Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Nemzetközi és regionális pénzügyi intézmények

Nemzetközi és regionális pénzügyi intézmények Még a II. világháború befejezését megelőzően felmerült az igény a kereskedelmi és a pénzügyi kapcsolatok rendezésére a világháború befejezést követően. Ezt célozta az 1944-ben kötött BrettonWoods-i egyezmény. Ennek megfelelően a nemzetközi elszámolásokat aranyalapra helyezték, az USA nemzeti pénzét az USD-t és az angol gazdaság pénzét az angol fontot kulcsvalutává tették. A megállapodás keretében két nemzetközi intézmény alakult meg: - Nemzetközi Valutaalap (IMF), - Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank, IBRD). Nemzeti Valutaalap megalakulása, szerepe, működése Az IMF létrejötte és feladatai: az IMF olyan kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, amelynek alapokmány határozza meg a tevékenységét és a politikáját is. Célkitűzései a következők: - nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése,

konzultációs fórum lehetőségének kialakítása, - nemzetközi kereskedelem bővítése és kiegyensúlyozott növelése, - árfolyamstabilitás megteremtése, versenyszerű leértékelések elkerülése, - a tagországok részére sokoldalú fizetési rendszer megteremtése a folyó műveletekre és a devizakorlátozások megszüntetése, - fizetési mérleg egyensúlyhiányának rendezésére segélynyújtás, pénzügyi erőforrások biztosításával. Az IMF tehát a nemzetközi monetáris rendszer egészének nehézségeit próbálja megoldani. Az IMF tagjaivá csak azok válhatnak, akik az alábbi három feltételnek megfelelnek: - csak országok lehetnek, és a tagfelvételt a kormányok kérhetik, - vállalják az alapszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítését, - önálló külgazdasági tevékenységet folytatnak oly módon, hogy ennek feltételrendszerét is önállóan alakítják. Az IMF szervezete: az IMF élén a K ormányzótanács áll

(tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzóhelyettesek), amely évenként egy alkalommal a Közgyűlésen dönt a felmerülő kérdésekben. A Kormányzótanács választja az Alap vezetőjét, a vezérigazgatót, 5 évenként. A vezérigazgató egyben az Ügyvezető Igazgatóság elnöke is Az Ügyvezető Igazgatóság az Alap rendszeres tevékenységet végző szervezeti egysége, amelynek élén a vezérigazgató áll. Az Ügyvezető Igazgatóság 22 tagú Az IMF szervezetének jellemzően fontos részét jelentik az ad hoc bizottságok és az állandó bizottságok, amelyeket meghatározott feladatok ellátására hoznak létre, hatáskörüket a Kormányzótanács határozza meg. Kvóta jellemzői és szerepe: az IMF a d öntéshozatalnál az úgynevezett súlyozott szavazási gyakorlatot alkalmazza. A Kormányzótanács minden tagját 250 alapszavazat illeti meg, a változó rész a k vóták alapján határozódik meg. Az IMF tagállamainak a V alutaalap

alaptőkéjéből való részesedését kvótának nevezzük. A kvóta meghatározásához a következő adatokra van szükség: - bruttó hazai termék, illetve a nemzeti jövedelem alakulása - adott ország gazdasági teljesítménye - nemzetközi tartalékszint - külkereskedelmi forgalom alakulása - fizetési mérleg alakulása. Az alaptőkéhez való hozzájárulás meghatározását követően a kvóta befizetése teljes összegben történik, 25 % -ban szabadon átváltható valutában és 75 % -ban a tagország valutájában. A kvóták felülvizsgálatára 5 é venként kerül sor A kvóta meghatározása a tagország súlyát jelzi az egyes területekben, és több dolgot is meghatároz: - forrásokhoz való hozzáférés mértéke - lehívható hitelek nagysága - az SDR-ből való részesedés - adott ország szavazatai. Árfolyamok, tartalékok – SDR (Különleges Lehívási Jogok rendszere): funkcióját tekintve nemzetközi tartalékeszköz, amelyet az IMF a

kvóták arányában oszt fel a tagállamok között. Létrehozása az IMF joga, kibocsátására az IMF vezérigazgatója tesz javaslatot, az Ügyvezető Igazgatóság, vagy a Kormányzótanács ajánlása alapján. A döntéshez szükséges a Kormányzótanács 85%-os szavazattöbbsége. Az SDR valutakosár, amelyben öt meghatározó valuta szerepel: USA dollár, német márka, japán jen, francia frank és angol font. Minden SDR birtokos kamatot kap, amely az SDR kosárban szereplő öt ország meghatározott rövidlejáratú értékpapírjainak piaci kamata, vagy hozama súlyozott számtani átlaga. Felhasználási területén fontos szerepet kap a fizetési mérleg hiányának finanszírozása. Az SDR elszámolási egységként való felhasználásának két formája alakult ki: - úgynevezett denominátorként alkalmazzák az IMF-en kívüli magánforgalomban kötött szerződések SDR-ben való kifejezésére, referencia megjelölésként, általában az értékállandóság

megőrzésére - lehet a pénzügyi műveletek elszámolási eszköze, ilyenkor a jogokat és a kötelezettségeket is SDR-ben érvényesítik. Az 1976. é vi Alapokmány módosítás: a 70-es év ek elején visszaesett a g azdasági növekedés, jelentőssé vált a munkanélküliség szintje, valamint az inflációs ráta is. Az IMF tevékenységet szükségszerűen módosítani kellett: - az árfolyamrendszer szabadabbá tételével csökkent annak szabályozó funkciója - kiemelkedő jelentőséghez jutott a hitelfolyósítás - átértékelték a k vóták szerepét, és a h itelezésben a k vótákon felül egyéb feltételek is szerephez jutottak - az IMF, mint nemzetközi szervezet egyre jelentősebb tényezővé vált a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén. Az 1976. évben Jamaicában kialakított változások a Valutaalap működésében nem jelentettek új gyakorlatot a szó igazi értelmében, de elfogadható kompromisszumot hoztak. Ekkor került sor az arany

demonetizálására, ami azt jelentette, hogy az USD aranykonverziós kötelezettségének 1971. é vi ideiglenes felfüggesztése intézményessé vált Az alapokmány módosítása óta a tagországok szabadon választhatják meg árfolyamrendszerüket, választhatják a szabad árfolyammozgást, a lebegtetést, más valutához, több valutából álló kosárhoz, vagy az SDR-hez történő rögzítést. Az IMF pénzügyi forrásai és hitelezési tevékenysége: Az IMF pénzügyi forrásai: a Valutaalap pénzügyi forrásai két részből tevődnek össze: - rendes, vagy általános források alkotják az egyik részterületet, amely a tagállamok kvótabefizetéseiből adódik (a kvótabefizetés erre a célra rendelkezésre álló része), így minden kvótaemelés automatikusan növeli az IMF rendes forrásait, - hitelforrások egészítik ki a rendes forrásokat, mert az IMF rendszeres jövedelmein kívül idegen források bevonására is törekszik. Az IMF által nyújtott

hitelek rendszerezése: az IMF hitelezési gyakorlata a n emzetközi pénzügyi rendszer zavartalan működését kívánja elősegíteni. Az IMF elsősorban a fizetési mérleg-gondok megoldására ad lehetőséget. Az IMF által folyósított hitelek és pénzügyi támogatások határidős devizaügylet formájúak, swap-ügyletként működnek. Ez azt jelenti, hogy adott ország megkapja a hitel összegét és ekkor saját fizetőeszközét adja cserébe. A swap ügylet tehát valutacsere. Az IMF hiteleit a tagországok a befizetett alaptőkerészesedésük (kvótájuk) arányában vehetik igénybe, megállapodás alapján. Az IMF hiteleinek feltételessége azt jelenti, hogy adott ország kötelezettséget vállal a korábban folytatott és kedvezőtlen eredményt elért gazdaságpolitika kiigazítására. A tagállamok a hitelfelvétel kapcsán szándéklevélben fogalmazzák meg azokat a gazdaságpolitikai vállalásokat, amelyeket a hitel elnyerése érdekében megvalósítani

szándékoznak. Az IMF hiteltevékenysége az utóbbi két évtizedben számos ponton módosult, így jelenleg differenciált hitelpolitikát folytat. Az IMF hitelek formái: készenléti hitelmegállapodások: makrogazdasági és pénzügyi stabilizációt szolgálnak, 1224 hónapra szólóak, - kibővített megállapodás (EFF): 1974 óta alkalmazott megoldás, 36 hónap alatt lehívható, 5-10 éves futamidőre nyújtott hitel, amelyet egyenlő részletekben kell törleszteni, - kompenzációs és feltételes finanszírozási hitel: exportbevételek kiesését hivatott pótolni ez a hitel, - ütközőkészlet finanszírozás: (például kávé, kakaóegyezmény), - szerkezetátalakító és egyensúlyjavító hitelek (SAF): 1986-tól működik, legalacsonyabb jövedelmű tagországok jutnak hozzá, amelynek célja a makrogazdasági programok segítése az egyensúly megteremtése érdekében, - kibővített szerkezetátalakító hitel (ESAF): 1 főre eső GDP-vel mérik, - adósság

és adósságszolgálat csökkentésének finanszírozása, - természeti katasztrófákhoz kapcsolódó finanszírozás: 1960 óta működik, a segítségnyújtás összegét 3 év türelmi idő után 5 éven belül kell visszafizetni, - gazdasági átállás elősegítésére nyújtható hitel (STF): átmeneti jelleggel 1993-tól működik. - A Világban szerepe, működése A Valutaalap a makroszintű egyensúly megőrzésén, illetve kialakításán dolgozik, míg a Világbank a gazdasági növekedés beindítását tűzte ki célként. A Világbank, mint szervezet nem egyetlen intézményt jelent, mivel az eltelt időszakban sok új feladat jelent meg, így a feladatok megoldására új intézményeket alakítottak ki. A Világbank-csoport tagjai a következők: - Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD): Világbank, 1946-tól működik, - Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC): 1956-tól dolgozik, - Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA): 1960-tól segíti a

leggyengébbeket, - Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID): 1966-ban alakult, - Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA): 1988-ban alakult. Világbank – IBRD: az ENSZ szakosított intézménye, 1946-ban kezdte meg működését. Működésének célja az újjáépítés elősegítése, a magántőke befektetéseinek előmozdítása, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a különféle kölcsönök összehangolása és a külföldi beruházások hatásainak figyelemmel kisérése. A Világbank tevékenységének finanszírozásához a következő forráslehetőségek biztosítják a szükséges összegeket: - tagországok befizetett tőkehozzájárulásai és az alaptőke-emelések, - rendszeres tőkepiaci kölcsönfelvételek, két csoportot alkotnak: az egyik a szokásos tőkepiaci feltételek mellett a kötvények kibocsátása és elhelyezése a k ereskedelmi és a befektetési bankoknál, a másik pedig a fix kamatozású

értékpapírok kibocsátása és értékesítése kormányok, központi bankok és más hivatalos pénzügyi intézmények részére, - hiteltörlesztések, - kintlévőségek átruházása, - üzleti tevékenysége során elért nyereség. Pénzpolitikája óvatos és körültekintő. Kölcsönfelvételeinél és kihelyezéseinél az egyes valutanemek árfolyam-, és kamatkockázatának minimalizálásával alakítja ki a v aluták összetételét. A világbank a hitelezési tevékenységének feltételrendszerét igen körültekintően alakította ki. A következőkre van tekintettel: meghatározott 1 főre jutó GDP teszi lehetővé a hitel igénybevételét; csak akkor vehető igénybe a bank szolgáltatása, ha a tervezett létesítmény finanszírozására más eszközök nem állnak rendelkezésre; a megvalósítandó tervnek alapvető gazdasági jelentőségűnek kell lennie adott ország esetében; kormánygaranciára van szükség a hitel igénybevételéhez; a V ilágbank a

beruházások azon hányadát finanszírozza, amelynek beszerzése adott országban nem lehetséges és a többi tagországtól meghatározott beszerzési eljárások mellett tudja megszerezni; nem kötik a kölcsönt a létesítmény által megtermelt áru szállításához; a hitelek nem ütemezhetők át. A Világbank jelentős kölcsönnyújtási tevékenységet folytat. Nyújtott hiteleit több csoportba sorolhatjuk: - beruházási kölcsönök - ágazati szerkezet-átalakítási hitel (SECAL) - átfogó szerkezet-átalakításra nyújtott hitel (SAL) Valamennyi világbanki program megvalósítása azonos folyamat következetes végrehajtása, amely egy-egy finanszírozási szakasz megvalósulását jelenti, ezek: a b eruházási cél kiválasztása, előkészítése, hitelvizsgálat és értékelés, hitel-megállapodási tárgyalás, szerződéskötés, megvalósítás, ellenőrzés, utólagos értékelés. Célja a tényleges hozam és a tényleges költségek

összehasonlítása. A Világbank sajátos hitelfolyósítási mechanizmussal dolgozik, mert a hitelt mindig utólag, a ténylegesen megvalósított feladatok arányában bocsátja az adós rendelkezésére. A hitelképesség megállapításánál a világbank többféle mutatót is elemez. Ilyenek: - likviditási mutató - adósságszolgálati fedezet mutatója - adósság és saját alapok aránya - belső megtérülési ráta A Bank a nyújtott hitelek után kamatot számít fel, amely mozgó kamatlábbal történik. A Világbank tevékenységének növelése érdekében egyik legfontosabb megoldási formaként az úgynevezett társfinanszírozást alkalmazza. Nemzetközi Pénzügyi Társaság – IFC: ez a társaság 1956-ban elsőként alakult meg a Világbank fiókintézetei közül. Alapvető feladatának tekinti a fejlődő országokba irányuló magántőke ösztönzését. A tagság előfeltétele, hogy adott ország a Világbank tagja legyen Tevékenysége a következő

területeken jelenik meg: részvétel a beruházási programok előkészítésében, gyártási ismeretek átadása, tanácsadó tevékenység, tagállamok szerkezetátalakító és gazdasági-műszaki racionalizálási terveinek előmozdítása, források megszerzése, külföldi vegyesvállalatok létesítésének támogatása, belső pénzügyi források hatékonyabb felhasználása. Tevékenysége során a felhasznált pénzügyi eszközök az alábbi konkrét formákat öltik: önálló kölcsönnyújtás és részvényberuházás, kölcsönszindikátusok szervezése, fejlődő országok tőkepiacainak létrehozása, szervezése, technikai segélynyújtás, garanciavállalás. Az IFC hitelei hosszúlejáratra szólnak, kamatai a p énz-, és tőkepiaci feltételeknek megfelelőek, alkalmazhatnak fix, vagy változó kamatokat. Nemzetközi Fejlesztési Társaság – IDA: a Világbank 1960-tól működő leányintézménye. Az IDA célja a nemzetközi tőkepiaci feltételektől

eltérő, rendkívül előnyös hitelnyújtás gyakorlatilag a legszegényebb fejlődő országok pénzügyi támogatásának megvalósítása. A Világbank feltételeihez képest hitelnyújtási tevékenységében a következő eltérések jelennek meg: kedvezőbb feltételek, azaz hosszabb lejárati idő, ami a hitellejáratot 40 évben maximálja és ehhez 10 év türelmi idő lehetőségét adja, a legszegényebb országok juthatnak csak hitelhez, így a megállapított GNP alacsonyabb, mint a Világbank által nyújtott hiteleknél. Az IDA hitelnyújtásához a következő források állnak rendelkezésére: 3 évenként az IBRD tagországai feltöltik a pénzalapját, az előzőleg nyújtott kölcsönök törlesztései, az IBRD nettó jövedelméből történő átutalások. Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja – ICSID: a Világbank 1965-ben hozta létre, működése 1966-ban kezdődött. Célja, hogy a szerződő államok, illetve a szerződő államok

állampolgárai között kialakult vitákat egyeztetéssel, vagy döntőbírósági eljárással rendezze. Az ICSID önkéntes fórum, a nemzetközi befektetéseket gátló viták, kockázatok elhárítását próbálja megvalósítani. Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség – MIGA: a Világbank legfiatalabb leányintézete, amely 1985-ben alakult és 1988-ban kezdett el működni. A MIGA kettős feladatkört lát el, részben biztosítási, védelmi ügynökség, részben a beruházások ösztönzője, segítője a fejlődő országokban. A MIGA kizárólag abban az esetben köt biztosítási szerződést, ha a tőkeimportőr az állam támogatását bírja adott beruházását illetően. Négy nagy kereskedelmi kockázattípus ellen ad védelmet: jövedelemtranszfer, a valuta átutalási kockázata adminisztratív kérdések, azaz a tulajdontól megfosztás jogvédelem, abban az esetben, ha a fogadó országa nem ismeri el a befektetővel kötött szerződést -

fegyveres konfliktusok (háború, polgárháború). Tevékenységi körébe beletartozik a szellemi termékek kereskedelme is. - EBRD és EIB EBRD – Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank: 1990-ben parafálták az EBRD alapokmányát, és a Bank 1991-ben kezdte meg működését. A II világháborút követő legjelentősebb nemzetközi méretű segélyezési pénzintézet, amely tőkét, és technikai segítséget ad a kelet-európai országok magángazdaságainak újjászervezéséhez. Célja, hogy segítse a m agánvállalkozói kezdeményezéseket. Segíti a p énzügyi, gazdasági, környezetvédelmi és tőkepiaci kezdeményezéseket és az olyan gazdaságilag fontos létesítményeket, amelyekben egynél több fogadóország érdekelt. A Bank alaptőkéjét a kormányzótanács legalább 5 é venként felülvizsgálja. A bank rendes tőkeforrásai: a Bank engedélyezett alaptőkéje, kölcsönök útján szerzett tőke, kölcsönök, vagy garanciák

visszafizetéséből kapott tőke, és az érdekeltségi befektetések eladásából származó jövedelem, értékpapír-átviteli kötelezettségekből származó jövedelem, egyéb. A bank különleges tőkeforrásai: a Bank által bármely különleges alaphoz csatolás miatt elfogadott tőke, bármely különleges alapból finanszírozott kölcsönökkel és garanciákkal kapcsolatos tőke és érdekeltségi befektetésből származó jövedelem, különleges tőkeforrások befektetéséből származó jövedelem. Az EBRD négy különböző típusú finanszírozást jelenít meg, ezek: hitelek, jegyzett alaptőke fel nem töltött része, garanciavállalás/nyújtás, más nemzetközi intézményekkel, bankokkal, hitelezőkkel közös finanszírozás. Az EBRD tevékenységi köre: magánszektor fejlesztéséhez szükséges intézményi, infrastrukturális keretek kialakításának segítése, privatizáció, pénzügyi szektor reformja, kis- és középvállalatok megteremtése,

iparvállalatok szerkezeti átalakítása, környezetvédelem, környezeti rehabilitáció, amely rendkívüli jelentőségű. EIB – Európai Beruházási Bank: létesítését a Római Szerződés alapozta meg. Ekkor két pénzügyi intézményről döntöttek, de a jelentősebb az EIB lett. Az EIB regionális fejlesztési bank, célkitűzése elsősorban az EU-n belüli kiegyensúlyozott fejlődési lehetőségek megteremtése. Olyan fejlesztési célok megvalósításához nyújt pénzeszközöket, amelyek segítik a k evésbé fejlett területek fejlesztését, új cégek, vállalatok létrehozása, korábban működő átalakítása. Tevékenysége az állami és a magánszektorban egyaránt segíti azon beruházásokat, amelyek a kijelölt prioritásoknak megfelelnek. Az EIB a következő feladatokat finanszírozza: regionális fejlesztés, tagországok különféle ágazatainak korszerűsítése, új technológiák bevezetése, közös érdekű finanszírozás. Az EIB

forrásai a következők: alaptőke, amelyet ECU-ban jegyeznek, tőkepiaci hitelek igénybevétele, törlesztőrészletek visszafizetett összegei és a kamatok. Az EIB hitelnyújtásai igen kiterjedtek, de főként állami hitelek nyújtását vállalja a következőképpen: közvetlen hitelnyújtás meghatározott célokra, globális hitelnyújtás, garanciavállalás más pénzintézetekkel együtt a tőkepiacokon kötött szerződések esetében. A hitel folyósítása több részletben, a munka megvalósítási ütemének megfelelően kerül sor, a bank végig, a megvalósulás teljes időszaka alatt követi a beruházást. BIS – Nemzetközi Fizetések Bankja Ez a legrégibb nemzetközi pénzügyi intézmény, 1930-ban alakult. Az alapokmánya szerint három feladatot lát el: támogatja nemzetközi devizapolitikai együttműködést; „jegybankok bankja”-ként működik; lebonyolítja a nemzetközi elszámolásokat, megbízottként tevékenykedik. Fontos szerephez jut az

eurobetétek és eurohitelek nemzetközi nyilvántartásában, az europiaci helyzet elemzésében. Jelentős a szerepe a nemzetközi eladósodással kapcsolatos információs anyagok kidolgozásában és a nemzetközi bankválság veszélyének elhárításában