S bár megkísérelték, de végül belátták, hogy a szolgáltatáskereskedelemre nem alkalmazható a GATT általi, az árukereskedelemre vonatkozó, rendelkezések. A fő problémát az jelentette, hogy a tagországok mindeképpen szerették volna megtartani az eddig érvényben lévő status quo-t, s a status quo rögzítésére törekedtek. S épp ezért elmondhatjuk, hogy általában a de facto26 liberalizáció jobban érvényesült, mint a tagországok általi kötelezettségvállalások. Az országok ritkán vállaltak még további liberalizációt az egyezmény keretein belül. A következő diagramm a WTO tagországok által tett kötelezettségek számát mutatja meg a GATS keretében szolgáltatási szektor szerinti megosztásban (1994, 2000, 2002): 2.ábra: A WTO tagországok által tett kötelezettségek a GATS keretében a szolgáltatási szektor szerinti megosztásban Forrás: Külgazdaság, 2003 (47.évf) 2sz 53-83

oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 25 Külgazdaság, 2003 (47.évf) 2sz 53-83 oldal, szakcikk: Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja 26 De facto: latin jogi kifejezés, jelentése: „gyakorlatilag” vagy „gyakorlatban”, azon intézkedések, történések, melyek nincsenek rögzítve törvényben, de a gyakorlatban elfogadottak, közismertek, tehát elterjedt gyakorlatuk van 27 http://www.doksihu Igazából az Uruguay-i forduló értékelése nehéz feladat, mert nem mérhető, nem számszerűsíthető az eredménye. A kötelezettségvállalások száma nem tükrözi az egyes szolgáltatási ágazatokban történt liberalizáció mértékét, nem ad választ arra, hogy mennyire liberizált egy adott terület. De véleményem szerint pozitív képet festhetünk az Uruguay-i fordulóról, hiszen mint fentebb említettem ez a tárgyalássorozat volt az első igazi lépés a

szolgáltatáskereskedelem liberalizációja, egységesítése felé. Nagy áttörést jelentett továbbá még az is, hogy míg a GATT fordulókat gazdaságilag nagyobb, erősebb tagállam – általában USA – hívta össze, ha szükségét érezte, tehát itt egy új forduló „meghirdetése” egy gazdasági és politikai erővel bíró nagyhatalomtól függött, addig a GATS rendszeressé tette a további fordulókat, de a tárgyalási módokat és a témát nem határozták meg előre. 3.35 A szolgáltatáskereskedelmi tárgyalások újabb fordulója A WTO követköző jelentős fordulójaként a Dohai tárgyalássorozatot (2001 – )27 jelölném meg, hiszen ezen alkalommal a nemzetközi kereskedelem megerősítését, a piacok további megnyitását tűzte ki célul, s mindezt úgy, hogy közben a fejlődő országokat is bekapcsolja a világkereskedelembe, hogy erősebb integrációt érjen el. Az új forduló szükségességét a következő okok váltották ki: • Az

eddigi felállított kereskedelmi szabályokat tovább kellett fejleszteni, hiszen a tagállamok állam- és kormányfői is belátták, hogy az ezen a téren elért eddigi eredmények nem felelnek meg az elvártaknak, nem sikerült az elképzelt liberalizált piacot még teljes körűen megteremteni • A tagállamoknak további piacra jutási lehetőséget kell teremteni, s ezt nehezítő korlátokat le kell bontani • A fejlődő országokat támogatni kell a fejlődésük területén • Előtérbe került a környezeti fenntarthatóság kérdése • A 21. században még mindig igen sok nyitott kérdés áll fenn a mezőgazdaság területén és a szolgáltatáskereskedelemben, melyekre még nem sikerült megfelelő válaszokat, azaz szabályozásokat megtalálni28 27 Ez a tárgyalás nem lezárt, még mindig nem ért véget Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. 28 28

http://www.doksihu Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk meg kell említeni, hogy a 2001-es Dohai Nyilatkozat igazából már csak megerősítette az 1999 óta tartó tárgyalások eredményét a szolgáltatáskereskedelem területén. A Dohai fordulón napi rendre kerültek a mezőgazdasági termékek kereskedelme, a szolgáltatások, a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásának segítése, szellemi termékek, kereskedelem és beruházások közötti összefüggések, a nemzeti elbánás elvének igénye, TRIMs, a környezetvédelem, a versenypolitika, a fogyasztóvédelem, s a technológia fejlődésével létrehozott elektronikus kereskedelem. A fordulón elismerték és belátták, hogy a szolgáltatások jelentősége a gazdaságban egyre nagyobb szerepet játszik, egyre nagyobb súlyt kap az országok GDP-jében, jól mutatja ezt az is, hogy a fejlett országok számára egyre jelentősebb exportcikké változik. A szolgáltatások, a szolgáltatások

kereskedelmének fejlődéséhez elengedhetetlen feltétele az, hogy maga a szolgáltatás is elérjen egy fejlettségi szintet, azaz fejlett szolgáltatások jönnek létre. A szolgáltatások liberalizálásában problémát jelentett az, hogy a fejlődő országok ezeket a lépéseket fenyegetésként értelmezte, s inkább védeni akarta a saját szolgáltatásait, mint liberalizálni a nemzetközi kereskedelemben. Tovább problémát jelentette, hogy a WTO a szolgáltatásokat egységként kezelte, s nem különböző ágazatainak, fajtáinak specifikációjára törekedett a szabályozás során. Az Európai Unió is aktívan részt vesz a WTO különböző tárgyalási fordulóin, a szabályozások megalkotásában. Az ellentétek a Dohai fordulón13 éleződtek ki igazán Ennek oka a szolgáltatások előtérbe kerülése, valamint az Európai Unió tagállamainak számának növekedése, a „keleti blokk felvétele”. Az ezáltal megnövekedett heterogenitás és értékrend

változás befolyással van mind az Európa Unió , mind a WTO szintjén, eltolhatja a kereskedelempolitika hangsúlyait. Általánosságban elmondhatjuk, hogy új tagországok az előző években, rendben belesimultak az Unió kereskedelempoltikájába, s ezáltal az érdekviszonyokba. A 2003-as Cancuni Miniszteri Konferencia mérföldkő lehetett volna a Doha fordulón, de a feszültségek még ekkor is fennálltak a fejlett és fejlődő országok között, de mindenképpen konszenzusra kellett volna jutni több területen. A cancuni miniszteri konferencia 29 http://www.doksihu sikertelensége ellenére a Dohai Fejlesztési Menetrenddel kapcsolatos tárgyalások folytatódtak és mivel a Nemzetközi Világszervezet országai véglegesíteni akarták a munkatervet, a 2003. augusztus 2-i általános tanácsi ülésen határozatokat fogadtak el a tárgyalás valamennyi területére vonatkozóan.29 Viszont a fentebb említett problémák a Dohai forduló elhúzódásához vezetett,

ugyanis a forduló lezárására irányuló miniszteri találkozó tárgyalásai elakadtak 2008 júliusának végén, de szerencsére azért néhány témában sikert könyvelhettek el: így például az alapvető távközlési szolgáltatásokra kialakított alapelveket továbbfejlesztették, s versenybarát intézkedéseket foganatosítottak, versenypolitikai és környezetvédelmi intézkedéseket hoztak. 3.36 A Hágai miniszteri konferencia A konferencián lefektették a szolgáltatásokról szóló kereskedelmi megállapodás alapjait, amely egyrészt fokozza az EU szolgáltatók piaci hozzáférését - itt láthatjuk, hogy ezen a konferencián a fentebb említett ellentét (Európai Unió és a WTO tagállamok között a szolgáltatások tekintetében) elsimítására történt kezdeményezések valósultak meg – másrészt garantálja a WTO tagok számára azt, hogy a GATS megállapodással összhangban tudják szabályozni szolgáltatási szektoraikat. Az EU-nak alapvető

érdeke a szolgáltatók export lehetőségeinek kiszélesítése; úgy véli, hogy lényegi előrelépést kell elérni e téren, különösen az egészségügyi, az oktatási és az audiovizuális szolgáltatások tekintetében. A konferencián kihangsúlyozták, hogy, tekintettel a Doha-tárgyalások nem teljes körű sikerére, kiegészítő megközelítéseket kell tenni a szolgáltatási piacok nyitottabbá tétele érdekében, tiszteletben tartva a legkevésbé fejlett országok érdekeit. A WTO nemzetközi tárgyalásai előtt, illetve azzal párhuzamosan is a legtöbb ország között már létrejöttek bilaterális30 megállapodások a szolgáltatásáramlás területén, s WTO fordulóin a szabályozások során ezeket is figyelembe kellett venni, s dönteni kellett: 29 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 30 Bilaterális: kéroldalú, két ország közötti 30 http://www.doksihu •

Ezeket a bilaterális megállapodásokat a nemzetek feletti, nemzetközi szerződések felülírják-e, s ezáltal a két ország között létrejött megegyezést az egységes nemzetközi szabályozás váltaná fel automatikusan Vagy • Meghagyják a bilaterális megállapodásokat, s az országok kezébe helyezik a döntési lehetőséget, megmaradnak-e az előző megállapodásnál, vagy pedig felvállalják a nemzetközi szabályozást A WTO és az Európai Unió is a legtöbb esetben a második alternatíva felé tendált, de azt is belátták, hogy ezzel negatívan diszkriminálhatják a többi tagországot, s erre megoldásként hozták létre a legnagyobb kedvezmény elvét. De véleményem szerint a tagországoknak az volt az érdekük, hogy minél jobban belesimuljanak a közösség életébe, a multilateralizmus felé koncentrálódjanak, a többoldalú kereskedelmi rendszer a jövő. 31 http://www.doksihu 4. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem az EU-ban

4.1 Az Európai Unió Láthattuk, hogy a világban, hogyan sikerült megvalósítani a szolgáltatások liberalizációját, napjainkban hogyan is érvényesül a szolgáltatásnyújtás szabadsága. Most nézzük meg, hogy az Európai Uniónak milyen folyamat során sikerült elérnie a négy szabadságjog, s ezek közül is legfőképpen a szolgáltatásnyújtás szabadságát! Véleményem szerint ezt a legjobban úgy tekinthetjük át, ha időrendben végigmegyünk az Európai Unió történelmén, a különböző mérföldköveken és szerződéseken, megállapodásokon, majd bemutatjuk a négy alapszabadságot. A vizsgálatot nem a legelején az Európai Szén – és Acélközösség megalakulásával kezdtem, hiszen a későbbiekben a Római Szerződés is csak a célt fogalmazta meg, a közös piac létesítését. S bár már a Római Szerződés konkrét célkitűzéseként megemlíti a vámok, mennyiségi korlátozások lebontását, vámunió megvalósítását, a

jogharmonizációt és talán a mi szemszögünkből a legfontosabb témát is belevette a megvalósítandó célok hosszú sorába az áruk, szolgáltatások, tőke és a munkaerő szabad mozgásának biztosítását is. Vizsgálatomat az Egységes Európai Okmánnyal szeretném kezdeni! 4.11 Egységes Európai Okmány (1986) Ahhoz, hogy megértsük az Egységes Európai Okmány intézkedéseinek jelentőségét tisztában kell lennünk az Okmány megszületésének körülményeivel. Az olajválságok közepette minden ország, közöttük az Európai Közösség tagállamai is saját nemzeti piacukat, illetve annak védelmét tartották a legfontosabbnak, s tettek erre vonatkozó intézkedéseket, Viszont ez a helyzet teljesen ellent mondott a Közösség alapelveinek, a közös belső piac megvalósításának tervének, sőt még az addig elért eredményeket is veszélyeztették. Nyugat-Európa hátrányba került USA-val és Japánnal szemben is, a tagországok belátták, 32

http://www.doksihu hogy csak az segíthet rajtuk, ha a piaci integrációt erősítik, rájöttek, hogy ki kell alakítani egy igazi közös piacot, s a meglévő piacokat rugalmasabbá kell tenni. Ekkor született meg a Fehér Könyv, melyet az Európai Bizottság31 készítette el, s mely az egységes belső piac 1992-re történő megvalósításának tervét tartalmazta a tagállamok között fennálló fizikai, pénzügyi, technikai korlátok lebontásával együtt. Ezen célok megvalósításához szükség volt a tagállamok egységes együttműködéséhez, s így hozták létre a Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmányt, amelyet 1986-ban írtak alá Luxemburgban és Hágában, s amely 1987. január 1-én lépett hatályba Fő célként a Fehér Könyvben meghatározottakat tűzte ki, azaz rendelkezése szerint 1992 decemberére meg kell valósulnia az egységes piacnak, azaz az Európai Gazdasági Közösség piacának úgy kell működnie, mint egyetlen

állam piacának, mindenféle korlátozások nélkül.32 A Szerződés II. szakaszának I szakasza tartalmazza a Belső Piac meghatározását, továbbá azokat a rendelkezéséket, amelyekkel az EGK-Szerződés kiegészül, mely a következőképpen hangzik: „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”33 Láthatjuk, hogy már itt megfogalmazták célként a négy szabadságjog megvalósításának elképzelését, de azt, hogyan képzelik el, milyen intézkedésekkel – azon kívül, hogy a korlátokat le kell bontani – szeretnék ezt létrehozni, arról még itt konkrétan nem esett szó, nem határozták meg. Így tehát elmondhatjuk, hogy a kiírt program igazából konkrét intézkedések nélkül a protekcionista34 jellegű nemzeti előírások, szabályok felszámolását irányozta elő, mely így lehetővé tette az

áru, tőke, szolgáltatás liberalizálását. Az Egységes Európai Okmány megalkotói felismerték a jogalkotás szükségességét, s így a belső piac megteremtése mellett jogi kérdésekkel és a döntéshozatalt érintő témákkal is foglalkozott, mint például az Európai Parlament név elfogadtatása, a közvetlenül választott képviselő testület befolyásának és a minősített többségi szavazás jelentőségének növelése. 31 Az Európai Unió végrehajtó szerve, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa mellett egyike az EU három fő kormányzati intézményének. 32 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 33 Forrás: Egységes Európai Okmány 34 Protekcionizmus: A külgazdaság hatásai ellen védekező gazdaságpolitika 33 http://www.doksihu 4.12 A Maastrichti Szerződés A Maastrichti Szerződést 1992. februárjában írták alá a hollandiai

Maastricht városában, s amely 1993. november 1-én lépett hatályba Ezen Szerződés óriási előrelépést jelentett az európai integráció történelmében, hiszen ide kötődik az integráció szorosabbá tétele, s az Európai Unió létrehozása, s ezáltal jelentős mértékű változások mentek végbe az integráció jellegében. Az integráció mélyítésének érdekében a tagállamok közötti kapcsolatot, együttműködést még szorosabbá kellett tenni, meg kellett teremteni a gazdasági és politikai együttműködést, azaz Közösségnek a gazdasági- és politikai unió irányába történő elmozdulást kellett folytatnia. Ez a folyamat segítette a Közösség világgazdasági versenybe való helytállást, az egységes piac tökéletes megteremtését. A gazdasági unió megvalósítása, a tagállamok gazdasági területeket szabályozó intézkedéseinek közelítése nem volt nehéz feladat. Az áruk, szolgáltatások szabad mozgásának megteremtése nem

tűnt nehéz feladatnak, s az áru – és szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának megkezdésével egyetemben a tőke szabad áramlása is megindult, s ezáltal felvetődött egy valutaunió, a monetáris unió megteremtése. 35 Viszont a politikai unió megteremtésére irányuló törekvések már nehezebben valósultak meg. Hiszen nyilvánvaló volt, ahhoz, hogy az európai integráció versenyképes legyen a világban, s politikailag is hangsúlyos szerephez jusson a tagállamoknak, az integrációnak közös külpolitikát kell folytatnia, s akkor emellé már a bel – és igazságügyet is az integráció szintjére kellett emelni. Végül a politikai integráció szorosabbra fűzésének érdekében közös kül – és biztonságpolitika jött létre, továbbá a bel – és igazságügy kérdéseiben is közös politikát, célokat határoztak meg. A Maastrichti Szerződésnek köszönhetően a fentieken kívül jelentős előrelépés történt a munkaerő áramlás

területén, hiszen ekkor határozták el, hogy meg kell teremteni a személyek teljes körű szabad mozgását. Ekkor vezették be az uniós polgárságot, melynek értelmében 35 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 34 http://www.doksihu mindenki, aki valamely tagállam állampolgára, egyben az Unió polgára is. Az uniós polgárság nem helyettesíti a tagállami állampolgárságot, hanem kiegészíti azt.36 A Maastrichti Szerződés továbbá a jogalkotásban is változásokat hozott: Megteremtette az úgy nevezett „három pilléres szerkezetet”. A három pillér alkotta együtt az Európai Uniót Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a Maastrichti Szerzőzés beváltotta a hozzá fűződő reményeket, az integrációt még szorosabbá és mélyebbé tette, s nagy előrelépést jelentett a gazdasági, politikai együttműködés felé. 4.13 Amszterdami Szerződés Az Amszterdami

Szerződést 1997. októberében írták alá, s 1999 május 1-én lépett hatályba A Maastrichti Szerződésnek megfelelően megtartották a kormányközi konferenciát, mely az előbbi Szerződés felülvizsgálatát, kiegészítését volt hivatott demonstrálni.37 A konferencia igen hosszúra sikeredett, s ennek oka a tagállamok elégedetlenségében volt keresendő. Sok állam, államfő úgy érezte, hogy az integráció nem megfelelően működik, hiszen a fejlődéssel, a technika előre haladtával egyre több nem felügyelt terület jön létre, ezt főleg a szolgáltatások területén lehet tapasztalni, hiszen a tercier szektor, mint korábban olvashattuk a 1990-es évek végén kezdi el a térnyerését. A Szerződés 16. cikke egyértelműen megerősítette az általános gazdasági érdekű szolgáltatások szerepének fontosságát az Európai Unió értékrendjében38. Továbbá előírta a tagállamok számára a szolgáltatások teljesítésének és

előállításának, nyújtásának elősegítését, de arról, hogy ezt hogyan tegyék az államok, az állami szerepvállalásról nem mondott semmit. A Szerződés 86. cikke továbbá megalkot két alapelvet, a tagállamok szabadságát és az arányosságot, melynek alkalmazása lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az eltérő gazdasági körülményeiknek és céljaiknak, a különböző technológiai szinteknek a minél rugalmasabb figyelembe vételét. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani és biztosítani az 36 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, 2005, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 37 http://eur-lex.europaeu/hu/treaties/indexhtm 38 Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 35 http://www.doksihu adott ország történelmén, hagyományain,

szokásain, intézmény rendszerein alapuló és a szolgáltatás típusától függő szabályozások sok féleségét, természetesen a közösségi célok figyelembe vételével. A tagállamok szabadsága azt jelenti, hogy elsősorban a tagállamok felelősek azért, hogy a tevékenységek egyedi jellemzői alapján meghatározzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatások jellemzőit, amihez különleges vagy kizárólagos jogokat is biztosíthatnak, adott esetben finanszírozhatják a vállalkozásokat.39 Tehát a tagországok igen széleskörű mozgástérrel rendelkeznek a szolgáltatások szabályozásának területén, akkor, ha az adott szolgáltatás nem tartozik kifejezetten a közösségi szabályozás hatálya alá, így a tagországokra nem kényszerítenek rá semmilyen egységes megoldást. Az arányosság alapelve azt jelenti, hogy az általános gazdasági érdekű célok teljesítésének eszközei nem eredményezhetik a kereskedelem szükségtelen

torzítását. A Szerződés különösen figyel arra, hogy a különböző szabályozások, s a korlátozások ne haladják meg azt a szintet, amikor már az adott szolgáltatás hatékony megvalósítását veszélyezteti, tehát a hatékony megvalósítást biztosítani kell. Mivel a Szerződés néhány területen ilyen nagy szabadságot, mozgásteret biztosít a szolgáltatások szabályozásának területén, így sokszor, számos vitás ügyben a bírósághoz kell fordulni, a Bíróságnak kell döntenie. További problémát jelentett a közösségi intézmények nem megfelelő működése, a döntéshozás meglehetősen nehézkesen ment. A konferenciát lezáró Szerződéstől azt várták, hogy ezeket, s a még többi itt nem felsorolt problémát orvosolni fogja, de sajnálatos módon az Amszterdami Szerződés jelentősége elmaradt a várttól, nem tudta az intézményrendszer hatékonyságát jelentősen növelni, illetve nem tudott választ adni az Unió további

bővítésével kapcsolatos kérdésekre. Felmerül ilyenkor az emberben, hogy akkor mit is sikerült elérni a Szerződéssel? Összegezve elmondhatjuk, hogy igazából az Amszterdami Szerződés leginkább egy félbehagyott, nem jól átgondolt szerződésre emlékeztetett. Így nem volt kérdés, hogy a közeljövőben egy új kormányközi konferencia összehívására kerül sor. 39 Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 36 http://www.doksihu 4.14 Nizzai Szerződés A Nizzai Szerződést 2001. februárjában írták alá, s 2003 februárjában lépett hatályba A Szerződés az Európai Unió intézményi reformját és a bővítés feltételeit, körülményeit állította középpontba. Célja az volt, hogy egy jól működő intézménnyel rendelkező belső piacot hozzon létre, mely képes elbírni a 2004-es illetve

2007-es csatlakozással járó következményeket, s a bővítés után is hatékonyan tudjon működni, megőrizhesse versenyképességét. 4.15 Lisszaboni célkitűzések A 2000. márciusi lisszaboni csúcson új hosszú távú uniós gazdaságpolitikai stratégiát határoztak meg, melynek célja a Közösség versenyképességének javítása és a foglalkoztatottság növelése, de mindemellett központi elemmé tették az úgy nevezett belső piaci szolgáltatási stratégiát (Internal Market Strategy for Services).40 A stratégia lényege, az hogy javítsák az Európai Unió versenyképességét. A versenyképesség javításához szükség van a gazdaság összes területének, ágazatának az egységesítésére, összehangolására, illetve az eddig még nem teljes körűen liberalizált területek harmonizálására. Ilyen ágazat a szolgáltatás. Az új stratégia megalkotására azért volt szükség, mert a hagyományos, eddig használt harmonizációs út

(egyes szolgáltatási szektorra külön-külön koncentráló rendelkezések hozatala) nem hozta meg a tőle várt kellő eredményeket, nem volt eléggé hatékony. A szemléletváltásra három ok miatt volt szükség: 1) Az eddigi szektoronkénti szabályozások lassú előrehaladást mutattak, a jogharmonizáció lassan haladt, s nem párhuzamosan, összehangolva a szolgáltatások jelentőségének növekedésével. Ráadásul sokszor egymásnak ellentmondó szabályozások alakultak ki az egyes szektorokban. 2) Napjainkban a gyártó cégek is széleskörű kiegészítő szolgáltatási tevékenységet végeznek, s a gyártók, vállalatok e szemlélete, piac növelése a lisszaboni ülés idején 40 Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága, II. átdolgozott, bővített kiadás 2006 37 http://www.doksihu kezdte meg virágzását, s így még jobban hozzájárult az addigi szemléletmód leváltásához. Ebben a helyzetben ugyanis a szolgáltatások

nyújtásának olyan komplexitása jött létre, melyet a szektorális megközelítéssel nem lehetett már követni, rendesen áttekinteni. 3) Harmadrészt, de nem utolsó sorban a technológia fejlődése, a modern technológia terjedése hihetetlen módon felgyorsult, s a fogyasztók egyre szélesebb körben férhettek hozzá.41 A fentebb felsorolt három ok miatt az Európai Unió az új belső piaci szolgáltatási stratégia kialakítása során egy olyan horizontális, átfogó szabályozás kialakítására törekszik, mely egyaránt alkalmazható minden szolgáltatási szektorban, s amely elég rugalmas ahhoz, hogy az új technológián alapuló szolgáltatások (mint például a távközlés, hírközlés) megfelelően tudjanak fejlődni az egységes piac hasznára, hatékony működésre legyenek képesek.42 Az új stratégia három elemre épül, melyek a következők: • a közösségi jog érvényesülését sértő a tagállamokban meglévő akadályok felmérése,

majd felszámolása • nem-jogalkotási intézkedések meghozatala • új közösségi jogszabályok, melyek megfelelnek az új horizontális szemléletmódnak megfelelő rendelkezéseknek A szolgáltatási stratégia további célja, az hogy segítse a szolgáltatási vállalkozások letelepedését korlátozó intézkedések megszüntetését, a határon átnyúló szolgáltatásvásárlásokat, a forgalmazási tevékenységet, a promóciós tevékenységet és az eladás utáni (after-sales) tevékenységet, melynek napjainkban egyre nagyobb jelentősége van. Kiemelt szerepet kapott a szolgáltatások definiálása, különösen a az általános gazdasági érdekű szolgáltatások, azaz azok a szolgáltatások amelyek gazdasági tevékenységet jelentenek. 41 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, hvgorac Lap-és Könyvkiadó alapján saját megvilágításban 42 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai

Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, hvgorac Lap-és Könyvkiadó 38 http://www.doksihu A lisszaboni ülésen az Európai Tanács a következő javaslatot tette, mely be is került a Szerződésbe: „meg kell valósítani és teljesen működőképessé kell tenni a belső piacot az általános gazdasági érdekű szolgáltatások területén is, a hálózatos közszolgáltatások széles körű liberalizációjával és a versenynek a nemzeti piacokra való kiterjesztésével, különösen a vasúti közlekedés, a postai szolgáltatások, az energia- és távközlés piaci területén” 43 Továbbá döntöttek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások rendeltetésének és pontos meghatározásának aktualizálásáról, melynek a lényegi elemei a következők:44 • Az általános gazdasági szolgáltatások célja: állampolgárok megfelelő minőségű és megfizethető szolgáltatásokkal való ellátása • A felhasználók igényeinek

védelme • A szolgáltatásokat a piacösztönző ereje nélkül is mindig biztosítani kell az állampolgárok számára • Kötelezettségek teljesítése a szolgáltatók, a szolgáltatást nyújtó részéről Erre azért volt szükség, mert az általános gazdasági szolgáltatásokkal foglalkozó Amszterdami Szerződés 16. cikke nem határozza meg pontosan a fogalmat, de érdekes módon még a másodlagos jogszabályokban sem találunk semmilyen utalást a definícióra. Épp ezért a Közösség a következő fogalmat fogadta el a gyakorlatban: „Olyan gazdasági természetű szolgáltatásokra vonatkozik amelyeket, az adott tagállam vagy a Közösség meghatározott közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá helyez az általános érdek szempontjából”45 Van lehetőség a fentiekben említettektől való eltérésre, annak alkalmazása alól történő kibújásra, amikor nem kell alkalmazni az ehhez tartozó közösségi szabályokat. 43

Lisszaboni-szerződés, http://www.epaoszkhu/00800/00877/01023/pdf/01350141pdf Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 45 Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal, cikk: Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban 44 39 http://www.doksihu Ezen kivételek vizsgálatakor három szempontot szokás vizsgálni: 1) A gazdasági és a nem gazdasági tevékenységek közötti különbségtétel Általánosságban elmondható, hogy a belső piaci szabályozások és a versenyszabályok a nem gazdasági érdekű szolgáltatásokra nem vonatkoznak, a 86. cikk, s az ott megadott feltételek csak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkoznak. Így a nem gazdasági tevékenységek nincsenek hatással a gazdasági

tevékenységre. Tehát a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatásokra nincs külön közösségi szabályozás, valamint mint fentebb említettem, nem tartoznak a belső piac és a versenyjog szabályainak hatálya alá. Szeretném megemlíteni, hogy a Szerződés pontatlan, nem teljes körű meghatározása miatt a gazdasági és nem gazdasági szolgáltatások közötti különbségek igen homályosak és megfoghatatlanok, pontosan meghatározhatatlanok. 2) A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás A Szerződésben meghatározott közösségi versenyjogot csak akkor kell alkalmazni, ha a kérdéses magatartás hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, továbbá nem kell alkalmazni Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket, ha ezek a tevékenységek csak egyetlen tagállamra vonatkoznak. 3) Kevésbé jelentős ügyekre vonatkozó közösségi politika Az a tevékenység – a tröszt46 ellenes

szabályokat tekintetbe véve – , amely a piacra csak jelentéktelen mértékben van hatással és általában nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, így nem tartozik a közösségi szabályok hatálya alá. Megállapíthatjuk, hogy a Közösség a következő ágazatokat tette a definíció hatálya alá: közlekedés, postai szolgáltatások, energiaszolgáltatások, hírközlés, távközlés, azaz főleg a hálózatos iparágak, de a kifejezés kiterjedhet – a nem pontos megfogalmazása miatt – bármely más közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó gazdasági tevékenységre is. S mivel az általános gazdasági szolgáltatások közé sorolták a távközlést és a hírközlést, a következőkben ezen szolgáltatásokkal részletesebben fogok foglalkozni. 46 Tröszt: Azonos termelési ágban működő vállalatokat jogilag is egyesítő szervezet. 40 http://www.doksihu Láthatjuk, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának

érvényesítésében, a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásában a lisszaboni ülésen nagy előrelépéseket tettek, s a fejlődést, a belső piac, a négy szabadságjog megvalósulását elősegítő szemléletmód váltásnak a jövőben csak pozitív hatásai tapasztalhatók. Az ülés megfelelt a vele szemben állított elvárásoknak a szolgáltatások liberalizációja tekintetében, s az intézkedések, rendelkezések megkönnyítik a vállalatok külföldre történő, határon átnyúló szolgáltatásnyújtásának menetét és előmozdítják a munkahely teremtési lehetőségek hatékonyabb kihasználását. 4.16 2007-es Lisszaboni Szerződés A Lisszaboni Szerződést (úgy nevezett Reform Szerződés) 2007 decemberében írták alá a tagországok, az állam- és kormányfők csúcstalálkozójukon a Jeromos-kolostorban, a stratégia fő célja az Erópai Unió szervezeti-intézményi rendszerének átalakítása . Az Európai Unió történelme során ekkor

hívták fel leginkább a figyelmet a szolgáltatásokra, s arra, hogy a szolgáltatások szabad áramlása nem valósult meg teljes körűen. Liberalizációra van szükség, s vizsgálták felül a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket illetve az ezeket felügyelő, irányító intézményeket, szervezeteket. Természetesen a Szerződés nem csak a szolgáltatásnyújtás szabadságával, a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásával foglalkozik, céljaként a közösségi döntéshozatal egyszerűsítését, az intézmények hatékonyabbá tételét fogalmazza meg. A retifikálási ceremónián José Manuel Barroso Bizottsági elnök mondott beszédet, amelyben kiemelte a Lisszaboni szerződés jelentőségét, fontosságát, s a következőket emelte ki: „.ez a kibővített Európa szerződése, mely a mediterrán térségtől a Balti-tengerig, az Atlantióceántól a Fekete-tengerig terjed, egy olyan Európáé, melynek közösek az

értékei és az ambíciói.”47 A Szerződés jogi személyiséggel ruházza fel az Európai Uniót és állandó elnököt nevez ki az Európai Tanács élére. 47 http://www.jogiforumhu/hirek/17128 , Jose Manuel Barrosa 2007 decemberében a Lisszaboni-szerződés aláírásakor mondott beszédéből 41 http://www.doksihu A Szerződés hatályba lépéséhez az összes ország aláírására szükség van, s ez év novemberében végül utolsóként a Cseh Köztársaság elnöke Václav Klaus is aláírta a Lisszaboni Szerződést, s már csak a letétben helyezés van hátra, melyre Olaszországban kerül sor. Ezek után hatályba léphet a Szerződés48 4.17 Bolkenstein-irányelv A lisszaboni stratégia keretében az Európai Bizottság beterjesztett egy javaslatot 2004-ben, egy olyan irányelv tervezetet – Bolkenstein - irányelv – foglal magába, amelynek célja a szolgáltatások valódi piacának kiépítése.49 Emellett a határokon átnyúló

szolgáltatásnyújtást akadályozó diszkriminatív korlátok, korlátozások felszámolása, s ezáltal a szolgáltatási szektor versenyképességének növelése, a szolgáltatásnyújtás szabadságának megteremtése. Az Európai Unió szabályozási rendszerében az eddigi bonyolult adminisztratív ügyintézés megakadályozta a határokon átívelő szolgáltatások nyújtásának a lehetőségét, melynek következménye megjelent a vállalatok stratégiájában is. A szolgáltató az akkor fennálló bonyolult szabályozási rendszer miatt, nem mert más tagállamokban a szolgáltatásnyújtás szabadságával élni. Különösen a kis- és közepes vállakozásokat riasztották el ezek a költséges adminisztratív előírások. Az irányelv e probléma orvoslására a következőt javasolta: A határon átnyúló szolgáltatásra bevezetné a „származási ország elvét”, amely szerint a szolgáltatóknak csak a saját országukban lefektetett adminisztratív

előírásoknak kellene megfelelniük, és ezen túlmenően a fogadó ország csak különlegesen indokolt esetekben írhatna elő további feltételeket. Egyúttal az elv alkalmazásához tartozik, hogy a származási ország lenne felelős a szolgáltató és a szolgáltatás felügyeletéért, abban az esetben is, amikor az egy másik tagállamba nyújt szolgáltatást.50 48 www.nolhu//a cseh alkotmanybirosag jovahagyta a lisszaboni szerzodest, http://www.hirmutatohu/hirek/vaclav klaus vegre alairta a lisszaboni szerzodest-1355721 49 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik, átdolgozott, bővitett kiadás, 2005, hvgorac Lap-és Könyvkiadó 50 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik, átdolgozott, bővitett kiadás, 2005, hvgorac Lap-és Könyvkiadó 42 http://www.doksihu 2006 februárjában az Európai Parlament elfogadta a Bolkeinstein-irányelv első olvasatát, mely ekkor már jogszabályi szintre lépett, s amely – mint fentebb

olvasható – a szolgáltatások valódi belső piacának megteremtésére irányul. A Bolkeinstein-irányelv, a később a szolgáltatási irányelv néven elterjedt 2006/123/EK51 jogszabály előfutára, s ezáltal az Európai Unió számára az egyik legfontosabb kérdéskört érinti, hiszen a 4 szabadságjog közül a 21. századra a szolgáltatásnyújtás szabadsága nem valósult meg olyan mértékben, mint amennyire a valódi belső piac megvalósulása megkövetelte volna. A szolgáltatáskereskedelem liberalizálásában még a mai napig nem sikerült azt a szintet elérni, mint amit az árukereskedelem esetében már megvalósult. 4.18 Zöld Könyv Az Európai Unión belül szolgáltatások területén a tagországok különböző szokásai, hagyományai és nyelvi különbségek miatt fogalmi zavarok alakultak ki a szolgáltatást, szolgáltatásnyújtást érintő kifejezések terén, ezért ezeket az EU-nak definiálnia kellett. Ezért a Bizottság megkísérelte

pontosan megfogalmazni az egyes szolgáltatások jelentéstartalmának tekintetében. S ez a pontosítás a Zöld Könyvben történt meg A napjainkra vonatkozó intézkedéseket a következő fejezetekben fogom kifejteni, ebben a részben azt szerettem volna bemutatni, hogy az Európai Unió létrejöttének különböző szakaszaiban mennyi figyelmet fordítottak a szolgáltatásokra, a szabályozására, arra az ágazatra, amely mára az országok GDP-jének egyre jelentősebb százalékát képezi. 51 2006/123/EK: Szolgáltatási irányelv célja, hogy a szolgáltatások területén valóban integrált belső piac valósuljon meg, az alapvető szabadságok megteremtődjenek 43 http://www.doksihu 4.2 A négy szabadság A mára Európai Unió néven működő közösség létrehozásának alapvető célja az volt, s mind a mai napig az, hogy egy közös, egységes piac, a tagállamok közös piaca jöjjön létre. Az Egységes Európai Okmány egy olyan belső piacról beszél,

amelyben a négy szabadság – áruk, szolgáltatások, személyek, tőke szabad áramlása – határok és korlátozások nélkül érvényesülnek. Viszont ahhoz, hogy a négy alapszabadság valóban megvalósuljon az eddig különböző kultúrával, hagyományokkal, szabályzattal rendelkező tagállamok között egységes jogi keretet kell kialakítani. Az egész koncepciónak az a lényege, hogy az EU területén egy olyan gazdasági, egységes piac jöjjön létre, amely úgy működik, mint egy nemzeti piac. 4.21 Az áruk szabad mozgása Az áruk szabad áramlása a négy szabadság közül az, amelyiket már az integráció kezdeti szakaszában viszonylag széles körben kívántak megvalósítani. Az Európai Bíróság igen tágan értelmezi az „áru” fogalmát: ide sorol minden olyan dolgot, aminek pénzben kifejezhető értéke van és kereskedelmi ügylet tárgya lehet. A szabad mozgás megvalósulásának egyik előfeltétele a vámunió megteremtése, azaz a

tagállamok között fennálló valamennyi vámnak, vámmal azonos hatású díjnak és mennyiségi korlátozásoknak eltörlése, valamint közös vámtarifa alkalmazása a Közösségen kívüli államokkal szemben, az onnan érkező termékekkel szemben. 4.22 Személyek szabad mozgása A Római Szerződés még nem biztosította a személyek szabad áramlását, de már a kezdetektől integráns része volt a Közösség gazdasági alapjainak a munkavállalók szabad mozgása. Kezdetben a Szerződés, amikor a közös piac megvalósulását említette a gazdaságilag aktív személyek – munkavállalók, önálló tevékenységet folytatók, szolgáltatást nyújtók – és családtagjaik szabad mozgását garantálta. Ma már a gazdaságilag aktív, kereső tevékenységet folytató csoportokon kívül kiterjedt más inaktív rétegekre, természetes személyekre, diákokra vagy önmagukat egyébként eltartani képes tagállami állampolgárokra. A személyek szabad mozgása

körébe soroljuk a gazdasági célú letelepedést is. Az uniós polgárok szabad mozgásának joga igazából a Maastrichti Szerződéssel valósult meg, ugyanis ez a szerződés 44 http://www.doksihu helyezte az Unió rendszerének harmadik pillérébe a menekültügyet, a bevándorláspolitikát, majd az Amszterdami Szerződéssel átkerültek az első pillérbe és közösségi szabályozás alá rendeződtek, s ennek köszönhetően az utóbbi években jelentős fejlődésnek indult. 4.23 A tőke szabad mozgása A tőkemozgás szabadsága a négy szabadság közül az, amelyik esetében a leghosszabb ideig maradtak fenn a korlátok, a Maastrichti Szerződés hozott alapjaiban új szabályokat a tőkemozgások liberalizációja tekintetében. A tőke szabad mozgásának szükségességét a másik három szabadság hívta életre, hiszen nem sok értelme lett volna, ha a másik tagállamban megtermelt profitot, jövedelmet nem lehetett volna hazavinni, épp ezért a Római

Szerződés eredetileg a tőke és fizetési műveleteket csak, mint az áruk, a szolgáltatások és a munkavállalók (személyek) szabad mozgásának kiegészítő jellegű szabadságaként kezelte. Ma már a tőke szabad mozgása, mint negyedik, teljes szabadságjog valósul meg. 4.24 A szolgáltatásnyújtás szabadsága A szolgáltatásnyújtás szabadsága kétoldalú szabadság: jelenti egy részről a szolgáltatás tényleges nyújtásának lehetőségét egyik tagállamból a másikba, valamint az így nyújtott szolgáltatások igénybevételének lehetőségét, s ezek közül egyik sem korlátozható. S bár a tőke áramlásának szabadsága szerepelt régebben kiegészítő szolgáltatásként, mára úgy változott a helyzet, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára csak akkor lehet hivatkozni, ha az áruk, személyek és a tőke szabadságára vonatkozó előírások nem alkalmazandók. Ennek oka a szolgáltatások fogalmának pontos meghatározásának hiánya,

a homályos, többféleképpen értelmezhető megfogalmazás. S épp ezért áll fent az a lehetőség, hogy átfedések vannak a négy terület között, és ezen esetleges átfedések esetében a megfelelő szabadság alkalmazását alapvetően funkcionális alapon vizsgálja. Nem csak átfedések lehetnek a szabadságjogok között, hanem összefonódások is. Ilyen például a következő eset: A munkavégzéssel együtt járó szolgáltatásnyújtás eset, amikor az egyik tagállamból szolgáltatást nyújtó cég saját 45 http://www.doksihu munkavállalóit „kirendeli” a szolgáltatást igénybevevőhöz, annak államába. Ezt a helyzetet például a közösség jogban egy külön irányelvvel oldották meg, a 96/71/EK52 irányelvvel. Az EK Szerződés 52. cikk értelmében a Bizottság javaslatára a Tanács a Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal konzultálva, minősített többséggel irányelveket bocsát ki az egyes szolgáltatási

területeken, amelyek biztosítják a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, liberalizálását.53 A négy alapelv mindegyikénél az volt az egyik fő elvárás, hogy a diszkriminációmentesség megvalósuljon az egységes belső piacon, hogy minden tagállam ugyanolyan jogokkal, szabályokkal rendelkezzen. Ugyanakkor mindegyik tagállamnak ennek köszönhetően ugyanolyan mértékben kellett leépítenie a korlátokat, korlátozásokat. 52 96/71/EK: az Európai Parlament és Tanács 1996. december 16-i rendelete a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről 53 Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága, Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell, II. átdolgozott, bővített kiadás, 2006, HVG könyvek 46 http://www.doksihu 4.3 Áttekintés A fentebb olvasottak alapján láthatjuk, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának, a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásának érvényesítése

mind a világban, mind az Európai Unió területén, évtizedeken keresztül meglehetősen lassan haladt, s sok akadályba ütközött az, hogy a szolgáltatások szabályozását nagy részben transznacionális szintre emeljék. Ugyanakkor az évek folyamán a szolgáltatások kereskedelme egyre nagyobb jelentőséggel bírt a világ országainak gazdaságában. Mind a világgazdaságban, mind az EU-ban a szolgáltatások mára meghatározó szerepet töltenek be a megtermelt GDP és a foglalkoztatottak arányában, s ez a súly a jövőben valószínűleg csak egyre növekszik majd. Globális szinten tekintve a WTO intézkedései valamint a GATS-ban megfogalmazottak hoztak áttörést, s teremtették meg a szolgáltatáskereskedelem alapjait, hoztak létre átfogó intézkedéseket. Egy világot összefogó szervezetnek nehezebb körülményekkel kell megvívnia az egységes szabályozás, rendszer megalkotásának, bevezetésének területén, mint az Európai Uniónak, hiszen az

EU tagországok közötti kultúrális és fejlettségi szint is eltérő, de nem olyan jelentős mértékben, mint az világunk országai között. A WTO-ra igen súlyos feladat hárul mind a mai napig, hiszen meg kell teremtenie a különböző tagországok közötti harmoniát, egyensúlyt, továbbá a fejlődő országokban a nemzetközi szolgáltatáskereskedelembe való bekapcsolódás előfeltételeinek is meg kell valósulnia, a szervezetnek felügyelnie kell az országok kötelezettségvállalasáinak teljesítését. A WTO és a GATS megszületésével egy olyan szervezet jött létre, amely biztosítja az országok, vállalatok piacra lépésének feltételeinek stabillá tételét, átláthatóságát és ezáltal a nemzetközi piacon nagyobb fokú előreláthatóságot teremt az exportőrők számára. A GATS intézkedéseivel megteremtődött a szolgáltatáskereskedelem globális és átfogó szabályozása, s elkezdődött a legfőbb célkitűzésének, a

szolgáltatások kereskedelmének egyre magasabb szintű liberalizálásának megvalósulása. A GATS égisze alatt létrehozott szabályozások, különböző szektorokba sorolta a szolgáltatásokat, a szolgáltatási módozatokat, egyúttal szeretett volna egy egységes rendszert teremteni a világban lévő tagországok kereskedelme között, és a szolgáltatásokkal kapcsolatos fogalmak közötti fogalmi zavarokat feloldani, mely az országok eltérő egyedi, kulturális, hagyományi szabályozásának következményei. 47 http://www.doksihu Tehát elmondhatjuk, hogy a WTO és GATS létrejöttével elkezdődött egy egységes, mindenre kiterjedő, mindent magába foglaló szabályozási rendszer kiépítése. Az Európai Unióban az 1990-es évektől kezdtek el komolyabban foglalkozni a szolgáltatáskereskedelem és szolgáltatásnyújtás szabadságával, liberalizálásával. Épp ezért a szolgáltatásnyújtás szabad áramlásának megvalósulása az áruk szabad

mozgásához képest évtizedeken keresztül lassan haladt, jelentősen lemaradt az áruk liberalizációjához képest, s az egyes irányelvek kibocsátása sokszor kudarcba fulladt. Végül a 90-es évek végén kapott új lendületet a szolgáltatások liberalizálása, ennek következtében az ezredfordulóra számos szolgáltatási területet már liberalizáltak, ugyanakkor a legtöbb területen még csak a kezdeti lépéseket sikerült megtenni. Az ezredfordulóra a szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesítése egyre nagyobb jelentőséggel bír az egységes piac működése az Európai Unió sikeressége, versenyképessége szempontjából. 54 A következő diagram az áruk és szolgáltatások arányát mutatja az Európai Unió gazdaságában 2001 – 2007 időszakban, Bulgária és Románia csatlakozása előtt, mikor az EU 25 tagú volt: 3.ábra: Áruk és szolgáltatások aránya az Európai Unió gazdaságában (2000-2007) Forrásanyag: Eurostat,

http://epp.eurostateceuropaeu/statistics explained/indexphp/Trade integration of goods and services Magyarázat: Goods: áruk, Services: szolgáltatások 54 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik átdolgozott, bővített kiadás, hvgorac Lap- és könyvkiadó 48 http://www.doksihu A diagramm az áruk és szolgáltatások megoszlását mutatja az Európai Unió gazdaságában az elmúlt években. Az Európai Unióban a szolgáltatások mára egyre nagyobb jelentősséggel bírnak, egyre nagyobb súlyt foglalnak el a gazdaságban, kereskedelemben, mind a foglalkoztatottak, mind a megtermelt GDP arányában. Az EU aktív lakosságának egyre nagyobb része dolgozik a szolgáltatási szektorban, s mára a szolgáltatások mintegy 70%-át teszi ki a GDP-nek, a következő megosztásban: felét kereskedelmi szolgáltatások, az egyötödét pedig közszolgáltatások. A következő táblázatban az Európai Unió tagországainak, Japánnak, az Egyesült

Államoknak, Törökországnak és Svédország áru – és szolgáltatáskereskedelmének megoszlását láthatjuk a GDP-ben. A táblázatban szereplő számok a GDP %-ában kifejezett érték A táblázat az országonkénti megoszlást mutatja a GDP arányában, s a tagországoknál megadott százalék tartalmazza a többi tagországgal való kereskedelmet, exportot, importot, míg az EU-27-nél, azaz az Európai Uniót egy egységként, egy nagy közös piacként szemléli, tehát az itt megadott adatok nem tartalmazzák a tagországok közötti tranzakciókat, hanem a többi nem EU-tag országgal való kereskedelmet, illetve megoszlást jeleníti meg Az EU-2755 gazdasága 2007-ben sokkal inkább beintegrálódott a nemzetközi gazdaságba, mint az előző 5 évben bármikor. Az Európai Unió 27 tagországának áru áramlása, kereskedelme 2006-ban a GDP 10,7 %-ét teszi ki, mely jóval magasabb érték, mint a 2003-as 8,8 %. Habár a szolgáltatások külső piacra történő

kereskedelme kevesebb, mint az áruké, a szolgáltatások nemzetközi kereskedelme növekedésnek indult, mely a GDP 3,7 %-át teszi ki. A táblázatban láthatjuk, hogy oszlik meg a szolgáltatások és áruk kereskedelme a GDP-ben 2007-ben. A táblázatban látható számok 2007-es adatok, de azt elmondhatjuk, hogy ezek az adatok a 2008-as évben nem sokat változtak, s úgy vélem, hogy ezen arányok a 2008-as évben is ugyanezt a képet mutatják. 55 2007-ben Bulgária és Románia csatlakozásával 27 tagúvá vált az Európai Unió 49 http://www.doksihu 1.táblázat: Az áruk és szolgáltatások megoszlása a GDP %-ában mérve Országok EU-27 Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság

Törökország Norvégia Japán USA Export 10,1 71,2 46,7 69,9 32,4 40,7 53,0 45,4 7,1 17,8 21,1 23,9 7,0 30,1 44,6 37,4 68,0 42,5 58,9 45,4 34,1 23,1 24,2 59,0 77,0 36,5 37,4 16,0 17,2 36,0 14,1 7,8 Áruk Import 11,3 71,0 72,0 66,7 32,7 32,4 70,1 33,1 21,0 26,4 23,2 23,7 36,5 54,7 59,2 46,8 66,5 60,9 52,1 44,9 37,8 33,7 38,8 63,8 78,4 31,7 33,3 22,3 24,4 19,8 12,2 14,1 Mérleg -1,2 0,2 -25,6 3,1 -0,4 8,4 -17,0 12,3 -13,8 -8,5 -2,0 0,1 -29,4 -24,6 -14,6 -9,4 1,4 -16,6 6,8 0,5 -3,7 -10,7 -14,6 -5,1 -1,5 4,8 4,1 -6,3 -7,2 16,2 1,9 -6,3 Export 4,1 17,1 15,9 9,6 19,8 6,5 21,0 34,9 13,9 9,0 5,3 5,4 40,9 13,5 10,7 126,5 12,1 42,5 11,5 15,0 6,8 10,0 6,3 12,2 9,3 8,4 13,7 10,0 4,4 10,5 2,7 3,2 Szolgáltatások Import Mérleg 3,4 0,7 15,6 1,5 12,1 3,8 8,1 1,6 17,4 2,4 7,8 -1,3 14,4 6,5 37,0 -2,2 6,0 7,9 6,9 2,1 4,8 0,5 5,8 -0,4 17,3 23,7 10,0 3,5 8,6 2,1 72,8 53,7 11,0 1,1 27,7 14,8 11,3 0,3 10,5 4,5 5,8 0,9 6,2 3,8 6,1 0,2 9,2 3,0 8,8 0,7 8,5 -0,1 10,5 3,1 7,2 2,8 2,2 2,1 10,1 0,4 3,1

-0,4 2,6 0,6 Forrás: Eurostat adatai alapján készítettem, http://epp.eurostateceuropaeu/statistics explained/indexphp/Trade integration of goods and services 50 http://www.doksihu A 2007-es évben az EU 27 az áruk kereskedelmében deficitet56 mutat, pontosabban -1,2%-át a GDP-nek, ellentétben a szolgáltatások többletével, amely a GDP 0,7 %-a. Igen nagy különbségek állapíthatók meg a tagországok felmutatott adatai között, melynek okai az országok méretkülönbségeiből és a gazdasági struktúrájuknak különbözőségéből fakad.57 Igen magas kereskedelmi deficitet mutat az áruk kereskedelmének területén Ciprus, Bulgária és Litvánia, ennek viszont szöges ellentéte a kimagasló eredményeket, kereskedelmi többletet mutató Németország és Hollandia, melyek a tagállamok tekintetében a legmagasabb értékeket jelenti. A táblázatból láthatjuk, hogy Magyarország kereskedelmi többletet mutat, mind az áruk, mind a szolgáltatások

kereskedelmében, ezzel előkelő helyet foglalva el a tagországok között. A szolgáltatások rohamos fejlődésével, a szolgáltatások kereskedelmében is pozitív változás várható az elkövetkező években, s jelentősége is egyre nő az országok kereskedelmi mérlegében. 56 57 Deficit: hiány http://epp.eurostateceuropaeu/statistics explained/indexphp/Trade integration of goods and services 51 http://www.doksihu 4.4 Mai helyzet: Európai Unió Az előző fejezetben olvashattuk, hogy napjainkban milyen mértékben van jelen az áruk – és szolgáltatások kereskedelme a különböző tagországokban illetve az EU összességét tekintve. Ebben a részben az Európai Unió a szolgáltatások területén jelenleg futó egyik legfontosabb intézkedését szeretném bemutatni, a szolgáltatási irányelvet. Az unió fő célkitűzése az, hogy az összes tagállamába átültesse ezt az irányelvet. 4.41 Szolgáltatási irányelv (2006/123/EK)58 A szolgáltatási

irányelv célja, hogy a szolgáltatások területén valóban integrált belső piac valósuljon meg, az alapvető szabadságok megteremtődjenek, az eddig meglévő akadályok megszűnjenek, továbbá, hogy a vállalkozások és a fogyasztók teljes mértékben kihasználhassák az ilyen módon biztosított illetve az ezáltal létrejött lehetőségeket. A szolgáltatások ilyen mértékű támogatásától azt várják, hogy az európai szolgáltatási ágazatban gazdasági növekedés valósuljon meg és, hogy ezáltal kiaknázhassák a munkahelyek teremtésében rejlő lehetőségeket. A szolgáltatási irányelv fő célkitűzése a belső piacon belül a határok lebontása, és ezzel is összefüggésben az uniós vállalkozások versenyképességének javítása, amely célok Magyarország elsőrendű érdekeinek is tekinthetőek. E célok megvalósítása érdekében az irányelv valóságos európai közigazgatási reformot vezet be. A tagállamok számára előírja, hogy

a szolgáltatási tevékenység végzéséhez kapcsolódó terheket, így különösen az engedélyezési és az egyéb hatósági eljárási követelményeket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék.59 Az egész Európai Unióban meg kell szüntetni, illetve ahol ez nem lehetséges, jelentősen egyszerűsíteni kell a szolgáltatók tevékenységét akadályozó hosszadalmas, átláthatatlan és költséges engedélyezési eljárásokat. Biztosítani kell, hogy a szolgáltatók az előírt összes formalitást és szükséges eljárást egy csatornán keresztül, elektronikus, egyablakos rendszerben is el tudják intézni.60 Az irányelv további célként a tagállamok, vállalkozások egyszerűbb, egyszerűsített ügyintézését irányozza elő és arra törekszik, hogy az akadályok lebontásával párhuzamosan 58 Bolkeinstein-irányelv, lásd 39. oldalon Belső Piaci és Szolgálati Főigazgatás által kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási irányelv

végrehajtásáról, 2007, Európai Közösségek 60 Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 59 52 http://www.doksihu megszűnjenek a tagállamok között fennálló ellentétek, s a tagállamok között kölcsönös bizalom alakuljon ki, illetve ha van rá lehetőség, akkor tovább fokozzák a meglévő bizalmat. A bizalmat viszont nem csak a tagállamok között kell helyreállítani, hanem a szolgáltatók és fogyasztók belső piacba vetett bizalmát, hitét is növelni kell. Természetesen a szolgáltatási irányelv bevezetésével, átvételével nem várható egyből jelentős változás, fellendülés, hiszen az irányelv alkalmazása nem egy egyszeri végrehajtást, hanem egy dinamikus folyamat elindulását jelenti, mely majd az évek múltával fejti pozitív hatásait. Az Európai Unió kiemelten kezeli a szolgáltatási irányelv tagországokba való

átültetését, azt, hogy időben és következetes módon valósuljon meg. Az irányelvet 2006 december 12-én fogadták el, a tagállamoknak pedig 2009. december 28-ig végre kell hajtaniuk a törvénykezésükbe való átültetést. A BusinessEurope61 2008 novemberben kiadott jelentése szerint az Európai tagországok közül 17 tagország – köztük Magyarország is – jól halad az irányelv átvételével, néhány ország esetében viszont nem ilyen pozitív a kép, náluk fenn áll az a lehetőség, hogy nem tudják tartani a megadott határidőt. 2008 végén megállapították (a 2008-as Business Europe jelentésében), az akkori adatok alapján, hogy Magyarországon nagyon jól halad az irányelv átültetésének menete, hiszen 2008 végére már közel járnak ahhoz, hogy befejezzék a jogszabályok átvílágítását, míg egy-két országban e változás adaptálása meglehetősen nehézkesen halad (például Szlovákiában).62 Az átvilágítás igen fontos

szakasza a szolgáltatási irányelv átültetésének, az átvilágításnak minden olyan szolgáltatással kapcsolatos jogszabályra ki kell terjednie, amely az irányelv hatálya alá tartozik, s ezáltal segíti a tagállamok szabályozási keretrendszerük korszerűsítését. A szolgáltatási irányelv végrehajtása komoly kihívást és erőfeszítést jelent a tagországok számára, hiszen az irányelvet széles körben kell alkalmazni, az általa megcélzott területek és témák igen sokszínűek és sokfélék, s újszerű megközelítése az eddig alkalmazott hozzáállást felülírja. 61 62 BusinessEurope: A tagállamok üzleti érdekképviseleti szerveit tömörítő szervezet http://www.kulugyminiszteriumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/szolgaltatasi iranyelv atvetele 081201htm 53 http://www.doksihu Szolgáltatási irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatások Számos szolgáltatás nem tartozik a szolgáltatási irányelv hatálya alá, sőt néhányat

egyértelműen kizár a hatálya alól. A hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi szabályoknak és előírásoknak összhangban kell lenniük a közösségi jog egyéb szabályaival. A hatály alól kizárt szolgáltatások a következőképpen találhatók meg a „Kézikönyv a Szolgáltatási irányelv végrehajtásáról” című kiadványban, a saját megfogalmazásom szerint: • Általános érdekű nem gazdasági szolgáltatások Ez a kizárás szorosan összefügg a fentebb meghatározott szolgáltatás fogalmával. A „nem gazdasági célú szolgáltatások” kifejezés olyan szolgáltatásokat takar, amelyeket nem gazdasági tevékenység keretében végeznek. E tevékenységek a Szerződés 50 cikke értelmében nem minősülnek szolgáltatásnak, épp ezért nem tartoznak a szolgáltatási irányelv hatálya alá, úgymint például a nemzeti alap- és középszintű oktatásban a nem díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások. Ezzel

szemben az általános érdekű gazdasági szolgáltatások az irányelv hatálya alá tartozik, mint például a villamos energia és a gázágazatban, pénzügyi ellenszolgáltatás fejében biztosított szolgáltatások. • Pénzügyi szolgáltatások • A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások • Munkaerő-kölcsönzők szolgáltatásai • Egészségügyi szolgáltatások • Audiovizuális szolgáltatások és rádiós műsorszórás Ezen szolgáltatások célja mozgóképek hanggal vagy anélkül történő bemutatása, ideértve a televíziót és a filmszínházban történő filmvetítést illetve ide tartozik a rádiós műsorszórás. Ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokra a kizárás nem vonatkozik. 54 http://www.doksihu • Szerencsejátékok • A közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek • A szociális lakhatás, gyermekgondozás, a családtámogatás és a tartósan vagy ideiglenesen

rászoruló személyek támogatása terén nyújtott szociális szolgáltatások • Elektronikus hírközlési szolgáltatások és hírközlő hálózatok Elértünk ahhoz a területhez, amely igazán érdekel minket, s amely különös figyelmet érdemel. A Kézikönyv a következőképpen határozza meg az ide tartozó szolgáltatásokat: „Ezen kizárás az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra és hírközlő hálózatokra vonatkozik, valamint a kapcsolódó létesítményekre és szolgáltatásokra, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv)”63 Azért, hogy pontosabban értsük a definíciót, azt, hogy mit takar az elektronikus hírközlési szolgáltatás elnevezés, felsorolnék néhány példát, mely szolgáltatásokat ide sorolunk: beszédalapú telefónia, elektronikus

üzenettovábbítási szolgáltatások (például: SMS), mobiltelefon szolgáltatásokat, az elektronikus képi üzenettovábbítási szolgáltatást (MMS). Az irányelv a fentebb felsorolt szolgáltatások nem zárja ki teljes mértékben a hatálya alól: csak az úgynevezett „távközlési csomagba” tartozó öt irányelv által érintett kérdésekben nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Az említett öt irányelv a következő: o 2002/20/EK – engedélyezési irányelv o 2002/21/EK – keretirányelv o 2002/22/EK – egyetemes szolgáltatási irányelv 63 Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 55 http://www.doksihu o 2002/58/EK – elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv o 2006/24/EK – módosított irányelv64 Ezen irányelveket a későbbiekben pontosan bemutatom, azért, hogy teljes képet kapjunk a szolgáltatások, a

szolgáltatásáramlás szabályozásáról. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a „távközlési csomag” hatálya alá, azaz a „csomag” által nem érintett kérdések így a szolgáltatási irányelv alkalmazandó, így példának okáért az egyablakos ügyintézés vagy az elektronikus eljárások esetében a 2006/123/EK irányelvet kell alkalmazni. A tagállamok számára kihívást jelent, hogy biztosítsa a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásoknak azon előnyöket, amelyeket az irányelv alkalmazásával teremtettek meg az országok. A szolgáltatási irányelv bevezetése igen nagy előrelépést jelent az Európai Uniós piac liberalizálása, harmonizálása területén. Megvalósulása esetén megteremtődik a belső piacon az egységes szolgáltatásáramlás és szolgáltatáskereskedelem. 4.42 „Távközlési csomag” 2002/21/EK A keretirányelvként ismert 2002/21/EK irányelv az elektronikus hírközlési szolgáltatások

és az elektronikus hírközlő hálózatok szabályozásának alapjait fektette le, határozta meg. 2002/20/EK Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-ei 2002/20/EK irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szól, s épp ezért nevezik „engedélyezési irányelvnek” is. Fontos tudni az irányelvről, hogy valamennyi elektronikus hírközlő hálózatra és elektronikus hírközlési szolgáltatás engedélyezésére kiterjed, teljesen függetlenül attól, hogy a hálózatok, szolgáltatások nyilvánosak-e vagy nem. 64 Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 56 http://www.doksihu Ez azért lényeges, mert így biztosítható a piacon mindkét fél számára a tárgyilagos, diszkriminációtól mentes eljárások és jogok gyakorlásának előnyei. 2002/22/EK Az

Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-ei 2002/22/EK irányelve az egyetemes szolgáltatásról valamint elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szól. Ezen irányelvet „egyetemes szolgáltatási irányelvnek” is szokták nevezni. Az egyetemes szolgáltatások, mint fentebb olvasható, igen fontos területet töltenek be a szolgáltatások keretein belül, s így igen fontos az egyetemes szolgáltatások biztosítása, azaz szolgáltatások meghatározott minimális készletének elfogadható áron történő – megfizethető – nyújtása minden végfelhasználó számára. Meghatározza továbbá az irányelv, hogy valamennyi, a versenypiacon nyilvánosan elérhető, helyhezkötött telefonszolgáltatásokat nyújtó vállalatnak bizonyos kötelezettségeket teljesítenie kell, míg más kötelezettségek csak jelentős piaci erőfölénnyel rendelkező vállalatokra

vonatkozik. Ezen irányelv igen részletesen írja elő, hogy milyen kötelezettségeknek kell megfelelnie a különféle elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak, különösen kitérve a telefonszolgáltatásokra, telefonhálózatokra, internetszolgáltatásokra, tudakozószolgáltatásokra továbbá igen nagy figyelmet szentelnek a fogyasztók védelmére. Az irányelv pontosságra, precizitásra való törekvését jól mutatja, hogy kitér olyan részletekre is, mint számhordozhatóság vagy a számlák késedelmes kifizetése esetén fennálló teendők. Ez a szabályozás igen fontos a telekommunikáció területén, iiletve a szolgáltatás áramlásában, mert az irányelv lefekteti a telefonszolgáltatás és internetszolgáltatásokhoz kapcsolódó legfontosabb követelményeket és kötelezettségeket a Belső Piacon. Továbbá igen jelentős tény, hogy a felhasználók védelmének érdekében is „felemeli a szavát”, s igen fontos intézkedéseket

foganatosít. 2002/58/EK Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-ei 2002/58/EK irányelve az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szól. Az irányelvet elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvnek is nevezik 57 http://www.doksihu A hírközlési szolgáltatások és technológiák fejlődésével párhuzamosan az erre vonatkozó törvényeket, előírásokat, szabályozásokat is „fejleszteni” kell, hogy lépést tartson az új, korszerű technológiával, a világgal. Ezen irányelv a 1997. december 15-ei 97/66/EK irányelvnek a helyébe lép, s az utóbb említettet hatályon kívülire helyezték. Ezáltal biztosítva, hogy a változó hírközlési szolgáltatások piacára betörő új, korszerű digitális technológiák mellett is tiszteletbe tudják tartani a magánéletet és a felhasználók személyes adatainak titkosságát, azt, hogy harmadik fél,

illetéktelen ne férhessen hozzá. A digitális mobilhálózatok térhódításával – a lakosság egyre szélesebb köre fér hozzá, számukra megfizethetővé vált – a felhasználók személyes adatok védelméhez és a magánélet tiszteletben tartásához való joguk eddig nem tapasztalt, ismeretlen veszélyeknek lehetnek kitéve. Ezek az „ új veszélyek” főleg az internet adta új lehetőségekkel párhuzamosan jelentek meg, azáltal, hogy internet egy közös, nagy, világméretű struktúrát biztosít az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára. 2006/24/EK Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-ei 2006/24/EK irányelve a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szól, s épp ezért nevezik módosított irányelvnek is. Az

Európai Unió így határozza meg az irányelv célját az 1. cikkében: “Ezen irányelv célja azon tagállami rendelkezések harmonizálása, amelyek a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóinak vagy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak egyes általuk előállított vagy feldolgozott adatok megőrzésére vonatkozó kötelezettségeit szabályozzák, annak biztosítása érdekében, hogy ezen adatok az egyes tagállamok nemzeti joga által meghatározott súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és üldözése céljából rendelkezésre álljanak.”65 Célja az irányelvnek, hogy a szolgáltatók adatmegőrzésre vonatkozó kötelezettségeit, előírásait harmonizálják, összhangba hozzák. Ugyanakkor kimondja, hogy bár a 65 Forrás: 2006/24/EK irányelv 1. cikk 58 http://www.doksihu felhasználókat személyes adatok védelméhez és a magánélet tiszteletben tartásához való jog megilleti, de

kivételes esetekben – mint például egy bűncselekmény felderítésekor – az egyes tagállamok rendelkezésére kell, hogy álljanak ezen adatok, s ezt a hozzáférést minden szolgáltatónak biztosítani kell. Minden szolgáltatót érint az adatmegőrzés kötelezettsége, de kerülni kell a többszörös adatmegőrzést. Továbbá ezen irányelv a fentebb említett irányelv a 2002/58/EK irányelvben megfogalmazottak pontosítását, finomítását tartalmazza, hiszen ahogy azt fentebb is megállapítottuk a digitális technológiák térhódításával és a hírközlési szolgáltatások egyre szélesebb körben való elterjedésével a felhasználók személyes adatok védelméhez és a magánélet tiszteletben tartásához való joguk egyre inkább sérülhetnek. Különösen az internet felhasználókat és mobilszolgáltatók igénybevevőit fenyegeti, fenyegetheti egyre jobban. A 27 EU tagállamnak 2009. december 28-ig kell nemzeti jogrendszerébe

átültetnie a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvet. Egy évvel a határidő lejárta előtt az európai munkáltatókat tömörítő BusinessEurope jelentést bocsátott ki, amely egyebek között megállapítja, hogy 17 tagállam – köztük Magyarország is – tartani tudja a határidőt, 9 európai ország azonban nem.66 A szolgáltatási irányelv átültetésének határidejének betartása az összes tagország számára fontos, hiszen ezen irányelv átvátelével a szolgáltatások területén valóban integrált belső piac valósulhat meg, biztosítja az alapvető szabadságok megteremtődését illetve az eddig meglévő akadályok megszűntetését. 66 Külügyminisztérium honlapja: http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/szolgaltatasi iranyelv atvetele 081201htm 59 http://www.doksihu 4.5 Kitekintés: tagországok helyzete Az Európai Unió tagországaiban jelenleg mindenhol a szolgáltáltatási irányelv átültetése az

aktuális téma. Minden tagország időben megkezdte a jogszabályainak átvilágítását, ezáltal segítve elő a szolgáltatási irányelv beültetését a jogrendszerébe. Csak úgy, mint Magyarország, Belgium, Cseh Köztársaság, Luxemburg, Hollandia, Románia és az Egyesült Királyság is nagyon jól áll e folyamattal, hiszen vagy már befejezték azt vagy igen közel járnak a befejezéséhez. Ezzel szemben Írországban és Szlovákiában döcögősen halad ez a folyamat. Az olyan országokban, ahol a politikai felépítés nagyon decentralizált67, szövetségi és nagy különbségek lelhetők fel a minisztériumok és a helyi hatóságok között, mint például Ausztriában, Németországban vagy Spanyolországban, az átvilágítás bonyolultabb folyamatnak számít. Számos ország viszont nem hisz abban, hogy ez az irányelv egyszerűsítést hozhat a szolgáltatások nemzeti szabályozása területén, ilyen ország például Ciprus, Észtország, Görögország.

A következő kördiagram a tagországok 2008 végi helyzetét mutatja a szolgáltatási irányelv átülteséhez szükséges jogszabály átvilágítási folyamatban. A diagram a Business Europe jelentésében olvasott adatok felhasználásával készítettem.68 4.ábra: Az átvilágítás értékelése Az átvilágítás értékelése Pl: Belgium, Bulgária, Franciország, Málta, Görögország, Csehország,Hollandia Görögország, Portugália, Írország 20,2% Nem ismert 0,3% 41,7% Szlovákia Kiábrándító Átlágos Nagyon jó 2,7% Magyarország, Luxemburg, Dánia 35,1% Pl: Németország, Szlovénia, Ausztria, Spanyolország Kielégítő 67 BusinessEurope Forrás: http://www.kumhu/NR/rdonlyres/053139B3-4403-47AA-BC2078203A7DA3BC/0/Ready steady serviceBusinessEurope2008Novpdf 68 60 http://www.doksihu A kördiagram azt mutatja meg, hogy a tagországok hogyan állnak az átvilágítási folyamatban. Az EU tagországainak 41,7%-ában az átvilágítási folyamat

kielégítően halad, a várakozásoknak teljesen megfelelően, minden hiányosság nélkül. Ide sorolhatjuk például Belgiumot, Bulgáriát, Franciaországot, Cseh Köztársaságot. 35,1%-uk az átlagos kategóriába sorolható, akik nem teljesítettek se kiemelkedően, se alul sem, azok közé tartozik például Németország, Szlovénia, Ausztria. Magyarország azon kevesek közé tartozik, akik már vagy végeztek az átvilágítási folyamattal vagy közel járnak hozzá. Rajtunk kívűl még Luxemburgot és Dániát lehet bevenni ebbe a csoportba. Az összes tagállam közül Szlovákia áll a legrosszabbul, az ő teljesítményük a kiábrándító jelzőt kapta. 3 tagország státuszát a nem ismert kategóriába sorolták, mert náluk nem lehet tudni hol is tartanak éppen. Ezek a következők: Görögország, Portugália, Írország Elmondhatjuk, hogy Magyarország kiemelkedő helyen áll a szolgáltatások liberalizálásanak területén, az Európa Unióba történő

integrálódásban. 61 http://www.doksihu 5. Szolgáltatások, szolgáltatáskereskedelem Magyar- országon Ezen fejezetben röviden áttekintem a Magyarországon fennálló szolgáltatások szabályozásával, szolgáltatáskereskedelemmel kapcsolatos jelenlegi helyzetet, mely fontos ahhoz, hogy teljes mértékben be tudjon integrálódni országunk az Európai Unió életébe. A következő részben jobban kifejtve, a szakdolgozatom témájának, címének megfelelően a távközlésre, elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozásokra fókuszálok, s bontom ki a témát, részletesen bemutatva. Magyarországon jelenleg a szolgáltatások területén két jelentős folyamatról szeretnék beszámolni: a szolgáltatási irányelv átültetéséről, és a távközlés, hírközlés fejlődésével és egységesítésével járó jogszabályokról. Magyarországon a szolgáltatási irányelv átültetéséhez két törvényjavaslatot kellett elfogadnia az

Országgyűlésnek, melyre 2009. május 5-én tartott plenáris ülésén került, ugyanis ekkor kezdődött az irányelv átültetését célzó két, egymással szorosan összefüggő törvényjavaslat általános vitája. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény módosításáról szóló 2008 évi CXI törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló T/9354. számú törvényjavaslatot, illetve a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló T/9355. számú törvényjavaslatot azt követően bocsátották általános vitára, hogy a kijelölt országgyűlési bizottságok azokat általános vitára alkalmasnak találták.69 A két törvényjavaslat a következő célokat követi: az eljárások egyszerűsítése, az eljárások

tárgyát képező tevékenységek adminisztratív akadályainak a lebontása. Az országgyűlésen kiemelték, hogy a 2006/123/EK irányelv alapvető célja, az, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott szolgáltatásnyújtás szabadságának megvalósulását 69 Külügyminisztérium honlapja: http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/090505kerettorveny targyalashtm 62 http://www.doksihu segítse, a belső piacon belüli korlátokat megszűntesse, és ezáltal a vállalkozások versenyképességét javítsa, amely célok Magyarország elsőrendű érdekeinek is tekinthetőek. Az irányelv a tagországokban egy átfogó közigazgatási reformot vezet be, előírja, hogy a szolgáltatási tevékenység végzéséhez kapcsolódó terheket, így különösen az engedélyezési és az egyéb hatósági eljárási követelményeket a minimális szintre kell csökkenteni, illetve meg kell szüntetni; ahol ez nem lehetséges, jelentősen

egyszerűsíteni kell a szolgáltatók tevékenységét akadályozó bonyolult és költséges engedélyezési, adminisztratív eljárásokat, s ezért egy egyablakos ügyintézési rendszert kell bevezetni. Magyarország mindenképpen be akarja fejezni az irányelv átültetését a nemzeti jogrendszerünkbe a határidőre, s a BusinessEurope jelentése szerint országunknak jó esélye is van rá, hogy tartani tudja a határidőt, de erről pontos információt majd csak decemberben kapunk. Magyarországon a szolgáltatások szabályozásának tekintetében fontos szerepet játszik a csatlakozásunk, hiszen azzal, hogy az Európai Unió egyik tagországává váltunk át kell vennünk a már addig más tagországokban meghonosított rendelkezéseket, szabályozásokat, melyek akkor már az Európai Uniós szinten valósulnak meg. Ezen intézkedések közé számít a már fentebb említett szolgáltatási irányelv, de ahhoz, hogy ezen irányelv teljes mértékben megvalósuljon

országunknak át kell vennie az úgy nevezett „ távközlési csomagot” is, mely a távközlés és elektronikus hírközlési szolgáltatások szabályozására, korszerű meglétére vonatkozik. Azért, hogy ezeket az Európai Uniós szintű rendeleteket át tudjuk venni, különböző intézkedéseket kellett hozni, az eddig érvényben lévő rendeleteket, törvényeket felül kellett vizsgálni és módosítani kellett őket. Jó példa erre, hogy a csatlakozásunk miatt lett létrehozva a Nemzeti Hírközlési Hivatal, illetve lett módosítva az eddig alaptörvénynek számító 1992. évi LXXII törvény, mely a távközlést szabályozta. Jelenleg a szolgáltatási irányelv átültetése mellett a legfontosabb kérdés a Lisszaboni Szerződés, az úgy nevezett Reform szerződés hatályba lépésének határidejének közeledte, hiszen utolsóként november a cseh elnök is aláírta a Szerződést. Magyarország a Szerződést az elsők között ratifikálta, ezáltal

fejezve ki elkötelezettségét az Európai Unió iránt. 63 http://www.doksihu A Lisszaboni Stratégia végrehajtásáról, átültetéséről Magyarországnak egy beszámolót kell írnia az Európai Bizottság felé, melyben a Kormány véleménye és helyzetjelentése mellett szakmai érdekképviseleti szervek és társadalmi partnerek véleménye és javaslataik is megjelennek. A Lisszaboni Stratégia végrehajtásának keretében létrehoztak egy lisszaboni Nemzeti Akcióprogramot, mely a Stratégia átültetésének folyamatában segíti országunkat, s ennek keretében küldenek jelentést a Bizottságnak. Magyarországnak a beszámolási kötelezettségét a 2008-2009. évi végrehajtásáról ez év október 15-ig kellett eleget tennie70 Láthatjuk, hogy Magyarország jól halad a szolgáltatások liberalizálása, a tagországokhoz való felzárkózás területén, a szolgáltatási irányelv átültetésével, illetve azzal, hogy beintegrálódjon az Európai Unió

életébe. A Magyarországon napjainkban jelenlévő a szolgáltatások szabályozására irányuló távközlésre és elektronikus hírközlésre vonatkozó rendeletek, intézkedéseket a következő fejezetben fejtem ki. 70 http://www.nfuhu/tarsadalmi egyeztetes 2009 64 http://www.doksihu 6. Távközlési, hírközlési szabályozások mint a szolgáltatáskereskedelem része Magyarországon Magyarországon, mint az Európai Unióban is, az 1990-es években kezdtek el a szolgáltatások, a szolgáltatáskereskedelem liberalizálásával foglalkozni, s ezáltal a különböző ágazatok, szegmensek is előtérbe kerültek, úgy, mint a távközlés. 6.1 1992 évi LXXII törvény a távközlésről Magyarországon a távközlés úgymond alaptörvénye az 1992. évi LXXII törvény, amely meghatározza a távközlési szolgáltatások nyújtásának módját és feltételeit, a távközlési szolgáltatásban részt vevõk jogait és kötelezettségeit, a távközlõ

hálózat tervezésének, létesítésének, üzemben tartásának, a távközlõ eszközök és berendezések használatának feltételeit, a távközlés védelmére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a távközléssel kapcsolatos állami feladatokat.71 A törvény meghatározza gazdálkodó szervezet, a távközlési szervezet működésének körét, illetve azokat a szolgáltatásokat, melyek ez alól kivételt képeznek. A törvény ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A távközlési szolgáltatások közül a) közcélú távbeszélõ szolgáltatást; b) közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatást; c) országos közcélú személyhívó szolgáltatást; d) országos és körzeti rádió- és televízió-műsor szétosztását, valamint szórását, a szakosított műsorszolgáltatás kivételével, távközlés céljára alapított koncessziós társaság, valamint az állam által, külön jogszabályban meghatározott feltételekkel e célra alapított - a

távközlési célra alapított koncessziós72 71 72 Forrás: 1992. évi LXXII törvény Koncesszió: eredeti jelentése: engedmény, engedélyezés 65 http://www.doksihu társaságok részére megállapított koncessziós feltételekkel megegyezõen működõ - gazdálkodó szervezet (a továbbiakban együtt: távközlési szervezet) végezheti. „73 A törvény a továbbiakban a távközlés, mint szolgáltatás hatékony működéséhez szükséges szerződéseket, a megkötésükhöz tartozó szabályozásokat tartalmazza. Ezek a szerződések a szolgáltatást nyújtó vállalat és az ügyfél, előfizető közötti harmonikus kapcsolatot biztosítja, azáltal, hogy megfelel mind a versenytörvénynek, mind a fogyasztóvédelmi előírásoknak. Ilyen dokumentum például a hálózati szerződés, az előfizetői szerződés. A törvény továbbá kitér a távközlő hálózatok együttműködésére, az adat – és titokvédelemre, mely a fogyasztók védelmére

irányul, a távközléssel kapcsolatos állami feladatokra. A távközléssel kapcsolatos állami feladatok a következők az előírások szerint: • nemzeti távközlési politika kialakítása • távközlési piac szabályozása • a távközlési szolgáltatások igénybevételének lehetővé tétele mindenki számára, beleértve a hallássérülteket és a mozgáskorlátozottakat • a távközlés hatósági feladatainak ellátása • részvétel a nemzetközi távközlési szervezetekben • stb. S a törvény végén mellékletként a távközléssel kapcsolatos fogalmakat definiálják, azért hogy megteremtsék ezáltal a távközlés alapjait, alapfogalmait, s hogy a jövőben ne származhassanak ebből félreértések. 73 Forrás: 1992. évi LXXII törvény 66 http://www.doksihu 6.2 Uniós csatlakozásunkkal (2004) járó változások Az uniós csatlakozásunkkal – melyre 2004-ben került sor – be kell integrálódnunk a közös, belső piacba,

magunkévá kell tenni, átültetni a hazai szabályozásunkba az Európai Unió szabályozási rendszerét, előírásait, szokásait, hagyományait. Az EU intézkedései – főleg 2000 óta – egyre inkább arra törekszenek, hogy liberalizálják, egyszerűsítsék, egységesítsék, még szélesebb rétegek számára elérhetővé tegyék a telekommunikáció, távközlés különböző ágait a közember számára. Értem ez alatt a mobiltávközlést, az internetet, a vezetékes távközlést, valamint egyre inkább a mobilinternetet. Ez utóbbi kiemelten fontos, hiszen ebben a témában van a legtöbb fejlesztési lehetőség, valamint a jövőben a legnagyobb felvevő piac. Az Európai Unió a távközlési piac liberalizálásában, egységesítésében látja a jövőt, s az egységesítés a tarifák összehangolását, csökkentését is tartalmazza. Pozitív példaként felhoznám Ausztriát, ahol a távközlés liberalizálása, a vezetékes telefon tarifáinak

mérséklése 3 milliárd euró „jóléti nyereséget” hozott 2002-ben. Az osztrák Állami Távközlési Felügyelet vezetője, Heinrich Otruba Bécsben a következő kijelentést tette, mellyel hangsúlyozta a reform pozitív hatását: „A fogyasztók a verseny bevezetésével, jóval többet nyertek, mint amennyit az állami monopólium, a Telekom Austria veszített „74 Most nézzük meg, hogy Magyarországnak milyen lépéseket kellett tennie a csatlakozásunkhoz, illetve csatlakozásunkkor milyen törvények, rendelkezések voltak érvényben az EU területén! 6.21 NHH – Nemzeti Hírközlési Hatóság Csatlakozásunkhoz elengedhetetlen volt az elektronikus hírközlésre, távközlésre vonatkozó közösségi jogszabályok átvétele, s ezáltal egy olyan szervezet létrehozása mely az ezzel járó feladatokat képes ellátni, kötelezettségeket vállalni és megfelel az Európai Unió előírásainak, így alakult meg 2004. január 1-jén a Nemzeti

Hírközlési Hatóság, a magyar elektronikus hírközlési piacot felügyelő és szabályozó független hatóság. 74 http://www.jogiforumhu/hirek/5736 67 http://www.doksihu Természetesen Magyarországon korábban is létezett olyan szervezet, mely az elektronikus hírközlést, a postai szolgáltatásokat, a távközlést felügyelte, ez volt a HIF, a Hírközlési Felügyelet. De a csatlakozásunkkor keletkezett feladatkörnek, kötelezettségeknek ez a szervezet már nem tudott megfelelni, így 2004-ben helyét átvette a Nemzeti Hírközlési Hatóság.75 Az NHH megalakulásával így létrejött egy olyan szervezet, amely már szabályoz, kötelezettségeket állapít meg, s eközben ellátja a hagyományos hatósági tevékenységeket is. A hatóság feladata az elektronikus hírközlési, postai és informatikai szolgáltatások piacai zavartalan, eredményes működésének és fejlődésének elősegítése. A hatóság a szolgáltatók és a felhasználók érdekeit

egyaránt védi. Feladata a tisztességes, hatékony verseny kialakítása és fenntartása, valamint a szolgáltatók jogkövető magatartásának felügyelete.76 A Hatóság célja, az hogy a fellelhető legmodernebb felügyeleti gyakorlatot ültesse át Magyarország jogrendszerébe, valamint a távközlésben és technológiában zajló gyors fejlődést kövesse, s segítse a piac dinamikus fejlődését. Továbbá célként tűzte ki a szervezet, hogy az ügyfélkiszolgálás is Európai Unió által meghatározott szintet érjen el, azaz az ügyfelek számára a szolgáltatásokhoz való könnyű, gyors és elérhető áron való hozzáférés valósuljon meg. 6.22 2002 – 2004 közötti időszak bemutatása 2002 – 2003 – ban a még akkor működő HIF, Hírközlési Felügyelet többször adott ki helyzet jelentést, s véleményezte az Európai Uniós csatlakozásunkkal járó piac nyitásunk hatásait a távközlésre. Egy sajtótájékoztató keretében Frischmann

Gábor, a HIF akkori elnöke az EU-csatlakozásunk teremtette lehetőségekről és kihívásokról beszélt, hangsúlyozta a verseny- és fogyasztóvédelmi szabályozások várható pozitív hatásait országunkban, s elmondta, hogy ezek az intézkedések a hazai távközlési piac szereplőit is új kihívások elé állítja, hiszen az EU célja az egységes tarifák bevezetése, az , hogy az ügyfeleket, európai uniós állampolgárokat egyik tagállamban se érjék diszkriminatív eljárások, számlázási módok. 75 76 http://www.nhhhu/?id=hir&cid=4650&mid=1966&lang=hu http://www.nhhhu/?id=hir&cid=722&mid=332&lang=hu 68 http://www.doksihu Az EU távközlési szabályozást érintő változásokkal kapcsolatosan Frischmann Gábor elmondta: „Az Európai Uniós csatlakozást követően megújult jogszabályi környezet vár a hazai távközlési piac szereplőire is. Az új európai szabályrendszer áttekinthető, rugalmas és támogatja

a versenypiac mielőbbi kialakítását. Az uniós csatlakozással Magyarország is részévé válik az egységes távközlési piacnak. A fogyasztók számára ennek a változásnak a jövőben számos közvetlen és közvetett jele mutatkozik. Az új szabályozás lényege: a monopol piaci szegmensek egyedi kezelése a harmonikus távközlési piac mielőbbi létrehozása érdekében, a távközlés területének hatékony versenyszabályozása, elsősorban annak érdekében, hogy a fogyasztók élvezhessék a piaci működés előnyeit. Az Európai Uniós alapszerződésben szerepel a szolgáltatások szabad áramlásának követelménye, amely természetesen a távközlési szolgáltatásokra is érvényes.”77 Ez a kijelentés, a környezet, melyhez a távközlési vállalatoknak alkalmazkodniuk kell arra mutat rá, hogy az itthoni szolgáltatóknak harmonizálnia kell a tarifáit, nagy valószínűséggel csökkentenie kell, majd azokat, összhangba hozni a többi

tagállaméval. Tehát a hazai cégeknek a következőkben kell majd változtatásokat alkalmazniuk: • egységesebb tarifa meghatározás • csúcsidő konszolidációja, azaz a csúcsidő elhagyása • egységesebb másodperc alapú számlázás • információ-szolgáltatás a különböző termékekről, ezáltal védve az ügyfeleket a nem megfelelő tájékoztatástól • egyre modernebb technológiai háttér: hálózat és mobileszközök terén egyaránt az EUhoz kell alkalmazkodni • külföldi telefonhasználat Európa szintű egységesítése, ne legyen többé külföldi tarifa meghatározása, a tagországok tényleg egy egységes belső piacot alkossanak • egyre szélesedő és felelősségteljesebb társadalmi szerepvállalás (sport és kulturális események támogatás, alapítványok szponzorálása, hátrányos helyzetűeknek, egészségügynek segítségnyújtás) • 77 szélesedő és mélyülő termékpaletta

http://www.cyberpresshu/articlephp?id=6773 69 http://www.doksihu • fogyasztóvédelem magasabb szintre való helyezése Az Európai Unióba az egyetemes szolgáltatás szabályozása is eltérő az EU-s új rendszerben , ahhoz képest ami nálunk fellelhető, ugyanis az EU direktíváiban kiemelt fontosságot kap a fogyatékosok ellátása – a fogyatékkal élők korlátozásmentesen használhassák az egyetemes szolgáltatásokat. A fogyasztóvédelem is hangsúlyosabb szerepet kap az EU-ban, a szolgáltatások összehasonlíthatósága, a fogyasztói panaszok hatékonyabb kezelése érdekében. 6.23 2003 évi C törvény bemutatása Csatlakozásunknak köszönhető az elektronikus hírközlés, a távközlés területén ez a törvény lépett életbe, s ez a törvény lett az alapja a Magyarországon működő szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak, illetve ez a törvény lépett az 1992. évi LXX törvény helyébe, annak módosításával. A törvény hatálya

kiterjed a Magyar Köztársaság területén végzett vagy területére irányuló elektronikus hírközlési tevékenységre, valamint minden olyan tevékenységre, amelynek gyakorlása során rádiófrekvenciás jel keletkezik. A törvény céljai és alapelvei a következőkben röviden, címszavakban összefoglalva: • az információs társadalom elektronikus hírközlési infrastruktúrájának fejlesztését, szolgáltatások és új technológiák elterjedését elősegítő kiszámítható, átlátható, az alkalmazott technológiától független, versenyt segítő szabályozás megteremtése • a fogyasztók érdekeinek védelme • a társadalom egésze érdekében meghatározott magas szintű és hatékony elektronikus hírközlési szolgáltatások egyetemes biztosítása; • a versenyt torzító vagy korlátozó akadályok felszámolása, és a hatékony verseny továbbfejlődésének elősegítése • a piaci résztvevők szabadságát, jogait,

kötelezettségeit, esélyegyenlőségét, érdekérvényesítési lehetőségét és új szereplők piacra lépését biztosító jogi és gazdasági környezet kialakítása • az elektronikus hírközlési piac zavartalan és eredményes működése 70 http://www.doksihu • az elektronikus hírközléssel összefüggő adatvédelem elősegítése, illetőleg megvalósítása; • a környezetvédelmi követelmények érvényesítése az elektronikus hírközléssel összefüggésben • Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése, ideértve a határokon átnyúló szolgáltatások biztosítását az elérhető legalacsonyabb áron; • a magyar elektronikus hírközlési piacok integrációja az Európai Közösség egységesülő elektronikus hírközlési piacaiba • stb78 Továbbá a törvény meghatározza az elektronikus hírközléssel kapcsolatos állami feladatokat, a kormány és a miniszter szerepét, a Nemzeti

Hírközlési Hatóság felállításának szükségszerűségét és a szervezet feladatkörét, felépítését illetve a Gazdasági Versenyhivatallal és a Fogyasztóvédelmi Hatósággal együttműködésének szabályait, folyamatát. Ez a rendelkezés szabályozza az adatvédelmet, az üzleti titoktartást is Ezek alapján láthatjuk, hogy Magyarország is átvette a Közösség területén megjelenő liberalizáltabb és felvilágosultabb rendelkezéseket, mely egyre inkább a fogyasztók védelmét, a társadalmi szerepvállalást, a liberalizált piac megvalósulását segíti elő, s e kerettörvény implementálásával79 a magyar távközlés integrálódása az európai piacba is könnyebben valósul meg. Ez a törvény képezi mind a mai napig a távközlés, elektronikus hírközlés szabályozásának alapjait. Azt látnunk kell, hogy az itt megfogalmazott rendelkezések megvalósítása még mind a mai napig tart, folyamatban vannak, gondoljunk csak a még

életbe lévő külföldi tarifákra, a roaming-díjra – de ezzel majd a későbbiekben még részletesebben foglalkozom. Megállapíthatjuk, hogy a Magyar Köztársaság minden lehető előkészületet megtett annak érdekében, hogy a csatlakozásunk simán és minden bonyodalom nélkül végbe menjen, a távközlés, az elektronikus hírközlés területén ne lehessen semmi kifogásolni való, s ezáltal a végbemehessen az EU-s szabályozási rendszer átvétele. 78 79 Forrás: 2003. évi C törvény Implementálás: megvalósítás 71 http://www.doksihu 6.3 Napjainkban zajló változások, szabályozások A Bizottság 2007. novemberi ülésén két fontos döntés is született, mely hatással van az elektronikus hírközlés, távközlés szabályozására, liberalizálására: 1. Az amerikai Szövetségi Távközlési Bizottság mintájára egy európai felügyeleti szervet hoznak létre, mely arra fog felügyelni, hogy a piaci szabályokat és a fogyasztók jogait

védő előírásokat mind a 27 EU-tagállamban következetesen, diszkriminációmentesen alkalmazzák, s amely felügyeli a különböző nemzeti Hírközlési Hatóságok munkáját, ezáltal elősegítve közöttük, a tagállamok közötti szorosabb együttműködést, az áraik harmonizálását, s ezáltal megszüntetve a „külföldi tarifákat”. Az új hivatal az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság nevet viseli. 2. Új hírközlési reformcsomag bevezetése, amely 2009 végére léphet hatályba Viviane Reding, a távközlésért felelős uniós biztos a következőt nyilatkozta a reformjavaslatokról: „A ma elfogadott távközlési reformjavaslatok az európai polgárt helyezik a folyamatok középpontjába. A távközlési piacok új szereplők előtti megnyitásával és a verseny fokozatos megerősítésével Európa már korábban is ért el jelentős eredményeket. Álláspontunk szerint Európa digitális gazdaságát azzal állíthatjuk a

kívánt pályára, hogy tovább erősítjük a fogyasztók jogait, újabb lökést adunk a piaci versenynek, hatékony rendszerbe szervezzük a független távközlési szabályozó hatóságokat, ösztönözzük a versenyképességet biztosító infrastruktúra-fejlesztési beruházásokat, és bővítjük a vezeték nélküli szolgáltatások mozgásterét.” 80 Láthatjuk, hogy az új távközlési csomag, a jövőbeni intézkedések pozitív megítélésnek örvendenek, hiszen e szabályozások mind az Európai Unió mind a fogyasztók érdekeit szolgálja. Az intézkedésektől azt várják, hogy az Európai Unióban egy még integráltabb közös piac jöhet létre a távközlés és elektronikus hírközlés területén, s ahol a tagországok nemzeti 80 http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged=0&language=HU &guiLanguage=hu 72 http://www.doksihu Hírközlési Hatóságai egy szervezetként működhet azonosa

keretek, szabályozások között egy egységes felügyelő Hatóság figyelő szemei alatt. 6.31 Új hírközlési reformcsomag A reformcsomag elemei a következők: • Új fogyasztói jogokat vezet be: egyebek mellett lehetővé teszi, hogy a fogyasztók egy nap leforgása alatt távközlési szolgáltatót váltsanak; bevezeti az átlátható és összehasonlítható ártájékoztatáshoz való jogot; elrendeli, hogy az ingyenes telefonszámok külföldről is hívhatóak legyenek; és hatékonyabbá teszi az egységes európai segélyhívó szám, a 112 működését. • Bővíti a fogyasztók választási lehetőségeit: lehetővé teszi, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a domináns piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatókat funkcionális szétválasztásra kötelezzék. • Növeli a hírközlési hálózatok biztonságát: új eszközöket vezet be a kéretlen elektronikus levelek, a vírusok és más internetes fenyegetések ellen. • Új

alapokra helyezi a hírközlési szolgáltatások rádióspektrummal való gazdálkodását: ennek következtében fellendülnek az új infrastruktúra kiépítésére irányuló beruházások. Az Európai Unió vidéki területein átlagosan csupán a lakosság 72%-a rendelkezik széles sávú hozzáféréssel. A Bizottság e „digitális szakadék” áthidalása érdekében javítani szeretné a rádióspektrummal való gazdálkodást, és azokon a területeken, ahol túlságosan költséges lenne új vezetékes infrastruktúrát kiépíteni, több rádiófrekvenciát szeretne a vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások rendelkezésére bocsátani. Az analógról a digitális televíziózásra való áttéréssel jelentős mennyiségű rádiófrekvencia szabadul fel, amely felhasználható lesz erre a célra.81 • Javítja a távközlés szabályozásának színvonalát: ennek érdekében deregulációt82 alkalmaz azokon a piacokon, amelyeken az uniós piacnyitás

következtében már kialakult a verseny, hogy a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok a problematikusabb területekre koncentrálhassanak. 81 http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged=0&language=HU &guiLanguage=en 82 Dereguláció: A szabályozottság mértékének megszüntetése, enyhítése; a megkötések, szabályok megszüntetése 73 http://www.doksihu • Növeli a független ellenőrző szervek számát, ezzel garantálja, hogy a fogyasztók érdekében tisztességes verseny folyjon a piacon. A távközlési szabályozó hatóságok nagyon gyakran még mindig közel állnak a piacon domináns helyzetben lévő szolgáltatóhoz, amely számos tagállamban továbbra is állami résztulajdonban van. Az uniós távközlési reform célul tűzi ki, hogy mind a szolgáltatókkal, mind a kormánnyal szemben megerősödjék a nemzeti távközlési ellenőrző szervek függetlensége.83 Jose Manuel Barosso, az

Európai Bizottság elnöke a következőképpen vélekedik a reformcsomag bevezetésének következményeiről: „Mától nem álom többé az európai távközlési szolgáltatók és fogyasztók számára a határok nélküli, egységes piac. A távközlés olyan terület, ahol az egységes piac mindenki számára kézzelfogható eredményeket hozhat: növelheti a választékot, csökkentheti az árakat, legyen szó akár mobiltelefonálásról, akár széles sávú internetkapcsolatról. A távközlésben igencsak időszerű európaibb szabályozásra áttérni. Végtére is, a rádióhullámok nem ismernek határokat, és az internetprotokollnak sincs nemzeti hovatartozása.”84 Láthatjuk, hogy Európai Unió határozottan halad céljának megvalósítása felé, azaz, hogy egységes, liberalizált, diszkriminatívmentes és egységesített piacot hozzanak létre a távközlés területén, értem ez alatt a mobiltávközlést, az internetet, a vezetékes távközlést,

valamint egyre inkább a mobilinternetet. Ez utóbbi napjainkban egyre kiemeltebb szerepet kap, hiszen ebben a témában van a legtöbb fejlesztési lehetőség, valamint a jövőben a legnagyobb felvevő piac, bár most még csak gyerek cipőben jár, a külföldi használata még lassú és drága. Magyarországon 2010. január 16-ától változás áll be a távközlés területén, mert hétről tizenegy számjegyűre változik a mobilszámok tárcsázása a hírközlési hálózatok azonosítóiról, azaz a telefonszámokról szóló kormányrendelet változása szerint. A mobil-telefonszámokat csak teljes formátumokban, azaz mind a tizenegy számjegy beírásával lehet telefonálni, SMSt és MMS-t küldeni, s vonatkozik ez a hálózaton belül történő folymatokra is. Tehát jövőre a 83 http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged=0&language=HU &guiLanguage=en 84

http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged=0&language=HU &guiLanguage=hu 74 http://www.doksihu tárcsázásnál meg kell adni belföldi (06) vagy nemzetközi (+36) előhívót, a hálózatkijelölő számot (20/30/70) s majd utána a hét jegyű telefonszámot. Fontos tudni, hogy 2010 január 16 után a hét szemjeggyel történő hívás sikertelen lesz, illetve az így elküldött SMS, MMS sem kerül kézbesítésre. 6.32 Roaming-díjak 2007-ben egy uniós rendelet értelmében az uniós országokból a kezdeményezett hazatelefonálás 250-650 forintos percdíjait 144 forintra, a hívásfogadás 95-220 forintos díjait pedig 50-60 forintra szorította le a magyarországi mobilszolgáltatók esetében. Ez a lépés jól mutatja az Európai Unió azon határozott szándékát, hogy a mobiltelefonálás területén is megvalósuljon egy egységesített piac, mely nem részesíti diszkriminatívan az európai uniós

állampolgárokat, ha egy másik tagország területére lépnek. Az EU legújabb törekvése – amit törvényekkel, előírásokkal, javaslatokkal és ajánlásokkal próbál elérni – a nemzetközi telefonálás díjának egységesítése, a percenkénti díjszabást eurocentben határoznák meg, és egy szűk időtávlaton belül 20 eurocent/perc alá szeretnék vezetni. Az EU legnagyobb szolgáltatója a T-mobile. A német cég erősen lobbizik a roaming piac konszolidációja ellen, hiszen neki nem érdeke, hogy a roaming díjakat csökkentsék, viszont, akiknek muszáj külföldről telefonálniuk, azok úgyis meg fogják tenni, függetlenül az ártól. Most nézzük meg, hogyan is épül fel egy roaming telefonhívás! Két lehetőséget vizsgálhatunk: • Külföldről, másik tagországból kezdeményezett hívás miként néz ki: Tárcsázzuk a „+36” kezdetű magyar telefonszámot. Ekkor rákapcsolódunk a helyi külföldi szolgáltató hálózatára, amelyik

szolgáltatóval a magyarországi szolgáltató szerződéses kapcsolatban áll. (pl: Pannon GSM – Orange; T-Mobile HU (magyar), DE (német), HR (horvát), IT (olasz).) Ekkor egyrészt ki kell fizetnie a felhasználónak azt a díjat, amit a hazai cég fizet a külföldi szolgáltatónak a vonal, illetve hálózathasználatért. Valamint számlázzák, természetesen, folyamatosan a hazai percdíjakat. Így alakulhat ki a percenként 150-250 Ft-os percdíj, attól függően, hogy 75 http://www.doksihu melyik díjszabási földrajzi zónából telefonálunk, mely mára az EU területén 144 forint. • A személy külföldön van, s őt hívják, akkor miként alakul a fizetési kötelezettség és a technológia alkalmazása: A hívófél használja az hazai hálózatot, amit a percdíjjal és az alapdíjjal (havi díj, előre megvásárolt feltöltőkártya) fizet meg. Ezen kívül a külföldi hálózat használatát a hívott félre terheli a hazai szolgáltató, akivel az

szerződésben áll. Ezért van az, hogy akkor is fizet a külföldön lévő személy, amikor őt hívják. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Európai Unió ezen intézkedésekkel egyre közelebb kerül az egységesített piac megteremtéséhez és megvalósítja a távközlési szolgáltatók és fogyasztók számára a határok nélküli egységes piacot. Tehát elmondhatjuk, hogy az Európai Unió határozottan halad célja felé, azaz arra való törekvése felé, hogy egységes, liberalizált, diszkriminatívmentes és egységesített piacot hozzanak létre a távközlés területén, értem ez alatt a mobiltávközlést, az internetet, a vezetékes távközlést, valamint egyre inkább a mobilinternetet. 76 http://www.doksihu 6.4 Magyar Telekom Magyarországon 3 távközlési szolgáltató közül lehet választani – Magyar Telekom, Vodafone, Pannon –, melyek közül a Magyar Telekom rendelkezik a legnagyobb piaci részesedéssel. Nézzük meg, hogy az új Eu-s

szabályozások átültetése a Magyar Telekom politikájában, tarifáiban, áraiban hogyan valósul meg. Jogalkotásában jelentett-e valamilyen fennakadást a cég életében. De előtte gyorsan tekintsük át a Magyar Telekom törénelmét! 6.41 Történeti áttekintés 1989-ben a Postából kiválva létrejött önálló távközlési vállalatként a Matáv mely 100%ban állami tulajdonban volt. Az 1993-as távközlési törvény lehetővé tette a Matáv privatizációs pályázatának kiírását, amely az országos távbeszélő koncessziós jog megszerzésére és a Matáv részvényeinek megvásárlására egyaránt vonatkozott. Deutsche Telekom és az Ameritech International távközlési vállalatokból álló MagyarCom konzorcium - 875 millió dolláros vételár ellenében - a Matávra kötelezően átruházott országos telefonkoncessziónak és a megnövelt alaptőke 30,1%-ának majd 67,3%-ának tulajdonosává vált. Magyarországon ez volt az eddigi legnagyobb

külföldi beruházás. 1997 november-17én megkezdték Budapesten és New Yorkban a Matáv részvények kereskedédét. A Matáv lett az első közép-európai vállalat melynek papírjait a New York-i tőzsdén jelölték. 2001-től lehetőség adódott, arra, hogy a Matáv nemzetközi távközlési vállalattá nője ki magát. Megvásárolta a Makedonski Telekomunikacii (MakTel) többségi tulajdonrészét, 2001-ben megszerezte a Westel és a Westel 0660 fennmaradó 49%-át is. Megkezdődött a távközlési piac liberalizációja. A Matáv olyan díj és szolgáltatás csomagokat alakított ki mely a fogyasztók igényeit is figyelembe vette. Tevékenységük körébe tartozott a mobiltelefon, internet és lakossági szolgáltatás, üzleti megoldások. Mindegyik ágban vezető pozíciót harcoltak ki maguknak. 2004 ben a Westel nevet leváltották és csatlakoztak a T-Mobilhoz A teljesítménynövelés érdekében a Matáv átalakította cég struktúráját. A Matáv Csoportot a

77 http://www.doksihu hazánkban zajló eddigi legnagyobb márkaváltás keretében 2005. május 6-án a Magyar Telekom Csoport váltotta fel, s 2006-tól Magyar Telekom hivatalos neve Magyar Telekom Távközlési Nyilvánosan Működő Részvénytársaság lett. A T márka bevezetése lehetővé tette, hogy a magyar fogyasztók előnyben részesüljenek.85 2008-ban bevezette a T-Home márkát, s ezzel a márkaváltással ügyfélközpontúbb szemlélet lépett érvénybe, mely megfelel az uniós előírásoknak, s a liberálisabb szemléletmódnak. Az ügyfelek számára így egy egyértelmű, egyszerűbb azonosítást segítő márkastruktúra jött létre. 2009-ben Magyar Telekom Csoportnál két üzletág működik: • Lakossági szolgáltatások – vezetékes és mobilkommunikációs szolgáltatások (T-Home és T-Mobile márkanéven) • Vállalati szolgáltatások – üzleti ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások (T-Systems márkanéven86 6.42 Változások A Magyar

Telekomnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk, s az ezzel járó jogszabály módosításunk következtében át kellett alakítania a szemléletmódját, illetve az árlistáját. Az intézkedések, melyek változást hoztak a vállalat életében az adatvédelemre, a fogyasztóvédelemre, az ügyfélközpontúbb szemléletmódra vonatkozik, az árak módosítására, a roaming-díjak újra gondolására, illetve az új távközlési csomag értelmében a szerződések módosítására is. Az új távközlési csomag, mely 2009 végén fog életbe lépni, kimondja, hogy a fogyasztók számára biztosítani kell azt, hogy egy nap leforgása alatt távközlési szolgáltatót váltsanak. Ez a rendelet a szerződések és a szerződések felbomlásával járó kötbér fizetését fogja nagymértékben megváltoztatni. Érdekes módon, nem olyan rég 2009 nyarán büntette meg a Nemzeti Hírközlési Hivatal a Magyar Telekom-ot 100 millió forintra, mert megállapította,

hogy nem az előírásoknak megfelelően számított kötbért használnak azon ügyfelekkel szemben, akik a határozott idejű szerződésüket annak lejárta előtt akarták felmondani vagy módosítani. Továbbá az NHH Tanácsa által lefolytatott hatósági eljárás során 85 http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged=0&language=HU &guiLanguage=hu 86 http://www.telekomhu/rolunk/cegtortenet 78 http://www.doksihu bebizonyosodott, hogy gyakorlatával a Magyar Telekom aránytalanul megnehezítette az előfizetők számára a szolgáltatóváltást, valamint a közvetítőszolgáltatók igénybevételét és ezzel korlátozta a piaci versenyt. A vizsgálat szerint a jogsértés ténylegesen több ezer, potenciálisan pedig többszázezer előfizetőt érinthetett. Az adatvédelem igen fontos szerepet tölt be az EU szabályozási rendszerében, nagy gondot fordítanak arra, hogy ne sérülhessenek az ügyfelek

jogai, biztosítsák a felhasználók személyes adatainak titkosságát, azt, hogy harmadik fél, illetéktelen ne férhessen hozzá. A Magyar Telekom adatvédelmi szabályozásában az alábbi jogszabályok az irányadóak: • Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C számú törvény • A 2003. évi XLVIII számú törvénnyel, valamint a 2005 évi XIX számú törvénnyel módosított a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII számú törvény • 226/2003. (XII.13) adatkezelésének Kormány különös rendelete feltételeiről, az az elektronikus elektronikus hírközlési hírközlési szolgáltató szolgáltatások adatbiztonságáról, valamint az azonosítókijelzés és hívásátirányítás szabályairól • 16/2003 rendelet az elektronikus hírközlési előfizetői szerződések, és azok megkötésére vonatkozó részletes szabályokról • A Deutsche Telekom Csoport

személyes adatok védelmére vonatkozó eljárási szabályzata87 Az uniós szabályozásoknak köszönhetően csökkentek a tarifák, s egyre központibb szerepet kaptak az ügyfelek. A csúcsidő eltűnésével országunk megindult az Európai Unió által kijelölt úton, azaz a tarifák egységesítése felé. A három szolgáltató közötti verseny a piacon a fogyasztókat csak pozitívan érintheti, hiszen nő, szélesedik a választható termékek és szolgáltatások száma, az árak eközben csökkennek, mindenki számára elérhető és megfizethető termékpaletta alakul ki, mely elméletben jó minőségű is. A fogyasztóvédelem a központba került, az ügyfelek lettek az elsők, a vállalatnak minden tekintetben meg kell felelnie a fogyasztóvédelmmel kapcsolatos jogszabályoknak. A fogyasztókat, ügyfeleket mindre kiterjedően, pontosan kell informálni az adott termékről, szolgáltatásról, nem lehet semmilyen rejtett tartalma egyik szolgáltatásnak sem,

amely 87 http://www.telekomhu/adatvedelem 79 http://www.doksihu negatívan érintheti az ügyfelet. Létrehozták a 24 órás ügyfélszolgálatot, ami véleményem szerint még nem teljesen ügyfélbarát, de már tendál afelé. A vállalat azon döntése, hogy egy márkanév alá hozta a különböző szolgáltatásait, a T-home esernyője alá, jelentősen megkönnyítette az ügyfelek dolgát, hiszen így egyszerűbbek lettek az adminisztratív tevékenységek, a szerződéskötések, tehát egy sokkal ügyfélbarátabb ügyintézés jött létre. Tovább egyszerűsítette a dolgokat a Telekom azon intézkedése, hogy most már két üzletág működik – mint fentebb említettem – ezáltal még érthetőbbé téve a szolgáltatásokat az ügyfelek számára. A 2010. január 16-ától hatályba lépő kormányrendelet, mely a telefonszámokat hét számjegyről tizemegyre változtatja pozitív hatással lehet a telekommunikációs cégekre, hiszen ezáltal a

mobilszolgáltatok által kiadott hétjegyű előfizetői számok 0-val vagy akár 1sel is kezdődhet. Így lehetségessé válik a telefonszám intervallum akár 6 millió telefonszámmal, ezáltál 6 millió fogyasztóval történő bővítése. Igazából azt lehet elmondani, hogy a cég történetében semmilyen törést vagy nagyobb változást nem hozott az új jogszabályok bevezetése. Hiszen a cégnek csak az árait, a roamingdíjait kellett megváltoztatnia és az ügyfelek felé kommunikált új szemléletmódot kellett bevezetnie, mely igazából véleményem szerint csak külsőség, az EU által előírt fogyasztó – és adatvédelmi szabályokat betartják, de a vállalati politika ezzel nem tud azonosulni, a központban még mindig az eladásorientált nézeté a főszerep. 80 http://www.doksihu 7. Befejezés A szolgáltatások liberalizálása, egységesítése még mind a mai napig folyik, nem tekinthetjük lezárt témának, mint ahogy az a dolgozatomból is

kiderült. A szolgáltatások 2009-ig történő fejlődését nyomon lehet követni, de azt nem láthatjuk előre, hogy azok az intézkedések, melyeknek határideje – mint például a szolgáltatási irányelv – 2009. végére esedékesek vajon tényleg megvalósulnak-e illetve, hogy megfelel-e majd a hozzáfűzött reményeknek. A szolgáltatások, a távközlés, az elektronikus hírközlés a technológia fejlődésével igen nagy távlatokat nyithat meg mind az emberek, mind az országok számára. De ahhoz, hogy a legmagasabb fejlettségi szintet ellehessen érni európai szinten a tagországok együttműködésére, jogrendszerük, szokásaik összehangolására volt szükség a szolgáltatások területén. A folyamat, amely szükséges ahhoz, hogy az egységes Európa megvalósuljon a szolgáltatások, szolgáltatásáramlás területén a korlátok megszűnésével, hosszú, körülményes és nagyon sok egyeztetést igényelt a tagországok

közreműködésével. A tagországok nem szívesen adták fel a szolgáltatások nemzeti szinten való szabályozását, hiszen ez adta az államok vérkeringését. De végül az egységes közös a piac, az egységes Európa jövő képe megváltoztatta a hozzáállásukat, s belátták, hogy csak úgy tudnak bekapcsolódni érdemszerűen a világ kereskedelmi áramlatába, csak úgy vehetik fel a versenyt az USA-val, Japánnal vagy a fejlődő országokkal, ha összefognak, s ezáltal Európa is egy nagy hatalommá válik. Viszont ehhez szükség volt arra, hogy minden területen egység, egységesítés jöjjön létre, beleértve a szolgáltatásokat is. A szolgáltatások liberalizálásával kapcsolatban még mindig sok kérdés lóg a levegőben, melyeket a bevezetésben már feltettem, s melyekre remélem dolgozatomban sikerült választ adnom és ezáltal átfogó, összetett képet festeni a szolgáltatásokról, a szolgáltatáskereskedelem

liberalizációjáról, s ezeken belül a távközlés és elektronikus hírközlés szabályozásáról. Dolgozatom célja az volt, hogy egy átfogó, korrekt képet adjak a szolgáltatások, a szolgáltatáskereskedelem liberalizációjáról a világban és az Európai Unióban. Hiszen napjainkban is zajlanak a változások , új rendeletek, szabályozások születnek a szolgáltatások 81 http://www.doksihu területén, s azon belül is a legképlékenyebb területen a távközlés és elektronikus hírközlés szabályozása során. E két ágazatban központi szerepet játszik a technológiai fejlettség, s ezáltal a technológia fejlődésével egyetemben, párhuzamosan a távközlés és elektronikus hírközlés is rohamosan fejlődik. Dolgozatomban ezeket a változásokat szerettem volna bemutatni, azért, hogy megértsük, mekkora jelentősége is van a szabályozásoknak, rendeleteknek napjaink rohanó világában, mikor minden állandó változásban van, főleg a

szolgáltatások, s ezen belül a távközlés, elektronikus hírközlés területén. Törekedtem arra, hogy az általam választott témát mindenre kiterjedően, részletesen bemutassam, ügyelve az ok-okozati viszonyok feltárására, s arra hogy minél „frissebb”, naprakészebb információt adjak a távközlés és elektronikus hírközlés terén. Megállapíthatom, hogy Magyarország beintegrálódása az Európai Unióba megtörtént, a szolgáltatások szabályozásának területén, megfelelünk az EU-s előírásoknak, s sikerült magunkévá tennünk az egységes Európa jövőképet a szolgáltatáskereskedelemben, a távközlésben és az elektronikus hírközlésben is. Hiszen mint, ahogy a bevezetésben is leírtam a szolgáltatásoké, a távközlésé, a technológiáé, az elektronikus hírközlésé a jövő. S ahogy, kezdtem, úgy zárom soraimat – egy idézettel: „Vagy folyamatosan fejlesztünk, és mindig újabb fogyasztói értékeket hozunk létre,

vagy meghalunk” Shiro Kondo 82 http://www.doksihu Forrásjegyzék: Nyomtatott források: Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által kiadott, kidolgozott Kézikönyv a Szolgáltatási Irányelv végrehajtásáról című könyv, 2007 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Hatodik, átdolgozott, bővített kiadás, 2005, hvgorac Lap-és Könyvkiadó Susan George: A WTO, Napvilág Kiadó 2001 MTA Történelemtudományi Intézet, Europa Institut Budapest: Az európai integráció, Tények és adatok, 2000 Marján Attila: Az Európai Unió gazdasága, Minden, amit az EU gazdasági és pénzügyi politikáiról tudni kell, II. átdolgozott, bővített kiadás, 2006, HVG könyvek Sztankó Éva: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az egyetemes szolgáltatás értelmezéséről az Európai Unióban, Competitio 7.évf 2008 1sz június 49-65 oldal Jancsik András: A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem liberalizációja, Külgazdaság, 2003

47.évf 2sz 53-83 oldal Blahó András és munkaközössége: Világgazdaságtan, 2007, Akadémia Kiadó Zrt. Németh Petra - Kovács Zoltán: Szolgáltatások helyzete nemzetközi és hazai összehasonlításban: szolgáltatási térkép Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa, JATEPress, Szeged, 88-99. o Molnár Katalin: „Szolgáltatástudomány” – válasz a XXI. század gazdasági kihívásaira, Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa JATEPress, Szeged, 455-462. o 83 http://www.doksihu Pelle Anita: A szolgáltatások EU-beli áramlásának el mozdítása versenypolitikai eszközökkel, Hetesi E. – Majó Z – Lukovics M (szerk) 2009: A szolgáltatások világa JATEPress, Szeged, 74-87. o Németh János Pál: Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség a távközlésben, Aula Kiadó, Budapest, 2001 Dr. Dárdai Árpád: Mobil távközlés, Nap Kiadó, 1999 Cave, M. – Majumdar, S –

Vogelsgang, I: Handbook of Telecommunications Economics, Elsevier Science Publisher, 2002 Szőnyi Éva: Hagyomány és új szolgáltatás, Tudományos és műszaki tájékoztatás, 2008. 55 évf. 2 szám, 84-90 oldal Meisel Sándor: Az Európai Unió kereskedelempolitikája: Dilemmák és válaszok, Közgazdaság 2008/2 Dr. Veress Gábor: A szolgáltatás értelmezése és minőségének biztosítása, Minőség és megbízhatóság, 2008. 42 évf 2 szám, 81-94 oldal Services marketing development : Employees service orientation and service quality in the telecommunication sector ,Marketing & menedzsment, 2009. 43 évf 3 szám, p 45-53 Elektronikus források: http://www.nfuhu/tarsadalmi egyeztetes 2009 http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/07/1677&format=HTML&aged= 0&language=HU&guiLanguage=hu 84 http://www.doksihu http://epp.eurostateceuropaeu/statistics explained/indexphp/Trade integration of goods a nd services

http://europa.eu/legislation summaries/competition/state aid/l23013 enhtm http://europa.eu/abc/history/2000 today/2006/index huhtm http://europa.eu/abc/history/2000 today/2007/index huhtm http://europa.eu/abc/history/2000 today/2008/index huhtm http://europa.eu/abc/history/2000 today/2009/index huhtm http://www.jogiforumhu/hirek/17128 http://www.jogiforumhu/hirek/17040 http://www.jogiforumhu/hirek/21921 http://www.businesseuropeeu/Content/Defaultasp?PageID=455&LanguageCode=fr http://ccvista.taiexbe/Fulcrum/CCVista/hu/31996L0071-HUdoc http://www.euractivhu/gazdasag/hirek/kozel-az-attoreshez-a-tavkozlesi-csomag-002068 http://www.hfjknhhhu/indexphp?page=2 http://www.hfjknhhhu/ http://kum.hu/kum2005/Templates/HirSablonaspx?NRMODE=Published&NRORIGINALU RL=%2Fkum%2Fhu%2Fbal%2Feu%2FAktualitasok%2F090727eurochambers.htm&NRNO DEGUID=%7B34B47E2E-91FB-4CAE-BFD308AE43F58B85%7D&NRCACHEHINT=NoModifyGuest 85 http://www.doksihu http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/080507

belsopiachtm http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/070823 eb belsopiac kezikonyvhtm http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/hirek 090708 EUhtm http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/szolgaltatasi iranyelv atvetele 081201htm http://www.kumhu/kum/hu/bal/eu/Aktualitasok/090505kerettorveny targyalashtm http://www.kumhu/NR/rdonlyres/053139B3-4403-47AA-BC2078203A7DA3BC/0/Ready steady serviceBusinessEurope2008Novpdf http://nhh.hu/?id=hir&cid=9472 http://nhh.hu/ http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=OJ:L:2006:297:0001:01:HU:HTML http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=CELEX:31999L0044:HU:HTML http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=CELEX:32002L0058:HU:HTML http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=CELEX:32002L0058:HU:NOT http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=CELEX:32003D0548:HU:HTML http://eur-lex.europaeu/LexUriServ/LexUriServdo?uri=CELEX:32006D0719:HU:NOT http://www.koz-gazdasaghu/ 86