Agrártudomány | Növénytermesztés » Székely Judit - Mezőgazdasági ismeretek

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR Mezőgazdasági ismeretek Órai jegyzet Készítette: Székely Judit 2012. ősz [NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM - ERDŐMÉRNÖKI KAR] Mezőgazdaság A mezőgazdaság a termelőszféra azon ágazata, amely magába foglalja a földművelést (növénytermesztést) és az állattenyésztést. A mezőgazdasági termelés folyhat önellátó, tőkés ill kollektív keretek között. A mező-gazdasági termékeket önellátásra és eladásra lehet termelni A mezőgazdaság két alapvető ágazata a növénytermesztés és az állattenyésztés. Befolyásoló tényezők: Az utóbbi évtizedekben a Föld lakossága, és ezzel egyidejűleg az igényeik is robbanásszerű növekedésnek indultak. A mezőgazdaságnak lépést kell tartania ezzel a növekedéssel, hogy biztosítsa a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer és nyersanyag előállítást. A termelékenységet a természeti adottságok és a társadalmi

berendezkedés egyaránt befolyásolja. Természeti feltételek: • az éghajlat • a domborzat • a talaj- és vízrajzi viszonyok • természetes növényzet Társadalmi tényezők: • termelőerők fejlettségi szintje • munkaerő szakképzettsége • beruházási lehetőségek • a termelési térség és a fogyasztópiac egymáshoz viszonyított helyzete • táplálkozási szokások • gépesítés A földterületek tulajdonviszonyai A földterületek lehetnek magán- vagy közös tulajdonban. A magántulajdonban lévő földek művelése családi, feudális vagy tőkés termelés keretein belül folyhat. A közös tulajdonban lévő föld lehet ősi földközösségi, szövetkezezi vagy állami tulajdonban. A termelés módja és a tulajdonviszony alapján átmeneti típusú gazdálkodás is kialakul, melyben a bérleti rendszer a jellemző. Földterületek művelési ágak szerint Szántó Kert Gyümölcsös Szőlő Gyep Nádas 48,5 % 1,0 % 1,1 % 1,0 % 11,4 % 0,7 %

Erdő 19,1 % Mezőgazdasági terület: 63 % Termőterület: 83,1 % Művelés alól kivont, kivett területek: 16,9 % (ipari parkok, autópályák, városok, terjeszkedése) falvak Halastó 0,4 % Magyarország európai élmezőnyben van (Hollandiáé a legmagasabb). A kert nagysága folyamatosan csökken. (Budapest környékén: elhanyagolják, építési területekké válnak vagy pihenő kertekké alakították.) A gyümölcsösök területe is csökken. (Nem gondozzák  kiöregszik  kivágják  más hasznosítású területekké válnak.) A szőlősök is csökkennek. Jelentős fajtaváltás figyelhető meg Gyepek: - rét; - legelő (legeltetés); - kaszáló (széna, szalma,.) E területek is csökkennek, mivel az állatállomány (állattartás) is csökken  felszántják vagy beerdősítik Földművelési rendszerek Fogalma: A földművelési rendszerek azokat a komplex és egymással összefüggő termesztéstechnológiai, meliorációs és szervezési

eljárásokat foglalják magukba, amelyek egyrészt a talajhasznosítás intenzitását, másrészt a talajtermékenység fenntartását és fokozását jellemzik. A földművelési rendszerek megkülönböztetésének alapjai: o a talajhasznosítás és o a termékenység fenntartásának módjai. A talajhasznosítás módjai: művelési ágak megoszlása és a vetésszerkezet. A termékenység fenntartásának módjai: termesztéstechnológia és meliorációs eljárások. Általános alkotóelemeik: A. talajhasznosítás és vetésváltás rendszere B. talajművelés rendszere C. trágyázás rendszere D. növényvédelem rendszere E. vetőmagtermesztés rendszere Kiegészítő elemeik: a. öntözés (kell-e, mennyisége, milyen technikával, stb) b. vízrendezés (kell-e, milyen vízelvezetés?,) c. talajjavítás (kell-e, milyen módon?,) d. erdősítés (köztes művelés: fás és lágyszárúak együtt, mező-erdővédő sávok, telepek) A földművelési rendszereket a

felsorolt általános és kiegészítő elemek alapján különböztetjük meg egymástól. Földművelési rendszerek fejlődése:  parlagos, legelő/erdőváltó  ugaros  vetésváltó  füvesherés  szabad rendszer  monokultúrás és iparszerű rendszerek  újabb rendszerek (biológiai, fenntartható, alkalmazkodó, értékmegőrző, integrált) Növénytermesztés fejlődése 1. Gyűjtögető gazdálkodás trópusok, szubtrópusok talajművelést nem végeznek 2. Kapás gazdálkodás Amerika, DK-Ázsia 3. Ekés gazdálkodás i.e 8000 – 6000: gabonatermesztés i.e 12000: kezdetleges földművelés kialakulása a Tigris folyónál (letelepedés) i.e 8000: falusi földművelés, közösségek kialakulása i.e 4000: öntözéses földművelés, D-Mezopotámiában (fejlett öntöző hálózat) Parlagos, legelő- és erdőváltó földművelési rendszer Parlagos földművelési rendszer: - alacsony népsűrűség, - nomád vándorló életmód, - primitív

művelő eszközök - két fejlődési szakasz: ősparlagos és parlagos - gabonafélék, esetenként konyhakerti növények termesztése - 4-6 éves szántóföldi periódus, 50-60 éves parlagos periódus (a terület 10-20%-a hasznosított) (A természetes regeneráció 50-60 évig is eltarthat. - a talajtermékenység fenntartására, ill. helyreállítására nem fordítottak gondot - sztyeppés területeken Parlag stádiumok: A növényi összetétel változása a parlagoltatott területen: I. gyomok 1-4 év II. tarackosok 5-7 év III. lazabokrú füvek 5-7 év IV. sűrűbokrú füvek 10-15 év V. árvalányhajas sztyeppstádium >20 év Erdőváltó földművelési rendszer: - természetes erdők felégetése (ezzel ásványi anyagok jutnak a talajba = természetes trágyázás) - néhány évi szántóföldi termesztés (4-6 év) (utána újra felégetik) - a szántóföldi periódusban a talaj termékenysége jelentős lecsökken, a humuszos réteg lepusztul. Ugaros

földművelési rendszer - Európában VII. században jelent meg, X-XI században vált általánossá, feudális társadalom kialakulása a parlagos rendszerből fejlődött ki, kialakultak a művelési ágak (a terület 50-80 %-án), állandósult a szántóföldi növénytermesztés, a talajtermékenység helyreállítása, ugaroltatással történt, - a gabonafélék 2-3 évi termesztését, egy termesztés nélküli periódus követte. Ugar: olyan növénytermesztéssel hasznosított terület, amelyen az újabb vetésig – általában hosszabb ideig – csak talajmunkát végeznek. Ismertek: fekete és zöld ugar. Ugar: Oly szántóföld, melyet valamely termény betakarítása után egy egész éven keresztül vetetlenül hagynak, ezen idő alatt azonban megművelésben részesítenek. Ez a körülmény teszi a különbséget az ugar és a parlag között, mely utóbbi oly szántóföldet jelent, mely szintén egy v. több évig vetetlenül marad, de ezen idő alatt

megmunkálásban nem részesül A fenti értelemben vett ugar másként egész v. fekete ugarnak mondatik, ellentétben a fél v zöld ugarhoz, mi alatt u n ugarnövényekkel, nevezetesen takarmányfélékkel bevetett ugart értenek s mely után szintúgy mint a fekete ugar után, őszi gabonát vagy őszi repcét vetnek. Ez okból ugarnövénynek csak oly növény tekinthető, mely a földet korán és oly állapotban hagyja el, hogy az őszi vetemény utána sikerrel elvethető Közönségesen háromszor szokás az ugart szántani, mely szántások elseje ugarolásnak, másodika forgatásnak vagy keverésnek, harmadika vetőalászántásnak mondatik (l. Szántás). Hazánkban 1871-ben 2297,108 ha volt fekete ugarnak hagyva, ami az összes szántóföld 23%-ának felel meg Azóta évről évre fokozatosan hanyatlott a területe, úgy hogy 1894-ben már csak 1.724,516 ha-t, vagyis a szántóföldnek 14,24%-át foglalta el. Azonban más kultúrállamokkal összehasonlítva, még ez a

terület is aránylag nagy, mert Ausztriában, Német- és Franciaországban alig 7-8% esik a fekete ugarra, Nagy-Britanniában pedig csak 2,3%, miből következtethető, hogy hazánkban is a fekete ugar területe még lényegesen csökkenthető; ez pedig közgazdasági szempontból is felette kívánatos. V ö Hensch A, Az okszerű talajművelés elmélete és gyakorlata (Budapest 1885); Cserháti S., Az okszerű talajművelés alapelvei (u o 1896) Megkülönböztetünk: teljes ugar, részleges ugar, tiszta (fekete ill. kései) ugar, foglalt (zöld) ugar - Német osztályozás szerint: Teljes ugar: egy évig tart az ugaros szakasz Részleges ugar: a gabona betakarításától az utónövény termesztéséig - Orosz osztályozás szerint: Tiszta ugar: mely lehet fekete ugar és kései ugar. Foglalat ugar: rövid tenyészidejű zöldtakarmányok termesztése. Jellemzője a nyomásos gazdálkodás: a.) kétnyomásos rendszer: ugar és gabona (őszi gabona) / ½ / b.) háromnyomásos

rendszer: ugar, őszi gabona és tavaszi gabona / 2/3 / A talajpihentetés célja a gyomok irtása, a talaj szerkezetének javítása, tápanyagok feltáródásának segítése, Jelenlegi helyzet: Ma is lehet ugaroltatni. Támogatja az állam és az EU is Az ugaroltatásnak két oka volt: - csökkentették a termelt növénymennyiséget (mezőgazdasági túltermelés); - sokkal természetesebb környezetet biztosít a növény- és állatfajok számára. Az ugaroltatás ideje alatt tilos a műtrágya és növényvédő-szerek alkalmazása. Kaszálást vagy szárzúzást csak június 15.-e után lehet végezni magas tarló (min 15 cm magas) alkalmazása mellett. A (zöld)ugarként hasznosított területen nem lehet legeltetni, takarmányt készíteni és magot fogni, a termesztett növényeknek csak méhészeti célú felhasználása lehetséges. A (zöld)ugart csak július 30 után lehet feltörni. E rendelet (34/2005. (IV15) FVM rendelet) alkalmazásában 1-3 évig tartó zöld

növényi borítottságot jelent, melyet legalább 3 fajból álló magkeverékkel úgy kell kialakítani, hogy abból legalább 1 pillangós faj legyen. Az EU országokban az ugaroltatás egyik igen fontos eleme az agrárpiaci szabályzó eszközöknek (túltermelés), állami támogatással történik, az ugar kulturállapotát fenn kell tartani, a talaj védelmét is szolgálja. Az 1993-ban az ugaroltatott területek aránya 15% Vetésváltó földművelési rendszer A mai Belgium és Hollandia területén a XVI-XVII. században, Angliában a XVIII században alakult ki (ipari forradalom).Hazánkban a múlt század végén kezdett terjedni Elsőnek a városokhoz, ipari létesítményekhez (cukorgyárak) közel alakult ki. (vasút kiépítése  olcsóbb szállítás) A talajhasználatban bekövetkezett változások; eredmények: - szántóföldi művelésre alkalmas takarmánytermő területek feltörése, - takarmánynövények termesztése a szántóföldre helyeződött

át, - bővült a termesztett növényfajok száma (gabona, takarmány és ipari növények), - megszűnt az ugaroltatás, - kialakult a vetésváltásra alapozott növénytermesztés. (A monokultúra nem jövedelmező, mivel a 3., 4 vetésre/évre lecsökken a talaj eltartó-képessége (kálium-tartalom)  Rájöttek, hogy évente más-más növényeket kell az adott területen termeszteni a hatékonyabb termelés, termésátlag érdekében.) A klasszikus, Norfolki négyes vetésforgó/ norfolki négyszakaszos vetésforgó terjedt el:  A talajtermékenységet kimerítő, ill. gazdagító növények váltása,  A talajtermékenység fenntartása: pillangós takarmánynövényekkel,  az istállótrágya rendszeres használata,  a múlt század második felében a műtrágyát is kezdték alkalmazni. 1) 2) 3) 4) takarmányrépa tavaszi árpa vörös here őszi búza 1. 2. 3. 4. őszi búza gyökérnövények tavaszi árpa vörös here A vetésforgó alapelemei: -

vetésszerkezet - növények aránya - növények sorrendje - növények rotációja Keretvetésforgó: az azonos agrotechnikai igényű növények helyettesíthették egymást. Elterjedt módszer. Gépesítés:  fejlettebb talajművelő eszközök megjelenése gőzeke,  traktor,  cséplőgép,  aratás gépesítése.  (Természeti törvények megismerése, tudományos kutatómunka fejlődése.) Füvesherés földművelési rendszer A természetes növényzet hatására bekövetkező kedvező talajképződési folyamatot használja ki a rendszer. A szántóföldet több évig egyéves növényekkel hasznosítják, majd ezután néhány évig takarmányozási céllal fűféléket termesztenek. Füves növényzet helyreállítja a a leromlott talajszerkezetet, javítja a talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj humusztartalmát, és a felvehető tápanyagtartalmat. A füvek és pillangósok együttes vetésével a talaj „eredeti” állapota gyorsabban

helyreáll. A parlagos periódus első fázisa (gyomos fázis) a talajműveléssel helyettesíthető. A második fázis (lazán bokrosodó füvek) kedvező hatása az aprómorzsás szerkezet kialakítása. A harmadik fázisban a talaj szerkezeti elemeinek vízállósága fokozódik. A laza bokrú füvek és az évelő pillangósok mesterséges telepítéssel gyorsítható ez a folyamat Napjaink földművelési rendszerei Jellemzői, következményei: » Természeti erőforrások fokozatos helyettesítése mesterséges erőforrásokkal. » A termésátlagok jelentős növekedése. » A környezet állapota (talajdegradáció, élővizek szennyeződése, szermaradványok stb.) egyre romlik. » A növénytermesztést ökológiai szemlélettel, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve kell végezni. Termésátlagok növekedése Magyarországon: Ezek: - szabad földművelési rendszer - monokultúrás földművelési rendszer - iparszerű földművelési rendszer Szabad

földművelési rendszer A vetésváltóból alakult ki. Évről évre változik a növényi összetétel. Nagyrészt takarmánynövényeket termesztenek, ezek aránya évenként és igény szerint változik. A többi területen közvetlen árutermelés (piaci szükségletek szerint) folyik. Gyakran nem választották meg a megfelelő előveteményt. Vetésforgót nem alkalmaztak Istállótrágya mellett a műtrágyának egyre nagyobb szerep jutott a tápanyag-visszapótlásba. Jelentősen javult a talajművelés minősége. A szabad földművelési rendszer bizonyos elemei a mezőgazdasági nagyüzemekben és családi gazdálkodásokban ma is megjelenik. Monokultúrás földművelési rendszer A termelés koncentrálásának és specializációjának szélsőséges formája. A termelés magas és alacsony színvonalát egyaránt jelentheti (extenzív és intenzív). Talajhasználat tekintetében az egyoldalúság jellemzi. (mindig ugyanazon növény) A talajtermékenységének

fenntartását műtrágyázással oldják meg. Elmaradottabb rendszerekben a tápanyag-ellátás istállótrágyázással történik. Fontos a talajvédelem, főleg a széles sortávú kultúráknál (kukorica) (erózió, defláció), mivel az egyoldalú növénytermesztés kedvez a gyomok, kórokozók és kártevők elszaporodásához (növényvédelem). A rendszert legtöbb esetben fejlett gépesítés jellemzi. Növénytermesztés napjainkban (monokultúrás rendszerrel) USA búza, kukorica, gyapot /kukoricaöv/ Kína rizs Egyiptom, Kuba cukornád Magyarország kukorica Bizonyos években a terület egy részén un. megszakító növényeket termesztenek (pl USA-ban somkórót). Előnyei: - nagyobb lehet a jövedelem; az éghajlat sok esetben egy bizonyos növény számára a legalkalmasabb (kukoricaöv); a termelő szakértőjévé válik az adott növény termesztésének; a termelő nincs egész évben elfoglalva; a gépesítés költsége kisebb. Iparszerű földművelési

rendszer A Mo-n az 1970-es évek elején kezdődött. Kezdeti időszakban egy-egy növény iparszerű termesztési rendszerére korlátozódott. Növényfajonként kidolgozott termesztéstechnológiák kerületek bevezetésre. Jó minőségű vetőmag, korszerű gépek és a műtrágya széleskörű használata jellemzi. Később a rendszer kiterjedt a főbb növények termesztésének korszerűbbé tételére. A termésátlagok növekedése és fokozódó környezeti terhelések jellemzik. A kukorica hibridek termesztésben maradásának ideje években kifejezve A növényi élet alapfeltételei Alapfeltételek: víz fény hő levegő tápanyagok talaj A + talajművelés + öntözés A (mesterséges fényprogram) A (fűtés) (üvegházak, fóliasátrak) A (zárt tér) A + talajművelés + utánpótlás A + talajművelés I.FÉNY: Elengedhetetlen energiaforrás a CO 2 asszimilálása és a szervesanyag előállítása során. Hat a növényre:  növekedésére, 

fejlődésére,  alakjára,  anatómiai felépítésére,  transzspirációjára,  tápanyag felvételére,  földrajzi elterjedésére. Növénytani szempontból fontos a fény:  minősége,  intenzitása és  tartama. A fényviszonyok változékonysága függ: 〉 a földrajzi elhelyezkedéstől, 〉 a tengerszint feletti magasságtól, 〉 a domborzattól, 〉 a légkör állapotától és 〉 a felhőzöttség mértékétől. Megkülönböztetünk: lehetséges tényleges relatív napfénytartamot. Mezőgazdasági szempontból alapvető jelentőségű a napfénytartam összege a vegetációs időszak (IV.1 - IX30) alatt (1300-1500 óra/év) A fény a termésnövelésben általában nem korlátozó tényező hazánkban. A növények a sugárzott fényenergia 2-3%-át hasznosítják A fotoszintetikusan aktív sugárzás (PHAR) a globálsugárzásnak az a hányada, amely a fotoszintézis folyama-tát megindítja. Mezőgazdasági szempontból a PHAR értékének

területi elolszlása fontos Nyári félévben a Nyugat-Dunántúlon a legkisebb az Alföldön a legnagyobb. A fény befolyásolja a növények virágzását is: • fotoperiódus: a növények válaszreakciója a nappalok és éjszakák relatív hosszára Megkülönböztetünk rövid hosszú közömbös napszakos növényeket.  Rövid: virágképződés bőséges, gyors. A napi fotoperiódus 12 óránál rövidebb Pl: köles, szója, rizs, kukorica, kender, cirok, uborka.  Hosszú: a napi fotoperiódus 12-14 óránál hosszabb. Pl: kalászos gabonák, len, burgonya, vörös here, lucerna, répa.  Közömbös: fejlődése a nappal hosszától független. Pl: napraforgó, paradicsom A fénnyel befolyásolhatjuk az állománysűrűséget is. A nem megfelelő sűrűségű növényállomány terméskiesést okoz. Nagy sűrűség esetén csökken a gyomosodás Optimálisabb tőszám esetén: - romlik a rostnövények minősége - gyakori a megdőlésből adódó

növénykárosodás - a párás mikroklíma miatt elterjednek a gomba- és vírusbetegségek. A fényfelhasználást befolyásolhatjuk:  növénytársítással,  másodnövények termesztésével,  fotoszintetizáló-képesség növelésével.  egyenletes, sima felszínű magágy készítésével,  déli és nyugati lejtőkre való telepítéssel,  mesterséges fény használatával. II.HŐ: Származhat: = napsugárzásból, = Föld belső hőjéből, = talajélet által termelt hőmennyiségből (mikroorganizmusok), =mesterséges hőforrások útján termelt hőmennyiségből. Növénytermesztés szempontjából fontos a tenyészidőszak alatti hőmérséklet összege. Tenyészidőszak: a napi 5 °C feletti középhőmérsékletű napok száma. Átlagos hossza: 240-250 nap. Fontos jellemzői a kései (tavaszi) és korai (őszi) fagyok. Csírázáshoz rendszerint alacsonyabb hőmérséklet, a növekedéshez magasabb hőmérséklet szükséges. A hőmérséklet

közvetlen hatással van a növények élettevékenységére és az egyes fiziológiai folyamatokra: - a fotoszintézisre - a légzésre - a transzspirációra - a gyökerek vízfelvételére - az ásványi anyagok tápanyagfelvételére. A hőmérséklet közvetett hatásai: - a hosszúnappalos növények jarovizálódási folyamatainak megindulására (őszi búza) - a termés minőségére - a növények is hatnak a környezetük hőviszonyaira. A fagypont alatti hőmérséklet káros hatásai: - megfagyás - kifagyás - felfagyás - kipállás - ráfagyás A téli fagykárok mérsékelhetők vagy megelőzhetők:     tél- illetve fagyálló növényfajták, hibridek nemesítésével; megfelelő termesztéstechnológiával; a károsodott növényzet kora tavaszi ápolásával; a kiritkult növényállomány feljavításával, rávetéssel. Az időszakos tavaszi fagyok elleni védekezés:  passzív fagyvédelem (vetésidő, takarás, fagyzugos területek,

érzékeny növényeknél gyümölcsös)  aktív fagyvédelem (füstölés, permetező öntözés) A túl magas hőmérséklet hatása: Maximum: az a felső határ, amelynél az életfolyamatok még lejátszódhatnak. Hőtűrés: a növénynek az a tulajdonsága, hogy jelentős károsodás nélkül elviseli a faj optimumnál magasabb hőmérséklet hatását. A mérsékelt és hideg égövek növényzete inkább hidegtűrő mint melegtűrő. III. LEVEGŐ: Fontos ökológiai tényező a levegő összetétele és mozgása. Légköri összetétel: ͼ N 2 ( 78 % ) ͼ O 2 ( 20,9 % ) ͼ CO 2 ( 0,03 % ) ͼ N 2 : a legtöbb növényre közömbös; gáz alakban nem asszimilálható; fontos a műtrágyázásban; nitrogéngyűjtő szervezetek számára nélkülözhetetlen (pillangósok) Tavasz, ősz: nagy a légnedvesség harmatkicsapódás Légköri szárazság illetve légköri aszály: Átmeneti állapot, a talaj nedvességtartalma a hervadáspont értéke alatt van, de a növényzet

leveleit körülvevő levegő száraz és a gyökereken keresztül történő víz felvétele nincs egyensúlyban a levélfelület vízeladásával ( < 30 % ). Növénykárosító hatása: - kényszerérés; - nem megfelelő megtermékenyítés; - az 50 % alatti relatív páratartalom kedvezőtlen a megtermékenyülés szempontjából. A levegő mozgásának (szél) káros hatásai: • fokozza az evapotranszspirációt, a légköri aszály kártételét; • megváltoztatja a növényállomány belsejében kialakult mikroklímát; • a tavaszi szárító szél gátolja a magvak csírázását, a fiatal, gyenge növények fejlődését; • akadályozza a rovarok általi megporzást; • szélerózió (defláció): érintheti a talajt, fellazíthatja (homoktalajok, láptalajok, kotu = könnyű); • szélverés: késő tavaszi, nyári szélviharok a növényeket kidönthetik, szárukat eltörhetik; • téli szélvihar a havat egyes helyekről teljesen elhordhatja, máshova pedig

károsan vastag rétegben felhalmozhatja; • esőztető öntözésnél zavarja illetve megakadályozza a vízeloszlás egyenletességét; • vegyszerezés egyenletességét befolyásolhatja (vegyszerelhordás). A levegő mozgásának kedvező hatásai: ellensúlyozhatja a negatív időjárási tényezőket; tavasszal (böjti szelek) szárítják a művelésre még alkalmatlan talajt; elősegíti a beporzást (szélbeporzású növényeknél) és a jó megtermékenyülést; finom por- és löszhordással gazdagíthatja a talajt. IV. CSAPADÉK: A mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb éghajlati eleme. A Magyarországon lehulló csapadék általában nem elégíti ki a növények vízigényét. A csapadék térben és időben egyaránt rendkívül változékony elem. A kontinentális éghajlatra a nyári csapadékmaximum és a téli csapadékminimum a jellemző. Ősz végén másodlagos csapadékmaximum tapasztalható. (Nyugatabbra atlantikus hatások jellemzőek) A

növénytermesztés szempontjából fontos. - Az éves csapadékösszeg 50 éves átlagát szokás megadni: 524-784 mm. - A tenyészidőszakban lehullott mennyiség, ami az évinek 55-65%-a. (301- 460 mm) - Intenzitása ( mm/perc ; mm/óra ) - Mérhető csapadékos napok száma (5-20 mm a mérvadó mennyisége; 120- 140 nap) - Csapadékmentes időszakok gyakorisága (kora tavasszal és ősszel) - Területi eloszlása (DNY-Dunántúlon 800 mm felett) - Hótakarós napok száma (rendkívül változó; Alföldön 30-35 nap, Északi-középhegységben 100 nap) - Hótakaró átlagos vastagsága (Alföldön 4-6 cm, Dunántúlon 10 cm) - Első és utolsó havazás napja - A tervezések során jó tájékoztatást nyújt a 75 és 25%-os gyakoriságú havi érték ismerete, mivel ezek között szerepel az esetek 50%-a. A csapadéknak különböző formái lehetnek: Eső (mennyisége: 500-700 mm/év; térben és időben eloszlása változó) Hó (fontos hőszabályzó, olvadáskor feltölti a

talaj vízkészletét) A csapadék felszín közelében keletkezett formái: harmat dér zúzmara Talajművelés során törekedni kell a csapadék befogadására, hasznosulására és megőrzésére. A csapadékveszteség mértéke függ: - a csapadék intenzitásától; - a csapadék mennyiségétől; - a talaj domborzati viszonyaitól; - a léghőmérséklettől; - a talaj típusától, fizikai állapotától és a nedvességtartalmától. A közepes intenzitású a legjobb. Az alacsony is jó lehet, ha megfelelő mennyiségű hullik belőle A magas intenzitású nem kedvező  túlfolyás. Optimális a mély termőrétegű talaj (kedvezőtlenek a homok talajok, vizet elnyelik, de tárolni nem tudja. Agyagtalajok: vízzáró réteget képeznek) V. KLÍMA: a) trópusi nedves ♦ trópusi esőerdő ♦ szavanna b) száraz ♦ alacsony ♦ közepes c) meleg-mérsékelt ♦ mediterrán ♦ nedves szubtrópusi ♦ enyhe tengerparti d) hűvös-mérsékelt ♦ kontinentális ♦

szubtrópusi e) sarkvidéki ♦ tundra ♦ állandó jég Klímák mezőgazdasági jellemzése: Három csoportra osztják a területeket: a.) igen gyenge produktivitásúak ( 0,1 g/m2/nap ) b.) közepes produktivitásúak ( 1 g/m2/nap ) c.) nagy produktivitásúak ( 10 g/m2/nap ) A szárazföldnek 45%-át igen gyenge produktivitású területek teszik ki. Magyarország éghajlata: Magyarország a 45°45 és 48°35 északi szélességek között fekszik, nagyjából középen az Egyenlítő és az Északi-sark között, a szoláris éghajlati felosztás szerint a mérsékelt övben. Éghajlata nagyon változékony. A változékonyság egyik fő oka az, hogy éghajlatunkra a kiegyenlítettebb hőmérsékletjárású, csapadékos óceáni, a szélsőséges hőmérsékletű, kevés csapadékú kontinentális, illetve a nyáron száraz, télen csapadékos mediterrán éghajlat egyaránt hatással van, ezen klímatípusok közül bármelyik hosszabb-rövidebb időre uralkodóvá válhat. Az

országon belül az időjárásban ezért jelentős különbségek fordulhatnak elő az ország viszonylag kis területe és sík felszíne ellenére. /Magyarország éghajlati körzetei (Péczeli György munkája alapján)/ Éghajlatunk másik fő meghatározója a domborzat. Mivel az ország a Kárpát-medence alján fekszik – felszínének több mint a fele 200 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti területek aránya pedig kevesebb, mint 2 százalék – elsősorban a Kárpátok hatását kell kiemelni. Hazánk a tengerektől való távolság tekintetében is középhelyet foglal el az Atlanti-óceán és az eurázsiai kontinens belseje között. A nyári félévben a hozzánk érkező légtömegek 60-70%-ában a tengeri eredetűek, télen inkább a szárazföldi származásúak vannak hangsúlyban. A meteorológiai elemek ÉNy-DK-i irányítottsága az Atlanti-óceán, a DNy-ÉK-i pedig a Földközi-tenger hatását

mutatja. Az ország a nyugati szelek övében található, elhelyezkedéséből adódóan – az Alpok és a Kárpátok vonulataitól körülölelve – az uralkodó szélirány az északnyugati, míg a délies szeleknek másodmaximuma van. Ha Magyarországot valamely, globális rendszerezésre szolgáló éghajlati felosztás (például Köppen-, Trewartha-féle osztályozás) szerint szeretnénk besorolni, bármelyiket is alkalmaznánk az ország területére, az alkalmatlan lenne a hazánk egyes tájai közötti éghajlati különbözőségek feltárására. Ezért más osztályozási módszert kell követnünk. Ezt Péczeli György munkája alapján tehetjük meg, aki – az ariditási index és a vegetációs időszak figyelembevételével – 16 éghajlati körzetet különített el, melyekből hazánk területén 12 figyelhető meg. E felosztás alapján elmondható, hogy hazánk legnagyobb részén (az Alföld túlnyomó részén és a Kisalföldön) a mérsékelten meleg -

száraz klímatartomány található. A Körös-Maros-köze, valamint a Duna alsó szakaszának térsége a meleg - száraz tartományba esik. A Nyírségben inkább a mérsékelten hűvös - száraz, míg a Szatmári-síkon a mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves klíma figyelhető meg. A Dél-Dunántúlon a mérsékelten meleg - mérsékelten száraz és a mérsékelten meleg - mérsékelten nedves, míg a Nyugat-Dunántúlon a mérsékelten hűvös - mérsékelten száraz és a mérsékelten hűvös - mérsékelten nedves klímakörzetek jellemzőek. Középhegységeink magasabb régióiban leginkább a hűvös - mérsékelten száraz, valamint a hűvös - mérsékelten nedves körzetek találhatók. Mindössze a Kőszegi-hegységben érvényesülnek a hűvös - nedves klíma sajátosságai. Klímadiagramok Klímaosztályozások Éghajlati körzetek: Agroökológiai körzeteket különítünk el Magyarországon, amely meghatározza a termelendő növény faját. • Dunai

• Tiszai-Alföld • Kisalföld • Nyugat-magyarországi peremvidék • Dunántúli dombvidék • Dunántúli-khg. • Észak-magyarországi-khg. VI. TALAJ: Talaj: a Föld legkülső szilárd burka, amely a növények termőhelyéül szolgál. Háromfázisú diszperz rendszer (szilárd, folyékony, légnemű) Kapillárisok: víz és levegő A talaj megújuló erőforrás; évmilliók alatt alakul ki. Mesterséges talaj nincsen Fontos talajjellemzők: - humusztartalom - termőréteg vastagsága - szerkezet - vízgazdálkodás Talajtípusok fontossága a mezőgazdaság szempontjából.  Váztalajok: nem nagyon  Kőzethatású talajok: gyakrabban jellemzőek a mezőgazdaságra, pl. humuszos homok; mélyebb változatok: gyümölcs- és szőlőtermesztés céljából  Barna erdőtalajok: a legjobban használt szántóművelésre; a mezőgazdaságban hasznos  Csernozjom talajok: a legjobban használt szántóművelésre; a mezőgazdaságban hasznos  Szikes talajok:

felszínközeli sófelhamozódás, eszerint típusokba sorolható: legdurvábbak a „vakszikek” (itt nincs növénytermesztés), „perc talajok” (szűk intervallumban művelhetők, mivel gyorsan változik, ezután sok energiát igényel fenntartásuk. Mégis használják, nem rossz terméseredményekkel.) Magyarországon sok szikes talaj van: folyószabályozások miatt alakultak ki, illetve sós vízzel öntöztek, ami káros volt.  Réti talajok: vízrendezés szükséges, hogy a szántó művelésre alkalmas legyen.  Láptalajok: síkláptalajok azok, amelyek mezőgazdasági művelés alatt állnak. Vízrendezés itt is szükséges; (Fertő-Hanság); vízelvezető árokrendszerrel csökkentik a talajvízszintet. Ügyelni kell arra is, hogy ne túl sok vizet vonjanak el, mert a szerves anyagban gazdag kotu kialakulását ezzel veszélyeztetik. Így tönkre megy a talaj, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan lesz.  Öntés- és hordaléktalajok: változatosak; a

folyó hordalékától függnek (kavics, homok, murva); a vízellátottság kulcs ezeken a területeken: ha lecsökken a vízszint  káros.  Mocsári és ártéri erdőtalajok: speciális; átalakuló főtípus; a réti talajok erdőtalajokká alakulnak ki. Talajtípusok: egy talajtípusba azokat a talajokat soroljuk, amelyek hasonló környezeti feltételek mellett alakultak ki és a talajfejlődés folyamatában hasonló állapotot értek el. Főtípusok (9 főtípus)  Romtalajok: talajfejlődés korai állapota, vagy folytonos leromlás (2 főtípus)  Zonális főtípusok: adott klímán, klímazonális növényzeti típus alatt (3 főtípus)  Azonális főtípusok: Klímától független tényező alakítja őket (4 főtípus) Talaj főtípusai: A.) Váztalajok  a talajfejlődés kezdeti állapota, vagy leromlás  sekély termőréteg (max. 25-30 cm)  A-C –szintes talajok  pl.: futóhomok, humuszos homok, köves és kavicsos váztalajok B.) Öntés-

és lejtőhordalék talajok  egymásra rétegzett hordalékok  nincsenek szintek  termőképesség a rétegek minőségétől függ  pl.: lejtőhordalék talaj, nyers öntéstalaj, humuszos öntéstalaj C.) Kőzethatású talajok (sötétszínű erdőtalajok)  sekély-közepes, ritkán mély talajok  alapkőzet meghatározó  A-C –szintes talajok  csoportosításuk az alapkőzet típusa és a termőréteg mélysége alapján történik:  pl.: erubáz, ranker, fekete rendzina, barna rendzina, humuszkarbonáttalaj D.) Barna erdőtalajok az erdőklímában, erdőállományok alatt kialakuló talajok háromszintes A-B-C típusú talajok átmosásos típusok fontosabb folyamatok: humuszosodás, kilugzás, agyagosodás, agyagvándorlás, agyagszétesés, kovárványosodás, glejesedés.  pl.: savanyú barna erdőtalaj, podzolos barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, pszeudoglejes barna erdőtalaj, barnaföld barna erdőtalaj, rozsdabarna

barna erdőtalaj, kovárványos barna erdőtalaj, csernozjom barna erdőtalaj E.) Csernozjom talajok  száraz klíma, korlátozottan engedi a fás vegetáció kialakulását, gyepek  lösz és egyéb meszes finomüledék  erősen humuszos egyensúlyi vízháztartású  A-C –szintes talajok  magas humusztartalom, 3-4%-os  pl.: csernozjom, réti csernozjom, csernozjom jellegű homoktalaj F.) Szikes talajok  A-B-C szintezettség  párologtató típusú talajok  különféle mennyiségben Na 2 CO 3 -ot vagy NaCl-t tartalmaznak  pl.: szoloncsák , szolonyec, sztyeppesedő réti szolonyec G.) Réti talajok  mély humuszos talajok  A-C szintezettség  többletvíz állandóan jelen van  pl.: réti talaj, szikesedő réti talaj, lápos réti talaj H.) Láptalajok  ritka talajok  klasszikus szintezettség nem figyelhető meg  magas humusztartalom >5%  tőzeg illetve kotu a feltalajban  ritka közösségek őrzői I.) Mocsári és

ártéri erdők talajai  átmeneti és fiatal talajképződmények  tápanyagellátottságuk kedvező  magas humusztartalom  alacsony mértékű kilugzás     Talajok kémhatása: A talajkémhatás kategóriái PH kategória < 4,5 erősen savanyú 4,5 – 5,4 savanyú 5,5 – 6,7 gyengén savanyú 6,8 – 7,1 semleges 7,2 – 7,9 gyengén lúgos 8,0 < lúgos Ezzel határozzuk meg, hogy az adott növény termelhető-e az adott kémhatású talajon. Az alföldi területeken a mésztartalom jelent problémát, ezt lösszel szokás javítani. Hidrológiai viszonyok: 1.) többletvízhatástól független: ha a növényzetnek kizárólag a csapadék és a talajból felvehető vízkészlet áll rendelkezésére 2.) változó vízellátottságú: ha a csapadék megáll a felszínen, majd felszárad, s emiatt az erősen nedves – teljesen száraz talajállapot váltakozik egymással 3.) szivárgó vizű 4.) időszakos vízhatású: ha a talajvíz a tavaszi

maximális állása idején 150-220 cm közötti mélységben található 5.) állandó vízhatású: ha a talajvíz a tavaszi maximális állása idején 80-150 cm közötti mélységben megtalálható 6.) felszínig nedves: ha a talajvíz a tavaszi maximális állása idején 50-80 cm közötti mélységben megtalálható 7.) vízzel borított: ha a talajvíz a tavaszi időszakban a felszín fölé emelkedik Talajértékelés: 1875-ben vezették be. Ekkor az egész országot felmérték Aranykorona érték: = 1 katasztrális hold tiszta jövedelme 1 katasztrális hold = 1600 négyszögöl = 0,5760 ha Célja: földadó megállapítása A mai napig ezt használják. Az egyes művelési ágak aranykorona értékei országos átlagban 1993-ban a következők voltak: a.) szántó 21 Ak/ha b.) gyümölcsös 30 Ak/ha c.) szőlő 44 Ak/ha d.) gyep 8 Ak/ha e.) erdő 4 Ak/ha Az erdő és mezőgazdasági művelés alatt álló területek értékének kifejezésére szolgáló mérőszám.

Eredendően a földadót szolgálta, azt fejezte ki, hogy adott földterület után mennyi adót kell fizetni. Ha valakinek pl. 12,6 Ak (aranykorona) értékű földje volt, akkor bizony ennyit be kellett évente fizetnie a kincstárba. Az aranykorona érték meghatározása egy bonyolult eljárás, amely során figyelembe vették a föld termőképességét, tehát nem volt mindegy hogy kinek hol van a földje. A "községekben" községi mintatereket alakítottak ki, amely földekre meghatározták a talaj termőképességét, legyen az szántó, erdő, nádas, vagy rét, vagy legelő stb. Aztán a többi földet a környezetben ezekhez hasonlítva szintén besorolták valamilyen értékkel. A földterületek művelési ágakba (szántó, rét, erdő, legelő stb.) vannak osztva, azon belül, pedig minőségi osztályokba. Egy-egy ilyen minőségi osztályhoz az adott területen tartozik egy mérőszám, az aranykorona érték. Eredetileg az aranykorona értékek

"magyar hold" mértékegységhez vannak megadva, abban a rendszerben szép kerek számok. Ma viszont már hektárban mérünk, és az átszámításnál ezek már igen csak tört értékek lettek, két tizedes jegyre megadva. Minden földrészletnek így meg van adva az értéke, és ezen belül aztán a tulajdonosok ezen is osztozkodhatnak. Persze, ha több minőségi osztály van egy területen, még az is előfordulhat, hagy valaki a nagy tábla egyik felén kétszer akkora földet kap az osztozásnál, mint a másik felén, holott egyforma aranykorona értékük van. Aztán az is megeshet, hogy a föld termőképessége már alig különbözik egymástól, itt vagy a másik részen. Ezek az értékek néhol igen torzak. Sokszor már köszönőviszonyban is alig vannak a föld mostani értékével. Azóta sok változás történt, és ez azt nem követi 1850 óta szinte minden maradt a régiben Volt egy kísérlet kiváltani az aranykorona rendszert az un. "100 pontos

földértékelési" rendszerrel, ami sokkal korszerűbb volt, és főleg igazságosabb, de ennek hatalmas munkával elkészült munkarészeit az Antall kormány kárpótlási bohózatával egyidejűleg szétverték. Az aranykorona értékek szinte községenként mások és mások. Vannak úgynevezett községi mintaterek, amelyekkel össze lehet hasonlítani egy adott terület földértékét. Ezt a földhivatalok mezőgazdászai végzik. Ez alapján kapja meg a besorolását A becslőjárások egyes művelési ágainak minőségi osztályaihoz külön-külön eltérő Ak/ha értékek tartoznak, illetve régen az Ak/kh tiszta jövedelmi értékek (fokozatok) tartoztak. Ezek az Ak/ha értékek állandók. Ezekkel kell megszorozni a minőségi osztályokhoz tartozó területeket Az adott területre érvényes besorolások (aranykorona értékek) a földhivatalban vannak nyilvántartva, és az ingatlan tulajdoni lapján is feltüntetésre kerülnek. Az értékek hektárra (10 000

m2) vannak megadva, ezek tört értékek, mert a kerek, eredeti aranykorona értékek 1 holdra voltak számítva, azaz 400*400 öl= 1600 négyszögöl (5765 m2) területre. Ott ezek egész számok, 14 Ak/hold = 24,28 Ak/ha, de ez területenként más és más lehet, nincs országos érték. Mivel az aranykorona értéket tartalmazza a tulajdoni lap, tehát azon látható, hogy az adott földrészlet milyen alrészletekből áll, azon belül pedig milyen minőségi osztályok vannak, és azoknak mennyi az aranykorona értéke. Ha pl egy földrészlet minőségi osztálya Sz 5 (szántó művelési ág, 5ös minőségi osztály és aranykorona értéke 9,40 Ak/ha), aminek a területe 27,4873 ha, akkor 27,4873 * 9,40 = 258,38062, vagyis a földrészlet tulajdoni lapján szereplő Ak érték: 258,38. A tulajdoni lapon az aranykorona érték két tizedesjegy pontossággal kerül feltüntetésre, vagyis a kerekítés szabályainak alkalmazásával. Talajművelés Talajművelésnek

nevezzük a talaj felső, ún. rendszeresen művelt rétegének, szükség szerint mélyebb rétegeinek művelő eszközökkel végzett fizikai állapotváltoztatását. Célja: Megfelelő feltételeket biztosítani a kultúrnövény szaporítóanyagának a csírázáshoz, a keléshez, a gyökeresedéshez, majd a vegetációsorán a fejlődéshez és a termésképződéshez. Hosszabb időszakra vonatkozócélja a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenységének, nedvesség-és levegőforgalmának kedvezőbefolyásolása. E tényezők együttesen jellemzik a talaj fizikai és biológiai kondícióját, vagyis kultúrállapotát. o megfelelő nedvességforgalom biztosítása o levegőforgalom kedvező befolyásolása o megfelelő biológiai aktivitás kialakítása o a talaj felszínének védelme (defláció, erózió megelőzése) o a talaj szerkezetének védelme Feladatai: A szántóföldi növények kedvezőnövekedéséhez szükséges talajlazultság

és aprózottság (vagyis talajszerkezet) megteremtése Termés kialakító tényezők befolyásolása víz-, levegő-és hőforgalom tápanyag ellátás és érvényesülés talajkémiai és biológiai folyamatok talajlakó élőlények tevékenysége gyomok, kártevők és kórokozók fertőzése Kémiai anyagok, istáló-és zöldtrágyák valamint tarlómaradványok talajba juttatása Öntözés hatékonyságának növelése Erózió és defláció csökkentése Talaj degradálódásának csökkentése Mechanikai és kémiai talajjavítás hatékonnyátétele A talaj pillanatnyi állapota valamint a növény igényét jellemzőállapot közti különbség alapján kell megválasztani a művelés megfelelőmélységét és módját. - megfelelő talajlazultság megteremtése (pórustérfogat befolyásolása) víz-, levegő- és hőforgalmának befolyásolása /Lazító műveléssel növelhető a talaj vízbefogadása, levegőzöttsége. Lazítással és tömörítéssel

szabályozható a talaj felmelegedése, hőtárolóképessége, valamint az evaporáció nagysága/ a talaj kémiai és biológiai folyamatainak befolyásolása tápanyagellátásának és a tápanyagok érvényesülésének befolyásolása a talajlakó élőlények tevékenységének befolyásolása gyomok, kártevők irtása - kémiai anyagok, trágyák, tarlómaradványok talajba juttatása öntözés hatékonyságának növelése erózió, defláció kártételének csökkentése a talajdegradációs folyamatok visszaszorítása a talajjavítás hatékonyságának növelése Talajállapot: A talajt alkotó részecskék egymással szemben vagy lazábban tartoznak össze, ily módon beszélünk tömör vagy laza állapotról. A talaj pillanatnyi állapota, valamint a növény igényét jellemző állapot közti különbség alapján kell megválasztani a művelés megfelelő mélységét és módját. A művelés minősége befolyásolja a növények termését kialakító

tényezők többségének érvényesülését. Lazító műveléssel növelhető a talaj vízbefogadása és levegőzöttsége. Tápanyag utánpótlás: - Szerves trágya: almos és híg trágya  Javítják a talaj szerkezetét. (Megfelelő vízmennyiség szükséges a hatásosságához. Hátránya: büdös - Híg trágya: nem büdös  lakosság igénye; egyszerűbb kijuttatni, de jóval károsabbak a talajéletre. A trágyaanyagok műveléssel a talaj biológiailag legaktívabb felső rétegébe ill. olyan mélyre jutnak, ahol a bomláshoz szükséges nedvesség, hőmérséklet és mikrobiológiai környezet kedvező. A talajoldattal kevéssé mozgó tápanyagok pedig a mélyebb talajrétegekbe, a gyökérzónákba juthatnak. Nitrogén, foszfor, kálium, magnézium mikroeleme = műtrágya Gyomirtás: - vegyszeres v. - fizikai Hazánkban a vegyszeres gyomirtás a legelterjedtebb. Kártevők gyérítéséhez és irtásához használják. A magról szaporodó ill. a gyenge

vegetatív szaporodó-képességű gyomnövények csírázását forgatás nélküli műveléssel lehet elősegíteni. Növényvédő szerek: Közvetlenül a talajra permetezik, majd beforgatják (gázosodnak  így pusztítanak). Vannak olyanok, amiket nem kell beforgatni (kapás növények). Fontos, hogy a tarló növényzetét beforgassuk. Csapadék: A művelés nyitja meg a talajt a víz előtt csapadék öntözés öntözővíz befogadására. A talaj felső rétege a víz hatására eliszapolódhat, ezt meg kell akadályozni vagy legalább késleltetni. A talajművelés jelentősége:  meghatározza a termés nagyságát és minőségét  csökkenthető a felhasznált kémiai szerek mennyisége  jelentősen hozzájárul az aszálykárok mérsékléséhez (nedvességmegőrzés)  jelentős szerepe van a talajpusztulás (erózió) megelőzésében  Hátránya: igen nagy az idő-, az energia-, és költségigénye A talajművelés hatása a talaj állapotára: •

Közvetlen: a talajrészecskék helyzete megváltozik. Ennek következtében megváltozik a talaj agronómiai szerkezete, térfogattömege, porozitása (kis és nagy kapillárisok aránya). • Közvetett: megváltozik a talaj víz-, levegő- és hőforgalma, befolyásolja a talaj biológiai és kémiai folyamatait. A talajművelés műveleti elemei és eljárásai: A talajművelés műveleti elemek és eljárások sorozatából áll. Műveleti elemek: talajok illetve talajban végbemenő változások: forgatás, lazítás, porhanyítás, keverés, tömörítés, felszínalakítás Művelési eljárás: több különböző hatékonyságú műveleti elem egyidejű alkalmazása eke: lazító, forgató, keverő, porhanyító Talajművelő eszközök munkájának jellemzése a műveleti elemek szerint: (Táblázat) Műveleti elemek Művelő eszközök 1. Eke 2. Lazító 3. Tárcsa 4. Talajmaró 5. Kultivátor rugós kapával merev kapával 6. Ásóborona 7. Borona - fogas forgó 8.

Henger profilos -si ma forgatás lazítás Felszínalakítás porhanyítás keverés tömörítés hullámosítás egyengetés - X XX - XXX XXX XX X - XXX X X X XX XX XXX - XXX XXX XXX - XX XXX X XXX X XXX XX X - - X XX - X - - X XX XXX XXX X XXX X X XX - X XX XX - XXX - - XX XX 9. Simító egyengető X X XX 10. Forgoelemes egyengető 11. Kombinátor X XX XX X XX - XX XX XX XX - XX M Minden eljárás a műveleti elemek hatékonysága alapján minősíthető. Pl az eke legjellemzőbb műveleti eleme a forgatás, de emellett még különböző minőségben lazítása, keverése, porhanyítást végez. A talaj forgatása Forgatáskor a talajréteg alsó része felülre, a felszíni része pedig alulra kerül. Célja: - a kolloidokban elszegényedett, szerkezetében és felszíni állapotában károsodott rétegek cseréje - a talaj javítása - növényi maradványok, trágyák, a kémiai anyagok

talajba juttatása - a gyomok irtása érdekében Gombák, kórokozók, kártevők kialakulása  monokultúrás rendszer miatt. A talaj javításával elősegítjük a későbbi munkákat. (erős szárú növények esete /kukorica, napraforgó, repce/). Kémiai anyagok = műtrágyák (szerves trágyánál fontos, hogy minél előbb beforgassák, mert minél tovább áll, annál több nitrogént veszít illetve büdös) A forgatás szükségességét a következő érvek cáfolják: - gyakori forgatás  talaj szerkezetének romlása  terméseredmény csökkenése - az ásványi anyagok mozgása lassú  ezért az évenkénti forgatás nem szükséges talajjavító anyagok, trágyák, aprított tarlómaradványok forgatás nélkül is a talajba juttathatók gyomirtás: helyes növényi sorrend; más műveleti elemek és forgatás nélküli eljárások (kultivátorozás) - hátránya még, hogy a forgatás energiaigénye nagy (nagy gépek – üzemanyag + bér) -

talajnedvesség – veszteség tetemes lehet - a forgathatóság mélysége a talajhibákat tartalmazó termőhelyeken korlátozott Nem elég egyszerre egy helyen mérni, hol a talajhiba  több ponton kell megmérni. A talaj lazítása Lazításnak nevezzük azt a műveleti módszer, ami az összeállt, ülepedett vagy tömörödött rétegek talaját kisebb-nagyobb rögök képződésével szétválasztja. A lazítás hatása a talajra: Lazítással csökken a talaj térfogattömege, nő a hézagtérfogata, amin belül a gravitációs pórusok aránya (vízvezető képessége) illetve a levegő térfogatszázaléka Pl.: lazítatlan talaj  vízzáró réteg  talajlazítás  vízvezető képesség jó lesz Pl.: eketalp-betegség: agyagosabb talajoknál, ha mindig ugyanolyan mélyen szántják, rendszeresen  betömörödik  eketalp jön létre. A talaj lazítása alkalmazási területei, módjai: Mikor? tarlóhántáskor magágykészítéskor a növények kelése után

kelés után a növények ápolásakor Eszközei: kultivátor tárcsa ásó fogaskorona kombinátorok Sekély lazítás: Jellemző műveletei a talaj lazítása, porhanyítása, eszköztől függően a talaj keverése és a felszín alakítása. A kultivátorok sekélyen járatható lazítók Típusaik: • könnyűkultivátorok (maximálisan 15 cm mélységig művelnek), • nehézkultivátorok (munkamélységük 10-30 cm). Alkalmazási cél szerint megkülönböztethetők szántóföldi és sorközművelő kultivátorok. A sekélyebben járatható kultivátorok tarlóhántásra és az alapművelés utáni felületelmunkálásra, a nehézkultivátorok tarlóhántásra, és alapozó művelésre használhatók. A sorközművelő kultivátorok a növényápolás gépei közé tartoznak. Középmély lazítás: (30-50 cm) A talaj ún. rendszeresen művelt rétegének fizikai állapota befolyásolható Általában a vegetációs idő végéig terjed  alapművelés Eszközei:

középmély lazítók Mélylazítás: (50 cm - ) Az altalaj illetve a szántott (rendszeresen művelt) réteg alatt elhelyezkedő talaj fizikai állapota befolyásolható. Alapművelés  melioratív művelés Eszközei: mélylazítók A talaj középmély és mélylazítása: A mélyebb lazítást végző eszközök a szántott rétegben vagy ez alatt kialakult tömődött állapot megszüntetésére vehetők igénybe. A középmély és mélylazítók alkalmazásának előnyei • Kémiai talajhibás területeken is alkalmazhatók. • Javul a talaj fizikai és biológiai kondíciója (vízáteresztés, levegőzöttség, biológiai aktivitás). • Nem alakul ki káros művelőtalp-tömörödöttség, nem képződnek osztóbarázdák és bakhátak. • A tömődöttség megszüntetésével csökken a belvízveszély. • Kisebb a talajnedvesség-veszteség (pl. a szántással összehasonlítva) • Kisebb az egységnyi területre vonatkoztatott energiaigény. • Száraz talaj

esetén erőteljes a mélyebb rétegekre is kiterjedő repesztő hatás. • Nem kell a táblát fogásokra osztani, így kevesebb a taposás a fordulósávok talaján. • A melioratív művelés fontos eljárása a mélylazítás. A középmély és mélylazítók alkalmazásának hátrányai • Nem alkalmasak gyomirtásra, az élő tarló élettevékenységének megszüntetésére. • Nem jellemző munkájukra a porhanyítás, a forgatás és a keverés, a tarlómaradványok, trágyák talajba juttatása. • A nedves talajt nem lazítják, ugyanakkor a talajt kenik és gyúrják. A felsorolt hátrányok kisebbek a lazítás előnyeihez képest. Lazító és keverő művelőeszközök kombinálásával a porhanyítás, a forgatás és a keverés hiánya pótolható. Porhanyítás A talaj porhanyítása mechanikai hatásában hasonló a lazításhoz. Hasonlóak abban, hogy műveléskor az egyes talaj részek között meglazul az összefüggés. Lazításkor a talaj aprózódása

kisebb mértékű, és a lazított talaj összetöredezve viszonylag a helyén marad, míg porhanyításkor nagyobb fokú az aprózódás és a talajrészecskék többé-kevésbé keverednek is. Cél: minél kisebb szerkezeti elemekre essen szét a talaj. Eszközei: talajmarók tárcsák forgó-ásóboronák kultivátor magágykészítő kombinátorok A talaj keverése Cél: a talajrészek kisebb szerkezeti elemekre essen szét illetve helyzetük megváltozzon. Trágyák, talajjavító anyagok, tarlómaradványok Forgatás nélküli anyagbejuttatás Eszközök: tárcsa talajmaró ásó- és forgóborona A keverés a talaj alkotórészeinek, a talajba juttatandó trágyáknak, a javítóanyagoknak, a tarlómaradványoknak adott talajrétegben való egyenletes elrendezése. Az egyenletesség nagyon fontos, mivel ennek hiányában a tarlómaradványok feltáródása, a trágyák, a javítóanyagok, a kémiai szerek hatékonysága romlik. A kémiai szerek egyenetlen talajba

keverésének véglete a hatástalanság, vagy nagyobb koncentráció esetén a kultúrnövények károsítása. A keverés hatása a talajra Keveréskor a talajrészek viszonylagos helyzete változik meg. A keverés mélysége a művelés céljától, módjától és a talajba keverendő anyagtól függően változik. Alapműveléskor a művelt réteg egészére, de pl. tarlóhántáskor, magágykészítéskor, sorközműveléskor csupán a talaj felső rétegére terjed ki. A legmélyebb akkor, ha az addig művelt talajréteg termőképességét csökkentő valamely tulajdonságot kívánják megszüntetni, az alsóbb réteg bekeverésével (pl. láptalajon a szerves anyagban gazdag feltalaj összekeverése az alsó, ásványi talajjal). Tömörítés Cél: a részecskék egymáshoz közel essenek, egymáshoz való nyomása, hogy a hézagtérfogat lecsökkenjen Ezzel a talaj térfogattömege növekedni fog és a gravitációs pórusok aránya csökken. - talajművelési cél -

talajvédelmi cél - növénytermesztési technológiai célból szükséges A szántóföldi vízkapacitás 50-60%-os telítettségnél tömöríthetők jól, mikor nyirkos állapotúak. A tömörítés művelete folyamán felszínkialakítás, felületcsökkenés és porhanyítás történik. Nyári talajműveléskor a lazított felszín tömörítésével csökkenthető a párologtató felület nagysága. A magágykészítés utolsó fázisa. Alapművelés után tömörítéssel szüntethető meg a talaj üregessége. Eszközei: - különleges kiképzésű hengerekkel történik sima henger gyűrűs henger Cambridge henger Talajművelési rendszer Fogalma: egy meghatározott területen egy vagy több növény sikeres és gazdaságos termesztéséhez szükséges talajművelési eljárások összessége. A talajművelés a műveleti elemek egyidejű vagy egymást követő sorozata. A műveleti elemek külön-külön vagy együttesen fejtik ki hatásukat. A talajművelési rendszer

kialakítását meghatározó tényezők: • növény igénye • termőhelyi viszonyok • rendelkezésre álló erő- és munkagépek • talajvédelmi feladatok • növényi sorrend • trágyázási és gyomirtási rendszerek A talajművelés rendszerezhető:  a növény vetési ideje o a nyár végi és őszi vetésű növények o tavaszi vetésű növények     o másodvetésű növények talajművelési rendszere talajtípusok: főtípusok: váztalajok öntés- és lejtőhordalék talajok kőzethatású talajok barna erdőtalajok Dunántúl csernozjom talajok Alföld, Kisalföld (gabonaféléknek a legjobb) szikes talajok Alföld, Tisza-mente Dunántúlon kisebb foltokban vannak jelen: Fertő-mente réti talajok folyó mentén láptalajok mocsári és ártéri erdők talajai Homoktalajok művelésének irányelve: Alföldön, Dél-Dunántúl, Somogyi homokvidék ( meszes v. savanyú (Somogy, Nyírség) homok ) szerzők által kidolgozott rendszerek

(helyi viszonyokra kidolgozott) új talajművelési irányzatok és rendszerek különleges feladatok A talajművelés klasszikus sorrendje: 1) tarlóhántás 2) alapművelés (szántás) 3) az alapművelés elmunkálása 4) magágykészítés 5) vetés utáni elmunkálás Manapság már igyekeznek a műveleteket összevonni, hogy egyszerűbb legyen, kevesebb energiát vegyen igénybe. 1) Tarlóhántás: tarlón végzett sekély talajmunka /max 10 cm/ Célok: - a talajnedvesség veszteségének csökkentése (főleg nyáron) - gyomszabályozás, gyomirtás - talaj hőforgalmának szabályozása - a talaj biológiai tevékenységének serkentése - a tarlómaradványok sekély talajba keverése Szabályai: - a betakarítás után azonnal el kell végezni  hőforgalom, talajnedvesség megtartása - lazítással egy menetben tömöríteni szükséges - a hántott tarló ápolása szükséges a gyomok és az árvakelések megjelenése miatt Eszközei: (lazítás, tömörítés)

lazításra alkalmas eszközök: tárcsa, ásóborona, kultivátor, talajmaró tömörítő eszköz: gyűrűs-, pálcáshenger 2) Alapművelés: a legmélyebben elvégzett művelés. Hatása a vegetációs időszak végéig kimutatható. Eszközei: ágyeke tárcsa kultivátor talajmaró lazítók kombinált eszközök Csoportjai: 3) mélységi szántás : sekély – középmély – mély forgatásos szántás: forgatásos (ekével); forgatás nélküli sekély / középmély / mély / kombinált módszerek Az alapművelés elmunkálása Célja: az alapművelés utáni állapot továbbalakítása a vetésre kerülő növény igényének és a talaj védelmének megfelelően. Eszközei: tárcsa simító henger fogas kultivátor talajmaró forgóborona lengőborona ásóborona Legfontosabb követelmény: • nem romolhat az alapműveléssel elért talajállapot • kelő gyomok irtása • nedvességveszteség csökkentése • magágykészítés elősegítése • mellőzni kell

a taposást, porosítást, tarlómaradványok felszínre kerülésével. Történhet az alapműveléssel egy időben illetve külön-külön menetben. 4) Magágykészítés Cél: a vetés körülményeiben igazítsuk a talajállapotot A jó magágy: aprómorzsás, ülepedett, nyirkos, gyommentes Eszközei: kombinátor (kultivátor + hengeresborona) ásóborona + hengerborona vetőkultivátor direktvetőgép Szabályai: segítse elő a magvak kelését vagy a szaporító anyagok csírázását gyomirtó szerek és trágyák hatékonyságát javítsa a lehető legkevesebb talajmozgatással, porozitással járjon 5) Vetés utáni elmunkálás Cél: a magvak betakarása, a talaj magvakhoz való nyomása, a magágy felszínének tömörítése Végezhető a vetéssel egy menetben, de külön is. A vetés utáni elmunkálás szabályai: a bevetett talajt vissza kell tömöríteni talajnedvességet és hőmérsékletet szabályozni kell felszínt a keléshez alkalmassá kell tenni a

lehető legkisebb taposással járjon Nyár végi és őszi vetésű növények talajművelési rendszere Vetési idő: Termesztett növények: aug. 20 – október vége - repce bíborhere évelő pillangósok őszi árpa őszi búza rozs A rendszert meghatározza, hogy az elővetemény korán vagy későn kerül le. Korán lekerülő elővetemények után a rendszer a klasszikus sorrendet követi. Az alapművelés lehet: forgatásos vagy forgatás nélküli. Forgatásos: = nyári szántás Forgatás nélküli: ha tömörödött réteg van  középmély lazítás alkalmazása kell (száraz évben is jó) Nyár végi és őszi vetésű növények alapművelése és magágykészítése Korán lekerülő elővetemények után a hántó és az ápoló talajmunkát az alapművelés akkor követi, ha a talaj állapota arra alkalmas, vagy ha a felszín újólag kizöldült a kelő gyomoktól. Általános szabály, hogy vetés előtt legalább 3 héttel el kell végezni, hogy

jusson idő a megfelelő elmunkálásra, a talaj üregességének megszüntetésére, a talaj ülepedésére és a magágykészítésre. A nyáron végzett alapműveléssel a szükséges, vagy a talaj nedvességét tekintve kívánatos mélységig kedvező talajállapotot kell létrehozni, különböző anyagokat, tarlómaradványokat a talajjal jól keverve bemunkálni, elkerülve a nagyobb mérvű rögösödést és a nedvességveszteséget. Az alapművelés eszközét és módszerét a talaj állapota szerint kell megválasztani. • Alapművelés szántással. Elnevezése szerint nyári szántás, vagy nyári keverőszántás Előnyös akkor végezni, amikor a tarlóhántás vagy a hántott tarló ápolása után némileg beért vagy kigyomosodott a talaj. A nyári szántáskor csak olyan mélyen kívánatos megforgatni a talajt, ameddig az nedves és beéredett. így kerülhető el a nagyobb mértékű rögösödés Nyirkos vagy mérsékelten száraz talaj ekére szerelt vagy

ekéhez kapcsolt hengerrel munkálható el. Száraz talajon gyűrűs mélytömörítő vagy rögtörő henger a hatékonyabb. A talaj felszínén lévő rögök így részben aprózódnak, részben a szántott rétegbe nyomódnak és tovább nem száradnak Ilyen előkészítéssel egy kiadósabb nyári eső után a felszín kellően megmunkálható tárcsával, fogassal vagy ásóboronával. A nyári (keverő-) szántással trágya, javító anyagok és tarlómaradványok is juttathatók a talajba. A keverés akkor sikerül jól, ha szántáskor porhanyó-san omlik a talaj. A magágyat a megszántott, lezárt és megülepedett talajon közvetlenül a vetés előtt kell elkészíteni, sekélyen porhanyító és tömörítő eszközök kombinációjával, vagyis lehetőség szerint egy menetben. Ha a talaj a mélyebb rétegekben tömörödött, nem nélkülözhetjük a középmély, vagy a mélylazítást. A rögösödés elkerülése érdekében a lazítást hántott tarlón és a

szántás előtt végezzük el. Lényeges, hogy a szántás és a lazítás iránya a táblán eltérő legyen és a traktor kerekei ne a lazított sávokon járjanak. Kedvező esetben lazítás után elmaradhat a szántás, de a felszín elmunkálása, lezárása semmiképpen sem. • Alapművelés forgatás nélkül. Eljárásai a tárcsás, a kultivátoros, a talajmarós művelés, a középmély és a mélylazítás A nyár végi vagy még inkább az őszi vetésű növények talaját a tarló hántása és ápolása során fokozatosan, fordítás nélkül előnyös porhanyítani és mélyíteni. Ezáltal fenntartható a beérlelés folyamata és korlátozható a gyomok-élettevékenysége Megfelelő keveréshez alkalmasabb a tárcsa. A talaj kímélése, lazítása és porhanyítása érdekében a kultivátort kell előnyben részesíteni A nyár végi és az őszi vetésű növények - a lucerna kivételével - nem igénylik a mélyebb alapművelést. A középmély, vagy

mélylazítás a talajvédelem vagy a káros tömörödöttség megszüntetése céljából lehet szükséges. A középmély és mélylazítók nyomán keletkezett rögök tárcsával, talajmaróval vagy ásóboronával munkáihatók el. A talajok tulajdonságai a nedvességtartalomtól függően módosító tényezőként veendők figyelembe. Ha száraz az évjárat, akkor kötött réti és szikes talajokon a sekély porhanyítás, valamint a középmély vagy mélylazítással kombinált sekély felületi művelés előnyösebb, mint a rögös, nehezen elmunkálható szántás. Őszi vetésű növények talajművelési rendszere Gyengén humuszos talajokon a vetés előtt végzett szántás, a kombinált elmunkálás és magágykészítés a célravezetőbb. A szélsőségektől mentes csernozjom és humuszos homoktalajokon - ha kizáró okokkal nem kell számolni - a forgatás nélküli lazítás és porhanyítás a megfelelő. Az erózióra hajlamos termőhelyeken a talaj

védelme inkább a szántást, vagy a középmély és mélylazítással kombinált szántást teszi szükségessé. Magágykészítéskor a növények igényének megfelelő talajállapot kombinált eszközökkel hozható létre. A repce aprómorzsás magágyat igényel. Talajlazító növény, amit figyelembe lehet venni az utónövény talaj-előkészítésekor Az Őszi árpa gyökérágyigényes. A rozs, az őszi búza - ha a talaj mélyebb rétegekben nem tömörödött - sekély alapműveléssel is beéri A gyors keléshez azonban jó minőségű magágyat igényel. Ez csak úgy teljesíthető, ha a korán lekerülő elővetemény után valamennyi művelés a nedvességveszteség csökkentését szolgálja. Az őszi kalászosok talaj-előkészítése későn lekerülő elővetemények után. Az augusztus közepén túl betakarított növények után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Az őszi kalászosok lehetséges előveteményei: magkender, burgonya, szója,

lóbab, napraforgó, cukorrépa és kukorica. E növények széles sorközű, ún "kapásnövények" Amennyiben a termesztési technológiájuk valóban tartalmazta a mechanikai gyomirtást, a sorközművelést, akkor a talajokat jól művelhetően hagyják vissza. A gépi betakarítás talajt tömörítő hatása - különösen csapadékos időszakban - azonban sokat ront a talajok állapotán. Műveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, azok apríthatóságát, de a terület gyomosságát is. A későn lekerülő elővetemények tarlómaradványait - ha betakarításkor az nem történt meg - zúzni szükséges. Ha beérett, a burgonya-, a napraforgószár tárcsával is jól aprítható. A szója, a lóbab szára vagy a vonódott cirok-és kukoricaszár azonban inkább speciális szártépőkkel, szárzúzókkal készíthető elő. Tárcsás száraprítás gyakran csak ismételt munkával ad megfelelő eredményt Cukorrépa elővetemény után nem is

annyira a szármaradványok szeletelése, inkább azok szétterítése a fontosabb. • Alapművelés szántással. Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá a szántás csak kivételes esetekben ajánlatos és akkor, ha a gyors elmunkálás lehetőségei adottak. Sok és rossz minőségben zúzott tarlómaradvány jelenléte, erős gyomfertőzöttség, nedves talajállapot, felszíni tömörödésre hajlamos vagy lejtős termőhely esetén válhat szükségessé a forgatás. A tarlómaradványok teljes talajba munkálása jól beállított - a forgatás műveletét javító kormánylemeztoldatokkal felszerelt - ekével, megfelelő munkasebességnél sikerülhet. Az erős gyomfertőzöttség is a szántás mellett szól, bár tudott, hogy csak pillanatnyi előnyt ad. Ha elmarad a szántás, hatékonyabb és drágább kémiai védekezésre kell számítani az őszi gabonában, főleg tavasszal A nedves talaj ekével inkább művelhető, mint más eszközökkel, de ha

szalonnás, elmunkálásával várni kell a talaj szikkadásáig. A művelhetőség mértékéig megszikkadt rögök tárcsával, forgó-, vagy ásóboronával, illetve nehéz és középnehéz fogasok kombinációjával porhanyíthatók. Henger akkor szükséges, ha a talaj a porhanyítást követően is üreges marad Ha a talaj nyirkos és nem túlságosan tömörödött, akkor a szántással egy menetben is elmunkálható (ekére szerelhető forgóelemes porhanyítóval, mélytömörítő - Campbell típusú - hengerrel, vagy ekéhez kapcsolt fogassal). A száraz talajok felszántása nem sokkal a vetés előtt eléggé kockázatos, hiszen a hagyományos elmunkálók többsége vagy porosít, vagy csak a rögöket "fényesíti." A sokszor egyedüli megoldásként használt tárcsás porhanyítás eredménye is kétséges Megfelelő porhanyítást csak több menettel, így is csak "hellyel-közzel" lehet elérni. A Multitiller a tárcsánál jobban porha-nyít, de

általánosan nem terjedt el. A kis- és középméretű gazdaságok számára is beszerezhető forgóboronák a száraz talajokat is jól porhanyítják • A tárcsás alapművelés. Száraz talajállapot esetén és rosszabb szár- és tarlóaprítás után kétszer és más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyebben, a másodikban a tervezett alapművelés mélységének megfelelően Ha szükséges, a második tárcsázást rögtörő hengerrel lehet kiegészíteni. Ezt követően a magágy kombinátorral vagy ásóboronával készíthető, függően a szármaradványoktól. Napraforgó után, az extrém száraz körülményeket kivéve, kétszeri tárcsás műveléssel és hengerezéssel a magágykészítéshez megfelelő talajállapot alakítható ki. Szántáskor a napraforgószárral együtt a kaszatok is mélyen a talajba ke-rülnek,-és így a későbbi években fognak gyomosítani. Ha viszont a kaszatok a tárcsával megjáratott tarlón már

kikeltek, vagy csírázásnak indultak, elvégezhető a szántás. Ezért napraforgó után rozs vagy őszi búza alá inkább sekélyen és forgatás nélkül kell a talajt előkészíteni. Ily módon egy részük még az ősz folyamán kikel és a fagyok hatására elpusztul, más részük a tavasz folyamán kel ki és a sűrű vetésű gabona kellően elnyomja. • A különböző elmunkáló elemekkel kombinált nehézkultivátorok a talajkímélés igényével választhatók az őszi gabonák alapművelésére. Id MANNINGER G Adolf szerint, a kultivátorral "kultúrát viszünk a talajba" Ez azt jelenti, hogy más eszközöknél alkalmasabb a talajok kultúrállapotának megőrzésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverő munkája - a kukoricatarló kivételével - kielégítő. A kombinált kultivátor bordás hengerelemeinek por-hanyítása jó Kivétel a túlzottan száraz talajállapot, amikor külön menetben csak a nehéz rögtörő henger végez

jobb munkát. • Alapművelés talajmaróval. Őszi gabonák alapművelésére a talajmaró is megfelel A vizes, kenődő talajok kivételével egy munkamenettel vetésre kész állapotot alakít ki. • Alapművelés középmély és mélylazítókkal. Alkalmazásukat a talaj tömörödött állapota teszi szükségessé Egyidejűleg gondoskodni kell a felső talajréteg megfelelő porhanyításáról. Alapművelés évelő elővetemények után. Az őszi búzának évelő pillangós előveteményei is lehetnek, mint például lucerna, vöröshere, baltacím, som-kóró és füves here. Ezek élő tarlót hagynak maguk után, ellentétben az egynyári növények holt szerves maradványaival. Akkor jó elővetemények, ha állományuk nem volt gyomos és kiöregedett, valamint tarlójukat a gabonák vetése előtt legalább 8 héttel (az évi 2. kaszálás után) feltörték Ellenkező esetben az évelők után tavasziak következnek A lucerna, a baltacím és a füves here

feltörésének kettős célja van. Egyrészt hasznosítani kell a pillangósok maradványait, mint szerves trágyát. Másrészt az évekig nem művelt talajt kell jó fizikai állapotba hozni Évelő pillangósok és gyepek feltörése KEMENESY szerint az évelők tarlóját előbb sekélyen, teljes átfordítással kell megszántani, és nyomban kapcsolt gyűrűs hengerrel zárni. Két-három hét korhadás után a talajt a szántás irányára keresztben tárcsázni és újból hengerezni kell Ha közben beázott a talaj, akkor a henger helyett fogast, esetleg simítót kell járatni. Az eredmény ebben az esetben talajjal jól elkevert "szerves takaróréteg" lesz. 3-4 hét múlva középmély szántás következik, amit szeges vagy gyűrűs hengerrel, esetleg fogassal lehet elmunkálni Mivel a kétszeri szántás száraz nyári időszakban bizonytalan, a tarlótörés tárcsázással is végezhető. A tarlómaradványokkal elkevert felső szint leforgatása azonban nem

hagyható el. A másik módszer szerint előhántós ekével törik fel az élő tarlót. Az előhán-tó barázdafenékre fordítja a szerves anyagban gazdag felső talajréteget, majd ezt a fő ekefej kormánylemeze porhanyó talajjal betakarja. Előhántó hiányában kormánylemeztoldatokkal kell az ekét felszerelni. Változtatható fogásszélességű ekékkel az évelő tarlójának állapotától függően szabályozható a barázdaszelet szélessége. Korán lekerülő elővetemények után Tarló 1. tarlóápolás 2. alapművelés 3. alapművelés elmunkálása 1. alapművelés 2. elmunkálás 3. ápoló talajmunka 4. magágy 5. vetés 6. vetés utáni elmunkálás Szárzúzással indul, utána alapművelés forgatással vagy forgatás nélkül Őszi gabonák alá a szántás csak kivételes esetben ajánlatos (sok a tarlómaradvány, erős a gyomfertőzöttség, nedves talajállapot, lejtős termőhely, felszíni tömörödésre hajlamos a talaj) Eszköze rendszerint

a tárcsa vagy a nehéz kultivátor, illetve középmély lazítók. Ha az elővetemény évelő pillangós, az alapművelés szántással történik. Későn lekerülő elővetemények után Tarló 1. szárzúzás 1. szárzúzás hántó eszközzel 2. alapművelés 2. alapművelés 3. alapművelés elmunkálása 4. magágy 5. vetés 6.vetés utáni elmunkálás Tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere Időszak: márc.- ápr Termesztett növények: - kalászos gabonák: tavaszi árpa, zab, rizs - gyökgumósok: burgonya, cukor- és takarmányrépa, borsó, bab, szója, lóbab, csillagfürt - olajnövények: napraforgó, olajlen, kukorica A talajelőkészítés 2 szakasza: 1. őszi alapművelés 2. tavaszi magágykészítés A rendszert meghatározza, hogy az elővetemény korán vagy későn kerül le. A korán lekerülő elővetemények után a rendszer a klasszikus sorrendet követi. Az alapművelés lehet: forgatásos vagy forgatás nélküli. Forgatásos

alapműv. = őszi szántás Célja: csapadék befogadása, tárolása, elősegítése, tarlómaradványok, istállótrágya bedolgozása. Őszi szántás őszi elmunkálása: kora tavaszi vetések alá, rögös talajállapot esetén. Nem ajánlatos elmunkálni a szikeseken, lejtős területeken, rögös, szalonnás szántás esetén. Forgatás nélküli alapművelés = középmély –és mélylazítás (a csapadék befogadását és tárolását biztosító talajállapot előállítható) Korán lekerülő elővetemények után Tarló 1. tarlóhántás 2. középmély szántás 3. szántás elmunkálása (ősszel) 1. középmély és mély lazítás 2. őszi szántás 3. elmunkálása (ősszel) 4.ápolás 5. magágy 6. vetés 7. vetés utáni elmunkálás Korán lekerülő elővetemények után Az alapművelés lehet forgatásos vagy forgatás nélküli vagy kominált. Forgatásos: - szerkezet nélküli szikeseken - ártereken - mély fekvésű területeken - futóhomok, kotu

talajon - ha nem lehetett elvégezni ősszel Vetésváltás Klasszikus vetésforgó - A növénytermesztés olyan tervszerű rendszere, amelyben a növények összetétele és aránya hosszabb időre állandó. - A növényeket térben és időben előre kidolgozott sorrend szerint termesztik. - A növények meghatározott idő után kerülnek vissza az eredeti helyükre. Alapelemei: 1) növényi összetétel 2) növények aránya 3) növények sorrendje 4) körforgás (rotáció) 1) Növényi összetétel: A vetésforgóban termesztett növényfajokat jelenti. Évtizedekkel ezelőtt 10-20 növény termesztése volt gyakori. 100 évvel ezelőtt a falvak mezőgazdasági szempontból önellátóak voltak Most már specializálódtak. 2) Növények aránya: Megmutatja, hogy az egyes növények milyen %-ban foglalnak helyet a vetésforgóban. 3) Növények sorrendje: Megszabja, hogy az egyes növények hogyan követik egymást. Itt meghatározó, hogy az adott növény mennyire

igényes. 4) Körforgás: Az években kifejezett előtartamot jelenti, ami megmutatja, hogy az adott növény mikor kerül vissza a táblára. év a területen: 1. őszi búza 2. őszi káposztarepce 3. őszi árpa 4. kukorica Ez 4 éves rotáció.  4 területen folyik felváltva Ma ez nem nagyon tartható fenn; a gazdasági viszonyok hátráltatják. Az olajnövények termesztése megnőtt. Sok esetben nem tartják be a vetésforgót. Keretvetésforgó - a klasszikus vetésforgóból alakult ki - a gyakorlat igénye kényszerítette ki - agrotechnikai szempontból azonos növénycsoportokat hoztak létre (azt tették a vetésforgóba, ami épp kedvezett a piacnak) - a keretvetésforgó növényi csoportokból összeállítható klasszikus elveket követő vetésforgó jelent - ez lényegesen rugalmasabb gyakorlati alkalmazást tesz lehetővé. Vetésforgó lehet: • szántóföldi • takarmányos • speciális A többi alkotóelemei = klasszikus vetésforgó elemeivel.

Vetésváltás A vetésváltás olyan tervszerű rendszer, amelyben az adott területen az agrotechnikai szempontból hasonló vagy különböző csoportba tartozó növényeket időközönként váltakozva termesztik. A vetésforgóval párhuzamosan alakult ki. A gyakorlatban nem lehetséges olyan vetésforgót alkalmazni, amely 5-10 vagy több növényt tartalmaz. A növényi sorrend összeállításának alapelvei ebben a rendszerben is megmaradnak. Növényi sorrend változatok: Magyarországon leggyakrabban a kétévenkénti vetésváltást alkalmazzák, illetve a kukorica és az őszi búza dominanciája jelentős. Oka: a búza és a kukorica közel hasonló nagyságú területet foglal el. (A búza 1991 és 2001 között 1,05 millió ha-t, míg a kukorica ugyanezen időszak alatt 1,15 millió ha-t foglalt el.) Bikultúra: kétévenkénti vetésváltás Trikultúra: háromévenkénti vetésváltás A vetésváltás természettudományos alapjai: - tartamkísérletek (Halle

„örök rozstermesztési kísérlet; Rothamsted: őszi búza és őszi árpa tartamkísérlete; USA: kukorica tartamkísérlete) - humuszelmélet - tápanyag elmélet - szerkezet elmélet - vízfelhasználási elmélet - gyökérfogó elmélet - gyomok elszaporodása - talajuntság (Van, amiből sok van, van amiből nem sok  Liebig-féle minimum-elmélet) Fajtaminősítés Faj (species): közös származású egyedek csoportja, melyek külső megjelenésükben (fenotípusosan) hasonlítanak, de genetikailag (genotípusosan) eltérőek és utódok létrehozására szaporodási közösséget (populációt) alkotnak. Alfaj (subspecies): egy fajhoz tartozó egyedek csoportja, amely más a fajhoz tartozó egyedcsoportokból elszigetelődött. Változat (varieta): fajon belül állandósult minőségi eltérés eredménye. Forma (forma): a típustól kis mértékben különböző egyedek alkotják. Fajta: nemesítési eljárással előállított tulajdonságok, szaporodáskor ezek

megmaradnak, csak emberi segítséggel lehetséges létrejövetelük. Pl cecei édes paprika Fajtacsoport: több alaktanilag és gazdasági szempontból is kevesebb értékű rokonfajta képezi. Változatcsoport: hasonló morfológiájú és gazdasági értékű, egymással rokon fajtacsoportok. Fajtaérték: a fajtára jellemző örökletes tulajdonságok összessége. Fajtajegyzék: Nemzeti és EU közös, ajánlott fajták jegyzéke. DUS vizsgálat: D = distinctness = megkülönböztethetőség U = uniformity = egyöntetűség S = stability = stabilitás VCU (value for cultivation and use): a fajtajelölt alkalmas-e nagyüzemi termelésre. Fémzárolás: fajtaazonosság; fajtatisztaság és származás meglétét és mértékét igazoló okmány. Jogi háttér (vetőmagminősítés, forgalmazás) 2003. évi LII törvény (VI 23) a növényfajták állami elismeréséről, a szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról. 40/2004. (V 7) FVM rendelet a növényfajták

állam elismeréséről 48/2004. FVM rendelet a szárazföldi növényfajok vetőmagvainak előállításáról és forgalomba hozataláról Fajtaelismerés Magyar Nemzeti Fajtajegyzék Közösségi Fajtajegyzék: az EU nemzeti fajtajegyzékeinek összessége Leíró Fajtajegyzék: morfológiai – termesztési – felhasználási tulajdonságok Ajánlott Fajták Jegyzéke: gazdasági értékvizsgálatok eredményeiről Szállítói Fajtajegyzék: gyümölcs-és dísznövényfajtákra (név, fajtaleírás) Állami fajtaelismerés Államigazgatási eljárás keretében történik, melynek során egy újonnan nemesített növényfajtát a természetvédelemben előírt fajtakísérletek eredményei alapján felvesznek a Magyarországon termeszthető fajtákat tartalmazó Magyar Nemzeti Fajtajegyzékbe. Végrehajtási rendeletek: » „A” rész: kötelezően minősítendő növényfajok » „B” rész: nem kötelezően minősítendő növényfajok; szabadon, minősítés nélkül

forgalmazható Alapelv: érvényes EU-s minősítéssel rendelkező vetőmagtétel szabadon forgalmazható. Magyarország búza kukorica napraforgó cukorrépa lucerna paprika uborka paradicsom 131 336 106 106 35 179 85 133 EU 720 4200 1360 1360 330 883 826 2116 EU közös katalógus vs. Nemzeti Fajtajegyzék szántóföldi növények és zöldségnövények MgSzH Központ Vetőmagfelügyelet (OMMI Állomások) Az MgSzH Regionális fajtakísérleti állomásai: Központi DUS Fajtakísérleti Állomás: Tordas Észak-alföldi Területi Egység: Debrecen, Kompolt, Abaújszántó Dél-alföldi Területi Egység: Szarvas Nyugat-dunántúli Területi Egység: Szombathely, Pölöske, Fertőd, Röjtökmuzsaj Dél-dunántúli Területi Egység: Eszterágpuszta, Kaposvár, Iregszemcse Adatbázisok Fajtakísérleti nyilvántartási adatbázis DUS-adatbázis Gazdasági értékvizsgálati adatbázis (agronómiai és beltartalmi jell.) Szaporítási fokok Csak szárazföldön ellenőrzött

és minősített (certifikált) vetőmag kerülhet forgalomba. 1/ Szuperelit (SE); prebázis: a nemesítő állítja elő a legjobb törzsből vagy törzs keverékből. A nemesített fajta első vetőmagszaporulata. Címkéje: fehér színű, lila átlós csíkkal. 2/ Elit (E); bázis: a SE vetőmag első továbbszaporítása illetve a hibrid vetőmag előállítására felhasznált szülői törzsek vetőmagja. Címkéje: fehér. I. Szaporítási fok (első generáció): az E vetemény első továbbszaporítása illetve a hibrid F1 nemzedék szaporulata Címkéje: kék II., III szaporítási fok (második, harmadik generáció) Címkéje: piros 3/ Standard: zöldségféléknél a közvetlen árutermesztés alapját képző vetőmag. Szántóföldi szemle 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Elővetemény korlátozás betartása Izolációs távolság (egymás melletti növénytáblák) Szaporítótábla általános kultúrállapota (talajminőség) Növényállomány fejlettsége és

kiegyenlítettsége (hogyan kelt, hogyan fejlődött, megkapta-e a megfelelő kezeléseket, trágyázást) Növényállomány faj- és fajtatisztasága (nincsenek-e benne más növények) Szaporítótábla gyomossága (0-3) közti minősítéssel (ha nagyon gyomos  kizárják a vetőmagtermelésből azt a táblát) Nehezen tisztítható magvú gyomnövények előfordulása (melyek azok a gyomnövények, amelyek nehezen tisztíthatók  amiknek hasonló nagyságú a magja) (rostálásnál nem potyog ki) Károsítók jelenléte és kártétele (milyen károsító, milyen a kártétel nagysága) Termésbecslés (meg kell határozni, hogy várhatóan mennyit tud előállítani az adott vetőmaggal a termesztő) Vetőmag paraméterek • Tisztaság (mennyi az idegenmag-tartalom, a törtmag-tartalom, a kalászdarabok) • Csírázóképesség (vizsgálhatják: csíráztatják vagy megnézik, hogy mennyi az élőszövetek aránya a magban; TTC-s festés) • Nagyság • Teltség

(minél teltebb, annál jobb minőségű) • Egyenletesség (arányosan legyen, közepes - kicsi - nagy magok) • Egészségi állapot (ne legyen fertőzött) • Víztartalom (tárolási szempontból fontos) • Érettség (teljes-, viasz- vagy zöldérésben van-e a mag) • Szín • Fény • Szag (nincs-e dohos, penészes szaga) Vizsgálati szabványok:  Technikai tisztaság (fajazonos magvak tömeg%-a)  Idegenmag-tartalom (idegen magvak darabszáma)  Genetikai tisztaság, fajtaazonosság (kitenyésztéssel, kevés laboratóriumi vizsgálat)  Csírázóképesség (optimális körülmények közt kicsírázó magvak darab%-a. Általában 4 x 100 mag alapján. Csíráztatóközeg: papír, homok)  Életképesség (biokémiai módszerek, festés (TTC-s festés))  Életrevalóság (cold teszt, öregítési teszt, hidegben-melegben végzett csíráztatás)  Egészségi állapot (a magban és a felületén lévő kórokozók)  Nedvesség (szárítás során

bekövetkező tömegveszteség)  Osztályozottság (különféle rostákkal)  Ezermagtömeg: (ezer mag tömege g-ban kifejezve)  Használati érték: ( (csírázási % x tisztasági %) / 100 ) Növénytermesztés A világ főbb kultúrnövényeinek fontossági sorrendje: 1. őszi búza 2. rizs 3. kukorica 4. árpa 5. köles 6. szemes cirok 7. szójabab 8. gyapot 9. zab 10. bab 11. burgonya 12. földimogyoró 13. rozs 14. édesburgonya 15. cukornád 16. manióka Gabonafélék csoportosítása: - kalászos gabonák (búza, árpa, zab, tritikálé, rizs) - kukorica - egyéb gabonák (cirok-félék, cukorcirok, köles, pohánka, stb.) 2005. évi vetésterület és termésátlag Magyarországon Vetésterület Termésátlag (ezer ha) (t/ha) őszi búza 1120 4,55 őszi árpa 180 3,90 rozs 46 2,76 tavaszi árpa 150 3,58 zab 67 2,76 repce 120 2,39 borsó 19 2,61 tritikálé 157 3,68 Mára mindez lecsökkent. Búzatermesztés  alakor (kalászkában 1 szem található)  tönke

(kalászkában 2 szem található) /az ókorban termesztették/ /később, középkorban termesztették; de még ma is: Afrikában/  tönköly  kenyérbúza (kalászkában 3-5 szem található) o szálkás búza vagy pelyvás búza o tar búza vagy kopasz búza Magyarország búzamérlege (2003-2005) A megtermelt termés 2003-ról 2005-re jelentősen nőtt. A malomipari felhasználás valamivel csökkent. Az ipari felhasználás ugyanannyi volt. A termelési tényezők szerepe a búza termesztésben Extenzív technológia 20 % 40 % 5% 20 % 10 % 5% 100 % Melyik miben fontosabb? évjárat talaj fajta talajművelés trágyázás növényvédelem Összesen Intenzív technológia 15 % 10 % 20 % 10 % 30 % 15 % 100 % A búza minőségi kategóriái  malmi minőség (kenyérsütésre alkalmas)  javító minőség (a gyenge minőségű búzatételeket javítják vele)  takarmány minőség (a fehérjetartalom és az aminosav-összetétel a legmeghatározóbb) Éghajlati

igénye Hasznos hőösszeg: 1800-2100 °C; + 1,5 °C • csírázás-kelés • fiatal növényi fejlettség • edződés • áttelelés • vernalizáció Fenológiai szakaszok: min.: +0,5 °C opt.: +15-20 °C max.: +30 °C +10-17 °C 1. szakasz: +5-6 °C (fényben kb 2 hét) 2. szakasz: -2- -6 °C (fény nélkül kb1 hét) hó nélkül: -20- -22 °C hóval: -25- -28 °C Problémák: - kifagyás - kipállás - felfagyás őszi búza: -1- +1 °C (40-60 nap) (jarovizáció) • tavaszi bokrosodás • szárbaindulás • kalászolás • virágzás • zöld- és teljesérés (június) • viasz- és teljesérés (július) járó búzák: +3-15 °C (20-40 nap) Ősszel és tavasszal is elvethetőek; minden időben hoznak termést tavaszi búza: +5-20 °C (10-15 nap) minimális: +2-4 °C +13-18 °C (50-60 nap) optimális: őszi búzák: +11-13 °C (10-30 nap) tavaszi búzák kedvező: hűvös, mérsékelten csapadékos minimális: +8-10 °C optimális: +16-20 °C kedvező:

mérsékelten meleg, csapadékos optimális: +18-21 °C opt.: +19-22 °C kedvező: mérsékelten meleg, csapadékos opt.: +20-22 °C (20-30 nap) kedvező: mérsékelten meleg, borús, csapadékos /ekkor telnek meg a magok vízzel/ opt.: „21-23 °C (8-15 nap) kedvező: meleg, száraz (de nem kánikula) Talajigény Ideális talajjellemzők: nagy humusztartalom (2-5 %) mély termőréteg (70-110 cm) vályog (fizikai szerkezet) semleges kémhatás kedvező tápanyag-, víz-, levegő- és hőgazdálkodás kedvező talajélet jó kultúrállapot Jó talajok: csernozjom, barna erdőtalaj, réti talaj, öntéstalaj Az őszi búza előveteményeinek csoportosítása: Jó elővetemények: - hüvelyes növények - őszi és tavaszi takarmányok - a korán lekerülő, nem pillangós növények (repce, mák, len, dohány, korai burgonya) - a 2. kaszálás után feltört lucerna és vöröshere, valamint ezek füves keveréke Közepes elővetemények: - főnövényként vetett csalamádé és

silókukorica - korai kapások (burgonya, cukorrépa, kukorica) - napraforgó Rossz elővetemények: - kalászosok - minden olyan növény, amely viszonylag későn október 10-25.-e között takarítható be Az őszi búza fajlagos tápanyagigénye (kg/100kg fő- és melléktermék) N2 P2O5 K2O 2,0 - 3,0 kg/100 kg 1,0 - 1,5 kg/100 kg 1,8 - 2,5 kg/100 kg Az őszi búza átlagos tápanyagigénye (kg/ha) N2 P2O5 K2O 60 – 140 kg/ha 30 – 70 kg/ha 40 - 90 kg/ha Az őszi búza optimális trágyaadagának meghatározott szempontjai fajlagos tápanyagigény tervezett termésátlag a talaj tápanyagtőkéje és tápanyagszolgáltató-képessége talajtulajdonságok (víz-, hő-, levegőgazdálkodás, kötöttség, PH, stb.) korrekció tényezők (milyen volt az elővetemény; ha pillangós volt  kevesebb nitrogénes trágya kell; ha cukorrépa volt  több kálium (K 2 O) kell) Trágya-féleségek 1) Műtrágyák: ͼ hatóanyagtartalom alapján: mono (egyféle tápanyag),

komplex ͼ halmazállapot alapján: szilárd, folyékony ͼ hatás alapján: gyorshatású (kemira), lassú hatású (inhibitoros) 2) Szerves trágya: ͼ istállótrágya: a talaj szerkezetét, víztartó-képességét is javítja ͼ hígtrágya Ezeket ma nehéz beszerezni, és nem éri meg. 3) Zöldtrágya: ͼ másodvetésű növényként – zöldtrágya növények  levágják és beforgatják a talajba ͼ alacsonyabb tápanyagtartalom 4)Egyéb trágyák: ͼ meszelő anyagok ͼ cukorgyárvíz A műtrágyázás műveleti rendszere A) Alaptrágyázás: Ősszel, vetés előtt: - foszfor műtrágyák 100 %-át juttatják ki - kálium műtrágyák 100 %-át juttatják ki - nitrogén műtrágyák csak egy részét juttatják ki (0-30 %) B) Fejtrágyázás: Télvége-tavasz: nitrogén műtrágya fennmaradó részét (70-100 %) Fennmaradó N-tartalom  100 % időpontjai: télvége (60-100 %); szárbaindulás (0-30 %); kalászolás (0-15 %) c) Kiegészítő trágyázás: -

mésztrágyák, magnézium trágyák a földre rakják a tápanyagot - levéltrágyák (makro, mezo, mikro elemek) levélre juttatják a tápanyagot alkalmazzák, ha látunk a növényen valami hiányt) Őszi búza vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: opt. tágabb: okt 5-25 opt. szűkebb: okt 12-18 (Gál hete) /akkor Vetésmélység: opt.: 4-6 cm Sortávolság: 12 cm Csíraszám tágabb: 4,8 – 6,8 millió/ha szűkebb: 5,2 – 5,7 millió/ha A betegségek előfordulását illetve a védelmezés sikerét befolyásoló tényezők Biotróf kórokozók Nekrotróf kórokozók elővetemény a monokultúra nem jelent veszélyt kukorica vagy búzatarló nem megfelelő bedolgozása kedvez a kórokozóknak fajtafogékonyság kedvező időjárás hatástartalom Őszi búza betakarítása Mennyiségi optimum: teljes érés (14-15 %-os szemnedvesség) Minőségi optimum: viaszérés ideje (20-22 %-os szemnedvesség) Kompromisszum a betakarítás

ütemezésében (nagy terület esetén) ͼ kezdés - teljes érés kezdetén (17-18 %) ͼ főidőszak - teljes érésben (14-16 %) ͼ befejezés - túlérésben (10-14 %) Túl korai betakarítás jellemzői • kiváló sütőipari minőség • mennyiségi veszteség (50-150 kg/ha/nap; fajtától függően) • nehezebben kombájnolható • szárítás több költséggel jár Megkésett betakarítás jellemzői • romlik a sütőipari minőség • mennyiségi veszteség (25-kg/ha/nap; fajtától függően) • megdőlnek a kalászok • betegségek, állati kártevők, gombásodás léphetnek fel • gyomosodás • nő a pergési és betakarási veszteség Betakarítási veszteségek  vágási  cséplési  szalmarázó  rosta Szalma betakarítása Szalma jelentősége: az utóbbi időben csökkent, mivel az állattartás is hanyatlik, illetve már kevesen alkalmazzák az almolást. Újabban az erőművek használják fűtőanyagként Folyamata: 1. szalmalehúzás

(régen = kazalrakás) 2. szalmagyűjtés és szállítás 3. kisbálás betakarítás (előny: könnyűek, így kézzel is lehet pakolni) 4. nagybálás betakarítás (kör- és négyszögletes-bálás) Árpatermesztés A világ gabonatermesztésében a 4. helyet foglalja el az árpa Igen jelentős takarmánynövény. Európa Ázsia Észak-Amerika Afrika Ausztrália és Új-Zéland Volt Szovjetúnió Árpa-termőterületek megoszlása (%) 25 % 14 % 4% 6% 4% 40 % Típusok: Hordeum nemzetség 16 faja  tavaszi árpa: termelésének legészakibb határa a 70. szélességi fok Világszerte elterjedt növény (kivéve a trópusokat). - sörárpaként - takarmányárpaként  őszi árpa: főleg Európában termelik - takarmányárpaként Őszi árpa Talajigénye jó minőségű mezőségi talaj - meszes öntéstalaj - réti talajok - általában a gyengébb minőségű búzatalajokon és a jbb rozstalajokon is termelhető Éghajlatigénye Az egész országban sikerrel

termelhető, kevésbé télálló, int a búza vagy a rozs. A kiegyenlített klímát kedveli: enyhe ősz, hó, csapadékos tavasz, havas tél. Az árpa előveteményeinek csoportosítása Legjobb elővetemény: silókukorica, burgonya Jó elővetemény: len, repce (jelentősebb), mák Közepes elővetemény: kukorica, zab, rozs,búza, őszi árpa Rossz elővetemény: napraforgó, pillangósok, hüvelyesek Talajelőkészítés Őszi szántás (a téli csapadék megőrizhetőségének céljából). Forgatással való előkészítés. Vetőágykészítés után azonnal vetik. Az őszi árpa tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 27 kg/t 10 kg/t 26 kg/t Az őszi árpa vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: szept. 15 – okt 15 Vetésmélység: 4-5 cm Sortávolság: 12 cm Vetőmag 200-250 kg/ha Az őszi árpa betakarítása Víztartalma optimális legyen: 15 % Termésátlag: 3-4 t/ha Tavaszi árpa Talajigénye - jó minőségű mezőségi talaj - sörárpát elsősorban

barna erdőtalajokon termelik - a savanyú PH-t nem kedvelik Éghajlatigénye A hőmérsékletre rendkívül érzékeny a termésmennyiség és a söripari minőség tekintetében is. Ideális, ha a március meleg, viszonylag száraz, az április-május-június viszont csapadékos. Vízigénye nem nagy. A tavaszi árpa előveteményeinek csoportosítása: Legjobb elővetemény: borsó, repce, zabosbükköny Jó elővetemény: len, mák, korai burgonya, lucerna Közepes elővetemény: silótakarmány, kender, korai kukorica, rozs, zab Gyenge elővetemény: búza (2 év), őszi árpa (2 év), tavaszi árpa, kukorica, cukorrépa Talajelőkészítés: A sekély művelés elegendő. Szükséges a jó magágykészítés A tavaszi árpa tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 60-80 kg/ha 46 kg/ha 140 kg/ha A tavaszi árpa vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: márciusban, amint lehet, ha a hőmérséklet meghaladja a +1°C-ot. Vetésmélység: 4-5 cm Sortávolság: 12 cm

Vetőmag 160-200 kg/ha A tavaszi árpa betakarítása Optimális víztartalom: 14-16 % Termésátlag: 3-4 t/ha Rozstermesztés Az Észak-Európai hűvös klíma legfontosabb gabonaféléje a rozs. Mérsékelt égöv alatt a búza után a 2. kenyérgabona növény A gabonafélék sorában világviszonylatban a 8 helyet foglalja el Vetésterülete 16-17 millió ha körül van. Talajigény Minimális, gyenge talajokon is termeszthető. Éghajlatigény A hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, de jól tűri a szárazságot is. A gabonafélék közül a rozs bírja a legjobban a téli hideget és a fagyot. Ezért a rozs az északibb tájakon is termeszthető Magyarországon mindenütt termeszthető. A Dunántúlon és az Északi-khgben eredményesen termesztik. A tavaszi árpa előveteményeinek csoportosítása: Jó elővetemény: őszi takarmánykeverékek, borsó, korai burgonya, dohány Talajelőkészítés A kötöttebb talajokon megegyezik a búzával. Sekélyebben és

korábban vetik, ezért megfelelően ülepedett magágy szükséges. A homoktalajokon közvetlenül a vetés illetve vetőágykészítés előtt művelik a talajt, hogy ne legyen erózió (többletvíz vagy defláció). Gyűrűshengerrel tömörítik A rozs tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 33 kg/t 21 kg/t 22 kg/t A rozs vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: Fontos a korai vetés. szept. 20 – okt 5 Vetésmélység: 4-5 cm Sortávolság: 12 cm Vetőmag 150-170 kg/ha A rozs betakarítása Víztartalom: 24 % Termésátlag: 2-3 t/ha Zöldtömeg (ha zöldtakarmányként hasznosítják): 6-10 t/ha Triticale A búza és a rozs keresztezéséből származó állandósult jellegű köztes típusú hibrid, amelynek jelentősége világviszonylatban egyre jobban nő. Takarmánygabonaként hasznosítják Talajigény Víz- és tápanyagigénye is nagyobb, mint a rozsé. Közepes termőerejű területek növénye Éghajlatigény Hasonlít a rozséhoz. A hűvösebb,

csapadékosabb, jól tűri a szárazságot is, bírja a téli hideget és a fagyot, az északibb tájakon is termeszthető. Rozstermelő körzetekben termelik. Termeszthető a jobb homoktalajokon, a közepes búzatalajokon. A gyenge talajokon a rozs többet terem, a jobb talajokon pedig a búza terem többet. A triticale előveteményeinek csoportosítása: Bármely korán betakarított elővetemény megfelel a triticale számára. Legjobb elővetemény: korai burgonya. Önmaga után legfeljebb 3 évig termeszthető. Talajelőkészítés Ülepedett, porhanyós magágy szükséges számára. A triticale tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 100-130 kg/t 70-80 kg/t 80-100 kg/t A triticale vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: szept. 15-25 Vetésmélység: 4-5 cm Sortávolság: 12 cm Vetőmag 200-230 kg/ha A triticale betakarítása Termésátlag: 2-4 t/ha Zabtermesztés Nagyon értékes takarmánygabona. A legtöbbet Észak-Amerikában és Oroszországban termesztik.

Értékes beltartalma miatt emberi táplálkozásra is alkalmas (zabpehely, zabliszt, csecsemőtápszerek). Nemcsak fontos abraktakarmány, de értékes szálastakarmány ( zöldtakarmány lovak) is. Éghajlatigénye Termesztésére főleg a hűvösebb, mérsékelt éghajlatú területek (országok) alkalmasak. A hűvösebb, csapadékosabb területeket kedveli; a rozshoz hasonló éghajlatot. Inkább a Dunántúlon és az Északi-khg.ben optimálisabb termelése Talajigénye Igénytelen; a szélsőséges tulajdonságok kivételével mindenhol termeszthető. Jól terem a humuszban és nitrogénben gazdag talajokon. Kedveli a savanyú talajokat is A zab előveteményeinek csoportosítása Jó elővetemény: kapások, pillangósok Nem szabad önmaga után vetni; a földet pihentetni kell. Talajelőkészítés A sekély művelés elegendő. Szükséges a jó magágykészítés A zab tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 25 kg/t 15 kg/t 18 kg/t A zab vetését jellemző fontosabb

paraméterek Vetésidő: márc. 10-25 Vetésmélység: 4-5 cm Sortávolság: 12 cm Vetőmag 140-150 kg/ha A zab betakarítása Zöldtakarmányként: 4-5 t/ha Termésátlag: 2,5-3,5 t/ha Rizstermesztés A búza után az emberiség legfontosabb növényi tápláléka; 95 %-át közvetlenül emberi fogyasztásra használják fel. Vetésterülete: kb. 130-140 millió ha Magyarország az európai rizstermesztés legészakibb határa. Európai termelők: Portugália Spanyolország Franciaország Olaszország Görögország Hazai fogyasztás: 60-70.000 t/év Hazai termelés: 7-11.000 t/év Magyarországon egy évben csak egyszer lehet aratni, míg Ázsiában többször. Magyarország legnagyobb export országa Olaszország. Talajigény Speciális talajigényű; olyan talajokat igényel, aminek a vízvezetése, vízáteresztése kicsi, vagyis a termőréteg alatt vízzáró réteg van. Réti, szolonyeces, szoloncsákos talajok; (átmeneti, savanyú, szikes talajok). Ezek közül is

azok, amelyek 0,3-0,6 % összes sót és 0,1 /-nál több nátriumot nem tartalmaznak. Éghajlatigény A rizs termesztését Magyarországon elsősorban az adott terület hőösszege határozza meg. 130-150 napos tenyészidőben 2600-3000 °C a hőigénye. Vetésváltás 3-5 év rizstermesztés monokultúrában 1 év ugar 2 év pillangós növény termesztése 1 év kalászos termesztése A rizs tápanyagigénye N2 P2O5 22 kg/t 10 kg/t K2O 20 kg/t A rizs vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: Vetési módok ápr. 15-25 - talajba vetés felületi vetés vízbe vetés Vetésterület 1950-1980 között: 10-50.000 ha Ma: 2-3000 ha Magyarországon síkvidéken alacsony gátakkal biztosítják az optimális életfeltételeket. Vetésmélység: 3-4 cm Sortávolság: 12 cm Vetőmag 150-190 kg/ha A rizs betakarítása Különleges eszközökkel. Víztartalom: 20-25 % Termésátlag: 2,5-3,5 t/ha Kukoricatermesztés Az egyik legfontosabb takarmánynövényünk.

Felhasználhatósága és hasznosíthatósága sokoldalú Keményítőben fontos szemtermése fontos abraktakarmány, de a teljes kukoricanövény is értékes takarmány, melyet többféleképpen (silótakarmány, zöldtakarmány) hasznosítanak. Magyarországon a felhasznált abraktakarmány 65-70 %-a a kukorica. Korábban az ipar csak szesz és keményítő előállítására használta. Ma már biotermékek, étolaj, cukor, finomszesz is készül belőle; valamint a söripar is felhasználja. Vetésterületének megoszlása: Amerika 40 % Ázsia 31 % Európa 9% Afrika 19 % Ausztrália és Óceánia 1% A kontinensek részesedése a kukorica termésmennyiségéből: Amerika 54 % Ázsia 12 % Európa 27 % Afrika 7% Ausztrália és Óceánia 0% A kukorica fajtái 1) Szabad elvirágzású fajták = hagyományos fajták: Pl.: aranyözön Könnyen, jól fenntartható volt. Terméseredménye viszont elmarad a hibridek mellett 2) Fajtahibridek Előállításuk gazdag, genetikailag

egymástól távolálló és jól kombinálódó fajok egyszeres keresztezésével történik. 3) Beltenyésztéses hibridek GMO-kukorica (génmódosított)  USA, Kanada, Dél-Afrikai Köztársaság, India, Kína A beltenyésztett hibridkukorica beltenyésztéses vonalak egyszeres vagy többszörös keresztezésével állítják elő. Ezek 80 %-át takarmányként hasznosítják. Európában csak egy GMO fajt termesztenek Magyarország ellenzi a GMO-növények termesztését! Talajigény Jól alkalmazkodik, mindenhol termeszthető. Csak jó minőségű talajokon van nagy terméseredménye: csernozjom, barna erdőtalaj, réti talaj. Éghajlatigény Napfény-, meleg- és csapadékigényes növény. Fontos számára a májusi meleg illetve a júliusiaugusztusi csapadék (címerhányás, csőképzés idején a legnagyobb) C4-es fotoszintézise van: ugyanolyan időjárás mellett jóval nagyobb energiát tud előállítani, mint a C3-asok. A kukorica előveteményeinek

csoportosítása Nem igényes az előveteményekre, ezért a növényi sorrendbe jól beilleszthető; illetve monokultúrában is jól termeszthető. Talajelőkészítés Fontos számára a jó minőségű talajelőkészítés, amely az őszi talajművelésből, a tavaszi magágyelőkészítésből és a szervestrágyázástól függően változik. Szereti a légjárható, mélyen művelt talajt, amely csak a megfelelő mélységű talajműveléssel, jó minőségű őszi vagy nyárvégi mélyszántással érhető el. A kukorica tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 25 kg/t 13 kg/t 22 kg/t tápanyagigényes faj A kukorica vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: ápr. 20 – május 5 Vetésterület 1,3 millió ha (29,5 %-a a vetésterületnek) Vetésmélység: 5-7 cm Sortávolság: 70-76,2 cm Vetőmag 25-27 kg/ha A kukorica betakarítása Október végén, november elején  hogy már száradjon ki = természetes szárítás  így nem kell annyit a

mesterséges szárításra költeni = spórolás Víztartalom: 18-32 % Zöldtömeg: 20-25 t/ha Termésátlag: 5-6 t/ha Éves termésmennyiség: 4-10 millió t Betakarítási módok:  csöves: a leghagyományosabb; kézzel szedés  morzsolásos: kombájn lemorzsolja a csőről a szemeket; csak a szem kerül a tárolóba  szem-csutka keverék: a csövet is ledarálja a kombájn  csuhéjleveles-csőzúzalék: a csövet borító leveleket is bedarálja  teljes kukoricanövény betakarítása: silózáshoz végzik; zölden történik, teljes érésben  kukorica silózás: takarmánynövény tartósítási mód; szarvasmarha számára Hüvelyesek Termőterületek megoszlása Magyarországon: 20-25.000 ha Összes terület kb. 110 millió ha szója 50 % (USA, Kína, Brazília) szárazbab 24 % csicseriborsó 11 % (Ázsia) szárazborsó 10 % lóbab 5 % (Ázsia) lencse 25 % (Ázsia) Borsótermesztés Típusai • kifejtő borsó (sima héjúak) Hántolható  feles borsó

előállítása • velőborsó (ráncos héjú) nem hántolható • cukorborsó hüvely falán nem képződik kemény hártya, a hüvely is ehető Talajigény Meszes vagy mészlepedékes csernozjom savanyú, kötött, hideg talajok nem jók Éghajlatigény Megfelelő vízellátás Kiegyenlített klíma Talajelőkészítés Periodikus mélyművelést, egyenletes, sima talajfelszínt igényel. (Betakrításnál fontos, mert a vágóasztalt alacsonyra kell ereszteni. A borsó tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 22-45 kg/t 14-30 kg/t 27-49 kg/t tápanyagigényes faj A borsó vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: március (mikor a talaj 6-8 °C-os) Vetésváltás önmaga vagy más pillangós növény után nem termeszthető Vetésmélység: 6-8 cm Vetőmag 200-320 kg/ha A borsó betakarítása Víztartalom: 17-19 % Termésátlag: 10 t/ha Szójatermesztés Sokoldalúan használható hüvelyes. A legfontosabb pillangós Állati takarmányként is használják

Beltartalma nagy biológiai értékű, tehát emberi tápláléknak is alkalmas. olajtartalma 18-22 % fehérjetartalma 36-42 % vitamintartalma A, B, E, K biológiailag aktív vegyületek Éghajlatigény Meleg- és csapadékigényes növény. Nyáron az egyenletes meleget kedveli Virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegőt igényel. Talajigény Üde fekvésű, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokat kedvel. A szója előveteményeinek csoportosítása Az előveteményre nem igényes. Általában kalászosok után kerül le, de trágyázott kapások (kivétel szója, napraforgó) és más növények után is vethető. Talajelőkészítés Megegyezik a többi tavaszi vetésű növényével. A szója tápanyagigénye N2 P2O5 K2O 24-75 kg/t 20-64 kg/t 28-52 kg/t tápanyagigényes faj A szója vetését jellemző fontosabb paraméterek Vetésidő: ápr. 10-25 Sortáv 45-50 cm Vetésmélység: 3-6 cm Vetőmag 150 -120 kg/ha A szója

betakarítása • • • • • fajtától függően szeptember végére-közepére érik be ha a levelek már lehullottak. Ha az érés elhúzódik, akkor a szóját is deszikálni kell) vagy megvárjuk, amíg természetes úton megérik vagy pedig vegyszerezéssel ha a magvak nedvességtartalma 16-18 %-os termésátlag: 1,5-2,5 t/ha Gazdasági állatok rendszertana Faj: egy fajba tartoznak azok az élőlények, amelyek lényeges külső tulajdonságaikban, belső felépítésükben megegyeznek, közös eredetűek, szaporodási közösségben élnek és egymás között párosodva termékeny utódot hoznak létre. Fajta: olyan fajon belüli többé-kevésbé egységes jellegű, kellően nagy létszámú állatcsoportot értünk alatta, melyek a tudatos szelekció következtében a faj többi egyedétől eltérő morfológiai, szerműködésbeli és termelési bélyegeiket, illetve tulajdonságaikat fenntartják és azokat megbízhatóan át is örökítik. Fajtajelleg

(fajtastandard): a fajtára jellemző tulajdonságok és bélyegek összessége. Azokat a tulajdon- ságokat, amelyek egy fajtára jellemzők vagy amelyeknek kialakítására kell törekedni, standardleírásban vagy fajtajelleg-leírásban sorolják fel. A fajtajelleg nemcsak a külső testalakulással kapcsolatos bélyegekre terjed ki, hanem sok esetben tartalmazza a belső értékmérő tulajdonságokra támasztott igényeket is Azokat a tulajdonságokat vagy bélyegeket, amelyek valamely más fajta fajtajellegéhez tartoznak, vagy a megállapított fajtajellegtől nagymértékben eltérnek, diszkvalifikáló (kizáró) tulajdonságoknak vagy bélyegeknek nevezik. Fajtakódex Diszkvalifikáció bélyeg Fajtára jellemző: - közös származás - céltudatos tenyésztőmunka - genetikai változatosság Fajtatiszta: az az egyed, amelyik valamilyen elismert fajtába tartozik és idegen fajta génjeit nem hordozza. Telivér: a fajtatiszta egyed más elnevezése. Először a

lótenyésztésben használták (1793: angol telivértörzskönyv Félvér: az az egyed, amelynek egyik őse telivér volt. Háromnegyedvér Magas félvér: az az egyed, amelynél ¾-nél nagyobb a telivér aránya. Fontos a fajta konszolidáltság, egyöntetűség. A fajta dinamikus fogalom, változik, mivel a fajta fejlődhet vagy le is romolhat. Fajtafejlődés: a tenyésztő változtathat a fajtastandarden, ezzel megváltozik a fajta jellege. Nem biztos, hogy előnyös (Fajtaleromlás). Tenyészet Tenyészet: fajtán belüli egység. Olyan állatállományt jelöl, amely a tenyésztői munka eredményeképpen néhány jellemző tulajdonságával és a fajta egészére jellemzőnél nagyobb kiegyenlítettségével tűnik ki. Törzstenyésztett: a fajta átlagánál magasabb színvonalú tenyészet, amelyre több generációra visszatehető tenyésztői munka eredményeként a fajta teljesítményátlagát jóval magasabb termelőképesség jellemzi. Fajták osztályozása

1) Származás:  monofiletikus  polifiletikus 2) Földrajzi környezet:  hegyi  lapályi  sztyeppi  stb. 3) Tenyészettség foka:  primitív fajok (pl. szürkemarha, racka juh, kuvasz)  nemesített fajok (pl. magyar tarka tehén, magyar félvér ló, magyar vizsla)  kultúrfajták (pl. holstein-fríz marha, angol telivér, német húsmerinó) 4) A hasznosítás iránya, jellege és száma:  egyhasznú (pl. tej-, tojás-, hústermelő, versenyző)  vegyeshasznú 5) A termelés jellege szerint:  extenzív  hagyományos  félintenzív  intenzív 6) Testalakulás szerint: pl.: szarvasmarha:  szarvtalan szarvasmarha  szarvas szarvasmarha 7) Országok szerint: pl.: angol / német / svéd lapálysertés Fajtán belüli rendszertani egységek Alfajta vagy fajtaváltozat: legalább egy tulajdonságban a fajta többi tagjától eltérő állatcsoport. Elkülönítő tulajdonság lehet: o termelési tulajdonság o szín o méret o stb. Ha

tájegységhez köthető, akkor tájfajtáról beszélünk.Pl: magyar tarka esetében a bonyhádi illetve mosonmagyaróvári tájfajta. Törzs: kimagasló értékű tenyészhímektől származó ivadékcsoportok. Család: nőivarú tenyészállatoktól származó ivadékcsoportok. Vonal: klasszikus leszármazási vonal: híres állatcsoporttól származó ivadékok. genetikai vonal: olyan állatok csoportja, amelyek közeli rokonságban vannak bizonyos őssel, anélkül, hogy a többi ős a közeli ős sorokban többször szerepelne. tenyészvonal: a vonalhoz tartozó állatokat úgy párosítják, hogy az alapító őstől való távolodás ellenére a vonal genetikai értéke fennmaradjon. Típus: • Biológiai típus: o reprodukciós (nővonal jellegű, „R” jellegű) o terminál (hímvonal jellegű, végtermék előállító, „T” jellegű) o kombinatív (kettőshasznú, köztes típus) • Nemesítés módszertani típus (technológiai): o konstitúciós (alkati,

szervezeti) o növekedési, fejlődési (életkor és fejlettség, vágási érettség) o életteljesítmény (milyen hosszú a hasznos élettartama) o technológiai tűrés (adaptáció, alkalmazkodóképesség) • Hasznosítási (termelési vonatkozásban): o korán vagy későn érő (ivari koraérő) o tenyésztési (szaporodás, könnyű ellés, nevelőképesség) o ivari koraérő (tenyészérettség, szezonális ellés) o vágási (hentes, márkázhatóság, stb.) Gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai - Külső értékmérő tulajdonság Belső értékmérő tulajdonság  Elsődleges értékmérő tulajdonság  Másodlagos értékmérő tulajdonság Elsődleges értékmérő tulajdonság: Takarmányértékesítő képesség költség 65-75%-a takarmányozási költség 1 kg súlygyarapodásra jutó abrakfelvétel h2 =örökölhetőség szarvasmarha: h2=0,3-0,7 sertés: h2=0,2-0,3 juh: h2=0,2-0,4 Hústermelő képesség: Vágásérték a vágott test

minősége és az értékesülő másod- és melléktermékek aránya. Minőség jellemzése: - vágási testtömeg (kg) - vágási veszteség (vér, bőr, emésztő traktus) - hasított felek tömege (kg) - csontoshús termelése (g/nap) - színhús termelése (g/nap) - faggyú illetve zsír mennyisége és aránya (%) - hús mennyisége és aránya - csont mennyisége és aránya - hús színe, márványozottsága, víztartó képessége Tejtermelő képesség:  napi tejtermelés      Faj marha juh kecske koca kanca szárazanyag-tartalom tejzsír tejfehérje gépi fejhetőség egyenletesség (perzisztencia) napi tejtermelés (kg) 5-30 0,8-5 2-5 5-9 3-25 laktációs tejtermelés (kg) 1500-5000 50-700 500-1000 230-560 1200-2000 laktáció időtartama (nap) 305-350 120-260 240-270 70-80 115-170 Tulajdonságok örökölhetősége marha tejmennyiség h2=0,2-0,3 tejzsír h2=0,4-0,6 tejfehérje h2=0,5-0,8 Gyapjútermelő képesség:  gyapjútípusok: 

fedőszőrök: durva szálak  felszőr: átmeneti szálak  gyapjúszál: speciális finom szőrtípus  gyapjú tulajdonságai:  szálfinomság (minél vékonyabb, annál jobb)  kiegyenlítettség  fürthosszúság  ívelődések száma (hány ív, milyen mértékű)  gyapjú színe, fénye (minél világosabb, annál jobban festhető)  gyapjú tisztasága (tartási, nyírási körülmények) Baromfifajok értékmérő tulajdonságai:  tojástermelő képesség  perzisztencia  intenzitás  hosszú szünetek hiánya  kotlás hiánya  korai ivarérés A tojás előállításának átlagos időtartama 26 óra. tojástermelés (db) tojástömeg (g) perzisztencia (hét) hosszú szünet (nap) kotlás (%) ivarérés (hét) hús 130-180 58-60 38 5 5-20 22-24 tyúk tojó 270-300 57-62 50 5 lúd kacsa 35-60 160-200 24 5 120-260 80-100 52 - 8-12 21-23 15-30 36-38 30 Szaporodási jellemzők: Termékenység: a megtojás pillanatában a

tojások hány %-ban van életképes zigóta. h2=0,1 Keltethetőség: a termékeny tojásokból kikelt egyedek aránya. h2=0,09 Hústermelő képesség: h2=0,55-0,6 Vágóérték: • vágott tömeg • kopasztott tömeg • konyhakész tömeg • sütéskész tömeg • első- és másodrendű húsrészek aránya Tolltermelő képesség: h2=0,35 Minősége függ:  fajtól  színétől  tisztaságától  pehelytollak arányától  ezerpehelytömegtől  rugalmasságtól Májtermelő képesség: h2=0,35 Viszonylag jól öröklődik. Befolyásolja:  zúza tömege, takarmánybefogadó képessége  technológiai tűrőképesség (tömés)  máj minősége o zsírtartalma o épsége o színe (ne legyen világos vagy túl sötét) o állaga (kellően rugalmas legyen) o tömege o lebenyek kiegyenlítettsége Másodlagos értékmérő tulajdonságok: Reprodukció: o termékenység o szaporodás o nevelőképesség Vemhesülési % Fertilitási % Ellési %

(ellési forgó =365 átl. újraellési idő) Szervízperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt idő) Felnevelési % (a megszületett utódokat hány %-ban tudja felnevelni az állat) Ezek függnek: fajtától vemhességi időtől ellés lefolyásától tartás módjától, jellegétől (kötött, kötetlen, stb) takarmányozás színvonalától évszak, éghajlati tényezőtől Konstitúció: Konstitúció alatt a szervezett alaki, anyagi és szervműködési tulajdonságainak összességét értjük, amelyek megszabják az állat válaszreakcióját a környezet különböző tényezőire. - alaki tulajdonságok (testfelépítés, testtömeg, arányok) - anyagi tulajdonságok (testszövetek felépítési módja) - szervműködési tulajdonságok (pl. reprodukció) Vérmérséklet: Alaptípusok: élénk / nyugodt / flegmatikus Igényesség, igénytelenség Takarmányozás; tartási körülmények állatjóléti szabályok Technológiai tűrés

Életteljesítmény, élettartam, selejtezés Tenyészértékbecslés Abszolút tenyészérték: tényleges termelési különbség, azaz teljesítmény többletérték. Relatív tenyészérték: kortársak átlagos teljesítményéhez, fajtaátlaghoz viszonyított érték. Meghatározásának több módja van. Típusai: - ősök alapján történő tenyészértékbecslés oldalági rokonok alapján történő tenyészértékbecslés saját teljesítmény alapján történő tenyészértékbecslés ivadékok teljesítménye alapján történő tenyészértékbecslés  központos (Dán) módszer  ivadék szülő párok összehasonlítása  CC teszt ENAR Egységes nyilvántartási és azonosítási rendszer A XX. század végén jelentkezett az igény az állatok egyedi azonosítására Ez az Eu-hoz való csatlakozással kötelező lett A Tenyészet Információs Rendszer (továbbiakban TIR) a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok

országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X18) FVM rendelet szerint, az alább felsorolt állatfajokat tartó tenyészeteket tartja nyilván: a) szarvasmarhafélék: szarvasmarha, bivaly, bölény (a továbbiakban együtt: szarvasmarha); b) lófélék: ló, szamár, öszvér; c) sertés, beleértve a vaddisznót is; d) juh és kecske; e) baromfi és egyéb madárfajok (a továbbiakban együtt: baromfi): házityúk, pulyka, kacsa, lúd, gyöngytyúk, galamb, fácán, fogoly, fürj, laposmellű futómadár (strucc, emu); f) házi nyúl; g) prémesállat-fajok: csincsilla, nutria, angóranyúl, sarki- és ezüstróka, nyérc, görény; h) halfajok; i) méh; j) egyéb vadászható vadfajok; A TIR elsődleges feladata, hogy a Szarvasmarha ENAR, a sertés ENAR, a juh/kecske ENAR, a Baromfi Információs Rendszer, az állategészségügyi, a tenyésztési, és a támogatási információs rendszerek számára szolgáltassa a tartási helyek és a tenyészetek, valamint a

támogatási rendszerektől eltekintve, a felelős tartóik adatait is. Szarvasmarha ENAR 99/2002. FVM rendelet szabályozza A nyilvántartásba vett egyedekről „Belföldi marhalevél” kerül kiállításra. Két részből áll: igazoló lap ellenőrző szelvény Külföldi szállítás esetén „Szarvasmarha útlevelet” állít ki a hatóság. A füljelzők szerkezeti kialakítása A Magyarországon hivatalosként forgalmazott füljelzők 4, páronként összekapcsolható részből, apaés anyarészből állnak. Az aparész tartalmazza az összekötő csapot és a vágóhegyet Az apa- és az anyarészt a behelyező fogóval az állat fülén keresztül egymásba préselve történik meg a füljelző behelyezése. Az állatot mindkét fülén meg kell jelölni Füljelző: színe mindig sárga (a szürkemarhánál fehér is lehet) • országjel • felügyeleti szerv logó • vonalkód • ISO országjel feliratozással • azonosító szám • használati szám

Jelölés A megszületett egyedeket a születéstől számított 20 napon belül meg kell jelölni. A jelölés után számított 7 napon belül kell bejelenteni. A jelző megrongálódása, kiesése, elvesztése esetén 48 órán belül igényelni kell az újat és kézhezvétel után 48 órán belül be kell helyezni az állatba az új jelzőt. Az állat kikerülése a tenyészetből: - élő állat átkerülése más tenyészetbe, vágóhídra, gyűjtőállomásra - elhullás/leölés - elveszés/házi vágás Sertés ENAR 116./2003 FVM rendelet szabályozza Jelölés lehet füljelzővel vagy jelölőkalapáccsal, legkésőbb a tenyészet elhagyásának napján. Nem kell jelölni - A levágandó disznókat, ha a vágóhíd és a tenyészet azonos tartási helyen van és kizárólag erről a helyről származó sertéseket vágnak. - Ha az állategészségügyi hatóság zárt vágást rendelt el. Nem kell átjelölni: - az azonnali vágásra importált sertéseket - a már EU-s

tagállamokból vágásra rendelt sertéseket Füljelzők: o továbbtartásra alkalmazott kisüzemű fülgombok o továbbtartásra alkalmazott nagyüzemi füljelzők o vágóhídi kisüzemi fém füljelzők o vágóhídi nagyüzemi füljelző (fehér) és fogó o kétsoros jelölőkalapács (lapockára) Juh és kecske ENAR Az állatokat mielőtt elhagyják a gazdaságot vagy legkésőbb 6 hónapos korban kell megjelölni. Továbbtartásra szánt állatokat füljelzővel és tetoválással kell jelölni.  a juhok jobb fülébe a fülszám előtagot, bal fülébe a használati számot kell tenni  a kecskék jobb fülébe az egyedi szám első 5 számjegyét kell tenni, a jobb fülébe Füljelzők: o kisméretű bárány füljelző o kisméretű gida füljelző o juh nagyméretű továbbtartásra alkalmazott füljelző o kecske nagyméretű továbbtartásra alkalmazott füljelző o +tetoválás Naplót kell vezetni az állatok számáról pl. juhlétszámnyilvántartó

Felhasználható jegyzetek: - Mezőgazdasági ismeretek (Walterné dr. Illés Valéria; 1995) Szántóföldi növénytermesztés (Bocz E.; 1992) Állattenyésztés alapjai Földműveléstan (Nyíri László; 1994)