Oktatás | Didaktika » A felnőttnevelés a permanens nevelés rendszerében

A felnőttnevelés a permanens nevelés rendszerében A permanens nevelés életen át tartó nevelési folyamat. Két része van: 1 Felnövekvő nemzedék nevelése (pedagógia). Ez történhet iskolai pl (általános iskola) illetve iskolán kívüli rendszerben (pl. szakkör, tanfolyam) 2. Felnőtt nemzedék nevelése (andragógai) Ez is történhet iskolai és iskolán kívüli rendszerben Az iskolai rendszerben pótló funkció a műveltségi hiányok visszapótlása, később, mint amikor el kellett volna sajátítania. – Dolgozók általános iskolája, az alapműveltéget adja meg Régen minden börtönben működött ilyen, a rendszerváltás előtt, ma már nem kötelező. – Dolgozók gimnáziuma, szakközépiskolája. A felnőtt nemzedék nevelése iskolán belül lehet az OKJ (Országos Képzési Jegyzék!) 5.5 felsőfokú akkreditált szakképzés. Ez posszekonder képzés, 2 éves 1/3-át beszámolják főiskolák, ennek a képzésnek, fél felsőfokú képzés. Nem

pótló funkció Lényege, hogy felszívja a munkanélküli ifjúságot. Ez csak iskolarendszerben történhet Iskolán kívüli rendszerben lehet OKJ képzés, kiscsoportos tevékenység, ami szabadidőben történik. A posztgraduális képzés az alapfokon túli képzés. Pl: kiegészíteni a főiskolás oklevelet egyetemi szakra, vagy második diplomát szerezni. Tót Éva: Trendek az iskolán kívüli képzésben A képzés szerkezete, intézményrendszere az elmúlt években lényeges változásokon ment keresztül. Új intézmények, új képzési típusok születtek, új szereplők jelentek meg A szakmai képzés három egymással érintkező szektora: Az iskolarendszerű szakképzés, a munkaerő-piaci szervezet tevékenysége, és az aktív munkaerő sokféle formában történő fejlesztése. A munkaerőpiaci képzések alatt sokszor annak egy szűkebb területét, a munkanélküliek (át)képzését értik, viszont a szó eredeti értelme szerint az egyének munkavégző

képességének, munkaerőpiaci pozíciójának javítására irányuló sokfajta tevékenység gyűjtőfogalma. Az iskolarendszeren kívüli képzés csak a képzés funkciója szempontjából érvényes az elhatárolás, a gyakorlatban az egyes képzési szektorok több szálon is összekapcsolódnak egymással. A funkcionális megközelítés, illetve a képzést folytató intézmények jellege szerinti felosztás eltér egymástól. Az alapiskolázást követő valamennyi képzési tevékenység megnevezésére gyakran használt, de éppen a korábbi korszakok hagyományaihoz kötődése miatt problematikus fogalom a felnőttképzés. A felnőttképzés kifejezés ahhoz a korszakhoz kötődik, amikor az iskolaköteles életkor után, szakképzetlenül vagy egy magasabb iskolafokozatból kilépve az egyén dolgozói státuszba kerül. Később önként vagy kényszer hatására felnőtt életkorban lépett vissza az iskolarendszerű felnőttképzésbe illetve alkalmanként részt

vesz a munkahelye által szervezett tanfolyam jellegű továbbképzésen. Ma a tanulás célja szerint egyre inkább szétválik egymástól a munkavégzéshez kötődő ismeretek megszervezésére irányuló képzés, valamint a hagyományos művelődés. A szegénység fejlődésének, fejlesztésének perspektívájából egyik tevékenység bizonyíthatóan fokozza a másik sikerességét. Megváltoztak a képzés szervezésének és finanszírozásának feltételei: a képzés egyre egyértelműbben szolgáltatásként, az ismeretek egyre nyilvánvalóbban áruként jelennek meg. Minél szélesebb és alaposabb az egyének általános képzése, annál hatékonyabban lehet arra speciális szakmai képzést, átképzést építeni. Nálunk a tartósan munkanélküliek döntő többsége alacsony iskolázottságú, illetve szakképzettség nélküli társadalmi csoportokból kerül ki, s emiatt igen korlátozottak a lehetőségek a munkaerőpiac igényei szerinti kiképzésükre.

Szükséges az alapozó jellegű képzés, a felzárkóztatás feladatainak megszervezése. A munkaerőpiaci szervezet keretei között felzárkóztató, alapozó képzés is zajlik, ami az általánosan köztelező iskolai képzés során meg nem szerzett ismeretek pótlását szolgálja. A munkaadók az általuk finanszírozott képzések során nem vállalkoznak az alapképzés hiányosságainak pótlására, az elemi készségek fejlesztésére. A magyar szakképzés irányításának kezdeményezésére az iskolarendszerű szakképzésen belül megindult egy modellváltási folyamat. A szakmastruktúra és a beiskolázási arányok évekkel előre tervezhetőségének gondolatával szakítva elkezdődött egy olyan szakképzési modell kialakulása, amelyben a hosszabb ideig tartó általános képzésre épül a munkaerőpiac aktuális igényeit jobban követni képes szakmai specializációs szakasz. Az ifjúsági munkanélküliség tömegessé válása nyomán

„spontán” módon működni kezdett az iskolarendszerű képzés és a munkaerőpiaci képzés közé ékelődve. Az érettségizők jelentős része, a továbbtanulni nem kívánók, illetve a sikertelenül felvételizők érettségivel, de szakképzettség nélkül léptek ki a munkaerőpiacra, s közülük kerül ki a pályakezdő munkanélküliek jelentős hányada. A rövid idő alatt kibontakozott tömeges munkanélküliség ösztönözte az iskolarendszerű szakképzés átalakítását is. Az állam megjelent a munkaerőfejlszetés folyamatában (finanszírozást vállalt, átvette a képzések irányítását), s ettől kezdve a munkaügyi szervezet egy látens iskolahálózatot kezdett működtetni. A szakképzést folytató iskoláknak nem csak a környező munkaerőpiac igényeit kell számításba venniük, de azt is, hogy komoly konkurenseik vannak a kínálati oldalon. A piaci típusú képzőintézmények megjelenésével alternatív képzési lehetőségek

nyíltak. A szakképzés területén megjelentek azok az intézmények, amelyek az államilag finanszírozott iskolai szakképzés mellett az oktatott szakmák egy részében rövidebb idejű, részvételi díjhoz kötött tanfolyamokat kínálnak. Egyre erőteljesebb hangsúlyt kap a képzés, és a munkaerőpiac, az oktatás és gazdaság kapcsolódása. Jól dokumentált tény, hogy az iskolarendszerű képzésből elsősorban a magasabban képzett társadalmi csoportok gyerekei profitálnak. A képzés egyik jellemző sajátossága, kumulatív (csoportos) jellege minden területen megnyilvánul aki magasabb szintű előképzettséggel rendelkezik, az a munka világában is jobban profitálhat a képzési lehetőségekből, s ez javítja munkaerőpiaci pozícióját. A munkahelyi képzés szelektív az érintettek előképzettsége szempontjából. A munkahelyi képzés szelektív a munkahelyi pozíció, a szervezeti státusz szerint. A felnöttnevelés története,

felnőttnevelési irányzatok, a felnőttnevelés cél és feladatrendszere, funkciói Franz Pöggeler felnőttképzés kritériumai: - Szervezett formában, meghatározott intézményekhez kapcsolva megy végbe - A felnőttek továbbképzését elsődleges vagy legalábbis hangsúlyos feladatként kezelik. - A továbbképző feladatokat egyéb feladatokkal úgy kapcsolják össze, hogy a képzési feladatok teljesítése biztosítva legyen. - A felnőttképzés összeköti a tanulási célok meghatározását, a tervkínálatot és a módszerválasztást a felnőttek élet- és munkatapasztalataival és e tapasztalatok értékelésével. - A felnőttképzés olyan munkatársak segítik, akiket erre a tevékenységre megfelelően képeztek. - A felnőttképzési rendezvényeket nyilvánosan meghirdetik, és minden érdeklődő felnőtt számára hozzáférhetővé teszik. - A felnőttképzésben a részvétel önkéntes - A felnőttképzés a felnőttélet minden szakaszában

lehetséges és szükséges. Minden életkori fázis és továbbképzés sajátos lehetőségeivel és szükségleteivel rendelkezik. Az andragógia mint elmélet Joachim H. Knoll és mások szerint a cselekvés-tudományok kategóriájába tartozik, vagyis teljes mértékben a felnőttképzés gyakorlatának a szolgálatában áll, a cselekvést kell, hogy orientálja. Az andragógiát kétféle vád éri Az egyik az életidegenség, a másik a túlzott prakticizmus, a koncepciótlanság. Johannes Weinberg hat alapvető szempont, dimenzió szerint osztályozta az andragógiai elméleteket. - Társadalompolitikai, antropológiai, tudományelméleti illetve világnézeti alapon beszélhetünk liberális, keresztény, szociáldemokrata, neotomista stb. felfogásokról - A felnőttképzés szükségességének elméleti indokolását, legitimációját szolgáló politológiai elméletek például a demokrácia szükségleteire hivatkoznak, a gazdaságtanok a hivatáskvalifikáció

követelményeire, a művelődéspolitikai érvelés pedig az elsődleges képzés elégtelenségét hangsúlyozza. - A célokra és feladatokra összpontosító elméletek kidolgozzák a társadalmi és gazdasági változásokhoz valló alkalmazkodás követelményrendszerét, az élethelyzet megváltoztatására való képesség fejlesztésének elveit stb. - Az objektív politikai funkció szempontjából különbséget tehetünk például a tőkés érdekeket vagy a kapitalizmus kritikáját támogató elméleti erőfeszítések között. - Külön nagy csoportot alkotnak a felnőttképzés didaktikai és metodikai stratégiái - Művelődés politikai irány szempontjából határ húzódik pl. a centralisztikus és a plurassztikus alapelvek között. A rendszerelméleti elemzés Josefh Olbnich szerint a következő fő funkciók ellátására hivatott: - a felnőttképzés rendszerhatárainak kijelölése - a határos rendszerekkel való cserefolyamatok formáinak

megvilágítása - a strukturális differenciálás elemzése az egyes részeknek az egészhez való viszonyát tisztázó elemzés. Egy rendszerelvű andragógiai elméletnek az átfogó célja abból áll, hogy a tapasztalati tényállásokat és magyarázataikat egy olyan behatárolt mértékre redukálják, mely legjobban képes orientálni a felnőttképzés rendszerében tevékenykedőket. A felnőttképzés nemcsak a nevelés- és művelődésügy része, hanem a társadalom önszabályozásának és fejlesztésének is tényezője. Philipp Eggers a középkorban a felnőttnevelést a keresztény egyház birtokolta és gondozta. Ez mindenkire kiterjedt. Középpontjában a biblia tanulmányozása állt A reneszánsz nemcsak felülvizsgálta a középkori hagyományrendszert, hanem az ön- és világmegértés radikálisan új elemeit is beépítette a felnőttek képzésébe. A rendszerelméleti felfogások másik dimenziójában mindenekelőtt a felnőttképzés funkcióit

igyekeznek szisztémába rendezni. Eggers öt funkciócsoportot vett számba: - általános továbbképzés funkciói; - politikai továbbképzés funkciói; - az adekvát társadalmi kritika és cselekvés képességeit fejlesztő funkciók; - a változó szociális adottságokhoz való alkalmazkodást biztosító átképzés; - az élet- és életmód-átalakítás funkciói Magyarországon Durkó Mátyás foglalkozott a felnőttképzés és a szorosan hozzákapcsolódó népművelés rendszerszemléletű megközelítésével. Durkó szisztematizálási törekvései mindig az egész felnőttképzésre és felnőttművelődésre, felnőttnevelésre terjedtek ki. W. Schulenberg funkcionális felosztása szerint megkülönböztethetünk: - tranzitórikus felnőttképzést, mely akkor jön létre, amikor egy új tan vagy ismeretkör gyors elterjesztését tartják szükségesnek; - a kompenzatórikkus felnőttképzést azoknak a népességcsoportoknak a számára szervezik, melyek

kellő ifjúkori iskolázását szociális vagy egyéb okok akadályozták. Ez a pótló képzés; - a komplementer felnőttképzés a modern társadalmakban mint permanens továbbtanulás vált társadalmi méretű szükségletté. Az emancipatórikus pedagógia az önfelszabadítás potenciálját kívánja fejleszteni, a szabadságra való érettséghez, az ebben az értelemben vett nagykorúsághoz kíván hozzásegíteni. A felnőttképzés mindenekelőtt a politikai kritika eszköze: folytatja és/vagy korrigálja a felnövekvés periódusában végbement és általában a fennálló rendszert erősíteni kívánó politikai szocializációt. A kritikai vagy emancipatorikus felnőttképzés elmélete azokat a szituációkat igyekszik felkutatni, melyekben a résztvevők távolságtartó társadalombíráló beállítódásai létrejönnek és megerősödnek. Dilthey nevelés definíciója a nevelés fe ladata az, hogy – az eszközök tudatosan összeállított rendszerének

felhasználásával – egy olyan szintre jusson el az egyén fejlődésének alakításába, mikor is az egyén képessé válik arra, hogy önmagát önállóan határozza meg. Lalage Bown fejlett és fejletlen tőkés országok közti különbség: - a fejlett ipari országokban, ahol uralkodik a szabadpiac és pioritást élvez a növekedés, ott magas a képzésben való részvétel aránya, a nevelés fokozottan az individuális teljesítményre irányul, nyílt a felvételi és a szelekciós rendszer, a nevelésben pedig rejtett módon érvényesül az ideológia. - A fejlődő országokban felemásan és gyengébb kiadásban megvan mindaz, ami a fejlett ipari országokban. A tanuló felnőtt életvilága szűkebbé válik, egyszersmind két vonatkozásban nagymértékben ki is tágul: - olyan szociális környezetbe lép, amely a privát és a munkahelyi társkapcsolatain kívül lényegesen hat rá, és amelyben személyiségerősítő pozíciót foglalhat el. –

tanulmányai révén szélesedik a látóköre, gazdagodik egész személyisége, megnő kompetenciája, ezáltal biztonságosabban mozog a világban, és javulnak személyes életperspektívái. Maróti Andor tétele: 1. A felnőttképzésben a hangsúly a hallgatók teljesítményeire esik 2 Az információkínálatból mindenki a jelentőségtulajdonítás is a megértés szűrő szempontjai szerint válogat. 3 A tanítást a felnőttképzésben is fejlesztésként kell felfogni A felnőttnevelés célja nem más, mint a személyiség folyamatos fejlődése/fejlesztése. Legyen képes az egyén megérteni a világot, találja meg helyét a környezetében, legyen képes azt alakítani, változtatni, s közben ő maga is rendelkezzen azzal a készséggel, amely a változásokra nyitottságát, folyamatos önfejlesztését eredményezi. Dinnyés János a felnőttképzés a megismerés, a változtatás é s a szocializáció elősegítésének egyik eszköze. A felnőttképzés annak

a módja és eszköze, hogy felkészítse az egyént a termelési tevékenységre, hogy lehetőséget adjon számára a társadalom szükségleteinek megfelelő szakmai tudás tökéletesítésére. A felnőttképzés annak módja és eszköze, hogy felkészítse az egyént a munka, a munkahelyek vezetésében való részvételre. A felnőttképzés annak módja és eszköze, amelynek segítségével az ember mindenfajta szerepben fejlesztheti önmagát. A felnőttképzés mód és eszköz, amely azáltal, hogy fejleszti a gazdasági és kulturális alacsonyabb-rendűségtől és elidegenedéstől való megszabadulásra irányuló törekvéseket, előkészíti az utat a felszabadult, önálló nemzeti kultúra létrejöttének és a nemzeti egységnek valamilyen újfajta tudatosságát segíti elő. Irányzatai a felnőttnevelési képzésnek: 1. Felvilágosító jellegű felnőttnevelés A művelődéssel, a többlet tudással távol tudod tartani magadtól a szegénységet és a

bűnt. 2. 3. 4. 5. 6. Tartalma: a) iskolai hiány pótlása írás-olvasás elsajátítása. Ha ez megvan, a szakmát lehet elsajátítani így lesz munka ezáltal nem leszel szegény és így elkerülöd a bűnt. b) művészeti tartalmak elsajátítása. A művészet élvezete Jellege: extenzív kíván lenni céljában azt fogalmazza meg, hogy mindenkire sz eretné kiterjeszteni. Gyakorlatban az a) tartalom válik dominánsság Erre az állam hajlandó intézményeket létrehozni. Pl vasárnapi iskola Miért támogatja az állam? a gazdaság miatt. Kellenek a szakmát tudó emberek ez a felnőttnevelés pótló funkció. A b)-t nem karolja fel az állam Ez öntevékenység marad Egyoldalúvá válik a felnőtt oktatás. Csak addig preferálja az állam, míg a gazdaság megkívánja. Romantikus felnőttnevelési irányzat Romantika kora Tartalmanként a művészetekkel való nevelést határozza meg. Extenzív jellegű. Jobb ember lesz aki művészetekkel él Nincs

kódja Nem tud olvasni, nem tudja élvezni a könyvet. Liberális felnőttnevelési irányzat Jellege intenzív, intenzivitásra törekszik. Kevesebb emberre terjed ki, a te szabadságod az, hogy akarsz e művelődni, vagy sem. Nem kötelez semmire Tartalma: arra törekszenek, hogy legmélyebben sajátítsd el. Tartalom elsajátítása az intenzivitásból következtében vezet az elit képzéshez (Közép-Európai Egyetem) Szociálpedagógia felnőttnevelési irányzat atyja Natorp Jellege extenzív. Társadalom nevelésről van szó Minden korosztály belefér, és minden szintér feladatának teszi. Tematizálja azokat a területeket, ahol intenzív felnőttnevelésre van szükség és ezt extenzíválja. Irányai: - állampolgári nevelés jó állampolgárt, hazafit nevelni, a politikai közélet számára próbál felnőtteket becserkészni pl. kell e Budapesten lakópark önálló vélemény - vallásos felnőttnevelési irány Pöggeler az atyja extenzív próbál lenni,

vallási értékrend terjesztését akarja, minél több felnőttet akar becserkészni. - életsegély elv Perszonalisztikus koncepció Alirányzatai: a) civilizációt bíráló változat megpróbálja az egyént középpontba helyezni. Minél nagyobb általános műveltséget ad, ezáltal nem fordít gondot a képzési folyamatokra. Szélesebb személyiség fejlesztés. b) szakma vonatkozású variáns szakképzésre helyezi a hangsúlyt. Piac orientált koncepció Elsősorban a felnőtt képzést, a szakmai képzést tartja. Az igényeknek kell mozgatnia a felnőttnevelési programot. A szakképzésre helyezi a hangsúlyt Koltai Dénes összehasonlítása kell!! 7. Reformista koncepció Legfontosabb feladata járuljon hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, segítse a változás iránti igényt 8. Biográfiai irányzat Kutatási területhez kapcsolódik. Tanulási életutak egybegyűjtése, azt nézi, hogy milyen végzettség, milyen tudásra van szükség az adott

gazdaságban, mi jellemzi a társadalmat. Segítséget kell adni. Cigányprobléma Magyarországon egyre többen vannak, egyre meghatározóbbak. Csoportokra koncentrál 9. Rendszerszemléleti koncepció A szociokultúrális környezet a kulcsszó, az egyénre koncentrál. Atyja Ludwig Von Bertalanffy egymással meghatározott kapcsolatban lévő elemek összessége. A mikro környezetem rendszerként funkcionál, amiben én vagyok az egy elem. Fontos a központi elemet megkeresni, és annak változtatásával kell megkezdeni. 10. Multikultúrális irányzat Több kultúrájú társadalomban nélkülözhetetlen. Célok: a különbséget és másságot elfogadtassa, a munkaerő mobilitásának segítése. 3 alapfunkció van: Pótló műveltségi hiányok visszapótlása, később mint amikor el kellett volna sajátítania. Pl 16 éves korig el kell végezni az általános iskolát nem fejezi be az iskolát, hanem később, teszem azt a börtönben. Aki lemarad, az végleg

lemarad. - Segítő, támogató akkor beszélünk erről, amikor szakmai segítséggel áll a felnőtt mögött, hogy a megkezdett nevelési, művelődési folyamatok ne maradjanak abba. Nálunk nem működik jól - Tovább vezető társadalmi funkció. Egyik képzési folyamat Bef ejeztével egy másik képzési folyamatba való bekapcsolódást segíti Koltai Dénes: A felnőttképzés funkcióváltása című cikk A felnőttképzés a rendszerváltás óta felértékelődött. A piaci viszonyok között talán a leghamarabb a tudáspiac jött létre. A felnőttképzés szerteágazó nagy rendszer, amiben az iskolarendszer mellett jól megfér a munkaerőpiaci-képzés, az idegennyelv-oktatás, a menedzser-, a katonai kiképzés, a szakmai át- és továbbképzés, a büntetőintézetek magatartáskorrigálása, de még a tudósképzés is. Az andragógia 1000 szállal kötődik a pedagógiához, a pszichológiához és a szociológiához. A felnőttek tanulását csupán a

biológiai regresszió, az előrehaladt öregedés s a mentális elmerevedés gátolhatja. A felnőttek tanulási képessége döntő mértékben megegyezik a gyermekével, sőt ahol az élettapasztalatokra is szükség van, ott jelentősen meg is haladja azt. Ott a legfejlettebb a felnőttek oktatása, ahol a leggyorsabb a gazdasági növekedés és az egy főre jutó bruttó társadalmi termék, így az a növekedésnek egyszerre feltétele és következménye is. A szervezett felnőttképzés kialakulásában az indrusztiális társadalom és vele együtt az alakuló munkásmozgalmak, a protestáns egyházaknak az urbanizáció következményeire keresett válaszai és Herdert követő romantikus nemzeteszme és az anyanyelvmentés játszottak döntő szerepet. A szervezett felsőoktatás a népfőiskolák megszületésétől lesz az oktatási rendszer része. Nikolai Frederik Severin Grundtvig francia és angol példák alapján létrehozta az első népfőiskolát. Célja az

idegen kultúrák térhódításának visszaszorítása az anyanyelv előtérbe állítása volt. Terve az volt, hogy a népfőiskola legyen az élet iskolája. Magyarországon létrehozták az 1950-es években a szakérettségi furcsa intézményét. A korszak igazi sajátossága a párt és tömegszervezeti propaganda intézményesítése volt. A tudás megszerzését sajátos beruházásként kell kezelni Az oktatás színvonala megfelelt az egy főre jutó bruttó társadalmi termelés színvonalának. A gazdaságpolitika gyakorlata nem kívánta meg, hogy intenzív, modern képzési, továbbképzési és átképzési intézményhálózat jöjjön létre az ésszerű hatékony munkaerő-gazdálkodás érdekében. Ezek működési, fejlődési feltételei értelemszerűen csak a piacgazdaság viszonyai között adottak. A rendszerváltozást követően a megfogalmazott a lapvető politikai cél a szociális piacgazdaság megteremtése volt. 1988-tól kezdődően, és radikálisan a

szabad választásokat követően hangsúlyos állami jelenléttel, kialakítja az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeit. Az általánosan képző iskolatípusok pótló jellegű képzési szisztémái mellett kitüntetett szakterületté vált a felnőtt alapképzés és átképzés, napjainkra valós szerepet kapott a tovább képzés. A felnőtt szakképzésnek, a továbbképzésnek és az átképzésnek jelenleg nincs tényleges helye a tantervekben, az önálló szakterületnek nincs főhivatású tudományegyetemi szakembere. A piacgazdasághoz kapcsolódó felnőttoktatási és andragógia kutatási tevékenységnek először a politikai és társadalmi feltételeit kellett megteremteni. Maróti Andor: A felvilágosító attitűd létjogosultsága A postmodern lezárja azt a kort, amely a felvilágosodással kezdődött, és tagadja annak szintem minden állítását. Tagadja egyoldalú racionalizmusát, az ÉSZ uralmába vetett hitét, a társadalmi lét tudatos

alakíthatóságát, a történelmi fejlődésre irányuló optimizmusát. Ezzel ellentétben meggyőződéssel vallja az emberi lét pluralitását, alakításának bonyolultságát, valamint a változások irányának kiismerhetetlenségét, amiből következik az ideológiák és az elméleti rendszerek hitelességének kétségbe vonása. Már a postmodern felfogás kialakulása előtt divat volt támadni a felvilágosodás paternalizmusát, vagyis azt, hogy az értelmiség egy része jótéteményként kínálja műveltségét a tanulatlan embereknek, s társadalmi emancipációt ígér nekik. A felvilágosodás magában foglalt az utilitarista szándékot, de ez a gyakorlatiasság megmaradt az alapfokú képzettség szintjén, az ígért társadalmi felemelkedést és egyenjogúságot nem adta meg. A postmodern filozófia ezt a bírálatot azzal egészítette ki, hogy utópisztikusnak minősítette a „tudás hatalom” jelszavát, mert úgy vélte, hogy semmilyen elméleti

tudás sem adhat bizonyosságot a valóságról és annak tetszés szerinti alakításáról. A valóság rendkívül differenciált és gyorsan változó. A tapasztalatokra építés szükségessége már a posztmodern filozófia megjelenése előtt követelménnyé vált a felnőttoktatásban. A tapasztalat csak változatlan körülmények között hasznosítható. Minden elmélet csak az adott viszonylatok egymásra hatásában fogható fel, és ezt az az ember tudja megtenni, aki rugalmasan gondolkodik, aki felfedezi adott helyzetben érvényes, aktuális vonatkozásokat. A kreativitás napjainkra jellemző képzési igény, nem tagadható, hogy ez már része volt a felvilágosodás filozófiájának is. De a felvilágosodás elválasztotta egymástól az észt és a képzeletet: az egyik érvényesülési területét a tudományban, a másikét pedig a művészetben jelölte ki. Ennek megfelelően került egymással szembe az intelligencia és kreativitás és lett az első

tanítás-tanulás meghatározója, míg a második a tehetség intuíción alapuló tevékenységének területévé vált. Sokan a tanulást a tananyaggal történő szolgai azonosulásnak tartják, mellőzve abban az önállóságot, és a lehetőséget az alkotó gondolkodásra. Ez a felfogás előnyben részesíti a „tananyag” memorizálását, és feleslegesnek tekinti a problémák önálló megítélését. Az öntevékenységet csupán a tanulást követő gyakorlati alkalmazásban fedezi fel, s a kreativitás fejlesztését is csak erre korlátozza. Ha a tanulás nélkülözi az önálló gondolkodást, akkor az ahhoz kapcsolódó gyakorlat sem lehet igazán öntevékeny, - hacsak nem azonosítjuk ezt az önkényességgel. Kant az önálló véleményalkotást a felvilágosodás lényegének tartotta. A felnőtt tanulónak ha jól felhasználható tudást akar szerezni, lényegében önmaga tanítójává kell válnia még abban az esetben is, amikor szervezett

képzésben vesz részt. A szervezett felnőttoktatásnak is mind nagyobb mértékben kekk individualizálttá válnia, ha hozzá akar járulni tanulói tanulási képességének fejlődéséhez, végső soron szellemi fejlődéséhez. Az individualizáltság nem jelent könnyebbséget a tanításban és a tanulásban állandó viszonyítást kíván az egyetemes és helyi és a személyes valóság között, s ha figyelembe vesszük a valóság állandó változását, akkor a távolabbi múlt és közelmúlt és a jelen között is. Ha a kreativitás feltételezi az asszociációs készség és divergens gondolkodás fejlettségét, valamint a képességet arra, hogy látszólag össze nem tartozó elemekből új struktúrákat, új eljárásokat építsünk, akkor az alkotó jellegű tanulás szükségessé teszi az azonos tárgykörben érdekelt személyek kommunikációját és kooperációját. A postmodern álláspont csak a másság tolerálását hirdeti Konszenzuson alapuló

összekapcsolásokról nem szól. Talán azért nem, mert attól tart, hogy minden egységesítés a részek önállóságát számolja fel A felnőttoktatás világproblémái – a felnőttoktatási stratégiákat meghatározó dokumentumok A legátfogóbb képet a felnőttoktatási világkonferenciák nyújtják. A tanácskozások színhelyei: Dánia, Kanada, Irán, Franciaország és Japán. A XX Században világméretűvé szélesedtek a nemzetközi kapcsolatok, egyben a feszültségek és ellentétek is. Az UNESCO 1949 nyarán összehívta felnőttképzők első világkonferenciáját. A színhely a dániai Helsingör Főleg NyugatEurópából és Észak Amerikából érkeztek Állást foglaltak az egyén és közösség viszonyának régi kérdésében, hangsúlyozva, hogy senki sem él magában és magárét, hanem beletartozik egy családba, gazdasági, társadalmi és nemzeti csoportba, melyekkel szemben kötelezettségei vannak. A felnőttképzés szűkebben

értelmezett feladatait meghaladó másik nagy témakör volt a szabadidő probléma. A beköszöntő technikai forradalom megnöveli az emberek szabadidejét A helsingöri konferencia Joffre Dumazedier referátuma nyomán meghirdetett egy szabadidő politikát. Elfogadták a konferencián E. M Hutchinson definícióját a felnőttképzés átfogja a műveltség minden olyan formáját, amelyet az érett ember elsajátít, és amely a személyi képességek és magatartás fejlesztését, valamint a társadalom és szellemi felelősség felkeltését tűzi célul, anélkül, hogy közvetlenül a hivatásbeli kiképzésre vonatkozik. Helsingör után bontakoztak ki a felnőttképzés új problémái, és alakult ki a permanens képzés. 1960-ban tartott monteali konferencián már részt vettek Afrikából, Ázsiából, és Latin-Amerikából érkezett küldötte is. Témái: - az iparosodás negatív velejárói és a felnőttképzés feladatai. A technikai haladás nemcsak áldás,

hanem technológiai munkanélküliséget is teremt. A munkapiacon elértéktelenedik a képzetlen munkaerő, életszükségletté válik a magasabb szintű kiképzés és a gyakori átképzés. A gépek sok tekintetben többet tudnak, mint az ember, és távlatilag olcsóbbak is, mint az élő munkaerő. Ezért az általános felnőttképzés mellé felsorakozik a felnőttek szakképzése is, mint fontos feladat. A felnőttnevelésnek segítenie kell az embereket abba, hogy ezt az új helyeztet ne csak elviseljék, hanem el is fogadják és alkalmazkodjanak hozzá. - A felnőttképzés elméletére nagy hatást tett, hogy itt erősítették meg a permanens nevelés eszméjét, azt a modelljét, mely átfog minden életkort és minden képzési szintet, kiterjed minden társadalomra és minden képzési formára, színtérre. A permanens nevelés teljes rendszere nemcsak az értelem, hanem az érzelmek kiművelésére is szolgál. - A felnőttképzés módszertanára vonatkozik, hogy a

felnőttképzésben alkalmazott módszerek rendkívül sokfélék. Arra szolgálnak, hogy egy rendkívül sokrétű társadalom szükségleteit és igényeit kielégítsék. - Az analfabétizmus leküzdése. Ez a feladat az egész felnőttképzés legfontosabb és legtragikusabb összetevője. 1965-ben került sor Teheránban az első alfabetizációs világ-kongresszusra, melyek az egyes országok delegációit miniszterek vezettek. A kongresszusra 88 ország, valamint számos világszervezet képviselője vett részt. Viták nagy témakörei: 1. Világméretű harc az analfabetizmus leküzdéséért Az analfabetizmus elleni harc történelmi szükségszerűség. Ehhez anyagi fedezet kell 2. Ötéves kísérleti program Ezeket a programokat az „interdiszciplináris koordináció jellemezte: pedagógusok, mérnökök, közgazdászok és szociológusok, valamint az audiovizuális eszközök szakértői fogtak össze a kísérleti programok megvalósítása érdekében. 3. Az

analfabetizáció mint felnőttképzés Ez éppúgy gazdasági, mint kulturális feladat Írástudó = az a személy, aki megszerezte az ahhoz nélkülözhetetlen ismeretet és kompetenciát, hogy gyakorolja mindazokat a tevékenységeket, melyek szükségesek a saját csoportjában és tágabb közösségében való hatékony közreműködéshez. Szoros összefüggést mutattak ki az egy főre jutó nemzeti össztermék és az írni-olvasni tudók és analfabéták között. 1972-es Tokiói konferencia címe: „A felnőttek nevelése a permanens neveléssel való kapcsolatában”. Öt szekció volt: - A felnőttek nevelése és a gazdasági, szociális és politikai célok közti viszony. – A felnőttnevelés viszonya az oktatási rendszerekhez – Pénzügyi források, metodológiai aspektusok – személyi specializáció a felnőttek képzésében Témák: - A permanens nevelés tapasztalatai és újabb problémái, - A kultúra átalakulása és megoszlása. A korszerű

felnőttképzésnek át kellene fognia a humán és a technikai kultúrát, és ki kell terjeszkednie az élet számos más területére is. – A demokrácia problémája, - az analfabetizáció továbbra is vitatott kérdései. A felnőttképzés fő feladata az iskolázottsági deficit pótlása – A szabadság problémája A felnőttképzés feladata, hogy a műveltség kiterjesztésével megnövelje az egyén életének szabadságfokát. Nem szüntetheti meg a társadalmi szabadság korlátait, de oldhatja azokat – Folyamatos világméretű együttműködésre van szükség. 1985-ben tartott IV. Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencia színhelye az UNESCO központ színhelye, Párizs volt. 122 tagállam és mintegy 60 nem kormányzati szervezet képviseltette magát Minden hangsúlyváltás ellenére évtizedeken át lényegében ugyanazok a problémák jelentek meg a vitákban és az ajánlásokban. A felnőttek tanulása önmegvalósításuk nélkülözhetetlen eszköze A

felnőttoktatás fejlesztésének alapelve pedig a demokrácia. Megerősítette a konferencia a felnőttképzés egész történetén végighúzódó szociális segítő tendenciát. Össze kell hangolni a helyi és a nemzeti felnőttoktatási politika és fejlesztési elképzeléseket. Meg kell teremteni az anyagi, tárgyi és társadalmi feltételeket annak érdekében, hogy a képzési szükségletek kielégítsék az egyes országokban. Gondoskodni kell az idősek oktatásához szükséges beruházásokról Törvénybe kell biztosítani a fizetett tanulmányi szabadságok és különböző kedvezményeket. Meg kell teremteni az összhangot az elsődleges iskolázás és a felnőttek képzése között. M Finger a felnőttek tanulását abból a szempontból vizsgálja, hogy milyen egyéni és társadalmi jelentőséggel bír maga a folyamat. Munkaerőpiaci képzések Munkaerőpiac fogalma tágabb értelemben: munkaerőpiacnak tekintenek minden szakmát megelőző képzést vagy

a szakmára felkészítő képzést. Szűk értelemben a szakma elsajátítására irányul. A munkahelyen történő munkaerőpiaci képzések típusai: 1. Testre szabott képzés Ez az első helyen áll a vállalati képzésnél A konkrét szerkezet konkrét feladataira készül a képzési program 2. Belső képzés Harmadik helyen áll A munkatársi gárda felkészítése a feladatok, készségek elsajátítására. 3. Külső képzés Negyedik helyen áll Egy-egy embert küldenek, beiskolázzák az illetőt 4. Kiigazított kész képzés Második helyen áll Pl a vállalat külső ajánlatot fogad el a képzésre Bagó József: Gazdaság, oktatás, munkapiac Az oktatás gazdasági, munkapiaci környezete az elmúlt évekhez képest alapvetően megváltozott. A gazdasági fejlődés ütemében csak Kína előzte meg hazánkat. Magyarország egyik gyenge pontja a munkaszervezés igen gyenge hatékonysága. Túljutva a foglalkoztatottak létszámának drámai csökkenésének

mélypontján, illetve a munkanélküliség tömegessé válásán, majd lecsillapodásán, a legutóbbi időszakban a foglalkoztatottak száma kisebb mértékben nőtt. LA tömeges munkanélküliség időszakának örökségeként a népesség valamennyi korcsoportjában, mindkét nemhez tartozók körében számottevő a gazdasági inaktivitás. Magas az inaktivitás aránya a nők és a 20-29 évesek között. Magas a tartósan munkanélküliek aránya A foglalkoztatottak és a munkanélküliek arányában is jelentős területi különbségek vannak. A gazdaságilag elmaradott térségekben a tőkebevonás, valamint az új munkahelyek kialakítása tekintetében elmaradás érezhető és ennek következtében itt a foglalkoztatási és természetesen a munkanélküliségi mutatók is rosszabbak. Az oktatást egyrészt a munkapiaci követelmények érvényesítésének nehézségeivel küszködik a „maradékelv” alapján támogatott egyik szektor lévén többségében

korszerűtlen épületekben, alulfizetett tanárok, korszerűtlen eszközökkel oktatnak. Az olyan alapvető tárgyakban, mint az olvasás és a matematika, a tanulói teljesítmények sokat romlottak. A középiskolai és felsőoktatás kiterjesztése az elmúlt néhány évben jelentősen javította a fiatalok, különösen a 17-21 éves iskolázási arányait. A felnőttképzésben több százezer fő vesz részt évente, amely meghaladja a középfokú oktatásban és képzésen részt vevő tanulók számát. Kialakult a képzési programok sztenderdizálása, de a képzési programok között szűk körű azon programok kínálata, amelyek alkalmasak a folyamatos képzés igényeinek kielégítése. Kialakult az oktatási piac. A felsőoktatási képzések és továbbképzések többé-kevésbé alkalmassá váltak a diplomások hosszú távú folyamatos képzési szükségletének kielégítésére. A tömeges munkanélküliséggel sújtott rétegek túlnyomó része általános

iskolai vagy legfeljebb szakmunkás végzettséggel rendelkezik. A érettségivel rendelkezők általában egy éven belül elhelyezkednek A munkanélküliek képzését, átképzését korszerű úgynevezett munkaerőpiaci képzési rendszer segíti, megfelelő támogatási eszközökkel, és kialakult regionális alapú intézményhálózattal. Néhány éve új, non-profit tanácsadó szervezetek alakultak. Létrejött e szervezetek szakmai szövetsége Megkezdődött a „Foglalkoztatási információs Tanácsadó Hálózat” kiépítése. Az elmúlt időszakban a munkapiaci beilleszkedést nehezítette, hogy az iskolából kilépő fiatalok, különösen a nők számára a közelmúltban nem állt elég munkahely a rendelkezésre. A vállalatokban igen gyenge a hajlandóság a dolgozók képzésének támogatására, az emberi tőke beruházásokba. Demográfiai okokból a gazdaság „természetes” munkahelyteremtő hatásának érvényesülése esetén is tovább nőhet a

munkanélküliség. A gazdaság és a foglalkoztatás jelzett emelkedése növelheti a járulékokból, adókból származó állami bevételeket, amelyek forrást teremethetnek egyes elhanyagolt területek fejlesztésére. A munkapiaci szereplők magatartása meglehetősen sokféle Erősödik a munkaadók munkavállalókkal szembeni támasztott minőségi igénye. Egyes térségekben a gazdaság már lefölözte a munkavállalókat, azaz kimerült az a minősig munkaerőkínálat, amelyre a gazdaságnak a piaci igényeknek való megfeleléshez szüksége lenne. E hiánya gazdasági növekedés gátjává válhat. A munkamegosztás hierarchiájának magasabb fokain elvárt az idegennyelv-tudás és a számítógép használata is. Alapvető jelentőségű, hogy szociális rendszerünk mennyiben felel meg az európai normáknak. A társadalom átalakulása és fejlődése mögött hajtóerőként az információs javak, nem pedig az anyagi javak termelése áll. A társadalom

alapvető természetét a számítógépes kommunikációs technikák rendszere határozza meg. A számítástechnika helyettesíti és fokozza az ember szellemi munkáját. A magas szintű tudást tömegesen termelő társadalomban a számítógépesítés mindenki számára lehetővé teszi majd, hogy tudást szerezzen és az önmegvalósítás felé haladjon. A társadalom szelleme globalizmus szellem lesz, amelyben ember és természet harmonikusan tud együtt élni, és amely etikailag szigorú önfegyelemből és társadalmi közreműködésből áll. Az új környezetben – az információkat óriási tömegben állítják elő, továbbítják és használják fel; - az időráfordításból, távolságból és az elhelyezkedésből fakadó eddigi hátrányok mérséklődnek; - az ügyintézés és a kereskedelmi üzletkötés minden fajtája elektronikusan bonyolódik le, - az élet és munkakörülmények radikálisan megváltoznak az információ és

kommunikációtechnológia révén. Kulcskérdés a szakismeret. A gazdasági egységek egyfajta szakképzési létesítményekké válnak, és az alkalmazottak az egész életen át tartó továbbképzéssel újfajta foglalkoztatási biztonsághoz juthatnak. Ez a biztonság széles körben érvényesíthető piacképes szakismeretet jelent majd, nem pedig a munkaképes életkor végéig egy cégnél, egy munkakörben kínál állást. A jövő információs társadalma erősen függ az egész életen át folyó tanulást megvalósító nemzeti keretektől. A tudás egyre inkább a fejlődés alapvető elemének számít, fontossá válik, hogy a tudás gyorsan és hatékonyan eljusson a társadalom különböző ágazataiba. A működő tőkét a magasan képzett, s gyakorlott munkaerő vonzza. A multinacionális vállalatok ott telepedtek legelőször, ahol a fejlettebb ipari kultúrával és magasabb szakképzettséggel rendelkező munkaerő-állományt magukhoz tudták szippantani.

Az inaktív munkavállalókat alacsonyabb képzettségük, illetve gyakorlatlanságuk miatt a kisebb, illetve a középvállalkozások szippantják fel. A gazdaság és a munkapiac összecsiszolásában fontos és egyre jelentősebb szerep vár a munkaügyi intézményrendszerre. A tartósan munkanélküliek foglalkoztatási esélyeinek javítás érdekében erőteljesebb lépések szükségesek a nem profitszempontok által vezérelt úgynevezett második munkaerőpiac kialakulásában. Altruisztikus nevelő: (altruizmus: önzetlen gondoskodás): Polgári szemléletű tanármodell. Olyan nevelői magatartást jelöl, amelynek középpontjában nem az oktató, nem a tantárgy, hanem a hallgató áll. Az ilyen szemlélet és gyakorlat nagyfokú éleslátást, beleélési képességet és érzékenységet követel a tanártól. A felnőttnevelésben különösen a hátrányos helyzetű egyének és közösségek oktatása, nevelése során eredményes módszer, de a színlelet

altruizmus nem sikeres. Analfabéta: Az a tanköteles koron túli személy, aki sem az iskolában sem azon kívül nem tanult meg írni, olvasni és alapműveltségi szinten számolni. Tágabb értelemben félanalfabéta az, aki elvégzett ugyan 1-3 iskolai osztályt, de – gyakorlás hiányában – legfeljebb a neve leírására és a legelemibb számolásra képes. Andragógia: Felnőttnevelés, felnőttoktatás, felnőttképzés. Az andragógia, mint tudomány és mint gyakorlat a társadalmi munkamegosztásba belépett illetve az erre társadalmilag jogosított fiatalok és életkori tekintetben is egyértelműen felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának, képzésének cél és feladatrendszerét, alapelveit, törvényszerűségeit, eszközeit vizsgálja és gyakorolja. Az egységes embernevelés tudományának egy része Antropagógia: Egyetemes embernevelési tudomány és gyakorlat, amely az ember iskolai és iskolán kívüli formákban történő

nevelésének, oktatásának és képzésének céljait, feladatait, törvényszerűségeit, eszközeit vizsgálja és gyakorolja. A nevelésnek azt az általános vonulatát fejezi ki, amely átfogja a gyermekek és felnőttek nevelését. Rendszertanilag két ágra osztható: a gyermeknevelésre (pedagógia) és a felnőttnevelésre (andragógia). Az antropagógia a pedagógiát és andragógiát integrálja. Átképzés: Olyan képzésforma, amely az eredeti szakmához képest merőben új ismeretek és készségek elsajátítását célozza meg. Büntetés-végrehajtás: A büntetőjogi büntetések végrehajtásának gyűjtőfogalma. A büntetésvégrehajtás az igazságügyi szervek hatáskörébe tartozik, irányítószerve az Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtási Országos Parancsnoksága. Alárendeltségben működnek a fiatalkorúak és a nagykorúak büntetés-végrehajtási intézetei, a Büntetésvégrehajtási Központi Kórház, az Igazságügyi

Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet. A büntetés-végrehajtási intézetnek három típusa van: fogház, börtön és fegyház; közöttük – szigor tekintetében – fokozati különbségek vannak. A büntetés-végrehajtás a kriminálpedagógia, és a kriminálandragógia alkalmazásának fő területe. A büntetés-végrehajtási intézetekben nevelőkollektívák működnek, átnevelő tevékenységet folytatnak. Dolgozók gimnáziuma: A magyar iskolarendszer szerves része; az iskolarendszerű továbbtanulás lehetőségét nyújtja mindazok számára, akik munka mellett kívánják középfokú tanulmányaikat folytatni és befejezni. Elősegíti, hogy a korszerű általános műveltség a társadalom széles rétegeinek birtokába kerüljön, s így újabb rétegek kapcsolódhassanak be az iskola elvégzése utáni szakmai képzés, átképzés és továbbképzés programjaiba a termelés és a szolgáltatás igényeinek megfelelően. Négyéves, érettségit nyújtó

iskolatípus Lehetővé teszi, hogy a tanulók munkahelyi és közéleti tevékenységüket színvonalasabban végezzék, alkalmasak legyenek az esetleges pályamódosításra. Biztosítja a megfelelő képességűek számára a felsőfokú továbbtanulás lehetőségét. A dolgozók gimnáziumában a nevelési lehetőségek forrása elsősorban a tantervek művelődési anyaga. A nevelés-oktatási folyamat megvalósításában a tanítási óra, a konzultációs óra, a beszámolók és vizsgák alkotják a személyiségformálás legfontosabb kereteit. Az anyagfeldolgozás alkalmai az esti tagozaton a tanítási órák, a levelező tagozaton az ún. konzultációs és gyakorló órák. Az esti tagozat heti három-, a levelező kétnapos Dolgozók szakközépiskolája: Korszerű általános műveltséget nyújt, illetve biztosítja a középfokú szakmai képesítéshez szükséges elméleti és gyakorlati tanulmányok elvégzését. Alapvető nevelési iránya a művelt szakember

képzése. Az érettségi vizsga bizonyos ágazatokon jogosít bekapcsolódni a felnőtt technikusképzésbe, s ez a megszerzett szakmán belüli lehetséges káderképzés felé mutat. Ez az iskolatípus elsősorban a szakiránynak megfelelő főiskolákon teszi lehetővé a továbbtanulást. Az általános iskolát végzett dolgozók számára az érettségit nyújtó szakközépiskola, illetve az érettségizettek számára a szakirányú kétéves kiegészítő tagozat lehet a továbbtanulás iránya. A dolgozók szakközépiskolája a közismereti és szaktárgyi tantárgyak rendszerét oktatja. A tantervek iskolatípusonként minden oktatási formában azonos cél-, feladat- és követelményrendszert írnak elő. A közismereti tantárgyak törzs- és kiegészítő tananyagra tagozódnak, a szakmai tantárgyak tantervei nem különböztetnek meg törzs- és kiegészítő anyagot Életsegély-elv: Polgári felnőttpedagógiai elv, amely szerint a felnőttnevelésnek választ

kell adnia az egyének és közösségek égető családi, hivatásbeli és szociális problémáira. Alkalmazásában az ismeretnyújtás, tanácsadás, gondoskodás egyaránt helyet kap. Belső vagy külső tényezők hatására valóságos (nem válságos) helyzetbe került csoportok megmentésében, a társadalomba való visszavezetésükben alkalmazandó pedagógiai elv. Élettapasztalat: Az egyénben mindennapi élete során közvetlen érzékelés, észlelés vagy közvetett, verbális tapasztalatcsere útján- mások céltudatos, pedagógiai irányítása nélkül – alakul ki. Tartalma kiterjedhet a természet tárgyainak, jelenségeinek, a társadalmi környezet tényeinek, az emberi viszonyoknak, viselkedéseknek az ismeretére. Terjedelme az egyén életútjának, életkorának, életkörülményeinek függvénye, így tartalma egyénenként rendkívül változatos és egyenetlen. Érvényesülésre nevelés: Minden formájában és megjelenésében elsősorban az egyén

munkahelyi és magánéletbeli elhelyezkedését, előmenetelét, érvényesülését kívánja előmozdítani. A szakmai ismeretek mellett nagy súlyt helyez a társadalmi kapcsolatteremtés készségének kialakítására. Az élettapasztalatok széles körének felhasználásra. Nem azonos a felnövekvő nemzedék szakmai pályára való felkészítésével, bár néhány eleme hasonlít hozzá. Felnőttképzés: Szakmai képzéshez kapcsolódó ismeretanyag elsajátítása. A felnőttnevelés és a felnőttoktatás szinonimájaként is szokták használni, bár a fogalom tartalmát és terjedelmét illetően ez félreértésekre ad alkalmat. Felnőttnevelés: Az UNESCO 19. ülésszakán (Nairobi, 1976) kialakult nemzetközi megállapodás szerint tartalmukra, szintjükre és módszerükre való tekintet nélkül mindazoknak a formális vagy nem formális, szervezett nevelési folyamatoknak az összessége, amelynek révén a felnőttek továbbfejlesztik készségeiket,

gazdagítják ismereteiket, tökéletesítik műszaki és szakmai képzettségüket vagy új irányba továbbképzik magukat. Az életkori határ, melyet átlépve a felnőttállapot kezdetét veszi, társadalmanként különböző Társadalmi rétegenként, szubkultúránként is változhat. Jellemző nemenkénti eltérése is u A felnőttnevelés abból indul ki, hogy a felnőtt ember szociális körülményeitől, életmódjától, munkájától, motiváltságtól, gyermek és ifjúkori művelődésének minőségétől függő mértékben nevelhető. Felnőttoktatás: Iskolarendszerű oktatási folyamatok. Általában az általános műveltségi anyag megszerzésével kapcsolatban használják. Része az autodidakta tanulás is, amennyiben az intézmények közvetetten és részlegesen irányítják vagy befolyásolják. (dolggimnáziuma) Funkcionális analfabéta: Az a személy, aki bár rendelkezi befejezett iskolai végzettséggel, e végzettségnek megfelelő ismereteket és

készségeket nem tudja alkalmazni. Formális képzés: A meghatározott cél érdekében konkrét követelmények teljesítését előíró iskolarendszerű képzést értjük. Gerontagógia: Az időskor és az öregedés társadalomtudományi vizsgálata. Az időskorúak körében folytatandó nevelés elméletével és gyakorlatával foglalkozik, az ezzel kapcsolatos szemlélet fejlesztésére törekszik. Gyorsolvasás: Szakszövegek hatékony és rugalmas olvasási módja. Ennek birtokában képesek vagyunk az olvasmány gyors értékelésére, az értelemhordozók pillantatok alatt történő felismerésére. Alkalmas arra, hogy terjedelmesebb szövegekből azt válasszuk ki, amire szükségünk van. Iskolarendszerű felnőttoktatás: A hazai iskolarendszer része, a felnőttnevelés intézményes szektora. Szűkebben a kifejezést csak a dolgozók általános iskolájára és középiskoláira szokták használni. Lényegesen sajátja, hogy mintegy párhuzamos a rendes korúak

iskoláival Jogilag a „nappali” iskolákkal egyenértékű végzettséget ad, s ezzel társadalmi és pedagógiai hátrányokat kompenzál. Koegzisztencia: A szó jelentése közös előfordulás, együttlétezés. A pszichológiában azt fejezi ki, hogy a személyiségben egyidejűleg különböző fejlettségű készségek vannak jelen. Egyes gyerekek eltérnek az átlagos fejlődésmenettől: egyes képességeik messze meghaladják kortársaikét, ugyanakkor más területeken lemaradhatnak. Ezt a transzferhatást enyhíti: valamely képesség fejlesztése más képességekre is jó hatású. Felnőttek esetében a koegzisztencia a többékevésbé kialakult képességek eltérő színvonalát jelenti Az egyén általános képességei viszonylag kevéssé térnek el, minél speciálisabb egy képesség, annál valószínűbb, hogy egy másik speciális képesség színvonalától nagymértékben eltér. Kognitív disszonancia: Azt fejezi ki, hogy vannak helyzetek, amikor

cselekvésünk és a róla való ismeretünk nem összeillő. Ez a helyzet feszültséget kelt, ezért ennek csökkentése érdekében, ha lehet, változtatunk a cselekvésen, ha nem, akkor a kognitív szférában következik be a változás, véleményünket, ismeretünket igazítjuk cselekvésünkhöz. Kommunikációs készség: Lehetővé teszi, hogy az egyén hatékonyan oldja meg a kommunikáció folyamatából a rá háruló feladatokat: találjon partnerével közös jelrendszert; saját közléseit alakítsa megfelelő módon, megfelelően értse partnere közléseit. Fejlesztése komplex nevelőtevékenységet igényel; a tanulót járatossá kell tenni különböző jelrendszerek használatában, kiválasztásában, a rejtett közlések értelmezésében. Felnőttek esetében különösen nehéz az élet során kialakult közlési-értelmezési sztereotípiákat felbontani. Kriminálandragógia: A felnőttnevelés tudományának az - andragógiának - ez az új ága a 20. sz

második felében alakult ki. Cél-, feladat- és eszközrendszerét tekintve, alkalmazási területét illetően szerves egységet alkot az andragógiával, a pedagógiával és a kriminálpedagógiával. Feladata: a felnőttkorú elítéltek nevelése-átnevelése törvényszerűségeinek tanulmányozása; ennek alapján a zártintézeti nevelés-átnevelés speciális szempontjainak kidolgozása. Szerepe van a felnőtt elítéltek utógondozásában és a bűnözés megelőzésében. Kriminálpedagógia: fiatalkorú bűnözők büntetés-végrehajtási nevelése-átnevelése problémáival foglalkozik. Feladata: a fiatalkorúak megóvása a bűntől és bűnt elkövetettek visszavezetése a társadalomba. Kriminálpszichológia: A pszichológia alkalmazott ága, amely a bűncselekményt elkövetett személyek (fiatalok és felnőttek) indítékait vizsgálja. Eredményeit a kriminológia, kriminálpedagógia és a kriminálandragógia egyaránt felhasználja. A

kriminálpszichológus a büntetőeljárás egész folyamatában fontos szerepet játszik. A bizonyító eljárásban, mint „igazságügyi pszichológus szakértő” szakvéleményével segíti a tettes felderítését, illetve az igazságos bírói ítélkezést. A büntetés-végrehajtásban büntetésre ítéltek neveléséhez-átneveléséhez nyújt segítséget. Lifelong learning: egyfajta fejlesztési stratégiaként értelmezhető, a kisgyermekkortól halálunkig jelölve ki a határait. Élethosszig tartó tanulás Liberális elv a művelődésben: Szabadelvűség, ami a kultúraközvetítés semlegességét jelenti, főként ideológiai-politikai tekintetben, de az értékek kiválasztásában is. Arra törekszik, hogy bő kínálatot adjon és teljesen az igénylőkre bízza, hogy mit választanak belőle. A nevelést, befolyásolást elutasítja, az igények alakítását nem vállalja, a kulturális javak feldolgozását magánügynek tekinti. Előnye, hogy, az embert

állítja a középpontba Hátránya, hogy az elsajátításban az embert magára hagyja, s mivel a folyamatba nem akar beleavatkozni, segítséget sem ad a nehézségek megoldásához. Moderátor: Azt a személyt jelöl, aki felszólításaival, kéréseivel, útmutatásaival irányítja a felnőttoktatás aktivizálásra épülő rendezvényeit Feladata a programok tartalmi előkészítése a rendezvény folyamán gondoskodás arról, hogy minden jelentős észrevételre, javaslatra válaszoljanak a szakemberek vagy a hallgatók. Ügyel arra, hogy a viták, beszélgetések ne térjenek el az eredeti témától, kizökkenti a rendezvényt a holtpontról. Ő nyitja meg az előadást és mond zárszót, összefoglalva a leglényegesebb kérdéseket. Munka helyetti tanulás: Munkaidőben történő tanulás. Ennek idejére elmentik a dolgozókat a napi munkakötelezettségeik alól. A munkaidőt ilyen esetben kötelező tanulással kell kitölteni, a munkán kívüli időben pedig

kis egyéni tanulási szakaszok vannak. A munkanélküliek tanulása hasonló időszerkezetben történik. Munka melletti tanulás: Munkán kívüli időben, illetve szabadidőben történő tanulás. Ez a tanulás a munkamegosztás rendjén belül helyezkedik el, olyan emberek végzik, akiknek már helye van a társadalmi munkamegosztás rendszerében, s ez meghatározza társadalmi kapcsolataikat, nagyrészt életmódjuk jellegét is. A két tevékenység, a munka és a tanulás itt nem különül el oly módon és olyan mértékben egymástól, mint a főfoglalkozásként tanuló gyermekek és ifjak esetében. Művelődés: A társadalom kulturális életének egyik alapvető és legtágabb értelmű kategóriája. A művelődés a kulturális javaknak a személyiség különböző célú aktív tevékenységéhez kapcsolódó változó társadalmi körülmények által befolyásolt elsajátítása, s ennek következtében a személyiségformálódása, optimális esetben

gazdagodása. A művelődési jelenségek három fő típusa: Spontán formálódás: Regeneratív szórakoztató művelődés: Céltudatos művelő-nevelő folyamatok: Nevelés: Tágabb értelemben az emberre irányuló valamennyi hatás, amely az egyént a társadalmi együttélés során éri és amely kölcsönös, állandó jellegzetessége az emberi közösségi együttélésnek. A nevelés a társadalom egyik alapfunkciója Szűkebb értelemben csak az egymással tervszerűen koordinált, egésszé szerveződő, tudatos fejlesztő hatások rendszere. Elsősorban a nevelők céltudatos tevékenysége, amelynek célja az embert életfeladatainak megoldására képessé tenni abban a társadalomba, amelyben élni fog, hogy alkotóan és aktívan bekapcsolódhasson a társadalmi-kulturális fejlődés folyamatába. A nevelés teendői a születéstől kezdődően az iskoláskoron át a felnőttkor egészére kiterjednek. Non-formal euducation: A nyugati felnőttnevelésben használt

kifejezés. 1 Közművelődés: az ismeretterjesztés, művelődés iskolán kívüli formái. 2 Olyan felnőttnevelési forma, amely nem követeli meg a hallgatók beiratkozását, nyilvántartását. Nyíltegyetem: Annak nyújt továbbtanulási lehetőséget, aki hátrányos helyzete vagy hibás pályaválasztása miatt kiesett a felsőoktatás szűrőjén. A hallgatók képzése háromféleképpen történik: rádió-tévé adásaival, levelező úton, intenzív bentlakásos tanfolyamon. Oktatócsomag: A tanulási folyamatot segítő, témakörönként összeállított eszközrendszer. A részidős vagy egészében távirányításos oktatási formákban ezek az eszközök közvetítik az ismeretanyag tartalmát és feldolgozásának módját. Elemei: oktatási program, útmutató, tankönyv, hangszalagok. Hanglemezek, diafilmek, filmek Külön jelentőségük van az önellenőrzést szolgáló eszközöknek. Permanens nevelés: Az UNESCO 19. ülésszakán (Nairobi, 1976) elfogadott

meghatározás szerint kiterjed az élet valamennyi dimenziójára, a tudás valamennyi ágazatára; különböző eszközök révén biztosítja és minden fejlesztési lehetőség felhasználásával elősegíti a személyiség kibontakoztatását azokban a nevelési folyamatokban, amelyekben a gyermekek, fiatalok és különböző korú felnőttek életük során részt vesznek. Az egész életen át tartó nevelési hatások, folyamatok rendszerét egységes egészként kell felfogni, amelynek a meglévő nevelésügyi rendszerek struktúrájának átalakítása éppúgy célja, mint a nevelésügyi rendszereken kívüli nevelési lehetőségek fejlesztése. A permanens nevelés magába foglalja a permanens oktatást és a permanens képzést, ez utóbbi esetben a fogalom tágabb értelmében, mint továbbképzést, átképzést, újabb pályára, tevékenységi területre való felkészítést. Permanens tanulás: A művelődés egészét kifejező életformát jelent, annak az

embernek az életmódját, aki folyamatos tájékozottságra, tanulásra törekszik. Megvalósulási formái, módszerei és területei sokfélék. Végbemegy művelődésként, nevelésként és önnevelésként és közképzésként. Minden megnyilvánulási formájában és minden területén tudatos, sőt céltudatos aktusok rendszere. Átfogja az emberi élet egészét, kisgyermekkori, gyermekkori, ifjúkori és felnőttkori tanulás; másrészt iskolai és iskolán kívüli, illetve iskolán túli tanulás. Két nagy, viszonylag önálló és egymást követő, de egymással szoros tartalmi és szervezeti kapcsolatban lévő szakaszból áll: a) kifejlesztő szakaszból és b) továbbfejlesztő szakaszból. Az első szakasz gyermek és ifjúkorban valósul meg, a második ifjú- és felnőttkorban. Posztgraduális képzés: Alacsonyabb szintű vagy ún. első fokozat, illetve diploma megszerzése utáni továbbképzést, magasabb szintű vagy második, esetleg harmadik

diploma megszerzésére irányuló képzést jelent. Postsecondary képzés: Akkreditált, felsőfokú képzés. Akkreditált, mert valamelyik felsőfokú intézménynek be kell fogadni a képzés 30%-át, tehát el kell fogadnia a tananyag 30%-át; felsőfokú, mert érettségire alapul. A szakmai végzettség felsőfokú, az állami végzettség középfokú marad. Szakképzés, mert szakmát ad A képzés nappali, iskolarendszerű Az állam fejkvótát ad érte. Nem lehet két évnél rövidebb OKJ: 55 Reedukáció: átnevelés, újranevelés. Reszocializálás: Valamilyen szocializációs zavar miatt a társadalmi életből kiszakadt és kényszerítő körülmények közé került személynek a társadalomba való visszavezetését, visszasegítését jelenti. Leggyakrabban alkoholisták kényszergyógykezelésük, szabálysértők elzárásbüntetésük, törvénysértők (bűncselekmény elkövetői) szabadságvesztés-büntetésük stb. következményeként kerülnek

meghatározott ideig izolált helyzetbe. A reszocializálás intézményesített állami és társadalmi szervezetekben folyik. Fő feladata, hogy a kényszerhelyzetből szabaduló személyt munkához juttassa és segítséget nyújtson szociális problémáinak megoldásához. A reszocializálás a kriminálpedagógia és a kriminálandragógia fontos kutatási területe. Szocializáció: Az egyéni beilleszkedése a társadalomba; azon képességek, normák és magatartásformák elsajátítása, amelyek lehetővé teszik, hogy rész vegyen a társadalom életében, a társadalom és saját csoportjai többé-kevésbé hasznos tagjává váljon. A társadalomba való beilleszkedéssel párhuzamosan zajlik az individualizáció, melynek során az egyén egyre inkább megkülönbözteti magát a környezetétől, saját személyiséget, normákat és képességeket alakít ki. Az individualizáció és a szocializáció azonos folyamat két oldala, egymást feltételező jelenségek. A

szocializáció az élet végéig tart. Szórakozás: Az ember szabadidős tevékenységének egyik nagy területe, amelyet az ember a rekreációért (fizikai és szellemi megújulás) végez, hogy utána újult erővel láthasson hozzá feladatai elvégzéséhez. A szórakozás felfelé, a művelődés felé nyitott Formái és folyamata létformává válva a szórakoztató kultúrát eredményezi. Távoktatás: Korszerű felnőttoktatási képzési forma, amelynek alapvető jellemzői, a hallgató önállósága, a hallgató-oktató térben, időben jellemző elkülönülése. Tutor: A felnőttek egyéni és csoportos tanulását irányító személy. Fő módszere a tanácsadás és a konzultáció. Magyar megfelelői: konzulens, tanulmányi tanácsadó, patronáló, szakkörvezető, tanfolyamvezető. Viktimológia: Új tudomány, amely a bűnözés jelenségeiben az áldozattá válás okait kutatja. A bűnözés jelenségeinek vizsgálatában együttműködik a kriminológival,

kriminálpszichológiával és a büntetőjoggal. A viktimológia elsősorban az áldozattípusok kimunkálásával, a tettes és az áldozat viszonyának elemzésével segíti a bűncselekmények reális értékelését, s ezzel az igazságos bírói ítélkezést. Különösen nagy szerepe van az életellenes bűntettek vizsgálatában, tudományos magyarázatában. Az andragógia tudomány-rendszertani kérdései, belső rendszere, alapfolyamati, alapfogalom készlete. 1833-ban Alexander Kapp megalkotta a felnőttek képzésének jelölésére az „andragógia” kifejezést. Egy objektumra, az elmélet tárgyára alkalmazzák ezt a kifejezést vagy valamely más hasonló terminust, máskor egy tárgy elméletére. A tárgy elméletére A tárgy jelölésére nyelvünkben három jelölő terjedt el: „felnőttképzés”, „felnőttoktatás”, „felnőttnevelés”. Elsősorban a nem iskola- vagy tanfolyamrendszerű művelődés alkotja azt a határvidéket, melyet hol

besorolnak a felnőttképzés körébe, hol „közművelődésként” vagy egyéb néven elkülönítenek tőle. Aszerint, hogy egyes irányok mit tekintenek tárgyuknak, változik ezek rendszertani besorolása is. Pl: a felnőttpedagógia egyértelműen a neveléstudományok egyik ágaként jelenik meg. Az andragógia kifejezést 1921-ben a német Eugen Rasentock vezette be újra A felnőttnevelést meg kell különböztetni a gyermekneveléstől és demagógiától (népnevelés). A tanároknak olyan szakembereknek kell lenniük, akik együtt dolgoznak a tanulókkal. 1951-ben Heinrich Hansellmann kezdte újra használni. Az andragógia úttörői: német Franz Pöggeler és Herbert Grau, a francia Bertran Schwarz, Angliában J.A Simpson, az USA-ban pedig Malcolm Knowles vette át a kifejezést. Nálunk Durkó Mátyás A pedagógia a felnövekvők nevelésének elmélete, az andragógia a felnőttek nevelése az öregkorig, a gerontogógia pedig az öregekkel való sajátos

kvázi-pedagógiai foglalkozásé. Pedagógiai modell: a tanuló függő személyiség, a tanár dönti el, hogy mit, mikor és hogyan tanuljon a tanuló, ő ítéli meg az eredményt is. A tanulónak kevés tapasztalat lehet a tanulás forrása Átadási technikák vannak a tanítási módban. A tanagyag az egyes tárgyak sorrendi logikája szerint szerveződik. Erősen életkorfüggű Külső nyomás készteti a tanulásra Andragógiai modell: a tanuló önirányító személyiség, de ha gyerekként kezelik, függő szerepet vesz fel. Fontos tanulási források a sok és eltérő tapasztalat Uralkodó tanítási mód a csoportos beszélgetés, vita, probléma megoldás, egyéni tanulás. A tanulás irányultsága szükségletközpontú A tanulás az életgyakorlat segítője. A tanagyag élet- vagy feladat középpontú vagy problémaorientált. Meg akar felelni új követelményeknek, előre akar lépni Medinszkij: Antropoggia ↓ ↓ Pedagógia Andragógia Századunk második

felében széleskörűen elterjedt az az eszme, hogy az ember képzése, de még nevelése sem fejeződhet be a felnövekvés időszakában, hanem a születéstől a halálig kell tartania. A pedagógia gyermekközpontú, az andragógia résztvevő központú. 1923-ban Medinszkij az andragógia szakterület egy egységes embernevelési folyamat része. Ő ezt az egységes embernevelési folyamatot antropogógiának nevezi. Szerinte a fogalom azt érzékelteti, hogy a világ már nem csak pusztán gyermeknevelésben gondolkodhat, hanem a neveléstudomány egy életre kiterjedő illetékessége a pedagógia mellett egy másik szakterületet is magába foglal. Differenciálás életkor szerint Andragológia résztudományai: I. Az általános és elméleti andragológia; II Az andragógiai tenchnológia; III: Az andragógiai kutatás módszertana; IV. Szak-andragológiák A pedagógia és andragógia közti különbség alapjai: 1. A pedagógus és andragógus, s a „kliensek”

közötti viszony, kapcsolat 2. A társadalmi helyzetből adódó különbségek 3. Munka keretei Durkó Mátyás az andragógiát egyszerre a működtető szervezetek, s a domináns nevelési cél és tartalom szerint a felnőttnevelés fő területeit a következők szerint határozza meg: 1. Általános irányú felnőttnevelés: célja és fő tartalma az alap- és általános műveltség pótlólagos kialakítása felnőtt korban. 2. Szakirányú andragógia: fő tartalma alap és általános műveltségre épülő, különböző szakirányú nevelés. Munkanélküliek felzárkóztató képzése, szakmunkások átképzése 3. Közéleti – közösségi, állampolgári andragógia: az alkotó közösségi, közéleti munkához szükséges társadalomismereti, közgazdasági, politológiai, embernevelési stb. műveltség kialakítása, többnyire nyitott nevelési keretekben. 4. Szociális gondozó munka andragógiája: a társadalom hátrányos helyzetű rétegeivel

foglalkozó szociális gondozók pótlólagos képzése. 5. Kriminálandragógiai: gyakorlat és elmélet arra vonatkozóan, hogyan lehet és kell a leghatékonyabban a szabadságvesztésre ítéltek társadalomtól való izolálását illetve átnevelésük érdekében aktív munkajellegű foglalkoztatást, iskolarendszerű vagy tanfolyami tanításitanulási folyamatba való bekapcsolódását szervezni, a velük való interperszonális viszonyt kialakítani. Alapvető célja olyan felnőttkori ismeret -, képesség -, gyakorlati készség és magatartásformálás, amely előkészíti a reszocializációs folyamatok minél hatékonyabb lezajlását. 6. Katonai andragógia: a katonák szakmai és általános irányú nevelés megvalósítása testi, erkölcsi, társadalmi, kézéleti, magas szintű technikai, szakmai területen. Andragógia belső tagozódása: 1. Iskola rendszerű felnőtt oktatás 2. Szociális munka andragógiája: általában valamilyen szempontból valamilyen

deviáns vagy hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik. 3. Személyzeti munka andragógiája: humán erőforrás menedszer emberek fejlesztése, továbbképzésének megszervezése 4. Tanácsadás andragógiája: - távoktatás, - szervezet fejlesztési program Antropagógiának 3 alapfolyamata van: - szocializáció, - nevelés, - művelődés. Szocializáción a társadalomba való beilleszkedés spontán folyamatát értjük. Egész életünk végéig elkísér. Beilleszkedés Csökken a jelentősége ahogy öregszünk A nevelés- önnevelésbe csap át A művelődés nem más, mint a kulturális javak elsajátítása, közben személyiségváltozás következik be, optimális esetben személyiség gazdagodás. Mindenki maga választja, az ő aktivitása kerül előtérbe. Szabadidőben történik A szocializáció a mindennapiságunk újratermelődése, nevelés a társadalmiságunk újranevelése. Ha nevelési hiányok vannak, nem tudunk bekapcsolódni a művelődési

folyamatba. A nevelési folyamat kódrendszert tanít, hogy a társadalmi újratermelődés megtörténjen. Bármikor elsajátíthatjuk a kódrendszert Feketéné: Andragógia és pedagógia című cikk Delfi-technika esszékérdések alapján összegyűjtik a téma elismert szakembereinek véleményét, ezután a válaszokat tartalmilag elemzik, meghatározott szempontok alapján összehasonlítják, majd az eredményekről egy jelentést küldenek a résztvevőknek, és egy újabb fordulóban vagy további válaszokat kérnek tőlük, vagy face-to face (szemtől szembe) tanácskozása invitálja őket. Majd ezek elemzésével a kutatók következtetéseket vonnak le a lehetséges jövőperspektívákat illetően, és ezeket egy zárójelentésbe foglalva elküldik a válaszadóknak, illetve publikálják a nagyközönség számára. Milyen kapcsolat áll fenn a felnőttnevelés és a pedagógia, mint tudományterületek között kérdésre a szakemberek fele nyilatkozott úgy, hogy

a felnőttnevelésnek különálló, saját filozófiája/elmélete van, amely különbözik a gyermekek és ifjúkorúak nevelésének filozófiájától/elméletétől, a pedagógiától. A legtöbben ezt andragógiának nevezték A válaszolók másik tábora nem lát szignifikáns különbségeket a felnőttekre és a felnövekvőkre vonatkozó nevelésfilozófiák között. Mindkét csoportban vannak olyanok, akik egy harmadik táborba is besorolhatók, úgy tartják, hogy a két terület egy közös diszciplínához tartozik, amely tartalmazza átfogó filozófiájukat és teóriájukat, és amelyen belül mindkét terület többé-kevésbé független, de egymáshoz is kapcsolódó Sok és átfogó különbség mutatható ki például a célok, alapelvek, résztvevők, szükségletek, érdekek, lehetőségek, a gyakorlat kivitelezése, az intézményesülés vagy a szociális szerepek tekintetében. Ezek az eltérések részben a gyermek és a felnőtt különbözőségéből

adódnak A felnőttnevelésben túlságosan dominált a hagyományos pedagógia, és a gyakorlatban még ma is ez a helyzet. Az andragógia viszont, mint új filozófia, segíthet átgondolni és újra definiálni a felnőttoktatás egészét. A felnőttképzés filozófiája volt az, amely megalapozta és megtermékenyített az egész életen át tartó, permanens nevelés elméletét, és ez is azt indokolja, hogy az andragógia autonóm státuszra tarthat igényt. Az élethosszig tartó nevelés minden átfogó elmélete feleslegessé improduktívvá teszi a pedagógia és az andragógia szétválásáról folytatott vitákat. Colin Titmus a tanulásban meghatározó szerepe van a tapasztalatoknak, és az idősebbek rendszerint több tapasztalattal rendelkeznek, mint a fiatalok, a tapasztalatok elsajátítása azonban az egyes embereknél annyira különböző mértékű és szintű, hogy hiba lenne ezeket a tapasztalati szinteket és minőségeket összekapcsolni bizonyos

életkorokkal, és erre alapozni az oktatás tervezését. Michael Law és Maurizio Lichtner a gyermek és a felnőtt különbségét nem tartják nagyobbnak, mint a felnőttek különböző csoportjai közötti eltéréseket, és ezzel magyarázzák az andragógia és pedagógia közötti túlzott különbségtétel indokolatlanságát. Ahelyett, hogy a felnövekvőket és felnőtteket csak tanulási képességük tekintetében hasonlítjuk össze, egyéb pszichológiai – antropológiai jellemzők szempontjából is vizsgáljuk, akkor a kétféle képzési szituáció nagyon is eltérőnek mutatkozik. Malcolm S. Kowles a képzés helyzetétől és tartalmától függ, hogy melyiket célszerű alkalmazni. Gáspár László: Szocializáció, nevelés, művelődés A szocializáció, a nevelés, a művelődés különböző, de összetartozó folyamatokat, tendenciákat jelölő fogalmak. Részlegesen esnek egybe Nem rendeződnek hiearchikus rendbe, közvetlenül egyik sincs

alárendelve a másiknak, de kölcsönösen összefüggnek. Összefüggésük, kölcsönhatásuk egy nagyobb egységen belül jön létre, amit „hétköznapian” az emberformálódás folyamatának lehet nevezni. A szocializáció, a nevelés, a művelődés sem külön-külön, sem együttvéve nem meríti ki az emberformálás fogalmát, nem „fedi” az emberformálódás folyamatát. Az emberformálódás folyamatában kivételese, középponti, és meghatározó szerepük van. A szocializáció, a nevelés, és a művelődés egyenértékű elsajátításformák. Értékük abból a tényleges, tapasztalatilag bármikor megállapítható hozzájárulásból fakad, amellyel mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását, gazdagítását segítik. A teljes és kifejlett emberi társadalmi létezésben a „szerves egész” mindegyik alkotóeleme fontos, jelentős, értékes és nélkülözhetetlen. A mai kultúrfokon a társadalomba való beilleszkedés

csupán a szocializáció útján ugyanis lehetetlen. A mai ember nem belenő a társadalomba, hanem bevezetik út abba Amibe belenő az a közvetlen környezete. A közvetlen környezet statikus fogalom, igazi dinamikáját a mindennapi élet eseményei, történései adják meg. A szocializáció jellege, természete, funkciója is csipán ebben az értelmezési keretben határozható meg szabatosan, mert a szocializáció a legszorosabban a közvetlen környezetben lezajló mindennapi élethez kötött folyamat. Igazi funkciója: az egyén mindennapi életképességének kialakítása. A szocializáció folyamán az egyed tapasztalatilag sajátítja el azokat a mindennapi képességeket, amelyek számára adott, közvetlen környezetben a saját fenntartásához szükségesek. A szocializáció tulajdonképpeni tartalma a mindennapi élet cselekvésformáinak, tárgyainak, nyelvének, szokásainak közvetlen tapasztalati elsajátításában ragadható meg. A szocializáció tehát

egy adott közvetlen környezetre és egy adott társadalmi csoportra, egy adott tevékenységi körre és szintre korlátozódó folyamat, ebből következően irányában és színvonalában is különböző. A szocializáció az elsajátítás egyik meghatározott formája, amelyben az egyednek a saját fenntartásához (reprodukciójához) szükséges képességei, tapasztalati úton kialakulnak. A NEVELÉS abban különbözik a szocializációtól, hogy nem spontán, véletlen, hanem tudatosan vezetett társadalmilag szabályozott, elsajátítás, valamint abban, hogy a nevelésben nem az egyed, hanem a társadalom fenntartásához szükséges képesség elsajátítása az elsőrendű feladat. Ami a szocializáció útján is elsajátítható, ahhoz nincs szükség külön nevelő-növendéki erőfeszítésre. A képességek tudatos, szervezett, rendszeres iskolázása, fejlesztése alapvetően nem csoport- hanem társadalomérdekű tevékenység. A nevelés a szubjektum ( a

cselekvő egyén) társadalmilag szükséges értékteremtő képességeinek intenzív fejlesztését szolgálja. A MŰVELŐDÉS főképp abban különbözik a szocializációtól, hogy nem pusztán tapasztalati, hanem tudatos, külön erőfeszítést igénylő elsajátítás, és a neveléstől, hogy nem kötelező, hanem önkéntes tevékenység. A művelődés úgy is jellemezhető, mint az általános műveltségnek – az egyéni érdeklődés által meghatározott irányban való – öntevékeny továbbépítése. Sem a terjedelme, sem az iránya sem a szintje nem esik egybe közvetlenül az általános műveltség állományával. A művelődés terjedelmét az egyéni érdeklődés szabályozza A művelődés tárgya elvileg bármi lehet, amelyben elsajátítható és elsajátításra érdemes emberi erőfeszítés, képesség, tudás halmozódott fel. Gyakorlatilag mégis azok az alkotások képezik a művelődés tárgyának és anyagának középponti vonulatát,

amelyek a filozófia, a tudomány, a technika és a művészet területén jöttek létre. A szocializáció elsősorban az egyed a nevelés elsősorban a társadalom a művelődés elsősorban az egyéni műveltség reprodukcióját – újra- és újjáteremtését – szolgálja. Egyik sem létezik vegytiszta alakban. Alapfeladatán kívül mindegyik tartalmaz valamit a másikból is A szocializáció gyakran feldúsul a nevelés és a művelődés bizonyos elemeivel. A képességek tudatos, rendszeres iskolázása egyszersmind szocializációs folyamatokat is megvalósít. Értékkülönbség nincs, és nem is lehet közöttük. A szocializációnak ontológiai (létbeli) elsőbbsége van a neveléssel szemben, a nevelésnek pedig a művelődéssel szemben. (Ontológiai elsőbbsége annak az „egyik”-nek van, ami nélkül nem létezhet a „másik”). Az egyén elemi szintű szocializáltsága nélkül a képességek rendszeres iskolázása megvalósíthatatlan. A

szocializáció, a nevelés a művelődés különböző emberformáló folyamatok. Mindegyiknek van valamilyen intézménye. A családra úgy tekintünk, mint a szocializáció, az iskolára, mint a nevelés elsődleges intézményére. A művelődésnek nincs ilyen egyetlen intézménye, sokkal inkább a művelődési intézmények hálózatáról, vagy rendszeréről kellene beszélnünk. Az emberformálás folyamatai és intézményei között a megfelelő összhangot csak lassan, nehezen lehet megteremteni. Az egyes hatásrendszert egyszerre két irányból kell áttekinteni: egyrészt a folyamatok, másrészt az intézmények nézőpontjából