Oktatás | Didaktika » Didaktika tételek, 2003

Adatlap

Év, oldalszám:2003, 26 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:596
Feltöltve:2006. szeptember 22
Méret:222 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

11110 SZOPORI 2015. április 26
  Köszönöm, nagyon részletes és lényegre törő.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

Didaktika tételsor - 2003 1. Az oktatáselmélet rendszere, alapfogalmai Az oktatás rendszerszemléletű felfogása, társadalmi meghatározottsága, az iskola funkciói. Az oktatáselmélet a didaktika. A didaktika a neveléstudomány egyik fő résztudománya Legfontosabb tárgyköre a tanítás-tanulás. Vagyis az oktatás=tanítás-tanulás A didaktika az oktatás folyamatának, tartalmának tervezésével, ezen tartalmak közvetítésével összefüggő törvényszerűségeket tárja fel módszerekkel, tanulásszervezési formákkal, szervezeti keretekkel, a tanítás-tanulás infrakstruktúrájával foglalkozik. Az oktatás korszerű értelemben tehát egyenlő a tanítás-tanulással, ezek szorosan összefüggő tevékenységek, és a kettő közül a tanulás a hangsúlyosabb. Rendszerszemléletű megközelítés: Az oktatás, mint társadalmi funkció azért történik, hogy a felnövekvő nemzedék átvegye a társadalmi örökséget, kúltúrát, műveltséget, vagyis a

társadalom életének továbbfolytatásához szükséges eszközegyüttes, röviden a tudás. Az oktatás során tudásátörökítés és tudásgyarapítás történik. Az oktatás társadalmilag elismert, államilag támogatott, szabályozott, ellenörzött pedagógiai tevékenység. Az oktatás rendszerré szerveződik, mint rendszer, a társadalmi alrendszerek egyike. Intézményrendszerei az iskolák, ezek társadalmi szervezetek. Az iskolák egyrészt speciális, sajátos funkciókat látnak el, másrészt, mint társadalmi szervezet, legfontosabb funkciója az oktatás. Az oktatás tehát nemcsak pedagógiai tevékenység, hanem olyan tevékenység, amely a társadalom egészére hat. Az oktatás speciális sajátos funkciói: - Hivatalos funkció: törvények, rendeletek szabályozzák. - Rejtett, látens funkció: meg kell felelni az iskolafenntartó elvárásainak. - Tényleges funkció: hivatalos + rejtett. Az a legoptimálisabb, ha a hivatalos és a rejtett funkció

egybeesik, mert ha az egyik funkció a másik rovására nő, akkor funkciózavar lép fel. Az oktatás társadalmi funkciói: - Személyiség formáló funkció: nagyon fontos, hogy milyen személyiségjellemzőket formál az iskola, vagyis milyen állampolgárokat nevel. - Társadalmi mobilitás funkció: a társadalmi mobilitás azt jelenti, hogy egy adott társadalomban milyen jellegű és mértékű az átáramlás az egyes társadalmi csoportok között. Ebben jelentős szerepet játszik az iskola, mert a tudás, az iskolai végzettség meghatározó abból a szempontból, hogy ki milyen helyet foglalhat el a társadalmi ranglétrán. - Esélyegyenlőség-egyenlőtlenség: ez szorosan összekapcsolódó fogalompár. Olyan oktatási rendsazerre van szükség, hogy bármilyen társadalmi helyzetű gyermek részesülhessen oktatásban és a lehető legoptimálisabban bontakozhassanak ki a képességei. A jobb pozicióba került családok gyermekeinek mindig is nagyobb esélyük volt

arra, hogy ők is jó pozicióba kerüljenek, szemben az alacsonyabb rangú gyermekkel. Vannak olyan társadalmi csoportok, melyek gyermekeinek egyedüli lehetőség a kitörésre az iskolázottság. Az iskola konzerváló szerepe miatt viszont a társadalmi egyenlőtlenségek átörökítődnek. Az egyenlőtlenség kezelésének felfogásai: 1. Konzervatív felfogás: az egyenlőtlenséget eleve adottaknak, öröklöttnek tekinti. A szemlélet szerint a társadalomnak vannak olyan rétegei, alkalmasak a kúltúra elsajátítására, viszont az alacsonyabb rétegek erre alkalmatlanok, így - nem is kell biztosítani számukra a magasabb műveltség megszerzésének lehetőségét. 2. Liberális szemlélet: minden ember egyenlő jogokkal születik Nem egyenlőséget kellene biztosítani, hanem az esélyek egyenlőségét, vagyis a jobb adottságokkal rendelkező győzzön és ne az, akinek a családi háttere eleve kiváltságokat nyújt. Ez a folyamat biztosítja, hogy ne

vesszenek el a tehetséges gyerekek. 3. Kompenzatórikus elképzelés: Ez a felfogás az egyenlőtlenség okát a társadalmi rétegek közötti kúltúrális különbségekben látja. Azért nem lehetnek egyenlőek a gyerekek, mert nem ugyanonnan indulnak, a családi hátterek is különbözőek. A magasabb osztályban nevelkedett gyermek már az iskola kezdés előtt sokat tanul a szüleitől, ezért jobb versenypozicióból indul. 4. Emancipációs szemlélet: ez alapján a hátrányos helyzetű gyermeknek nem kell egy új, idegen értékrendet elsajátítania, hanem inkább az iskola alkalmazkodik az ő értékrendjükhöz. Munkaerőképző funkció: ebben is fontos szerepe van az iskolának, mert a felnövekvő nemzedék itt szerzi meg szakmai tudásának alapját. Szociális funkció: itt elsősorban a szociális szempontból valamilyen hátrányokat elszenvedő gyermekek segítésében nyújthat támogatást az iskola. Kulturális funkció. Tanítás: tanítás során a gyermek

személyiségét formáljuk. - Rendszerszemléletű megközelítése: a pedagógus azon tevékenysége, mellyel az intézményes tanulást irányítja, tervezi, szervezi, szabályozza. - Kúltúrfilozófiai megközelítés: egy meghatározott kúltúrának az elsajátítása. - Kognitív szemléletű megközelítése: tanítás során a gyermekben megismerési folyamatokat idézünk elő és ezt sajátosan szervezzük, irányítjuk, míg a gyermek elkezdi az ismereteit alkalmazni. Vagyis tudásra tesz szert a gyerek Tanulás: a tanítás által kiváltott, fenntartott, szabályozott tevékenysége a tanulónak. A tanulás motiváció hatására végzett, egyéni erőfeszítést igénylő, bizonyos rendszerességű, folyamatos tevékenysége a tanulónak. Tartós, adaptív változása a személyiségnek Az iskolai tanulás sajátosságai: - Intézményesített, vagyis mesterséges kö9rnyezet a tanuláshoz. - Társadalmilag meghatározott céljai vannak. - Államilag támogatott,

ellenőrzött, szabályozott, irányított tanulás folyik. - Oktatáspolitikai döntések határozzák meg az idejét, tartalmát. - Tervezett tanulás: időben szintjeiben, tanmenetben, tantárgyi programokban, helyi tantervben. - Szervezett tanulás: az azonos életkorúak körében társas tanulás folyik, ahol a személyiség kiegyensúlyozott fejlesztését kell megvalósítani.Pszichológiai, pedagógiai, szociológiai tevékenység sokaságát kell megvalósítani. 2. Az oktatás célja, tartalma, az iskolai tudás szerkezete, ismeret, tevékenység Oktatási cél: a tanulók személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a tanítás-tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg, a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során. Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magába foglalja a tanítást, mint tanári és a tanulást, mint tanulói tevékenységet, melyek egymással kölcsönhatásban

valósulnak meg. A cél tételezője a pedagógus, az eredmény hordozója a tanuló. A tanítás célja egyenlő az oktatás céljával. Ez azonban közelíthet és el is térhet egymástól A közelítés megvalósulhat: - a tanár előzetes ismeretei, felmérései, vagy közös megbeszélés alapján figyelembe veszi a tanulók szükségleteit. Felméri a tanulók céljait is - A tanár a motiváció érzelmi és értelmi eszközeivel is igyekszik elfogadtatni a tanulókkal a kitűzött célokat. Manapság a szülők nagy része azt várja el az iskolától, hogy a felvételi tárgyakból alapos tudást biztosítsanak a gyermekeiknek, még akkor is, ha ez megterheléshez és kiegyensúlyozatlan személyiséghez vezet. Az iskola, mint szolgáltató nagymértékben figyelembe veszi a szülők igényeit. Az oktatás tartalma: a tanított tananyag, azoknak a tudáselemeknek a halmaza, melyeket az iskola közvetít, melyeknek az átadásáta pedagógusok megtervezik, melyeket a gyereknek

meg kell tanulniuk, és amit meg is mérünk. A tartalom: tényekből, adatokból, fogalmakból, elméletekből, jelenségekből, vagyis ismeretekből áll. A történelem fejlődése során az oktatás tartalmának fogalma átalakult, bővült. A tudás: az oktatás célkategóriája. Kettős arcú, természetű Szerkezete szerint: - leképező tudás, amelynek célja a valóság megjelenítése, reprezentálása. Ez az ismeret - Operatív tudás, amelynek célja a valóság átalakítása, megváltoztatása. Ez a tevékenység A tudás az ismeretek és tevékenységek integrált egysége. Megismerésben betöltött szerepe szerint: - tudományos tudás: az iskolai - köznapi tudás: melyek az emberek hétköznapi életéhez szükségesek. - Relevans: társadalmi szempontból érvényes, fontos, értékesíthető,hasznosítható tudás. Időbelisége alapján: Mivel a tudás nem statikus képződmény, ezért időben fejlődik, változik. - aktuális tudás: az adott órán -

időleges tudás: másnapra még emlékszik rá - rögzült tudás: több nap múlva is eszébe jut - tartós, állandósult tudás: soha nem felejtjük el. A tudás tartalma és szintje: A tudás egyrészt mérhető, egymással összehasonlítható, valamilyen skálán elhelyezhető, osztályozható. Másrészt követelményszintekben rögzitjük: minimum szint, optimum szint, maximum szint, professzionális szint. A tudás miben megjelenése, realizálódása: - enaptikus sik: cselekvésben, mozgásban - ikonikus sik: kép, grafikon, ábra - szimbólikus sik: verbális, fogalmi szintű Minősége szerinti különbség, fejlettség szerint: - mechanikus tudás - naív-empirikus tudás - racionális-intuitív tudás - konstruktív tudás A tudás jelenléte az oktatási folyamatokban: - előzetes tudás - aktuális tudás - tartalom, eszköz tudás Absztrakciós foka szerint: - szemléletes - formai Felhasználása szerint: A tanárnak egyértelműen ki kell fejeznie, hogy mit vár

el a tanulótól. A gyerek tudása birtokában legyen képes: - Felismerni, ráismerni, mutasson valami tájékozottságot. Ez a tájékozottsági szint - Valamit, valamihez kötni. Ez a kapcsolási szint - Egyszerű, rutin feladatokat megoldani. Ez a kivitelezési szint - Dolgokat értelmezni, kritikailag értékelni. Ez az értelmezési szint Ismeret: lehet célként és eszközként fontos. A megismerés folyamatait és kognitív képességeit fejlesztjük a gyermeknek = ez egy komplex rendszer. Együttesen rendszert alkotnak és alapként meghatározzák az újabb ismereteket. Tevékenység: aktivitás, azaz az ember lényegi tulajdonsága. Az embernek a valósághoz való sajátos viszonya. Ez egyrészt leképező viszony, mert leképezi a valóságot, másrészt átalakító viszony, melynek során átalakítja környezetét és önmagát. 3. A leképező és az operatív tudás A tudás: az oktatás célkategóriája. Kettős arcú, természetű Szerkezete szerint: -

leképező tudás, amelynek célja a valóság megjelenítése, reprezentálása. Ez az ismeret - Operatív tudás, amelynek célja a valóság átalakítása, megváltoztatása. Ez a tevékenység A tudás az ismeretek és tevékenységek integrált egysége. Leképező tudás: Ismeret: lehet célként fontos és eszközként fontos. A megismerés folyamatait és kognitív képességeit fejlesztjük a gyermeknek = ez egy komplex rendszer. Együttesen rendszert alkotnak és alapként meghatározzák az újabb ismereteket. Az ismeretek jellemzői általános iskolás korban: - leképező tudáselem - a valóság megjelenítése, visszatükröződése - a kognitív, megismerési folyamatok végtermékei - tudattartalmak - a valóság objektumait, illetve az objettumok viszonyait jelenítik meg - az ismeretek korlátozott köre az alapismeretek. Az ismeretek típusai: Megismerésben betöltött szerepe szerint: - tudományos ismeret: az iskolai - köznapi ismeret: melyek az emberek

hétköznapi életéhez szükségesek. - Releváns: társadalmi szempontból érvényes, fontos, értékesíthető,hasznosítható ismeret. Időbelisége alapján: Mivel az ismeret nem statikus képződmény, ezért időben fejlődik, változik. - aktuális ismeret: az adott órán - időleges ismeret: másnapra még emlékszik rá - rögzült ismeret: több nap múlva is eszébe jut - tartós, állandósult ismeret: soha nem felejtjük el. Az ismeret tartalma és szintje: Az ismeret egyrészt mérhető, egymással összehasonlítható, valamilyen skálán elhelyezhető, osztályozható. Másrészt követelményszintekben rögzitjük: minimum szint, optimum szint, maximum szint, professzionális szint. Az ismeret megjelenése, realizálódása: - enaptikus sik: cselekvésben, mozgásban - ikonikus sik: kép, grafikon, ábra - szimbólikus sik: verbális, fogalmi szintű Az ismeret jelenléte az oktatási folyamatokban: - előzetes ismeret - aktuális ismeret - tartalom, eszköz ismeret

Az ismeretek viszonya a valósághoz, a valóság visszatükrözési szintjei: - Közvetlen ismeretek: első jelrendszerbeli ismeretek. Eredményei: érzet, észlelet, képzet - Közvetett ismeretek: második jelzőrendszerbeli ismeretek Végterméke: a gondolat. A gondolat két lehetséges megjelenési formája: - fogalom - állítás. Fogalom: emberi konstrukció. A valóság objektumait egy halmaz elemeiként általánosítjuk az objektumok egy bizonyos tulajdonságaival kapcsolatban. A fogalom tartalma: a halmaz elemei. A fogalom típusa: konkrét és absztrakt. A fogalom terjedelme: ahány eleme van a halmaznak. Fogalmi rendszer: ekvivalens, alá-fölé rendelt, keresztező, diszjunkt. Fogalommal végezhető műveletek: - meghatározás, deffinició: amely során feltárjuk egy ismeretlen fogalom tartalmát. Ez lehet reális, nominális vagy genetikus. - Felosztás, osztályozás: amikor feltárjuk egy fogalom terjedelmét. Állítás: olyan gondolati forma, mely a valóság

összefüggéseit jeleníti meg. Határozott logikai értéke van: igaz vagy hamis. Tevékenységet, cselekvést szabályoz Szerkezete: elemi és összetett. Tartalma: törvények és szabályok. Állítással végezhető műveletek: - következtetés: amely során már meglévő állításból új ismerethez jutunk. Ez lehet induktív, deduktív és traduktív. - Bizonyitás-cáfolás: olyan szerkezetű, mint a következtetés, csak az új ismeret logikai értéke bizonytalan. Operatív tudás Tevékenység: aktivitás, azaz az ember lényegi tulajdonsága. Az embernek a valósághoz való sajátos viszonya. Ez egyrészt leképező viszony, mert leképezi a valóságot, másrészt átalakító viszony, melynek során átalakítja környezetét és önmagát. A tevékenység mindig motivál, dinamikája van térben, időben. Funkciója szerint: lehet kognitív, megismerő és operatív, átalakító funkció. Szerkezet szerint: - lineáris algoritmusú: művelet-készség - elágazó

algoritmusú: feladat-jártasság - hiányos algoritmusú: probléma. Gyakorlottsági szint szerint: - külső algoritmus szintje - belső algoritmus szintje - maximális begyakorlottság szintje. Készség:a tevékenység egészének vagy egy részének lineáris algoritmusú lefutása a maximális begyakorlottság szintjén. Ez a műveletvégzéshez kötődik Jártasság: feladattípusú, elágazó algoritmusú a maximális begyakorlottság szintjén. Képességek: a tevékenység végrehajtásának feltételei, másrészt termékei, eredményei. Telj.szint I II III idő Nő a teljesítmény. Visszaeshet a Maximális Ez a külső algo- teljesítmény. Ez begyakorlottsági ritmus szintje. a belső algorit- szint. mus szintje. Interiorizálódás. Az exteriorizációs szint + begyakorlottsági szint = taxonómia. 4. A tanítási-tanulási folyamat értelmezései, motivációs modellje, szerkezete, funkciói Oktatási folyamat: mindazon meghatározott időtartamú pedagógiai

helyzetek sorozatát, melyben tervezett, irányított tanulás történik, oktatási folyamatnak nevezzük. Az oktatási folyamat jellemzői: - folytonosság és szakaszosság - időbeliség: például egy témakör időtartama témakör: tudományos szempontból viszonylag zárt egysége a tananyagnak, de didaktikai szempontból teljesen zárt egység. Rendkivül változatos, de van egy bizonyos szerkezeti hasonlósága. - egyrészt ismeretszerzésnek, másrészt alkalmazásnak kell tekinteni. - csoportos és önálló tanulás folyamata történik - pedagógiai feladata a tanulási képességek fejlesztése - a tanulók motivációs és kognitív önszabályozó szintjét kell fejleszteni, vagyis meg kell őket tanítani tanulni. Makrostruktúrális elemek: ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, értékelés. Ezek alkotják az oktatási folyamat makrostruktúráját Az oktatási folyamat makrostruktúrája egymásból következő, egymásra hatő, de

egyidejüleg bizonyos párhuzamosságot, egymásra hatást, kölcsönhatást is jelent. A makrostruktúrát a mikrostruktúra alkotja, amelynek több összetevője van: - figyelem felkeltése. Ennek eszköze lehet: a tanulói kiváncsiság felébresztése, érdeklődést felkeltő kérdések feltevése, problémaállítás, elvégzendő feladatok célkitűzése, hiányzó ismeretek beláttatása. - új ismeretek elsajátításához szükséges előzetes ismeretek felidézése - új ismereteket megalapozó tények biztosítása. Tárgyak, jelenségek, folyamatok megismertetése - tények, jelenségek, folyamatok sokoldalú elemzése. Ezeket részekre bontják, vizsgálják, vagyis analizálják. Ehhez kapcsolódik a szintézis, amikor az analizis eredményeit összefogják, általánosítják. - fogalomalkotás, következtetés, absztrakciók, általánosítások. Ez a tanár által irányított önálló gondolkodást fejleszti ki a gyermekben. - rendszerezés és rögzítés. Ez

egyrészt az ismeretek tartósságát garantálja, de főként az alkalmazást segítik. Az ismeretek rendszerbe szedése fontos pedagógiai feladat A rendszerezés lehet elsődleges, amikor egy tantárgy nagyobb fejezetén belüli rendszerezés történik. A rendszerezés lehet átfogó, ami a tantárgy egészére vonatkozik és lehet komplex, ami rokon tantárgycsoportokra terjed ki. - Tanultak alkalmazása. - Teljesítmény mérése, értékelése. Ez bizonyítja az oktatási folyamat hatékonyságát A tanulási motiváció fejlesztése: motiváció nélkül nem létezik tanulás, de a tanulási tevékenység során maga a tanulási motiváció is átalakul, megváltozik. A tanulási motiváció szintjei: - beépült tanulási motiváció: amikor a tanuló lelkiismereti okból vagy kötelességtudás miatt tanul. - Belső tanulási motiváció: amikor a tanuló az iskolai követelményeknek azért tesz eleget, mert érdekli a tananyag, vagy a kiváncsiság mozgatja. - Külső

tanulási motiváció: amikor a tanulás csak eszköz egy külső, a tanuláson kivüli cél eléréséhez. Például ilyen aki a jó jegyért, jutalomért tanul Presztizsmotiváció: a belső és a külső motiváció között helyezkedik el. Ilyenkor a belső énérvényesítő tendenciák és a külső versenyhelyzetek motiválják a tanulót a tanulásra. Az oktatási folyamatot motiváló modell: Az eredményes tanuláshoz megfelelő pszichológiai előfeltételeket kell teremteni a tanítási órákon, mert nem mindegy hogy a tanítást milyen körülmények között kezdi meg a tanár. - A tanulásra kész lelkiállapot kialakítása. A gyermekek lehetnek fáradtak, szorongók vagy izgatottak, ezt a tanárnak fel kell mérnie, és motivációs segítséget nyújtani a ráhangolódáshoz, fel kell ébreszteni a tanulókban a tanulási kedvet. Egy-egy óra hatékony indítása már az előző órán is megkezdődhet azzal, hogy gyűjtőmunkát kapnak. - A tanulási célok

pontosítása. A cálkitűzés lehet általános vagy konkrét, de a leghatékonyabb a probléma-célkitűzés. Ugyanis egy probléma felvetése könnyen felkelti a gyermekek figyelmét, érdeklődését. - A tanulási feladatok nehézségi fokának differenciálása. Lehetnek könnyű tanulási feladatok, közepesen nehéz, nehezebb, vagy túl nehéz feladatok. Ha a tanuló nincs kellően felkészítve egy túl nehéz feladatra, akkor ez megbéníthatja, tehetetlenséget érez. A túl könnyű feladat nem mozgatja meg a tanulókat. Általában a közepesen nehéz feladatok ébresztik fel a teljesítmény motivációt. De mivel minden egyes tanulónak mást jelent a közepesen nehéz feladat, ezért a feladatok nyújtásánál is differenciálni kell. - A tanulók sajátosságai. Különböző teljesítményszintű és különböző szorongásszintű tanulók vannak és ezek más-más tanulási módot igényelnek. Például egy szorongásos tanulónál csak az önbizalma fokozásával

tudjuk elérni a nagyobb teljesítményt, a tanulási motiváció erősödését. Az önbizalmat csak a közösség előtti konkrét teljesítménnyel és elismeréssel lehet növelni. - A tanári-tanulói interakció optimális szervezése. Ha az interakció optimálisan folyik az órán, akkor nemcsak a tanulók tanulnak a tanároktól, hanem a tanárok is a tanulóktól és a tanulók is egymástól. Például nagyon fontos a tanári kommunikáció élénksége, változatossága. A tanár-tanuló kapcsolat alakulásában a tanár felelőssége nagyon fontos, mondhatni meghatározó. - Differenciált teljesítményértékelés. Ez kétféle képpen történhet: szociális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanuló tevékenységét a csoport átlagához viszonyítva értékeljük. Individuális viszonyításról akkor beszélünk, ha a tanulók teljesítményének az értékelését a korábbi teljesítményéhez viszonyítjuk. Motiváló hatása az individuális

teljesítményértékelésnek van. Ennek az a további előnye, hogy a tanár észreveszi ezáltal a teljesítmény javulást és romlást is. - 5. A tanítási-tanulási folyamat stratégiái: Stratégia: olyan komplex eljárások, eljárásegyüttesek, melyek befolyásolják az oktatási folyamatot. Mindig valamilyen pedagógiai elmélet a kiindulópont és ehhez kötődően kialakítják a célokat, a módszereket, a munkaformákat, az eszközegyüttest és egy sajátságos rendszerré szervezik. Változatai: 1. célközpontú stratégiák: a cél játsza a központi szerepet, a stratégiák megkülönböztetése is az általuk elérendő célok alapján történik. 2. szabályozáselméleti stratégiák: a központi szerepet az alapjukban meghúzódó szabályozás elméleti felfogás játsza. I. Célközpontú stratégiák Információ tanítása bemutatás segítségével. Ez az egyszerűbb és összetettebb információk megszerzésére, tárolására és felidézésére

irányuló tanítási stratégia. A tanár órai tevékenységének a menete a következő: - Az oktatás céljainak közlése, a tanulók készenléti állapotának megteremtése. Pl: motiválás. - A strukturáló elvek bemutatásával feltárja a tanulók számára a hasonló és eltérő vonásokat a korábbi és az új ismeretek között. - A tananyag logikus, világos közlése, a kapcsolódások bemutatása. - A tanulók gondolkodásának elősegítése és a megértés ellenőrzése kérdések segítségével. A stratégia során megvalósul a tanár aktív közlő tevékenysége, és a tanuló aktív, motivált figyelése. Elsődleges módszerei az előadás, a magyarázat, a megbeszélés és a szemléltetés Ez a stratégia elsősorban a tartalomtudás elsajátítására szolgál. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségével. A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le. A fogalomtanulás esetén a tanár fő tevékenysége a

következő: - A fogalommal kapcsolatos előismeretek felidézése. - Az előismeretek függvényében a fogalomtanítás történhet direkt bemutatással, amikor a tanár definiálja a fogalmat, majd a fogalomba tartozó példákkal illetve ellenpéldákkal teszi világossá a fogalom határait. Másrészt történhet fogalomelsajátítással, amikor a tanulók már megfelelő előismeretekkel rendelkeznek és maguk jutnak el a fogalom meghatározásáig példák és ellenpéldák segítségével. - A tanár hozzásegíti a tanulókat, hogy az új fogalmat beillesszék meglévbő ismereteik rendszerébe. A fogalomelsajátítási stratégia alapvetően tanári magyarázatra, megbeszélésre épül. Készségtanítás direkt oktatás segítségével. Ezt a tanítási stratégiát főként az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák. A tanár feladatai a következők: - A tanár bemutatja az óra céljait és felidézi a szükséges előismereteket. -

Bemutatja az elsajátítandó ismereteket, egyszerre egy mozzanatra koncentrál - Irányított gyakorlási lehetőséget biztosít. - Ellenőrzi a megértést. - További gyakorlási lehetőséget biztosít. Ebben a stratégiában a tanulást a tanár határozottan irányítja. Itt jelentős szerepe van a tanulók egyéni gyakorlásainak. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével. A kooperatív tanulási stratégia lényege, hogy a tanulók motiváltak a közös célok elérésére, baráti viszonyok alakulnak ki közöttük, fejlődik a kommunikációs készségük. A cél, hogy az iskoláknak meg kell teremteniük a társadalmi életre való felkészülés feltételeit. A tanár feladatai a következők: - az óra céljának pontos bemutatása. - Az alapvető ismeretek közlése szóban vagy írásban. - Csoportok szervezése, létrehozása. - A csoportok munkájának segítése. - A közös munka eredményeinek bemutatása, majd az

egyéni és csoportos értékelés. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével. A célja a tanulók gondolkodtatása, a jelenségek felfedeztetése. A stratégia lényege, hogy a tanár nem készen nyújtja az ismereteket, hanem a tanulók felfedező tevékenységét váltja ki. A tanár feladatai: - A tanulók megismertetése a főbb célokkal. - A kiinduló kérdések megfogalmazása, a megbeszélés, a vita szabályainak kialakítása. - A tanár háttérből irányítja a megbeszélést és a vitát. - Segíti a következtetések megfogalmazását és a végrehajtott gondolkodási műveletek rögzítését. Szabályozáselméleti stratégia. Az a közös bennük, hogy nem kötődnek egyetlen oktatási célhoz, különböző oktatási célok elérésére szolgálnak. Nyílt oktatás. A tanulóban rejtőző sajátos képességek felszinre hozása a cél. (Pestalozzi, Rousseau) Nagyon fontos jellemzője, hogy a tanulónak aktív szerepe van a saját tanulása

irányításában, lehetőséget teremt az egyéni tanulásra. Adaptív oktatás. Az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól különbözőek, ezért eltérő tanulási környezetet és eljárásokat igényelnek. Nem csak az előzetes tudást méri fel, hanem a tanulói felkészültséget is és eltérő tanulói eljárásokat tesz lehetővé. Programozott oktatás. Ez a stratégia a tanulók tevékenységének szabályozásában látja az eredményes tanulás feltételeit. A szabályozáshoz szükséges: - meg kell határozni az oktatás célját. - tanulók kiinduló szintjét. - lépésekre kell tagolni a tananyagot. - ki kell váltani a tanulók aktív tevékenységét. - rendszeresen kell ellenőrizni és megerősíteni a tanulók válaszait. - biztosítani kell az egyéni ütemet. A programozott oktatás három változata: - Lineáris program: a tananyagot egészen kis lépésekre bontották. - Elágazásos program: a tanulók feleletétől függően

más-más további utat jelöl ki. - Adaptív program: gépi számítógépes megoldást feltételez. A programozott oktatási stratégia egyik megvalósulási formája az oktatócsomagok. Optimális elsajátítási stratégia. Abból indul ki, hogy ha a tanulást megfelelően szervezzük, vagyis minden tanuló számára biztosítjuk a neki szükséges tanulási időt, akkor a teljesítmények görbéje a maximum irányába