Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Csalószki Katalin - A külföldi munkavállalás lehetőségei Európában

Nyíregyházi Főiskola GTFK Gazdálkodási szak A külföldi munkavállalás lehetőségei Európában Csalószki Katalin 2003/2004. tanév II. évfolyam Gazdálkodási szak Nappali tagozat 2003. november 27 1 Az 1970- 1980-as évek Az 1970 –es évek elejéig az EU- országok gazdaságára a viszonylag gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés volt jellemző. A GDP reálértéke közel 5% - os volt Ez a fellendülés ugyan nem kelhetett versenyre Japán 10% körüli növekedésével, de teljesítménye valamelyest jobb volt, mint az USA- é és a többi európai országé. Az EU országokban az 1970 – es évek elejéig gyakorlatilag a teljes foglalkoztatottság volt a jellemző. A foglalkoztatottság fokozatosan bővült, s a szabad munkaerő- áramlás hozzájárult a regionális munkanélküliség visszafogásához. Az EU általános munkanélküliségi szintje 5% körüli volt, ami fele volt az USA- énak, és az EU –nál kedvezőbb teljesítményt csak

néhány ország ért el, mint például: Japán Svájc, Svédország, Ausztria). Hasonlóan a többi iparilag fejlett országhoz, a 70 – es évek elejéig a kedvező fejlődés fő tényezői a gyors műszaki korszerűsítés, a dinamikus beruházási tevékenység és magánfogyasztás, a gazdaság és a fogyasztás szerkezetének radikális átalakulása, valamint az állam hatékony és viszonylag hatékony konjunktúrapolitikája voltak. Az EU – országok gazdasági teljesítménymutatóiban 1973 – at követően alapvető változások következtek be. A többi iparilag fejlett országhoz hasonlóan, az EU országok gazdasága is szerkezeti válságba került, sőt a külső energiaforrásoktól, főként az olajtól való importfüggés miatt a kedvezőtlen külső hatások erőteljesebben érvényesültek. Ebben az időszakban a gazdasági növekedés lelassult, s a t agországok gazdasága a k ét olajárrobbanás miatt 19741975 – ben, majd 1980 –1983 – ban

recesszióba került. A beruházások és a termelékenység növekedésének üteme csökkent és romlott a tagországok versenyképessége. 1970 –es évek második felétől mindinkább felszínre kerültek a növekedés hosszú távú lassulásának tendenciái – megdrágultak az energiaforrások és beruházások, a t artós javak piacának telítődött, a szolgáltatások előtérbe kerültek a gazdasági struktúrában., stb- és nem sikerült a konjunkturális bizonytalanságot sem felszámolni. Az olcsó energia elvesztése mellett az európai vállalkozók a bérköltségek eszkalációjával kerültek szembe. Ennek oka részben a hazai és az importált munkaerőforrások fokozatos kimerülése volt, részben a nagyobb jövedelem részesedésért folyó politikai harc kiéleződése. Az eredmény a bérek és fizetések arányának növekedése volt a p rofitok rovására. Nyugat – Európában az üzleti szféra megromlásának egyik fontos tényezője a bérek és a

fizetések a termelékenység növekedési rátáit rendszeresen meghaladó reálnövekedése volt. A másik 2 tényező a munkaerőpiac merevsége volt a munkahelyeket biztosító törvényeken és a jóléti állam növekedésén keresztül. A munkanélküliség az EU országokban az 1970- es évek elejétől fokozatosan emelkedett, s az 1973- mas 2,6% -ról 1985 –re 10,7% -ra kúszott. A 12 éves időszakban minden évben egyre magasabb szintre hágott, s nem reagált a konjunktúra ciklikus hullámzásaira. Az 1970 –es és 1980 –as évek stagflációs jelenségei ebben is kifejeződtek, amikor a strukturális válság következtében megbomlott a beruházások, a termelés, az árak és a foglalkoztatás alakulásának hagyományos összefüggése. A munkanélküliség növekedése nem a foglalkoztatási viszonyok romlásának volt tulajdonítható elsősorban, hiszen 1974és 1983 között a foglalkoztatottak száma 10 é v alatt alig több, mint 1% -kal csökkent. A fő

ok az volt, hogy a gazdaság elvesztette korábbi dinamikáját, s az adott struktúrában már nem volt képes a munkaerőpiacra belépők viszonylag nagy számát felszívni. Az 1970 –es évekre befejeződött a mezőgazdasági népesség átáramlása az iparba, előtérbe kerültek a munkahely – megtakarító technikai fejlesztések, és a n emzetközi verseny az európai ipart és gazdaságot a munkaerővel való racionálisabb gazdálkodásra kényszerítette. Az 1980 –as évek közepétől az egységes belső piac programjának meghirdetése kedvező hatással volt az EU fejlődésére. 1985 után kedvező külső körülmény volt az olajárak csökkenése. 1983 ut án az EU- ban viszonylag mérsékelt megélénkülés volt tapasztalható, a reálgazdasági növekedés 1983 és 1987 között egyik évben sem érte el a 3%-ot. Az EU- ban elmaradt az 1983 ut áni fellendülés, ami az USA- ban és Japánban viszonylag tartósnak bizonyult, és az 1983 és 1989 köz ötti

években az évi átlagos növekedés minkét országban meghaladta a 4 % -ot. Az EU országok többségében a fellendülés csak 1988-1989 –re korlátozódott 4 és 3,3% -kal , s a reálnövekedés 1990 –re már ismét 2,8%-ra lassult. A legfigyelemreméltóbb fejlemény az 1983 utáni időszakban az inflációs folyamatok visszaszorítása volt. Az 1974 és 1984 közötti időszakban az infláció színvonala átlagosan 10,6% volt az EU – ban. Az 1985 és 1991 közötti években ezt sikerült 4,6%-ra csökkenteni Mindezzel szemben nem történt érdemleges javulás a foglalkoztatottsági viszonyokban . Az 1980-as évek közepén 10% feletti volt a munkanélküliség, s ez alá csak az 1988-1989-es fellendülés hatására sikerült valamelyest lemenni. Az időszak során magas volt a munkanélküliség Spanyolországban(1984 és 1989 között 20,1%) és Írországban (17,4%), míg ugyanebben az időszakban Portugáliában, az NSZK- ban, Dániában és Görögországban csak

6-7% körüli szint volt jellemző. ( Forrás: Blahó András: Európai Integrációs alapismeretek 224-227.oldAula Kiadó 2003) 3 Az 1990–es évek Az 1990-es évek elején az európai gazdaság recesszióba került, amit 1990 és 1993 köz ött a közép – és kelet-európai országok átalakulási válsága is súlyosbított. A gazdasági növekedés 1991-re 1,5% -ra, 1992-re 1,1%-ra, 1993-ramínusz 0,3%-ra lassult. A recesszió mellett az infláció kismértékben tovább mérséklődött. 1990 után a munkanélküliség ismét emelkedett, 8,3%-ról 1993-ra 10%-ra, s 1994-ben 10,9%-kal érte el a cs úcsát. A költségvetési deficit tekintetében a GDP-hez viszonyított 6%-os átlaggal az EU 1993-ban rekordot döntött. 1970 és 1992 köz ött az EU és az USA növekedése között alig volt eltérés, mégis ezalatt az USA-ban 5-ször több munkahely jött létre. Viszonylag magas volt a strukturális munkanélküliség. Az 1991 és 1994 közötti időszakban az EU-ban

4 millió munkahely szűnt meg, s a munkanélküliek száma elérte a 17 milliót. 1991 és 1994 között a foglalkoztatottság a 15- ök átlagában 4%-kal csökkent, miközben a foglalkoztatottság növekedése az 1995-1998 közötti négy évben nem érte el a 25-ot. ( Forrás: Blahó András:Európai Integrációs alapismeretek 228.old Aula Kiadó 2003) 1993. decemberi csúcstalálkozóra a Bizottság „Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatottság” címen Fehér Könyvet terjesztett elő, ami megkísérelte felvázolni és meghatározni az EU gazdasági fejlődését. A dokumentum szerint 2000-ig 15 millió új munkahely teremtésére lett volna szükség, amit 1995-től évi 3%-os növekedés mellett évi 11,5%-os nettó foglalkoztatás-bővüléssel lehetett volna elérni. A munkanélküliség szintjét ezzel a j elenleginek mintegy felére kívánták csökkenteni. A versenyképesség javítása érdekében kívánatos lenne a r eálbéreknek a t

ermelékenységhez képest 1 százalékponttal lassúbb növekedése. Az EU-ban gyakran esik szó az ún. új európai fenntartható fejlődési modell szükségességéről Ez a mikro-és makrogazdasági stratégiák és politikák lényeges módosítását feltételezné. Az EU-nak alkalmazkodnia kell az új technikai forradalom kihívásaihoz, ami messzemenő változásokkal jár a technológiákban, a foglalkoztatottságban és a szakképzettségi követelményekben. Fontos cél kell, hogy legyen a foglalkoztatás környezetének javítása. Növelni kell a beruházásokat az emberi tőkébe. Az oktatás és a szakképzés kiemelt szerepet kell hogy 4 kapjon, különös tekintettel a fejlett technika alkalmazására, az innovációra és a rugalmasabb képzésre. Fontos cél a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele és a munkavállalással kapcsolatos pénzügy kötelezettségek mérséklése. Öregedő Európa Az egyre öregedő népesség összeomlással fenyegeti a legtöbb

európai ország szociális rendszerét. Az európai országok többségében ugyanis a dolgozóktól beszedett járulékokból fizetik a nyugdíjakat. A legtöbb országban jelenleg még jóval meghaladja az aktív népesség aránya a nyugdíjasokét. A születésszám folyamatos csökkenése és az átlagéletkor növekedése miatt azonban a legtöbb európai országban ez az arány hamarosan megfordul, és a jelenlegi nyugdíjrendszer finanszírozhatatlan lesz. A most aktív népesség ráadásul a második világháború után, azaz a nagy népességrobbanás után született nemzedékhez tartozik. Ezért a közeljövőben rengetegen fognak nyugdíjassá válni. A nyugdíjasok számának rohamos növekedésére példa Franciaország, ahol az 1990-es években még 12 m illió nyugdíjas volt, míg egy évtized múlva már 20 millió. Németországban pedig már 2020-banminden dolgozóra jut majd egy nyugdíjas, pedig ez az arány jelenleg még 3:1. Ezen égető probléma

súlyosságára Anna Diamantopulou, az EU foglalkoztatási és szociális biztosának 2003 januárjában közzétett jelentése hívta fel újra a f igyelmet. A jelentés szerint 2015-ben a felnőttek harmada már 50, 2050-re pedig 60 évesnél is idősebb lesz. A nyugdíjak kifizetése már most is óriási gondot okoz az állami költségvetéseknek. A legtöbb európai ország átlagosan GDP-jének alig kevesebb, mint 14%-kát költi nyugdíjakra. Ilyen nagyarányú kiadások mellett azonban nincs lehetőség egy átfogó európai nyugdíjreformra, amely egy uniós tanulmány szerint 3,5 t rillió euróba kerülne. Ennyi pénzt nem tudnak előteremteni az elavult nyugdíjrendszerrel rendelkező országok, ezért mindenhol a szociális kedvezmények rovására próbálnak takarékoskodni. Az 50-es 60-as évek szülöttjei a nagy létszámú háború utáni nemzedék, azaz a bébi boom tagjai. Kedvező tény, hogy az emberek egyre tovább élnek, de a sok nyugdíjas mellett kevés

gyermek születik. Ezért kevesebb aktív munkavállalója van a közösségnek Ha nem történik valami változás Európában, akkor becslések szerint 2050-re minden 3. Uniós állampolgár 5 betölti a 60. életévét és minden 10 lakos elmondhatja magáról, hogy megünnepelte már a 80 Születésnapját. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy, a nyugdíjasok többsége nő, márpedig a nők munkából származó jövedelme köztudottan még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké. Egy felmérés szerint Európában Svédország tudhatja magáénak az egyik legöregebb társadalmat. Ezért is döntöttek pár évvel ezelőtt az új nyugdíjrendszer bevezetéséről Svédországban. Ebben a megújult rendszerben a munkavállalók jövedelmük 18%-kát fizetik nyugdíjjárulékként, 16-át nyugdíjalapba, 2,5% pedig magánalapba fizetik. Ennek a rendszernek nagy pozítívuma az, hogy úgy alakították ki, hogy minél tovább dolgozik valaki, annál több nyugdíjat kap a

későbbiekben. A 2000-ben Lisszabonban tartott csúcsértekezleten azt a célt tűzték ki a tagállamok, hogy a népesség foglalkoztatottsága, amely ma alig 65%, 2010.re éri el a 70%-ot Ahhoz, hogy ezt meg tudják valósítani, a fiatalok korábbi munkába állására, a nők nagyobb számú foglalkoztatására, valamint a nyugdíjkorhatár emelésére van szükség. A nyugdíjas korosztály tagjainak számát tekintve legaggasztóbb a helyzet Franciaországban és Olaszországban. Azonban a t ársadalom legnagyobb rétegét, közel egyharmadát Magyarországon is a nyugdíjasok alkotják. Egyesek szerint a munkáltatók számára ösztönzőket kell alkalmazni, melynek következtében érdekeltté válnak a n yugdíjas korú emberek foglalkoztatásában. Tehát szükség lenne az időskorúak aktiválására, amely megvalósítására az EU egy programot dolgozott ki (lifelonglearning). Ennek némileg ellentmond, hogy a fiatalok is nehezen tudnak elhelyezkedni, valamint a

munkáltatók általában nem szívesen alkalmaznak idősebb munkaerőt. Az elöregedés problémáját kiemelten kezeli az EU, ami azt jelenti, hogy meghatározott közösségi programhoz Magyarországnak is csatlakoznia kell. A szociális biztonság kérdésében, így a nyugdíjrendszerek vonatkozásában sincs egységes Uniós követelményrendszer. Alapvető változásokra van szükség, hogy az idős emberekkel a családokban és a formális intézményekben foglalkozzanak. Az elöregedési folyamathoz való alkalmazkodás sikere attól függ, milyen mértékben képesek az európai társadalmak megfelelni ennek a k ihívásnak. Sikertelenség esetén fennáll a veszélye annak, hogy új típusú konfliktusok alakuljanak ki. Ahhoz, hogy a generációk közötti ellentétek ne éleződjenek ki, a politikának reagálnia kell. Az ENSZ 1991-ben öt alapelvet fogalmazott meg: 6 Az első a gazdasági kihívás. Egyre több forrást kell nyugdíjakra, az egészségügyi

és szociális ellátásra fordítani, s közben fenn kell tartani a források korosztályok közötti szerinti igazságos elosztását. A gazdasági biztonság fenntartását szolgáló rendszerek, illetve az EU tagországainak nyugdíjrendszerei kettős veszéllyel néznek szembe: egyrészt rendkívül nagyok az eltérések a tagországok között, másrészt az egyes országokon belül is nagy szakadék van az idős emberek egyes csoportjainak életszínvonalában. A második a generációk közötti szolidaritás problémájának megoldása. Ennek alapján mindenki számíthat arra, hogy különböző életszakaszaiban a források elosztása és újraelosztása tekintetében mindig azonos elbírálás alá esik. Harmadszor meg kell szüntetni a kor szerinti diszkriminációt, ugyanis ez kirekesztéshez vezet, másrészt az idős embereket megfosztja attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek a gazdaságban. Negyedszer hatékony partneri kapcsolatot kell kialakítani a

szolgáltatók, az idős emberek és családjaik között ahhoz, hogy a hosszantartó gondoskodás iránti megnövekedő igényeket ki lehessen elégíteni. Ötödször az időseket egyre inkább aktív résztvevőként kell kezelni, ahelyett, hogy a politika passzív alanyainak tekintenénk őket. Szélesebb értelemben az ENSZ alapelveket nemcsak a késői életszakaszra kell alkalmazni, hanem az egész társadalomra, benne minden korosztályra. Hogyan lehet biztosítani, hogy Európa ismét kitárulkozzon? Személyek szabad mozgása Európában Az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben alapították meg, azonban csak 1968-ban sikerült életbe léptetni a munkaerő szabad mozgására vonatkozó szabályokat, 1974-ben pedig a vállalkozók szabad mozgását biztosító rendelkezéseket. 1990-ben történt továbblépés a nyugdíjasokra, diákokra, és a magukat önerőből eltartókra vonatkozó szabályok megalkotásával. A rossz anyagi helyzetben lévők azonban még

mindig nem mozoghatnak szabadon. Ez azt jelenti, hogy hiába jogosult minden EU polgár egy másik EU tagállamban 7 letelepedni, a gyakorlatban csak azok mozoghatnak, akik elő tudják teremteni a megélhetésükhöz szükséges anyagi eszközöket. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a t agállamok nem kötelesek a s zemélyek szabad mozgását biztosítani. 2 ilyen eset például: - A személy belépése vagy ott tartózkodása a közrend, a közbiztonság, vagy a közegészségügy tagállami szabályait sérti. Akkor fogadható el a tagállam részéről a közegészségügyre történő hivatkozás, ha az illető a következő betegségekben szenved: tbc, szifilisz, drogfüggőség, elmeállapot kóros elváltozása, egyéb fertőző betegségek, ha erre vonatkozóan a tagállam saját polgárai érdekében védelmi rendelkezéseket hozott. - A tagállamoknak lehetőségük van tiltó szabályok alkalmazására bizonyos foglalkozások esetén, ha azokat az állásokat

csak saját állampolgáraik tölthetik be. Ebben az esetben főleg olyan állásokról van szó, amelyekben a közhatalom gyakorlása kapcsolódik a foglalkozáshoz, tehát a munkavállaló államigazgatási, közszolgálati feladatot lát el. A tagállamnak minden egyes állással kapcsolatban meg kell vizsgálnia, hogy a beosztással párosuló hatáskörök betöltése nem ütközik –e az állampolgárságra vonatkozó követelményekkel. Az Európai Bizottság felülbírálhatja a tagállam döntéseit Vannak olyan munkakörök az állami vagy önkormányzati szerveknél, melyeknél azu állampolgárságon alapuló megkülönböztetés nem indokolt. Ilyen a fizikai dolgozók – takarítók, szerelők, stb. – az önkormányzatok által alkalmazott festők és kertészek, a közkórházakban dolgozó nővérek, valamint a nyelvtanárok és középiskolai tanárok. A központi és a helyi közigazgatás vezetői, a köztisztviselők, az önkormányzatok által alkalmazott

éjjeliőrök és felügyelők azonban már érintettek a közhatalom gyakorlásában. Információs rendszer a más tagállamban betöltetlen állásokról Arra, hogy a más tagállamban betöltetlen állásokról információt kapjon az ember, többféle lehetőség kínálkozik. Például: újsághirdetés, vagy internet Azonban ez a fajta munkakeresés nem elég hatékony. Problémát jelent, hogy nincs egy olyan rendszer, ami elősegítené, hogy a potenciális munkavállaló többet tudjon a befogadó ország társadalombiztosítási rendszeréről, 8 adózásáról, munkába állás feltételeiről. A munkaerő közvetítés infrastruktúrája még nem eléggé kiépített, így ez gátolja a munkaerő szabad áramlását. A probléma javítására hozta létre 1993 – ban az EU az EURES nevű információs közvetítési rendszert amely lehetővé teszi a közvetítést az EU - ban és az EGT- ben. Az EURES európai tájékoztató hálózat a munkahelyekről, mely a

munkavállalók és a munkaadók szolgálatában áll. A hálózat 350 e uro- tanácsadót fog egybe, akik az EU tagországaiban működnek. Egymás között egy elektronikus rendszeren tartják a kapcsolatot, adatbázissal rendelkeznek, melyet a vállalkozók és a munkahelyet keresők rendelkezésére bocsátanak. A Hálózat 3 fajta szolgáltatást nyújt: tanácsadást, segítségnyújtást az elhelyezkedésben és a munkaerő keresésben, és tájékoztatást az élet- és munkakörülményekről az Unió országaiban. Amennyiben Magyarország is taggá válik, EURES –irodát fog nyitni, ahol személyes tanácsadást igényelhetnek az EU tagállamokban munkát kereső magyar állampolgárok. Magyarországon az EURES rendszer felállítása és működtetése az Országos Munkaügyi és Módszertani központ feladata lesz. Munkavállalási feltételek biztosítása a tagállamokban Az EU és az EGT országokban minden más tagállambeli polgár a cél ország

állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhat munkát, illetve alapíthat vállalkozást. Tehát nem kell munkavállalási engedélyt igényelnie. A kedvezmény vonatkozik a közösségi munkavállaló, illetve vállalkozó tagállambeli polgár egyes családtagjaira is, függetlenül attól, hogy milyen állampolgárok. A külföldieknek kötelező munkavállalási engedély rendszer teszi lehetővé, hogy a tagállamok központi ellenőrzés alatt tartsák a nemzeti munkaerőpiacot. Ez azt jelenti, hogy megvizsgálják a munkanélküliek helyzetét, valamint a jelzett szakma iránti keresletet saját országukban, és csak akkor adják ki az engedélyt, ha nincs saját állampolgáruk a munkára, illetve a munkaerőpiacon nem fog zavart kelteni a külföldiek megjelenése. Egyre szigorúbbá válik a tagállamok szabályozása a munkavállalási engedély rendszerének fenntartására a n em EU országok állampolgáraival szemben. Ennek célja, hogy a magas

munkanélküliséggel küszködő EU- ban a lehető legmagasabb belső foglalkoztatást érjék el, 9 és valóban csak akkor adjanak ki munkavállalási engedélyt harmadik állambeli polgárnak, ha egyetlen EU- vagy EGT- polgár sem tudja, vagy akarja ellátni az adott munkát. Jelenleg azok a harmadik országból származó személyek, akik rendszeresen tartózkodnak valamely tagállamban, csak akkor mehetnek át egy másik tagállamba, ha van vízumuk. Semmilyen körülmények között nem telepedhetnek le, tehát nem is dolgozhatnak a lakóhelyüktől eltérő tagállamban, kivéve, tartózkodási, vagy munkavállalási engedélyt kapnak. A közösségi munkavállalóknak és vállalkozóknak tartózkodási engedélyt kell igényelniük abban az esetben, ha 3 hónapnál hosszabb ideig élnek egy másik tagállam területén. A közösségi munkavállalóknak ehhez a munkaszerződésüket kell bemutatniuk, a vállalkozóknak pedig igazolniuk kell, hogy

tevékenységükre vonatkozóan nincsenek nemzeti korlátozások. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tartózkodási engedélyt mind a közösségi munkavállalók, mind a vállalkozók automatikusan megkapják, kivéve, ha közrendi, közbiztonsági, és közegészségügyi tilalmak alá esnek. A tartózkodási engedély 5 évre szól, és a tagállami hatóságok automatikusan meghosszabbítják. Három hónapnál rövidebb tartózkodás estén semmilyen formaság nincs. Ekkor a turista rendszer kerül alkalmazásra. Tehát a tagállamokból származó mindegyik személy lakhat egy másik tagállamban három hónapon keresztül: ezalatt a befogadó ország törvényeit be kell tartania, és szükségleteit ezen ország támogatása nélkül kell kielégítenie. Az egyik tagállam egy másik tagállam területén bérmunkásként részmunkaidőben dolgozó állampolgára szabadon közlekedhet, feltéve, hogy ez a tevékenység nem marginális vagy mellékfoglalkozás jellegű.

Külföldiek munkavállalása az EU –ban: A német kormány külföldiek ügyeivel foglalkozó különleges megbízottjának 2000 februári jelentése szerint az ezt megelőző év végén mintegy 7,34 millió külföldi állampolgár élt Németországban. Ez a létszám az összlakosság 8,9%-nak felelt meg A külföldiek részaránya, amely 1960-ban mindössze 1,2%, 1970-ben pedig még mindig csak 4,9%-ot tett ki, az 1980-as 7,2 é s az 1990-es 8,4% után 1997-ben érte el eddigi legmagasabb értékét, ugyanis ebben az évben már az összlakosság 9%-a külföldi állampolgár volt. 10 Németország az egyik legnagyobb bevándorlókat fogadó ország lett a XX. Század utolsó évtizedének Európájában. A külföldieknek a lakosságon belül képviselt aránya tekintetében Svájc mellett csak a luxemburgi mini állam előzi meg a németeket, ahol a különleges körülmények miatt a lakosságnak már több, mint 30%-a nem hazai állampolgár. Ez a folyamat már a

háború után elkezdődött, de igazából a kilencvenes években bontakozott ki. Ebben az időszakban ugyanis az országban már korábban megtelepedett vendégmunkások és családtagjaik mellé felsorakoztak a harmadik világból, illetve később a Kelet-Európából megindult menekültek, bevándorlók százezrei is. A statisztikák szerint az 1988-1998-as időszakban a politikai, vagy más okokból menekültnek minősülő bevándorlók átlagosan 40%-a Németországot választotta célországként, miközben 1992-1993-ban ez az arány már a 60%-ot is meghaladta. A statisztikák csak becsülni tudják azoknak a további tízezreknek a létszámát, akik illegálisan tartózkodnak az országban, ahol a hivatalos bérek töredéke fejében feketemunkát végeznek. A Németországban élő külföldiek mintegy negyede a migráció egy sajátos alesetét képezik, hiszen ezek egy másik EU-s tagország állampolgáraként érkeztek oda, így tartózkodási, illetve

munkavállalási engedélyüket automatikusan megkapták. Utóbbi csoportban kiemelkedő arányt képviselnek az olaszok, akiket a görögök és az osztrákok követnek 55, illetve 2,5%-kal a rangsorban. Ennél azonban jóval magasabb és továbbra is növekvő arányt képvisel a legnagyobb Németországban élő külföldi népcsoport, a törökök. Ennek létszáma 1993 óta újabb 200 ezer fővel gyarapodott, és így 1999-ben már meghaladta a 2 millió 110 ezer főt. Ők alkotják a Németországban élő összes külföldi közel 29%-át. Ennek következtében többször előfordult, hogy a hatóságok egyenesen a török bevándorlók speciális helyzetére szabva alakították ki, vagy módosították a bevándorlás, vagy az állampolgárság elnyerésének szabályozását. A második legnagyobb etnikai csoport, a jugoszlávok létszáma ugyanakkor hamis látszatot kelt, mert ebben a kategóriában csak a ténylegesen jugoszláv útlevéllel rendelkezőket tartják számon

a hatóságok. Így 1999-re már csak 720 ezren voltak, pedig a Németországban élő külföldiek között 1993-ban még hozzávetőleg 930 ezren rendelkeztek jugoszláv papírokkal. Eközben valamivel több, mint 200 e zer hor vát, 191 e zer bosnyák és 46 ezer macedón mellett, 1999-re már az itt élő szlovének létszáma is meghaladta a 18 ezer főt. A nem európai uniós bevándorlók között csak a lengyelek képeznek jelentősebb csoportot a maguk 3,9%-val. 11 Németországban majdnem a harmincat is eléri azoknak a nemzeteknek a száma, amelyeknek polgárai 50 ezer főt is meghaladó nagyságrendben telepedtek le. A nyugatnémetek az ötvenes és hatvanas években végbement teljes foglalkoztatással járó erőteljes gazdasági növekedés időszakában már találkoztak az országba az országba nagyobb létszámban dolgozó vendégmunkások jelenlétéből adódó feszültségekkel. Ugyan a gazdaságnak szüksége volt a külföldi munkaerőre, de az ezt

megelőző évtizedekben az intoleranciára nevelt helyi lakosság csak nehezen tudta megemészteni a m ás kultúrához, valláshoz tartozó külföldiek jelenlétét. A német gazdasági vezetés csak néhány évre szóló intézkedésnek tervezte a főleg Törökországból, Olaszországból, valamint később Jugoszláviából, illetve kisebb létszámban Spanyolországból, Portugáliából, Marokkóból, Tunéziából érkező, az otthoni munkanélküliség elől menekülő emberek kicsábítását az országba. A felmérések szerint Közép- Kelet- Európából sokkal többen vágynak a magasabb külföldi keresetre mint ahányan már tettek is érdemi lépéseket a külföldi munkavállalásért. Nincs olyan alapos, minden részletre kiterjedő becslés, amely megbízhatóan előre jelezné a kivándorlási arányokat. A vándorlásnak mind a n agysága, mind az összetétele függ a kibocsátó és a fogadó országok munkaerő-piaci helyzetétől, valamint a

bérkülönbségétől. A kelet- európai kiözönlés várható alakulásáról a bécsi Város – és Regionális Kutató Intézet, valamint az osztrák Gallup intézet és annak kelet –európai osztályai végeztek közvélemény-kutatást. Ennek során csak nem 4400 személlyel beszélgettek el a kérdező biztosok. Az interjúalanyokat rétegzett mintavétellel választották ki oly módon, hogy a kapott minta a 14 éven felüli népességet megfelelően képviselte. A teljes migrációs potenciál azokat számszerűsíti, akik a kivándorlás gondolatával foglalkoznak, míg a tényleges migrációs potenciál ennél jóval szűkebb, mert azokat foglalja magába, akik már folyamodtak tartózkodási, illetve munkavállalási engedélyért. Az említett felmérés az úgynevezett Visegrádi országokra terjed ki: Csehországra, Lengyelországra, Magyarországra, és Szlovákiára. A felmérésekből kitűnt, hogy Csehországban a vizsgálatba bevont személyek 20%-a,

Lengyelországban 16,6%-a, Magyarországon 20%-uk, míg Szlovákiában a 30%-uk foglalkozik a külföldi munkavállalás gondolatával. Ennek alapján e négy országból összesen mintegy 700 e zres tömeg a migránsok becsült száma. Ez a s zám jóval nagyobb, mint amennyit a két fő ország, Németország és Ausztria előirányoz. 12 Magyarországon a legkisebb a tényleges migránsok száma, azaz 60095 fő. Szlovákiában több, mint 90000, Csehországban 170000, végül Lengyelországban 390000 fő. A magyarországi bérek a nyugat- európaitól 85-88%-kal maradnak el. Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet a többi Visegrádi országban is. Minden jel arra mutat, hogy mind a négy országból inkább a közepes jövedelműek kívánnak hosszabb- rövidebb ideig külföldön dolgozni. Hiszen a gazdagoknak nem éri meg külföldre vándorolni, a szegényeknek pedig még az utazási költségeket is nehéz megoldaniuk, valamint az alapvető információk sem jutnak el

hozzájuk. Könnyebben indulnak el újra idegen munkát keresni azok, akiknek már vannak tapasztalataik. Magyarország esetében az Ausztriával határos Győr –Sopron és Vas megyéből az országos átlagnál többen mennek a szomszédos Ausztriába dolgozni. A migrációs potenciál Győr-Sopron megyében 59%, Vas megyében 22%. Az előzőeknél elmaradottabb, hátrányosabb helyzetben lévő Szabolcs- Szatmár- Bereg megyében csak 23%, Borsod –Abaúj- Zemplén megyében pedig 24%-os a migrációs potenciál. A külföldi munkavállalástól eltántoríthat a biztos munkahely, valamint helyhez kötnek bizonyos érzelmi szálak is, elsősorban a családi és baráti kapcsolatok. A biztos munkahely főleg az értelmiségieket tartja vissza. Az emberek döntését nagyban befolyásolja a külföldi kapcsolatok erőssége, jellege is. Magyarország esetében a s zemélyes kapcsolatok fontosságát emelték ki a magyarok migrációs potenciálját vizsgálók. A magyar népesség

mindenhol létezik, de létszámuk messze elmarad a lengyelekétől. Ma elsősorban közép és hosszú távú külföldi munkavállalás a jellemző. A megkérdezettek közel 4/5-e csupán egy évig, 2/3-uk pedig öt évnél rövidebb ideig akar külföldön dolgozni. Csupán 7%-uk tervezi, hogy nem tér vissza hazájába. A férfiak bátrabban vállalnak idegen országban munkát, mint a nők. A kivándorolni szándékozók 2/3-a férfi, és alig több, mint 1/3-a nő. A potenciális migránsok 76%-a 40 év alatti, tehát nagyrészt fiatal. A kivándorolni szándékozóknak csaknem 60%-a egyedülálló, az elváltak, különélők 8,5%-ot, az özvegyek 1,3%-ot tesznek ki. Magyarországon az összes migráns 39,3%-a akar egyedül kivándorolni A külföldön munkát vállalók 46,8%-a érettségizett, vagy annál magasabb végzettségű. Az általános iskolát befejezettek aránya nem éri el a 14%-ot. 13 A lengyel diákoknak csaknem 20%-a foglalkozik a kivándorlás

gondolatával. Magyarországon és Szlovákiában ez az arány jóval 10% alatt marad. Csehországban a kivándorolni szándékozó diákok száma meghaladja a 10%-ot. Jellemző, hogy a megkérdezetteknek csupán 14%-a kapott biztos munkaajánlatot. A potenciális külföldi munkavállalók kétharmada úgy nyilatkozott, hogy nem tudna képesítésének megfelelő állást találni külföldön. A magyarok 42%-a gondolta úgy, hogy ugyanúgy el tud helyezkedni külföldön, mint itthon. A magasabb kereset reményében a potenciális migránsoknak több, mint 77%-a lenne kész a végzettségénél alacsonyabb munkakörben munkát vállalni. Szakképesítés és gyakorlat elfogadása: Régebben a tagállamok számára még nem volt kötelező, hogy más tagállamban szerzett diplomát és szakképesítést is elismerjenek. Ez azonban nagy korlátot szabott a munkaerő szabad mozgásának, mert így a m unkavállalóknak a cél állam szabályai szerint újra képesítést kellett

szerezniük. A kisiparosok, a kereskedők vagy a vállalatvezetők pontosan ugyanolyan körülmények között telepedhetnek le a Közösség bármely országában, mint azon ország polgárai, melyben tevékenységüket gyakorolni akarják. A kisiparosok és a kereskedők szakmai gyakorlata automatikusan elismerésre kerül, feltéve, hogy bizonyítani tudják, hogy három- hat hónapon keresztül gyakorolták mesterségüket egy másik tagállamban. Vannak olyan diplomák, amelyek kölcsönös elismerésre kerülnek automatikusan. Ezek: orvosok, fogorvosok, ápolónők, építészek, állatorvosok, gyógyszerészek, szülésznők, vendéglátó ipari, építőipari, erdészet, stb. A Közösség polgárainak joguk van az alábbi állásokat megpályázni: - Közlekedés; - Közegészségügyi szolgáltatások; - Oktatás a közintézményekben, - Kereskedelmi szolgáltatás intézésével megbízott szervezetek; - Polgári célú kutatás. 14 Ezekben az ágazatokban az

állásoknak nyitottaknak kell lenniük abban az esetben, ha ez nem ütközik az államhatalom gyakorlásával. A hazai munkavállalók számára egyedül a következő területek maradnak kizárólagosan fenntartva: rendőrség, hadsereg, diplomácia, bíróság, adóhatóság, valamint a minisztériumi, az állami, a regionális és területi önkormányzati állások. A munkavállaláshoz kapcsolódó jogosultságok biztosítása A legfontosabb jog az általános diszkrimináció- mentesség. Ez azt jelenti, hogy a munkafeltételeket minden munkavállalónak egyformán kell biztosítani. Például nem lehet meghatározni a külföldi munkavállalók foglalkoztatási arányát, nem lehet állampolgársághoz kötni az adott állás betöltését, és nem lehet indokolatlanul előírni a nyelvismeretet sem. Ezenkívül biztosítani kell, hogy a megkülönböztetés munkajogi értelemben se álljon fenn, tehát a felvétel, a munkabér, a munkavégzés feltételei, a szakszervezeti

tagság, az elbocsátás, stb. tekintetében a saját állampolgárokkal egyenlően kell kezelni a más tagállamból érkezőket. A közösségi munkavállalók egyenlő elbánást élveznek adójogi szempontból is, ugyanazokat az adókedvezményeket élvezik, mint az adott tagállam saját munkavállalói. Az egyenlő bánásmód kiterjed az oktatásra, a szakképzésre és az átképzésre is. A más tagállamból érkező munkavállalók szociális jogaik: - Joguk van társadalombiztosítást kötni a befogadó országban; - Joguk van családi pótlékra; - Joguk van a minimálbérre; - Joguk van lakástámogatásra, a s okgyermekes családok támogatására, tömegközlekedési kedvezményre. A munkavállalók beléphetnek szakszervezetekbe és gyakorolhatják a szakszervezeti jogokat. A bérezés tekintetében mindegyik tagország maga döntheti el, hogy rögzíti –e, vagy sem a munkavállalók minimálbérét. Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában,

Luxemburgban létezik egy szakmaközi törvényes minimálbér. A többi országban a béreket a szociális partnerek határozzák meg. 1989-ben Strasbourgban az állam-és kormányfők elfogadtak egy chartát az alapvető szociális jogokról, mely az összes közösségi bérmunkásra egyformán alkalmazandó. A chartában megfogalmazott alapvető jogok: 15 - Az élet- és munkakörülmények javítása - A munkavállalók szabad közlekedési joga; - Méltányos javadalmazáshoz és tisztességes alapbérhez való jog; - Méltányos nyugdíjhoz való jog; - A férfiak és nők egyenlő bánásmódhoz való joga; - Szakmai képzéshez való jog, stb. Azok a vendégmunkások, akik biztosítva vannak abban a tagállamban, ahol laknak, ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint ezen állam állampolgárai. Az adott országban az adott országban a szociális juttatások megadásánál figyelembe veszik a munkavállaló által a többi tagállamban teljesített

munkaviszony és járulékfizetés teljes idejét. Mindegyik munkavállaló, aki valamelyik tagállamban már biztosítva van, és átmegy egy másik tagállamba, az itt is részesül a társadalombiztosításban. Azok a munkavállalók, valamint családtagjaik, akik nem abban a tagállamban laknak, ahol biztosítva vannak, jogosultak a beteg – és az anyasági biztosítás természetbeni szolgáltatásaira a lakóhelyük szerinti betegbiztosítási pénztár közvetítésével úgy, mintha annak lennének tagjai. Az ideiglenesen vezényelt bérmunkások az indulási országuk társadalombiztosítási rendszerében maradnak tagok, jogaik itt hiánytalanul fennmaradnak, így tehát nem kell belépniük a befogadó ország társadalombiztosítási rendszerébe. A szociális védelmet rokkantság, öregség, munkahelyi baleset, szakmai betegség, munkanélküliség, szakmai betegség, munkanélküliség, családi pótlék, és haláleset esetében is garantálják minden, a

Közösségen belül közlekedő munkás számára. A családi pótlék Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában általános szabály szerint a m unkavállalónak kerül kifizetésre. Dániában, Írországban, Luxemburgban és az Egyesült Királyságban a gyermekek anyjának kerül kifizetésre. Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában a szülők maguk közül választják ki, hogy kinek folyósítsák ki a családi pótlékot. (FBoucher, JEchkenazi:A 15-ök Európájának kézikönyve) Közös stratégia a foglalkoztatás érdekében 16 Mindenekelőtt javítani kell a vállalatok gazdasági, adminisztrációs és adókörnyezetét, és erősíteni kell a munkások szakmai beilleszkedését és képzését. Szembe kell szállni a hosszú távú munkanélküliséggel azáltal, hogy minden fiatal felnőtt számára újrakezdési lehetőséget ajánlanak fel a munkahelyének elvesztését követő 6 hónapon belül,

átképzés, továbbképzés, vagy tanfolyam formájában. A munkanélküliek 20%-nak kellene a szakmai beilleszkedést aktívan segítő intézkedésben részesülnie. Segíteni kell az iskoláról a munkára való átállást. Csökkenteni kell a munkahelyi adóterheket, elsősorban az alacsony képzettséget igénylő munkahelyeken. Csökkenteni kell a munkaerőt erősen igénybe vevő szolgáltatások utáni áfakulcsot is Szükséges elősegíteni a munkavállalók alkalmazhatóságát olyan egyezmények segítségével, melyek célja a munkaszervezés korszerűsítése (Például: éves munkaidő, rugalmas munkaidő, a munkaidő és a túlórák csökkentése, rugalmas szerződések, stb.) Ki kell alakítani a férfiak és nők esélyegyenlőségére irányuló politikát. Az Európai Szociális Alapon keresztül a Közösség a tagállamokban részt vesz a szakmai képzésre irányuló tevékenység pénzügyi támogatásában, és a stabil munkahelyeken történő

elhelyezkedés támogatásának finanszírozásában. Elsősorban a tartósan munkanélküliek, a képzettség nélküli fiatalok, a nők, a munkaerőpiacról való kirekesztéssel fenyegetett személyek, és a hátrányos helyzetű csoportok részesülnek ezekben a támogatásokban. Az idősek arányának növekedésének következményei A II. világháború óta eltelt időszakban a nyugat-európai fejlett országokban jelentős demográfiai, gazdasági és társadalmi változások játszódtak le. A magas színvonalú szociális és egészségügyi ellátás is hozzájárult az idősek össznépességén belüli arányának folyamatos növekedéséhez. Ezáltal növekedett a népességben az eltartottak aránya az eltartókhoz képest A 90-es évek recessziója, a lassú ütemű gazdasági növekedés következményeként tartósan magas szintű munkanélküliség következtében, továbbá tekintettel a Gazdasági és Monetáris Unió szigorú pénzügyi egyensúlyi

kritériumaira elkerülhetetlenül szembe kellett nézni a finanszírozási gondokkal. Az eredmény több országban is a jóléti állam korábbi 17 bőkezűségének visszafogása, ami növeli a társadalmi feszültségeket, gazdasági szempontból azonban nem elkerülhető. A probléma megoldását a gazdasági növekedés ütemének felgyorsulása hozhatja meg. Nyugdíjmutatók néhány európai országban (1998) Ország A 65 év felettiek A Egy főre jutó aránya a 15-64 nyugdíjeszköz nyugdíjeszközök évesekhez ök értéke (ezer USD) viszonyítva(%) (milliárd USD) Franciaország 22,7 95 1,6 Németország 21,7 310 3,8 Olaszország 23,2 91 1,6 Portugália 22,4 10 1,0 Spanyolország 23,5 22 0,6 Svájc 22,4 288 40,6 Svédország 28,6 112 16,0 (Forrás :Mercer,W.M:Europian Pension Fund Managers Guide, idézi:Figyelő,1998június 11.,p38) A munkanélküliek jogosultságainak biztosítása A munkanélküliség az EU- ban is kiemelt

figyelmet kap, hiszen a globális munkaerőpiacon a munkanélküliség átlagosan 10% körül mozog évek óta. 18 Mindegyik munkahelyet kereső személy, aki a lakóhelyétől eltérő másik tagállamba megy munkát keresni, három hónapon keresztül megkaphatja azt a munkanélküli segélyt, melyet a származási ország folyósít számára. Ehhez három feltételnek kell eleget tennie: - Legalább egy hónapon keresztül szerepelni kell a munkanélküliek listáján abban az országban, ahol közvetlenül az elindulása előtt dolgozott; - Az elhagyott országból való elindulása után hét napon belül fel kell iratkoznia munkanélkülinek az érkezési országban, - Be kell szereznie a megfelelő formanyomtatványokat, melyeket az a szervezet állít ki, mely általában számára a munkanélküli segélyt folyósítja abban az országban, ahol a társadalombiztosítását megkötötte. Az EU bővítéstől a munkaerő piaci következmények miatt tartó országok

legtöbbször a keleteurópai munkaerő bérkülönbségekből adódó tömeges inváziójára, valamint az olcsó keleteurópai munkaerő tőkevonzó képességére hivatkoznak. Brüsszeli körökben az a vélemény alakult ki, hogy a munkaerő szabad mozgása elé nem kellene akadályokat gördíteni általában, csak a Németország és Ausztria felé irányuló mozgást kellene ideiglenesen fékezni. Az Európai Bizottság 2000 májusában napvilágot látott elemzése szerint Németország 220 ezer fő Kelet- és Közép- Európából származó munkással számolhat a bővítést követő évben, s három évtized alatt arányuk a lakosságon belül elérheti a 3,5%-ot. Egy német forrás szerint (IFO Institute for Economic Research ) az EU-nak a kelet- európai országokkal történő bővítése következtében az EU lakossága 28%-kal fog nőni. A legnagyobb problémát abban látják, hogy a kelet-európai bérek a n émet béreknek csupán egytizedét és a s zociális

juttatások pedig a n émetországiaknak egynegyedét – egyhatodát teszik ki. Ha a törökök németországi migrációját vesszük mintaként, akkor várhatóan legalább 4 millióan hagyják majd el Kelet-Európát az EU irányába, s nemcsak a bér, hanem a szociális juttatások is vonzerőt jelentenek. A migráció következtében növekvő GDP –többlet azonban fedezheti a migrációval járó költségeket. Egyes becslések szerint a személyek szabad áramlásának bevezetése után az első évben 200 ezer ember lenne bevándorló, melynek célterülete nemcsak Ausztria, hanem az egész EU, s amely az EU lakosságának mindössze 0,1 százalékát teszi ki. Előrejelzések szerint ez a szám a belépést követő év utáni évtizedben a felére csökkenne, s a migráció mintegy 25 év alatt kiegyenlítetté válna. 19 Tehát a jelenlegi EU lakossághoz képest a közép – és kelet –európai származásúak részaránya az elkövetkező 20 évben a jelenlegi

0,3%-ról 1%-ra nőne. Ezen belül Németországban kevesebb, mint 4%, Ausztriában 15% lenne. Az első hullámban bekerülő országokból (Csehország, Magyarország, Észtország, Lengyelország, Szlovénia) 55 ezer – 278 ezer közötti fő áramolhat évente az EU- ba. Ha 200 ezres átlaggal számolunk, akkor ez 15 év alatt az öt ország teljes lakossága 3%-nak a kiáramlását jelenti, ami a jelenlegi EU lakosság 0,8%-val egyenlő. Az Európai Bizottság munkaügyi biztosa szerint a kelet bővítésnek nem lesz kedvezőtlen hatása az Unió munkaerőpiacára. Sőt, a dél- európai országok példája azt mutatja, hogy a csatlakozás után létrejövő kedvezőbb körülmények hatására nem el, hanem visszaáramlik a még korábban külföldön munkát keresők egy része. Az ENSZ népességügyi becslései arra engednek következtetni, hogy az EU- nak nemhogy félnie kellene a K elet- és Közép –Európa irányából érkező szabad munkaerő áramlástól, hanem

öregedő népessége és csökkenő születési rátája miatt egyenesen üdvözölnie kellene a lehetőséget, hiszen egyre nagyobb mértékben fognak a külföldiekre szorulni a fejlett európai országok. Az aktív korú lakosság stabilan tartásához 2000 é s 2050 köz ött- ha a j elenlegi születési és halálozási ráták nem változnak – Németországnak évente 487 ezer főt kell importálnia, Franciaországnak 109ezret, és az EU- nak összesen 1,6 millió főt. Az aktív dolgozókra jutó nyugdíjas arány állandóan tartásához pedig Németországnak 3,6 millió fő/év, Franciaországnak 1,8 millió fő/év és az EU- nak összességében 13,5 millió fő/év importja szükségeltetik. A fejlett Európa már ma is munkaerőhiánnyal küszködik (Például: Írország, Hollandia). Írország 200 ezer szakmunkás importjára készül az elkövetkezendő hét évben. Informatikushiány van Németországban, orvoshiány Norvégiában, stb Németország

Indiából és Kelet – Európából szeretne 20 ezer informatikust szerződtetni. Nagy Britannia is tervezi a szakképzett munkaerő részére a munkaengedélyek kiadásának könnyítését. A GDP tervezett növekedésének korlátja lehet a munkaerőhiány, amit nem biztos, hogy teljes egészében meg tudnának oldani a munkanélküliek átképzésével, és a nők munkába állításával. Azaz, míg az eddigi tendencia az volt, hogy az EU tagországok a mezőgazdasági munkaerőt, a személyi szolgáltatásokat nyújtó munkaerőt, építőipari munkásokat vártak nagyobb mennyiségben, addig egyre inkább a magasan szakképzett munkaerőre lenne szükségük. A szabad munkaerőmozgás az új beruházások munkaerőkorlátját enyhítő tényező. Az EUban az egyes régiók munkanélküliségi rátája 2,5% és 32% között mozog 20 A Magyarországgal határos Burgenland az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkező régió az EU- ban. Az osztrák EU

nagykövet is elismerte, hogy már eddig is Ausztria húzta a legtöbb hasznot a keleti országokkal való szorosabb kapcsolat révén, és csak a külkereskedelem bővülése 30 ezer új munkahely létrejöttét tette lehetővé Ausztriában. Az osztrák kormány által 2000 m ájusában készített tanulmány elismeri, hogy az országnak hosszabb távon is szüksége lesz a külső munkaerő alkalmazására, hogy szociális jóléti rendszerét fenn tudja tartani. A hamburgi Európa kollégium és a német Ford Alapítvány által 2000 j úniusában rendezett konferencia megállapítása szerint az EU -ba irányuló nettó bevándorlás a vasfüggöny összeomlása óta folyamatosan csökken, és jelenleg nem éri el az évi 15 ezer főt, valamint a kelet- közép –európai országokból származó bevándorlás csak elenyésző mértékben befolyásolná az egész gazdaság jövedelmi és foglalkoztatási helyzetét. Szerintük a képzetlen munkaerő bére kissé csökkenne, kb.

1%-kal, a képzett munkaerő bére kissé nőne, szintén kb 1%-kal. Ez az arány és értékek egyes szakmákban és vidékeken különböző mértékben eltérhetnek. A leginkább érintett területek a határ menti régiók lennének, de nem olyan mértékben hogy értelme lenne korlátozásokat életbe léptetni, mivel a globális gazdasági struktúraváltások mindenképp bekövetkeznek. Más jelentések szerint azonban a közép- és kelet európai országokból 850 ezer fő érkezett, és jelenleg él az EU- ban. Közöttük 300 e zer fő a legális munkavállaló, ők az EU munkaerő 0,3%-át teszik ki. Szerintük nem valószínű, hogy az EU – és kelet- és közép európai jövedelmek közötti különbség az elkövetkezendő évtizedekben valamelyest is csökkenne. Ugyanakkor azt is kiemelik, hogy az sem valószínű, hogy a szabad munkaerőmozgás előtt álló akadályok eltörlése megrendítené az EU munkaerőpiacát. A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják,

hogy a növekvő gazdaságokban az alacsonyabb bérek ellenére alacsony marad a munkaerő migrációs hajlandósága. Magyarország ráadásul nemcsak növekvő gazdaság, hanem a svájci Institute for Management Development rangsorában versenyképesség tekintetében- amelynek kiszámítása során a belső gazdaság hatékonyságától a p iac nyitottságán és liberalizáltságán keresztül az infrastruktúrával való ellátottságáig, illetve a kormány és oktatás fejlettségéig mintegy 290 ismérvet vettek figyelembe- 47 ország közül a 17. Helyen állva megelőz három EU- tagországot is (Portugália, Olaszország, Görögország).( Forrás:wwwkonföderaciokhu) A közösség eddigi gyakorlatából levonható következtetések: - A jogi szabályozás, szabad munkaerőpiac megléte viszonylag kis mértékben befolyásolta a munkaerő belső mozgását. 21 - A kereslet- jövedelmi viszonyok között fennálló különbségek is a vártnál kevésbé ösztönözték

migrációra a szegényebb országok lakosságát. - A javuló gazdasági körülmények az abszolút mértékben vett nagy különbség ellenére csökkentették az elvándorlási szándékot. 22 Irodalmi források: Blahó András Európai integrációs alapismeretek Aula Kiadó 2003 F.Boucher J. Echkenazi A 15-ök Európájának kézikönyve CO-NEX Könyvkiadó KFT. Budapest 1998 www.kofoderaciokhu www.origohu www.mtvhu 23