Oktatás | Didaktika » Didaktika tételek, 2003

Didaktika tételsor - 2003 1. Az oktatáselmélet rendszere, alapfogalmai Az oktatás rendszerszemléletű felfogása, társadalmi meghatározottsága, az iskola funkciói. Az oktatáselmélet a didaktika. A didaktika a neveléstudomány egyik fő résztudománya Legfontosabb tárgyköre a tanítás-tanulás. Vagyis az oktatás=tanítás-tanulás A didaktika az oktatás folyamatának, tartalmának tervezésével, ezen tartalmak közvetítésével összefüggő törvényszerűségeket tárja fel módszerekkel, tanulásszervezési formákkal, szervezeti keretekkel, a tanítás-tanulás infrakstruktúrájával foglalkozik. Az oktatás korszerű értelemben tehát egyenlő a tanítás-tanulással, ezek szorosan összefüggő tevékenységek, és a kettő közül a tanulás a hangsúlyosabb. Rendszerszemléletű megközelítés: Az oktatás, mint társadalmi funkció azért történik, hogy a felnövekvő nemzedék átvegye a társadalmi örökséget, kúltúrát, műveltséget, vagyis a

társadalom életének továbbfolytatásához szükséges eszközegyüttes, röviden a tudás. Az oktatás során tudásátörökítés és tudásgyarapítás történik. Az oktatás társadalmilag elismert, államilag támogatott, szabályozott, ellenörzött pedagógiai tevékenység. Az oktatás rendszerré szerveződik, mint rendszer, a társadalmi alrendszerek egyike. Intézményrendszerei az iskolák, ezek társadalmi szervezetek. Az iskolák egyrészt speciális, sajátos funkciókat látnak el, másrészt, mint társadalmi szervezet, legfontosabb funkciója az oktatás. Az oktatás tehát nemcsak pedagógiai tevékenység, hanem olyan tevékenység, amely a társadalom egészére hat. Az oktatás speciális sajátos funkciói: - Hivatalos funkció: törvények, rendeletek szabályozzák. - Rejtett, látens funkció: meg kell felelni az iskolafenntartó elvárásainak. - Tényleges funkció: hivatalos + rejtett. Az a legoptimálisabb, ha a hivatalos és a rejtett funkció

egybeesik, mert ha az egyik funkció a másik rovására nő, akkor funkciózavar lép fel. Az oktatás társadalmi funkciói: - Személyiség formáló funkció: nagyon fontos, hogy milyen személyiségjellemzőket formál az iskola, vagyis milyen állampolgárokat nevel. - Társadalmi mobilitás funkció: a társadalmi mobilitás azt jelenti, hogy egy adott társadalomban milyen jellegű és mértékű az átáramlás az egyes társadalmi csoportok között. Ebben jelentős szerepet játszik az iskola, mert a tudás, az iskolai végzettség meghatározó abból a szempontból, hogy ki milyen helyet foglalhat el a társadalmi ranglétrán. - Esélyegyenlőség-egyenlőtlenség: ez szorosan összekapcsolódó fogalompár. Olyan oktatási rendsazerre van szükség, hogy bármilyen társadalmi helyzetű gyermek részesülhessen oktatásban és a lehető legoptimálisabban bontakozhassanak ki a képességei. A jobb pozicióba került családok gyermekeinek mindig is nagyobb esélyük volt

arra, hogy ők is jó pozicióba kerüljenek, szemben az alacsonyabb rangú gyermekkel. Vannak olyan társadalmi csoportok, melyek gyermekeinek egyedüli lehetőség a kitörésre az iskolázottság. Az iskola konzerváló szerepe miatt viszont a társadalmi egyenlőtlenségek átörökítődnek. Az egyenlőtlenség kezelésének felfogásai: 1. Konzervatív felfogás: az egyenlőtlenséget eleve adottaknak, öröklöttnek tekinti. A szemlélet szerint a társadalomnak vannak olyan rétegei, alkalmasak a kúltúra elsajátítására, viszont az alacsonyabb rétegek erre alkalmatlanok, így - nem is kell biztosítani számukra a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségét. 2. Liberális szemlélet: minden ember egyenlő jogokkal születik Nem egyenlőséget kellene biztosítani, hanem az esélyek egyenlőségét, vagyis a jobb adottságokkal rendelkező győzzön és ne az, akinek a családi háttere eleve kiváltságokat nyújt. Ez a folyamat biztosítja, hogy ne

vesszenek el a tehetséges gyerekek. 3. Kompenzatórikus elképzelés: Ez a felfogás az egyenlőtlenség okát a társadalmi rétegek közötti kúltúrális különbségekben látja. Azért nem lehetnek egyenlőek a gyerekek, mert nem ugyanonnan indulnak, a családi hátterek is különbözőek. A magasabb osztályban nevelkedett gyermek már az iskola kezdés előtt sokat tanul a szüleitől, ezért jobb versenypozicióból indul. 4. Emancipációs szemlélet: ez alapján a hátrányos helyzetű gyermeknek nem kell egy új, idegen értékrendet elsajátítania, hanem inkább az iskola alkalmazkodik az ő értékrendjükhöz. Munkaerőképző funkció: ebben is fontos szerepe van az iskolának, mert a felnövekvő nemzedék itt szerzi meg szakmai tudásának alapját. Szociális funkció: itt elsősorban a szociális szempontból valamilyen hátrányokat elszenvedő gyermekek segítésében nyújthat támogatást az iskola. Kulturális funkció. Tanítás: tanítás során a gyermek

személyiségét formáljuk. - Rendszerszemléletű megközelítése: a pedagógus azon tevékenysége, mellyel az intézményes tanulást irányítja, tervezi, szervezi, szabályozza. - Kúltúrfilozófiai megközelítés: egy meghatározott kúltúrának az elsajátítása. - Kognitív szemléletű megközelítése: tanítás során a gyermekben megismerési folyamatokat idézünk elő és ezt sajátosan szervezzük, irányítjuk, míg a gyermek elkezdi az ismereteit alkalmazni. Vagyis tudásra tesz szert a gyerek Tanulás: a tanítás által kiváltott, fenntartott, szabályozott tevékenysége a tanulónak. A tanulás motiváció hatására végzett, egyéni erőfeszítést igénylő, bizonyos rendszerességű, folyamatos tevékenysége a tanulónak. Tartós, adaptív változása a személyiségnek Az iskolai tanulás sajátosságai: - Intézményesített, vagyis mesterséges kö9rnyezet a tanuláshoz. - Társadalmilag meghatározott céljai vannak. - Államilag támogatott,

ellenőrzött, szabályozott, irányított tanulás folyik. - Oktatáspolitikai döntések határozzák meg az idejét, tartalmát. - Tervezett tanulás: időben szintjeiben, tanmenetben, tantárgyi programokban, helyi tantervben. - Szervezett tanulás: az azonos életkorúak körében társas tanulás folyik, ahol a személyiség kiegyensúlyozott fejlesztését kell megvalósítani.Pszichológiai, pedagógiai, szociológiai tevékenység sokaságát kell megvalósítani. 2. Az oktatás célja, tartalma, az iskolai tudás szerkezete, ismeret, tevékenység Oktatási cél: a tanulók személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a tanítás-tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg, a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során. Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magába foglalja a tanítást, mint tanári és a tanulást, mint tanulói tevékenységet, melyek egymással kölcsönhatásban

valósulnak meg. A cél tételezője a pedagógus, az eredmény hordozója a tanuló. A tanítás célja egyenlő az oktatás céljával. Ez azonban közelíthet és el is térhet egymástól A közelítés megvalósulhat: - a tanár előzetes ismeretei, felmérései, vagy közös megbeszélés alapján figyelembe veszi a tanulók szükségleteit. Felméri a tanulók céljait is - A tanár a motiváció érzelmi és értelmi eszközeivel is igyekszik elfogadtatni a tanulókkal a kitűzött célokat. Manapság a szülők nagy része azt várja el az iskolától, hogy a felvételi tárgyakból alapos tudást biztosítsanak a gyermekeiknek, még akkor is, ha ez megterheléshez és kiegyensúlyozatlan személyiséghez vezet. Az iskola, mint szolgáltató nagymértékben figyelembe veszi a szülők igényeit. Az oktatás tartalma: a tanított tananyag, azoknak a tudáselemeknek a halmaza, melyeket az iskola közvetít, melyeknek az átadásáta pedagógusok megtervezik, melyeket a gyereknek

meg kell tanulniuk, és amit meg is mérünk. A tartalom: tényekből, adatokból, fogalmakból, elméletekből, jelenségekből, vagyis ismeretekből áll. A történelem fejlődése során az oktatás tartalmának fogalma átalakult, bővült. A tudás: az oktatás célkategóriája. Kettős arcú, természetű Szerkezete szerint: - leképező tudás, amelynek célja a valóság megjelenítése, reprezentálása. Ez az ismeret - Operatív tudás, amelynek célja a valóság átalakítása, megváltoztatása. Ez a tevékenység A tudás az ismeretek és tevékenységek integrált egysége. Megismerésben betöltött szerepe szerint: - tudományos tudás: az iskolai - köznapi tudás: melyek az emberek hétköznapi életéhez szükségesek. - Relevans: társadalmi szempontból érvényes, fontos, értékesíthető,hasznosítható tudás. Időbelisége alapján: Mivel a tudás nem statikus képződmény, ezért időben fejlődik, változik. - aktuális tudás: az adott órán -

időleges tudás: másnapra még emlékszik rá - rögzült tudás: több nap múlva is eszébe jut - tartós, állandósult tudás: soha nem felejtjük el. A tudás tartalma és szintje: A tudás egyrészt mérhető, egymással összehasonlítható, valamilyen skálán elhelyezhető, osztályozható. Másrészt követelményszintekben rögzitjük: minimum szint, optimum szint, maximum szint, professzionális szint. A tudás miben megjelenése, realizálódása: - enaptikus sik: cselekvésben, mozgásban - ikonikus sik: kép, grafikon, ábra - szimbólikus sik: verbális, fogalmi szintű Minősége szerinti különbség, fejlettség szerint: - mechanikus tudás - naív-empirikus tudás - racionális-intuitív tudás - konstruktív tudás A tudás jelenléte az oktatási folyamatokban: - előzetes tudás - aktuális tudás - tartalom, eszköz tudás Absztrakciós foka szerint: - szemléletes - formai Felhasználása szerint: A tanárnak egyértelműen ki kell fejeznie, hogy mit vár

el a tanulótól. A gyerek tudása birtokában legyen képes: - Felismerni, ráismerni, mutasson valami tájékozottságot. Ez a tájékozottsági szint - Valamit, valamihez kötni. Ez a kapcsolási szint - Egyszerű, rutin feladatokat megoldani. Ez a kivitelezési szint - Dolgokat értelmezni, kritikailag értékelni. Ez az értelmezési szint Ismeret: lehet célként és eszközként fontos. A megismerés folyamatait és kognitív képességeit fejlesztjük a gyermeknek = ez egy komplex rendszer. Együttesen rendszert alkotnak és alapként meghatározzák az újabb ismereteket. Tevékenység: aktivitás, azaz az ember lényegi tulajdonsága. Az embernek a valósághoz való sajátos viszonya. Ez egyrészt leképező viszony, mert leképezi a valóságot, másrészt átalakító viszony, melynek során átalakítja környezetét és önmagát. 3. A leképező és az operatív tudás A tudás: az oktatás célkategóriája. Kettős arcú, természetű Szerkezete szerint: -

leképező tudás, amelynek célja a valóság megjelenítése, reprezentálása. Ez az ismeret - Operatív tudás, amelynek célja a valóság átalakítása, megváltoztatása. Ez a tevékenység A tudás az ismeretek és tevékenységek integrált egysége. Leképező tudás: Ismeret: lehet célként fontos és eszközként fontos. A megismerés folyamatait és kognitív képességeit fejlesztjük a gyermeknek = ez egy komplex rendszer. Együttesen rendszert alkotnak és alapként meghatározzák az újabb ismereteket. Az ismeretek jellemzői általános iskolás korban: - leképező tudáselem - a valóság megjelenítése, visszatükröződése - a kognitív, megismerési folyamatok végtermékei - tudattartalmak - a valóság objektumait, illetve az objettumok viszonyait jelenítik meg - az ismeretek korlátozott köre az alapismeretek. Az ismeretek típusai: Megismerésben betöltött szerepe szerint: - tudományos ismeret: az iskolai - köznapi ismeret: melyek az emberek

hétköznapi életéhez szükségesek. - Releváns: társadalmi szempontból érvényes, fontos, értékesíthető,hasznosítható ismeret. Időbelisége alapján: Mivel az ismeret nem statikus képződmény, ezért időben fejlődik, változik. - aktuális ismeret: az adott órán - időleges ismeret: másnapra még emlékszik rá - rögzült ismeret: több nap múlva is eszébe jut - tartós, állandósult ismeret: soha nem felejtjük el. Az ismeret tartalma és szintje: Az ismeret egyrészt mérhető, egymással összehasonlítható, valamilyen skálán elhelyezhető, osztályozható. Másrészt követelményszintekben rögzitjük: minimum szint, optimum szint, maximum szint, professzionális szint. Az ismeret megjelenése, realizálódása: - enaptikus sik: cselekvésben, mozgásban - ikonikus sik: kép, grafikon, ábra - szimbólikus sik: verbális, fogalmi szintű Az ismeret jelenléte az oktatási folyamatokban: - előzetes ismeret - aktuális ismeret - tartalom, eszköz ismeret

Az ismeretek viszonya a valósághoz, a valóság visszatükrözési szintjei: - Közvetlen ismeretek: első jelrendszerbeli ismeretek. Eredményei: érzet, észlelet, képzet - Közvetett ismeretek: második jelzőrendszerbeli ismeretek Végterméke: a gondolat. A gondolat két lehetséges megjelenési formája: - fogalom - állítás. Fogalom: emberi konstrukció. A valóság objektumait egy halmaz elemeiként általánosítjuk az objektumok egy bizonyos tulajdonságaival kapcsolatban. A fogalom tartalma: a halmaz elemei. A fogalom típusa: konkrét és absztrakt. A fogalom terjedelme: ahány eleme van a halmaznak. Fogalmi rendszer: ekvivalens, alá-fölé rendelt, keresztező, diszjunkt. Fogalommal végezhető műveletek: - meghatározás, deffinició: amely során feltárjuk egy ismeretlen fogalom tartalmát. Ez lehet reális, nominális vagy genetikus. - Felosztás, osztályozás: amikor feltárjuk egy fogalom terjedelmét. Állítás: olyan gondolati forma, mely a valóság

összefüggéseit jeleníti meg. Határozott logikai értéke van: igaz vagy hamis. Tevékenységet, cselekvést szabályoz Szerkezete: elemi és összetett. Tartalma: törvények és szabályok. Állítással végezhető műveletek: - következtetés: amely során már meglévő állításból új ismerethez jutunk. Ez lehet induktív, deduktív és traduktív. - Bizonyitás-cáfolás: olyan szerkezetű, mint a következtetés, csak az új ismeret logikai értéke bizonytalan. Operatív tudás Tevékenység: aktivitás, azaz az ember lényegi tulajdonsága. Az embernek a valósághoz való sajátos viszonya. Ez egyrészt leképező viszony, mert leképezi a valóságot, másrészt átalakító viszony, melynek során átalakítja környezetét és önmagát. A tevékenység mindig motivál, dinamikája van térben, időben. Funkciója szerint: lehet kognitív, megismerő és operatív, átalakító funkció. Szerkezet szerint: - lineáris algoritmusú: művelet-készség - elágazó

algoritmusú: feladat-jártasság - hiányos algoritmusú: probléma. Gyakorlottsági szint szerint: - külső algoritmus szintje - belső algoritmus szintje - maximális begyakorlottság szintje. Készség:a tevékenység egészének vagy egy részének lineáris algoritmusú lefutása a maximális begyakorlottság szintjén. Ez a műveletvégzéshez kötődik Jártasság: feladattípusú, elágazó algoritmusú a maximális begyakorlottság szintjén. Képességek: a tevékenység végrehajtásának feltételei, másrészt termékei, eredményei. Telj.szint I II III idő Nő a teljesítmény. Visszaeshet a Maximális Ez a külső algo- teljesítmény. Ez begyakorlottsági ritmus szintje. a belső algorit- szint. mus szintje. Interiorizálódás. Az exteriorizációs szint + begyakorlottsági szint = taxonómia. 4. A tanítási-tanulási folyamat értelmezései, motivációs modellje, szerkezete, funkciói Oktatási folyamat: mindazon meghatározott időtartamú pedagógiai

helyzetek sorozatát, melyben tervezett, irányított tanulás történik, oktatási folyamatnak nevezzük. Az oktatási folyamat jellemzői: - folytonosság és szakaszosság - időbeliség: például egy témakör időtartama témakör: tudományos szempontból viszonylag zárt egysége a tananyagnak, de didaktikai szempontból teljesen zárt egység. Rendkivül változatos, de van egy bizonyos szerkezeti hasonlósága. - egyrészt ismeretszerzésnek, másrészt alkalmazásnak kell tekinteni. - csoportos és önálló tanulás folyamata történik - pedagógiai feladata a tanulási képességek fejlesztése - a tanulók motivációs és kognitív önszabályozó szintjét kell fejleszteni, vagyis meg kell őket tanítani tanulni. Makrostruktúrális elemek: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, értékelés. Ezek alkotják az oktatási folyamat makrostruktúráját Az oktatási folyamat makrostruktúrája egymásból következő, egymásra hatő, de

egyidejüleg bizonyos párhuzamosságot, egymásra hatást, kölcsönhatást is jelent. A makrostruktúrát a mikrostruktúra alkotja, amelynek több összetevője van: - figyelem felkeltése. Ennek eszköze lehet: a tanulói kiváncsiság felébresztése, érdeklődést felkeltő kérdések feltevése, problémaállítás, elvégzendő feladatok célkitűzése, hiányzó ismeretek beláttatása. - új ismeretek elsajátításához szükséges előzetes ismeretek felidézése - új ismereteket megalapozó tények biztosítása. Tárgyak, jelenségek, folyamatok megismertetése - tények, jelenségek, folyamatok sokoldalú elemzése. Ezeket részekre bontják, vizsgálják, vagyis analizálják. Ehhez kapcsolódik a szintézis, amikor az analizis eredményeit összefogják, általánosítják. - fogalomalkotás, következtetés, absztrakciók, általánosítások. Ez a tanár által irányított önálló gondolkodást fejleszti ki a gyermekben. - rendszerezés és rögzítés. Ez

egyrészt az ismeretek tartósságát garantálja, de főként az alkalmazást segítik. Az ismeretek rendszerbe szedése fontos pedagógiai feladat A rendszerezés lehet elsődleges, amikor egy tantárgy nagyobb fejezetén belüli rendszerezés történik. A rendszerezés lehet átfogó, ami a tantárgy egészére vonatkozik és lehet komplex, ami rokon tantárgycsoportokra terjed ki. - Tanultak alkalmazása. - Teljesítmény mérése, értékelése. Ez bizonyítja az oktatási folyamat hatékonyságát A tanulási motiváció fejlesztése: motiváció nélkül nem létezik tanulás, de a tanulási tevékenység során maga a tanulási motiváció is átalakul, megváltozik. A tanulási motiváció szintjei: - beépült tanulási motiváció: amikor a tanuló lelkiismereti okból vagy kötelességtudás miatt tanul. - Belső tanulási motiváció: amikor a tanuló az iskolai követelményeknek azért tesz eleget, mert érdekli a tananyag, vagy a kiváncsiság mozgatja. - Külső

tanulási motiváció: amikor a tanulás csak eszköz egy külső, a tanuláson kivüli cél eléréséhez. Például ilyen aki a jó jegyért, jutalomért tanul Presztizsmotiváció: a belső és a külső motiváció között helyezkedik el. Ilyenkor a belső énérvényesítő tendenciák és a külső versenyhelyzetek motiválják a tanulót a tanulásra. Az oktatási folyamatot motiváló modell: Az eredményes tanuláshoz megfelelő pszichológiai előfeltételeket kell teremteni a tanítási órákon, mert nem mindegy hogy a tanítást milyen körülmények között kezdi meg a tanár. - A tanulásra kész lelkiállapot kialakítása. A gyermekek lehetnek fáradtak, szorongók vagy izgatottak, ezt a tanárnak fel kell mérnie, és motivációs segítséget nyújtani a ráhangolódáshoz, fel kell ébreszteni a tanulókban a tanulási kedvet. Egy-egy óra hatékony indítása már az előző órán is megkezdődhet azzal, hogy gyűjtőmunkát kapnak. - A tanulási célok

pontosítása. A cálkitűzés lehet általános vagy konkrét, de a leghatékonyabb a probléma-célkitűzés. Ugyanis egy probléma felvetése könnyen felkelti a gyermekek figyelmét, érdeklődését. - A tanulási feladatok nehézségi fokának differenciálása. Lehetnek könnyű tanulási feladatok, közepesen nehéz, nehezebb, vagy túl nehéz feladatok. Ha a tanuló nincs kellően felkészítve egy túl nehéz feladatra, akkor ez megbéníthatja, tehetetlenséget érez. A túl könnyű feladat nem mozgatja meg a tanulókat. Általában a közepesen nehéz feladatok ébresztik fel a teljesítmény motivációt. De mivel minden egyes tanulónak mást jelent a közepesen nehéz feladat, ezért a feladatok nyújtásánál is differenciálni kell. - A tanulók sajátosságai. Különböző teljesítményszintű és különböző szorongásszintű tanulók vannak és ezek más-más tanulási módot igényelnek. Például egy szorongásos tanulónál csak az önbizalma fokozásával

tudjuk elérni a nagyobb teljesítményt, a tanulási motiváció erősödését. Az önbizalmat csak a közösség előtti konkrét teljesítménnyel és elismeréssel lehet növelni. - A tanári-tanulói interakció optimális szervezése. Ha az interakció optimálisan folyik az órán, akkor nemcsak a tanulók tanulnak a tanároktól, hanem a tanárok is a tanulóktól és a tanulók is egymástól. Például nagyon fontos a tanári kommunikáció élénksége, változatossága. A tanár-tanuló kapcsolat alakulásában a tanár felelőssége nagyon fontos, mondhatni meghatározó. - Differenciált teljesítményértékelés. Ez kétféle képpen történhet: szociális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanuló tevékenységét a csoport átlagához viszonyítva értékeljük. Individuális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményének az értékelését a korábbi teljesítményéhez viszonyítjuk. Motiváló hatása az individuális

teljesítményértékelésnek van. Ennek az a további előnye, hogy a tanár észreveszi ezáltal a teljesítmény javulást és romlást is. - 5. A tanítási-tanulási folyamat stratégiái: Stratégia: olyan komplex eljárások, eljárásegyüttesek, melyek befolyásolják az oktatási folyamatot. Mindig valamilyen pedagógiai elmélet a kiindulópont és ehhez kötődően kialakítják a célokat, a módszereket, a munkaformákat, az eszközegyüttest és egy sajátságos rendszerré szervezik. Változatai: 1. célközpontú stratégiák: a cél játsza a központi szerepet, a stratégiák megkülönböztetése is az általuk elérendő célok alapján történik. 2. szabályozáselméleti stratégiák: a központi szerepet az alapjukban meghúzódó szabályozás elméleti felfogás játsza. I. Célközpontú stratégiák Információ tanítása bemutatás segítségével. Ez az egyszerűbb és összetettebb információk megszerzésére, tárolására és felidézésére

irányuló tanítási stratégia. A tanár órai tevékenységének a menete a következő: - Az oktatás céljainak közlése, a tanulók készenléti állapotának megteremtése. Pl: motiválás. - A strukturáló elvek bemutatásával feltárja a tanulók számára a hasonló és eltérő vonásokat a korábbi és az új ismeretek között. - A tananyag logikus, világos közlése, a kapcsolódások bemutatása. - A tanulók gondolkodásának elősegítése és a megértés ellenőrzése kérdések segítségével. A stratégia során megvalósul a tanár aktív közlő tevékenysége, és a tanuló aktív, motivált figyelése. Elsődleges módszerei az előadás, a magyarázat, a megbeszélés és a szemléltetés Ez a stratégia elsősorban a tartalomtudás elsajátítására szolgál. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével. A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le. A fogalomtanulás esetén a tanár fő tevékenysége a

következő: - A fogalommal kapcsolatos előismeretek felidézése. - Az előismeretek függvényében a fogalomtanítás történhet direkt bemutatással, amikor a tanár definiálja a fogalmat, majd a fogalomba tartozó példákkal illetve ellenpéldákkal teszi világossá a fogalom határait. Másrészt történhet fogalomelsajátítással, amikor a tanulók már megfelelő előismeretekkel rendelkeznek és maguk jutnak el a fogalom meghatározásáig példák és ellenpéldák segítségével. - A tanár hozzásegíti a tanulókat, hogy az új fogalmat beillesszék meglévbő ismereteik rendszerébe. A fogalomelsajátítási stratégia alapvetően tanári magyarázatra, megbeszélésre épül. Készségtanítás direkt oktatás segítségével. Ezt a tanítási stratégiát főként az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák. A tanár feladatai a következők: - A tanár bemutatja az óra céljait és felidézi a szükséges előismereteket. -

Bemutatja az elsajátítandó ismereteket, egyszerre egy mozzanatra koncentrál - Irányított gyakorlási lehetőséget biztosít. - Ellenőrzi a megértést. - További gyakorlási lehetőséget biztosít. Ebben a stratégiában a tanulást a tanár határozottan irányítja. Itt jelentős szerepe van a tanulók egyéni gyakorlásainak. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével. A kooperatív tanulási stratégia lényege, hogy a tanulók motiváltak a közös célok elérésére, baráti viszonyok alakulnak ki közöttük, fejlődik a kommunikációs készségük. A cél, hogy az iskoláknak meg kell teremteniük a társadalmi életre való felkészülés feltételeit. A tanár feladatai a következők: - az óra céljának pontos bemutatása. - Az alapvető ismeretek közlése szóban vagy írásban. - Csoportok szervezése, létrehozása. - A csoportok munkájának segítése. - A közös munka eredményeinek bemutatása, majd az

egyéni és csoportos értékelés. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével. A célja a tanulók gondolkodtatása, a jelenségek felfedeztetése. A stratégia lényege, hogy a tanár nem készen nyújtja az ismereteket, hanem a tanulók felfedező tevékenységét váltja ki. A tanár feladatai: - A tanulók megismertetése a főbb célokkal. - A kiinduló kérdések megfogalmazása, a megbeszélés, a vita szabályainak kialakítása. - A tanár háttérből irányítja a megbeszélést és a vitát. - Segíti a következtetések megfogalmazását és a végrehajtott gondolkodási műveletek rögzítését. Szabályozáselméleti stratégia. Az a közös bennük, hogy nem kötődnek egyetlen oktatási célhoz, különböző oktatási célok elérésére szolgálnak. Nyílt oktatás. A tanulóban rejtőző sajátos képességek felszinre hozása a cél. (Pestalozzi, Rousseau) Nagyon fontos jellemzője, hogy a tanulónak aktív szerepe van a saját tanulása

irányításában, lehetőséget teremt az egyéni tanulásra. Adaptív oktatás. Az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól különbözőek, ezért eltérő tanulási környezetet és eljárásokat igényelnek. Nem csak az előzetes tudást méri fel, hanem a tanulói felkészültséget is és eltérő tanulói eljárásokat tesz lehetővé. Programozott oktatás. Ez a stratégia a tanulók tevékenységének szabályozásában látja az eredményes tanulás feltételeit. A szabályozáshoz szükséges: - meg kell határozni az oktatás célját. - tanulók kiinduló szintjét. - lépésekre kell tagolni a tananyagot. - ki kell váltani a tanulók aktív tevékenységét. - rendszeresen kell ellenőrizni és megerősíteni a tanulók válaszait. - biztosítani kell az egyéni ütemet. A programozott oktatás három változata: - Lineáris program: a tananyagot egészen kis lépésekre bontották. - Elágazásos program: a tanulók feleletétől függően

más-más további utat jelöl ki. - Adaptív program: gépi számítógépes megoldást feltételez. A programozott oktatási stratégia egyik megvalósulási formája az oktatócsomagok. Optimális elsajátítási stratégia. Abból indul ki, hogy ha a tanulást megfelelően szervezzük, vagyis minden tanuló számára biztosítjuk a neki szükséges tanulási időt, akkor a teljesítmények görbéje a maximum irányába fog dőlni. A stratégia lényege az, hogy csak akkor térjünk át a következő tananyagrészre, ha a megelőzőt már optimálisan elsajátították a tanulók. Az anyagrészek végén végzett ellenőrzésnek nem az a feladata, hogy minősítse a tanulókat, hanem annak feltárása, hogy elérték-e az optimális elsajátítási szintet. 6. A tanítási-tanulási folyamat módszerei Az oktatási módszer: a pedagógiai célok érdekében tudatosan megválasztott eljárások, tevékenységek, melyek a különböző didaktikai feladatok során közelítőleg

azonosan fordulnak elő. A módszer ekvivalenciájának tétele: - Az tény, hogy nincs egy igazolhatóan jó módszer. - Az sem igaz, hogy csak egy jó módszer van és nincs más. - Az sem igaz, hogy mindegy milyen módszert használunk, mert meg lehet keresni az adott körülmények között a leghatékonyabbat. A módszer soha nem önmagában értékelhető a tanulás szervezés folyamatában, hanem a módszer a rendszer eleme, vagyis más tényezőkkel összekapcsolódik és így járul hozzá a pedagógiai folyamat hatékonyságához. Az, hogy miket kell figyelembe venni egy módszer megválasztásához, mindig egy döntési folyamat eredménye. A legmegfelelőbb módszer kiválasztásához alaposan kell ismerni az egyes módszerek lehetőségeit, ismerni kell a kiválasztást meghatározó szempontokat, és jártasság is kell a pedagógiai döntések meghozatalában. A módszerek kiválasztását befolyásoló tényezők: - Cél és követelmény: a didaktikai folyamaton

keresztül befolyásolja a módszer megválasztását. - Tananyag: függ a módszer kiválasztása a tananyag minőségétől és mennyiségétől, szerkezetétől. - Tanulók fejlettsége, életkori sajátosságaik: motivációs szintjük és kognitív önszabályozó fejlettségi fokuk. Tanulók érdeklődése, motiváltsága, sajátosságaik - A tanár személyisége: milyenek a kommunikációs képességei, felkészültsége. - Tárgyi feltételek. Az oktatás során számtalan módszert alkalmazhatunk: Az előadás: Olyan monológikus, szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes kifejtésére szolgál. Általában ötvözi az elbeszélés és a magyarázat elemeit Aze lőadás terjedelme 15-20 perctől 1,5-2 óráig terjedhet. Az általános iskola utolsó osztályaiban, de inkább a középiskolában alkalmazott módszer. Az előadás során a tanár aktív, a tanuló passzív befogadásra van itélve. Szerkezetét tekintve: - Bevezetés: amelyben a

tanár közli az előadás céljait és nagyon fontos a figyelem felkeltés. - Kifejtés: a tananyag bemutatása, nagyon fontos a figyelem fenntartása, amelynek eszközei a változatosság, a humor. - Következtetés: összefoglaljuk a lényeget és kiemeljük a fontos tudáselemeket. Magyarázat: Olyan monológikus közlési módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek megértését segítjük elő. Alkalmazására már a 6-10 éves korú tanulók esetében is van mód, de inkább a 10-18 éves korosztálynál alkalmazzuk. Terjedelme 5-10, vagy 20-25 perc között változik. A magyarázat fajtái: - Értelmező magyarázat: fogalmak értelmét teszi világossá példák segítségével. - Leíró magyarázat: amely egy folyamat bemutatására szolgál. - Okfeltáró magyarázat: jelenségek okainak kiderítésére szolgál. Elbeszélés: Olyan monológikus közlési módszer, amely egy-egy jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes,

szemléletes bemutatására szolgál. Az előadástól a rövidebb terjedelem, a magyarázattól az információ átadás célja különbözteti meg. Az elbeszélés konkrét információk átadására szolgál és főként a tanulók képzeletére, érzelmeire van hatással. Minden korosztályban alkalmazható, de kiemelt jelentősége az alsó tagozatban van A tanulók kiselőadásai: Olyan monológikus közlési módszer, amelyben az összefüggő közlés nem a tanártól, hanem a tanulótól származik. Alkalmazására csak felsőbb osztályokban kerülhet sor, de szükséges hozzá a tanár alapos előkészítő munkája. Időtartalma 10-15 perc Megbeszélés: Dialógikus közlési módszer, melynek során a tanulók a pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. Ez a leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb módszer. Minden korosztály körében alkalmazható A tanár és tanulók között állandóan fennálló kontaktus révén a pedagógus rendszeres

visszajelzést kap a tanulóktól, így a gyerekek igényei szerint lehet haladni. A megbeszélés alkotóelemei: struktúrálás, kérdezés, visszacsatolás. Vita: Dialógikus közlési módszer,amelynek az ismeretek elsajátításán túl célja a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét. A vita módszerét minden életkorban és minden tantárgyban lehet alkalmazni. Szemléltetés: Olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik. Alkalmazását az adott osztály fejlettségi szintjéhez, előismereteihez kell igazítani. Projektmódszer: a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer. A projektek olyan komplex feladatok, amelyeknek középpontjában egy gyakorlati természetű probléma áll. Ez a

módszer egy újfajta tanár-diák viszonyt feltételez és igényli a tantervi keretek megbontását. Kooperatív oktatási módszer: a tanulók 4-6 fős kiscsoportokban végzett tevékenységén alapul. Az ismeretek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a szociális készségek, az együttműködési képességek kialakításában. A tanulók együttes munkát végeznek, és ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint a sajátjukért. Szimuláció, szerepjáték, játék: olyan oktatási módszerek, amelyekben a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat, eseményeket, jelenségeket sajátítanak el, tevékenységeket gyakorolnak be. Házi feladat: a tanulók önálló, a tanulási órák között végzett tevékenységén alapuló oktatási módszer. A pedagógus szerepe, hogy kijelölje a házi feladatot, felkészítse a tanulókat annak megoldására, majd értékelje is a házi feladatot. A házi feladat hozzájárul a tanuló felelősségének,

önállóságának fokozásához. 7. A differenciált tanulásszervezés kérdései, munkaformák Pedagógiai vonatkozásban a differenciálás hazánkban a 80-as években került be a köztudatba és gyakorlatba. Korszerű értelemben olyan pedagógiai elv, amely azt jelenti, hogy az egyéni különbségeket figyelembe kell venni az oktatás tervezésekor, szervezésekor, a pedagógiai folyamatok és eljárások megválasztásakor. A differenciálódás kérdése azért jelentkezett, mert a gyerekek különböző adottságokkal rendelkeznek. Ha a különböző adottságú gyerekeket egységes időkeretben, egységes követelményekkel és tanulási módokkal szembesítjük, akkor bizonyos gyerekek leszakadnak az átlagtól. Ezért a különböző képességű tanulókat eltérő módon kell fejleszteni, mert a tudás össztársadalmi érdek. Minimális kompetencia: a műveltségnek az a köre, amit mindenekelőtt elvárunk. Ebből nem szabad engedni, mert az egy elbutulási

folyamatot indít el. Meg kell húzni a határt és minden gyereket el kell juttatni a minimális kompetencia szintjére. A cél, hogy a társadalmilag hátrányos gyermekek esélyei javulhassanak, valamint a gyermekek különböző adottságai ne legyenek akadályai annak, hogy az egységes követelményeket teljesíthessék. A differenciálás megvalósításának szintjei, feltételrendszere: • Külső differenciálás - oktatáspolitika síkja. Decentralizált oktatáspolitikára van szükség, amihez az kell, hogy a magyar iskolarendszer legyen differenciált. Sokféle iskola létezzen és az iskolák szerkezetileg is legyenek változatosak. Ebből következik, hogy differenciált funkcióju és célú iskolák léteznek, melyek egységes tanterv alapján elkészített helyi tantervekből tanítanak. Az egységesség és a differenciálás harmóniáját kell megteremteni. • Átmeneti differenciálás – iskola síkja. Cél, hogy az iskolák szakmailag önállóak lehessenek.

Ez Magyarországon törvénybe van foglalva. Az iskola dönti el, hogy milyen módon valósítja meg a differenciálást, milyen úton juttatja el a gyerekeket a műveltséghez, hogyan alakítja ki az osztályrendszert (tagozatok), milyen módon szakaszolja a belső folyamatait (1-4-8 vagy 1-3-5-8 stb.) mindezeket a helyi tantervekben kell rögzíteni. • Belső differenciálás – azonos életkorúak csoportjában megvalósitható differenciálás. Az osztályokat időnként felbontják és az eltérő tanulói csoportoknak különböző tanulási feltételeket biztosítanak. A pedagógus differenciál a gyerekek közül is Van akit elfogad és van akihez alkalmazkodik. A tanulóknak eltérő eredményeik születnek, ennek okai: - Tanulási időbeli különbség. - Tanulás időbeli változékonysága – hullámzó vagy egyenletes teljesítmény. - Motiváltságuk, érdeklődésük, képességük, gondolkodásuk, problémamegoldó képességük. - Tanulási módszerbeli

különbségek - Személyiségjegyei, egészségi állapota, terhelhetősége, fáradékonysága. A differenciálás fokozatai: - Módszerekkel alkalmazkodni a különbségekhez. Egyik gyerek szóban, a másik írásban lehet feleltetni. - Munkaformákkal való alkalmazkodás. - Tartalmi különbség: a törzsanyagot mindenkitől kérik, egyesektől kiegészítő anyagot is. - Oktatási folyamat illesztése a gyerekekhez: egyéni tanterv szerinti haladás, mert másfajta utakon is eljuthat a gyerek a követelményekhez. Munkaformák: Egy osztály gyermekeinek milyen tanulási körülményeket biztosítunk. A tanulási lehetőségek formái: társas és egyéni. • Frontális munka: olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló gyerekek tanulási tevékenysége párhuzamosan, egyidőben, azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.a tanár az osztályt átlagként kezeli és erre szabja pedagógiai módszereit A frontális munkának a motiváló és az

aktivizáló hatása nem a legjobb. Elvileg nem differenciál, de a valóságban igen, mert ha túl sokat használjuk a frontális munkát, akkor az osztály egy része leszakad. A tanár direkt módon vezérli a tanulást • Csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot.A csoportmunka során a tagok között kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre. Kooperálnak, együttműködnek A csoportmunka motiváló és aktivizáló hatása jó. Bizonyos csoportok alkothatnak differenciálódást A tanulás irányítása és szabályozása indirrekt módon történik. A csoportmunka tervezésének lehetőségei: - feladat tartalma szerint: azonos, különböző - feladat kidolgozási módja szerint: munkamegosztása, munka nélkül. - a csoport személyi összetétele szerint: állandó, változó tagok - megelőző tudásuk alapján: homogén, heterogén tudás. Az előkészítő szakaszban kell megválasztani a

tananyagot, mert a tananyagnak alkalmasnak kell lennie a csoportmunkára. Akkor szabad csoportmunkát szervezni, ha a gyerekek kellően érettek rá. • Páros munka: két tanuló működik együtt valamilyen feladat megoldása érdekében. A párosmunkát felvezetésként használjuk a csoportmunkára. Minden más jellemzője megegyezik a csoportmunkával. Annyiban egyszerűbb, hogy két gyereket könnyebb együttműködésre rábírni, mint hármat. • Egyéni munka: osztálykeretek között működő egyéni munkáról van szó. Egyéni tanulás A tanulók közötti különbségeket figyelembevevő különböző tanulási feltételeket biztosíthatunk a gyerekek számára. Éppen ezért nagyon jó a differenciáltsága Az egyéni munka motiváló és aktivizáló hatása is nagyon jó. 8. A tanítási-tanulási folyamat megszervezése, szervezeti formák Szervezeti formák vagy keret: mindazon történetileg kialakult, jól bevált formákat, melyek között tervezett,

szervezett, irányított tanulás történik, szervezeti formáknak nevezzük. Szervezeti forma lehet például: osztály-tantárgy-tanórarendszer; napközi-szakkörkorrepetálás. A szervezeti formákat a tömegoktatásból származtatjuk, az újkortól. Dönteni kellett arról, hogy egységes vagy differenciált tanulási körülményeket kívánunk-e biztosítani. E döntés után meghatározott létszámú és meghatározott összetételű csoportokat alakítanak ki, nemük, koruk, vallásuk alapján. A következő lépésként döntenek arról, hogy az így létrehozott gyerekcsoportokat mennyi ideig akarják együtt tanítani. Ezután kiválasztják, hogy milyen időkeretek, tantárgyak, tantárgyi tartalmak szerint kívánják tanítani őket. (ezek egymástól elválaszthatatlanok). Az oktatás alapvető, rugalmas szervezeti kerete a mai hazai iskolákban az osztály. Az osztályok megszervezése az évfolyamokon belül az iskolák feladata. Az osztályhoz meghatározott

tantárgyakban meghatározott éves követelményszinteket jelölünk, vagyis azonos életkorban kell egy adott követelményszintet teljesíteni. Az osztályok létrehozásának lehetséges elvei: azért használjuk ezeket az elveket, hogy szelektáljuk, homogenizáljuk a csoportokat, osztályokat. • Életkori elv: azonos életkorúak homogenizálásáról van szó. Ma az iskolaérettséget általában 6 éves kortól számítják. • Fejlettség elve: 1905-ben jelent meg Binet intelligencia tesztje, ő azt gondolta, hogy az intelligencia az éréstől függ. Ma az óvónők ajánlhatják, hogy a gyerekek mehetnek-e iskolába, érettek-e már. Ma az életkor és a fejlettség elvét együttesen használjuk, ezáltal rugalmas iskolakezdésről beszélünk. • Képesség elve: amikor képesség alapján sorolják csoportokba a gyermekeket. A tagozatokat is ez alapján alakítják ki. • Érdeklődés elve • Motiváció elve • Választékosság elve Az oktatás eredményessége

érdekében létrejönnek az osztályra épülő, de az osztálykeretet fellazító megoldások. Ilyenek: • Osztálybontás: hasonló szinten lévő diákok számára felosztják az osztályt csoportokra, mert kis létszámmal intenzívebben lehet a tehetségeket fejleszteni. Ugyanakkor ez szolgálja a korrekciót, a felzárkoztatást is. • Nívócsoportos oktatás: párhuzamos osztályok tanulóiból alakítanak ki csoportokat úgy, hogy azonos képességüeket tesznek egy csoportba. Igy történhet például a nyelvoktatás • Teamoktatás: két esetleg több osztály számára közös tanítást szerveznek, ez elsősorban a komplex múveltségterületek oktatására szolgál. Tanítási óra. Az oktatás alapvető szervezeti formája a mai magyar iskolákban a tanítási óra. Időtartama többnyire 45 perc, 10-20 perces szünetekkel, de vannak iskolák, melyek rugalmas időkezeléssel dolgoznak. Az egyes tanítási órákhoz kapcsolódóan különböző viselkedésmódok,

rituálék alakultak ki. Ilyen lehet a csengőszó, amely az óra kezdését és végét jelzi, vagy a hetesek jelentése is. az egyházi iskolákban gyakori, hogy az első óra imával kezdődik. A tanítási óra heti vagy ciklusos rendjének kialakításakor több szempontot is figyelembe kell venni. Ilyen lehet: • Intenzív szellemi munkára a hét második vagy harmadik napja a legalkalmasabb 9-11 óra között. • Hasonló logikájú, tartalmú órákat nem célszerű egymás után tartani • Fizikai megterhelést igénylő óra után nem célszerű finomabb mozgást igénylő órát tervezni. Központilag csak a maximális óraszám van meghatározva a túlfáradás elkerülése érdekében. - 1-3 osztályokban átlag napi 4 óra. - 4-6 osztályokban átlag heti 4,5 óra. - 7-8 osztályban átlag napi 5 óra. - 9-10 osztályban átlag heti 5,5 óra. - 11-12 osztályban átlag napi 6 óra. Az oktatás más szervezeti formái: A sokirányú fejlesztést szorgalmazó

iskolákban egyre nagyobb szerepet kapnak a tanítási óráktól időtartamban, szerkezetben eltérő szervezeti formák is. Ezek lényegében a tanítási órákat helyettesítő szervezeti formák. Ilyen lehet a tanulmányi kirándulás, a múzeumi látogatás, a könyvtári foglalkozás, vagy az erdei iskolában eltöltött időszak. Tanítási órán kívüli szervezeti forma a házi feladat. 9. A pedagógiai értékelés, vizsgáztatás Az értékelés a tanítási tevékenységhez kapcsolódik. A tanulóra irányuló tanári tevékenység, melynek következményei alapvetően a tanulókat érintik. Az értékelés funkciói a minősítés, a szelekció és a motiválás, járulékos funkciója pedig a pályaválasztás orintálása. Az értékelés a nevelési módszerek közé tartozik és külső szabályozó szerepet tölt be. Később oktatási módszerként gyakorolták a pedagógusok. Tyler értékelési modellje alapján a nevelés-oktatásnak három alapvető eleme

van: - a célok, melyeket a tanulóknak a nevelési-oktatási programon keresztül kell elérniük - a tanulók tanulási tapasztalatai, melyek egyéni vagy csoportos tevékenységből eredhetnek. - Az értékelés, amellyel lemérhető, hogy a tanulók elérték-e a kitűzött célokat. Tyler szerint ezen elemek között dinamikus kölcsönkapcsolat van. A célok iránymutatást jelentenek, jelzik, hogy milyen nevelést-oktatást kell megszervezni a tanulóknak, és azt, hogy mit kell értékelni. Az értékelés információkat ad arról, hogy mely célokat milyen szinten sikerült elérni. CÉLOK TANULÁSI TAPASZTALAT ÉRTÉKELÉS Visszacsatolás- hatékonyságnövelés: A tyleri modell alapján értéket rendelnek valamilyen jelenséghez vagy teljesítményhez, ezeket pedig a létrehozó célhoz vagy folyamathoz. Az értékmegállapítás tehát viszonyítás, melyben összefüggéseket keresünk a cél, a folyamat és az eredmény között. Pedagógiai értékelés: a

visszacsatolás vagy visszajelentés pedagógiai alkalmazásával minden célokra, folyamatokra, eredményekre kiterjedő metodikailag változatos értékelés. Az értékelés tárgya nemcsak a tanuló lehet, hanem például iskolai személyzet, iskola, oktatási rendszer, tanóra. Az értékelés a nevelés-oktatás központi rendszerszabályozó eleme Napjainkban a bemeneti és kimeneti szabályozás keretein belül valósul meg a hatékony irányítás. • A bemenet felőli szabályozás: az iskolák által szervezett értékelő módszerekkel történik, mint a feladatlap, feleltetés vagy belső vizsgák. • A kimeneti szabályozás: A rendszerváltással párhuzamosan differenciálódott a hazai oktatás, mellyel együtt jelentkezett az az igény, hogy növelni kell a tömegoktatás szinvonalát. Ezért van szükség az eredményeken keresztül történő kimeneti szabályozásra Központilag ellenőrzik az eredményeket. Pl: országos vizsgákkal Fontos, hogy az iskoláktól

függetlenek legyenek a vizsgabizottságok által szervezett vizsgák. Az utóbbi években rendszeressé vált az iskolai teljesítmények nemzetközi vizsgálata. Nemzetközileg megegyeztek a közös mérésmód használatában és háromévente mérnek. Monitorvizsgálatok: időben megismételt,meghatározott évfolyamokon történő mérések. Elemzik a tanulmányi teljesítményeket. Ezek a mérések kiegészülnek az érettségivel és a felvételikkel. 2004-től az érettségi két szintű lesz A diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés. - Diagnosztikus helyzetfeltárás - Formatív fejlesztés, formálás - summatív minősítő • • • A diagnosztikus értékelés: célja, hogy a különböző pedagógiai döntések előtt információkat szerezzünk arról, hogy a tanulók hogyan kezdik a nevelés-oktatás adott szakaszát, hol maradtak le, hol emelkednek ki. Ezzel besorolási döntéseket hozunk, amiből tudjuk, hogy milyen nevelési-oktatási

stratégiák szükségesek. Formatív értékelés: a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzte ki célul. Ez nem csak az értékelő számára jelent tudatosítást, hanem az értékelteknek is, mert információkat és ösztönzést kapnak az önkorrekcióhoz. Summatív értékelés: egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa, célja az összegzés, a záró minősítés. A tanulót teljesítménye alapján kategóriákba soroljuk és minősítjük A minősítés szelektálja, szűri a tanulókat, mert egy bizonyos szint alatti eredménnyel nem léphet tovább. A summatív értékelés gyakori formája a vizsga. Funkciója: - igazolhatja a végzettséget - a megfelelő képzettséget - eszköze a pályaorientációnak. Járulékos funkciói: - a motiválás és az önértékelés fejlesztése. 10. A tanítási-tanulási folymat infrastruktúrája, taneszközök Azt a tárgyi környezetet, amely a tanítást és a tanulást segíti a tanítás-tanulás

infrastruktúrájának nevezzük. Legfőbb összetevői: - az épület, vagyis maga az iskola belső és külső adottságai - az állóeszközök, mint a bútorok, berendezések - a felszerelések, taneszközök. A taneszközök: használatuk a tanítási-tanulási feladatok megvalósításához szükségesek. Hardver oldalról a taneszközök: olyan tárgyak, eszközök, gépek, melyek segítségével rögzíteni, ellenőrizni, közvetíteni tudjuk az információkat. Software oldalról a taneszközök: információhordozók, mint a cd, magnószalag, írásvetítő stb. Dohmen szerint a hardver és szoftver eszközök együttesen alkotják a taneszközöket. Szerinte a tanítás-tanulás során információkat közvetítünk. A közvetítők lehetnek személyek, mint a pedagógusok és lehetnek más közvetítők, mint a taneszközök. A taneszközök egyrészt megkönnyítik a a tananyag elsajátítását, másrészt a pedagógus munkáját. Az információhordozók általában

egy-egy tantárgyhoz, tantárgycsoporthoz készülnek, míg az oktatástechnikai eszközök bármely órán felhasználhatók. A taneszközök csoportosítása: Schramm amerikai oktatástechnológus négy nemzedékbe sorolta az oktatás eszközeit: • 1. Nemzedék: olyan tárgyak, amelyek bemutatása nem igényel semmilyen segédeszközt, gépet. Ilyenek például a képek, térképek, kéziratok, makettek, grafikák stb • 2. Nemzedék: ezeknek a taneszközöknek az előállítása, sokszorosítása már gépekkel történik, de a rajtuk lévő információk közvetítéséhez más eszközökre nincs szükség. Ilyenek például a könyvek, tankönyvek és egyéb nyomdai termékek. • 3. Nemzedék: a vetítés, a hang és a híradástechnika fejlődésének eredményei, az audiovizuális eszközök (magnetofon, rádió, vetítőgép, televízió) és információhordozóik (hangfelvételek, filmek, diaképek, stb.) tartoznak ide Az első három nemzedékbe tartozó eszközök a

szemléltetés funkcióját töltik be. • 4. Nemzedék: olyan eszközök, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni Itt a gép és az ember között jön létre kapcsolat, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel. Ilyenek például az oktatógépek, nyelvi laboratórium, oktatócsomag. • 5. Nemzedék: Szűcs Pál szükségesnek tartotta kiegészíteni a rendszert, amelybe napjaink legmodernebb eszközei kerülnek be. Ilyen például az Internet, videorendszerek Az információközvetítés érzékszervi csatornája szerint: - auditív: hangfelvétel - vizuális: kép, dia - audiovizuális: film, videó - taktilis: tapintásos - komplex taneszközök: szimulátor Felhasználóik szerint megkülönböztetünk tanárok, tanulók és mindkettőjük számára készült taneszközöket. Funkcionális taneszközlista: elsősorban a gyártóknak, forgalmazóknak, finanszírozóknak szól, hogy milyen funkciók milyen eszközöket igényelnek.

Taneszközjegyzék: tájékoztatja a felhasználót a forgalomban lévő taneszközökről. Tankönyvjegyzék: a minisztérium szakértői bizottsága által elfogadott tankönyvek jegyzéke. Taneszközök a tanítási órán: A tanítási-tanulási folyamatban a tanítási órán jelennek meg a taneszközök. Schramm 1-2 nemzedékének taneszközeit egyaránt használjuk az alap, közép és felsőoktatásban: tankönyvek, modellek. Legjelentősebb iskolai taneszköz a tankönyv, amely segíti a diákok tanulói tevékenységét, információkat, gyakorlatokat tartalmaz, irányítja a tanulást, lehetőséget ad az önálló munkára és fontos a pedagógusok számára is. A jó tankönyv motiváló hatású, vonzó, változatos, színes. Még jóideig nélkülözhetetlenek lesznek a tanításban ezek a taneszközök. A harmadik nemzedékbe tartozó audiovizuális eszközök minden minden iskolában megtalálhatók. Az auditív eszközök és a hozzájuk készült

információhordozók nagyon jól használhatók minden tanórán és azon kívül is. Kezelésük egyszerű, van olyan készülék, amely nagyobb teremben is jól hallható, esetleg ki is hangosítható, fejhallgatóval pedig egy személy felé is irányítható. Szemléltetőeszköz lehet új tananyag ismertetése során Vizuális eszközök: vetítők, szemléltetést segítő eszközök, melyek megjelenítenek, kinagyítanak szövegeket, ábrákat, képeket. Hasznos lehet földrajz, történelem órán Audiovizuális eszközök: filmvetítő, tv. A két előző taneszközcsoportot egyesíti Oktatófilmek, melyeket a tanárok és tanulók is készíthetnek. Vannak olyan országok, ahol megvalósították a nyitott egyetemet a televízió segítségével. Adásokban leadták a tananyagot, könyveket ajánlottak és diplomát is lehetett szerezni. Az oktatásban fontos volt a számítógépek megjelenése, mert például oktatóprogramokat lehet futtatni rajta. Programjai:

problémamegoldó, új ismeretet közlő, begyakorló, szimulációs, játékprogramok. 11. A tanítási-tanulási folyamat tartalmi szabályozása, a tantervek Az oktatástervezés az oktatásirányítás és a pedagógiai gyakorlat különböző szintjein megvalósuló rendkivül összetett folyamat. Elméleti és gyakorlati szempontból két önálló területe van. - oktatási rendszer fejlesztését és működését meghatározó oktatáspolitikai, oktatásgazdaságtani tervezés. - Oktatásnak, mint pedagógiai folyamatnak a tervezése A két terület között szoros összefüggés van. Tervezés: tudatos, rendszeres, alapos ismereteket és alkalmazási képességeket igénylő feladat. Célok, eszközök racionális modellje: Tanulók (forrás) Társadalmi szükségletek (forrás) Nevelésfilozófia (szűrő) Műveltségi területek (forrás) Tanuláspszichológia (szűrő) Konkrét oktatási követelmények A tartalomés a tanulási tapasztalatok kiválasztása és

megszervezése Értékelés A tervező a következő részterveket készíti el: - forrásokkal kapcsolatos információk megszerzése és elemzése - döntés az általános célokról - a meglévő pedagógiai és pszichológiai tudás alkalmazásával a célok megvalósítási lehetőségeinek és feltételeinek meghatározása - döntés a konkrét célokról - a megvalósítási folyamat és az ellenőrzés megtervezése A tervezés döntési folyamatokból épül fel. A tanterv: pedagógiai dokumentum, mely a tanítás-tanulás értékrendjét, cél és követelményrendszerét, műveltségtartalmakat és azok elrendezését írja elő. Oktatáspolitikai eszköz, mely az adott társadalom elvárásait tükrözi, az egységesség megteremtését szolgálja. Ballér Endre négy tantervfajtája: - deklarált tanterv - értelmezett tanterv: a pedagógusok hogyan értelmezik a deklarált tantervet. - megvalósított tanterv: amelyet a gyakorlatban megvalósítottak, alkalmaztak.

- rejtett tanterv: olyan hatások, amelyek befolyásolják a tanterv gyakorlati megvalósulását. Az első tanterv 1599-ben jelent meg, a Ratio Studioruma, máig is érvényes tanulságokat hordoz. Dewey hívja fel arra a figyelmet, ha a tanár a gyermekek tapasztalati világát figyelmen kívűl hagyva próbál tanítani, annak három következménye lesz. - a szerzett ismeretek nem válnak a gyermek sajátjává, formálisak és szimbólikusak maradnak. - hiányozni fognak a tanulási motivumok, a gyermekek készen kapják az idegen tananyagot, nem alakul ki bennük a megismerés vágya, szükséglete. - nem készteti gondolkodásra őket egy logikai feladat kész formában történő átadása, mechanikus lesz az átvétel. Syllabus: első tantervi műfaj, a tanítandó anyagok felsorolását és elrendezését tartalmazta időbeli elosztásban. Mit tanítsanak és milyen tempóban NAT – Nemzeti Alaptanterv. 1998/99 tanévtől Funkciói: - Meghatározza minden tanulóra az

érvényes kötelező alapműveltséget, biztosítja 6-16 éves korig a kötelező oktatás viszonylagos egységét - A kötelező oktatás időszakát alapvizsgával zárja le. A vizsgára való felkészítés minden iskola kötelező feladata. - Tartalmazza azokat az össztársadalmi elvárásokat, melyeket a helyi pedagógiai program és tantervek készítésekor figyelembe kell venni. - A NAT és a helyi tantervek között foglalnak helyett a tankönyvek és a taneszközök, melyek az alaptantervre épülve készülnek, a pedagógusok oktatási terveinek is forrásai lesznek. A NAT műfaja: Műfaja alapján nem tanterv, hanem tantervi alap, melyre a helyi tantervek és más pedagógiai tantervek épülnek. Nem tantárgyakat, hanem komplex műveltségi területeket határoz meg Nem bontja meg az anyagot tanévekre és nem jelöli meg az órakeretet. Tíz műveltségi területre osztja az oktatás tartalmát, pl: ember és természet, művészetek, testnevelés és sport. A tananyag

bontásának elhagyása rugalmasabb időbeosztást jelent. A NAT teszi először lehetővé, hogy az iskolák saját feltételrendszerükhöz alkalmazkodva megtervezhessék az oktatómunkájuk 30-50%-át. A NAT cél és követelményrendszere: - tartalmazza az alapvető értékekre vonatkozó célkitűzéseket. Pl: demokrácia, nemzeti azonosságtudat, európaiság - az általános célrendszer második rétege a tíz műveltségi területet egyaránt átható közös követelményrendszer - egyes műveltségi területek követelményrendszere két szinten fogalmazódik meg: a 6-10 év végére elérendő általános fejlesztési követelmény; illetve a 4, 6, 8, 10 évi konkrét követelményrendszer. Ez utóbbi három részből áll: - tananyag - fejlesztendő képességek vagy kompetenciák - minimális követelmények meghatározása. 12. Az iskolai tanítási-tanulási folyamat tervezése, a pedagógusok egyéni tervei A NAT lehetőséget ad arra, hogy az oktatási

intézmények önállóan készíthetik el a saját pedagógiai programjukat. Egy iskola által elkészített egyéni, sajátos pedagógiai program több szempontból is fontos: • lehetővé tesz az iskoléa feltételrendszerének figyelembevételét • igazodik a nevelőtestület értékrendjéhez, pedagógiai elveihez • segíti a szülőkkel, fenntartóval való egyöttműködést • kiszámíthatóvá válik az intézmény munkája, folyamatosságot, tervszerüséget biztosít • egyedi arculatot ad az iskolának • a helyi tabtervek pedagógiai alapját adja. A pedagógiai programot és a helyi tantervet a tantestület fogadja el, a szülők véleményezik, majd egy szakértői értékelés után az iskolafenntartók hagyják jóvá. A pedagógusok egyéni tervei közül a hazai gyakorlatban három fázist különíthetünk el: Tanmenet: Egy adott tantárgy egész évi tananyagának nagyvonalakban történő megetvezése. • Ebben a pedagógus meghatározza és elosztja az

éves tananyagot az óraszámnak megfelelően. Figyelembe kell venni a tanulók fejlettségi szintjét, érdeklődését • A tanmenet készítése során fel kell tárni azokat a területeket, amelyek más tantárgyak anyagához kapcsolódnak. Ennek hiányában a tantárgyak közötti természetes kapcsolódások nem alakulnak ki, ugyanaz a jelenség külön-külön ismeretként jelenik meg a diákok ghondolkodásában. Az is előfordulhat, hogy a tanár olyan ismeretre épít, amely egy másik tantárgynál csak később kerül sorra, így eredménytelen lehet a munkája. Mindezek elkerülése érdekében célszerű konzultálni a kollégákkal a közös területek tanításának időbeosztásáról. • Az oktatási eszközök meghatározása is a tanmenet készítés során történik. Tematikus terv: ez általában 4-8 szaktárgyi óra, vagyis 1-2 hét tananyagát foglalja egységbe. Ez egyes tárgyaknál egy téma feldolgozásának időtartamát jelenti, de vannak olyan tárgyak

ahol formai egységet jelent, például az idegen nyelv tanításánál egy-egy lecke feldolgozása. A tematikus tervezés általában tartalomból kiinduló tervezési forma, ezért elsőként a tananyag elemzését kell elvégezni különböző szempontok alapján: • Fogalmi elemzés és logiaki elemzés: megvizsgáljuk, hogy milyen új fogalmak és összefüggések találhatók az új tananyagban. • Pszichológiai elemzés: a tanár megtervezi a motiválási és differenciálási lehetőségeket és a problémaszituációk típusait. • Nevelési szempontú elemzés: a pedagógus megkeresi azokat a személyiségfejlesztési és magatartás formálási lehetőségeket, amelyeket fel tud használni a tananyag feldolgozása során. • Didaktikai elemzés: ebben határozza meg a pedagógus az oktatás stratégiáját. Óravázlat: tartalmazza az adott tanítási óra konkrét feladatait, tevékenységformáit, a felhasználandó eszkozeit és a pontos időbeosztást. Az

óravázlat tartalma és részletessége függ a pedagógus személyiségétől és szakmai tapasztalatától. Az óravázlat készítésének számos előnye van: • Segíti a gondolatok tisztázását és pontosítását. • A leírt tervek a későbbiek folyamán is használhatók. • A tanárjelöltek és a kezdőpedagógusok esetében a szorongás miatt. • A tanulók ne vigyék mellékvágányra az óra menetét. 13. Különleges bánásmódot igényló gyerekek tanítása, tanulási problémák és kezelésük Minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. Vannak olyan gyermekek, akiknek speciális nevelési-oktatási igényei vannak, ezek speciális feladatot jelentenek a pedagógusoknak, ők egyéni, különleges bánásmódot igényelnek az iskolákban. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek négy csoportját különböztetjük meg: 1. Speciális pedagógiai

bánásmódot igénylők (gyógypedagógiai hatáskör) - tanulásban akadályozottak: enyhe fokban értelmi fogyatékosok, nehezen tanulók. - értelmileg akadályozottak: a mérsékelt, súlyos vagy legsúlyosabb értelmi fogyatékosok. - mozgáskorlátozottak: a mozgás és testi fogyatékosok, sérültek. - viselkedés és teljesítményzavarral küszködők: nehezen nevelhetők, inadaptáltak. - beszédben akadályozottak; látás sárültek; hallássérültek. 2. Tanulási nehézséggel küzdő tanulók: - fejletlen kognitív képességek - emocionális problémák. - Szociális, kulturális vagy nyelvi hátrányok - Lassú tanulók - Speciális tanulási nehézségek: dixlexia. 3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók: - visszahúzódó, vagyis regresszív és depresszív viselkedésű tanulók: félénk, csendes stb. - ellenséges, vagyis agresszív és inkonzekvens viselkedésű tanulók: kötekedő, engedetlen. 4. Kivételes képességű tanulók Speciális tanulási

nehézségekkel rendelkező tanulók: akik nem képesek egyéni bánásmód nélkül teljesíteni az iskola követelményeit. Ide tartoznak az 1, 2, 3 csoportba tartozó gyermekek. Pedagógiai szempontból akkor alakul ki speciális nevelési-oktatási szükséglet, ha a gyermek akadályoztatva van olyan dolgok megtanulásában, amelyre a kortársai képesek. Integrált nevelés az oktatási intézményekben: Külföldön és hazánkban is az utóbbi 15-20 évben egyre nagyobb tért hódit az integráció: ez a különböző okokból eredően tanulásban akadályozottak együttes nevelése-oktatása az ilyen zavarokat nem mutató társaikkal. Típusai: • Kizárólagos megoldási mód: megszüntette a fogyatékosok számára létrejött speciális intézményeket és kötelezte az iskolákat a fogyatékos gyermekek felvételére és ellátására. Pl. Olaszországban • Széleskörű integráció: a speciális intézmények párhuzamos működtetése mellett. Ez a legelterjedtebb

megoldás a nyugati országokban. Csak a halmozottan fogyatékos gyermekeket különítik el és számukra speciális oktatást biztosítanak. • Integráció kutatási, kisérleti szinten: magyarország is ebbe a kategóriába tartozik. Törvény mondja ki, hogy mindenkinek törvény adta joga, hogy olyan iskolában és ott tanuljon, ahol neki a legmegfelelőbb. Az integrált fejlesztés megvalósítására több megoldás létezik: • Teljes integráció: amikor minden oktatás együttesen folyik, és a pedagógusok munkáját gyógypedagógusok segítik. • Részleges integráció: amikor a speciális szükségletű gyermekeket a nevelés-oktatás egyes szinterein együtt nevelik az erre rá nem szorulókkal, más szinteren viszont elkülönítve fejlesztik őket. • Integrációs részleg: egy iskolából összeválogatott, különböző életkorú, azonos speciális szükségletű gyermekek csoportja, akikkel időszakosan gyógypedagógus foglalkozik. • Forditott

integráció: amikor a speciális ikola fogadja az egészséges gyermekeket. • Spontán integráció: amikor figyelmen kívül hagyják a fogyatékosságot az iskolában, nem nyújtanak speciális nevelést. Kisérletekkel bizonyították, hogy az integráltan tanuló gyermekek iskolai teljesítményei jobbak, minta az elkülönitetten tanuló társaiké, viszont szociális szerepük és önértékelésük alacsonyabb. Tehetséges tanulók: Idetartoznak azok a tanulók, akik átlag felett teljesítenek, ez lehet örökletes és környezet hatására is. A tehetség összetevői: • Képességek. - intellektuális képességek: intelligencia tesztekkel mérhető. Tudományos területen nyújtott kiemelkedő teljesítmények. - művészi képességek: ez lehet képzőművészeti, zenei, irói. - Pszichomotoros képességek: sport, tánc, kézügyességet igénylő képességek. - Szociális képességek: vezetői, szervezői, empátiás készség, kommunikációs képesség. •

Kreativitás: önálló, új és értékes produktumok létrehozásához szükséges feltételek együttese, az intelligencia kiegészítője. A kreatív emberre jellemző a divergens gondolkodás, a többféle helyes válaszadás, megoldás. A divergens gondolkodás jellemzői az originalitás, a fluencia és a flexibilitás. • Feladatelkötelezettség: jellemzi a kiváncsiság és érdeklődés, a szorgalom és kitartás, a becsvágy és a teljesítménymotiváció. A tehetség kibontakoztatása a tehetség felismerésével kezdődik. Mind a családnak, mind az iskolának ismernie kell azokat a mutatókat, amelyek halmozott előfordulása tehetséget sejtet. Ezeknek a mutatóknak négy csoportját különböztetjük meg: • Az ismeretszerzés jellemzői: sokat tudnak a különböző dolgokről, gazdag szókincs, gyorsan megjegyzik a tényeket, jó megfigyelők, sokat olvasnak, kritikusak, megpróbálják megérteni a bonyolult dolgokat. • Motiváció: az őket érdeklő

dolgokkal elmélyülten foglalkoznak, tökéletességre törekednek, önkritikusak, szívesen dolgoznak önállóan, magas célokat tűznek ki. • Kreativitás: sokszor és sokféleképpen kérdeznek, véleményüket nemrejtik véka alá, nem értékelik a sablonos megoldásokat, kifejezett humorérzékük van, színes fantáziaviláguak. • Szociális viselkedés: egyéniségek, felelősségvállalók, jól tudnak beszélni az idősebekkel, irányító tipúsúak. Tehetséggondozás: Módjai: • Gyorsítás, léptetés: a tehetségesek egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el. • Elkülönítés: amikor a tehetségeseket kiválogatják és külön iskolában tanulnak. • Gazdagítás, dúsítás: a tehetséges gyerekek normál iskolában tanulnak, de a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek. Differenciált oktatás: Az oktatási folyamat olyan speciális tervezése, szervezése, amikor a folyamat egy részében az

egyéni sajátosságokkal rendelkező tanulók párhuzamosan, eltérő módon, speciális feladatot végezhetnek. • Mennyiségi differenciálás: annak érdekében történik, hogy minden tanuló el tudja sajátítani a tantervben előírt egységes követelményeket, melyek a továbbhaladáshoz szükségesek. • Minőségi differenciálás: képességek maximális kibontakozását, a tehetséggondozást segíti. • Tanórai differenciálás: ehhez ismerni kell a tanulók képességeit, előzetes ismereteit, motiváltságukat, munkavégzésüket és ehhez a tanár stratégiát, módszert, feladatot dolgoz ki