Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Fábián Péterné - Kína és India fejlődésének összehasonlítása az utóbbi 20-30 év távlatában

NYIREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI SZAK KÍNA és INDIA fejlődésének összehasonlítása az utóbbi 20 – 30 év távlatában Debrecen, 2003. október 14 Készítette: Fábián Péterné Gazdálkodási szak Levelező B. KG-II. 1 TARTALON JEGYZÉK I. Kína és India gazdasági fejlődésének előzményei II. Kína 1. Kína válaszút előtt: együttműködés vagy konfliktus III. IV. 2. A kínai tervgazdálkodás szerkezeti átalakítása 3. A kínai nemzetgazdaság fejlődése az utóbbi években 4. Kína gazdasága egyre nyitottabbá vált 5. Kína legnagyobb ipari és kereskedelmi központja 6. A termelőerők fejlődése Kínában 7. A kínai valuta, a renminbi India 1. India fejlődésének történelmi előzményei 2. India gazdasági fejlődése 3. India kereskedelmi politikája 4. India befektetési politikája Összegzés 2 Kína és India gazdasági fejlődésének előzményei Indiánál az a történeti tünemény ragad meg

minket, hogy egy nagy nemzet százados idegen uralom alatt, melyet a legfejlettebb európai nemzet gyakorol fölötte, nagyjában a régi maradt. Éghajlata, természete megvédi attól, hogy az európai ember tanyájává legyen, mint lett Amerika; ezredéves szokáson alapuló életfelfogása és vallása megoltalmazza attól, hogy az idegen szellem lelkéhez férkőzzék. Politikai szervezete nincs, katonai erényeinek csak ura veszi hasznát. Így a passzív ellenállás legnagyobb példáját mutatja, melyet a történelem ismer. Kelet-ázsiai nagy államok helyzete, mióta a gőzhajó, a vasút és a távíró, megszüntetve a távolságot, egyszerre kapuik elé állította az annyi időn át kizárt «vörös barbárokat». Itt az éghajlat megengedné a t elepítést: de az ottani politikai szervezet megbontására komolyan még nem is gondolhatott az európai ember. Itt nemcsak a belföldi magas műveltség, nemcsak a társadalom erős kifejlése és zárkózottsága állja

útját, a mi Indiában is meg volt, hanem mindenek fölött az állami szervezet egysége és összetartása. Miképp viselkedett ez a két állam a reájuk zúduló európai befolyással, az a X IX. század második felének tán legérdekesebb, következéseiben leggazdagabb tüneménye. Kínát az opiumháború nyitotta meg az európaiak előtt. Az öt szabad kikötőben egyre növekedett az európai és amerikai hajók forgalma. Victoria gazdag kereskedő várossá nőtt és gazdasági tekintetben a tea és selyem fokozódó kivitele kárpótolhatta volna az országot az opium bevitelének kényszerült megengedéséért. De a kormányt mélyen sértette, hogy idegenek reáerőszakolták akaratukat, a népben pedig méltán támadt harag és méltatlanság az idegeneknek, kiket barbároknak nézett, dölyfe és kapzsisága ellen. Ez a harag első sorban a kormány ellen fordult, mely eltűrte megaláztatását. Ta-Kouang császár halála után (1850) nyomban kitör a t ai-ping

lázadás, a legnagyobb, melyet Kína újabb története ismer. Azokból a titkos társaságokból indult ki, melyek a XVII század óta nem szűntek meg táplálni a mandzsu-uralom elleni gyűlöletet. Vezére, Hong, egy paraszt fia, ki vizsgáján megbukott és így nem lehetett tisztviselő, a vallásos rajongás eszközeivel gyűjt maga körül híveket és mint «mennyei király» vezeti őket észak felé, Peking ellen. Három év alatt elfoglalják a Janczekiang középső medencéjét, Kína legműveltebb, leggazdagabb részét. 1853-ban elfoglalják Nanking városát, «a déli fővárost» Ott Hong a menny fiának, örökös uralkodónak kiáltatja ki magát és hatalmas sereg élén megindul tovább, Peking ellen. Mint az ősi Kína megújítói, követői nem viselnek üstököt, mi a mandzsuk divatja, hanem hosszú hajat. Peking előtt meghátrálnak, de délen rendületlen marad uralmuk, úgy hogy, Közép-Kína ekkor valóban különvált az északitól. A kormány

bajait még növelte, hogy ugyanakkor a legdélibb tartományban, a Hátsó-Indiával határos Yünanban meg a mohamedánusok lázadtak fel, kiknek felkelése szintén nagyon elharapódzott. A kormányt meggyűlölték a hazafiak, mert engedményeket tett az idegennek; az európaiak ellenben azzal vádolják, hogy nem tartja meg a szerződéseket. Midőn a kínai hatóságok lefoglaltak egy angol, de kínai legénységgel felszerelt hajót, az «Arrow»-t (nyíl), az angolok elégtételt követeltek. Midőn ezt meg nem kapták, hajóhaduk bombázni kezdte Kanton városát. Erre a lakosság az összes idegen telepek felgyújtásával válaszolt csak épen az angolt nem érte baj. (1856 végén) Így a háború valóban kitört Csakhogy az angol 3 liberálisok, Cobden és Gladstone, nem helyeselték Palmerston erőszakos politikáját és leszavazták a parlamentben. Palmerston feloszlatta a képviselőházat: az újban biztos volt a többsége. De akkorra meg az indiai forradalom

kitörése bénította meg működését Közben Franciaország is Angliához csatlakozott, mert egy mandarin kivégeztetett egy francia térítőt. 1857 végén meg is kezdik a háborút, elfoglalják Kanton városát, aztán északra menve, elfoglalják Tiencin mellett Taku erősítéseit. Az angol és francia követeléseket az orosz és az észak-amerikai követek is támogatják. De az udvar Pekingben nem akar fogadni európai követséget, hanem hírét véve annak, hogy a szövetséges had már a főváros ellen készül, meghatalmazottakat küld Tiencinbe, hol június 26-án meg is kötik a békét. Ebben Kína megengedi, hogy angol, illetőleg francia követség legyen Pekingben, viszont ő is küld követeket Londonba és Párizsba. Biztosítja a vallásgyakorlat szabadságát, még több kikötőt nyit meg, hadi sarcot fizet, és a károkat megtéríti De a béke következésétől, a követségek fogadásától visszariadt az udvar. Midőn a franciák és angolok a béke

végrehajtása céljából fölfelé akartak hajózni a Pekinghez vezető Peiho folyón, útjukat állták. Erre megújult köztük a szövetség III Napoleon itt is meg akarván mutatni hatalmát, a hajóhadon kívül 13,000-nyi szárazföldi sereget is küldött Cousin de Montauban tábornok alatt. A szövetségesek 1860 júniusában elfoglalták Csifu városát, egy hónappal később pedig rohammal bevették a takui erődítéseket, melyek a k övetek kíséretének megtámadása által előidézték az új háborút. Augusztus 24-én megszállották Tienczin városát és tovább indultak Peking felé. Most már szembe szállott velük a nagy tatár sereg és a fővárostól egy mérföldnyire, Palikaonál ütközetre került a dolog (szept. 21.) A mandzsuk most is vitézül harcoltak, de lovasságuk nem bírta megtörni a francia gyalogság négyszögeit és az ágyúk tüzét sem bírta sokáig. Peking védelem nélkül maradt, az udvar Mongóliába menekült. A szövetségesek

megszállották és kirabolták a cs ászár nyári kastélyát; a sok kínai műkincs ezen az úton került Európába. Mivel pedig a kínaiak kegyetlenül bántak a kezükre jutott európaiakkal, megtorlásul fel is gyújtották a palotát, Pekingbe is bevonultak és kijelentették, hogy ott is felgyújtják a császári palotát, ha 12 nap alatt nem kötnek békét. Így jött létre a pekingi egyezség (1860 okt 24), mely megerősítette a tiencini békét, csakhogy természetesen még nagyobb hadi kárpótlást kötött ki. Még az év vége előtt a francia és angol követek el is foglalták állomásukat Az idegen így bizonyos tekintetben kiváltságos helyzetbe jutott. Az idegen kereskedők pereiben idegen bíróság döntött; az idegen térítők pedig éppenséggel külön nemzetközi védelem alatt állottak. Így az a n ép, melynek legrégibb volt a kultúrája, még azt sem érhette el, hogy az európaiak egyenrangúnak, civilizáltnak ismerjék el. Mind a mellett a

kormány mindenkép azon volt, hogy a külföldieket meggyőzze jóakaratáról. Kong herceg, Hien-fung császár öccse, már a békealkudozásokban is részt vett, aztán pedig, mint az 1861 e lején berendezett Czungli jemen (külügyi tanács) tagja, érintkezésben állott a hatalmakkal. Bátyja halála után annak kiskorú fia, Jung csi helyett ő kormányzott. Hogy befolyását teljesen biztosítsa, elítéltette és kivégeztette, illetőleg öngyilkosságra kényszeríttette bátyjának európai-ellenes tanácsosait. A tai-pingok ellenséges fellépésekor angolok, franciák és észak-amerikaiak megegyeztek abban, hogy a császári kormányt segítik ellenük. Ez oly módon történt, hogy e nemzetbeli tisztek és önkéntesek léptek kínai szolgálatba és megkezdték a cs ászári katonaság betanítását. Közülük az utolsó vezér, Gordon, a később oly nagy hírre jutott Gordon basa, ért el legnagyobb sikert. De midőn Szucseu városát elfoglalta, a k ínaiak, az

adott szó ellenére, kivégezték foglyaikat, mire Gordon lemondott. Később ismét szolgálatba lépett és az ő vezetése alatt foglalták vissza Nanking városát is (1864). Hong, az ég fia, öngyilkos lett; a tai-ping mozgalom elhamvadt. Yünan már 1860-ban meghódolt és a több tartományban 4 tömegesen fellépő rablók ellen is eredményesen harcolt a kormány. A háború szerencsés befejezése után azonban meglehetősen elhanyagolták a kínaiak az európai módon való begyakorlást, európai flottát nem sikerült szerezniük. Csak a f ucseui fegyvergyár, melyet francia tisztek alapítottak, maradt meg, mint az európai befolyásnak tovább is ható emléke. Kong azon volt, hogy a békés érintkezést, a kereskedelmet, semmi félreértés ne zavarja. Az annyira bonyodalmas vámügy szervezésére angol embert, Robert Hartot, hítt meg, ki 1863 óta viseli ezt a tisztséget. Alatta 29 európai biztos működik, köztük egy magyar is (Faragó Gyula). Két

főiskolát is alapítottak, Sanghaiban és Kantonban, hol a kínaiak mellett idegenek is tanítanak és hol a nyelveken és a természettudományokon kívül a nemzetközi jogot is előadják. Még nagyobb jelét mutatta előzékenységének az által, hogy a Jangce folyót is megnyitotta a külföldi forgalom előtt. Az európai államok nem is késtek az angolok és franciák példájára szerződésekkel biztosítani jogaikat és részüket a nyereségesnek ígérkező kereskedésben. Utolsónak jött Ausztria-Magyarország (1871) Valóságban csak az angolok, az észak-amerikaiak és a németek kínai kereskedése vált jelentékenyyé, a «szabad ajtó» politikájának majdnem egyedül ők látják hasznát. Még nagyobb kilátásokat nyujtott a pekingi egyetem megnyitása Robert Hart igazgatása alatt (1867). Mi nem várható az emberiségre nézve, ha ez a két műveltség összeolvad! Tengerészeket, katonákat Kína már előbb küldött ide tanulmányaik folytatása

végett, 1867ben pedig nagy követséget küldtek Amerikába és Európa fő államaiba, hogy a leendő kínai diplomaták világot lássanak. De valóban képviseli-e ez az irány Kínát? Mikor Nagy Péter európaivá akarta tenni barbár népét, első sorban annak féken tartására, kényszerítésére volt gondja, azután arra, hogy a művelődési függés ne válhassék politikai alárendeltséggé. A nagy és sikeres reformátorok elég Szent Istvánt említenünk szint így jártak el. Már pedig a kínai épen nem tartotta magát barbárnak, sőt az európait tartotta annak, a kereskedelemtől, országa feltárásától épen nem várt hasznot, inkább betolakodásnak, szentségtörésnek nézte, hogy az idegeneket meg kell tűrnie hazájában. A missiókat pedig, különösen a katolikusokat, melyek vezetői mint egyenlők akartak tárgyalni a főtisztviselőkkel, és melyek működése megbontja a községek és családok szent összetartását, egyenesen gyűlölték.

Mint a rómaiak a keresztyéneket, mint a középkorban a zsidókat, úgy ők a térítőket vádolták gyermekgyilkossággal vallási célokra. Az ilyen hangulatot csak erőszakkal lehetett volna féken tartani De a kormány épen a fegyverkezést hanyagolta el és így nem léphetett fel kellő energiával sem, a külföldiek megvédésében sem azok igazságtalan követelései visszautasításában. 1868-ban már egyre szaporodtak a missiók elleni támadások. 1870-ben a felizgatott nép Tienczinben megölte mind az európait, kire kezet vethetett, köztük a francia consult, két papot és kilenc apácát. Az udvarnál is csakhamar fordulat állott be A császár nagykorú lett, megnősült. A hatalmat anyja, Cze-hi ragadta magához, hogy gátat vessen az idegen befolyásnak. A legtöbb kínai ennek és az istenek haragjának tulajdonította a birodalom gyöngülését. Ez pedig szemmellátható volt, annyira, hogy Kelet-Turkesztán egészen elszakadt a birodalomtól és Jakub

bég ott egészen önálló, hatalmas moszlim birodalmat alapított. Északon az orosz, dél felől a francia, ki 1874 óta megvetette lábát Tonkin tartományában, egyre csipdesték a határszéleket és elfoglalták hűbéres tartományait. Nyílt harcot nem akart az udvar és a császárné kedves minisztere, Li-hung-csang gondoskodott arról, hogy a diplomáciai viszonyok, különösen az angollal, némettel és az Unióval barátságosak maradjanak. Mindamellett a nép érzülete már is meghódította az udvart is és már is látható volt, hogy Kína lelkében ellenáll és hogy az idegen befolyást, mely különben is csak felületét érinti, csak addig tűri, míg kénytelen vele. 5 Kína válaszút előtt: együttműködés vagy konfliktus. Az új század hajnalán Kína válaszút elõtt áll. Hogy Kína az együttmûködést vagy a konfliktust választja, jelentõs mértékben kihat majd Ázsia, Amerika és a világ elkövetkezendõ évtizedeire. Az amerikai

népnek az, az érdeke, hogy Kína ne a konfrontációt válassza, hanem olyan szilárd, nyitott, nem agresszív hatalom legyen, amelyben jelen van a szabad piac, a politikai pluralizmus, a törvényesség, s együttmûködik velünk egy biztonságos nemzetközi rend kiépítésében. Kína az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Támogatásának döntõ szerepe volt a kambodzsai béketeremtésben és a Kuwait ellen, agressziót elkövetõ Irakkal szembeni retorzió nemzetközi felhatalmazásának kialakításában, a d emokrácia helyreállításában Haitin. India és Pakisztán szomszédjaként befolyásolhatja e két nagy demokratikus országot, hogy felelõs együttmûködést alakítsanak ki mind egymással, mind pedig Kínával. A növekedéséhez szükséges megbízható és hatékony energiaforrás biztosítása érdekeltté teszi Kínát a Perzsa-öböltõl a Kaszpi-tengerig terjedõ, stratégiailag kulcsfontosságú övezet stabilitásában. Jövõ

héten Jiang elnökkel megvitatom a jövõvel kapcsolatos elképzeléseinket és azt, hogy miféle stratégiai kapcsolatot kellene kialakítanunk annak érdekében, hogy ne kerüljünk konfliktusba egymással, s elõmozdítsuk együttmûködésünket. Az Egyesült Államoknak komoly érdekei fûzõdnek Ázsia békéjéhez és stabilitásához. Ebben az évszázadban háromszor harcoltak és haltak meg amerikaiak ázsiai háborúkban. Szeretnénk, ha Kína a biztonság és együttmûködés komoly ereje lenne a térségben. Kína segített nekünk meggyõzni Észak-Koreát veszélyes nukleáris programjának befagyasztásáról, majd befejezéséről. Megerõsítem Jiang elnöknek, hogy Amerika továbbra is támogatja az egy-Kína politikát. A taiwani kérdést a kínaiaknak maguknak kell megoldaniuk békés eszközökkel. Az amerikai elnök reményét fejezte ki, hogy Kína beszünteti, illetve korlátozza tömegpusztító fegyvereinek exportját, mert elsõsorban Kínának érdeke,

hogy határai mentén ne jelentkezzék instabilitás. Hangsúlyozta, hogy közös érdek a kábítószerkereskedelem elleni harc, a kereskedelem fejlesztése és a környezetvédelem Ezután az amerikai elnök Kína eredményeit méltatta, miközben rámutatott a Kínával szembeni elvárásokra is: Huszonöt évvel ezelõtt Kína a nemzetközi közösségen kívül állt, s zárva volt a világ számára. Ma - kezdve a Polgári Repülési Szervezettõl egészen a Mezõgazdaság Fejlesztési Alapig - több mint ezer nemzetközi szervezet tagja. A világkereskedelemben a 22 helyrõl a 11. helyre lépett elõ S terveik szerint e téren 2020-ra már csak az Egyesült Államok elõzi majd meg õket. jelenleg 40 ezer kínai fiatal tanul az Egyesült Államokban, százezrek élnek és tanulnak Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Kína gazdasági átalakulása még radikálisabb képet mutat. A piaci reformok több mint két évtized alatt példátlan fejlõdést

eredményeztek, s a nemrégiben véget ért XV. pártkongresszusnak az a döntése, hogy eladják a nagy kínai állami vállalatok nagy részét, ígéretet jelent arra nézve, hogy Kína tovább halad a piacgazdaság irányába. 6 Amióta Kína megnyitotta gazdaságát, népe nagyobb mozgásszabadságot élvez, s megválaszthatja, hogy milyen munkát végezzen, jobbak az iskolázási és lakáskörülmények. Ma a kínaiak legnagyobb része magasabb életszínvonalon él, mint amelyen a kínaiak Kína modern kori történelme során bármikor is éltek. Ám ahogy Kína gazdaságilag nyitott, a politikai reformok lemaradtak. A Tiananmen téri szörnyû eseményeket követõen a Nyugat aggodalma elítéléssé változott. Most, közel egy évtizeddel az események után, a demokratikus országok közössége számára az egyik legnagyobb kérdés, hogy tágabb, komplex érdekeinket szem elõtt tartva miként segíthetjük Kínát abban, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag a

XXI. századba léphessen. Kína számára az a nagy probléma: miként õrizze meg stabilitását, mozdítsa elõ fejlõdését, s növelje befolyását a világban, hogy közben hely maradjon a vita és az ellenvélemény számára is, amely minden igazán szabad és eleven társadalom szövetének nélkülözhetetlen szála. E kérdések megértéséhez mindenekelõtt azt a válaszutat kell megértenünk, amelyhez Kína elérkezett. Ma több mint egymilliárd kínai nézhet televíziót, szemben a két évtizeddel ezelõtti tízmillióval. Parabolaantennák tarkítják a tájat Ezeken tucatnyi külföldi csatorna fogható, köztük a C NN, a S tar TV és a W orldnet kínai nyelvû adásai. Kína ezer rádióadójában egyre népszerűbbek a viszonylag ellenõrizetlen beszélgetõ-mûsorok. A kínai egyetemisták 70%-a rendszeresen hallgatja az Amerika Hangját. A három évtizeddel ezelõtti 42-vel szemben ma 2200 na pilap van Kínában, a több mint 7000 folyóirat írásai még

nyitottabbak. Egy évtizede 50 e zer mobil telefon volt az országban, ma számuk meghaladja a 7 milliót. Kínában az Internetnek 150 ezer elõfizetõje van, 2000-re várhatóan több mint egymillió lesz. Minél több gondolat és információ jut el az emberekhez, annál többen fognak az érdekeikre gondolni, kifejezésre juttatni a véleményüket és ragaszkodni a részvétel jogához. S minél inkább így lesz ez, annál nehezebben tud majd a kormányuk az útjukba állni. Valójában a nagyobb nyitottság alapvetõen Kína saját érdeke is. Ha elfogadják, meggyorsítja a gazdasági növekedést, növeli Kína befolyását a v ilág dolgaira és a társadalmi stabilitást szolgálja. A teljes gondolkodási, kérdésfelvetési és alkotói szabadság nélkül Kína elõnytelen helyzetbe kerül amikor az információ korában, amikor a legnagyobb nemzeti érték az emberek agyában rejlik, a teljesen nyitott társadalmakkal kell versenyeznie. Kína alkotó potenciálja

valóban döbbenetesen nagy. A világ legnépesebb országa még sincs a legtöbb szabadalmat benyújtó tizenöt ország között. Egy olyan területen, ahol valójában ezek az emberi források számítanak, az az ország, amelyik visszafogja a s aját lakosságát, nem képes kiaknázni teljes tartalékát." S végül a legizgalmasabb kérdések: Továbbra is tiltakozni fogunk a másként gondolkodók letartóztatása ellen, s amellett vagyunk, hogy újítsák fel a párbeszédet a Dalai Lámával. Ezt a nép érdekében, a tibeti nép sajátos kultúrája és egyedülálló identitása érdekében tesszük. Nem politikai függetlenségükért, hanem a sajátosságukért. Létrehoztuk a Szabad Ázsia Rádiót. A kongresszussal együttmûködve bõvíteni akarjuk adásait, s támogatást nyújtani a ci vil társadalomnak és a t örvényességi törekvéseknek 7 Kínában. Továbbra is ébren tartjuk a börtönmunka problémáját, és a kínai vezetõkkel folytatott

valamennyi találkozónkon rendszeresen felvetjük az emberi jogok kérdését. Ezt a párbeszéd reményében tesszük. S ebben a dialógusban el kell ismernünk, hogy mi itt Amerikában a s aját társadalmunk vonatkozásában egyáltalán nem vagyunk támadhatatlanok. Magas a bûnözési rátánk, sok gyermekünk esik lõfegyverek áldozatául, túl sok utcánkat lepik még el a drogárusok. Van mit tanulnunk más országoktól, s vannak gondjaink, amelyeket meg kell oldanunk. S ha azt akarjuk, hogy mások meghallgassanak minket, amikor az õ problémáikról beszélünk, nekünk is meg kell hallgatnunk õket, amikor a mi problémáinkról beszélnek. Ez a "bevonás" pragmatikus politikája, amelyet a Kínával való együttmûködésünk kiszélesítése során alkalmazunk, miközben nyíltan, s megadva a másiknak a kötelezõ tiszteletet, szembenézünk a különbözõségünkkel is. Ez a legcélravezetõbb módja annak, hogy alapvetõ érdekeinket és értékeinket

jobban érvényre juttassuk, s elõsegítsük egy nyitottabb és szabadabb Kína létrejöttét. Tudom, vannak itt, akik nem értenek egyet velem. Kitartanak amellett, hogy Kína és az Egyesült Államok érdekei kibékíthetetlen ellentmondásban vannak. Nem hisznek abban, hogy a kínai rendszer úgy fejlõdik majd tovább, nemcsak az emberek anyagi feltételein, de szellemi körülményein is javít. Ezért úgy gondolják, hogy keményebben fel kellene lépnünk a kínaiak feltartóztatása érdekében, sõt konfrontálódnunk kellene velük, mielõtt még erõsebbek lesznek. Meggyõzõdésem, hogy ez a n ézet téves. Kína elszigetelése lehetetlen, ellenkezõ eredménnyel járna, és veszélyeket rejt magában. Ha ilyen dolgokban katonai, politikai vagy gazdasági rendszabályokhoz folyamodnánk, ahhoz szövetségeseinktõl vajmi kevés támogatást kapnánk, s ami még fontosabb, a nagyobb szabadságért küzdõ kínaiak sem támogatnánk. Elszigetelési törekvésünk

ellenséges magatartást váltana ki a kínaiakból, s olyan politikához folyamodnának, amely ellentétes érdekeinkkel és értékeinkkel. Ez a fegyverek elterjedésének megakadályozására folytatott együttmûködésünket nem segítené elõ, hanem éppen-hogy hátráltatná azt. Az ázsiai stabilitás érdekében kifejtett erõfeszítéseinket nem segítené, hanem ártana azoknak. Nem javítana, hanem rontana a másként gondolkodók helyzetén. Nem kinyitná, hanem éppen bezárná a világ legnagyobb piacát. Kínát ahelyett, hogy arra késztetné, hogy jobban tartsa magát a nemzetközi normákhoz, annak a figyelmen kívül hagyására bíztatná, s akadályozná, hogy Kína egy kialakuló nemzetközi konszenzus alkotóeleme legyen. Mint mindig, Amerikának fel kell készülnie arra is, hogy egy olyan világban is éljen és virágozzék, amelyikben Kínával szemben állunk. De mi nem ilyen világot akarunk Nem a feltartóztatás és a konfliktuskeresés a célunk, hanem

az együttmûködés. Érdekeinket és elveinket sokkal jobban szolgáljuk, ha együttmûködünk egy olyan Kínával, amelyik ugyanezt a célt követi. Harminc évvel ezelõtt Richard Nixon, aki éppen arra a posztra pályázott, amelyet én most betöltök, Kína-politikánk stratégiai megváltoztatására hívott fel. Hosszú távra nézve elõre azt mondotta, nem engedhetjük meg magunknak, hogy Kína örökké a népek családján kívül éljen. Nincs hely ezen a k is bolygón egymilliárd tehetséges ember számára, hogy dühödt elszigeteltségben tartsuk ott. 8 Mintegy két évtizede Carter elnök, felismerve e megállapítás bölcs voltát, normalizálta kapcsolatainkat Kínával. S az elmúlt 25 év alatt Kína kilépett az elszigeteltségbõl, csökkentek a Nyugattal való súrlódásai, szélesedett az együttmûködés, egyre több kínai él jó körülmények között. Ez az elõrelépés Kína azon döntésének eredménye volt, hogy konstruktívabb szerepet

akar játszani a világban, s megnyitja gazdasága kapuit. Emögött ott volt az elõrelátó amerikai politika, amely világossá tette Kína számára: üdvözöljük, hogy a világ nagy nemzeteinek sorába emelkedjék." A kínai tervgazdálkodás szerkezeti átalakítása A kínai gazdaság éves növekedésének átlaga több mint 9% volt, s ez a gazdasági szerkezet szakadatlan átalakításának köszönhető. A következőkben erről számolunk be Duan Pei-yv, a pekingi Zhongshi Feilong reklám kft vezérigazgatója 1992-ig anhui tartományban anqing város egyik állami vállalatának alkalmazottja volt. Aztán lemondott a vállalatban végzett munkájáról és barátaival együtt egy reklámügynökséget hozott létre. Később Duan Pei-yv átköltöztette vállalatát Pekingbe és azóta a reklámok mellett filmek és televíziós produkciók készítésével és kiállítások rendezésével is foglalkozik. Egy ilyen magán vállalkozás 1978 előtt nem

működhetett. Mielőtt megkezdődött a kínai gazdasági szerkezet átalakítása, Kínában tervgazdaság volt, a terv alapvető szerepet játszott a f orrások, ezen belül a nyersanyagok elosztásában. Akkoriban csak állami és szövetkezeti vállalat létezett, a vállalat termelését, ellátását és értékesítését alapvetően a kormányszervek ellenőrizték. A gazdasági tevékenység szempontjából az egész ország úgy működött, mintha egyetlen nagy gyár lett volna, az adott termelő egységek pedig e nagy gyár üzemeinek, alegységeinek számítottak. Ennek megfelelően az egyének mint a termelési folyamat szereplői állandó munkahellyel rendelkeztek, amely állandó volt, nem nagyon változott. Kínában az állami tervbizottság felelt a gazdasági tevékenység tervezéséért és irányításáért. Li Pia-min, a kínai állami fejlesztési terv-bizottság főosztály vezetője erről így beszél: Annak idején, az állami terv-bizottság egy komplex

irányító szerv volt. A tervgazdaság 1949ben, az új Kína megalakulása utáni különleges történelmi körülmények között alakult ki. Akkor még nagyon gyenge volt az ország gazdasági alapja, nem volt megfelelő a gazdasági szerkezet és szembe kellett szállni a nyugati országok Kína elleni gazdasági embargójával is. Ezért a t ervgazdaság fontos szerepet játszott abban, hogy az állam gyorsan és eredményesen összpontosította az erőforrásokat és emelte a nép életszínvonalát. A fejlődés nyomán azonban ez a tervgazdasági rendszer egyre kevésbé felelt meg a gazdaság igényeinek. Kedves hallgatóink, ha ma jönnek Kínába, akkor mélyreható változásokat érzékelhetnek. A gazdasági szerkezet átalakítása óta Kínában nemcsak állami és szövetkezeti vállalatok működnek, hanem mind több magán vállalat, kínai és külföldi tőkével működő vegyes vállalat és külföldi vállalat is megjelent. A vállalatok többségének

termelését, gazdálkodását, elosztását és értékesítését ma már nem az állam tervezi, a v állalatok inkább a piactól függnek. Ez az átalakulás nagy lendületet adott a vállalatok fejlődésének Persze ez nem egy nap alatt valósult meg. Tang Dong-hua, a kínai államtanács gazdasági 9 átalakítással foglalkozó irodájának főmunkatársa erre így emlékezik, Az első szakasz, az 1978-tól és 1983-ig terjedő időszak volt. Ezt nevezzük a reform indítása és a kísérletezések időszakának. Ekkoriban a munka súlypontja a falvakban volt A második szakaszra 1984 és 1991 között került sor, ez már az átfogó reformok időszaka, amelyek központjában a városok álltak. A harmadik szakasz pedig 1992-től napjainkig tart, most folyik a gazdasági szerkezet reformjának elmélyítése. 1992 tavaszán a n éhai Teng Xiao-ping, a reform és a n yitás politikájának atyja, két fontos beszédet mondott Sensenben és Shanghaiban. Ezek a beszédek

nagy lendületet adtak a kínai gazdaság szerkezeti átalakításának. Ezt követően a kínai kommunista párt 14. kongresszusán Jiang ce-ming, pártfőtitkár beszámolójában nyíltan felvetette, hogy Kínának szocialista piacgazdasági szerkezetet kell létrehoznia. Ennek nyomán a kínai gazdaság és társadalom új fejlődési szakaszba lépett, az ország gazdasági ereje tovább erősödött, a nép életszínvonala szemmel láthatóan emelkedett. Napjainkra alapjaiban már kialakult a kínai szocialista piacgazdaság szerkezete. A kínai nemzetgazdaság fejlődése az utóbbi években Az utóbbi években a kínai nemzetgazdaság évi 7 %-on felüli ütemmel fejlődött. Azonban a nemzetközi gazdászok körében eltérő nézetek elemzik a helyzetet. Vannak, akik szerint a gyorsan fejlődő kínai gazdaság hátrányosan hat egyes ország gazdaságára, és vannak, akik szerint a gyorsan fejlődő kínai gazdaság mögött hátráltató tényezők vannak, amelyek

bizonyos idő után lépnek érvénybe. Azonban a szakemberek többsége optimista nézettel nyilatkozik a kínai gazdaságról. Nemrégiben egy Pekingben megtartott nemzetközi gazdasági fórumon sokan pozitívan értékelték a kínai nemzetgazdaság egészséges fejlődési folyamatát. Zson Bond, a London székhelyű Hong Kong és Shanghai Bank Holding Társaság elnöke derűlátóan nyilatkozott a kínai gazdaság fejlődéséről. " A tartósan fejlődő kínai nemzetgazdaság magára hívja a világ gazdasági élet figyelmét és nagy elismerését. Az országban végbemenő gazdasági szerkezeti reform és infrastrukturális létesítmények fejlődése jó alapot raktak le a gazdasági továbbfejlődéséhez. Ebből látható, hogy a kínai nemzet gazdaság gyors fejlődés és felvirágzása biztosítva van. " Zson Bong rámutatott arra is, hogy az ország új vezetősége első rendű feladatának tekinti a gazdaság egészséges haladásának megvalósulását.

Sztiven Rocs, az amerikai Morgan Sztenli gazdasági Befektetési és Informatikai Társaság fő gazdásza, aki nyílt vélemény nyilvánításáról híres, a minap Pekingben egy alkalommal nagyra értékelte a kínai nemzet gazdaság eredményeit: " Az elmúlt évben Kína 32oo milliárd dollár összetermelési értékével a világgazdaság mintegy 4 %-át tette ki. Azonban a v ilággazdaság recessziójában a kínai GDP növekedési üteme az Egyesült Államok mögött 17,5 %-os ütemével a második helyét foglalta a világgazdaságban. Szintén tavaly a kínai gyártásipar a világ gyártásiparának 10 5 %-át mondhatta magának, exportja viszont a világ ipargyártásának 29 %-át foglalta. Ezt a tényezőt komolyan kell venni. " Kína gazdasága egyre nyitottabbá vált Kína nyitása a külföld felé lényeges politikai döntés volt. Idén júliusig, Kínába több mnt 420 milliárd dollár külföldi tőke áramlott be, ugyanakkor a kínai vállalatok

külföldi beruházásai is napról napra növekednek. A nyitás természetesen leginkább a gazdaság területét érinti. 1978 előtt, a kínai külkereskedelem főként az akkori szocialista országgal bonyolódott és csak a minisztériumoknak illetve állami bizottságoknak és ezeknek alárendelt külkereskedelmi vállalatoknak és helyi külkereskedelmi bizottságoknak volt külkereskedelmi joguk. A nyitás politikájának végrehajtása során bővült a külkereskedelmi partnerek köre, egyre élénkebbé váltak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a fejlett nyugati országokkal. Ezzel párhuzamosan Kína fokozatosan enyhítette a külkereskedelem ellenőrzését: 1992 után néhány állami nagy és közepes vállalat, valamint bizonyos feltételek mellett magán vállalatok is külkereskedelmi jogokat kaptak. Miután Kína csatlakozott a világ kereskedelemi szervezethez, fokozatosan bővült a külkereskedelmi joggal rendelkezők köre. Emellett Kína fokozatosan

csökkentette vámtarifáit és enyhítette a devizagazdálkodási megkötéseket. Mindez pozitív hatással volt a kínai külkereskedelem fejlődésére. A külkereskedelmi forgalom összvolumene az 1978 évi 2O milliárd 6OO millió amerikai dollárról 2OO1-re 5OO milliárd amerikai dollár fölé emelkedett. Ezzel Kína az 1978 évi 32 helyről a 6 helyre került a világ országai között a külkereskedelemben. A kínai gazdaság megnyitásának másik fontos eredménye a a külföldi töke fokozott méretű bevonása. 1979-ben elfogadták a vegyes vállalatokról szóló törvényt, később a kínai és külföldi vállalatok együttműködésére vonatkozó törvényt és a külföldi tulajdonú vállalatokra vonatkozó törvényt, s ez kedvező jogi feltételeket teremtett a külföldi üzletembereknek számára, hogy Kínában fektessék be tőkéjüket. Kína csatlakozása után a v ilágkereskedelmi szervezethez a k ülföldi vállalkozók Kínai beruházási

lehetőségei tovább bővültek, a külföldi vállalkozók nem csak az iparba, hanem a pénzügyi, a biztosító és a kiskereskedelmi szolgáltató ágazatokba is beruházhatnak. Az olasz ze dzséd esszosziésen egy nem kormány szervezet, amely a kínai, olasz gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését tűzte ki célul. A szervezet vezetője, Rossella asszony interjújában megelégedettségét fejezte ki a jelenlegi kínai beruházási körülményekkel kapcsolatban. Mint mondotta, Kína csatlakozása után a világ kereskedelmi szervezethez a beruházási feltételek egyre kedvezőbbek. Ma Kína a beruházók számára az egyik legérdekesebb hely a világon. Kína folytatja és elmélyíti a reformokat és a nyitás politikáját, s ennek eredményeképpen nőtt a kínai gazdaság ereje, napról napra erősödött a kínai vállalatok verseny képessége is. Shi Guan-sheng külgazdasági és külkereskedelmi miniszter a napokban egy nemzetközi beruházási fórumon

kifejtette, már megérettek a 11 feltételek ahhoz, hogy a kínai vállalatok külföldön is beruházzanak, pályázzanak és másokkal közösen feltárják az ottani erőforrásokat. A miniszter elmondta, Kína WTOcsatlakozása után a kínai piac fokozatos megnyitásával párhuzamosan a világ kereskedelmi szervezet tagországai még inkább megnyitották előttünk piacukat és megkönnyítették a kínaiak számára az ottani beruházásokat. Ez kedvezően hat a kínai vállalatok külföldi gazdálkodására. Mai műsorunkban beszámolunk arról, hogy a nagy beruházások kivitelezése ösztönzőleg hat a kínai népgazdaság fejlődésére. Az elmúlt napokban, tudósítónk felkereste az egyik nagyszabású vízi erőmű építést vagyis a Jangce folyón az un. három szoros vízgazdálkodási létesítményt A kora őszi alkonyatban leálltak a gépek, a hirtelen csendessé vált hatalmas gát mint egy óriás feküdt keresztben a Jangce folyón. Ez a létesítmény

jövő ősztől hivatalosan megkezdi az áramtermelést. 1994 óta, amióta megkezdték a kivitelezést, a létesítmény nagy gazdasági hasznot hozott Hubei tartomány Yichang városának, ahol épül. Wang Guang-de, Yichang városban a három szoros erőmű munkálataival foglalkozó bizottság alelnöke tudósítóknak elmondta, A Jangce-folyón a három szoros erőmű építésével felgyorsult Yichang fejlődése. Az adóbevételek jelentős többletforrásokat hoztak a városnak, s ez elősegítette a városi gazdaság szerkezeti átalakítását, a helyi infrastrukturális létesítmények építését. Wang ur elmondta, hogy 1994 és 2OO1 között, a Jangce folyón épülő három szoros vízgazdálkodási lé tesítmény építése 1 milliá rd 4 OO millió yuan adóbevételt jelentett Yichangnak. Ezen kívül, Yichangba 2 milliárd 4OO millió yuant ruháztak be az egész országból és sok neves vállalat megtelepedett a városban. A helybelieknek az a v éleményük, hogy

a Jangce-folyón épülő erőmű újabb lendületet adott Yichangnak a reformok és a n yitás politikájának bevezetése után. Ezen kívül még számos nagy szabású létesítmény építéséhez kezdtek Kínában, így erőművek, utak, olajmezők és kikötők létesítéséhez. Csupán 1991ben és 1992-ben évente több mint 1OO nagyszabású infrastrukturális projekt indult. Ezek az építkezések egyrészt ösztönözték a keresletet és jelentős mennyiségű munkaalkalmat teremtettek az ottaniak számára. Másrészt pedig, a l étesítmények építésének eredményeképpen gyorsan emelkedett K ína v illamosenergia-termelő kapacitása, n övekedett a vasút v illamosításának üteme, gyorsan növekedett a kőolaj- és földgáz mezők kitermelése, a kikötők kapacitása is. Mindez kedvező feltételeket teremtett a kínai gazdaság stabil és egészséges fejlődéséhez. Tan min, az ázsiai fejlesztési bank kínai képviseletének első közgazdásza

tudósítónknak adott interjújában elmondta: mint számos fejlődő ország esetében, Kínában is szűk keresztmetszetet jelentett az infrastrukturális létesítmények viszonylagos fejletlensége, ami akadályozta a gazdaság fejlesztését. Az elmúlt 1O évben azonban Kína nagy erővel fogott hozzá a nagy szabású létesítmények építéséhez, s kiváltképpen az ázsiai gazdasági válság idején a belső kereslet bővítésével számos nagy szabású létesítmény felépítésébe kezdett. A tények azt bizonyították, hogy ez rendkívül jó hatással volt a gazdaság fellendítésére. Mint a szakértő elmondta: Az ázsiai gazdasági válság idején az érintett országok megszorításokat vezettek be pénzügyi politikájukban, a kínai kormány azonban ügyesen és elsőként növelte 12 szociális beruházásait, s ezzel ösztönözte a gazdasági növekedést. Ezek a beruházások főleg olyan infrastrukturális projekteket érintettek, amelyekre

egyébként is rendkívül nagy szükség volt a gazdaság tartós fejlesztéséhez. Ezzel egyszerre két gondot is megoldottak: ösztönözték a gazdasági fejlődést és a belső keresletet, amikor a gazdaság hullámvölgyben volt. Ugyanakkor felszámolták a gazdasági fejlődés szűk keresztmetszeteit, s ezzel növelték Kína gazdasági fejlődésének további lehetőségeit. Tan min elmondta, hogy az elmúlt 1O évben , a kínai gazdaság évi átlagos növekedési üteme meghaladta a 9 %-ot. Ezen belül a n agy szabású létesítmények építése fontos szerepet játszott a kínai gazdaság fellendülésében. Kína legnagyobb ipari és kereskedelmi központja Shanghai Kelet-Kínában, a tengerparton fekszik, és hosszú múltra visszatekintő ipari és kereskedelmi központ. Jelenleg Kína legnagyobb ipari és kereskedelmi városa és egyik pénzügyi központja. A 20 század első felében Shanghai hitszerepet játszott a külföldi töke bevonásában, ezért rengeteg

nyugati stílusú épület épült, de aztán a város fejlesztése megállt. Aztán a múlt század 70-es éveinek végétől, amikor Kína megkezdte a reform és nyitás politikáját, de kiváltképp az elmúlt 1O évben szemmel láthatóan felgyorsult a shanghai városi infrastruktúra kiépítése. Statisztikai adatok szerint, az elmúlt 10-évben Shanghaiban minden egyes nap mintegy kétszáz millió yuant ruháztak be infrastrukturális létesítmények és lakások építésére. A hatalmas beruházások eredményeképpen a shanghai városi infrastruktúra építése napról-napra lendületesebbé vált. Ha ma megnézünk egy, a múlt század 90-es éveiben nyomtatott Shanghai térképet, akkor feltűnik, hogy a térképen jelzett épületek, vagy utak megváltoztak, illetve eltűntek. A shanghai Lujiaozui pénzügyi és kereskedelmi központ 420 méter magas Jingmao felhőkarcolójából, Kína legmagasabb és a világ harmadik legmagasabb épületéből lenézve, nagyon

nehezen lehet csak felidézni a 10 évvel ezelőtti látványt, hacsak nem a műemlékvédelmi szempontból megóvott házakat nézzük. Tan Zhi-ping, shanghai tervezési bizottságának alelnöke nagyon elégedett az elmúlt 10 évben végbement változásokkal. Mint elmondta, a 20 s zázad 90-es évei óta nagy mértékben fejlődött a város. A Shanghai fejlődését hosszú ideig akadályozó hatalmas infrastrukturális gondok nagy mértékben enyhültek. Korábban előfordult, hogy nyaranta nem sikerült biztosítani a shanghaiak számára elegendő vizet és villanyáramot, ma viszont már bőven van víz, energia és városi gáz. A közlekedésben még nagyobb változások történtek: Megépült a belső és a külső körgyűrű, számos városi autópálya, s ezzel nagy mértékben enyhítették a közlekedési dugók okozta gondokat Shanghai belvárosában. Shanghainak nemcsak kiterjedt városi úthálózata hanem a leghosszabb kínai vasúthálózata is van, ráadásul

itt építik Kína első mágneses vasutját is. Shanghaiban gyorsan fejlődött a távközlés is. Manapság száz shanghaira 95 hagyományos vezetékes és 48 mobil telefon jut, s ezzel az első helyen áll az országban. Emellett máris megkezdték a széles sávú internet-kapcsolat bevezetését a lakásokba. Az angol Howaard Ward 1994-ben járt először Shanghaiba. Az akkori shanghai láttán 13 úgy érezte magát, mintha egy hatalmas építkezésen lett volna. Most már 4 éve itt él, és látja azokat a hatalmas változásokat, amelyeken Shanghai keresztül ment. Ezekről így beszél, szerintem, Shanghai a legmodernebb nemzetközi metropolisz a világon. Mindenfajta náció megtalálható itt, talán még több, mint Párizsában, New Yorkban, vagy Tokióban. Shanghai igazi nemzetközi központ, ahol amerikaiak, európaiak, közel-keletiek, délkelet-ázsiaiak, sőt Új-Zélandiak élnek. Számomra Shanghai egészen különleges, rendkívüli hely. A termelő erők

fejlődése Kínában Kínában a múlt század 70-es éveinek vége, a reform és a külföld felé nyitás bevezetése óta, a termelő erők soha nem látott ütemben fejlődtek, a beruházási és a fogyasztói kereslet, valamint a k ülkereskedelem tartós és gyors növekedése lendületet adott a kínai gazdaság stabil és egészséges fejlődésének. Yuang Gan-ming, a kínai társadalomtudományi akadémia gazdasági kutató intézetében a makrogazdasági elemző iroda vezetője, a következőket mondotta a kínai gazdasági növekedésről, az elmúlt években a kínai gazdaság növekedésének változásai szorosan összekapcsolódtak a fogyasztói kereslet változásával. A fogyasztás, húzó szerepet töltött be a kínai gazdasági növekedésben, sőt ez volt a legfontosabb és a legtartósabban ható tényező. A kínai állami statisztikai hivatal adatai szerint, az elmúlt években a gazdasági növekedés több mint felét a lakossági fogyasztás eredményezte.

A múlt évben a fogyasztási cikkek kiskereskedelmének volumene több mint 3700 milliárd yuant ért el, s 10%kal növekedett az előző évihez képest. Az idei év első félévében a kínai lakosság fogyasztása továbbra is gyors ütemben növekedett. Ráadásul a városi és falusi lakosság fogyasztási szerkezete is jelentős mértékű változáson ment keresztül, ezen belül fontos fejlemény, hogy az élelmiszerekre fordított kiadások a városi lakosoknál az összkiadások kevesebb mint negyven százalékára, a falusi lakosoknál pedig kevesebb mint ötven százalékára csökkentek. Qiu Xiao-hua, a kínai állami statisztikai hivatal vezetőjének helyettese e változásokat elemezve megállapította: A fenti számok azt bizonyítják, hogy a kínai lakosság fogyasztásának hosszú ideig változatlan szerkezetében feltűnés nélkül jelentős változások mennek végbe, megváltozik az a szemlélet, hogy a legfontosabb dolog az evés. A lakossági kiadásokban

az élelmiszerek mellett más tételek növekedtek, így a lakás, a közlekedés, a hírközlés, az oktatás, az utazás is. A fogyasztás növekedése éppen ezeknek az ágazatoknak a fejlődését ösztönözte. A statisztikai adatok szerint idén a kínai lakosság fogyasztása a lakás-, az autóvásárlás, és az utazás-turisztika területén folyamatosan növekedett. Az első negyedévben a lakáspiacon magánszemélyek által vásárolt lakások tették ki a l akáspiaci értékesítés több mint 8%-át, a személygépkocsiknál pedig Pekingben a lakossági vásárlások tették ki a forgalom nyolcvan százalékát. Az utazás vált a másik fogyasztási húzóágazattá. Idén februárban, a hagyományos kínai tavasz-ünnep során, az utasok száma elérte az 50 milliót, az ágazatnak ebből 23 milliárd yuan jövedelme származott, vagyis jövedelme gyorsabban növekedett, mint az 14 előző tavaszünnep során. Figyelemre méltó, hogy a kínai fogyasztók

bizalmát jelző mutatók folyamatosan emelkednek. Xiü cseng, pekingi lakos tudósítónknak elmondta, Nagyon szeretnék egy lakást vásárolni. Az a véleményem, hogy minél korábban veszek egyet, annál jobb. Főként pedig már alig várom, hogy az új lakás vásárlása után mihamarabb kicserélhessem a régi bútorokat, illetve az elavult elektromos háztartási eszközöket. A közgazdászok alapvetően pozitívnak tartják a kínai lakosok fogyasztásában kibontakozó tendenciákat. Yuan Gan-ming, a kínai társadalom-tudományi akadémia főmunkatársa elmondta, a lakosok fogyasztási kedve töretlen, ami azt bizonyítja, hogy bíznak a kínai gazdaság fejlődésében és a jövedelem növekedéssel kapcsolatos előrejelzésekben. Yuan Gan-ming elemzésében rámutatott, hogy mivel Kína még fejlődő ország, az egy főre jutó hazai termék csak 800 amerikai dollár, miközben a fejlett országok egy főre jutó jövedelmének színvonala esetenként több tízezer

dollár. Kínának több évtizedre lesz szüksége, míg eléri ezt a s zintet, ebben az időszakban hatalmas fogyasztási igények jelentkeznek majd. Ugyanakkor Yuan Gan-ming is megemlített néhány fontosabb, még mindig megmaradt problémát a kínai lakosok fogyasztásával kapcsolatban. Igy pl, túl nagyok a lakás- és a családi kocsi vásárlásának, valamint a gyermek nevelésnek, illetve a társadalom biztosításnak a költségei, ami aggodalmat kelt a mostani fogyasztókban. Ahhoz, hogy a fogyasztói kereslet tartós húzó-szerepet vigyen a kínai gazdaság fejlesztésében, szüntelenül emelni kell a l akossági jövedelmeket, különösen az átlagos falusi lakosok jövedelmét. Csak így nőhet meg a fogyasztók bizalma. A kínai valuta, a renminbi A kínai valuta, a renminbi árfolyamának emelésével kapcsolatos kérdés a nemzetközi érdeklődés fókuszába került. A világon sokfelé folyamatosan azzal bombázzák Kínát, hogy emelje a renminbi

árfolyamát. A kínai kormány azonban többször kifejtette, hogy alapvetően megőrzi az árfolyam stabilitását. He Fen, a Kínai Társadalom Tudományi Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa tudósítónknak adott exkluzív interjújában arról beszélt, hogy a jelenlegi nemzetközi és belföldi gazdasági helyzetben a renminbi-árfolyam alapvető stabilitásának fenntartása nemcsak Kínára, hanem az egész világra kedvező hatást gyakorol. Kína olyan rendszert vezetett be, amelyben a piaci kínálat és kereslet alapján szabályozzák az árfolyam változását. 1994 óta alapvetően stabil a renminbi árfolyama, ez igen kedvező Kína és az egész világ egészséges gazdasági és pénzügyi fejlődése szempontjából. He fen rámutatott, hogy Kína fejlődő ország, amelynek stabil külső és belső pénzügyi környezetre van szüksége. A renminbi árfolyamának stabilitása kedvezően hat a kínai gazdaság gyors és egészséges

fejlődésére, s ez megfelel Kína adottságainak is. 15 A renminbi árfolyamát a k ínai gazdaság-fejlesztés követelményeinek és a v alós gazdasági helyzetnek az alapján kell kialakítani. Az árfolyam stabilitásának fenntartása mindenek előtt azt jelenti, hogy az árfolyam nem szakadhat el a kínai gazdaság általános helyzetétől. Az árfolyam hirtelen megváltoztatása problémákat okozhat a kínai gazdaság számára, s minden bizonnyal hatna az export és a foglalkoztatás színvonalára, vagyis negatív hatást gyakorol a gazdasági növekedésre és a külföldi vállalkozók közvetlen kínai beruházásaira is. He fen szerint egy valuta árfolyamának megváltoztatása nemcsak az adott ország gazdasági érdekeit érinti, hanem hatással lesz a világ más országaira is, s ez nemcsak pozitív, hanem negatív hatás is lehet. A renminbi hirtelen és nagy mértékű drágulása negatívan hathat a világgazdaságra. A renminbi felértékelése ugyan

eleget tenne néhány fejlett ország gyáriparában elhangzó követeléseknek, de kedvezőtlenül hatna a multinacionális vállalatok Kínában eszközölt beruházásaira, ezért végső soron káros ezek anyaországai számára is. A renminbi felértékelése kétélű fegyver, amely--ha nem megfelelően használják-sokféle érdekeket sérthet. He fen emlékeztetett rá: több országban dekonjunktúra és sok más probléma jelentkezik--ezeket egyedül a renminbi árfolyamának emelésével nem lehet megoldani. Ugyanakkor a renminbi stabil árfolyamának fenntartása kedvez annak, hogy a fejlett országok még több alapanyagot és ipari terméket importáljanak Kínából, ezzel átalakítsák iparuk ágazati szerkezetét és emeljék gazdaságuk fejlettségét. Kína alacsony munkaerő-költségei és az exportcikkek olcsó árai emelhetik a Kínából importáló országok lakosságának jövedelem-színvonalát, ösztönözhetik a fogyasztást és hozzájárulhatnak a

gazdasági növekedéshez. He fen szerint tehát a jelenlegi világgazdasági helyzetben a renminbi-árfolyam alapvető stabilitásának fenntartása a kínai kormány fontos döntése volt, amely Kína és az egész világ pénzügy stabilitását szolgálta. Az elmúlt évtizedben a külső és belső gazdasági helyzet változásának megfelelően Kína szakadatlanul tökéletesítette a renminbi árfolyam alakításának rendszerét. Ennek keretében nemcsak Kína sajátosságait vette figyelembe, hanem magas fokú felelősségtudatot tanúsított az egész nemzetközi közösség érdekeivel szemben is. India fejlődésének történelmi előzményei Az angol gyarmatbirodalom e korban is azon a csapáson haladt, melyet az előző kor jelölt ki. Canada és Ausztrália teljes önkormányzati jogaik birtokában békén fejlődtek és távoli világrészekben is meghonosították az angol intézmények egész rendszerét. A súrlódás anyaország és gyarmat közt egyre kisebbé

vált; a gazdasági és szellemi összeköttetés egyre erősebbé. A Kap gyarmat is népesedett és terjeszkedett, noha viszonya a szomszéd hollandus telepekhez még korántsem volt véglegesen rendezve. Azon szabad és méltányos eljárás, melyet Anglia távolba szakadt vérei iránt, az unióval tett keserves tapasztalásai után folytatott, mindenütt bevált és a leányországok hű ragaszkodása jobban biztosította a brit világbirodalmat, mint seregei és flottái. Csak a legnagyobb és legnépesebb birtokán, Indiában, hová a belföldi műveltség és 16 életmód sajátsága nem engedte meg az angol szellemnek bevonulását, mentek végbe oly események, melyek a kormányzás gyökeres megváltoztatását vonták maguk után. A szikhek legyőzése és meghódítása óta már nem volt belföldi ország Hindosztánban, mely a siker valamelyes reményével ellenállhatott volna az angoloknak. Lord Dalhousie, ki 1848-tól 1857-ig volt főkormányzó, sorban

behódoltatta az addig félig-meddig még független hűbéres államokat. Birmával 1852-ben háborút viselt és Pegu elfoglalása által ezt az előbb oly hatalmas császárságot elzárta a tengertől. Több más tartományon kívül közvetlen birtokká tette Audh királyságot is, a középső Ganges mentén, melynek dynastiája az általános panasz szerint nagyon is zsarolta alattvalóit. Általában az angol igazgatással meg voltak elégedve a hinduk, mert igaz, hogy a társaság haszonra dolgozott, de legalább védelmet is nyújtott, mire a belföldi dynastiák nem voltak képesek. Különben is, az a n ép, mely megszokta a s zolgaságot, közömbössé válik az iránt is, belföldi ül-e nyakán, vagy idegen. Az a mozgalom, mely az angol uralmat megingatta, nem is a parasztságtól indult ki, hanem az angol tisztektől vezetett, angol zsoldon tartott belföldi katonaságból, a szepojoktól. Ezeket a vitéz embereket európai módon ruházták és gyakorolták tisztjeik,

de különben családjukban az ősi életmódot folytatták. Mivel sem egy fajhoz, sem egy valláshoz, sem egy kasztjához nem tartoztak, hanem vegyesen voltak, az angolok nem is igen tartottak tőlük. Mindössze csak 40,000 angol szolgált Indiában, szepoj pedig több volt, mint ötször annyi. Pedig lassankint köztük is elterjedt az elégedetlenség Tisztségre nem juthattak; az angol tisztek nem becsülték meg őket. Az a hír terjedt el, hogy az angolok meg akarják őket fosztani vallásuktól. A krimi háborúban megingott az a hit, hogy Anglia az egyetlen számottevő hatalom: eleget hallottak már Oroszországról is és már nem tartották uraikat legyőzhetetleneknek. Ekkor oly ok idézte elő a lázadást, melyet mindenki csekélynek tartott volna, a hindut kivéve. A seregnél az Enfield-puskához való új gyutacsokat hoztak be, melyek tehénzsírral voltak bekenve. A brahmin hitű elveszti kasztját, ha fogával élő állattól eredő anyaghoz nyúlt, már pedig a

gyutacsok hüvelyét foggal szokták leszakítani. Ezért a hinduk nem fogadták el az új gyutacsokat, akkor sem, mikor tisztjeik arra akarták őket tanítani, hogy ne fogukkal, hanem ujjaikkal tépjék le a hüvelyt. A mohamedán katonák pedig a brahmánokhoz csatlakoztak, mert azt hitték, hogy a gyutacsokon disznózsír is van. 1857 május 9-én Miratban 85 lovast elítél a hadi tanács a gyutacsok el nem fogadása miatt. Másnap társaik fellázadnak, kiszabadítják a foglyokat és megindulnak Delhi, az indiai moszlim császárság régi szent székhelye felé. Ott alig volt angol őrség; a lakosság fellázad és a régi dynastia egy ivadékát kikiáltja nagy mogulnak. A hindu katonákat különösen Nana Szahib vitte lázadásra, egy előkelő hindu, kinek családja előbb fejedelemséget is bírt, de kinek az angolok még nyugdíjat sem fizettek. Őt meg a kanpuri tábor katonái kiáltották ki királynak (peisva). Kanpurnál ment végbe a lázadás első nagy

tragédiája: borzasztóságában a száz év előttire emlékeztető, a fekete barlangra, melynek megtorlása tette az angolokat Bengália urává. Ott az európaiak családjaikkal egy ideig védekeztek, de midőn elfogyott a vizük, megadták magokat. Nana Szahib megígérte nekik, hogy szabadon elmehetnek Allahabádba De a mint hajóra szálltak, mind lelőtték a férfiakat, csak a nőket és gyermekeket tartották meg túszoknak. Az angolok ezentúl mindenütt végsőig védekeztek Laknauban, az új audhi tartomány fővárosában sikerült is védelmük, de a tartományban elszórt egyes európaiak mind áldozatul estek a lázadók dühének. 17 Anglia távol volt és a milyen erős hajóhada, oly gyönge és lassú szárazföldi hadi készülete. Ha a belföldi katonaság egyetért; ha a lakosság jelentékeny része hozzá csatlakozik, nincs kétség abban, hogy megsemmisíthetik az összes angol őrségeket és lerázhatják az idegen uralmat. De ez az egyetértés

hiányzott Még a lázadó bengáliai hadseregnek is hű maradt egy ezrede. A szikhek mind hívek maradtak; gyűlöletük a moszlimok ellen tette őket angolbarátokká. A félsziget déli háromszögében nem mozdultak meg sem a katonák, sem a bennszülött fejedelmek, a nép meg csak az imént megszállott Audhban fordult az angolok ellen. Így ezek, az első ijedtség után összevonhatták az angol csapatokat Delhit szeptemberben visszafoglalták, a mohamedán lakosságot kiűzték. Havelock már előbb, július 17-én elfoglalta Kanpurt; a gyáva Nana Szahib, menekültében, megölette a nála maradt angol nőket és gyermekeket. Onnét Havelock a rettentő hőségben elindult Lacknau fölmentésére. Csak az év végén vihette el Colin Campbell, ki új sereggel jött, a sokat szenvedteket biztosabb helyre. Ekkor már mindenfelé elhamvadt a katonai forradalom tüze. Mutatta, minő szenvedély lakik azon emberekben, kik látszólag oly egykedvűen, sőt örömest tűrték az

angol uralmat. Mutatta, hogy a brit gyarmatbirodalom mégsem bízható egy kereskedő társaság igazgatására. Végre azt is mutatta, hogy sem az indusok száma, sem vitézsége nem válhatik veszedelmessé, míg nincs köztük egyetértés és míg valamely európai nagyhatalom nem karolja fel ügyöket. A lázadók ellen, különösen a rémület első idejében, szörnyű kegyetlenséggel dühöngtek. Delhiben sokat ágyú elé kötöttek és úgy «elfútták» Nana Szahib megmenekült. Otthon most újra komolyan kellett foglalkozni az indiai ügyekkel. A kereskedelmi társaság uralmának most végkép végét vetették. Indiát a királynő helytartója kormányozza, Londonban pedig külön indiai minister (állmtitkár) intézi a nagy keleti birodalom ügyeit. Az indus administratio alig változott; a parlament ellenőrzése csak azt vitte keresztül, hogy a hivatalok betöltése vizsga és pályázat, ne pedig protectio útján történjék. Egyes városokban lassankint

valamelyes önkormányzat is jött létre, melyben a bennszülöttek is részt vesznek. De a főbb katonai és polgári tisztségekre nézve nem szűnt meg az angolok monopóliuma. A belföldi fejedelmekkel valamivel jobban bánnak Az új kormányzó, Lord Canning, megadta nekik azt a jogot, hogy ha nem volt fiörökösük, adoptálhassanak maguknak utódot és így lemondott arról, hogy ily esetben az illető hűbéres birtokok mindjárt a koronára szálljanak. Ezen jog megtagadása Lord Dalhousie által, volt annexióinak és az általuk keltett elégedetlenségnek fő előidézője. A néppel is jobban bánnak, mióta már nem az osztalék az egész kormány célja. A közjövedelem jelentékeny részét már belföldi célokra fordítják, az adót pedig, különösen az annyira terhes földadót, nagyon leszállították. A mi pedig, ezen a földön a legfontosabb: őrizkednek mindentől, a mi a brahmanok vagy moszlimok vallásos érzelmeit sérthetné. Ennek köszönheti

Anglia, hogy 1857 ót a, annyi válság, háború, éhség, kolera közepett, mindig nyugodt maradt ez a birodalom, melynek lakossága máris megközelíti a 300 milliót. Disraeli, kinek élénk képzelődésére nagyon hatott a Kelet mesés fénye és sajátságos gondolkodása, 1877-ben India császárnője címével ruházta fel királynőjét. Delhiben nagy dúrbárt, gyűlést tartottak, 63 fejedelem, 300 bennszülött főúr és a szomszéd ázsiai államok követeinek jelenlétében. Ott hirdették ki nagy ünnepélyek között azt a méltóságot, mely bizonyos tekintetben múltjához méltó közjogi állást ad a világ egyik legnagyobb birodalmának és egyúttal feltünteti a birodalom fontosságát Anglia hatalmi állására nézve. 18 A környezetvédő eszmék gyakorlati megvalósulását többek között India példáján mutatják be, Mahatma Gandhi környezetvédelmi felfogását elemzik részletesen. Gandhi nagyon korán, már az 1920-as években azt vallotta,

hogy India gazdasági fejlesztésénél a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. India esetében a környezetvédő törekvések szorosan összefüggtek a politikai és a gazdasági függetlenség elérésének és megtartásának célkitűzésével, a két nagy vallási csoport, a hinduk és a muzulmánok békés egymás mellett élésének követelményével, valamint a nőket és az alacsonyabb kasztokhoz tartozókat sújtó társadalmi igazságtalanságok enyhítésére tett erőfeszítésekkel. Gandhi a politikában az erőszakmentesség híve volt, a gazdaságban pedig ellenezte a nagymértékű iparosítást és a centralizálást. Azt vallotta, hogy nemcsak az egész országnak, de a kis közösségeknek is önellátásra kell törekedniük. Gandhi hangsúlyozta, hogy a fejlődést úgy kell megvalósítani, hogy érvényesüljön a javak felhasználásának szigorú korlátozása, az egyén és a t ársadalom szintjén egyaránt. Ez a társadalmi

igazságosság mellett a természeti források megőrzését, a környezetszennyezés csökkenését is szolgálhatja. Gandhi fejlesztési elképzelései az előbbiekben említett kategóriák közül a mezőgazdasági szemléletet képviselik. Gandhi a hagyományokon alapuló mezőgazdaság fejlesztésétől várta India gazdasági fellendülését valamint a vallási és a társadalmi viszonyok kiegyensúlyozottabbá és igazságosabbá válását. Gandhi elképzelései részleteiben gyakorlatiasak voltak, például jól látta, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés a talaj termőképességének kimerülését és utána talajeróziót eredményezhet. Gandhi felfogása egészében azonban utópisztikusnak bizonyult: India fejlődése az utóbbi évtizedekben nagyon eltér Gandhi elképzeléstől: intenzív ipari fejlesztés megy végbe, a természeti erőforrások kizsákmányolása és nagy mértékű környezetszennyezés árán. A falvak gazdasági fejlődését erősen

visszaszorították, és a társadalmi különbségek tovább nőttek. Gandhi 1927-ben a következő szavakkal mondott kritikát a nyugati életszemléletről: "A modern civilizációkra a vágyak határtalan növekedése a jellemző. Az ősi civilizációk ezzel szemben szigorúan korlátozták, szabályozták az igényeket. A modern emberre egy vad vágy jellemző, amellyel szétrombolja a térbeli és az időbeli kereteket, hogy szabad utat engedjen növekvő állati étvágyának. Miközben ezt kielégíti, a Földet végső pusztulásba sodorja. Ezt a felfogást én sátáninak nevezem" India gazdasági fejlődése 19 India a kultúra, a földrajz, az éghajlat, a nyersanyagok és az ásványkincsek olyan gazdagságával és sokszínűségével rendelkezik, amely a világon kevés országban található meg. Indiának, mint a világ legnagyobb demokráciájának, olyan alapvető előnyei vannak, amelyek megteremtik a jó üzleti élet feltételeit: - az angol

nyelv használata az üzleti életben és a közigazgatásban független bírói testület erős jogi és számviteli rendszer szabad és élettel teli sajtó nagyszámú képesített és szakképzett munkaerő India gazdasága a világon az ötödik legnagyobb, a fejlődő gazdaságok között pedig a második legnagyobb, 360 bmillió US dolláros GDP-vel 1996-97-ben (a vásárlóerőt mint viszonyítási alapot számolva). India gazdaságának további pozitív jellemzői például: - önellátás a mezőgazdaság területén lendületes ipari növekedés (8,5% 1996-97-ben az 1990-91-es 0,6%-hoz képest) széleskörű és sokszínű infrastruktúra és ipari létesítmények szerte az országban erős és érett magánszektor (India GDP-jének 75%-a ebből származik) növekvő export tevékenység megfelelő fizetési mérleg teljes valuta konvertibilitás fejlett bankrendszer és pénzpiacok magas hazai megtakarítások és beruházási ráta stabil inflációs ráta A

közelmúltban Indiában olyan kezdeményezések születtek, amelyek a szabályrendszerek folyamatos átalakításával leegyszerűsítik és ésszerűsítik az eljárásokat és a munkafolyamatokat a gazdaság minden egyes szektorában - a kereskedelemben, az iparban, a külföldi befektetéseknél, a pénzügyekben, az adózásban és az állami szektorban. Ezeknek a reformoknak köszönhetően sikerült elérni egy nagyfokú stabilizációt a makrogazdaság szintjén, egy elviselhető méretű államháztartási hiányon alapuló gazdasági növekedést, egy stabil inflációs rátát, egyre növekvő hazai megtakarításokat és kisebb mértékű költségvetési hiányt. Ez a reform folyamat a gazdaságon belül működő megszorító szabályozások megszüntetésével elősegíti a hazai és külföldi befektetéseket, különös hangsúlyt fektetve az infrastruktúra fejlesztésére. India kereskedelmi politikája 20 - A legtöbb termék szabadon behozható a

meghatározott vámtarifa kifizetésével - A beruházási javak és a félkész termékek importjánál nincs mennyiségi megszorítás - Engedményes vámtarifa a beruházási javak importja esetében - Vámvisszatérítés a beruházási javak importja esetében, és hozzájárulási díj az export fizetési kötelezettség esetében - import és export termékek korlátozott „negatív listája”, elsősorban a biztonság, az egészségügy és a környezetvédelem területén - Export támogató csomag, ezen belül jövedelem adó alól való mentesség, a beruházási javak és a nyersanyagok vámmentes importja - A rúpia teljes konvertibilitása - A vámtarifa szintek ésszerüsítése - a legmagasabb kivetett tarifa 40% Legfőbb export termékek - az 1996-97-es 33 milliárd US dollár export 80%-a olyan készárukból állt, mint például drágakövek és ékszerek, ruházati cikkek, pamut fonal és textíliák, bár termékek, mezőgazdasági termékek, műszaki cikkek,

vegyi anyagok, elektronikai termékek, közlekedési eszközök és számítástechnikai szoftver. Legfőbb import termékek - Az 1996-97-es 38 milliárd US dollár import egy-egy negyedét a beruházási javak, illetve az üzemanyag jelentették. Jelentős import termékek még a vegyi anyagok, drágakövek és féldrágakövek, a műtrágya, a vas és acél, a színesfémek és a szakmai eszközök. Láthatatlan jövedelmek - Az idegenforgalomból és a magán tevékenységekből származó jövedelmeknek köszönhetően a láthatatlan jövedelmek az 1990-91-es 1,6 milliárd US dollárról 8,7 milliárd US dollárra növekedtek 1996-97-ben. India befektetési politikája Az engedélyhez kötött iparágak száma 14-re csökkent Számos esetben, különösen az infrastruktúra területén egészen 100%-ig is elmehet a direkt külföldi beruházás (FDI) aránya Az infrastrukturális szektorban liberális elvek a külföldi kereskedelmi segítség igénybevételére Adóengedmények

az infrastruktúra területén történő beruházásoknál, különösen az olajiparban, az energiaiparban, az úthálózatnál és a telekommunikációban A Reserve Bank of India automatikus hozzájárulása olyan szektoroknál, amelyekben a direkt külföldi beruházás megengedett 50, 51 vagy 74%-ig, az egyes esetektől függően Egyre több terület kerülhet be a magán szektorba Az állami szektor támogatásának megvonásáról szóló módozatok véglegesítése Pénzintézetek 10%-ig lehetnek részvényesek listán nem szereplő vállalatokban A külföldi beruházások szabályainak és megvalósításának reformját és liberalizációját követően az egész világról nagyszámú befektető jelent meg az indiai piacon, nagyvállalatoktól kezdve egészen a közép- és kisvállalatokig. Az 1991 és 1996 közötti direkt külföldi beruházás 25%-a az Egyesült Államokból származik, további jelentős 21 beruházók pedig Nagy-Britannia, Dél-Korea,

Németország, Japán, Izrael, Malaysia és Mauritius. Összegzés Kína és India nagy ország, mindkét államnak gazdag történelme van, amelyre büszkék lehetnek, s magabiztosan nézhetnek a jövõbe. Ezeknek az országoknak nagy szerepe lesz a XXI. század arculatának jó vagy rossz irányú kialakításában. 22 Irodalom jegyzék Shijingshan Road: Kínai Nemzetközi Rádióból (Magyar Nyelvű adásokból) Bessenyei István – Mártonfi György: Beijing Review: Társadalmi partnerség és szakképzés Clinton Kína- politikája Guha, Ramachandra: Környezetvédelem, gazdaság, politika Martinez – Alier: Különböző környezetvédelmi, gazdasági, politikai irányzatok Telecomputer: 3.évfolyam 18 Szám Nagy Képes Világ: XII. kötet: Korunk állami és társadalmi alkotásai II. kötet: Az új államalakulások XVII: kötet: Keleti kérdések Székely –Doby –András: Kovács Gábor: Széllel szemben III. Témakör: A nagy Átalakulás 23