Jogi ismeretek | Médiajog » Koltay András - Pillantás az európai médiajog húsz évére

Koltay András Bár a médiajogra vonatkozó európai uniós joganyag az Európai KözösséA magyar felvilágosodás és reformkor nagyjai valamennyi fenti érvet algekkel egyidős, a legfontosabb médiajogi norma, a korábban határok nélkükalmazva jutottak el a sajtószabadság jelentőségének felismeréséig. „Öntuli televíziózásról, 2007 óta pedig audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló datos státuspolgárrá” (Népügy c. névtelen röpirat) csak akkor emelkedhet irányelv tavaly volt húszesztendős. A médiajogi jogharmonizáció igazából valaki, ha beköszönt végre „a discussio kora” (Eötvös József), szabadon törtehát 1989-ben kezdődött el. A kerek évforduló pedig nagyszerű alkalmat ténhet a „társalkodás és gondolatok közlése” (Széchenyi István), ezáltal fejteremt a visszatekintésre, a szabályozás elméleti alapjainak (újra)meghatálődhet ki a „közértelmesség, közintelligencia” (Szemere Bertalan). A

szólásrozására és sajtószabadság mindezeken felül ráadásul „hazánk alkotmányos lételének A piaci erők és a nemzetköziesedés, a határok virtuális leomlása, a egyik fő kincse, őrje nemzeti szabadságunknak” (Deák Ferenc). A kor gonglobalizáció és a tőkekoncentráció hatására a médiaszabályozás területén dolkodói tehát valamennyi érv egybeolvasztásával teremtették meg a sajtójelentős ütemű liberalizáció figyelhető meg az elmúlt évtizedekben. Nyugatszabadság, és végső soron a médiajog eszmei alapjait5 Európában mindenhol megindult a kereskedelmi televíziózás és rádiózás, Egy jogosultság morálisan egyaránt megalapozott eltérő igazolásaiból lazultak a tulajdoni korlátok, a kötelező tartalmi előírások. Ez számos örvenmorálisan szintúgy megalapozott, de eltérő következtetésekre juthatunk; küdetes hatással járt, hiszen a nagyobb szabadság önmagában is értéknek lönösen így van a szólás- és

sajtószabadság, valamint a médiaszabályozás kérdései esetében.6 Nekünk azonban nem kell szükségszerűen választatűnhet Közép-Kelet-Európából nézve a világ az elmúlt két évtizedben hos�nunk az igazság – demokrácia – autoszas várakozás után végre kinyílt E folyamat másfelől viszont veszélybe Nem kell szükségszerűen választanunk az igazság – demokrácia – nómia eszméi által kínált igazolások sodorja a média közérdekű feladatai- autonómia eszméi által kínált igazolások közül; juthatunk ugyanar- közül; juthatunk ugyanarra a következnak ellátását, és megkérdőjelezi, hogy ra a következtetésre, mint eleink, és megpróbálhatjuk egyszerre ér- tetésre, mint eleink, és megpróbálhataz új szabályozás képes-e a mai médi- vényesíteni az egyes érdekeket, egyensúlyt teremteni közöttük, ha juk egyszerre érvényesíteni az egyes érdekeket, egyensúlyt teremteni köát rákényszeríteni az egyes részletei-

konfliktusba kerülnek egymással. zöttük, ha konfliktusba kerülnek egyben folytonosan változó, de alapvető mással. A sajtószabadság és a médiajog európai kategóriái éppenséggel elveit tekintve mindmáig érintetlen médiajog alapvető követelményeinek kötelező módon ezt követelik meg. megfelelő működésre. A média és a demokrácia kapcsolata nem tovatűnő liaison, hanem az Az európai médiajog a szabad országok által a sajtó működésével kapegész médiajog legfontosabb alapja, első számú morális fundamentuma. csolatban közösen vallott morális alapokra épül. A sajtó más, mint a többi, a A habermasi „okoskodó közösség” folytonosan üldözött, de teljességében piacon kínált szolgáltatás. A társadalom kohéziójának elősegítésére, a kösoha el nem érhető európai ideálja ez Jürgen Habermas szerint a lassan, évzösség vitáinak lebonyolítására, a nemzeti és az egyetemes kultúra terjesztésére képes

hálózatot tisztelünk benne A média szabályozása tehát egyszázadok alatt kialakuló „társadalmi nyilvánosság” egyes elemei (a kávéházakszerre szolgálja gyakorlójának érdekeit (akár haszonszerzési szándékait), tól, a szalonoktól az újságokig és a könyvtárakig) együttesen járultak hozzá az biztosítja annak szabadságát, és óvja a közérdeket a piaci szereplők mozigazságkeresés, a racionális közgondolkodás és a kritikai szemléletmód kialagástérének némi szűkítése árán. Nem ítélkezik az egyes ember felett, aki kulásához, a demokratizálódás folyamatának lassú és fokozatos megindulásálehet öntudatlan médiafogyasztó, vagy öntudatos, cselekvő állampolgár – a hoz.7 A nyilvánosság biztosította az információkhoz való hozzáférést, és idővel médiaszabályozás mindkettő igényeit egyszerre kívánja kielégíteni. akkora jelentőségre tett szert, hogy képessé vált az állam korlátozására.8 Így A

médiajog kiindulópontjául szolgáló sajtószabadság szükségének filozójutunk el a deliberatív demokráciához, ahol gondos mérlegelés, megfontolás és fiai igazolásaként számos érv hozható fel. A szabad szólás és a szabad sajvita után közös akarattal születnek meg a többségi döntések Lehet ugyan, tó által lehetséges a szembenálló, vitatkozó álláspontok közül felderíteni az hogy a racionális, gondolkodó, cselekvő egyénekre épülő demokrácia-felfogás igazságot egy adott kérdésben. John Milton szerint „még ha a tannak minelérhetetlen álomkép, színtiszta absztrakció, puszta hagymázas fikció, társadalmi berendezkedésünk alapjául mégsem választhatunk más szociális emden szelét szabadjára bocsátanánk, de ha hadba vonul az igazság is, akkor berképet; a cél csak az ideál megközelítése lehet, elérése sosem. A vitatkozó, sértő számára, hogy cenzúrával és tilalmakkal kétségbe vonjuk erejét: hadd

igazságkereső ember fikciója az, amely köré széles körű konszenzus teremthebirkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az tő – és legalábbis a felszínen még a politikai elitek is egyetértenek abban, hogy igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna?”1 John Stuart Mill úgy a demokrácia csak e fikció szem előtt tartásával működtethető. gondolja, senki nem tévedhetetlen, és soha nem lehetünk teljesen biztosak Egyes jogrendszerekben, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáabban, hogy amit igaznak gondolunk, valóban az. Ezért a szólásszabadság nak gyakorlatában vagy a tudomány képviselői között ma már médiajogi közkorlátozása nem engedhető meg, mert lehet, hogy éppen az elnyomott vélehely, hogy „nem minden szolgálja a közönség érdekét, amit az érdekesnek mény hordozza az igazságot.2 talál”.9 Ez a – némely fülnek talán paternalistának vagy elitistának tűnő – felAz

igazság keresése csak az egyik a sajtószabadság lehetséges filozófiai alátámasztásai közül. Egy másik gondolat szerint a sajtószabadság a helyes fogás nem kívánja elzárni a média fogyasztóit a bulvárhírek elől, de korlátoztársadalmi döntések közös meghozatalára szolgáló eszköz. A modern társahatónak véli a sajtó mozgásterét, ha a közzétenni kívánt információ nem dalmakban kizárólag a sajtószabadságon keresztül valósulhat meg a deszolgálja a köz érdekét. A közérdek ellenben szinte szent és sérthetetlen: mokratikus kormányzás. A szabad szólás jogának legfőbb célja és értelme, szolgálata a sajtót nem pusztán a nagyobb mozgástér kényelmével kecseghogy az állampolgár részt vegyen a közügyek megvitatásában, valamint az teti, hanem egyenesen kötelező a számára. azokról való döntésekben, hallathassa véleményét, és tájékozódhasson a Miközben az európai irányelvek minden egyes cikkelyéről

terjedelmes érközélet ügyeiben.3 Ugyanakkor az egyén kiművelése is elengedhetetlen, hitekezések szólnak, a szabályozás eszmei alapjairól a jelenlegi tudományos diskurzusokból nem feltétlenül tudunk meg sokat. Pedig ma is, mélyen elrejtszen enélkül a demokrácia sem működtethető A sajtószabadság tehát az ve ugyanazon érveket hozhatjuk fel a média szabályozására, mint amelyeket egyén autonómiája miatt is fontos, akit e joggal felruházva morális, felelős az évszázadok során a sajtószabadság harcosai hangoztattak. Csak éppen, „lénynek” ismerünk el, aki szabadon kifejtheti véleményét, és meghallgathatmíg kétszáz évvel ezelőtt ezek az érvek a sajtó – állami béklyóktól való – ja másokét.4 megszabadítását kívánták szolgálni, ma az immáron szabad sajtó közérdekű kötelezettségeinek a betartatását célozzák. A cél ugyanaz maradt, azonban az eléréséhez vezető út alapjaiban változott meg. A szerző

egyetemi adjunktus a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Tanulmányok 2010 |2 Pillantás az európai médiajog húsz évére Infokommunikáció és jog | 53 aprilisi.indd 53 2010.0430 14:11:06 Tanulmányok 2010 | 2 A demokrácia és a kultúra médián keresztüli működtetése, illetve gyarapíA mai médiajog tehát arra is szolgál, hogy biztosítsa a fogyasztók korlátotása gondoskodna az egyes polgárok közötti kohéziós erőről, amely nélkül zatlansághoz fűződő érdekeit, együtt a médiatulajdonosok állami beavatkoműködőképes közösség (társadalom, nemzet, nép, tetszés szerint választzástól való mentességének érdekével. A modern médiajog elsőszámú kérható a megjelölés) sem létezhet A közösen birtokolt információk, a közös dése ennek megfelelően az, hogy miként lesz képes megteremteni a szükkulturális tapasztalat, esetleg a média segítségével közösen átélt élmények séges egyensúlyt a közérdek

(azaz a demokráciát és a kultúrát óvni kívánó gondoskodhatnak az individuumok közötti szükséges kötőerőről. szabályozási igények) és az azzal lehetségesen szembenálló magánérdeA sajtószabadság európai fogalmába tehát valahogyan bele kell szorítakek (a fogyasztók és a médiatulajdonosok érdekei) között. nunk a demokrácia működtetésének és a kultúra megóvásának érdekét is. A médiaszabályozás körüli immáron csaknem két évtizedes hazai viták Ez a két érdek a médiajog nyelvén elsősorban a pluralizmus követelményétanulsága egyértelmű: a média társadalomban betöltött szerepének kijelölében jelenik meg. se körül minden adandó alkalommal fellángol a világnézetek, ha úgy tetszik, A pluralizmus előírása foglalja össze a legáltalánosabban mindazon köteideológiák harca. Az európai hagyományoknak megfelelően azonban a mélezettségeket, amelyek a sajtó demokratikus és kulturális feladatainak való dia

nem színtiszta üzleti vállalkozás. A média – nem tagadva a szórakoztamegfelelést segítik elő Abból a felismerésből fakad, hogy a sajtó nagyon jetásban betöltött szerepét – a közösség egyetlen igazán hatékony agórája, a lentős kulturális és politikai befolyással rendelkezik, amellyel összefüggésviták eldöntésének, a vélemények ütköztetésének színtere, a cselekvő, öntuben, valamilyen módon a közönség érdekeit is biztosítani kell. Bár az állam datos állampolgár nélkülözhetetlen segítője a számára szükséges ismeretek távoltartása a sajtótól kétségkívül a közönség érdekeit szolgálja, azonban összegyűjtésében. önmagában még nem képes biztosítani azokat.12 A pluralizmus szerepel elA demokrácia feltételeinek megteremtésén túl az európai médiaszabályozás második morális alapja a kultúra szolgálata (az EU audiovizuális médialenben az Európai Unió Alapjogi Chartájának szólásszabadságra

vonatkozó szolgáltatásokról szóló irányelve kilenc alkalommal használja a „kulturális” 11. cikkének (2) bekezdésében („a tömegtájékoztatás szabadságát és sokjelzőt) színűségét tiszteletben kell tartani” – a sokszínűség helyett a hivatalos angol szövegben „pluralism”, a tömegtájékoztatás helyett pedig „media” szerepel, Jean Monnet, az európai integráció egyik atyja az egységesülés tendencimindkettő sokkal pontosabb és tágabb értelmű, mint a magyar szóhasznááit látva csalódottan úgy nyilatkozott, „ha ma újra kezdhetnénk az egészet, a lat), valamint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, illetve kultúrától kellene elindulnunk.”10 Egy másik kulcsszereplő, Robert Schuman az azt 2007-ben módosító irányelv bevezetőjében is (a „tájékoztatási szektor szavaiból szintén a kultúra integrációteremtő szerepét olvashatjuk ki: „mipluralizmusának” követelménye kapcsán). A

média pluralizmusa az Unió előtt Európa katonai szövetséggé vagy gazdasági egységgé válna, a legneegyértelmű állásfoglalása szerint annak szabadságával egyenértékű, kimesebb értelemben vett kulturális közösségé kell lennie.”11 Az európai egyemelt fontosságú érdek ségesülési folyamatnak az eredeti szándékok szerint egyszerre kellett volna A pluralizmus követelménye nem csak tartalmi kötelezettségeket, hanem segédkeznie a nemzeti kultúrák megőrzésében, és meghatároznia az egya médiapiac rendszerét befolyásoló strukturális korlátozásokat is előír, valaséges alapokon nyugvó európai kultúra elemeit. Azonban győzött a piaci mint korlátozza a lehetséges piaci viselkedést. A pluralizmus nevében lehetszemlélet, a piac logikájából fakadó megközelítési mód Az uniós szabályoséges fellépni a média túlzott koncentrálódása ellen, korlátozva a tulajdonjozás, túl azon, hogy általános tartalmi

minimum-követelményeket határoz got a médiapiacon; a versenyjogi szabályok által befolyásolni a piaci szerepmeg, és gyakorlatilag biztosítja a tagállamok jogát a televíziós tartalmak belők viselkedését; előírni a műsorközvetítők számára bizonyos csatornák köfolyásolására, elsősorban a piac bizonyos korlátozásán keresztül igyekszik telező továbbítását (must carry); konkóvni a nemzeti és európai identitást. Az európai kulturális harmonizáció Az uniós szabályozás, túl azon, hogy általános tartalmi minimum- rét tartalmi előírásokat emelni a műtehát egyelőre késlekedik – és a leg- követelményeket határoz meg, és gyakorlatilag biztosítja a tagálla­ sorszolgáltatók elé (közszolgálati köteújabb globális fejlemények, a növekvő mok jogát a televíziós tartalmak befolyásolására, elsősorban a piac lezettségek, kötelező hírműsor-szolfeszültségek, a bevándorlás, a terror- bizonyos korlátozásán

keresztül igyekszik óvni a nemzeti és európai gáltatás, kiegyensúlyozottság stb.)13 A támadások, a dán karikatúrák ügyének identitást. pluralizmus követelménye alapján a tükrében ennek súlyos, emberi életeksajtónak a társadalomban található érben is mérhető következménye van. Meggátolja ugyanis a közös fellépést tékeket éppúgy fel kell mutatnia, mint ahogyan fel kell tárnia a gondokat is, politikaivá emelkedett, a kultúrával is összefüggő kérdésekben. és teret kell adnia a viták lefolytatására. A pluralizmusnak megfelelően a sajtóban az egyes eltérő értékrendeket is be kell mutatni, a befogadó szabad Kulturális értelemben egységes, kult­urális érdekeiért közösen fellépő Eudöntésére bízva a választást. rópáról egyelőre nem beszélhetünk. Bár a Római Szerződés is elismeri (151 A média-irányelv 2007-es, tehát viszonylag friss módosítása nem tett poncikkében) a közös kulturális örökség

fontosságát, az EU folytonosan viaskotot az EU médiapluralizmus elérését szolgáló törekvéseire. A Bizottság által dik önmagával is abban a kérdésben, hogy miként teremtsen egyensúlyt a 2007-ben készített „állapotfelmérő” tanulmányt14 követően látott napvilágot gazdasági és kulturális érdekei között – legtöbbször azért az előbbi szempont ítéltetik hangsúlyosabbnak. A számos kísérlet nemzetek feletti európai az Európai Parlament jelentése a médiakoncentráció és -pluralizmus állapoműsorszolgáltatók létrehozására kudarcot vallott, a jelentős anyagi ráfordítátáról,15 majd elkezdődött a munka a pluralizmus mérését szolgáló közös eusokkal végrehajtott kulturális akcióprogramok eredményei kétségesek. Egyrópai kritériumok meghatározására16 séges európai fellépés hiányában minden ország a maga piacát védi – Az egyes európai médiajogi jogintézményekben külön-külön is felfedezegyúttal a

többi tagállamtól is –, szükségszerűen korlátozott eredménnyel. hető a bennük elrejtett erkölcsiség. Mindenekelőtt ilyen a műsorszolgáltatás Persze számunkra már az is jelentős eredmény, hogy az EU egyáltalán leheszabad áramlása, amely lehetővé teszi a sajtószabadság határokon átnyúló tőséget ad sajátunk megvédésére, de végeredményben ez édeskevés: az megvalósulását, segédkezhet a kulturális integrációban. Közös európai szaamerikai és nem utolsósorban az amerikait utánzó hazai műsorok kiszorítják bályok vonatkoznak az erkölcs- és gyermekvédelemre, a gyűlölködés vis�a sajátos, önálló hazai film- és műsorkészítés imígyen meg sem születő szaszorítására. Közös európai norma a média által személyében sértett fél eredményeit a piacról. Mindeközben az európai műsorok EU által előírt köteválaszadáshoz fűződő joga Kifejezetten a szabad piac elveivel ellentétes az lező 50% feletti

aránya a műsorszolgáltatásban paradox módon elsősorban európai, illetve a független műsorkészítők által gyártott műsorok kötelező a többi európai műsortól védi a nemzeti piacokat, hiszen a kvótát az azt alarányát előíró kvóta-szabály, amely mögött a közösség érdeke éppolyan jól kalmazó államban gyártott műsorokkal is el lehet érni – ez ugyan nem menti kivehető, mint a reklámtevékenységre vonatkozó korlátozások mögött. Eurómeg a saját műsorkészítést, de akadályozza az európai államok kulturális pa jelenleg nagyjából ennyit határozott meg közös médiajogi minimumként. közeledését egymáshoz. A többi, a legtöbb tagállamban létező szabály (kiegyensúlyozott tájékoztaTöbbre van tehát szükség, mint pusztán a sajátszerűséget tiszteletben tás, közszolgálati kötelezettségek stb.) ugyanúgy része az európai médiajogtartó jogharmonizációra A közös európai kulturális örökség alapvető

elemenak, de a teljes harmonizációra esetükben nem volt mód – ahogyan az it felfedezhetjük a tagállami hatáskörben maradt médiaszabályozás számos internet jelentős része, a rádiózás és az írott sajtó esetében sem, melyekre pontján, és a harmonizált területeken is: ilyen konszenzus övezi a közszolgásaját ágazati szabályozás nem vonatkozik. lati média alapvető eszmei alátámasztásait is. Talán ez lehet valamiféle köKülön is érdemes szólni a közszolgálati médiáról, mint az európai médiazös alapja egy jövőbeni egységes fellépésnek jog egyik alapvető intézményéről. 54 | Infokommunikáció és jog aprilisi.indd 54 2010.0430 14:11:06 Tanulmányok Miért van szükség a közszolgálati médiára? Röviden: a közszolgálati médalmi kommunikációba. () Míg a közszolgálati televízió hagyományosan az dia (1) szerepe elengedhetetlen a demokratikus társadalmi rend működteté’állampolgárnak’ szólt, a kereskedelmi

tévé () a ’magánembert’ szólítja sében, (2) más eszközök segítsége által nem teljesíthető kulturális feladattal meg. () [M]indenkihez szólni kíván, nemcsak az üzleti szempontból virendelkezik, (3) társadalmi kohéziót teremthet, (4) növeli a médiatartalmak szonylag súlytalan értelmiségi elithez. Ezért azokat a kérdéseket tematizálja, választékát. Az első három érvet a fentiekben már érintettük ugyan, de újbóamelyek mindenki számára ismerősek és fontosak, és amelyekhez mindenki li felidézésük a közszolgálati média összefüggésében sem haszontalan. hozzá tud szólni, vagyis főként a szexről, a szerelemről, a házasságról és a Ad (1) A tömegdemokrácia szükségszerűen képviseleti jellegű ugyan, de normasértésekről szól.”19 a „stratégiai” kérdésekben – választások, népszavazások – a döntések közJenei Ágnes említett cikkében úgy vélekedik, hogy a kereskedelmi csatorvetlenül a „nép”

által születnek meg. A demokratikus berendezkedésből fanák jelen formájukban éppenséggel a demokrácia letéteményesei, mert például a „kibeszélő-show”-kon keresztül széles rétegek számára biztosítják a kadóan azonban az egyes állampolgárok folyamatosan alakíthatják a köz­ közvetlen részvétel lehetőségét, olyan műsorokat készítenek, ahol bárki életet, nyomást gyakorolhatnak képviselőikre, különböző szervezetek útján megszólalhat, résztvevője és formálója lehet a demokratikus diskurzusnak.20 maguk is részt kérhetnek egyes kérdések eldöntésében. A közélet ráadásul nem csupán, sőt nem elsősorban országos, a partikuláris érdekek és probEzzel a nézettel vitatkoznék: a Mónika-showban vagy Joshi Bharatnál szelémák esetében pedig a politikai szféra befolyásolása is könnyebben megreplő személyek korántsem reprezentálják a társadalom jelentős részét, és történhet. De ez a kívánatos eredmény nem

érhető el a sajtó megfelelő tájéegyáltalán nem egyenrangú félként vesznek részt a műsorban, melyek célja koztatása nélkül, hiszen ez az elsődleges fórum, ahol az egyes vélemények legtöbbször a magánszférába való behatolás alantas nézői ösztönének kiütközhetnek, ahonnan információk nyerhetők, és amelynek segítségével szolgálása, a hamis tájékozottság érzetének biztosítása és a fogyasztók megalapozott döntések születhetnek – a politikában és a civil közösségekmegnyugtatása („vannak nálam is szerencsétlenebbek”), kisszerű emberi ben egyaránt. A sajtó demokratikus feladata az egyes médiumokat külön-kütragédiák és – legtöbbször a szexualitáshoz kötődő – gyengeségek bemutalön is terhelő kötelezettség, de közülük kiemelkedik a közszolgálati médiutásával Jó, felemelő, követendő példát még véletlenszerűen sem látunk e mok szerepe, hiszen esetükben a pontos, pártatlan, alapos, gyors

tájékoztaműsorokban, az esetenkénti „katarzis” (például az egymást megcsalt szereltás alapvető követelmény. mesek kibékülése) is átélhetetlenül kisstílű. „Demokratikus diskurzusról” pedig szó sincs, a műsorok egy percre sem haladják túl a bulvársajtó általános Bajomi-Lázár Péter egyik gondolatébresztő tanulmánya kiválóan foglalja nívóját, felszínességét. össze a közszolgálati média létének, illetve a kereskedelmi médiumok közérEgyetértek Bajomi-Lázár Péterrel és Jenei Ágnessel abban, hogy a „madekű kötelezettségekkel való megterhelésének szükségességét megkérdőjelező érveket. Mint írja, „nem tudjuk, hogy az emberek racionális alapon gánember” megszólítása éppolyan fontos feladat, mint „állampolgáré”. De hozzák-e meg politikai döntéseiket, azaz a megfelelő tájékoztatás tényleg miért ne volna lehetséges egyszerre mindkettő? Elsősorban azért, mert a előfeltétele-e a

demokratikus rendszer olajozott működésének. () [N]em kereskedelmi média nem a magánemberrel, hanem csak a „fogyasztóval” bizonyított az sem, hogy a sajtó és a média hatékony eszköze volna a közvétörődik. Pénzt akar keresni, nem demokráciát működtetni a korábbinál szélelemény és a közviselkedés formálásának”17 Ebből az állításból pedig vélesebb körű nyilvánosság, és annak közérdekű problémákkal való tematizálása által. Ez nem feltétlenül baj vagy bűn A brit Communications Act 2003, vagy ménye szerint az következhet, hogy a fent említett demokratikus szerep vaa European Broadcasting Union (az lójában nem is létezik. Az igazolásként felhozott médiaha- Úgy vélem, hogy függetlenül attól, hogy hányan és milyen mérték- európai műsorszolgáltatókat összefotás-kutatások18 némelyike ugyan alá- ben kívánnak a demokratikus közéletben tevőlegesen részt venni, gó nemzetközi szervezet)

közszolgálatámaszthatja ezt a vélekedést, de szá- az államnak kötelezettsége biztosítania erre a lehetőséget. A demok- ti modell-törvénye is egymás mellett ismeri el az állampolgár és a fogyasztó momra kevés meggyőző erővel bizo- rácia ugyanis erről szól. érdekeit, és kívánja meg azok egyidejű nyítják a média demokratikus szeretiszteletben tartását. pének nemlétét. Azt senki nem állítja, hogy a polgárok nagyobb része racioAd (2) A közszolgálati média sajátos kulturális misszióval rendelkezik Míg nális alapon dönt a közügyekben, még azt sem mondanám, hogy a többséa „kultúra”, és maguk a kulturális termékek korábban csupán egy szűk kigük élénken érdeklődik irántuk, tehát egyáltalán igényelné a megfelelő tájésebbség számára voltak hozzáférhetőek, vagy érdekesek, addig a rádión és kozottságot. Azonban úgy vélem, hogy függetlenül attól, hogy hányan és a televízión keresztül

megteremtődött az e javakhoz történő sokkal szélemilyen mértékben kívánnak a demokratikus közéletben tevőlegesen részt sebb hozzáférés esélye. Az indusztrializmus könyörtelen gépezete azonban venni, az államnak kötelezettsége biztosítania erre a lehetőséget. A demok– a média térhódítása, szinte egyeduralkodó információforrássá válása útján rácia ugyanis erről szól. Ha végképp, kizárólagosan bizonyos elitek játszóte– nem a tömegek kulturális szintjének emelésében segédkezett, hanem a révé válik, ahol az egyes polgár csupán szabályozandó tárggyá silányul, akrégen ismert, „bevett” kulturális tradíció legjavát marginalizálta, és komoly kor formális értelemben talán még mindig demokráciáról beszélhetnénk, de akadályát képezi természetes továbbfejlődésének – „kulturális üzemzavar” annak valódi, tartalmából fakadó értékeit elveszítenénk. keletkezett.21 A modern, mediatizált

tömegkultúra – fenntartva a konkurencia Ami pedig a média közvéleményre gyakorolt hatását megkérdőjelező kutatásokat illeti – amelyek egy nagyobb része a kereskedelmi médiumok robés a választás hamis látszatát, valamint a tájékozottság és a részvétel hamis banásszerű térhódítását megelőzően született –, saját empirikus tapasztalaérzetét – nem a tömegigényekre reflektál, mint ahogyan állítja, hanem maga taim ezeknek ellentmondanak. Úgy vélem, a tömegmédia igenis jelentős – formálja saját fogyasztóit olyanná, amilyenné csak kívánja, természetesen bár kétségtelen, pontosan nemigen mérhető – hatást gyakorol közönségére. azon cél által vezérelve, hogy biztosítsa saját termékei folyamatos jövőbeni Értelemszerűen az elektronikus média, illetve annak népszerűbb műsorai fogyasztását. jóval nagyobbat; azokról beszélnek az utcán, az üzletekben, visszaköszönA „kultúra” korábbi fogalma,

megjelenési formái ebben az új világban alanek az írott sajtó hasábjain és az interneten. A bulvárvilág „hősei” sokak száposan átalakultak A kánonok elhalványodásában örömteli fejleményt is üdmára a magyar közéletet jelentik Aki elolvas egy Blikket – pontosabban, aki vözölhetünk, elvégre szabadság csak a választás lehetősége mellett létezcsak egy Blikket olvas el – hajlamos azt hinni, tájékozott az ország fontosabb het; így ma mindenki maga választhatja ki az általa értékesnek gondolt tarügyeiben, pedig csak Kiszel Tünde gyermeke édesapjának vélt személyazotalmakat. Az értékválasztás folyamatában azonban a médiának orientáló szerepet kell betöltenie, ügyesen megtalálva a kor szelleméhez, technikai nosságáról, vagy a Hajdú Pétert nyaralásán ért medúza-támadásról szerfejlettségéhez, társadalmi állapotaihoz illő azon formákat, amelyekben tozett – meglehetősen kétes értékű – információkat. A

média tehát hat, még ha vább éltethetők a múltban felhalmozott értékek. nem is tudjuk ugyan pontosan, kire és milyen mértékben. Még ha valóban A fent említett cikk Bajomi-Lázár Pétertől ezt az érvet is cáfolja: a média nem is gyakorolna jelentős, tömeges hatást közönségére: tízmillió ember demokráciáját nemigen működtethetnénk a segítsége nélkül. értékközvetítő és -teremtő szerepével kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „az Vannak nézetek, amelyek szerint a korlátozásmentes kereskedelmi mű’idő próbáját kiálló’ értékeket hirdető, monopolhelyzetet élvező hagyomásorszolgáltatás éppenséggel hatékonyabban szolgálja a demokráciát, mint a nyos közszolgálati rádió és televízió még az értelmiségi elit modernista érkorábban érvényesülő közszolgálati eszme. Bajomi-Lázár Péter említett ciktékfelfogását tükrözte, amelynek az a feltevés az alapja, hogy van egy megismerhető és empirikusan

tapasztalható valóság, és így vannak abszolút érke itt Jenei Ágnest idézi, aki szerint „a kereskedelmi médiumok () újfajta tékek is.” A kulturális érdekek védelmében a médiába történő állami beavatdemokratikus nyilvánosságot teremtenek, mert bevonják a nézőket a társa- 2010 |2 Infokommunikáció és jog | 55 aprilisi.indd 55 2010.0430 14:11:06 Tanulmányok 2010 | 2 kozás tehát „kiskorúsítja az állam polgárait, noha a politikai döntéshozóknak mi adók által meghagyott fehér foltokra (teljesítetlen igényekre) fókuszál, nincs mandátumuk arra, hogy érték- és ízlésbeli kérdésekben döntsenek. nem tehet eleget közösségi feladatainak.26 Ugyanakkor mégsem szállhat be () Az állam semlegességének elvét felrúgó törvényhozó végső soron az a piaci versenybe, mert a feladatai eredendően idegenek a piac logikájától. állampolgárok egyenlőségének elvével szakít, mert egyes polgárainak érA közszolgálati

média oly módon erősítheti a közösségi összetartozást, tékrendjét más polgárainak értékrendje fölé helyezi.”22 hogy olyan műsorokat készít, amelyek potenciálisan az egész közösséghez, nemzethez szólnak, és amelyek kifejezik tagjai együvé tartozását. Ez a A korlátozatlan piacot preferáló felfogás egyik tévedése véleményem sze„szimbolikus műsorszolgáltatás” minden nemzeti közösség alapvető érdeke, rint abban áll, ahogyan az individualizmus kérdése felől közelít. A piac hívei hiszen az együttműködés előfeltétele valamiféle közös kulturális alap, miniazzal érvelnek, hogy az állami korlátozás hiánya az autonómia megteremtémum megléte. A televíziózásra és a rádiózásra fordított idő nem csupán jesét két irányból is elősegíti: a sajtót nem köti meg külső hatalom, a közönség lentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben, hanem a médiafogyasztás jellempedig így szabadon választhat. De a modern

tömegmédia általában a lehető zően individualizálódott is, tehát legtöbbször egyedül nézünk tévét, hallgalegegyszerűbb módon elérhető, leggyorsabb és legnagyobb mértékű hatunk rádiót27 – ez ismét csak a kohézió ellenében hat, már az egyes családszonszerzésre törekszik, saját műsoridejét döntően a minél nagyobb tömegek szórakoztatásának alárendelve, így az individualizmus szent nevében tagok sem közösen élik át a média nyújtotta élményeket. az egyéniség nélküli tömegember kineveléséhez járul hozzá. A közszolgálat teljes mivoltában feltétlenül csak az univerzálisan hozzáVan még egy alapvetően vitatható pontja a piaci szabadságot támogató férhető, könnyen elérhető médiumokon keresztül valósulhat meg. Bár az érvelésnek: abból a tényből, hogy az adott pillanatban rendelkezésre álló leolyan új eszközök, mint az internet vagy a specializált televíziós csatornák hetőségek közül mit

választanak a legtöbben, azt a következtetést vonja le, kétségkívül sokat tesznek azért, hogy a tömegmédia által korábban negligált hogy a közönség pontosan azt igényli, amit a sajtó – a kiválasztott műsor álkisebbségi igényeket is kiszolgálják, ezek korántsem általánosan, mindenki tal – jelenleg számára nyújt. Valójában az állami beavatkozás nélküli médiaszámára hozzáférhetőek Ezen felül pedig – természetszerű fragmentált jelpiacon a közönségnek nem lenne igazi választási lehetősége Csak azon legük miatt – nem képesek a közösség egészéhez szólni, nem járulhatnak termékek közül válogathatna, amit kínálnak neki, és talán nem is tudhatná, hozzá a közösségi kohézió erősödéséhez. Ha bizonyos tartalom csak szűhogy az eddig megismerteken felül milyen egyéb választási lehetőségeket, kebb körben hozzáférhető (például azok számára, akik előfizetnek az adott műsorokat nyújthatna még

számára a média. A piac nem képes a sokszínűcsatornára), és így szétaprózódik a médiapiac, akkor tovább gyengül a társaséget önmagától biztosítani, legalábbis nem úgy, hogy tömegek számára dalmi integráció. Korábban, az állami monopólium idején mindenkihez elérhető és befogadható legyen. A sajtó nem csak igazodik a közönség igéugyanazok a műsorok jutottak el, bőven akadt tehát átélhető, közös élmény nyeihez, hanem legalább annyira alakítja, erőteljesebben fogalmazva diktál– kiváltképp, ha a műsor még színvonalas is volt. Ma, a megszámlálhatatlan ja a közízlést. csatorna korában ez a jelenség szinte elképzelhetetlen. A közszolgálati műAmi pedig az állami semlegesség kérdését illeti: a semlegesség alkotsorszolgáltatás nem, vagy csak jóval alacsonyabb hatásfokkal képes betölmányjogi elve értelmében az állam nem választhat a rendelkezésre álló viteni szerepét, ha egy-két kevéssé nézett

csatornára száműzzük lágnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie, Ad (4) A kereskedelmi csatornák általában azzal érvelnek a rájuk rótt köztehát semmilyen formában nem juttathatja kedvezőbb pozícióba egyiket a szolgálati kötelezettségek vagy éppen a közmédia állami támogatáson kemásiknál.23 A semlegesség elve azonban csak addig tartható, amíg azt bizresztül történő versenyelőnybe juttatása ellen, hogy a közszolgálatiság valójában demokráciaellenes „Felülről” kívánja megmondani az embereknek, mi tosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások az, ami hasznukra válik, pedig ők a lehető legegyszerűbb és legdemokratiközül, tehát az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor. Az kusabb módon, a távkapcsoló gombjainak megnyomásával már szavaztak állam azonban nem lehet sohasem teljesen független, és az elv nem is vár el arról, mi legyen a

média feladata. Ha a többség nem akar mást, mint hogy tőle közömbösséget. Az egyén egyébként sem vákuumba születik bele Az szórakoztassák, akkor ezt az akaratot nem szabad felülbírálni. Tehát közőt körülvevő kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetősészolgálati műsor az, amit az emberek (sokan) néznek gét – az államnak pedig kiemelt szerepe, hogy a különböző alternatívák E felfogás alapvető tévedése, hogy úgy tesz, mintha a piaci alapú műsormegismerését, választását elősegítse, és azt az alternatívát, amelyik a kizászolgáltatás valóban biztosítana választási lehetőséget a közönség számárólag saját polgáraira jellemző értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemra. Pedig a „médiaiparnak” ez nem elsődleges célja: a legfontosabb prioritás zeti és a kisebbségi kultúrát, az egyéb választási lehetőségekhez képest a reklámidő minél drágábban történő

értékesítése, tehát a műsorok valójáhangsúlyosabban támogassa. Annak eldöntése, hogy milyen napokat nyilvában csak arra szolgálnak, hogy odacsábítsák a közönséget a készülék elé: nítson állami ünnepnek, mit tanítsanak az iskolákban, tartson-e fenn kulturáők a valódi áruk, vevőjük a hirdető. Amíg a lehető legmagasabb nézettség lis minisztériumot, mind-mind értékítéletet is tartalmazó választást igényelelérése a cél, addig az igazán népszerű csatornák műsorai valójában kivétel nek, amelyek feltétlenül szükségesek és kívánatosak.24 A feladat még akkor nélkül ugyanazt kínálják.28 Ezt nevezi a kereskedelmi média „választéknak”, is végrehajtandó, ha azt az adott pillanatban csak a közösség kisebb része ítéli szükségesnek vagy fontosnak: az érték nem attól érték, hogy hányan miközben a közönség (közszolgálati csatornák hiányában, vagy azok nívóismerik fel – elvégre a demokráciához

béli gyengélkedése esetén) nem is is ragaszkodunk, pedig talán soha nem A tömegmédia piacán kínált termékek maguk is jelentősen formálják feltétlenül tudhatja, milyen egyéb lejutunk el arra a pontra, hogy a közös saját fogyasztóik igényeit, ezért a többségi akaratra való hivatkozás hetőségei volnának. A tömegmédia döntéseket valóban a többség, és való- eredendően téves. piacán kínált termékek maguk is jeban óvatos megfontolás alapján, raciolentősen formálják saját fogyasztóik nális és alaposan átgondolt érvek megvitatása után hozza meg. Könyvtáraigényeit, ezért a többségi akaratra való hivatkozás eredendően téves kat és képtárakat akkor is érdemes lenne fenntartani, ha alig néhányan érCass R. Sunstein könyve modern médiáról hatásosan foglalja össze a médeklődének irántuk; egyszerűen azért, mert bizonyos, a múltban létrejött diába való állami beavatkozás, és végső soron a közszolgálati

média fennközmegegyezés alapján megőrzendő értékeket akkor is védeni kell, ha a tartása mellett szóló érveket.29 Európai médiajogi kérdésekben valószínűtlen közmegegyezés időközben már nem egyértelműen érzékelhető. Ha a kiműlépésnek tűnhet egy amerikai professzorhoz fordulni, de meg fogjuk látni, velt és valóban autonóm emberfőkről valamiféle félreértelmezett szabadhogy Sunstein – nem mellesleg Obama elnök főtanácsadója (általános, tehát ság-eszmény nevében lemondunk, a húsz éve választott, korábban oly hőn nem csak médiajogi) szabályozási kérdésekben – az USA-ban talán radikááhított szabad, liberális, demokratikus rendről, tágabb értelemben pedig salisnak számító érvei alátámasztják fenti érvelésemet. ját múltunkról, történelmünkről mondunk le. Bajomi-Lázár Péter többször idézett cikke azzal a mottóval indul, hogy Ad (3) A közszolgálati adóknak jelentős szerepet kell vállalniuk a

közössé„aki a médiát akarja szabályozni, az embereket akarja szabályozni”. Ezzel az gi kohézió, a társadalmi integráció megteremtésében. A cél nem lehet csuállítással tökéletesen egyetértek A Médiatörvény az „emberek” életét a mépán a kisebbségek vagy egy szűk elit igényeinek a kiszolgálása, mert ez diapiacon keresztül befolyásolja, ha úgy tetszik, szabályozza – akárcsak a eleve kizárná a nagy többséget azon szolgáltatások élvezetéből, amelyeket Polgári és a Büntető Törvénykönyv, vagy az Alkotmány teszi. A szabályozás a profitorientált média nem nyújt számukra,25 egyben némi felmentést is adnem ördögtől való, hanem elengedhetetlenül szükséges. Mint Sunstein írja, na a többség általi elszámoltathatóság alól. A közszolgálati médiának népha az állam úgy dönt, hogy biztosítja, vagy éppen megnöveli a médiavállalszerűnek, fogyaszthatónak kell lennie, különben, ha kizárólag a

kereskedelkozások mozgásterét, azt is a szabályozás útján teszi, hiszen védi a tulaj- 56 | Infokommunikáció és jog aprilisi.indd 56 2010.0430 14:11:06 Tanulmányok gése az egyik alapja e bonyolult működésnek. A beavatkozástól mentes médonhoz fűződő jogukat, a vállalkozás jogát, biztosítja számukra a sajtószadiapiac azonban nem képes a kellő választék nyújtására az információk, vébadságból fakadó előnyöket stb Az állam tehát szükségszerűen szabályoz, lemények, eltérő felfogások tekintetében.32 és ez szükségszerűen érinti az embereket is.30 Ráadásul még olyasmit is előírhat számukra, amit maguktól nem feltétlenül tennének meg: kötelező A szólás és a sajtó szabadságának kétféle, eltérő értelmezése forog a iskolába járniuk, adózniuk, Európában egészségbiztosítással rendelkezniük, nyilvánosságban: létezik egy jogászi értelmezés, amely jobbára a jogszailletve közszolgálati médiumokat

finanszírozniuk. bályok / bírói, hatósági gyakorlat / alkotmánybírósági esetjog háromszögé­ Sunstein könyve elején két hipotézist állít fel, melyeket később igyekszik ben értelmezi a szabadság határait, és létezik egy gyakran hangoztatott, bizonyítani: (1) az emberek javára válik, ha olyan véleményekkel, médiatarkulturális jelentőségű elv, amelyet olykor a piaci szereplők pörölyként hasztalmakkal is találkoznak mindennapi életük során, amelyeket nem közvetlenálnak, amellyel az állami beavatkozás híveire sújthatnak le, felhasználva a nül maguk választottak, és (2) szintúgy javukra válik, ha közös élmények nyilvánosság erejét (elvégre ők maguk teremtik azt).33 Utóbbi nem vesz tudokötik őket össze egymással, tehát tudtukkal vagy anélkül, de szükségük van mást előbbiről, és nem ismeri el, hogy a piac korlátozásának mindig valaa közös élményekre, amelyeket a médián keresztül tudnak a legegyszerűbmely

felismert közérdek lehet csak az indoka – tehát tiltakozni csak ezen inben összegyűjteni. dok megléte, esetleg a megvalósítás módja ellen, és nem önmagában a beAd (1) Sunstein szerint a demokráavatkozás ellen lehet. Végtére is a focia alapvető kívánalma, hogy ne le- Végtére is a fogyasztók és a médiatulajdonosok autonómiáján túl gyasztók és a médiatulajdonosok augyünk képesek kizárólagos jelleggel egyéb fontos érdekek is léteznek, és az előbbiekre való kizárólagos tonómiáján túl egyéb fontos érdekek is meghatározni azt, hogy milyen infor- hivatkozás nem teszi lehetővé a demokrácia által megkívánt komp- léteznek, és az előbbiekre való kizárólagos hivatkozás nem teszi lehetővé a mációk jutnak el hozzánk, miféle véle- lex feladatok ellátását. demokrácia által megkívánt komplex ményekkel szembesülünk. Ez akadáfeladatok ellátását lyozza meg azt, hogy – a hasonló gondolkodású emberekkel való

kizárólagos kapcsolat miatt – gondolkodásunk túlságosan beszűküljünk, akár végSunstein konklúziója a következő: a fenti két hipotézis igaza a vizsgálat eredményben radikalizálódjon. A „nem kívánt” információk, vélemények során bebizonyosodott; a fogyasztó és az állampolgár érdekeit egyaránt óhatatlanul tágítják gondolkodásunk horizontját, és szükségesek személyimérlegre kell tenni a szabályozás megalkotásakor. Mi pedig konstatálhatjuk: ségünk fejlődéséhez. Közvetlen állami kényszer persze nem alkalmazható az európai médiajog is e feladattal küzd immár jó két évtizede. Sunstein beannak érdekében, hogy csupa jól tájékozott polgárt faragjunk, de a lehetőséfejezésül Benjamin Franklint idézi, aki a kérdésre, vajon mit adtak az alkotget az államnak kell megteremtenie az eltérő véleményekkel, értékrendekkel mány szerzői az amerikai népnek, úgy felelt: „egy köztársaságot, ha meg való

találkozásra. A sokszínű kínálattal rendelkező, és a nem kizárólag egy tudják tartani”. A köztársaság megtartásához pedig az is szükségeltetik, adott célcsoport vélt vagy valós igényeinek üzleti alapon történő kiszolgáláhogy sokan sokfelé terjeszthessék véleményüket a köznyilvánosság különsára törekvő médiumok ehhez elengedhetetlenek. böző fórumain.34 Ez nem csupán a sajtószabadság jogának, hanem a sajtóAd (2) Sunstein azt írja, hogy a közös élmények megléte nélkül a közös szabadság kultúrájának gyakorlását is megköveteli; azt, hogy a sokféle véleményre sokan oda is figyeljenek. fellépés, a társadalmi problémák megtárgyalása és megoldása is jelentősen megnehezülne. Az emberek közös élmények, ismeretek, emlékek, tapasztaAz Európai Unió – a szabad, korlátozásmentes gazdasági verseny kárára – latok nélkül – amelyeket természetesen a média képes a leghatékonyabban elismeri a

közszolgálati médiumok létjogosultságát. Az audiovizuális médiateremteni, illetve terjeszteni – alig értenék meg egymást A nemzeti ünnepek szolgáltatásokról szóló irányelv közvetlenül nem említi a közszolgálati médiupéldául nem azért vannak, hogy egy napra megpihenjünk munka közben: mokat, hiszen általános, minden piaci szereplőre nézve kötelező szabályokat azok a nemzeti emlékezet, a közös történelmi múlt és tapasztalat fontos pilalkot, de az 1997-es Amszterdami Szerződéshez kapcsolt jegyzőkönyv kifejelérei; persze, mondhatnók, ma már csak a társadalom szűkebb szeletét érzetten lehetővé teszi – az Unió normáival összeférően – működésüket. A közdekli Petőfi Sándor március 15-én vagy bármely más napon – de ez nem érv szolgálati média állami támogatásra vonatkozóan az Európai Bizottság 2009ben új, a 2001-est felváltó közleményt adott ki. Az Európai Műsorszolgáltatók a nemzeti ünnepek

méltó megünneplésének és egyes fontos események Szövetsége (EBU) közszolgálati modell-törvényt alkotott, amelynek legutolsó közemlékezetben tartásának fontosságával szemben. Közösség nélkül változata 2007 februárjára datálódik. Az Európa Tanács folyamatosan ad ki ugyanis működőképes társadalom sincs, de még szabad piac sincs; a köjelentéseket és ajánlásokat a közszolgálati médiára vonatkozóan. Az európai zösség pedig jelentős részben szimbólumok – mint például a nemzeti ünnejogrend tehát – és nem csak az Unió, hanem valamennyi regionális nemzetköpek – segítségével formálódik vagy marad együtt. Sunstein szerint azonban zi szervezet – természetesnek tekinti a közszolgálati média létezését, és ezt a modern média – a rengeteg rendelkezésre álló forrás és a specializálódó nem csupán valamiféle „megszokásból” vagy beletörődésből teszi, hanem kínálat, illetve az internet sajátos

jellege miatt – hozzájárulhat e kohézió többször is, kifejezetten kinyilvánította elkötelezettségét a fentiekben meghacsökkentéséhez. Ugyanakkor képes lenne erősíteni is azt: Európában erre tározott közszolgálati célok elérésével kapcsolatban. szolgálnak a közszolgálati médiumok. Az európai médiajog húszesztendős, éppúgy, mint a magyar demokrácia. Az információ, illetve a belőle következő magatartás közjószágként is felKét évtized nem éppen történelmi távlat, de arra méltó, hogy egy pillanatra fogható:31 ha valaki tudja, mennyire fontos mondjuk a környezet megóvása, megálljunk és visszatekintsünk, újra megvizsgáljuk, hogyan is határozhatók és ezért tesz is valamit, akkor magatartásával a tájékozatlan többiek életére meg, definiálhatók újra – immár a 21. század követelményeinek megfelelően is kedvező befolyást gyakorol; ha valaki képeket fest, amelyeket utána egy – szellemi alapjai. A kérdés

ezt követően magától értetődően adódik: vajon galériában sokan megnéznek, a környékbeli kolbászsütőnek is jobban megy hol tart az európai médiajog, Európa és vele Magyarország 20 év múlva? majd a sora, pedig nem becsüli sokra a képzőművészetet. A társadalom szöReménykedjünk benne, hogy addigra több lépéssel közelebb kerülünk az vetében minden mindennel és mindenki mindenkivel összefügg, és az inforeurópai médiajog szellemisége által meghatározott ideális állapothoz. mációk, vélemények, a „jó életről” alkotott eltérő felfogások folytonos kerin- 2010 |2 Jegyzetek 1 2 3 4 John Milton: Milton, az angol forradalom tükre. Budapest, Gondolat, 1975 p 86 – Az Areopagitica c. politikai röpirat, amelyből az idézet származik, 1644-ben jelent meg. John Stuart Mill: A szabadságról. Budapest: Századvég, 1994 [első megjelenés: 1859] pp 25–26 A demokratikus igazolás egyik első teoretikus kifejtéseként lásd

Alexander Meiklejohn: Political Freedom – The Constitutional Powers of the People. New York-Oxford, Oxford University Press, 1960. A szólás- és sajtószabadság igazolásairól lásd Koltay András: A szólásszabadság igazolásai az angolszász jog és jogfilozófia fényében. Valóság, 2007/9 5 16 17 18 Lásd még: Koltay András: A szólás- és sajtószabadság kezdetei Magyarországon. In Horváth Attila – Koltay András – Máthé Gábor (szerk): Sapienti iniuria non potest fieri. Ünnepi tanulmányok Zlinszky János tiszteletére Budapest, Gondolat, 2009. pp 175–181 Tóth Gábor Attila: A szólás méltósága. Századvég, 2008/2 Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Budapest, Osiris, 1999 (3. kiadás) Asa Briggs – Peter Burke: A média társadalomtörténete – Gutenbergtől az internetig. Budapest, Napvilág, 2004 pp 185–209 Infokommunikáció és jog | 57 aprilisi.indd 57 2010.0430 14:11:07 2010 | 2 19 10 11 12

Tanulmányok 13 14 15 16 17 18 19 20 Lásd az angol Lordok Háza döntését a Campbell v. MGN [2004] 2 AC 457 ügyben, a strasbourgi Von Hannover k Németország (Application on 59320/00, 2004. június 24) ítéletet, illetve Cass R Sunstein cikkét: Television and the Public Interest. California Law Review, March 2000 506, 564 Idézi Richard Collins: Media and Identity in Contemporary Europe: Consequences of Global Convergence. Exeter, Intellect, 2002 p 25 Robert Schuman: Európáért. Pécs, Pannónia Könyvek, 1991 pp 50–51 Thomas Gibbons: Freedom of the Press, Ownership and Editorial Values. Public Law, 1992. p 279 Lesley P. Hitchens: Broadcasting Pluralism and Diversity A Comparative Study of Policy and Regulation. Oxford-Portland, Oregon, Hart Publishing, 2006 Media Pluralism in the Member States of the European Union. Commission staff working document. {SEC(2007) 32}, 2007 január 16 European Parliament Report on concentration and pluralism in the media in the European

Union [2007/2253(INI)], 2008. július 10 Gálik Mihály: A sokszínűség index és alkalmazása az eszmék piacán. Infokommunikáció és Jog, 2009. április; Mónica Ariño: Versenyjog és sokszínűség az európai digitális műsorszolgáltatásban: az űr kitöltése Infokommunikáció és Jog, 2008. december Bajomi-Lázár Péter: Népszerűtlen népszerűség. Érvek a kereskedelmi média tartalomszabályozása ellen. Beszélő, 2007 május Lásd még Bajomi-Lázár Péter: Manipulál-e a média? Médiakutató, 2006. nyár Bajomi-Lázár Népszerűtlen népszerűség Jenei Ágnes: Kereskedelmi televízió és demokrácia. Médiakutató, 2005 ősz 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 Thomas Stearns Eliot: A kultúra meghatározása. Budapest: Szent István Társulat, 2003 122 Bajomi-Lázár Népszerűtlen népszerűség Lásd Kis János: Az állam semlegessége. Budapest: Atlantisz, 1997 Sanford Levinson: The tutelary state: “censorship”, “silencing”, and the

“practices of cultural regulation”. In Robert Post (szerk): Censorship and silencing – the practices of cultural regulation. Getty Research Institute for the History of Art and the Humanities, 1998. Jay G. Blumler – Wolfgang Hoffmann-Riem: New roles for public service television. In Jay G Blumler (szerk): Television and the public interest London, Sage Publication, 1992. Mike Feintuck – Mike Varney: Regulation, public interest and the law. (2 kiadás) Edinburgh University Press, 2006. pp 43–49 Gálik Mihály – Urbán Ágnes: Bevezetés a médiagazdaságtanba. Budapest: Aula, 2008 p 167 James Curran – Jean Seaton: Power without responsibility. (6 kiadás) LondonNew York, Routledge, 2003 p 374 Cass R. Sunstein: Republiccom 20 Princeton University Press, 2007 Cass R. Sunstein: i m pp 151–164 Cass R. Sunstein: i m pp 97–118 Cass R. Sunstein: i m pp 119–137 Cass R. Sunstein: i m pp 170–175 Cass R. Sunstein: i m pp 222–223 Héberger Ádám Védjegybitorlás az

internetes árverések során – (Magánjogi) felelősség a német jog szabályai szerint (3. rész)* csolódó jogirodalmi álláspontok egyidejű bemutatásával. Ennek oka elsődleHa egy védjegyjogosult úgy gondolja, hogy egy aukciósportálon közzétett ges az, hogy ilyen módon azon alsóbbfokú bírósági ítéletek és kisebbségben eladási ajánlat sérti a védjegyjogait, minden további nélkül felléphet az ellévő jogirodalmi álláspontok is jobban bemutathatóak, amelyek időközben a adóval, mint közvetlen jogsértővel szemben. Ezen túl azonban mind a múltBGH ítéletei alapján már esetlegesen meghaladottnak minősülnek, de hazai ban, mind jelenleg is történnek kísérletek arra, hogy a portál üzemeltetőjét szempontból még érdekesek lehetnek. (is) felelősségre lehessen vonni. Ennek összefoglalóan három – praktikus Az internetes árverések üzemeltetőinek felelősségre vonhatóságá- A lineáris szemléletmóddal járó rend– oka

van: (i) egyrészt a közvetlen jog- nak kérdése azért is különösen kényes téma, mert minél szélesebb szerbeli hiányosságokat a tanulmány sértő felelősségre vonása az internet körben kerül sor a felelősségük megállapítására, annál nagyobb a különböző részeire utaló kereszthivatbiztosította anonimitás miatt nehe- kockázata annak, hogy az internetes árverésnek, mint üzleti modell- kozások és a tanulmány negyedik rézebb; (ii) másrészt az aukciós platfor- nek lehetetlenül el a jövője, vagy legalábbis lényeges újragondolá- szének végén található összegzés hivatott ellensúlyozni. mok gazdasági szempontból általában sukra és -strukturálásukra lesz szükség. erősebbek és így a jogérvényesítés költségeinek megtérülésére nagyobb az esély és (iii) harmadrészt egy abbaVI. SZERZŐDÉSES VISZONYOK hagyásra és eltiltásra irányuló bírói kötelezéssel a piac figyelemmel kíséréAZ INTERNETES ÁRVERÉSEK

SORÁN sének és felügyeletének költségei – szemben az „offline” piacokkal – átháríthatóak lesznek az internetes aukciósportálra1. Ezt a kísérletet igen nagy érAz online aukciósházak felelősségének kérdése előtt röviden bemutatjuk, deklődés kísérte a német jogirodalomban párhuzamosan azzal, hogy a hogy az internetes árverések során hogyan alakulnak a résztvevők közötti Rolex védjegy jogosultja a német bíróságok szervezetrendszerében többszerződéses kapcsolatok, és hogy tulajdonképpen ki is lesz kinek a szerzőször is eljutott a német Szövetségi Bírósághoz (Bundesgerichtshof, a továbdő fele. A BGH e vonatkozásban már 2001-ben úgy döntött, hogy az eladó biakban: „BGH”). Az internetes árverések üzemeltetőinek felelősségre vonés az árverés végén legmagasabbat ajánló fél közötti adásvételi szerződés hatóságának kérdése azért is különösen kényes téma, mert minél szélesebb alapvetően

nem a német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch – körben kerül sor a felelősségük megállapítására, annál nagyobb a kockázata a továbbiakban: a „BGB”) 156. §-a („szerződéskötés árveréseknél”)4, hanem annak, hogy az internetes árverésnek, mint üzleti modellnek lehetetlenül el a az áltanos5 szabályok alapján jön létre. Nem válaszolta azonban meg a BGH jövője, vagy legalábbis lényeges újragondolásukra és -strukturálásukra lesz 2 azt az alapvető kérdést, hogy az eladásra vonatkozó ajánlat közzététele teszükség . A négyrészes tanulmány mostani, harmadik szerkezeti egysége kintendő-e polgári jogi értelemben vett ajánlatnak, és a későbbi legmaga(VI-VIII. pontok) arra tesz kísérletet, hogy az aktuális3 jogirodalmi és joggyasabb licitár az ajánlat elfogadásának, vagy hogy az eladó az, aki az eladásra korlati állapotról áttekintő bemutatást nyújtson és ennek során tudatosan „livonatkozó

ajánlata közzétételével fogadja el előre a később beérkező legmaneáris”, időbeli síkot választ, vagyis a joggyakorlat alakulását követi a kapgasabb licitárat mint ajánlatot. Bár e kérdés még eldöntetlen maradt, a BGH egyértelművé tette, hogy az eladó által tett nyilatkozat (az ajánlat) annak interneten való közzétételével egy az eladásra irányuló – kötelező – akaratPTE AJK PhD hallgatója, a PORR Építési Kft. jogi előadója 58 | Infokommunikáció és jog aprilisi.indd 58 2010.0430 14:11:07