Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Botos Enikő - A megtakarítások alakulása az utóbbi évtizedekben Magyarországon

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási és Társadalomtudományi Kar Házi dolgozat A megtakarítások alakulása az utóbbi évtizedekben Magyarországon Írta: Baloghné Botos Enikő II. évfolyam, levelező tagozat C. csoport Tantárgy: Összehasonlító gazdaságtan Előadó: Türei Sándor 1 Tartalomjegyzék I. Megtakarítás fogalma és csoportosítása 3. I/1. Megtakarítás három alapvető formája 3. I/2. A megtakarítás: jövőbeli jövedelmek vásárlása 4. II. A háztartások megtakarító magatartása a gazd-i rendszer átalakulása során 5. II/1. A megtakarítások nagyságrendjének alakulása 1992-1994 között 6. II/2. A megtakarítások magyarországi alakulására vonatkozó hipotézisek 8. III. Makrogazdasági és makrotársadalmi változások a rendszerváltás után 10. IV. Lakossági megtakarítások az EU-ban és hazánkban 12. V. Eladósodottság a fejlett országokban 13. VI. A lakosság pénzügyi helyzetének alakulása

Magyarországon 15. VII. Lakossági megtakarítások céljai és formái 17. VIII. Összegzés 18. Forrásmunkák 19. 2 I. Megtakarítás fogalma és csoportosítása: A megtakarítás egy adott időszak jövedelmének az adott időszakban fogyasztásra nem használt része. A választott időszak hossza jellemzően egy év, de lehetne például havi bontásban is vizsgálni a jövedelmet és a fogyasztást. A jövedelem, a fogyasztás és a megtakarítás viszonya erőteljesen függ a megválasztott időszak hosszától. Amennyiben például heti bérfizetés esetén a heti jövedelemmel állítjuk szembe a heti fogyasztást, akkor az időszakok többségére nagyobb megtakarítási rátát kapunk, mintha éves szinten mérnénk ezeket a változókat. Többen állítják, hogy az egy év is túl rövid időszak az esetlegességek kiszűrésére, így a mért jövedelem és a mért fogyasztás viszonya helyett egy hosszabb távon is remélt jövedelemszint ( permanens

jövedelem ) és hosszabb távon is fenntartani kívánt fogyasztási szint ( permanens fogyasztás ) határozza meg a fogyasztási és ezen keresztül a megtakarítási döntéseket. I/1. Megtakarítás három alapvető formája: a) anyagi beruházás b) értékpapír vásárlás, lekötött bankbetétbe helyezés a) pénzkészlettartás ( készpénz vagy látra szóló betétek) Az anyagi beruházás olyan befektetés, amely nem értékpapírok, hanem beruházási jellegű anyagi javak vásárlását jelenti. Tipikus példája a gépek, berendezések, ingatlanok vásárlása illetve a készletfelhalmozás. Ezek célja a jövőbeli termelési feltételek biztosítása, és ezen keresztül jövőbeli jövedelmek realizálása. 3 A b) és c) formát pénzmegtakarításnak nevezzük. Az értékpapír-vásárlás ez esetben az újonnan kibocsátott papírok megvásárlását jelenti. Betétek és készpénzkészletek esetén az év végi és az év eleji állományok különbsége

jelent megtakarítást az azévi jövedelemből, ami lehet negatív is. Pénzmegtakarítás esetén nem költjük el pénzünket. Ezen belül b) esetben odaadjuk másnak, hogy ők használják fel adott időszakban. A c) esetben nem adjuk oda, sőt valószínűleg tudatában sem vagyunk annak, hogy más használja a tartósan zsebünkben lapuló pénzt. I/2. A megtakarítás: jövőbeli jövedelmek vásárlása: A megtakarítások ideiglenes újraelosztásának alapvető jellemzője, hogy jelenbeli megtakarítást cserélnek el jövőbeli megtakarításra: hitel esetén a hitelező a jelenbeli megtakarítást cseréli el a hiteladós jövőbeni megtakarítására. Az ideiglenes újraelosztás során a lebonyolítás technikai formájától, intézményi feltételeitől függetlenül a megtakarító a jelenbeli pénzért jövőbeli pénzt vásárol, akár váltót, kötvényt, részvényt vagy életbiztosítást vesz, vagy éppen nyugdíjjogosultságot szerez, avagy takarékbetétbe

helyezi pénzét. A jelenbeli megtakarítás ellenértékeként kapott jövőbeli pénzösszeg lehet - előre meghatározott nagyságú - csak feltételeiben meghatározott nagyságú 4 II. A háztartások megtakarító magatartása a gazdasági rendszer átalakulása során: Spéder Zsolt egyetemi adjunktus, BKE Gazdaságpolitikai tanszékének munkatársa a háztartások megtakarításainak alakulását vizsgálta empirikus eszközökkel a magyar háztartáspanel adatrendszerének segítségével. Kitér két megtakarításokra vonatkozó hipotézisre: a megtakarítások felélésével illetve a megtakarítások koncentrációjával kapcsolatos elképzelésekre. A mikroszintű megtakarítói magatartás társadalmi jellemzőit elemezve, azt találta, hogy háztartási jövedelem, az életciklus, a fogyasztói aspirációk, a háztartásfő iskolai végzettsége és a vagyoni elemek magyarázzák leginkább, hogy egy háztartás rendelkezik e megtakarítással, vagy sem,

és ha igen akkor mennyivel. A kutatási program 1992-ben indult. Célja, hogy feltárja és elemezze, hogyan változik az egyének és háztartások helyzete a gazdasági és társadalmi átalakulás következtében. A kutatás súlypontja a jövedelmi és a munkaerő-piaci helyzet alakulásának és a szegénység természetének vizsgálata. A vizsgálatot úgynevezett követéses adatfelvétellel végezték, ami azt jelenti, hogy kérdőívet vesznek fel és ezeket évről évre megismétlik ugyanazon személynél vagy háztartásnál. Ezzel lehetővé válik annak vizsgálata, hogy egy és ugyanaz a személy és/vagy háztartás helyzete hogyan változik az évek múlásával. Azt, hogy a háztartások milyen arányban rendelkeznek megtakarítással. Az attól is függ, hogy a birtokolt pénzösszeget milyen nagyságrendtől kezdve tekintjük megtakarításnak. ( Spéder Zsolt Lakossági megtakarítói magatartás a 90-es évek elején 2. Oldal) 5 1.sz táblázat A

megtakarítással rendelkező háztartások aránya az össznépességben ( 1992-1994) Év Rendelkezik 10 ezer Ft feletti megtakarítással megtakarítással rend. A háztartások (Elvileg van megtakarított Hitelezése pénze 1992 45,6 35,7 9,2 46,8 1993 48,4 40,2 10,5 52,8 1994 42,5 36,7 8,5 49,9 Lengyel György-Szép Péter-Tóth István János A megtakarítási hajlandóság alakulása 1992-1944 1992-től 1993 évre megnőtt a megtakarítással rendelkezők száma, majd ez az arány 1994 évre visszaesett az 1992 évi szintre. A táblázat adatai első megközelítésben nem igazolják azt a 1990-es évek elejére vonatkozó feltételezést, hogy a nehézségek növekedése következtében a lakosság egy jelentékeny része kényszerű módon felélte tartalékait. Ennek vagy korábban kellett megtörténnie ( 1989-1991) vagy talán hibás a feltételezés a megtakarítások felélését illetően. 6 II/1. A megtakarítások nagyságrendjének

alakulása 1992-1994 között: Elemzők úgy vélik, hogy az adatok a tényleges megtakarítások körülbelül egyötödét mérik. A mintában szereplő alacsonyabb adatok több tényezőre vezethetők vissza Ahogy a kérdezettek alábecsülik jövedelmüket, úgy feltételezhető, hogy a megtakarítások nagyságrendje legalább ilyen „titkos „ vagy nem pontosan ismert információnak tekinthető. Így vélhetőleg a megtakarítási nagyságrendre vonatkozó adatok elérik vagy inkább meghaladják a jövedelmi alábecsléseket. 2.sztáblázat Megtakarítás (forint) 1992 1993 1994 -10000 23,9 17,5 15,4(16,0) 10001- 25000 20,3 18,4 15,1(22,0) 25001- 50000 21,1 20,5 23,2(22,0) 50001- 75000 7,9 10,9 6,7(13,8) 75001-99000 7,1 7,5 4,2(2,6) 100000-249000 12,4 15,3 22,0(16,3) 250000-499000 4,2 5,9 8,3(5,1) 500000-750000 1,3 2,4 2,7(1,5) 750000- 1,8 1,5 2,4(0,9) Összesen 100 100 100 N 82,9 952 790 • Zárójelben az inflációval

korrigált értékek A megtakarítások alakulása Spéder Zsolt 7 A 2.sz táblázat adatai alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált időszakban csak jelentéktelen elmozdulások történtek. Egyértelműen megállapítható, hogy mind a nominális, mind pedig a reálértékeket tekintve, csökkent a nagyon kis megtakarítással rendelkezők részaránya. A reál-megtakarítást tekintve az is kiolvasható, hogy jelentősen nőtt egy alacsonyabb (50-70 ezer forint) és egy felső közepes (100-249 ezer forint) megtakarítói csoportba tartozók részaránya, s csökkent a két említett csoport között meghúzódó alsó közepes (75-100 ezer forint) megtakarítással rendelkezők részaránya. Együttesen szinte azonosnak tekinthető a felső ( 250 ezer forint felett) megtakarítói csoportokba tartozók aránya. II/2. A megtakarítások magyarországi alakulására vonatkozó hipotézisek A megtakarítások alakulását illetően a szakmai közéletben két

állítás körül kristályosodott ki a vita. Az egyik azt fogalmazza meg, hogy az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzet következtében az arra reagálás kényszerű „eszközeként” a háztartások felélik megtakarításaikat. A másik állítás szerint a megtakarítások állománya egy egyre szűkülő társadalmi csoport kezében koncentrálódik. Az első állítás mellette és ellene felsorakoztató érvek: 1992 és 1994 között nem csökkent érdemben a megtakarítással rendelkezők részaránya (1.sztáblázat) Persze szép számmal akadnak olyanok akiknek a két év során elfogyott a megtakarításuk. Ezek közül talán sokan a rosszabbodó körülmények következtében élték fel azokat, ám semmiképpen sem tételezhetjük fel azt, hogy mindenkinél erről lenne szó. Különösen azok esetében akik magasabb (50 ezer forint feletti) megtakarítással rendelkeznek, az valószínűsíthető, hogy összegyűjtött pénzük más okok miatt fogyott el

időlegesen vagy véglegesen ( például a gyerek kiházasítása, értékesebb fogyasztási cikk vásárlása). 8 Mindez azt jelenti, hogy a háztartások 10-13 százaléka esetében tételezhetjük fel, hogy megtakarításait a rosszabbodó életkörülményei miatt élte fel. Ezzel egyidőben a háztartások 13,5 százaléka megtakarítóvá vált. Kisebb részük csak nagyon kis megtakarítást gyűjtött össze, egy másik kétötödének alacsony, 10-50 ezer forint közötti összeget sikerült megtakarítania, egy harmadik kétötödének pedig ennél többet és jóval többet. Mindez arra utal, hogy a romló anyagi körülmények között nem kevesen voltak, akik tudtak javítani megtakarító pozíciójukon. Ha tehát, figyelembe véve a megtakarítások nagyságrendjét és változását is, igaz az, hogy a romló és javuló pozíciók többnyire hasonlóan oszlanak meg, nem általánosíthatunk úgy, hogy a romló körülmények következtében csökkent a

megtakarítással rendelkezők aránya. Hogy a nehezedő körülmények következtében a háztartások miért nem élik fel megtakarításaikat arra George Katona gazdaságpszichológiai megközelítése ad jó támpontokat ( KATONA 1975). Katona azt állítja, hogy a nehézségek növekedése következtében a „biztonságra törekvés” az egyénekben felerősödik és cselekvést motiváló tényezővé válik. Ennek következtében a bizonytalanság növekedésével az érintettek a végsőkig ragaszkodni fognak összegyűjtött pénzükhöz, sőt még próbálnak valamit hozzátenni. Mivel magyarázható akkor, hogy a nyolcvanas évek elején-közepén 70-80 százalékos arány (HARCSA 1991) a kilencvenes évekre 40 százalék körülire apadt ? Szakértők megítélése szerint a fogyasztói piac átalakulásának folyamata ad magyarázatot a kérdésre. A hetvenes, nyolcvanas években a megtakarítások jelentős része kényszer-megtakarításként „szorult ki” a

fogyasztási piacról (KORNAI 1980). Ez különösképpen jellemző volt a tartós fogyasztási cikkek piacán (autó, hűtőszekrény stb.) A nyolcvanas évek végén három gazdasági tény radikálisan megváltoztatta a tartós fogyasztási cikkek piacát. Ezek: importliberalizálás újabb lépései, tömeges bevásárló turizmus, magánimport és annak bekapcsolódása az informális kereskedelembe. Mielőtt a megtakarítások fogyasztási színvonalesést kompenzáló funkciója felmerülhetett volna, három említett tényező következtében megnyíló kínálat már "lecsapolta" a korábbi megtakarítások egy jelentős részét, s vélhetőleg nem megtakarítóvá változtatta a háztartások egy bizonyos hányadát. 9 A megtakarítással rendelkező háztartások zsugorodását így ezekkel a folyamatokkal értelmezzük, még ha teljesen nem is tagadjuk, hogy egyes társadalmi csoportok esetében az utóbbi időben a megtakarítások „felhasználása „ a

megélhetés elemévé vált. A második állítás adatokkal kevésbé járható körül, mivel a jövedelmi és vagyoni skála két végpontján lévők nagyobb valószínűséggel nem kerülnek be az ilyen vizsgálatok mintájába. Vannak azonban akik bekerültek, hiszen ilyennek tekinthető a 250 ezer forint feletti megtakarítással rendelkezők( 2.sz táblázat) Az a tény, hogy 1992-ben a legfelső kategóriában lévők egynegyede elvesztette megtakarításait, egy másik egynegyede pedig alacsonyabb megtakarítási kategóriába került, ellentmondani látszik a megtakarítások felső kategóriában történő koncentrációnak. Tény, hogy a legfelső kategóriában a legnagyobb azok aránya, akik nem változtatták meg megtakarító pozíciójukat. A megtakarításokat vizsgálva a népességet három csoportra oszthatjuk. III. - akik soha nem tudtak és tudnak félretenni - akik függetlenül a gazdasági helyzettől stabilan megtakarítók - akik potenciális

megtakarítók Makrogazdasági a makrotársadalmi változások a rendszerváltás után: 1989-től 1993-ig a GDP a vártnál sokkal nagyobb mértékben, körülbelül 21 százalékkal csökkent, a munkanélküliség lényegében zérusról 13 százalékra nőtt, a foglalkoztatottak számának csökkenése ennél is lényegesen nagyobb ( 26 %) volt, mert jelentős számú korábban foglalkoztatott személy korkedvezményes vagy rokkant nyugdíjba vonult vagy egyszerűen visszahúzódott a háztartásba. 10 A reáljövedelem 11 százalékkal, a reálbérindex 15 százalékkal, az egy főre jutó fogyasztás 8-9 százalékkal csökkent ( 3.sztáblázat) A jövedelemcsökkenés elsődleges oka az infláció, valamint a munkanélküliség volt. 3.sz táblázat Év Foglalkoztatás GDP 1989=100 % Munkanél 1 főre jutó 1 főre jutó Reálbér Fogyasztói küliségi reáljövedelem reálfogyasztás Index arány 1989=100 1989=100 1989=100 1989=100 árindex 1989 100

100 0,3 100 100 100 100 1990 96 99 0,4 98 97 96 129 1991 85 96 1,9 96 92 90 174 1992 81 86 7,8 94 91 89 214 1993 79 78 13,2 89 92 85 262 1994 82 74 11,0 92 93 91 312 Kolosi Tamás-Bedekovics István-Szívós Péter Munkaerőpiac és jövedelmek A mélyebben fekvő ok azonban a GDP csökkenése, vagyis a gazdasági depresszió vagy válság. Ezt a depressziót nemcsak a rendszerváltás okozta, hanem azonkívül a világgazdaság 1990 utáni váratlan depressziója, továbbá a volt szocialista országok fizetőképtelenné válása, ottani exportpiacainak ebből következő elvesztése. 1993 második felében, majd még inkább 1994-ben a gazdasági visszaesés megállásának, majd a fellendülés első jeleit tapasztalhattuk. Egyidejűleg megnőtt a nemzetközi fizetések mérlegének negatívuma és az állam költségvetés hiánya. 11 Nőtt a külső és belső adósság. Ennek a folyamatnak a megállítása érdekében a

kormány 1995 márciusában erős restriktív lépéseket tett, leértékelte a forintot, importvámpótlékot vezetett be, megpróbálta visszafogni a béremelkedést az állami szektorban és a nyugdíjak nominálértékének emelkedését, előirányozta a költségvetési kiadások jelentős csökkentését. Az infláció azonnal megnőtt, ennek következtében a reáljövedelmek addigi szerény növekedése megállt. IV. Lakossági megtakarítások az EU-ban és hazánkban: Magyarország uniós csatlakozásának gazdasági, társadalmi következményei: így a bérek, az árak , adók várható konvergenciája, valamint ezek versenyképességi hatása lényeges befolyást gyakorolhat a lakosság megtakarítási és eladósodási szokásaira. A nemzetközi dekonjunktúra kibontakozásakor többen úgy vélték, hogy az európai országok lakosságának eladósodása alacsonyabb lesz, mint az amerikai, így a belső fogyasztói kereslet változása mérsékeltebb lesz. A

tényadatok viszont azt mutatják, hogy az eurózónában, és annak felzárkózó régióiban is látványosan növekedett a lakosság eladósodottsága, ezzel együtt csökkent a megtakarítási hajlandóság. Spanyolországban például 2002-re az 1994-es 40 százalékról 80 százalék fölöttire nőtt a lakosság rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyított eladósodottsága. Az adósság 80 százaléka banki hitel A családok adósságának növekedése jóval meghaladta jövedelmeik bővülésének ütemét, ez a jövőbe vetett bizalomra utal. Egybehangzó vélemények szerint a konjunktúra beindulása egyrészt a meghatározó gazdasági nagyhatalmak, legfőképp az USA és az Európai Unió jövőbeni teljesítményétől, másrészt az iraki konfliktus lezárását követő helyzettől függ. 2003 első két hónapjában nagyfokú bizonytalanság jellemzi az USA lakosságának és vállalati szférájának gazdasági várakozásait. A konjunktúra felmérések

szerint a lakosság költekezési kedve fél éven belül látványosan nem fog javulni. A fogyasztói bizalmi index a januári 78,8-ról februárban tíz éves mélypontjára 64,0-re esett. 12 Az Európai Unió gazdasága stagnálás körüli állapotban van, a recessziós tendenciák felerősödtek, az üzleti beruházások visszaestek, a lakossági megtakarítások növekednek, a fogyasztás alig bővül, a lanyha kereslet feszültségeket gerjeszthet a gazdaságban. Az üzleti bizalmi index 2002 májusa óta először idén februárban 0,1 százalékponttal növekedett. A kiskereskedelmi bizalmi index 4 százalékponttal romlott. A fogyasztói bizalmi index februárról márciusra 2 százalékponttal csökkent. A kedvezőtlen tendenciák mögött az általános európai gazdasági helyzet, illetve a munkanélküliség negatív megítélése húzódik meg. V. Eladósodottság a fejlett országokban: A lakossági eladósodás jelentős különbséget mutat a fejlett

régiókban is attól függően, hogy milyen a pénzügyi szabályozó rendszer, a kamatlábak szintje, a pénzügyi ösztönzők, az ingatlanpiaci jellemzők, a lakosság-, kor és jövedelem struktúrája, valamint a jövőben várható jövedelmek szintje. 2001 végén az USA-ban és Nagy-Britanniában a családok 100 százalék feletti eladósodása jellemző. Az euró-zónában 80 százalék körüli ez a szint, országonként erő szórást mutatva. Hollandiában az adósság a jövedelmeknek majdnem a duplája (190 %), Németországban ez az arány 111%, Olaszországban azonban mindössze 34 %. 4.sz táblázat A lakosság eladósodottságának arányváltozása 1991-2001 között* Ország 1991 1995 1998 2001 USA 83,9 89,3 93,1 103,9 Euró-zóna 60,1 66,9 74,1 80,3 Nagy-Britannia 102,2 96,6 99,5 111,9 Spanyolország 44,3 45,7 58,0 76,7 Forrás: BCE, nemzeti bankok, Euró-zóna és OECD adatbázis. • az összes lakossági adósság aránya a

rendelkezésre álló GDP százalékában 13 Spanyolországban húsz évvel ezelőtt, 1983-ban a lakosság szintje a rendelkezésre álló keresetek 35 százaléka volt, ez 1989-re 44 százalékot ért el. A folyamatnak a liberalizálódó pénzügyi rendszer, a foglalkoztatottság növekedése és ingatlanok felértékelődése adott lendületet, ami a hitelkínálat bővülésével jár. A tendencia a kilencvenes évek derekán megtört, majd a monetáris szigorítások lazítása után ismét felfutott. A megtakarítások mérséklődésének, az eladósodás erősödésének lehetséges okai: - a munkanélküliségi ráta tíz százalékpontnál is nagyobb mértékben csökkent, nőtt a munkahelyteremtés - a kamatlábak alig egy évtizeden belül 14 százalékról, 3 százalék alattira csökkentek - ingatlanpiac felértékelődött - a gazdasági növekedés üteme nem tört meg - az Euró-zóna tagság jótékony hatással volt a stabilitás fenntartásában A

családok eladósodottsága jórészt az ingatlanvásárlási célú hitelfelvétel és jelzálogkölcsön miatt alakul ki, ami a pénzügyi megtakarítást csökkenti, a felhalmozási kiadásokat viszont növeli. Egy másik fontos jelenség a fogyasztói és a beruházási célú hitelek megugrása Ez minden bizonnyal ezekben az országokban is összefügg azzal, hogy a betelepült transznacionális szupermarket hálózatok egyre több terméket árusítanak hitelre, vagy éppen önrész nélküli részletfizetéssel. Spanyolország viszont jól kezeli a problémát, kedvező az adósság szaldója, a kamatláb racionális és a hitelek futamideje megfelelő. Ez hosszú távon is kezelhetőnek és fenntarthatónak mutatja a lakosság eladósodásának fenti folyamatát. Felmérések szerint, a lakosság 95 százaléka ma nem szívesen fektetné pénzét tőzsdei részvényekbe. Hivatalos források szerint 2002 utolsó negyedévében viszont 3,1 százalékkal nőtt a különböző

befektetési alapokba történt beruházás. 14 VI. A lakosság pénzügyi helyzetének alakulása Magyarországon: Az MNB adatai szerint 2002 végén a magyarországi háztartások nettó pénzügyi vagyona elérte a 8520 milliárd forintot. A megtakarítások 60 százalékát a lakosság hagyományos, alacsony kockázatú eszközökben tartja ( készpénz, bankbetét, takarékbetét). A pénz a tőkepiacok liberalizációjával azonban a nem banki befektetési formák egyre inkább kedveltté válnak. A lakosság növekvő arányban választja befektetésként az egyik biztonságos, bár legkevésbé likvid befektetési formát, az ingatlanvásárlást. Az ingatlanpiaci szereplők többsége arra számít, hogy Magyarország uniós csatlakozása után megnő a kereslet az új építésű fővárosi és vidéki ingatlanok iránt. Az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet ingatlanpiaci felmérése alapján az ingatlanok ára az inflációt meghaladó mértékben fog

nőni, míg a bérleti díjak változása kevésbé lesz jelentős. A használt ingatlanok iránti keresletnövekedés nem sokkal marad majd el az új építésű ingatlanokétól, áruk viszont mérsékeltebben emelkedik. Hazánkban a lakossági megtakarítások alakulásában hasonló tendenciák érvényesülnek, mint Spanyolországban. A többletjövedelemmel való gazdálkodás nem hagyományos befektetési módokat követi, hanem egyéb konjunkturális piacokhoz igazodik, ahol magasabb a megtérülési ráta. Ez a terület az elmúlt években a támogatási rendszer kiszélesedésével Magyarországon a lakáspiac volt. Egyre többen élnek a lehetőséggel, hogy hitelre, részletfizetésre vásároljanak, miközben sokan nem kellő súllyal mérlegelik azt, hogy vajon képesek lesznek-e a részleteket törleszteni, a kamatokat kifizetni. A lakosság eladósodása a tavalyi esztendőben folytatódott. A 2002. Évet jellemző dinamikus bérkiáramlás és növekvő

jövedelmek ellenére, a megtakarítások a GDP arányában számítva két százalékponttal estek vissza, miközben a lakossági felhalmozási ráta megközelítően 1,5 %-kal nőtt. A kilencvenes évektől kezdve megfigyelhető, hogy amikor a reálbérek jelentősebb mértékben mérséklődtek, a megtakarítások megugrottak. A reálbérek növekedésével viszont a megtakarítások növekedési üteme folyamatosan csökkent. 15 Az elmúlt öt évben a háztartások lakásépítési kedve korábban nem tapasztalt szintre emelkedett. Ez a hitelállomány növekedésében is éreztette hatását 2002-ben több mint 66 százalékkal, nominális értékben 1560 milliárd forintra nőtt a lakosság hitel állománya. A bővülés több mint háromnegyedét a lakásépítéshez illetve ingatlanvásárláshoz kapcsolódó, kedvező hitelek tették ki. Az állami szerepvállalás ( a használt lakásra is felvehető államilag támogatott hitel) hozzájárult a

lakásberuházásokhoz kapcsolódó hitelek gyors növekedéséhez. Az elmúlt három év alatt a fogyasztási hitelek állománya két és félszeresére, az ingatlan hitel több mint hatsorosára emelkedett. 5.sztáblázat A jövedelmek és a megtakarítások alakulása, 1996-2002 112 110 108 106 104 102 100 98 96 94 92 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Lengyel György-Szép Péter-Tóth István János Megtakarítások alakulása 2002-ben a háztartások nettó finanszírozó képessége mindössze 4,7 %-kal javult. A nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve 2003-ban nem számíthatunk a lakosság nettó finanszírozói kapacitásának jelentős növekedésére. 16 A megtakarítások emelkedése ellen szól a betéti kamatok csökkenése. A lakásépítési kedvezmény összegének tavaly decemberi megemelésével és az építési kedv fokozódásával bővülhet a hitelfelvevők köre. A háztartások nettó pénzügyi vagyonának alakulásában a

hitelállomány bővülése lesz a döntő. A nettó finanszírozó kapacitás az év végére élénkülhet Hosszabb távon pedig egy új megtakarítási és fogyasztási magatartás kialakulása, amely során a háztartások jelenlegi eladósodottsági szintje –bízva folyamatosan meglévő színvonalú és lassan javuló jövedelmi helyzetükben, azaz hitelfelvételi képességük stabil növekedésében – akár négy-ötszörösére is növekedhet. VII. Lakossági megtakarítások céljai és formái: A lakosság 39 százaléka rendelkezik megtakarított pénzzel. Legtöbben váratlan kiadások esetére spórolnak, majd a gyermek jövője, továbbá lakásvásárlás, temetés, sírkő, illetve a nyugdíjas évek következnek. Ezután az említések gyakoriságában a ház-és lakásfelújítás, utazás-üdülés és autóvásárlás szerepel a célok listáján. A megtakarítások formájában kimagaslóan vezet a forintbetét, mivel ezt választotta a válaszadók

kétharmada. Minden negyedik válaszadó készpénzt tartalékol A listán harmadik az életbiztosítás, megelőzve az értékpapírt, önkéntes nyugdíjalapot, devizabetétet, ingatlant, valamint a befektetési alapot. 17 6.sztáblázat Tábláztat: Lakossági megtakarítások céljai. A válaszadók százalékában Egy megkérdezett több célt is megnevezhetett. Megtakarítási cél Százalék Váratlan kiadások 45 Gyermekek jövője 31 Lakásvásárlás 18 Nyugdíjas évek 16 Temetés, sírkő 16 Ház- és lakásfelújítás 15 Utazás, üdülés 13 Autóvásárlás 8 Nagyobb értékű műszaki cikk 4 Vállalkozás 2 Nincs konkrét cél 12 www.kshhu VIII. Összegzés: Kornai János közgazdász professzor szerint aggasztó Magyarországon a lakossági megtakarítások alacsony szintje, ami hosszabb távon vagy beruházási dinamika mérséklődéséhez vagy az állam külső eladósodásához vezethet. A magyar lakosság megtakarítási

hajlandósága rendkívül alacsony a legtöbb fejlett országhoz képest, és néhány térségbeli országhoz viszonyítva is. 18 A GDP-hez viszonyított megtakarítási arány Magyarországon 5 százalék, míg Németországban 6,5, Finnországban 12 százalék, Lengyelországban pedig kiugróan magas, 20 százalék. A Nemzeti Bank statisztikái szerint a lakosság pénzügyi vagyonának mintegy kétharmada készpénzben és bankbetétben áll, ezzel óriási különbségek találhatók hazánk és a nyugati országok pénzügyi kultúrája között. Az EU-ban a készpénz és banki betétek aránya a lakosság vagyonán belül kevesebb, mint fele a magyarországi értéknek. Az Egyesült Államokban a készpénz és betét aránya harmada a magyarországinak, ezen belül pedig a készpénz aránya 1,1 százalék. 19 Forrásmunkák: Kolosi Tamás-Róbert Péter (1992) A rendszerváltás társadalmi hatásai Spéder Zsolt (1995) Miért nem csökkenek a megtakarítások

Kolosi Tamás-Bedekovics István-Szívós Péter Munkaerőpiac és jövedelmek Spéder Zsolt Lakossági megtakarítói magatartás kilencvenes évek elején Lengyel Görgy-Szép PéterTóth István János (1994) A megtakarítási hajlandóság alakulása www.kshhu Megtakarítások alakulása 20 a