Oktatás | Andragógia » Hercegfalvi Marianna - Andragógia

ANDRAGÓGIA Készítette: Hercegfalvi Marianna  Az antropagógia, mint az embernevelés tudománya. A pedagógia, az andragógia és a gerontagógia. Az andragógia fogalma, területei, belső tagozódása. Az andragógia a felnőttképzés tudománya, mely a felnőttképzés társadalmi funkcióival, a felnőtt korosztály iskolai és iskolán kívüli képzésének cél és feladatrendszerével, a felnőttek tanulás és tanításának eszközeivel és módszereivel foglalkozik. Az andragógia gyűjtőfogalom, mert nem csak a felnőttképzés tartozik ide, hanem a - személyzeti munka andragógiája, - humán menedzsment andragógiája, - szociális munka andragógiája, - tanácsadás andragógiája. Az andragógia fogalmát 3 terminológiával jelöljük, melyek egymás szinonimái. 1. Felnőtt nevelés a nevelő nem csak szakmai ismereteket, de a személyiséget is megpróbálja formálni. Bipoláris (2 ember kell hozzá aktívan), céltudatos tevékenység. A nevelő

magasabb ismereti szinten kell hogy legyen, ami nem feltétlenül iskolai végzettségben mérhető. 2. Felnőtt oktatás általános tudástartalom elsajátítását jelenti. Pld iskolákban a kötelező tantárgyak oktatását, felnőttképzésben pedig a nem szakmai képesítést nyújtó tárgyak oktatását (életmódtábor, agykontroll, stb.) 3. Felnőtt képzés kifejezetten szakmai képzés, szakképesítés megszerzésére irányuló folyamatot jelent. Az andragógia görög eredetű szó. andros – férfi, gógia – nevelés Először 1833-ban használják ezt a szót – amely Alexander Kapp német középiskolai tanár nevéhez fűződik -, majd feledésbe merül és csak az 1900-as évek elején tűnik fel újra. Magyarországi megjelenése az 1960-as évekre tehető – Durkó Mátyás - 2 Tudomány-rendszertanilag: Antropagógia (egységes és egyetemes ember nevelés tudománya) Szocializáció Pedagógia Andragógia (Gyermek és ifjúsági korosztály

iskolai képzésének, nevelésének cél és feladatrendszerével, a tanítás és tanulás folyamatának rendszerével és eszközeivel foglalkozik. Szervezett, intézményesített.) Gerontológia (Idős korúak oktatásával, képzésével, szellemi frissen tartásával foglalkozik.) A pedagógia és az andragógia – mint társtudományok – összehasonlítása: Szempontok Feladat: Korosztály: PEDAGÓGIA Gyermek és ifjú korosztály iskolai képzése 3 éves kortól 16/18/23 éves korig terjed ANDRAGÓGIA Felnőttek tanulása - tanítása 16/18/23 éves kortól 60 éves korig terjed Önkéntes részvételen alapul Erős belső motiváció. A motivációs szint magasabb. Önirányító személyiség Kötelező Alacsony, vagy kielégítő. Külső nyomás hatására veszünk részt a közoktatásban. Függő személyiség. Tanár dönt mit, mikor, hogyan tanuljon és ő ítéli meg az eredményt. Kevés tapasztalat lehet a tanulás forrása. Sok és eltérő

élettapasztalattal rendelkeznek , ami a tudás forrása lehet. Költségvonzata: Ingyenes. Fizet azért, hogy tanulhasson. Mikor tanul: Munka helyett nappali tagozaton „fő Munka mellett szabadidejében foglalkozásban”. Figyelem, „fejletlenebb”, szétszórt, arra figyel, ami Fejlett, akarattal hosszabb ideig tud koncentráció érdekli. koncentrálni. Tananyag Tanítási óra keretében kapja meg a teljes Előadások, konzultációk, csoportos elsajátítási mód: tananyagot, egyirányú ismeretközvetítés. beszélgetések keretén belül kapja meg a tananyag egy részét. Erősen épít az önálló tanulásra és kutató munkára. Számonkérések 1993. évi LXXIX sz törvény a közoktatásról 2001 évi CI sz törvény a módja: 1993. évi LXXVI sz törvény a szakképzésről, felnőttképzésről ennek melléklete az OKJ (állam által elismert szakképesítések (812 db) Formája: Csak iskola rendszerű Iskola rendszerű és iskola rendszeren kívüli (hallgatói,

vagy tanulói szerződéses jogviszony) Intézményei: Óvoda, Ált. Iskola, Középiskolák (ami lehet Közép és Felsőoktatási Intézmények, gimnázium, szakközépiskola és szakoskola, Munkaerőfejlesztő és Átképző de mindegyik 4 éves), Felsőoktatási Központok (1991. Miskolcon az intézmények. első, jelenleg 9), Felnőttképzési Vállalkozások, Civil Szervezetek, Kamarák (mesterképzés csak itt). Részvétel: Motiváció szintje: A tanuló fogalma és énképe: A tanulók tapasztalata:  A felnőttkor, a felnőttség problémái és a felnőttképzés. A felnőttkori megismerés és tanulás. A felnőttkori tanulás (tanulási kompetencia, tanulási motivációk, tanulási képesség felnőttkori változásai). A célcsoportok A felnőttség egyszerű szóhasználatban a felnövekvést követő életszakaszt jelenti. A szó értelme azonban ennél jóval bonyolultabb. A felnőtt állapot ugyanis különféle típusú jellegzetességek együttese, mely az

alábbi csoportokba osztható: - naptári életkor (életévek száma) - anatómiai, biokémiai és fiziológiai életkor (testi növekedés befejeződése, végleges testarányok kialakulása, nemi érettség) - pszichikus életkor (dinamikus egyensúly, viszonylagos stabilitás) - szociális életkor (tanulói státus vége, családi pozíció megváltozása, felnőtt állampolgári jogok és kötelességek) - értékrendszer-jellemzők (a magatartást magasabb rendű motiváció utalja, másokra is kiterjedő felelősség. A felnövekvés és a felnőttség határvonalát az érettség elérésének fogalmával jelöljük. G. W ALLPORT pszichológus szerint a személyiségérettség kritériumai: 1. Az én érzésének kiterjesztése (Új és új szociális kapcsolataink, azonosulásaink szervesen beépülnek én-érzésünkbe.) 2. Meghitt viszony másokkal (ragaszkodás, együttérzés, mások tiszteletben tartása.) 3. Érzelmi biztonság (Önelfogadás) 4. Valósághű percepció

(A való világgal való szoros kapcsolatunk) 5. Az én tárgyiasítása (Önismeret és humor, önirónia) 6. Egységesítő életfilozófia (életcél, fejlett lelkiismeret, értékorientáció) Tehát a felnőttség leegyszerűsítve: Az egyén reális életlátással rendelkezik, célokat tűz ki maga elé és azért képes lépéseket tenni. Felelősségérzete van másokért is. A felnőtt nem „kész lény”, a felnőttlét nem állapot, hanem folyamat. A felnőtt élet egyes szakaszaiban nélkülözhetetlen az „áttanulás”. A felnőttek zöme – évezredeken át – megszokta, hogy az alapvető kérdésekre az erre hivatottak szűk köre válaszol. A lakosság túlnyomó része felnőtt korában sem vált a mai értelemben „nagykorúvá”, mert mindig „felülről” várt irányításra, útmutatásra. A modern társadalmak életviszonyai –ahol nélkülözhetetlenné vált a változó világhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége- azonban fordulatot hoztak

e téren. Szükségessé vált a „permanens (folytonos) nevelés-képzés”. Az embereknek általában a 20-as életévei körül legjobb a tanulási teljesítménye. - 2 (Azt a fiziológiai tényt, hogy az agy súlya a 20-as életévek után csökken 1922ben Scammon és Dunn kimutatták.) Az érettség elérésével – a csúcspontállapot után azonban a tanulási képességek terén megkezdődik a hanyatlás. A tanulási teljesítmények nagyrészt függnek az - „intrinsic factors”azaz belső tényezőktől (alapvető életkori folyamatok) - „extrinsic factors”-től a külvilág befolyása a teljesítőképességre. A tanulási eredményesség előfeltételei, melyek a viselkedésváltozás következő formáit hozza létre: - készségek megszerzése, - szokások, beállítódások és reakciómódok különböző szituációkra - a kognitív(értelmi) funkciók változásai - az információk elsajátítása. (Ebben a Brandengurg-tól származó felosztásban nem

szerepelnek a lehetséges változások az emberi ösztön-, szükséglet- és élménystruktúrában.) A tanulási folyamatokban szerepet játszó „belső viselkedések” közül legfontosabb a tanulási motiváció! Különbséget kell azonban tennünk - egyrészt: tartós, habituális és aktuális motiváció - másrészt: elsődleges és másodlagos motiváció között. Habituális motiváció: Az adott tárgy iránti általános érdeklődést jelenti, kedvet és elszántságot bizonyos ismeretek, készségek megszerzésére. A motivációnak ezt a fajtáját döntő mértékben a végcél mozgatja. Aktuális motiváció: Arra vonatkozik, hogy ha van valakiben általános vonzódás és készség egy bizonyos tudásegyüttes megszerzésére, készen áll-e az együttműködésre, hajlandó-e erőfeszítéseket megtételére. Primer motiváción azt értjük, hogy a tanulási cél fejt ki motivációs hatást. Szekunder motiváció lehet viszont, hogy az éppen napirendre

került téma, az előadó személye, vagy a felmerülő problémákban való érintettségünk miatt aktivizáljuk magunkat. Azonban van, ami megkönnyíti és van, ami megnehezíti e folyamatok kibontakozását. Könnyít az eredményes tanulás öngerjesztő jellege: a tanulás sikere, ha külső elismerés-megerősítést kap, felfokozza az önbizalmat és megnöveli a tanulás iránti érdeklődést. Ezzel magasabb szintre jut a tanulási motiváció, tovább nő az eredményesség és újabb sikereket ér el a tanuló személy. Ez egy körforgás A tanulás kudarcai is egy körforgás, mely azért lehet „ördögi kör”, mivel sokkal nehezebb kijutni belőle. - 3 A felnőtt embert sok minden készteti tanulásra, továbbtanulásra, de sok a visszatartó tényező is. Ilyen tipikus negatívumok például: - ha a cél túlságosan távoli, szinte elérhetetlen, - ha az eredményről nincs kellő időben és módon visszacsatolás, - „iskolás” stílus és módszerek,

ahol tanuló számba veszik, - ha a tanulmányi rend nem veszi figyelembe életkörülményeit, családi viszonyait, - ha a csoport-légkör nem kielégítő (túlzott a teljesítménykényszer, vagy esélyegyenlőtlenség). A tanulási képesség felnőttkori változásai: A tanulási képesség egy összetett fogalom, és ezen belül a következő elemeket különböztethetjük meg: - A képesség kapacitása: lényeges egyéni különbségek léteznek. - A tanulás könnyűsége: a tanulási tartam felfogásának időtartama. - A tanulás tartóssága: megtartóképesség, az emlékezés sajátosságai - A tanulásra való ösztönözhetőség: mennyire lehet valakiben felébreszteni a tanulási kedvet, érdeklődést. - A tanulás intenzitása: mennyire van meggyőződve az egyén a tanulás értékéről és szükségességéről. A tanulást segítő és gátló érdeklődés: Különbséget kell tenni a tanulást segítő és hátráltató érdeklődés között. Nyilvánvalóan

probléma lehet az érdeklődés iránya. A felnőttkori tanulás esetében a hallgatók általában a tanulásuk tárgyát nem az érdeklődésük alapján választják meg, hanem mert szükség van a bizonyítványra, vagy mert éppen beiskolázzák őket. De ha még az érdeklődési körüknek meg is felel az oktatás, sokszor azt kell tanulniuk, ami valójában nem érdekli őket. Ami iránt érdeklődnek, már csak azért sem tanulhatják kellőképpen elmélyülten, mert idejüket és energiájukat leköti a „kötelező” tanulás. Ez az ellentmondás jól érezhető azokban a felnőttképzési intézményekben, ahol különböző típusú tárgyakat tanítanak. Ennek a problémának a megoldási lehetőségeiről eltérőek a vélemények mind az oktatók, mind a hallgatók körében: Egyik elmélet szerint: jó teljesítmények csak ott születnek, ahol magas színvonalú a tárggyal való azonosulás. Mások szerint: a követelményen van a hangsúly. (társadalmi

elvárások, munkaerő-piaci helyzet, kulturális élet valódi szükségletei) Az érdeklődésnek számos fokozata van, s a gyengébb fokozatokból viszonylag könnyen kifejleszthetők az erősebbek. Például minél többet tud a hallgató valamiről, annál érdekesebbnek találja azt, amit újonnan tud meg róla. Ilyenkor már könnyebb is a tanulás, mélyebben és maradandóbban vésődik be a tudás. - 4 Teljesíthetetlen követelmények elé állítja magát, akit minden egyformán érdekel. Ezt Rókusfalvy Pál úgy fogalmazta meg, mint „realitásra törekvést”, amely az egyén szempontjából azt jelenti, hogy az igényszint és a teljesítményszint közti különbség a lehető legkisebb legyen. Az érdeklődés mindenképpen együtt jár az érzelemmel. Maga az érdeklődés is inkább felfogható az érzelem sajátos formájának, mint tisztán tárgyi „megismerési irányultságnak”. Az érzelem egyfajta „rokonszenvezés”, hiszen azért fordulok

bizonyos tárgyakhoz megkülönböztetett módon, mert rokonszenves nekem és a velük való foglalkozás során pozitív érzelmeket élek át. Az érdeklődés érzelmi hőfokának van egy bizonyos életkori görbéje is: A szertelen(csapongó) érdeklődés nagymértékben a serdülőket és a fiatalokat jellemzi. Ezzel szemben felnőtt korban az érdeklődés hűvösebb formája alakul ki (A gyermeknél és a serdülőnél az érzelmi, a felnőtteknél pedig az értelmi erők az uralkodóak.) A felnőtt és különösen az öregedő ember „életkori sajátossága”, hogy fokozatos az érzelmek elfagyása, eltompulása, az érdeklődni tudás ártalmas beszűkülése. (Az ilyen emberre mondta Einstein, hogy „aki nem tud többé csodálkozni és nem érez meglepetést, az olyan, akár a halott, akinek lezáródott a szeme.”) Az idős ember egyik legjellemzőbb vonása a szellemi „étvágytalanság”. De ettől az életszakasztól eltekintve az ember mindhalálig nyitott

maradhat a világra, képes a tanulásra, sőt bizonyos fokú változásra is. Az érdeklődés fejleszthető, bár az intézményes oktatás többsége se nem épít az érdeklődésre, se nem fejleszti azt megfelelően. Az érdeklődés megragadására csak néhány koncepció létezik: Érdeklődést az kelt - amihez közünk van (a jó oktató feltárja az elsajátítandó ismeretkör kapcsolatát a hallgatók életvilágával, érdekeivel) - ami újszerű (eltér a megszokottól, sablonostól. Az újszerűség viszonylagos, mert a hallgató a mérték) - amiről tudunk már valamit (a merőben idegent éppoly értetlenül fogadjuk, mint amilyen unalommal a már jól ismert dolgok agyonismétlését) - ami „nyitott”: amiben különféle lehetőségek rejlenek, vagyis a probléma (a probléma-megoldás öröme serkenti az érdeklődést és önbizalmat) Hogyan válik a figyelemből (vagy éppen „felfigyelésből”) valódi, tartós, a személyiségbe beépülő érdeklődés?

Attól függ leginkább, hogy a környezet mennyire becsüli meg az érdeklődő magatartást. Olyan felnőttoktatásra van tehát szükség, amely nemcsak engedélyezi az érdeklődést, kérdezősködést és vitatkozást, hanem sokra tartja azt, és épít rá. - 5 - A felnőttek emlékezeti működése A felnőtt ember az ismerettárolás kétfajta lehetőségével rendelkezik: 1. Tudatában (emlékezetében) raktározza el a tudást 2. Külső tárolóeszközöket alkalmaz Évezredeken át ebben a fő szerepet az ábrázolás és az írás jelrendszerei játszották. Napjainkban azonban a multimédia a tanítás és tanulás teljesen új formáit tette lehetővé. Ezek változást hoztak az emlékezőtehetség működtetésében is A „narratív” jellegű témakörökben (ahol a leíró, elbeszélő szöveg raktározása és előhívása a feladat) a résztvevők egyre szélesebb köre támaszkodik technikai segédeszközökre. Mivel ezek lehetővé teszik a megértés és

megjegyzés későbbi időpontra halasztását, ezért kevésbé állítódnak be emlékezeti munkára. Az is igaz, hogy mindaz, amit egyszer átéltünk, valamilyen módon nyomot hagy bennünk – nem lehet semmit sem teljesen elfelejteni. Ugyanakkor megjegyezni sem lehet mindent. A tanulás egyik nagy kérdése tehát, hogy mit felejtünk el és mit őrzünk meg emlékezetünkben? Tanulásnál legfontosabb a megértés. (rögzítés és begyakorlás csak utána következhet) Értelmetlen szövegek felejtése nagyon rohamos, mert hiányzik az emlékezet munkáját támogató legfőbb tényező: az összefüggések láncolata, a „logika”. Emlékezeti teljesítmény fokozásának egyik útja lehet az emlékezőképesség fejlesztése, tréning. Továbbá a sokoldalú aktivitásnak is döntő szerepe van A passzív emlékezetre való hagyatkozás helyett az aktivitás ismeretrögzítő erejét kell hasznosítani. Ugyanis a jó emlékezőtehetség egyik titka abban áll, hogy érdemes

rajzot, szerkezeti vázlatot, táblázatot készíteni a tanulás során, mert így több tevékenység segíti a megértést és a megjegyzést. Ezt már alkotó tanulásnak nevezhetjük, amely a memóriateljesítményt is feltétlenül megnöveli. Az aktív tanulásban a tanulási szándék is rendkívül erős segítő tényező. Amit a legjobban tudunk, az általában könnyen jut eszünkbe. Azonban minél idősebb a felnőtt ember, annál többször kerül olyan helyzetbe, amikor nem „ugrik be” a tudás. Ilyenkor van szükség a szándékos felszínre hozásra E téren sajátos, egyéni szokások alakultak ki. Fontos tényező a felidézésnél, hogy ki melyik emlékezeti típusba sorolható. - „Érzékelésre alapozó” típus (pld. művész akiknek kép és hangemlékek ereje segít a felidézésben. Őket további három csoportra lehet osztani: vizuális=látási , auditiv=hallási , motorikus=mozgási élmény.) - „Logikai” típus (pld. tudós, akiknek a nyelvi,

fogalmi megőrzés megy könnyebben.) - „Vegyes” típus (akiknél nagyjából egyenlő a fenti két tényező szerepe.) - 6 Mindezek az emlékezési sajátosságok nagyrészt meghatározzák az ismerettárgyak egyes csoportjai iránti fogékonyságot is. (pld beszélünk arcmemóriáról, névmemóriáról, számmemóriáról, stb.) Az ismétlés szerepe Az első megtanulás után „hamar” kell ismételni. Ismétlési szakaszokat kell beiktatni a tanítás-tanulás folyamatába. Ez a felnőttoktatásban szinte lehetetlen, hiszen ott merőben lineáris az előrehaladás (vagyis egy új anyagot csak akkor lehet elsajátítani, ha az előző részt szilárdan tudják a hallgatók). Kevés előadó számol az ismétlés szükségességével. Pedig az ismétlés nem újratanítást jelent, hanem a korábbi tudás új szempontok szerinti felidézését, rögzítését. Az összefoglaló ismétlések pedig lehetővé teszik a lényeg kiemelését, az átfogóbb szemlélet és új

összefüggések felszínre hozását. De még az ismétlések sem garantálják a szilárd tudást. A felnőtt hallgató körében nagyon gyakran tapasztalhatók a tanulási gátlások. - Visszaható (retroaktív) gátlás: amikor a hallgató túl sok anyagot akar egyszerre bepótolni, megtanulni, az egymásra halmozott ismeretek részben kioltják egymást és az újabb tudás elnyomja a közvetlenül előtte megszerzett, még nem eléggé szilárd tudást. - „Hasonlósági” gátlás: minél jobban hasonlít két tananyag egymáshoz, annál nagyobb az összetévesztés veszélye. - Érzelmi gátlás: amikor a felfokozott érzelmek (pld. szorongás, vizsgaláz) miatt a hallgatónak nem jut eszébe az, amit egyébként jól tud.  Az intézményesült felnőttoktatás kialakulása. Felnőttképzés hazánkban A felnőttek viszonylag rendszeres és módszeres tanítása, nevelése régi előzményekre tekint vissza. Sajátos értelemben már a „történelmi idők”

kezdetén folyt valamilyen felnőtt-tanítás: mítoszok, törvénymagyarázatok, vagy egy új tan föltünésekor tanítványok toborzása jelzi ezt a távoli előzményt. A módszeres felnőttoktatás először az antik görög demokráciában jelenik meg és az ezt követő korokban is találunk erre példákat. Az intézményes felnőttképzés kezdetei a XVIII. sz-ban jelennek meg, amikor a szervezett felnőttképzés két irányba terjedt ki: - az analfabétizmus leküzdése - a gyengülő vallásos hit megerősítése. Aztán nagy előrelépés történt a XIX. sz-ban A felvilágosodás kori alapeszme, hogy az emberek közti egyenlőtlenségeknek, nyomornak, bűnnek, sötét előítéletekkel teli világlátásuknak legfőbb oka a tudatlanságban rejlik, következésképpen minden művelődéssel megszüntethető. Ezen eszme már magában hordozta a közoktatás kiterjesztésének és a tudományterjesztésnek a programadó időtálló gondolatát. Itt már megtalálható a

permanens nevelés és az autonóm tanulás fontosságának felismerése. (Condillac abbé levele a pármai hercegnek) Az önművelés legfontosabb eszköze sokáig a könyv volt. A múlt század második felében megszaporodtak az olvasókörök és valóságos hálózatokká szerveződtek a kölcsönkönyvtárak. A felnőttképzés intézményesülésében nagy előrelépést jelentett a Dániában és nyomában gyorsan más skandináv országokban a népfőiskolai mozgalom. A századforduló táján mind a szervezett felnőttképzés, mind az általános művelődés fellendülési korszakát élte, melyet megtört az I. világháború A gazdasági világválság csakhamar a felnőttképzés központi feladatává tette a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek javítását. A II. világháború idejében a hitlerista hatalom a teljes képzési rendszert akarta centralizálni és fajelméleti szelleművé átszervezni. A felszabadulás után kezdődhetett a népfőiskolák

„feltámasztása”. Az első jelentős empirikus kutatások a hatvanas évek elejétől kezdődtek. A hatvanas évek közepétől már megalakult néhány felnőttképzési tanszék és az andragógiát széleskörűen elismerték mint új diszciplínát (tudományág). Megváltozott az andragógia önértékelése, előtérbe került a szakképzési funkció és a felnőttképzés jobban beletagolódott az állami gazdaság- és szociálpolitikába. (Ezt nevezte el Tietgens a felnőttképzés „realista fordulatának”.) Egyre több országban bocsátottak ki felnőttképzési törvényeket, melyek a színvonal, a képzésekhez szükséges szabadidő és a pénzügyi feltételek biztosítására irányultak. A felnőttképzésre fordított összes költség hamarosan átlagosan megnégyszereződött. - 2 A hetvenes évektől a felsőoktatás szintjén is megerősödött a felnőttképzés. Az andragógiai kutatásokkal új művelődés-szociológiai és

motiváció-pszichológiai eredmények születtek, mélyebben feltárták a felnőttek tanítás-tanulás folyamatainak jellegzetességeit. A nyolcvanas években a fejlettebb ipari országokban ugrásszerűen tört előre a modern technika. A videó, számítógép megjelentek a magánháztartásokba is, ezzel módosultak az információszerzés és a tanulás módozatai. A felnőttképzésben mindenekelőtt az információtechnika vált keresett tudássá. Tovább erősödött a kereslet az új kvalifikációkat nyújtó képzések iránt. Érdekes módon megnőtt az eddig „periférikus” énvédő, énfejlesztő, meditációs és hasonló tréningek iránti igény. Mára a felnőttképzés ”művelődési szolgáltató” ágazattá vált. És ez nem csak világszerte terjedő felfogás, hanem egyre inkább gyakorlat is. Felnőttképzés hazánkban: Nehezen köthető egy meghatározott időponthoz a felnőttképzés kezdete, mivel a múlt különböző korszakaiban egybeolvadt a

művelődés általánosabb folyamataival. Hosszú évszázadokon át csak az egyházak hitterjesztő és hiterősítő tevékenységéről beszélhetünk. Szent István volt az, aki törvényben igyekezett biztosítani, hogy a falvakban élő felnőttek igénybe vehessék papjaik nevelő munkáját. Nagyon sokáig csak elvétve akadtak próbálkozások a felnőtt polgárok nem pusztán vallási célú tanítására. Itt példaként említhetjük tolnai Dali János és társainak kezdeményezését, hogy az analfabétákat írás-olvasásra, a földműveseket mezőgazdasági ismeretekre tanították. Hazánkban a felnőttképzés kialakulását csupán a XVIII. sz utolsó évtizedeire tehetjük. Az elmélet jelentős úttörője Bessenyei György volt 1825-1890 között nagy számban jöttek létre társadalmi, gazdasági, kulturális egyesületek (1841. Természettudományi társulat), fellendült a könyv- és folyóirat kiadás, könyvtárakat alapítottak. Minden a közműveltség

szintemelkedését jelezte Kossuth Lajos még „hasznos ismereteket terjesztő társaságról beszélt, Eötvös József már „népoktatási egyletek” felállítását ösztönözte. Úttörő kezdeményezés volt Türr Istvánnak és Irányi Dánielnek a felnőttek szervezett és rendszeres képzési programja. Cél az analfabétizmus felszámolása és a felnőttoktatás anyagi bázisának megteremtése volt. Irányi Dániel törvényjavaslatai után a minisztérium a tanítóknak külön fizetett minden olyan felnőtt után, akik megtanultak írni-olvasni. E közben az erősödő munkásmozgalom önképző egyleteket hozott létre, ahol az elemi ismereteken kívül társadalmi és természettudományi ismeretekkel is foglalkoztak. - 3 Az 1890-es években megkezdődött a felnőttképzés intézményeinek kibontakozása és a népműveléstől való elkülönülése. Ekkoriban jöttek létre a három éves „munkásgimnáziumok”, amelyek már beilleszkedtek a

közoktatási rendszerbe. Ebben az évtizedben kezdődött a parasztság iskolán kívüli szakoktatása, melyet „gazdasági vándortanítók” végeztek, akiket már népművelőnek, agy andragógusoknak lehet tekinteni. Ekkortájt jelent meg Gutenberg Pál –tüzetes és személyes tapasztalatokon alapuló- leírása a skandináv népfőiskolai mozgalomról. 1907-ben Pécsett szervezték meg az országos szabadtanítási konferenciát. 1911-ben új törvényjavaslatot készítettek az iskolán kívüli oktatásról, mely elsősorban azokra a 15 évesnél idősebb állampolgárokra vonatkozott, akik önkéntesen jelentkeztek az előadásokra. 1918-ban megalakult Magyarországi Tanítók Szakszervezetének tervezete a felnőttoktatás jelentős kiszélesítését irányozta elő, pld. népi egyetemet kívánt létesíteni. Az I. világháború és az azt követő időszakban a felnőttképzés minden formáját igen erősen áthatották világnézeti és politikai törekvések. A

kor felnőtt nevelési törekvéseit általában az jellemezte, hogy nagymértékben a fiatal felnőttek felé fordult. Ilyen volt például a felnőttképzés történetében nagy szerepet játszó napfőiskolai mozgalom is. Bár az első népfőiskolát 1914-ben Bajaszentivánon alapították, mégis az első felvirágzása csak a harmincas években következett be és egészen 1948-ig tartott. A legnagyobb múltú az 1936-ban Sárospatakon alakul református népfőiskola, melyet sorra követtek evangélikus és katolikus népfőiskolák. 1941-ben alakult meg a Népfőiskolai Tanács Szabó Zoltán elnökletével. A népfőiskolákért sokat tettek az ún. népi írók (Móricz Zsigmond, Erdei Ferenc és mások), akik cikkeket írtak a mozgalomról, akciókat szerveztek és előadásokat vállaltak ott. (Bár Móricz Zsigmond vezetésével tíz író fogott össze, hogy mintakollégiumot alapítson és ott népi származású fiatalokat faluvezetőnek képeztek volna ki fél év

alatt, de a tervből semmi sem lett, mert a kormány nem engedélyezte.) A II. világháborút követően felnőttképzés területén szinte csak a „dolgozók iskolája” működött, mely az önhibájukon kívül iskolai képzésben nem részesült felnőtt dolgozók középfokú tanulmányaival foglalkozott. Az ötvenes években a felnőttképzés leginkább a párt, vagy tömegszervezeti oktatásban való kényszeredett részvételt jelentette. A „dolgozók iskolája” elnevezés egészen a nyolcvanas évekig megmaradt, bár ekkorra - a fiatalodási folyamat következtében – az itt tanulók egyre nagyobb része még nem volt dolgozó(mert még nem lépett be a munkamegosztás rendszerébe), a későbbe időkben pedig azért nem volt dogozó, mert munkanélkülivé vált. - 4 A nyolcvanas években a szakirodalomban egyre több szó esett az iskolai felnőttoktatás funkcióváltozásáról. Előtte ugyanis a „pótló” funkciót tekintették elsődlegesnek, de

ekkorra már előtérbe került a továbbképző funkció. Csoma Gyula 1985-ben megjelent monográfiájában elemezte, hogy az iskolai felnőttoktatás megnyitotta a pályaválasztási, ill. pályakorrekció lehetőségét és utólag hatékonyan korrigálja a „nappali” iskolarendszer működési hibáinak következményeit. A népfőiskolai mozgalom hazánkban a nyolcvanas évek elején kezdett újjászerveződni. 1983-ban már országos népfőiskolai találkozót tartottak és 1988-ban megalakult a Magyar Népfőiskolai Társaság. A népfőiskolák a hagyományok ápolásán kívül széles profillal vettek részt a hazai felnőttképzésben A piacgazdasági átalakulás radikális változásokat indított el a felnőttképzés szinte minden területén. Elsősorban a gyakorlati, üzleti alapú felnőttképzés tört előre és változatlanul erős volt az érdeklődés a megszerzett kvalifikációk magasabb szintjére (másoddiplomák, szakosító vizsgák). A felnőttképzés

rendszerében végbe ment gyökeres változások rendkívül fontossá tették napjainkban a tudományos feldolgozást és egy megújult andragógiai kultúra széleskörű elterjesztését. Nélkülözhetetlenné vált: - a meglévő andragógiai tudás felülvizsgálata, - az új helyzet és a lehetséges perspektíván empirikus tanulmányozása, - az érdemleges külföldi megoldásmódok adaptálása, - andragógiai kutatóműhelyek és publikációs fórumok létesítése. A „szakma” képviselői hangsúlyozzák ezek fontosságát, de igazi áttörés nem ment végbe egyetlen területen sem. Igaz, hogy az elmúlt években tömegesen láttak napvilágot az egyes andragógiai szakágazatokban tájékoztató, eligazító művek, ezek azonban inkább csak az andragógiai szemléletmód elterjedését segítik, de nem rendelkeznek elmélyültebb kutatási háttérrel. Bár a hazai andragógia élénk nemzetközi kapcsolatokat tart fenn (konferenciákon való részvétel, közös

vizsgálati programokban való részvétel) mégis nálunk a felnőttképzést folytató intézményekben és a vállalkozások nagy részében még mindig közreműködnek olyanok, akik semmiféle andragógiai felkészültséggel nem rendelkeznek.  Az UNESCO szerepe a felnőttoktatás fejlődésében. A felnőttoktatás nemzetközi kapcsolatai. A felnőttoktatási világkonferenciák jelentősége a felnőttoktatás fejlődésében. A felnőttképzési konferenciák záródokumentumai alapján nyomon követhetőek azok a társadalmi tényezők, amelyek a figyelmet a felnőttképzés és az életen át tartó tanulás felé irányították. Ebben a témában a legátfogóbb képet a világkonferenciák nyújtják. Főleg négy konferenciáról érdemes tájékozódnunk, melyek híven tükrözik e területen a század második felének fő problémáit és törekvéseit. A szakértők ráébredtek, hogy feltétlenül szükség van világméretű találkozásokra, eszmecserékre,

ezért az UNESCO (az ENSZ kulturális , tudományos és oktatási szervezete) 1949. nyarán összehívta a felnőttképzők első világkonferenciáját, melynek helyszíne Dániában Helsingör volt. Nyugat-Európából és Észak-Amerikából érkeztek a küldöttek, mégpedig a II. Világháború győztes országaiból. Németországból és Ausztriából csak megfigyelőként vehettek részt az éppen Dániában tartózkodó két népfőiskola vezető. Ennek a konferenciának az volt az üzenete, hogy a felnőttképzésben a pótló funkción túlmenően sokkal kiterjedtebb iskolai oktatásra van szükség. Ez a konferencia foglalkozott még az egyén és közösség viszonyának kérdésével (a demokratikus felnőttnevelés fejlesztheti az önértéktudatot). Másik témakör volt még a szabadidő-probléma. (A technikai forradalom megnövelte az emberek szabadidejét, de kérdés, hogy megfelelően élnek-e vele. ) A konferencia meghirdetett egy új, a kulturálódást és vele

a szabadságot szolgáló szabadidőpolitikát. 1960-ban Montrealban tartott konferenciának a címe: „A felnőttek nevelése egy átalakuló világban”. Ide már érkeztek küldöttek Afrikából, Ázsiából, LatinAmerikából is Ezen a konferencián napirendre került az analfabétizmus elleni mind erőteljesebb harc, ugyanis ekkor a föld lakosságából mintegy milliárdnyian nem tudtak írni-olvasni-számolni. Ekkor erősödött meg igazán a permanens nevelés eszméje. (Fontos hogy az oktatás és képzés nem tekinthető az iskolai szakasznak, mert felnőttként is szükség van rá.) - 2 1965-ben Teheránban került sor az első alfabetizációs világ-kongresszusra. Alfabetizáció = tágabb értelemben írni-olvasni tanítás. (Ez a világ-kongresszus UNESCO szervezésében a sah meghívására történt.) Itt az országok delegációit miniszterek vezették, 88 ország és számos világszervezet képviseltette magát. A viták nagy témakörei a következők

voltak: - világméretű harc az analfabétizmus leküzdésére, - 5 éves kísérleti program, - az alfabetizáció, mint felnőttképzés és ezen is belül a fogalmak meghatározása, például ki az „írástudó”. A harmadik felnőttnevelési konferencia Tokióban volt 1972-ben, melynek legfőbb gondolata, hogy a gazdaság fejlődése elképzelhetetlen a tudás fejlődése nélkül. A felnőttképzés célja, hogy az emberi életet jobbá tegye Helyénvaló volt ezt a konferenciát egy olyan országban tartani, amely kulturálisan és földrajzilag is távol van a nyugati féltekétől. A konferenciák legfontosabb témái: - a permanens nevelés tapasztalatai és újabb problémái, - a kultúra átalakulása és megoszlása, - a demokrácia problémája, - az alfabetizáció továbbra is vitatott kérdései, - a szabadság problémája. 1976. Nairobi Itt fogalmazták meg a felnőttképzés fogalmát és a permanens nevelés eszményét. Felnőttképzés: Tartalmukra,

szintjükre és módszerükre való tekintet nélkül olyan formális és nem formális szervezett nevelési folyamatok összessége, amely révén a felnőttek továbbfejlesztik képességeiket, gazdagítják ismereteiket, javítják munkaerő-piaci pozíciójukat és optimális esetben személyiséggazdagodást idéz elő. A negyedik Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencia 1985-ben volt Párizsban. A konferencia legfontosabb gondolatai: - A tanuláshoz való jog egyetemes emberi jog lett! - Ráirányult a figyelem a funkcionális analfabétizmusra! - A távoktatás kiterjesztése, mely a felnőttképzés egy speciális formája lett. - 3 Az ötödig Nemzetközi Felnőttoktatási Konferencia 1997. Hamburg - Európa versenyképessége a szellemi tőkében rejlik. - Újraértelmezték a funkcionális analfabétizmust. (1996 az élethosszig tartó tanulás éve volt) - és a klasszikus fogalmon kívül az, aki nem képes az információs technikai eszközök használatára. 

A felnőttképzési jogi szabályozásának alapjai. A felnőttképzési törvény 2001 CI. Felnőttképzési törvény – kerettörvény Hatályos: 2002. január 1-től Korábban Magyarországon nem volt felnőttképzéssel kapcsolatos törvény, egy kicsit európai nyomásra is készült. 1998-ban kezdték el a törvényt előkészíteni Rengeteg változata volt (az eredeti ennél jóval bővebb). Azértis készült európai nyomásra, mert Európában irányelvek vannak (kötelezően ajánlottak), fő irányvonal pedig a L.LL erre kell rácsatlakozni minden országnak az oktatáspolitikájának saját „szája íze” szerint. Azért kerettörvény, mert nem ad minden kérdésre pontos szabályokat. Tehát csak egy keretet ad a felnőttképzés szabályozására. Jelen pillanatban éppen szabályozás alatt van. Fontos: az Oktatási Minisztérium készítette és fogadtatta el, de a végrehajtását már a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium végzi! Kire is

vonatkozik a törvény hatálya? - Felnőttképzési intézményekre. - Felnőttképzésben részt vevőkre. Meghatározza a felnőttképzés típusait: Csak az iskolarendszeren kívüli rendszeresen végzett felnőttképzési tevékenység tartozik hatálya alá. Ugyanakkor probléma, hogy nem tudták megteremteni az egységes szabályozást a .???? Mit mond ez a törvény? - A felnőttképzési intézményeknek és vállalkozásoknak nyilvántartásba kell vétetni magukat. Ezt a területileg illetékes OKÉV (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) végzi, mely regionális szerv és Magyarországon jelenleg 7 van ilyen. - Szabályozza, hogy a felnőttképzési intézményeknek a konkrét oktatáson kívül kötelező legalább két felnőttképzést kiegészítő szolgáltatást is nyújtani. (pld előzetes tudásszint felmérése, álláskeresési technikák oktatása, elhelyezkedési tanácsadás, stb.) - Az intézmény köteles a felnőttképzésében részt

vevővel szerződést kötni. Ez a szerződés legalább 2 példányban készül és névre szólóvá kell tenni. A formai adatokon kívül a legfontosabb az OKÉV szám. Ezt a számot mindenhol fel kell tüntetni! (levelezésben, hirdetésben, stb.) - 2 - Felnőttképzésben csak az vehet részt, aki a tankötelezettségen túl van! - A felnőttképzés irányítását az FMM végzi! A felnőttképzés akkreditációja: Az akreditáció önkéntes! A regisztráció (OKÉV) kötelező! 2003. január 1-től állami támogatást és pályázati támogatást is csak akkreditált intézmény kaphat. Az akkreditáció feltételei: - Minimum 1 éves működés. - OKÉV nyilvántartás. - Szakmai Tanácsadói Testület működtetése. (Minimum 5 fő, feladata a szakmai munka segítése. Hogy objektív legyen, csak 1/3-a lehet ott dolgozó. Ők véleményezik és jóváhagyják az éves képzési tervet A testület ügyrend szerint működik.) - Elfogadott éves képzési terv. -

Képzésért felelős személy pedagógiai vagy andragógiai végzettsége. Éves képzési terv: minden év novemberéig el kell készíteni a következő évre vonatkozóan. Ebben szerepelnie kell: - az előző év értékelése és áthúzódó tanfolyamok, - tanfolyami kínálatok, - tárgyi és személyi feltételek, - pénzügyi tervezés, - kockázatbecslés. Akkreditációs lehetőségek: Teljes eljárás FAT Szakértők végzik Leegyszerűsített eljárás Ha ISO-val rendelkeznek, csak (Felnőttképzési Akkreditációs Testület) a dokumentáció ellenőrzése van 4 évre érvényes ! De bármikor visszavonható jogszabálysértés esetén! + a törvényt tudni kell !  A felnőttképzés célja, funkciói, területei. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás rendszere. Általános felnőttoktatás és a felnőttek szakképzése, a felnőttképzés intézményei. A tudás megszerzésének 3 szintje van! 1. Formális tanulás révén

megszerzett tudás, (intézményesített iskolai keretek között) amiről papírom van. 2. Nem formális tanulás révén megszerzett nem formális tudás (tapasztalati, média, család, stb.) 3. Informális tanulás és ennek végeredményeként megjelenő informális tudás. Nem tudatos folyamat, a mindennapi élet velejárója A felnőttképzés célja: - általános képzés - szakmai képzés - nyelvi képzés Általános képzés: nem szakmai vizsgára készítenek fel, pld. számítástechnikai képzés, amelyek nem tartoznak az OKJ-be, vezetői tréningek, analfabéták képzése, betanító képzés. Itt a képzés befejeztével nincs bizonyítvány Szakmai képzés: Szakképesítés megszerzésére irányuló képzés, melyről szakképesítő bizonyítványt kapnak a hallgatók a képzés befejeztével. Nyelvi képzés: - idegen nyelv elsajátítására, - kommunikáció elsajátítására, - szakmai idegen nyelv elsajátítására vonatkozik. A felnőttképzés

funkciója: - 2 - Társadalom szempontjából 1. Helyettesítő pótló funkció: a felnőtt képzettségi, tanulási hiányosságát pótolja a kötelező iskolai oktatáshoz képest (pld. írás-olvasás) kommunikációval kapcsolatos, vagy készségfejlesztő 2. Speciális kiegészítő funkció: Olyan szellemi szükségletét elégíti ki a felnőtteknek, amely az iskolarendszerű tanítási tananyagban nem szerepel. Pld. szakmai képzések, továbbképzések Egyén oldaláról 1. Adaptív funkció: amikor alkalmazkodunk a változásokhoz és a szerzett képzettség alapján jobban és könnyebben tudunk elhelyezkedni (pld. írógépről áttérek a számítógép használatára) 2. Integratív funkció Valahová tartozás tudatát jelenti. A társadalmi mobilitás legfontosabb csatornája ugyanis a tudás, hiszen egy másik rétegbe csak a tudás révén lehet bekerülni. 3. Kompenzációs funkció =egyensúlyba hozás. Amikor változik az egyén szakmája, és önmaga

elvárásai is változnak. A felnőttképzés területei: Iskolarendszerű - Szabályozza a közoktatási és szakképzési törvény. - Tanulói vagy hallgatói jogviszony jön létre. - Oktatási intézményben folyik. (általános, közép és felsőfokú oktatási intézményekben) Iskolarendszeren kívüli - Szabályozza a felnőttképzési törvény. - Szerződéses jogviszony jön létre. Jellemzően felnőttképzési vállalkozásoknál folyik. Továbbá munkaerő-fejlesztő és átképző központoknál, oktatási intézményeknél kiegészítő tevékenységként, valamint kamarák és civil szervezeteknél. - Kötött, merev formában szerveződik - Rugalmasabban alkalmazkodik a és nehezen tud alkalmazkodni a piaci gazdasági igényekhez. változásokhoz. - Főállású tanárok, pedagógusok - Óraadó tanárok és/vagy gyakorlati tanítanak (tanári kar) szakemberek oktatnak. - Általános képzés és szakképzés is - Általános, szakmai (nem OKJ-s is) és folyhat

itt. Szakmai képzésben azonban nyelvi képzés folyhat csak OKJ-s képzés folyhat