Szociológia | Felsőoktatás » Szociológia tételek, 2003

Szociológia tételsor 2002/03. II félév Személyügyi szervező szak 1./ Gazdaságtípusok, gazdasági mechanizmusok, privatizáció (Andorka Rudolf: Bevezetés a Szociológiába, 404-431.oldal) (Lengyel György – Szántó Zoltán: A gazdasági élet szociológiája, 42-48.oldal) 2./ A társulás formái, a bürokrácia, a szervezetekre ható erők (A. Giddens: Szociológia, 285 – 297oldal) (Vámosi Zoltán: Szociológia, 110 – 121.oldal) 3./ A munkamegosztás típusai és funkciója (Lengyel– Szántó: Gazdasági rendszerek és intézmények szociológiája, 211-242.oldal) 4./ Munkamegosztás, szakszervezetek, ipari demokrácia (A. Giddens: Szociológia, 465 – 481oldal) 5./ A munkaidő hossza, munkaidő csökkentés (Tímár János: Idő és munkaidő, 60-69; 194-222.oldal) 6./ Szervezeti folyamatok, a vezetés szociológiai kérdései (C.Perrow: Szervezetszociológia, 80 – 84oldal) (Vámosi Zoltán: Szociológia, 137 – 156.oldal) 7./ Szervezetelemzés, a szervezet

(Vámosi Zoltán: Szociológia, 121 – 136.oldal) 8./ A munkanélküliség kialakulása, formái, társadalmi metszetei, fogalma (Bánfalvi Csaba: A munkanélküliség, 9 –24.oldal) 9./ Aktív és passzív állami politikánk a foglalkoztatásban (Bánfalvi Csaba: A munkanélküliség, 59 – 67.oldal) Szociológia 2 1.Tétel Gazdaságtípusok, gazdasági mechanizmusok Alapfogalmak: Gazdálkodás: A társadalom tagjai szükségleteinek kielégítését szolgáló javak és szolgáltatások előállítása. A gazdaságot és társadalmi együtt kell vizsgálni, mert a gazdaság működésének megértéséhez látni kell a társadalmi környezetét és annak változását, a társadalom megértéséhez pedig ismernünk kell a gazdaság működését. Gazdaságtípusok: Informális gazdaságnak nevezzük azokat a kismértékben folytatott gazdasági tevékenységeket, amelyek nem jelennek meg a nemzeti-jövedelem számításokban, de növelik a társadalom jólétét. (pl:

háztáji kiskertben előállított mg termékek, amelyeket a háztartások maguk fogyasztanak el, vagy a piacon értékesítenek, a kis javítási munkák, és az altruista alapon nyújtott kölcsönös segítség, pl. betegápolás) Második gazdaság: 1980-as években vezették be a fogalmat. A jöv kiegésztítés céljából végzett melléktevékenységek, amelyek növelik a társadalom jólétét (pl. háztáji kisegítő gazdálkodás, főmunkaidőn kívüli kisipari és szolgáltatási munkák.) A rendszerváltás után ez a fogalom már nem alkalmazható. Szürke gazdaságnak nevezzük azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyek nem kifejezetten tiltottak, de az szja alól való kibújás miatt nem is teljesen legálisak. A nemzeti jövedelemből ezért többnyire kimaradnak. Értéket termelnek, a társadalom tagjainak jólétéét növelik Fekete gazdaságnak nevezzük a jólétet nem növelő, kifejezetten illegális, bűnözés jellegű haszonszerző tevékenységet. A

gazdálkodás egyes részterületeivel, jelenségeivel a gazdaságszociológia foglalkozik. Ezek: - munkaszociológia: a munkatermelékenységet meghatározó tényezőket vizsgálja. - Ipari és agrárszociológia: az ipar, mg. Termelés speciális sajátosságaival foglakozik - Üzemszociológia: a m.helyen, a vállalaton belüli társadalmi kapcsolatokat, azoknak gazdasági hatásait kutatja. - Háztartás-szociológia: amely a háztartáson belüli termelő- és fogyasztó tevékenységet vizsgálja. A gazd.szochoz közel áll a szervezetszociológia, amely minden szervezetszociológiai sajátosságait vizsgálja. Szervezet: az emberek többé-kevésbé személytelen kapcsolatokra épülő nagyobb csoportja, amely konkrét cél megvalósítására hoznak létre. Struktúrája van, tehát szabályozza tagjai tevékenységét, a feladatokat felosztják egymás közt, pontosan meghatározott hierarchikus viszonyok alakulnak ki közöttük. Az ilyen csoportosulást formális

szervezetnek nevezik Az informális szervezetben a tagok közötti kapcsolatokat íratlan szabályok, normák irányítják. Az intézmény: Az emberi tevékenységek bizonyos területére vonatkozó normák és értékek együttese, amelyek előírják, milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól e tevékenységekben. A modern társadalmakra jellemző nagy szervezetek bürokratikusak. A bürokrácia: olyan szervezet, amelyben az ügyintézés meghatározott szabályok szerint történik. Elméletek: A gazd.szoc aktuális kérdése: melyek a gazdasági élet szereplőinak motivációi, milyen indítékok, megfontolások alapján dönt és cselekszik a gazdálkodó ember mint m.vállaló, vállalkoz, fogyasztó? Ezen területen nyilvánul meg a leghatározottabban a közgazdaságtan és a szociológia emberképe, a homo oeconomicus, és a homo sociologicus közötti különbség. A homo oeconomicus saját hasznát keresi, a homo sociológicus közösségi ember, célja, hogy

megfeleljen közössége elvárásainak, normáinak. Adam Smith gazdaságtani elméletének alapja a homo oeconomicus modellje, azonban „az erkölcsi értelmek elmélete” c. munkájában erősen hangsúlyozta az erkölcsi törvények-igazságosság és a szeretetfontosságát a társadalom és gazdaság jó működéséhez Durkheim: A normák által vezérelt ember gondolata mutatkozik. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 3 Max Weber: a cselekvés mindkét motívumát figyelembe vette, mert a „célracionális viselkedés” fogalma megfelel a homo oeconomicus viselkedésének, az „értékracionális viselkedés” viszont az értéket megvalósítani kívánó, normákat követő viselkedés leírása. H. Simon: „korlátozott racionalitás” elmélete szerint a gazdasági döntéseknél nem érvényesül teljesen a racionalitás, csak bizonyos korlátok között, és ezeket a korlátokat a társadalmi feltételek határozzák meg. Lindenberg: elmélete szerint az

egyén nem kívánja hasznát, nyereségét olyan cselekvésekkel növelni, amelyek ellentétben állnak a normákkal és értékekkel. Gazdasági mechanizmusok: recipricitás, redisztribúció, piac. Polányi Károly szerint három mechanizmust különböztetünk meg: - reciprocitás: kölcsönös adományok, ajándékok, (családtagok és barátok között). - Redisztribúció: termékek központi begyűjtése és elosztása (jóléti rendszer). - Árucsere, piac. A gazdaság egységre és stabilitására tesz szert, részei kölcsönös összefüggésre lépnek és újratermelődnek. Ezt néhány strukturális séma kombinációja biztosítja, amelyeket integrációs formáknak nevezünk. Ezek a gazdaság különböző szintjein és különböző szektoraiban egymás mellett fordulnak elő. Alapvető sémák a recoiprocitás, a redisztribúció és az árucsere. A reciprocitás a szimmetrikus csoportulások kölcsönösen megfelelő pontjai közti mozgásokat jelöli, a

redisztibúció egy központ felé irányuló, majd e központból kiinduló elsajátítási mozgásokra utal, a csere oda-vissza mozgásokra vonatkozik, melyek egy pici rendszer személyei között zajlanak. A reciprocitás szimmetrikusan elrendezett csoportosulásokat feltételez, a redisztribúció a csoporton belüli központosítás bizonyos mértékű meglététől függ, s hogy az árucsere integrációt hozzon létre, ahhoz árszabályozó piacok valamilyen rendszerére van szükség. Az integrációs sémák tehát meghatározott intézményes berendezkedések-szimmetrikus szervezetek, centrális pontok, és piacrendszerek-jelenlétén alapul. Privatizáció. A rendszerváltás után a gazdálkodás külső feltételei, a gazdálkodást szabályozó jog alapvetően megváltoztak. Az állami tulajdonban lévő vállalatokat privatizálni kezdték, a kisvállalkozók működésének korábbi korlátjait megszüntették. D. Stark a privatizáció eredményeképpen létrejövő

vállalati tulajdoni struktúrát vizsgálta Arra a következtetésre jutott, hogy nem tisztán magántulajdonban lévő vállalatok jöttek létre, hanem olyan keverék vagy „rekombináns” tulajdoni formák, amelyekben az állami és a magántulajdon egyaránt szerepet játszik, mert a magánvállalatok részvénytulajdonának jelentős része állami vállalatok és állami bankok kezében van, sőt az állami vállalatok kisebb magánvállalatokat létesítenek, amelyekkel szorosan együttműködnek. Hasonlóképpen ellentmondásosnak találta a privatizáció lefolyását Tellér Gyula, aki arra a következtetésre jutott, hogy ebből a folyamatból nem fog hatékony piacgazdaság kialakulni. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 2. Tétel A társulás formái, a bürokrácia, a szervezetekre ható erők 4 Társadalmi csoportok: Szociológiai értelemben a csoport a közös célokból fakadó funkcionális kötelék által egymáshoz kapcsolt emberek összessége. A

társulás formái: Társadalmi csoport meghatározott számú egyénre utal, akik rendszeresen kapcsolatba lépnek egymással. Az interakció rendszeressége a résztvevőket különálló egységgé kovácsolja össze. A csoport tagjai elvárnak egymástól bizonyos viselkedési formákat, s ez a kívülállókra nem vonatkozik. A csoportok különböző méretűek lehetnek: a legszemélyesebbek a néhány emberből álló (pl. a család), de vannak nagyobb közösségek is (pl.sportklub) A sokaság olyan mebereket jelöl, akik ugyanabban az időben ugyanazon helyen tartózkodnak, de más kapcsolat nem köti össze őket. A társadalmi kategória statisztikai csoportosítás: az embereket valamely közös tulajdonságuk (pl. a jövedelemszintjük) alapján sorolják egy adott csoportba. Fontosabb csoporttípusok: Elsődleges (primér) csoportok: intim, szemtől szembeni társulások. Olyan kis közösség, amelyet szoros érzelmi szálak fűznek össze. Jellemzői: - spontán

szerveződés - kis taglétszám (közvetlen érintkezési lehetőség) - érzelmi telítődöttség (rokon- és ellenszenvi kapcsolatok) - határaik változása - más csoportképződményekben való fellelhetőség. Az elsődleges csoportban alakul ki a „mi tudat”. Másodlagos (szekunder) csoportok a racionális munkamegosztásból fakadó kötelék. Jellemzői: - célra irányuló, mesterséges létrehozás (csoporton kívüli tényezők) - keretein belül spontán szerveződött csoportok is létesülhetnek (m.helyi társ) A szekunder csoportok tagjai rendszeresen találkoznak, de kapcsolatuk személytelen. A csoportok tipizálhatók aszerint is, hogy hivatalosan, az adott szervezet részeként vagy bizonyos személyek belső igényei alapján kerülnek létrehozásra. A Formális csoportokat mesterségesen hozzák létre, működésüket hivatalosan rögzített elvek és előírások szabályozzák. Az informális csoportok keletkezése spontán, olyan emberek együttesei,

akik saját elhatározásuk folytán kerültek be a csapatba. Rendeltetésük alapján megkülönböztetünk: a) vezetői csoportot (vezetők és közvetlen beosztottak alkotják) b) feladat csoportot ( meghatározott feladat elvégzésére tömörül) c) érdekcsoportot (fontos célok megvalósítása érdekében működnek együtt.) Szerkezeti felépítésük alapján: a) a csoport alapstruktúrája (közös célok elérését szolgáló belső m.megosztás) b) az érzelmi viszonyok szerkezete ( a csoporton belüli személyes kötődések) c) a csoport kommunikációs struktúrája (a csoporton belüli információáramlás hálószerű elrendeződése Bürokrácia. Magát a bürokrácia szót Gournay alkotta 1745-ben. Minden modern szervezet jelentős mértékben bürokratikus jellegű. A „bürokrácia” nem más, mint hivatalnokok uralma. A bürokráciát gyakran összekapcsolják a korrupcióval, az időrabló huzavonával és Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 5 a

pazarlással. Más megvilágításban a gondosság, a pontosság és a hatékony irányítás modellje A leghatékonyabb szervezettípus, minden feladat elvégzését szigorú eljárási szabályok kötik. Weber bürokráciaelmélete. Weber felállítja a ideáltípusát. Az ideál olyan absztrakt leírás, amelyben valós esetek bizonyos vonásait hangsúlyozzuk, hogy rámutassunk leglényegesebb sajátosságikra. A bürokrácia ideáltípusának jellemzői: 1. Szigorúan meghatározott uralmi hierarchia érvényesül, amelynek alapján a szervezeten belüli feladatok „hivatali kötelességként” kerülnek szétosztásra. A bürokr Piramishoz hasonló képződmény, amelyen belül a legszélesebb jogkörrel ellátott pozíció található legfelül. A csúcstól a piramis aljáig utasítási láncolat van. 2. A szervezet minden szintjén írott szabályok vezérlik a hivatalnokok cselekedeteit 3. A hivatalnokok teljes munkaidőben, fizetésért dolgoznak A hierarchiában minden

munkakörrel meghatározott fizetés jár. 4. A hivatalnok szervezeten belüli feladatai élesen elkülönülnek az azon kívüli élettértől 5. A szervezet tagja vagy tagjai nem tulajdonosai az általuk használt igazgatási eszközöknek A bürokrácia hatékonysága. .A modern bürokrácia, állítja Weber, rendkívül hatékony módja a nagyobb embertömegek irányításának. Okai: (a) A bürokratikus eljárások bizonyos fokig korlátozhatják a kezdeményezőkészséget, de biztosítják, hogy a döntések ne személyes szeszélyek vagy elfogultságok, hanem általános kritériumok alapján születhessenek meg. (b) A hivatalnokok feladataik szerint való szakképzése kizárja a „tehetséges amatőrök” felbukkanását, de biztosítja a szakértelem magas átlagos szintjét. (c) A hivatali pozíciók teljes munkaidőt igénylő, fizetett állásként való betöltése csökkenti a korrupció lehetőségét. (d) Az a gyakorlat, hogy a teljesítményt vizsgálják,

megmérettetések alapján ítéltetik meg, csökkenti annak az esélyét, hogy valaki személyes szívesség vagy rokoni kapcsolat révén jusson pozícióhoz. A szervezetekre ható tényezők. A szakértelmiségiek: Minden modern szervezet tudáson, szakértelmen és információs kapcsolatokon nyugszik. A szakértelmiségiek a technikai tudás bővítésének specialistái Sok tekintetben a bürokratikus hierarchián kívül állnak. Annak szintje, hogy mekkora önállóságot élveznek egy szervezeten belül, több tényezőtől függ: a szervezet bürokratizáltságának mértékétől és szintjétől, a szóban forgó szakma jellegétől és annak a szakmai szövetségnek az erejétől, amelyhez az illető tartozik. Miután a szervezetek egyre inkább specializált tudásra és szakértelemre épülnek, erősödik az a tendencia, hogy a szakértelmiségiek elhagyják a nagy szervezeteket, kis vállalatokat alapítanak, s igény szerint eladják szolgáltatásaikat. Információs

technológia. A szgépek és elektronikus kommunikációs eszközök jelentős hatással vannak a szervezetekre. Nincs szükség az érintett emberek fizikai jelenlétére (bankok) A szgép terminálon keresztül végzett munka korántsem olyan vonzó alternatíva a munkahelyi kollegáinkkal és barátainkkal való személyes kapcsolathoz képest, s a vezetés nehezen tudja ellenőrizni az ilyen láthatatlan alkalmazottak tevékenységét. A szervezetek fizikai környezete. Sok modern szervezet speciálisan megtervezett fizikai környezetben működik. A nagyvállalatok épületei néha hierarchikusan vannak megtervezve Minél magasabb valakinek a pozíciója, annál közelebb van a felhőkarcoló csúcsához. Egy szervezett „geográfiai” hatással van a működésre. A fizikai közelség lehetővé teszi elsődleges csoportok kialakulását, a fizikai távolság pedig növelheti a csoportok polarizációját. („Ők és Mi” szemlélet) Készítette: Kanyó Tünde

Szociológia 6 3. Tétel A munkamegosztás típusai és funkciója A munkamegosztás típusai, történeti áttekintésben: A m. megosztásról és a munkamegosztás típusairól Adam Smith munkáiból, s leghíresebb művéből, A nemzetek gazdasága c. munkájából olvashattak először részletesen, bár nem ő a tan megfogalmazója Azt, hogy mi is a munkamegosztás, A.Smith sehol sem mondja meg, csak néhány példával magyarázza Ezekből a példákból következik, hogy a munka termékenysége minden iparágban, a munkamegosztás kiszélesedésével arányosan nő. A. Smith szerint a munkamegosztásnak két fajtája van 1) A termék előállításához szükséges összmunkát lehetőség szerint sok egyszerű műveletre bontják fel, amelyeket ugyanabban a folyamatban egyidejűleg különböző személyek látnak el (pl.: gombostűgyártás) 2) Munkamegosztásnak nevezi azt is, ha egy országban egy termék a nyersanyag kinyerésétől a felhasználásra érettségig

különböző gazdasági ágakon halad keresztül, mint pl, a gyapjú a birkapásztor, a fonó, a szövő, a kelmefestő tevékenységén. A. Smith a munkamegosztás e két fajtája között nem tett különbséget, és mindkettőnek ugyanazt a hatást tulajdonította. Pedig két ilyen mértékben különböző gazdasági jelenség különböző elnevezéseket is igényel. - Termelésmegosztás - Munkafelbontás Smith a munkamegosztásnak egy harmadik példáját, is leírja, amely se nem termelésmegosztás, se nem munkafelbontás, hanem a szakmaelválás vagy specializáció. Ma már tudjuk, hogy a m.megosztásnak van egy negyedik és ötödik típusa is A munkamegosztás típusai, a kialakulásuk sorrendjében. 1. A szakma- kialakulása A szakma kialakulása a korai középkorban bontakozott ki Minden népgazdasági fejlődés élén áll. Már a népgazdaság kialakulása előtt a sokoldalú családi gazdaságból egyes munkák kiváltak, és egy-egy speciális kereső

tevékenység alapjává váltak. (gabonaőrlés, fazekasság, posztóványolás). A szakma kialakulás folyamata ma is tart 2. Specializáció: vagy szakmaelválás A specializáció fő működési ideje a városok virágzásának korával esik egybe. A specializálódás a teljes termelési feladat elosztását jelenti különböző műhelyek között 3. Termelésmegosztás Egy egész termelési folyamat több önálló gazdasági szakaszra történő osztását termelésmegosztásnak nevezzük. (pl, gyapjúkendő előállítása) A specializációval egyidejűleg kezdődik, de teljes erejével csak a kapitalista gazdaságban bontakozik ki a munkafelbontás és a munkaeltolódás megjelenése után. 4. Munkafelbontás Egy termelési szakasz egyszerű, önmagukban nem önálló munkaműveletekre történő feldarabolását munkafelbontásnak nevezzük. (pl gombostűgyártás folyamata) 5. Munkaeltolódás Két típusa van, a helyi és az időbeli eltolódás Helyileg: a m.eltolódás

a mteljesítmény részbeni áthelyeződése a termelés egyik műhelyéből a másikba. Időbelileg: a m. eltolódás a közvetlen munkáknak előbb elvégzett munkával való pótlása (azaz, azon munka egy részének visszatolása a termelési eszközök előállításának fázisába, amelyet korábban használati tárgy előkészítésére fordítottak. A munkamegosztás funkciója: Azt kérdezni, hogy mi a m.megosztás funkciója, annyi, mint azt keresni, hogy milyen szükségleteket elégít ki. Emile Durkheim szerint a növekvő m.megosztás a társadalmi fejlődés fő mozgatóereje Nála jelentkezik először az a gondolat, hogy a társadalmi jelenségek társadalmi funkcióit kell feltárni. Így a mmegosztás szerepét a civilizáció kialakulásában, hiszen a munkamegosztás növeli a munkás termelőerejét és ügyességét, s ez elengedhetetlen feltétele a társadalomnak anyagi és szellemi fejlődésének, tehát forrása a civilizációnak. Készítette: Kanyó

Tünde Szociológia 7 Durkheim a munkamegosztásnak erkölcsi jelleget is tulajdonít. Azt mondja, hogy a munkamegosztás gazdasági előnyeit erkölcsi hátrányok ellensúlyozzák, és igazi funkciója az, hogy szolidaritás érzését teremti meg két vagy több személy között. A társadalmi szolidaritás legfőbb forrása a munkamegosztás. Ennek következtében a társadalom differenciálódik, ugyanakkor a társadalom tagjai egyre jobban egymásra vannak utalva, ezért szükségképen szolidaritást kell egymás iránt éreznünk. A szolidaritásnak két fajtáját különböztette meg: A mechanikus és a szerves, szolidaritást. A mechanikus alapja, hogy a társadalom tagjai egymáshoz hasonlítanak, hasonló munkát végeznek, hasonlóképen gondolkodnak. A szerves pedig a társadalmi munkamegosztáson alapul, azon a tényen, hogy a társadalom különféle munkát végző fajainak együtt kell működniük. A társadalmi szolidaritás teljes egészében erkölcsi

jelenség, amely önmagában nem figyelhető meg pontosan, főleg pedig nem mérhető. A társadalmi szolidaritás látható szimbóluma a jog, amelyben a társadalmi szolidaritás minden lényeges változása tükröződik. Létezik olyan társadalmi szolidaritás, amely abból ered, hogy bizonyos számú tudatállapot egyazon társadalom valamennyi tagja számára közös. Ezt a szolidaritást fejezi ki anyagilag a büntetőjog. A családjog, a szerződésjog, a kereskedelmi jog, az eljárásjog pozitív együttműködést fejeznek ki, amely lényegében a munkamegosztásból következik. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 8 4. Tétel Munkamegosztás, szakszervezetek, Ipari demokrácia Alapfogalmak: Munka: Olyan szellemi és fizikai erőfeszítéssel járó célszerű tevékenység, amelynek célja emberi szükségletek kielégítését szolgáló javak vagy szolgáltatások előállítása. Foglalkozás vagy állás: olyan munkát jelent, amelyet rendszeres bérért

vagy fizetésért végeznek. A munka valamennyi kultúrában a gazdasági rendszer vagy egyszerűbben a gazdaság alapja, amely a termelést és a javak szolgáltatások elosztását biztosító intézményeket foglalja magában. A munkamegosztás: A modern társadalmak gazdasági rendszerének egyik legfontosabb jellegzetessége a munkamegosztás. A tradicionális közösségekben a népesség legnagyobb (mg-ban dolgozó) része gazdaságilag önellátó volt. Maga állította elő élelmét, ruházatait és az élethez szükséges egyéb javakat A modern társadalmak egyik legfontosabb jellegzetessége ezzel szemben, a kölcsönös gazdasági függőség rendkívüli mértékű megnövekedése. A kölcsönös gazdasági függőség napjainkra globális méreteket öltött. A piaci gazdaságot három szektorra osztjuk: 1. Primer szektor: ide azok a gazdasági ágazatok tartoznak, amelyek a természeti erőforrások összegyűjtésével és kitermelésével foglakoznak. (mg;

bányászat, erdészet, halászat) 2. Szekunder szektor: ágazataiban a nyersanyagokból készterméket állítanak elő 3. Tercier szektor: A szolgáltatói iparágakat foglalja magában, azokat az ágazatokat, amelyekben nem termékeket állítanak elő közvetlenül, hanem szolgáltatást nyújtanak mások számára. (orvosok, tanárok, gazdasági vezetők, lelkészek). A munkamegosztás: a taylorizmus és a fordizmus. Adam Smith az 1700-as évek végén a munkamegosztás több előnyét leírta a termelékenység növelése szempontjából. Charles Babbage később kibővítette Smith elképzeléseit. A „Babbage-elv” értelmében a termelés technológiai fejlettségét azon lehet lemérni, hogy egyes dolgozók munkája mennyire leegyszerűsített, illetve milyen mértékben illeszkedik mások tevékenységéhez. Frederich Taylor amerikai vezetési tanácsadó nevéhez fűződik a taylorizmus, a tudományos üzemvezetés. A termelési folyamat részletes elemzését foglalja

magában, melynek révén az egyszerű, időben és térben pontosan összehangolható műveletekre lehet bontani. Taylort az ipari hatékonyság növelése foglalkoztatta, és nem sok figyelmet szentelt a termékek eladásának. H. Ford ismerte fel és használta elsőként azt a tényt, hogy a tömegtermelés nem létezhet a termékek tömeges értékesítése nélkül. A fordizmus kifejezése a Ford által megteremtett tömegpiac igényeihez igazodó tömegtermelési rendszerre utal. Ford egyik legjelentősebb újítása a mozgó szerelőszalag volt. Bizalmatlanságon alapuló rendszerek: Egyes iparszociológusok a fordizmust és taylorizmust bizalmatlanságon alapuló rendszernek nevezték. A feladatokat a vezetés szabja meg, elvégzésük ütemét pedig a gépek A munkásoknak önálló döntésük nincs, vagy csak nagyon kevés volt. A bizalmon alapuló pozíciók azok, amelyekben az egyén bizonyos általános keretek között viszonylag szabadon határozhatja meg munkájának

ritmusát, sőt magát a feladatot is. Csoportos termelés.: melynek során a gyártás a szerelőszalag helyett a munkások együttműködésen alapuló csoportjaira épül. Ipari demokrácia: eszméje korábban megszületett, mint a csoportos termelésé. Marx már a XIX században szorgalmazta, hogy a politikai demokrácia egészüljön ki a demokratikus jogok bevezetésével a gépipar szférájában. Paul Blumberg arra a következtetésre jutott, hogy „a döntéshozói hatalomtól való tényleges részesedés növeli a munkával szemben érzett elégedettséget”. τ Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 9 A német ipari demokrácia (a Mitbestimmung) már hosszú ideje példa az Európai Közösség más országai számára. Elve a munkások és a vezetők „közös döntését” jelenti, a legfontosabb érdekeiket érintő kérdésekben. Az ipari demokrácia két szinten működik: - a munkahely szintjén, ahol az üzemi tanácsok szerveződnek és a - felügyelő

bizottságok szintjén, amelyekben a munkás képviselők is helyez kapnak. *Az üzemi tanácsok a mindennapi adminisztrációs ügyeket intézik. *A felügyelő bizottság elvileg átfogó ellenőrzést gyakorol a vállalat stratégiai döntései fölött. Tanácsokat ad a stratégiai kérdésekben, kinevezi az igazgatóságot, és felügyeli a tevékenységét. *A vállalat igazgatótanácsa tarja kézben a tényleges hatalmat. Ezekben a testületekben munkás képviselőt ritkán lehet találni. Szakszervezetek. A munkások és a felettük gazdasági és politikai hatalmat gyakorlók között mindig voltak konfliktusok. A XIXsz első felében a munkások és gyárosok közötti konfliktusok gyakran szervezetlen formában jelentek meg. A munkások egyszerűen elhagyták munkahelyüket, ha konfrontáció alakult ki, s tömegbe verődtek az utcán. A sztrájk módszere, csak lassan és helyi szinten alakult ki. A XIXszázad utolsó negyedében a szakszervezeti mozgalom tömegessé

vált, majd működését legalizálták. A szakszervezetek a munkások anyagi érdekeinek védelmére jöttek létre, akiket a modern ipar szolidáris csoportokká szervezett, de nem ruházta fel tényleges hatalommal. A szakszervezetek eredetileg főként „védekező” jellegű szervezetek voltak: a munkások és a munkaadók aránytalanul nagy hatalmát próbálták ellensúlyozni. Míg az egyes munkások csekély hatalommal bírtak, a kollektív szervezet révén jelentős mértékben növekedett a befolyásuk. Ám a szaksz. Befolyása még ma is elsősorban csak a vétójog szintjén jelenik meg A rendelkezésükre álló eszközöket a szakszervezetek rendszerint csak arra használhatják fel, hogy megakadályozzák a munkaadók terveit és kezdeményezéseit, azok kialakításában tulnyomó többségben nem vehetnek részt. Sztrájk. A sztrájk ideiglenes munkabeszüntetés a m.vállalók valamely csoportja részéről, amelynek célja a sérelmek kifejezése vagy

követelések nyomatékosítása. A sztrájk ideiglenes, mivel a munkavállalóknak szándékukban áll ugyanott, ugyanannál a munkáltatónál újra felvenni a munkát. Közös kilépés esetén nem beszélhetünk sztrájkról A sztrájk munkabeszüntetés, vagyis ,egkülönbözetetendő a túlóratilalomtól és a „munkalassítástól”. A sztrájk mindig kollektív cselekvés, a m. vállalóknak csak egy csoportja sztrájkolhat A sztrájkban a munkaadókkal szemben lépnek fel. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 10 5. Tétel: A munkaidő hossza, munkaidő csökkentés A szocialista építés korszakának első általános munkaidő csökkentése 1968-ban kezdődött meg. A heti 48 órás m. időt 44 órára csökkentették úgy, hogy minden 2 Héten 5 napos munkahétre tértünk át A m.idő csökkentése a dolgozók részéről mind fokozottabban megnyilvánuló kívánság, amit azért is indokolt társadalmilag támogatni, mivel így több jut pihenésre,

önképzésre, tehát javulnak az életkörülmények, és az a m. erő szellemi és fizikai teljesítőképességét is javítani fogja A másik fő indok az volt, hogy a szocialista és a tőkés országokban is alacsonyabb a törvényes m. idő mértéke. A m.idő csökkentéssel felszabaduló idő nagy részét a dolgozók a m időn kívül a keresetük növelésére fordították, valamint a háztartásban végzett jövedelemmegtakarító munkákra. A idő csökkenés alatt kétségtelenül jelentősen megnőtt az egy ledolgozott munkaórára jutó termelés, de még ez sem fedezte a kieső munkaidőt a termelő területeken az állóeszköz kihasználtság romlott. A 70-es években kirobbant gazdasági világválság felszíre hozta gazdaságunk működésének gyengeségeit, és a feltételezett fejlődés helyett a gazdasági növekedés jelentősen lelassult, stagnált, majd a reálkeresetek is csökkentek. 1981-ben megkezdődött az 5 napos m. hét bevezetése heti 42 órára

csökkentett (44-ről) m idővel, és a fizetett szabadság kisebb növelésével. Ezzel együtt megszüntették a munkások sé az alkalmazottak egy részének járó ½ órás fizetett ebédidejét. 1984-től áttértünk a 40 órás m.hétre Munkaerő – kereslet-kínálat. A m. erő kereslet a 60-as évek végétől egyre szélkesebb körben múlta felül a m erő kínálatot, amely a 70es évek közepétől jelentősen csökkent A m erő hiány a 70-es évek közepe után is fennmaradt Ugyanezen idő alatt az ország pontenciális m. erőforrása csökkent, a termelékenység növekedése is fokozatosan lassult. A vállalatoknál jelentős volt a m- idő veszteség A m. erő kereslet a m erő kínálathoz viszonyítva csökken, úgy társadalmilag indokoltabb lenne a m.idő csökkentés útján arányos összhangba hozni a keresletet és a kínálatot, mintsem változatlan m.idővel fenntartani a foglalkoztatást a dolgozók nagyobb részénél Ily módon ugyanis a már korábban

dolgozók vagy a munkaerő piacra újonnan belépők egy része munka és kereset nélkül marad. A midő csökkentés feloldhatná azt a társadalmi igazságtalanságot, hogy a válság terheit a munkanélküliekre hárítják, s helyre állíthatná a m. erő kereslet és kínálat viszonylagos egyensúlyát A m idő csökkentésnek ez a felfogása először Németországban merült fel, amikor 6 millió katona tért vissza a frontról. A munkahelyek egy részét még a háború alatt odavezényelt nők töltötték be. A m idő csökkentés növelte a m. erő hiányt és ezzel nehezítette a vállalatok helyzetét Mg.: Mezőgazdaságunk nem áll azon a szinten, hogy ott 40/42 órás munkaidőt akár éves átlagban is be lehessen vezetni. Még a gazdaságilag fejlett országokban is jóval hosszabb a mg-ban a m idő mint az egyéb ágazatokban. Fizetett szabadság, túlóra. A munkarend szerinti évi munkaidőt a heti munkaidőn túl a naptári év hétköznapjainak, illetve m.

napjainak száma és a fizetett szabadság hossza határozzák meg Az 1 fő által teljesített munkaórák száma 1967 és 1985 között jelentősen csökkent. Ennek alapvetően a m. idő csökkentés volt az oka, ehhez az egész napos hiányzások növekedése is hozzájárult Létszámra átszámítva a munkaidő csökkenés 780 000 főnek megfelelő kapacitáscsökkenést jelentett a népgazdaság szocialista szektorában 1967 és 1985 között. Mo-gon a túlórával növelt munkarend szerinti munkaidő a közös piaci országokénál valamivel magasabb a nem anyagi ágakban jóval magasabb viszont a kereskedelemben a túlórák rendkívüli magas száma miatt. Az évi m.idő teljesítmények eltérésének másik tényezője a fizetett szabadság, amely Mo-gon jóval rövidebb, mint a Ny.Eu-ban Életmunkaidő. Az életmunkaidő az elmúlt 3-4 évtized alatt gyorsan és nagymértékben változott. Ennek egyik fő oka az iskolázás és a szakképzés gyors fejlesztése. Míg a

60-as években a munkavállalás 14-15 éves koról megkezdődött, a mai fiataloknál 18 éves korra tolódott ki. τ Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 11 Időseknél a tulajdonviszonyok gyors változása miatt ugrásszerűen nőtt a bérből élők aránya és száma. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki az állami nyugdíjellátási rendszer, mely a nők ny-ba vonulásának alsó határát általában 5 évvel alacsonyabban állapítja meg, mint a ffiakét. A nyugdíjasok számára a kialakult második gazdaság is többféle kiegészítő kereseti lehetőséget nyújtott. Az iskolázás és a szakképzés fejlesztése, valamint az általános öregkori nyugdíjellátás kialakulása két irányból is csökkentette az életmunkaidő hosszát. Ha csupán a munkavállalás alsó korhatára, illetve a tankötelezettség felső határa és az öregkori nyugdíjellátás általános korhatára közötti időtartamot tekintenénk az életmunkaidő tartamának, úgy az Mo-gon a

hatvanas évek eleje óta változatlanul 40 év lenne a nőknél, és 45 év a ffiaknál. Az életmunkaidő átlagos hossza azonban az elmúlt negyedszázad alatt mégis jelentősen változott, mivel a kereső foglalkozás megkezdésének, befejezésének tényleges időpontja és a munkaviszony magszakításainak időtartama időszakonként eltért a jogszabályokban meghatározott, formálisan azonos kezdő és befejező időpontoktól. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 12 6. tétel: Szervezeti folyamatok, a vezetés szociológiai kérdései Minden szervezet élén áll egy személy, aki vezető szerepet tölt be, és és általában áll egy meghatározott feladatokat ellátó emberek szűk csoportja, amely koordinálja a szervezet tevékenységét.: ez a vezetés vagy a managemenet. Ezek a személyek választva, vagy kinevezés útján kerültek ebbe a beosztásba. A vezetés sajátosságai: A vezetés két jelentősséggel bír: * egyrészt kifejezi a vezetést mint

tevékenységet, a szervezet tevékenységének koordinálását, * másrészt kifejezi a vezetést mint intézményt, emberek meghatározott csoportját. A menedzselés (vezetés) folyamata sajátosan egymásra épülő feladatok összességét jelenti: - tervezés - szervezés - vezetés - irányítás - ellenőrzés. Két munkaformát fontos kiemelni a menedzsment tevékenységében. * a szervezést, mely minden fázisban jelen van, *a vezetést, amely nem korlátozható a menedzsment folyamatainak egyes fázisaira. A vezetés olyan személyek közötti kölcsönös viszony, vagy személyek közötti interakció, amely által az egyének mások viselkedését vagy motivációját befolyásolják. A vezetés két alapfunkciója: * a feladat teljesítése ; a szervezet egységének megőrzése. A vezetés sikere vagy sikertelensége 4 jellegzetes ismérv együttes jelenlétén múlik, amelyik a szervezet működőképességének a próbakövei is: Ezek a következők: - a

teljesítmény, - az erkölcsi állapot - a szervezeti fegyelem - az együttműködés. Vezetési feladatok és szintek: - szervezeti célok megfogalmazása, - szervezeti struktúra kialakítása - a szervezeti stratégia kidolgozása - a szervezet működési feltételeinek biztosítása - a szervezet fejlesztése, átalakítása - döntés előkészítés, döntés, ellenőrzés, értékelés, visszacsatolás. Vezetési szintek a szervezeti hierarchiában: Vezér Igazgató (vezér)Igazgató helyettesek Központi egységvezetők Divízióvezetők Funkcionális részterületek vezetői (termelés, értékesítés.) Vonalbeli Készítette: Kanyó Tünde Törzskari Felső vezetők Középvezetők Közvetlen vezetők Végrehajtók Szociológia 13 Vezetői tulajdonságok: Minden vezetőnek meghatározott képességekkel és tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a reá bízott szervezetet eredményesen tudja működtetni. Néhány szükséges pozitív tulajdonság: -

önálló vezetői egyéniség - jó kommunikációs készség - kreativitás - magas szintű tárgyalási kultúra - kockázatvállalás - motiváló képesség. A vezetőnek újabb és újabb képességeket kell elsajátítania ahhoz, hogy megfeleljen az újabb és újabb kihívásoknak, elviselje a vállára rakodó terheket. A vezetés összetett komoly felelősséget igénylő tevékenység. Hagyományos vezetési stílusok: - autokratikus (tekintélyelvű) vezetési stílus. A vezető elkülönül a munkatársaitól, döntéseit, utasítás formájában hozza meg. - Demokratikus: a vezető alkalmazkodik az általa vezetett szervezet igényeihez, teret ad a vélemény kifejtésére és érvényesítésére, felelősségtudatot ébreszt. - LAISSEZ-FAIRE azaz majdcsak lesz valahogy stílusú vezető, aki visszafogottan cselekszik, munkatársainak messzemenően szabad kezet ad, ez zűrzavaros állapot kialakulásához vezet Szervezeti kultúra. Fogalma: a magatartásformák

tendenciáinak és a szervezet dinamikájának összessége. • a magatartásformák tendenciái azt jelzik, hogy milyen viselkedésminták érvényesülnek a szervezetben. • a szervezet dinamikája az egyes csoportok közötti feszültségeket és a domináns elképzeléseket mutatja. Vezetői magatartás, vezetői stílus: Vezetői stílus: az állandó viselkedésminták olyan rendezett egysége, amelyekben tipikus módon fejeződnek ki a vezető elképzelései az eredményes vezetésről. Vezetői magatartás: a vezető a vezetettekre gyakorolt hatásának módja , mikéntje egy konkrét vezetési helyzetben. Szervezeti folyamatok. A vezető döntéshozatalainak kulcsfontosságú szerepe van, a vezetők feladata, hogy a kulcsfontosságú kritikus döntéseket meghozzák. Egy szervezeten belül a szervezet és az egyén céljai eltérőek Ellentétek, könnyebben alakulnak ki alacsonyabb képzettségű tagok, alkalmazottak körében. Az ellentétek leküzdésnek módja nem az,

hogy magasabb bért ajánlanak, hanem tanulási folyamat. Közös vélt kell kitűzni. A szervezet a közös célok érdekében működő cselekvők erőterveiből áll A célok egyeztetése nehéz. Minden egyén inputjával hozzájárul a szervezet működéséhez, s ösztönzésképp megkapja az output egy részét. A hozzájárulás az egyén munkája és lojalitása, a bér, a presztízs pedig az ösztönzők Ha az ösztönzések meghaladják a hozzájárulás mértékét, (vagyis az emberek nem dolgoznak meg mindenért, amit kapnak) a szervezet elpusztul. Ha a kettő egyensúlyban van, a szervezet kiegyensúlyozottan működik. Amikor a hozzájárulás mértéke meghaladja az ösztönzését, keletkezik a profit A szervezetben a felül lévők tekintélye nagyobb mint az alul lévőké. A szervezet kulcsembere a vezető A szervezet morális terheit magára vállalja a társadalom előtt. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 14 7. Szervezetelemzés, a Szervezet A

szervezet egy olyan rendezett és hierarchizált emberi együttes, amely egy-egy adott cél érdekében biztosítja tagjai együttműködését és koordinációját. Szociológiai értelemben a szervezet szó egy társadalmi objektumot és a cselekvésszociológia egyik központi problémáját jelenti. A társadalmi objektum pedig egy olyan tágan értelmezett kategória, amely magában foglalja a közigazgatási szerveket, az ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatokat, a politikai pártokat és szövetségeseketamelyeknek tagjai, alkalmazottai vagy ügyfelei vagyunk. A szervezet sajátosságai. Minden szervezetre igaz, hogy az emberek által tudatosan létrehozott olyan képződmények, amelyekben az emberek egy meghatározott csoportja tevékenykedik, s azt valamilyen közös cél érdekében teszik. A szervezetek jellemzői: • Akarati elhatározás révén, ill. a szervezet tagjai által megfogalmazott és meghatározott célra létrehozott másodlagos csoport. • A

célból adódóan alap- és működési szabályokkal rendelkezik. (státusz, elvárások, a szervezet tagjainak kapcsolatai, tevékenységei célra irányíthatók, koordinálhatók legyenek.) • Hierarchikus, formalizált (hivatalos) struktúra jellemzi. • A szervezeteket rendszerként kezeljük, ami azt is jelenti, hogy az egyes elemek olyan mértékben egymásra utaltak, hogy egymás nélkül nem is tudnának létezni, ellátni a feladatukat. • A szervezeti tevékenység koordinációját a működési szabályokból adódó, az egyes státuszokhoz kötődő formalizált és nem formalizált követelmények, valamint a hierarchikus irányítás és a vele összefüggő információs, ill. kommunikációs rendszer biztosítják • Pontosan és jól deklarált határai vannak (pontosan tudjuk, hogy ki a tagja). • A szervezetek tevékenységét olyan informális képződmények jellemzik, amelyek befolyásolják, módosítják azt. SZERVEZET: A TÁRSADALOM TAGJAINAK

TÖBBÉ-KEVÉSBÉ SZEMÉÁLYTELEN KAPCSOLATAIRA ÉPÜLŐ NAGYOBB CSOPORTJA, AMELYET KONKRÉT CÉL MEGVALÓSÍTÁSA, ÉRDEKÉBEN HOZTAK LÉTRE, ÉS AMELYNEK TEVÉKENYSÉGÉT PONTOS SZABÁLYOK RÖGZÍTIK. SZERVEZETSZOCIÓLÓGIA: A szervezetek sajátosságaival, működésével összefüggő kérdéseket vizsgáló szervezetszociológia közel áll a szervezéstudományhoz, amely a jól működő szervezet létrehozásához és vezetéséhez, irányításához ad tudományos ajánlásokat. Formális, hivatalos szervezet: meghatározott struktúrája van, pl. SZMSZ Szabályozza ragjai tevékenységét, a feladatokat felosztják egymás közt, pontosan meghatározott hierarchikus, alá- és fölérendeltségi viszonyok alakulnak ki. Munkaköri leírások szabályozzák a hivatalos szervezeti viszonyokat, vagyis azt hogy ki kinek a fölérendeltje, alárendeltje, ki kinek adhat utasításokat. Informális szervezet (nem hivatalos) a tagok közötti kapcsolatokat nem formálisan

szabályozzák, hanem íratlan normák, szabályok érvényesülnek. Normák és értékek rendszere: A szervezetek eset6ében olyan társadalmi tömörülésekről van szó, amelyek bizonyos kulturális egységet és kulturális dimenziót alkotnak, tehát olyan normák és értékek rendszeréről, amelyek összekapcsolják, egyesítik ennek a tömörülésnek a tagjait és meghatározzák társadalmi viselkedésüket. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 15 A szoc. definíciója szerint a szervezet egy konkrét csoport, pl TSF Az intézmény viszont az emberi tevékenységet bizonyos területére vonatkozó normák és értékek együttese, amelyek meghatározzák, hogy milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól. Pl oktatóktól, hallgatóktól τ 7.2 Szervezettípusok (alapformák) (Dr.Antal Iván nyomán):  Lineáris szervezet: vonalas vagy katonai jellegű szervezet, ahol valamennyi vezetési feladatot a vezető látja el.  Funkcionális szervezet: a

szakmai vezetés kompetenciája érvényesül  Törzskari szervezet: a vezetés egységének biztosítása. A lineáris szervezet sémája: (Forrás: Dr. Antal, 199979o) A fentiek különböző kombinációi mellett megkülönböztethetünk még: - divizionális szervezetet: a nagy méretű szervezet alrendszerekké történő tagolódása projekt-, team- és mátrix- szervezetek konszernek és holdingok multinacionális és globális vállalatok. Környezeti rendszerben elfoglalt helyük alapján való felosztás: 1./ Kinek/kiknek az érdekében működnek: ⇒ A társadalom egésze érdekében működő szervezetek (hadsereg, rendőrség) ⇒ Egy adott klientúra (ügyfelek csoportja) érdekében működő szervezetek (iskolák, kórházak) ⇒ Az adott szervezet tagjai érdekében működő szervezetek (egyesületek, klubok) ⇒ A tulajdonosok érdekében működő szervezetek (gazdasági szervezetek, bankok) 2./ A legalapvetőbb rendeltetése alapján Struktúrák: ⇒ A

kiemelt célok megvalósítását segítő technikai-technológiai alrendszer ⇒ Az irányítási-vezetési alrendszer ⇒ Az információs és kommunikációs alrendszer ⇒ A szociális alrendszer Belső környezet: A működés természetéből adódóan az alrendszerek között szerves kapcsolat jön létre, különböző mélységű hatások és kölcsönhatások jellemzik egymáshoz való viszonyukat, melyek normákból, értékekből, utasításokból, információkból stb. tevődnek össze Mindezek együttesen alkotják a szervezetek belső környezetét. Szervezeti hierarchia Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 16 Hierarchikus felépítettség alatt felülről lefelé lépcsőzetesen, piramisszerűen elrendezett státuszpozíciók hálózatát értjük, amely az egyes pozíciókhoz lépcsőnként eltérő döntési és utasítás-adási lehetőségeket, a szervezeti eseményekre gyakorolt befolyás eltérő mértékét, s a felelősség különböző fokát

testesíti meg. A szervezeti hierarchia kettős természetű: • • τ Egyrészt eszköze a szervezeti tevékenység irányításának, koordinálásának; Másrészt forrása és elfogadtatója a szervezet tagjai között fennálló társadalmi különbségeknek. A hierarchikus felépítettség a szervezet tagjai között bizonyos különbségeket alakít ki, amelyeket egyes szervezetekben pontosan rögzítenek, formalizálnak, sőt szimbolikákkal is alátámasztanak. (rendfokozatok, egyenruhák). A hierarchiával hatalmi, jövedelmi stb. differenciáltság jár együtt, amely motiválja az egyéneket a feljebbjutásra. 7.3 A bürokratikus szervezetek jellemzői BÜROKRÁCIA: OLYAN SZERVEZET, AMELYBEN AZ ÜGYINTÉZÉS MEGHATÁROZOTT ELŐÍRÁSOK ÉS SZABÁLYOK SZERINT TÖRTÉNIK. PONTOSAN M. Weber a fejlett európai országok gazdasági, politikai folyamataiban kialakuló racionalitásban látta a társadalmi fejlődés kulcsát és ennek szerves részeként vizsgálta a

bürokráciát. Ő fogalmazta meg azt a tézist, hogy a modern fejlődés egyik legfontosabb jellemzője a szervezetek fokozódó bürokratizálódása. Ez abban nyilvánul meg, hogy - a szervezetek méretei nőnek, - a nagy szervezeteket egyre inkább bürokratikusan igazgatják, - egyre többen dolgoznak a bürokratikus szervezetekben, és - az ember életének egyre nagyobb részét tölti bürokratikus szervezetekben. Weber nevéhez fűződik a bürokratikus szervezet sajátosságainak megfogalmazása: - a bürokratikus szervezetben az adott célok eléréséhez szükséges pozíciókat jelölnek ki és azokhoz szabályok által rögzített hatáskört rendelnek. A hatalom tehát nem személyhez, hanem bizonyos státuszokhoz kötődik. - A munka szakismereteken alapuló munkamegosztás szerint kerül megszervezésre; - A hierarchiában történő előrelépés pontos szabályok szerint történik, - A szervezet minden tagja pontosan megfogalmazott szabályok szerint végzi

munkáját, - Az egyes státuszokba kerülő személyeket felettes nevezi ki, vagy azok pályáztatás útján kerülnek betöltésre. Az ügyintézésről írásos dokumentumok készülnek, - A szervezet tagjai teljes munkaidőben és fizetésért dolgoznak; - A bürokratikus ügyintézésben a kapcsolatok személytelenek. Kormányzati bürokráciák. Ezek a legnagyobbak. Elméletileg a bürokráciáknak politikailag és ideológiailag semleges hivataloknak kellene lenniük, a valóságban azonban a hivatalok a mindenkori vezető (hatalmon levő) pártpolitikai és ideológiai irányzatok befolyása alatt állnak. Angliában, Svédországban és Franciaországban fontos társadalmi szerepe van a szakmailag magasan képzett állandó köztisztviselői kar megbecsültségének. A kelet-közép európai államokban az instabilitás jellemzi a köztisztviselői kar felső rétegét. Érdekartikuláció és érdekaggregáció Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 17 A társadalmi

hierarchiában a bürokráciák érdekartikulációs és érdekaggregációs szerepeket is betöltenek. Az oktatási, népjóléti, védelmi, munkaügyi, mezőgazdasági és más minisztériumok a legfontosabb érdekcsoportok között foglalnak helyet. És amikor pl a népjóléti minisztérium megszerzi a többi releváns érdekcsoport beleegyezését egy döntési javaslathoz, vagy amikor a munkaügyi minisztériumnak sikerül közös nevezőre hoznia a versengő szakszervezeteket egy döntés körül, akkor a bürokráciák fontos érdekaggregációs funkciót teljesítenek. 7.4 A szervezetek külső környezete Minden szervezet nyitott rendszer, azaz többirányú kapcsolatban van környezetével. Ez utóbbiaknak a társadalmi viszonyoknak az összességét jelenti, amelyek a szervezet számára az „input” folyamatokat képezik, és amelyekben az „output” folyamatok realizálódnak. A szervezet-környezet kapcsolatrendszerre a kölcsönhatás jellemző, azaz a szervezet

alkalmazkodása a környezethez nem függetleníthető a szervezetnek a környezetre gyakorolt hatásától. A külső környezet fontosabb elemei: - Társadalompolitikai környezet - Piaci (gazdasági) környezet - Tudományos-technikai környezet - Kulturális környezet - Szervezetközi kapcsolatrendszer A szervezet a társadalomban végbemenő munkamegosztás eredményeképpen jön létre. A szervezetek kialakulása, létesítése a munkamegosztás kikerülhetetlen, szükségszerű következménye. A társadalom fejlődésével szoros összefüggésben szaporodtak és fejlődtek a szervezetek is, melyek valamilyen társadalmi érdeket hivatottak kielégíteni. Társadalmi meghatározottság A szervezet társadalmi meghatározottsága elsődlegesen a társadalom munkamegosztásában elfoglalt helyéből következik. Ezen túlmenően ◊ A létrehozó akaratnyilvánítás, ◊ A szervezet tagjainak társadalmi viszonyai ◊ A társadalom makrostruktúrájának egésze és ◊ Az

abból fakadó szabályozó mechanizmusok egyaránt determináló tényezők. A munkamegosztásban elfoglalt hely meghatározza a szervezet funkcióit és céljait. A szervezetek működése szempontjából fontos annak a sajátosságának a figyelembe vétele, hogy általában igyekeznek a környezettől függetlenedni, azaz a zavaró tényezőket kiszűrni. 7.5 Szervezeti stratégiák Minél nagyobb fokú a szervezetek környezettel szembeni kiszolgáltatottsága, annál nagyobb mértékű a változtatásra való hajlandóságuk is. A modern piacgazdaság feltételei között fogalmazódik meg a szervezetek külső (társadalmi és nemzetközi) környezethez való alkalmazkodásának stratégiája. Azokról a tevékenységekről és kapcsolatokról van szó, amelyek biztosítják az adott szervezet környezethez való alkalmazkodását, pontosabban a fennmaradását, s ennek megfelelően alakítják a belső, szervezeti viszonyokat. A stratégia célja, hogy csökkentse a

veszteségeket, illetve biztosítsa a szervezet túlélését. Stratégiaalkotás. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 18 Minden szervezet számára a stratégiaalkotás fontos eleme a külső és belső környezet, ill. feltételek elemzése. Körülmények hangsúlyozása: ◊ A szervezet fejlesztése, ill. átalakítása szempontjából döntő fontosságú, hogy a szervezet (vezetése) miként érzékeli és értékeli a környezet változásait; ◊ A környezeti változásokra adandó strukturális szervezeti döntés függ attól is, hogy a szervezet vezetése mikor és milyen módon érzékeli a változásokat, s milyen célokat és teendőket fogalmaz meg azok alapján; ◊ A szervezeti stratégia tartalma szempontjából fontos annak eldöntése, hogy a szervezet csupán alkalmazkodik a megváltozó környezeti feltételekhez, vagy azok befolyásolására is törekszik. A hagyományos szervezet-környezet kapcsolatrendszerének három változata lehetséges: ◊ A

szervezet passzívan elfogadja a környezet hatásait és alkalmazkodik azokhoz, ◊ A szervezet aktív tevékenységével törekszik a környezet befolyásolására, ◊ Egy váratlan, kiszámíthatatlan külső hatás következtében a szervezet egész környezetének struktúrája felbomlik, és egy válság utáni helyzet alakul ki. E felfogás szerint előtérbe kerül egy negyedik változat, az ún. dialektikus megközelítés: lányege abban áll, hogy a szervezeten kívül uralkodó társadalmi (nemzetközi) viszonyokat bevonja a szervezet belső kapcsolatrendszerének a vizsgálatába, sőt a vizsgálatok központi kérdésévé teszi. 7.6 Szervezeti célok és hatalmi viszonyok Szervezeti cél vagy célok a szervezet belső viszonyainak szűkebb vagy tágabb környezetével való kapcsolatát jelenti. A stratégia megfogalmazza a követendő magatartást Minden szervezetnek különböző céljai lehetnek. Ezek az alábbiak: ◊ Gazdasági célok, amelyek a szervezet

működési feltételeivel, költségvetésével és egyéb gazdasági mutatóival kapcsolatosak. ◊ Hatalmi célok, amelyek a szervezet általános és speciális (szakmai) pozíciójával, befolyásával, függőségi helyzetével, piaci helyzetével politikai (nemzetközi kapcsolataival és hatásaival vannak összefüggésben. ◊ Társadalmi célok, amelyek a szervezet tevékenységével összefüggő jogi, etikai, gazdasági és egyéb kérdéseket jelenti, ahogy a szervezet felelősséget vállal tagjaiért és a társadalmi normák, szabályok értékek érvényesítéséért. A jól működő szervezetek mind a három célcsoporttal foglalkoznak, a rosszul működők a társadalmi felelősség csoportját hanyagolják el. A Hatalmi viszonyok és a szervezeti cél között összefüggések találhatók. Ez abban fogalmazódik meg, hogy az eltérő érdekeket és törekvéseket képviselő hatalmi küzdelmek megjelenhetnek a szervezeti működés minden fázisában, de

különösen • A célok megfogalmazása időszakában, illetve • A célelérés folyamatában. A szervezeti célrendszer vizsgálatánál megállapítható, hogy annak elemei szorosan kapcsolódnak a szervezetben meglévő hatalmi viszonyokhoz. Célcsoportok: • kiemelt célok, melyek elérése fontos a szervezet számára és alapvetően befolyásolja a szervezet fennmaradását, • kvázi (nem igazi, csak annak látszatát keltő) célok, amelyek megfogalmazódnak, de nem döntő a szervezet tevékenysége és működőképessége szempontjából. Végrehajtását nem ellenőrzik Addig nem ellenőrzik a végrehajtását, amíg a „kiemelt célok” teljesíthetőek. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 19 • pszeudo (állítólagos, látszólagos, hamis) célok, olyan kimenő teljesítmények, amelyek elvileg lehetnének célok is. Emberi viszonyok. A szervezet működése és eredményessége szempontjából különösen fontos a szervezeten belül érvényesülő

hatalmi viszonyok vizsgálata, amely valójában emberi viszonyokat tükröznek. Emberi viszonyokat tükröz az is, hogy milyen az adott szervezet vezetése és irányítottsága, azaz kik irányítanak, kiknek milyen befolyása van a fontos döntésekre, az erőforrások elosztására. Vannak esetek, amikor a szervezeten belül működő hatalmi kérdések fontosabbakká válnak a szakmai kérdésektől. Ez negatívan befolyásolja az adott szervezet munkáját, társadalmi megítélését, eredményességét. A Hatalom potenciális képesség és lehetőség arra, hogy valaki (valakik) egy adott társadalmi helyzetben és környezetben érvényesítse céljait és érdekeit. MWebber megfogalmazásában: A HATALOM ESÉLY SAJÁT AKARATUNK KERESZTÜLVITELÉRE MEGHATÁROZOTT TÁRSADALMI VISZONYOKON BELÜL, A MÁSIK ELLENÁLLÁSÁNAK DACÁRA IS. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 20 8. A munkanélküliség fogalma, kialakulása, formái, társadalmi metszetei Formái,

társadalmi metszete: Az, hogy mi a munkanélküliség, és hogy milyen hatása van egyénekre és a közösségekre, az függ a kortól, amelyben létezik, a csoporttól és az egyéntől, amelyre hat. A munkanélküliség társadalmi jelenség, amely többféle alakban jelenik meg. 1. Abszolút munkanélküliség A munkaadók abszolút mennyiségét tekintve kevesebb állást kínálnak fel, mint ahányan munkát kívánnak vállalni, így az állást keresők egy része munkanélkülivé válik. 2. Strukturális munkanélküliség Az állást keresők munkahely iránti keresletének és a felkínált állásoknak a szerkezete eltér egymástól. A munkanélküliségnek nem az az oka, hogy kevesebb az állás, mint ahányan munkát keresnek, hanem az, hogy a kereslet és a kínálat struktúrája nem illik össze. A strukturális munkanélküliség természetes és a maga módján egészséges megnyilvánulása a gazdasági fejlődésnek és struktúraváltásnak, elősegíti azt,

következik abból, és bizonyítja, hogy a munkaerőpiac megfelelően rugalmas. 3. Súrlódásos (frikcionális) munkanélküliség Azért jön létre, mert a munkavállalók nem kötődnek egész életükben egy munkahelyhez, és amikor munkahelyet változtatnak, munkahelyet keresnek, átmenetileg munkanélkülivé vállnak. Gyakran a munkavállalók saját elhatározásából keletkezik, és arról tanúskodik, hogy a munkaerő mobil, a munkaerőpiac rugalmas. Az abszolút munkanélküliség olyan baj, amely ellen az összes gazdaságpolitikus kész harcolni, a strukturális és a frikcionális munkanélküliséget olyan gazdasági jelenségnek tartják, amelyek az egészséges gazdasági fejlődés normális zavarai. • • • • Időszakosság szerint: - tartós - átmeneti - szezonális munkanélküliség Társadalmi csoportok szerint: - ifjúsági, - női, - kisebbségi csoportok munkanélkülisége Földrajzi helyzet szerint: - regionális munkanélküliség A

munkavállaló szubjektív szándéka szerint: - önkéntes, - nem önkéntes munkanélküliség. Fogalma, kialakulása: A munkanélküliség munka nélkül töltött idő, ami jövedelem kiesést okoz; egy társadalmi csoport általános alávetettségének egyik konkrét megnyilvánulása. Társadalmi jelenség A kapitalista termelési forma létezése óta. A munkanélküli olyan bérmunkás, aki szándéka ellenére nem dolgozhat, ezért nem juthat munkabérhez. A bérmunkás arra rendezkedett be, hogy munkát vállalva jövedelemhez jusson, és ennek Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 21 elköltésével megvegye mindazokat a fogyasztási cikkeket, amelyekre szüksége van. A bérmunkásnak alapvetően a munkabéréből kell megélnie. Kialakulása, és a gondoskodás történetéből: κ Ókor és középkor. A középkori keresztény felfogás szerint a szegények az Úr gyermekei, ezért súlyt fektettek arra, hogy ezeket a „kiválasztottakat” törődésben,

gondoskodásban részesítsék. Alamizsnanyújtás, ami keresztény cselekedet is volt egyben, és úgy vélték, hogy a munka isteni büntetés, amely az első emberpár paradicsombéli vétkének következménye. A munka erény volta, és a koldusok és az alamizsnaosztás szükségszerűségének tétele ütközött egymással. Ezt úgy próbálták meg feloldani, hogy igyekeztek segíteni azokat a szegényeket, akik nem hibáztathatóak sanyarú sorsukért, de a segítségben mértéket kívántak tartani, hogy semmiképpen ne bátorítsanak a munkakerülésre κ Későközépkor. „Munkaházak” létrehozása. Itt a szegények munkához, jövedelemhez juthattak, de az emberek inkább büntetésnek, mintsem segítségnek tartották. Sokan koldusokká, rablókká, útonállókká lettek, vagy felkeléseket robbantottak ki. Az állam és a vagyon védelme elkerülhetetlenné tette a munkátlanokkal és a szegényekkel való foglalkozást. A XVII. – XVIIIsz-ban megváltozik a

munkával és a munkátlansággal kapcsolatos társadalmi attitűd megváltozik. A munkátlanságot lassan nemcsak az egyéni, hanem nemzeti szerencsétlenségként is értelmezték. A munkátlanság gazdasági veszteségeket okoz az egyénnek és a társadalomnak A koldusokat és a dologtalanokat antiszociálisnak bélyegezték, mert természetellenesnek tartották, ha valaki nem akar serénykedés révén saját anyagi helyzetén javítani. Fokozatosan megpróbálják államilag munkára szorítani a munkátlanokat, ha ez nem ment, akkor megpróbáltak megszabadulni tőlük. Pl: kényszermunkahelyek, gyarmatokra való kitelepítés XVIII.sz Anglia Végbemegy az ipari forradalom A tőkés termelési mód válik a gazdaság és a társadalom domináns szférájává. A bérmunkás lét lesz a munkavégzők alapvető létformájává, a munkanélküliség tömeges és gyakori tüntetővé válik annak, hogy a tőkés piacgazdaság eluralja a gazdaság és a társadalom legfontosabb

régióit. Megjelennek az első átfogó, szisztematikus közgazdasági elméletek. A munkanélküliség szempontjából tekintve ezt a korszakot, azt találjuk, hogy a korábban is tapasztalt, állandóan jelen levő munkátlan tömeg átalakul munkanélküli bérmunkások tömegévé, akiknek száma ettől az időponttól kezdve jellegzetesen hullámzóan változott. A munkanélküliség innen kezdve nem más, mint a tőkés újratermelés zavara, annak egyik legdrasztikusabb, legmesszebb mutató megnyilvánulása. Az angol közgazdász John Stuart MILL elmélete szerint evidens, hogy a munkanélküliség nem lehet tartós a zavartalanul működő tőkés piacgazdaságban, és így nem is dolgoztak ki semmit a foglalkoztatási vagy munkanélküliségi elméletet. A munkanélküliség hatalmas méreteket öltött a nyugat-európai régiókban, így a kormányoknak határozottan fel kellett lépniük a munkanélküliekkel való törődés irányában. Tovább támogatták a munkaházak

létesítését Párizsban pl a forradalom évében 1789-ben 120.000 ember koldulásból tartotta el magát A lakosság össz létszáma 600.000 fő volt A rend fenntartásához a létminimum biztosításán keresztül vezetett az út κ XIX.század A megkésett Kelet- és Közép –Európai államok a feudális berendezkedésből állami felső utasítások, reformok révén akarták létrehozni az új tőkés termelés keretfeltételeit (infrastruktúra fejlesztése; védővámok; oktatás korszerűsítése)a szabad munkaerő kialakulását. Megújulást akartak a társadalmi, politikai és hatalmi rendszer változatlanul hagyása mellett. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia 22 9. Aktív és passzív állami politikánk a foglalkoztatásban A II. világháború után a tőkés világ két eltérő régióból állt 1.) Akik a háborúban annak korai szakaszától fogva részt vettek oly módon, hogy területükön hadi cselekmények zajlottak  nagy veszteségek

elkönyvelése mint emberekben, mint anyagi javakban. 2.) Ahol területileg nem zajlott háború A veszteségek gazdasági értelemben messze elmaradtak amögött a haszon mögött, amellyel a gazdaság háborús konjunktúrája járt. Európa nagy része és Japán romokban állt a háború után, az Európán kívüli fejlett tőkés országok prosperáltak. A régiók helyzete egyben volt közös, hogy a munkanélküliség mindenhol komolyan foglalkoztatta az embereket.  Európában a tönkrement gazdaság nem volt képes azonnal munkát adni a leszerelt katonáknak.  USA, és a többi prosperáló gazdaságban általános volt a félelem, hogy a háborús megrendelések megszűnése a teljes foglalkoztatás végét fogja jelenteni. A háború után az ÁLLAM gazdasági és társadalmi szerepvállalása megváltozik. (Eddig mereven elutasító volt). Az állam kiterjesztésének szerepe módot adott arra, - hogy az állami beavatkozás intézményes keretei - személyi

állománya kialakuljanak. A szabad verseny legádázabb híveit hozzászoktatta ahhoz, hogy - létezik állami beavatkozás, és ez - számos ponton hatékonyan segíti elő a fejlődést. A tőkés világ háború utáni helyreállításának motorja az USA volt. Az USA érdekeit és a tőkés világ gazdasági talpraállását is szolgáló programok közül a legnagyobb hatású az ENSZ keretében kialakított nemzetközi gazdasági szervezetek (IBRD; IMF) voltak, és a legnagyobb következményekkel járó akció a Marshall – segély megszervezése volt.1948 – 1952 között az USA hatalmas segélyeket nyújtott az újjáépülő tőkés országoknak. A Marshall – segély elosztása állami irányítással történt az egyes gazdaságokon belül. Az állami szerep és felelősségvállalás a munkaerőpiacon is érvényesült. A kormányok deklarálták, hogy felelősséget vállalnak: - a teljes foglalkoztatás közelítésére, - aktív állami politikával törekszenek a

munkanélküliség szintjének minimálisra szorítására. (Brit kormány 1944-ben kiadja a White Paper-t; USA 1946-ban Employment Act). Ezeket az ígéreteket a keynesi gazdaságpolitika teljesítése révén kívánták beváltani. Gyökeresen megváltozik a munkanélküliség egész társadalmi megítélése. A munkanélküli alapvetően nem saját hibájából nem dolgozik, ily módon a munkanélküliség nem valamely egyéni deviancia, az érintettek alapvetően áldozatai és okozói a munkanélküliségnek. Az államnak a munkanélküliség ügyében több feladata és nagyobb lehetőségei vannak, mint az egyes vállalkozóknak vagy a munkavállalóknak. Az állam munkaerő-piaci feladatvállalása szerves része volt a jóléti állam funkcióinak. A jóléti állam lényege: - a jövedelem, - a táplálkozás, - az egészség, - a lakás - az oktatás minimális mértékének állami szavatolása minden állampolgár számára. Készítette: Kanyó Tünde Szociológia

23 Ezen feladatok állami ellátása nem lehetséges az állami jövedelmek növelése nélkül. Az államnak fő garanciát kell jelentenie olyan társadalmi kockázatokkal szemben, mint a munkanélküliség, betegség, munkaképtelenség és öregség. Az államnak részt kell vállalnia a társadalmilag értelmes haladási irányok kijelölésében és a fejlődésnek ilyen irányú offenzív befolyásolásában. Ezen feladatot az állam két nagy szervezettel, a munkaadók és a munkavállalók szervezeteivel való kooperációban kívánta teljesíteni. A passzív állami politika Fő jellemzője, hogy az állam a beavatkozást csak a kialakult bajok enyhítésében alkalmazza. Ez a politikai forma arra koncentrál, hogy a kialakult helyzet által okozott feszültségeket enyhítse. Eszközei: - Munkaerő felesleg esetén az állam központi finanszírozással átmeneti szükség munkahelyeket hoz létre. Itt meghatározott ideig foglalkoztatják azokat, akik elveszítették

korábbi állásukat, vagy nem tudnak munkába állni. - Munkaközvetítő hivatalok, melyekben főfoglalkozású állami alkalmazottak segítik az álláskeresőket és az állást kínálókat abban, hogy egymásra találjanak. - Tanácsadó hálózat kialakítása. - Speciális munkahelyek létrehozása, illetve a munkaadók kedvezményekben való részesítése, ha fogyatékosokat stb. alkalmaznak - Munkanélküli ellátási rendszer kiépítése. A munkanélküli ellátás alapja a munkavállalók társadalombiztosítási befizetése. Az aktív állami politika Fő jellemzője, hogy az állam nem csak a kész helyzetre reagál, hanem maga is megkísérli befolyásolni a munkaerő-piaci kereslet és kínálat változását. Az aktív állami beavatkozás változatos eszközökkel élhet. Ezek: - A munkaidő változtatása magával hozza a munkaerő-létszám változását. A munkaidő csökkentése növeli; növelése pedig visszafogja a munkaerő létszám iránti gazdasági

igényt. - A nyugdíjkorhatár változtatása automatikusan a munkaerő-kínálat változtatására hat. - Az állami képzés, szakképzési létszám változtatása. A képzési idő csökkentése vagy növelése a munkavállalók létszámát változtatja. Befolyásolja a munkanélküliség kialakulásának kockázatát - Az állami alkalmazottak számának változtatása. Mennyiségi és szerkezeti befolyásolás - A modern, „húzó” gazdasági szektorok fejlődésének támogatása. A strukturális átalakulás munkaerő-hátterét segít megteremteni. - A munkaerő átstrukturálódását átképzések és továbbképzések állami finanszírozása is elősegíti. - A területi-strukturális egyenetlenségeit befolyásolja, kiegyenlítő irányba igazítja. - Az ország demográfiai jellemzőinek alakítása. A ki- és bevándorlás könnyítésén és nehezítésén keresztül is hatni tud az állam a hazai munkaerő-piaci egyensúlyra. A gazdaság dinamikus fejlődése

teremti meg az újabb és újabb munkahelyeket, és a munkaerő állomány előnyös mennyiségi, szerkezeti és minőségi sajátosságai a gazdasági fejlődés egyik alapvető előfeltétele. Készítette: Kanyó Tünde