Építészet | Védművek » Rendszeresek a fenyegető árvizek

Rendszeresek a fenyegető árvizek Az Orbán-kormány harminckétmilliárd forintot költött a töltések építésére és korszerűsítésére A tivadari tiszai gátszakadás 50. évfordulójára készülve árvízi emlékhelyet avattak 1997 novemberében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisközség határában. Akkor még senki sem gondolta, hogy egy évvel később minden idők legnagyobb tiszai áradása nyomja majd itt a töltéseket, több település lakosságát kitelepítik, s nyolcezer ember pakolja majd a homokzsákokat a környék falvainak határában. 2001 márciusában pedig a Tarpa és Tivadar közötti gát átszakadása következtében 140 millió köbméter víz áramlik a Beregi öblözet térségébe. Magyarország 93 ezer négyzetkilométerének mintegy a telét rendszeresen fenyegeti az árvíz. A legveszélyesebb az Ukrajnából északkeleten belépő Tisza folyó A FelsőTisza vidékén 1998-ban már nyártól a megszokott esőmennyiség többszöröse

hullott A novemberre kialakult árhullámban a Tisza kéttucatnyi mellékfolyója közül az ukrajnai vízgyűjtő terület, a szlovákiai vízgyűjtőt levezető Bodrog folyó, illetve a romániai vízgyűjtőt levezető Szamos folyó játszott főszerepet. Szakemberek szerint a pusztító árhullámhoz hozzájárult a talajerózió is, mely a kárpátaljai erdőkivágások hatására már évtizedek óta kialakult. A Tisza magyarországi szakaszán novemberben mérték minden idők legmagasabb árhullámát: Vásárosnaménynál a folyó 923 centiméteren, Tivadarnál pedig 958 centiméteren tetőzött. (2001-ben 943, és 1014 centiméter volt ez a két érték.) A folyó két kritikus, Tiszabecs környéki szakaszán sikerült 1998-ban a gátak között megtartani a töltéskoronáig érő árhullámot; Tiszacsécse térségéhe viszont a homokzsákokkal megemelt gáton átbukott a folyó vize: itt kitelepítették a falu 524 lakosát, Tiszakóródról és Milotáról pedig az ott

élők egy részét menekítették ki. A gátakon 1700 katona, hatezer civil és polgári védelmi alakulathoz tartozó személy dolgozott. A kormány az azonnali segélyekre és kárelhárításra 500 millió forintot szavazott meg, és azóta évente mintegy hárommilliárd forintot (ordított a tiszai gátak megerősítésére. Felgyorsított gátépítések A volt rendszerben a pénzhiány miatt egyre inkább elmaradtak a Felső-Tisza vidék gátrendszerének karbantartási munkái. Mivel a vízgyűjtő terület döntő része külföldtan van, ez kiszolgáltatottá tesz bennünket mind az előrejelzés, mind a közvetlen beavatkozás szempontjából. Évekkel ezelőtt elkészült a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna és a Batár árvízvédelmi rendszerének fejlesztési terve. Az 1998 novemberi árvizet követően felgyorsultak a munkálatok. Az Orbán-kormány 1998-as hivatalba lépése óta elődeinél többet költött a védelmi vonalak erősítésére. A magyar állam az

1999. november 17-én aláírt kormányközi megállapodás alapján százmillió forint kormánysegélyt juttatott Ukrajnának a felső-tiszai árvízi megfigyelőrendszer fejlesztésére, amelynek célja az árvíz-előrejelzés megbízhatóságának javítása és a védekezésre fordítható idő növelése volt. 2000 végéig összesen 35,6 kilométer hosszúságú töltésszakaszt erősítettek meg, több mint kétmillió köbméter földet helyeztek el a védvonalak magasításakor. Egy tanulmány szerint ezenkívül is szükséges még 225 kilométer töltés fejlesztése, amelyből 64 kilométert rendkívül sürgősnek, 70-et közép-, 91-et pedig hosszú távon fejlesztendő gátként neveztek meg. Egyébként a 64 kilométernyi szakasz fejlesztése 2003 végére, 2004 elejére várható. Minden évben árhullám Nagy árhullámok vonultak le 1999-ben és 2000-ben is a Tiszán. Amikor 2000ben a Felső-Tisza vidékén levonult az ár, a lassú apadás miatt Szolnok

térségében kellett elhúzódó védekezésre számítani. A szolnoki közterek, parkok, játszóterek, burkolatok, virágterületek, öntözőrendszerek is megsínylették az árvíz következményeit. Az ötezer lakost és kétezer ingatlant számláló Tószegen, Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik, az árvízi ostromnak leginkább kitett településén a környező falvakat Tiszavárkonyt, Vezsenyt, Tiszajenőt - ki is kellett költöztetni. A folyó amúgy 3,5 kilométerre húzódik Tószeg gátjától - most úgy tűnik, hogy a szürkés víztömeg közvetlenül a gát szintje alatt húzódik. A vízállás jó hetven centivel magasabb, mint a tavaly ilyenkor mért legmagasabb érték. Az akkori adatot a gát tövében álló jókora kőtömb felirata őrzi: „Árvízszint 1999. március 22: 974 centi" A szolnoki vízmérce szerint idén 1041. A Tisza vízgyűjtőjén a 2001. március 4-5-i hatalmas esőzések és az olvadás hatására a folyó vízszintje két nap alatt

hét métert emelkedett, s Ukrajnában több helyen átszakította a gátat: Március 6-án a töltés Magyarországon, Tarpa és Tivadar között is átszakadt. Az egyre szélesedő szakadás miatt elrendelték a teljés beregi öblözet kitelepítését, amely 19 települést és 25 ezer embert érintett. A térség központjának tekinthető Vásárosnamény és a határ menti Beregsurány között, a nagy közúti forgalmat lebonyolító 41-es főúton szerdán reggel birkák, kecskék és sertések ezreit hajtották az emberek a biztonságot jelentő város felé. Trabantok, Wartburgok, IFA-k és Kamazok szlalomoznak a riadt állatok között. Az út egyik szélét már fenyegeti a Tisza. Vályogházak rogynak meg, sírkeresztek dőlnek el a vízben A védelmi bizottság vezetői Vásárosnaményban úgy döntöttek, hogy fel kell robbantani az út egy szakaszát, hogy a víz ne a településeket öntse el, hanem a mély fekvésű és lakatlan területek felé vegye útját.

Vannak olyan szakaszok, ahol négy-öt kilométer széles a folyó. Hazánkban a gátak a százévente előfordulható legmagasabb vízállásra vannak méretezve. Most azonban olyan magas víztömeg jelentkezett, amely ötszáz évente egyszer, ha előfordul. Ez több helyen is meghaladta a kiépített gátak koronaszintjét. A tarpai gátszakadást követően az ár levonultával 46 településen 3071 ingatlan károsodását regisztrálták a szakemberek, ezek közül 2866 volt személyi tulajdonú lakóépület. A kormány az összedőlt vályogházak helyett kőépületeket építtetett, tavaly 713 új lakóépületet adott át, s 1057 magánházat állított helyre. 127 esetben lakásvásárlássá került sor, és 37 érintett számára fizettek kártérítést. - Új vízgazdálkodása filozófiára van szükség az árvíz elleni védekezés gyakorlatában - mondta Fónagy János, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, amikor az árvíz által

veszélyeztetett felső-tiszai területen ellenőrző szemlét tartott. Elmondta: az elmúlt négy évben a kormány 32 milliárd forintot költött a töltések építésére, korszerűsítésére és az árvíz elleni védekezésre. Mindez több mint hatszorosa az MSZP-SZDSZ kormányzása alatt e célra költött összegnek Hozzátette: társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll az új Vásárhelyi-terv, amely szerint komplex árvízvédelmi rendszert hozna létre a Tisza magyarországi szakaszán. Ennek során 14 víztározó épülhet meg a Tisza mentén, a hullámtereket kiszélesítik, a gátakat korszerűsítik, a folyó medrét kimélyítik: Pusztít a Duna is Idén a Duna okozott komoly kárt magyarországi szakaszán. A Dunán és mellékfolyóin levonult árvíz miatt összesen 54 településen kellett védekezési munkálatokat végezni. Az adatok szerint csaknem négy és fél ezer épület - lakóház, önkormányzati ingatlan, üdülő - került víz alá a

hullámtérben vagy rongálódott meg az árvizet kísérő jelenségek miatt. Az árvíz miatt összesen több mint kétezer embert 452 családot, 752 gyermeket - kellett ideiglenesen kitelepíteni otthonából A legintenzívebb időszakban csaknem 27 ezren, köztük vízügyi dolgozók, katasztrófavédelmi szakemberek, önkormányzati alkalmazottak, katonák, tűzoltók, rendőrök, határőrök segítettek a védekezésben a veszélyeztetett települések önkénteseivel együtt. A szakemberek szerint a dunai árvizet megelőző vízügyi prognózis rendkívül precíz adatokat közölt: a nyugat-európai és a szlovák vízagyi partnerektől származó jelentések nagyban megkönnyítették a várható vízmennyiség megbecsülését és fogadását. - Az előreláthatóság, az információáramlás most gyorsabb volt, mint a tiszai áradásoknál vagy a néhány évvel ezelőtti ciánszennyezés alkalmával nyilatkozta egy lapunknak adott interjúban Bakondi György, az

Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője. Nehéz a Dunát és a Tiszát árvízvédelmi szempontból összehasonlítani, de ha a Kárpátokban csapadékos az időjárás, akkor a leesett víz szinte azonnal megjelenik Magyarországon. A két folyón eltérők az állami védekezés feltételei is A Duna mellett az 1965-ös nagy árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy ez a mostani nem okozott komoly gondot. Az ár- és a hullámterek, valamint a szigetek beépítettsége is eltérő. Míg a Tisza mentén inkább vályogépületek találhatók, a Duna mellett magas lábakra épített, vasbeton alapzatú házakat emeltek, ezek a víznek sokkal ellenállóbbak. A Medgyessy kormány ígérete szerint az év végére mindazoknak fedél lesz a feje fölött, akiknek megrongálódott a dunai árvíz során a házuk. A statisztikák szerint 4088 ház állt vízben, de ezek közül egy sem omlott össze. A pénzek folyósítását lehetővé tevő

kormánydöntés szeptemberben várható. A vízügyi védekezés költsége elérte 3,2 milliárd forintot, a vízügyi helyreállításé pedig várhatóan eléri a 2,5 milliárdot. Megkezdődött az árvízi tapasztalatok összegzése, elemzése, a tanulságok levonása. A Duna és a Tisza árvízvédelmi rendszerének felülvizsgálata alapján októberre előterjesztés készül a kormány számára a javasolt fejlesztésről. A kormányfő kezdeményezte a Duna-Elba-Odera összefogást egy egységes árvízvédelmi rendszer kidolgozását. A Dunán 1965 óta nem vonult le a mostanihoz hasonló árhullám, a Tiszán viszont 1998 óta minden évben pusztít az ár. A keleti országrészben élők most azt remélik, hogy a Duna fenyegetése nem tereli új irányba az árvíz-védekezési koncepciót, s nem lassulnak le a térség Orbán-kormány által felgyorsított gátrekonstrukciós munkálatai. KUTATJÁK AZ OKOKAT. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának adatai szerint az

európai természeti katasztrófák között a legpusztítóbbakat a víz okozza: 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított földrészünkön, amelyeknek 3878 halálos áldozata volt, az anyagi kár pedig meghaladta a 88 milliárd USA-dollárt. Magyarország a terültének több mint 20 százalékát kitevő folyóvölgyi és a 10 százalékát megközelítő kisvízfolyások menti árterületével a jelentős árvízi gondokkal küszködő országok közé tartozik. Az árvíz a magyarországi folyókon nem rendkívüli esemény - ez a folyók vízjárásának természetes sajátossága. Árvízkatasztrófának a töltésezett folyókon az tekinthető, ha a folyó átszakítja az árvízvédelmi töltéseket, és elönti a mentesített árteret. Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. Így volt ez már az elmúlt évszázadban is, amikor a Tisza szabályozását az 1816.,

1830 és 1845 évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68, 1879, 1881 és 1888 évi rendre katasztrofálisnak tekinthető - árvizek adtak egy-egy 1okést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez. Ebben a században egy-egy ilyen fejlesztési szakaszt jelentettek a Tisza- és a Duna-völgy jelentősebb árvizei: az 1919., 1925 1932, 1939., 1940-41, 1954, 1956, 1965, 1966 és 1970 éviek Az 1966, 1970, 1974, 1980., 1981 és 1995 évi Körös-völgyi árvizek a védelmi rendszer új fejlesztési stratégiájának kidolgozását és megvalósítását - az árvízi szükségtározók alkatinazását - váltották ki. Új fejlesztési szakaszt kell jelenteniük az 1998 novemberi, az 1999 március-áprilisi, valamint a 2000. áprilisi Tisza-völgyi árvizeknek is Mindmáig az 1970-es években végzett vizsgálatsorozat a legátfogóbb kutatási munka, amely a magyarországi árvízvédelem fejlesztését tudományosan megalapozta. Az 1998, 1999. és 2000 évi

árvizek rámutattak, hogy indokolt ismételten elemezni és értékelni az árvizeket kiváltó időjárási helyzeteket, a felszíni összegyülekezést befolyásoló tényezőket, a folyómedrek és hullámterek vízszállító képességében beállt változásokat, az árvízvédelem fejlesztéséhez szükséges hidrológiai alapadatokat és statisztikai paramétereket. Ismét el kell végezni az árvizek keletkezési körülményeinek vizsgálatát. A kutatási program egyik javasolt része az árvízvédelem műszaki módszereire és az árvízvédekezés technológiájára terjed ki, felölelve az árvíz levonulásának szabályozásával, az árvízi tározás; árapasztás és szükségtározás módszerének alkalmazásával és fejlesztésével, az árvízi lokalizálással kapcsolatos kutatásokat. Fontos a hidrológiai észlelés, figyelmeztetés, riasztás, előrejelzés fejlesztése; az árvízvédelmi földművek geotechnikai és méretezési kérdéseivel; az

árvízvédekezés módszereinek, eszközeinek, anyagainak korszerűsítésével, valamint az árvízvédelem jogi, szervezeti, gazdasági intézményrendszerének, műszaki szabályozásának továbbfejlesztésével. Varga Attila Magyar Nemzet 2002-09-03 (5. oldal)