Biológia | Középiskola » Biológia tételek, 12. osztály

I 1. Tétel Auxin: Az auxin képződési helye elsősorban a növekvő hajtáscsúcsokban található. Innen a szállítószövetek háncsrészében szállítódik a szárból a gyökér felé, a gyökérben pedig a gyökércsúcs irányába. Az auxin eloszlása a növényekben egyenlőtlen. A hajtásban a csúcstól a gyökérnyak felé haladva fokozatosan csökken az auxintartalom, majd a gyökérnyaktól a gyökércsúcs felé újra emelkedik. Az auxintartalom és a megnyúlásos növekedés között tehát összefüggés van. Az auxin hormonális hatásai közül alapvető jelentőségű a sejtek megnyúlásának serkentése. A növények számos helyváltoztató mozgásának is elsősorban az auxintartalom egyenlőtlen eloszlása az oka. Köztiagy, nagyagy: 1; Az agyvelőnek közvetlenül az agytörzs feletti szakasza a köztiagy. Nagyobbik része a talamusz területe, ez a felszállópályák átkapcsoló állomása. Innen indulnak ki az érzőpályák utolsó neuronjai a

nagyagy felé. Az alatta elhelyezkedő hipotalamusz nemcsak a hormonális rendszernek, hanem az idegi működésnek is egyik fontos szabályozó központja. 2; Az emberi agyvelő legnagyobb részét a nagyagy teszi ki. Ez jobb oldali és bal oldali féltekére osztható, amelyeket a középvonalban hosszirányú, mély hasadék választ el egymástól. Felszínén kiemelkedő tekervényeket és ezek között bemélyedő barázdákat találunk. A féltekék belsejét a középen elhelyezkedő fehérjeállomány alkotja, amelyet kívülről a szürkeállomány rétege, az agykéreg vesz körül. A nagyagy fehérjeállományának felépítésében három különböző típusú idegpálya vesz részt. Az első a központi idegrendszer felszálló és leszálló pályáinak idegrostkötegei. A második egy féltekén belül létesít összeköttetést az agykéreg különböző területei között. A harmadik a két félteke szimmetrikus pontjait köti össze. Az agykéreg függőleges

sejtoszlopokból épül fel. A sejtoszlopok nem függetlenek egymástól Legjellemzőbb sejtjeik a piramissejtek, úgy helyezkednek el bennük, hogy rövid nyúlványuk a kéreg felszínére merőlegesen, míg hosszú nyúlványuk ezzel ellentétes irányba idegrostként lép ki a fehérjeállományba. Ezek a rostok kapcsolják össze a féltekén belül, vagy a két félteke azonos kéregrészletén elhelyezkedő sejtoszlopokat egymással. 2. Tétel cAMP, neuroendokrin rendszer: A sejten belüli információátadás egyik leggyakrabban előforduló molekulája az ATP-ből keletkező cAMP, amely számos hormonhatás közvetítője, a szabályozási folyamatokban. Az állatokban a hormonális és az idegi szabályozás szoros összefüggésben van egymással. Az idegrendszer részt vesz a hormontermelés szabályozásában, a termelődő hormonok pedig befolyásolják az idegrendszer működését is. Ezért nevezzük a kétféle szabályozási rendszert közösen neuroendokrin

rendszernek. A szóösszetételben a neuro az idegi, az endokrin a belső elválasztású szabályozásra utal Szimpatikus, paraszimpatikus idegrendszer: Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két részre, a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre bontható. A szimpatikus rendszerben a gerincvelő mellkasi és ágyéki szakaszából erednek a kilépő vegetatív rostok. A szimpatikus rendszer működésének legfőbb feladata a szervezet tartalékainak mozgósítása a fokozódó megterhelés arányában. Ezért a szimpatikus hatására a szervezetben a lebontás irányába tolódnak az anyagcsere-folyamatok. Vagyis fokozódik a glikogén lebontása, amely növeli az oxigénfogyasztást. A paraszimpatikus rendszerben az agytörzsben és a gerincvelő keresztcsonti szakaszában helyezkednek el a vegetatív neuronok. A paraszimpatikus rendszer a szervezet energiakészletének helyreállításával összefüggő működéseket szabályozza. Ezért a paraszimpatikus hatás

az anyagcserefolyamatokat a felépítés irányába tereli Fokozza a vér glükóztartalmának raktározását glikogén formájában, ezzel egyben csökkenti az anyagcsere-folyamatok oxigénigényét. 2010. 09 26 II 3. Tétel Gerinctelen állatok hormonális szabályozása: Az evolúció folyamán hormonok először a csajánozókban és a laposférgekben jelentek meg. Ezekben az állatokban, a testben elszórtan található neuroszekréciós sejtek olyan peptid típusú hormonokat termelnek, amelyek serkentik a fejlődő állatok növekedését. Az ízeltlábúakban a neuroszekréciós sejtek mellett már megjelennek a belső elválasztású mirigyek is. A kettő együttes működésének egyik példája a rovarok növekedésének és fejlődésének hormonális szabályozása. A rovarok agyában csoportosuló neuroszekréciós sejtek egy belső elválasztású mirigyet aktiváló agyi hormont termelnek. Ez a belső elválasztású mirigy az agyi hormon hatására megkezdi a

vedlési hormon elválasztását. A vedlési hormonnak a lárva bebázódását és a rovar kibújását serkentő hatása van. Ezzel párhuzamosan egy másik belső elválasztású mirigyben a juvenilis hormon termelődik. Ennek leglényegesebb hatása, hogy a lárva átalakulását késlelteti. Harántcsíkolt izomzat, agykéreg mozgatópályái: Az idegrendszer mozgató működése az izomműködés szabályozásában nyilvánul meg. Az izomösszehúzódást a harántcsíkolt izmokban a mozgató neuronok ingerülete váltja ki. Az ingerület a neuronok membránjáról az ideg-izom közötti szinapszisban tevődik át az izomrost membránjára, majd tovább a fehérjékből felépülő összehúzékony izomfonalakig. Egyetlen ingerre egyetlen összehúzódási folyamattal, izomrángással válaszol a harántcsíkolt izom. Gyors egymás utáni ingerléssel tartós izomösszehúzódás váltható ki. A harántcsíkolt vázizmok a szervezeten belül állandóan mérsékelten

összehúzódott állapotban vannak. Ez az állapot az izomtónus Az izomtónus a gerincvelői reflexen alapul A bonyolultabb mozgások szervezése és irányítása végső soron az agykéreg működése alá tartozik. Az innen kiinduló két nagy mozgatópálya a piramisrendszer és az extrapiramidális rendszer. A piramisrendszer pályája az agykéregből kiindulva az agytörzsön keresztül, a gerincvelő szürkeállományának elülső szarvai felé halad, majd a gerincvelő elülső szarvában lévő mozgató neuronokban végződik. A piramisrendszer az akaratlagos mozgások irányítója Az extrapiramidális rendszerhez tartozik a nagyagy, a köztiagy és a kisagy számos neuroncsoportja, valamint az agytörzsi hálózatos állomány egy része. A pályák rostjai a nyúltvelő piramisát kikerülve érik el a gerincvelő mozgató neuronjait. Az extrapiramidális rendszer az automatizált mozgások szabályozója 4. Tétel Agyalapi mirigy elülső lebenye: Az elülső lebeny

bő vérellátású, mirigysejtekben gazdag szövetből épül fel. A hátsó lebennyel ellentétben hormonjai saját mirigysejtjeiben termelődnek. A hormontermelés beindulásához azonban a hipotalamuszban képződő kémiai vegyületekre van szüksége. Az elülső lebenyben termelődő hormonok polipeptid vagy fehérje természetűek. Közülük a növekedési hormon közvetlenül hat a szervezet egészének növekedésére. Az elülső lebeny többi hormonja nem általános hatású az egész szervezetre tevékenységüket egy-egy másik belső elválasztású mirigyre fejtik ki. (pajzsmirigyre ható hormon, mellékvesére ható hormon ). Bőr-izom, hallás folyamata érzékelése: Az idegrendszer érzőműködése során a bőr és az izom receptoraiból az érző neuronok a gerincvelőbe szállítják az ingerületet. Kisebb részük még a gerincvelőben mozgatóneuronokhoz kapcsolódik, többségük azonban az oldalsó és hátulsó felszállópályákon keresztül az agy

felé tart. Többszöri átkapcsolódás után a talamuszon keresztül az agykéreg érző területeire jutnak. A hallás érzékszerve a fül. A receptorok a belső fülben találhatók A hang hatására rezgésbe jövő levegőoszlop a külső füljáraton keresztül a dobhártyára, majd a rezgés a hallócsontocskák közvetítésével a belső fül folyadékterébe jut. A csiga folyadékrendszerének rezgése mozgásba hozza a receptor körüli vékony hártyákat és a csigában az adott rezgésszámú hangoknak megfelelő helyen hozzányomódnak a hallás receptoraihoz. A sejtek nyúlványai a keletkezett ingerületet a hallóidegen keresztül a halántéklebeny agykérgi központjába vezetik. 2010. 09 26 III 5. Tétel A pajzsmirigy működése: Az ember pajzsmirigye a gége és a légcső előtt elhelyezkedő belső elválasztású szerv. Szövettani szerkezetére számos apró üreg jellemző, amelyeket hámsejtek vesznek körül. Ezekben a sejtekben termelődnek a

pajzsmirigyhormonok. Közülük legnagyobb mennyiségben egy jódtartalmú aminosavszármazék, a tiroxin képződik. Az előállításához szükséges jód táplálékkal kerül a szervezetbe, ahol rövid időn belül a pajzsmirigybe halmozódik fel. Az üregeket körülvevő hajszálérhálózaton keresztül, a szervezet szükségletének megfelelően, időközönként a vérkeringésbe ürülnek. Ebben a folyamatban az agyalapi mirigy pajzsmirigyre ható hormonja szabályozza. A tiroxin segíti a lebontási folyamatokat. Egyik legjellemzőbb hatása a sejtek oxigénfogyasztásának emelkedése. Ez kihat a szervezet egész anyagcseréjére A pajzsmirigy működésének hiányában például az anyagcsere intenzitása akár egyharmadára is csökkenhet. Túltermelése viszont nagy étvágy mellett is testsúlycsökkenést okoz. A szem felépítése, a látás folyamata: A látás érzékszerve a szem. Felépítésének központi része a szemgolyó, amelynek falát három burok

alkotja. A legbelső a szem ideghártyája Ez tartalmazza a fényérzékelő receptorokat Közülük a pálcikák gyenge fényben működnek és fekete-fehér képeket szolgáltatnak. A csapok működése erős fényben intenzív, és velük láthatók a színek. A receptorok fényérzékeny fehérjemolekulái a sejt membránrendszeréhez kötődnek. A szembe érkező fény a szaruhártya és a rugalmas szemlencse fénytörő közegén keresztül érkezik az éleslátás helyére, az ideghártya sárga foltjára. A receptorokban keltett ingerületet a szem ideghártyájának érző neuronjai vezetik a látóidegbe, ahonnan az információ a nyakszirtlebeny kérgi látóközpontjába kerül. 6. Tétel A mellékvesekéreg működése: A mellékvesekéreg hormonjai szteránvázas vegyületek. Hatásuk szempontjából két fő csoportra különíthetők el. Az egyik csoport hormonjai a szervezet sóvíz háztartására hatnak Jelenlétük fokozza a nátriumion és a víz visszaszívását

a vese nefronjainak elvezető csatornáiból. Hiányuk esetén a vérből nagy mennyiségű nátriumion és víz távozik el, illetve ürül ki, ezért a vér besűrűsödik. A másik csoport hormonjai elsősorban a szénhidrát-anyagcserét befolyásolják. Hatásukra felhalmozódnak a szénhidrát készletek. Ugyanakkor gátolják az izomsejtekben a glükóz lebontását Ezek a kéreghormonok tehát elősegítik az izmok munkavégzéséhez szükséges szénhidrátok tartalékolását a máj- és az izomsejtekben. A mellékvesekéreg hormonjainak termelődését az agyalapi mirigy mellékvesére ható hormonja közvetlenül szabályozza. Meiózisos osztódás, az ember evolúciója: A meiózis folyamatában az eredetileg 2n kromoszómaszámú diploid sejtekből n kromoszómaszámú haploid sejtek keletkeznek. A meiózis folyamataiban a homológ kromoszómák között átkereszteződés jön létre, ennek következtében egyetlen utódkromoszómán belül apai és anyai eredetű

részletek is találhatók. A meiózis végeredménye négy utódsejt lesz, amelyek mindegyike fele kromoszómaszámmal rendelkezik a kiindulási sejthez képest. A negyedkorban megjelenő ember az ősi főemlősökből alakult ki. A harmadkor második felében egymással párhuzamosan alakultak ki az emberszabású majmok és az emberfélék. Az első emberfélék fejlődése egyik águkon a Homo habilison keresztül a mai emberig vezetet. Az evolúciós lépésekben az agy fejlődése, a felegyenesedés és két lábon járás, a kéz használata szerszámkészítésre, a mindenevő táplálkozás és a szociális viselkedés a legfontosabb fejlődési vonatkozások. Ezek eredménye a fejlett agy kialakulása, a beszéd és a szociális szervezetség magas foka. Ezek jó része már a Homo erectusra is érvényes, de kialakulásuk a Homo sapiensben válik teljessé. 2010. 09 26 IV 7. Tétel A mellékvesevelő működése: A mellékvesevelő hormonjai aminosavszármazékok,

egyik legjelentősebb hatásterületük a szénhidrátanyagcseréjével kapcsolatos. Ez főleg az izommunkához szükséges glükózellátásban nyilvánul meg A folyamat során a mellékvesevelő sejtjeiben termelődő adrenalin a máj és az izomsejtek membránfehérje receptoraihoz kapcsolódva kiváltja a cAMP keletkezését, amely aktiválja a glikogénbontó enzimeket. Ennek hatására a májban glükóz keletkezik. A glükóz a vérkeringéssel kerül felhasználási helyére, az izomba. Az izomsejtekben is az adrenalin indítja el az izomglikogén lebontását tejsavvá Az izomműködés során keletkező tejsav visszakerül a vérkeringéssel a májba, ahol a tejsav újra glükózzá alakul. A magvas növények ivaros szaporodása: A növények ivaros szaporodására a haploid hímivarsejt és petesejt egyesülése, a megtermékenyítés jellemző, amelynek következménye a diploid zigóta. Magvas növényeknél ennek előfeltétele a virágok megporzása. A

megtermékenyítés folyamatában, a virágporszemben kialakuló hímivarsejtek termékenyítik meg az embriózsákban helyet foglaló petesejtet, ebből fejlődik ki az embrió, valamint a vegetatív sejtet, amiből a táplálószövet képződik. 8. Tétel Az agyalapi mirigy hátulsó lebenye: A hátsó lebeny idegszövetből épül fel és a nyélen keresztül közvetlen szöveti kapcsolatban áll a hipotalamusz nagyméretű neuroszekréciós sejtjeivel. Az itt termelődő hormonok a sejtek nyúlványain keresztül jutnak le az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe és ott átmenetileg raktározódnak. A hátsó lebeny tehát csak tárolja és időszakonként a vérbe, üríti a hipotalamusz nagyméretű sejtjeiben termelődő peptid típusú hormonokat. Ezek egyike a vazopresszin, amely a szervezet vizeletürítését szabályozza Hatására a vesében lévő nefronok elvezető csatornáiból fokozódik a víz visszaszívása, ezáltal csökken a kiválasztott vizelet mennyisége. A

hátsó lebenyben tárolt másik fontos hormon az oxitocin, amelynek simaizom összehúzó hatása van. Szerepe elsősorban a terhes nő életműködésében nyilvánul meg Hatására fokozódik a szülés folyamán a méhizomzat összehúzódása. Az állatok egyedfejlődése: Az állatok egyedfejlődése a megtermékenyítéssel kezdődik. A diploid zigóta sorozatos osztódása a barázdálódás, amely az állatok embrionális egyedfejlődésének első szakasza. A barázdálódás során alakul ki a szedercsíra, majd a hólyagcsíra állapot, amelyben már elindul a csíralemezek fejlődése. A három csíralemezből felépülő bélcsíra állapotban megjelenik az ősbélüreg és a szájnyílás. Ez utóbbi eredeti helyén maradva jellemző az ősszájú állatokra. Míg átalakulva és új helyre kerülve az újszájú állatok fejlődésére jellemző. A bélcsíra kialakulását a gerinces állatokban a velőcső kialakulása követi, amely a központi idegrendszer

fejlődését jelenti, amely a központi idegrendszer fejlődését jelenti. A bélcsíra külső, középső és belső csíralemezeinek további átalakulása már a szervek kifejlődésének folyamatát jelzi. Az embrionális fejlődés befejeztével a fiatal állat kibújik a petehéjból, vagy születéssel elhagyja az anyaállat testét. Az egyedfejlődés posztembrionális szakaszában, ha a fejlődési változások folyamatosan követik egymást a kifejlett felnőtt egyed megjelenéséig, akkor közvetlen fejlődésről beszélünk. Számos állatnál azonban ez a változás különböző felépítésű lárvaalakon keresztül megy végbe, ez az átalakulással történő posztembrionális egyedfejlődés. 2010. 09 26 V 9. Tétel Mellékpajzsmirigy, pajzsmirigy: A mellékpajzsmirigy négy darab kisebb csomóként helyezkedik el a pajzsmirigy hátsó felszínén. Jelentősége elsősorban a szervezet kálcium anyagforgalmával kapcsolatos. A szervezet kálciumszintjét

két hormon szabályozza. A mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon és a pajzsmirigyben termelődő kalcitonin. A hormonok a vér kálciumszintjének megfelelően termelődnek Alacsony kálciumszint hatására a képződő parathormon megindítja a csontszövetből a kálcium vérbe kerülését, valamint elősegíti a vékonybélből a kálcium felszívódását. A magas kálciumszint viszont a kalcitonin elválasztását serkenti A hormon hatására a vérből kálcium épül be a csontszövetbe. Az ember egyedfejlődésének embrionális szakasza: Az ember egyedfejlődése a megtermékenyített petesejt sorozatos osztódásával indul el a barázdálódás folyamatában. A barázdálódás közben a hólyagcsíra állapotot elérő képződmény a méhbe kerülve annak megvastagodott nyálkahártya rétegébe beágyazódik. A körülötte kialakuló magzatburok sejtjei olyan hormont termelnek, amely változatlan működésre serkenti a sárgatest hormontermelését, így a

beállt terhesség után újabb tüszőrepedés és fogamzás nem jöhet létre. A beágyazódással megindul az embrió kialakulása. A fejlődő embriót az első néhány hétben a szikhólyag tápanyagai látják el, később kialakul a méhlepény és ezen keresztül közvetett kapcsolatba, kerül a magzat kialakuló vérkeringése az anyai vérkeringéssel. A közben lassan elsorvadó sárgatest hormontermelő szerepét a kialakult méhlepény veszi át, előkészítve ezzel az anyai szervezetet a szülés utáni tejelválasztásra. A terhesség második szakaszában az embrió erőteljes fejlődésnek indul és 9 hónapos terhesség után az érett magzat, megszületik. 10. Tétel A hasnyálmirigy szigeteinek működése: Sejtjeik a termelt peptid típusú hormonokat közvetlenül a vérbe ürítik. Közülük az inzulin a szénhidrátanyagcsere szabályozásának egyik fontos hormonja A mellékvesében termelődő adrenalin elősegíti a glikogén glükózra bontását, majd a

májsejtekből a vérbe kerülését. Így a vér glükózszintje emelkedik Az inzulin ezzel szemben serkenti a vérben lévő glükóz felhasználását, és a többletnek glikogén illetve zsír formájában történő raktározását a sejtekben. Ezáltal csökkenti a vér glükózszintjét E folyamatok eredményeként alakul ki a vércukor normális szintje a szervezetben. Magát az inzulin termelődését is a vércukor szintje befolyásolja. A vér emelkedő glükóztartalma kiváltja a hormon erőteljesebb termelődését. Genetikai alapfogalmak: A genetika alaptörvényei magukban foglalják a tulajdonságok egyik nemzedékről a másikra való átöröklésének legfontosabb alapelveit. A DNS molekulájában, mint örökítő anyagban, azok az egységek, amelyek meghatározzák egy-egy tulajdonság természetét, a gének. A működésük következtében az egyed kialakuló külső megjelenését fenotípusnak nevezzük. Az emögött található genetikai háttér, vagyis az

egyed valamennyi génje alkotja az egyed genotípusát. A természetben egy adott génnek különböző változatai lehetnek, ezek a génváltozatok az allélok. A haploid sejtekben minden génnek csak egyetlen allélja, a diploid sejtekben, pedig két allélja lehet jelen. Ha egy diploid sejtben egy meghatározott génhelyet egyforma allél tölt be, akkor homozigóta, ha különböző a két allél, akkor heterozigóta az egyed az illető génre nézve. Ha a következő nemzedék utódjaiban a két szülői tulajdonság közül csak az egyik jelentkezik a fenotípusban, ez a domináns jelleg, szemben a rejtve maradó recesszív tulajdonsággal. A genetika alaptörvényeit Mendel foglalta össze:  Az uniformitás törvénye azt fejezi ki, hogy a homozigóta szülői formák kereszteződéséből származó első hibridnemzedék valamennyi egyede mind genotípusát, mind fenotípusát illetően azonos. 2010. 09 26 VI 11. Tétel A petefészek működése: A női nemi működés

során a petesejtek termelése, valamint a női nemi hormonok képződése a petefészek páros szervében történik. A petefészek őssejtjeiből képződnek a petesetkezdemények Kialakulásuk azonban nem az ivaréréssel kezdőnek, és nem folyamatos, mint a hímivarsejteké. A petefészekben ugyanis még a magzati élet első hónapjaiban az összes petesejtkezdemény kialakul. Sőt, ezen diploid sejtek meózisa is megindul, de ez csak egy rövid kezdeti szakaszra korlátozódik, majd a folyamat egészen az ivarérettségig szünetel. Csak a serdülőkorral kezdődően indul el átlag 28 naponként egy-egy petesejt meózisának befejezése. Ennek során a keletkező haploid ivarsejtekből csak egyetlen megtermékenyíthető petesejt alakul ki, a másik három elsorvad. A még magzatkorban megkezdett meózis első osztódása a tüszőrepedés idejére fejeződik be, míg a második osztódás csak megtermékenyítéskor, a behatoló spermium ingerére játszódik le.

Öröklésmenetek: domináns-recesszív, intermedier, kodomináns: A domináns- recesszív öröklésmenet olyan allélikus kölcsönhatás, melyben az egyik allél (domináns) képes elnyomni a másik (recesszív) allél tulajdonságalakító szerepét. Egyes esetekben a domináns allél fenotípusos kifejeződése gyengébb a heterozigóta hibridekben, mint a homozigótákban. Ilyenkor az intermedier öröklésmenetben a két szülői fenotípus köztes formája jelenik meg. A domináns-recesszív öröklődésnek egy jellegzetes változata a kodominancia jelensége. Az AB0-típusú vércsoport öröklődése az egyik jellemző példája ennek. Ebben az esetben három allél közül kettő egymással egyenértékű, egyformán domináns a harmadikkal szemben. 12. Tétel Idegsejtek, szinapszisok részei, típusai: Az idegszövet felépítésében az idegsejtek vagy más néven neuronok és az ezeket körülvevő támasztósejtek vesznek részt. A környezetből az inger felvételét

és ingerület formájában való továbbítását a neuronok végzik. Fő tömegüket a sejttestük képezi, melynek plazmájából rövidebb és hosszabb nyúlványok erednek. A rövidebbek a dendritek, amelyek rendszerint más neuronoktól veszik át az ingerületet és továbbítják a sejttest felé. Az axon a hosszabb nyúlvány, amely körül az idegszövet támasztósejtjei alakítanak ki egy védőréteget, a velőshüvelyt. Az így szigetelt axont idegrostnak nevezzük. A sejtek között azokat a kapcsolódási helyeket, amelyeken keresztül az ingerület az egyik sejtről a másikra terjed, szinapszisnak nevezzük. A szinaptikus résen kémiai hírvivő anyagok szállítják át az információt. Hatásuk alapján lehetnek serkentő szinapszisok, vagy gátló szinapszisok A külső vagy belső környezeti változásra bekövetkező idegrendszeri válaszreakció a reflex. Ivarhoz kötött öröklődés: A nemhez kötött öröklődés jelenség alapját a

kromoszómakészletben megkülönböztető ivari kromoszómák képezik. Az ivari kromoszómapárban az egyik ivar két egyforma alakú kromoszómával vesz részt, míg a másik ivari alakban a két kromoszóma egymástól eltérő formájú. Mivel megtermékenyítéskor a kétféle típusú ivari kromoszóma találkozása egyenlő esélyű, így az utódok várható ivararánya 50-50 százalékos lesz. Számos olyan tulajdonságuk van, amely az ivari kromoszómákhoz kötődnek, génjeik helye ott található. Ezen tulajdonságok öröklődése tehát nemhez kötődik. Ilyen például a muslicák szemszínének, vagy az ember vérzékenységének öröklődése Adaptív szétterjedés: A kialakult új fajok növekvő populációi újabb élőhelyeket keresnek. A populációk szétterjedését újabb élőhelyekre, és az ezzel együtt járó fokozatos adaptációjukat az új környezethez, adaptív szétterjeszkedésnek nevezzük. A közös őstől származó fajok a változatos

élőhelyekre történő adaptív szétterjedés útján egyre nagyobb mértékben térnek el egymástól, ez a divergencia jelensége. Hasonló ökológiai viszonyok között, az egészen más ősöktől származó fajok is mutathatnak külső hasonlóságot az adaptív szétterjedés során, ez a konvergencia jelensége. 2010. 09 26 VII 13. Tétel Nyugalmi és akciós potenciál: Az elemi idegjelenségeket az ingerület keletkezése, vezetése, valamint más sejtekre való továbbadása jelenti. Ezek a folyamatok a sejtmembrán belső működésével kapcsolatosak A sejtmembrán belső és külső oldala között mérhető feszültséget nyugalmi potenciálnak nevezzük. Kiváltó oka, hogy a sejtben és a sejtközti térben a nátrium és a kálium kationok, illetve a klorid és a fehérje anionok egyenlőtlenül oszlanak meg. A nyugalmi potenciál alatt a sejtmembrán polarizált állapotba kerül A membrán belső felszínén negatív, külső felszínén pozitív töltésű

lesz. Az idegsejtek és az izomsejtek membránjai inger hatására hirtelen feszültségváltozással, elektromos impulzussal válaszolnak. Ennek során az ingerlés helyén a membrán polaritása ellenkező előjelűvé válik, depolarizálódik. Ez a gyors potenciaváltozás a membránon, a működési vagy más néven akciós potenciál. Egy idő után visszaáll a membrán eredeti potenciálkülönbsége, repolarizálódik. Az akciós potenciál kialakulásának a hátterében a membrán hirtelen megnövő nátriumion áteresztő képessége áll. Kapcsolt öröklésmenet, rekombináció, mutációk: Számos tulajdonságnál megfigyelték, hogy mindig együttesen, kapcsoltan öröklődnek. Az együtt öröklődő tulajdonságok a kromoszómák olyan meghatározott szakaszaival hozhatók kapcsolatba, amelyek közeli szomszédságba vannak egymással. Így az élőlényekben a függetlenül öröklődő tulajdonságok mellett, bizonyos jellegek együttes öröklődése is

tapasztalható, amelyekért a kapcsolt gének a felelősek. A kapcsolt öröklődés során a szülői tulajdonságok mellett, ha ritkán is, de új kombinációk is megjelennek. Ennek alapvető oka a meózisban keresendő A meózisos osztódás során a homológ kromoszómák egy-egy kromatidja átkereszteződve, bizonyos szakaszaikat kicserélik egymással. Ennek következtében a kromoszómapár adott szakaszán génkicserélődés, vagy másnéven rekombináció jön létre. Ez és a kromoszómák véletlenszerű elosztása az oka az utódok nagyszámú kombinációs lehetőségének. A genetikai változékonyság másik fő oka a mutáció. Ez a folyamat az örökítő anyagnak a megváltozását idézi elő, és a létrejött változás öröklődik. A génekben történő molekuláris változások a DNS szerkezetében a génmutációk körébe tartoznak. A mutáció együtt járhat a kromoszómák megváltozásával is. A kromoszómák eltörése együtt járhat egyes darabok

elvesztésével is, fordítva történő újra egyesülésével, egyes szakaszok megduplázódhatnak, mindezeket közösen kromoszómamutációnak nevezzük. 2010. 09 26 VIII 14. Tétel Dúcidegrendszer fejlődése: A dúcidegrendszer jellemzője, hogy az állat testében a neuronok kisebb központokba, dúcokba tömörülnek. A neuronok nyúlványai meghosszabbodnak, az egyirányba futó idegrostok pedig kötegeket alkotnak. A laposférgekben a fej területén páros agydúc és abból kiinduló hosszanti kötegek állnak össze rendszerré. A gyűrűsférgekben az agydúcok mellett megjelenik a szelvényenként ismétlődő hasi dúcok láncolata. Az ízeltlábúak agyi dúcainak összeolvadásából fejlett agy alakul ki Ennek folytatása az egész testen végigvonuló dúclánc. A dúcidegrendszerben tehát egyértelműen kialakul a dúcokból álló központi, és a kötegek hálózatból álló környéki idegrendszer. Az idegrendszer központosulásának evolúciós

folyamata a gerincesekben érte el legmagasabb fokát. A fejlődő gerinces embrió velőcsövéből kialakul a csőidegrendszer. Ennek központi részét alkotja az agyvelő és a gerincvelő, környéki részét pedig az agyidegek, a gerincvelői idegek és a különböző dúcok képezik. Hardy-Weinberg törvény, genetikai sodródás, génáramlás: A Hardy-Weinberg törvény alapján kimondható, hogy kizárólag a rekombináció útján, az allélgyakoriság nem változik meg a populációban az egymást követő nemzedékek során. Vagyis az ilyen minden külső hatástól mentes ideális populációra a genetikai egyensúly állandósága jellemző. A természetben létező reális populációkban folyamatos változás tapasztalható. Ennek során a populáció génállományát alkotó különböző allélok gyakorisága is megváltozhat. Az egyik ilyen változást előidéző jelenség a genetikai sodródás. Amikor egy populációban a szaporodó egyedek száma jelentősen

csökken, ilyenkor előfordulhat, hogy a ritkább allélok közül egyesek véglegesen kivesznek a populációból, vagy mások véglegesen megmaradnak. A genetikai sodródás mellett génáramlással is megváltozhat a populáció géngyakorisága. A génáramlást az egyedek populációk közötti vándorlása idézi elő. 15. Tétel A gerincvelő és az agytörzs felépítése: Az ember központi idegrendszere gerincvelőből és agyvelőből áll. A gerincvelő szürkeállományának tömegét elsősorban a neuronok sejttestjei alkotják. Az elülső szarvban főleg a mozgató neuronokat találjuk, amelyek innen lépnek ki a végrehajtó szerv felé. A hátulsó szarv neuronjai interneuronok, amelyek a test felől belépő érzőrosthoz kapcsolódnak. A fehérjeállomány idegrostokból áll, ezekből épülnek fel az agy felé tartó felszálló idegpályák és az agy felől érkező leszálló idegpályák. Az agyvelő részei közül az agytörzs mintegy folytatása a

gerincvelőnek, legalsó része a nyúltvelő, amelyet a híd, majd a középagy területe követ. A gerincvelőtől eltérően az agytörzsben az elkülönült szürke- és fehérjeállomány helyett idegrostkötegekkel elválasztott neuroncsoportok találhatók. Természetes szelekció és típusai: A természetben az erőforrásokért a populáció egyedei között éles versengés folyik. Akik szaporodási teljesítményben felülmúlják társaikat, így a következő nemzedékben több utódjuk lesz a populációban, azok genetikailag rátermettebbek. Ezáltal nagyobb eséllyel vehetnek részt az erőforrásokért folyó versenyben. Ebben a folyamatban a kisebb rátermettségű egyedek génjei természetes szelekcióval kiküszöbölődnek a populációból. Mivel ez nagyon sok nemzedéken keresztül, folyamatosan történik, ezért a populáció géngyakorisága is fokozatosan megváltozik, ami végső soron a fenotípus megváltozásában is érvényesül. A természetes

szelekció típusai közül az egyikre az jellemző, hogy a populációban egy adott tulajdonságra átlag értéket mutató egyedek sikeresebben szaporodnak, mint a fenotípus szélső értékeit képviselő egyedek. Ez a típus a stabilizáló szelekció Előfordulhat, hogy a természetes szelekció során, a fennmaradás szempontjából valamilyen lényeges tulajdonságban, a populáció átlaga egyik vagy másik szélső érték irányában eltolódik. Az ilyen típusú változást irányító szelekciónak nevezzük 2010. 09 26