Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Rövid és hosszú távú memória

Emlékezés I. A rövid és a hosszú távú memória A feldolgozási szintek elmélete Emlékezés: az a képességünk, hogy gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket nem csak a jelenben történő események befolyásolhatják Az emlékezés három szakasza 1. Kódolás: az a folyamat, melynek során a felvett információ később is visszakereshetővé válik. Ez történik tanulás közben 2. Tárolás: az információ megőrzése, raktározása 3. Előhívás: az információ visszakeresése Ez történik, amikor dolgozatot írunk A) Rövid távú memória: a rövid távú megőrzést szolgáló emlékezeti rendszer 1. Kódolás: a felvett inger fizikai jellemzői alapján történik - akusztikus kód: rövid szövegek megtartása ismételgetés által, pl. telefonszámoknál - vizuális kód: a látott kép fényképszerű, részletekben gazdag megőrzése. Eidetikus képnek is nevezik ezt az emlékezetben tárolt, fényképszerű lenyomatot. 2. Tárolás - a rövid

távú memóriában történő tárolás ideje: néhány másodperc - terjedelme: 7 +/- 2 tömb Tömbösítés: a megjegyzendő anyagot nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe szervezzük, ami által növelhető a rövid távú memória terjedelme. Pl. a megjegyzendő számokat ismert évszámokká szervezzük 3. Előhívás Egyenként átvizsgáljuk a rövid távú memóriában tárolt elemeket, és kiválasztjuk azt, amire szükségünk van Felejtés - kiszorítás: az új anyag meggátolja a régi felidézését - elhalványulás: az emlékezet csak egy ideig tartja meg az elraktározott információt B) Hosszú távú memória: a hosszú távú megőrzést szolgáló emlékezeti rendszer 1. Kódolás: a jelentés és az összefüggések felismerése mentén megy végbe 2. Tárolás - a raktározás időtartama: végtelen - az elraktározható anyag terjedelme: végtelen 3. Előhívás Ha keresünk egy információt, aktiválódnak a vele kapcsolatban álló tartalmak. (Pl ha az a

kérdés, „Ki írta a János Vitézt?”, aktiválódhat János nevű szomszédunkról tárolt emléknyomunk, egy hős katona képe, Petőfi, az irodalomóra emléke stb.) Az aktiválódott emléknyomok közül az fog a tudatunkba kerülni, amelyik a legerősebb aktivációt kapja (a legtöbb idegrendszeri „bíztatást”). Az előhívás hatékonyságának fejlesztése: szervezés, struktúrába rendezés által lehetséges - a tanult anyag témaköreinek áttekinthető elrendezése, fa-ábrán történő ábrázolása: hogyan viszonyul az egyik téma a másikhoz - ha nincs logikai kapcsolat az egyes elemek között (pl. szólisták tanulása esetén), segíti az előhívást, ha a szavakat témakörök szerint csoportosítjuk Felejtés 1. Interferencia: ugyanahhoz az emlékezeti támponthoz több adatot kapcsolunk, ami megnehezítheti a felidézést. - gátló interferencia hatás: az azonos emlékezeti támpont az előhívás ellen hat. Pl ha a „DE” kötőszóról akarom

megjegyezni Descartes és Delacroix nevét is, az egyiket könnyen elfelejtem. - serkentő interferencia hatás: az is lehet, hogy az interferencia a felejtés ellen hat, segítve a felidézést. Pl nyelvtanulásnál könnyebb megjegyezni a szavakat, ha más nyelvből már ismerünk hasonló hangzású, azonos jelentésű szavakat. 2. Elfojtás: egyes emlékek erős szorongást váltanak ki, ezért ezeket kiszorítjuk a tudatunkból C) A feldolgozási szintek elmélete Kidolgozó: Craik és Lockhart A feldolgozási szintek: - felszínes feldolgozás: a feladat kis figyelmi ráfordítással is elvégezhető - mély feldolgozás: a feladat erős figyelmi összpontosítást igényel Kísérleti helyzet: a személyeknek kártyákon szereplő szavakat kellett csoportosítaniuk három szempont szerint - hogy néz ki: kisbetűvel vagy nagybetűvel írták-e (felszínes feldolgozás) - hogyan hangzik: rímel-e egy adott szóra (mélyebb feldolgozás) - beleillik-e jelentés alapján egy adott

mondatba (mély feldolgozás) a kártyák csoportosítása után megkérdezték a személyeket, hány szóra emlékeznek Eredmény: minél mélyebb szintű a feldolgozás, annál jobb az emlékezeti teljesítmény Következtetés: a befektetett figyelem nagyban meghatározza, hogy az információ megmarade hosszú távon