Gazdasági Ismeretek | Környezetgazdaságtan » Buzsik Andrea Csilla - Környezetgazdálkodás

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági – és Társadalomtudományi kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan dolgozat Környezetgazdálkodás Készítette: Buzsik Andrea Csilla Gazdálkodási szak Közigazgatási szakirány Nappali tagozat II. évfolyam A csoport Nyíregyháza, 2003. 11 15 Tartalomjegyzék:  Környezetgazdálkodás fogalomköre, céljai és elemei  Sikeres környezetgazdálkodás feltételei  Környezetgazdálkodás területei:  Levegőminőség  Levegőtisztaság-védelem és közlekedési politika  Légszennyezés emberre gyakorolt hatása  Célkitűzések  A légszennyezés megelőzésére és ellenőrzésére fordított kiadások  Vízgazdálkodás  Vízminőség  Célkitűzések  Finanszírozás és kiadások  Vízmennyiség  Ivóvíz  Hulladékgazdálkodás  Jelenlegi helyzet és trendek  Települési hulladék összetevői Budapesten  Célkitűzések  Veszélyes hulladék kezelése 

Magyarországról kiszállított veszélyes hulladékok  Környezetvédelmi teljesítmény  Befejezés  Felhasznált irodalom 2 A környezetgazdálkodás fogalomköre, céljai és elemei A vidéki térségek f ejlesztése során a mezőgazdálkodás fogalmát tágabban kell értelmezni, egyre inkább megtöltve azt környezetgazdálkodási tartalommal, vagyis - a természet és környezetvédelmi - a termelési - a fogyasztási-szolgáltatási, társadalmi, közösségi, kulturális funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszú távo n csak az a gazdálkodás lehet fenntartható, amely e hármas szempontrendszerre épül. A továbbiakban a mezőgazdasággal ebben a tágan értelmezett, környezetgazdálkodási értelemben foglalkozom, anélkül, hogy a két fogalmat – környezetgazdálkodás, mezőgazdálkodás – azonosnak tekinteném. A környezetgazdálkodás tehát nem más, mint a környezet hosszabb távra szóló szabályozott hasznosítása,

átgondolt f ejlesztése és hatékon y védelme a ter mészet ökológiai követelményeinek és társadalom igényeinek figyelembevételével. A környezetgazdálkodás a környezettudományok körébe tartozik melyek fogalmi rendszere korántsem teljes és lezárt. Ennek oka elsősorban az, hogy az ide tartozó tudományágak – ökológia, környezetvédelem, természetvédelem, környezetgazdálkodás – története mindössze néhány évtizedre tekint viss za, fejlődésükkel változik a fogalmi rendszerük is. A velük kapcsolatos alapfogalmak jórészt tisztázatlanok, az oktatásban, képzésben, sajtóban, hivatalos kiadványokban használatuk következetlen és ellent mondásos. Az eg ységes fogalom meghatározás és azok egységes használata még várat magára. A környezet fogalmának új megközelítése, amely nem korlátozásokra és tiltás okra épül, hanem gazdálkodási feladatokat határoz meg, a kö rnyezet közgazdasági értelmezése. Ennek

alapelve, hogy a gazdaságnak és a központi elemének, a piacnak el kell ismernie a természet alapvető értékeit. A természeti környezet általános ért elemben a társadalom létezésének, közgazdasági értelmezésre leszűkítve pedig a gazdálkodásnak szükségszerű feltétele. 3 A sikeres környezetgazdálkodás feltételei: A gazdasági és ök ológiai követelmények összhangjának megteremtése csak akkor képzelhető el, ha a környezetvédelemben a preventív jelleg érvényesül. A környezet tudatos fejlesztésére, a károk elhárítására törekvő komplex szemléletű emberi cselekvés lényeges feltételei: - A mérhetőség fokozása, a tudatos emberi cselekvéshez és tervezéshez szükséges információs rendszer létrehozása. - A tervezés komplexitásának erősítése, a tervekben a térségi szemlélet érvényesítése. - A gazdálkodás szempontrendszerének átértékelése. A sikeres környezetgazdálkodás feltétele az ok okozat

összefüggések alapos ismerete. Az összefüggések csak pontos mérésekkel állapíthatóak meg, amelyek minden további tervezéshez, fejlesztéshez adatokat szolgáltatnak. Ahhoz, hogy döntéseink káros következményeit elkerüljük, pontos, számszerű adatokkal kell rendelkeznünk minden térség - geológiai viszonyairól, talajának jellemzőiről, - a felszíni és felszín alatti vizek állapotáról, mozgásáról - a légcsere jellegéről, klimatikus viszonyáról, - flórájának és faunájának összetételéről, változásáról. Hasonlóképpen pontos információkkal kell rendelkeznün k az eg yes tevékenységek, illetve termékek környezeti hatásáról, a te rmészeti elemekben való terjedéséről, mindaddig, amíg környezetünkről és tevékenységünknek a környezetre gyakorolt hatásáról nem rendelkezünk pontos adatokkal, addig a szín vonalas környezetgazdálkodás nem valósítható meg. Ennek jelentőségét tükrözi az, hogy

azóta tudunk szakszerű műtrágyázást végezni, amióta lehetőségek egybevetése biztosíthatja csak, hogy a termelés egyes ágazatainak fejlesztése ne felesleges áldozatok árán, hanem a társadalom és a térség számára is a legracionálisabban menjen végbe. 4 Környezetgazdálkodás területei Levegőminőség 1990 óta Magyarország levegőminősége összességében javult, elsősorban a gazdasági átalakulás és az energiaszerkezet – váltás eredményeként. A levegőminőség a jó és az elfogadható szint köz ött van a legtö bb régióban, kivéve az ANTSZ által erősen vagy mérsékelten szennyezettnek minősített problémás területeket. Ezek a régiók a legnagyobb településeket és a legmagasabb népsűrűségi területeket foglalják magukban. Számos Magyarországon végzett vizsgálat közvetlen összefüggést mutatott ki a légszennyező anyagok környezeti koncentrációja és a légzőszerv megbetegedések, illetve a halandóságok

között. A környezeti SO konc entráció az összes nag yvárosi területen jó val a határérték alatt van. Az energiaágazatban végbement változásoknak köszönhetően az 1980-as években az SO koncentráció jelentős csökkenését érték el. 1990 óta a legtöbb városban ez a javuló tendencia fennmaradt, Budapesten azonban az S O koncentrációk az EU irányadó értékeinek körülbelül felénél stabilizálódtak. Levegőtisztaság-védelem és közlekedéspolitika A közlekedési ágazat jelentős légszennyező forrás; 1997-ben az NO kibocsátás 55%áért, a CO 61 %-áért és a ne m metán VOC-k 49%-áért volt felelős. A közlekedési ágazaton belül a közúti szállítás jár ul hozzá leginkább a lé gszennyezéshez. A magántulajdonú gépkocsik száma az európai OECED átlag kétharmada és ez folyamatosan növekszik. A gépjárműállomány átlagos életkora 12 év; 27%-uk 16 éves vagy annál is idősebb. A katalizátoros gépjárművek

számának növekedése ellenére az állomány fele kétütemű és öreg, kibocsátás szabályozó berendezés nélküli járműből tevődik össze. 1996-ban elfogadott „A magyar közlekedéspolitika” című dokumentum környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzéseket határoz meg, beleértve az externális költségek internalizálását és a közlekedés kevésbé szennyező módozatainak 5 támogatását. Fontos lépések történtek az üzemanyag minőségének javítására és járművek okozta légszennyezőanyag- és zajkibocsátás csökkentésére. Magyarország 1989-ben kezdte el az ól mozatlan benzin kivonását, és 1999 -ben teljesen megszüntette annak f orgalmazását. A nem szabványos olajtermékek és üzemanyagok csempészete más közép- és kelet-európai országból – ez az 1990-es évek közepén jelentős problémát okozott – a töltőállomások megszorított ellenőrzése nyomán lényegében megszűnt. Légszennyezés

emberre gyakorolt hatása Az ÁNTSZ mérései szerint a lakosság körülbelül felét közepes vagy nagymértékű környezeti légszennyezés éri. Az erősen illetve a mérsékelten szennyezett területek különös figyelmet érdemelnek. Országos gondot okoznak a tartós expozíció hatásai a hagyományosan „forró” helyekként ismert ipari térségekben, például Dunántúlon. Egy 1995-brn készült ÁNTSZ – tanulmány, amely a hörgőrák és a krónikus tüdőbetegségek okozta halandósági arányt elemezte, úgy találta, hogy pozitív kapcsolt mutatható ki a környezeti légszennyezés mértéke és a légzőszervi megbetegedésekből eredő halálozások között. 1995-1997 között az Országos Közegészségügyi Központ a légzőszervi megbetegedésekre vonatkozóan számos vizsgálatot végzett közel 10000 g yerek körében. Minden egyes tanulmány arra a következtetésr e jutott, hogy pozitív korreláció mutatható ki a környezeti légszennyezés

mértéke és a krónikus légzőszervi megbetegedések gyakorisága között. Az 19 90-es évek végén az OKI vizsgálta a budapesti óvodás gyerekek ólomexpozícióját is. A vizsgálat 400 gyerek 8 %-ának vérében találtak határérték feletti ólomtartalmat. Célkitűzések Az 1997-2002. évekre elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program 8 levegőtisztaság – védelmi célt határoz meg: - A levegő minőségének a javítása az erősen szennyezetnek minősített területeken olyan mértékben, hogy az összes légszennyező anyag 24 órás 6 levegőminőségi határérték túllépéseinek időtartama ne haladja meg az időszak 10 %-át. - A szilárd anyag és a mérgező anyagok átlagos környezeti koncentrációjának 20%-os csökkentése minden erősen szennyezett levegőminőségű területen. - A közlekedésből származó kibocsátás csökkentését célzó intézkedések 2003reaa gépjárműpark legalább 50 %-át emisszió szabályzó

eszközzel szereljék fel; és 2004-re a gépjármű-üzemanyagban az ólomadalék használatát megszüntessék - Jogi, műszaki és gazdasági ösztönzők rendszerének kidolgozása és alkalmazása korszerű, kis energiaigényű technológiák ipari és erőművi használatának előmozdítására - A távfűtésből származó légszennyezés csökkentése a fűtőanyag minőségének javításával és a fogyasztói igények szabályozásával - 40 új városi/települési, vidéki és háttér levegőminőségi mérőállomás létesítése - a megújuló energiaforrások használatának támogatása - a nemzetközi egyezmények által előírt intézkedések megtétele, így az SO2-re, NO-re VOC-re, ózonkárosító anyagokra és üvegházhatású gázokra vonatkozó célok teljesítése A légszennyezés megelőzésére és ellenőrzésére fordított kiadások 1997-ben a GDP 0,06 %-át (4,8 milliárd Ft-ot) fordítottak levegőtisztaság védelemre, az ez

évi ö sszes környezetvédelmi kiadások 5%-át. Ennek az ö sszegnek körülbelül a felét csővégi technológiákra költötték. A levegőtisztaság –védelmi Ágazatközi Intézkedési Program megvalósítási költsége 625 millió dollár volt. (1998-2003) Vízgazdálkodás Magyarország felszíni vizekben gazdag, amelyek eloszlása azonban az országon belül egyenlőtlen. A más országokból érkező vízfolyások a megújuló vízkészletek 95 %-át teszik ki (114 milliárd m3), ez a leg magasabb arány OECD ré gióban. A Kárpát – medence alján fekvő Magyarország területének fele árvízveszélyes, elsősorban a nagy 7 esőzések és a környező hegyekben bekövetkező tavaszi hóolvadás után. A legkisebb és a legnagyobb vízhozamok aránya a Tisza felső szakaszán 1:65 arányt is eléri, a nagy folyók mellékvízfolyásnál gyakran meghaladja az 1:100 értékét. Az évi átlag os csapadékmennyiség körülbelül 600 mm, amelynek 90%-a az e

vopotranszspiráció során vész el. A Dunántúl nyugatra fekvő területén több a csapadék, mint attól keletre, ahol nyáron gyakori az aszály, különösen az Alföldön. Magyarország területére számos folyó lép be nyugati, északi, keleti irányból, a három legnagyobb vízfolyás a Duna, a Tisza és a Dráva. A teljes vízmennyiség három negyedét a Duna é s a Dráva szállítja, míg a Tisza-medence folyói alig a neg yedét. A Dráva és a Tisza a Duna mellékfolyói, amelyek Horvátországban, illetve a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban ömlenek bele. Magyarországnak 12 vízgyűjtője van, egyenkénti területük 4000-13000 km2. Az 1 km -nél nagyobb vízfelületű tavak száma 200, ezek egyike a Balaton, amely Közép-Európa legnagyobb sekélyvizű tava. Egyéb fontos tavak a Velencei-tó és a Fertő (90%-a Ausztriához tartozik). Az országban 25 nemzetközi jelentőségű vizes terület található. A Tisza-tó(6000 ha) a Kiskörei gát által

létrehozott vissza duzzasztott medertározó. A 4 00 holtág többsé ge a Tis za mellékfolyói mentén található, csak kevésnek a vízfelülete haladja meg az 1 km2-t Az ivóvízellátást csaknem teljes egészébe n a f elszín alatti vízkészletek biztosítj ák. Ebből 40% a nagyobb folyók mentén kitermelt parti szűrésű víz, egy harmada sekély rétegvíz 30-50 méterrel a f elszín alatt; a többi f elszín alatti víz mélységi víztartó rétegekben és a karsztos kőzetekben (Dunántúli-középhegységben) fordul elő. A 30 Cnál melegebb mélységi és karsztvizet hévízn ek tekintik; az országb an több m int 400 melegvizű fürdő található. Vízminőség A felszíni vizek minőségét 30 paraméter alapján értékelik (oxigénmérleg, tápanyagmérleg, mikrobiológiai jellemzők, mikroszennyezők) és 5 minőségi osztályba sorolják: az I. és a II osztály a jó minőséget; a III az elfogadható minőséget a IV és az V. a szennyezett állapotot

jelenti Az 1997-ben a vízminták 59 %-a az 8 oxigénháztartás és 31 %-a a mikroszennyezők adatai alapján a IV. és V osztályú besorolást kapott. A jelentősebb folyóknak viszonylag nagy a hígítási kapacitásuk; a legfontosabb vízminőségi problémát a bakteriális szennyezés jelenti, amely a Duna és a Tisza majdnem teljes hosszában előfordul. A Duna Budapesti és Baja között magas tápanyagtartalommal, a szlovák határ k özelében pedig old ott vassal terhelt. A Tisza felső szakasza mikroszennyezőkkel, elsősorban cinkkel szennyezett. A Dráva vízminősége majdnem minden paraméter alapján a jó és az elfogadható besorolás között van. A tavak és a víztározók vízminősége a tápanyagtartalomtól és a hidrometeorológiai körülményektől függ. Az 1990-es évek közepén rendszeresen előfordult a nyárvégi balatoni algavirágzás; azóta a foszforterhelés csökkent, amely alacsonyabb szintű klorofill-a koncentrációt jelent. A Balat

on mikrobiológiai szempontból nem szennyezett. A Velencei-tó, amely az eutrofizáció előrehaladott állapotában van, igen nagy koncentrációban tartalmaz oldott sót és szerves anyagot. A Fertő-tó és a Kiskörei-víztározó vízminősége jó. Célkitűzések A vízkészlet gazdálkodás legfőbb környezetvédelmi célkitűzései és céljai a Nemzeti Környezetvédelmi programban (1997-2003) szerepelnek: - A vízhiányok megelőzése és a háztartások, valamint a váll alatok gazdaságos vízhasználatának ösztönzése, - Hosszú távon a felszíni víz minőségének javítása, elsősorban a Duna és a Tisza legalább III. osztályú és a tavak II osztályú minőségének biztosításával - A felszín alatti vizek mérőhálózatának fejlesztése (2003-ra legveszélyeztetettebb területeken); társulatok létrehozásának elősegítése az ivóvízbázisok védelmére; az azonosított szennyezők jogi és pénzügyi felelősségének

érvényesítése; - 2003-ra a település ek 60%-ának, 2010-re 65%-ának közműcsatorna hálózatra való csatlakozása, elsősorban tápanyagterhelésre érzékeny , kiemelten védett 9 vízbázisok ( tavak, víztározók, holtágak, időszakos és kishozamú vízfolyások) szennyvízcsatorna rendszereinek kialakításával - a szennyvízkezelés biztosítása 2010-re valamennyi, 2000 l akos egyenértéknél nagyobb településen; harmadik tisztítási fokozat minden, élővízbe kibocsátó közüzemi szennyvíztisztító telepen és minden olyan vállalat esetében, amely kiemelten védett területen bocsát ki; az előkezelés érvényesítése az ipari kifolyásoknál a települési szennyvízcsatornába való kibocsátás előtt; az ipari szennyvízkezelés ösztönzése gazdasági eszközök alkal mazásával; a szennyvízcsap ártalmatlanításának javítása, elsősorban komposztálással. Finanszírozás és kiadások Az állami tulajdonú vízellátási és

szennyvíztisztítási létesítmények fejlesztését teljes mértékben a köz ponti költségvetés fedezi. Az önkormányzati tulajdonú vállalatok a kiemelt beruházások költségének akár 30-50%áig terjedő állami támogatást kaphatnak. A törvény értelmében a nagyobb önkormányzatok szennyvíztisztítók bővítésére a költség 25%-áig állami támogatásra jogosultak. A fennmaradó 75% általában egyenlő arányban a hel yi önkormányzat saját forrásából, EU PH ARE támogatásból (visszatérítendő) és világbanki kölcsönből származhat. Saját forrásaik kiegészítésére a megyeszékhelyek külön állami alapokból is kaphatnak tá mogatást. Ezen f orrásokon kívül más kisebb önkormányzatokat az érintett felek hozzájárulásaiból és regionális fejlesztési támogatásból is finanszírozhatnak. Több települést érintő projektek további 10% állami támogatást kaphatnak. Mivel az állami támogatások iránti igény jóval

nagyobb, mint az állami költségvetésben előirányzott összeg, a sérülékeny vízbázison elhelyezkedő önkormányzatokat részesítik előnyben. 1997-ben a s zennyvízkezelési beruházások értéke elérte a 2 10 millió dollárt, amelynek 70%-a csővégi technológia volt; ezek a beruházások elsősorban a kommunális szolgáltatásokat érintették. 1997ben a sz ennyvízcsatorna fejlesztési ráfordítás 65 millió dollárt, a szennyvízkezelési pedig 57 millió dollárt tett ki Az elkülönített állami pénzalapokról szól 1992. évi törvény szerint minden használónak hozzá kell járulnia az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alatt álló Vízügyi Alaphoz. A havi víz készlet járulékot a ha sználóknak a területi ví zügyi 10 igazgatóságok számára kell befizetni. Az 1998-ban ezek a bevételek 16 millió dollárt tettek ki, amelyből 30 %-ot Magyarország egyetlen atomerőművének vízfelhasználásáért fizettek be.

1999-ben az Alap rendelkezésére 25 millió dollár áll A kiadások elsősorban 70 % az önkormányzatok beruházásainak támogatására, kisebb mértékben az állami mérőhálózat finanszírozására, valamint egyes vidékfejlesztési és ipari tevékenységekre irányultak. A szen nyvízbíróságokból származó és a Központi Környezetvédelmi Alapba kerülő összeg 1997-ben 1,5 millió dollár volt. Az Alap egy részét szennyvíztisztító telepek és szennyvízcsatorna beruházások finanszírozására használják, ha erre az önkormányzatok, illetve az iparvállalatok részéről igény van. Az árvízvédelem kormányzati finanszírozását az előző évi árvízi események határozzák meg. 1998-ban körülbelül 9 millió dollárt irányoztak elő; 1999-ben a tervezet 18 millió dollár volt. Vízmennyiség Magyarországon bőséges vízkészletek állnak rendelkezésre, amelyek jelentős része szomszédos országokból származik. Az 1 970-es és az 1980 -as

é vekben tapasztalt növekedés után a vízhasználat intenzitása 5 %-ra csökkent, ami sokkal alacsonyabb, mint az e urópai OECED országok átlaga. A f elszín alatti víz felhasználásának intenzitása ugyanakkor körülbelül 33 %-ot ér el. Nag yobb vízhasználat –intenzitás várható a háztartás ok 100 L/napról 17 0 L/napra fog emelkedni és az ipari f ogyasztás tervezett növekedése következtében. A mezőgazdasági célú vízkivitelt az agrárpolitika változása jelentős mértékben befolyásolni fogja, minthogy Magyarország az EUcsatlakozásra készül. Az öntözött területek nagysága növekedhet a mezőgazdasági és az élelmiszeripari export növekedésével, de ezzel ellentétes hatású lehet az EU Közös Mezőgazdasági Politikájának követelménye, amely várhatóan 1 millió ha mezőgazdasági terület művelés alól történő kivonását eredményezheti. A vízhiányt tükröző vízkészlet járulék bevezetése egy lépést

jelent a háztartások és az ipar hatékonyabb vízfelhasználásának az NKP által megfogalmazott célkitűzések felé. A Duna – Tisza – közi homokhátság vízmegtartó képességének javítására 1997-ben indított tízéves program elő fogja segíteni a víztakarékos módszerek alkalmazását a földművesek körében. 11 Mindezek mellett nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a felszín alatti víz engedély nélküli kitermelésének leállítására, beleértve a be nem tartásért kirótt magasabb bírságokat. Több figyelmet kellene fordítani a kö züzemi vízellátási hálózatok karbantartására és f elújítására, mivel bizonyos területeken a hál ózati veszteségek meghaladják a 20 % -ot. A 4300 km hosszúságú árvízvédelmi töltések 23600 k m2-t, azaz az ország több mint ¼-ét védik. Ezeknek a töltéseknek azonban több mint 40 %át nem erősítették meg megfelelő mértékben és 560 km hosszon nem felelnek meg a biztonsági

követelményeknek. Az e lmúlt évek áradásainak magas gazdasági és környezeti költségeit figyelembe véve, az 1995-ben elfogadott árvízvédelmi fejlesztési programnak nagyobb prioritást kell adni, és biztosítani kell annak folyamatosabb finanszírozását. Ivóvíz Az ivóvízzel ellát ott lakosság aránya az 1 980. évi 75%ról 199 7-re 98%-ra nőtt Az 1991 óta körülbelül 600 települést kötöttek közműves vízhálózatra a céltámogatási rendszer keretében 90%-os kormányfinanszírozással. Továbbra is probléma marad a vezetékes vízellátásba való bekötés 14 településen, valamint a vidéki városok és falvak külterületein élő 150000 ember számára. A felszíni vízből kiemelt víz teljes mennyiségét és a felszín alatti vízből kitermelt ¼-ét kezelik. Elfogadhatatlan minőségű vizet (arzén, nitrát vagy fekál koli szennyezés) fogyasztó lakosság aránya 5 %-ra becsülhető. Az éves ivóvízfogyasztás 100m3/fő európai

átlag alatt van A települési vízellátás szolgáltatók privatizációja jól halad. A nitrát jelenléte a sekély rétegvízben nagyon régi probléma. Az 1997-ben elfogadott ötéves ivóvízbázis védelmi program keretében védőterületeket jelöltek ki a sérülékeny ivóvízbázisok körül. A védőterületeken belül a szennyező tevékenységeket korlátozzák, a környezetbarát gazdálkodást ösztönzik és a települé si szennyvízkezelés kedvezményes támogatásban részesül. Az 1989. évi ivóvíz minőségi szabvány nagy vonalakban megfelel az EU 1980 évi ivóvíz direktívájának a bór és az ólom esetében szigorúbb, de nem felel meg az 1998, 12 évi keretdirektívában megállapított arzén határértékének. A természetes eredetű arzén az alföldi talajvizek többségében előfordul. 1983-1995 között az Alf öld déli részén kormánytámogatással folytatott program az ivóvíz arzéntartalmának (valamint ammónium-, vas-, és

mangántartalmának) csökkenését eredményezte 80 tel epülési vízműnél. Az EU jogszabályokkal való harmonizálás és laboratóriumi akkreditálás kérdését is felveti a merőkapacitás bővítése érdekében. Hulladékgazdálkodás Jelenlegi helyzet és trendek Magyarországon 1994-ben került először sor a hulladékgazdálkodás átfogó felülvizsgálatára, különös tekintettel a veszélyes hulladékok kezelésére; korábban csak nagyon általános információk álltak re ndelkezésre. A hulla dék keletkezésére vonatkozó adatok jelenleg még mindig nem elég pontosak, amely a nem megfelelő hulladékszabályozást tükrözi. A hivatalos meghatározások hiánya következtében a magyar gyakorlat a hulladék 3 típusát különbözeti meg: - települési - termelési - veszélyes hulladékot. A KÖM legutóbbi becslése szerint Magyarországon évente körülbelül 104millió tonna hulladék keletkezik. 1996-ban a tele pülési szilárd hulladék

mennyisége körülbelül 5 millió tonna, és ez évről-évre 2 %-kal nő. A csomagolóanyagok, különösen a műanyag aránya nő, míg az üveg- és fémtartalom csökken. A települési szilárd hulladék körülbelül 82 %-át gyűjtik szervezett és rendszeres formában, országos átlagban a lakosság 85 %-át szolgálják ki, ez az arány Budapesten majdnem 100 %. Az ország többi részében pedig csak 70% A hulladék döntő többségét kommunális lerakókba szállítják. A települési folyékony hulladék, mint speciális kategória azokon a területe ken keletkezi, ahol nincs megfelelő szennyvízcsatorna hálózat. Ez a mennyiség évente 100 13 millió m3-t tesz ki. Ezt a fajta hulladékot magánvállalkozások gyűjtik, amelyek tevékenységét nem ellenőrzik. Ezen, hulladéknak egy része a szennyvízcsatorna rendszerbe kerül, nagyobb része (70%-a) pedig hulladéklerakókba. A működő szennyvíztiszító telepek jelenlegi kapacitá sa messze nem

elégséges ennek a hulladéktípusnak a kezelésére. A települési szilárd hulladékkal együtt kezelik az építési és bon tási hulladékokat, amelyet általában kommunális hulladéktartókban helyeznek el. Becslések szerint a mennyiség legalább 800000 tonna/év, amelynek kevesebb mint 1,2 %-át használják fel másodnyersanyagként. A termelés nem veszélyes hulladék, amely az 1980-as évek végén 36 millió tonna/év volt, jelentős mértékben csökkent az ipari termelés visszaesése következtében. Ez a jelenlegi becslések szerint évente körülbelül 4 millió tonna. Ennek a hulladéknak egy részét a termelővállalatok maguk tárolják; a z évek során – főként a bányászatból és az energiaiparból – több mint 400 millió tonna halmozódott fel. A bányászati meddőhányókban tárolt hulladék mennyisége 1 milliárd tonnára becsülhető. A mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási tevékenységből származó hulladék évente 1528 millió

tonna, az élelmiszeriparban további 5-6 millió tonna képződik. 1996-ban körülbelül 2,6 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett. Körülbelül 700000 tonna a ti mföldgyártásból származó vörös isza p. A g yárak lerakóiban évtizedek alatt felhalmozódott veszélyes hulladékot tárolnak, amelynek teljes mennyiségét 34 millió tonnára becsülik. 1995-ben mintegy 6500 tonna kórházi hulladék keletkezett. A radioaktív hulladék többsége a paksi atomerőmű működéséből származik, amely az ország villamos energia – termelésnek körülbelül 40 %-át állítja elő. Az erőművekben évente 53 tonna kiégett fűtőelem, 100 m3 kis és közepes aktivitású szilárd hulladék és 250 m3 kis és közepes aktivitású folyékony hulladék keletkezik. További 30-35 m3 kis és közepes aktivitású hulladék képződik olyan létesítményeknél, ahol különféle radioaktív sugárzással kapcsolatos alkalmazásokra kerül sor. 14 Az országban

megközelítőleg 10000 szennyezett terület található, ezeknek csak töredékéből áll rendelkezésre információ. Ide sorolható 175 kiürített volt szovjet katonai bázis és gyakorlótér, ahol a leggyakoribb szennyezőanyagok között mérgező fémek (ólom, kadmium) és szénhidrogének (olaj, kátrány) találhatóak. Települési hulladék összetétele Budapesten(%) Hulladékfajta 1995 1997 2000 2002 Papír 19,6 17,0 19,0 19,2 Műanyag 4,6 3,5 4,5 11,5 Textil 6,8 4,3 3,4 5,8 Üveg 5,3 3,1 3,0 2,8 Fém 6,0 4,2 3,8 2,2 Veszélyes 0 0 1,2 0,8 32,0 35,1 32,3 28,4 25,7 32,8 32,8 29,3 100,0 100,0 100,0 100,0 összetevők Lebomló szerves Egyéb szervetlen Összesen Célkitűzések A hulladékgazdálkodásra vonatkozó általános célkitűzéseket az 1991 óta elfogadott országos intézkedési tervek fogalmazták meg. A Rövid- és Közép távú Környezetvédelmi Intézkedési terv a következőket hangsúlyozza: A feladatok

meghatározása és szabályozása a hull adékártalmatlanítása területén; az elmúl évtizedekben felhalmozott környezetszennyezés felszámolása az erősen szennyezett területeken; az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének csökkentése 15 szelektív gyűjtéssel és újrahasznosítással, valamint az ipari termelési folyamatokban az alacsony hulladéktermeléssel járó vagy hulladékmentes technológiák használatával. Az 1994-ben elfogadott Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció megerősíti a korábbi irányt és konkrétabb célkitűzéseket vezet be, többek közözz: valamennyi hulladékfajta teljes körű nyilvántartásának megteremtése és hulladéktermelésre vonatkozó központi adatbázis felállítása; az illegális és az előírásoknak nem megfelelő hulladéklerakók bezárása és azok helyett kevesebb, de környezetvédelmi szempontból biztonságos regionális hulladéklerakók kezelésére; a települési

hulladék szervezett gyűjtésének biztosítása az egész országban; és adók, valamint betéti-letéti díjak bevezetése a környezetre káros termékekre. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (1997-2002) a hulladékgazdálkodást komoly problémaként ismeri fel. Az NKP a hulladékgazdálk odást és az ártalmatlanítás különböző módozataival foglakozik – települési szilárd és f olyékony hulladék, nem veszélyes termelési hulladék, veszélyes hulladék, speciális hulladék – 19 konkrét javaslatot tartalmaz, és több mennyiségi célt határoz meg: - a települési szilárd hulladék esetében: a ke letkezett hulladék mennyisége ne növekedjék; a szervesanyag-tartalom 5 % -ra csökkenjen; a szervezett gyűjtés terjedjen ki az összes keletkező szilárd hulladék 90 %-ára; a szelektív gyűjtés aránya 10 % -ra, az újr ahasznosításé 25-30 %-ra nőjön; évente legalább 10-15 regionális hulladéklerakó létesüljön - a veszélyes hulladék

esetében: az égető és lerakási kapacitást évente 25000 tonnával kell növelni a Program 6 éve alatt. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági hulladékokra vonatkozó problémákat a NKP is említi, ezekre a hulladékokra vonatkozó konkrét intézkedéseket nem irányoz elő. Veszélyes hulladékok kezelése A Magyarországon keletkező veszélyes hulladékok sorsát hosszú ideig nehéz volt nyomon követni a bev allási rendszer ko moly hiányosságai miatt. Ezt a hel yzetet az 16 1996. évi veszélyes hulladék kormányrendeletben lefektetett rendelkezések értelmében kell megváltoztatni; a rendelet egyértelműen megfogalmazza, hogy az ilyen hulladék tulajdonosának kell a kezelésről gondoskodnia. A termelőknek első alkalommal 1997 közepére kellett elkészíteniük egy 3 éves hulladékgazdálkodási tervet a veszé lyes hulladékok keletkezésének megelőzésére, a veszélyesség szintjének és a mennyiségének csökkentésére, a

visszanyerésre és az árt almatlanításra. Az ipari létesítményeknek kiadott engedélyeket – ezen hulladékgazdálkodási tervek alapján az illetékes környezetvédelmi felügyelőség rendszeresen felülvizsgálja. A veszélyes hulladék ártalmatlanítás korszerű létesítményei: egy 25000 tonna/év kapacitású, fejlett technológiájú égetőmű, egy kémiailag biztonságos hulladéklerakó és 4 átmeneti tároló. Az 1980-as évek k özepén elfogadott ambiciózus programot A regionális veszélyes hulladéklerakók, égetőművek és átmeneti tárlóhelyek hálózatának létrehozására – nem sikerült befejezni. Magyarországról kiszállított veszélyes hulladékok Bázeli Megnevezés ENSZ ENSZ Veszélyességi Kisállított Befogadó kód kód „H” jellemzők kód Y31 Ólom és UN9 ólom H11- tonna Mérgező 7540 Ausztria 558 Németország 8232 Szlovénia Mérgező 755 Németország Mérgező 110 Németország Mérgező 555

Belgium Fertőző 39 Ausztria Mérgező 10323 Németország H12 vegyület Y22 Rézvegyület UN9 H11- mennyiség ország H13 Y23 Cinkvegyület UN9 H11H12 Y00 Keverékek UN9 Y00 Vágóhídi UN6.2 H11- hulladék Y00 Molibdén H6.2 H12 UN9 H4.1 17 Y00 Fólia UN4.1 H62 Gyúlékony 80 Ausztria Y00 Bőrmaradék UN6.2 H12 Fertőző 1776 Hollandia Y00 Alumínium UN9 mérgező 138 Ausztria 21 Németország H11H12 A Bázeli kód ol yan hulladékot jelö l, amelyet Magyarországon veszélyesnek tekintenek, de a Bázeli Egyezmény nem sorol fel. Környezetvédelmi teljesítmény Magyarországon a hulladékgazdálkodás helyzetét a következőképpen lehet jellemezni: - nincs megbízható információs rendszer a hulladék keletkezéséről, kezeléséről és ártalmatlanításáról - az elmúlt évtizedekben nagy mennyiségű, kezeletlen termelési hulladék, elsősorban veszélyes hulladék halmozódott fel - a korábbi ip ari és k

atonai tevékenységekkel szennyezett területek száma jelentős - meghatározó ártalmatlanítási mód a hulladéklerakás - a hulladék alacsony százalékát forgatják vissza vagy hasznosítják - hiányzik a hulladékgazdálkodás átfogó jogi szabályozása A Nemzetközi Környezetvédelmi Program (1997-2002) 19 konkrét célkitűzést határoz meg, ezzel a helyzettel megbirkózzanak. Ennek ellenére nem egyértelmű, hogyan fogják ezt az a mbiciózus programot finanszírozni. Részletes megvalósítási terv úgy tűnik, hogy nem létezik. Befejezés Látnunk kell, hogy közvetlen katasztrófáról nincs szó, de súl yos környezetszennyezés folyik számos területen. Ha lass úságból, rövidlátásból, az összefüggések ismeretének hiányából nem tesszük meg a szük séges intézkedéseket, akkor jóvátehetetlen károk keletkezhetnek. A szűk érdekek érvényesítése bizonyos mértékig a társadalmi felelősségtudat hiányára vezethető vissza.

Üzemeink, vállalataink, gazdaságaink 18 elsősorban a rövid lejáratú eredményességben érdekeltek. Az általuk okozott szennyezés kára a vállalat szűkebb környezetében jelenik meg, ezzel a problémával legfeljebb mint pillanatnyi, a bírság összegéig terjedő költségnövelő tényezővel számolunk. A közvetlen károk egyes számítások alapján ma a nemzeti jövedelem 3-4 %-át teszik ki, de a közvetett károk – óvatos becslések szerint is 10 %-ra rúgnak. Ez intő figyelmeztetés arra, hogy ezen az állásponton gazdasági okokból is sürgősen változtatni kell. Külön-külön hiba látszik célszerűnek egy-egy műszaki vagy biológiai jellegű beavatkozás, jogi, közgazdasági vagy szervezeti intézkedés, valamely környezetvédelmi probléma megoldására, ha nem mérlegeljük előzetesen annak hatását a többi tényező függvényében. Környezetvédelmi és fejlesztési politikánk jól megfogalmazott elveit csak akkor tudjuk a

gyakorlatban maradéktalanul érvényesíteni, ha minden ténykedésünkben érvényesül az összefüggések vizsgálata. A ter mészet nyújtja a szűksége életfeltételeket, a termelésre és a fogyasztásra használt anyagokat. A természetnek jelentős kapacitása van a gyártási folyamatok után képződött anyagok befogadására és asszimilálására, de nem mindenre, és nem korlátlan mennyiségben! A környezetvédelmet érintő előrejelzésekben a következő típusú kérdésekre kell választ adni: - ha a körn yezetvédelem csak a jelenlegi s zinten folytatódna, a gazdasági tényezőkre milyen káros környezeti változásokkal kellene tartósan számolnia - mely területeken várható kritikus környezeti ártalom - a környezeti állapot fenntartásának, fejlesztésének mi az eszközigénye a tervek alternatív megoldásokat mérlegelhetnek az eszközigé nyesség, az eszközök felhasználásának a környezetben megjelenő várható hatékonysága,

valamint az átfogó környezeti célok kombinációja alapján. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban most a környezet- és a természetvédelem első szakaszában a k örnyezet megóvása érdekében milyen szakmai ismeretekkel rendelkező emberek szólaltak fel, szembetűnő, hogy az egyszerű emberek és olyan nagy tudású specialisták adtak hangot vé leményüknek, akik a környezetvédelem valamelyik területén riasztó jeleket tapasztaltak. Ezeket az e mbereket külön elismerés 19 illeti, mert felhívták a figyelmet a környezte elszennyeződésére, az ember életterének összeszűkülésére, az emberi élet alapvető feltételei közötti összefüggésekre. Úgy tűnik minden probléma e szempontból történő feltárása mellett nincs eléggé jelen például a közgazdaságtudomány, amely a maga erejével bizonyítaná, hogy a környezet és a ter mészetvédelem mind az emberiség, mind az ország, a gaz daság számára is közvetve alapvető

fontosságú, és a ráfordítások megtérülnek – igaz, van a mi csak távlatokban. Ennek igazolására példaként idézném, hogy sokan vannak, akik azt vallják: igaz, jelenleg nagyok a gon djaink, nehéz az élet, de körülményeink legalább maradjanak olyanok, mint a maiak. A körn yezet- és a természetvédelmet illetően is létezik olyan álláspont, hogy vannak ugyan veszélyek, de arra törekedjünk, hogy legalább ne legyen rosszabb a helyzet, ne növeljük a szennyezést, tartsuk a jelenlegi állapotot. Vagyis röviden: koncentrálni a nagyobb környezeti károk megelőzésére. Ehhez kell egyébként a legkevesebb pénz. Az iparra vona tkozóan például el ke ll érni azt, amit már több országban is megvalósítottak, hogy ipari tevékenységeket komplex környezet – és természetvédelmi szemlélettel rendelkező szervezet engedélye nélkül ne lehessen folytatni. Azt a gondolkodásmódot kell erősíteni, hogy az iparban az anyag és energiatakarékos

munkának az az igazi éréke, hogy kevesebb szennyezést ellenőrző és tisztító létesítményre van szűkség, alacsonyabb a környezetvédelmi beruházási és üzemeltetési költség, kevesebb hulladékkal kell foglalkozni, és ki sebb a s zabályok betartásából adódó t eher. További haszon a csökkentett anyag- és energiaköltség, és javul a gyártmányaink értékesítési lehetősége. Azt ma már többen elismerik, hogy az emberi környezetet érő károk hullámai egyre magasabbra csapnak. Környezetünket nem csak védenünk kell, hanem elsősorban ésszerűen gazdálkodnunk kell azzal. A környezetgazdálkodásnak a gazdaságfejlesztés szerves részét kell képeznie. A környezetgazdálkodásnak ma már rangja van. Az állam és a társa dalom életében a környezettel való gazdálkodásszükségessége az első feladatok közé sorolandó. Eljutottunk addig a felmérésig, hogy a környezeti károk megelőzésével kapcsolatos kérdéseket a gaz dasági

tervezési és f ejlesztési eljárások legkorábbi szakaszában kell figyelembe venni. 20 Hazánkban azonban mind a mai napig nincs környezetvédelmi szempontú külön hatósági engedélyezési rendszer, és a környezetvédelem szempontjait az ép ítésügyi, vízjogi engedélyezési szabályok körében érvényesítik. Bízzunk benne hogy ez a probléma is minél hamarabb megoldódik és nem romlani fog a mostani helyzet hanem javulás figyelhető majd meg az elkövetkező években. 21 Felhasznált irodalom  Ábrahám Kálmán: Környezetünk jövője  Galló Judit, Szabó Elemér, Dr. Búzás Kálmánné, Dr Pomázi István: Környezetpolitikai Vizsgálatok Magyarország  Madarassy Anikó: Természetvédelem, Környezetgazdálkodás  Szántha Attila: Környezetgazdálkodás Akadémiai Kiadó Bp. 1993  Kerényi Ervin: Környezetvédelem 22