Oktatás | Könyvtári ismeretek » A nyomtatott könyv feltalálása, az őstudomány jellemzői

IV. A nyomtatott könyv feltalálása, az őstudomány jellemzői Körülbelül az I. században, indul meg Kínában a könyvnyomtatás Először csak képeket véstek kőbe tükörfordítottan, s ezeket befestékezve, levonatokat készítettek róluk. A VIII században pedig már fatáblákról nyomtatták a könyveket a kínaiak. A XI. században Pi Seing kovács feltalálta a mozgatható betűkkel való nyomtatást Pi Seing az írásjeleket agyagból formálta ki, s mivel nyomásra így alkalmatlanok voltak, porcelánná égette és úgy szedte, ahogyan a mai betűket szedjük. Később fából faragott írásjeleket is használtak, s ezeket kúp alakú, sokrekeszes szekrényekben tartották. A koreaiak mivel a fából készült jelek hamar elhasználódtak, ők homokformába fémből öntötték a jeleket. A mozgatható betűkkel történő nyomtatást, amelyet Európában Gutenberg talált fel, Kínában már 400 évvel korábban ismerték. Ez a találmány Kínában nem vált

be, mert a kínai írásjelek sokfélesége a szedés műveletét nehézkessé tette. Az európai nyelvek ábécéjének mindössze 24 betűje ezzel szemben lehetővé tette, hogy a mozgatható betűkkel való nyomtatás Európában gyors iramban elterjedjen. Kínában a tekercs alakú könyvformáról rövidesen áttértek a lapozható könyvre. Könyveik olyanok voltak, mint nálunk a kisgyermekek számára készülő, kiteregethető leporelló képeskönyvek, azzal az eltéréssel, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára nyomtak, s úgy hajtották össze, hogy az üres oldalak a hajtáson belül estek. Ilyen módszerrel a lapokat nem lehetett rakásokba helyezni, s ezzel magyarázható az is, hogy a kínai könyvek fűzés helyett átszúrással készültek, a lapokat fahánccsal, raffiával a fedelén keresztül fogták össze. A könyvek nagy része ma is így készül Kínában. A könyvigény folyamatos növekedése a könyvmásolásnál hatékonyabb sokszorosítási

eljárást sürgetett. Olyan betűkre volt szükség, amelyek összerakhatók és szétszedhetők, amelyeknek különböző variációiból jönnek létre a szavak, mondatok, fejezetek és végül az egész könyv. Minden egyes betűjelet nagy tömegekben kellett előállítani, s amellett mindig ugyanabban az alakban, ugyanabban a sorrendben és mindig ugyanabban a magasságban (ez az ólombetű törzsére vonatkozik), amelynél elengedhetetlen az egyenlő magasság, mert a kiszedett szöveg befestékezése és nyomása csak így lehet tökéletes. Minden egyes betűjelről acélba metszett bélyegzővasat (stempel) kellett készíteni, ezt sima rézlemezbe verve, matricákat hoznak létre, amelyekről öntőkészülékek segítségével tetszés szerinti mennyiségben fémből betűket önthettek. Gutenberg és valamennyi ősnyomdász törekvése az volt, hogy a nyomtatott betűk a kézzel írott betűkhöz hasonlítsanak. A betűszekrény temérdek egybeöntött ikerbetűt (ún

ligatúrát) tartalmazott. A kódexmásolók nagyon sok betűösszevonást használtak. Ilyen összevonásokat találunk az ősnyomtatványokban is. A 42 soros Bibliában 290 betűjel fordul elő E szükségletet elégítette ki Gutenberg. Zseniális találmánya:1450 és 1455 között megjelentette öntött betűs eljárással készített híres 42 soros Bibliáját. A megjelenő könyvek száma hirtelen megnőtt, s áruk jóval olcsóbb lett, mint korábban. A példányok elvesztették egyediségüket, de ennek előnye is volt: a szövegek állandósultak, a hibalehetőség kisebb lett. Gutenberget állandóan foglalkoztatta az a gondolat, hogy miképpen juttathatná kortársait a kódexekhez hasonlóan szép, de könnyebben hozzáférhető könyvek birtokában. A könyvek sokszorosítását nyomtatási eljárással igyekezett megoldani, s ezt tizenhét esztendei kísérletezéssel s vagyonának feláldozásával érte el. A fatáblákról való sokszorosítással kezdődött

Európában a mechanikus úton előállított könyvek készítése. Az eljárást azonban még nem nevezhetjük könyvnyomtatásnak, mert nem könyvnyomdai sajtóval, hanem a papirosnak a fatábla kiemelkedő felületeihez való dörgölése útján sokszorosítottak. Mintegy 50 ilyen nyomat maradt ránk, amelyek legtöbbnyire vallásos tárgyú vagy pedig históriákat tartalmaznak. Gutenberg neve ma már mindenütt egybeforrott a könyvnyomtatás feltalálásának fogalmával. Elévülhetetlen érdeme a mozgatható, vagyis az összerakható és szétszedhető betűknek, a betűk öntésének és a kiszedett szöveg nyomási eljárásának feltalálása. Amikor a mozgatható betű elve megszületett, rá kellett jönnie, hogy az egyes betűkből összerakott szedést dörgölés útján sokszorosítani nem tudja, tehát másfajta sokszorosítási eljárást kellett találnia, míg végül a nyomtatósajtó megszerkesztésével és beállításával sikerült a sokszorosítás

problémáját megoldania. Gutenberg legnagyobb műve, a 42 soros Biblia elkészítése sokáig úgy élt a köztudatban, hogy a megjelenési sorrendben a 36 soros Biblia volt az első és ezt követte a 42 soros. A két Biblia onnan kapta a nevét, hogy egy - egy oldalon az egyiknél 36 sort, a másiknál 42 sort tett ki a szöveg. A 42 soros Biblia 641 lapot tartalmaz, és minden oldal két hasábosan van szedve. E Bibliából 31 példány maradt fenn. Ebből 10 példány pergamenre, 21 példány papirosra van nyomva. A nyomás után a mű még nem volt befejezve, mert a szándékosan üresen hagyott felületeket be kellett rajzolni iniciálékkal és ornamentikával. Végül pedig a könyvkötő kezébe került bekötésre. Gutenberg Bibliája semmivel sem árulja el, hogy nyomtatás útján készült könyv: iniciálisaival és ornamentális keretdíszével kéthasábos, rubrikált, illuminált kódex benyomását teszi, amelynek nincsen kolofonja. Öt éven át dolgozott a

Biblián Utolsó nagy műve a Catholicon, szerzője a genuai Johannes de Balbus. A könyv 373 lapot tartalmaz, kéthasábos szedéssel, iniciálék nélkül, de ezek helye üresen maradt. Gutenbergnek ez az egyetlen munkája, melyet hosszabb szövegű kolofonban évszámmal is jelölt. A könyvnyomtatás lényege az, hogy a sík felületből kiálló, tükörfordított képű, befestékezett betűkről papirosra levonatot készítünk, amely már a betű igazi képét mutatja. Ez a nyomási módszer már a táblanyomatok idejében is ismert volt Az első hazai nyomdát Budán - európai viszonylatban is korán - 1472 -ben alapította Hess András. Valószínűleg Vitéz János meghívására jött Vitéz kegyvesztettsége és halála (1472) idején érkezett. A Chronica Hungarorum (1473) és „ Basilius Magnus A Költői legendákról” kiadása után csalódottan el is hagyta Magyarországot. Az országban hiányoztak az anyagi és kulturális feltételek egy nyomda tartós

működtetéséhez. Ha nyomdát nem is tudott eltartani az ország, a könyvnyomtatás előnyeivel mindenki tisztában volt. A köztes megoldást a könyvkereskedők és a könyvkiadók jelentették, akik egyrészt népszerű külföldi könyveket árusítottak, másrészt hazai megrendelésre külföldön nyomtattak ki műveket. Mátyás király megbízásából Theobald budai könyvárus Nürnbergben nyomtatta ki az esztergomi Missalét és Breviáriumot, 1488-ban pedig ugyanő Brünnben és Ausburgban Thúróczi János Chronica Hungarorumát. Az első hazai nyomdatermék 1473-ban jelent meg. Hatvanhét, oktáv alakú számozatlan levélből áll. Címlapja nincs, a szöveg közvetlenül a Hess-féle ajánlólevéllel kezdődik Egyegy lapon harminchárom sor foglal helyet, terjedelmes margókkal Az iniciálék helyét üresen hagyták, hogy így a könyv vásárlója tetszése szerint gondoskodhassék egyszerűbb vagy díszesebb kezdőbetűkről. A budai nyomda időben hét

évvel előzi meg Londont, négy évvel Antwerpent, öt évvel Prágát, nyolc évvel Lipcsét, és kilenc évvel Bécset