Biológia | Középiskola » Állatok rendszertana

Adatlap

Év, oldalszám:1999, 7 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:971
Feltöltve:2006. szeptember 09
Méret:121 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Anonymus 2015. március 29
  Pont ezt kerestem!

Új értékelés

Tartalmi kivonat

Rendszertan - Állatok Klikkelj a kívánt könyvjelzőre: • • • • • • • • • • • Szivacsok törzse Csalánozók törzse Laposférgek törzse Hengeresférgek törzse Gyűrűsférgek törzse Puhatestűek törzse Ízeltlábúak törzse o Rovarok osztálya o Pókszabásúak osztálya Tüskésbőrűek törzse Előgerinchúrosok törzse Fejgerinchúrosok törzse Gerincesek törzse o Halak osztálya o Kétéltűek osztálya o Hüllők osztálya o Madarak osztálya o Emlősök osztálya Vissza a biológia honlapra Szivacsok törzse: az ősi ostorosmoszatokból származnak. Minden sejtjük eukarióta Életmódjukra a heterotróf táplálkozás jellemző. A szivacsok testfelépítésére jellemző, hogy testükben többféle alakú és működésű sejt van, amelyek sejttársulás formájában álszövetet alkotnak, testük asszimetrikus. Vízben, az aljzaton élnek Testfelületükön rengeteg apró lyuk van - víz áramolhat, besodorja a táplálékot, amelyet az

űrbélből vesz fel a szivacs. A felhasználatlan anyagokat a vízzel együtt az űrbél kivezető nyílásán távolítják el. Az űrbél belső felületét a galléros ostoros sejtek alkotják - ezek irányítják a víz mozgását és kiszűrik a táplálékot, amelynek szállítását és emésztését a vándorsejtek végzik. A szivacsok mész-, szaru-, kovatűkből álló szilárdító vázát a tűképző sejtek termelik. Szivacstelep Többségük tengeri faj. Szaruszivacsok - fehérjéből álló fonalai sok vizet képesek felvenni (régen mosdószivacsnak használták), a Földközi- és a Karib-tengerben fordulnak elő 10-100 m-es mélységig. A kovatűvázas üvegszivacsok magányosan akár 4-5000 m-ig is lehatolnak Vissza az elejére Csalánozók törzse: őseik egysejtű eukarióták, a szivacsokkal nincsenek evolúciós kapcsolatban. Testfelépítésükre két alapvető forma jellemző: aljzaton élő polip forma, az úszó medúza forma. Mindkettő teste egy külső

és egy belső rétegből áll - már valódi szövetekből áll, sugaras szimmetria jellemzi őket. Egyetlen testnyílás a szájnyílás Peremén a nagyon mozgékony tapogatók - a táplálékot a az űrbélbe juttatják. Életmódjuk: ragadozó Csalánsejtek (érzékelőserte, csak egyszer használható) - testük külső rétegében. A legtöbb a tapogatókon van, számuk nagy (egy tapogatón akár 4 millió is leehet). Legtöbbjük tengeri faj A polipformájú hidraállatok az aljzaton tudnak mozogni - bukfencező mozgás. A medúzák a rakétaelv alapján haladnak előre. Vissza az elejére Laposférgek törzse: Kétoldali szimmetria jellemző rájuk - a test jobb és bal oldala tükörképi párja egymásnak - feji vég érzékszervekkel, szájnyílással; törzs; farok. Valódi szövetek, de megjelent a középső réteg is. Életmódjukat jól tükrözi bélrendszerük felépítése Örvényférgek osztálya: bélrendszer gazdagon elágazó, nincs végbélnyílás, ezért

vakon végződik. Szájnyílás a hasoldal közepe táján van, zsákmányszerzéskor garatjuk kiölthető - ragadozók. Szívóférgek osztálya: külső vagy belső élősködők. Szájnyílás mellett tapadókorongok vannak, garatjuk izmos fala szívásra alkalmas. Bélrendszerük elágazó és szintén vakon végződik Galandférgek osztálya: belső élősködők, bélcsatornájuk teljesen elcsökevényesedett, a kész táplálékot a gazdaállat beléből egész testfelületükön veszik fel. Vissza az elejére Hengeresférgek törzse: testük keresztmetszet kör alakú. Végbélnyílás megjelenik Szárazföldön vízben egyaránt előfordulnak. Néhány mm-es fonalférgekből az erdei talaj felső rétegében 1 millió is lehet - ezek a bomló avart fogyasztják. Sok fajuk élősködő - állati és emberi. Vissza az elejére Gyűrűsférgek törzse: megjelenik a szelvényezettség. Gyűrűszerű részek - szelvények Eredetileg ennek a belső szervek hasonló tagoltsága

felel meg (giliszta), de ez módosulhat (pióca). Vízben és szárazföldön egyaránt előfordulnak Legnagyobb jelentőségük a talajban, iszapban lakó gilisztáknak van - talaj megmunkálása, lebontás, humuszképzés. Piócák élősködő életmódot folytatnak. Vissza az elejére Puhatestűek törzse: Evolúciós oldalág, az ősi laposférgekből származnak, a gyűrűsférgekkel párhuzamosan, de nem szelvényezettek. Testük fejre, lábra és zsigerzacskóra tagolódik Jellemző szerv a köpeny - hátoldalon levő bőrredő (külső vázat választja ki). Csigák osztálya: rendelkeznek a felsorolt szervekkel. Csigaház néhol elcsökevényesedett, vagy eltűnt Hasi oldalon izmos láb, a maguk által kiválasztott nyálkán haladnak előre - állandóan nedves környezet. Elülső vég a fej a tapogatókkal és a szájnyílással Reszelős nyelv Van ragadozó (hordócsiga - méreggel rendelkezik, bíborcsiga), növényevő, dögevő illetve vízi és szárazföldi

fajuk is. Kagylók osztálya: vízi életmód Köpenyük két teknőből álló héjat választ el Fejük elcsökevényesedett, csak a szájnyílás és a körülötte levő érzékelősejtek maradtak meg belőle. Izmos láb. A víz átszűrésével táplálkoznak Fejlábúak osztálya: kizárólag tengerekben Lábaik a szájnyílás körül helyezkednek el - fejláb. A többségnek nincs külső meszes váz, sokszor a bőr alatt van a váz maradványa - szépiacsont. A fejláb nyúlványai igen mozgékonyak, gyakran erős tapadókorongokkal - ragadozók. Legismertebbek a tintahalak A közönséges polip a Földközi-tengerben is élő kb. 3 m-es, 25 kg-os puhatestű Vissza az elejére Ízeltlábúak törzse: a ma élő fajok kb. háromnegyedét alkotják Szelvényesek, a gyűrűsférgektől származtathatóak. Testtájak: fej, tor, potroh Külső váz (kitin) megjelent, erre tapadnak belülről az izmok. A külső váz egyes részeit vékony kitinhártya köti össze mozgékony A

váz nem növekszik - vedlés Felemelkedett az állat a talajról a külső váz segítségével - gyors helyváltoztatás. Az ízekből álló lábakat csőszerű kitinpáncél borítja Rákok osztálya: vízi állatok - kopoltyúval lélegeznek. Kitinpáncéljukba mészsók is rakódtak le - keményebb. Fejtor Általában öt vagy több pár járólábuk van Sok ragadozó, de van növényevő és szerves törmelékkel táplálkozó faj is. Az alsóbbrendű rákok (vízibolhák) - halak alapvető tápláléka. Remeterákok - furcsa életmódjukkal Vissza az elejére Rovarok osztálya: három testtáj. A fejen vannak a szájszervek, szemek, érzékelő csápok A tor függelékei a járólábak(3 pár), szárnyak (egy vagy két pár). A potroh szelvényeit rugalmas hártyák kötik össze - tágulékony. Oldalán találhatók a légcsövek nyílásai Szájszerveik igen változatosak. A bogarak rágó szájsz-vel táplálkoznak - ragadozó, növény-, mindenevők A lepkék jellegzetes

szsz.-ve a pödörnyelv A hernyó azonban erős rágó szszvel rendelkezik A kétszárnyúak közül soknak szívó szsz.-e van - szúnyogok A hártyásszárnyúaknak nyaló-szívó szsz.-e - házi méh Vissza az elejére Pókszabásúak osztálya: két fő testtáj - elő-(érzékelőszervek, szájszerv - csáprágó, méregmirigy) és utótest. Túlnyomóan szárazföldi állatok Legtöbbjük ragadozó, élősködők csak az atkák (nem lehet rajtuk megkülönböztetni a szelvényeket - egységes test; sok növénykárosító faj, élősködők a kullancsok) között fordulnak elő. Legősibb fajaik a skorpiók Vissza az elejére Tüskésbőrűek törzse: Tengerben, a fenéken élnek. Evolúciós oldalág, testük kívülről sugaras szimmetriájú, belső szerveik jó része és fiatal lárvaalakjuk kétoldali szimmetriát mutat. Testfelépítés: szilárd váz - elemei lemez alakú mészképződmények. Ezek szorosan vagy mereven illeszkednek egymáshoz. Vízedényrendszer -

összefüggésben van a testből kinyúló lábacskákkal is, melyeknek vége olyan mint egy tapadókorong - helyváltoztatásra, tapogatásra, táplálék megragadására szolgál. Életmód: ragadozó Egyes fajok rágószerveikkel felaprítják, mások emésztőnedvet eresztenek rájuk és az elfolyósodott táplálékot beszippantják. Vissza az elejére Előgerinchúrosok törzse: Tengeri állatok, más néven zsákállatok (szénhidrátburok). Lárvaállapotban testük farki részében belső tengelyváz található, melyet duzzadt sejtek sora alkot - a test szilárd és rugalmas lesz. Ez a gerinchúr, mely kifejlett korban csak a farokkal rendelkező fajoknál marad meg. Bélcsatornájuk eleje kitágult, falát nyílások törik át, s így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult. Idegrendszerük központja a test háti oldalán az előbél felett található. Két nyílásuk van: az egyiken a víz a tápanyaggal be, a másikon ki A farkos zsákállatok kicsik - pár mm-es

testük egy jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak - bálnaabrak. A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülők, csak lárvájuk képes mozgásra. Az alászálló szerves törmelékből szűrik ki tápanyagaikat. Vissza az elejére Fejgerinchúrosok törzse: Néhány cm-es, hal alakú állatok. Lándzsahal Gerinchúrjuk egész életükben megmarad. Szintén van kopoltyúbél Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúr felett található. Tengeri állatok A homokba ássák magukat, csak a szájuk áll ki, hogy táplálkozzanak. Fejük, végtagjaik nincs Vissza az elejére Gerincesek törzse: Testüket belső porcos vagy csontos váz teszi szilárddá - gerincoszlop. Végtagjaik közvetve ehhez kapcsolódnak, az agy is mely az idegrendszer agyi szakaszát védi. A gerincoszlop csigolyákra tagolódik, ezek üreges része alkotja a gerinccsatornát - ebben halad a gerincvelő. Alacsonyabb rendű gerinceseknél

porcszövetből áll a gerincoszlop A fejlődés kezdetén azonban mindenhol megjelenik a gerinchúr és a helye körül kialakul a gerincoszlop. Vissza az elejére Halak osztálya: vízben élnek. Páratlan végtagjaik a hátúszó, farokúszó (előrehaladásban van fontos szerepe) és a farok alatti úszó. Páros úszóik a mell- és hasúszók - egyensúlyozás Sok faj rendelkezik úszóhólyaggal - gáztartalom változtatásával lebeghetnek is. Előbelük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyú, ezen át lélegeznek a vízben. A többség külső megtermékenyítésű - nagyszámú pete. Vázuk porcos vagy csontos lehet A porcos halak ősibbek - teljes vázuk elmeszesedett porcszövetből épül fel. Úszóhólyagjuk nincs Farokúszójuk felső lebenye aszimmetrikusan nagyobb az alsónál. Cápák, ráják A csontos halak belső váza csontszövetből épül fel. Van úszóhólyag Farokúszójuk szimmetrikus Oldalvonal - a víz áramlását érzékeli. Minden vízben

elterjedtek - hering, szardínia, tőkehal (4-5 millió ikra), tonhal (átl. 2 m) Előremutató faj az ősi bojtosúszós halak Fejlett párosúszók, melyeknek belső vázfelépítése megfelel a négylábú gerincesek végtagfelépítésének. Eredetileg édesvízi ragadozók voltak, de elviselték az időszakos szárazságot is, ilyenkor tüdőszerű képződményükkel vették fel a légköri oxigént. Maradványhal - tengeri faj, de páros úszóit végtagként használja. Vissza az elejére Kétéltűek osztálya: ősi fajaik életük java részt a vízben töltötték, halszerűen úszva. Szárazföldön is tudtak mozogni, de nehézkesen. Párosúszójuk olyan végtaggá alakult, amely képes volt a testet felemelni a földről. Átmenet a halak és a szárazföldi négylábúak között Átalakulással fejlődnek. A vízbe lerakott petéket kocsonyás burok veszi körül A fiatal állatok kopoltyúval lélegeznek, mozgásszervük a középen húzódó úszószegély - ez

később elcsökevényesedik, kialakulnak a végtagok. Kopoltyú megszűnik, tüdő lesz, melyet bőrlégzéssel segítenek. Ezért nem képesek elszakadni teljesen a vízi környezettől - nedves, párás helyen élnek. A farkos kétéltűeken kifejlett korukban is megtalálható néhány lárvaszerű jelleg: megmarad a farok, némely fajnál még a külső kopoltyú is. A kétéltűek nagy részét a békák alkotják. Változatos életmód: fakúszó békák, ásóbékák - de mindegyik ragadozó (férgek, puhatestűek, rovarok). Vissza az elejére Hüllők osztálya: a legősibb szárazföldi gerincesek - függetlenek a víztől. A nőstény testében megtermékenyült petéket lágy héjú tojás formájában rakja a talajra, ezeket a Nap melege költi ki. Van néhány eleventojó faj - vipera A hüllőknek nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek. Bőrük elszarusodott - véd a kiszáradástól Tüdejük fejlett, bőrlégzésre képtelenek Az ősi kétéltűekből

fejlődtek ki. A földtörténeti középkorban az uralkodó állatok voltak, még a szélsőséges helyekhez is tudtak alkalmazkodni. Változó testhőmérsékletűek A legtöbbjük ragadozó, de van növényevő is - teknős. A pikkelyes hüllők testét szarupikkelyek és pajzsok borítják - gyíkok. Négy láb, amelyekkel tolják magukat előre és testük kígyózó mozgásával segítenek a haladásban. Gekko, kaméleon, lábatlan faj - hazai törékeny gyík Kígyók lábatlanok, szemhéjaik összenőve átlátszó hártyát képeznek, állkapcsuk felfüggesztése laza, méregmirigy. Teknősök - szarulemezek, csontpáncél, a szárazföldiek többnyire növényevők, a víziek ragadozók. Krokodilok Vissza az elejére Madarak osztálya: Az ősi hüllőktők származnak. Testüket módosult szarupikkelyek, a tollak fedik, kivéve a lábat, ahol megmaradt az ősi jelleg, a szarupikkely. Mellső végtagjuk szárnnyá alakult. Nagyon fejlett tüdővel rendelkeznek, melyekhez

légzsákok tartoznak Állandó testhőmérséklet jellemző rájuk. Kemény, meszes héjú tojásaikat testük melegével költik ki Járólábuk és csőrük felépítése életmódjuknak megfelelően változott. A futó madarak lába erőteljes. Strucc Röpképtelenek A pingvinek sem tudnak repülni, de jól úsznak A déli félteke partjain, főleg az Antarktiszon élnek, halakkal táplálkoznak. A lúdalakúak jó úszók Hattyúk, kacsák, ludak. Ujjaik között úszóhártya feszül, csőrük lemezes - kiszűrik az apró táplálékot a vízből. A sólyomalkatúaknak görbe, éles csőre és erős karma van - elsősorban ragadozók, de vannak dögevő fajaik is (keselyűk). A tyúkalkatúak nem jó repülők A földön keresik főleg magvakból, rovarokból álló táplálékukat. A lilék és sirályok többsége jó repülő, vízparti élőhelyek jellegzetes lakói. A baglyok zömök testű, éjjeli ragadozók - éles hallás, jó látás, nesztelen repülés. A papagájok a

trópusokon élnek Kúszóláb, de csőrükkel is segítenek Ugyancsak a trópusokon élnek a kolibrik. A néhány cm-es madaraknak a csőrformája és hosszan kiölthető nyelve az életmódjához alkalmazkodott. A verébalkatúak (énekesmadarak) közé tartozik madárfajaink több mint fele. Változatos táplálék, gyors anyagcsere Vissza az elejére Emlősök osztálya: A legfejlettebb gerinces állatok Testüket szőr borítja, tüdővel lélegeznek, állandó testhőmérséklet. Mindegyik belső megtermékenyítésű, némelyik azonban tojásrakó, vagy erszényes. Anyaméh - belső fala és a fejlődő magzatot körülvevő burok együtt alkotja a méhlepényt. Az anyaméh biztonságában fejlődnek az utódok, majd a szülés során kerülnek a külvilágba. Elevenszülés - az önálló táplálkozásig anyjuk emlőiből szopnak A tojásrakó emlősök még a madarakra, hüllőkre emlékeztetnek, Ausztráliában honosak. A lerakott lágyhéjú tojásaikat testük melegével

költik ki, az utódok az anyaállat mirigyeinek tejszerű váladékával táplálkoznak. Kacsacsőrű emlős: Sűrű, tömött szőrzet, úszóhártya, csőrszerű állkapcsok - ezzel szűri ki táplálékát a vízből. Erszényes emlősök már elevenszülők, de méhlepény nincs, az utód fejletlenül jön világra, az erszényben fejlődik utána. Ausztráliában elterjedtek, kenguruk, koala, erszényes farkas. Dél-Am-ban oposszum - mindenevő Méhlepényes emlősök kifejlett utódokat szülnek, amelyeket emlőikből szoptatnak. Közülük a legősibb típus a rovarevők. Kis termetűek, ragadozók, sok tűhegyes fog - rovarokat, csigákat A denevérek fajai repülésre képesek - módosult első végtag. A levegő az igazi életterük, fogazatuk a rovarevőkéhez hasonló. A főemlősök az ősi rovarevőktől származnak - öt ujj, talponjárás. Opponálható hüvelykujj Metsző-, szem-, gumós zápfogak Előrenéző szem Ember, majom. Szélesorrú majmok orrnyílásai

oldalra állnak - orrüregben széles sövény Dél, Közép-Am csuklyásmajmok (fogófarok) Bőgőmajmok A keskenyorrú majmok hazája Afrika és Ázsia. Páviánok, makákók, bunder majmok Az emberszabású majmok - Ázsiában a gibbon és az orángután, Afrikában a gorilla és a csimpánz. ősi fajainak fejlődése már korán kettévált: az egyik vonalon az ázsiai, a másikon afrikai ősök és az ember ősei fejlődtek. Ember - rendszertanilag főemlős. A rágcsálókra jellemző a fogak elhelyezkedése a szájüregben. Metszőfog - állandóan nő, a száj fele görbült, csak egy részét borítja zománc Nincs szemfog. Növény-(mag)evők Változatos életmód A legtöbb emlős ide tartozik A ragadozóknak is jellegzetes fogazatuk van - erőteljes szemfog kiemelkedik, zápfogaik éles csúcsú vágófogak. A legnagyobb termetűek a macskafélék közé tartoznak Oroszlán, tigris, párduc. Kutyaféle ragadozók: farkas, sakál A medvék többsége mindenevő, a panda

pedig csak növényeket fogyaszt. A hiéna fajok dögevők A fókák a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, csak a szaporodásuk kötődik a szárazföldhöz. Szintén tüdővel lélegző vízi emlősök a cetek. Úszószervük a fókáktól eltérően a mellső végtagjuk és a farkuk, hátsó végtagjuk elcsökevényesedett. Szaporodásuk is a vízben történik Ragadozók Delfinek - éles fogak. Szilás cetek (kék bálna) - planktonevők, szilák Ormányosok: növényevők, nagy termetűek (két elefántfaj). Patások: növényevők, izmos ajkak, redős zápfogak, néhány mindenevő (disznók). Lábujjaik végét a karmokból módosult pata borítja Ujjaik számának megfelelően megkülönböztetünk páratlan- (orrszarvú 2-3-4, ló 3.) vagy párosujjú patásokat (házisertés 2-3-4-5, szarvasmarha 3-4. ujj) Vissza az elejére